Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 21:09:45
Üzenet elküldve: 2013-11-10 21:09:45
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Bizony-bizony, talán eleinte még volt vicc abban, amit az entitás csinált, és élvezték is nézni, viszont az utóbbi időben egyre veszedelmesebbé kezd válni minden. Először a repülés a szegénynegyedben, majd ez a Hallgatag... rettenetesen festett, valójában amióta csak megpillantotta, látja a szeme előtt a sűrűn befoltozott száját, és a tekintetét... ettől a hideglelés kerülgeti. És miután sikerült csendben kutakodniuk, ráakadni a függőre, és még pá tekercset is zsákmányolni, nem lehet vége ennek az egésznek, még tovább kell haladjanak. Most, hogy tudja, mi is az ára mindennek, már nem biztos benne, hogy el szeretné vállalni az entitás vadászatát. Ő mindössze egy gonosz jelenésre akart vadászni, kitanulni néhány Napmágia-varázslatot, és elfoglalni egy jó pozíciót a mágiatanítók között, de nem gyilkolni.
'Hát nem is ököllel. Én nem vagyok olyan jó erőben. Viszont van kalapácsom.'
Majd a következő irományra nem tud sokat mondani, hiszen Thairát nem tudja kiszedni Allyn fejéből, így csak annyit tud írni, habár ez sovány vigasz:
'Ne törődj vele, próbálj megnyugodni, minden rendben lesz. Itt vagyok, addig pedig nem kell félned.'
Az utolsó mondatot csak rövid gondolkodás után teszi hozzá. Nem biztos benne, hogy állíthat-e ilyet, hiszen Napmágia ide vagy oda, jó eséllyel bajban lesznek, mikor szembekerülnek a trollal vagy a hárpiákkal. Lassan már neki is döntenie kell, hogy inkább másokat próbál megvédeni, vagy továbbra is tartja magát ahhoz, hogy még az ellenségeit sem akarja megsebesíteni. Illetve már döntött is: meg fogja védeni Allynt, és ahhoz viszont veszélyesebb varázslatok kellenek. Ezek tanulásának fog nekiállni, ha majd eljutnak a karavánpihenőbe.
'Szóval nem tudunk semmit a hárpiákról... Hát, még mindig többet tudunk, mint sokan. És nem, szerintem is őrültek. Nem normális az a fajta fanatizmus, amit mutatnak, illetve az istenül is egy borzalom.'
Majd mikor Allyn az utolsó sort írja, Zrekil látja a kezének remegését, illetve azt, hogy most tényleg rendkívül zaklatott, sokkal inkább, mint eddig bármikor. Valószínűleg akkor is hasonlóan cselekedett volna, ha nem olvassa az írást. Egyik kezével megragadja a lány remegő kezét, és picivel közelebb húzza, míg a másikkal gyorsan odaírja a papírra:
'Nem lesz semmi baj, itt vagyok.'
Igen, Zrekil már döntött...*
*Bizony-bizony, talán eleinte még volt vicc abban, amit az entitás csinált, és élvezték is nézni, viszont az utóbbi időben egyre veszedelmesebbé kezd válni minden. Először a repülés a szegénynegyedben, majd ez a Hallgatag... rettenetesen festett, valójában amióta csak megpillantotta, látja a szeme előtt a sűrűn befoltozott száját, és a tekintetét... ettől a hideglelés kerülgeti. És miután sikerült csendben kutakodniuk, ráakadni a függőre, és még pá tekercset is zsákmányolni, nem lehet vége ennek az egésznek, még tovább kell haladjanak. Most, hogy tudja, mi is az ára mindennek, már nem biztos benne, hogy el szeretné vállalni az entitás vadászatát. Ő mindössze egy gonosz jelenésre akart vadászni, kitanulni néhány Napmágia-varázslatot, és elfoglalni egy jó pozíciót a mágiatanítók között, de nem gyilkolni.
'Hát nem is ököllel. Én nem vagyok olyan jó erőben. Viszont van kalapácsom.'
Majd a következő irományra nem tud sokat mondani, hiszen Thairát nem tudja kiszedni Allyn fejéből, így csak annyit tud írni, habár ez sovány vigasz:
'Ne törődj vele, próbálj megnyugodni, minden rendben lesz. Itt vagyok, addig pedig nem kell félned.'
Az utolsó mondatot csak rövid gondolkodás után teszi hozzá. Nem biztos benne, hogy állíthat-e ilyet, hiszen Napmágia ide vagy oda, jó eséllyel bajban lesznek, mikor szembekerülnek a trollal vagy a hárpiákkal. Lassan már neki is döntenie kell, hogy inkább másokat próbál megvédeni, vagy továbbra is tartja magát ahhoz, hogy még az ellenségeit sem akarja megsebesíteni. Illetve már döntött is: meg fogja védeni Allynt, és ahhoz viszont veszélyesebb varázslatok kellenek. Ezek tanulásának fog nekiállni, ha majd eljutnak a karavánpihenőbe.
'Szóval nem tudunk semmit a hárpiákról... Hát, még mindig többet tudunk, mint sokan. És nem, szerintem is őrültek. Nem normális az a fajta fanatizmus, amit mutatnak, illetve az istenül is egy borzalom.'
Majd mikor Allyn az utolsó sort írja, Zrekil látja a kezének remegését, illetve azt, hogy most tényleg rendkívül zaklatott, sokkal inkább, mint eddig bármikor. Valószínűleg akkor is hasonlóan cselekedett volna, ha nem olvassa az írást. Egyik kezével megragadja a lány remegő kezét, és picivel közelebb húzza, míg a másikkal gyorsan odaírja a papírra:
'Nem lesz semmi baj, itt vagyok.'
Igen, Zrekil már döntött...*
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 20:39:50
Üzenet elküldve: 2013-11-10 20:39:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Miután végig hallgatja ezt az egész históriát arról, hogy mit is kell tenniük, hogy megmentsék a várost a Hallgatagoktól, sokkal rosszabbul érzi magát. Eddig is tudta, hogy nincs minden rendben ezzel az entitással, de hogy ennyire gonosz dolgok vannak a háttérben arra nem számíott. Most már gyűlöli ezt a feladatot, eleinte még vicces volt szemlélni az entitást, de most már egyáltalán nem mulatságos a helyzet, sőt egyenesen borzalmas. Már akinek, mondjuk Thaira- nak nagyon is tesztik, hogy ilyen küldetést kaptak, de Allyn kicsit sem örül neki. Mikor pedig kiérnek a templomba csak egy, egy mondatot fűznek a szoba témájához, majd Allyn a trollokról és a félelemről kérdezi Zrekil-t, s az igazán fontos kérdés az a félelem, bár ezt hármokból ketten érzik csak. Ennek ellenére még mindig jelen van. Majd mikor a gnóm végzett a válasszal, s Allyn visszakapja a lapot rögtön nekikezd a válasznak!
'Nagyon terelted a szót! Amúgy pedig, nem hinném, hogy egy ütés elég lenne, legfeljebb, ha a kalapácsoddal vágysz neki oda egyet. De reménykedjünk benne, hogy nem kell drasztikusabb módszert alkalmaznunk.'
Szinte tudja, hogy egyikük sem biztos abban amit mond, nem is lehetnek, tekinteve, hogy Allyn eddig még semmit sem hallott az olyan lényekről, amiket a főpap említett.
'Szóval te is félsz, akkor legalább nem vagyok egyedül. Ez kicsit megnyugtató, bár Thaira- val a fejemben nehéz nyugodtnak lenni. Nem hiszed el milyen undorító dolgokat tud képzelni. Még azt is, hogy ölje meg a hárpiát. Lehet, hogy fel fog fordulni a gyomrom.'
Ha most a gnóm hallná a hangját abban elkeseredettséget, félelmet, undort és zavartságot vehetné észre. Majd Allyn tovább olvassa a férfi írását, de az itt át lett húzva. Ezt nem tudja mire vélni, de azért még ír hozzá valamit.
'Hát igen a hárpia szem kivágás után majd meglátjuk mi lesz! Bár én inkább nem nézném meg!'
Majd kicsit elgondolkodik, hiszen fogalma sincs arról mi az a hárpia, viszont jelen esetben Thaira se tud ezekről a lényekről semmit. Mégcsak nem is hallott róla semelyikük semmit sem. De persze előbb a gnóm nyugtató szavaira reagál.
'Remélem is, hogy minél kevesebb lényt kell bántanunk! Nem örül... (bocsánat Thaira közbe szólt) szóval, nem örülnék neki, ha bántanánk valakit, ha nem lenne muszáj.'
Majd pedig arra a kérdésre is válaszol, hogy mik azok a hárpiák.
'Igen a troll fog még a kisebb gond! Viszont arról, hogy mik azok a hárpiák fogalmam sincsen. Sőt még Thaira- nak sincs ötlete róla, hogy mik azok. Csak most hallottam róluk, amikor a főpap említette őket. Szerintem majd meglátjuk mi lesz, ha ott leszünk.'
Kicsit elgondolkodik ugyanis eszébe ötlött valami, de nem tudja le merje írni így először inkább mást kérdez a férfitől.
'Csak szerintem elmebetegek ezek a Hallgatagok. Persze biztos nagy hatalmuk van, ha innen a templomból az egész városra kitudják terjeszteni a varázslatot, de milyen már az, hogy bevarrják a szájukat?! Még a gondolattól is borsódzik a hátam!'
Kihagy egy sort, majd kicsit remegő betükkel odaír még három mondatot.
'Lehetne, hogy egy pillanatra megfogd a kezem? Akkor talán megnyugodnék egy kicsit. Persze, nem kell, ha téged zavarna.'
Az utolsó szavakat már szinte ki sem lehet olvasni annyira remeg a keze. S ez nem múlik akkor sem mikor átadja az írást a gnómnak. Majd pedig idegesen kezd a szobák ajtaja felé pislogni, fél nehogy jöjjön a Hallgatag, s feltűnjön neki, hogy itt írkálnak.*
*Miután végig hallgatja ezt az egész históriát arról, hogy mit is kell tenniük, hogy megmentsék a várost a Hallgatagoktól, sokkal rosszabbul érzi magát. Eddig is tudta, hogy nincs minden rendben ezzel az entitással, de hogy ennyire gonosz dolgok vannak a háttérben arra nem számíott. Most már gyűlöli ezt a feladatot, eleinte még vicces volt szemlélni az entitást, de most már egyáltalán nem mulatságos a helyzet, sőt egyenesen borzalmas. Már akinek, mondjuk Thaira- nak nagyon is tesztik, hogy ilyen küldetést kaptak, de Allyn kicsit sem örül neki. Mikor pedig kiérnek a templomba csak egy, egy mondatot fűznek a szoba témájához, majd Allyn a trollokról és a félelemről kérdezi Zrekil-t, s az igazán fontos kérdés az a félelem, bár ezt hármokból ketten érzik csak. Ennek ellenére még mindig jelen van. Majd mikor a gnóm végzett a válasszal, s Allyn visszakapja a lapot rögtön nekikezd a válasznak!
'Nagyon terelted a szót! Amúgy pedig, nem hinném, hogy egy ütés elég lenne, legfeljebb, ha a kalapácsoddal vágysz neki oda egyet. De reménykedjünk benne, hogy nem kell drasztikusabb módszert alkalmaznunk.'
Szinte tudja, hogy egyikük sem biztos abban amit mond, nem is lehetnek, tekinteve, hogy Allyn eddig még semmit sem hallott az olyan lényekről, amiket a főpap említett.
'Szóval te is félsz, akkor legalább nem vagyok egyedül. Ez kicsit megnyugtató, bár Thaira- val a fejemben nehéz nyugodtnak lenni. Nem hiszed el milyen undorító dolgokat tud képzelni. Még azt is, hogy ölje meg a hárpiát. Lehet, hogy fel fog fordulni a gyomrom.'
Ha most a gnóm hallná a hangját abban elkeseredettséget, félelmet, undort és zavartságot vehetné észre. Majd Allyn tovább olvassa a férfi írását, de az itt át lett húzva. Ezt nem tudja mire vélni, de azért még ír hozzá valamit.
'Hát igen a hárpia szem kivágás után majd meglátjuk mi lesz! Bár én inkább nem nézném meg!'
Majd kicsit elgondolkodik, hiszen fogalma sincs arról mi az a hárpia, viszont jelen esetben Thaira se tud ezekről a lényekről semmit. Mégcsak nem is hallott róla semelyikük semmit sem. De persze előbb a gnóm nyugtató szavaira reagál.
'Remélem is, hogy minél kevesebb lényt kell bántanunk! Nem örül... (bocsánat Thaira közbe szólt) szóval, nem örülnék neki, ha bántanánk valakit, ha nem lenne muszáj.'
Majd pedig arra a kérdésre is válaszol, hogy mik azok a hárpiák.
'Igen a troll fog még a kisebb gond! Viszont arról, hogy mik azok a hárpiák fogalmam sincsen. Sőt még Thaira- nak sincs ötlete róla, hogy mik azok. Csak most hallottam róluk, amikor a főpap említette őket. Szerintem majd meglátjuk mi lesz, ha ott leszünk.'
Kicsit elgondolkodik ugyanis eszébe ötlött valami, de nem tudja le merje írni így először inkább mást kérdez a férfitől.
'Csak szerintem elmebetegek ezek a Hallgatagok. Persze biztos nagy hatalmuk van, ha innen a templomból az egész városra kitudják terjeszteni a varázslatot, de milyen már az, hogy bevarrják a szájukat?! Még a gondolattól is borsódzik a hátam!'
Kihagy egy sort, majd kicsit remegő betükkel odaír még három mondatot.
'Lehetne, hogy egy pillanatra megfogd a kezem? Akkor talán megnyugodnék egy kicsit. Persze, nem kell, ha téged zavarna.'
Az utolsó szavakat már szinte ki sem lehet olvasni annyira remeg a keze. S ez nem múlik akkor sem mikor átadja az írást a gnómnak. Majd pedig idegesen kezd a szobák ajtaja felé pislogni, fél nehogy jöjjön a Hallgatag, s feltűnjön neki, hogy itt írkálnak.*
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 19:35:08
Üzenet elküldve: 2013-11-10 19:35:08
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil örül, hogy kicsit sikerült feldobnia a hangulatot, habár ez keveset számít ahhoz képest, ami eztán következik... Tulajdonképpen Zrekil utálja ezt az egész küldetést, most már, hogy tudja, mi lesz az ára. Amikor kiérnek a templomba a dohos kis szobából, mindössze csak a szobáról tud egy gondolatot papírra vetni, amire Allyn válaszol is. Nem lehet biztos benne, de a gnóm szerint ezek a jelentéktelen kérdések mindössze a kerítést képezik a gyümölcsfa körül, és végül is a legfontosabb dolgot Allyn mondja ki (illetve írja le): azt, hogy fél. Persze Zrekil először inkább a többire válaszol, kicsit megkerüli a témát, és igyekszik húzni az időt.
'Nálunk egyszer járt egy vándor a faluban. Amolyan vándorelőadó és lanton játszott. Ha jól megfizettük, mondott történeteket, vagy pengette a hangszert. Amikor már kellően sokat ivott, mert fizettünk neki némi bort, akkor tért rá a trollokra. Hatalmas (és igen, büdös) lényekként említette őket, akiknek még szép nagy agyaraik is vannak. Viszont talán a troll fogát megszerezhetjük anélkül, hogy végeznénk vele. Talán csak egy ütés, és kész.'
Ha mindezt mondaná, akkor érezhető lenne, hogy nem túl bizakodó a hangja, hiszen a troll sem fog mindössze jó szándékból adni nekik egy fogat. Végül a másik kérdésre is válaszol:
'Igen, persze hogy félek. Viszont a trollal igyekszünk majd nem végezni, csak kiütni egy fogát, és elfutni. Nos, a hárpiával jobb lenne, megöljük, és akkor már nem fog szenvedni, ha kiszedjük a szemét.' Persze nem biztos benne, hogy képes lesz-e végezni egy teremtménnyel. 'A végén a gazdatest elpusztítása pedig' Itt gyorsan áthúzza a félmondatot, és azt írja helyette:
'A többi majd még kiderül'
Eztán újból gondolkodóba esik egy kicsit. Rendben, a trollok nagyok, ostobák, és büdösek. Egyszerűen meg kell próbálni kiverni egy fogát. De mi lesz a hárpiákkal? Egyáltalán... mik azok a hárpiák? Úgy dönt, ezt is jobb papírra vetni, persze még kiegészíti az előző gondolatot mintegy Allynnak címzett megnyugtatásként:
'Ne aggódj, senkit nem fogunk bántani, akit nem muszáj.' Majd aláírja a kérdését:
'A trollok rendben... de mégis mik azok a hárpiák? Annyit tudok, amennyit a főpap mondott, hogy a hegyekben élnek, meg esetleg a kastély tetején találunk.'
Közben gyakran az ajtóra pillant, hogy nem jön-e a Hallgatag.*
*Zrekil örül, hogy kicsit sikerült feldobnia a hangulatot, habár ez keveset számít ahhoz képest, ami eztán következik... Tulajdonképpen Zrekil utálja ezt az egész küldetést, most már, hogy tudja, mi lesz az ára. Amikor kiérnek a templomba a dohos kis szobából, mindössze csak a szobáról tud egy gondolatot papírra vetni, amire Allyn válaszol is. Nem lehet biztos benne, de a gnóm szerint ezek a jelentéktelen kérdések mindössze a kerítést képezik a gyümölcsfa körül, és végül is a legfontosabb dolgot Allyn mondja ki (illetve írja le): azt, hogy fél. Persze Zrekil először inkább a többire válaszol, kicsit megkerüli a témát, és igyekszik húzni az időt.
'Nálunk egyszer járt egy vándor a faluban. Amolyan vándorelőadó és lanton játszott. Ha jól megfizettük, mondott történeteket, vagy pengette a hangszert. Amikor már kellően sokat ivott, mert fizettünk neki némi bort, akkor tért rá a trollokra. Hatalmas (és igen, büdös) lényekként említette őket, akiknek még szép nagy agyaraik is vannak. Viszont talán a troll fogát megszerezhetjük anélkül, hogy végeznénk vele. Talán csak egy ütés, és kész.'
Ha mindezt mondaná, akkor érezhető lenne, hogy nem túl bizakodó a hangja, hiszen a troll sem fog mindössze jó szándékból adni nekik egy fogat. Végül a másik kérdésre is válaszol:
'Igen, persze hogy félek. Viszont a trollal igyekszünk majd nem végezni, csak kiütni egy fogát, és elfutni. Nos, a hárpiával jobb lenne, megöljük, és akkor már nem fog szenvedni, ha kiszedjük a szemét.' Persze nem biztos benne, hogy képes lesz-e végezni egy teremtménnyel. 'A végén a gazdatest elpusztítása pedig' Itt gyorsan áthúzza a félmondatot, és azt írja helyette:
'A többi majd még kiderül'
Eztán újból gondolkodóba esik egy kicsit. Rendben, a trollok nagyok, ostobák, és büdösek. Egyszerűen meg kell próbálni kiverni egy fogát. De mi lesz a hárpiákkal? Egyáltalán... mik azok a hárpiák? Úgy dönt, ezt is jobb papírra vetni, persze még kiegészíti az előző gondolatot mintegy Allynnak címzett megnyugtatásként:
'Ne aggódj, senkit nem fogunk bántani, akit nem muszáj.' Majd aláírja a kérdését:
'A trollok rendben... de mégis mik azok a hárpiák? Annyit tudok, amennyit a főpap mondott, hogy a hegyekben élnek, meg esetleg a kastély tetején találunk.'
Közben gyakran az ajtóra pillant, hogy nem jön-e a Hallgatag.*
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 19:10:41
Üzenet elküldve: 2013-11-10 19:10:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Ahogy eltűnik a füst csak a gnóm szólal meg, majd mikor befejezte Allyn válaszol neki, mire a gnóm még mindig kekeckedik vele, de most már megint eljutottak arra a szintre, hogy tudnak nevetni. Hiszen, amit Zrekil mondott nagyon vicces volt, s Allyn kuncogott is egyet rajta.*
~De milyen érdekes már! Egy kulacs, amiből a Hallgatagok isznak! Nagyon jó!~
~Nem jó! Kicsit sem az! Én Zrekil-el értek egyet! Ez kicsit sem jó, sőt undorító! Nem is tudom, hogyan vettél rá!~
*Thaira még mindig nem érti mi olyan borzalmas a bevarrt szájú emberekben, szerinte semmi, de körülötte midenki undorodik attól, amit majd meg kell tenniük, bezzeg ő, ő nagyon élvezni, fogja majd, ha Allyn nagyon megijed, átveszi a vezetést és élvezni fogja, hogy izgalmakat élhet át! Már előre várja, hogy neki eshessen kihúzni egy troll fogát, meg kivájhassa a hárpia szemét, a gyilkosságról nem is beszélve.*
~Te komolyan elmebeteg vagy! Nem veszed észre, hogy nem normális, hogy valaki így vággyon arra, hogy másnak fájdalmat okozzon!~
~Tehetek róla, hogy nem bírjátok gyomorral? Szerintem izgalmas és érdekes! Nem vagyok hidegvérű gyilkos típus, de kipróbálni ki lehet! És ha már van rá esély miért ne?~
~Azt hiszem most jobban örülnék, ha tényleg az ikertestvérem lennél és nem hallanám amit gondolsz!~
*Mondja Allyn kicsit sem nyugodt hangon. Majd megint a főpapra figyel. Tudja és pontosan érti is, hogy miért nem ő megy végezni az entitással, s miért pont őket küldi, hiszen egy szent ember nem ölhet, az nem tetszene az istenének. S mivel Allyn-ékkal ilyen probléma nincs ők a legésszerűbb megoldás. Azon gondolkodik, hogy lehet majd felajánlja Zrekil- nek, hogy Thaira elvégzi a piszkos munkát, hiszen szinte biztos benne, hogy a férfi nem akarna ölni. Majd miután eltűik a kék füst, kisétálnak a rejtett zugból, s mikor felérnek Zrekil int neki, hogy menjenek oda az asztalhoz "beszélgetni"! Allyn érti, hogy mit akar a gnóm ezért gyors léptekkel követi, majd leül vele szemben. Megvárja míg a férfi megírja a papírra amit akar, majd mikor megkapja a tintát, az írószerszámot és a papírt, gyorsan elolvassa mit írt a másik, s nekilát a válasznak. Kacskaringós apró betűi kicsit furcsán néznek ki ott a lapon, de legalább könnyen meg lehet különböztetni írását a másikétól.
'Igen az volt! Nagyon dohos!'
Majd a szöveg másik részére kezdi el írni a választ.
'Én nem tudom azok milyenek! Még sosem hallottam róluk!'
Ekkor Thaira átveszi egy pillanatra az irányítást, amíg leír egy mondatot.
'Thaira: Ostobák és büdösek! Legalábbis az egyik vevőm ezt mondta!'
Majd a belső hang megint visszadja a vezetést a kis főnöknek.
'Allyn: Te is ennyire félsz, mint én? Zrekil, én szörnyen félek, bezzeg Thaira nem fél még várja is, hogy... Tudod azt, amit legutoljára kellene csinálni!'
Azzal visszaadja az írószerszámot meg a tintát, a papírt pedig a gnóm elé csúsztatja. Nem valami kényelmes beszélgetési módszer, de jobb, mint a semmi, s legalább megtudja beszélni a férfivel, ami jelen pillanatban a legjobban izgatja.*
*Ahogy eltűnik a füst csak a gnóm szólal meg, majd mikor befejezte Allyn válaszol neki, mire a gnóm még mindig kekeckedik vele, de most már megint eljutottak arra a szintre, hogy tudnak nevetni. Hiszen, amit Zrekil mondott nagyon vicces volt, s Allyn kuncogott is egyet rajta.*
~De milyen érdekes már! Egy kulacs, amiből a Hallgatagok isznak! Nagyon jó!~
~Nem jó! Kicsit sem az! Én Zrekil-el értek egyet! Ez kicsit sem jó, sőt undorító! Nem is tudom, hogyan vettél rá!~
*Thaira még mindig nem érti mi olyan borzalmas a bevarrt szájú emberekben, szerinte semmi, de körülötte midenki undorodik attól, amit majd meg kell tenniük, bezzeg ő, ő nagyon élvezni, fogja majd, ha Allyn nagyon megijed, átveszi a vezetést és élvezni fogja, hogy izgalmakat élhet át! Már előre várja, hogy neki eshessen kihúzni egy troll fogát, meg kivájhassa a hárpia szemét, a gyilkosságról nem is beszélve.*
~Te komolyan elmebeteg vagy! Nem veszed észre, hogy nem normális, hogy valaki így vággyon arra, hogy másnak fájdalmat okozzon!~
~Tehetek róla, hogy nem bírjátok gyomorral? Szerintem izgalmas és érdekes! Nem vagyok hidegvérű gyilkos típus, de kipróbálni ki lehet! És ha már van rá esély miért ne?~
~Azt hiszem most jobban örülnék, ha tényleg az ikertestvérem lennél és nem hallanám amit gondolsz!~
*Mondja Allyn kicsit sem nyugodt hangon. Majd megint a főpapra figyel. Tudja és pontosan érti is, hogy miért nem ő megy végezni az entitással, s miért pont őket küldi, hiszen egy szent ember nem ölhet, az nem tetszene az istenének. S mivel Allyn-ékkal ilyen probléma nincs ők a legésszerűbb megoldás. Azon gondolkodik, hogy lehet majd felajánlja Zrekil- nek, hogy Thaira elvégzi a piszkos munkát, hiszen szinte biztos benne, hogy a férfi nem akarna ölni. Majd miután eltűik a kék füst, kisétálnak a rejtett zugból, s mikor felérnek Zrekil int neki, hogy menjenek oda az asztalhoz "beszélgetni"! Allyn érti, hogy mit akar a gnóm ezért gyors léptekkel követi, majd leül vele szemben. Megvárja míg a férfi megírja a papírra amit akar, majd mikor megkapja a tintát, az írószerszámot és a papírt, gyorsan elolvassa mit írt a másik, s nekilát a válasznak. Kacskaringós apró betűi kicsit furcsán néznek ki ott a lapon, de legalább könnyen meg lehet különböztetni írását a másikétól.
'Igen az volt! Nagyon dohos!'
Majd a szöveg másik részére kezdi el írni a választ.
'Én nem tudom azok milyenek! Még sosem hallottam róluk!'
Ekkor Thaira átveszi egy pillanatra az irányítást, amíg leír egy mondatot.
'Thaira: Ostobák és büdösek! Legalábbis az egyik vevőm ezt mondta!'
Majd a belső hang megint visszadja a vezetést a kis főnöknek.
'Allyn: Te is ennyire félsz, mint én? Zrekil, én szörnyen félek, bezzeg Thaira nem fél még várja is, hogy... Tudod azt, amit legutoljára kellene csinálni!'
Azzal visszaadja az írószerszámot meg a tintát, a papírt pedig a gnóm elé csúsztatja. Nem valami kényelmes beszélgetési módszer, de jobb, mint a semmi, s legalább megtudja beszélni a férfivel, ami jelen pillanatban a legjobban izgatja.*
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 18:10:50
Üzenet elküldve: 2013-11-10 18:10:50
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Allyn nem szólal meg a kék füst megjelenésekor (vagy legalábbis nincs ideje rá, hiszen Zrekilből vezényszóra dőlni kezd a szó), azonban, mikor a gnóm kifogy a szuszból, néhány dolgot hozzáfűz.*
- Jó... de mégis... ki tudja, hogy isznak ezek... Tudom, a szíjat fogtad, meg minden, de akkor is *jegyzi meg enyhén fintorogva, majd elmosolyodik, majdnem el is neveti magát, hiszen nagyon komolytalanná változott a beszélgetés. Azonban ekkor a főpap elkezdi mondani a feladatot, és annak részleteit. Dacára annak, hogy Zrekilnek fogalma sincs róla, vajon hogyan fogják kiszedni egy troll fogát, vagy egy hárpia szemét, mégis a gyilkolásos rész rémíti meg legjobban. Persze a varázsigét, amit kapott, elteszi, azonban kétségei vannak azt illetően, hogy képes lenne megtenni. Ugyanakkor a papnak is elég nyomós oka van, hogy ne tegye meg: ő szent ember, nyilván saját istenének nem tetsző dolog volna, ha bárkivel végezne, Zrekilnek pedig ilyesmi nincs a háta mögött. Éppen ezért tisztában van vele, miért őket küldi ilyesmire a főpap. Miután pedig eloszlik a füst, elteszi gondosan a papírcetlit, majd kisétálnak a rejtett zugból. Amint kiérnek, Zrekil úgy dönt, egy végső eszmecserét kell folytasson a lánnyal, mielőtt ennek az egésznek nekivágnának. Éppen ezért az asztal felé int, ahol a tinta és a papírok vannak. Mivel a Hallgatag felment a szobájába, így könnyedén írhatnak egymásnak, az nem fog gyanút kelteni senkiben. Láthatóan Allyn is érti a célzást, így megindul a gnóm után, aki öles léptekkel halad egészen az asztalkáig, ahol le sem ül, csak rögtön felírja egy lapra: 'A titkos zugban is dohos volt a levegő', majd ezek után úgy dönt, hogy valami értelmesebbet kéne megosszon társával, ha már iderángatta.
'Mi az a troll? Én hallottam róla történeteket, amikor egyszer egy vándor a falunkban járt, állítólag még nagyobbak és veszedelmesebbek, mint az orkok. Te mit tudsz erről?'
Miután mindezt leírta, átnyújtja az íróeszközt és a tintát a lánynak, majd odacsúsztatja elé a papírt, hogy elolvashassa, és válaszolhasson. Őszintén szólva nem a legkényelmesebb módja a beszélgetésnek, és ami még rosszabb, hogy sokkal tovább tart egy szót leírni, mint kimondani, ugyanakkor jelenleg ez a legbiztonságosabb módja az eszmecserének.*
*Allyn nem szólal meg a kék füst megjelenésekor (vagy legalábbis nincs ideje rá, hiszen Zrekilből vezényszóra dőlni kezd a szó), azonban, mikor a gnóm kifogy a szuszból, néhány dolgot hozzáfűz.*
- Jó... de mégis... ki tudja, hogy isznak ezek... Tudom, a szíjat fogtad, meg minden, de akkor is *jegyzi meg enyhén fintorogva, majd elmosolyodik, majdnem el is neveti magát, hiszen nagyon komolytalanná változott a beszélgetés. Azonban ekkor a főpap elkezdi mondani a feladatot, és annak részleteit. Dacára annak, hogy Zrekilnek fogalma sincs róla, vajon hogyan fogják kiszedni egy troll fogát, vagy egy hárpia szemét, mégis a gyilkolásos rész rémíti meg legjobban. Persze a varázsigét, amit kapott, elteszi, azonban kétségei vannak azt illetően, hogy képes lenne megtenni. Ugyanakkor a papnak is elég nyomós oka van, hogy ne tegye meg: ő szent ember, nyilván saját istenének nem tetsző dolog volna, ha bárkivel végezne, Zrekilnek pedig ilyesmi nincs a háta mögött. Éppen ezért tisztában van vele, miért őket küldi ilyesmire a főpap. Miután pedig eloszlik a füst, elteszi gondosan a papírcetlit, majd kisétálnak a rejtett zugból. Amint kiérnek, Zrekil úgy dönt, egy végső eszmecserét kell folytasson a lánnyal, mielőtt ennek az egésznek nekivágnának. Éppen ezért az asztal felé int, ahol a tinta és a papírok vannak. Mivel a Hallgatag felment a szobájába, így könnyedén írhatnak egymásnak, az nem fog gyanút kelteni senkiben. Láthatóan Allyn is érti a célzást, így megindul a gnóm után, aki öles léptekkel halad egészen az asztalkáig, ahol le sem ül, csak rögtön felírja egy lapra: 'A titkos zugban is dohos volt a levegő', majd ezek után úgy dönt, hogy valami értelmesebbet kéne megosszon társával, ha már iderángatta.
'Mi az a troll? Én hallottam róla történeteket, amikor egyszer egy vándor a falunkban járt, állítólag még nagyobbak és veszedelmesebbek, mint az orkok. Te mit tudsz erről?'
Miután mindezt leírta, átnyújtja az íróeszközt és a tintát a lánynak, majd odacsúsztatja elé a papírt, hogy elolvashassa, és válaszolhasson. Őszintén szólva nem a legkényelmesebb módja a beszélgetésnek, és ami még rosszabb, hogy sokkal tovább tart egy szót leírni, mint kimondani, ugyanakkor jelenleg ez a legbiztonságosabb módja az eszmecserének.*
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 17:37:37
Üzenet elküldve: 2013-11-10 17:37:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Ahogy kutakodnak, bár mind hármuk lelkesedése alább hagyott. Thaira már nagyon unja a helyzetet és hangosan nyafog ez miatt Allyn- nak. Mikor pedig már a lány nem bírná tovább hirtelen érces köhögést hall.*
~A Hallgatag! Nekünk végünk!~
*Kiáltja el magát Allyn, s hirtelen még levegőt se vesz. Mire Thaira megszólal.*
~Egy, senki sincs a lépcső tetején, a Hallgatag csak akkor tudna leleplezni, ha látna. Kettő, hogy köhög az akinek be van varrva a szája?~
~Sehogy! Igazad van. Már túlságosan félek a semmitől.~
*Zrekil int neki, hogy menjenek le, így Allyn bólint egyet, s követi a gnómot lefelé. Mikor leérnek tényleg a főpap várja őket. Elveszi a lánytól a függőt, s bólint. Szóval megtalálták azt amit kerestek, már éppen megnyugodna, de nem állnak meg. Mikor a Hallgatag eltűnt a szobák irányában, lefelé mennek valahova a templom alá. Egy titkos helyre, mután már lent vannak a főpap legyint egyet és megint megjelenik a kék füst. Allyn nagyot fúj, végre megnyugodhat. Ám a gnómból ekkor ömleni kezd a szó.*
~Nagyon benne ragadhatott a szó. Most már biztos, hogy nagyon szeret beszélni.~
~Igen. Most aztán elmondhat mindent, amit eddig nem lehetett.~
*Ahogy ezt megbeszélték a férfi Allyn- hoz fordul és megkérdezi, hogy bírt hozzányúlni a bevarrt szájú kulacsához, mire a lány mentegőzően maga elé teszi a kezét és megszólal.*
- Thaira akarta! Valamit muszáj volt engednem, mert még a végén fogta volna magát és lemegy beszélgetni a Hallgataggal! És tényleg dohos volt a levegő odafenn! Meg találtam egy koszos gyűrűt is, de azt visszatettem!
*Próbál mindenre kitérni, viszont ez lehetetlen. Éppen elkezdené megbeszélni a történteket Zrekil- el, de persze ahogy ezeket kimondta a főpap megint belekezd a meséjébe. Teljes figyelmét arra irányítja, hogy felfogja, amit mondanak neki.*
~Lélekkő?! Ez nagyon izgalmasan hangzik!~
~Ijesztőt akartál mondani Thaira, ijesztő!~
*Csendben hallgatja amit a főpap mond. Mikor pedig sóhajt egyet, Allyn kicsit meg is sajnálja, viszont mikor meghallja, hogy valakit bizony meg kell ölni, nagyon megijed. Legszívesebben elbújna a föld alá, messze innen, hogy ne is kelljen megtennie azt a szörnyűséget, amit a főpap kér tőlük. Megint megmozdul, de csak egy kicsit közlebb lép Zrekil- hez.*
~Hogy mit csinál a mivel?~
~Gondolom varázslat! Mit gondolsz miért Zrekil- nek adja a papírt?!~
~Lehet, de akkor is ezeket, hogyan lehet kimondani?~
*Kezdenek el azon vitatkozni, hogyan lehet a varázslatokat kimondani, mikor a főpap megemlíti az igét, amivel meg lehet idézni az entitást. Majd mikor befejezték tovább hallgatják azt, amit a főpap mond. Allyn minden szava után megremeg kicsit.*
~Akkor, trollfog, hárpia szem, vér, gazdatest, meg kell vele itatni a löttyöt, belenyomni a szájába a követ, aztán mikor beleszáll az entitás meg kell ölni! Pofon egyszerű! És még izgalmas is lesz! Imádom ezeket a Hallgatagokat! Milyen érdekes dolgokat nem tudnak csinálni!~
~Te meg zakkantál, ez nem lesz kicsit sem jó! Én nem bírnék senkit sem megölni! És szerintem Zrekil sem!~
~Akkor majd megteszem én! Végre lesz egy kis izgalom is!~
*Ezek után persze már nem szólnak semmit. Persze pontosan tudják, hogy a főpap mindent komolyan mond és tudják, hogy meg kell csinálniuk amit mond. Allyn ellenkezne, de nem mer szólni, s mikor a pénzt is megkapja már nem tudja azt mondani, hogy ő nem teszi meg. S ennek valójában Thaira örül a legjobban!*
~Győzelem! Végre izgalom is lesz! Nyertem Allyn, most te vagy hátrányban!~
~Maradj csendben! Ötletem sincs, hogy milyen isten ostoba játéka vagy, hogy az ilyeneket élvezed!~
*Thaira nem sértődik meg, sokkal inkább azokon a szörnyűségeken gondolkodik, amit majd tenniük kell. Bár Allyn ezek hatására inkább szomorú és ijedt lesz. De nincs idő szólni, még Zrekil- el sem válthat egyetlen szót se. Visszakapja a függőt, amit kicsit félve ereszt bele a táskájába. Majd a főpap egyetlen mozdulatára eltűnik a kék köd, s felvezeti őket. Viszont Allyn még nem akar elmenni, hiába kezdődött el kalandjuk következő része. Beszélni szeretne a gnómmal, de nem tudja, hogyan. Szerencsére a férfi talpra esettebb jelen helyzetben, mint ő, s int neki, hogy menjenek oda, ahol a leveleket írta. Ekkor Allyn is felfogja, hogy a főpap azt mondta írásban megbeszélhetik a Hallgatagokkal kapcsolatos dolgokat. Ezért is siet a gnóm után, s izgatottan várja, hogy mindenteg tudjanak beszélni, mégha csak írásban is!*
*Ahogy kutakodnak, bár mind hármuk lelkesedése alább hagyott. Thaira már nagyon unja a helyzetet és hangosan nyafog ez miatt Allyn- nak. Mikor pedig már a lány nem bírná tovább hirtelen érces köhögést hall.*
~A Hallgatag! Nekünk végünk!~
*Kiáltja el magát Allyn, s hirtelen még levegőt se vesz. Mire Thaira megszólal.*
~Egy, senki sincs a lépcső tetején, a Hallgatag csak akkor tudna leleplezni, ha látna. Kettő, hogy köhög az akinek be van varrva a szája?~
~Sehogy! Igazad van. Már túlságosan félek a semmitől.~
*Zrekil int neki, hogy menjenek le, így Allyn bólint egyet, s követi a gnómot lefelé. Mikor leérnek tényleg a főpap várja őket. Elveszi a lánytól a függőt, s bólint. Szóval megtalálták azt amit kerestek, már éppen megnyugodna, de nem állnak meg. Mikor a Hallgatag eltűnt a szobák irányában, lefelé mennek valahova a templom alá. Egy titkos helyre, mután már lent vannak a főpap legyint egyet és megint megjelenik a kék füst. Allyn nagyot fúj, végre megnyugodhat. Ám a gnómból ekkor ömleni kezd a szó.*
~Nagyon benne ragadhatott a szó. Most már biztos, hogy nagyon szeret beszélni.~
~Igen. Most aztán elmondhat mindent, amit eddig nem lehetett.~
*Ahogy ezt megbeszélték a férfi Allyn- hoz fordul és megkérdezi, hogy bírt hozzányúlni a bevarrt szájú kulacsához, mire a lány mentegőzően maga elé teszi a kezét és megszólal.*
- Thaira akarta! Valamit muszáj volt engednem, mert még a végén fogta volna magát és lemegy beszélgetni a Hallgataggal! És tényleg dohos volt a levegő odafenn! Meg találtam egy koszos gyűrűt is, de azt visszatettem!
*Próbál mindenre kitérni, viszont ez lehetetlen. Éppen elkezdené megbeszélni a történteket Zrekil- el, de persze ahogy ezeket kimondta a főpap megint belekezd a meséjébe. Teljes figyelmét arra irányítja, hogy felfogja, amit mondanak neki.*
~Lélekkő?! Ez nagyon izgalmasan hangzik!~
~Ijesztőt akartál mondani Thaira, ijesztő!~
*Csendben hallgatja amit a főpap mond. Mikor pedig sóhajt egyet, Allyn kicsit meg is sajnálja, viszont mikor meghallja, hogy valakit bizony meg kell ölni, nagyon megijed. Legszívesebben elbújna a föld alá, messze innen, hogy ne is kelljen megtennie azt a szörnyűséget, amit a főpap kér tőlük. Megint megmozdul, de csak egy kicsit közlebb lép Zrekil- hez.*
~Hogy mit csinál a mivel?~
~Gondolom varázslat! Mit gondolsz miért Zrekil- nek adja a papírt?!~
~Lehet, de akkor is ezeket, hogyan lehet kimondani?~
*Kezdenek el azon vitatkozni, hogyan lehet a varázslatokat kimondani, mikor a főpap megemlíti az igét, amivel meg lehet idézni az entitást. Majd mikor befejezték tovább hallgatják azt, amit a főpap mond. Allyn minden szava után megremeg kicsit.*
~Akkor, trollfog, hárpia szem, vér, gazdatest, meg kell vele itatni a löttyöt, belenyomni a szájába a követ, aztán mikor beleszáll az entitás meg kell ölni! Pofon egyszerű! És még izgalmas is lesz! Imádom ezeket a Hallgatagokat! Milyen érdekes dolgokat nem tudnak csinálni!~
~Te meg zakkantál, ez nem lesz kicsit sem jó! Én nem bírnék senkit sem megölni! És szerintem Zrekil sem!~
~Akkor majd megteszem én! Végre lesz egy kis izgalom is!~
*Ezek után persze már nem szólnak semmit. Persze pontosan tudják, hogy a főpap mindent komolyan mond és tudják, hogy meg kell csinálniuk amit mond. Allyn ellenkezne, de nem mer szólni, s mikor a pénzt is megkapja már nem tudja azt mondani, hogy ő nem teszi meg. S ennek valójában Thaira örül a legjobban!*
~Győzelem! Végre izgalom is lesz! Nyertem Allyn, most te vagy hátrányban!~
~Maradj csendben! Ötletem sincs, hogy milyen isten ostoba játéka vagy, hogy az ilyeneket élvezed!~
*Thaira nem sértődik meg, sokkal inkább azokon a szörnyűségeken gondolkodik, amit majd tenniük kell. Bár Allyn ezek hatására inkább szomorú és ijedt lesz. De nincs idő szólni, még Zrekil- el sem válthat egyetlen szót se. Visszakapja a függőt, amit kicsit félve ereszt bele a táskájába. Majd a főpap egyetlen mozdulatára eltűnik a kék köd, s felvezeti őket. Viszont Allyn még nem akar elmenni, hiába kezdődött el kalandjuk következő része. Beszélni szeretne a gnómmal, de nem tudja, hogyan. Szerencsére a férfi talpra esettebb jelen helyzetben, mint ő, s int neki, hogy menjenek oda, ahol a leveleket írta. Ekkor Allyn is felfogja, hogy a főpap azt mondta írásban megbeszélhetik a Hallgatagokkal kapcsolatos dolgokat. Ezért is siet a gnóm után, s izgatottan várja, hogy mindenteg tudjanak beszélni, mégha csak írásban is!*
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 15:56:49
Üzenet elküldve: 2013-11-10 15:56:49
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil tovább kutakodik, habár már csak félerővel, mert megtelt a batyuja tekercsekkel. Ekkor azonban egy hangosabb köhintést hall, melytől először megrémül, mert azt hiszi, hogy a Hallgatag volt, aztán rájön, hogy ő nehezen tudna köhinteni. A másik esélyes pedig a főpap, ez az enyhén érces köhintés rá vall (ráadásul mást még nem is látott ma a templomban, hát sok választás nincs), így Zrekil int, hogy sétáljanak le. Miután leérnek, valóban az várja őket, akire számított, és Allyntól elveszi a függőt, majd bólint. Ezek szerint megtalálták, amit kerestek, viszont nincs megállás, miután a hallgatag eltűnt, ők már rögtön el is indulnak lefelé, míg egy kis rejtett szobába nem érnek. A gnóm elgondolása alapján valahol a templom alatt lehetnek de mindez nem számít, hiszen újabb intésre megint megjleenik a kék füst. Zrekil erre nagy levegőt vesz, és belevág:*
- A Hallgatag szörnyen fest, az ajtó nyikorog, hosszú a lépcső, meg akarom kongatni a harangot... *mintha csak minden elvesztegetett beszédet igyekezne bepótolni* Odafent dohszag van, de a tekercsek érdekesek, párat el is hoztam, porosak a dobozok, koszos a lépcső és *Allynra pillant* fujj... Te komolyan megfogtad egy Hallgatag kulacsát? *nagyjából itt fogy ki szuszból, bár legszívesebben még a jövőbeli szavait is elmondaná most, biztos, ami biztos, viszont a főpap belekezd az újabb magyarázatba, ami eléggé leköti a figyelmét. Tulajdonképpen nem is tudja, melyik rész rémíti meg a legjobban, viszont minden olyan gyorsnak tűnik... Persze a főpap szavában nem kételkedne, főleg mivel utána még némi aranyat is kap, viszont azért eléggé érdekes szituációba került. Mert a troll és a hárpia még hagyján, viszont hogy valakibe bele kell tölteni a löttyöt, beleűzni az entitást, és... megölni. Egy ártatlan embert, aki semmiről nem tehet? Persze, csekély ár ez, ha így ezek az őrültek nem foglalják el a várost, viszont mégis rettenetesnek tűnik Zrekil számára. Azonban nincs idő megszólalni, eltűnik a kék köd, Allyn visszakapja a függőt, majd megkezdődik a küldetésük következő része. Azonban akárhogy is van, a gnóm nem hajlandó elhagyni a templomot, amíg nem tudott Allynnal mindent megbeszélni. Éppen ezért int a lánynak, hogy jöjjön oda a helyhez, ahol az eddigi beszámolókat írták, hogy ha csak írásban is, de tudjanak váltani pár szót.*
*Zrekil tovább kutakodik, habár már csak félerővel, mert megtelt a batyuja tekercsekkel. Ekkor azonban egy hangosabb köhintést hall, melytől először megrémül, mert azt hiszi, hogy a Hallgatag volt, aztán rájön, hogy ő nehezen tudna köhinteni. A másik esélyes pedig a főpap, ez az enyhén érces köhintés rá vall (ráadásul mást még nem is látott ma a templomban, hát sok választás nincs), így Zrekil int, hogy sétáljanak le. Miután leérnek, valóban az várja őket, akire számított, és Allyntól elveszi a függőt, majd bólint. Ezek szerint megtalálták, amit kerestek, viszont nincs megállás, miután a hallgatag eltűnt, ők már rögtön el is indulnak lefelé, míg egy kis rejtett szobába nem érnek. A gnóm elgondolása alapján valahol a templom alatt lehetnek de mindez nem számít, hiszen újabb intésre megint megjleenik a kék füst. Zrekil erre nagy levegőt vesz, és belevág:*
- A Hallgatag szörnyen fest, az ajtó nyikorog, hosszú a lépcső, meg akarom kongatni a harangot... *mintha csak minden elvesztegetett beszédet igyekezne bepótolni* Odafent dohszag van, de a tekercsek érdekesek, párat el is hoztam, porosak a dobozok, koszos a lépcső és *Allynra pillant* fujj... Te komolyan megfogtad egy Hallgatag kulacsát? *nagyjából itt fogy ki szuszból, bár legszívesebben még a jövőbeli szavait is elmondaná most, biztos, ami biztos, viszont a főpap belekezd az újabb magyarázatba, ami eléggé leköti a figyelmét. Tulajdonképpen nem is tudja, melyik rész rémíti meg a legjobban, viszont minden olyan gyorsnak tűnik... Persze a főpap szavában nem kételkedne, főleg mivel utána még némi aranyat is kap, viszont azért eléggé érdekes szituációba került. Mert a troll és a hárpia még hagyján, viszont hogy valakibe bele kell tölteni a löttyöt, beleűzni az entitást, és... megölni. Egy ártatlan embert, aki semmiről nem tehet? Persze, csekély ár ez, ha így ezek az őrültek nem foglalják el a várost, viszont mégis rettenetesnek tűnik Zrekil számára. Azonban nincs idő megszólalni, eltűnik a kék köd, Allyn visszakapja a függőt, majd megkezdődik a küldetésük következő része. Azonban akárhogy is van, a gnóm nem hajlandó elhagyni a templomot, amíg nem tudott Allynnal mindent megbeszélni. Éppen ezért int a lánynak, hogy jöjjön oda a helyhez, ahol az eddigi beszámolókat írták, hogy ha csak írásban is, de tudjanak váltani pár szót.*
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 14:00:31
Üzenet elküldve: 2013-11-10 14:00:31
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Amos Thenior próbálja "szóval tartani" a szerzetest, bár az úgy tűnik, mintha keresne valamit az oltár körül, s csak nagy ritkán fordul a mágus felé, miközben aprókat bólint, ám jól láthatóan egyáltalán nem érdekli, hogy az mit mond. Sokkal jobban el van foglalva a saját gondolataival - amit a hosszú évek alatt volt is ideje gyakorolni. Egy pillanatban azonban váratlanul elkerekednek a férfi szemei.. ~ Megmozdult! ~ Kiált fel magában, majd kicsit hangosabban kezd beszélni.*
- No, barátom, további szép napot, én kicsit körülnézek a templom körül!
*Azzal megveregeti a Hallgatag vállát, erőltetett testi kontaktust létrehozva, majd pedig megindul a harangtoronyba vezető lépcsők felé, s megáll az alján. Ekkor köhög egy nagyobbat, amit a páros is meghallhat, s remélhetőleg e "hívószóra" lemennek. Ekkor rögtön a mágus Allynnál kezd kutakodni, majd halkan elveszi tőle a függőt, s jelzi, hogy "ez az". Ezután álljt parancsol nekik, majd az oszlop mögül kidugja fejét, s épp akkor veszi észre, hogy a Hallgatag becsukja maga mögött a szobákhoz vezető ajtót. Gyorsan int a párosnak is, hogy kövessék, majd miután lemennek a könyvtárba, ott egy kis rejtett ajtón keresztül valahova a templom alá, egy kis rejtett szobába mennek le. A mágus ismét legyint egyet a kezével, mikor újra feltűnik a kékes köd.*
- Szép munka! Tudtam, hogy rejteget ott valamit! *kezébe fogja a függőt, s nézegetni kezdi* Igen, határozottan emiatt a kis tárgy miatt történtek a jelenségek, ehhez köthető minden. Mintha valami lakna benne, bár ezt így most nehéz lehet megérteni. Azt hiszem egy kis lélekkő van benne.. *megkocogtatja* Ezt pedig el kell pusztítani, de úgy, hogy az a Hallgatag ne tudjon róla. Nem kell leleplezni, meg semmi, egyelőre maradjunk ennyiben. Még ha rá is jön, hogy megtört az átok, akkor se mutassátok semmi jelét annak, ha találkoztok vele, hogy tudjátok, hogy ő áll a hátterében. *ekkor kicsit elhúzza száját* És azt hiszem, hogy a feladatotok itt nem ért véget. Ti is érezhetitek, hogy ezt úgy nem lehet elpusztítani, hogy rávágok egy kalapáccsal.. Ugyanis ez erős, sötét mágia, amit nem egyszerű feloszlatni. *ekkor keserveset sóhajt Amos Thenior, szinte már meg lehet sajnálni* Az egész életemet arra szenteltem, hogy a tudásomat tovább adjam, s hogy megvédjem az embereket. Erre itt van ez.. *megdörzsöli szemeit* Egy életnek vesznie kell, hogy ez elpusztuljon.. *ekkor síri csend telepedik a kis szobára* Csak úgy lehet elpusztítani ezt a lényt, ami benne van ebben, ha kiűzitek őt, s egy gazdatestet találtok neki. *ismét egy nagyot sóhajt, majd kihúzza magát, s megpróbálja megemberelni magát* Tehát első lépésként kell szereznetek egy trollfogat - a veszélyes Mocsári rév sűrűbb részein akadhat egy-egy, csak figyelni kell a nyomokat -, ezt morzsoljátok szét; másodszor egy hárpiának kell a szemgolyója - mivel ezek magasabb helyeken tanyáznak, így azt rebesgetik, hogy a Grombar kastély egy magasabb tornya körül szokták látni őket repkedni -, ezt is nyomjátok össze, majd keverjétek hozzá a morzsolt trollfogat. Végül pedig.. Ahhoz, hogy az átok megtörjön, nektek is áldoznotok kell. Ehhez a két összetevőhöz keverjétek hozzá a véreteket, aminek a hatására elhagyja ezt a követ - mintha amolyan "hívószó" lenne ez az elegy. Viszont ezeknek a keverékét valahogy bele kell juttatnotok az élő szervezetbe. Nem elég betömni a szájába, le is kell nyelnie azt valahogy. Ekkor gyorsan bele kell helyeznetek a szájába a követ, s elmormolni a következőket: "Hjar'ni mal, hjar'ni mal, annorar ti espromar!". *azzal felírja ezt egy papírkára, s Zrekil kezébe nyomja* Ezeknek hatására az entitás ezennel be fog szállni a gazdatestbe, ekkor pedig gyorsan össze kell törnötök a követ - ami ekkor ha üres lesz, akkor sikerülni fog -, majd meg kell ölnötök a testet, amibe beleszállt. Könnyen meglehet, hogy agresszív lesz, s rátok fog támadni, ám az is lehet, hogy az ártatlant fogja adni - ez esetben ne higgyetek neki, mert csak manipulálni próbál majd titeket. *ismét megdörzsöli a szemeit* Én nem hagyhatom el a templomot már, mert innentől kezdve nem hagyhatom egyedül azt a szerzetest. Nektek kell ezt megcsinálnotok.. *ekkor kissé komoran pillant feléjük* Én nem ölhetek embert, ezt meg kell értsétek. Ti vagytok az utolsó reménye a városnak. Most pedig menjetek, s fogjátok ezt! *azzal Allyn Thaira Kvillon kezébe is nyom 200 aranyat,
majd Zrekil Losefnek is átnyújt 200 érmét* Ha szükségetek van szekérre, ételre, italra, fegyverre, akkor ebből ki tudjátok azt fizetni. Most pedig menjetek, s járjatok sikerrel! Minden órában elmondok felétek egy imát! Amint kiléptek a templom ajtaján, már nem fog titeket hallani.. Vigyázzatok magatokra.
*Azzal mindkettejük vállára ráhelyezi a kezét, majd legyint egyet, s kék köd eltűnik. Visszaadja Allynnak a függőt, majd kikíséri őket vissza a könyvtárba, s amint elhagyták a templomot, bele bújik Amos Thenior egy ősrégi könyvbe.*
*Amos Thenior próbálja "szóval tartani" a szerzetest, bár az úgy tűnik, mintha keresne valamit az oltár körül, s csak nagy ritkán fordul a mágus felé, miközben aprókat bólint, ám jól láthatóan egyáltalán nem érdekli, hogy az mit mond. Sokkal jobban el van foglalva a saját gondolataival - amit a hosszú évek alatt volt is ideje gyakorolni. Egy pillanatban azonban váratlanul elkerekednek a férfi szemei.. ~ Megmozdult! ~ Kiált fel magában, majd kicsit hangosabban kezd beszélni.*
- No, barátom, további szép napot, én kicsit körülnézek a templom körül!
*Azzal megveregeti a Hallgatag vállát, erőltetett testi kontaktust létrehozva, majd pedig megindul a harangtoronyba vezető lépcsők felé, s megáll az alján. Ekkor köhög egy nagyobbat, amit a páros is meghallhat, s remélhetőleg e "hívószóra" lemennek. Ekkor rögtön a mágus Allynnál kezd kutakodni, majd halkan elveszi tőle a függőt, s jelzi, hogy "ez az". Ezután álljt parancsol nekik, majd az oszlop mögül kidugja fejét, s épp akkor veszi észre, hogy a Hallgatag becsukja maga mögött a szobákhoz vezető ajtót. Gyorsan int a párosnak is, hogy kövessék, majd miután lemennek a könyvtárba, ott egy kis rejtett ajtón keresztül valahova a templom alá, egy kis rejtett szobába mennek le. A mágus ismét legyint egyet a kezével, mikor újra feltűnik a kékes köd.*
- Szép munka! Tudtam, hogy rejteget ott valamit! *kezébe fogja a függőt, s nézegetni kezdi* Igen, határozottan emiatt a kis tárgy miatt történtek a jelenségek, ehhez köthető minden. Mintha valami lakna benne, bár ezt így most nehéz lehet megérteni. Azt hiszem egy kis lélekkő van benne.. *megkocogtatja* Ezt pedig el kell pusztítani, de úgy, hogy az a Hallgatag ne tudjon róla. Nem kell leleplezni, meg semmi, egyelőre maradjunk ennyiben. Még ha rá is jön, hogy megtört az átok, akkor se mutassátok semmi jelét annak, ha találkoztok vele, hogy tudjátok, hogy ő áll a hátterében. *ekkor kicsit elhúzza száját* És azt hiszem, hogy a feladatotok itt nem ért véget. Ti is érezhetitek, hogy ezt úgy nem lehet elpusztítani, hogy rávágok egy kalapáccsal.. Ugyanis ez erős, sötét mágia, amit nem egyszerű feloszlatni. *ekkor keserveset sóhajt Amos Thenior, szinte már meg lehet sajnálni* Az egész életemet arra szenteltem, hogy a tudásomat tovább adjam, s hogy megvédjem az embereket. Erre itt van ez.. *megdörzsöli szemeit* Egy életnek vesznie kell, hogy ez elpusztuljon.. *ekkor síri csend telepedik a kis szobára* Csak úgy lehet elpusztítani ezt a lényt, ami benne van ebben, ha kiűzitek őt, s egy gazdatestet találtok neki. *ismét egy nagyot sóhajt, majd kihúzza magát, s megpróbálja megemberelni magát* Tehát első lépésként kell szereznetek egy trollfogat - a veszélyes Mocsári rév sűrűbb részein akadhat egy-egy, csak figyelni kell a nyomokat -, ezt morzsoljátok szét; másodszor egy hárpiának kell a szemgolyója - mivel ezek magasabb helyeken tanyáznak, így azt rebesgetik, hogy a Grombar kastély egy magasabb tornya körül szokták látni őket repkedni -, ezt is nyomjátok össze, majd keverjétek hozzá a morzsolt trollfogat. Végül pedig.. Ahhoz, hogy az átok megtörjön, nektek is áldoznotok kell. Ehhez a két összetevőhöz keverjétek hozzá a véreteket, aminek a hatására elhagyja ezt a követ - mintha amolyan "hívószó" lenne ez az elegy. Viszont ezeknek a keverékét valahogy bele kell juttatnotok az élő szervezetbe. Nem elég betömni a szájába, le is kell nyelnie azt valahogy. Ekkor gyorsan bele kell helyeznetek a szájába a követ, s elmormolni a következőket: "Hjar'ni mal, hjar'ni mal, annorar ti espromar!". *azzal felírja ezt egy papírkára, s Zrekil kezébe nyomja* Ezeknek hatására az entitás ezennel be fog szállni a gazdatestbe, ekkor pedig gyorsan össze kell törnötök a követ - ami ekkor ha üres lesz, akkor sikerülni fog -, majd meg kell ölnötök a testet, amibe beleszállt. Könnyen meglehet, hogy agresszív lesz, s rátok fog támadni, ám az is lehet, hogy az ártatlant fogja adni - ez esetben ne higgyetek neki, mert csak manipulálni próbál majd titeket. *ismét megdörzsöli a szemeit* Én nem hagyhatom el a templomot már, mert innentől kezdve nem hagyhatom egyedül azt a szerzetest. Nektek kell ezt megcsinálnotok.. *ekkor kissé komoran pillant feléjük* Én nem ölhetek embert, ezt meg kell értsétek. Ti vagytok az utolsó reménye a városnak. Most pedig menjetek, s fogjátok ezt! *azzal Allyn Thaira Kvillon kezébe is nyom 200 aranyat,
majd Zrekil Losefnek is átnyújt 200 érmét* Ha szükségetek van szekérre, ételre, italra, fegyverre, akkor ebből ki tudjátok azt fizetni. Most pedig menjetek, s járjatok sikerrel! Minden órában elmondok felétek egy imát! Amint kiléptek a templom ajtaján, már nem fog titeket hallani.. Vigyázzatok magatokra. *Azzal mindkettejük vállára ráhelyezi a kezét, majd legyint egyet, s kék köd eltűnik. Visszaadja Allynnak a függőt, majd kikíséri őket vissza a könyvtárba, s amint elhagyták a templomot, bele bújik Amos Thenior egy ősrégi könyvbe.*
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 10:07:11
Üzenet elküldve: 2013-11-10 10:07:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*A Thaira- val folytatott veszekedés után talál egy függőt, amit meg is mutat Zrekil- nek, bár belső hangja szerint inkább meg kellene tartania. Viszont Allyn nem nagyon érti minek tartsa meg. Szép, meg minden, de felesleges. Mikor pedig a gnóm int, hogy tegye el Thaira diadalmasan megszólal.*
~Na mit mondtam? El kell rakni! Én voltam az okosabb!~
~Meg az ostobább! Azért kell elrakni, hogy megmutathassuk a főpapnak! Nem hogy a miénk legyen!~
~De, de, de... Ez nem ér! Nekem kellene az a függő!~
~Mégis mi a jó égnek?~
~Eladni! Ennyire nem lehetsz eszement!~
~Nem azt mondtad, hogy tetszik?~
~De, viszont ha lehet belőle pénzt csinálni, akkor az nem érdekes, hogy nekem tetszik-e.~
*Miután pedig ezt elintézték, Allyn még visszamegy a ládákhoz, kicsit nézelődik még. De mivel gyorsan megunja és mivel meglátja, hogy Zrekil a lépcső felé megy, ezért ott hagyja a ládákat és utána megy. A férfi tapogatja a lépcső fokokat, meg a falat, utána pedig a harangot nézi, Allyn pedig értetlen arcal bámulja. Nem nagyon érti mit csinál, ahogy Thaira sem, aki ennek hangot is ad.*
~Ez meg mit keres?~
~Fogalmam sincs. Bár a főpap mondott valami olyat, hogy a legfölső lépcsőfok után nem érzett semmit. Lehet, hogy azt akarja megnézni.~
~Hát én nem érzek semmi! De várj valami mászik a hátunkon!~
~Nem szabad megmozdulni!~
*Allyn megfagy, majd mikor Xini meglejenik a vállán fúj egyet, viszont a gyík kinyitja a kis száját, ami azt jelenti, hogy mindjárt hangosan kezd el sziszegni. Erre Allyn gyorsan odakap, s befogja a pici szájat, majd mutatóujját saját szája elé emelve jelzi, hogy "Csend legyen, különben visszakerülsz a táskába!", így a gyík csendben is marad, s meg se mozdul.*
~Mondtam már, hogy nyúzzuk meg!~
~Thaira, hagyd békén Xini-t! Nem tehet róla, nem tudta, hogy nem szabad beszélni!~
~Figyelhetne jobban! De ha te mondod, ha miatta bukunk le nem az én hibám lesz!~
*Mondja Thaira, azzal már nem is fordít különösebb figyelmet a gyíkra, inkább Hallgatagokon elmélkedik. Allyn pedig kérdőn néz Zrekil- re, amint az kutakodik, közben pedig maga is körbe néz, háta talál valamit.*
*A Thaira- val folytatott veszekedés után talál egy függőt, amit meg is mutat Zrekil- nek, bár belső hangja szerint inkább meg kellene tartania. Viszont Allyn nem nagyon érti minek tartsa meg. Szép, meg minden, de felesleges. Mikor pedig a gnóm int, hogy tegye el Thaira diadalmasan megszólal.*
~Na mit mondtam? El kell rakni! Én voltam az okosabb!~
~Meg az ostobább! Azért kell elrakni, hogy megmutathassuk a főpapnak! Nem hogy a miénk legyen!~
~De, de, de... Ez nem ér! Nekem kellene az a függő!~
~Mégis mi a jó égnek?~
~Eladni! Ennyire nem lehetsz eszement!~
~Nem azt mondtad, hogy tetszik?~
~De, viszont ha lehet belőle pénzt csinálni, akkor az nem érdekes, hogy nekem tetszik-e.~
*Miután pedig ezt elintézték, Allyn még visszamegy a ládákhoz, kicsit nézelődik még. De mivel gyorsan megunja és mivel meglátja, hogy Zrekil a lépcső felé megy, ezért ott hagyja a ládákat és utána megy. A férfi tapogatja a lépcső fokokat, meg a falat, utána pedig a harangot nézi, Allyn pedig értetlen arcal bámulja. Nem nagyon érti mit csinál, ahogy Thaira sem, aki ennek hangot is ad.*
~Ez meg mit keres?~
~Fogalmam sincs. Bár a főpap mondott valami olyat, hogy a legfölső lépcsőfok után nem érzett semmit. Lehet, hogy azt akarja megnézni.~
~Hát én nem érzek semmi! De várj valami mászik a hátunkon!~
~Nem szabad megmozdulni!~
*Allyn megfagy, majd mikor Xini meglejenik a vállán fúj egyet, viszont a gyík kinyitja a kis száját, ami azt jelenti, hogy mindjárt hangosan kezd el sziszegni. Erre Allyn gyorsan odakap, s befogja a pici szájat, majd mutatóujját saját szája elé emelve jelzi, hogy "Csend legyen, különben visszakerülsz a táskába!", így a gyík csendben is marad, s meg se mozdul.*
~Mondtam már, hogy nyúzzuk meg!~
~Thaira, hagyd békén Xini-t! Nem tehet róla, nem tudta, hogy nem szabad beszélni!~
~Figyelhetne jobban! De ha te mondod, ha miatta bukunk le nem az én hibám lesz!~
*Mondja Thaira, azzal már nem is fordít különösebb figyelmet a gyíkra, inkább Hallgatagokon elmélkedik. Allyn pedig kérdőn néz Zrekil- re, amint az kutakodik, közben pedig maga is körbe néz, háta talál valamit.*
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 09:38:17
Üzenet elküldve: 2013-11-10 09:38:17
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil közben alig hisz a szemének, amikor talál egy másik Napmágiáról szóló tekercset. Fogalma sincs, hogy ezt miért hozták ide, így ki is nyitja, és elkezdi olvasni. Illetve kezdené, ha nem lenne olyan cikornyás betűkkel írva... Így komolyan figyelnie kell, hogy egyik-másik hurkot el ne tévessze, és nehogy butaságot olvasson ki egy amúgy értelmes szóból, vagy értelmes dolgot egy butaságból. Nagyjából úgy veszi észre, hogy megegyezik az előző tekerccsel, csak mintha egy kicsivel hosszabb lenne. Igen, ahogy egyre inkább kitekeri, bizonyossá válik, hogy több olyan dolog is akad benne, ami az eddigi tekercsben nem volt benne. Főleg a végén talál még olyan varázslatokat, amelyek sokkal erősebbnek bizonyulnak az eddigieknél. Fogalma sincs, ezt a párat vajon miért hagyták ki a másik tekercsből, mindenesetre összetekeri, és azt is elrakja a batyujába, ami mellesleg kezd már megtelni a sok tekerccsel. Úgy látszik, ő választotta a jó oldalt, hiszen az itteni ládácskák mind tekerccsel vannak teletömve, viszont ezek közül igencsak kevés szól olyasmiről, ami Zrkeilt érinti. Talált már kettőt a Holdmágiáról is, így nincs oka panaszra, csak szerinte aránytalanul sok tekercs foglalkozik a levegőmágiával, habár ez érthető, hiszen ez a levegő városa. Ekkor azonban újból megjelenik a lány, ezúttal egy függővel. A gnóm végül is erről sem tudja eldönteni, viszont a szemében ez már inkább tűnik fontosnak, mint egy kulacs. Annyi reakciót mutat, hogy megvonja a vállát, és int Allynnak, hogy tegye el, biztos, ami biztos. Közben ő maga kicsit elgondolkozik rajta, hogy mit is mondott a főpap pontosan. 'Amikor átlépem az utolsó lépcsőfokot...' Valami ilyesmi lehetett, csak ez eddig nem tudatosult igazán Zrekilben (biztosan a bevarrt szájú emberek rész elvonta a figyelmét), éppen ezért most ezt a hibát korrigálandón óvatosan kisétál a harang alól, és a lépcső környékén kezd el keresgélni. Végigsimítja az utolsó néhány lépcsőfokot, a falakat is végignézi, sőt, még felfelé is pillant, hátha a harangon vagy a plafonon van valami. Ezenkívül még igyekszik olyasmiket felidézni, amik fontosak lehetnek, például: a harangtoronyba csak papok mehetnek. Akkor mégis hogy a fenébe jutott be oda többször a Hallgatag? Senki nem próbálta tartóztatni?*
*Zrekil közben alig hisz a szemének, amikor talál egy másik Napmágiáról szóló tekercset. Fogalma sincs, hogy ezt miért hozták ide, így ki is nyitja, és elkezdi olvasni. Illetve kezdené, ha nem lenne olyan cikornyás betűkkel írva... Így komolyan figyelnie kell, hogy egyik-másik hurkot el ne tévessze, és nehogy butaságot olvasson ki egy amúgy értelmes szóból, vagy értelmes dolgot egy butaságból. Nagyjából úgy veszi észre, hogy megegyezik az előző tekerccsel, csak mintha egy kicsivel hosszabb lenne. Igen, ahogy egyre inkább kitekeri, bizonyossá válik, hogy több olyan dolog is akad benne, ami az eddigi tekercsben nem volt benne. Főleg a végén talál még olyan varázslatokat, amelyek sokkal erősebbnek bizonyulnak az eddigieknél. Fogalma sincs, ezt a párat vajon miért hagyták ki a másik tekercsből, mindenesetre összetekeri, és azt is elrakja a batyujába, ami mellesleg kezd már megtelni a sok tekerccsel. Úgy látszik, ő választotta a jó oldalt, hiszen az itteni ládácskák mind tekerccsel vannak teletömve, viszont ezek közül igencsak kevés szól olyasmiről, ami Zrkeilt érinti. Talált már kettőt a Holdmágiáról is, így nincs oka panaszra, csak szerinte aránytalanul sok tekercs foglalkozik a levegőmágiával, habár ez érthető, hiszen ez a levegő városa. Ekkor azonban újból megjelenik a lány, ezúttal egy függővel. A gnóm végül is erről sem tudja eldönteni, viszont a szemében ez már inkább tűnik fontosnak, mint egy kulacs. Annyi reakciót mutat, hogy megvonja a vállát, és int Allynnak, hogy tegye el, biztos, ami biztos. Közben ő maga kicsit elgondolkozik rajta, hogy mit is mondott a főpap pontosan. 'Amikor átlépem az utolsó lépcsőfokot...' Valami ilyesmi lehetett, csak ez eddig nem tudatosult igazán Zrekilben (biztosan a bevarrt szájú emberek rész elvonta a figyelmét), éppen ezért most ezt a hibát korrigálandón óvatosan kisétál a harang alól, és a lépcső környékén kezd el keresgélni. Végigsimítja az utolsó néhány lépcsőfokot, a falakat is végignézi, sőt, még felfelé is pillant, hátha a harangon vagy a plafonon van valami. Ezenkívül még igyekszik olyasmiket felidézni, amik fontosak lehetnek, például: a harangtoronyba csak papok mehetnek. Akkor mégis hogy a fenébe jutott be oda többször a Hallgatag? Senki nem próbálta tartóztatni?*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 08:45:39
Üzenet elküldve: 2013-11-10 08:45:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Csendben kell maradni! Csendben kell maradni! Valószínűleg mind a lány, mind a gnóm fejében ez forog. Bár ahogy Allyn ismeri Zrekil-t, ez neki szörnyen nehéz lehet, hiszen nagyon szeret beszélni. Viszont neki nem nehéz, ő megszokta, hogyan kell hosszú órákon át némának lenni, persze, ha Thaira lenne uralmon, neki is gondot okozna a csendben lét. Most is állandó jelleggel beszél, ami igen zavaró, mert vannak olyan esetek, mikor Allyn azt hiszi hangosan válaszol Thaira- nak, s ilyenkor először a gnómra pillant ijedt tekintettel, aztán pedig hátra, hogy a bevarrt szájú követi-e őket. Egyre zavaróbb a nagy csend, de mivel semelyikük sem tudja mire képes, egy ilyen eszementeket összefogó testvériség tagja, így jobb ha csendben maradnak. Mikor felérnek a harang toronyba, s körbe nézett, valamint elintézte Thaira- val a harang megkondítás ügyét, az első amire gondol az, hogy csak ne kövesse őket az a Hallgatag. Bár bízik benne, hogy a főpap feltartja, amíg vissza nem térnek, de attól még ideges, hogy mi van, ha nem sikerül neki. Bele se mer gondolni mi lenne, ha a bevarrt szájú feljön.*
~Szerintem egy perc múlva találkoznánk a mamával!~
~Akármennyire is szeretem, még nem akarok vele találkozni! Nem úgy képzelem el a halálom, hogy egy harangtoronyban öl meg egy ilyen Hallgatag, bár szerintem a bevarrt szájú őrült helyesebb megfogalmazás!~
~Igaz az jobban áll nekik! Na, de dologra Allyn kutakodjunk!~
~Kezdem is!~
*S ezután a beszélgetés után nekilát a ládák átnézésének. Semmi különöset sem talál, csak egy kulacsot. Viszot mikor odaviszi a férfihez, az egy darabig gondolkodó arcot vág majd legyint egyet.*
~Szerintem bele se akar gondolni, hogy a Hallgatagé lehet.~
~Én sem akarok bele gondolni,mit gondolsz miért két ujjal fogom a szílyat?~
~Mert kényes vagy! A szellemekre, én vagyok az egyetlen, aki nem undorodik tőlük?!~
~Nem vagyok kényes! És azért csak te nem undorodsz tőlük, mert egy kicsit nálad sincsenk rendben az agykerekek!~
*Megint kialakult egy kis testvéri piszkálódás, ami ez elkövetkező négy láda átkutatásáig tart. Allyn még mindig nem talál semmit. Egy két régi tekercs, gyertya tartók, valami furcsa szagú növények (ezeket bizos elégetni szokták, esetleg gyógyítani lehetne használni) meg van ott még egy csomó vázaszerűség. Szóval semmi különös, Allyn már az ötödik ládát nézi át, mikor talál egy függöt.*
~De jól néz ki! Rakd el! Az ilyet nem lehet itt hagyni!~
~De, ha a Hallgatagé? Meg kellene mutatni Zrekil- nek is nem?~
~Akkor mutasd meg neki és hagyj kiesni a kezedből egy ilyen különleges tárgyat! Nem azt mondom, hogy eladnám mert nagyon szép, de azért örülnék, ha a tulajdomonban lenne!~
~Nem, a templomból nem illik lopni. Oda nézz, itt ékszer bemutató van! Egy régi gyűrű! Eléggé el van kopva, nem hiszem, hogy bármire is lehetne használni, de ki tudja. Akkor ezt szépen megmutatjuk Zrekil- nek!~
*S Thaira egyet nem értését, hallgatva megy oda megint a férfihez, bár reménykedik benne, hogy megint visszaküldi. Nem akar ő valami olyat találni, ami közvetlenül kapcsolódhat a Hallgataghoz.*
*Csendben kell maradni! Csendben kell maradni! Valószínűleg mind a lány, mind a gnóm fejében ez forog. Bár ahogy Allyn ismeri Zrekil-t, ez neki szörnyen nehéz lehet, hiszen nagyon szeret beszélni. Viszont neki nem nehéz, ő megszokta, hogyan kell hosszú órákon át némának lenni, persze, ha Thaira lenne uralmon, neki is gondot okozna a csendben lét. Most is állandó jelleggel beszél, ami igen zavaró, mert vannak olyan esetek, mikor Allyn azt hiszi hangosan válaszol Thaira- nak, s ilyenkor először a gnómra pillant ijedt tekintettel, aztán pedig hátra, hogy a bevarrt szájú követi-e őket. Egyre zavaróbb a nagy csend, de mivel semelyikük sem tudja mire képes, egy ilyen eszementeket összefogó testvériség tagja, így jobb ha csendben maradnak. Mikor felérnek a harang toronyba, s körbe nézett, valamint elintézte Thaira- val a harang megkondítás ügyét, az első amire gondol az, hogy csak ne kövesse őket az a Hallgatag. Bár bízik benne, hogy a főpap feltartja, amíg vissza nem térnek, de attól még ideges, hogy mi van, ha nem sikerül neki. Bele se mer gondolni mi lenne, ha a bevarrt szájú feljön.*
~Szerintem egy perc múlva találkoznánk a mamával!~
~Akármennyire is szeretem, még nem akarok vele találkozni! Nem úgy képzelem el a halálom, hogy egy harangtoronyban öl meg egy ilyen Hallgatag, bár szerintem a bevarrt szájú őrült helyesebb megfogalmazás!~
~Igaz az jobban áll nekik! Na, de dologra Allyn kutakodjunk!~
~Kezdem is!~
*S ezután a beszélgetés után nekilát a ládák átnézésének. Semmi különöset sem talál, csak egy kulacsot. Viszot mikor odaviszi a férfihez, az egy darabig gondolkodó arcot vág majd legyint egyet.*
~Szerintem bele se akar gondolni, hogy a Hallgatagé lehet.~
~Én sem akarok bele gondolni,mit gondolsz miért két ujjal fogom a szílyat?~
~Mert kényes vagy! A szellemekre, én vagyok az egyetlen, aki nem undorodik tőlük?!~
~Nem vagyok kényes! És azért csak te nem undorodsz tőlük, mert egy kicsit nálad sincsenk rendben az agykerekek!~
*Megint kialakult egy kis testvéri piszkálódás, ami ez elkövetkező négy láda átkutatásáig tart. Allyn még mindig nem talál semmit. Egy két régi tekercs, gyertya tartók, valami furcsa szagú növények (ezeket bizos elégetni szokták, esetleg gyógyítani lehetne használni) meg van ott még egy csomó vázaszerűség. Szóval semmi különös, Allyn már az ötödik ládát nézi át, mikor talál egy függöt.*
~De jól néz ki! Rakd el! Az ilyet nem lehet itt hagyni!~
~De, ha a Hallgatagé? Meg kellene mutatni Zrekil- nek is nem?~
~Akkor mutasd meg neki és hagyj kiesni a kezedből egy ilyen különleges tárgyat! Nem azt mondom, hogy eladnám mert nagyon szép, de azért örülnék, ha a tulajdomonban lenne!~
~Nem, a templomból nem illik lopni. Oda nézz, itt ékszer bemutató van! Egy régi gyűrű! Eléggé el van kopva, nem hiszem, hogy bármire is lehetne használni, de ki tudja. Akkor ezt szépen megmutatjuk Zrekil- nek!~
*S Thaira egyet nem értését, hallgatva megy oda megint a férfihez, bár reménykedik benne, hogy megint visszaküldi. Nem akar ő valami olyat találni, ami közvetlenül kapcsolódhat a Hallgataghoz.*
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 07:51:34
Üzenet elküldve: 2013-11-10 07:51:34
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Igazán kínkeserves dolog sokáig csendben lenni. Mivel a Hallgatag képességeivel nincsenek teljesen tisztában, így jó eséllyel egyikük sem mer megszólalni, habár Zrekilnek ez komoly megpróbáltatás, hiszen ő már hozzászokott ahhoz, hogy beszéljen. Mi több, imád beszélni, így elég kellemetlennek érzi ezt a helyzetet, hogy a legkisebb nesz nélkül kellene haladniuk. Szerencsére legalább annyit elértek, hogy a Hallgatag nem követte őket, amíg felértek, és talán még most sem indult el a nyomukban. Bár ha a főpapnak esze van, akkor biztosan rajta tartja a szemét, elvégre ki tudja, hogy mikor indulna fel egyébként csak úgy a harangtoronyba? A férfi állítása szerint a Hallgatag gyakran járt fel a harangtoronyba, így akár lehetséges, hogy most is támad egy hirtelen ötlete, és feljön. Miért ne lehetne? Hát... itt jön a képbe a főpap, aki remélhetőleg rajta tartja a szemét, de úgy, hogy a Hallgatag tudja is. Ha egy kis rejtekhelyről figyelné, akkor a bevarrt szájú ugyanúgy feljönne, viszont ha tud róla, hogy a főpap a közelben van, akkor nem fog ilyesmivel próbálkozni. Felérve pedig van esélyük felmérni, hogy itt van rengeteg láda, ami használhatatlan ócskaságokkal van tele. A gnóm gépiesen dolgozik a kutatás közben: ha tekercset talál, azt megnézi, hogy mágiáról szól-e, és amennyiben igen, úgy berakja a batyujába. Az egyéb tárgyakat meg aszerint vizsgálja, hogy szerinte lehet-e köze egy bevarrt szájú őrült testvériségéhez, vagy átkos istenéhez. Sajnos a válasz legtöbb esetben nem, így tulajdonképpen néhány öreg tekercsen kívül semmi nem jut a birtokába. Ekkor Allyn jelenik meg egy kulaccsal a kezében, mire Zrekil egy darabig gondolkodó arcot vág, majd bólint, és int, hogy tegye vissza. Mindezt úgy lehet lefordítani, hogy 'Igen, érdekes, de szerintem nem ezt keressük, legjobb lenne, ha visszatennéd', valójában olyasmit jelent, hogy 'Vidd a közelemből! Bele se merek gondolni, kié volt ez' . Persze lehetséges hogy ezt keresik, de mégis, azért kicsit undorító egy kulacshoz hozzáérni azok után, hogy a Hallgatag ki tudja milyen módon ivott belőle. Nem, ebből Zrekil nem kér, akkor inkább folytatja a kutatást a következő dobozzal, és reméli, hogy abban meg nem fog valamiféle ételmaradékra akadni, amit ugyanaz a férfi felejtett itt.*
*Igazán kínkeserves dolog sokáig csendben lenni. Mivel a Hallgatag képességeivel nincsenek teljesen tisztában, így jó eséllyel egyikük sem mer megszólalni, habár Zrekilnek ez komoly megpróbáltatás, hiszen ő már hozzászokott ahhoz, hogy beszéljen. Mi több, imád beszélni, így elég kellemetlennek érzi ezt a helyzetet, hogy a legkisebb nesz nélkül kellene haladniuk. Szerencsére legalább annyit elértek, hogy a Hallgatag nem követte őket, amíg felértek, és talán még most sem indult el a nyomukban. Bár ha a főpapnak esze van, akkor biztosan rajta tartja a szemét, elvégre ki tudja, hogy mikor indulna fel egyébként csak úgy a harangtoronyba? A férfi állítása szerint a Hallgatag gyakran járt fel a harangtoronyba, így akár lehetséges, hogy most is támad egy hirtelen ötlete, és feljön. Miért ne lehetne? Hát... itt jön a képbe a főpap, aki remélhetőleg rajta tartja a szemét, de úgy, hogy a Hallgatag tudja is. Ha egy kis rejtekhelyről figyelné, akkor a bevarrt szájú ugyanúgy feljönne, viszont ha tud róla, hogy a főpap a közelben van, akkor nem fog ilyesmivel próbálkozni. Felérve pedig van esélyük felmérni, hogy itt van rengeteg láda, ami használhatatlan ócskaságokkal van tele. A gnóm gépiesen dolgozik a kutatás közben: ha tekercset talál, azt megnézi, hogy mágiáról szól-e, és amennyiben igen, úgy berakja a batyujába. Az egyéb tárgyakat meg aszerint vizsgálja, hogy szerinte lehet-e köze egy bevarrt szájú őrült testvériségéhez, vagy átkos istenéhez. Sajnos a válasz legtöbb esetben nem, így tulajdonképpen néhány öreg tekercsen kívül semmi nem jut a birtokába. Ekkor Allyn jelenik meg egy kulaccsal a kezében, mire Zrekil egy darabig gondolkodó arcot vág, majd bólint, és int, hogy tegye vissza. Mindezt úgy lehet lefordítani, hogy 'Igen, érdekes, de szerintem nem ezt keressük, legjobb lenne, ha visszatennéd', valójában olyasmit jelent, hogy 'Vidd a közelemből! Bele se merek gondolni, kié volt ez' . Persze lehetséges hogy ezt keresik, de mégis, azért kicsit undorító egy kulacshoz hozzáérni azok után, hogy a Hallgatag ki tudja milyen módon ivott belőle. Nem, ebből Zrekil nem kér, akkor inkább folytatja a kutatást a következő dobozzal, és reméli, hogy abban meg nem fog valamiféle ételmaradékra akadni, amit ugyanaz a férfi felejtett itt.*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 23:21:59
Üzenet elküldve: 2013-11-09 23:21:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Az már biztos, hogy legjobban a Hallgatagokkal kapcsolatban az fog bennük megmaradni, hogy be van varrva a szájuk, Allyn- nak nem is kell megkérdeznie egyszerűen érzi, hogy ez a tény a gnómot is megrémítette, bár azt nem tudja, hogy pontosan mi, de a száj bevarrással kapcsolatos az biztos. Mikor a férfi kedvesen mosolyog Allyn- ra ő egy kicsit megnyugszik, s még midnig furcsálja, hogy elég csak látnia, hogy a másik mosolyog és máris biztonságban érzi magá és elfelejti a gondjait, egy darabig. Hiszen a főpap tovább mondja a mondókáját, amire figyelni kell. Zrekil persze nem jött ki a szokásos, viccelődős állapotából, hiszen sikerül egy mosolyt csalnia Allyn arcára, mikor a sírról tesz egy megjegyzést, viszont nem sokáig beszélhetnek erről, hiszen a főpap egy intéssel eltűnteti a kék füstöt, s nekik megint hallgatniuk kell, felvenniük az álcát, a küldetésük sikere érdekében, hiszen, ha a Hallgatag észre veszi őket, akkor... Akkor arra inkább ne is gondoljunk, mi lenne, ha észre venné őket. Majd egy igen csak jól sikerül színjáték után elindulnak a harangtorony felé. S szerencséjükre nem veszi őket észre a Hallgatag. Mikor már a torony lépcsőin mennek felfelé, kicsit megnyugszik, de nem nagyon még mindig ideges, hiszen mi lesz, ha amint a főpap békén hagyja, az az elmebeteg ember feljön a toronyba. Hát legrosszabb esetben meghalnak.*
~Van annál rosszabb is! Vagyis hallottam rosszabbról is!~
~Igen?! És mégis mi lenne az a rosszabb?~
~Valami eredar, vagy mi. Azt mondják valamilyen démonok és hogy a velük való találkozás rosszabb, mint a halál. Azt mondják, hogy úgy meg tudnak kínozni, hogy már könyörögnél a halálért!~
~Ezt meg hol hallottad?~
~Az egyik vásáron, ha jól emlékszem te éppen az igazak álmát aludtad!~
~Lehet, az gyakran megesik, ha kereskedsz! De te is tudod, hogy nem vagyok odaáig a kereskedésért, minek figyeljek akkor?~
~Hogy ilyeneket hallj!~
*Éppen ezen vitatkoznak, mikor felérnek a haranghoz. Allyn nem lepődik meg, hogy nem érez semmit, elvégre nem mágus, hogy értsen az ilyenekhez. Mikor felér először a dobozkon fut végig a tekintete, s tudatosul benne, hogy olyan szag van itt, mint egy borospincében, vagy egy ősöreg padláson. Aztán pedig feje fölé pillant, s meglátja a nagy harangot. Még életében látott harangot, ez pedig egy igen méretes darab.*
~Kondítsuk meg! Kondítsuk meg! Vajon milyen hangos lehet! Na, Allyn kondítsuk meg, kérlek!~
~Felejtsd el! Még kis zajt se szabad csinálnunk nem, hogy akkorát, mint amekkorára ez az igen nagy harang képes! Szóval, ne is gondolj rá, hogy meg akarod szólaltatni.~
*Mután Allyn kioktatta Thaira-t, Zrekil példáját követve ő is nekilát átnézni néhány dobozt. Van itt belőlük egy kettő, biztos ide hozzák a papok azt, amire lent már nincs szükségük.*
~Nem hiszem, hogy bármit is itt hagyott volna, vagy elrejtett volna. Nem úgy nézett, ki mint, aki bármit is elfelejt, vagy ilyen könnyen felfedezhető helyre rak.~
~A legjobban akkor tudsz elrejteni dolgokat, ha szem előtt hagyod! Akkor az esetek többségében nem találja meg senki.~
~Ez most úgy hangzott, mint mikor apa oktatott ki, ha valamit elrontottunk!~
~Nem annak szántam. Megnyugodhatsz!~
*Mondja miközben tovább vizsgálja a dobozokat. De egyenlőre nem talál semmi különöset. Viszont a harmadik ládában talál egy kis kulacs vizet (legalább is arra következtet, hogy víz, mert szaga az nincs), de ezt nem találja olyan furcsának, elvégre a Hallgatag is iszik, valahogyan. Ennek ellenére odaviszi a gnómhoz, s felé nyújtja. Mutatva, hogy ez minden amit talált. Egy egyszerű vizes kulacs, semmi több.*
*Az már biztos, hogy legjobban a Hallgatagokkal kapcsolatban az fog bennük megmaradni, hogy be van varrva a szájuk, Allyn- nak nem is kell megkérdeznie egyszerűen érzi, hogy ez a tény a gnómot is megrémítette, bár azt nem tudja, hogy pontosan mi, de a száj bevarrással kapcsolatos az biztos. Mikor a férfi kedvesen mosolyog Allyn- ra ő egy kicsit megnyugszik, s még midnig furcsálja, hogy elég csak látnia, hogy a másik mosolyog és máris biztonságban érzi magá és elfelejti a gondjait, egy darabig. Hiszen a főpap tovább mondja a mondókáját, amire figyelni kell. Zrekil persze nem jött ki a szokásos, viccelődős állapotából, hiszen sikerül egy mosolyt csalnia Allyn arcára, mikor a sírról tesz egy megjegyzést, viszont nem sokáig beszélhetnek erről, hiszen a főpap egy intéssel eltűnteti a kék füstöt, s nekik megint hallgatniuk kell, felvenniük az álcát, a küldetésük sikere érdekében, hiszen, ha a Hallgatag észre veszi őket, akkor... Akkor arra inkább ne is gondoljunk, mi lenne, ha észre venné őket. Majd egy igen csak jól sikerül színjáték után elindulnak a harangtorony felé. S szerencséjükre nem veszi őket észre a Hallgatag. Mikor már a torony lépcsőin mennek felfelé, kicsit megnyugszik, de nem nagyon még mindig ideges, hiszen mi lesz, ha amint a főpap békén hagyja, az az elmebeteg ember feljön a toronyba. Hát legrosszabb esetben meghalnak.*
~Van annál rosszabb is! Vagyis hallottam rosszabbról is!~
~Igen?! És mégis mi lenne az a rosszabb?~
~Valami eredar, vagy mi. Azt mondják valamilyen démonok és hogy a velük való találkozás rosszabb, mint a halál. Azt mondják, hogy úgy meg tudnak kínozni, hogy már könyörögnél a halálért!~
~Ezt meg hol hallottad?~
~Az egyik vásáron, ha jól emlékszem te éppen az igazak álmát aludtad!~
~Lehet, az gyakran megesik, ha kereskedsz! De te is tudod, hogy nem vagyok odaáig a kereskedésért, minek figyeljek akkor?~
~Hogy ilyeneket hallj!~
*Éppen ezen vitatkoznak, mikor felérnek a haranghoz. Allyn nem lepődik meg, hogy nem érez semmit, elvégre nem mágus, hogy értsen az ilyenekhez. Mikor felér először a dobozkon fut végig a tekintete, s tudatosul benne, hogy olyan szag van itt, mint egy borospincében, vagy egy ősöreg padláson. Aztán pedig feje fölé pillant, s meglátja a nagy harangot. Még életében látott harangot, ez pedig egy igen méretes darab.*
~Kondítsuk meg! Kondítsuk meg! Vajon milyen hangos lehet! Na, Allyn kondítsuk meg, kérlek!~
~Felejtsd el! Még kis zajt se szabad csinálnunk nem, hogy akkorát, mint amekkorára ez az igen nagy harang képes! Szóval, ne is gondolj rá, hogy meg akarod szólaltatni.~
*Mután Allyn kioktatta Thaira-t, Zrekil példáját követve ő is nekilát átnézni néhány dobozt. Van itt belőlük egy kettő, biztos ide hozzák a papok azt, amire lent már nincs szükségük.*
~Nem hiszem, hogy bármit is itt hagyott volna, vagy elrejtett volna. Nem úgy nézett, ki mint, aki bármit is elfelejt, vagy ilyen könnyen felfedezhető helyre rak.~
~A legjobban akkor tudsz elrejteni dolgokat, ha szem előtt hagyod! Akkor az esetek többségében nem találja meg senki.~
~Ez most úgy hangzott, mint mikor apa oktatott ki, ha valamit elrontottunk!~
~Nem annak szántam. Megnyugodhatsz!~
*Mondja miközben tovább vizsgálja a dobozokat. De egyenlőre nem talál semmi különöset. Viszont a harmadik ládában talál egy kis kulacs vizet (legalább is arra következtet, hogy víz, mert szaga az nincs), de ezt nem találja olyan furcsának, elvégre a Hallgatag is iszik, valahogyan. Ennek ellenére odaviszi a gnómhoz, s felé nyújtja. Mutatva, hogy ez minden amit talált. Egy egyszerű vizes kulacs, semmi több.*
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 22:39:09
Üzenet elküldve: 2013-11-09 22:39:09
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*A pap meséjének láthatóan a száj bevarrásáról szóló része a legkritikusabb pontja, hiszen mindketten itt rémülnek meg egy kicsit. Zrekilnek már maga az ezzel járó fájdalom gondolata is elég, azt persze nem tudja, hogy Allyn mitől rémült meg ezen belül, de nem is firtatná még akkor sem, ha szóhoz jutna a főpaptól. Sokkal lényegesebb teendőjének érzi, hogy egy kedves félmosollyal megnyugtassa a lányt, ami láthatóan sikerül is, mert nem veszi a kezét az elkövetkezendő időben. Persze arról nem tud, hogy Thaira mennyire ellenzi az ilyeneket, így nem is feltételez ettől sokat, így csendben hallgatja a magyarázat további részét. Miután ezzel is megvannak, és a sírral kapcsolatban sikerül egy remek mondatot mondania, amivel láthatóan valamennyire elnyeri Allyn tetszését, hiszen amaz egy mosoly kíséretében válaszol. Viszont innentől már nem szólhatnak, hiszen a pap egy intéssel semmivé teszi a kék ködöt, és újból álcázniuk kell magukat a Hallgatag kedvéért (és a saját küldetésük sikeressége érdekében). Miután egy meggyőző színjátékot nyújtanak arról, hogy csak néhány tekercsért jöttek, Zrekil egyenesen a harangtorony felé indul, és a lány is követi, ezt látja minden alkalommal, mikor hátranéz. Illetve arról is meggyőződhet, hogy a Hallgatag még mindig nem vette őket észre. Miután eljutnak a harangtorony ajtajáig, és a lépcsőn elindulnak, már kicsit nagyobb biztonságban érzi magát, elvégre itt már nem láthatja meg őket a férfi... ugyanakkor még mindig meghallhatja. A főpap nyilván nem viccből mondta, hogy nagyon jó a hallásuk, ahogy mágiával beviszik magukba az élelmet, úgy biztos lehet valami átkos varázslatok, mellyel a hallásuk szokatlanul ki van élezve. Éppen ezért igyekszik minél csendesebben haladni, miközben azon elmélkedik, hogy habár ő is mágus, a főpappal ellentétben ő semmit nem érez. Talán még nem érzi át eléggé a mágiát. Közben felérnek a torony tetejébe, felettük az óriási harang, amit a kísértés ellenére még csak véletlenül sem szabadna megkondítaniuk, és körülöttük néhány ócska doboz, és dohos illat. A papok nyilván felhordtak ide olyasmiket, amiknek lent már nem vették hasznát, így a gnóm lassan nekiáll az egyik doboz átkutatásának. A hozzá legközelebb esővel kezdi, majd halad sorban, hátha talál valamit, amit a Hallgatag elrejtett itt fent.*
*A pap meséjének láthatóan a száj bevarrásáról szóló része a legkritikusabb pontja, hiszen mindketten itt rémülnek meg egy kicsit. Zrekilnek már maga az ezzel járó fájdalom gondolata is elég, azt persze nem tudja, hogy Allyn mitől rémült meg ezen belül, de nem is firtatná még akkor sem, ha szóhoz jutna a főpaptól. Sokkal lényegesebb teendőjének érzi, hogy egy kedves félmosollyal megnyugtassa a lányt, ami láthatóan sikerül is, mert nem veszi a kezét az elkövetkezendő időben. Persze arról nem tud, hogy Thaira mennyire ellenzi az ilyeneket, így nem is feltételez ettől sokat, így csendben hallgatja a magyarázat további részét. Miután ezzel is megvannak, és a sírral kapcsolatban sikerül egy remek mondatot mondania, amivel láthatóan valamennyire elnyeri Allyn tetszését, hiszen amaz egy mosoly kíséretében válaszol. Viszont innentől már nem szólhatnak, hiszen a pap egy intéssel semmivé teszi a kék ködöt, és újból álcázniuk kell magukat a Hallgatag kedvéért (és a saját küldetésük sikeressége érdekében). Miután egy meggyőző színjátékot nyújtanak arról, hogy csak néhány tekercsért jöttek, Zrekil egyenesen a harangtorony felé indul, és a lány is követi, ezt látja minden alkalommal, mikor hátranéz. Illetve arról is meggyőződhet, hogy a Hallgatag még mindig nem vette őket észre. Miután eljutnak a harangtorony ajtajáig, és a lépcsőn elindulnak, már kicsit nagyobb biztonságban érzi magát, elvégre itt már nem láthatja meg őket a férfi... ugyanakkor még mindig meghallhatja. A főpap nyilván nem viccből mondta, hogy nagyon jó a hallásuk, ahogy mágiával beviszik magukba az élelmet, úgy biztos lehet valami átkos varázslatok, mellyel a hallásuk szokatlanul ki van élezve. Éppen ezért igyekszik minél csendesebben haladni, miközben azon elmélkedik, hogy habár ő is mágus, a főpappal ellentétben ő semmit nem érez. Talán még nem érzi át eléggé a mágiát. Közben felérnek a torony tetejébe, felettük az óriási harang, amit a kísértés ellenére még csak véletlenül sem szabadna megkondítaniuk, és körülöttük néhány ócska doboz, és dohos illat. A papok nyilván felhordtak ide olyasmiket, amiknek lent már nem vették hasznát, így a gnóm lassan nekiáll az egyik doboz átkutatásának. A hozzá legközelebb esővel kezdi, majd halad sorban, hátha talál valamit, amit a Hallgatag elrejtett itt fent.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 21:57:11
Üzenet elküldve: 2013-11-09 21:57:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Zrekil elmosolyodik mikor Allyn megjegyzi, hogy kezdi kiismerni. Igaz neki ezerszer könnyebb dolga van, mint a férfinek, hiszen neki csak egyetlen egy, egyszerű személyiséget kell megfejtenie, míg a másiknak kettőt, amiből az egyik igen komplikált, főleg, hogy hol ilyen, hol olyan viselkedése van. Persze őt is biztos ki lehet ismerni, de erre még nem volt példa, s a legtöbbeknek nem is Allyn, hanem sokkal inkább Thaira okoz gondot, hiszen a kis állszent hölgyemény mindig igyekszik másmilyen képet adni magáról. Azért legbelül mind a ketten remélik, hogy a gnóm egyszer majd képes lesz kiismerni őket, bár ez biztos nem lesz egyszerű. Viszont ezeken a dolgokon nincs ideje elmélkedni ugyanis a főpap mondandóját figyeli, s még Thaira is csendben hallgatja az érdekes beszámolót. Mikor a főpap ahoz a részhez ér, hogy a Hallgatagok bevarják a szájukat, Allyn megfogja Zrekil kezét, s hiába Thaira hirtelen reakciója ( amíg körülbelül azt tartalmazta, hogy a lány nincs eszénél és hogy engedje el a férfi kezé, csak kicsit szebb szavakkal), az uralkodó fél gyorsan lecsitítja.*
~Láttad mosolygott, nem zavarja. Engem meg megnyugtat egy kicsit. Biztonság érzetet ad úgyhogy csendben maradhatsz!~
*S Thaira most kivítelesen csendben is marad. Lehet azért, mert elkezdett azon gondolkodni milyen szörnyűségeket tudnak művelni ezek a Hallgatagok, ha mind bevarrja a száját. Mikor pedig a főpap befejezi a mondandóját, s Allyn is biztosította róla, hogy hallgatni fognak a gnóm megint megszólal. Ha nem olyan lenne a helyzet, amilyen akkor biztos nevetnének, de így a lány egy kedves pillantás kíséretében szól hozzá a férfihez.*
- Ilyeneket ne is mondj! Még nincs kedvem meghalni!
*Majd lemennek a lépcsőn, s megpillantják az egyik Hallgatagot, persze Thaira rögtön ujjongani kezd, hogy milyen érdekesen fest az ember, de Allyn nem hagy neki időt, hogy szemügyre vegye, gyorsan elfordítja tekintetét és megint a főpapra néz. Majd mikor elköszöntek, követi Zrekil-t fel a harangtoronyba. Szerencséjükre a főpap lefoglalja a Hallgatagot, beszél hozzá, bár Allyn nem nagyon érti, mit vár attól a néma lénytől, mondjuk nem sok választ kell várnia elég, ha eltereli a figyelmét. Mikor odaérnek a harangtorony ajtajához a gnóm óvatosan lenyomja a kilincset, s miután meggyőződtek róla, hogy senki sem akadályozza meg, hogy belépjenek, mondjuk erre nincs is nagy esély, hiszen csak ketten vannak a templomban. Majd szépen lassan elindulnak felfelé.*
~Most minek osonunk? Nem hinném, hogy utánunk jön a némák királya!~
~Szerintem sem fog követni, de biztos, ami biztos. Különben is jobb, ha óvatosak vagyunk akkor nem lesz semmi bajunk, remélem!~
*Mondja, miközben teljes csendben követi a gnómot. Mikor a férfi visszanéz rá, ő bólint neki egyet, jelezve, hogy itt van szorosan mögötte. Ennek ellenére néha ő is visszapillat, nem azért, mert nem bízik a gnómban, hogy nem szólna, ha a Hallgatag utánuk eredne, hanem mert az egészséges félelem ott van benne. S ezt nem lehet elnyomni, hiába is próbálkozik vele Thaira, hogy elterelje a veszélyről Allyn figyelmét.*
*Zrekil elmosolyodik mikor Allyn megjegyzi, hogy kezdi kiismerni. Igaz neki ezerszer könnyebb dolga van, mint a férfinek, hiszen neki csak egyetlen egy, egyszerű személyiséget kell megfejtenie, míg a másiknak kettőt, amiből az egyik igen komplikált, főleg, hogy hol ilyen, hol olyan viselkedése van. Persze őt is biztos ki lehet ismerni, de erre még nem volt példa, s a legtöbbeknek nem is Allyn, hanem sokkal inkább Thaira okoz gondot, hiszen a kis állszent hölgyemény mindig igyekszik másmilyen képet adni magáról. Azért legbelül mind a ketten remélik, hogy a gnóm egyszer majd képes lesz kiismerni őket, bár ez biztos nem lesz egyszerű. Viszont ezeken a dolgokon nincs ideje elmélkedni ugyanis a főpap mondandóját figyeli, s még Thaira is csendben hallgatja az érdekes beszámolót. Mikor a főpap ahoz a részhez ér, hogy a Hallgatagok bevarják a szájukat, Allyn megfogja Zrekil kezét, s hiába Thaira hirtelen reakciója ( amíg körülbelül azt tartalmazta, hogy a lány nincs eszénél és hogy engedje el a férfi kezé, csak kicsit szebb szavakkal), az uralkodó fél gyorsan lecsitítja.*
~Láttad mosolygott, nem zavarja. Engem meg megnyugtat egy kicsit. Biztonság érzetet ad úgyhogy csendben maradhatsz!~
*S Thaira most kivítelesen csendben is marad. Lehet azért, mert elkezdett azon gondolkodni milyen szörnyűségeket tudnak művelni ezek a Hallgatagok, ha mind bevarrja a száját. Mikor pedig a főpap befejezi a mondandóját, s Allyn is biztosította róla, hogy hallgatni fognak a gnóm megint megszólal. Ha nem olyan lenne a helyzet, amilyen akkor biztos nevetnének, de így a lány egy kedves pillantás kíséretében szól hozzá a férfihez.*
- Ilyeneket ne is mondj! Még nincs kedvem meghalni!
*Majd lemennek a lépcsőn, s megpillantják az egyik Hallgatagot, persze Thaira rögtön ujjongani kezd, hogy milyen érdekesen fest az ember, de Allyn nem hagy neki időt, hogy szemügyre vegye, gyorsan elfordítja tekintetét és megint a főpapra néz. Majd mikor elköszöntek, követi Zrekil-t fel a harangtoronyba. Szerencséjükre a főpap lefoglalja a Hallgatagot, beszél hozzá, bár Allyn nem nagyon érti, mit vár attól a néma lénytől, mondjuk nem sok választ kell várnia elég, ha eltereli a figyelmét. Mikor odaérnek a harangtorony ajtajához a gnóm óvatosan lenyomja a kilincset, s miután meggyőződtek róla, hogy senki sem akadályozza meg, hogy belépjenek, mondjuk erre nincs is nagy esély, hiszen csak ketten vannak a templomban. Majd szépen lassan elindulnak felfelé.*
~Most minek osonunk? Nem hinném, hogy utánunk jön a némák királya!~
~Szerintem sem fog követni, de biztos, ami biztos. Különben is jobb, ha óvatosak vagyunk akkor nem lesz semmi bajunk, remélem!~
*Mondja, miközben teljes csendben követi a gnómot. Mikor a férfi visszanéz rá, ő bólint neki egyet, jelezve, hogy itt van szorosan mögötte. Ennek ellenére néha ő is visszapillat, nem azért, mert nem bízik a gnómban, hogy nem szólna, ha a Hallgatag utánuk eredne, hanem mert az egészséges félelem ott van benne. S ezt nem lehet elnyomni, hiába is próbálkozik vele Thaira, hogy elterelje a veszélyről Allyn figyelmét.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 18:42:45
Üzenet elküldve: 2013-11-09 18:42:45
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil elmosolyodik, amikor Allyn megjegyzi, hogy kezdi kiismerni. Végül is nem nehéz őt kiismerni, elvégre néhány fontosabb dolog köré épül minden, amit tesz. Először is kedves, mindig igyekszik mindenkivel jóban lenni, és ezek alapján is szokott legfőképp cselekedni, igyekszik senkit nem megbántani. Azonkívül jelentős tudásszomj hajtja, és a szándék, hogy másokat is mágiára oktathasson, emiatt pedig igyekszik egy-egy magas pozíciót megkaparintani. Ez a kettő talán még ütközhet egymással a jövőben, de a gnóm reméli, hogy ilyesfajta dilemmákban nem lesz része. Aztán a főpap mondandója közepette közben egyszer nagyjából akkortájt, amikor arról van szó, hogy a Hallgatagok bevarrták a szájukat, hirtelen Allyn kezét érzi a sajátján. Ennek hatására csak egy kedves félmosolyt ereszt meg a lány felé, hogy tudja: egyáltalán nem bánja a dolgot. Persze őt is megijesztik ezek dolgok, elvégre ha valami őrült képes a saját száját bevarrni, akkor ki tudja, mire képes még? Ugyanakkor nem szeretné ezt kimutatni a lány irányában, elvégre így legalább ő nyugodtabb lehet egy kicsivel. A főpap mondandója végén Allyn szavaira már csak annyit mond:*
- Csak nehogy oda is kerüljünk *bár ezt nem azért mondja, mert komolyan jelentőséget tulajdonítana neki, inkább csak felidézte nagyapja mogorva testvérének a hangulatát. Ha nem lenne a helyzet komolysága, meg ilyenek, talán még el is mosolyodna. A lépcsőn leérve persze meglátja azt a rettenetes embert, és elhúzza a száját. Persze alig észrevehetően, viszont nem is tudja, hogy a külseje miatt veti meg jobban ezt a férfit, vagy azért, amit tenni készül. Hát ez a száz év nem nekik dolgozott, mert Zrekil a városba került, és ő nem fogja hagyni, hogy elfoglalják. Persze szólni nem mer, így inkább hangtalanul halad a harangtorony lépcsője felé. A főpap szerencsére szóba elegyedik a Hallgataggal (hát... beszél hozzá), így talán nekik lesz idejük észrevétlenül feljutni oda. Halkan kinyitja az ajtót, majd ha nem tartóztatja senki (és hát ki tartóztatná, amikor senki nincs a templomban, csak ők?), akkor szépen lassan elindul felfelé a lépcsőn, közben pedig időről időre hátrapillant, hogy Allyn ott van-e még mögötte, és hogy a Hallgatag nem eredt-e a nyomukba. Ezenkívül semmi zajt nem csap, legalábbis igyekszik teljes csendben lenni.*
*Zrekil elmosolyodik, amikor Allyn megjegyzi, hogy kezdi kiismerni. Végül is nem nehéz őt kiismerni, elvégre néhány fontosabb dolog köré épül minden, amit tesz. Először is kedves, mindig igyekszik mindenkivel jóban lenni, és ezek alapján is szokott legfőképp cselekedni, igyekszik senkit nem megbántani. Azonkívül jelentős tudásszomj hajtja, és a szándék, hogy másokat is mágiára oktathasson, emiatt pedig igyekszik egy-egy magas pozíciót megkaparintani. Ez a kettő talán még ütközhet egymással a jövőben, de a gnóm reméli, hogy ilyesfajta dilemmákban nem lesz része. Aztán a főpap mondandója közepette közben egyszer nagyjából akkortájt, amikor arról van szó, hogy a Hallgatagok bevarrták a szájukat, hirtelen Allyn kezét érzi a sajátján. Ennek hatására csak egy kedves félmosolyt ereszt meg a lány felé, hogy tudja: egyáltalán nem bánja a dolgot. Persze őt is megijesztik ezek dolgok, elvégre ha valami őrült képes a saját száját bevarrni, akkor ki tudja, mire képes még? Ugyanakkor nem szeretné ezt kimutatni a lány irányában, elvégre így legalább ő nyugodtabb lehet egy kicsivel. A főpap mondandója végén Allyn szavaira már csak annyit mond:*
- Csak nehogy oda is kerüljünk *bár ezt nem azért mondja, mert komolyan jelentőséget tulajdonítana neki, inkább csak felidézte nagyapja mogorva testvérének a hangulatát. Ha nem lenne a helyzet komolysága, meg ilyenek, talán még el is mosolyodna. A lépcsőn leérve persze meglátja azt a rettenetes embert, és elhúzza a száját. Persze alig észrevehetően, viszont nem is tudja, hogy a külseje miatt veti meg jobban ezt a férfit, vagy azért, amit tenni készül. Hát ez a száz év nem nekik dolgozott, mert Zrekil a városba került, és ő nem fogja hagyni, hogy elfoglalják. Persze szólni nem mer, így inkább hangtalanul halad a harangtorony lépcsője felé. A főpap szerencsére szóba elegyedik a Hallgataggal (hát... beszél hozzá), így talán nekik lesz idejük észrevétlenül feljutni oda. Halkan kinyitja az ajtót, majd ha nem tartóztatja senki (és hát ki tartóztatná, amikor senki nincs a templomban, csak ők?), akkor szépen lassan elindul felfelé a lépcsőn, közben pedig időről időre hátrapillant, hogy Allyn ott van-e még mögötte, és hogy a Hallgatag nem eredt-e a nyomukba. Ezenkívül semmi zajt nem csap, legalábbis igyekszik teljes csendben lenni.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 16:41:57
Üzenet elküldve: 2013-11-09 16:41:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Mikor Allyn visszakérdez az asztal borogatásra, Zrekil csak halványan utal, arra mi volt az asztalon, mire a lány meg is szólal.*
- Tévedtem, akkor, így nem is csoda, hogy nem lehet bent használni. A mi... Bocsánat meg van szokva a többesszám. Az én anyukám is mindig ideges volt, ha eltört valami, de ő már azt se szerette, ha hozzányúltunk, akarom mondani Thaira hozzányúlt a fontosabb értéltárgyaihoz. *elneveti magát, hiszen emlékszik még, hogy kikapott belső hangja, mikor valami olyanhoz ért hozzá, amihez nem lett volna szabad* Szóval a levegő mágiát jobb nagyhelyen alkalmazni. Mert a végén még mindent leverünk vele.
*Mondja el a beltéri varázslattal kapcsolatos elméleteit.*
- Igen gondoltam, hogy ezt mondod majd! Kezdelek kiismerni!
*Neveti Allyn, s most Thaira is vele nevet, kivételesen. Majd a gnóm megpróbálja átadni a levelet.*
~Te Allyn találtam különbséget!~
~Na és, mit?~
~Csak mi vagyunk itt! Nem szoktak többen lenni a templomban?~
~De most, hogy mondod igaz! Sokkal többen szoktak lenni.~
*Veszi észre az igen csak szembetűnő különbséget. Egyszer körbe is fordul maga körül, de sehol senki sincsen. Ekkor viszont megjelenik a főpap és se szó, se beszéd kikapja a gnóm kezéből a tekercset. Majd biccent feléjük, hogy kövessék. Egészen a szobájáig mennek szó nélkül. Mikor belépnek a főpap kék ködöt varázsol, minek hatására Thaira fennhangon fejezi ki csodálatát.*
~Azta! Ez nagyon jól néz ki! Szerinted majd Zrekil is fog tudni ilyet csinálni?~
~Szerintem meg akarja majd tanulni!~
*Neveti Allyn, majd leül a gnóm mellé és figyelmesen hallgatja a főpapot. Valami Hallgatagokról beszél. S mikor felteszi az első kérdést, a két lány egyszerre szólal meg fejükben.*
~Azok meg ki a jó fenék?~
*Szerencsére a főpap elmagyarázza nekik milyenek is ezek az "emberek". Mikor pedig ahhoz a részhez ér, hogy bevarják a szájukat, Allyn akaratlanul is megrémül, s ennek hatására óvatosan megfogja a gnóm kezét, addig amíg Thaira meg nem szólja, hiszen abba a pillanatban újra elveszi a kezét, hacsak a másik nem akarja, hogy ott hagyja. Tovább hallgatja a mesét, először nem nagyon érti viszont egyre világosabb lesz előtte minden. Ezek a Hallgatagok, vagy ki a csodák el akarják foglalni a várost. Ekkor a főpap kitér arra, hogy hol volt az elmúlt napokban, messze egy mágiával védett szentélyben.*
~Te is arra gondolsz, amire én?~
~Ha arra, hogy Zrekil megint álmodozni akar, akkor igen pont arra.~
*Ha nem lenne ilyen komoly a helyzet nevetne, de az hogy a hallgatagok el akarják foglalni Artheniort igenis komoly ügy. Persze ez nem tetszik neki, úgy ahogy Thaira- nak sem, de egyikük se szólal meg az idegességük sokkal nagyobb. Viszont a gnóm halkan megszólal, s ugyanazt mondja ki amire a lányok is gondolnak. De természetesen ezután is újabb csendes, feszült figyelem következik. Majd azt a kérdést hallva, amire már régen vártak Thaira elordítja magát, de Allyn csak bólont.*
~Természetes! Azok után amit velünk csináltak, nem is kérdés!~
~Nyugodj meg Thaira! Nem hallom, amit mond!~
*Meglepi, hogy a gnóm is csendben van mellette. Látszik mennyire tiszteli a főpapot, vagy csak nincs ideje megszólalni. A főpap elmagyarázza a dolgukat, Allyn pedig azt veszi észre, hogy nem tűnik nehéznek, felmenni a toronyba és körülszaglászni, de ki tudja. Ekkor viszont eszébe ötlik egy újabb kérdés. Mivel a papok többsége mágus is, mi van ha pont a mágusokat zárta ki, akkor viszont csak Allyn és Thaira fogja érzékelni a történéseket. Viszont ezt az ötletet igyekszik elvetni. Inkább feláll és az ajtóhoz lép, majd ő is megszólal.*
- Hallgatni fogunk, mint a sír! Nem kell aggódnia atyám.
*Majd visszamennek a templomba, s megpillantják az említett Hallgatagot.*
~Ez, de jól néz ki!~
~Neked elmentek otthonról! Ez undorító!~
*Allyn már el is fordítja tekintetét az emberről, Thaira legnagyobb bánatára, aki mindig is szerette az ijesztő és undorító dolgokat. Majd mikor a főpap megszólal a lány elmosolyodik biccent egyet, majd illedelmesen megszólal.*
- Legközelebb is a szolgálatára állunk atyám, csak hívjon!
*Azzal egy meghajlás után sarkon fordul és követi a gnómot, egyenesen fel a toronyba, abba a toronyba, ahova papokon kívül senki se léphet be, s most ők fel fognak menni.*
*Mikor Allyn visszakérdez az asztal borogatásra, Zrekil csak halványan utal, arra mi volt az asztalon, mire a lány meg is szólal.*
- Tévedtem, akkor, így nem is csoda, hogy nem lehet bent használni. A mi... Bocsánat meg van szokva a többesszám. Az én anyukám is mindig ideges volt, ha eltört valami, de ő már azt se szerette, ha hozzányúltunk, akarom mondani Thaira hozzányúlt a fontosabb értéltárgyaihoz. *elneveti magát, hiszen emlékszik még, hogy kikapott belső hangja, mikor valami olyanhoz ért hozzá, amihez nem lett volna szabad* Szóval a levegő mágiát jobb nagyhelyen alkalmazni. Mert a végén még mindent leverünk vele.
*Mondja el a beltéri varázslattal kapcsolatos elméleteit.*
- Igen gondoltam, hogy ezt mondod majd! Kezdelek kiismerni!
*Neveti Allyn, s most Thaira is vele nevet, kivételesen. Majd a gnóm megpróbálja átadni a levelet.*
~Te Allyn találtam különbséget!~
~Na és, mit?~
~Csak mi vagyunk itt! Nem szoktak többen lenni a templomban?~
~De most, hogy mondod igaz! Sokkal többen szoktak lenni.~
*Veszi észre az igen csak szembetűnő különbséget. Egyszer körbe is fordul maga körül, de sehol senki sincsen. Ekkor viszont megjelenik a főpap és se szó, se beszéd kikapja a gnóm kezéből a tekercset. Majd biccent feléjük, hogy kövessék. Egészen a szobájáig mennek szó nélkül. Mikor belépnek a főpap kék ködöt varázsol, minek hatására Thaira fennhangon fejezi ki csodálatát.*
~Azta! Ez nagyon jól néz ki! Szerinted majd Zrekil is fog tudni ilyet csinálni?~
~Szerintem meg akarja majd tanulni!~
*Neveti Allyn, majd leül a gnóm mellé és figyelmesen hallgatja a főpapot. Valami Hallgatagokról beszél. S mikor felteszi az első kérdést, a két lány egyszerre szólal meg fejükben.*
~Azok meg ki a jó fenék?~
*Szerencsére a főpap elmagyarázza nekik milyenek is ezek az "emberek". Mikor pedig ahhoz a részhez ér, hogy bevarják a szájukat, Allyn akaratlanul is megrémül, s ennek hatására óvatosan megfogja a gnóm kezét, addig amíg Thaira meg nem szólja, hiszen abba a pillanatban újra elveszi a kezét, hacsak a másik nem akarja, hogy ott hagyja. Tovább hallgatja a mesét, először nem nagyon érti viszont egyre világosabb lesz előtte minden. Ezek a Hallgatagok, vagy ki a csodák el akarják foglalni a várost. Ekkor a főpap kitér arra, hogy hol volt az elmúlt napokban, messze egy mágiával védett szentélyben.*
~Te is arra gondolsz, amire én?~
~Ha arra, hogy Zrekil megint álmodozni akar, akkor igen pont arra.~
*Ha nem lenne ilyen komoly a helyzet nevetne, de az hogy a hallgatagok el akarják foglalni Artheniort igenis komoly ügy. Persze ez nem tetszik neki, úgy ahogy Thaira- nak sem, de egyikük se szólal meg az idegességük sokkal nagyobb. Viszont a gnóm halkan megszólal, s ugyanazt mondja ki amire a lányok is gondolnak. De természetesen ezután is újabb csendes, feszült figyelem következik. Majd azt a kérdést hallva, amire már régen vártak Thaira elordítja magát, de Allyn csak bólont.*
~Természetes! Azok után amit velünk csináltak, nem is kérdés!~
~Nyugodj meg Thaira! Nem hallom, amit mond!~
*Meglepi, hogy a gnóm is csendben van mellette. Látszik mennyire tiszteli a főpapot, vagy csak nincs ideje megszólalni. A főpap elmagyarázza a dolgukat, Allyn pedig azt veszi észre, hogy nem tűnik nehéznek, felmenni a toronyba és körülszaglászni, de ki tudja. Ekkor viszont eszébe ötlik egy újabb kérdés. Mivel a papok többsége mágus is, mi van ha pont a mágusokat zárta ki, akkor viszont csak Allyn és Thaira fogja érzékelni a történéseket. Viszont ezt az ötletet igyekszik elvetni. Inkább feláll és az ajtóhoz lép, majd ő is megszólal.*
- Hallgatni fogunk, mint a sír! Nem kell aggódnia atyám.
*Majd visszamennek a templomba, s megpillantják az említett Hallgatagot.*
~Ez, de jól néz ki!~
~Neked elmentek otthonról! Ez undorító!~
*Allyn már el is fordítja tekintetét az emberről, Thaira legnagyobb bánatára, aki mindig is szerette az ijesztő és undorító dolgokat. Majd mikor a főpap megszólal a lány elmosolyodik biccent egyet, majd illedelmesen megszólal.*
- Legközelebb is a szolgálatára állunk atyám, csak hívjon!
*Azzal egy meghajlás után sarkon fordul és követi a gnómot, egyenesen fel a toronyba, abba a toronyba, ahova papokon kívül senki se léphet be, s most ők fel fognak menni.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 15:53:03
Üzenet elküldve: 2013-11-09 15:53:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil megmosolyogja, hogy pont az asztalkérdés üt szöget Allyn fejében.*
- Nos, voltak azon az asztalon dolgok, meg az a drága váza... és a kis szobrocska... persze csak kevés olyan varázslat volt, amit a házban is lehetett alkalmazni, ez nem tartozott közéjük. A levegőmágia nem kis helyre való, legfeljebb a vízzel való játéknak vette néha hasznát. *majd a következőket hallva elneveti magát* Hát persze, ha már kifigyelem, akkor hadd kapjam el!
*A jegyzetet nem sikerül átadni senkinek, mivel... nos, mondjuk úgy, nincs rá esély. A következő pillanatban pedig a főpap is feltűnik, először azóta, hogy kiadta nekik a feladatokat. Lehet, hogy mégsem mennek ma a folyópartra? Hát... nagyon úgy fest, habár a főpap egy árva szót sem hajlandó szólni, amíg be nem érnek a szobájába, ahol pedig furcsa kék ködöt varázsol. Ezt majd egyszer Zrekilnek is meg kell tanulnia, azonban mielőtt ezen kezdene mélázni, a főpap azonnal belekezd a magyarázatba. Amikor az első kérdést megkapják, és valami Hallgatagokról van szó, hát hirtelen nagyon bután érzi magát. Majd az utána következő dolgok igazán megrémítik, főleg amikor arra tér ki a főpap, hogy bevarrták a szájukat. Még csak nem is egymásnak, hanem... mindenki magának? A gnóm számára elképzelhetetlen, hogy ilyesmihez folyamodjon, akármilyen istent tiszteljen is.*
~ Másokat veszélyeztetni? ~
*Ám életében először nem mondja ki hangosan, amire gondol, helyette csendben hallgatja a magyarázatot. Egészen biztos benne, hogy a végére össze fog állni előtte a kép. Majd arra is fény derül, miért nem találkoztak eddig sűrűn a férfivel: hiszen egy távoli szentélyben tevékenykedett. Itt persze Zrekil elhatározza, hogy ő is olyan hatalmas mágus lesz, aki túl tud jutni a védővarázslatokon, viszont semmi ideje nem jut az álmodozásra, mivel a férfi már folytatja is a történetet, és végre a gnóm számára is kezd megvilágosodni minden.*
- El akarnak űzni mindenkit! *mondja félhangosan, majd a főpap további beszéde megerősíti ebben a hitében. Ezek bizony a városra akarják rátenni a mocskos mancsukat az átkozott istenségük nevében. Amikor arra irányul a téma, hogy vajon készek-e segíteni, természetesen bólint, majd hallgatja a feladatukat. A harangtorony... hát, nem tűnik különösen nehezebbnek a dolog, de ki tudja, milyen csapdákat helyezett el ott a férfi. Vagy vajon tényleg csak papokra számít?*
- Rendben, meg se fogunk szólalni *bólint még egy utolsót a gnóm, mielőtt kilépnek, majd leérve meg is pillantja az említett férfit, a Hallgatagot. Hát, eléggé borzalmas látványt nyújt, nem is érti, hogy nem vette eddig észre, viszont nem akarja soká bámulni, mert gyanús lehet. Helyette inkább válaszol a papnak:*
- Igazán nincs mit, atyám *majd meghajol, és elindul, remélvén, hogy Allyn is követi, egyenesen a harangtoronyba vezető lépcső felé veszi az irányt.*
*Zrekil megmosolyogja, hogy pont az asztalkérdés üt szöget Allyn fejében.*
- Nos, voltak azon az asztalon dolgok, meg az a drága váza... és a kis szobrocska... persze csak kevés olyan varázslat volt, amit a házban is lehetett alkalmazni, ez nem tartozott közéjük. A levegőmágia nem kis helyre való, legfeljebb a vízzel való játéknak vette néha hasznát. *majd a következőket hallva elneveti magát* Hát persze, ha már kifigyelem, akkor hadd kapjam el!
*A jegyzetet nem sikerül átadni senkinek, mivel... nos, mondjuk úgy, nincs rá esély. A következő pillanatban pedig a főpap is feltűnik, először azóta, hogy kiadta nekik a feladatokat. Lehet, hogy mégsem mennek ma a folyópartra? Hát... nagyon úgy fest, habár a főpap egy árva szót sem hajlandó szólni, amíg be nem érnek a szobájába, ahol pedig furcsa kék ködöt varázsol. Ezt majd egyszer Zrekilnek is meg kell tanulnia, azonban mielőtt ezen kezdene mélázni, a főpap azonnal belekezd a magyarázatba. Amikor az első kérdést megkapják, és valami Hallgatagokról van szó, hát hirtelen nagyon bután érzi magát. Majd az utána következő dolgok igazán megrémítik, főleg amikor arra tér ki a főpap, hogy bevarrták a szájukat. Még csak nem is egymásnak, hanem... mindenki magának? A gnóm számára elképzelhetetlen, hogy ilyesmihez folyamodjon, akármilyen istent tiszteljen is.*
~ Másokat veszélyeztetni? ~
*Ám életében először nem mondja ki hangosan, amire gondol, helyette csendben hallgatja a magyarázatot. Egészen biztos benne, hogy a végére össze fog állni előtte a kép. Majd arra is fény derül, miért nem találkoztak eddig sűrűn a férfivel: hiszen egy távoli szentélyben tevékenykedett. Itt persze Zrekil elhatározza, hogy ő is olyan hatalmas mágus lesz, aki túl tud jutni a védővarázslatokon, viszont semmi ideje nem jut az álmodozásra, mivel a férfi már folytatja is a történetet, és végre a gnóm számára is kezd megvilágosodni minden.*
- El akarnak űzni mindenkit! *mondja félhangosan, majd a főpap további beszéde megerősíti ebben a hitében. Ezek bizony a városra akarják rátenni a mocskos mancsukat az átkozott istenségük nevében. Amikor arra irányul a téma, hogy vajon készek-e segíteni, természetesen bólint, majd hallgatja a feladatukat. A harangtorony... hát, nem tűnik különösen nehezebbnek a dolog, de ki tudja, milyen csapdákat helyezett el ott a férfi. Vagy vajon tényleg csak papokra számít?*
- Rendben, meg se fogunk szólalni *bólint még egy utolsót a gnóm, mielőtt kilépnek, majd leérve meg is pillantja az említett férfit, a Hallgatagot. Hát, eléggé borzalmas látványt nyújt, nem is érti, hogy nem vette eddig észre, viszont nem akarja soká bámulni, mert gyanús lehet. Helyette inkább válaszol a papnak:*
- Igazán nincs mit, atyám *majd meghajol, és elindul, remélvén, hogy Allyn is követi, egyenesen a harangtoronyba vezető lépcső felé veszi az irányt.*
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 15:14:36
Üzenet elküldve: 2013-11-09 15:14:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*A nap ezen szakaszán a pároson kívül senki nem tartózkodik a templomban, így nyugodtan tudják írni az újabb, immáron sokadik jegyzetet. Azonban egy váratlan pillanatban nyikordul a papok szobáihoz vezető ajtó, s megjelenik mögötte Amos Thenior, aki mintha csak megérezte volna a jelenlétüket, úgy siet oda hozzájuk, s veszi el a jegyzetet szótlanul. Közben olykor bólogat egyet, majd feltűnően körbenéz, míg végül mutatóujját a szája elé helyezi, jelezve, hogy maradjanak csendben. Ezután biccent nekik, hogy kövessék, egyenesen a szobájáig, ahova ha belépnek, bezárja annak ajtaját, s halkan elmormol egy igét, minek hatására kékes ködben kezd el úszni a szoba összes fala, a padlótól kezdve a mennyezetig.*
- Foglaljatok helyet, kérlek, azt hiszem, rájöttem pár dologra. Először is kezdeném azzal, hogy erre az egészre *mutat körbe a szobán* azért volt szükség, mert kihallgatnak minket, s ennek segítségével ez nem sikerülhet. Másodszor elolvastam minden jegyzetet, s nagyon köszönöm, hogy kiálltátok ezeket a gyötrelmes helyszíneket, rengeteget segített. Sikerült is rájönnöm valamire.. Hallottatok már a Hallgatagokról? *vár egy pillanatot, majd folytatja* Ők egy amolyan titkosabb testvériségnek számítanak, s a nevük sem csupán a véletlen műve, hiszen ők egy kegyetlennek mondható istent tisztelnek, aki teljesen elvakította elméjüket, s kissé eltérítette őket a helyes útról. Egyikük sem beszél, sőt, mi több, mindegyiknek be van varrva a szája. Az ételt s a vizet minden bizonnyal valami varázslattal viszik be a szervezetükbe. A lényeg, hogy ők a hallgatásukkal tisztelegnek istenük előtt, ezért mindegyik egytől egyig bevarrta a száját emiatt. Igen, nagyon furcsán hangzik, de az ő elméjük már annyira megbomlott, hogy fanatikusoknak számítanak a hit terén. Az ilyeneknek pedig nincs helyük e világban, nincs joguk arra, hogy a többi embert veszélyeztessék elméjük elferdülése miatt. *ekkor hagy nekik egy szusszanásnyi időt* E mögött is ők állnak, legalábbis a jegyzeteitek nagyon erre utaltak, emellett van itt még valami. Az egyik épp itt van a templomban.. Mikor jött, nem szenteltem neki nagy figyelmet, bár szokatlannak tartottam, hogy eljött ide, hiszen az ő testvériségük zárt, senki sem léphet be a szentélyükbe, s ők sem igazán mozdulnak ki onnan. Furcsa volt ez, de végül legyintettem egyet, s mondtam neki, hadd jöjjön, hátha megjött az esze. Ugyanakkor a szája még mindig be van varrva, amit furcsálltam is, hiszen egyáltalán semmi jelét nem mutatta annak, hogy nyitott lenne a mi isteneinkre, ám mivel az én lelkem nem sötét, nagyon békés, ezért e felett is szemet hunytam. Aztán kezdődtek a bajok, amiket ti is tapasztalhattatok.. Megmondom őszintén, először arra gyanakodtam, hogy ez a Hallgatag áll a háttérben, viszont ezt hamar elvetettem, mert függetlenül attól, hogy milyenek, eddig nagyon békések voltak. Viszont nem egyszer láttam éjfél tájban felmenni a harangtorony felé. Követtem párszor, bár nem tulajdonítottam neki semmi lényegest, azonban ahogy jöttek a jegyzetek, elkezdtem kutatni, s rájöttem valamire. Titkos könyvek ugyan szólnak róluk, de nem véletlenül titkosak.. Ezért sem voltam az utóbbi napokban, mert egy távoli szentélybe utaztam, mely nem egy ilyen könyvet őriz, s csak a hozzám hasonló hatalmúak léphetnek be, ugyanis az mágiával van védve, ami megtörhetetlen. Hiába nagy mágus valaki, egy bizonyos szintet el kell érnie, ami nem kis munka. Rajtam kívül alig van olyan, aki beléphet oda, s ezt is egy elődöm építette, az szórta rá a védőmágiát. Utólag áldom e tettét.. A lényeg, hogy hosszas kutakodás után ráakadtam egy ősi könyv apró oldalára, mely róluk szólt. Ősi írással íródott, nem volt kis munka kibogozni, teljesen nem is sikerült, viszont a nagyrésze igen. Meg is lepődtem, hogy ennyire régre nyúlik vissza a testvériség.. *gondolkodik el egy pillanatra* Annyi a lényeg, hogy nekik bizonyos időközönként, száz évente új helyet kell keresniük hitük gyakorlására, hiszen istenük vándorol, s a helyük egy idő után elveszti a mágiára irányuló aktivitást. Lehet, hogy bonyolultan hangzik elsőre, viszont eléggé nagy az összefüggés. Ha jól fordítottam, akkor ez az idő, a száz éves váltás nem is lesz sok idő múlva - pontosan három hét múlva. S gondoljatok csak bele.. Hány szegény ember él ebben a városban, akik inkább tovább állnának a jelenések miatt? Nem egy jelentette már be költözését, s most gondoljatok bele, hogy ha ez így folytatódik az elkövetkezendő három hétben, akkor a lakosság hatalmas része elhagyná e helyet, ami mit eredményezne? *mosolyodik el az összefüggéseken* Azt, hogy üresen állna egy remek, kiépített hely, melyet tökéletesen lehet védeni, s minden tagnak jutna egy-egy ház. Egyszóval, nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy a Hallgatagok el akarják űzni Arthenior lakosságát, s el akarják foglalni a helyet. *ekkor tiltóan meglengeti az ujját* Erről senkinek sem szabad szólnotok, kitörne csak a pánik! Ezt nekünk kell megoldanunk a háttérben.. Készek vagytok segíteni? *teszi fel a költői kérdést* Először is az lesz a feladatotok, hogy felmásztok a toronyba, s rájöttök, hogy mit rejteget ott az a Hallgatag. Van egy olyan érzésem, hogy köze van az entitáshoz. A távolból ugyan érzem, hogy van ott valami, nem is egyszer jártam ott, de ahogy átlépem a harangtorony utolsó lépcsőjét, rögtön elveszett a jel. Mintha mágiával lenne védve a terület ellenünk.. Talán ti sikerrel járnátok, elvégre titeket nem is ismer, s mivel egyértelműen csak mi, papok léphetünk be a harangtoronyba, ezért szerintem ez a tiltó varázslat csak ránk vonatkozik. *ekkor feláll, majd az ajtó felé lép* Erről nem beszélhettek hangosan, mert attól, hogy nem tud beszélni, túlságosan is jó a hallása, s mindenre rá fog jönni. Egy szóval se említsetek semmit, ha kiléptek ezen az ajtón, erről maximum írásban kommunikáljatok. Se ne feledjétek, csak papok tehetik be a lábukat a toronyba, így ezt se említsétek.
*Ekkor kilép az ajtón, s a kék köd egyből megszűnik. Szótlanul lépked tovább, míg ki nem érnek a templomba, ahol meg is jelenik a Hallgatag, aki nagy kíváncsisággal vizsgálja az oltárt. Szája sebes, vastagon be van varrva, feje pedig kopasz, arca nagyon sápadt, s egy hosszú, fekete köpenyt visel.*
- Barátaim, köszönöm a segítségeteket, nagyon jó hasznát fogjuk venni azoknak a tekercseknek, melyeket hoztatok! Az ég áldjon benneteket!
*Köszön el végül tőlük, s ujjával rejtve felfelé kezd mutatni, majd pedig odalép a Hallgataghoz, s beszédével próbálja elterelni a figyelmét.*
*A nap ezen szakaszán a pároson kívül senki nem tartózkodik a templomban, így nyugodtan tudják írni az újabb, immáron sokadik jegyzetet. Azonban egy váratlan pillanatban nyikordul a papok szobáihoz vezető ajtó, s megjelenik mögötte Amos Thenior, aki mintha csak megérezte volna a jelenlétüket, úgy siet oda hozzájuk, s veszi el a jegyzetet szótlanul. Közben olykor bólogat egyet, majd feltűnően körbenéz, míg végül mutatóujját a szája elé helyezi, jelezve, hogy maradjanak csendben. Ezután biccent nekik, hogy kövessék, egyenesen a szobájáig, ahova ha belépnek, bezárja annak ajtaját, s halkan elmormol egy igét, minek hatására kékes ködben kezd el úszni a szoba összes fala, a padlótól kezdve a mennyezetig.*
- Foglaljatok helyet, kérlek, azt hiszem, rájöttem pár dologra. Először is kezdeném azzal, hogy erre az egészre *mutat körbe a szobán* azért volt szükség, mert kihallgatnak minket, s ennek segítségével ez nem sikerülhet. Másodszor elolvastam minden jegyzetet, s nagyon köszönöm, hogy kiálltátok ezeket a gyötrelmes helyszíneket, rengeteget segített. Sikerült is rájönnöm valamire.. Hallottatok már a Hallgatagokról? *vár egy pillanatot, majd folytatja* Ők egy amolyan titkosabb testvériségnek számítanak, s a nevük sem csupán a véletlen műve, hiszen ők egy kegyetlennek mondható istent tisztelnek, aki teljesen elvakította elméjüket, s kissé eltérítette őket a helyes útról. Egyikük sem beszél, sőt, mi több, mindegyiknek be van varrva a szája. Az ételt s a vizet minden bizonnyal valami varázslattal viszik be a szervezetükbe. A lényeg, hogy ők a hallgatásukkal tisztelegnek istenük előtt, ezért mindegyik egytől egyig bevarrta a száját emiatt. Igen, nagyon furcsán hangzik, de az ő elméjük már annyira megbomlott, hogy fanatikusoknak számítanak a hit terén. Az ilyeneknek pedig nincs helyük e világban, nincs joguk arra, hogy a többi embert veszélyeztessék elméjük elferdülése miatt. *ekkor hagy nekik egy szusszanásnyi időt* E mögött is ők állnak, legalábbis a jegyzeteitek nagyon erre utaltak, emellett van itt még valami. Az egyik épp itt van a templomban.. Mikor jött, nem szenteltem neki nagy figyelmet, bár szokatlannak tartottam, hogy eljött ide, hiszen az ő testvériségük zárt, senki sem léphet be a szentélyükbe, s ők sem igazán mozdulnak ki onnan. Furcsa volt ez, de végül legyintettem egyet, s mondtam neki, hadd jöjjön, hátha megjött az esze. Ugyanakkor a szája még mindig be van varrva, amit furcsálltam is, hiszen egyáltalán semmi jelét nem mutatta annak, hogy nyitott lenne a mi isteneinkre, ám mivel az én lelkem nem sötét, nagyon békés, ezért e felett is szemet hunytam. Aztán kezdődtek a bajok, amiket ti is tapasztalhattatok.. Megmondom őszintén, először arra gyanakodtam, hogy ez a Hallgatag áll a háttérben, viszont ezt hamar elvetettem, mert függetlenül attól, hogy milyenek, eddig nagyon békések voltak. Viszont nem egyszer láttam éjfél tájban felmenni a harangtorony felé. Követtem párszor, bár nem tulajdonítottam neki semmi lényegest, azonban ahogy jöttek a jegyzetek, elkezdtem kutatni, s rájöttem valamire. Titkos könyvek ugyan szólnak róluk, de nem véletlenül titkosak.. Ezért sem voltam az utóbbi napokban, mert egy távoli szentélybe utaztam, mely nem egy ilyen könyvet őriz, s csak a hozzám hasonló hatalmúak léphetnek be, ugyanis az mágiával van védve, ami megtörhetetlen. Hiába nagy mágus valaki, egy bizonyos szintet el kell érnie, ami nem kis munka. Rajtam kívül alig van olyan, aki beléphet oda, s ezt is egy elődöm építette, az szórta rá a védőmágiát. Utólag áldom e tettét.. A lényeg, hogy hosszas kutakodás után ráakadtam egy ősi könyv apró oldalára, mely róluk szólt. Ősi írással íródott, nem volt kis munka kibogozni, teljesen nem is sikerült, viszont a nagyrésze igen. Meg is lepődtem, hogy ennyire régre nyúlik vissza a testvériség.. *gondolkodik el egy pillanatra* Annyi a lényeg, hogy nekik bizonyos időközönként, száz évente új helyet kell keresniük hitük gyakorlására, hiszen istenük vándorol, s a helyük egy idő után elveszti a mágiára irányuló aktivitást. Lehet, hogy bonyolultan hangzik elsőre, viszont eléggé nagy az összefüggés. Ha jól fordítottam, akkor ez az idő, a száz éves váltás nem is lesz sok idő múlva - pontosan három hét múlva. S gondoljatok csak bele.. Hány szegény ember él ebben a városban, akik inkább tovább állnának a jelenések miatt? Nem egy jelentette már be költözését, s most gondoljatok bele, hogy ha ez így folytatódik az elkövetkezendő három hétben, akkor a lakosság hatalmas része elhagyná e helyet, ami mit eredményezne? *mosolyodik el az összefüggéseken* Azt, hogy üresen állna egy remek, kiépített hely, melyet tökéletesen lehet védeni, s minden tagnak jutna egy-egy ház. Egyszóval, nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy a Hallgatagok el akarják űzni Arthenior lakosságát, s el akarják foglalni a helyet. *ekkor tiltóan meglengeti az ujját* Erről senkinek sem szabad szólnotok, kitörne csak a pánik! Ezt nekünk kell megoldanunk a háttérben.. Készek vagytok segíteni? *teszi fel a költői kérdést* Először is az lesz a feladatotok, hogy felmásztok a toronyba, s rájöttök, hogy mit rejteget ott az a Hallgatag. Van egy olyan érzésem, hogy köze van az entitáshoz. A távolból ugyan érzem, hogy van ott valami, nem is egyszer jártam ott, de ahogy átlépem a harangtorony utolsó lépcsőjét, rögtön elveszett a jel. Mintha mágiával lenne védve a terület ellenünk.. Talán ti sikerrel járnátok, elvégre titeket nem is ismer, s mivel egyértelműen csak mi, papok léphetünk be a harangtoronyba, ezért szerintem ez a tiltó varázslat csak ránk vonatkozik. *ekkor feláll, majd az ajtó felé lép* Erről nem beszélhettek hangosan, mert attól, hogy nem tud beszélni, túlságosan is jó a hallása, s mindenre rá fog jönni. Egy szóval se említsetek semmit, ha kiléptek ezen az ajtón, erről maximum írásban kommunikáljatok. Se ne feledjétek, csak papok tehetik be a lábukat a toronyba, így ezt se említsétek.
*Ekkor kilép az ajtón, s a kék köd egyből megszűnik. Szótlanul lépked tovább, míg ki nem érnek a templomba, ahol meg is jelenik a Hallgatag, aki nagy kíváncsisággal vizsgálja az oltárt. Szája sebes, vastagon be van varrva, feje pedig kopasz, arca nagyon sápadt, s egy hosszú, fekete köpenyt visel.*
- Barátaim, köszönöm a segítségeteket, nagyon jó hasznát fogjuk venni azoknak a tekercseknek, melyeket hoztatok! Az ég áldjon benneteket!
*Köszön el végül tőlük, s ujjával rejtve felfelé kezd mutatni, majd pedig odalép a Hallgataghoz, s beszédével próbálja elterelni a figyelmét.*
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:48:02
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:48:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*A borzalmas éjszaka után, megint visszaindulnak a templomba. Közben pedig elkezdenek a repülésről beszélgetni. Allyn megjegyzi, hogy a nagy mágusok fájdalmat, vagy feszítést éreznek, mikor repülnek. Erre a gondolatra a gnóm is megszólal, s tőle már megszokott hosszú kifejtő választ ad, de a magyarázat közepén kicsit eltér a tárgytól.*
~Megint mellé beszél! Elvesztette a fonalat! Nem csoda, ha ilyen sokszor jártatja a száját, természetes, hogy nem tudja mit mond!~
~Szerintem csak mindenre ki akar térni egyszerre.~
*Mondja Allyn, mikor Thaira lenézően megszólal fejében. De nem sokat törődik vele, inkább tovább figyeli, amit a gnóm mond. Érdekesnek találja a másik mondandóját, viszont nem ért belőle mindent, ennek ellenére mosolyog és bólogat, majd ha a férfi befejezte meg is szólal.*
- Értem, szóval sokkal fárasztóbb,nem is csoda, nem mondom, hogy azt a fényárt könnyebb volt megcsinálni, de szerintem a repülés se lehet egyszerű. Gondolom valahogy maga alá irányítja a levegőt. De persze ezt nem tudhatom. Na várjunk, csak azért nem használhatja azt a szeles varázslatot, mert felborított egyetlen egy asztalt?!
*Igen Allyn megakad az apróságokon, s ez az asztal borogatás kíváncsivá tette.*
~Most komoly azt akarod kiszedni belőle, hogy miért nem lehet szelet varázsolni a lakásban? Te nem vagy eszednél! Én mást akarnék megtudni!~
~Igen azt akarom megtudni! Mellesleg szerintem egyáltalán nem úgy van ahogy gondolod. Kizárt, hogy mérges legyen rád, vagy kiabáljon veled! Nem nézném ki belőle!~
~Ünneprontó!~
*Mondja Thaira miután Allyn megcáfolta elképzelését, azzal kapcsolatban, hogy a gnóm talán egy kicsit mérges lett az miatt, hogy kinevette, meg azzal, hogy egyszer sikerülni fog neki annyira kihoznia Zrekil-t a béketűrésből, hogy kiabálni fog vele. Ez utóbbinak örülne a legjobban, az teljes győzelem lenne és mutatná, hogy még mindig képes mások idegeire menni. Beérnek a templomba, s a gnóm keres írószerszámot és papírt. Közben pedig vált egy két mondatot Allyn- nal, akinek sikerült lefoglalnia Thaira figyelmét egy darabig.*
- Igaz a nagyja még csak most következik, márha tényleg nekünk adná a feladatot! Bár, ahogy megismertelek úgyis kikönyörögnéd, hogy elfoghassuk az entitást. Amennyit játszott velünk meg is érdemli, hogy elkapják!
*Mondja Allyn kuncogva, miközben azt figyeli, ahogy a gnóm a tegnap esti eseményeket veti papírra. Egyre gyorsabban meg a férfinek az írás, s a lány is egyre könnyebben ki tudja olvasni, amit a másik ír. Pedig eddig voltak, olyan szavak a papírokon, amiket csak kikövetkeztetni tudott. Mikor Zrekil végez megint körbe néz. A főpap sehol, tipikus, mindig akkor nincs itt, mikor ők itt vannak. Ezért megint keresni kell egy papot, aki kézbesíti a levelet.*
~Te Allyn itt semmi sem változott! Unatkozom!~
~Számold meg a repedéseket a falom!~
~Olyan hülyének nézek én ki?~ ~Ami azt illeti igen, pontosan olyan hülyének!~
*Erre újabb veszekedés kezdődik, de ez inkább csak baráti, vagy testvéri piszkálódás, amit persze gyorsan be is fejeznek. Ahogy ez megtörtént a gnóm megint Allyn- hoz fordul.*
- Szerintem jó ötlet! Már ez is elég információ lenne, a tegnap estét bele véve, de ha akarod menjünk még át a folyópartra! Aztán majd megkeressük a főpapot, vagy keresed, ha nem kellek hozzá!
*Mondja Allyn, s kicsit elgondolkodik azon, hogy végülis milyen sok mindent tudnak az entitásról. Amíg Thaira nem kezdi el sorolni, azt amit ő kikövetkeztetett, mire Allyn is elmondja az ő gondolatait, s ebből egy hosszas belső beszélgetés alakul ki, amíg meg nem zavarják őket!*
*A borzalmas éjszaka után, megint visszaindulnak a templomba. Közben pedig elkezdenek a repülésről beszélgetni. Allyn megjegyzi, hogy a nagy mágusok fájdalmat, vagy feszítést éreznek, mikor repülnek. Erre a gondolatra a gnóm is megszólal, s tőle már megszokott hosszú kifejtő választ ad, de a magyarázat közepén kicsit eltér a tárgytól.*
~Megint mellé beszél! Elvesztette a fonalat! Nem csoda, ha ilyen sokszor jártatja a száját, természetes, hogy nem tudja mit mond!~
~Szerintem csak mindenre ki akar térni egyszerre.~
*Mondja Allyn, mikor Thaira lenézően megszólal fejében. De nem sokat törődik vele, inkább tovább figyeli, amit a gnóm mond. Érdekesnek találja a másik mondandóját, viszont nem ért belőle mindent, ennek ellenére mosolyog és bólogat, majd ha a férfi befejezte meg is szólal.*
- Értem, szóval sokkal fárasztóbb,nem is csoda, nem mondom, hogy azt a fényárt könnyebb volt megcsinálni, de szerintem a repülés se lehet egyszerű. Gondolom valahogy maga alá irányítja a levegőt. De persze ezt nem tudhatom. Na várjunk, csak azért nem használhatja azt a szeles varázslatot, mert felborított egyetlen egy asztalt?!
*Igen Allyn megakad az apróságokon, s ez az asztal borogatás kíváncsivá tette.*
~Most komoly azt akarod kiszedni belőle, hogy miért nem lehet szelet varázsolni a lakásban? Te nem vagy eszednél! Én mást akarnék megtudni!~
~Igen azt akarom megtudni! Mellesleg szerintem egyáltalán nem úgy van ahogy gondolod. Kizárt, hogy mérges legyen rád, vagy kiabáljon veled! Nem nézném ki belőle!~
~Ünneprontó!~
*Mondja Thaira miután Allyn megcáfolta elképzelését, azzal kapcsolatban, hogy a gnóm talán egy kicsit mérges lett az miatt, hogy kinevette, meg azzal, hogy egyszer sikerülni fog neki annyira kihoznia Zrekil-t a béketűrésből, hogy kiabálni fog vele. Ez utóbbinak örülne a legjobban, az teljes győzelem lenne és mutatná, hogy még mindig képes mások idegeire menni. Beérnek a templomba, s a gnóm keres írószerszámot és papírt. Közben pedig vált egy két mondatot Allyn- nal, akinek sikerült lefoglalnia Thaira figyelmét egy darabig.*
- Igaz a nagyja még csak most következik, márha tényleg nekünk adná a feladatot! Bár, ahogy megismertelek úgyis kikönyörögnéd, hogy elfoghassuk az entitást. Amennyit játszott velünk meg is érdemli, hogy elkapják!
*Mondja Allyn kuncogva, miközben azt figyeli, ahogy a gnóm a tegnap esti eseményeket veti papírra. Egyre gyorsabban meg a férfinek az írás, s a lány is egyre könnyebben ki tudja olvasni, amit a másik ír. Pedig eddig voltak, olyan szavak a papírokon, amiket csak kikövetkeztetni tudott. Mikor Zrekil végez megint körbe néz. A főpap sehol, tipikus, mindig akkor nincs itt, mikor ők itt vannak. Ezért megint keresni kell egy papot, aki kézbesíti a levelet.*
~Te Allyn itt semmi sem változott! Unatkozom!~
~Számold meg a repedéseket a falom!~
~Olyan hülyének nézek én ki?~ ~Ami azt illeti igen, pontosan olyan hülyének!~
*Erre újabb veszekedés kezdődik, de ez inkább csak baráti, vagy testvéri piszkálódás, amit persze gyorsan be is fejeznek. Ahogy ez megtörtént a gnóm megint Allyn- hoz fordul.*
- Szerintem jó ötlet! Már ez is elég információ lenne, a tegnap estét bele véve, de ha akarod menjünk még át a folyópartra! Aztán majd megkeressük a főpapot, vagy keresed, ha nem kellek hozzá!
*Mondja Allyn, s kicsit elgondolkodik azon, hogy végülis milyen sok mindent tudnak az entitásról. Amíg Thaira nem kezdi el sorolni, azt amit ő kikövetkeztetett, mire Allyn is elmondja az ő gondolatait, s ebből egy hosszas belső beszélgetés alakul ki, amíg meg nem zavarják őket!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122