Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 126 (2501. - 2520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2520. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-30 22:46:45
Üzenet elküldve: 2014-12-30 22:46:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ismét ellátogat a templomba, ismételten egyedül, de ezúttal nem csak azért, hogy elüsse az időt a következő napirendi pontig.*
~Mágia, mágia, de szép is lenne, ha tudnék varázsolni. Na majd egy nap.~
*De ha eljön az a nap, és remélhetőleg hamar, mégis melyik ágra szakosodjon. Legyen a tűz, ha már úgyis vörös tincsekkel született? Vagy épp kontrázzon rá, és válassza a vizet? De ha már a levegő városában tanulna, tiszteleghetne a levegő mágia előtt azzal, hogy azt válassza. A válasz isteni szikraként pattan ki fejéből. Hold. Hold mágia, azt akarja megtanulni. Mindig is vonzotta valamiért a hold, noha nem volt holdkóros sohasem. Esténként szereti nézni az éjszakai égbolt legfényesebb égitestjét, valahogy megnyugtatja, és oly sokat ábrándozott már fényénél. Meg anyuska is mindig azzal traktálta, hogy Via vörös holdnál született, azért néz ki úgy ahogy.
Ezzel döntésre is jutott, ha eljön az ideje, a hold mellett teszi le voksát. De addig még hosszú az út, és sok minden vár rá.*
~Mágia, mágia, de szép is lenne, ha tudnék varázsolni. Na majd egy nap.~
*De ha eljön az a nap, és remélhetőleg hamar, mégis melyik ágra szakosodjon. Legyen a tűz, ha már úgyis vörös tincsekkel született? Vagy épp kontrázzon rá, és válassza a vizet? De ha már a levegő városában tanulna, tiszteleghetne a levegő mágia előtt azzal, hogy azt válassza. A válasz isteni szikraként pattan ki fejéből. Hold. Hold mágia, azt akarja megtanulni. Mindig is vonzotta valamiért a hold, noha nem volt holdkóros sohasem. Esténként szereti nézni az éjszakai égbolt legfényesebb égitestjét, valahogy megnyugtatja, és oly sokat ábrándozott már fényénél. Meg anyuska is mindig azzal traktálta, hogy Via vörös holdnál született, azért néz ki úgy ahogy.
Ezzel döntésre is jutott, ha eljön az ideje, a hold mellett teszi le voksát. De addig még hosszú az út, és sok minden vár rá.*
2519. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-28 17:20:40
Üzenet elküldve: 2014-12-28 17:20:40
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* A templom felé veszi az irányt. Itt sem járt még, s úgy hallotta, hogy itt mágiát lehet tanulni. Sajnos a fegyverekhez nem ért, így vagy azt tanulja meg vagy tényleg valami mágiaággal kéne foglalkoznia. Hogy meg tudja védeni magát, pl. a Darfang Kaleg szerű alakoktól.*
- Napot!
* Köszön a tanítóknak, majd egy asztalhoz ül és az ott lévő tekercseket és könyveket kezdi nézegetni.*
~ Vízmágia... Túl békés... Nem nekem való.~
* S arébbteszi a pergament.*
~ Hold... Hát a teleportálás nem rossz dolog. De itt van a föld, a levegő... Azt inkább nem. A nap nem tűnik rossznak, de... Igen, legyen a tűz. Az illik hozzám a legjobban.~
A hozzászólás írója (Xumria Malds) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.28 17:21:25
- Napot!
* Köszön a tanítóknak, majd egy asztalhoz ül és az ott lévő tekercseket és könyveket kezdi nézegetni.*
~ Vízmágia... Túl békés... Nem nekem való.~
* S arébbteszi a pergament.*
~ Hold... Hát a teleportálás nem rossz dolog. De itt van a föld, a levegő... Azt inkább nem. A nap nem tűnik rossznak, de... Igen, legyen a tűz. Az illik hozzám a legjobban.~
A hozzászólás írója (Xumria Malds) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.28 17:21:25
2518. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-26 21:56:44
Üzenet elküldve: 2014-12-26 21:56:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Sok pletykát és híresztelést hallott már erről a helyről, és lám, most ő is ide keveredik. Még az ő ifjonc, virgonc lelke is visszafogja magát az épületbe érve, és néma csodálattal szemlélődik odabent. Igazából nem is tudja, miért pont idejött, de mivel nővérkéjével később találkozik, addig valamivel el kell ütnie az időt. Rövid nézelődés után el is csíp egy papot, egy kedves mosoly, bájos modor, és máris kérdezősködhet felőle erről, arról, természetesen főleg a templomról, az ottaniakról, meg a mágiáról. Nagy titkok birtokába nem jut, de nem is ez volt a szándéka. Most csak egy kis plusz tudás, ismeret birtokába akart jutni, amivel nem árt, ha tisztában van, és ami a későbbiekben még jól jöhet. Majdnem túl sokáig is húzza az időt csevegésével, kis híján későn indul tovább a megbeszélt találkozó helyre. Még időben észbe kap, illő búcsú a beszélgető partnerétől, és el is hagyja a templomot.*
2517. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-25 19:24:18
Üzenet elküldve: 2014-12-25 19:24:18
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//Illiamae//
*Neara követői arra ügyelnek, hogy Neara ne láthassa meg őket, így nem foglalkoznak avval, hogy egy járókelő esetleg megnézi őket. Így Ill-nek lehetősége van alaposan megfigyelni az árnyákba húzódót.
~Egy átlag polgár.~ *Ez az első gondolata a férfi láttán. Alig lehet több harminc évesnél, az arcát rendszeresen borotválja, s nincs rajta egyetlen ismertető jel sem. Ill biztos lehet benne, hogy nem katona a férfi, hiszen ahhoz nem elég fegyelmezett. Abban is biztos, hogy nem egy alvilági szervezet tagja, hiszen, akkor nem olyan ruhát viselne, ami akadályozza, s valószínűleg profibb is lenne. Viszont a férfi olyan gyűlölettel tekint a sötételf nőre, mint aki képes lenne, megölni őt minden lelkiismeret furdalás nélkül.*
//Neara, Illiamae//
*Karkhon testvér türelmesen végigvárja, amíg a két nő megbeszélik egymással az ügyeiket. Neara megjegyzésére, hogy követik őt, csak mosolyogva válaszol.*
-Gyertek be, ez egy menedék. Itt nem eshet bajotok.
*Bent az idős pap átveszi Nearától a pergament darabot, rövid ideig magában olvassa a szöveget, majd elkezdi hangosan.*
-Et nor itta dur Alkordath. A hajók elindultak Alkodasz-ról. *fordítja le a mondatott a másik kettőnek.* Ahogyan elnézem ez egy részlet az Eredet könyvéből. *mondja, miközben vissza adja a pergament darabot, s átveszi a tőrt, de még nem néz rá* Alkodaszi nyelven írták. Az emberek ősi nyelvén, ritka kincs lehet az a könyv amiből kitépték. *mondja szomorúan.* Egy példányunk nekünk is van belőle, persze nem ilyen nyelven, olvashatóbb formában, és képek sincsenek benne.
*Miután megválaszolta Neara kérdését ránéz a tőrre. Először a tör alakját, kiegyensúlyozást vizsgálja meg, majd egy gyors pillantást vet Illiamae-ra.*
~Ejnye bejnye. Milyen alattomos kis fegyver.~
*Nem szól semmit, csak elolvassa a feliratot. Nehezebben betűzi ki a szavakat.*
-Vite uth Vitet. *miután felolvassa a szöveget, maga is meglepődik, s nem is leplezi a meglepetését.* Vért a vérért. *fordítja le Illnek, majd vissza adja neki. *Egy ideig a távolba réved, mint aki keresi az összefüggéseket, majd megszólal.*
-Mind a kettőt ugyan azon a nyelven írták, de egyik sem olyan régi, hogy eredeti legyen. Úgy érzem, hogy a kettőnek köze van egymáshoz.
//Illiamae//
*Neara követői arra ügyelnek, hogy Neara ne láthassa meg őket, így nem foglalkoznak avval, hogy egy járókelő esetleg megnézi őket. Így Ill-nek lehetősége van alaposan megfigyelni az árnyákba húzódót.
~Egy átlag polgár.~ *Ez az első gondolata a férfi láttán. Alig lehet több harminc évesnél, az arcát rendszeresen borotválja, s nincs rajta egyetlen ismertető jel sem. Ill biztos lehet benne, hogy nem katona a férfi, hiszen ahhoz nem elég fegyelmezett. Abban is biztos, hogy nem egy alvilági szervezet tagja, hiszen, akkor nem olyan ruhát viselne, ami akadályozza, s valószínűleg profibb is lenne. Viszont a férfi olyan gyűlölettel tekint a sötételf nőre, mint aki képes lenne, megölni őt minden lelkiismeret furdalás nélkül.*
//Neara, Illiamae//
*Karkhon testvér türelmesen végigvárja, amíg a két nő megbeszélik egymással az ügyeiket. Neara megjegyzésére, hogy követik őt, csak mosolyogva válaszol.*
-Gyertek be, ez egy menedék. Itt nem eshet bajotok.
*Bent az idős pap átveszi Nearától a pergament darabot, rövid ideig magában olvassa a szöveget, majd elkezdi hangosan.*
-Et nor itta dur Alkordath. A hajók elindultak Alkodasz-ról. *fordítja le a mondatott a másik kettőnek.* Ahogyan elnézem ez egy részlet az Eredet könyvéből. *mondja, miközben vissza adja a pergament darabot, s átveszi a tőrt, de még nem néz rá* Alkodaszi nyelven írták. Az emberek ősi nyelvén, ritka kincs lehet az a könyv amiből kitépték. *mondja szomorúan.* Egy példányunk nekünk is van belőle, persze nem ilyen nyelven, olvashatóbb formában, és képek sincsenek benne.
*Miután megválaszolta Neara kérdését ránéz a tőrre. Először a tör alakját, kiegyensúlyozást vizsgálja meg, majd egy gyors pillantást vet Illiamae-ra.*
~Ejnye bejnye. Milyen alattomos kis fegyver.~
*Nem szól semmit, csak elolvassa a feliratot. Nehezebben betűzi ki a szavakat.*
-Vite uth Vitet. *miután felolvassa a szöveget, maga is meglepődik, s nem is leplezi a meglepetését.* Vért a vérért. *fordítja le Illnek, majd vissza adja neki. *Egy ideig a távolba réved, mint aki keresi az összefüggéseket, majd megszólal.*
-Mind a kettőt ugyan azon a nyelven írták, de egyik sem olyan régi, hogy eredeti legyen. Úgy érzem, hogy a kettőnek köze van egymáshoz.
2516. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-22 13:54:31
Üzenet elküldve: 2014-12-22 13:54:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
*Illiamae megfigyeli, mit csinálnak az ismeretlen követők. Nem csak kizárólagosan a másik nő miatt, hanem önmaga miatt is. Nem szeretne csapdába sétálni. Az egyik fickó visszafordul. ~Csak nem segítséget hívsz?~ Fordul meg a fejében. Gyávák ezek mind ahhoz, hogy egy nőt elintézzenek? Többen kellenének hozzá? Vagy... ~Esetleg jelentést teszel?~ Ez is lehet. A másik fickó behúzódik egy árnyékba, minél láthatatlanabbul. Illiamae pedig pár lépésnyire tőle elsétál mellette, s amennyire csak tudja, igyekszik megfigyelni annak jellegzetességeit.
Aztán persze beérnek a templomba, s az nem kerüli el a figyelmét, hogy az idegenek nem jöttek be. Megállítja hát Nearát, s innentől kezdődik is beszélgetésük.*
-Elbújtak.
*Közli egyszerűen a másikkal, fejével a kint felé intve.*
-Sajnos nem.
*Mondaná tovább is, de ekkor lép melléjük egy pap a templomból, s így szótlanul hallgatja végig a másik kettőt, majd mikor Neara újra feléje fordul, akkor szólal meg újra.*
-Illiamae Rilynurden.
*No, nem mintha kedvesnek tartaná magát. Nem igazán szokták így megszólítani, lévén maga is orgyilkos. De persze, ezt Neara nem tudhatja. Ám miközben válaszolni kezd, maga is leakasztja övéről a frissen vásárolt pengét.*
-Miért? *Vállat von.* Nem is tudom. Talán mert ezek túlságosan is erőszakosnak tűntek.
~Na meg nem árt, ha nem vagyunk ellenségek. Az ellenségem ellensége a barátom.~
*Teszi még hozzá gondolatban, aztán a pap felé fordul.*
-Én is idekészültem. Ma vásároltam ezt a tőrt, és valami különös felirat van a pengéjén. Megnézné ezt is?
*Nyújtja is a tőrt a pap felé, hogy olvasná el a feliratot, amennyiben ismeri a jeleket.*
*Illiamae megfigyeli, mit csinálnak az ismeretlen követők. Nem csak kizárólagosan a másik nő miatt, hanem önmaga miatt is. Nem szeretne csapdába sétálni. Az egyik fickó visszafordul. ~Csak nem segítséget hívsz?~ Fordul meg a fejében. Gyávák ezek mind ahhoz, hogy egy nőt elintézzenek? Többen kellenének hozzá? Vagy... ~Esetleg jelentést teszel?~ Ez is lehet. A másik fickó behúzódik egy árnyékba, minél láthatatlanabbul. Illiamae pedig pár lépésnyire tőle elsétál mellette, s amennyire csak tudja, igyekszik megfigyelni annak jellegzetességeit.
Aztán persze beérnek a templomba, s az nem kerüli el a figyelmét, hogy az idegenek nem jöttek be. Megállítja hát Nearát, s innentől kezdődik is beszélgetésük.*
-Elbújtak.
*Közli egyszerűen a másikkal, fejével a kint felé intve.*
-Sajnos nem.
*Mondaná tovább is, de ekkor lép melléjük egy pap a templomból, s így szótlanul hallgatja végig a másik kettőt, majd mikor Neara újra feléje fordul, akkor szólal meg újra.*
-Illiamae Rilynurden.
*No, nem mintha kedvesnek tartaná magát. Nem igazán szokták így megszólítani, lévén maga is orgyilkos. De persze, ezt Neara nem tudhatja. Ám miközben válaszolni kezd, maga is leakasztja övéről a frissen vásárolt pengét.*
-Miért? *Vállat von.* Nem is tudom. Talán mert ezek túlságosan is erőszakosnak tűntek.
~Na meg nem árt, ha nem vagyunk ellenségek. Az ellenségem ellensége a barátom.~
*Teszi még hozzá gondolatban, aztán a pap felé fordul.*
-Én is idekészültem. Ma vásároltam ezt a tőrt, és valami különös felirat van a pengéjén. Megnézné ezt is?
*Nyújtja is a tőrt a pap felé, hogy olvasná el a feliratot, amennyiben ismeri a jeleket.*
2515. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-21 15:24:57
Üzenet elküldve: 2014-12-21 15:24:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
*Már majdnem odaér, amikor valaki hátulról finoman megérinti. Mivel hiába figyelt, most meg is lepődik, gyorsan hátrafordul. Egy ismeretlen nő kér elnézést, és tájékoztatja arról, hogy követték. ~ Ezek szerint ő is követett, vagy ő a követőket követte? Felettébb furcsa lenne. ~
Neara gyorsan körbekémlel, de nem lát senkit, talán az üldözői(?) elbújtak.*
- Köszönöm, de nem látok senkit. Persze, ez a követés lényege. nem tudja, hogy kik voltak pontosan? A nevem Neara... Üdvözlöm Karkhon testvér!* Egy felettébb kedves mosoly kúszik fel az arcára, akár a felkelő nap festené meg a sötétbe burkolózó tájat.*
- Nem tudom, a hölgy azt állítja, hogy követtek, véleményem szerint ezért. *Előkeresi a pergament, és megmutatja a férfinek*
- Milyen nyelven lehet ez? Illetve kié lehet, egy férfitől kaptam, egy másik pedig igényt tart rá. A sajt pedig leesett, remélem nem tört szét. *Húzza el a száját, majd visszafordul a vélhetően sötételf nő felé. A vonásai, a hajszíne és a bőre szépsége Nearát erre a megállapításra juttatja.*
- Miért figyelmeztetett, kedves... *Próbálja megtudni a nő nevét, és néha kikémlel annak válla mögül, hátha ő is kiszúrja a követőket.*
*Már majdnem odaér, amikor valaki hátulról finoman megérinti. Mivel hiába figyelt, most meg is lepődik, gyorsan hátrafordul. Egy ismeretlen nő kér elnézést, és tájékoztatja arról, hogy követték. ~ Ezek szerint ő is követett, vagy ő a követőket követte? Felettébb furcsa lenne. ~
Neara gyorsan körbekémlel, de nem lát senkit, talán az üldözői(?) elbújtak.*
- Köszönöm, de nem látok senkit. Persze, ez a követés lényege. nem tudja, hogy kik voltak pontosan? A nevem Neara... Üdvözlöm Karkhon testvér!* Egy felettébb kedves mosoly kúszik fel az arcára, akár a felkelő nap festené meg a sötétbe burkolózó tájat.*
- Nem tudom, a hölgy azt állítja, hogy követtek, véleményem szerint ezért. *Előkeresi a pergament, és megmutatja a férfinek*
- Milyen nyelven lehet ez? Illetve kié lehet, egy férfitől kaptam, egy másik pedig igényt tart rá. A sajt pedig leesett, remélem nem tört szét. *Húzza el a száját, majd visszafordul a vélhetően sötételf nő felé. A vonásai, a hajszíne és a bőre szépsége Nearát erre a megállapításra juttatja.*
- Miért figyelmeztetett, kedves... *Próbálja megtudni a nő nevét, és néha kikémlel annak válla mögül, hátha ő is kiszúrja a követőket.*
2514. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-19 21:05:49
Üzenet elküldve: 2014-12-19 21:05:49
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//Illiamae, Neara//
*Az árnyákként követő alakok szótalnul követik Nearat a templomkertig. Ott az egyik visszafordul, míg a másik megáll a kert mellet egy árnyékos részen. Úgy néz ki, hogy a templom biztonságos hely számukra.
A templomhoz bejáratánál Illiamae utol éri Nearát.
Éppen csak megszólítja a sötételf a nőt, amikor egy barátságos idő pap lép eléjük. A pap szigorú tekintettel néz a sötételfre, hiszen nem tudja, hogy mit akarhat.*
-Neara Mester! *köszönti a pap a nőt. Vár pár másodpercig, hogy Neara szólhasson, ha baj van. Ha nem jelez neki veszélyt, akkor megenyhül az arca, s a tartása, s lágyabb kérdéssel folytatja.* Jó volt a vásárlás a piacon? Sikerült a sajtot megszerezni?
//Illiamae, Neara//
*Az árnyákként követő alakok szótalnul követik Nearat a templomkertig. Ott az egyik visszafordul, míg a másik megáll a kert mellet egy árnyékos részen. Úgy néz ki, hogy a templom biztonságos hely számukra.
A templomhoz bejáratánál Illiamae utol éri Nearát.
Éppen csak megszólítja a sötételf a nőt, amikor egy barátságos idő pap lép eléjük. A pap szigorú tekintettel néz a sötételfre, hiszen nem tudja, hogy mit akarhat.*
-Neara Mester! *köszönti a pap a nőt. Vár pár másodpercig, hogy Neara szólhasson, ha baj van. Ha nem jelez neki veszélyt, akkor megenyhül az arca, s a tartása, s lágyabb kérdéssel folytatja.* Jó volt a vásárlás a piacon? Sikerült a sajtot megszerezni?
2513. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-19 17:14:42
Üzenet elküldve: 2014-12-19 17:14:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
*Tulajdonképpen a tekintete épp a kalaposokat figyeli, amikor nem is olyan messze tőle feltűnik számára az embernővel beszélő fickó. Amaz, hátrahagyva beszélgető partnerét, az egyik kapualj felé indul. Mindezt véletlenül veszi észre, ahogy azt is, hogy a fickó csak egy biccentéssel jelez társainak, hogy induljanak.
Illiamae addig nem mozdul, amíg le nem követi tekintetével, hogy ki után is indulnak meg amazok. Az elf felé még vet egy futó pillantást, amaz talán elboldogul maga is. Ha meg nem, hát nem lehet mindenkinek ő a pesztrája.
Igazi célja neki is a templom, s mit ad ég, épp úgy azt az útvonalat választja magában, amerre Neara is megindul, át a gazdagnegyed nyugalmasabb, talán biztonságosabb, utcáin. Talán, ha egy saroknyit halad előre, amikor kiszúrja a két fura figurát, s azt is sikerül lekövetnie, hogy ki után járnak. Olykor, mikor Neara megfordul, a két kalapos behúzódik egy árnyékba, vagy egy kapualjba, esetleg kerítés tövébe, mintha ott sem lennének. Illiamae pontosan tudja mi történik. A két fickó követi a nőt. Mindenesetre érdekesnek tűnik számára, kívülállóként megfigyelni a jelenetet.
Aztán túljutnak a negyeden, és elérik a templomkertet, ahol Nearát követve ő is áthalad, előtte a két fickóval. Ám hogy amazok mely ösvényt választják, megkerülik-e a templomot, nem figyeli már. Lépteit megnyújtja, s alig pár lépéssel lemaradva lép be ő is a templomba, ha csak ugyebár meg nem akadályozzák.
Ha nem, akkor meggyorsítva lépteit éri utol a nőt, s megérinti a karját.*
-Elnézést, de követték.
*Biccent a templom bejárata irányába, ahol talán már feltűnnek ekkorra a kalaposok.
Ha persze, a templomkertben másként zajlanak az események, és a két fickó szintén belép előtte a templomba, akkor bent próbálja meg kikerülni őket, s megszólítani az ismeretlen nőt.*
*Tulajdonképpen a tekintete épp a kalaposokat figyeli, amikor nem is olyan messze tőle feltűnik számára az embernővel beszélő fickó. Amaz, hátrahagyva beszélgető partnerét, az egyik kapualj felé indul. Mindezt véletlenül veszi észre, ahogy azt is, hogy a fickó csak egy biccentéssel jelez társainak, hogy induljanak.
Illiamae addig nem mozdul, amíg le nem követi tekintetével, hogy ki után is indulnak meg amazok. Az elf felé még vet egy futó pillantást, amaz talán elboldogul maga is. Ha meg nem, hát nem lehet mindenkinek ő a pesztrája.
Igazi célja neki is a templom, s mit ad ég, épp úgy azt az útvonalat választja magában, amerre Neara is megindul, át a gazdagnegyed nyugalmasabb, talán biztonságosabb, utcáin. Talán, ha egy saroknyit halad előre, amikor kiszúrja a két fura figurát, s azt is sikerül lekövetnie, hogy ki után járnak. Olykor, mikor Neara megfordul, a két kalapos behúzódik egy árnyékba, vagy egy kapualjba, esetleg kerítés tövébe, mintha ott sem lennének. Illiamae pontosan tudja mi történik. A két fickó követi a nőt. Mindenesetre érdekesnek tűnik számára, kívülállóként megfigyelni a jelenetet.
Aztán túljutnak a negyeden, és elérik a templomkertet, ahol Nearát követve ő is áthalad, előtte a két fickóval. Ám hogy amazok mely ösvényt választják, megkerülik-e a templomot, nem figyeli már. Lépteit megnyújtja, s alig pár lépéssel lemaradva lép be ő is a templomba, ha csak ugyebár meg nem akadályozzák.
Ha nem, akkor meggyorsítva lépteit éri utol a nőt, s megérinti a karját.*
-Elnézést, de követték.
*Biccent a templom bejárata irányába, ahol talán már feltűnnek ekkorra a kalaposok.
Ha persze, a templomkertben másként zajlanak az események, és a két fickó szintén belép előtte a templomba, akkor bent próbálja meg kikerülni őket, s megszólítani az ismeretlen nőt.*
2512. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-19 11:07:15
Üzenet elküldve: 2014-12-19 11:07:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
*Végül úgy néz ki, hogy megússza a dolgot, de nem tudja kiverni a fejéből a kalapos férfi rémisztő jóslatát, amiben ő maga is közrejátszhat. Valóban nem bízik abban, hogy egyébként nem halnának meg, és az idegen sem adott olyan választ, ami megnyugtatta volna. Emiatt kissé zaklatottan indul a templom felé, a Gazdagnegyed biztonságos utcáit választja, ott mégiscsak több az őr, ha esetleg a férfi mégsem tartaná a szavát. Őt nem fenyegette meg konkrétan, így hamarosan ki fog derülni, mennyire becsületes a pergamen állítólagos tulajdonosa. A mágusnő majdnem biztos abban, hogy a pergamen nem a sötét hírű ember tulajdona, hanem valami fontosabb dolog lehet, amit meg akar szerezni magának. Nem annyira paranoiás Neara, de azért néha hátrapillant, és néhány utcába is benéz menet közben, hátha észrevesz valami gyanúsat. A templomkertbe érve máris jobban érzi magát, a legnagyobb és legbiztonságosabbnak tűnő ösvényen megy az ismerős templom bejáratához. Már azt is elfelejtette, hogy a reggeli sajtvásárlása kicsit kudarcba fulladt, fél, hogy az ütődéstől esetleg eltört az étel. Márpedig az esztétika is fontos a kulináris élvezetekkor.
Végül megérkezik a templomhoz, és ha senki sem akadályozza meg, belép oda.*
*Végül úgy néz ki, hogy megússza a dolgot, de nem tudja kiverni a fejéből a kalapos férfi rémisztő jóslatát, amiben ő maga is közrejátszhat. Valóban nem bízik abban, hogy egyébként nem halnának meg, és az idegen sem adott olyan választ, ami megnyugtatta volna. Emiatt kissé zaklatottan indul a templom felé, a Gazdagnegyed biztonságos utcáit választja, ott mégiscsak több az őr, ha esetleg a férfi mégsem tartaná a szavát. Őt nem fenyegette meg konkrétan, így hamarosan ki fog derülni, mennyire becsületes a pergamen állítólagos tulajdonosa. A mágusnő majdnem biztos abban, hogy a pergamen nem a sötét hírű ember tulajdona, hanem valami fontosabb dolog lehet, amit meg akar szerezni magának. Nem annyira paranoiás Neara, de azért néha hátrapillant, és néhány utcába is benéz menet közben, hátha észrevesz valami gyanúsat. A templomkertbe érve máris jobban érzi magát, a legnagyobb és legbiztonságosabbnak tűnő ösvényen megy az ismerős templom bejáratához. Már azt is elfelejtette, hogy a reggeli sajtvásárlása kicsit kudarcba fulladt, fél, hogy az ütődéstől esetleg eltört az étel. Márpedig az esztétika is fontos a kulináris élvezetekkor.
Végül megérkezik a templomhoz, és ha senki sem akadályozza meg, belép oda.*
2511. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-12 22:33:53
Üzenet elküldve: 2014-12-12 22:33:53
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Az átkozott gyűrű//
*Pár nap pénzherdálás és láblóbálás után úgy dönt ideje ismét munkához látnia, már ami a gyűrűt illeti. Más kalandozót nyilván az érdekelne miként lehet egy ilyen démoni tárgyat megsemmisíteni. Ő azonban egész mást vár. Sokszor és sok helyen szeretne vele fizetni majd visszavenni azt a felrobbant agyú uraktól és hölgyektől, avagy a zsebmetszőknek nyújthatna egy kellemes meglepetést a talizmán. Ám a semlegesítéshez jobban meg kell ismernie a mágikus tárgyat, azt már tudja sem a zsebében, sem az ujján nincs jó helyen. Ha valaki más ujjával együtt tenné zsebre talán az megoldást jelentene, ám abszolút mágikus analfabétaként, ez még csak eszébe se jutott.
Így hát egy hideg téli éjszakán a kék csuklyás alak átlépi a templom küszömét miközben egy apró gyűrűt húz maga után egy hosszú véres madzagon. Itt már sokkal könnyebb a dolga mint az erdőben a templom sík talaján könnyebben siklik a gyűrű, nem akad bele semmibe, és a vonszoláshoz használt fonál sem szakad el minden harmadik lépésnél. A templomban a gyertyák félhomálya fogadja, állítólag a régi város is hasonló volt, itt is jól lát. Néhány csuhás, nagy tér sötét, sarkok. Remek kis hely több időt kéne itt töltenie.* -Jó estét. *Köszönti az egyik későn fenn levő csuhás alakot, talán ő az aki az oltárra vagy az ereklyékre vigyáz nehogy valami okos tolvaj bejöjjön és kifossza a helyet.* -Érdeklődni szeretnék, az elátkozott tárgyakkal kapcsolatban. *A kérdés talán túl konkrét és a madzag amin a gyűrűt húzza elég árulkodó, mármint a tárgy mibenlétét illetőleg. A csuhások megsemmisítik a szerzeményét? Lehet. Ráhívják az őrséget, kihajítják a templomból, esetleg valami nagy mágus ráküld egy villámot dühében amiért elátkozott tárgyat mert hozni erre a szent helyre? Meglehet bár kevés az esélye, de most akkor is végére jár ennek az ügynek.*
*Pár nap pénzherdálás és láblóbálás után úgy dönt ideje ismét munkához látnia, már ami a gyűrűt illeti. Más kalandozót nyilván az érdekelne miként lehet egy ilyen démoni tárgyat megsemmisíteni. Ő azonban egész mást vár. Sokszor és sok helyen szeretne vele fizetni majd visszavenni azt a felrobbant agyú uraktól és hölgyektől, avagy a zsebmetszőknek nyújthatna egy kellemes meglepetést a talizmán. Ám a semlegesítéshez jobban meg kell ismernie a mágikus tárgyat, azt már tudja sem a zsebében, sem az ujján nincs jó helyen. Ha valaki más ujjával együtt tenné zsebre talán az megoldást jelentene, ám abszolút mágikus analfabétaként, ez még csak eszébe se jutott.
Így hát egy hideg téli éjszakán a kék csuklyás alak átlépi a templom küszömét miközben egy apró gyűrűt húz maga után egy hosszú véres madzagon. Itt már sokkal könnyebb a dolga mint az erdőben a templom sík talaján könnyebben siklik a gyűrű, nem akad bele semmibe, és a vonszoláshoz használt fonál sem szakad el minden harmadik lépésnél. A templomban a gyertyák félhomálya fogadja, állítólag a régi város is hasonló volt, itt is jól lát. Néhány csuhás, nagy tér sötét, sarkok. Remek kis hely több időt kéne itt töltenie.* -Jó estét. *Köszönti az egyik későn fenn levő csuhás alakot, talán ő az aki az oltárra vagy az ereklyékre vigyáz nehogy valami okos tolvaj bejöjjön és kifossza a helyet.* -Érdeklődni szeretnék, az elátkozott tárgyakkal kapcsolatban. *A kérdés talán túl konkrét és a madzag amin a gyűrűt húzza elég árulkodó, mármint a tárgy mibenlétét illetőleg. A csuhások megsemmisítik a szerzeményét? Lehet. Ráhívják az őrséget, kihajítják a templomból, esetleg valami nagy mágus ráküld egy villámot dühében amiért elátkozott tárgyat mert hozni erre a szent helyre? Meglehet bár kevés az esélye, de most akkor is végére jár ennek az ügynek.*
2510. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-12 19:52:58
Üzenet elküldve: 2014-12-12 19:52:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Valamelyik nap ismét ellátogat a templomba. Jól érezte magát itt a múltkor is, emberek között van, mégis csend és nyugalom honol, nem bosszantja, nem zavarja, nem aggasztja semmi és senki.
A legutóbb is elmélkedni jött ide, most is ezt teszi, de ez alkalommal kellemes témákon jár az esze, más kérdésekre keres választ. Jó darabig csak ül az egyik padon, végül megunva azt, kicsit jár egyet a templom falai között. Még néhány pappal is szóba elegyed, no nem csevegni, inkább a mágiáról kérdezi őket, hiszen a tudás mindig hasznos. Legfeljebb néha a fejét akarják venni az elfnek, ha túl kíváncsi, de ettől most nem fél, elvégre nem titkokról kérdez.
Jó néhány órát eltölt az épületben, majd miután kielégítette kíváncsiságát, és az elmélkedéssel is végzett, távozóra fogja.*
A legutóbb is elmélkedni jött ide, most is ezt teszi, de ez alkalommal kellemes témákon jár az esze, más kérdésekre keres választ. Jó darabig csak ül az egyik padon, végül megunva azt, kicsit jár egyet a templom falai között. Még néhány pappal is szóba elegyed, no nem csevegni, inkább a mágiáról kérdezi őket, hiszen a tudás mindig hasznos. Legfeljebb néha a fejét akarják venni az elfnek, ha túl kíváncsi, de ettől most nem fél, elvégre nem titkokról kérdez.
Jó néhány órát eltölt az épületben, majd miután kielégítette kíváncsiságát, és az elmélkedéssel is végzett, távozóra fogja.*
2509. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-11 16:13:10
Üzenet elküldve: 2014-12-11 16:13:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő Fa - Keresés//
*Leon most már teljesen bizonyosra állítja magában, hogy Argus varázsló. Ha nem is biztosan van meg minden kereke, de az teljesen bizonyos, hogy nagy erőket birtokol, úgyhogy ezentúl Leon így is fog hozzáállni a dolgokhoz. A láng históriája, amilyen érdekesnek tűnt az első pár pillanatban, olyan gyorsan lesz érdektelen is Leon számára. Nem tudni miért, de ez valahogy nem fogta meg túlságosan. Talán azért, mert nem igazán szereti a tüzet, nem is foglalkozik vele túl sokáig. Csupán egyetlen mondattal nyugtázza a dolgot, nehogy Argus felróhassa neki, hogy figyelmen kívül hagyja elbeszélését.*
-Hát képes volt rá!
*Mikor a mágus meg szeretné simogatni a kis állatot, az egyértelmű választ ad neki, Leonnak meg sem kell szólalni. Amint a patkány úgy látja, megbízhat az alakban, azonnal a kezébe simul, majd át is sétál rá. Persze nem túlzottan gyorsan, hiszen még véletlenül sem akarná megijeszteni a férfit, nehogy aztán az eldobja, vagy agyonüsse őt. Azonban a következő kérdésre már Leon válaszol.*
-Tudja, mikor régen kalóz voltam, megmentettem a szüleit, mikor a hajón agyon akarták őket ütni. Aztán meg megszülettek a porontyok, aztán a következők is. És így lett ő!
*Vár egy pillanatot, majd folytatja.*
-Patkánynak hívják. És őt én neveztem el! Vagy talán itt is felsőbb erők játszottak szerepet?
*Hecceli egy kis mosollyal a mágust. Aztán figyelemmel kíséri, ahogy a papnak adja a nyulas dalt. Kissé csodálkozik rajta, nem hiszi, hogy ennek bárki hasznát fogja venni a jövőben, de ki tudja? Lehet valaki meg fogja találni a Nyulak szigetét Leon helyett, ha elolvassa ezt a pár sort... Bármit hozhat a jövő! Az ez utáni elbeszéléskor Leon már meg is bánta, hogy rákérdezett. Igaz, ami igaz, nem szabadott volna előre cselekednie, gondolkodás nélkül. Úgy gondolja, hogy Argust nem a rosszindulat, vagy a hatalomvágy vezérelte a rossz tettekre, ahogyan sokan másokat, köztük Leont is élete első két évtizedében, hanem a szomorúság. Ez bocsánatos bűn. Főleg azért, mert Leon valószínűleg ennél sokkal rosszabbakat is tett, habár nem ismeri az egész történetét a mágusnak. Amikor elhangzanak a mondatok, a férfi hátralép, kiszállva Argus aurájából, szabad levegőt hagyni neki. Majd a földet vizslatva válaszol neki, még véletlenül sem a szemébe nézve.*
-Felejtsük el a múltat! Elnézést kérek, nem szabadott volna kérdezősködnöm, amikor az enyém sem túl tiszta!
*Amikor Argus elindul, Leon azonnal utána ered, hiszen ha már felajánlotta a segítségét, teljesítenie is kell. Bár, nem mintha ellenére lenne a dolog.*
-Induljunk! Van valami holmija, amit nem szeretne cipelni? Van egy szamaram a templom elé kikötve. Amolyan hordárállat, meg jó útitárs is!
*Leon most már teljesen bizonyosra állítja magában, hogy Argus varázsló. Ha nem is biztosan van meg minden kereke, de az teljesen bizonyos, hogy nagy erőket birtokol, úgyhogy ezentúl Leon így is fog hozzáállni a dolgokhoz. A láng históriája, amilyen érdekesnek tűnt az első pár pillanatban, olyan gyorsan lesz érdektelen is Leon számára. Nem tudni miért, de ez valahogy nem fogta meg túlságosan. Talán azért, mert nem igazán szereti a tüzet, nem is foglalkozik vele túl sokáig. Csupán egyetlen mondattal nyugtázza a dolgot, nehogy Argus felróhassa neki, hogy figyelmen kívül hagyja elbeszélését.*
-Hát képes volt rá!
*Mikor a mágus meg szeretné simogatni a kis állatot, az egyértelmű választ ad neki, Leonnak meg sem kell szólalni. Amint a patkány úgy látja, megbízhat az alakban, azonnal a kezébe simul, majd át is sétál rá. Persze nem túlzottan gyorsan, hiszen még véletlenül sem akarná megijeszteni a férfit, nehogy aztán az eldobja, vagy agyonüsse őt. Azonban a következő kérdésre már Leon válaszol.*
-Tudja, mikor régen kalóz voltam, megmentettem a szüleit, mikor a hajón agyon akarták őket ütni. Aztán meg megszülettek a porontyok, aztán a következők is. És így lett ő!
*Vár egy pillanatot, majd folytatja.*
-Patkánynak hívják. És őt én neveztem el! Vagy talán itt is felsőbb erők játszottak szerepet?
*Hecceli egy kis mosollyal a mágust. Aztán figyelemmel kíséri, ahogy a papnak adja a nyulas dalt. Kissé csodálkozik rajta, nem hiszi, hogy ennek bárki hasznát fogja venni a jövőben, de ki tudja? Lehet valaki meg fogja találni a Nyulak szigetét Leon helyett, ha elolvassa ezt a pár sort... Bármit hozhat a jövő! Az ez utáni elbeszéléskor Leon már meg is bánta, hogy rákérdezett. Igaz, ami igaz, nem szabadott volna előre cselekednie, gondolkodás nélkül. Úgy gondolja, hogy Argust nem a rosszindulat, vagy a hatalomvágy vezérelte a rossz tettekre, ahogyan sokan másokat, köztük Leont is élete első két évtizedében, hanem a szomorúság. Ez bocsánatos bűn. Főleg azért, mert Leon valószínűleg ennél sokkal rosszabbakat is tett, habár nem ismeri az egész történetét a mágusnak. Amikor elhangzanak a mondatok, a férfi hátralép, kiszállva Argus aurájából, szabad levegőt hagyni neki. Majd a földet vizslatva válaszol neki, még véletlenül sem a szemébe nézve.*
-Felejtsük el a múltat! Elnézést kérek, nem szabadott volna kérdezősködnöm, amikor az enyém sem túl tiszta!
*Amikor Argus elindul, Leon azonnal utána ered, hiszen ha már felajánlotta a segítségét, teljesítenie is kell. Bár, nem mintha ellenére lenne a dolog.*
-Induljunk! Van valami holmija, amit nem szeretne cipelni? Van egy szamaram a templom elé kikötve. Amolyan hordárállat, meg jó útitárs is!
2508. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-11 11:40:33
Üzenet elküldve: 2014-12-11 11:40:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
*Lám egy aprócska kis lángocska milyen érdekesnek tűnik Leonnak. Joggal gondolja veszélyesnek egy könyvtárban, de a mágus nem tart ilyentől. Nem telik sok időbe, amire észreveszi, hogy a másik figyelme mire tévedt el.*
-Ez az éltem lángja. *mondja teljes nyugalommal, miközben belenyúl a lángba.* Engem nem éget meg, de másokat igen. Ez a tűz addig ég, amíg én élek. Régen készítettem. Kíváncsi voltam, hogy képes vagyok -e rá. *mondja, mintha csak az íjászatról lenne szó.*
*Argus nem gondolta volna, hogy a felsőbb erők említése ennyire érzékeny téma a tengerésznél.A köpcös mágus jó maga sem hisz, mint egy hívő, de a félelmei mégis a hitből fakadnak. Először az jut eszébe, hogy elmagyarázza neki, hogy miként avatkoznak be a hatalmasok a halandók életébe, de még sem teszi. Inkább ráhagyja a másikra.*
~Milyen aranyosan eszik, a kis rágcsáló.~
*Lassú mozdulattal kinyújtja a kezét a patkány felé, hogy megsimogassa, de persze megállítja a mozdulatot, mielőtt megtenné.*
-Szabad? Hogyan ismerkedtek meg?
*Argus int az idős papnak, aki nyugodt léptekkel oda lép hozzájuk.*
-Köszönöm Atyám! *kezdi a mágus.* Ezekre már nem lesz szükségünk. *mutat a tekercsekre.* És ez pedig egy igen érdekes olvasmány. Repülő nyulak vannak benne. *közben átnyújtja Leon dalát.*
*Az idős pap csendben összeszedi a tekercseket, majd magára hagyja a párost.*
*Miután befejezi a varázslatot, még pár másodpercig szép lassan veszi a levegőt, hogy visszanyerje az önuralmát a hatalma felett. Majd a tengerész neki szegezi a kérdést, amely összetűzés lehet kettőjük között.*
-Hát ez érdekes kérdés. *kezd bele, de megáll, hogy átgondolja, hogy miként is magyarázza meg.* Tudja egyszer alá akartam szállni a túlvilágnak, hogy megkeresek valakit. A húgomat. *hangja szomorú, és elkeseredettséget sugall.* Persze, ez nem olyan könnyű, mint ahogyan hangzik. Hogy meg tudja, hogyan lehetséges, ahhoz meg kellet oldanom, hogy beszélni tudjak a holtakkal. Később ez is kevés volt, hiszen nem kaptam meg a választ. Így megtanultam, hogyan tudom a nyugtalan lelkeket csapdába ejteni, és velük próbáltam átlépni. De ezek már mind régen volt. Hét évig tanultam a holtak tudományát, mire rájöttem, hogy ez nem lehetséges úgy ahogyan én gondolom. A titulus, azóta is rám ragadt. Nem vagyok büszke rá, de ez is én vagyok. Biztos, hogy maga is csinált már olyat, amit utólag megbánt. Ez is olyan.
*Miközben beszél, addig nem néz a férfi szemébe, inkább másfele néz, mint aki szégyelli magát. Miután megválaszolta a kérdést, csak reméli, hogy a másik elfogadja a botlását.*
-Keressük meg a fát. *jelenti ki, és elindul a kijárat felé.* Ha a főtéren nem találunk karavánt, akkor eldöntjük, hogy gyalogolunk vagy várunk. Először a karavánpihenő közelében nézünk körben.
*Lám egy aprócska kis lángocska milyen érdekesnek tűnik Leonnak. Joggal gondolja veszélyesnek egy könyvtárban, de a mágus nem tart ilyentől. Nem telik sok időbe, amire észreveszi, hogy a másik figyelme mire tévedt el.*
-Ez az éltem lángja. *mondja teljes nyugalommal, miközben belenyúl a lángba.* Engem nem éget meg, de másokat igen. Ez a tűz addig ég, amíg én élek. Régen készítettem. Kíváncsi voltam, hogy képes vagyok -e rá. *mondja, mintha csak az íjászatról lenne szó.*
*Argus nem gondolta volna, hogy a felsőbb erők említése ennyire érzékeny téma a tengerésznél.A köpcös mágus jó maga sem hisz, mint egy hívő, de a félelmei mégis a hitből fakadnak. Először az jut eszébe, hogy elmagyarázza neki, hogy miként avatkoznak be a hatalmasok a halandók életébe, de még sem teszi. Inkább ráhagyja a másikra.*
~Milyen aranyosan eszik, a kis rágcsáló.~
*Lassú mozdulattal kinyújtja a kezét a patkány felé, hogy megsimogassa, de persze megállítja a mozdulatot, mielőtt megtenné.*
-Szabad? Hogyan ismerkedtek meg?
*Argus int az idős papnak, aki nyugodt léptekkel oda lép hozzájuk.*
-Köszönöm Atyám! *kezdi a mágus.* Ezekre már nem lesz szükségünk. *mutat a tekercsekre.* És ez pedig egy igen érdekes olvasmány. Repülő nyulak vannak benne. *közben átnyújtja Leon dalát.*
*Az idős pap csendben összeszedi a tekercseket, majd magára hagyja a párost.*
*Miután befejezi a varázslatot, még pár másodpercig szép lassan veszi a levegőt, hogy visszanyerje az önuralmát a hatalma felett. Majd a tengerész neki szegezi a kérdést, amely összetűzés lehet kettőjük között.*
-Hát ez érdekes kérdés. *kezd bele, de megáll, hogy átgondolja, hogy miként is magyarázza meg.* Tudja egyszer alá akartam szállni a túlvilágnak, hogy megkeresek valakit. A húgomat. *hangja szomorú, és elkeseredettséget sugall.* Persze, ez nem olyan könnyű, mint ahogyan hangzik. Hogy meg tudja, hogyan lehetséges, ahhoz meg kellet oldanom, hogy beszélni tudjak a holtakkal. Később ez is kevés volt, hiszen nem kaptam meg a választ. Így megtanultam, hogyan tudom a nyugtalan lelkeket csapdába ejteni, és velük próbáltam átlépni. De ezek már mind régen volt. Hét évig tanultam a holtak tudományát, mire rájöttem, hogy ez nem lehetséges úgy ahogyan én gondolom. A titulus, azóta is rám ragadt. Nem vagyok büszke rá, de ez is én vagyok. Biztos, hogy maga is csinált már olyat, amit utólag megbánt. Ez is olyan.
*Miközben beszél, addig nem néz a férfi szemébe, inkább másfele néz, mint aki szégyelli magát. Miután megválaszolta a kérdést, csak reméli, hogy a másik elfogadja a botlását.*
-Keressük meg a fát. *jelenti ki, és elindul a kijárat felé.* Ha a főtéren nem találunk karavánt, akkor eldöntjük, hogy gyalogolunk vagy várunk. Először a karavánpihenő közelében nézünk körben.
2507. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-10 15:51:29
Üzenet elküldve: 2014-12-10 15:51:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő Fa - Keresés//
*Leon el sem tudja képzelni, hogy a mi a fene az a láng a mágus botján. Eddig észre sem vette, de most nagyon is feltűnt neki, és nem tartja túlságosan jó ötletnek, hogy egy könyvekkel, tekercsekkel teli templomban lángoljon Argus, meg a csudabotja. De megijed kissé, ezért nem teszi szóvá a dolgot. Leon a névvel történő okfejtésre csak a szemöldökét ráncolja. Nem tudja milyen fölsőbb erőről van szó már megint. Ezt közli is a mágussal.*
-Semmi felső erő nem volt ott! Határozottan emlékszem, hogy vagy húszan ott voltak, mikor anyám elnevezett engem ezzel a névvel!
*Erről nem szeretne vitát nyitni, de ha Argus tud valami felfogható és hihető magyarázatot adni, hát kénytelen lesz vele egyetérteni. Addig nem. Patkány szívesen veszi az ajándékot. Gondosan ügyelve átveszi a darab sajtot, nehogy megharapja a neki ételt adó kezet, majd gyorsan be is habzsolja az ajándékát. Leon köszöni meg helyette.*
-Köszönjük nagylelkűségét!
*Biccent fejet hálája jeléül. Megejt egy mosolyt annak hallatán, hogy vissza fog találni a szigetre. Nem sok esélyét látja ennek, de talán, reménykedni szabad. Öröm fogja el annak hallatán, hogy tényleg segíthet. Átolvasásban is segítene szívesen, de lehet, hogy azzal nem járna jól a mágus, hiszen Leon nem olyan fajta, aki gyakran megtalálja az összefüggéseket. Nem buta ő, csak nem túl sok a logikája. Sosem volt egy mágusnak való alkat, s eztán se lesz.*
-Hát akkor induljunk, keressük fel ezt a fát! Nosza!
*Lép is egyet, hogy szavait tettekkel is megerősítse, de nem jut túlzottan messzire, hiszen kiborul Argusnál a pohár. Leont ennyire nem zavarta meg a férfi, de úgy látszik, hogy a mágust nem a nyugalom fájából faragták. Nem kicsit hőköl hátra, amikor a mágus elkezd mormogni, majd a semmibe beszélni. Mármint, Leon szerint a semmibe, hiszen a férfi előbb viharzott ki. Egyre inkább kezdi megint azt a véleményt pedzegetni, hogy Argus őrült, de szerencsére még időben összeáll a kép, a szavak hallatán. Mikor végzett a monológgal a varázsló, Leon igen közel állt már hozzá, alig pár centiméteres távolságban a férfi arca, az övétől. Igen érdekes kérdést szegez a férfinek. Méghozzá eléggé dühös arckifejezés közepette. Bár, hangja még mindig nyugodtságot áraszt.*
-Mit jelent az, hogy "beszélt a Holtakkal"?
*Keze kardja markolatán nyugszik. Leonnak megvan a véleménye a holtakról. Méghozzá az, hogy a holtak testének a földben, vagy a tengerben, a lelküknek pedig a vizek szellemeinél kell lennie. Amit pedig a mágus mondott, nagyon nem ezt tükrözi. Leon ennek ellenére nem próbál meg fenyegetőnek tűnni. Elég furcsán is venné ki magát, ha ezek után fenyegetően állna elé, hogy megbizonyosodott a mágus erejéről. Csupán a holtaktól való félelme miatt kéri számon Argust.*
*Leon el sem tudja képzelni, hogy a mi a fene az a láng a mágus botján. Eddig észre sem vette, de most nagyon is feltűnt neki, és nem tartja túlságosan jó ötletnek, hogy egy könyvekkel, tekercsekkel teli templomban lángoljon Argus, meg a csudabotja. De megijed kissé, ezért nem teszi szóvá a dolgot. Leon a névvel történő okfejtésre csak a szemöldökét ráncolja. Nem tudja milyen fölsőbb erőről van szó már megint. Ezt közli is a mágussal.*
-Semmi felső erő nem volt ott! Határozottan emlékszem, hogy vagy húszan ott voltak, mikor anyám elnevezett engem ezzel a névvel!
*Erről nem szeretne vitát nyitni, de ha Argus tud valami felfogható és hihető magyarázatot adni, hát kénytelen lesz vele egyetérteni. Addig nem. Patkány szívesen veszi az ajándékot. Gondosan ügyelve átveszi a darab sajtot, nehogy megharapja a neki ételt adó kezet, majd gyorsan be is habzsolja az ajándékát. Leon köszöni meg helyette.*
-Köszönjük nagylelkűségét!
*Biccent fejet hálája jeléül. Megejt egy mosolyt annak hallatán, hogy vissza fog találni a szigetre. Nem sok esélyét látja ennek, de talán, reménykedni szabad. Öröm fogja el annak hallatán, hogy tényleg segíthet. Átolvasásban is segítene szívesen, de lehet, hogy azzal nem járna jól a mágus, hiszen Leon nem olyan fajta, aki gyakran megtalálja az összefüggéseket. Nem buta ő, csak nem túl sok a logikája. Sosem volt egy mágusnak való alkat, s eztán se lesz.*
-Hát akkor induljunk, keressük fel ezt a fát! Nosza!
*Lép is egyet, hogy szavait tettekkel is megerősítse, de nem jut túlzottan messzire, hiszen kiborul Argusnál a pohár. Leont ennyire nem zavarta meg a férfi, de úgy látszik, hogy a mágust nem a nyugalom fájából faragták. Nem kicsit hőköl hátra, amikor a mágus elkezd mormogni, majd a semmibe beszélni. Mármint, Leon szerint a semmibe, hiszen a férfi előbb viharzott ki. Egyre inkább kezdi megint azt a véleményt pedzegetni, hogy Argus őrült, de szerencsére még időben összeáll a kép, a szavak hallatán. Mikor végzett a monológgal a varázsló, Leon igen közel állt már hozzá, alig pár centiméteres távolságban a férfi arca, az övétől. Igen érdekes kérdést szegez a férfinek. Méghozzá eléggé dühös arckifejezés közepette. Bár, hangja még mindig nyugodtságot áraszt.*
-Mit jelent az, hogy "beszélt a Holtakkal"?
*Keze kardja markolatán nyugszik. Leonnak megvan a véleménye a holtakról. Méghozzá az, hogy a holtak testének a földben, vagy a tengerben, a lelküknek pedig a vizek szellemeinél kell lennie. Amit pedig a mágus mondott, nagyon nem ezt tükrözi. Leon ennek ellenére nem próbál meg fenyegetőnek tűnni. Elég furcsán is venné ki magát, ha ezek után fenyegetően állna elé, hogy megbizonyosodott a mágus erejéről. Csupán a holtaktól való félelme miatt kéri számon Argust.*
2506. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-09 21:47:00
Üzenet elküldve: 2014-12-09 21:47:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
//Scorrage Argethlam, Leon Descrobrat//
//Leon Descrobrat//
*Nem csak Leon nem tud kiigazodni a Scorrage nevű egyeden, hanem Argus is. Először szégyellős volt, mint egy kislány a tanyasi fesztiválon, aztán egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik. Először az odújáról beszél, hogy Argusék ott keressék fel, ha szükség van rá, majd becsméreli a mágus munkásságát, hogy semmire sem vezet. Szerencséjére a köpcös mágus nagyon nyugodt, vidám ember. Emelet számtalanszor találkozott ilyen hozzá állással, bár most az ő arca is elkomorodik. Olyan dolog fordul meg az elméjében, amely régóta nem. Hogy megleckézteti ezt a senkiházit. Arckifejezése ugyan az a komor arc marad, egy rezzenés sem látszik rajta, de a botja végén táncoló kis lángocska hirtelen a duplájára dagad, s élénkvörös színben tündököl, és csak hosszú percekkel később kezd vissza zsugorodni az eredeti méretére.*
~De szívesen elkapnám kint az erdőben, hogy megtanulja, mi a tisztelet.~
*A köpcös mágus egyik kedvenc szórakozása, hogy az új személyek nevéből megpróbál rájönni az illető valójára. Általában sikerül is ráérezni, és helyesen következtetnie, de most ő is meglepődik, amikor a kis patkány kibújik az erszényből. A meglepődésből, hamar hangos kacagás lesz. Erre azért ő sem számított. Csak az után szólal meg, hogy abba bírja hagyni a nevetést.*
-A nevünket felsőbb erők adják, nem a szüleink. És a nevünk meghatározza a sorsunkat, és az egész életünket. Ez a név mágiája. Ha megismeri egy személy nevét, akkor minden fontosat megtudhat róla.
*miközben beszél, lehajol a táskájához, és egy kis zsíros papírt vesz elő, amiből egy féltenyérnyi sajtot csomagol ki. Lecsippent belőle egy kicsit, és nyújtja az apró kis teremtésnek, hátha elfogadja, és a gazdája sem ellenzi.*
*Argus nem viccelt avval, hogy hallani akarja a történetet a repülő nyulakról, de Leon rákérdez, hogy biztosan hallani akarja e.*
-Persze. Természetesen. *válaszolja határozottan. Közben készül, hogy minden szót azonnal leírjon, amint elhangzik. Legnagyobb meglepetésére nem elbeszélést hall, hanem egy érdekes kis nótát hall. Emiatt az első sorról egy kicsit lemarad, amit csak a végén pótol. A szünetben lelkesen bólogat, hogy hallani akarja a történet folytatását is. Szorgosan leírja a dal összes strófáját, majd a végére oda írja Leon nevét, mint a dal szerzőjét. A férfi kérdésére csak nemlegesen bólint, hogy ennyi elég lesz. Közben gyorsan átnézi a leírt szöveget. Ilyen gyorsan nem sikerült a legszebb írásával írnia, de így is olvasható. Lerakja az asztalra, s homokot szór rá, hogy megszáradjon.*
-Nyugodjon meg, szerintem még vissza fog találni arra a szigetre. *próbálja vigasztalni Leont a köpcös mágus.* Reméljük nem bánja meg. *teszi hozzá kissé szomorkásan.*
*Leon felajánlja segítségét a fa megkeresésében, aminek Argus nagyon örül, hiszen így nem kell egyedül bolyongania. De úgy gondolja, hogy ideje megviccelni a másikat.*
-Persze, hogy tud segíteni. *kezdi komolyan.* Át kellene olvasni ezeket, *mutat a nagy halom tekercsre* és ki kellene belőlük jegyzetelni a lényeget. *Sajnos a mondat végét már nem bírja ki nevetés nélkül.*
-Az olvasásból elég volt. Éppen az erőbe tartanék, hogy átnézzem. *magyarázza a férfinak.* Örülnék, ha egy ilyen vidám emberrel kereshetném a fát.
//Scorrage Argethlam//
*Nem sokkal a repülő nyulak története után viharzik be ismét a fél-elf a templomba. Szó nélkül rohan végig a templomon, Argus és Leon előtt is el megy, de egy szót sem szól hozzájuk, csak tovább siet ki a templomból.
Már a beviharzásával felkelti a köpcös mágus figyelmét, aki mérgesen néz arra, aki megzavarja a hely szellemiségét. A láng izgatottan táncol a botja végén, mint aki várja, hogy kirobbanhasson, és legnagyobb balszerencséjére Scorrage-nek a gyertya véletlen eloltása az utolsó csepp. A láng már nem öklömnyi méretű, hanem egy emberi fej nagyságúra lobban egy pillanat alatt, egy mély robbanás szerű hang kíséretében. Scorrage szerencséjére vagy lehet, hogy balszerencséjére már kiviharzik, mire a mágus feláll.*
-Rendben. *dörmögi csak úgy magában.*
*Lassan lehunyja a szemét, s halkan bonyolult varázsszavakat mormol. A varázslat hatására, ha összejön, akkor Scorrage fejében meghallja a mágus szavait, amit a templomban mond, bárhol is tartózkodjon. Nem akarja olvasni a másik gondolatát, csupán beszél hozzá. Természetesen a monológot Leon is hallja, de ő nem a fejében, hanem Argus szájából.*
-Elég! *a mágus hangja parancsoló, és ellenvetést nem tűrő.* Scorrage Argethlam halld a szavam! Vaslábú Argus vagyok a Hegy szívéből. Argus vagyok a Tűzben Égő, Argus vagyok a Föld Mélyéről, Argus vagyok, aki beszélt a Holtakkal, Argus vagyok a Mágus. *mutatkozik be a teljes nevén, hogy bizonyítsa mennyivel több, mint a másik.* Te egy nyomorult senki vagy, aki arra nem méltó, hogy a cipőmet tisztítsa. Hogy merészeled becsmérelni a mágusok munkáját, és megzavarni őket az egyik legszentebb helyükön? Bárhol és bármik képes vagyok téged a hatalmammal eltaposni, de te csak avval szemben tudsz harcolni, aki éppen előtted áll. Ha akarnám, most azonnal kifacsarhatnálak, mint egy érett gyümölcsöt, de azt akarom, hogy tanul. Tanulj tiszteletet, és alázatot. Légy átkozott! A legszörnyűbb gyötrelmek sora fog rád hullani, amikor eljön az idő. Emlékezz! Mindig, amikor valami baj történik veled, akkor jusson eszedbe az átok, és csak remélni fogod, hogy nem akkor teljesül be rajtad. *Az utolsó szó után kinyitja a szemét a köpcös mágus, s a láng is lassan visszanyeri eredeti alakját.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 21:47:35
A varázsló szemét becsukja, majd elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel. A célpont mindenképp megérzi, hogy valaki más is hallja gondolatait, de nem tudja megmondani, hogy kicsoda. Ha a mágus kinyitja a szemét, a varázslat megszűnik.
//Scorrage Argethlam, Leon Descrobrat//
//Leon Descrobrat//
*Nem csak Leon nem tud kiigazodni a Scorrage nevű egyeden, hanem Argus is. Először szégyellős volt, mint egy kislány a tanyasi fesztiválon, aztán egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik. Először az odújáról beszél, hogy Argusék ott keressék fel, ha szükség van rá, majd becsméreli a mágus munkásságát, hogy semmire sem vezet. Szerencséjére a köpcös mágus nagyon nyugodt, vidám ember. Emelet számtalanszor találkozott ilyen hozzá állással, bár most az ő arca is elkomorodik. Olyan dolog fordul meg az elméjében, amely régóta nem. Hogy megleckézteti ezt a senkiházit. Arckifejezése ugyan az a komor arc marad, egy rezzenés sem látszik rajta, de a botja végén táncoló kis lángocska hirtelen a duplájára dagad, s élénkvörös színben tündököl, és csak hosszú percekkel később kezd vissza zsugorodni az eredeti méretére.*
~De szívesen elkapnám kint az erdőben, hogy megtanulja, mi a tisztelet.~
*A köpcös mágus egyik kedvenc szórakozása, hogy az új személyek nevéből megpróbál rájönni az illető valójára. Általában sikerül is ráérezni, és helyesen következtetnie, de most ő is meglepődik, amikor a kis patkány kibújik az erszényből. A meglepődésből, hamar hangos kacagás lesz. Erre azért ő sem számított. Csak az után szólal meg, hogy abba bírja hagyni a nevetést.*
-A nevünket felsőbb erők adják, nem a szüleink. És a nevünk meghatározza a sorsunkat, és az egész életünket. Ez a név mágiája. Ha megismeri egy személy nevét, akkor minden fontosat megtudhat róla.
*miközben beszél, lehajol a táskájához, és egy kis zsíros papírt vesz elő, amiből egy féltenyérnyi sajtot csomagol ki. Lecsippent belőle egy kicsit, és nyújtja az apró kis teremtésnek, hátha elfogadja, és a gazdája sem ellenzi.*
*Argus nem viccelt avval, hogy hallani akarja a történetet a repülő nyulakról, de Leon rákérdez, hogy biztosan hallani akarja e.*
-Persze. Természetesen. *válaszolja határozottan. Közben készül, hogy minden szót azonnal leírjon, amint elhangzik. Legnagyobb meglepetésére nem elbeszélést hall, hanem egy érdekes kis nótát hall. Emiatt az első sorról egy kicsit lemarad, amit csak a végén pótol. A szünetben lelkesen bólogat, hogy hallani akarja a történet folytatását is. Szorgosan leírja a dal összes strófáját, majd a végére oda írja Leon nevét, mint a dal szerzőjét. A férfi kérdésére csak nemlegesen bólint, hogy ennyi elég lesz. Közben gyorsan átnézi a leírt szöveget. Ilyen gyorsan nem sikerült a legszebb írásával írnia, de így is olvasható. Lerakja az asztalra, s homokot szór rá, hogy megszáradjon.*
-Nyugodjon meg, szerintem még vissza fog találni arra a szigetre. *próbálja vigasztalni Leont a köpcös mágus.* Reméljük nem bánja meg. *teszi hozzá kissé szomorkásan.*
*Leon felajánlja segítségét a fa megkeresésében, aminek Argus nagyon örül, hiszen így nem kell egyedül bolyongania. De úgy gondolja, hogy ideje megviccelni a másikat.*
-Persze, hogy tud segíteni. *kezdi komolyan.* Át kellene olvasni ezeket, *mutat a nagy halom tekercsre* és ki kellene belőlük jegyzetelni a lényeget. *Sajnos a mondat végét már nem bírja ki nevetés nélkül.*
-Az olvasásból elég volt. Éppen az erőbe tartanék, hogy átnézzem. *magyarázza a férfinak.* Örülnék, ha egy ilyen vidám emberrel kereshetném a fát.
//Scorrage Argethlam//
*Nem sokkal a repülő nyulak története után viharzik be ismét a fél-elf a templomba. Szó nélkül rohan végig a templomon, Argus és Leon előtt is el megy, de egy szót sem szól hozzájuk, csak tovább siet ki a templomból.
Már a beviharzásával felkelti a köpcös mágus figyelmét, aki mérgesen néz arra, aki megzavarja a hely szellemiségét. A láng izgatottan táncol a botja végén, mint aki várja, hogy kirobbanhasson, és legnagyobb balszerencséjére Scorrage-nek a gyertya véletlen eloltása az utolsó csepp. A láng már nem öklömnyi méretű, hanem egy emberi fej nagyságúra lobban egy pillanat alatt, egy mély robbanás szerű hang kíséretében. Scorrage szerencséjére vagy lehet, hogy balszerencséjére már kiviharzik, mire a mágus feláll.*
-Rendben. *dörmögi csak úgy magában.*
*Lassan lehunyja a szemét, s halkan bonyolult varázsszavakat mormol. A varázslat hatására, ha összejön, akkor Scorrage fejében meghallja a mágus szavait, amit a templomban mond, bárhol is tartózkodjon. Nem akarja olvasni a másik gondolatát, csupán beszél hozzá. Természetesen a monológot Leon is hallja, de ő nem a fejében, hanem Argus szájából.*
-Elég! *a mágus hangja parancsoló, és ellenvetést nem tűrő.* Scorrage Argethlam halld a szavam! Vaslábú Argus vagyok a Hegy szívéből. Argus vagyok a Tűzben Égő, Argus vagyok a Föld Mélyéről, Argus vagyok, aki beszélt a Holtakkal, Argus vagyok a Mágus. *mutatkozik be a teljes nevén, hogy bizonyítsa mennyivel több, mint a másik.* Te egy nyomorult senki vagy, aki arra nem méltó, hogy a cipőmet tisztítsa. Hogy merészeled becsmérelni a mágusok munkáját, és megzavarni őket az egyik legszentebb helyükön? Bárhol és bármik képes vagyok téged a hatalmammal eltaposni, de te csak avval szemben tudsz harcolni, aki éppen előtted áll. Ha akarnám, most azonnal kifacsarhatnálak, mint egy érett gyümölcsöt, de azt akarom, hogy tanul. Tanulj tiszteletet, és alázatot. Légy átkozott! A legszörnyűbb gyötrelmek sora fog rád hullani, amikor eljön az idő. Emlékezz! Mindig, amikor valami baj történik veled, akkor jusson eszedbe az átok, és csak remélni fogod, hogy nem akkor teljesül be rajtad. *Az utolsó szó után kinyitja a szemét a köpcös mágus, s a láng is lassan visszanyeri eredeti alakját.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 21:47:35
A varázsló szemét becsukja, majd elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel. A célpont mindenképp megérzi, hogy valaki más is hallja gondolatait, de nem tudja megmondani, hogy kicsoda. Ha a mágus kinyitja a szemét, a varázslat megszűnik.
2505. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-09 17:15:03
Üzenet elküldve: 2014-12-09 17:15:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő Fa - Keresés//
*Leon nem igazán tud kiigazodni a Scorrage-ként bemutatkozó fickón. Az előbb még olyan félénk volt, mint a percekkel ezelőtt említett repülő nyulak egyike, most meg mintha valaki olyasmi lenne, aki parancsolhat nekik. Jobban tenné, ha nem szurkálna a pillantásával senkit, mert hamar rá fog járni a rúd. De egyelőre Leont nem foglalkoztatja különösképpen a hirtelen jellemváltozás. Betudja egyfajta fáradtságnak a férfi részéről. De hamarost felkapja valamire a fejét. Méghozzá a neve elemzésére. Megmosolyogtatja a dolog. Egészen kezdi megkedvelni a köpcös alakot. Mikor a patkány szó elhangzik, a nevezett jószág, egy patkány elő is bújik Leon erszényéből. A férfi mókásan vigyorogva mutat az állatra.*
-Minden stimmel, de a patkány az nem én vagyok, hanem Ő! És igen, tengerész, habár a rosszabbik fajtából! Akár illett is volna rám ez a név hajdanán.
*Széttárja karjait, hogy mutassa bizonytalanságát mondatai iránt.*
-Talán igaza is lehet, bár nevemet illetően homályban maradok ezután is! Nem tudhatom szülőanyám mit gondolt, mikor elnevezett, se apám származásáról fogalmam nem lehet.
*Ezzel el is vándorol a következő témára. Hanem a következőkben egészen meglepő dolog történik, de Leon ugyebár nem hazudik, még a vicceiben sem. Az eset megtörtént, és ha szeretné papírra vetni a fickó, hát nem Leon lesz az aki ebben meggátolja. Egy pillanatra összeszedi gondolatait, aztán bele is kezd.*
-Hát, ha hallani szeretné, semmi akadályát nem látom!
*Megköszörüli torkát, majd kissé halkra véve, egy nótát kezd el fabrikálni a történetből. Hátha így jobban jönnek gondolatai. Legszívesebben furulyájával kísérné a szöveget, de a világért se zavarna meg senkit az olvasásában.*
-Egyszer régen, éppen, mikor kikötöttünk,
Ittunk, nőztünk és öltünk!
Egy tündérek lakta falu,
Mi mostanra már csak hamu,
Olyan jó rummal látott el minket,
Azóta se ittam olyan kincset!
Dolgunk végeztével kikötve,
Egy lakatlan, szép szigetre,
Minek legyen neve Nyulak földje!
*Itt megáll, iszik egy kortyot, és megkérdezi, hogy folytassa-e. Ha igenlő választ kap, akkor továbbmegy, ha nem, akkor befejezi.*
-Ezen a földön nem láttam még olyat!
Olyan sok, szép, bolyhos, pisze orrú nyulat!
Az érdekes nem is az orruk,
Hanem szárnyuk, fehér tolluk!
Csak úgy repdestek köröttünk!
Azt hittük meghaltunk, és a mennybe vagyunk!
De nem, hiszen csak a rum volt,
Fejünkbe is lágy dallam szólt!
De aztán következő nap felébredve,
Semminek nyomát se láttuk.
Hajónk messze került a szigettől...
*Itt egy kissé szomorkás lesz a hangja, nyel egyet, majd a dallamot abbahagyva, már beszédhangon szólal meg.*
-Pedig a fél karom odaadnám, ha még egyszer láthatnám! Olyan hihetőnek tűnt abban a pillanatban. Kár, hogy még arra sem emlékszem, hogy kerültünk el a szigetről... Van bármi kérdése, még a nyulaimmal kapcsolatban?
*Ezután jön a fáról a történet. Így belegondolva, a nyulak mellett nem is hangzik akkora badarságnak. valamint az, hogy a férfi úgy említi, hogy többen is keresik, nagyobb biztonságot ad Leonnak, hogy nem csak valami megkeseredett, bolond vénemberrel van dolga, aki jobb híján történetekkel hitegeti a jóembereket.*
-Hát, ha bármiben is segíthetek, hogy megtaláljuk a fabácsit, akkor állok szolgálatára!
*Fejezi be ezzel, kijelentve, hogy ő márpedig segíteni fog. Hangjából kivehető, hogy nem fogad el nemleges választ, mindenképpen segíteni fog, akár tetszik, akár nem Argusnak.*
A hozzászólás írója (Leon Descobrat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 17:19:40
*Leon nem igazán tud kiigazodni a Scorrage-ként bemutatkozó fickón. Az előbb még olyan félénk volt, mint a percekkel ezelőtt említett repülő nyulak egyike, most meg mintha valaki olyasmi lenne, aki parancsolhat nekik. Jobban tenné, ha nem szurkálna a pillantásával senkit, mert hamar rá fog járni a rúd. De egyelőre Leont nem foglalkoztatja különösképpen a hirtelen jellemváltozás. Betudja egyfajta fáradtságnak a férfi részéről. De hamarost felkapja valamire a fejét. Méghozzá a neve elemzésére. Megmosolyogtatja a dolog. Egészen kezdi megkedvelni a köpcös alakot. Mikor a patkány szó elhangzik, a nevezett jószág, egy patkány elő is bújik Leon erszényéből. A férfi mókásan vigyorogva mutat az állatra.*
-Minden stimmel, de a patkány az nem én vagyok, hanem Ő! És igen, tengerész, habár a rosszabbik fajtából! Akár illett is volna rám ez a név hajdanán.
*Széttárja karjait, hogy mutassa bizonytalanságát mondatai iránt.*
-Talán igaza is lehet, bár nevemet illetően homályban maradok ezután is! Nem tudhatom szülőanyám mit gondolt, mikor elnevezett, se apám származásáról fogalmam nem lehet.
*Ezzel el is vándorol a következő témára. Hanem a következőkben egészen meglepő dolog történik, de Leon ugyebár nem hazudik, még a vicceiben sem. Az eset megtörtént, és ha szeretné papírra vetni a fickó, hát nem Leon lesz az aki ebben meggátolja. Egy pillanatra összeszedi gondolatait, aztán bele is kezd.*
-Hát, ha hallani szeretné, semmi akadályát nem látom!
*Megköszörüli torkát, majd kissé halkra véve, egy nótát kezd el fabrikálni a történetből. Hátha így jobban jönnek gondolatai. Legszívesebben furulyájával kísérné a szöveget, de a világért se zavarna meg senkit az olvasásában.*
-Egyszer régen, éppen, mikor kikötöttünk,
Ittunk, nőztünk és öltünk!
Egy tündérek lakta falu,
Mi mostanra már csak hamu,
Olyan jó rummal látott el minket,
Azóta se ittam olyan kincset!
Dolgunk végeztével kikötve,
Egy lakatlan, szép szigetre,
Minek legyen neve Nyulak földje!
*Itt megáll, iszik egy kortyot, és megkérdezi, hogy folytassa-e. Ha igenlő választ kap, akkor továbbmegy, ha nem, akkor befejezi.*
-Ezen a földön nem láttam még olyat!
Olyan sok, szép, bolyhos, pisze orrú nyulat!
Az érdekes nem is az orruk,
Hanem szárnyuk, fehér tolluk!
Csak úgy repdestek köröttünk!
Azt hittük meghaltunk, és a mennybe vagyunk!
De nem, hiszen csak a rum volt,
Fejünkbe is lágy dallam szólt!
De aztán következő nap felébredve,
Semminek nyomát se láttuk.
Hajónk messze került a szigettől...
*Itt egy kissé szomorkás lesz a hangja, nyel egyet, majd a dallamot abbahagyva, már beszédhangon szólal meg.*
-Pedig a fél karom odaadnám, ha még egyszer láthatnám! Olyan hihetőnek tűnt abban a pillanatban. Kár, hogy még arra sem emlékszem, hogy kerültünk el a szigetről... Van bármi kérdése, még a nyulaimmal kapcsolatban?
*Ezután jön a fáról a történet. Így belegondolva, a nyulak mellett nem is hangzik akkora badarságnak. valamint az, hogy a férfi úgy említi, hogy többen is keresik, nagyobb biztonságot ad Leonnak, hogy nem csak valami megkeseredett, bolond vénemberrel van dolga, aki jobb híján történetekkel hitegeti a jóembereket.*
-Hát, ha bármiben is segíthetek, hogy megtaláljuk a fabácsit, akkor állok szolgálatára!
*Fejezi be ezzel, kijelentve, hogy ő márpedig segíteni fog. Hangjából kivehető, hogy nem fogad el nemleges választ, mindenképpen segíteni fog, akár tetszik, akár nem Argusnak.*
A hozzászólás írója (Leon Descobrat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 17:19:40
2504. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-09 09:36:36
Üzenet elküldve: 2014-12-09 09:36:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
*Még nem ismerheti elég jól a várost hiszen most jár itt először. Zsákutcába futott. Arcán a méregnek nyoma sincs de belül picit zavart a kellemetlenség miatt mivel ismét végig kell haladnia ezen a szobán. Kiront az ajtón a lendület erejét alig bírja lefékezni, hogy aztán megálljon, megforduljon és becsukja maga mögött az ajtót. A két férfi-Argus és Leon- még mindig az asztalnál ül és most meglepetten néznek rá amiért ismét ebben a szobában találják. Amikor elhalad az asztal mellett köpenye meglobban és eloltja a gyertya élő lángját csak egy kis izzó pötty marad utána és bódító füst száll Leon orrlyukán keresztül az elméjébe. Szó nélkül halad keresztül a szobán és kilép a teremből.*
A hozzászólás írója (Scorrage Argethlam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 09:38:19
A hozzászólás írója (Scorrage Argethlam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 09:38:19
2503. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-09 08:34:06
Üzenet elküldve: 2014-12-09 08:34:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
-Miért akarod megtalálni a fát Argus?
*A vállára kanyarintja a köpenyét, látszik, hogy indulni készül.*
-Egy barlang környékén hagytam a lovamat. Lehet, hogy ez az a barlang ahol utoljára látták a fát? Mindenképpen megnézem.
-A barlang egy kisebb tisztás szélétől keletre található. Ha azt akarjátok, hogy csatlakozzak ott keressetek.
*Még egy utolsó pillantást vet a két férfire, aztán nekiindult. Mielőtt kiléphetne az ajtón odavet egy mondatot:*
-Annak, hogy itt üldögéltek és egyforma beszámolók tömkelegét olvasgatjátok nem fogjuk megtalálni. A tettlegesség sokkal hasznosabb lenne.
*Int majd otthagyja a szobát.*
A hozzászólás írója (Scorrage Argethlam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 08:36:25
-Miért akarod megtalálni a fát Argus?
*A vállára kanyarintja a köpenyét, látszik, hogy indulni készül.*
-Egy barlang környékén hagytam a lovamat. Lehet, hogy ez az a barlang ahol utoljára látták a fát? Mindenképpen megnézem.
-A barlang egy kisebb tisztás szélétől keletre található. Ha azt akarjátok, hogy csatlakozzak ott keressetek.
*Még egy utolsó pillantást vet a két férfire, aztán nekiindult. Mielőtt kiléphetne az ajtón odavet egy mondatot:*
-Annak, hogy itt üldögéltek és egyforma beszámolók tömkelegét olvasgatjátok nem fogjuk megtalálni. A tettlegesség sokkal hasznosabb lenne.
*Int majd otthagyja a szobát.*
A hozzászólás írója (Scorrage Argethlam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 08:36:25
2502. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:46:11
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:46:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
*Aki először találkoznak a legtöbben bolondnak titulálják a köpcös férfit, akik megismerik, és megszokják a különleges természetét, azok csak legyintenek amikor olyannyira elviselhetetlenül egyedi. Sokszor azt mondják, hogy nem képes soha egyetlen dologra sem koncentrálni, mert mindenről más jut eszébe, de amikor látják, hogy milyen elszántsággal veti bele magát a könyvek sokaságába, akkor rájönnek, hogy mekkorát is tévedtek. Soha nem volt nemes, sem pedig gazdag, bár a lekezelő intésekben majdnem olyan jó, mint a legtöbb nemes. Leon akár szaltózhatna is teljes lovagi vértben azt sem biztos, hogy észre venné a mágus. Most minden figyelmét a fontos iratok kötik le.
Leon bemutatkozásakor hümmög magában, majd hangosan kezd el gondolkozni.*
-Leon Descobrat. *ízlelgeti a szavakat.* Leon. Bátorság, akár az oroszlán. Descobrat. Talán a scobat szóból eredhet. Vízi patkány? Ez így nem lesz jó, ha csak nem gúnynév. *gondolkozik hangosan, közben az asztalon heverő tekercseket nézi, majd végül felnéz a férfira.* Maga tengerész. *jelenti ki az összegzést.* Az atya is az volt.
*Leon egy repülő nyulas viccel próbálja érzékeltetni a történet lehetetlenségét, hogy egy fa sétáljon. Nem is próbálja titkolni, hogy csak viccel. A köpcös mágus először kacag a viccen, de hirtelen az arca komollyá válik, s azonnal tollat vesz a kezébe, s el kezdi jegyzetelni a repülő nyulak történetét.*
-Szóval azt mondja, hogy repültek. Érdekes. Az ital képes arra, hogy egy rusnya nőt széppé és kívánatossá változtasson. De nem képes egy nyulat repülésre bírni. Lehet, hogy maga olyan dolgot látott, akkor amit el sem tudna képzelni. De csak azt hiszi, hogy az ital miatt. Hol volt ez az eset? *Látszik a máguson, hogy nem tréfál. Komolyan gondolja, amit mond. Ha Leon válaszol a kérdésekre, akkor tovább kérdez, de ha bevallja, hogy nem igaz az eset, akkor kicsit csalódottan abba hagyja a jegyzetelést.*
*A félelf bemutatkozására fejet hajt, megadva a tiszteletet neki, ha már a másik meghajolt. A két férfi között némi feszültség keletkezik a vallás miatt. Argus inkább kimarad ebből a kérdésből, bár a szíve mélyén reméli, hogy nem léteznek az istenek, mert ha igen, akkor szörnyű vég vár rá. Bár még soha nem látott bizonyítékot a létezésükre, de akkor is a legnagyobb félelmei közé tartozik, hogy léteznek.*
-Scorrage Argethlam. *ismétli a nevet, majd lehunyja a szemét.* Scorrage, mint belső tűz. Argeth, akár a legendás vadász, aki őzsutává változott. *kinyitja a szemét, s a félelfre mosolyog.* ez könnyű volt.
*Argus szép nyugodt léptekkel elkezd fel s alá sétálni, miközben a Derengő fáról beszél. A hangja kellemes és lágy, bár időnként némi pöszeség hallatható, de egészébe véve kellemes mesének néznek elébe.*
-Pár nappal ez előttig én sem hallottam még a fáról. Először egy idő gnómtól hallottam róla. Ő már látta. Állítólag egy vénséges vén tölgy, s ha alaposan megnézed a kérgét, akkor egy arcot is felismerhetsz benne. Egyes történetek szerint valaha egy hatalmas varázsló lehetett. Állítólag utoljára Arthenior közelében látták egy barlang közelében. Amit még biztosan tudunk, hogy képes mozogni, és azt hogy erős mágikus képességei vannak. Képes gondolatok útján beszélni. Ezekben a tekercsekben *mutat a három tekercsre, amelyet már elolvasott.* hasonló jelenségeket írnak le. Most éppen avval foglalkoztam, hogy a maradék tekercset is átolvasom *mutat a nagy halomra.* és megpróbálom kitalálni belőle, hogy mi az igazság. A társaim jelenleg a Krenkataur barlangrendszer környékét nézik át, én pedig Arthenior környékét. Azután pedig találkozunk. Csak úgy voltam vele, hogy előbb utána olvasok valamilyen támpontért, mielőtt az összes fát megkérdezem, hogy bocsánat maga a mozgó fa? Igen tudunk a természetes élőhelyéről. *gúnyolódik a félelffel.* Egy fáról beszélünk! Az erdőben van valahol. Az idős gnóm szerint valamilyen gyűjtögető a fa, akivel találkozik, attól elvesz, vagy elkér valamit. Szerintem azokat nem dobja el, hanem a búvóhelyén rejtegeti.
*Aki először találkoznak a legtöbben bolondnak titulálják a köpcös férfit, akik megismerik, és megszokják a különleges természetét, azok csak legyintenek amikor olyannyira elviselhetetlenül egyedi. Sokszor azt mondják, hogy nem képes soha egyetlen dologra sem koncentrálni, mert mindenről más jut eszébe, de amikor látják, hogy milyen elszántsággal veti bele magát a könyvek sokaságába, akkor rájönnek, hogy mekkorát is tévedtek. Soha nem volt nemes, sem pedig gazdag, bár a lekezelő intésekben majdnem olyan jó, mint a legtöbb nemes. Leon akár szaltózhatna is teljes lovagi vértben azt sem biztos, hogy észre venné a mágus. Most minden figyelmét a fontos iratok kötik le.
Leon bemutatkozásakor hümmög magában, majd hangosan kezd el gondolkozni.*
-Leon Descobrat. *ízlelgeti a szavakat.* Leon. Bátorság, akár az oroszlán. Descobrat. Talán a scobat szóból eredhet. Vízi patkány? Ez így nem lesz jó, ha csak nem gúnynév. *gondolkozik hangosan, közben az asztalon heverő tekercseket nézi, majd végül felnéz a férfira.* Maga tengerész. *jelenti ki az összegzést.* Az atya is az volt.
*Leon egy repülő nyulas viccel próbálja érzékeltetni a történet lehetetlenségét, hogy egy fa sétáljon. Nem is próbálja titkolni, hogy csak viccel. A köpcös mágus először kacag a viccen, de hirtelen az arca komollyá válik, s azonnal tollat vesz a kezébe, s el kezdi jegyzetelni a repülő nyulak történetét.*
-Szóval azt mondja, hogy repültek. Érdekes. Az ital képes arra, hogy egy rusnya nőt széppé és kívánatossá változtasson. De nem képes egy nyulat repülésre bírni. Lehet, hogy maga olyan dolgot látott, akkor amit el sem tudna képzelni. De csak azt hiszi, hogy az ital miatt. Hol volt ez az eset? *Látszik a máguson, hogy nem tréfál. Komolyan gondolja, amit mond. Ha Leon válaszol a kérdésekre, akkor tovább kérdez, de ha bevallja, hogy nem igaz az eset, akkor kicsit csalódottan abba hagyja a jegyzetelést.*
*A félelf bemutatkozására fejet hajt, megadva a tiszteletet neki, ha már a másik meghajolt. A két férfi között némi feszültség keletkezik a vallás miatt. Argus inkább kimarad ebből a kérdésből, bár a szíve mélyén reméli, hogy nem léteznek az istenek, mert ha igen, akkor szörnyű vég vár rá. Bár még soha nem látott bizonyítékot a létezésükre, de akkor is a legnagyobb félelmei közé tartozik, hogy léteznek.*
-Scorrage Argethlam. *ismétli a nevet, majd lehunyja a szemét.* Scorrage, mint belső tűz. Argeth, akár a legendás vadász, aki őzsutává változott. *kinyitja a szemét, s a félelfre mosolyog.* ez könnyű volt.
*Argus szép nyugodt léptekkel elkezd fel s alá sétálni, miközben a Derengő fáról beszél. A hangja kellemes és lágy, bár időnként némi pöszeség hallatható, de egészébe véve kellemes mesének néznek elébe.*
-Pár nappal ez előttig én sem hallottam még a fáról. Először egy idő gnómtól hallottam róla. Ő már látta. Állítólag egy vénséges vén tölgy, s ha alaposan megnézed a kérgét, akkor egy arcot is felismerhetsz benne. Egyes történetek szerint valaha egy hatalmas varázsló lehetett. Állítólag utoljára Arthenior közelében látták egy barlang közelében. Amit még biztosan tudunk, hogy képes mozogni, és azt hogy erős mágikus képességei vannak. Képes gondolatok útján beszélni. Ezekben a tekercsekben *mutat a három tekercsre, amelyet már elolvasott.* hasonló jelenségeket írnak le. Most éppen avval foglalkoztam, hogy a maradék tekercset is átolvasom *mutat a nagy halomra.* és megpróbálom kitalálni belőle, hogy mi az igazság. A társaim jelenleg a Krenkataur barlangrendszer környékét nézik át, én pedig Arthenior környékét. Azután pedig találkozunk. Csak úgy voltam vele, hogy előbb utána olvasok valamilyen támpontért, mielőtt az összes fát megkérdezem, hogy bocsánat maga a mozgó fa? Igen tudunk a természetes élőhelyéről. *gúnyolódik a félelffel.* Egy fáról beszélünk! Az erdőben van valahol. Az idős gnóm szerint valamilyen gyűjtögető a fa, akivel találkozik, attól elvesz, vagy elkér valamit. Szerintem azokat nem dobja el, hanem a búvóhelyén rejtegeti.
2501. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 22:13:09
Üzenet elküldve: 2014-12-08 22:13:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
*Nem igazán örül a két férfi kötözködésének, ennek ellenére egyáltalán nem tudja miféle köszönés járja errefelé hisz más földekről származik és évekig senkivel sem beszélt. Igyekszik összeszedni magát és előkaparni a szokásos lényegre törő parancsoló stílusát valamint a megfelelő szavakat.*
-A nevem Scorrage Argethlam.
*A mondat közben meghajolt majd helyet foglalt.*
-Örvendek a találkozásnak.
-Mit tudunk eddig? Van már valami eredménye a kutatásnak?
*Scorrage szúrós éles pillantást vet Argusra, Nem is fogható az előző félénk jellemű férfihez aki az előbb megszólította őket.*
-Esetleg tudunk már valamit a megtalálásával kapcsolatosan vagy a természetes élőhelyéről valamit?
*Scorrage sosem volt a szavak embere... Sokkal inkább a kardé és a mágiáé.
Mindenképpen javítani próbálja az előbbi kínosan szerény stílusát. Felállt és ide oda járkálva folytatta*
-Én mindenképpen elmegyek holnap és megnézem az erdőben. Merre találom a fogadót?
*Nem igazán örül a két férfi kötözködésének, ennek ellenére egyáltalán nem tudja miféle köszönés járja errefelé hisz más földekről származik és évekig senkivel sem beszélt. Igyekszik összeszedni magát és előkaparni a szokásos lényegre törő parancsoló stílusát valamint a megfelelő szavakat.*
-A nevem Scorrage Argethlam.
*A mondat közben meghajolt majd helyet foglalt.*
-Örvendek a találkozásnak.
-Mit tudunk eddig? Van már valami eredménye a kutatásnak?
*Scorrage szúrós éles pillantást vet Argusra, Nem is fogható az előző félénk jellemű férfihez aki az előbb megszólította őket.*
-Esetleg tudunk már valamit a megtalálásával kapcsolatosan vagy a természetes élőhelyéről valamit?
*Scorrage sosem volt a szavak embere... Sokkal inkább a kardé és a mágiáé.
Mindenképpen javítani próbálja az előbbi kínosan szerény stílusát. Felállt és ide oda járkálva folytatta*
-Én mindenképpen elmegyek holnap és megnézem az erdőben. Merre találom a fogadót?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122