Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-04 18:32:56
Üzenet elküldve: 2013-01-04 18:32:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//éjszaka//
*Ez a borzalom nem ereszt szörnyű karmaiból. Nyomorult fogságra kárhoztatja a testet is, mely immár gyarló társa, a lélek mellett sínylődik. A megfeszülő izmokat a vergődő szabadságvágyat brutális förgetegként igázza le a fájdalom, mely megkapaszkodik a tenyér sebében, a bőr alá búvik és végigszalasztja a kín kutyáit minden apró idegszálon. Talán csak a sokk forrasztja a sikolyt a sápadó ajkakra.
Hogy lehet ekkora erő ebben a szikár szörnyetegben? A fuvolás olyan szánalmasnak érzi ezt a halandó porhüvelyt a mélységiéhez képest, hogy szinte nevetségesnek tetszik a gondolat is bármi ellenállásra. Mintha satuként szorulnának rá az ében ujjak, mintha azok a fogak a csontját is játszi könnyedséggel roppantanák el, ha akarnák. Az ő ereje pedig egyre csak fogy. Remegés áll a térdeibe az erőlködéstől, hogy egyáltalán talpon tudjon maradni.
Hazudni? De hát ő nem hazudik! Érzi! Másik úr volt, akihez tartozott!
Nem engedtetik meg neki az a kegy, hogy ájulásba meneküljön. Észnél tartja a fájdalom, és észnél tartja az kriptamélyi hang, mely nem óhajtja elereszteni még.
Tántorgó léptei el-elakadnak egymásban, ahogy az oltár elé kényszeríti az a szörnyű akarat. A templom hidege hirtelen mintha letépné húsa melegét. Reszket. Alig bírja megtartani a fejét, mely erőtlenül nyaklik, akár egy rongybabáé. Mégis a tálba néz. Az a furcsa, fekete tükrű sötétség szinte vonzza a tekintetét, pedig a teste hirtelen hőkölésre feszül, ahogy meglátja benne magát. Rémület dermed a szemébe.
Hiába menekülne. Az a borzalom nem csak a tál tükörbirodalmában honol. Körülveszi. Fojtogatja. Magára veszi élő húsát, mint egy kabátot. Most már érti. Érti, hogy miért mondta azt...*
- A Tiéd vagyok *fordul menedéket keresve a hím mellkasára. Mintegy védelmezőn vonja magára a kezét tartó kart.* - A Tiéd vagyok *ismétli. Rekedt hangja megbicsaklik a mondat végén, de most már megértette. A hím jogot formált rá, neki pedig se ereje se eszköze, hogy vitassa. Az övé lett. Testében, lelkében, akaratában. A múlt mit sem számít ebben.*
- Bocsáss meg... uram *suttogja. Homlokát a szikár alak mellének szorítja. Nem firtatja, hogy szívének dobbanásai csupán kimérten halkak vagy tán nem is léteznek.* - Én csak... *próbálja minél mélyebbre temetni azokat az érzéseket, melyek mégis úgy sugározzák a vak reményt, ahogy jégmezőn egy kismadár teste a meleget. Elrejtheti-e egyáltalán? Urának őszinteséggel tartozik, ezt nagyon jól tudja.* -... összezavarodtam.
*Nem kívánkoznak ajkára a szavak, nehogy akaratlanul is összeroppanjon az a leheletvékony kapocs, ami a régi életéhez köti. Ahhoz, amit ez a makacs, áthatolhatatlan homály elfed az elméjében.*
- Én... nem emlékszem. Mintha a két napnál régebbi emlékeimre egy kút mélyéről néznék. Én csak... összezavarodtam.
*A hangja szinte már csak forró pára. Erőtlen és elcsigázott.*
- Bocsáss meg... vagy büntess meg. Vétkeimért vezeklek.
*Elborzasztja a gondolat, hogy immár ez a szörnyeteg az élete, a mindene, a léte értelme. Elborzasztja, és valahol mégis megnyugtatja. Végre elengedheti ezt a feszültséget, az ellenállást, mely oly idegenül lüktetett az ereiben. Miért érzi vajon akkor mégis, hogy az a szikra nem utoljára lobbant fel? Ki fogják kényszeríteni újra. Talán ez az úr azt a végzetet szánta neki, hogy annak az ében maroknak a szorításában hunyjon ki... az ő kedvére.*
*Ez a borzalom nem ereszt szörnyű karmaiból. Nyomorult fogságra kárhoztatja a testet is, mely immár gyarló társa, a lélek mellett sínylődik. A megfeszülő izmokat a vergődő szabadságvágyat brutális förgetegként igázza le a fájdalom, mely megkapaszkodik a tenyér sebében, a bőr alá búvik és végigszalasztja a kín kutyáit minden apró idegszálon. Talán csak a sokk forrasztja a sikolyt a sápadó ajkakra.
Hogy lehet ekkora erő ebben a szikár szörnyetegben? A fuvolás olyan szánalmasnak érzi ezt a halandó porhüvelyt a mélységiéhez képest, hogy szinte nevetségesnek tetszik a gondolat is bármi ellenállásra. Mintha satuként szorulnának rá az ében ujjak, mintha azok a fogak a csontját is játszi könnyedséggel roppantanák el, ha akarnák. Az ő ereje pedig egyre csak fogy. Remegés áll a térdeibe az erőlködéstől, hogy egyáltalán talpon tudjon maradni.
Hazudni? De hát ő nem hazudik! Érzi! Másik úr volt, akihez tartozott!
Nem engedtetik meg neki az a kegy, hogy ájulásba meneküljön. Észnél tartja a fájdalom, és észnél tartja az kriptamélyi hang, mely nem óhajtja elereszteni még.
Tántorgó léptei el-elakadnak egymásban, ahogy az oltár elé kényszeríti az a szörnyű akarat. A templom hidege hirtelen mintha letépné húsa melegét. Reszket. Alig bírja megtartani a fejét, mely erőtlenül nyaklik, akár egy rongybabáé. Mégis a tálba néz. Az a furcsa, fekete tükrű sötétség szinte vonzza a tekintetét, pedig a teste hirtelen hőkölésre feszül, ahogy meglátja benne magát. Rémület dermed a szemébe.
Hiába menekülne. Az a borzalom nem csak a tál tükörbirodalmában honol. Körülveszi. Fojtogatja. Magára veszi élő húsát, mint egy kabátot. Most már érti. Érti, hogy miért mondta azt...*
- A Tiéd vagyok *fordul menedéket keresve a hím mellkasára. Mintegy védelmezőn vonja magára a kezét tartó kart.* - A Tiéd vagyok *ismétli. Rekedt hangja megbicsaklik a mondat végén, de most már megértette. A hím jogot formált rá, neki pedig se ereje se eszköze, hogy vitassa. Az övé lett. Testében, lelkében, akaratában. A múlt mit sem számít ebben.*
- Bocsáss meg... uram *suttogja. Homlokát a szikár alak mellének szorítja. Nem firtatja, hogy szívének dobbanásai csupán kimérten halkak vagy tán nem is léteznek.* - Én csak... *próbálja minél mélyebbre temetni azokat az érzéseket, melyek mégis úgy sugározzák a vak reményt, ahogy jégmezőn egy kismadár teste a meleget. Elrejtheti-e egyáltalán? Urának őszinteséggel tartozik, ezt nagyon jól tudja.* -... összezavarodtam.
*Nem kívánkoznak ajkára a szavak, nehogy akaratlanul is összeroppanjon az a leheletvékony kapocs, ami a régi életéhez köti. Ahhoz, amit ez a makacs, áthatolhatatlan homály elfed az elméjében.*
- Én... nem emlékszem. Mintha a két napnál régebbi emlékeimre egy kút mélyéről néznék. Én csak... összezavarodtam.
*A hangja szinte már csak forró pára. Erőtlen és elcsigázott.*
- Bocsáss meg... vagy büntess meg. Vétkeimért vezeklek.
*Elborzasztja a gondolat, hogy immár ez a szörnyeteg az élete, a mindene, a léte értelme. Elborzasztja, és valahol mégis megnyugtatja. Végre elengedheti ezt a feszültséget, az ellenállást, mely oly idegenül lüktetett az ereiben. Miért érzi vajon akkor mégis, hogy az a szikra nem utoljára lobbant fel? Ki fogják kényszeríteni újra. Talán ez az úr azt a végzetet szánta neki, hogy annak az ében maroknak a szorításában hunyjon ki... az ő kedvére.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-04 16:16:13
Üzenet elküldve: 2013-01-04 16:16:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
//A kereskedő - M11 és Cyrlas Zonter részére//
- Én arra jöttem rá, hogy egyedül kellett volna jönnöm s mind ezt elkerülhettem volna. Igen, én is sejtem, hogy a kedves kis kereskedőnk nincs egyedül.
*Még suttogva is velőtrázó a hangja. A gyűlölet, a harag tombol vérében, mégis képes megőrizni a hidegvérét. Érzi, ha nem adhatja ki ezt a méregkeveréket, bizony meggondolatlan lépésre szánja el magát.*
- Jobb lesz figyelni erre a kereskedőre. Nem egy egyszerű eset s így nem is lesz az.
*Sóhajt egy nagyot s elfordul tőle.*
- Ne tetézd a bajt, ne tetézd! Így is sok van a rovásodon!
*Mikor felé nyújt egy teli szütyőt meglepődve felvonja szemöldökét. Belekukkant. Arany. Hosszan hümmög egyet s elveszi. Bólint egyet.*
- Igazad van, nem maradhatunk itt ebben a maskarába. Úgy hogy, magadra hagylak, ahogy kívántad. Találkozunk az Artheniori erdőben a Magas Fánál remélem tudod merre van. Addig is vigyázz a hátsódra s nézz hátra is néha, ne csak előre. Légy résen.
~Barom~
*Azzal felemeli hosszú szoknyáját s elsiet a Szegénynegyed felé. Szerencsére jól ismeri a várost, így a sikátorok labirintusába el tud veszni. Mikor kellő távolságot megtett, letépi a szoknya alját, hogy rövidebb legyen s hogy tudjon benne mozogni és az egyik szemetesbe dobja.*
~Remélem egy koldus beletúr ebbe a szemétbe, legalább talál egy csinos ruhadarabot.~
- Én arra jöttem rá, hogy egyedül kellett volna jönnöm s mind ezt elkerülhettem volna. Igen, én is sejtem, hogy a kedves kis kereskedőnk nincs egyedül.
*Még suttogva is velőtrázó a hangja. A gyűlölet, a harag tombol vérében, mégis képes megőrizni a hidegvérét. Érzi, ha nem adhatja ki ezt a méregkeveréket, bizony meggondolatlan lépésre szánja el magát.*
- Jobb lesz figyelni erre a kereskedőre. Nem egy egyszerű eset s így nem is lesz az.
*Sóhajt egy nagyot s elfordul tőle.*
- Ne tetézd a bajt, ne tetézd! Így is sok van a rovásodon!
*Mikor felé nyújt egy teli szütyőt meglepődve felvonja szemöldökét. Belekukkant. Arany. Hosszan hümmög egyet s elveszi. Bólint egyet.*
- Igazad van, nem maradhatunk itt ebben a maskarába. Úgy hogy, magadra hagylak, ahogy kívántad. Találkozunk az Artheniori erdőben a Magas Fánál remélem tudod merre van. Addig is vigyázz a hátsódra s nézz hátra is néha, ne csak előre. Légy résen.
~Barom~
*Azzal felemeli hosszú szoknyáját s elsiet a Szegénynegyed felé. Szerencsére jól ismeri a várost, így a sikátorok labirintusába el tud veszni. Mikor kellő távolságot megtett, letépi a szoknya alját, hogy rövidebb legyen s hogy tudjon benne mozogni és az egyik szemetesbe dobja.*
~Remélem egy koldus beletúr ebbe a szemétbe, legalább talál egy csinos ruhadarabot.~
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-04 14:33:59
Üzenet elküldve: 2013-01-04 14:33:59
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő - Shinea Wordan és Cyrlas Zonter részére//
*A hölgy felháborodottan kivonszolja a férfit a templomból, az ork természetesen ugyanolyan rezzenéstelenül nézi végig a jelentet, mint az eddigieket. A végén így a másik őrhöz:*
- Nekem most le kell mennem a könyvtárba, szólnom kell Goldajnak, mert véleményem szerint ez a férfi és ez a nő pontosan ugyanaz a kettő, akikre tegnap este ráküldte a bérgyilkost a kábítólövedékkel.
*Azzal szépen lassan elindul a lépcsőn lefele, hogy közölje gazdájával a fejleményeket.*
*A hölgy felháborodottan kivonszolja a férfit a templomból, az ork természetesen ugyanolyan rezzenéstelenül nézi végig a jelentet, mint az eddigieket. A végén így a másik őrhöz:*
- Nekem most le kell mennem a könyvtárba, szólnom kell Goldajnak, mert véleményem szerint ez a férfi és ez a nő pontosan ugyanaz a kettő, akikre tegnap este ráküldte a bérgyilkost a kábítólövedékkel.
*Azzal szépen lassan elindul a lépcsőn lefele, hogy közölje gazdájával a fejleményeket.*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-04 11:14:17
Üzenet elküldve: 2013-01-04 11:14:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//M11 és Shinea figyelmébe//
*Hiába van szorult helyzetben, mert teljesen megőrzi hidegvérét.A jelvényt kiütik a kezéből, azonban annyira nem lassú, hogy a kard elöl ne meneküljön. Biztos távolságból nézi a nyaka felé irányuló pengét. Vigyorog a két őr felé, közben jól megjegyzi az arcukat.*
- Hogy mit ismer? Noh mindegy, lényegtelen. * Gúnyosan nevet feléjük, amikor érkezik a felháborodott kedvese.
~ Imádom, mikor dühös. ~ Szól magában, közben a nő elhurcolja onnan; majd odakinn halkan kérdőre vonja, hogy mit csinált. Álmélkodik magában, hogy mennyi indulat, harag és düh tud felszabadulni a nőből; sőt annak gyümölcsét az arcán érzi.*
- Rájöttem egy-két dologra. Neked nem tűnt fel, hogy az ork mellett egy rendes kemény őr álldogál? Feltételezem, hogy odalenn biztosan van az emberünknél valaki.* Fogja sajgó arcát egy picit, aztán folytatja a szavak kimondását.*
- Mind a két őr szinte ugyanazt mondta. Nem hinném, hogy az könyvtárossal beszélgetnek. El kellene bújnunk és megfigyelni a kereskedő partnerét. Le kell őket buktatni, ami egyszerűen nem úgy megy, hogy lemegyünk és annyi. Mellesleg ki tudja, hogy odalenn mennyien vannak? Senki. Jobb ez így.*Fejezi be a szövegelést, hogy átgondolja a következő teendőket.*
- Hmm ez a pofon jólesett! * Pimasz mosoly terül el az arcán.*
- Serkentő az biztos. A közeljövőben, ha ezzel végeztünk, akkor megkereslek ha éppen nem megy a gondolkozás. Pár pofon és helyreraksz. * Vigyorog továbbra is, és eltöpreng a teendőkön.*
- Nos nem maradhatunk ebben az álcánkban. Át kell öltöznünk, aztán megfigyelni őket. Követni és mindent megjegyezni. Aztán jöhet a terv, amiben tényleg nem ejthetünk hibát. * Kérdőn néz rá Shineára, aztán Shinea Wordannak átad 200 aranyat.
Elfordul a nőtől, hogy az álbajuszát letépje. Felszisszen, majd egy kendővel a maszkírozását is eltünteti, ami idősebb embernek mutatta. Újra jóképű pimasz férfivé válik.*
- Remélem kellően kárpótol az elvesztegetett időért. Most pedig hagyj magamra. * Ellöki magát a faltól, hogy további elmélkedésnek adja át a teret. Kicsit talán sok volt a kábító lövedék számára, vagy az a pofon, amit az imént kapott Shineától. Utál veszíteni, ám egykönnyen sosem adja fel. Nem néz vissza a társára, vagyis jobban mondva a felbérelt gyilkosra. Kell egy idő, míg összeszedi magát.*
*Hiába van szorult helyzetben, mert teljesen megőrzi hidegvérét.A jelvényt kiütik a kezéből, azonban annyira nem lassú, hogy a kard elöl ne meneküljön. Biztos távolságból nézi a nyaka felé irányuló pengét. Vigyorog a két őr felé, közben jól megjegyzi az arcukat.*
- Hogy mit ismer? Noh mindegy, lényegtelen. * Gúnyosan nevet feléjük, amikor érkezik a felháborodott kedvese.
~ Imádom, mikor dühös. ~ Szól magában, közben a nő elhurcolja onnan; majd odakinn halkan kérdőre vonja, hogy mit csinált. Álmélkodik magában, hogy mennyi indulat, harag és düh tud felszabadulni a nőből; sőt annak gyümölcsét az arcán érzi.*
- Rájöttem egy-két dologra. Neked nem tűnt fel, hogy az ork mellett egy rendes kemény őr álldogál? Feltételezem, hogy odalenn biztosan van az emberünknél valaki.* Fogja sajgó arcát egy picit, aztán folytatja a szavak kimondását.*
- Mind a két őr szinte ugyanazt mondta. Nem hinném, hogy az könyvtárossal beszélgetnek. El kellene bújnunk és megfigyelni a kereskedő partnerét. Le kell őket buktatni, ami egyszerűen nem úgy megy, hogy lemegyünk és annyi. Mellesleg ki tudja, hogy odalenn mennyien vannak? Senki. Jobb ez így.*Fejezi be a szövegelést, hogy átgondolja a következő teendőket.*
- Hmm ez a pofon jólesett! * Pimasz mosoly terül el az arcán.*
- Serkentő az biztos. A közeljövőben, ha ezzel végeztünk, akkor megkereslek ha éppen nem megy a gondolkozás. Pár pofon és helyreraksz. * Vigyorog továbbra is, és eltöpreng a teendőkön.*
- Nos nem maradhatunk ebben az álcánkban. Át kell öltöznünk, aztán megfigyelni őket. Követni és mindent megjegyezni. Aztán jöhet a terv, amiben tényleg nem ejthetünk hibát. * Kérdőn néz rá Shineára, aztán Shinea Wordannak átad 200 aranyat.
Elfordul a nőtől, hogy az álbajuszát letépje. Felszisszen, majd egy kendővel a maszkírozását is eltünteti, ami idősebb embernek mutatta. Újra jóképű pimasz férfivé válik.*- Remélem kellően kárpótol az elvesztegetett időért. Most pedig hagyj magamra. * Ellöki magát a faltól, hogy további elmélkedésnek adja át a teret. Kicsit talán sok volt a kábító lövedék számára, vagy az a pofon, amit az imént kapott Shineától. Utál veszíteni, ám egykönnyen sosem adja fel. Nem néz vissza a társára, vagyis jobban mondva a felbérelt gyilkosra. Kell egy idő, míg összeszedi magát.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-03 18:41:49
Üzenet elküldve: 2013-01-03 18:41:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
//M11 és Cyrlas figyelmébe//
*Felüti fejét a nagy moraj mit okozott a _kapitány_ Drágája, ami miatt rettentő dühös lesz.Ahogy elővette a kis eszközét, úgy teszi vissza hosszú szoknyája alá. Jobb elkerülni a bajt. A nagyobb bajt.*
~Mit csinálsz te barom!!! Elrontod a tervünk!!!~
*Kihasználva felforrt vérét döbbenten mered a férfiakra. Hisztérikus hangon szól, ami talán megdöbbentheti a társát.*
-MI??? Te egy csaló vagy??? Ha ezt tudtam volna, nem mondok IGEN-t a lánykérésre!! Ám ezt elmondom édesapámnak. Vagy nem is... szeretném ha TE mondanád el, hogy nem vagy hozzám való!
~Megdöglesz! megdöglesz! Ha innen kiérünk megdöglesz!!!~
* Elrángatja a penge hideg érzetétől. Szorosan fogja karját, majdnem eltépi a felsőjét. Gyilkos a pillantása. Lesüti szemét, majd nagyképűen felemeli fejét s az orkra néz.*
-Ne! Semmi szükségem a kíséretre! Kitalálok magam is!
*Azzal kirángatja Kedvesét a Templomból. Ahogy kiértek elrángatja az ajtóból és suttogva beszél.*
- Mit csináltál??? Oda a naagy tervünk!!! Legszívesebben ....ÁÁÁÁH!*pofon vágja* Majd leverem rajtad! Most azon légy, hogy előállj egy használhatóbb tervvel. Minél előbb!
~Nem is értem miért nem vágom le itt fényes nappal, mindenki előtt. Persze hogy azért, mert nappal van és sokan vannak! De jön még kutyára fagy... ~
*Felüti fejét a nagy moraj mit okozott a _kapitány_ Drágája, ami miatt rettentő dühös lesz.Ahogy elővette a kis eszközét, úgy teszi vissza hosszú szoknyája alá. Jobb elkerülni a bajt. A nagyobb bajt.*
~Mit csinálsz te barom!!! Elrontod a tervünk!!!~
*Kihasználva felforrt vérét döbbenten mered a férfiakra. Hisztérikus hangon szól, ami talán megdöbbentheti a társát.*
-MI??? Te egy csaló vagy??? Ha ezt tudtam volna, nem mondok IGEN-t a lánykérésre!! Ám ezt elmondom édesapámnak. Vagy nem is... szeretném ha TE mondanád el, hogy nem vagy hozzám való!
~Megdöglesz! megdöglesz! Ha innen kiérünk megdöglesz!!!~
* Elrángatja a penge hideg érzetétől. Szorosan fogja karját, majdnem eltépi a felsőjét. Gyilkos a pillantása. Lesüti szemét, majd nagyképűen felemeli fejét s az orkra néz.*
-Ne! Semmi szükségem a kíséretre! Kitalálok magam is!
*Azzal kirángatja Kedvesét a Templomból. Ahogy kiértek elrángatja az ajtóból és suttogva beszél.*
- Mit csináltál??? Oda a naagy tervünk!!! Legszívesebben ....ÁÁÁÁH!*pofon vágja* Majd leverem rajtad! Most azon légy, hogy előállj egy használhatóbb tervvel. Minél előbb!
~Nem is értem miért nem vágom le itt fényes nappal, mindenki előtt. Persze hogy azért, mert nappal van és sokan vannak! De jön még kutyára fagy... ~
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-03 17:00:40
Üzenet elküldve: 2013-01-03 17:00:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Az újdonságok mindig új kérdéseket vetnek fel, de van, melyekre még ha oly lassan is lehet megtalálni a válaszokat, érdemes az időt ráfordítani, és a pénzt is, már van rá elég éppen, vagy adott a lehetőség, hiszen a mágia olyan dolog, mely csak keveseknek áll rendelkezésére, és mely bőven lehetőséget biztosít azokkal szemben, kik még csak nem is várják, hogy esetleg ezzel a különleges módszerrel tanítják meg őket kesztyűbe dudálni. Amit az átlag ember nem ért, de a hozzá értő előtt kitárhat olyan horizontokat, mit a nagy többség még elképzelni sem lenne képes. Ez a mágia, melyet megtanulni, tudását fejleszteni érkezett.
A legnehezebb talán nem is a tudománnyal magával megküzdeni, hanem hogy a különlegesen értékes tudást, melyet összeszedni is oly nehéz igen fukar módon méri az, kinek már ezt sikerült, és igen borsos árat szab bonyolult tanukért, melyek csak lassú haladást engednek, és azt is csak módjával.
Talán a legjobban szét töredezett dolog, és a legnehezebben elsajátítható, de talán a legkülönlegesebb, és a legértékesebb minden művészetek között annak, aki képes értékelni az általa nyújtott lehetőségeket, és megjárni hajlandó azt a költséges és rögös utat, mely odáig vezet, hogy a tudományt, mely csak nehezen, és drágán adja meg magát elsajátíthassa, képezhesse magát benne.
Jó kis türelem játék, melyben igen sokáig a szűk markú magiszterek diktálják az ütemet, ahogy diktálták annak idején nekik is, néha csengő aranyakat követelve, néha csak a tudást lassan adagolva, melyet el érdemes sajátítani, és mely számára fontos, és elengedhetetlen előnyöket adhat azon az úton, mely előtte áll.
Hosszú polcok, és könyvek sora várja a vaskos aranyak lecsengetése után, hogy a bennük lévő tudást valaki elsajátítsa, hosszú órák, néha napok küzdelmes munkája lehet egyetlen búvige is, melyet most ugyan drága megvenni, de később a várakozások szerint majd meghozza árát a befektetett idő, energia, és a csengő aranyak, melyeket mind oly mértéktelenül ragad magával ennek a művészetnek az elsajátítása, mely ugyanakkor adja, hogy kevesek vannak csak kik rendelkeznek ezen erő felett. Hiába, kiváltságosnak lenni sosem volt egyszerű dolog, vagy drága pénz, vagy sok küszködés vezetett mindig is oda, és most sincs ez másként, ahogy nem lesz a könyvekben lejegyzett tudás elsajátítása közben sem.*
A legnehezebb talán nem is a tudománnyal magával megküzdeni, hanem hogy a különlegesen értékes tudást, melyet összeszedni is oly nehéz igen fukar módon méri az, kinek már ezt sikerült, és igen borsos árat szab bonyolult tanukért, melyek csak lassú haladást engednek, és azt is csak módjával.
Talán a legjobban szét töredezett dolog, és a legnehezebben elsajátítható, de talán a legkülönlegesebb, és a legértékesebb minden művészetek között annak, aki képes értékelni az általa nyújtott lehetőségeket, és megjárni hajlandó azt a költséges és rögös utat, mely odáig vezet, hogy a tudományt, mely csak nehezen, és drágán adja meg magát elsajátíthassa, képezhesse magát benne.
Jó kis türelem játék, melyben igen sokáig a szűk markú magiszterek diktálják az ütemet, ahogy diktálták annak idején nekik is, néha csengő aranyakat követelve, néha csak a tudást lassan adagolva, melyet el érdemes sajátítani, és mely számára fontos, és elengedhetetlen előnyöket adhat azon az úton, mely előtte áll.
Hosszú polcok, és könyvek sora várja a vaskos aranyak lecsengetése után, hogy a bennük lévő tudást valaki elsajátítsa, hosszú órák, néha napok küzdelmes munkája lehet egyetlen búvige is, melyet most ugyan drága megvenni, de később a várakozások szerint majd meghozza árát a befektetett idő, energia, és a csengő aranyak, melyeket mind oly mértéktelenül ragad magával ennek a művészetnek az elsajátítása, mely ugyanakkor adja, hogy kevesek vannak csak kik rendelkeznek ezen erő felett. Hiába, kiváltságosnak lenni sosem volt egyszerű dolog, vagy drága pénz, vagy sok küszködés vezetett mindig is oda, és most sincs ez másként, ahogy nem lesz a könyvekben lejegyzett tudás elsajátítása közben sem.*
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-02 09:33:20
Üzenet elküldve: 2013-01-02 09:33:20
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Shinea Wordan és Cyrlas Zonter részére//
*Az ork figyelemmel kíséri, ahogy a hölgy leül imádkozni, majd figyelme ismét a férfira terelődik, mikor az dühösen üvöltözni kezd. Végighallgatja, amit mond, majd vesz egy nagy levegőt, és közönyös hangon kijelenti:*
- Engem hidegen hagy a maga jelvénye, és lehetett akárki az apja, ide nem fog lemenni.
- Miről beszélsz? *kérdezi a mellette álló ember, aki szintén őrködik* Hiszen ez az Éjszakai Maszkok jele. És ha jól látom, kapitányi rang, igaz? Ez esetben *azzal előhúz egy kardot* még csaló is.
*Majd egy villámgyors kardcsapással kiüti a kezéből a jelvényt. Látszik, hogy mesterien forgatja a kardot, különben Cyrlas-nak egy-két ujja is odaveszett volna.*
- Nincs szerencséje uram *mondja végül a kardforgató* Sajnos én ismerem az Éjszakai Maszkok kapitányát. Egy rendkívül higgadt, diplomatikus ember, semmiképp nem egy ilyen suhanc. Most pedig távozzon *azzal a pengét a torkának nyomja* Vagy különben tettlegességhez folyamodok. Te pedig *néz rá az orkra* szerintem kísérd ki azt a bájos hölgyet.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.02 09:34:52
*Az ork figyelemmel kíséri, ahogy a hölgy leül imádkozni, majd figyelme ismét a férfira terelődik, mikor az dühösen üvöltözni kezd. Végighallgatja, amit mond, majd vesz egy nagy levegőt, és közönyös hangon kijelenti:*
- Engem hidegen hagy a maga jelvénye, és lehetett akárki az apja, ide nem fog lemenni.
- Miről beszélsz? *kérdezi a mellette álló ember, aki szintén őrködik* Hiszen ez az Éjszakai Maszkok jele. És ha jól látom, kapitányi rang, igaz? Ez esetben *azzal előhúz egy kardot* még csaló is.
*Majd egy villámgyors kardcsapással kiüti a kezéből a jelvényt. Látszik, hogy mesterien forgatja a kardot, különben Cyrlas-nak egy-két ujja is odaveszett volna.*
- Nincs szerencséje uram *mondja végül a kardforgató* Sajnos én ismerem az Éjszakai Maszkok kapitányát. Egy rendkívül higgadt, diplomatikus ember, semmiképp nem egy ilyen suhanc. Most pedig távozzon *azzal a pengét a torkának nyomja* Vagy különben tettlegességhez folyamodok. Te pedig *néz rá az orkra* szerintem kísérd ki azt a bájos hölgyet.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.02 09:34:52
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-01 23:39:32
Üzenet elküldve: 2013-01-01 23:39:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//M11 és Shinea figyelmébe//
* Hallgatja a bársonyos finomságú női ajkak által mondott válaszokat, és közben jegyzetel, hogy később visszatérjenek a témára; azonban a két őrre most jobban figyel. Meghallgatja az egyiket és a másikat is.
~ Mint egy betanult szöveg. Ide nem jöhet le, míg a főnököm fel nem jön. Akkor a kereskedőn kívül van más is odalenn? ~ Leginkább mindenki előtt mondana egy cifrát, azonban Templomban vannak. Belekarol a párja, majd hallja a finom beszédét.
~ Várni? Minek várjunk? Te leülhetsz, azonban én be fogok oda jutni. Mindenre felkészültem. ~ Ezzel odanéz imádkozó Drágájára, azonban van olyan sejtése, hogy valamire készül. Az útból elhúzódik, hogy tiszta legyen a terep a nő számára. Idegesen elkezd járkálni fel és alá, majd végül a két őrhöz lép olyan szögből, ha sikerül elvonni a figyelmüket; akkor nem láthatják mit tesz bájos kedvese.*
- Csesszék meg! Tudják ki vagyok én? Tanulatlan b**mok! * Benne van a szenvedély és a düh, ami teljesen elkapja. Mielőtt találkozott volna a Shineával, akkor előtte ügyesen elcsent egy rangos jelvényként. Benyúl a zsebébe az Éjszakai Maszkok kapitányi jelvényéért, hogy megmutassa mindkettőnek. Ez egy kisebb közösség a városban, ami a város védelmét célozta meg, és nem nappal, hanem éjszaka. Információi szerint sokan tisztelik munkájukat.*
- De mit vártam én két ilyen csökött m**hától? Pedig már apám is híres volt, a jó öreg Troklez dezar Calapanta. * Két írisze izzik akár a vulkán magmája, ami azon nyomban megégeti a két idiótát. Orrlukain fújtat mint egy megvadult bika, és már csak a halálos bőgés kellene, amivel kihívja őket egy halálos küzdelemre. Csepp szünetet tart csak a letolásban, közben merészen még közelebb lép a két illetőhöz, hogy elrejtőzzön mögöttük.*
- Ha nem engednek le azon nyomban a Könyvtárba, akkor az elkövetkezendő éveiket biztosan lótrágya pakolással fogják eltölteni! Megértették? Eléggé érthető voltam? * A szigorú nézés nem enyhül. Reméli, hogy elég meggyőző volt ahhoz, hogy a két alak meghátráljon tőle; és a rapirját ne kelljen igénybe vennie. Biztonság kedvéért három lépést tesz meg hátrafelé.*
- Nah! Melyiket válasszák: A lótrágya pakolást vagy hogy beengednek a feleségemmel együtt? * Ezzel végleg befogja a száját, hogy nézze a kiváltott testbeszédet. Szélhámos lévén az erőssége sosem a harcban volt, hanem a megtévesztésben, színjátékban és a tolvajlásban. Ha most menekülnie kell, akkor teljesen fel van készülve rá. Lényeg, hogy a nőt bejuttassa a könyvtárba. Ha a nővel együtt jut be a könyvtárba, akkor később megveregetheti a saját vállát.*
A hozzászólás írója (Cyrlas Zonter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.02 00:19:52
* Hallgatja a bársonyos finomságú női ajkak által mondott válaszokat, és közben jegyzetel, hogy később visszatérjenek a témára; azonban a két őrre most jobban figyel. Meghallgatja az egyiket és a másikat is.
~ Mint egy betanult szöveg. Ide nem jöhet le, míg a főnököm fel nem jön. Akkor a kereskedőn kívül van más is odalenn? ~ Leginkább mindenki előtt mondana egy cifrát, azonban Templomban vannak. Belekarol a párja, majd hallja a finom beszédét.
~ Várni? Minek várjunk? Te leülhetsz, azonban én be fogok oda jutni. Mindenre felkészültem. ~ Ezzel odanéz imádkozó Drágájára, azonban van olyan sejtése, hogy valamire készül. Az útból elhúzódik, hogy tiszta legyen a terep a nő számára. Idegesen elkezd járkálni fel és alá, majd végül a két őrhöz lép olyan szögből, ha sikerül elvonni a figyelmüket; akkor nem láthatják mit tesz bájos kedvese.*
- Csesszék meg! Tudják ki vagyok én? Tanulatlan b**mok! * Benne van a szenvedély és a düh, ami teljesen elkapja. Mielőtt találkozott volna a Shineával, akkor előtte ügyesen elcsent egy rangos jelvényként. Benyúl a zsebébe az Éjszakai Maszkok kapitányi jelvényéért, hogy megmutassa mindkettőnek. Ez egy kisebb közösség a városban, ami a város védelmét célozta meg, és nem nappal, hanem éjszaka. Információi szerint sokan tisztelik munkájukat.*
- De mit vártam én két ilyen csökött m**hától? Pedig már apám is híres volt, a jó öreg Troklez dezar Calapanta. * Két írisze izzik akár a vulkán magmája, ami azon nyomban megégeti a két idiótát. Orrlukain fújtat mint egy megvadult bika, és már csak a halálos bőgés kellene, amivel kihívja őket egy halálos küzdelemre. Csepp szünetet tart csak a letolásban, közben merészen még közelebb lép a két illetőhöz, hogy elrejtőzzön mögöttük.*
- Ha nem engednek le azon nyomban a Könyvtárba, akkor az elkövetkezendő éveiket biztosan lótrágya pakolással fogják eltölteni! Megértették? Eléggé érthető voltam? * A szigorú nézés nem enyhül. Reméli, hogy elég meggyőző volt ahhoz, hogy a két alak meghátráljon tőle; és a rapirját ne kelljen igénybe vennie. Biztonság kedvéért három lépést tesz meg hátrafelé.*
- Nah! Melyiket válasszák: A lótrágya pakolást vagy hogy beengednek a feleségemmel együtt? * Ezzel végleg befogja a száját, hogy nézze a kiváltott testbeszédet. Szélhámos lévén az erőssége sosem a harcban volt, hanem a megtévesztésben, színjátékban és a tolvajlásban. Ha most menekülnie kell, akkor teljesen fel van készülve rá. Lényeg, hogy a nőt bejuttassa a könyvtárba. Ha a nővel együtt jut be a könyvtárba, akkor később megveregetheti a saját vállát.*
A hozzászólás írója (Cyrlas Zonter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.02 00:19:52
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-01 22:39:08
Üzenet elküldve: 2013-01-01 22:39:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
//M11 és Cyrlas Zonter figyelmébe//
*Módszer ide vagy oda ez csak egy a sok közül. Követi a férfi testmozgását, ő is felveszi a úrhölgyhöz illő tartást, majd apróbb léptekkel sétál mellette. Nem szól semmit, csak szaporán pislog s fejével rábök, hogy ő beszéljen. Tény, hogy nem a szavak embere. Misztikus mosoly jelenik meg arcán.*
- Feketébe zárt hattyú? Nem olvastam még, ám hallottam róla kritikákat. Van, aki dicsőíti az írást, van aki egyenesen a tűzbe vetette s azt mondta, hogy ilyen rossz szépirodalmi regényt még nem olvasott. Minden esetre engem érdekel a mű.
*Közelednek a Könyvár bejáratához s most már közelebbről is feltérképezhetik a terepet. Kikerekedik a szeme s odasúgja a férfinek.*
-Nem tudom mit keresnek itt az őrök. Talán történt valami.
*Megáll a háttérbe, nem megy közelebb. Hagyja kibontakozni a férfit, így legalább megfigyelheti élesben.*
~Mi...Micsoda?? Mindenképp művelődni szeretnénk? Remélem csak viccel...~
*Beleharap ajkába, hogy leplezze mosolyát. Magában viszont elejt egy mosolyt. Mégis csak közelebb lép és belekarol a férfibe, majd először a nagy darab orkra pillant, majd a másik őrre. Zavartan mosolyog rájuk.*
- Ugyan dehogy. A művelődés igazán várhat. Minden esetre, ha nem zavarja Önöket én leülök és imádkozok egyet.
*Elengedi a férfit és leül a közeli padba, hogy szemmel tarthassa mind a három egyént. Ám még mielőtt leül körbe néz a templomba. Az oltárnál egy fehérbe öltözött pap imádkozik. Valószínűleg az esti misére készül.*
~ Fenébe! No jól van jól van. Így nem megyünk semmire. Improvizálni kell, nincs mese. Nincs idő újabb tervre. Óvatosan kell cselekednem. Szerencse, hogy eltettem azt a kis nyilat, ami elaltatta a kis Drágámat. Jó ég de hányinger valakit így becézni! Ch! Nánánáná! Most ne ezen agyaljak, hanem azon hogy lehetne gyorsan kiiktatni ezeket az őröket. Itt inkább az orkkal lesz nagyobb gondunk. Remélem ennek a férfinek, aki jelenleg a Kedvesem, jók a reflexei.~
*Összeteszi a kezét, mintha imádkozna s elkezd motyogni. Némán jár a szája, mint ha csak magába beszélne. Egyszer-egyszer feltekint, merre hogy helyezkednek az őrök és Cyrlas. Nem szeretné elaltatni a Drágáját, bármennyire nagy is a kísértés. Most az egyszer nem ő a célpont. Majd. Egyszer. Biztosan.*
*Módszer ide vagy oda ez csak egy a sok közül. Követi a férfi testmozgását, ő is felveszi a úrhölgyhöz illő tartást, majd apróbb léptekkel sétál mellette. Nem szól semmit, csak szaporán pislog s fejével rábök, hogy ő beszéljen. Tény, hogy nem a szavak embere. Misztikus mosoly jelenik meg arcán.*
- Feketébe zárt hattyú? Nem olvastam még, ám hallottam róla kritikákat. Van, aki dicsőíti az írást, van aki egyenesen a tűzbe vetette s azt mondta, hogy ilyen rossz szépirodalmi regényt még nem olvasott. Minden esetre engem érdekel a mű.
*Közelednek a Könyvár bejáratához s most már közelebbről is feltérképezhetik a terepet. Kikerekedik a szeme s odasúgja a férfinek.*
-Nem tudom mit keresnek itt az őrök. Talán történt valami.
*Megáll a háttérbe, nem megy közelebb. Hagyja kibontakozni a férfit, így legalább megfigyelheti élesben.*
~Mi...Micsoda?? Mindenképp művelődni szeretnénk? Remélem csak viccel...~
*Beleharap ajkába, hogy leplezze mosolyát. Magában viszont elejt egy mosolyt. Mégis csak közelebb lép és belekarol a férfibe, majd először a nagy darab orkra pillant, majd a másik őrre. Zavartan mosolyog rájuk.*
- Ugyan dehogy. A művelődés igazán várhat. Minden esetre, ha nem zavarja Önöket én leülök és imádkozok egyet.
*Elengedi a férfit és leül a közeli padba, hogy szemmel tarthassa mind a három egyént. Ám még mielőtt leül körbe néz a templomba. Az oltárnál egy fehérbe öltözött pap imádkozik. Valószínűleg az esti misére készül.*
~ Fenébe! No jól van jól van. Így nem megyünk semmire. Improvizálni kell, nincs mese. Nincs idő újabb tervre. Óvatosan kell cselekednem. Szerencse, hogy eltettem azt a kis nyilat, ami elaltatta a kis Drágámat. Jó ég de hányinger valakit így becézni! Ch! Nánánáná! Most ne ezen agyaljak, hanem azon hogy lehetne gyorsan kiiktatni ezeket az őröket. Itt inkább az orkkal lesz nagyobb gondunk. Remélem ennek a férfinek, aki jelenleg a Kedvesem, jók a reflexei.~
*Összeteszi a kezét, mintha imádkozna s elkezd motyogni. Némán jár a szája, mint ha csak magába beszélne. Egyszer-egyszer feltekint, merre hogy helyezkednek az őrök és Cyrlas. Nem szeretné elaltatni a Drágáját, bármennyire nagy is a kísértés. Most az egyszer nem ő a célpont. Majd. Egyszer. Biztosan.*
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-12-31 21:08:30
Üzenet elküldve: 2012-12-31 21:08:30
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Shinea Wordan és Cyrlas Zonter részére//
Az ork arca nem tükröz meglepettséget az ifjú pár láttán, de valójában semmilyen más érzelmet sem. Még a szeme sem rebben. Ha nem pislogna, akkor teljesen mozdulatlanul állna, amíg a férfi végig mondja, amit akar. Majd utána kezeit felemeli, szépen lassan mellmagasságig, majd visszaereszti. Vesz egy nagy levegőt, és kijelenti:*
- Remélem nem sürgős, mivel egy ideig ide senki nem mehet le. *Majd ránéz a mellette álló egyénre, aki szóra nyitja a száját, de leinti* Senki, csak ha a főnök már úgy döntött, hogy elhagyja a helyet.
*Végül a másik őr az intés ellenére megszólal:*
- Akkor sajnálom, hallották az urat. Részemről már lemehetnek, amint az én főnököm feljön, de akkor mi el is hagyjuk a helyszínt. Azonban így attól tartok még jó darabig várniuk kell.
*Azzal mindketten mozdulatlanul állnak tovább, azonban szemüket az ifjú páron tartják.*
Az ork arca nem tükröz meglepettséget az ifjú pár láttán, de valójában semmilyen más érzelmet sem. Még a szeme sem rebben. Ha nem pislogna, akkor teljesen mozdulatlanul állna, amíg a férfi végig mondja, amit akar. Majd utána kezeit felemeli, szépen lassan mellmagasságig, majd visszaereszti. Vesz egy nagy levegőt, és kijelenti:*
- Remélem nem sürgős, mivel egy ideig ide senki nem mehet le. *Majd ránéz a mellette álló egyénre, aki szóra nyitja a száját, de leinti* Senki, csak ha a főnök már úgy döntött, hogy elhagyja a helyet.
*Végül a másik őr az intés ellenére megszólal:*
- Akkor sajnálom, hallották az urat. Részemről már lemehetnek, amint az én főnököm feljön, de akkor mi el is hagyjuk a helyszínt. Azonban így attól tartok még jó darabig várniuk kell.
*Azzal mindketten mozdulatlanul állnak tovább, azonban szemüket az ifjú páron tartják.*
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-12-30 12:24:54
Üzenet elküldve: 2012-12-30 12:24:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Shinea//
* A nő szájából kemény szavakat hall, hogy ' Csak ne érdekeljen! ' meg az összes többi, amit fejéhez vág. Úgy tűnik felpaprikázta a kisasszonyt. Pont ez kellett neki, mert teljesen kitárulkozik előtte a nő és olyan titkokat mond el, ami bőségesen ellátja információval; persze a nő nevét nem tudja, de azt igen, hogy egyik módszere milyen. Teljesen meglepi az a fordulat, mikor belemegy az ifjú szerelmesek ötletébe. Nem palástolja a másik előtt, hanem egy ideig érdeklődően tekint felé. Shinea belekarol, és felveszi a helyes testtartását. Nemesi, kimért léptek,és ügyel a párja lépéseire. Kicsit felszegi az állát. Megjegyzi a feltételt, amit a társa állít fel.*
- Rendben Édesem. De ki beszéljen? Szeretnéd te, vagy intézzem én? * Közben gyorsan átgondolja az alakítása minden egyes részletét, mert egy kis hiba is végzetesen sülhet el.*
-Drágám! Olvastad már a Feketébe zárt hattyú című könyvet? * Közben lassan megérkeznek a két őrhöz, akiket akadályként azonosít be. Szerepéhez és rangjához híven kezdi el játszani a szerepét.*
- Miért vannak őrök a könyvtár előtt? * Kérdezi meglepetten, miközben elengedi kedvesét, hogy a két illető elé álljon.*
- Ryalir dezar Calapanta vagyok. Az ifjú feleségemmel jöttem a Feketébe zárt hattyú olvasmány miatt. * Itt el is hallgat, hogy nézze a jelzéseket. Persze a véletlenre nem bízza a dolgot, hanem megtoldja a szavait.*
- Szeretném, ha átengednének minket, mert mindenképpen szeretnénk művelődni.
* A nő szájából kemény szavakat hall, hogy ' Csak ne érdekeljen! ' meg az összes többi, amit fejéhez vág. Úgy tűnik felpaprikázta a kisasszonyt. Pont ez kellett neki, mert teljesen kitárulkozik előtte a nő és olyan titkokat mond el, ami bőségesen ellátja információval; persze a nő nevét nem tudja, de azt igen, hogy egyik módszere milyen. Teljesen meglepi az a fordulat, mikor belemegy az ifjú szerelmesek ötletébe. Nem palástolja a másik előtt, hanem egy ideig érdeklődően tekint felé. Shinea belekarol, és felveszi a helyes testtartását. Nemesi, kimért léptek,és ügyel a párja lépéseire. Kicsit felszegi az állát. Megjegyzi a feltételt, amit a társa állít fel.*
- Rendben Édesem. De ki beszéljen? Szeretnéd te, vagy intézzem én? * Közben gyorsan átgondolja az alakítása minden egyes részletét, mert egy kis hiba is végzetesen sülhet el.*
-Drágám! Olvastad már a Feketébe zárt hattyú című könyvet? * Közben lassan megérkeznek a két őrhöz, akiket akadályként azonosít be. Szerepéhez és rangjához híven kezdi el játszani a szerepét.*
- Miért vannak őrök a könyvtár előtt? * Kérdezi meglepetten, miközben elengedi kedvesét, hogy a két illető elé álljon.*
- Ryalir dezar Calapanta vagyok. Az ifjú feleségemmel jöttem a Feketébe zárt hattyú olvasmány miatt. * Itt el is hallgat, hogy nézze a jelzéseket. Persze a véletlenre nem bízza a dolgot, hanem megtoldja a szavait.*
- Szeretném, ha átengednének minket, mert mindenképpen szeretnénk művelődni.
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-12-28 20:14:28
Üzenet elküldve: 2012-12-28 20:14:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
//Cyrlas, Hawul//
// 16+ jeleneteket tartalmaz//
-Csak ne érdekeljen!!!
*Sziszegve nyomatékosít minden egyes szót. Mindig is utálta az efféle kimenetelű beszélgetéseket.*
~Az érzelmek csak a bajt hozzák a fejemre! Hányok a finoman
megművelt szavaktól, rosszul vagyok ha bókolnak, ha közelednek felém.~
*Meglepetten felvonja szemöldökét majd töredék másodberc
alatt fordul vele szembe. Izzik a szeme. Haragos, rideg, forrong a fejében a vér.*
-Engem meg úgy neveltek, hogy aki hozzámér annak vágjam le a kezét! Fenemód mázlista vagy, ugye tudod? Ha nem lenne ez az átkozott munka, már pár ujjadtól elbúcsúzhattál volna! Nincs elfelejtve! Még... munka után... elgondolkozok rajta! Most... még mielőtt meggondolom magam... elkezdhetnénk... a kiba.. khm... akarom mondani a munkát!
*Megfeszíti karját, majd elfordul tőle. Sikerült kihúznia a gyufát ezzel s még tetézi a bajt azzal, hogy beleokoskodik a szexuális életébe. Ökölbe szorítja mindkét kezét. Nem fordul vissza felé, mert félő, ha megpillantaná a férfi arcát bizony nem tudna uralkodni magán.*
- Én addig szeretkezek, amíg a hideg pengémet nem mártom a
másikba. A legutóbb én voltam alul. Átvágtam a torkát.
Élvezetes halála volt! Igen! Én minden esetben jól éreztem
magam, mikor a vére végig folyt a testemen. Igen! Imádtam,
hogy megfürödhettem a vérében! Igen! Élvezetes volt neki!
* felé fordul mégis s fenyegetően közelebb lép* Így akarsz te is meghalni? Hidd el, nem adtam meg neki a gyönyört, amire számított. Nos? Szeretnéd?
*Suttog, hiszen nem akarja, hogy valaki ennek a kegyetlen
perverziónak bárki is fül tanúja legyen, a férfin kívül. Szeme még mindig sötéten izzik a haragtól.*
- Nem mondom még egyszer! Menjünk!
*Felpillant s már ő is megpillantja az orkot az előtte álló illetővel.*
~Remek! Már csak ez hiányzott!~
*Bólint egyetértően s a férfire pillant mogorván.*
- Jó jó oké! Ifjú párnak álcázzuk magunk. Csak egyet jól jegyezz meg, ne éld bele magad a szerepedbe! Csak az arcomat érintheted. Én is azt teszem. Csak az arcod érintem, simogatom.
*Megrázza a fejét s a következő pillanatban már egy szemérmes nő pillantását fedezheti fel a szempárból. Belekarol a férfibe s előveszi szebb arcát. Először erőltetve mosolyog, aztán szépen lassan beleképzelve magát a helyzet komikumába, eltűnik a nehéz mosoly s felváltja a természetes, szelíd mosoly.*
-Mehetünk Drágám! Irány a könyvtár!
A hozzászólás írója (Shinea Wordan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.28 20:16:39
// 16+ jeleneteket tartalmaz//
-Csak ne érdekeljen!!!
*Sziszegve nyomatékosít minden egyes szót. Mindig is utálta az efféle kimenetelű beszélgetéseket.*
~Az érzelmek csak a bajt hozzák a fejemre! Hányok a finoman
megművelt szavaktól, rosszul vagyok ha bókolnak, ha közelednek felém.~
*Meglepetten felvonja szemöldökét majd töredék másodberc
alatt fordul vele szembe. Izzik a szeme. Haragos, rideg, forrong a fejében a vér.*
-Engem meg úgy neveltek, hogy aki hozzámér annak vágjam le a kezét! Fenemód mázlista vagy, ugye tudod? Ha nem lenne ez az átkozott munka, már pár ujjadtól elbúcsúzhattál volna! Nincs elfelejtve! Még... munka után... elgondolkozok rajta! Most... még mielőtt meggondolom magam... elkezdhetnénk... a kiba.. khm... akarom mondani a munkát!
*Megfeszíti karját, majd elfordul tőle. Sikerült kihúznia a gyufát ezzel s még tetézi a bajt azzal, hogy beleokoskodik a szexuális életébe. Ökölbe szorítja mindkét kezét. Nem fordul vissza felé, mert félő, ha megpillantaná a férfi arcát bizony nem tudna uralkodni magán.*
- Én addig szeretkezek, amíg a hideg pengémet nem mártom a
másikba. A legutóbb én voltam alul. Átvágtam a torkát.
Élvezetes halála volt! Igen! Én minden esetben jól éreztem
magam, mikor a vére végig folyt a testemen. Igen! Imádtam,
hogy megfürödhettem a vérében! Igen! Élvezetes volt neki!
* felé fordul mégis s fenyegetően közelebb lép* Így akarsz te is meghalni? Hidd el, nem adtam meg neki a gyönyört, amire számított. Nos? Szeretnéd?
*Suttog, hiszen nem akarja, hogy valaki ennek a kegyetlen
perverziónak bárki is fül tanúja legyen, a férfin kívül. Szeme még mindig sötéten izzik a haragtól.*
- Nem mondom még egyszer! Menjünk!
*Felpillant s már ő is megpillantja az orkot az előtte álló illetővel.*
~Remek! Már csak ez hiányzott!~
*Bólint egyetértően s a férfire pillant mogorván.*
- Jó jó oké! Ifjú párnak álcázzuk magunk. Csak egyet jól jegyezz meg, ne éld bele magad a szerepedbe! Csak az arcomat érintheted. Én is azt teszem. Csak az arcod érintem, simogatom.
*Megrázza a fejét s a következő pillanatban már egy szemérmes nő pillantását fedezheti fel a szempárból. Belekarol a férfibe s előveszi szebb arcát. Először erőltetve mosolyog, aztán szépen lassan beleképzelve magát a helyzet komikumába, eltűnik a nehéz mosoly s felváltja a természetes, szelíd mosoly.*
-Mehetünk Drágám! Irány a könyvtár!
A hozzászólás írója (Shinea Wordan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.28 20:16:39
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-12-28 20:03:53
Üzenet elküldve: 2012-12-28 20:03:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Shinea//
- Nem mondod komolyan, hogy engem ne érdekeljen a belső világod. A belső bugyrok mélységének szaftos részletei. Hidd el, hogy nagyon szeretem az érdekes dolgokat. Legyen az bármilyen félelmetes én nem ijedek meg mint mások. Egyszer kipróbálhatod, hogy engem nem lep meg.* Kellemes füleinek, mikor a nő elmondja, hogy elfogadta a tervét. Dagad a melle a büszkeségtől, hogy elképzelését befogadták. Szeret tervezni, hogy utána véghez is vigye, amit gondosan kidolgozott.*
-Ne? Mi ne? Te is hozzám értél. Sajnálom de engem úgy neveltek, ha egy nő hozzáér a férfihez, akkor az illetőnek ugyanúgy joga van a szíve hölgyéhez hozzáérni. Makacskodsz. * Ingatja meg a fejét, főleg akkor mikor újra csak az ellenkezést hallja a női ajkakról.*
- Szóval te addig szeretkezel az áldozattal míg az bele nem hal? Szent Szűz! * De rögtön elmosolyodik, mert igazán viccesnek képzeli a helyzetet.*
- Némileg most aztán irigy vagyok azokra, akik olyan halált éltek át. * Végül egyet kel értenie a másikkal, hogy a meló fontosabb mint a magánélet.*
- Menjünk! * Mondja ki savanyú képpel, majd bevezeti Shineát a Templomba. Nem szólal meg, hanem csendben figyeli mindenfelé. A könyvtár felé sétálnak, mikor távolról megpillantja az orkot és a társaságát.
~ Hmm, nem ismerem azt az embert. Ő is a kereskedő embere lenne? Négyen vannak? Höh? ~ Nem tudja mi pontosan a helyzet, azonban a léptei lelassulnak.*
- Óvatosnak kell lennünk. * Suttogja oda Shinea fülébe, majd újfent egy ötlete támad.*
- Át kell jutnunk ezen a kettőn. Még nincs késő, ha nemesnek tüntetjük fel magunkat és ifjú párnak. Jól fontold meg. * Ezzel várja a választ.*
- Nem mondod komolyan, hogy engem ne érdekeljen a belső világod. A belső bugyrok mélységének szaftos részletei. Hidd el, hogy nagyon szeretem az érdekes dolgokat. Legyen az bármilyen félelmetes én nem ijedek meg mint mások. Egyszer kipróbálhatod, hogy engem nem lep meg.* Kellemes füleinek, mikor a nő elmondja, hogy elfogadta a tervét. Dagad a melle a büszkeségtől, hogy elképzelését befogadták. Szeret tervezni, hogy utána véghez is vigye, amit gondosan kidolgozott.*
-Ne? Mi ne? Te is hozzám értél. Sajnálom de engem úgy neveltek, ha egy nő hozzáér a férfihez, akkor az illetőnek ugyanúgy joga van a szíve hölgyéhez hozzáérni. Makacskodsz. * Ingatja meg a fejét, főleg akkor mikor újra csak az ellenkezést hallja a női ajkakról.*
- Szóval te addig szeretkezel az áldozattal míg az bele nem hal? Szent Szűz! * De rögtön elmosolyodik, mert igazán viccesnek képzeli a helyzetet.*
- Némileg most aztán irigy vagyok azokra, akik olyan halált éltek át. * Végül egyet kel értenie a másikkal, hogy a meló fontosabb mint a magánélet.*
- Menjünk! * Mondja ki savanyú képpel, majd bevezeti Shineát a Templomba. Nem szólal meg, hanem csendben figyeli mindenfelé. A könyvtár felé sétálnak, mikor távolról megpillantja az orkot és a társaságát.
~ Hmm, nem ismerem azt az embert. Ő is a kereskedő embere lenne? Négyen vannak? Höh? ~ Nem tudja mi pontosan a helyzet, azonban a léptei lelassulnak.*
- Óvatosnak kell lennünk. * Suttogja oda Shinea fülébe, majd újfent egy ötlete támad.*
- Át kell jutnunk ezen a kettőn. Még nincs késő, ha nemesnek tüntetjük fel magunkat és ifjú párnak. Jól fontold meg. * Ezzel várja a választ.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-12-28 14:40:52
Üzenet elküldve: 2012-12-28 14:40:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//éjszaka//
*Adomány az mit a fáradhatatlannak tetsző vekker, törten lüktető izomcsomó hajt most ki magából hogy martalékává váljon. S talán önmaga is épp így válik martalékká, ha nem volt az mindjárt, kezdettől fogva. ~Így vész hát feledésbe minden kipattanó szikra...vagy hiú kis gyertyaláng...~. Aiya reszketeg balja kúszik fel vállára, fakó tincsek közé kapva keres támaszkodót a hím pedig készséggel tartja meg áldozatát. Köröttük a sötétség összesűrűsödik mintha vonzaná őket a keskeny, karmazsin patak. A mélységi szabad kezét a nőstény dereka köré fonja, s míg vérét ízleli ügyet sem vet annak ájuldozására. Hisz úgysem fog elájulni... szemhélya mögött az elmúlás torzképe bontogatja pikkelyes, éjjelbe fúlt szárnyait. Ha lehunyja kék tükörpárját s átengedi magát, fél, hogy az illúzió elragadja.
Vagy épp, attól fél, hogy magára hagyja a pokolárny evilágra szakadt visszaképe.
Az árnyékok súgása hegyes fülében ezerszeres. A két szó szinte úgy tolul ajkaira hogy nem tudni a kavargó rosszindulat vízhangozza-e őt vagy fordítva történik: "Enyém vagy". A láthatatlan síkon, ott hol a valóság szövete rothadva összezsugorodik, ahogy a háttérben a templom oszlopos boltozata ritmusosan olvad fel-feltárva egy másikfajta idő múlását, ismerős, nehéz láncok csörrennek fel halkan. Mintha léptek közelednének a távolból feléjük, tétova léptek mik rozsdamart vasakat vonszolnak. A talp mezítelen csattogása belevész a folytonos, ártalmas sziszegésbe.
A nőstény rémülten megfeszül, megpróbálja kitépni magát. Karmaival váj a húsába ám a hímet nem riasztja meg holmi tűnékeny fájdalom. Karja satuként szorul a vékony derék köré, fogával válaszképp brutálisan mar a sebbe...vad marcangol csak így, nem elffajzat. A tenyérben a vonalak töbhelyütt átszakadnak.
-Gyengén hazudsz, Szikra. -* morogja. *-Nézd meg.
*Kezében még mindig a nősténytől zsákmányolt kés, élét az élete szennyezte pirosra éppúgy mint a Dwirinthalen fogait. Furcsának látszanak. Az oltár ott áll a közelükben. A hím karjánál fogva úgy penderíti a lányt hogy immár arra felé indulhasson.
A magas, zölddel leterített kőasztalra tálat helyeztek. Benne színültig folyadék csillog. Meglehe hogy víz, meglehet hogy bájital. Szertartásról maradt itt vagy ahhoz kellhet talán a reggeli fohászon. A közeledő, láncra vert léptek ismét felcsörrennek, ahogy az oltár felé irányozzák lépéseik. Felkarjánál fogva tereli a lányt.*
-Nézz bele. -* állnak meg a tál fölött, amire bizonytalan tükörképük kúszott. Félhomály vált éktelen, lüktető semmit körölöttük, mintha lélegeznének a falak. Dagadva hajolnak meg kifelé, majd roppsnva horpadnak be, a terítő pedig hullámzik. Száz féreg gyűrűs teste kúszik nyálkásan alatta.
A megfáradt léptek egészen közel értek. Majd megálltak. Egy vasra vert, fiatal Szikra képe bontakozik ki a víztükörből. A kék szemek egyenesen néznek a jelenük arcába. A bilincsek véresre dörzsölték, feltörték a bőrét. A nyakában széles fémpánt alól is rászáradt bíborszín csordult ki. A pánton, karikán lánc, azon vezették egészen idáig.
Az a Szikra meztelen, tetoválások sem borítják.
A hús-vér Szikra háta mögött lánc csörren meg, egészen közel. A sötételf hím ujjai úgy mozdulnak, mintha egy pórázt tekernének maguk köré. Közben Aiya tőrét jobbára hüvelykujjal fogja tenyeréhez.
Másik kezével még mindig a nőstény felkarját tartja. Válla fölött fürkészi a tükörképüket.
A túlsó Szikra háta mögött is úr áll. Egykedvű gőggel szemez velük.*
*Adomány az mit a fáradhatatlannak tetsző vekker, törten lüktető izomcsomó hajt most ki magából hogy martalékává váljon. S talán önmaga is épp így válik martalékká, ha nem volt az mindjárt, kezdettől fogva. ~Így vész hát feledésbe minden kipattanó szikra...vagy hiú kis gyertyaláng...~. Aiya reszketeg balja kúszik fel vállára, fakó tincsek közé kapva keres támaszkodót a hím pedig készséggel tartja meg áldozatát. Köröttük a sötétség összesűrűsödik mintha vonzaná őket a keskeny, karmazsin patak. A mélységi szabad kezét a nőstény dereka köré fonja, s míg vérét ízleli ügyet sem vet annak ájuldozására. Hisz úgysem fog elájulni... szemhélya mögött az elmúlás torzképe bontogatja pikkelyes, éjjelbe fúlt szárnyait. Ha lehunyja kék tükörpárját s átengedi magát, fél, hogy az illúzió elragadja.
Vagy épp, attól fél, hogy magára hagyja a pokolárny evilágra szakadt visszaképe.
Az árnyékok súgása hegyes fülében ezerszeres. A két szó szinte úgy tolul ajkaira hogy nem tudni a kavargó rosszindulat vízhangozza-e őt vagy fordítva történik: "Enyém vagy". A láthatatlan síkon, ott hol a valóság szövete rothadva összezsugorodik, ahogy a háttérben a templom oszlopos boltozata ritmusosan olvad fel-feltárva egy másikfajta idő múlását, ismerős, nehéz láncok csörrennek fel halkan. Mintha léptek közelednének a távolból feléjük, tétova léptek mik rozsdamart vasakat vonszolnak. A talp mezítelen csattogása belevész a folytonos, ártalmas sziszegésbe.
A nőstény rémülten megfeszül, megpróbálja kitépni magát. Karmaival váj a húsába ám a hímet nem riasztja meg holmi tűnékeny fájdalom. Karja satuként szorul a vékony derék köré, fogával válaszképp brutálisan mar a sebbe...vad marcangol csak így, nem elffajzat. A tenyérben a vonalak töbhelyütt átszakadnak.
-Gyengén hazudsz, Szikra. -* morogja. *-Nézd meg.
*Kezében még mindig a nősténytől zsákmányolt kés, élét az élete szennyezte pirosra éppúgy mint a Dwirinthalen fogait. Furcsának látszanak. Az oltár ott áll a közelükben. A hím karjánál fogva úgy penderíti a lányt hogy immár arra felé indulhasson.
A magas, zölddel leterített kőasztalra tálat helyeztek. Benne színültig folyadék csillog. Meglehe hogy víz, meglehet hogy bájital. Szertartásról maradt itt vagy ahhoz kellhet talán a reggeli fohászon. A közeledő, láncra vert léptek ismét felcsörrennek, ahogy az oltár felé irányozzák lépéseik. Felkarjánál fogva tereli a lányt.*
-Nézz bele. -* állnak meg a tál fölött, amire bizonytalan tükörképük kúszott. Félhomály vált éktelen, lüktető semmit körölöttük, mintha lélegeznének a falak. Dagadva hajolnak meg kifelé, majd roppsnva horpadnak be, a terítő pedig hullámzik. Száz féreg gyűrűs teste kúszik nyálkásan alatta.
A megfáradt léptek egészen közel értek. Majd megálltak. Egy vasra vert, fiatal Szikra képe bontakozik ki a víztükörből. A kék szemek egyenesen néznek a jelenük arcába. A bilincsek véresre dörzsölték, feltörték a bőrét. A nyakában széles fémpánt alól is rászáradt bíborszín csordult ki. A pánton, karikán lánc, azon vezették egészen idáig.
Az a Szikra meztelen, tetoválások sem borítják.
A hús-vér Szikra háta mögött lánc csörren meg, egészen közel. A sötételf hím ujjai úgy mozdulnak, mintha egy pórázt tekernének maguk köré. Közben Aiya tőrét jobbára hüvelykujjal fogja tenyeréhez.
Másik kezével még mindig a nőstény felkarját tartja. Válla fölött fürkészi a tükörképüket.
A túlsó Szikra háta mögött is úr áll. Egykedvű gőggel szemez velük.*
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-12-27 21:16:08
Üzenet elküldve: 2012-12-27 21:16:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
//Cyrlas//
~Pusztán felmérem a nyaki távolságod, hogy hogy tudom egy szempillantás alatt elmetszeni egy mozdulattal.~
- Nos... hidd el, nem szeretnéd tudni mi rejlik a szívem legmélyebb bugyrában.
~Harag, gyűlölet, gyilkolási vágy. Ez csak máz, csak könnyű játszadozás, hogy megzavarjam az érzelmed. Oh ha tudnád...~
*Csettint egyet nyelvével s lépést tart a férfivel. Szeme ide-oda jár, felméri a terepet, a reakciót mit okoz, a talajt, a templomot, mit lassan elérnek. Sóhajt egy nagyot ismételten, higgadtan, kimérten beszél.*
-Igen, először elleneztem, aztán amíg Te csendesen pihentél a padon, átgondoltam a helyzetet. Volt rá időm. Végül engedtem a tervednek abban, hogy Te eltereled az orkokat mellőle, csak hogy ne unatkozz. A kereskedő meg az én dolgom.
*Elrántja a fejét ahogy az ujja hozzáér az állához.*
- Ne!
* A fejét ingatja. Próbál higgadt maradni s fagyos tekintettel mered rá. Megrándul az ajka. Mikor Közelebb hajol megfeszül minden porcikája, érezhető, már-már tapintható a feszültség amit magából áraszt. Lassan felé fordítja a fejét. Suttogóra veszi hangját. Velőtrázó.*
-Maradjunk annyiban, hogy engem nem érdekel sem a csók, sem a testi érintkezés. Én is tudok egyet s mást művelni az ajkammal, a testemmel, ám annak mindig Halál volt a vége. De... ebbe most ne menjünk bele. Vár a munka.
*Felpillant a Templomra. Pontosabban az órára. Háromnegyed kettő. Felveszi a ruhájához illó kesztyűt. Finoman megmunkált bőr kesztyű, mi a könyökéig ér.*
- Mehetünk.
~Pusztán felmérem a nyaki távolságod, hogy hogy tudom egy szempillantás alatt elmetszeni egy mozdulattal.~
- Nos... hidd el, nem szeretnéd tudni mi rejlik a szívem legmélyebb bugyrában.
~Harag, gyűlölet, gyilkolási vágy. Ez csak máz, csak könnyű játszadozás, hogy megzavarjam az érzelmed. Oh ha tudnád...~
*Csettint egyet nyelvével s lépést tart a férfivel. Szeme ide-oda jár, felméri a terepet, a reakciót mit okoz, a talajt, a templomot, mit lassan elérnek. Sóhajt egy nagyot ismételten, higgadtan, kimérten beszél.*
-Igen, először elleneztem, aztán amíg Te csendesen pihentél a padon, átgondoltam a helyzetet. Volt rá időm. Végül engedtem a tervednek abban, hogy Te eltereled az orkokat mellőle, csak hogy ne unatkozz. A kereskedő meg az én dolgom.
*Elrántja a fejét ahogy az ujja hozzáér az állához.*
- Ne!
* A fejét ingatja. Próbál higgadt maradni s fagyos tekintettel mered rá. Megrándul az ajka. Mikor Közelebb hajol megfeszül minden porcikája, érezhető, már-már tapintható a feszültség amit magából áraszt. Lassan felé fordítja a fejét. Suttogóra veszi hangját. Velőtrázó.*
-Maradjunk annyiban, hogy engem nem érdekel sem a csók, sem a testi érintkezés. Én is tudok egyet s mást művelni az ajkammal, a testemmel, ám annak mindig Halál volt a vége. De... ebbe most ne menjünk bele. Vár a munka.
*Felpillant a Templomra. Pontosabban az órára. Háromnegyed kettő. Felveszi a ruhájához illó kesztyűt. Finoman megmunkált bőr kesztyű, mi a könyökéig ér.*
- Mehetünk.
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-12-27 15:01:43
Üzenet elküldve: 2012-12-27 15:01:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Shinea//
* Hallgatja társa szavait, először nyugodtan, aztán kicsit feszélyezve.
~Micsoda? Egy élő céltáblával járok, akit mindenki üldöz!~ Nem telik el pár perc, mert rájön, hogy hasonló cipőben jár mint a nő; annyi különbséggel, hogy ő nem szokott gyilkolni. Szélhámos az eleven fajtából. Meglepően tapasztalja, hogy Shinea bátorkodik egy állsimítással kedveskedni. A saját akciója nem jár sikerrel, amire pimasz módon válaszol.*
- Szerintem valahol a szíved egyik rejtett zugában kellemesen tölt egy egy ilyen érintés, hiába löksz el magadtól. * Pimasz mosolyt húz, majd jelzi a szép ruhába öltözött szépségnek, hogy aztán neki teljesen mindegy a viselkedése.*
- Persze, haladjunk drága. * Csendesen lépked a begyakorolt légies mozdulatokkal. Nem kell sokat várnia, mert a nő reagál a kimondott szavakra.*
- Ilyet mondtam tényleg, amit te hevesen elleneztél nem? Csak azt ne mond, hogy te voltál annyira jó, hogy a tervem egyből elfogadtad. Tudod ezen nem fogok kiakadni. De rendben, akkor a három orkot elcsalogatom ha tudom. * Észreveszi a nő légzését, amit jótékonyan kihasznál, hogy a szép idomokat bámulja.*
- Furfangos és precíz? Én sem mondhattam volna jobban. * Van annyira pimasz, hogy ezúttal ő simítson bele a nő arcába. Odahajol a fülébe, hogy ajkai a következő szavakat formálja meg.*
- Maradjunk annyiban, hogy én képes vagyok csókolni úgy ajkat és testet. Ami a legkülönösebb, hogy nem érek hozzá egy újjal sem. * Megérkeznek a Templom elé, ahol megáll. *
- Itt is volnánk.
* Hallgatja társa szavait, először nyugodtan, aztán kicsit feszélyezve.
~Micsoda? Egy élő céltáblával járok, akit mindenki üldöz!~ Nem telik el pár perc, mert rájön, hogy hasonló cipőben jár mint a nő; annyi különbséggel, hogy ő nem szokott gyilkolni. Szélhámos az eleven fajtából. Meglepően tapasztalja, hogy Shinea bátorkodik egy állsimítással kedveskedni. A saját akciója nem jár sikerrel, amire pimasz módon válaszol.*
- Szerintem valahol a szíved egyik rejtett zugában kellemesen tölt egy egy ilyen érintés, hiába löksz el magadtól. * Pimasz mosolyt húz, majd jelzi a szép ruhába öltözött szépségnek, hogy aztán neki teljesen mindegy a viselkedése.*
- Persze, haladjunk drága. * Csendesen lépked a begyakorolt légies mozdulatokkal. Nem kell sokat várnia, mert a nő reagál a kimondott szavakra.*
- Ilyet mondtam tényleg, amit te hevesen elleneztél nem? Csak azt ne mond, hogy te voltál annyira jó, hogy a tervem egyből elfogadtad. Tudod ezen nem fogok kiakadni. De rendben, akkor a három orkot elcsalogatom ha tudom. * Észreveszi a nő légzését, amit jótékonyan kihasznál, hogy a szép idomokat bámulja.*
- Furfangos és precíz? Én sem mondhattam volna jobban. * Van annyira pimasz, hogy ezúttal ő simítson bele a nő arcába. Odahajol a fülébe, hogy ajkai a következő szavakat formálja meg.*
- Maradjunk annyiban, hogy én képes vagyok csókolni úgy ajkat és testet. Ami a legkülönösebb, hogy nem érek hozzá egy újjal sem. * Megérkeznek a Templom elé, ahol megáll. *
- Itt is volnánk.
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-12-12 20:03:20
Üzenet elküldve: 2012-12-12 20:03:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Lisast az elmúlt napokban rengeteg időt töltött mágia tanulással, de sajnos eddig eredménytelenül. „Időpocsékolás.” Gondolta a lány elkeseredve, majd lenézett a mellette fekvő hiúzra.*
-Hogy vagyunk ma? *Mosolyog kis barátjára, aki nagyot nyújtózkodva ásít, ezzel megmutatva hatalmas fogait. Az arra járók messziről elkerülik őket. Még mindig bizalmatlanak a hiúzzal. De ez érthető. A hatalmas, izmos állatban nincs semmi megnyugtató. „Merre lehet Las? Mi lehet vele? Sok idő eltelt mióta utoljára láttam.” A lány visszaemlékszik arra a napra, mikor utoljára beszélt vele. „Azt hiszem akkor épp a szobájába tartott...tehát...bárhol lehet.” Csüggedt el a lány.*
-Ideje lenne megkeresni jó öreg barátunkat. *Mondja Shaelnek és felpattan a székről. A hiúz unottan tápászkodik fel. „A semmit tevés bizony nagyon fárasztó dolog tud lenni.” A lány jót nevet lusta kedvencén, aki kedvtelenül vánszorog kifelé a lány oldalán. Lisast a templomból kifelé menet Shael lábát méregeti és örömmel nyugtázza, hogy már nem sántít.*
-Hogy vagyunk ma? *Mosolyog kis barátjára, aki nagyot nyújtózkodva ásít, ezzel megmutatva hatalmas fogait. Az arra járók messziről elkerülik őket. Még mindig bizalmatlanak a hiúzzal. De ez érthető. A hatalmas, izmos állatban nincs semmi megnyugtató. „Merre lehet Las? Mi lehet vele? Sok idő eltelt mióta utoljára láttam.” A lány visszaemlékszik arra a napra, mikor utoljára beszélt vele. „Azt hiszem akkor épp a szobájába tartott...tehát...bárhol lehet.” Csüggedt el a lány.*
-Ideje lenne megkeresni jó öreg barátunkat. *Mondja Shaelnek és felpattan a székről. A hiúz unottan tápászkodik fel. „A semmit tevés bizony nagyon fárasztó dolog tud lenni.” A lány jót nevet lusta kedvencén, aki kedvtelenül vánszorog kifelé a lány oldalán. Lisast a templomból kifelé menet Shael lábát méregeti és örömmel nyugtázza, hogy már nem sántít.*
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-12-03 19:20:51
Üzenet elküldve: 2012-12-03 19:20:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//éjszaka//
*Béke tán még sosem öltött ily visszataszító formát. A fuvolás mégis reszketve húzódik sötét karjaiba. E torz imádat tartja csak össze a fiatalon megnyomorított lelket. Nélküle semmi. Kiszökik belőle a lélegzet és elhagyja örökre. Jobban ragaszkodik hozzá, mint a végtagjaihoz, mint a szeme világához, bármihez. Nincs ennél fontosabb. Nincs ennél szentebb.
„Fel.”
Ölelése egy pillanatra félelemmel telik el. Egyetlen szótag elmond mindent a kínhalál ezer fajtájáról. Az életösztön pedig felelne is rá azonnal. Összehúzná magát, földig hajolva esdene máris kegyelemért, bocsánatért. Bár lehetne visszaforgatni az idő kerekét, hogy ekképp üdvözölje Őt.
Ne kelljen..., ó ne kelljen... De a hallgatás intőn sürget. Elengedi rettegő lénye kezét a kétségbeesés gödre felett. Megtartja majd a hurok a nyakán, melynek neve engedelmesség. Lassan emelkedik fel. Kárörvendő, gonosz sugallatok környékezik. Suttognak, duruzsolnak neki. Érdes nyelvükkel mohó kéjjel nyalják a bőrére dermedt sós rettegést.
„A késed.”
Él még? Vagy meghalt már valahol félúton, s ez itt a pokol? Mintha torkánál fogva tartaná a víz alatt ez a könyörtelen egykedvűség, csak arra várva, hogy az utolsó kis amorf buborék is kimeneküljön belőle. Üvegcsébe fogva métellyel vegyítve rázná össze, halott varjú bordái alá varrná, hogy szögekkel kivert dobozban aztán elássa egy siralomház pincéjében. Kedvére citálná vissza az életbe újhold legsötétebb óráin, s patkányok loncsos szőrét simogatva hallgatná a távoli kaparászást...
Némán nyílnak el ajkai. A könyörgés a nyelvére szárad. Amikor a pengét átadja, szeretné becsukni a szemét, szorosra zárni, de képtelen. Minden szörnyűséges pillanatát látnia kell, mert Ő így akarja. A félelem mélyén egy tompa dobbanás fodrozza beteges színűre a rettenetet. Elvégre... magáénak tudja az úr figyelmét. Ez a kegy pedig szinte bódulatba hajtja valahol ott, mélyen.
Könny szaladja el a szemé. Homályos foltokba szalad a részvétlen enteriőr. Az ajkába kell harapnia, hogy hang nélkül viselje a fájdalmat. Az a nemes dögkeselyű most kitárja fertelmes szárnyait és fölé hajol. De előbb még láncra veri, kipeckeli a fuvolás tekintetét. Mintha sokágú, cirádás gyertyatartót adna a kezébe, hogy világítson e tor felett.
A kín élesen cikáz át a testén. Megrogy belé a térde, összeszorul az állkapcsa, homlokára ráncok szaladnak. Nem sikolt. Nyöszörgését is olyan csendesre fojtja, amennyire csak lehet. Nem szabad... Nem szabad... Még felverné a templomszolgát. Ha az úr kínból épít magának fellegvárat és lakomát ül a bűnös lélek felett, azt semmi nem zavarhatja meg. Nem szabad...
Önkéntelenül keres kapaszkodót, hogy tartani tudja magát. Nem eshet össze. Nem szabad... Ujjai a kese tincsek közé szaladnak az inas tarkón. Reszketeg cirógatás zsibong az érintésben, hálás sóhaj, amiért az úr módot ad a vezeklésre. A lüktetve tomboló fájdalomban megtisztul a lélek. Hogy tudja, hogy tudja majd ezt a kegyet meghálálni? Lemossa róla hűtlensége mocskát, tanít és megtart mindenható láncaiban.
A világ tompa, imbolygó szédülésre indul. Tántorodik a tudat.*
~Ne hagyd abba... Ne hagyd... én csak... meghalok..., de ezért ne hagyd abba...~ *rebegik a fuvolás száraz ajkai hangra már erőtlenül, bocsánatkérőn, alig pihegve már.
Visszhang rázza a vállát. Ébresztgeti, mintha valami fontos dolog lenne még itt, ami semmiképp nem engedné az öntudatlanság kényelmébe zuhanni.
„Enyém vagy.”
Bágyadó pillái alatt felparázslik az a kék tekintet. Kirántja az éj nyirkos lelkét, hogy az eszmélet határán csüngő testbe még egy csepp erőt plántáljon. Karmokká görbülnek a hűvösödő ujjak és a mélységi nyakába vájnak. A tántorgó teremtés kitépi kezét a hím szorításából és ellöki magát tőle.*
- Nem vagyok a Tiéd! *zihálja rekedten. Tekintete válaszokat keres a semmiben.* ~Nem a Tiéd vagyok...~ *ismétlik némán ajkai. Ezt súgja egy mélyen gyökeredző érzés a múlt fekete verméből. Aztán ugyanabból a veremből szorongás nyúl ki és keményen rámarkol a zaklatottan vergődő szívre.* ~...Ugye?~
*Béke tán még sosem öltött ily visszataszító formát. A fuvolás mégis reszketve húzódik sötét karjaiba. E torz imádat tartja csak össze a fiatalon megnyomorított lelket. Nélküle semmi. Kiszökik belőle a lélegzet és elhagyja örökre. Jobban ragaszkodik hozzá, mint a végtagjaihoz, mint a szeme világához, bármihez. Nincs ennél fontosabb. Nincs ennél szentebb.
„Fel.”
Ölelése egy pillanatra félelemmel telik el. Egyetlen szótag elmond mindent a kínhalál ezer fajtájáról. Az életösztön pedig felelne is rá azonnal. Összehúzná magát, földig hajolva esdene máris kegyelemért, bocsánatért. Bár lehetne visszaforgatni az idő kerekét, hogy ekképp üdvözölje Őt.
Ne kelljen..., ó ne kelljen... De a hallgatás intőn sürget. Elengedi rettegő lénye kezét a kétségbeesés gödre felett. Megtartja majd a hurok a nyakán, melynek neve engedelmesség. Lassan emelkedik fel. Kárörvendő, gonosz sugallatok környékezik. Suttognak, duruzsolnak neki. Érdes nyelvükkel mohó kéjjel nyalják a bőrére dermedt sós rettegést.
„A késed.”
Él még? Vagy meghalt már valahol félúton, s ez itt a pokol? Mintha torkánál fogva tartaná a víz alatt ez a könyörtelen egykedvűség, csak arra várva, hogy az utolsó kis amorf buborék is kimeneküljön belőle. Üvegcsébe fogva métellyel vegyítve rázná össze, halott varjú bordái alá varrná, hogy szögekkel kivert dobozban aztán elássa egy siralomház pincéjében. Kedvére citálná vissza az életbe újhold legsötétebb óráin, s patkányok loncsos szőrét simogatva hallgatná a távoli kaparászást...
Némán nyílnak el ajkai. A könyörgés a nyelvére szárad. Amikor a pengét átadja, szeretné becsukni a szemét, szorosra zárni, de képtelen. Minden szörnyűséges pillanatát látnia kell, mert Ő így akarja. A félelem mélyén egy tompa dobbanás fodrozza beteges színűre a rettenetet. Elvégre... magáénak tudja az úr figyelmét. Ez a kegy pedig szinte bódulatba hajtja valahol ott, mélyen.
Könny szaladja el a szemé. Homályos foltokba szalad a részvétlen enteriőr. Az ajkába kell harapnia, hogy hang nélkül viselje a fájdalmat. Az a nemes dögkeselyű most kitárja fertelmes szárnyait és fölé hajol. De előbb még láncra veri, kipeckeli a fuvolás tekintetét. Mintha sokágú, cirádás gyertyatartót adna a kezébe, hogy világítson e tor felett.
A kín élesen cikáz át a testén. Megrogy belé a térde, összeszorul az állkapcsa, homlokára ráncok szaladnak. Nem sikolt. Nyöszörgését is olyan csendesre fojtja, amennyire csak lehet. Nem szabad... Nem szabad... Még felverné a templomszolgát. Ha az úr kínból épít magának fellegvárat és lakomát ül a bűnös lélek felett, azt semmi nem zavarhatja meg. Nem szabad...
Önkéntelenül keres kapaszkodót, hogy tartani tudja magát. Nem eshet össze. Nem szabad... Ujjai a kese tincsek közé szaladnak az inas tarkón. Reszketeg cirógatás zsibong az érintésben, hálás sóhaj, amiért az úr módot ad a vezeklésre. A lüktetve tomboló fájdalomban megtisztul a lélek. Hogy tudja, hogy tudja majd ezt a kegyet meghálálni? Lemossa róla hűtlensége mocskát, tanít és megtart mindenható láncaiban.
A világ tompa, imbolygó szédülésre indul. Tántorodik a tudat.*
~Ne hagyd abba... Ne hagyd... én csak... meghalok..., de ezért ne hagyd abba...~ *rebegik a fuvolás száraz ajkai hangra már erőtlenül, bocsánatkérőn, alig pihegve már.
Visszhang rázza a vállát. Ébresztgeti, mintha valami fontos dolog lenne még itt, ami semmiképp nem engedné az öntudatlanság kényelmébe zuhanni.
„Enyém vagy.”
Bágyadó pillái alatt felparázslik az a kék tekintet. Kirántja az éj nyirkos lelkét, hogy az eszmélet határán csüngő testbe még egy csepp erőt plántáljon. Karmokká görbülnek a hűvösödő ujjak és a mélységi nyakába vájnak. A tántorgó teremtés kitépi kezét a hím szorításából és ellöki magát tőle.*
- Nem vagyok a Tiéd! *zihálja rekedten. Tekintete válaszokat keres a semmiben.* ~Nem a Tiéd vagyok...~ *ismétlik némán ajkai. Ezt súgja egy mélyen gyökeredző érzés a múlt fekete verméből. Aztán ugyanabból a veremből szorongás nyúl ki és keményen rámarkol a zaklatottan vergődő szívre.* ~...Ugye?~
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-12-03 19:19:49
Üzenet elküldve: 2012-12-03 19:19:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//éjszaka//
*Az öntudat büszke fénnyel pattan ki a lény legmélyéről s kínzó ragyogással szalad végig annak minden idegszálán. Szemeket ragyogtat fel s megemeli fejét az eleven, felzsinórzott bábnak ki kötelékeire újonnan ráakadva szaggatná azokat ahogy tépte már egyszer rég.
~Milyen kár~ rándul a holtmaszkra mosoly sejtelme ~hogy a zsinórok eleven húsból erednek, s bőr alá hatolva bordáit úgy szövik át mint életadó indák a halott fák derekát...~. Gondolatai közt vergődő emlék ébred egy roncsról, egy szikráról ahogy saját magát tépi szét és a szálakat kiszaggatva omlik a vére. Hajszálerek csak a bábmester szálai mik köldökzsinórként élettel kötik össze egy életre szóló elkárhozásra s mi még azon is túl mutat. Az örök börtön rácsaival hol istentelenségnek zárkóznak játékai végenincs fertelemre, s hol tudja otthonra lel minden egyes lidércláng ha a kötelesség kapun túlra elszólítja s hideg szó nem szisszen már az élő kísértetek fülébe suttogni a rettenet álmait.
Ó, élet... ! Mi veszteség, mi harc, mi szenvedés köt össze titeket saját magatokkal. Illusztris semmit csepegtetnek szemeikbe ~s feketéllő nap alatt mégis őket immitáljuk~. Felé lépdel a láng s bár oldalán hosszútőre hidegen vigyorog sápatag pillája sem rezzen a kés hangjára.*
-Gyengén... hazudtál. -* vízhangozza négy fal kavargó őrületét egy pillanatnak mely spirálba csavarodva öleli át őket. Fém feszül a torkához s a nőstény arca körül árnykígyók sziszegnek, fegyvert tartó kezét métellyel körülnyalják.
Ó, mi lenne ha a fény végképp felizzana. A vihar fehér lánggal tombolna végig a rémálmok bábszínházán s eget-földet felperzselve szaggatna szét mindet mit árnyakból s pókselyemből szőttek meg valaha s vérrel kötöttek át, istentelen teremtését egy egész polckészletnek, végtelenbe nyúló bábsorait kik tűhegyre tűzőtt lepkeként vonaglanak saját kötéseik végén bordáik feltépve a szívük kapargatják... Sóvár szemei azelőtt siratják az illúziót hogy az benne megszületne. Hulltára a bukott hiába vágyódik... s éppoly lehetetlen bármi más után vágynia.
~Nosss...?~ búgják az árnyak, s kéjesen lélegzi be a lázadás auráját, a látszat-szabadságét mely a templomot felkavarva lebbentette meg szárnyait csakazért hogy karmok martalékává hulljon. A homály uralma követelte jogát s felfalta születőben a kísértő fantomot, hívságot és álltatást... ez volt neve.
S ím, a szolga térdrehullt. Gazdája nem más csak árnyék, húsba szőtt semmi, felébredt rosszindulat. Engedi testére a hűlő kezet mely mégis az ellentétes adományt sugározza. Engedi támaszt lelni, s imádni...
Hagyja hogy könnyek peregjenek csizmájára. A hit várát megvívták, s a győzelem fakó paripája végigszáguldott a kihalt ormokon. Virágok elfonnyadnak, harcosok csonttá asznak s üszökké omlik a fal ott hol a Halál ül díszvacsorát. Az árnyak is visszakúsztak a templom fuldokló köveibe ám aromájuk még mindig körülöttük lebeg mint a hirtelen eloltott tűz kénköves sziszegései.*
-Fel. -* szól végül a hang. Az idő egyelőre, visszazökkent magába, csikorogva indulnak előre kerekei. A szentek szánakozó képe is átfordult vaksággá, mintha maguk sem akarnának többé emlékezni. Nem érzik késznek maguk döghalál-tanúságra? A méltatlantól inkább faragott közöny mögé rejtik el arcukat.*
-A késed -* hideg kezét egykedvűn tartja. S ha teljesítik, Szikra kezét is magánál fogva a pengét prózaian vájja a tenyér húsába.
Akit egyszer elkaptak, sosem lesz szabadsága... sem pokolban, sem mennyben, vagy a siralomvölgyi tájon bármely szegletébe vetődjön is. Nem változott meg semmi sem, a függönyök legördültek már azelőtt hogy Aiya a templomba belépett volna. Hűbért keresett a régi hiányában.
A fehér kezet markában tartja. Ráhajol a vágásra, s nyelvét futtatja rajta végig. Sunyt pillái mögött ében színekben játszatják a sötétséget a friss karmazsin cseppek. Előbb pillant fel Aiyára, mintsem elhúzódna. Pillantásával a nőstényét keresi mielőtt a vérrel írt szerződés soron következő pontjához szólítaná.*
-Enyém vagy. -* csikorgatja a mély, s Narzuth a fogait a nyitott sebbe vájja. Bővebben indul meg nyomán a vérpatak.*
*Az öntudat büszke fénnyel pattan ki a lény legmélyéről s kínzó ragyogással szalad végig annak minden idegszálán. Szemeket ragyogtat fel s megemeli fejét az eleven, felzsinórzott bábnak ki kötelékeire újonnan ráakadva szaggatná azokat ahogy tépte már egyszer rég.
~Milyen kár~ rándul a holtmaszkra mosoly sejtelme ~hogy a zsinórok eleven húsból erednek, s bőr alá hatolva bordáit úgy szövik át mint életadó indák a halott fák derekát...~. Gondolatai közt vergődő emlék ébred egy roncsról, egy szikráról ahogy saját magát tépi szét és a szálakat kiszaggatva omlik a vére. Hajszálerek csak a bábmester szálai mik köldökzsinórként élettel kötik össze egy életre szóló elkárhozásra s mi még azon is túl mutat. Az örök börtön rácsaival hol istentelenségnek zárkóznak játékai végenincs fertelemre, s hol tudja otthonra lel minden egyes lidércláng ha a kötelesség kapun túlra elszólítja s hideg szó nem szisszen már az élő kísértetek fülébe suttogni a rettenet álmait.
Ó, élet... ! Mi veszteség, mi harc, mi szenvedés köt össze titeket saját magatokkal. Illusztris semmit csepegtetnek szemeikbe ~s feketéllő nap alatt mégis őket immitáljuk~. Felé lépdel a láng s bár oldalán hosszútőre hidegen vigyorog sápatag pillája sem rezzen a kés hangjára.*
-Gyengén... hazudtál. -* vízhangozza négy fal kavargó őrületét egy pillanatnak mely spirálba csavarodva öleli át őket. Fém feszül a torkához s a nőstény arca körül árnykígyók sziszegnek, fegyvert tartó kezét métellyel körülnyalják.
Ó, mi lenne ha a fény végképp felizzana. A vihar fehér lánggal tombolna végig a rémálmok bábszínházán s eget-földet felperzselve szaggatna szét mindet mit árnyakból s pókselyemből szőttek meg valaha s vérrel kötöttek át, istentelen teremtését egy egész polckészletnek, végtelenbe nyúló bábsorait kik tűhegyre tűzőtt lepkeként vonaglanak saját kötéseik végén bordáik feltépve a szívük kapargatják... Sóvár szemei azelőtt siratják az illúziót hogy az benne megszületne. Hulltára a bukott hiába vágyódik... s éppoly lehetetlen bármi más után vágynia.
~Nosss...?~ búgják az árnyak, s kéjesen lélegzi be a lázadás auráját, a látszat-szabadságét mely a templomot felkavarva lebbentette meg szárnyait csakazért hogy karmok martalékává hulljon. A homály uralma követelte jogát s felfalta születőben a kísértő fantomot, hívságot és álltatást... ez volt neve.
S ím, a szolga térdrehullt. Gazdája nem más csak árnyék, húsba szőtt semmi, felébredt rosszindulat. Engedi testére a hűlő kezet mely mégis az ellentétes adományt sugározza. Engedi támaszt lelni, s imádni...
Hagyja hogy könnyek peregjenek csizmájára. A hit várát megvívták, s a győzelem fakó paripája végigszáguldott a kihalt ormokon. Virágok elfonnyadnak, harcosok csonttá asznak s üszökké omlik a fal ott hol a Halál ül díszvacsorát. Az árnyak is visszakúsztak a templom fuldokló köveibe ám aromájuk még mindig körülöttük lebeg mint a hirtelen eloltott tűz kénköves sziszegései.*
-Fel. -* szól végül a hang. Az idő egyelőre, visszazökkent magába, csikorogva indulnak előre kerekei. A szentek szánakozó képe is átfordult vaksággá, mintha maguk sem akarnának többé emlékezni. Nem érzik késznek maguk döghalál-tanúságra? A méltatlantól inkább faragott közöny mögé rejtik el arcukat.*
-A késed -* hideg kezét egykedvűn tartja. S ha teljesítik, Szikra kezét is magánál fogva a pengét prózaian vájja a tenyér húsába.
Akit egyszer elkaptak, sosem lesz szabadsága... sem pokolban, sem mennyben, vagy a siralomvölgyi tájon bármely szegletébe vetődjön is. Nem változott meg semmi sem, a függönyök legördültek már azelőtt hogy Aiya a templomba belépett volna. Hűbért keresett a régi hiányában.
A fehér kezet markában tartja. Ráhajol a vágásra, s nyelvét futtatja rajta végig. Sunyt pillái mögött ében színekben játszatják a sötétséget a friss karmazsin cseppek. Előbb pillant fel Aiyára, mintsem elhúzódna. Pillantásával a nőstényét keresi mielőtt a vérrel írt szerződés soron következő pontjához szólítaná.*
-Enyém vagy. -* csikorgatja a mély, s Narzuth a fogait a nyitott sebbe vájja. Bővebben indul meg nyomán a vérpatak.*
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-12-03 19:01:06
Üzenet elküldve: 2012-12-03 19:01:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//éjszaka//
*Lehet-e egy gondolatból felsejlő mozdulatot holmi szóval semmivé dermeszteni? Miféle húrokat pendít, miféle szentségtelen nyelveken szól ez a hang, mely a mellkasába nyúl és marokra fogja a fuvolás vergődő szívét? Szörnyű rohamban árad szét rajta a borzongás.
Hozzá szólt. Megszólította... Őt szólította... múltba nyúló zöngéken.
Csend. A világot megtorpantja fordulásában a rettenet. Ez a történet nem haladhat tovább. Minden ellen való, hogy létezzen. A valóság szövete elrohad, ahol csak hozzáér a sorsnak ez az elátkozott szála. Mégis... kisvártatva szűkölő nyikordulással indul tovább. A jóakarat elfordítja arcát. Védője, az emberség, csüggedten rogy le süket fülekre találó beszéde után. Pulpitushoz rohanva hiába markolja a korlátot. A bíra széke kongva tátongó üresség, őt pedig húzza, vonszolja vissza az a pillanat ide, a kárhozat tornácára.
A démon újra szól, s a lélek dermedtségéből pánikba csap át. Dobálja magát a hús börtönében, marja, harapja, mintha ki akarná rágni magát az iszonyat elől. Futásnak eredne, de a hanyagul odavetett parancs béklyót ver minden tagjára. „Maradj ott.” Pedig még erőt se bújtatott a mondatba az a síri méltóság.
A nemesség úgy csügg a csontos vállakon, mint méltatlan, unt kabát, s az a nemtörődömmé torzult kegy, mely helyet enged neki, az borzongatóbb minden ős nemességnél. Eredendő. Mint a Halál.
Esendő kis nyüffenés szökik ki a kétségbeesett tüdőből. Kapná is a kezét a szája elé, de azzal csak még inkább előtérbe tolná ezt a színpadra tévedt szánalmas gyengeséget. A szeme így is elárulja. Nyomorult...
Ujjait tördelő tehetetlenség szedi darabokra és rakja össze végtelen ciklusban gondolatai káoszát. Nem lel kapaszkodóra.*
~Szikra?~ *Ez volna a neve? Foghegyről szólításra vetett sercintés. Jelentéktelenségtől csöpögő szócska. Akkor miért keseredik a nyelvére már kimondatlanul is? Ahogy visszhangot vet a fejében, ráakaszkodik. Belé mélyeszti torz hangulatát. Torkába sütött pecsét, égett büszkeség szaga terjeng a templom vaskos oszlopai között. S milyen furcsa... hogy pont emiatt... e csökött szócska mélyén, a hím zöngéi alatt kibontakozik egy érzés. Úgy árad szét benne, amiképp a hajnal rohan végig kelet hegyeinek gerincén.
Mélyet lélegzik, és lassan kiegyenesedik. Hűvös törhetetlenséggel ragyognak íriszei. Tisztán, mint a gleccserek és kéken, mint a csiszolatlan zafír. Közelebb lép... és még közelebb. Némán bámul a felemás tekintetbe. E csend mintha az öröklétnek ígértetne, de hirtelen penge sikkanása töri meg... talán pont e csend örökét megpecsételendő, hogy az a kriptamélyi szólam többé ne vegyülhessen belé. Az ében torok alá szorul a hűvös acél.*
- Mindenre emlékszem *szisszen a fátyolos hang* - amire kell.
*Meginog. Mintha saját szavai véreztették volna ki elszántságát. Hát eddig tartott, míg pengéjét kikezdte ez a sötét, mindenható patina? Akkor legalább... jöjj, halál... fordulj az én torkom alá...
Nem moccan. Képtelen. A teste nem hallgat rá. Elborzad, amikor ráébred: más döntésén függ élte, halta. Míg Ő nem kívánja tőle másképp, létbe lesz láncolva.
Mint úri lakosztályok sürgő szolgahada, midőn a gazdát kibontják kintre viselt gönceiből, úgy veszik el tőle láthatatlan kezek mindenét. A bosszút, a szabad akaratot, a méltóságát... Kiszáll a tartás tagjaiból, s ahogy lassan a földre csúszik, karjai erőtlenül ölelik e szentségtelen bálvány szikár testét. Gyűlölt istene kegyébe omlik. Ajkaira szárad az eskü, mellyel kel, mellyel fekszik tudata mélyén: a pokolra küldi. De létezik-e a pokolnak ennél mélyebb bugyra, melynek királyiszékén ez a démon trónol?
Nem... nem akar emlékezni, ha Ő, ez az ében szörnyeteg is a múltja kísértete. Maradjon sötétben. Maradjon hallgatag mélységekben. Mert ha már árnya is az iszonyat tébolyát suttogja, hogy nézhetne a szemébe?
Fekete csizmákat pettyeznek a forró könnyek. Nedves csíkokat rajzolnak a fuvolás halovány arcára. S ő csak földre rogyva öleli a szikár combot, a láncai ismerős súlyát, a rácsok otthonos korlátait. Akkor is, ha tudja jól, minden zsigerében érzi, hogy nem ebbe a kalitkába született... mert az a másik... biztonságban tartotta. Sötétje megnyugtató volt, atyai szigorral telt a levegője. De ez... rothadás szaga járja át. Béklyói fojtanak, sebeket marnak a bőrébe. És még így is... Bár tartana még szorosabban, bár érezné csontig vágni azokat a láncokat, hogy soha... hogy soha többé ne férkőzhessen a közelébe a szabadság iszonyatos űrje.*
*Lehet-e egy gondolatból felsejlő mozdulatot holmi szóval semmivé dermeszteni? Miféle húrokat pendít, miféle szentségtelen nyelveken szól ez a hang, mely a mellkasába nyúl és marokra fogja a fuvolás vergődő szívét? Szörnyű rohamban árad szét rajta a borzongás.
Hozzá szólt. Megszólította... Őt szólította... múltba nyúló zöngéken.
Csend. A világot megtorpantja fordulásában a rettenet. Ez a történet nem haladhat tovább. Minden ellen való, hogy létezzen. A valóság szövete elrohad, ahol csak hozzáér a sorsnak ez az elátkozott szála. Mégis... kisvártatva szűkölő nyikordulással indul tovább. A jóakarat elfordítja arcát. Védője, az emberség, csüggedten rogy le süket fülekre találó beszéde után. Pulpitushoz rohanva hiába markolja a korlátot. A bíra széke kongva tátongó üresség, őt pedig húzza, vonszolja vissza az a pillanat ide, a kárhozat tornácára.
A démon újra szól, s a lélek dermedtségéből pánikba csap át. Dobálja magát a hús börtönében, marja, harapja, mintha ki akarná rágni magát az iszonyat elől. Futásnak eredne, de a hanyagul odavetett parancs béklyót ver minden tagjára. „Maradj ott.” Pedig még erőt se bújtatott a mondatba az a síri méltóság.
A nemesség úgy csügg a csontos vállakon, mint méltatlan, unt kabát, s az a nemtörődömmé torzult kegy, mely helyet enged neki, az borzongatóbb minden ős nemességnél. Eredendő. Mint a Halál.
Esendő kis nyüffenés szökik ki a kétségbeesett tüdőből. Kapná is a kezét a szája elé, de azzal csak még inkább előtérbe tolná ezt a színpadra tévedt szánalmas gyengeséget. A szeme így is elárulja. Nyomorult...
Ujjait tördelő tehetetlenség szedi darabokra és rakja össze végtelen ciklusban gondolatai káoszát. Nem lel kapaszkodóra.*
~Szikra?~ *Ez volna a neve? Foghegyről szólításra vetett sercintés. Jelentéktelenségtől csöpögő szócska. Akkor miért keseredik a nyelvére már kimondatlanul is? Ahogy visszhangot vet a fejében, ráakaszkodik. Belé mélyeszti torz hangulatát. Torkába sütött pecsét, égett büszkeség szaga terjeng a templom vaskos oszlopai között. S milyen furcsa... hogy pont emiatt... e csökött szócska mélyén, a hím zöngéi alatt kibontakozik egy érzés. Úgy árad szét benne, amiképp a hajnal rohan végig kelet hegyeinek gerincén.
Mélyet lélegzik, és lassan kiegyenesedik. Hűvös törhetetlenséggel ragyognak íriszei. Tisztán, mint a gleccserek és kéken, mint a csiszolatlan zafír. Közelebb lép... és még közelebb. Némán bámul a felemás tekintetbe. E csend mintha az öröklétnek ígértetne, de hirtelen penge sikkanása töri meg... talán pont e csend örökét megpecsételendő, hogy az a kriptamélyi szólam többé ne vegyülhessen belé. Az ében torok alá szorul a hűvös acél.*
- Mindenre emlékszem *szisszen a fátyolos hang* - amire kell.
*Meginog. Mintha saját szavai véreztették volna ki elszántságát. Hát eddig tartott, míg pengéjét kikezdte ez a sötét, mindenható patina? Akkor legalább... jöjj, halál... fordulj az én torkom alá...
Nem moccan. Képtelen. A teste nem hallgat rá. Elborzad, amikor ráébred: más döntésén függ élte, halta. Míg Ő nem kívánja tőle másképp, létbe lesz láncolva.
Mint úri lakosztályok sürgő szolgahada, midőn a gazdát kibontják kintre viselt gönceiből, úgy veszik el tőle láthatatlan kezek mindenét. A bosszút, a szabad akaratot, a méltóságát... Kiszáll a tartás tagjaiból, s ahogy lassan a földre csúszik, karjai erőtlenül ölelik e szentségtelen bálvány szikár testét. Gyűlölt istene kegyébe omlik. Ajkaira szárad az eskü, mellyel kel, mellyel fekszik tudata mélyén: a pokolra küldi. De létezik-e a pokolnak ennél mélyebb bugyra, melynek királyiszékén ez a démon trónol?
Nem... nem akar emlékezni, ha Ő, ez az ében szörnyeteg is a múltja kísértete. Maradjon sötétben. Maradjon hallgatag mélységekben. Mert ha már árnya is az iszonyat tébolyát suttogja, hogy nézhetne a szemébe?
Fekete csizmákat pettyeznek a forró könnyek. Nedves csíkokat rajzolnak a fuvolás halovány arcára. S ő csak földre rogyva öleli a szikár combot, a láncai ismerős súlyát, a rácsok otthonos korlátait. Akkor is, ha tudja jól, minden zsigerében érzi, hogy nem ebbe a kalitkába született... mert az a másik... biztonságban tartotta. Sötétje megnyugtató volt, atyai szigorral telt a levegője. De ez... rothadás szaga járja át. Béklyói fojtanak, sebeket marnak a bőrébe. És még így is... Bár tartana még szorosabban, bár érezné csontig vágni azokat a láncokat, hogy soha... hogy soha többé ne férkőzhessen a közelébe a szabadság iszonyatos űrje.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122