Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 189 (3761. - 3780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
//a meggyalázott oltár//
* Úgy tűnik, hogy gnóm főszereplőnknek nem teszik az ideológia, melyet a város alja népsége magáénak vall az utóbbi napokban. Nem csak elvi, de gyakorlati okai is vannak ellenérzésének. Egészen konkrétan az élete féltése.*
-Nem, nem! Egy ló birtoklása nem lehet ok senkinek se a megölésére. *suttogja halkan, de jól érezhetően ingerülten, a másik szavába vágva* Semmit nem bizonyít a gazdagságodból, hogy van egy jószágod. Tisztességes alakoknak is van. De Ezek *mutat ő is arra, ahol a felfordulás központját sejti, a barakkok felé* sokkal többet tettek életükben a halálukért. Elnyomták, megbélyegezték a sötételfeket és más szerencsétlen sorsúakat. Valahányszor bementem abba a puccos városrészbe, már a kutyáik is úgy néztek rám, mintha valami bűnöző lennék.
És nem érdekelte őket, hogy nem ismernek. Leírtak már a képemre ránézve is.
* A dél felé indulás és a város megmentése sem tetszett a Ratraxurgból jött idegennek. És ezen már kevésbé csodálkozott a Hifeti fiú, hiszen semmi köze az itteni dolgokhoz és a város jövőjéhez. Még ha imponáló lenne a zsoldosnak, hogy történeteket mesélnének róla egy ilyen tett után hosszú évszázadokig, be kellett látnia azt, hogy ő sem biztos, hogy egész életét itt akarja tölteni. Ahogy idejött, úgy távozik tovább majd egyszer nővérével. Legalább is ez a tervük.*
-Ostobaság lenne hagyni, hogy megöljenek és én főként nem tartanám viccesnek. De alig ha hiszem, hogy az itteniek tudnának eleget a szakrális mágia sötét oldaláról.
A tudás nélkül pedig hogy értenék meg az itt történteket?
Ígérj meg valamit nekem! Felpofozzuk egymást, ha valaha is önként akarnánk a véroltárra menni. Ilyet nem játszunk.
//a meggyalázott oltár//
* Meglepődik a megbízó kijelentésén. És hangot is ad döbbenetének.*
-Te azoknak a nyársat nyelt népnyúzóknak drukkolsz? Nem a szegények tehetnek arról, hogy nem tudják a megélhetésüket megkeresni, hanem azoké a húsosfazekaké, akik kirabolják őket.
Pfffüüü! Kereskedők, akik túlárazzák a árukat. Nem csak százötvenért van a piacon se hátas! Pedig annyiból tisztességesen meg lehet élni egy jó darabig.
No meg olyan nemesek, mint akivel például a Pegazus fogadóban találkoztunk. A pökhendi stílusa miatt nem sajnálnám, ha elkapnák az utcán a bájos női rokonával együtt. Neki miből nőtt meg annyira az orra? Kemény munkától vagy csak egész életében mások hátáról húzta le a bőrt, hogy neki több és még több legyen? Világunk igazi kifosztói.
És kiket sorolsz a szegények közé? Az egyszerű kovács inast? A fazekast? Vagy a raktárak hordárjait? Ők lennének azok, akik saját maguk megélhetéséről sem tudnak gondoskodni?
* A homlokához emeli jobb kezét és gondterhelten kis fejfogás után hátra simítja a haját.*
-Azt hiszem, jobb lenne innen menni. Mármint nem a templomból, hanem a városból. Ez nem biztos, hogy teljesen én vagyok.
Délen vannak olyan papjai a vér istenének, akik magas szintre jutottak. Tőlük kellene tanulni, hogy megértsük az összes összefüggést.
* Először a kijárat felé tesz pár lépést, majd valamiért úgy dönt, inkább mégis a Könyvtár felé veszi az útját.*
-Nem hallottad? *kérdezi megvetően* A Tanács magára hagyta az embereket és a hullákat. Anyagi válságban vannak a drágalátos nagyurak. Már egy jó ideje. A tisztességes emberekre bízták, hogy önkéntes alapon annyi holttestet szállítsanak el, amennyit akarnak... és tudnak.
Én megtettem a magam részét.
* Úgy érzi le kell ülnie, de nem itt. Nem akar közösködni ezekkel az ájtatos manókkal.*
//a meggyalázott oltár//
* Sötételf hősünk megvonja a vállát.*
-Lehet az istenek sem felosztották egymás között a híveket, csupán játszanak velünk. De a kisembernek nem is feltétlenül ez a fontos. Hanem a suttogott igék mögött milyen gesztenyét tud mégis kikaparni.
Ezeknek is *int a fejével a Gazdagnegyed felé* kevésbé fontos az, hogy az egész város átveszi-e az isten imádatát vagy marad minden a régiben. Csak az a kérdés, hogy az ő pocijukba mi kerül...
Még korai lenne megmondani, hogy a gazdagok legyilkolása után visszaáll-e minden olyannak, mint volt. Mindenesetre úgy is tekinthetünk az éhséglázadásra, mint egy gigantikus véráldozat a Sötét Úrnak.
* Az elvont dolgokról viszont ideje visszatérni a konkrétumokhoz. És elkezdeni tervezni*
-Még van egy napunk indulásig. Addig megjárjuk lóháton és holnap indulhatunk. Találkozunk valakivel, aki sokkal többet tudhat az itteni eseményekről. Kikérdezhetjük és megoldhatjuk a város biztonsági problémáját.
Jó tapasztalat lenne számunkra és nagy elismerést szereznénk Artheniorban. Vagy... talán névtelen senkik maradnánk.
Az egyik ide betörő holttestét én magam húztam el a Temetőig. A papokban annyi becsület nem volt, hogy ellenségeiket méltón eltemessék a csatában mutatott bátorságuk előtt tisztelegve.
Úgy éreztem, mindenkinek kijár a halál után a méltó bánásmód.
* Kinézett a nagy ajtón és elgondolkodik*
-És az élők is megérdemelnék, hogy ne üsse fel a fejét néhány ragály, ne szaporodjanak el a patkányok. De igen nagyívű elképzelés lenne, hogy egyedül mindenkit elvigyek a krematóriumig.
//a meggyalázott oltár//
* Minél többet beszélnek a dologról, Aezmorinnak annál több kérdése van. És Grawokot pedig egyre jobban lenyűgözi, hogy logikusan gondolkodik a misztikumról, mégsem válnak szkeptikussá ettől szavai.*
-Ha színjátékot űz, akkor az gonosz színjáték. Belegondoltál már a jobbágyok helyzetébe? Két nemes a lovagjaival átveri őket. Akié a birtok és eddig védelmezőn lépett fel hadseregével, felmarkolja a dohányt az új tulajtól és úgy vonul ki a történetből, mint aki megütközött a hódítókkal, de alul maradt.
Vajon ha te paraszt lennél... *mondja elnyújtott véggel, olyan hangsúllyal, mint aki élvezi, hogy a másikat leparasztozhatta* és tudomást szereznél erről. Te például fellázadnál az átverés ellen és visszakövetelnéd az előzőt?
Tudván azt, hogy ha érveid nem győzik le a rablólovagok fegyvereit, akkor egy fejnyivel még alacsonyabb leszel.
* Lehetett volna egyszerűbben is megfogalmazni, de nem árt a gnómnak, ha végig gondolja és rájön, mekkora ostobaság kitalálni egy véres drámát, aminek ugyan az a következménye, mintha bevonulnának és kijelentenék, hogy mától meghal mindenki, aki nem hisz.*
-A háborúban rengetegen meghaltak. És azt hiszem az emberek és más intelligens lények csalódottak lennének, ha kiderülne, hogy mindez hiábavalóságért. Az egész hadseregük önkéntesekkel meg mindennel mozgósítva lett hullott el. De még a Thargok is küzdöttek.
* Meglepő, hogy hajlandónak mutatkozik segíteni. Ám talán épp ennyire váratlan kijelentést tesz ő is erre.*
-A megoldás dél felé van. De mi északnak indulunk majd az ingovány felé, hogy megkeressük a naplódat. Szóval ez a részemről várat magára.
Ahogy a válasz is arra, hogy vajon tényleg képesek-e visszahozni élve a kegyeltjeiket vagy ez csak amolyan szóbeszéd. Beszélnünk kellene egy olyannal.
//a meggyalázott oltár//
* Nagyon sok minden van, amit be kell pótolnia az északról jött gnómnak, a sötételf hősünk úgy érzi. Megfogalmazódik benne az, hogy lassan az egész SárgaTót dolgot az elejétől a végégig el kell mondania. Hiszen ők látták az isteneket az égen harcolni, a varázslásra fogékonyak még a természetfeletti erő megváltozását is érezték. Ám a távolról jött idegenek gyakran szembesülnek azzal a problémával, ami Arthenior és környékén csak a háború előtt volt jellemző.*
-A három isten jelent meg. Eeyr, más néven a Hetedik. Ő az élet és az áldás istene. Az ő oltára volt, benne született. *mutat a templomban álló általuk eddig is bámult kődarabra* Vele élesen szemben áll és egymás hívei halálos ellenségnek tartják a másikat, ha tehetik, általában meg is akarják ölni, Sa'Tereth, a Vér és Halál fejedelme. De nevezhetjük őt Sötét Úrnak is. A harmadik áll kettejük között és arra törekszik, hogy az előbbi ne tudja legyőzni az utóbbit. De elpártol mellőle, ha épp győzelemre állnának közös erőből. Nyilván mert ő a leggyengébb és hamar vége lenne szánalmas örök életének, ha Hetedik az első helyre lépne az erősorrendben. Az ő neve Teysus, a haszonszerzés és egyensúly istene.
* Úgy véli ennyi elég lesz egyelőre és áttér a mellékvonalakra.*
-Azt hiszem, hogy nem örülne neki senki, ha oda mennénk csak úgy. Ha eljött az ideje, akkor a csuhásokkal kell beszélnünk.
-A holtak seregeinek eljövetelekor még a varázslók nem ismerték a feltámasztás lehetőségét. Bár biztos megkörnyékezett néhány erősebb mágust, de nem ők támasztották fel az elhunytakat.
A vidék nem volt biztonságos. Mindenki feltámadt, akit nem égettek el.
* Továbbra is suttognak, hogy ne zavarják a hatalmasság visszatérésében és a káoszba fulladt időkben őket megsegítő újbóli csodatételében reménykedőket.
Ám a mélyésgi nem hiszi, hogy csak fohászkodással meg lehet fordítani a dolgok alakulását. Ahhoz kézzel foghatóan kegyébe kéne a beavatkozót fogadnia istenének.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
3780. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-08-12 08:59:23
Üzenet elküldve: 2018-08-12 08:59:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
*Apró, szúrós kellemetlen érzés fészkeli be magát a csuhás elf halántéka mögé, amikor kiderül, hogy valamiféle szertartás folyt az ajtó mögött, amelyen dörömbölt, odabent árnyak mozdulnak, suttogás kél, de amikor a gyertya gyér fényénél megnézi az oltárként szolgáló kőtömböt és megpillantja, micsoda gyalázat esett rajta, azonnal elfeledi.
Xotara ugyan eltette a fegyverét, de a csuhás szavai benne is ugyanazt az érzést váltják ki, mint a mélységi lányban. Bár ezzel nem igazán törődik most, hisz sokkal fontosabb kérdésekre vár választ. A válaszok pedig jönnek és az elkendőzött arcú elf feszülten figyel minden részletre.
Közben kiderül Eeyr és az Erdő Szíve közti párhuzamra, bár az erdőmélyi csuhás kétli, hogy a Fákban Lakó csupán Eeyr vallásának egy "vonala", hisz hol hirdethetné csodálatosabban a fény és az élet hatalmát egy isten, mint az erdőben, ahol lüktet az élet. Számára a sziklából emelt templom éppoly élettelen, mint a gyertyák halovány fénye, csak pislákol bennük az élet.
De nem azért van itt, hogy ítélkezzem, hanem azért, mert az Erdő Szíve ide szólította, s már az ok is lassan körvonalazódik benne. Közben a pap érintésére is elengedi a csuháját, szégyelli magát, de nem tántorodik el. Úgy érzi, vezekléssel és megértéssel nem mennek semmire, vagyis egy pap biztosan képes ilyesmire, de egy szerzetes ennél sokkal többet tehet.
Amikor a csuhás pap térdei megrogynak, villámgyorsan lép felé, hogy ha tudja, támaszként szolgáljon az oszlop mellett neki. Óvatosan fogja meg az alkarját, hogy felsegítse. Haragoszöld tekintete újra a meggyalázott oltárra siklik, amikor pedig a kérdések elhangzanak, szembefordul a pappal és mélyen a megtört szemekbe néz.*
- Ne legyen gondod az oltárra. Én feltakarítom az utolsó cseppig. *Mondja halkan, de érthetően, hangjából Xotara kihallhatja azt a régi erőt és határozottságot, amelyet utoljára még Erdőmélyén hallhatott benne.*
- Nem azért űzött idáig az Erdő Szíve, hogy kárörvendjek vagy szemlélődjek, a holtak elbúcsúztatásában sem tudok segíteni neked, ám mást megteszek Eeyr-ért és a Fákban Lakóért. *A csuhás láthatja, hogy a szürke kendő felett megvillannak az elf haragoszöld szemei, vihar készül bennük.*
- Mondd el nekem, miként törhetem meg ezt az átkot. Mondd meg nekem, atyám, hogyan hozhatom vissza a fényt a templomba és én szembeszállok a sötétség szolgáival. Te lehet, hogy nem vagy képes megküzdeni velük, de én igen és ezért vagyok itt. Ezért küldött az Erdő Szíve. *Szavai őszintén és erőtől telten csengenek, ha a pap belenéz az elf tekintetébe, láthatja benne, hogy az erdőmélyi szerzetes képes megütközni akár Sa'Tereth-tel magával, ha arra van szükség, hogy helyreállítsa az oltár régi fényét.
Míg a pap felfogja szavait, addig a csuhás elf visszalép a mélységi lányhoz, biztos benne, hogy Xotara bolondnak tartja, amiért ilyen küldetésre vállalkozik, de biztos benne, hogy nem véletlen találkoztak a piacon, s abban is, hogy az az érme mást mutatott neki, mint ezt az utat.*
- Valóban azért vagy itt, hogy elkísérj az úton egy barátot? *Kérdi tőle halkan, tiszta hangon. Sötétzöldbe fordult tekintete a lányét keresi.*
- Akkor is, ha a Vérkertbe kell mennem, hogy megütközzek a sötétség szolgáival? *Legjobb tudása szerint ott fészkel a gonosz, ott található egy ilyen oltár, mint amivé a mögötte lévő kőtömböt gyalázták. Persze nem biztos benne, hogy ez fog történni, de kíváncsi, hogy Xotara részt venne-e vele egy ilyen küldetésen. Nem neheztelne rá, ha nemet mondana, de biztosan szüksége lesz még pár jószívű harcosra és mágiaforgatóra, hogy a küldetés sikerének lehetőségét emelje.*
*Apró, szúrós kellemetlen érzés fészkeli be magát a csuhás elf halántéka mögé, amikor kiderül, hogy valamiféle szertartás folyt az ajtó mögött, amelyen dörömbölt, odabent árnyak mozdulnak, suttogás kél, de amikor a gyertya gyér fényénél megnézi az oltárként szolgáló kőtömböt és megpillantja, micsoda gyalázat esett rajta, azonnal elfeledi.
Xotara ugyan eltette a fegyverét, de a csuhás szavai benne is ugyanazt az érzést váltják ki, mint a mélységi lányban. Bár ezzel nem igazán törődik most, hisz sokkal fontosabb kérdésekre vár választ. A válaszok pedig jönnek és az elkendőzött arcú elf feszülten figyel minden részletre.
Közben kiderül Eeyr és az Erdő Szíve közti párhuzamra, bár az erdőmélyi csuhás kétli, hogy a Fákban Lakó csupán Eeyr vallásának egy "vonala", hisz hol hirdethetné csodálatosabban a fény és az élet hatalmát egy isten, mint az erdőben, ahol lüktet az élet. Számára a sziklából emelt templom éppoly élettelen, mint a gyertyák halovány fénye, csak pislákol bennük az élet.
De nem azért van itt, hogy ítélkezzem, hanem azért, mert az Erdő Szíve ide szólította, s már az ok is lassan körvonalazódik benne. Közben a pap érintésére is elengedi a csuháját, szégyelli magát, de nem tántorodik el. Úgy érzi, vezekléssel és megértéssel nem mennek semmire, vagyis egy pap biztosan képes ilyesmire, de egy szerzetes ennél sokkal többet tehet.
Amikor a csuhás pap térdei megrogynak, villámgyorsan lép felé, hogy ha tudja, támaszként szolgáljon az oszlop mellett neki. Óvatosan fogja meg az alkarját, hogy felsegítse. Haragoszöld tekintete újra a meggyalázott oltárra siklik, amikor pedig a kérdések elhangzanak, szembefordul a pappal és mélyen a megtört szemekbe néz.*
- Ne legyen gondod az oltárra. Én feltakarítom az utolsó cseppig. *Mondja halkan, de érthetően, hangjából Xotara kihallhatja azt a régi erőt és határozottságot, amelyet utoljára még Erdőmélyén hallhatott benne.*
- Nem azért űzött idáig az Erdő Szíve, hogy kárörvendjek vagy szemlélődjek, a holtak elbúcsúztatásában sem tudok segíteni neked, ám mást megteszek Eeyr-ért és a Fákban Lakóért. *A csuhás láthatja, hogy a szürke kendő felett megvillannak az elf haragoszöld szemei, vihar készül bennük.*
- Mondd el nekem, miként törhetem meg ezt az átkot. Mondd meg nekem, atyám, hogyan hozhatom vissza a fényt a templomba és én szembeszállok a sötétség szolgáival. Te lehet, hogy nem vagy képes megküzdeni velük, de én igen és ezért vagyok itt. Ezért küldött az Erdő Szíve. *Szavai őszintén és erőtől telten csengenek, ha a pap belenéz az elf tekintetébe, láthatja benne, hogy az erdőmélyi szerzetes képes megütközni akár Sa'Tereth-tel magával, ha arra van szükség, hogy helyreállítsa az oltár régi fényét.
Míg a pap felfogja szavait, addig a csuhás elf visszalép a mélységi lányhoz, biztos benne, hogy Xotara bolondnak tartja, amiért ilyen küldetésre vállalkozik, de biztos benne, hogy nem véletlen találkoztak a piacon, s abban is, hogy az az érme mást mutatott neki, mint ezt az utat.*
- Valóban azért vagy itt, hogy elkísérj az úton egy barátot? *Kérdi tőle halkan, tiszta hangon. Sötétzöldbe fordult tekintete a lányét keresi.*
- Akkor is, ha a Vérkertbe kell mennem, hogy megütközzek a sötétség szolgáival? *Legjobb tudása szerint ott fészkel a gonosz, ott található egy ilyen oltár, mint amivé a mögötte lévő kőtömböt gyalázták. Persze nem biztos benne, hogy ez fog történni, de kíváncsi, hogy Xotara részt venne-e vele egy ilyen küldetésen. Nem neheztelne rá, ha nemet mondana, de biztosan szüksége lesz még pár jószívű harcosra és mágiaforgatóra, hogy a küldetés sikerének lehetőségét emelje.*
3779. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-08-11 20:10:12
Üzenet elküldve: 2018-08-11 20:10:12
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
- Jól mondja Tisztelendő úr! Nem lehetünk elég óvatosak. Pont, ezért volt nálam az íjam.
*Xotara a két csuhás eszmecseréjébe nem szól bele, hiszen ami a két szentéletű között elhangzik, számára nem több üres vallási blablánál. Derékszíjába akasztja hüvelykujjait, és ráérősen körbe slattyogja az oltárt. Nem kerüli el a figyelmét a törés a zöld kőburkolaton, ahogy az oltárt körbefolyó különös vérfolyam se. Szemlélődése közben hideg fuvallat csapja meg, és látja a pislákoló gyertyák, bajt sejtető fényjátékát. Xotarának a hideg futkos a hátán.
~ Mi a rák?! Nem tetszik ez nekem… nagyon nem… tiszta hülye vagyok, mi a francot keresek én itt? Mint az ingoványban a karaván romjainál, pont ugyanazt érzem. ~
Méregzöld szemeit akkor villantja a két csuhásra, amikor Pycta megragadja a Tisztelendőt a grabancánál, és úgy követeli mohón a válaszokat. Azonban, Xotara mielőtt bármit szólhatna, vagy tehetne, Pycta észreveszi magát, és szégyenkezve elengedi a másik csuhást.*
~ De jó! Vonzom a megkattantakat. Csodás! ~
*A mélységi lány Pycta mellett Umonra és Annura gondol. Ekkor, a Tisztelendő furcsán suttogva odasétál az átkozott oltárhoz, közben arról beszél, hogy a meggyalázott oltár néha, mintha beszélne, aztán a szerzetes majdnem összeesik.
~ Na, ez is… mondom. ~
Majd a vén csuhás ismét kérdőre vonja őket, hogy mi végre érkeztek a Templomba. Xotara nem tud sokat mondani.*
- Tisztelendő! Én csak azért vagyok itt, hogy elkísérjem a barátomat az útján.
~… és azt hiszem, azért hogyha kell leüssem. ~
*Biccent Pycta felé, majd tekintetét megjártatja a két csuhás között.*
- Jól mondja Tisztelendő úr! Nem lehetünk elég óvatosak. Pont, ezért volt nálam az íjam.
*Xotara a két csuhás eszmecseréjébe nem szól bele, hiszen ami a két szentéletű között elhangzik, számára nem több üres vallási blablánál. Derékszíjába akasztja hüvelykujjait, és ráérősen körbe slattyogja az oltárt. Nem kerüli el a figyelmét a törés a zöld kőburkolaton, ahogy az oltárt körbefolyó különös vérfolyam se. Szemlélődése közben hideg fuvallat csapja meg, és látja a pislákoló gyertyák, bajt sejtető fényjátékát. Xotarának a hideg futkos a hátán.
~ Mi a rák?! Nem tetszik ez nekem… nagyon nem… tiszta hülye vagyok, mi a francot keresek én itt? Mint az ingoványban a karaván romjainál, pont ugyanazt érzem. ~
Méregzöld szemeit akkor villantja a két csuhásra, amikor Pycta megragadja a Tisztelendőt a grabancánál, és úgy követeli mohón a válaszokat. Azonban, Xotara mielőtt bármit szólhatna, vagy tehetne, Pycta észreveszi magát, és szégyenkezve elengedi a másik csuhást.*
~ De jó! Vonzom a megkattantakat. Csodás! ~
*A mélységi lány Pycta mellett Umonra és Annura gondol. Ekkor, a Tisztelendő furcsán suttogva odasétál az átkozott oltárhoz, közben arról beszél, hogy a meggyalázott oltár néha, mintha beszélne, aztán a szerzetes majdnem összeesik.
~ Na, ez is… mondom. ~
Majd a vén csuhás ismét kérdőre vonja őket, hogy mi végre érkeztek a Templomba. Xotara nem tud sokat mondani.*
- Tisztelendő! Én csak azért vagyok itt, hogy elkísérjem a barátomat az útján.
~… és azt hiszem, azért hogyha kell leüssem. ~
*Biccent Pycta felé, majd tekintetét megjártatja a két csuhás között.*
3778. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-08-11 17:25:05
Üzenet elküldve: 2018-08-11 17:25:05
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az érme két oldala//
*A csuhás hangosan és lemondóan sóhajt, majd egy pillanatra maga mögé néz az ajtónyílásban.*
- Egy pillanat és jövök. *Suttog be halkan, de mindkét utazó hallhatja a néma csendben. Ahogy azt is, hogy mögüle halk duruzsolás hallatszik, bentről mécsesek fénye szűrődik ki. A csuhás összefonja kezeit csuhájában, majd kilép a templomba, az ajtót becsukja maga mögött halkan. Időközben Pycta az oltárt veszi szemügyre, így a gyertyaláng mellett maga is meggyőződhet annak kihunyt dicsfényéről. A vér útjáról, egy lepattant kőtömbről, a vértől iszamós falairól.*
- Ifjú hölgy, a mostani időkben nem számít a fény, vagy a sötétség. Az oltárt is fényes nappal támadták meg, ahogy jó néhány csirkefogó is érkezett már az elmúlt napokban. Nem lehetünk elég... óvatosak. *Bólint a lány felé, majd az elfre néz:*
- Éppen gyászolunk, gyermekem. *Hajtja hátra végül csuháját, hogy erősen őszülő, fehér haja gyertyafényben fürdőzzön meg. Arca ráncos és megviselte az elmúlt napok kínja.*
- Goma hittestvérünk nem sokkal korábban kínok között tért meg Eeyrhez. A ravatalához készülődünk, de e megszentségtelenített helyen még elbúcsúztatni sem tudjuk. *Legyint lemondóan és szomorúan.*
- Támadás ért bennünket. *Így folytatja, halkan és meggyötörten.* Két ork és egy gnóm, az oltárt kívánták elpusztítani, azonban ehelyett... *Mutat rá a korláttal elkerített területre.* Véráldozatot mutatta be rajta. A oltár elátkozott. *Mintha imént jutott volna el csak tudatáig az elf szava, szeme érdeklődőn csillan meg egy pillanatra, hogy aztán ismét kihunyjon a kíváncsiság.*
- Eeyrt sok néven ismerik. *Mosolyodik el halványan.* Hallottam már erről a vonalról. Eeyr mindenkiben és mindenben ott van, mindenkit lát és mindenkihez elér. Nem véletlenül a nap és a fény a szimbóluma. A mindent átjáró fény. *Mereng el, hogy aztán az oltárra nézzen.* Csak ide nem jut el. Az erdő fény nélkül képtelen az életre, nem véletlen hát, hogy Eeyr oda is eljut. *Kezét szelíden ráteszi az elf csuháját markoló kezére, de nem tolja el.*
- Itt haraggal és daccal nem jutsz semmire, fiam. Vezekelés és megértés kell. *Kiss közelebb sétál az oltárhoz, de nagyon vigyáz arra, hogy a korláton belülre ne lépjen. Vészjósló suttogása tölti meg a teret:*
- Néha... hallani a hangját. Mocskos terveinek beteljesülésének örül. *Hangja elcsuklik, s térde megrezdül, valamibe meg kell kapaszkodnia, hogy ne essen el.*
- Ez... a sok vér... a gnóm és az ork... nincs ki feltakarítsa. *Rázza meg fejét szomorúan, s a támasztékul szolgáló kőoszlop segítségével lassan kiegyenesedik.*
- Mondjátok el, mi végre érkeztetek? Kárörvendeni, vagy csak szemlélődni? Goma asszonyt el kell búcsúztatnunk. Méltatlan körülmények között. Bár még fogalmam sincs hol és hogyan... *Rázza meg fejét, hangja elcsuklik közben. Az idős pap éveket öregedhetett az elmúlt napokban. Most szomorúan tárja szét kezét a két jövevényre nézve.*
*A csuhás hangosan és lemondóan sóhajt, majd egy pillanatra maga mögé néz az ajtónyílásban.*
- Egy pillanat és jövök. *Suttog be halkan, de mindkét utazó hallhatja a néma csendben. Ahogy azt is, hogy mögüle halk duruzsolás hallatszik, bentről mécsesek fénye szűrődik ki. A csuhás összefonja kezeit csuhájában, majd kilép a templomba, az ajtót becsukja maga mögött halkan. Időközben Pycta az oltárt veszi szemügyre, így a gyertyaláng mellett maga is meggyőződhet annak kihunyt dicsfényéről. A vér útjáról, egy lepattant kőtömbről, a vértől iszamós falairól.*
- Ifjú hölgy, a mostani időkben nem számít a fény, vagy a sötétség. Az oltárt is fényes nappal támadták meg, ahogy jó néhány csirkefogó is érkezett már az elmúlt napokban. Nem lehetünk elég... óvatosak. *Bólint a lány felé, majd az elfre néz:*
- Éppen gyászolunk, gyermekem. *Hajtja hátra végül csuháját, hogy erősen őszülő, fehér haja gyertyafényben fürdőzzön meg. Arca ráncos és megviselte az elmúlt napok kínja.*
- Goma hittestvérünk nem sokkal korábban kínok között tért meg Eeyrhez. A ravatalához készülődünk, de e megszentségtelenített helyen még elbúcsúztatni sem tudjuk. *Legyint lemondóan és szomorúan.*
- Támadás ért bennünket. *Így folytatja, halkan és meggyötörten.* Két ork és egy gnóm, az oltárt kívánták elpusztítani, azonban ehelyett... *Mutat rá a korláttal elkerített területre.* Véráldozatot mutatta be rajta. A oltár elátkozott. *Mintha imént jutott volna el csak tudatáig az elf szava, szeme érdeklődőn csillan meg egy pillanatra, hogy aztán ismét kihunyjon a kíváncsiság.*
- Eeyrt sok néven ismerik. *Mosolyodik el halványan.* Hallottam már erről a vonalról. Eeyr mindenkiben és mindenben ott van, mindenkit lát és mindenkihez elér. Nem véletlenül a nap és a fény a szimbóluma. A mindent átjáró fény. *Mereng el, hogy aztán az oltárra nézzen.* Csak ide nem jut el. Az erdő fény nélkül képtelen az életre, nem véletlen hát, hogy Eeyr oda is eljut. *Kezét szelíden ráteszi az elf csuháját markoló kezére, de nem tolja el.*
- Itt haraggal és daccal nem jutsz semmire, fiam. Vezekelés és megértés kell. *Kiss közelebb sétál az oltárhoz, de nagyon vigyáz arra, hogy a korláton belülre ne lépjen. Vészjósló suttogása tölti meg a teret:*
- Néha... hallani a hangját. Mocskos terveinek beteljesülésének örül. *Hangja elcsuklik, s térde megrezdül, valamibe meg kell kapaszkodnia, hogy ne essen el.*
- Ez... a sok vér... a gnóm és az ork... nincs ki feltakarítsa. *Rázza meg fejét szomorúan, s a támasztékul szolgáló kőoszlop segítségével lassan kiegyenesedik.*
- Mondjátok el, mi végre érkeztetek? Kárörvendeni, vagy csak szemlélődni? Goma asszonyt el kell búcsúztatnunk. Méltatlan körülmények között. Bár még fogalmam sincs hol és hogyan... *Rázza meg fejét, hangja elcsuklik közben. Az idős pap éveket öregedhetett az elmúlt napokban. Most szomorúan tárja szét kezét a két jövevényre nézve.*
3777. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-08-11 15:48:57
Üzenet elküldve: 2018-08-11 15:48:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
*Valóban dúvadként csörtet fel-alá a csuhás és sajnos a mélységi lány nem tud megfelelő válaszokkal szolgálni a számára. Amiket pedig mond csak éppen arra elegendőek, hogy ne kezdjen el tombolni. Pedig belülről űzi-hajtja valami, valami, ami égeti a halántékát és minden tétlenséggel eltöltött perccel olyan fájdalommal átkozza meg, amelyet csak éppen tud elrejteni magában, hogy ne üljön ki az arcára. Talán épp ez miatt kerített kendőt a szépen metszett, ám most nyúzott arca elé.
Umon említésére megtorpan és ijedt szemekkel néz a sötételfre, hisz róla teljesen elfeledkezett. Bár minden másról is, így viszont még jobban marja a szégyen, hogy szó nélkül távozott. De bízik Lyzendra komolyságában, tudja, ha valaki, hát ő képes lesz megbéklyózni az átkozott szerzetes őrületét.
A rossz érzések börtönéből az érkező csuhás zökkenti ki, amikor megjelenik és letorkolja őket szentségtelen viselkedésük miatt. Az elf kobraként perdül felé, majd két lépéssel igyekszik beérni a papot, hogy úgy nézzen a szemébe.*
- Hát igaz? *Hallatszik az elsuttogott kérdés-kijelentés a szürke kendő alól, ahogy kiderül, hogy Xotara mégis igazat mondott, amikor a meggyalázott oltárt emlegette. A csuhás szárazat nyel és visszafordul a kőtömb felé, hogy maga is jobban szemügyre vegye, lekap egy gyertyát az egyik tartótól és magasra emelve az oltárnál fürkészi az egykor szent helyet.*
- Mi történt? Kik voltak? *Fordul vissza a csuhás felé, ahogy újra előtte terem. Láthatóan feldúlt és ideges, de nem agresszív. Még.*
- Kérlek, mondj el mindent, jó pap. *Kérleli megtörten az arcát csuklya mögé rejtő alakot.*
- Én az Erdő Szívének, az Erdőszellemnek szerzetese vagyok. Ő pedig azt akarta, hogy ide jöjjek, idáig űzött Erdőmélyéről, de nem tudom, miért. Nem tudom és a válaszok hiánya megőrjít. Tudnom kell, tudnom. *A haragoszöld szemek a pap tekintetét fürkészik idegesen, mint valami vallási fanatikus. A kérdések sorra választ nyernek, de a legnagyobb kérdés megválaszolása még mindig várat magára.*
- Okkal vagyok itt, ez biztos, s ha kell, bármit megteszek, hogy békére leljek újra. *Teszi hozzá. Csak most veszi észre, hogy időközben belemarkolt a pap csuhájának első részébe, már ha a pap nem akadályozta meg. Ha nem, ujjai alatt ráncosra gyűrődött a darócruha, hasonló a sajátjához. Ha megtette, úgy elengedi és hátralép, szégyellve magát süti le tekintetét a hideg kövekre.*
*Valóban dúvadként csörtet fel-alá a csuhás és sajnos a mélységi lány nem tud megfelelő válaszokkal szolgálni a számára. Amiket pedig mond csak éppen arra elegendőek, hogy ne kezdjen el tombolni. Pedig belülről űzi-hajtja valami, valami, ami égeti a halántékát és minden tétlenséggel eltöltött perccel olyan fájdalommal átkozza meg, amelyet csak éppen tud elrejteni magában, hogy ne üljön ki az arcára. Talán épp ez miatt kerített kendőt a szépen metszett, ám most nyúzott arca elé.
Umon említésére megtorpan és ijedt szemekkel néz a sötételfre, hisz róla teljesen elfeledkezett. Bár minden másról is, így viszont még jobban marja a szégyen, hogy szó nélkül távozott. De bízik Lyzendra komolyságában, tudja, ha valaki, hát ő képes lesz megbéklyózni az átkozott szerzetes őrületét.
A rossz érzések börtönéből az érkező csuhás zökkenti ki, amikor megjelenik és letorkolja őket szentségtelen viselkedésük miatt. Az elf kobraként perdül felé, majd két lépéssel igyekszik beérni a papot, hogy úgy nézzen a szemébe.*
- Hát igaz? *Hallatszik az elsuttogott kérdés-kijelentés a szürke kendő alól, ahogy kiderül, hogy Xotara mégis igazat mondott, amikor a meggyalázott oltárt emlegette. A csuhás szárazat nyel és visszafordul a kőtömb felé, hogy maga is jobban szemügyre vegye, lekap egy gyertyát az egyik tartótól és magasra emelve az oltárnál fürkészi az egykor szent helyet.*
- Mi történt? Kik voltak? *Fordul vissza a csuhás felé, ahogy újra előtte terem. Láthatóan feldúlt és ideges, de nem agresszív. Még.*
- Kérlek, mondj el mindent, jó pap. *Kérleli megtörten az arcát csuklya mögé rejtő alakot.*
- Én az Erdő Szívének, az Erdőszellemnek szerzetese vagyok. Ő pedig azt akarta, hogy ide jöjjek, idáig űzött Erdőmélyéről, de nem tudom, miért. Nem tudom és a válaszok hiánya megőrjít. Tudnom kell, tudnom. *A haragoszöld szemek a pap tekintetét fürkészik idegesen, mint valami vallási fanatikus. A kérdések sorra választ nyernek, de a legnagyobb kérdés megválaszolása még mindig várat magára.*
- Okkal vagyok itt, ez biztos, s ha kell, bármit megteszek, hogy békére leljek újra. *Teszi hozzá. Csak most veszi észre, hogy időközben belemarkolt a pap csuhájának első részébe, már ha a pap nem akadályozta meg. Ha nem, ujjai alatt ráncosra gyűrődött a darócruha, hasonló a sajátjához. Ha megtette, úgy elengedi és hátralép, szégyellve magát süti le tekintetét a hideg kövekre.*
3776. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-08-11 13:35:19
Üzenet elküldve: 2018-08-11 13:35:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
*Xotara, ahogy Pyctára pillant, látja a zavartan megtört testtartását, és ahogy a szürke csuhás a halántékához kapva visszakérdez.*
~ Hát, ezzel meg mi van? Mindig olyan karót nyelt szokott lenni. ~
- Nem tudom… én csak hallottam ezt-azt a Kósza pintyben.
*Kétes információ forrásának megnevezésénél, Xotara mosolya egy pillanatra előtűnik, hiszen, amit tud azt mind, kocsmatöltelékektől és kurvapecérektől hallotta.*
- Bizonyára ezek zöme csak kiszínezett pletyka, felkapott szóbeszéd.
*A szürke csuhás, mint valami csapdába esett dúvad kezd fel s alá járkálni, majd az egyik ajtót nem átall öklével csapkodni és kiabálni.*
- Jól van, nyugi már! Még kijjebb rugdalnak minket. Azt hallottam még, hogy egy ork banda és valami főkolompos gnóm csaptak itt valami véres bulit. Valami agyoniskolázott csuhás meg is halt. A főmufti csuhás, azóta még hevesebben tartja a miséket.
~ Mintha imádkozással vissza lehetne lapátolni a szart a tehénbe. Pff! ~
*Pycta azonban újra kérdez, szemei furcsán csillognak, melyek kellemetlen érzéssel töltik el a sötételf lányt.*
- Jótól kérded. Mit tudom én… én se értem, de… még beszélik, hogy ezt az átkot valahogy meg lehet törni. Ugyan fogalmam sincs hogyan, Te is nagyon jól tudod, hiszen már többször mondtam, hogy az ilyen dolgokhoz én nem értek. Umonon se tudtam segíteni.
*Ekkor, lép elő és teremti őket le egy csuklyás csuhás. A szerzetes beskatulyázó utasítására Xotara nem bírja megállni, és rosszmájúan elvigyorodik.*
- Persze, világos nappal jöttünk templomot fosztogatni. Jöttünk az arany gyertyatartókért, meg a szent atya pecsétgyűrűjéért.
*A mélységi lány vigyorogva teszi el az íját, de vigyora lehervad, amikor baljós suttogást vegyül a várakozó feszült csendbe. Xotara nem szól semmit, csak Pyctára néz, és fejével biccentve buzdítja a szürke csuhást, hogy adja elő a másik csuhásnak, hogy milyen indíttatásból jöttek ide.*
*Xotara, ahogy Pyctára pillant, látja a zavartan megtört testtartását, és ahogy a szürke csuhás a halántékához kapva visszakérdez.*
~ Hát, ezzel meg mi van? Mindig olyan karót nyelt szokott lenni. ~
- Nem tudom… én csak hallottam ezt-azt a Kósza pintyben.
*Kétes információ forrásának megnevezésénél, Xotara mosolya egy pillanatra előtűnik, hiszen, amit tud azt mind, kocsmatöltelékektől és kurvapecérektől hallotta.*
- Bizonyára ezek zöme csak kiszínezett pletyka, felkapott szóbeszéd.
*A szürke csuhás, mint valami csapdába esett dúvad kezd fel s alá járkálni, majd az egyik ajtót nem átall öklével csapkodni és kiabálni.*
- Jól van, nyugi már! Még kijjebb rugdalnak minket. Azt hallottam még, hogy egy ork banda és valami főkolompos gnóm csaptak itt valami véres bulit. Valami agyoniskolázott csuhás meg is halt. A főmufti csuhás, azóta még hevesebben tartja a miséket.
~ Mintha imádkozással vissza lehetne lapátolni a szart a tehénbe. Pff! ~
*Pycta azonban újra kérdez, szemei furcsán csillognak, melyek kellemetlen érzéssel töltik el a sötételf lányt.*
- Jótól kérded. Mit tudom én… én se értem, de… még beszélik, hogy ezt az átkot valahogy meg lehet törni. Ugyan fogalmam sincs hogyan, Te is nagyon jól tudod, hiszen már többször mondtam, hogy az ilyen dolgokhoz én nem értek. Umonon se tudtam segíteni.
*Ekkor, lép elő és teremti őket le egy csuklyás csuhás. A szerzetes beskatulyázó utasítására Xotara nem bírja megállni, és rosszmájúan elvigyorodik.*
- Persze, világos nappal jöttünk templomot fosztogatni. Jöttünk az arany gyertyatartókért, meg a szent atya pecsétgyűrűjéért.
*A mélységi lány vigyorogva teszi el az íját, de vigyora lehervad, amikor baljós suttogást vegyül a várakozó feszült csendbe. Xotara nem szól semmit, csak Pyctára néz, és fejével biccentve buzdítja a szürke csuhást, hogy adja elő a másik csuhásnak, hogy milyen indíttatásból jöttek ide.*
3775. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-08-11 11:30:44
Üzenet elküldve: 2018-08-11 11:30:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az érme két oldala//
*A sötétség minden sarokba bekúszik, függetlenül attól, hogy gyertyákkal igyekeznek a fényt mindenhová eljuttatni. Baljós csend uralkodik mindenen, a templom most halott arcát mutatja, még az oly kedvelt imapadok is csak porlepte ravatalnak tűnnek. Szokatlanul hideg van, még az általában ismert hűvösséghez képest is. Valahogy a gyertyák fénye sem az igazi, betegnek tűnnek, haloványnak és reszketegnek. Ahogy a két utazó belép, körben a falon néhány kialszik, így nagyobb lesz a félhomály, biztos a huzat tehette, a vaskos ajtó eresztékein lassan, nyikorogva visszacsukódik. Pycta del Ventus kiabálására eleinte senki sem felel, így közelebb lépnek a templom központi helyéhez, majd a mellette lévő ajtóhoz is. Az oltár körül most nincs senki, talán a papok imáikat feladták mára. Kézzel emelt alacsony korlát veszi körbe az oltárt minden oldalról, az oltárt rászáradt, mocskos vér borítja, mely az oldaláról csorogni látszik valamerre. Hirtelen az ököllel vert ajtót felrántja valaki, s egy sötétségbe burkolózó csuklyás csuhás arca jelenik meg, s korholón, sziszegve Pycta del Ventusnak szól:*
- Az ég szerelmére! Éppen szertartás zajlik! Mit akartok, miért zavarjátok a meggyalázott templom szolgáit? *A csuklya alatt fáradt és elgyötört arc néz vissza, táskás szemek és szomorú tekintet, mely most egy árnyalatnyit haragosnak látszik. Közben Pycta háta mögé pillantva feddőn Xotarához is szól:*
- Tedd el a fegyvereidet. Nem látjátok, hogy van így is elég bajunk? Nincs semmink, mit elvihettek! Már mindent széthordtak. *Xotara az oltárt nézve, a sötétség ellenére némi részletet megfigyelhet. Láthatja, amint az oldaláról csorgó vér, úgy két hüvelyknyire az oltárt körbeveszi. A szokványos természeti jelenségekhez viszonyítva a padlón kellene tovább csorognia, de két hüvelyk utána a széle a semmibe vész. Látszik, hogy folyik, de nem látszik, hogy merre. Hűvös szellő csapja meg a lányt, ahogy az oltárra figyel. Baljós és fagyos szellő, ahogy a szinte alig hallható suttogás is furcsa, mi elf füleiket megüti. A pap láthatóan nem hallja, vagy nem vesz tudomást a hangokról, mindenesetre türelmetlenül várakozik a válaszokra.*
*A sötétség minden sarokba bekúszik, függetlenül attól, hogy gyertyákkal igyekeznek a fényt mindenhová eljuttatni. Baljós csend uralkodik mindenen, a templom most halott arcát mutatja, még az oly kedvelt imapadok is csak porlepte ravatalnak tűnnek. Szokatlanul hideg van, még az általában ismert hűvösséghez képest is. Valahogy a gyertyák fénye sem az igazi, betegnek tűnnek, haloványnak és reszketegnek. Ahogy a két utazó belép, körben a falon néhány kialszik, így nagyobb lesz a félhomály, biztos a huzat tehette, a vaskos ajtó eresztékein lassan, nyikorogva visszacsukódik. Pycta del Ventus kiabálására eleinte senki sem felel, így közelebb lépnek a templom központi helyéhez, majd a mellette lévő ajtóhoz is. Az oltár körül most nincs senki, talán a papok imáikat feladták mára. Kézzel emelt alacsony korlát veszi körbe az oltárt minden oldalról, az oltárt rászáradt, mocskos vér borítja, mely az oldaláról csorogni látszik valamerre. Hirtelen az ököllel vert ajtót felrántja valaki, s egy sötétségbe burkolózó csuklyás csuhás arca jelenik meg, s korholón, sziszegve Pycta del Ventusnak szól:*
- Az ég szerelmére! Éppen szertartás zajlik! Mit akartok, miért zavarjátok a meggyalázott templom szolgáit? *A csuklya alatt fáradt és elgyötört arc néz vissza, táskás szemek és szomorú tekintet, mely most egy árnyalatnyit haragosnak látszik. Közben Pycta háta mögé pillantva feddőn Xotarához is szól:*
- Tedd el a fegyvereidet. Nem látjátok, hogy van így is elég bajunk? Nincs semmink, mit elvihettek! Már mindent széthordtak. *Xotara az oltárt nézve, a sötétség ellenére némi részletet megfigyelhet. Láthatja, amint az oldaláról csorgó vér, úgy két hüvelyknyire az oltárt körbeveszi. A szokványos természeti jelenségekhez viszonyítva a padlón kellene tovább csorognia, de két hüvelyk utána a széle a semmibe vész. Látszik, hogy folyik, de nem látszik, hogy merre. Hűvös szellő csapja meg a lányt, ahogy az oltárra figyel. Baljós és fagyos szellő, ahogy a szinte alig hallható suttogás is furcsa, mi elf füleiket megüti. A pap láthatóan nem hallja, vagy nem vesz tudomást a hangokról, mindenesetre türelmetlenül várakozik a válaszokra.*
3774. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-08-11 10:27:09
Üzenet elküldve: 2018-08-11 10:27:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
*Úgy tűnik, hogy szavai elérték a kellő hatást, mert a mélységi lány elnémul egy időre, s bár a csuhás nem pillant felé, szótlanságát annak jelének veszi, hogy sikerült elgondolkodtatnia. Neki ez éppen elég, legalább haladhatnak.
Meghagyja Xotara-t a kellemetlen bizonytalanságban, hogy honnan tud dolgokat, a hit olykor nem racionális alapokon és tényeken nyugszik, mások számára felfoghatatlan megérzéseken és intuíciókon.
A templomnál aztán a gyerekesen duzzogó sötételfet odakint hagyja, akkor is belépett volna a sötétbe burkolózó templomhajóba, ha a lány fizikai erőszakkal fenyegetőzik. Neki itt van dolga, mert ide vezette a megérzése, viszont nem mutatja, de sokkal magabiztosabb volna, ha tudná, hogy miért.
A félhomályhoz gyorsan hozzászokik a szeme, az oltárnál pedig válaszok helyett csak mély csendet talál, ami lüktető fájdalommal kezdi kínozni, mintha gyógyító balzsam helyett sóval kezelnének egy sebet.
A kendő mögött fájdalmas grimaszba rándul az arca, jobbjával halántékát kezdi masszírozni, amikor megérkezik Xotara. A válaszokat nem tőle várta, de úgy tűnik, ezek a szavak is enyhítik a fájdalmát. Összevont szemöldökkel hallgatja a mélységi monológját a meggyalázott oltárról, haragoszöld tekintete közben a kőtömbre siklik, bár ő maga nem tart attól, hogy bármi is megtámadhatná őket idebent.*
- Kik gyalázták meg? És mikor? *Buknak ki a kérdések az ajkain, bár tökéletesen felfogta, hogy Xotara azt mondta, nem ismer részleteket. Ám azt is mondta, hogy nem teszi be a lábát a templomba, most mégis itt van.*
- Kell itt még lennie valakinek. *Mondja indulatos hangon, majd míg a mélységi lány felel neki, elindul az oltár mellett, ahol két ajtót lát a két oldalon.
A könyvtár üresnek tűnik, de csak bepillant, majd máris indul a másik irányba. Nem tudja, hova vezet, de az ajtó zárva, így öklével csap rá párszor, hátha az hatásos lesz és megjelenik valaki, aki segít neki kideríteni, pontosan mi történt itt.*
- Az Erdő Szívére, van itt valaki! *Kiáltja az ajtónak, hangja visszahangot ver a falak között, ahogy visszacsörtet Xotara mellé.*
- De nekem miért kellett ide jönnöm? *Fordul szembe a sötételffel, aki láthatja, hogy a csuhás sötétzöld szemeiben félelem és bizonytalanság szűköl.*
*Úgy tűnik, hogy szavai elérték a kellő hatást, mert a mélységi lány elnémul egy időre, s bár a csuhás nem pillant felé, szótlanságát annak jelének veszi, hogy sikerült elgondolkodtatnia. Neki ez éppen elég, legalább haladhatnak.
Meghagyja Xotara-t a kellemetlen bizonytalanságban, hogy honnan tud dolgokat, a hit olykor nem racionális alapokon és tényeken nyugszik, mások számára felfoghatatlan megérzéseken és intuíciókon.
A templomnál aztán a gyerekesen duzzogó sötételfet odakint hagyja, akkor is belépett volna a sötétbe burkolózó templomhajóba, ha a lány fizikai erőszakkal fenyegetőzik. Neki itt van dolga, mert ide vezette a megérzése, viszont nem mutatja, de sokkal magabiztosabb volna, ha tudná, hogy miért.
A félhomályhoz gyorsan hozzászokik a szeme, az oltárnál pedig válaszok helyett csak mély csendet talál, ami lüktető fájdalommal kezdi kínozni, mintha gyógyító balzsam helyett sóval kezelnének egy sebet.
A kendő mögött fájdalmas grimaszba rándul az arca, jobbjával halántékát kezdi masszírozni, amikor megérkezik Xotara. A válaszokat nem tőle várta, de úgy tűnik, ezek a szavak is enyhítik a fájdalmát. Összevont szemöldökkel hallgatja a mélységi monológját a meggyalázott oltárról, haragoszöld tekintete közben a kőtömbre siklik, bár ő maga nem tart attól, hogy bármi is megtámadhatná őket idebent.*
- Kik gyalázták meg? És mikor? *Buknak ki a kérdések az ajkain, bár tökéletesen felfogta, hogy Xotara azt mondta, nem ismer részleteket. Ám azt is mondta, hogy nem teszi be a lábát a templomba, most mégis itt van.*
- Kell itt még lennie valakinek. *Mondja indulatos hangon, majd míg a mélységi lány felel neki, elindul az oltár mellett, ahol két ajtót lát a két oldalon.
A könyvtár üresnek tűnik, de csak bepillant, majd máris indul a másik irányba. Nem tudja, hova vezet, de az ajtó zárva, így öklével csap rá párszor, hátha az hatásos lesz és megjelenik valaki, aki segít neki kideríteni, pontosan mi történt itt.*
- Az Erdő Szívére, van itt valaki! *Kiáltja az ajtónak, hangja visszahangot ver a falak között, ahogy visszacsörtet Xotara mellé.*
- De nekem miért kellett ide jönnöm? *Fordul szembe a sötételffel, aki láthatja, hogy a csuhás sötétzöld szemeiben félelem és bizonytalanság szűköl.*
3773. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-08-10 23:30:07
Üzenet elküldve: 2018-08-10 23:30:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
*A mélységi lány nem felel semmit az elf csuhás szavaira, és mint általában a hallgatás, most is beleegyezést jelent.*
~ Fejlett önkritikám van… ha nem tudnám, hogy nekem is sok van a rovásomon, nem hagytam volna el a Vadvédet. ~
*Pycta következő szavai ismét meglepetést okoznak Xotnak. A sötételf lány nem érti, hogy a szürke csuhás, mire gondolhat, amikor arról beszél, hogy ő már tapasztalta az Erdő Szívének óvó erejét.*
~ Ez meg miről beszél? Honnan…? De hát én nem mondtam el senkinek, hogy mit tapasztaltam az Erdőmélyén, és hogy találtam rá Ertre és Shenre. Még neki se. ~
*A hitetlen Xotarának, amúgy sejtelme sincs róla, hogy mi másra gondolhat Pycta, ettől egy kicsit össze is zavarodik, így nem is tud szól semmit, csak nézi a szürke csuhás rászegezett mutatóujját.
Amikor, a Templomhoz érnek, és Xot kijelenti, hogy ő oda be nem teszi a lábát, akkor Pycta beleegyezve magára hagyja a duzzogva ücsörgő lányt. Xotara továbbra is hallgat, leszegett állal az ölébe bámulva. Persze, amikor Pycta elsétál, követi a tekintetével a fellépcsőző csuhást, ahogy eltűnik a Templomban.*
~ Akkor se megyek! Nem és nem! Akkor se, ha ez a szentfazék megöleti magát. Nem érdekkel, egy kicsit se. Teszek rá! ~
*Xotara magát győzködve ücsörög tovább, de meredten bámulja a Templom kitárt kapuja mögötti mély-sötétséget.*
~ De mi van, ha ez az idióta csuhás nem is tud róla, hogy mi történt az oltárral? A Vadvédbe a városi hírek nem szoktak eljutni… az Istenek kegyetlen játékáról én is csak a röplapról értesültem. ~
*A sötételf lány pár pillanat múlva fészkelődni kezd, és idegesen kezdi rázni keresztbe tett lábát.*
- Jól van! Az eredarba is!
*Xotara feltápászkodik és Pycta után megy. A lépcsőn haladva, még mindig vonakodva szedi a lábait. A küszöbnél meg is torpan, de mély levegőt véve, belép a Templomba.
A sötételf lány szemeit pihentetően simogatja az épületben uralkodó félhomály. A tömjén szagú levegőben feszült csend lóg. A kellemesen hűvösebb légtér ellenére, Xot izzadni kezd, mint (…)*
~ Jó, még nem füstölgök. ~
*Xotara gyorsan körbe pillant és meglátja az oltárnál álló Pyctát.*
~ Hogy is szokták mondani? Az Istenek házában ne fogj fegyvert? Oh, dehogyis nem. ~
*Xotara leakasztja hátáról az íját, és a szürke csuháshoz sétál. Csak akkor szólal meg, amikor Pycta mellé lép.*
- Csak én.
*Válaszolja meg a csuhás előbbi kérdését, nem mintha a csuhás elf nem tudna jelenlétéről, hiszen a magas légtér és az árkádok sora között, a legkisebb lépés is visszhangot kelt.*
- Tudsz róla, hogy, lehet itt hagyjuk a fogunkat? Csak mert az oltár, ami előtt állunk átkozott. Nem ismerem a részleteket, csak azt tudom, hogy meggyalázták.
*A mélységi lány Pyctára pillant, majd az érdekes zöld színű oltárt fürkészi, mintha bármelyik pillanatba előtörhetne belőle egy kaszabolós démon, vagy valami.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.10 23:44:17
*A mélységi lány nem felel semmit az elf csuhás szavaira, és mint általában a hallgatás, most is beleegyezést jelent.*
~ Fejlett önkritikám van… ha nem tudnám, hogy nekem is sok van a rovásomon, nem hagytam volna el a Vadvédet. ~
*Pycta következő szavai ismét meglepetést okoznak Xotnak. A sötételf lány nem érti, hogy a szürke csuhás, mire gondolhat, amikor arról beszél, hogy ő már tapasztalta az Erdő Szívének óvó erejét.*
~ Ez meg miről beszél? Honnan…? De hát én nem mondtam el senkinek, hogy mit tapasztaltam az Erdőmélyén, és hogy találtam rá Ertre és Shenre. Még neki se. ~
*A hitetlen Xotarának, amúgy sejtelme sincs róla, hogy mi másra gondolhat Pycta, ettől egy kicsit össze is zavarodik, így nem is tud szól semmit, csak nézi a szürke csuhás rászegezett mutatóujját.
Amikor, a Templomhoz érnek, és Xot kijelenti, hogy ő oda be nem teszi a lábát, akkor Pycta beleegyezve magára hagyja a duzzogva ücsörgő lányt. Xotara továbbra is hallgat, leszegett állal az ölébe bámulva. Persze, amikor Pycta elsétál, követi a tekintetével a fellépcsőző csuhást, ahogy eltűnik a Templomban.*
~ Akkor se megyek! Nem és nem! Akkor se, ha ez a szentfazék megöleti magát. Nem érdekkel, egy kicsit se. Teszek rá! ~
*Xotara magát győzködve ücsörög tovább, de meredten bámulja a Templom kitárt kapuja mögötti mély-sötétséget.*
~ De mi van, ha ez az idióta csuhás nem is tud róla, hogy mi történt az oltárral? A Vadvédbe a városi hírek nem szoktak eljutni… az Istenek kegyetlen játékáról én is csak a röplapról értesültem. ~
*A sötételf lány pár pillanat múlva fészkelődni kezd, és idegesen kezdi rázni keresztbe tett lábát.*
- Jól van! Az eredarba is!
*Xotara feltápászkodik és Pycta után megy. A lépcsőn haladva, még mindig vonakodva szedi a lábait. A küszöbnél meg is torpan, de mély levegőt véve, belép a Templomba.
A sötételf lány szemeit pihentetően simogatja az épületben uralkodó félhomály. A tömjén szagú levegőben feszült csend lóg. A kellemesen hűvösebb légtér ellenére, Xot izzadni kezd, mint (…)*
~ Jó, még nem füstölgök. ~
*Xotara gyorsan körbe pillant és meglátja az oltárnál álló Pyctát.*
~ Hogy is szokták mondani? Az Istenek házában ne fogj fegyvert? Oh, dehogyis nem. ~
*Xotara leakasztja hátáról az íját, és a szürke csuháshoz sétál. Csak akkor szólal meg, amikor Pycta mellé lép.*
- Csak én.
*Válaszolja meg a csuhás előbbi kérdését, nem mintha a csuhás elf nem tudna jelenlétéről, hiszen a magas légtér és az árkádok sora között, a legkisebb lépés is visszhangot kelt.*
- Tudsz róla, hogy, lehet itt hagyjuk a fogunkat? Csak mert az oltár, ami előtt állunk átkozott. Nem ismerem a részleteket, csak azt tudom, hogy meggyalázták.
*A mélységi lány Pyctára pillant, majd az érdekes zöld színű oltárt fürkészi, mintha bármelyik pillanatba előtörhetne belőle egy kaszabolós démon, vagy valami.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.10 23:44:17
3772. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-08-10 10:06:41
Üzenet elküldve: 2018-08-10 10:06:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
*Az olcsó tréfa nem töri meg a csuhás lendületét, neki éppen elég, hogy Xotara nem ragadtatja olyanokra magát, amelyek csak tovább bonyolítanák az amúgy sem egyszerű helyzetet. Bár a mélységi lány válaszát az elf hátának mondja, ettől még ugyanúgy hallja őket. Tisztában volt vele, hogy sokan elítélték amiatt, hogy mindenkit beengedett az erődbe, holmi szelekciós erőre hivatkozva, de ettől még ugyanúgy hiszi, hogy jól cselekedett. Végül is senki sem gyújtotta fel az udvarházat vagy mérgezte meg a vizet, tehát nem okozott kárt a csapatnak, mégis talán van abban valami, amit a sötételf mond.*
- Ha jól emlékszem, te sem szerepeltél valami fényesen, mégis ott maradhattál és nem történt tragédia. *Emlékezteti a csuhás. Xotara sem volt könnyű eset, de ettől még megérdemelten és joggal volt az erődben. A csuhás hiszi, hogy nem ez volt a legfőbb probléma.*
- Te már tapasztaltad az Erdő Szívének óvó erejét és segítségét, én még nem tapasztaltam az ellenkezőjét. Majd ha így lesz, akkor vádaskodj. *Fordul vissza és szegezi mutatóujját a sötételf lány mellkasára. A Fákban Lakóra lehet mondani, hogy kegyetlen, hogy nem kedveli a halandókat, de azt nem, hogy ha valaki tisztelettel és megfelelő alázattal fordul felé, akkor ellenére tesz. Ezt Xotara is érezte, nem tagadhatja le, hiába vagdalkozik most ezzel az istentagadó dogmákkal.
Amikor a sötételf lánynak leesik, hogy hova is tartanak, a csuhás is megtorpan és megvilágosodva néz fel a sziklaépületre. Fogalma se volt róla, hogy ide tart, ahogy azt sem tudja, mi történt az oltárral, amely a templomban áll. Amikor Xotara leül a kőre és gyermekmód ellenkezik az épületbe lépés ellen, akkor a csuhás csak egy pillanatra néz vissza rá, majd beleegyezően bólint.*
- Rendben. *Hallatszik a válasz a kendő alól, majd öles léptekkel folytatja útját a templom felé.
Ha Xotara nem gondolja meg magát és dönt maga is a belépés mellett, akkor a csuhás kisvártatva megmássza a pár lépcsőfokot és belép a kitárt fakapun a hűs templombelsőbe. Kicsit lelassít, hogy szemei hozzászokjanak a félhomályhoz, majd egyenesen az oltárig robog, ahol megállva a kőtömb előtt, idegesen kezdi jobbra-balra kapni a fejét.*
- Van itt valaki? *Emeli fel a hangját, hátha talál valakit, aki meg tudja mondani neki, hogy miért kellett idejönnie, az Erdő Szíve miért rendelte ide ahelyett, hogy Erdőmélye vadonjába vezette volna.*
*Az olcsó tréfa nem töri meg a csuhás lendületét, neki éppen elég, hogy Xotara nem ragadtatja olyanokra magát, amelyek csak tovább bonyolítanák az amúgy sem egyszerű helyzetet. Bár a mélységi lány válaszát az elf hátának mondja, ettől még ugyanúgy hallja őket. Tisztában volt vele, hogy sokan elítélték amiatt, hogy mindenkit beengedett az erődbe, holmi szelekciós erőre hivatkozva, de ettől még ugyanúgy hiszi, hogy jól cselekedett. Végül is senki sem gyújtotta fel az udvarházat vagy mérgezte meg a vizet, tehát nem okozott kárt a csapatnak, mégis talán van abban valami, amit a sötételf mond.*
- Ha jól emlékszem, te sem szerepeltél valami fényesen, mégis ott maradhattál és nem történt tragédia. *Emlékezteti a csuhás. Xotara sem volt könnyű eset, de ettől még megérdemelten és joggal volt az erődben. A csuhás hiszi, hogy nem ez volt a legfőbb probléma.*
- Te már tapasztaltad az Erdő Szívének óvó erejét és segítségét, én még nem tapasztaltam az ellenkezőjét. Majd ha így lesz, akkor vádaskodj. *Fordul vissza és szegezi mutatóujját a sötételf lány mellkasára. A Fákban Lakóra lehet mondani, hogy kegyetlen, hogy nem kedveli a halandókat, de azt nem, hogy ha valaki tisztelettel és megfelelő alázattal fordul felé, akkor ellenére tesz. Ezt Xotara is érezte, nem tagadhatja le, hiába vagdalkozik most ezzel az istentagadó dogmákkal.
Amikor a sötételf lánynak leesik, hogy hova is tartanak, a csuhás is megtorpan és megvilágosodva néz fel a sziklaépületre. Fogalma se volt róla, hogy ide tart, ahogy azt sem tudja, mi történt az oltárral, amely a templomban áll. Amikor Xotara leül a kőre és gyermekmód ellenkezik az épületbe lépés ellen, akkor a csuhás csak egy pillanatra néz vissza rá, majd beleegyezően bólint.*
- Rendben. *Hallatszik a válasz a kendő alól, majd öles léptekkel folytatja útját a templom felé.
Ha Xotara nem gondolja meg magát és dönt maga is a belépés mellett, akkor a csuhás kisvártatva megmássza a pár lépcsőfokot és belép a kitárt fakapun a hűs templombelsőbe. Kicsit lelassít, hogy szemei hozzászokjanak a félhomályhoz, majd egyenesen az oltárig robog, ahol megállva a kőtömb előtt, idegesen kezdi jobbra-balra kapni a fejét.*
- Van itt valaki? *Emeli fel a hangját, hátha talál valakit, aki meg tudja mondani neki, hogy miért kellett idejönnie, az Erdő Szíve miért rendelte ide ahelyett, hogy Erdőmélye vadonjába vezette volna.*
3771. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-08-10 01:46:22
Üzenet elküldve: 2018-08-10 01:46:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
*Pycta kareltörős fenyegetésére, amiről Xotara pontos tudja, hogy nem üres ígéret, nem riad meg.*
- Akkor én leszek a félkarú rabló.
*Pycta csak csörtet tovább, mint egy dúvad. Aztán a 'vezér' jelzőre kicsit kiakad a szürke csuhás.*
- Jól van… nem kell felkapni a vizet.
*Amikor az elf csuhás önmagát kezdi ostorozni, a mögötte haladó Xot szemeit forgatja.*
- Pff! Senki sem tökéletes, de nem fogok jó pofizva hazudni neked. Én megmondtam, hogy nem kéne mindenkit csak úgy beengedni az erődbe. Meg kifújni a porcukrot a valagukból.
*Pycta kezdi vallási irányba elterelni a beszélgetésnek, igazán csak jó indulattal nevezhető, szóváltásukat.*
- Hagyjál a Fában Lakóddal! Meg ezzel a vallási izével. Az Istenek csak olykor szórakozva belematatnak az életünkbe, mert nekik nincs, mert halhatatlanok, és jól esik cseszegetni a minket.
*Xotara kezeivel a derékszíjába akaszkodva, fekete köpenyével a vállán, halad Pycta mögött kényelmesen. A sötételf lány nem siet, és nem is slattyog, inkább szórakozottan szedi a lábait, ahogy az is szórakoztatja, ahogy a szürke csuhás töri az utat, félre lökdösve az embereket. Ismerős utcára térnek rá, Xot járt már erre. Ekkor, megpillantja az égbenyúló tornyos épületet.*
~ Na, neee! ~
*Xotara hallotta a városban a közszájon forgó pletykákból, hogy a templomban valami fene nagy istenkáromlás és oltárgyalázás volt. A mélységi lányban azonnal összeáll a kép, hogy Pycta hova tart. Xot megtorpanva lecövekel.*
- Én oda be nem megyek! Nem fognak velem szórakozni a mocsadék Istenek!
~ Meg aztán, lehet, amikor belépek elkezdek füstölögni, vagy mit t'om én. ~
*Xotara a templom előtt leül a macskakövekre, hátát egy épület falának vetve, lábait keresztbe pakolva, karjait összefonva, állát leszegve, mint egy duzzogó kislány. Hiszen, ő megpróbált változni, és amikor már ostobán azt hitte, hogy sikerült egyenesbe jönnie magával, akkor jött az a isteni színjáték a Vadvéd kapujában, kibillentve a sötételf lányt a nem rég megtalált egyensúlyából.*
*Pycta kareltörős fenyegetésére, amiről Xotara pontos tudja, hogy nem üres ígéret, nem riad meg.*
- Akkor én leszek a félkarú rabló.
*Pycta csak csörtet tovább, mint egy dúvad. Aztán a 'vezér' jelzőre kicsit kiakad a szürke csuhás.*
- Jól van… nem kell felkapni a vizet.
*Amikor az elf csuhás önmagát kezdi ostorozni, a mögötte haladó Xot szemeit forgatja.*
- Pff! Senki sem tökéletes, de nem fogok jó pofizva hazudni neked. Én megmondtam, hogy nem kéne mindenkit csak úgy beengedni az erődbe. Meg kifújni a porcukrot a valagukból.
*Pycta kezdi vallási irányba elterelni a beszélgetésnek, igazán csak jó indulattal nevezhető, szóváltásukat.*
- Hagyjál a Fában Lakóddal! Meg ezzel a vallási izével. Az Istenek csak olykor szórakozva belematatnak az életünkbe, mert nekik nincs, mert halhatatlanok, és jól esik cseszegetni a minket.
*Xotara kezeivel a derékszíjába akaszkodva, fekete köpenyével a vállán, halad Pycta mögött kényelmesen. A sötételf lány nem siet, és nem is slattyog, inkább szórakozottan szedi a lábait, ahogy az is szórakoztatja, ahogy a szürke csuhás töri az utat, félre lökdösve az embereket. Ismerős utcára térnek rá, Xot járt már erre. Ekkor, megpillantja az égbenyúló tornyos épületet.*
~ Na, neee! ~
*Xotara hallotta a városban a közszájon forgó pletykákból, hogy a templomban valami fene nagy istenkáromlás és oltárgyalázás volt. A mélységi lányban azonnal összeáll a kép, hogy Pycta hova tart. Xot megtorpanva lecövekel.*
- Én oda be nem megyek! Nem fognak velem szórakozni a mocsadék Istenek!
~ Meg aztán, lehet, amikor belépek elkezdek füstölögni, vagy mit t'om én. ~
*Xotara a templom előtt leül a macskakövekre, hátát egy épület falának vetve, lábait keresztbe pakolva, karjait összefonva, állát leszegve, mint egy duzzogó kislány. Hiszen, ő megpróbált változni, és amikor már ostobán azt hitte, hogy sikerült egyenesbe jönnie magával, akkor jött az a isteni színjáték a Vadvéd kapujában, kibillentve a sötételf lányt a nem rég megtalált egyensúlyából.*
3770. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-07-11 03:11:24
Üzenet elküldve: 2018-07-11 03:11:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Az erdei lovaglás igazán jóra sikeredik, a póni kezes, mint egy bárány és Aezmorin sem próbált minden egyes kanyarban lepottyanni a nyeregből, így egy idő után úgy dönt, hogy visszamegy a városba. Ismét a folyóparton lépteti lovát, de már teljes magabiztossággal és még ahhoz is van kedve, hogy biccentsen egyet-egyet az arra járóknak, akik megcsodálják gyönyörű pónilovát. Már persze lehet, hogy sokan csak azért nézik, hogy aztán jót röhöghessenek az alacsony szerzeten, meg a lován, de a gnóm úgy érzi kár ilyesmin rágódnia, és ezzel elrontania a kedvét. Borzas ügyesen viszi célja felé, és csak ott szál le a lóról, ahol úgy ítéli meg, hogy a hátas könnyebben tud járni a gnóm súlya nélkül. Nyilván egyébként maradhatna rajta, viszont nem szeretné megterhelni a lovat ilyesmivel.
Ha már úgyis a templomkertnél tért be a városba, akkor benéz a templomba is, hátha Gré még ott található. Töviről hegyire szétnéz, még a templom alatti könyvtár sötét zugaiban is körbekémlel, hátha rátalál, de nincs szerencséje. Vagyis nézőpont kérdése. Amúgy sem akar nagyon tőle semmit, így egy idő után felmegy a templomi részbe és leül egy padra. A lovat kikötötte, és a múltkor sem fújták meg, ráadásul elég közel ül a bejárathoz, ha a póni nyerítésbe kezdene, azonnal ki tud szaladni, hogy a segítségére legyen.
Elmélyülten nézi az oltárt, amíg a papok végzik a dolgukat és azon gondolkozik, vajon mennyi lehet az igazság abban, amit a sötételfnek mondott. Vajon tényleg csak átverik az isteniszerű lények a jó népet, vagy esetleg komolyan harcban állnak egymással? Aezmorin nem tudja, de nem lenne meglepve, ha az egész csak egy ócska átverés lenne. Ezt a nézetét viszont a templomban lévő papokkal nem fogja megvitatni, nehogy a vér szolgájának tekintsék és meglincseljék. *
Ha már úgyis a templomkertnél tért be a városba, akkor benéz a templomba is, hátha Gré még ott található. Töviről hegyire szétnéz, még a templom alatti könyvtár sötét zugaiban is körbekémlel, hátha rátalál, de nincs szerencséje. Vagyis nézőpont kérdése. Amúgy sem akar nagyon tőle semmit, így egy idő után felmegy a templomi részbe és leül egy padra. A lovat kikötötte, és a múltkor sem fújták meg, ráadásul elég közel ül a bejárathoz, ha a póni nyerítésbe kezdene, azonnal ki tud szaladni, hogy a segítségére legyen.
Elmélyülten nézi az oltárt, amíg a papok végzik a dolgukat és azon gondolkozik, vajon mennyi lehet az igazság abban, amit a sötételfnek mondott. Vajon tényleg csak átverik az isteniszerű lények a jó népet, vagy esetleg komolyan harcban állnak egymással? Aezmorin nem tudja, de nem lenne meglepve, ha az egész csak egy ócska átverés lenne. Ezt a nézetét viszont a templomban lévő papokkal nem fogja megvitatni, nehogy a vér szolgájának tekintsék és meglincseljék. *
3769. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-07-10 20:07:44
Üzenet elküldve: 2018-07-10 20:07:44
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//a meggyalázott oltár//
* Úgy tűnik, hogy gnóm főszereplőnknek nem teszik az ideológia, melyet a város alja népsége magáénak vall az utóbbi napokban. Nem csak elvi, de gyakorlati okai is vannak ellenérzésének. Egészen konkrétan az élete féltése.*
-Nem, nem! Egy ló birtoklása nem lehet ok senkinek se a megölésére. *suttogja halkan, de jól érezhetően ingerülten, a másik szavába vágva* Semmit nem bizonyít a gazdagságodból, hogy van egy jószágod. Tisztességes alakoknak is van. De Ezek *mutat ő is arra, ahol a felfordulás központját sejti, a barakkok felé* sokkal többet tettek életükben a halálukért. Elnyomták, megbélyegezték a sötételfeket és más szerencsétlen sorsúakat. Valahányszor bementem abba a puccos városrészbe, már a kutyáik is úgy néztek rám, mintha valami bűnöző lennék.
És nem érdekelte őket, hogy nem ismernek. Leírtak már a képemre ránézve is.
* A dél felé indulás és a város megmentése sem tetszett a Ratraxurgból jött idegennek. És ezen már kevésbé csodálkozott a Hifeti fiú, hiszen semmi köze az itteni dolgokhoz és a város jövőjéhez. Még ha imponáló lenne a zsoldosnak, hogy történeteket mesélnének róla egy ilyen tett után hosszú évszázadokig, be kellett látnia azt, hogy ő sem biztos, hogy egész életét itt akarja tölteni. Ahogy idejött, úgy távozik tovább majd egyszer nővérével. Legalább is ez a tervük.*
-Ostobaság lenne hagyni, hogy megöljenek és én főként nem tartanám viccesnek. De alig ha hiszem, hogy az itteniek tudnának eleget a szakrális mágia sötét oldaláról.
A tudás nélkül pedig hogy értenék meg az itt történteket?
Ígérj meg valamit nekem! Felpofozzuk egymást, ha valaha is önként akarnánk a véroltárra menni. Ilyet nem játszunk.
3768. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-07-10 19:15:25
Üzenet elküldve: 2018-07-10 19:15:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A meggyalázott oltár//
* Aezmorin egy kissé hátrahőköl a sötételf kijelentései miatt és furán néz rá, aztán megrázza a fejét és széttárja kezeit. Értetlensége kiül az arcára. *
- Már megbocsáss, de magad mondtad, hogy a sötétség istene hülyíti be az őrjöngő tömeget és akkor drukkoljak nekik? - * mutat mindkét kezével a templom kijárata felé, amerre a felfordulást sejteni véli. * - Mellesleg egyetlen rebelliónak sem vagyok a híve, így igen, azokat pártolnám, akik békésen élnek és nem akarnak másokat a fejüktől megszabadítani. Ez olyan nagyon rossz dolog szerinted? - * kérdi érdeklődve, aztán legyint egyet. * - De, mivel én nem ismerem az itteni népnyúzókat, ahogy te fogalmaztál, így az egész nem érdekel. Tegyék a lázadók, amit akarnak, csak engem hagyjanak békén, de vajon megtennék? Lám, odakint van egy lovam, tehát nyugodtan rám lehet sütni, hogy tehetős vagyok, ki tudja, még mim van azonkívül. Bizonyára én is tökéletesen alkalmassá válok a logikájuk szerint, hogy felkoncoljanak. Mellesleg te is, hisz neked is van lovad. Amúgy meg az elf nem ide valósi, hanem az északi nagy tótól jött. Semmi köze az artheniori helyzethez, mégis a halálát kívánod. Tényleg ez lenne a helyes út? * - nem, aligha, de a sötételfet kicsit fűti az indulat valamiért. Lehet, hogy az itteni nagyurak tényleg elnyomják a szegényebb népeket, de az, hogy leölik őket aligha lehet megoldás. Főleg, hogy ki tudja hol ér véget az öldöklés. * - Mellesleg szerinted a gyerekeiket is tök jogos legyilkolni? Egyszer úgyis felnőnek, ugye? Hát ez! Pontosan ez a lázadás bakija. Értelmetlen és ostoba - * von vállat egykedvűen. Persze annyira nem érdekli, de ha valaki máshogy nem képes boldogulni, csak a vagyonosokra ráfogni életének keserűségét, az már önmagában is szegénységi bizonyítvány. *
- Tehát, ha jól értem te tanulni akarsz a sötét isten szolgáitól? * - suttogja amilyen halkan csak lehet, hogy még a sötételf azért meghallja. * - Olyanoktól, akik feláldoztak egy gnóm lányt azon az oltáron? - * mutat a kőépítményre. * - Meg kell mondjam, marhára nem tetszik a dolog nekem, főleg, hogy veled kéne tartanom. Nem szeretném azt látni, hogy valamelyikünket kifingatnak egy marha jó áldozás közepette. Talán annyira behülyítenek, hogy még vihogunk és éljenzünk, amikor a kést belénk mártják. - * nem igazán élvezné a dolgot, és egyáltalán nem is tetszik neki az ötlet. Besétálni az oroszlán barlangjába, hogy ott felkínálják magukat a Saterethnek. Ebből a gnóm igazán nem kér.
Gré a kijárat felé lendül, aztán a könyvtár irányába és mit ad isten, hát a gnóm követi, és halkan beszélgetnek. Aezmorin nagyon reméli, hogy a hátas még odakint lesz, mire kijönnek. *
- Hát ez remek. Legalább a hátadra vetted, hogy esélyes legyen egy ocsmány ragály? * - ennyire nem nézi hülyének, bár ha friss a hulla, akkor attól nem kell tartani. Többnapos esetében már kérdéses a holtest elővigyázatlan megközelítése. *
* Aezmorin egy kissé hátrahőköl a sötételf kijelentései miatt és furán néz rá, aztán megrázza a fejét és széttárja kezeit. Értetlensége kiül az arcára. *
- Már megbocsáss, de magad mondtad, hogy a sötétség istene hülyíti be az őrjöngő tömeget és akkor drukkoljak nekik? - * mutat mindkét kezével a templom kijárata felé, amerre a felfordulást sejteni véli. * - Mellesleg egyetlen rebelliónak sem vagyok a híve, így igen, azokat pártolnám, akik békésen élnek és nem akarnak másokat a fejüktől megszabadítani. Ez olyan nagyon rossz dolog szerinted? - * kérdi érdeklődve, aztán legyint egyet. * - De, mivel én nem ismerem az itteni népnyúzókat, ahogy te fogalmaztál, így az egész nem érdekel. Tegyék a lázadók, amit akarnak, csak engem hagyjanak békén, de vajon megtennék? Lám, odakint van egy lovam, tehát nyugodtan rám lehet sütni, hogy tehetős vagyok, ki tudja, még mim van azonkívül. Bizonyára én is tökéletesen alkalmassá válok a logikájuk szerint, hogy felkoncoljanak. Mellesleg te is, hisz neked is van lovad. Amúgy meg az elf nem ide valósi, hanem az északi nagy tótól jött. Semmi köze az artheniori helyzethez, mégis a halálát kívánod. Tényleg ez lenne a helyes út? * - nem, aligha, de a sötételfet kicsit fűti az indulat valamiért. Lehet, hogy az itteni nagyurak tényleg elnyomják a szegényebb népeket, de az, hogy leölik őket aligha lehet megoldás. Főleg, hogy ki tudja hol ér véget az öldöklés. * - Mellesleg szerinted a gyerekeiket is tök jogos legyilkolni? Egyszer úgyis felnőnek, ugye? Hát ez! Pontosan ez a lázadás bakija. Értelmetlen és ostoba - * von vállat egykedvűen. Persze annyira nem érdekli, de ha valaki máshogy nem képes boldogulni, csak a vagyonosokra ráfogni életének keserűségét, az már önmagában is szegénységi bizonyítvány. *
- Tehát, ha jól értem te tanulni akarsz a sötét isten szolgáitól? * - suttogja amilyen halkan csak lehet, hogy még a sötételf azért meghallja. * - Olyanoktól, akik feláldoztak egy gnóm lányt azon az oltáron? - * mutat a kőépítményre. * - Meg kell mondjam, marhára nem tetszik a dolog nekem, főleg, hogy veled kéne tartanom. Nem szeretném azt látni, hogy valamelyikünket kifingatnak egy marha jó áldozás közepette. Talán annyira behülyítenek, hogy még vihogunk és éljenzünk, amikor a kést belénk mártják. - * nem igazán élvezné a dolgot, és egyáltalán nem is tetszik neki az ötlet. Besétálni az oroszlán barlangjába, hogy ott felkínálják magukat a Saterethnek. Ebből a gnóm igazán nem kér.
Gré a kijárat felé lendül, aztán a könyvtár irányába és mit ad isten, hát a gnóm követi, és halkan beszélgetnek. Aezmorin nagyon reméli, hogy a hátas még odakint lesz, mire kijönnek. *
- Hát ez remek. Legalább a hátadra vetted, hogy esélyes legyen egy ocsmány ragály? * - ennyire nem nézi hülyének, bár ha friss a hulla, akkor attól nem kell tartani. Többnapos esetében már kérdéses a holtest elővigyázatlan megközelítése. *
3767. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-07-10 18:51:59
Üzenet elküldve: 2018-07-10 18:51:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//a meggyalázott oltár//
* Meglepődik a megbízó kijelentésén. És hangot is ad döbbenetének.*
-Te azoknak a nyársat nyelt népnyúzóknak drukkolsz? Nem a szegények tehetnek arról, hogy nem tudják a megélhetésüket megkeresni, hanem azoké a húsosfazekaké, akik kirabolják őket.
Pfffüüü! Kereskedők, akik túlárazzák a árukat. Nem csak százötvenért van a piacon se hátas! Pedig annyiból tisztességesen meg lehet élni egy jó darabig.
No meg olyan nemesek, mint akivel például a Pegazus fogadóban találkoztunk. A pökhendi stílusa miatt nem sajnálnám, ha elkapnák az utcán a bájos női rokonával együtt. Neki miből nőtt meg annyira az orra? Kemény munkától vagy csak egész életében mások hátáról húzta le a bőrt, hogy neki több és még több legyen? Világunk igazi kifosztói.
És kiket sorolsz a szegények közé? Az egyszerű kovács inast? A fazekast? Vagy a raktárak hordárjait? Ők lennének azok, akik saját maguk megélhetéséről sem tudnak gondoskodni?
* A homlokához emeli jobb kezét és gondterhelten kis fejfogás után hátra simítja a haját.*
-Azt hiszem, jobb lenne innen menni. Mármint nem a templomból, hanem a városból. Ez nem biztos, hogy teljesen én vagyok.
Délen vannak olyan papjai a vér istenének, akik magas szintre jutottak. Tőlük kellene tanulni, hogy megértsük az összes összefüggést.
* Először a kijárat felé tesz pár lépést, majd valamiért úgy dönt, inkább mégis a Könyvtár felé veszi az útját.*
-Nem hallottad? *kérdezi megvetően* A Tanács magára hagyta az embereket és a hullákat. Anyagi válságban vannak a drágalátos nagyurak. Már egy jó ideje. A tisztességes emberekre bízták, hogy önkéntes alapon annyi holttestet szállítsanak el, amennyit akarnak... és tudnak.
Én megtettem a magam részét.
* Úgy érzi le kell ülnie, de nem itt. Nem akar közösködni ezekkel az ájtatos manókkal.*
3766. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-07-10 17:03:08
Üzenet elküldve: 2018-07-10 17:03:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A meggyalázott oltár//
* Aezmorin a fejét csóválva sóhajt. Vallás! Mennyivel egyszerűbb lenne nélküle az élet. Az éhséglázadást azért reméli a városőrség megoldja. Ha a szegények kerülnek hatalomra, akkor az komoly változásokat hoz, nem feltétlen jó irányba. *
- Bízzunk benne, hogy a gazdagok maradnak a helyükön, és nem ölik meg mindet. Ostobaság lenne, ha a várost olyanok vennék át, akik még a betevőt sem nagyon tudják megteremteni saját maguk számára - * ha bekövetkezne ilyesmi, akkor a csőcselék nem állna meg a gazdagoknál, hanem mindenkit ellenségnek tekintve előbb-utóbb azokat is fenyegetnék, akiknek a vagyona éppen csak eléri a jómód és átlagosság határát. Persze lehet, hogy ez a csőcselék racionálisan gondolkozna, de ezt elég nehezen tudja elképzelni, elvégre egy sötét istent követnek, akinek a vér és pusztulás a mániája. *
- Remek, nem mintha ez már akkor nagyon számítana neki, de jól tetted. Viszont - * néz a sötételfre kissé kétkedően. * - Kivel akaszt találkozni és hova akarsz menni? * - némileg nehezen tudja elképzelni, hogy attól, mert találkoznak valakivel és kikérdezik, máris meg tudják oldani Arthenior biztonsági problémáját. A hírnév nem érdekli, az viszont annál inkább, hogy mi lehet Gré úti célja és mégis miféle alakokkal kellene találkozniuk. Természetesen nem tetszik neki a dolog, így minél többet meg akar tudni a délre történő kirándulásról. *
- Ha a lázadást leverik, a hullákat bizonyára elszállítják a hatóságok - * már, ha van valamilyen hivatalos szerve Artheniornak, ami a vészhelyzetek után a város problémáival kezd foglalkozni. Ha nincs, akkor viszont a lakosság érdeke, hogy a betegségek elkerülése végett a halottakat megfelelő helyre szállítsák, vagy elégessék, ha túlságosan hosszadalmas lenne az eltemetés procedúrája. *
* Aezmorin a fejét csóválva sóhajt. Vallás! Mennyivel egyszerűbb lenne nélküle az élet. Az éhséglázadást azért reméli a városőrség megoldja. Ha a szegények kerülnek hatalomra, akkor az komoly változásokat hoz, nem feltétlen jó irányba. *
- Bízzunk benne, hogy a gazdagok maradnak a helyükön, és nem ölik meg mindet. Ostobaság lenne, ha a várost olyanok vennék át, akik még a betevőt sem nagyon tudják megteremteni saját maguk számára - * ha bekövetkezne ilyesmi, akkor a csőcselék nem állna meg a gazdagoknál, hanem mindenkit ellenségnek tekintve előbb-utóbb azokat is fenyegetnék, akiknek a vagyona éppen csak eléri a jómód és átlagosság határát. Persze lehet, hogy ez a csőcselék racionálisan gondolkozna, de ezt elég nehezen tudja elképzelni, elvégre egy sötét istent követnek, akinek a vér és pusztulás a mániája. *
- Remek, nem mintha ez már akkor nagyon számítana neki, de jól tetted. Viszont - * néz a sötételfre kissé kétkedően. * - Kivel akaszt találkozni és hova akarsz menni? * - némileg nehezen tudja elképzelni, hogy attól, mert találkoznak valakivel és kikérdezik, máris meg tudják oldani Arthenior biztonsági problémáját. A hírnév nem érdekli, az viszont annál inkább, hogy mi lehet Gré úti célja és mégis miféle alakokkal kellene találkozniuk. Természetesen nem tetszik neki a dolog, így minél többet meg akar tudni a délre történő kirándulásról. *
- Ha a lázadást leverik, a hullákat bizonyára elszállítják a hatóságok - * már, ha van valamilyen hivatalos szerve Artheniornak, ami a vészhelyzetek után a város problémáival kezd foglalkozni. Ha nincs, akkor viszont a lakosság érdeke, hogy a betegségek elkerülése végett a halottakat megfelelő helyre szállítsák, vagy elégessék, ha túlságosan hosszadalmas lenne az eltemetés procedúrája. *
3765. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-07-10 15:35:56
Üzenet elküldve: 2018-07-10 15:35:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//a meggyalázott oltár//
* Sötételf hősünk megvonja a vállát.*
-Lehet az istenek sem felosztották egymás között a híveket, csupán játszanak velünk. De a kisembernek nem is feltétlenül ez a fontos. Hanem a suttogott igék mögött milyen gesztenyét tud mégis kikaparni.
Ezeknek is *int a fejével a Gazdagnegyed felé* kevésbé fontos az, hogy az egész város átveszi-e az isten imádatát vagy marad minden a régiben. Csak az a kérdés, hogy az ő pocijukba mi kerül...
Még korai lenne megmondani, hogy a gazdagok legyilkolása után visszaáll-e minden olyannak, mint volt. Mindenesetre úgy is tekinthetünk az éhséglázadásra, mint egy gigantikus véráldozat a Sötét Úrnak.
* Az elvont dolgokról viszont ideje visszatérni a konkrétumokhoz. És elkezdeni tervezni*
-Még van egy napunk indulásig. Addig megjárjuk lóháton és holnap indulhatunk. Találkozunk valakivel, aki sokkal többet tudhat az itteni eseményekről. Kikérdezhetjük és megoldhatjuk a város biztonsági problémáját.
Jó tapasztalat lenne számunkra és nagy elismerést szereznénk Artheniorban. Vagy... talán névtelen senkik maradnánk.
Az egyik ide betörő holttestét én magam húztam el a Temetőig. A papokban annyi becsület nem volt, hogy ellenségeiket méltón eltemessék a csatában mutatott bátorságuk előtt tisztelegve.
Úgy éreztem, mindenkinek kijár a halál után a méltó bánásmód.
* Kinézett a nagy ajtón és elgondolkodik*
-És az élők is megérdemelnék, hogy ne üsse fel a fejét néhány ragály, ne szaporodjanak el a patkányok. De igen nagyívű elképzelés lenne, hogy egyedül mindenkit elvigyek a krematóriumig.
3764. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-07-10 14:37:23
Üzenet elküldve: 2018-07-10 14:37:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A meggyalázott oltár//
* Aezmorin hallgatja a hasonlatot, majd megvonja a vállát. *
- Miért követelnék vissza egy olyan urat, akit a másik le tudott fizetni? Ennek nem lenne értelme, és annak sem, hogy egy földesúr önként elveszítse a földjét, és távozzon a birtokáról, hacsak nem olyan összegről van szó, amiért megéri. Ha mondjuk halódik a birtok, de ezt a másik fél nem tudja, akkor könnyedén belemehet a régi tulaj. Mellesleg egyszerűbb lenne csak simán kifizetni a vételárat. A parasztok helyzete meg senkit sem érdekel. A nagyurak mindig is játszanak az alávetettjeikkel. Néha csak úgy heccből egymás birtokára támadnak és ott aztán vagy nyernek, vagy visszavonulnak. A lényeg, hogy a hatalmasok nem nézik a jobbágyok sorsát, ahogy az istenek sem nézik a hívők sorsát. Egy valami kell nekik: hit! A földesúrnak munkás kezek kellenek, az isteneknek pedig szintén, csak azok a fajták, amelyek imára kulcsolódnak és nem földbe vájják a kapát. - * Gré hasonlata pontosan leírja az istennek nevezettek játszmáit. Így van ez, akár hiszik, akár nem. Vagyis, nem biztos, hogy így van, de nem árt ezt a lehetőséget is számon tartani, mert nem elképzelhetetlen, ha már a nemesek és parasztok viszonyával írták le az istenek és hívők helyzetét. Aezmorin egyébként abból az abszurditásból nem kér, hogy valami jó vagy gonosz. Ilyen nincs. Valószínűleg Saterethnek is megvan a maga racionális célja, ami talán az itteni világ lakóinak szemében gonoszság, de a sötét istennek létszükség. A marha szemszögéből a vágóhíd sem kedves és jóságos dolog, mégsem lehetne a hentesekre azt mondani, hogy gonoszak. Így valószínűleg a Satereth sem tekint magára így. Egyszerűen más az értékrendje. *
- De ez a lényeg. Nem kell kiderülnie - * vonja meg a vállát egykedvűen. * - Legalábbis ezek az entitások mindent meg fognak tenni, hogy a színjáték folytatódjon, már ha erről van szó. Persze lehet, hogy tévedek, de igazából mindegy is mi az igazság, nem? Vannak és kész, új varázslatokat hoztak, meg némi halált és pusztulást, de végső soron gazdagították a civilizációt. Az igazság meg olyan mint a fing, előbb-utóbb mindenki kitermeli a saját maga igazát - * amúgy sincs abszolút igazság. Aezmorin bár nem tudja kik azok a thargok, de ha harcoltak, akkor biztos valami bérenc banda, akik jó pénzért hajlandóak segíteni. *
- Valóban beszélni kellene valakivel, aki képes erre. Furdalja a kíváncsiságomat eléggé a téma - * enyhe grimaszt villant, aztán megfordul a fejében, hogy a naplója várhat-e esetleg, vagy sem, de ha könyve mozgásban van, akkor idővel elveszíthetik a nyomot, míg a varázslók talán életben képesek addig maradni, amíg elkezdenek dél felé menni. Már persze, ha Aezmorin nem dobbant vissza Ratraxurgba, amint a naplója megvan. Talán igen, talán nem, de az mindenesetre igencsak érdekes fejezet lenne a művében, ha az istenekről és az új varázslatokról értekezne. Ezt még megfontolja. *
* Aezmorin hallgatja a hasonlatot, majd megvonja a vállát. *
- Miért követelnék vissza egy olyan urat, akit a másik le tudott fizetni? Ennek nem lenne értelme, és annak sem, hogy egy földesúr önként elveszítse a földjét, és távozzon a birtokáról, hacsak nem olyan összegről van szó, amiért megéri. Ha mondjuk halódik a birtok, de ezt a másik fél nem tudja, akkor könnyedén belemehet a régi tulaj. Mellesleg egyszerűbb lenne csak simán kifizetni a vételárat. A parasztok helyzete meg senkit sem érdekel. A nagyurak mindig is játszanak az alávetettjeikkel. Néha csak úgy heccből egymás birtokára támadnak és ott aztán vagy nyernek, vagy visszavonulnak. A lényeg, hogy a hatalmasok nem nézik a jobbágyok sorsát, ahogy az istenek sem nézik a hívők sorsát. Egy valami kell nekik: hit! A földesúrnak munkás kezek kellenek, az isteneknek pedig szintén, csak azok a fajták, amelyek imára kulcsolódnak és nem földbe vájják a kapát. - * Gré hasonlata pontosan leírja az istennek nevezettek játszmáit. Így van ez, akár hiszik, akár nem. Vagyis, nem biztos, hogy így van, de nem árt ezt a lehetőséget is számon tartani, mert nem elképzelhetetlen, ha már a nemesek és parasztok viszonyával írták le az istenek és hívők helyzetét. Aezmorin egyébként abból az abszurditásból nem kér, hogy valami jó vagy gonosz. Ilyen nincs. Valószínűleg Saterethnek is megvan a maga racionális célja, ami talán az itteni világ lakóinak szemében gonoszság, de a sötét istennek létszükség. A marha szemszögéből a vágóhíd sem kedves és jóságos dolog, mégsem lehetne a hentesekre azt mondani, hogy gonoszak. Így valószínűleg a Satereth sem tekint magára így. Egyszerűen más az értékrendje. *
- De ez a lényeg. Nem kell kiderülnie - * vonja meg a vállát egykedvűen. * - Legalábbis ezek az entitások mindent meg fognak tenni, hogy a színjáték folytatódjon, már ha erről van szó. Persze lehet, hogy tévedek, de igazából mindegy is mi az igazság, nem? Vannak és kész, új varázslatokat hoztak, meg némi halált és pusztulást, de végső soron gazdagították a civilizációt. Az igazság meg olyan mint a fing, előbb-utóbb mindenki kitermeli a saját maga igazát - * amúgy sincs abszolút igazság. Aezmorin bár nem tudja kik azok a thargok, de ha harcoltak, akkor biztos valami bérenc banda, akik jó pénzért hajlandóak segíteni. *
- Valóban beszélni kellene valakivel, aki képes erre. Furdalja a kíváncsiságomat eléggé a téma - * enyhe grimaszt villant, aztán megfordul a fejében, hogy a naplója várhat-e esetleg, vagy sem, de ha könyve mozgásban van, akkor idővel elveszíthetik a nyomot, míg a varázslók talán életben képesek addig maradni, amíg elkezdenek dél felé menni. Már persze, ha Aezmorin nem dobbant vissza Ratraxurgba, amint a naplója megvan. Talán igen, talán nem, de az mindenesetre igencsak érdekes fejezet lenne a művében, ha az istenekről és az új varázslatokról értekezne. Ezt még megfontolja. *
3763. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-07-10 13:51:01
Üzenet elküldve: 2018-07-10 13:51:01
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//a meggyalázott oltár//
* Minél többet beszélnek a dologról, Aezmorinnak annál több kérdése van. És Grawokot pedig egyre jobban lenyűgözi, hogy logikusan gondolkodik a misztikumról, mégsem válnak szkeptikussá ettől szavai.*
-Ha színjátékot űz, akkor az gonosz színjáték. Belegondoltál már a jobbágyok helyzetébe? Két nemes a lovagjaival átveri őket. Akié a birtok és eddig védelmezőn lépett fel hadseregével, felmarkolja a dohányt az új tulajtól és úgy vonul ki a történetből, mint aki megütközött a hódítókkal, de alul maradt.
Vajon ha te paraszt lennél... *mondja elnyújtott véggel, olyan hangsúllyal, mint aki élvezi, hogy a másikat leparasztozhatta* és tudomást szereznél erről. Te például fellázadnál az átverés ellen és visszakövetelnéd az előzőt?
Tudván azt, hogy ha érveid nem győzik le a rablólovagok fegyvereit, akkor egy fejnyivel még alacsonyabb leszel.
* Lehetett volna egyszerűbben is megfogalmazni, de nem árt a gnómnak, ha végig gondolja és rájön, mekkora ostobaság kitalálni egy véres drámát, aminek ugyan az a következménye, mintha bevonulnának és kijelentenék, hogy mától meghal mindenki, aki nem hisz.*
-A háborúban rengetegen meghaltak. És azt hiszem az emberek és más intelligens lények csalódottak lennének, ha kiderülne, hogy mindez hiábavalóságért. Az egész hadseregük önkéntesekkel meg mindennel mozgósítva lett hullott el. De még a Thargok is küzdöttek.
* Meglepő, hogy hajlandónak mutatkozik segíteni. Ám talán épp ennyire váratlan kijelentést tesz ő is erre.*
-A megoldás dél felé van. De mi északnak indulunk majd az ingovány felé, hogy megkeressük a naplódat. Szóval ez a részemről várat magára.
Ahogy a válasz is arra, hogy vajon tényleg képesek-e visszahozni élve a kegyeltjeiket vagy ez csak amolyan szóbeszéd. Beszélnünk kellene egy olyannal.
3762. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-07-10 12:09:15
Üzenet elküldve: 2018-07-10 12:09:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A meggyalázott oltár//
* Aezmorin egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatja az istenek születésének történetét és ez meg is látszik élénkülő tekintetén. Három istenszerű entitás érkezett tehát a világba, hogy itt harcoljanak a hívők kegyeiért. Alapból bosszantó az ilyen, de a gnómot nem a létük csigázza fel leginkább, hanem a lehetőség, hogy el is lehet őket tüntetni. Elvégre egy másik létsíkról manifesztálódtak erre a világra, tehát léteznie kell valaminek, amely ezen a helyen tartja őket. Nyilvánvalóan ez a követőik száma lehet. Ha senki sem hinne bennük, akkor nem lenne táplálékuk. Ez ennyire egyszerű. *
- Amúgy arra gondoltatok már - * néz fel a sötételfre saját gondolatmenetét szóban folytatva * -, hogy Eeyr és Satereth meg a harmadik hatalmasság valójában egy színjátékot űz az itteniekkel? Megjelennek, a gonosz feltámaszt egy hulla sereget, aztán a fény megmenti a várost. Semmi más, csak erődemonstráció. Valahogy meg kell mutatni, hogy léteznek, hogy ott vannak és, hogy az értelmes lények elkezdjenek hinni bennük. Ha én egy másik síkról jött hatalmas lény lennénk én sem biztos, hogy törődnék az itteniek apró és jelentéktelen életével, tetszelegjek akár a jóságos isten képében is - * előfordulhat persze, hogy ezek az entitások tényleg gyűlölik is egymást, nem lenne meglepő ez sem, de azon sem igazán csodálkozna, amit a sötételfnek felvázolt. *
- És mikor jön el az ideje? - * ha Aezmorinon múlna, akkor sohasem, de ha ez ilyen fontos Grének, hát segíthet benne, még ha nem is igazán fogja érteni, hogy a másik mit csinál. Egyébként a sötételf meglepetést okoz neki, mármint a vallás ilyen mélyreható ismeretével és nem mellesleg azzal, hogy érdeklődik is a téma iránt. Különös. Egyszerű szélhámos kalandornak gondolta eddig, akinek csupán az anyagi javak a fontosak, és most mégis itt állnak egy templomban és még csak belépőt sem kért tőle, amikor átlépett az épület küszöbén. *
- Mindenki? Akkor az valóban hatalmas erejű varázslat kellett, hogy legyen - * egy pillanatra meghökken, amikor a feltámasztást és az egyszerű varázslókat említi egy lapon, de nem kérdez rá. Így is leszűri, hogy az istenek által képesek az itteni mágusok feltámasztani másokat. Azért egy kérdés még felötlik benne. * - A feltámasztás varázslat, amit a holtak eljövetele után a mágusok megtanulhattak, mégis mennyire feltámasztás? Valódi, vagy csak inkább megelevenítés? * - úgy gondolja Gré fogja érteni a kérdését. Saját személyiségét visszakapó hús-vér egyén lesz, akit feltámasztanak, vagy az előbb említett hullasereghez hasonló rothadó, akarat nélküli csont és hústömeg. *
* Aezmorin egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatja az istenek születésének történetét és ez meg is látszik élénkülő tekintetén. Három istenszerű entitás érkezett tehát a világba, hogy itt harcoljanak a hívők kegyeiért. Alapból bosszantó az ilyen, de a gnómot nem a létük csigázza fel leginkább, hanem a lehetőség, hogy el is lehet őket tüntetni. Elvégre egy másik létsíkról manifesztálódtak erre a világra, tehát léteznie kell valaminek, amely ezen a helyen tartja őket. Nyilvánvalóan ez a követőik száma lehet. Ha senki sem hinne bennük, akkor nem lenne táplálékuk. Ez ennyire egyszerű. *
- Amúgy arra gondoltatok már - * néz fel a sötételfre saját gondolatmenetét szóban folytatva * -, hogy Eeyr és Satereth meg a harmadik hatalmasság valójában egy színjátékot űz az itteniekkel? Megjelennek, a gonosz feltámaszt egy hulla sereget, aztán a fény megmenti a várost. Semmi más, csak erődemonstráció. Valahogy meg kell mutatni, hogy léteznek, hogy ott vannak és, hogy az értelmes lények elkezdjenek hinni bennük. Ha én egy másik síkról jött hatalmas lény lennénk én sem biztos, hogy törődnék az itteniek apró és jelentéktelen életével, tetszelegjek akár a jóságos isten képében is - * előfordulhat persze, hogy ezek az entitások tényleg gyűlölik is egymást, nem lenne meglepő ez sem, de azon sem igazán csodálkozna, amit a sötételfnek felvázolt. *
- És mikor jön el az ideje? - * ha Aezmorinon múlna, akkor sohasem, de ha ez ilyen fontos Grének, hát segíthet benne, még ha nem is igazán fogja érteni, hogy a másik mit csinál. Egyébként a sötételf meglepetést okoz neki, mármint a vallás ilyen mélyreható ismeretével és nem mellesleg azzal, hogy érdeklődik is a téma iránt. Különös. Egyszerű szélhámos kalandornak gondolta eddig, akinek csupán az anyagi javak a fontosak, és most mégis itt állnak egy templomban és még csak belépőt sem kért tőle, amikor átlépett az épület küszöbén. *
- Mindenki? Akkor az valóban hatalmas erejű varázslat kellett, hogy legyen - * egy pillanatra meghökken, amikor a feltámasztást és az egyszerű varázslókat említi egy lapon, de nem kérdez rá. Így is leszűri, hogy az istenek által képesek az itteni mágusok feltámasztani másokat. Azért egy kérdés még felötlik benne. * - A feltámasztás varázslat, amit a holtak eljövetele után a mágusok megtanulhattak, mégis mennyire feltámasztás? Valódi, vagy csak inkább megelevenítés? * - úgy gondolja Gré fogja érteni a kérdését. Saját személyiségét visszakapó hús-vér egyén lesz, akit feltámasztanak, vagy az előbb említett hullasereghez hasonló rothadó, akarat nélküli csont és hústömeg. *
3761. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-07-10 07:20:24
Üzenet elküldve: 2018-07-10 07:20:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//a meggyalázott oltár//
* Nagyon sok minden van, amit be kell pótolnia az északról jött gnómnak, a sötételf hősünk úgy érzi. Megfogalmazódik benne az, hogy lassan az egész SárgaTót dolgot az elejétől a végégig el kell mondania. Hiszen ők látták az isteneket az égen harcolni, a varázslásra fogékonyak még a természetfeletti erő megváltozását is érezték. Ám a távolról jött idegenek gyakran szembesülnek azzal a problémával, ami Arthenior és környékén csak a háború előtt volt jellemző.*
-A három isten jelent meg. Eeyr, más néven a Hetedik. Ő az élet és az áldás istene. Az ő oltára volt, benne született. *mutat a templomban álló általuk eddig is bámult kődarabra* Vele élesen szemben áll és egymás hívei halálos ellenségnek tartják a másikat, ha tehetik, általában meg is akarják ölni, Sa'Tereth, a Vér és Halál fejedelme. De nevezhetjük őt Sötét Úrnak is. A harmadik áll kettejük között és arra törekszik, hogy az előbbi ne tudja legyőzni az utóbbit. De elpártol mellőle, ha épp győzelemre állnának közös erőből. Nyilván mert ő a leggyengébb és hamar vége lenne szánalmas örök életének, ha Hetedik az első helyre lépne az erősorrendben. Az ő neve Teysus, a haszonszerzés és egyensúly istene.
* Úgy véli ennyi elég lesz egyelőre és áttér a mellékvonalakra.*
-Azt hiszem, hogy nem örülne neki senki, ha oda mennénk csak úgy. Ha eljött az ideje, akkor a csuhásokkal kell beszélnünk.
-A holtak seregeinek eljövetelekor még a varázslók nem ismerték a feltámasztás lehetőségét. Bár biztos megkörnyékezett néhány erősebb mágust, de nem ők támasztották fel az elhunytakat.
A vidék nem volt biztonságos. Mindenki feltámadt, akit nem égettek el.
* Továbbra is suttognak, hogy ne zavarják a hatalmasság visszatérésében és a káoszba fulladt időkben őket megsegítő újbóli csodatételében reménykedőket.
Ám a mélyésgi nem hiszi, hogy csak fohászkodással meg lehet fordítani a dolgok alakulását. Ahhoz kézzel foghatóan kegyébe kéne a beavatkozót fogadnia istenének.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122