Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-09 17:37:30
Üzenet elküldve: 2011-02-09 17:37:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
[Felhők között]
*Elérte célját. Legalábbis, ami a bizalmasabb hangnemet illeti. A nő hellyel kínálja a félelfet, aki elégedetten lép a székhez, majd foglalja el azt. Ráfért már a pihenés. A páncélban óvatosan remegő lába talán a leghálásabb most a pihenő alkalmatosságért. Túl sok volt mára az izgalom. Végre kezd is megnyugodni, ahogy a tengerkék ruhába öltözött fél szavait hallgatja.*
"Egy éve? Addig mit csinált a megmentők karavánja?"
*Merül föl benne a kérdés, de nem tulajdonítja olyan fontosnak, hogy fel is tegye.*
"Akkor Tenmin kapcsolatban van velem... Látta, hogy mikor és hol járok? Miféle mágia ez? Talán anyánk rendezte így. Már értem..."
*Nyugtázta elégedetten a hallottakat, miközben egyetlen szó nélkül veszi kezébe a Szervília által nyújtott tekercset, majd pillant rá. Nem éri újdonságként a levél mágiája. Pont ilyen az is, amit maga Avaith írt neki.*
-Pontosan hol van ez a Hulok Palotája?
*Emeli kérdőn tekintetét a szélmágusra. Szövetségesre talált most egy olyan harcban, ami jót és biztos jövőt ígérhet a lovagnak. Igen, most már kezdi elhinni, hogy rátalált az útra, melyen járnia kell.*
"Ha ezt a levelet megmutattad, akkor kellően bízol bennem! A szemedben úszó vak remény oly fényes, mint az ékkőben lévő csillag. Nem okozhatok csalódást sem neked, sem Tenminnek."
*Ryrin a tekintetét egyenesen a mélykék tenger csapzott hullámaira veti. Erre hasonlít most a tündér szeme. Az eddig erősnek mutatkozó szélmágus most elérzékenyülni látszik. Ryrint is mélyebben érinti a történet a kelleténél, mert az igazság oldalán harcoló háznak egy ármánykodás miatt kellett elmennie szeretett hazájukból. Olyan ez, mint saját megtépázott, megkopott sorsa. Megkopott már, mert telt el idő az óta, de nem Ryrin elméjében. Olyan erőteljesen él még benne a Szárnyasok Városának emléke, mintha tegnap lett volna. Talán sohasem felejti el azt, amikor a korrupció kezdte behálózni a lovagrendet, hogy aztán kitaszítsa azokat, akik még hűek maradtak az igazsághoz. Ryrint is kitaszította...*
-Miért bízik ennyire bennem?
*Igazából érdekelte, hogy mi az erő, ami miatt egyetlen kérdezésre nyújtotta át neki a levelet, mit eddig senkinek sem mutatott meg. Hiszen elég lett volna elmesélni azokat a szavakat is, amiket később intézett hozzá a szélmágus.
Lassú ütemben hajtja össze a pergament, majd nyújtja a hölgy felé. Az ő jogos tulajdona, hát őt is illeti meg ismét.
Majd föláll a székből, s közelebb lép a Harmadikhoz.*
-Segítséget kértél egy igaznak vélt cél miatt, mely fontos neked. Magam is igazságosnak találom. Nem tagadhatom meg sem miattad, sem pedig Tenmin miatt!
*Nem ismerte a nőt, de soha nem utasította vissza senki segítségkérését sem. Miért tenné most, mikor ő maga és az öccse is érintett az ügyben?*
-Ettől a pillanattól fogva szövetségesek vagyunk...
*Jelentette ki, majd kissé távolabb hajolt a hölgytől. A bizalmi távolságon kívülre...*
-Körül nézek az Alrsihul Palotánál és megkeresem az amulettet, melyet rám bíztál. Mennyi időm van erre, míg a Hul-karaván megérkezik?
*Szegezte ismét a kérdést a nőhöz, miközben számításba vette a lehetőségeket.*
*Elérte célját. Legalábbis, ami a bizalmasabb hangnemet illeti. A nő hellyel kínálja a félelfet, aki elégedetten lép a székhez, majd foglalja el azt. Ráfért már a pihenés. A páncélban óvatosan remegő lába talán a leghálásabb most a pihenő alkalmatosságért. Túl sok volt mára az izgalom. Végre kezd is megnyugodni, ahogy a tengerkék ruhába öltözött fél szavait hallgatja.*
"Egy éve? Addig mit csinált a megmentők karavánja?"
*Merül föl benne a kérdés, de nem tulajdonítja olyan fontosnak, hogy fel is tegye.*
"Akkor Tenmin kapcsolatban van velem... Látta, hogy mikor és hol járok? Miféle mágia ez? Talán anyánk rendezte így. Már értem..."
*Nyugtázta elégedetten a hallottakat, miközben egyetlen szó nélkül veszi kezébe a Szervília által nyújtott tekercset, majd pillant rá. Nem éri újdonságként a levél mágiája. Pont ilyen az is, amit maga Avaith írt neki.*
-Pontosan hol van ez a Hulok Palotája?
*Emeli kérdőn tekintetét a szélmágusra. Szövetségesre talált most egy olyan harcban, ami jót és biztos jövőt ígérhet a lovagnak. Igen, most már kezdi elhinni, hogy rátalált az útra, melyen járnia kell.*
"Ha ezt a levelet megmutattad, akkor kellően bízol bennem! A szemedben úszó vak remény oly fényes, mint az ékkőben lévő csillag. Nem okozhatok csalódást sem neked, sem Tenminnek."
*Ryrin a tekintetét egyenesen a mélykék tenger csapzott hullámaira veti. Erre hasonlít most a tündér szeme. Az eddig erősnek mutatkozó szélmágus most elérzékenyülni látszik. Ryrint is mélyebben érinti a történet a kelleténél, mert az igazság oldalán harcoló háznak egy ármánykodás miatt kellett elmennie szeretett hazájukból. Olyan ez, mint saját megtépázott, megkopott sorsa. Megkopott már, mert telt el idő az óta, de nem Ryrin elméjében. Olyan erőteljesen él még benne a Szárnyasok Városának emléke, mintha tegnap lett volna. Talán sohasem felejti el azt, amikor a korrupció kezdte behálózni a lovagrendet, hogy aztán kitaszítsa azokat, akik még hűek maradtak az igazsághoz. Ryrint is kitaszította...*
-Miért bízik ennyire bennem?
*Igazából érdekelte, hogy mi az erő, ami miatt egyetlen kérdezésre nyújtotta át neki a levelet, mit eddig senkinek sem mutatott meg. Hiszen elég lett volna elmesélni azokat a szavakat is, amiket később intézett hozzá a szélmágus.
Lassú ütemben hajtja össze a pergament, majd nyújtja a hölgy felé. Az ő jogos tulajdona, hát őt is illeti meg ismét.
Majd föláll a székből, s közelebb lép a Harmadikhoz.*
-Segítséget kértél egy igaznak vélt cél miatt, mely fontos neked. Magam is igazságosnak találom. Nem tagadhatom meg sem miattad, sem pedig Tenmin miatt!
*Nem ismerte a nőt, de soha nem utasította vissza senki segítségkérését sem. Miért tenné most, mikor ő maga és az öccse is érintett az ügyben?*
-Ettől a pillanattól fogva szövetségesek vagyunk...
*Jelentette ki, majd kissé távolabb hajolt a hölgytől. A bizalmi távolságon kívülre...*
-Körül nézek az Alrsihul Palotánál és megkeresem az amulettet, melyet rám bíztál. Mennyi időm van erre, míg a Hul-karaván megérkezik?
*Szegezte ismét a kérdést a nőhöz, miközben számításba vette a lehetőségeket.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-09 09:26:05
Üzenet elküldve: 2011-02-09 09:26:05
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Felhők között//
-Ryrin, kérem foglaljon helyet!
*Kínálja székkel a lovagot Szervília Mertias. A neki szegezett kérdésektől nem rezdül meg a tekintete, tartása továbbra is kecses és magabiztos marad.*
-Nem esik nehezemre a fivérére vigyáznom, jóravaló gyermek. Közel egy esztendeje él a hajlékomban, sajnos elrejtőzve és bezárva. Ha tovább kell maradnia, a szárnyaim alatt biztonságban lesz. Két levél érkezett akkor és vele Tenmin és Zión. Tenmin hordozta még magában a napot és a helyet, hol önt, kedves lovag, megtalálhatjuk. Az év minden napján felemlegette egy csillogó páncélban megjelenő nemes harcos alakját aki átvág a piactéren és a nép tiszteletteljesen utat ad néki.
*A Harmadik viszonozza a lovag jeges pillantását, de csak egy röpke szegmenséig a jelenben mozgó jövőnek. Aztán a lovag mélabús ábrázatára megenyhül és folytatja.*
-Itt a másik levél, amit a szél hozott. Olvassa és válaszolok a többi kérdésére is.
*A bőrbe kötött papírtekercs hasonlatos a Bessin lovag tulajdonában lévőhöz. A nő kicsit koncentrál és megjelennek rajta az elrejtett írásjelek:*
'Fogant az Alrishul Ház tollából'
'A HARMADIKNAK'
'Kedves Szervilia Mertias, Oktur Uthas utódja és örököse!'
'Sok emberöltő eltelt, mióta Alrishul Arthenior földjét tapodta. Őseim mindig nagy tisztelettel adóztak Oktur Uthasnak és tanítványának, emlékirataikban. Kötelességbe adták, hogy ha eljön száműzetésünk lejártának napja, tőletek kérjünk útmutatást és segítséget visszatérésünkben. Egyetlen égi paripánkkal küldöm eme levelet, tiszteletem és megbecsülésem jeléül, melyhez erőnk telt idézni, ilyen távolságból. Sorsunk láttere homályos és zavaros előttem, elveszett már rég amit majd Arthenior adhat csak vissza, remélem már leányomnak. Kérlek hát, készítsétek elő érkezésünket, hogy elfoglalhassuk régi otthonunkat, a Hulok Palotáját. Eme levelet rejtve hagytam még szeretteim elől is, hogy a közelünkben leselkedő bérencek annak nyomára ne bukkanhassanak. Zálogul hagyom néked Ziónt a szellő léptein járót. Bár tudom, hogy nem lenne szükséged rá.'
'A nap simogassa szárnyainkat, ég veled!'
'Aheiastanitta Alrsihul'
*Ha Ryrin elolvasta, a Magiszter folytatja a beszélgetést.*
-Arthenior legnemesebbjei ők, akiket saját nemzetük taszított a porba. Ők voltak Arthenior hercegi családja, de nem éltek már régóta efféle jogukkal, védelmezték a maguk módján szeretett hazájukat. A család nő tagjai beleláttak Arthenior sors szövetébe, tanácsaikkal segítették, és óvták a közösséget.
Mindent láttak, csak saját sorsukat nem, afelől egy idegennek kellett gondoskodnia, kiválasztódás szerint. Minden leánygyermek születése után tíz évvel keresni kezdték látnoki szimbiótáját, hogy elkerülhessék a veszélyeket. Abban az időben az Orka töltötte be a tisztet, egy nagyreményű ifjú, aki délről érkezett. Álmai és később egyre erősödő éber látomásai vezették a városba, és az Alrishul udvarba. Sajnos szerelemre gyúlt a hercegi leánygyermekből szeme láttára ifjú hölgyé cseperedő Dishanetta a kis Disha iránt. A leány azonban nem lehetett az övé, nem keveredhetett híg vér a nemesi vérvonal közé. Vonzalma nem került viszonzásra, s elfojtott gyűlöletbe torkollott.
S mikor a sors szövői úgy látták, eljött a régi Arthenior bukásának napja, nem volt ki hírül adja az elméjéből sötét képet festő pusztulás ígéretét. Disha volt az egyetlen sors látó akkor az Alrishulok közül, de személyes érintettsége okán nem láthatta meg, milyen bosszú áldozatává válnak mindannyian hamarosan. A jövendő generálta gyűlölté vált szerelem hozta el a pusztító jelenné váló jövőt. Orka nem szólt, csak várta a rombolás hordáinak érkezését. A falakon állva leleplezte magát a Hulok testőrkapitánya előtt, aki megölte őt, kit addig becsült és szeretett. A harc kegyetlen volt, és elkeseredett, Óarthenior szinte a földdel vált egyenlővé. A maroknyi védő a paloták negyedében tartott ki legtovább, mire eljött a felszabadítás ideje.
A városba visszatérő túlélők, kereskedők és úton lévő polgárok, nemesek harmad és negyed leszármazottjai, most az új elitté váltak és keresték a felelősöket a sors tragédiájáért. Megtalálták, kiken addigi világuk végéből táplálkozó fájdalmukat és haragjukat levezethették, kik az új rendet teremteni akarók útjában álltak.
Árulással vádolták a náluk egyedül előkelőbb Alrishul családot, kik szinte sértetlenül vészelték át a veszedelmet, bár katonáik jó része odalett az ostrom alatt. Attól való félelmükben, hogy halállal fenyegető példamutatásuk rájuk is veszélyes volna a jövőre nézve, száműzetésük mellett döntöttek, míg az égbolton akkor pislákoló csillagzat állása el nem jön újra. Hosszú idő volt az, s nem gondolták, hogy a száműzöttek ennyi ideig fenntarthatják majd magukban artheniori öntudatukat, idegen honban. Tévedtek.
*A hosszú mesélés alatt láthatóan elérzékenyült a tündér hölgy, megviseli a múlt felidézése.*
-Segítenem kell rajtuk, erre várunk már nagyon rég óta. Az ellenségeink nem mutatták még meg arcukat, de jelen vannak. Minden túlélő leszármazottja vélheti úgy, hogy a visszatérő Alrishulok fenyegetést jelentenek a számukra. Én tudom, hogy nem ez a cél vezérli őket, nem a bosszú a mozgatórugójuk.
*A nő figyeli Ryrint, vár egy kicsit, hogy mi is a lovag reakciója.*
-Kiteregettem a kártyákat Sir Ryrin Bessin, de neked kell eldöntened, hogy üres papírlapokat látsz, vagy a sors kínálkozó lehetőségeit.
*Az égkék öltözetű hölgy titokzatossága mit sem veszített magából és nem veszi el pillantását a férfi tekintetétől.*
-Ryrin, kérem foglaljon helyet!
*Kínálja székkel a lovagot Szervília Mertias. A neki szegezett kérdésektől nem rezdül meg a tekintete, tartása továbbra is kecses és magabiztos marad.*
-Nem esik nehezemre a fivérére vigyáznom, jóravaló gyermek. Közel egy esztendeje él a hajlékomban, sajnos elrejtőzve és bezárva. Ha tovább kell maradnia, a szárnyaim alatt biztonságban lesz. Két levél érkezett akkor és vele Tenmin és Zión. Tenmin hordozta még magában a napot és a helyet, hol önt, kedves lovag, megtalálhatjuk. Az év minden napján felemlegette egy csillogó páncélban megjelenő nemes harcos alakját aki átvág a piactéren és a nép tiszteletteljesen utat ad néki.
*A Harmadik viszonozza a lovag jeges pillantását, de csak egy röpke szegmenséig a jelenben mozgó jövőnek. Aztán a lovag mélabús ábrázatára megenyhül és folytatja.*
-Itt a másik levél, amit a szél hozott. Olvassa és válaszolok a többi kérdésére is.
*A bőrbe kötött papírtekercs hasonlatos a Bessin lovag tulajdonában lévőhöz. A nő kicsit koncentrál és megjelennek rajta az elrejtett írásjelek:*
'Fogant az Alrishul Ház tollából'
'A HARMADIKNAK'
'Kedves Szervilia Mertias, Oktur Uthas utódja és örököse!'
'Sok emberöltő eltelt, mióta Alrishul Arthenior földjét tapodta. Őseim mindig nagy tisztelettel adóztak Oktur Uthasnak és tanítványának, emlékirataikban. Kötelességbe adták, hogy ha eljön száműzetésünk lejártának napja, tőletek kérjünk útmutatást és segítséget visszatérésünkben. Egyetlen égi paripánkkal küldöm eme levelet, tiszteletem és megbecsülésem jeléül, melyhez erőnk telt idézni, ilyen távolságból. Sorsunk láttere homályos és zavaros előttem, elveszett már rég amit majd Arthenior adhat csak vissza, remélem már leányomnak. Kérlek hát, készítsétek elő érkezésünket, hogy elfoglalhassuk régi otthonunkat, a Hulok Palotáját. Eme levelet rejtve hagytam még szeretteim elől is, hogy a közelünkben leselkedő bérencek annak nyomára ne bukkanhassanak. Zálogul hagyom néked Ziónt a szellő léptein járót. Bár tudom, hogy nem lenne szükséged rá.'
'A nap simogassa szárnyainkat, ég veled!'
'Aheiastanitta Alrsihul'
*Ha Ryrin elolvasta, a Magiszter folytatja a beszélgetést.*
-Arthenior legnemesebbjei ők, akiket saját nemzetük taszított a porba. Ők voltak Arthenior hercegi családja, de nem éltek már régóta efféle jogukkal, védelmezték a maguk módján szeretett hazájukat. A család nő tagjai beleláttak Arthenior sors szövetébe, tanácsaikkal segítették, és óvták a közösséget.
Mindent láttak, csak saját sorsukat nem, afelől egy idegennek kellett gondoskodnia, kiválasztódás szerint. Minden leánygyermek születése után tíz évvel keresni kezdték látnoki szimbiótáját, hogy elkerülhessék a veszélyeket. Abban az időben az Orka töltötte be a tisztet, egy nagyreményű ifjú, aki délről érkezett. Álmai és később egyre erősödő éber látomásai vezették a városba, és az Alrishul udvarba. Sajnos szerelemre gyúlt a hercegi leánygyermekből szeme láttára ifjú hölgyé cseperedő Dishanetta a kis Disha iránt. A leány azonban nem lehetett az övé, nem keveredhetett híg vér a nemesi vérvonal közé. Vonzalma nem került viszonzásra, s elfojtott gyűlöletbe torkollott.
S mikor a sors szövői úgy látták, eljött a régi Arthenior bukásának napja, nem volt ki hírül adja az elméjéből sötét képet festő pusztulás ígéretét. Disha volt az egyetlen sors látó akkor az Alrishulok közül, de személyes érintettsége okán nem láthatta meg, milyen bosszú áldozatává válnak mindannyian hamarosan. A jövendő generálta gyűlölté vált szerelem hozta el a pusztító jelenné váló jövőt. Orka nem szólt, csak várta a rombolás hordáinak érkezését. A falakon állva leleplezte magát a Hulok testőrkapitánya előtt, aki megölte őt, kit addig becsült és szeretett. A harc kegyetlen volt, és elkeseredett, Óarthenior szinte a földdel vált egyenlővé. A maroknyi védő a paloták negyedében tartott ki legtovább, mire eljött a felszabadítás ideje.
A városba visszatérő túlélők, kereskedők és úton lévő polgárok, nemesek harmad és negyed leszármazottjai, most az új elitté váltak és keresték a felelősöket a sors tragédiájáért. Megtalálták, kiken addigi világuk végéből táplálkozó fájdalmukat és haragjukat levezethették, kik az új rendet teremteni akarók útjában álltak.
Árulással vádolták a náluk egyedül előkelőbb Alrishul családot, kik szinte sértetlenül vészelték át a veszedelmet, bár katonáik jó része odalett az ostrom alatt. Attól való félelmükben, hogy halállal fenyegető példamutatásuk rájuk is veszélyes volna a jövőre nézve, száműzetésük mellett döntöttek, míg az égbolton akkor pislákoló csillagzat állása el nem jön újra. Hosszú idő volt az, s nem gondolták, hogy a száműzöttek ennyi ideig fenntarthatják majd magukban artheniori öntudatukat, idegen honban. Tévedtek.
*A hosszú mesélés alatt láthatóan elérzékenyült a tündér hölgy, megviseli a múlt felidézése.*
-Segítenem kell rajtuk, erre várunk már nagyon rég óta. Az ellenségeink nem mutatták még meg arcukat, de jelen vannak. Minden túlélő leszármazottja vélheti úgy, hogy a visszatérő Alrishulok fenyegetést jelentenek a számukra. Én tudom, hogy nem ez a cél vezérli őket, nem a bosszú a mozgatórugójuk.
*A nő figyeli Ryrint, vár egy kicsit, hogy mi is a lovag reakciója.*
-Kiteregettem a kártyákat Sir Ryrin Bessin, de neked kell eldöntened, hogy üres papírlapokat látsz, vagy a sors kínálkozó lehetőségeit.
*Az égkék öltözetű hölgy titokzatossága mit sem veszített magából és nem veszi el pillantását a férfi tekintetétől.*
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-08 18:41:20
Üzenet elküldve: 2011-02-08 18:41:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
[Felhők között]
-Utat és célt? Úgy érti jövőt?
*Nevette el végül magát a lovag. Neki nem volt jövője, csak múltja. Persze lehetett. Igen, hajlandó felajánlani a kardját újra egy nemes cél mellett, ámde nem hisz abban, hogy ez most jött el. Noha édesen csorog viharvert ajkai közé a mézes madzag, túl sokat élt meg ahhoz, hogy puszta szavakkal beérje. Elárulta a rendje, és talán nem is csoda, hogy bizalmatlan.*
-Megköszönöm, hogy vigyáz Tenminre, amíg forró a talaj. Cserébe megteszek minden tőlem telhetőt, hogy megtaláljam a nyakláncát. Ennél többet azonban nem ígérhetek.
*Mélabúsan mered tekintete a festői szépségű nyakék illúziójába. Minden apró részletet rögzít elméjében, noha nem egy mindennapi nyakban csüngő vasdarabról van szó. A közepében lévő fény a csillagok erejét tükrözi vissza, s igen csak értékessé teszi az amulettet.*
-Ezek a megmentők... Mi félék? Mi a céljuk itt, Artheniorban? Az igazságért harcolnak? Miért van olyan érzésem, hogy nem egy hétköznapi karavánról van szó?
*Vágó tekintettel szegezi a kérdéseket a mágusnőre. Jogos kérés, hogy mondja el ezeket. A lovagnak nem csak arról kell információt kapnia, hogy egyáltalán ki mellé áll, hanem arról is, hogy mennyire megbízható Szervília. Elvégre titokzatossága gyanút keltő lehet. Talán csak megjátssza, hogy a jó oldalon áll? Vagy tényleg nyugodt szívvel bízhatja Tenmint a szárnyai alá?*
-A magam részéről érdekelne az is, hogy mit tud az ellenségről.
*Mélyen a hölgy szemébe néz, ami bizony kellően gyönyörű ahhoz, hogy kicsit elmerüljön benne.*
-Kérem, kisasszony! Mondjon el mindent, amit tud, és számomra hasznos lehet.
*Hogy végül Tenminnel, vagy nélküle megy-e el innen, az nagyban függ attól, amit a nő hajlandó elmondani Ryrinnek. Ha nem is tud minden kérdésre választ, nyilván jobban tájékozott, mint a félelf férfi.*
A hozzászólás írója (Ryrin Bessin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.02.08 21:07:25
-Utat és célt? Úgy érti jövőt?
*Nevette el végül magát a lovag. Neki nem volt jövője, csak múltja. Persze lehetett. Igen, hajlandó felajánlani a kardját újra egy nemes cél mellett, ámde nem hisz abban, hogy ez most jött el. Noha édesen csorog viharvert ajkai közé a mézes madzag, túl sokat élt meg ahhoz, hogy puszta szavakkal beérje. Elárulta a rendje, és talán nem is csoda, hogy bizalmatlan.*
-Megköszönöm, hogy vigyáz Tenminre, amíg forró a talaj. Cserébe megteszek minden tőlem telhetőt, hogy megtaláljam a nyakláncát. Ennél többet azonban nem ígérhetek.
*Mélabúsan mered tekintete a festői szépségű nyakék illúziójába. Minden apró részletet rögzít elméjében, noha nem egy mindennapi nyakban csüngő vasdarabról van szó. A közepében lévő fény a csillagok erejét tükrözi vissza, s igen csak értékessé teszi az amulettet.*
-Ezek a megmentők... Mi félék? Mi a céljuk itt, Artheniorban? Az igazságért harcolnak? Miért van olyan érzésem, hogy nem egy hétköznapi karavánról van szó?
*Vágó tekintettel szegezi a kérdéseket a mágusnőre. Jogos kérés, hogy mondja el ezeket. A lovagnak nem csak arról kell információt kapnia, hogy egyáltalán ki mellé áll, hanem arról is, hogy mennyire megbízható Szervília. Elvégre titokzatossága gyanút keltő lehet. Talán csak megjátssza, hogy a jó oldalon áll? Vagy tényleg nyugodt szívvel bízhatja Tenmint a szárnyai alá?*
-A magam részéről érdekelne az is, hogy mit tud az ellenségről.
*Mélyen a hölgy szemébe néz, ami bizony kellően gyönyörű ahhoz, hogy kicsit elmerüljön benne.*
-Kérem, kisasszony! Mondjon el mindent, amit tud, és számomra hasznos lehet.
*Hogy végül Tenminnel, vagy nélküle megy-e el innen, az nagyban függ attól, amit a nő hajlandó elmondani Ryrinnek. Ha nem is tud minden kérdésre választ, nyilván jobban tájékozott, mint a félelf férfi.*
A hozzászólás írója (Ryrin Bessin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.02.08 21:07:25
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-07 21:42:33
Üzenet elküldve: 2011-02-07 21:42:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Felhők között//
*Tenmin tisztelettel néz a föléje magasodó vértbe borított férfire.
'Miért itt találkoztunk? Úgy értem, miért nem a szélmágusok templomában?'
Ryrin a Harmadiknak szegezett kérdéseivel láthatóan a nőre összpontosítja figyelmét.
Tenmin visszatér a padlóba épített ablak közepére és lábait keresztbe rakva elhelyezkedik rajta. Az elf gyermek magába burkolózik. Középhosszú haját kezeivel fésüli össze gépiesen, eltüntetve a kócolás maradékait. Tekintetét az alatta elterülő világra szegezi fegyelmezetten.
Szervília Mertias elgondolkozik a lovag kérdésein, talán azt mérlegelheti magában mihez kezdjen a Tenminnel egyenlőre bizonytalan lovaggal. Sokáig nem váratja a válasszal, csupán néhány szívdobbanásnyi idő telhetett el.*
-Nem Tenmin az oka és nem is ön Bessin lovag. Az viszont, ahogy és akivel ideérkezett ez a fiú, nem tenne jót nekünk, ha kiderülne.
"Nem biztonságos."
*Gondolja hozzá még a kecses tündér. A gondolattól önkéntelenül a mellkasához nyúl, mint amikor valaki meg szeretné fogni azt amit a nyakában hord. Meglepődik és egy röpke pillanatig kétségbeesett arcot mutat a nő, de gyorsan visszarendeződik magabiztos és lágy tekintete.*
-Vigyázom a fiúra amíg eldönti mitévő legyen Ryrin. Tenmin megmentői hamarosan a városba érkeznek, a sors szövete addig még erősnek látszik. Ők utat és célt adhatnak önöknek, mindazt amire valaha vágyott, jó lovag.
Addig is segíthetne nekem egy apróságban. Nem hagyhatom el a Templomot, viszont elvesztettem valamit nemrég, még csak pár órája történt. Az Artheniori Erdőben a tóparton elvesztettem az amulettemet. Megtenné, hogy visszahozná? Így néz ki.
*A tündér kezében megjelenik egy ezüst virágba öltöztetett égkék színű zafír, aminek a közepéből mintha egy csillag fénye ragyogna.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.02.07 21:45:13
*Tenmin tisztelettel néz a föléje magasodó vértbe borított férfire.
'Miért itt találkoztunk? Úgy értem, miért nem a szélmágusok templomában?'
Ryrin a Harmadiknak szegezett kérdéseivel láthatóan a nőre összpontosítja figyelmét.
Tenmin visszatér a padlóba épített ablak közepére és lábait keresztbe rakva elhelyezkedik rajta. Az elf gyermek magába burkolózik. Középhosszú haját kezeivel fésüli össze gépiesen, eltüntetve a kócolás maradékait. Tekintetét az alatta elterülő világra szegezi fegyelmezetten.
Szervília Mertias elgondolkozik a lovag kérdésein, talán azt mérlegelheti magában mihez kezdjen a Tenminnel egyenlőre bizonytalan lovaggal. Sokáig nem váratja a válasszal, csupán néhány szívdobbanásnyi idő telhetett el.*
-Nem Tenmin az oka és nem is ön Bessin lovag. Az viszont, ahogy és akivel ideérkezett ez a fiú, nem tenne jót nekünk, ha kiderülne.
"Nem biztonságos."
*Gondolja hozzá még a kecses tündér. A gondolattól önkéntelenül a mellkasához nyúl, mint amikor valaki meg szeretné fogni azt amit a nyakában hord. Meglepődik és egy röpke pillanatig kétségbeesett arcot mutat a nő, de gyorsan visszarendeződik magabiztos és lágy tekintete.*
-Vigyázom a fiúra amíg eldönti mitévő legyen Ryrin. Tenmin megmentői hamarosan a városba érkeznek, a sors szövete addig még erősnek látszik. Ők utat és célt adhatnak önöknek, mindazt amire valaha vágyott, jó lovag.
Addig is segíthetne nekem egy apróságban. Nem hagyhatom el a Templomot, viszont elvesztettem valamit nemrég, még csak pár órája történt. Az Artheniori Erdőben a tóparton elvesztettem az amulettemet. Megtenné, hogy visszahozná? Így néz ki.
*A tündér kezében megjelenik egy ezüst virágba öltöztetett égkék színű zafír, aminek a közepéből mintha egy csillag fénye ragyogna.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.02.07 21:45:13
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-07 19:18:25
Üzenet elküldve: 2011-02-07 19:18:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
[Felhők között]
*A kezdeti megdöbbenés, melyet a látvány okozott, már nem volt hová fokozható. Elérte a maximumát. Mindaddig a pillanatig hitte el ezt Ryrin, amíg be nem lépett a terembe.
A falon ezüstösen csillogó páncélja, mint a víz felszínéről, úgy tükröződik vissza. A fekete hajó férfi megáll, majd kicsit mérlegelni kezdi a látványt. Mintha minden egyes információt el akarna tárolni a fejében.
Végül a kis Tenminen állapodik meg a tekintete. Szeme elkerekedik, amint fekete íriszeit belefúrja az öccsébe. Mintha az anyját látná benne. A szemei, az arca, a haja... Megszólalásig az édesanyja.
Ryrin óvatosan a sisakjához nyúl, majd leveszi. Ne legyen annyira embertelenül félelmetes látvány szegény kisgyereknek. Jobb térde halkan koccan a vélhetően szintén kristályos padlózaton, csakúgy, mint a sisakja, mellette. A gyermek számára hatalmas méretű lovag szintén ölelésre tárja karjait, majd vár.
Ha végül legyőzi megszeppent lelkét az ifjú, és odamegy, akkor igencsak meghitt pillanat következik.
Ryrint elönti az érzelem, ahogy a gyermeket öleli. Egy vérből valók, és ezt így, első látásra, ölelésre is tisztán érzi. Tisztán érzi a kristályosan folydogáló elf vért Tenmin ereiben.
Könnybe lábadt szemekkel pillant föl a törékeny vállak fölött Szervília Mertias-ra. Egy jó emberismerő észreveheti azonban a meghatott öröm mellett a mélységes aggodalmat is a férfi szemében. Mihez is kezd majd egy nyolc éves gyermekkel? Ő nem tud mást csinálni, csak harcolni. Ehhez ért. Egy gyermek nevelése mindeddig nem volt dolga. Mit csináljon? Hogy fogjon neki?*
"Mit csináljak veled, kölyök?"
*Lazít az ölelésen, hogy az ifjú szemébe nézhessen.*
-Tenmin... Üdvözöllek! Remélem, jól megleszünk!
*Megborzolja az ifjú haját, de ekkorra már elszökött börtönéből az érzés, ami nedvesség formájában törjön utat az arc száraz sivatagán keresztül, hogy végül a csepp a palota kristályos padlóján csattanva érje el végzetét.*
-Elnézést, nem szoktam egy hölgy előtt ilyet, de úgy néz ki, hogy egy kósza szellő rossz útra tévedt...
*Próbál mentegetőzni Szervília előtt, noha meglehetősen silány próbálkozás. De férfiből van, így a kezdeti gyengeség után újra erőt vesz magán, majd méltóságteljesen kiegyenesedik, kezében a szárnyas sisakkal, majd immár erőtől duzzadó hangon megszólal.*
-Miért itt találkoztunk? Úgy értem, miért nem a szélmágusok templomában?
*Jogos kérdés ez, melyből kiderülhet, hogy bizony fogja még számtalan másik követni. Valahol el kellett kezdeni...*
*A kezdeti megdöbbenés, melyet a látvány okozott, már nem volt hová fokozható. Elérte a maximumát. Mindaddig a pillanatig hitte el ezt Ryrin, amíg be nem lépett a terembe.
A falon ezüstösen csillogó páncélja, mint a víz felszínéről, úgy tükröződik vissza. A fekete hajó férfi megáll, majd kicsit mérlegelni kezdi a látványt. Mintha minden egyes információt el akarna tárolni a fejében.
Végül a kis Tenminen állapodik meg a tekintete. Szeme elkerekedik, amint fekete íriszeit belefúrja az öccsébe. Mintha az anyját látná benne. A szemei, az arca, a haja... Megszólalásig az édesanyja.
Ryrin óvatosan a sisakjához nyúl, majd leveszi. Ne legyen annyira embertelenül félelmetes látvány szegény kisgyereknek. Jobb térde halkan koccan a vélhetően szintén kristályos padlózaton, csakúgy, mint a sisakja, mellette. A gyermek számára hatalmas méretű lovag szintén ölelésre tárja karjait, majd vár.
Ha végül legyőzi megszeppent lelkét az ifjú, és odamegy, akkor igencsak meghitt pillanat következik.
Ryrint elönti az érzelem, ahogy a gyermeket öleli. Egy vérből valók, és ezt így, első látásra, ölelésre is tisztán érzi. Tisztán érzi a kristályosan folydogáló elf vért Tenmin ereiben.
Könnybe lábadt szemekkel pillant föl a törékeny vállak fölött Szervília Mertias-ra. Egy jó emberismerő észreveheti azonban a meghatott öröm mellett a mélységes aggodalmat is a férfi szemében. Mihez is kezd majd egy nyolc éves gyermekkel? Ő nem tud mást csinálni, csak harcolni. Ehhez ért. Egy gyermek nevelése mindeddig nem volt dolga. Mit csináljon? Hogy fogjon neki?*
"Mit csináljak veled, kölyök?"
*Lazít az ölelésen, hogy az ifjú szemébe nézhessen.*
-Tenmin... Üdvözöllek! Remélem, jól megleszünk!
*Megborzolja az ifjú haját, de ekkorra már elszökött börtönéből az érzés, ami nedvesség formájában törjön utat az arc száraz sivatagán keresztül, hogy végül a csepp a palota kristályos padlóján csattanva érje el végzetét.*
-Elnézést, nem szoktam egy hölgy előtt ilyet, de úgy néz ki, hogy egy kósza szellő rossz útra tévedt...
*Próbál mentegetőzni Szervília előtt, noha meglehetősen silány próbálkozás. De férfiből van, így a kezdeti gyengeség után újra erőt vesz magán, majd méltóságteljesen kiegyenesedik, kezében a szárnyas sisakkal, majd immár erőtől duzzadó hangon megszólal.*
-Miért itt találkoztunk? Úgy értem, miért nem a szélmágusok templomában?
*Jogos kérdés ez, melyből kiderülhet, hogy bizony fogja még számtalan másik követni. Valahol el kellett kezdeni...*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-04 22:41:44
Üzenet elküldve: 2011-02-04 22:41:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Felhők között//
*Ryrint a lebegő épület belsejében is a teraszon tapasztalt kellemes viszonyok fogadják. A bejárat mindjárt egy méretes terembe torkollik, melyet leginkább egy lovagteremhez tudna hasonlítani, persze innen hiányoznak a falakra helyezett pajzsok, fegyverek és vadásztrófeák. A falak üvegszerűek de nem áttetszőek. A terem végében egy rácsokkal megosztott köralakú ablak kapott helyet, furcsa mód nem csak a falban, hanem a padlóban is elhelyezkedve. A helység jellemzője még egy nagy asztal, amin gyümölcsök és italok vannak elhelyezve. Az ablak közelében áll Szervília Mertias és mellette egy emberi mértékkel mérve nyolc-tíz éves forma fiú. Ismerős vonások keverednek benne ismeretlenekkel, de egy vérből valóak Bessin lovaggal, benne kétség sem merül fel. A gyermek elf komoly arccal fogadja Ryrint, az emberre jellemző érzelmi kitörés nem mutatkozik rajta, mintha csak a eonokkal ezelőtt született nép tekercseiről lépet volna le éppen a jelen mezsgyéjére. Kezeit bő ruhaujjába rejtve kulcsolja össze, így ha remegnek is az izgalomtól, az egyenlőre titokban marad.*
-Köszöntsd fivéredet Tenmin! Lépj bizalma körébe!
*Tereli kicsit a nő az előifjú korú gyermeket.*
-Szél hozott, Ryrin Bessin lovag.
*Odalép bátyjához és bátortalanul férfiúi ölelésre nyitja karjait.*
*Ryrint a lebegő épület belsejében is a teraszon tapasztalt kellemes viszonyok fogadják. A bejárat mindjárt egy méretes terembe torkollik, melyet leginkább egy lovagteremhez tudna hasonlítani, persze innen hiányoznak a falakra helyezett pajzsok, fegyverek és vadásztrófeák. A falak üvegszerűek de nem áttetszőek. A terem végében egy rácsokkal megosztott köralakú ablak kapott helyet, furcsa mód nem csak a falban, hanem a padlóban is elhelyezkedve. A helység jellemzője még egy nagy asztal, amin gyümölcsök és italok vannak elhelyezve. Az ablak közelében áll Szervília Mertias és mellette egy emberi mértékkel mérve nyolc-tíz éves forma fiú. Ismerős vonások keverednek benne ismeretlenekkel, de egy vérből valóak Bessin lovaggal, benne kétség sem merül fel. A gyermek elf komoly arccal fogadja Ryrint, az emberre jellemző érzelmi kitörés nem mutatkozik rajta, mintha csak a eonokkal ezelőtt született nép tekercseiről lépet volna le éppen a jelen mezsgyéjére. Kezeit bő ruhaujjába rejtve kulcsolja össze, így ha remegnek is az izgalomtól, az egyenlőre titokban marad.*
-Köszöntsd fivéredet Tenmin! Lépj bizalma körébe!
*Tereli kicsit a nő az előifjú korú gyermeket.*
-Szél hozott, Ryrin Bessin lovag.
*Odalép bátyjához és bátortalanul férfiúi ölelésre nyitja karjait.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-04 14:06:21
Üzenet elküldve: 2011-02-04 14:06:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
[Felhők között]
*Túl izgatott ahhoz, hogy figyelmet tulajdonítson annak, hogy ez előtte álló varázsló férfi-e, avagy nő. Máskor talán, ha az utóbbiról van szó, szívesen elengedi képzelőerejét, hogy bejárja azzal az előtte álló minden porcikáját. Természetes vágy ez, de most mindez jelentéktelenné válik. Egy pillanatra az élet is.
Dimenzióugrás... Azt hiszem így nevezik a jelenséget, amikor egy másik létsíkra érnek. Az eredárok is így jutottak a világba, most, életében először és könnyen meglehet, hogy utoljára ő is átélheti.
Elmosódó táj, homályos horizont. Sokan így képzelik el az Enyészetet, de ez valahogy más. Más, mint a halálon túli élet világa. Sokkal inkább hasonlít az istenek birodalmához.*
-Pegazus...
*Bizony, a szárnyas hófehér ló is ezt a látszatot érzékelteti. Azzal, hogy a nemes, mélyen tisztelt állat ott van, Ryrin is felvértezi az igazság pajzsát. Most már biztosan tudja, hogy amiért küzdeni fog, az az álnok cselszövések dicsfényben csillogó ellensége. A jó oldal, mely most testet öltött, kézzel foghatóvá vált, beteljesült.*
-Kinek az ajándéka?
*Ennyit értett meg abból, amit a mágus zagyvált. Számára ismeretlen szavak tömkelegét, melyek mégis jelentőségteljesek voltak.*
"Szóval ajándékba kapta Ziónt. Szép dolog is, de minek neki, ha tud repülni?"
*Ez csorgott csak végig az agyán. Arra szinte gondolni sem mert, amit a logika diktált volna, hogy ő kapja a lovat. Ha így is van, akkor is csak azért, hogy tudjon mivel közlekedni ebben a világban is. Hogy ne zuhanjon a mélybe, Arthenior szívébe. Bár a várost most nem látja sehol, csak azt a gyönyörű égi várat, amely elé tárul.*
-Rendben...
*Válaszolt a mágusnőnek.*
"Szóval van nálad magasabb rangú is?"
*Igen, talán az istenek egyikével beszélt és még csak meg sem hajolt előtte. Ekkor új gondolatok születtek a fejében.*
"Álom ez? Vagy netán egy ostoba tréfa, netán elvvakítottak?"
*Nem hitte el, amit a saját két szemével látott. Ilyen érzelmi hatásokra az érzékek elvesztik jelentőségüket. Nem tudja mi álom és mi valóság. Nem is akarja. Ha valóban álom, akkor még egy kis ideig nem akar felébredni. Ha a mágia fogságába esett, akkor küzdeni fog. De korai még ezt meghatározni. A kíváncsiság egyébként is erős, halálos méregként folydogált ereiben arra serkentve a lovagot, hogy várjon és figyeljen. Várjon Tenminre, legyen az bárki, vagy bármi is...
Megrázza a fejét, majd átlép ő maga is a bejáraton.*
*Túl izgatott ahhoz, hogy figyelmet tulajdonítson annak, hogy ez előtte álló varázsló férfi-e, avagy nő. Máskor talán, ha az utóbbiról van szó, szívesen elengedi képzelőerejét, hogy bejárja azzal az előtte álló minden porcikáját. Természetes vágy ez, de most mindez jelentéktelenné válik. Egy pillanatra az élet is.
Dimenzióugrás... Azt hiszem így nevezik a jelenséget, amikor egy másik létsíkra érnek. Az eredárok is így jutottak a világba, most, életében először és könnyen meglehet, hogy utoljára ő is átélheti.
Elmosódó táj, homályos horizont. Sokan így képzelik el az Enyészetet, de ez valahogy más. Más, mint a halálon túli élet világa. Sokkal inkább hasonlít az istenek birodalmához.*
-Pegazus...
*Bizony, a szárnyas hófehér ló is ezt a látszatot érzékelteti. Azzal, hogy a nemes, mélyen tisztelt állat ott van, Ryrin is felvértezi az igazság pajzsát. Most már biztosan tudja, hogy amiért küzdeni fog, az az álnok cselszövések dicsfényben csillogó ellensége. A jó oldal, mely most testet öltött, kézzel foghatóvá vált, beteljesült.*
-Kinek az ajándéka?
*Ennyit értett meg abból, amit a mágus zagyvált. Számára ismeretlen szavak tömkelegét, melyek mégis jelentőségteljesek voltak.*
"Szóval ajándékba kapta Ziónt. Szép dolog is, de minek neki, ha tud repülni?"
*Ez csorgott csak végig az agyán. Arra szinte gondolni sem mert, amit a logika diktált volna, hogy ő kapja a lovat. Ha így is van, akkor is csak azért, hogy tudjon mivel közlekedni ebben a világban is. Hogy ne zuhanjon a mélybe, Arthenior szívébe. Bár a várost most nem látja sehol, csak azt a gyönyörű égi várat, amely elé tárul.*
-Rendben...
*Válaszolt a mágusnőnek.*
"Szóval van nálad magasabb rangú is?"
*Igen, talán az istenek egyikével beszélt és még csak meg sem hajolt előtte. Ekkor új gondolatok születtek a fejében.*
"Álom ez? Vagy netán egy ostoba tréfa, netán elvvakítottak?"
*Nem hitte el, amit a saját két szemével látott. Ilyen érzelmi hatásokra az érzékek elvesztik jelentőségüket. Nem tudja mi álom és mi valóság. Nem is akarja. Ha valóban álom, akkor még egy kis ideig nem akar felébredni. Ha a mágia fogságába esett, akkor küzdeni fog. De korai még ezt meghatározni. A kíváncsiság egyébként is erős, halálos méregként folydogált ereiben arra serkentve a lovagot, hogy várjon és figyeljen. Várjon Tenminre, legyen az bárki, vagy bármi is...
Megrázza a fejét, majd átlép ő maga is a bejáraton.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-04 12:19:16
Üzenet elküldve: 2011-02-04 12:19:16
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Felhők között//
*Amint megfogja a kék köpenyes ismeretlen karját rájön, hogy nővel van dolga. A díszes köntös alól kivillan egy különleges sujtásos brokát költemény. Ryrin azt hiszi most repülni fognak, de az előkelő jelenést követve továbbra is szilárd talajon lépked. Egy ponton a hölgy már eltűnik előle, mégis érzi, hogy még fogja a kezét. Aztán ő maga is a karján kezdve átlép egy más dimenzióba. Továbbra is a torony tetején állnak, de visszanézve a feljáró felé enyhén torz a kép a lovag látóterében. Ami viszont előtte kirajzolódik az sokkal érdekesebb. A tetőterasz széléhez közel egy hósörényű paripa áll jellegzetes szárnyakkal, amit kétoldalt fülei síkjába emelt, mintha őt köszöntené, aztán törzséhez lapítja. Ryrinben megdobban valami a pompázatos jószág láttán, valami, amit a Szárnyas rendben megtestesülni vélt, aztán elveszített.*
-Ő Zión a szellő léptein járók egyike. Csodás ajándék és csodás barát. Én Szervília Mertias vagyok, A Szél Mágikus Panteonjának Harmadik Magisztere. Üdvözöllek nálam. Te vagy a második akit itt köszöntelek. Tenmin már vár, elvezetlek hozzá, a többiről lesz még időnk beszélgetni.
*A Harmadik néhány rövid szót mormol és ezüst fényű híd emelkedik ki és ível át a terasz széléről a semmibe. Aztán jobban figyelve kitűnik egy üvegszerű a levegőben lógó néhány szintes tornyocska, melynek bejáratához vezet a sebtében emelt átjáró.*
-Haladj át nyugodtan, nem kell semmitől sem tartanod. Én előremegyek és bejelentem érkezésedet.
*Ezzel a nő kibontja eddig láthatatlan szárnyait, amelyek formája az apró termetű tündérekére hasonlít és átszelve a nem túl nagy távolságot belép az üvegtorony bejáratán.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.02.04 12:20:38
*Amint megfogja a kék köpenyes ismeretlen karját rájön, hogy nővel van dolga. A díszes köntös alól kivillan egy különleges sujtásos brokát költemény. Ryrin azt hiszi most repülni fognak, de az előkelő jelenést követve továbbra is szilárd talajon lépked. Egy ponton a hölgy már eltűnik előle, mégis érzi, hogy még fogja a kezét. Aztán ő maga is a karján kezdve átlép egy más dimenzióba. Továbbra is a torony tetején állnak, de visszanézve a feljáró felé enyhén torz a kép a lovag látóterében. Ami viszont előtte kirajzolódik az sokkal érdekesebb. A tetőterasz széléhez közel egy hósörényű paripa áll jellegzetes szárnyakkal, amit kétoldalt fülei síkjába emelt, mintha őt köszöntené, aztán törzséhez lapítja. Ryrinben megdobban valami a pompázatos jószág láttán, valami, amit a Szárnyas rendben megtestesülni vélt, aztán elveszített.*
-Ő Zión a szellő léptein járók egyike. Csodás ajándék és csodás barát. Én Szervília Mertias vagyok, A Szél Mágikus Panteonjának Harmadik Magisztere. Üdvözöllek nálam. Te vagy a második akit itt köszöntelek. Tenmin már vár, elvezetlek hozzá, a többiről lesz még időnk beszélgetni.
*A Harmadik néhány rövid szót mormol és ezüst fényű híd emelkedik ki és ível át a terasz széléről a semmibe. Aztán jobban figyelve kitűnik egy üvegszerű a levegőben lógó néhány szintes tornyocska, melynek bejáratához vezet a sebtében emelt átjáró.*
-Haladj át nyugodtan, nem kell semmitől sem tartanod. Én előremegyek és bejelentem érkezésedet.
*Ezzel a nő kibontja eddig láthatatlan szárnyait, amelyek formája az apró termetű tündérekére hasonlít és átszelve a nem túl nagy távolságot belép az üvegtorony bejáratán.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.02.04 12:20:38
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-03 21:56:30
Üzenet elküldve: 2011-02-03 21:56:30
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// A Néma Fivér megkísértése //
*A sikertelenség nem keseríti ezt, sztoikusan nyugtázza, hogy nem érez semmit, semmit az ég világon...
Csak a tekintetével követi az másik mozgását a jégprizma szemek hűvösen szikráznak. Amikor a másik megpihen a küszöbön és láthatóan rá várakozik, hirtelen eszébe jut valami erről. Ahogy a másik rá várakozik, ahogy a fájdalom utolsó szikrája is elmúlik, mintha helyére kattanna egy részlet. A kriptában történtek újra leperegnek a szeme előtt. A keresés és amikor megtalálta az a cefnit. A figyelmét elterelte a démon, előtte meg az, hogy Mordred babrálta Árnyat, de most hogy végiggondolta milyen információval szolgálhatnának a gnóm lánynak, még eszébe jut valami.
Kissé magabiztosabban indul meg Mordred felé és a küszöbön megáll mellette.*
- Azt hiszem, valami elkerülte a figyelmünket. Azon a papíron, amivel a démont megidéztük, volt még valami, valamilyen 'Hold Karavánpihenőre' hivatkozott. Talán ezzel tudnánk kezdeni valamit. Azt ajánlom menjünk vissza a szegénynegyedbe és óvatosan kérdezősködjünk erről a helyről, vagy keressük meg a gnómot és mondjuk el, itt talán valami összeesküvést van. Mit szólsz hozzá?
*A sikertelenség nem keseríti ezt, sztoikusan nyugtázza, hogy nem érez semmit, semmit az ég világon...
Csak a tekintetével követi az másik mozgását a jégprizma szemek hűvösen szikráznak. Amikor a másik megpihen a küszöbön és láthatóan rá várakozik, hirtelen eszébe jut valami erről. Ahogy a másik rá várakozik, ahogy a fájdalom utolsó szikrája is elmúlik, mintha helyére kattanna egy részlet. A kriptában történtek újra leperegnek a szeme előtt. A keresés és amikor megtalálta az a cefnit. A figyelmét elterelte a démon, előtte meg az, hogy Mordred babrálta Árnyat, de most hogy végiggondolta milyen információval szolgálhatnának a gnóm lánynak, még eszébe jut valami.
Kissé magabiztosabban indul meg Mordred felé és a küszöbön megáll mellette.*
- Azt hiszem, valami elkerülte a figyelmünket. Azon a papíron, amivel a démont megidéztük, volt még valami, valamilyen 'Hold Karavánpihenőre' hivatkozott. Talán ezzel tudnánk kezdeni valamit. Azt ajánlom menjünk vissza a szegénynegyedbe és óvatosan kérdezősködjünk erről a helyről, vagy keressük meg a gnómot és mondjuk el, itt talán valami összeesküvést van. Mit szólsz hozzá?
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-02 22:06:36
Üzenet elküldve: 2011-02-02 22:06:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
[Felhők között]
-Gondolom olyan, mint egy griff, csak Wyrun-ból származik. Az elfeknél találkoztam párral. Erős, és nemes madarak azok!
*Az emelő szerkezet megáll. A lovag a templomszolgával együtt lelép róla. A látvány elképesztő. Szemmel látható a tornyot körbefonó szélfal hatalmas ereje, de mégis... Oda ahol ők állnak, csupán gyengéden simogató szellő férkőzik be. Mintha a hatalmas megmagyarázhatatlan erő a gyermekeiről gondoskodna, akár egy féltő, ölelő anya. De hiszen valóban az! Az anyjuk! Az erő, amiért léteznek, amit tisztelnek, és akinek a segítségét hívják a varázsláskor. Mintha egy tornádó belsejében állnának. Belemerülve a látványba, Ryrin hallja ugyan, hogy beszél valamit Sysif, de nem érti meg. Mire észbe kap, magában marad a tetőn.
Közelebb sétál a széléhez, majd lenéz. Meseszép látvány, amint Arthenior elterül alatta. Éles szeme ellenére egy teremtett lelket sem lát, csupán házakat, de valahogy azok is természetellenesen kicsinek tűnnek az égbe kiáltó torony tetejéről.
Ekkor hallja meg a szárnysuhogást.*
"Miért beszélt nekem Sysif a griffekről? Most meg ez a suhogás!"
*Mielőtt kezdené összerakni a képeket, megjelenik a kék ruhás alak.*
-Belépni? Hová?
*Olyan gyorsan történnek vele a lélegzetelállító események, hogy a hideg ellenére is verejtékezik a homloka. Adrenalin szintje, csak úgy, mint ő maga is, messze a föld fölött jár. Vagy száll?
Lép közelebb a mágushoz, mert egyértelmű, hogy az, és ekkor újra elképed.*
"Repül!?"
*Szeme elkerekedik, ahogy a férfit bámulja. Na, nem is azért, mert nem látott elég mágiát életében. Sokkal inkább azért, mert ha azt akarja, hogy fogja meg a kezét, akkor az csak egyet jelenthet: Ryrin is fog!*
"Nem gondoltam, hogy ezt is megélem!"
*Mosolyodik el, majd közelebb lép a mágushoz. Nem fél. Tudja jól, hogy a sorsát senki nem védheti ki. Bárhogy is küzd, bármit is tesz, az mindig egy lépéssel előtte fog járni. Ha ma, itt és most meg kell halnia, akkor meghal becsülettel. Csak ez számít.
Mindkét kezével, egyszerre ragadja meg a kék ruhás alak karját, majd tágra nyitott szemekkel várja a történéseket. Talán utoljára repül életében. Egyetlen részletről sem akar lemaradni.*
"Mi van, ha nem bír el? Ha ennyire biztos magában, én sem habozok, de el nem engedem. Ha kell, együtt halunk meg!"
-Gondolom olyan, mint egy griff, csak Wyrun-ból származik. Az elfeknél találkoztam párral. Erős, és nemes madarak azok!
*Az emelő szerkezet megáll. A lovag a templomszolgával együtt lelép róla. A látvány elképesztő. Szemmel látható a tornyot körbefonó szélfal hatalmas ereje, de mégis... Oda ahol ők állnak, csupán gyengéden simogató szellő férkőzik be. Mintha a hatalmas megmagyarázhatatlan erő a gyermekeiről gondoskodna, akár egy féltő, ölelő anya. De hiszen valóban az! Az anyjuk! Az erő, amiért léteznek, amit tisztelnek, és akinek a segítségét hívják a varázsláskor. Mintha egy tornádó belsejében állnának. Belemerülve a látványba, Ryrin hallja ugyan, hogy beszél valamit Sysif, de nem érti meg. Mire észbe kap, magában marad a tetőn.
Közelebb sétál a széléhez, majd lenéz. Meseszép látvány, amint Arthenior elterül alatta. Éles szeme ellenére egy teremtett lelket sem lát, csupán házakat, de valahogy azok is természetellenesen kicsinek tűnnek az égbe kiáltó torony tetejéről.
Ekkor hallja meg a szárnysuhogást.*
"Miért beszélt nekem Sysif a griffekről? Most meg ez a suhogás!"
*Mielőtt kezdené összerakni a képeket, megjelenik a kék ruhás alak.*
-Belépni? Hová?
*Olyan gyorsan történnek vele a lélegzetelállító események, hogy a hideg ellenére is verejtékezik a homloka. Adrenalin szintje, csak úgy, mint ő maga is, messze a föld fölött jár. Vagy száll?
Lép közelebb a mágushoz, mert egyértelmű, hogy az, és ekkor újra elképed.*
"Repül!?"
*Szeme elkerekedik, ahogy a férfit bámulja. Na, nem is azért, mert nem látott elég mágiát életében. Sokkal inkább azért, mert ha azt akarja, hogy fogja meg a kezét, akkor az csak egyet jelenthet: Ryrin is fog!*
"Nem gondoltam, hogy ezt is megélem!"
*Mosolyodik el, majd közelebb lép a mágushoz. Nem fél. Tudja jól, hogy a sorsát senki nem védheti ki. Bárhogy is küzd, bármit is tesz, az mindig egy lépéssel előtte fog járni. Ha ma, itt és most meg kell halnia, akkor meghal becsülettel. Csak ez számít.
Mindkét kezével, egyszerre ragadja meg a kék ruhás alak karját, majd tágra nyitott szemekkel várja a történéseket. Talán utoljára repül életében. Egyetlen részletről sem akar lemaradni.*
"Mi van, ha nem bír el? Ha ennyire biztos magában, én sem habozok, de el nem engedem. Ha kell, együtt halunk meg!"
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-02 21:34:32
Üzenet elküldve: 2011-02-02 21:34:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Ledobja csuklyáját midőn a templom kapuját átlépi.
" Ilyenek hát a Felvilágiak szent helyei. Mily ostobák. Fölöttük a végtelen Csillag-tenger, ők pedig kővel s fával burkolóznak előle. Ostobák." Hangosakat koppan s visszhangzik minden lépte, ám alig hogy belép egy daróc ruhás alak lép elé.*
- Mit óhajt a kisasszony? * Kérdezi kissé tartózkodva.*
- Semmit köszönöm, elboldogulok magam is.
* Tovább sétál, letérdel és egy hosszas ima folytán megmerítkezik a templomot átjáró varázsban. Imája végeztével mosolyogva áll fel és pillant újfent a templomszolgára.*
- Látja, semmi ördögit nem tettem! "Még!"
* Kecsesen kisétál a temető felé, hogy elkerülje a templomszolga koslató tekintetét.*
A hozzászólás írója (Enia AnSylith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.02.02 21:39:06
A hozzászólást Odin (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.02.03 19:52:30, a következő indokkal:
Jelek javítása
" Ilyenek hát a Felvilágiak szent helyei. Mily ostobák. Fölöttük a végtelen Csillag-tenger, ők pedig kővel s fával burkolóznak előle. Ostobák." Hangosakat koppan s visszhangzik minden lépte, ám alig hogy belép egy daróc ruhás alak lép elé.*
- Mit óhajt a kisasszony? * Kérdezi kissé tartózkodva.*
- Semmit köszönöm, elboldogulok magam is.
* Tovább sétál, letérdel és egy hosszas ima folytán megmerítkezik a templomot átjáró varázsban. Imája végeztével mosolyogva áll fel és pillant újfent a templomszolgára.*
- Látja, semmi ördögit nem tettem! "Még!"
* Kecsesen kisétál a temető felé, hogy elkerülje a templomszolga koslató tekintetét.*
A hozzászólás írója (Enia AnSylith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.02.02 21:39:06
A hozzászólást Odin (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.02.03 19:52:30, a következő indokkal:
Jelek javítása
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-02 21:09:50
Üzenet elküldve: 2011-02-02 21:09:50
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Szelíd
// A Néma Fivér megkísértése //
- Egyetértek. Jó lenne minél előbb magunk mögött tudni ezt az egészet. Vagy az öregnek kéne szólni, vagy annak a gnóm lánynak. *egy pillanatra elgondolkodik, állán simít végig* Te is úgy látod, mintha egy helyben toporognánk már mióta? Semmit sem haladtunk. Kíváncsi vagyok, a többiek mit értek el.
*Hátat fordít, majd elindul egyenesen a templom kijárata felé. Szemeit még utoljára végigsimítja a bent levő oszlopokon és oltáron; tekintetében szinte már látszanak a lángok, mik elméjében ezt az épületet nyaldossák. Elég rossz érzései vannak itt, mik csak gyűlöletét növelik egyre csak magasabb felszínekre. Nem véletlen, hogy miután kilép az ajtón, hatalmasat szippant az orrába szállingózó friss és hűvös levegőből. Lesétál a lépcsőn, s alján bevárja a sötételfet, hogy együtt folytassák az utat, s hogy közben megbeszéljék tapasztalataikat, észrevételeiket.*
- Egyetértek. Jó lenne minél előbb magunk mögött tudni ezt az egészet. Vagy az öregnek kéne szólni, vagy annak a gnóm lánynak. *egy pillanatra elgondolkodik, állán simít végig* Te is úgy látod, mintha egy helyben toporognánk már mióta? Semmit sem haladtunk. Kíváncsi vagyok, a többiek mit értek el.
*Hátat fordít, majd elindul egyenesen a templom kijárata felé. Szemeit még utoljára végigsimítja a bent levő oszlopokon és oltáron; tekintetében szinte már látszanak a lángok, mik elméjében ezt az épületet nyaldossák. Elég rossz érzései vannak itt, mik csak gyűlöletét növelik egyre csak magasabb felszínekre. Nem véletlen, hogy miután kilép az ajtón, hatalmasat szippant az orrába szállingózó friss és hűvös levegőből. Lesétál a lépcsőn, s alján bevárja a sötételfet, hogy együtt folytassák az utat, s hogy közben megbeszéljék tapasztalataikat, észrevételeiket.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-02 18:45:13
Üzenet elküldve: 2011-02-02 18:45:13
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// A Néma Fivér megkísértése //
*A sötételf az álmok kavargó ösvényét rója a talpa alatt vérszín árnyak kavarognak, de a múlt démonai már békét hagynak neki.
Ahogy az ájulásból szép lassan kezdett magához térni, furcsán üresnek érezte magát. A szívébe különös fagy költözött, ami megdermesztette a vérét, a sebesülés izzó fájdalma és a régi harag is tovatűnt már, nem marad semmi, semmi az ég világon...
Az embernek célokra van szüksége ahhoz, hogy éljen. Cél kell, ami hajtja örökkön örökké űzi előre. A sötételf ahogy hunyt pillákkal pihent, hirtelen arra eszmélt, hogy ezzel az eredményes csatával elvesztette az élet háborúját. Lehet hogy végzett a múltjával, de így nem maradt mi elől menekülnie.
Amikor a társa beszélni kezd hozzá, jeges kék szemei felnyílnak, de őrület helyett most a mélyükre nézve az ember nem lát... semmit, egyszerűen csak a fájó ürességet.
A sötételf feltápászkodik, még egy varázslattal enyhíti sebeit, aztán szólal csak meg. A hangja a réginél is hidegebben cseng.*
- Felőlem mehetünk, fejezzük be ezt a feladatot mielőbb. Mondjuk el az öregnek mi kelt életre, vagy keressünk meg mást, hogy mindenki mehessen a maga dolgára.
*A sötételf az álmok kavargó ösvényét rója a talpa alatt vérszín árnyak kavarognak, de a múlt démonai már békét hagynak neki.
Ahogy az ájulásból szép lassan kezdett magához térni, furcsán üresnek érezte magát. A szívébe különös fagy költözött, ami megdermesztette a vérét, a sebesülés izzó fájdalma és a régi harag is tovatűnt már, nem marad semmi, semmi az ég világon...
Az embernek célokra van szüksége ahhoz, hogy éljen. Cél kell, ami hajtja örökkön örökké űzi előre. A sötételf ahogy hunyt pillákkal pihent, hirtelen arra eszmélt, hogy ezzel az eredményes csatával elvesztette az élet háborúját. Lehet hogy végzett a múltjával, de így nem maradt mi elől menekülnie.
Amikor a társa beszélni kezd hozzá, jeges kék szemei felnyílnak, de őrület helyett most a mélyükre nézve az ember nem lát... semmit, egyszerűen csak a fájó ürességet.
A sötételf feltápászkodik, még egy varázslattal enyhíti sebeit, aztán szólal csak meg. A hangja a réginél is hidegebben cseng.*
- Felőlem mehetünk, fejezzük be ezt a feladatot mielőbb. Mondjuk el az öregnek mi kelt életre, vagy keressünk meg mást, hogy mindenki mehessen a maga dolgára.
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-02 12:53:21
Üzenet elküldve: 2011-02-02 12:53:21
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Ryrin Bessin figyelmébe//
*Sysif jót derül a lovag gyerekes félelméből adódó kérdésein.*
-Hozzá kell szoknia az ember gyomrának, semmi az egész. Egy Wyruni griff, no az már egészen más dolog. Wyrun innen elég messze van, semmi gond, ha nem halott róla. Én is csak származásom okán.
*Társalog jókedvűen az öreg templomszolga, míg végül felérnek az akna végébe. Egy kőlapokból kirakott tetőteraszon állnak melyből már csak a torony híres szélfogói állnak ki sudár termetükkel. Felettük az ég, körülöttük a végtelen vidék horizontba vesző képe, alant a terpeszkedő város impozáns víziója. Érezhető, hogy az égre törő épület körül jelentős szélenergiák mozognak, mégis a kecses szélfogók elvezetik ezeket és a két férfit csak enyhe szellő simogatja.*
-Csodálatos ugye? Én tovább nem maradhatok.
*Ezzel meghajolva távozik az öreg a felvonó irányába. Ryrin mintha enyhe sértődöttséget vélne Wyruni Sysif szavai mögött felfedezni. Az őszes halántékú öregember furcsa fintorú ábrázata hamarosan eltűnik a lefelé meginduló szerkezetben.
Ryrin egy időre teljesen egyedül marad a kupola fején trónoló nyitott teraszon. Legalább 20 lépés átmérőjű lehet, bár pontosan nem tudja megállapítani a hatszögletű kialakítású égi udvar méretét. Szárnysuhogást majd patazajt hall maga előtt egy rövidke pillanatra, ez egészen meglepheti a lovagot. A semmiből előtűnik egy arany sújtásos égkék köpenyt viselő alak. Vonásai finomak, de a nemét nem lehet így elsőre megnevezni. Ryrin számára egyenlőre sötét folt, hogy melyik fajba tartozhat.*
-Már nagyon várnak, lépj be utánam.
*Ha a lovag közelebb lép így folytatja.*
-Ragadd meg a karomat és csak akkor engedd el ha szólok.
*Az ismeretlen alakja így közelebbről fél lábbal nincs jelen a teraszon. Ezt a talányt egyféleképpen biztos ki lehet deríteni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.02.02 12:56:13
*Sysif jót derül a lovag gyerekes félelméből adódó kérdésein.*
-Hozzá kell szoknia az ember gyomrának, semmi az egész. Egy Wyruni griff, no az már egészen más dolog. Wyrun innen elég messze van, semmi gond, ha nem halott róla. Én is csak származásom okán.
*Társalog jókedvűen az öreg templomszolga, míg végül felérnek az akna végébe. Egy kőlapokból kirakott tetőteraszon állnak melyből már csak a torony híres szélfogói állnak ki sudár termetükkel. Felettük az ég, körülöttük a végtelen vidék horizontba vesző képe, alant a terpeszkedő város impozáns víziója. Érezhető, hogy az égre törő épület körül jelentős szélenergiák mozognak, mégis a kecses szélfogók elvezetik ezeket és a két férfit csak enyhe szellő simogatja.*
-Csodálatos ugye? Én tovább nem maradhatok.
*Ezzel meghajolva távozik az öreg a felvonó irányába. Ryrin mintha enyhe sértődöttséget vélne Wyruni Sysif szavai mögött felfedezni. Az őszes halántékú öregember furcsa fintorú ábrázata hamarosan eltűnik a lefelé meginduló szerkezetben.
Ryrin egy időre teljesen egyedül marad a kupola fején trónoló nyitott teraszon. Legalább 20 lépés átmérőjű lehet, bár pontosan nem tudja megállapítani a hatszögletű kialakítású égi udvar méretét. Szárnysuhogást majd patazajt hall maga előtt egy rövidke pillanatra, ez egészen meglepheti a lovagot. A semmiből előtűnik egy arany sújtásos égkék köpenyt viselő alak. Vonásai finomak, de a nemét nem lehet így elsőre megnevezni. Ryrin számára egyenlőre sötét folt, hogy melyik fajba tartozhat.*
-Már nagyon várnak, lépj be utánam.
*Ha a lovag közelebb lép így folytatja.*
-Ragadd meg a karomat és csak akkor engedd el ha szólok.
*Az ismeretlen alakja így közelebbről fél lábbal nincs jelen a teraszon. Ezt a talányt egyféleképpen biztos ki lehet deríteni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.02.02 12:56:13
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-01 22:28:25
Üzenet elküldve: 2011-02-01 22:28:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
*Az elf falvakban, melyek többnyire a fák lombjai közé épültek, azok jobban indákból font létrák voltak. Mennyivel másabb ez az emelőszerkezet. Csodálatosnak tűnhet sokak előtt. Ryrin nem tartozik ebbe a csoportba. Míg az elfek úgy oldják meg az életüket, hogy már-már szimbiózisban élnek az erdővel és a környezettel, addig az ember rombol és nyomorba dönt.*
"Vajon hány fa szenvedte kárát ennek a szerkezetnek?"
*Nem mondja ki, mert nem akarja. Voltaképpen az emberi építészetnek is meg van a maga csodálatossága. Vegyük például a templom többi részét, ami ledöbbentette a lovagot. Ezen szerkezet felé viszont fenntartással közeledik. Úgy is száll föl rá.*
-Hát, ha tudnék repülni, akkor úgy mennék, de mivel nem tudok, kénytelen leszek...
*Nézelődik, miközben a szerkezet megmozdul. Ryrin egyensúlya eddig biztos alapokon állt, de most kibillent a hirtelen mozduló emelő hatására. Noha meg bírta volna őrizni, a biztonság kedvéért megkapaszkodott a korlátban. A probléma látszólag elmúlt, pedig még csak most kezdődött. A lábuk alatt tátongó mélység egyre merészebb méreteket öltött, miközben Ryrin az alatta lévő deszkák között kipillantva nézte az egyre távolodó fáklyákat.*
-Örvendek Wyruni Sysif! Én Sir Ryrin Bessin vagyok, de ezt már tudja.
*Noha az illem úgy kívánná, nem nyújt kezet a templomszolgának. Szüksége van mindkettőre, mert bizony nem érzi magát túlságosan nagy biztonságban. Noha tériszonya nincs, a kellemetlen érzés rányomja a bélyegét a szerkezetre is, melyet most már rozoga tákolmányként azonosítana leginkább.*
"Ha meg kell halnom, akkor úgy sem tehetek ellene semmit sem, bár jobb lenne, ha azt harcban tenném."
-Nem esett le még innen soha senki?
*Bizalmatlan. De ez nem csoda. A levegőmágusok sokkal-sokkal előrébb járnak a technológiában, mint a saját kora.*
-Úgy érzem magam, mintha egy katapultban, vagy egy Trebuchet-ben ülnék, arra várva, hogy kirepüljek. Az normális dolog?
"Vajon hány fa szenvedte kárát ennek a szerkezetnek?"
*Nem mondja ki, mert nem akarja. Voltaképpen az emberi építészetnek is meg van a maga csodálatossága. Vegyük például a templom többi részét, ami ledöbbentette a lovagot. Ezen szerkezet felé viszont fenntartással közeledik. Úgy is száll föl rá.*
-Hát, ha tudnék repülni, akkor úgy mennék, de mivel nem tudok, kénytelen leszek...
*Nézelődik, miközben a szerkezet megmozdul. Ryrin egyensúlya eddig biztos alapokon állt, de most kibillent a hirtelen mozduló emelő hatására. Noha meg bírta volna őrizni, a biztonság kedvéért megkapaszkodott a korlátban. A probléma látszólag elmúlt, pedig még csak most kezdődött. A lábuk alatt tátongó mélység egyre merészebb méreteket öltött, miközben Ryrin az alatta lévő deszkák között kipillantva nézte az egyre távolodó fáklyákat.*
-Örvendek Wyruni Sysif! Én Sir Ryrin Bessin vagyok, de ezt már tudja.
*Noha az illem úgy kívánná, nem nyújt kezet a templomszolgának. Szüksége van mindkettőre, mert bizony nem érzi magát túlságosan nagy biztonságban. Noha tériszonya nincs, a kellemetlen érzés rányomja a bélyegét a szerkezetre is, melyet most már rozoga tákolmányként azonosítana leginkább.*
"Ha meg kell halnom, akkor úgy sem tehetek ellene semmit sem, bár jobb lenne, ha azt harcban tenném."
-Nem esett le még innen soha senki?
*Bizalmatlan. De ez nem csoda. A levegőmágusok sokkal-sokkal előrébb járnak a technológiában, mint a saját kora.*
-Úgy érzem magam, mintha egy katapultban, vagy egy Trebuchet-ben ülnék, arra várva, hogy kirepüljek. Az normális dolog?
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-01 17:24:36
Üzenet elküldve: 2011-02-01 17:24:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Szelíd
*A válaszon egy picit elmosolyodik.*
-Persze, mehetünk együtt. Nos*Egy pillanatra elgondolkodik.*Igazság szerint nincs különösebb úti célom, de most épp az erdő felé tartottam. Azt szeretem a legjobban minden városban.*válaszolja és a templomkert felé mutatva teszi hozzá a következő mondatot.*Ha velem tartasz, akkor akár indulhatnánk is.
*Megvárja, míg Dormac válaszol, aztán ismét a templomkert felé veszi az irányt.*
-Persze, mehetünk együtt. Nos*Egy pillanatra elgondolkodik.*Igazság szerint nincs különösebb úti célom, de most épp az erdő felé tartottam. Azt szeretem a legjobban minden városban.*válaszolja és a templomkert felé mutatva teszi hozzá a következő mondatot.*Ha velem tartasz, akkor akár indulhatnánk is.
*Megvárja, míg Dormac válaszol, aztán ismét a templomkert felé veszi az irányt.*
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-01 17:17:59
Üzenet elküldve: 2011-02-01 17:17:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sose hagyta még el a magát annyira Eqm, mint most. Annyira belemerül az önsajnálatba, hogy észre sem veszi, hogy a nő letérdel mellé és megpróbálja megvigasztalni.*
"Hogy... hogy tehették meg ezt velem? Hisz mindketten olyan nagyon sokat jelentettek a számomra." *elmélkedik, de nem tudja megfejteni azt a bizonyos 'miért'-et. Egy kis idő múlva távozik az idegen, akit megzavart, mond is valamit, de Eqm ezt csak halk motyogásnak hallja, így nem is ért meg belőle semmit.*
"Ezért akartad anyám, hogy eljöjjek? Hogy szenvedjek, mint te?! Te is a férfiakat, és az állítólagos barátid miatt kényszerültél velem az erdőbe, és én most követtem el, szinte ugyanazt a hibát. De nem... én nem fogom magam hagyni. Majd megmutatom, hogy milyen fából faragtak engem!" *csap át hangulata hirtelenjében szomorúból dühössé. Most már úgy érzi, legszívesebben törne, zúzna, hogy kiadja magából a feszültséget. Ám, mivel itt semmi sem az övé, így inkább csak kezét csapkodja a falba.*
- A csudába! Csak azért is megmutatom nektek, hogy jobb vagyok nálatok, és azt, hogy felétek tudok emelkedni, ha akarok! *határozza el dühből a lány, majd az idegességtől remegő lábain elvánszorog az asztalhoz, és elhatározza, hogy ott fogja őket legyőzni, ahol még csak nem is sejtenék, a mágiában, lévén hogy mind Knox, mind Ekler mágusok.*
"Hogy... hogy tehették meg ezt velem? Hisz mindketten olyan nagyon sokat jelentettek a számomra." *elmélkedik, de nem tudja megfejteni azt a bizonyos 'miért'-et. Egy kis idő múlva távozik az idegen, akit megzavart, mond is valamit, de Eqm ezt csak halk motyogásnak hallja, így nem is ért meg belőle semmit.*
"Ezért akartad anyám, hogy eljöjjek? Hogy szenvedjek, mint te?! Te is a férfiakat, és az állítólagos barátid miatt kényszerültél velem az erdőbe, és én most követtem el, szinte ugyanazt a hibát. De nem... én nem fogom magam hagyni. Majd megmutatom, hogy milyen fából faragtak engem!" *csap át hangulata hirtelenjében szomorúból dühössé. Most már úgy érzi, legszívesebben törne, zúzna, hogy kiadja magából a feszültséget. Ám, mivel itt semmi sem az övé, így inkább csak kezét csapkodja a falba.*
- A csudába! Csak azért is megmutatom nektek, hogy jobb vagyok nálatok, és azt, hogy felétek tudok emelkedni, ha akarok! *határozza el dühből a lány, majd az idegességtől remegő lábain elvánszorog az asztalhoz, és elhatározza, hogy ott fogja őket legyőzni, ahol még csak nem is sejtenék, a mágiában, lévén hogy mind Knox, mind Ekler mágusok.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-01 14:24:43
Üzenet elküldve: 2011-02-01 14:24:43
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Ryrin Bessin figyelmébe//
*A Ryrinnek már ismerős ábrázatú öreg templomszolga is kilép a tanoncokat követően a leginkább mozgó tornácnak tűnő szerkezetből.*
-Felvonónak hívjuk és az elemi törvények elve alapján működik. Kivételesen semmi mágikus esszencia nem szól bele a dologba.
*Magyarázza az agg férfi Ryrin Bessin lovagnak. Enyhén meghajol előtte amolyan köszönésféleképpen, majd kezeit a nyitott akna felé tárva megkérdi:*
-Kipróbálja?
*A félelfnek egyértelmű, hogy ha tovább akar haladni nincs sok választása. Előzékenység helyett az öregember előre megy és elhelyezkedik a három karból álló manipulátornál. Amint Ryrin beszáll megindulnak felfelé. Kötelek ívelnek a magasba és csak egy kis fehér kör látszik odafent, hogy az akna teteje is létezik valahol. Több oldalnyílás mellett is elhaladnak melyek tükörsima falú folyosókra adnak bepillantást. Néhol teljesen puritán, néhol szőnyegekkel, fali szőttesekkel díszített. Lezárt ajtók is megfigyelhetők út közben.*
-Már másodszor találkozunk, illő, hogy bemutatkozzam. Wyruni Sysif vagyok.
*Kezdeményez társalgást Sysif, ahogy egy könnyed séta tempójában haladnak felfelé. Néhány mondatra van idő mire a tetőre érnek.*
*A Ryrinnek már ismerős ábrázatú öreg templomszolga is kilép a tanoncokat követően a leginkább mozgó tornácnak tűnő szerkezetből.*
-Felvonónak hívjuk és az elemi törvények elve alapján működik. Kivételesen semmi mágikus esszencia nem szól bele a dologba.
*Magyarázza az agg férfi Ryrin Bessin lovagnak. Enyhén meghajol előtte amolyan köszönésféleképpen, majd kezeit a nyitott akna felé tárva megkérdi:*
-Kipróbálja?
*A félelfnek egyértelmű, hogy ha tovább akar haladni nincs sok választása. Előzékenység helyett az öregember előre megy és elhelyezkedik a három karból álló manipulátornál. Amint Ryrin beszáll megindulnak felfelé. Kötelek ívelnek a magasba és csak egy kis fehér kör látszik odafent, hogy az akna teteje is létezik valahol. Több oldalnyílás mellett is elhaladnak melyek tükörsima falú folyosókra adnak bepillantást. Néhol teljesen puritán, néhol szőnyegekkel, fali szőttesekkel díszített. Lezárt ajtók is megfigyelhetők út közben.*
-Már másodszor találkozunk, illő, hogy bemutatkozzam. Wyruni Sysif vagyok.
*Kezdeményez társalgást Sysif, ahogy egy könnyed séta tempójában haladnak felfelé. Néhány mondatra van idő mire a tetőre érnek.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-02-01 14:23:29
Üzenet elküldve: 2011-02-01 14:23:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 177
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 177
Játékstílus: Szelíd
- Hát, én kicsit öregebb vagyok tizenhétnél. *kacsint egyet* Nemsokára megkörnyékez a huszonharmadik életévem.
*Halkan kuncog, miközben Enuet arcát vizslatva kutat elméjében. Első pillantásra már szimpatikus volt neki a nő, s ez Dormacnál kizárólag csak akkor van, ha ismeri az illetőt valahonnan, s a múltban jó emlékek fűzik hozzá. Amúgy neki elsőre mindenki ellenszenves... Nemrég még Ryrin sem volt első pillantásra a szíve csücske, de aztán milyen jóban lettek - mi hamar véget is ért. Igen, Dormac már csak ilyen. Az elmúlt pár évben szinte mindenkit elüldözött maga mellől. Gyermekkorától kezdve van benne valami taszító negatív, mi a népben ártó érzéseket kelt. Egyedül klán társaival tudta rendesen megértetni magát, őket fogadta el csak maga mellett. Rajtuk kívül pedig csak pár szövetségessel kötött barátságot, kiktől szintén el kellett válnia, miután kiirtották a klánját.*
- Merre indultál? Talán folytathatnánk együtt az utat.
*Reméli, hogy a nő múltjának egy foltja, így önmagán kívül végre lehet még valaki, ki a régi időkhöz köti.*
*Halkan kuncog, miközben Enuet arcát vizslatva kutat elméjében. Első pillantásra már szimpatikus volt neki a nő, s ez Dormacnál kizárólag csak akkor van, ha ismeri az illetőt valahonnan, s a múltban jó emlékek fűzik hozzá. Amúgy neki elsőre mindenki ellenszenves... Nemrég még Ryrin sem volt első pillantásra a szíve csücske, de aztán milyen jóban lettek - mi hamar véget is ért. Igen, Dormac már csak ilyen. Az elmúlt pár évben szinte mindenkit elüldözött maga mellől. Gyermekkorától kezdve van benne valami taszító negatív, mi a népben ártó érzéseket kelt. Egyedül klán társaival tudta rendesen megértetni magát, őket fogadta el csak maga mellett. Rajtuk kívül pedig csak pár szövetségessel kötött barátságot, kiktől szintén el kellett válnia, miután kiirtották a klánját.*
- Merre indultál? Talán folytathatnánk együtt az utat.
*Reméli, hogy a nő múltjának egy foltja, így önmagán kívül végre lehet még valaki, ki a régi időkhöz köti.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-31 21:18:40
Üzenet elküldve: 2011-01-31 21:18:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Szelíd
*A kérdés kicsit meglepi, de már észrevette a felismerés nyomait a nő arcán, vagyis tényleg abból a családból származik, amelyikből ő is gondolta.*
-Dehogy. 17 éves vagyok, de már csak hetek kérdése és betöltöm a 18. életévemet. És te?*kérdez vissza."Eddig azt hittem, a Wordor klán tagjait már mind kivégezték. No lám, mégiscsak érnek még meglepetések az életben." Fejére visszahúzza a nemrég leesett csukját. Nem lenne szerencsés, ha valamilyen erre járó esetleg felismerné. Elgondolkodik rajta, vajon elmondja-e, hogy ismeri a családját, de aztán úgy dönt, majd talán később. Lehetségesnek tartja, hogy már találkozott vele ezelőtt, így jobbnak látja egyelőre nem felhozni a témát.*
-Dehogy. 17 éves vagyok, de már csak hetek kérdése és betöltöm a 18. életévemet. És te?*kérdez vissza."Eddig azt hittem, a Wordor klán tagjait már mind kivégezték. No lám, mégiscsak érnek még meglepetések az életben." Fejére visszahúzza a nemrég leesett csukját. Nem lenne szerencsés, ha valamilyen erre járó esetleg felismerné. Elgondolkodik rajta, vajon elmondja-e, hogy ismeri a családját, de aztán úgy dönt, majd talán később. Lehetségesnek tartja, hogy már találkozott vele ezelőtt, így jobbnak látja egyelőre nem felhozni a témát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122