// Ammerthy Sayqueves //
*Nem ez az első alkalom, hogy terve nem vált be, de ugyanúgy fáj neki mintha most először esne pofára életében. Előbb ér ki a templomból, mint Ammerthy, addig pedig van ideje mélységesen utálni az idegen nőt. Pedig még talán barátok is lehettek volna, immár viszont nem több a szemében, mint egy zavaró tényező. Fantáziálgat is arról, hogy lelökje a templom pár lépcsőfokáról, vagy éppen ráborítson egy szekrénysort, de sem szekrénysor nincs a közelben, sem a kellő fizikai erővel nem rendelkezik hozzá. Na meg ott vannak az őrök, és ha esetleg bármelyik megvalósítható lenne nagy valószínűséggel megverik, vagy el kéne fusson, amik szintúgy nem túl szimpatikus lehetőségek az ő hiú természetével.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ennyivel feladja, sőt, makacsabb teremtés ő annál. Töpreng és mivel sok ideje nincs rá, hogy kitalálja pontosan mit akar, ezért kénytelen gyorsan tenni azt ami eszébe jut. Az nem biztos, hogy ez az ötlete is bármiféle hatást elér, de úgy dönt egy próbát megér, hogy neki szebb napja legyen, és ennek a nem túl szimpatikus nőszemélynek kevésbé szép.
Egyébként jobb fényviszonyoknál lehetősége nyílik jobban megvizsgálni magának a Sayqueves hölgyeményt és nem elégedett azzal amit lát, miszerint sajnos nem csúnyább, mint a templomi félhomályban, sőt éppen ellenkezőleg. Az őt váró személyzet azt is megerősíti, hogy személye különlegesebbnek tekinthető, és ezek együttvéve növelik bosszússágát.
Miután megállt a bejáratnál mintha éppen a friss levegőt élvezné rövid ideig, és az elf nő személyzetével elindul, megpróbálja kikerülni őket, törekedve arra, hogy azt a látszatot keltse sürgős elintéznivalók miatt siet, majd háta mögött határozottan rátapos Ammerthy ruhája szélére, lehetőleg olyan erővel, hogy valamelyest vissza is rántsa őt. Az hab volna a tortán, ha hátra is esne, de erre nem sok esélyt lát.*
- Ó jaj! - *Igyekszik valamiféle sajnálkozást erőltetni arcára, de igazából annyira nem megy neki jól, vagy hát nem próbálkozik nagyon, ami önmagában még nem is lehet annyira gyanús. Azért kicsit tart attól, hogy szándékosságot vélnek felfedezni cselekedetében, elvégre ő jobb szeret látatlanban borsot szórni mások orra alatt.*
- Szörnyen sajnálom. - *Ennél a mondatánál már nem is próbálja leplezni, hogy nem bújik meg benne semmi megbánás. Mély érdeklődéssel fürkészi a nő válasz reakcióit, fél szemét pedig az emberein tartja, akik sokkal jobban nyugtalanítják őt jelenlétükkel, mint esetlegesen pár sértő szó vagy megvető pillantás. Utóbbi még valami furcsa izgalommal is eltöltené.*