Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 201 (4001. - 4020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
4020. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-02 18:08:29
Üzenet elküldve: 2019-05-02 18:08:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
*Arja csak bámul maga elé, aztán meg Neniyzonra, főleg amikor az azt mondja, hogy el kellene menjenek ahhoz az X-hez, vagy legalábbis fel kellene keresniük azt a helyet.
A törpére néz, aztán ő bizony kételkedve a fejét csóválja.*
- Nen, nem hiszem, hogy ott valami olyasmit találnánk, mint amit mi keresni akarunk! *tör ki.*
- Szerintem ez a térkép valami egészen mást mutat! *hogy mit, na hát azt Arja nem igazán tudja vagy sejti, de hogy nem ritka állatok értékes maradványait, arra megesküdne.*
- Fontosnak látszik... és talán nem véletlenül találtam. *sóhajt. Mert már pontosan tudja, hogy ez az okoskodás hova vezet. Oda, hogy vissza kell vigye a térképet, és meg kell mutassa az atyának. ~Ő biztosan tudni fogja, hogy mi ez. Hogy mit mutat. Vagy mi vele a teendő.~ Aztán persze felrémlik neki az atya kedves és barátságos arca. ~Vagy nem fogja tudni... Ő nem egy kalandor! Vagy katona!~ kedvetlenedik el. De hát ki másnak mutatná meg?! ~Vissza kell vinni, és kész.~ dönti el egy kicsit rosszkedvűen, de azért örülve, hogy meghozta ezt a döntést. Akármi is lesz. *
- Dogahnak? *bizonytalanodik el aztán megint, amikor Nen ennek veti fel a lehetőségét.*
- Nem! Akkor már inkább vigyük vissza Arenih atyának! *ő legalábbis sokkal jobban bízik benne.*
- Ha ez valami igazán fontos dolog, akkor jobb, ha az atya tudomást szerez róla, nem? *kérdi Nentől, aztán óvatosan visszahajtogatja a papírt, és kicsit megszeppent ábrázattal elindul a Templomajtó felé.
Odabent mély csend fogadja. A kontraszt nagyon erős az odakinti Templomkert csicsergős, üde szép tavaszi látványával szemben. Hűvös, megnyugtató, sejtelmes és különös, gyertyákkal megvilágított félhomály, magasba törő oszlopok: az artheniori nagy Templom belseje.
Továbbhalad a Könyvtár irányába, és (egy kicsit félve, mit is fog majd mondani, és főleg mit fog mondani Arenih atya), benyit a kör alakú, kicsit dohos és pergamen illatú terembe.
Ha megtalálja őt, az asztalnál, ahol hagyták, vagy máshol, lassan odamegy hozzá, és megszólítja, elmondva neki a történteket. Félve kihajtogatja és megmutatja a papírt is, amit talált, ha kell, sóhajtva odaadja. Reméli, az atya nem fog megharagudni rá, amiért nem szólt neki rögtön az elején, és még ki is vette a papírost a Könyvtárból. És főleg hogy ő tudni fogja, mi a teendő térképen szereplő jelekkel!*
*Arja csak bámul maga elé, aztán meg Neniyzonra, főleg amikor az azt mondja, hogy el kellene menjenek ahhoz az X-hez, vagy legalábbis fel kellene keresniük azt a helyet.
A törpére néz, aztán ő bizony kételkedve a fejét csóválja.*
- Nen, nem hiszem, hogy ott valami olyasmit találnánk, mint amit mi keresni akarunk! *tör ki.*
- Szerintem ez a térkép valami egészen mást mutat! *hogy mit, na hát azt Arja nem igazán tudja vagy sejti, de hogy nem ritka állatok értékes maradványait, arra megesküdne.*
- Fontosnak látszik... és talán nem véletlenül találtam. *sóhajt. Mert már pontosan tudja, hogy ez az okoskodás hova vezet. Oda, hogy vissza kell vigye a térképet, és meg kell mutassa az atyának. ~Ő biztosan tudni fogja, hogy mi ez. Hogy mit mutat. Vagy mi vele a teendő.~ Aztán persze felrémlik neki az atya kedves és barátságos arca. ~Vagy nem fogja tudni... Ő nem egy kalandor! Vagy katona!~ kedvetlenedik el. De hát ki másnak mutatná meg?! ~Vissza kell vinni, és kész.~ dönti el egy kicsit rosszkedvűen, de azért örülve, hogy meghozta ezt a döntést. Akármi is lesz. *
- Dogahnak? *bizonytalanodik el aztán megint, amikor Nen ennek veti fel a lehetőségét.*
- Nem! Akkor már inkább vigyük vissza Arenih atyának! *ő legalábbis sokkal jobban bízik benne.*
- Ha ez valami igazán fontos dolog, akkor jobb, ha az atya tudomást szerez róla, nem? *kérdi Nentől, aztán óvatosan visszahajtogatja a papírt, és kicsit megszeppent ábrázattal elindul a Templomajtó felé.
Odabent mély csend fogadja. A kontraszt nagyon erős az odakinti Templomkert csicsergős, üde szép tavaszi látványával szemben. Hűvös, megnyugtató, sejtelmes és különös, gyertyákkal megvilágított félhomály, magasba törő oszlopok: az artheniori nagy Templom belseje.
Továbbhalad a Könyvtár irányába, és (egy kicsit félve, mit is fog majd mondani, és főleg mit fog mondani Arenih atya), benyit a kör alakú, kicsit dohos és pergamen illatú terembe.
Ha megtalálja őt, az asztalnál, ahol hagyták, vagy máshol, lassan odamegy hozzá, és megszólítja, elmondva neki a történteket. Félve kihajtogatja és megmutatja a papírt is, amit talált, ha kell, sóhajtva odaadja. Reméli, az atya nem fog megharagudni rá, amiért nem szólt neki rögtön az elején, és még ki is vette a papírost a Könyvtárból. És főleg hogy ő tudni fogja, mi a teendő térképen szereplő jelekkel!*
4019. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-29 09:57:54
Üzenet elküldve: 2019-04-29 09:57:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//Dongnor, Morwon//
*Az atya egyáltalán nem úgy néz ki mint aki a helyzet magaslatán lenne. Ha gyónni jöttek volna akkor ez nem is lenne baj, de nem így van. Akkora sebek vannak rajtuk amiket mielőbb érdemes lenne ellátni. Ha nem egy pappal lennének szemben akkor Arsenor se lenne ilyen türelmes. Így viszont csak áll és szellőzteti a csontját. Időnként bólogat. A kérdésre előbb Morwon válaszol és nem nyugtatja meg a másikat mivel elég zavarosnak tűnik. Lehet, hogy túl sok vért vesztett?*
-A város környéki szántóföldeken. Több tanya elnéptelenedett valószínűleg ők már ezeknek a lényeknek az áldozatai lettek. A boszorkány megszökött míg az egyik társunk megbájolva a földön fetrengve magát szurkálta egy íjával mi pedig a szörny lányaival küzdöttünk.
*Pénzre úgy tűnik nem számíthatnak. Ez nem épp a legjobb hír mert Arsenor tényleg le lesz gatyásodva mire egy új valamilyen páncélt szerez magának. Lehet, hogy vissza kell térnie a vadászathoz. Az óriáshoz türelmesen fordul oda.*
-Satereth a gonosz isten. Nincs itt. De ezek szerint ezek a szörnyek az ő lényei lettek volna?
~Ha ezekből is olyan sereggel érkezik mint a sima élőholtjaiból akkor a városnak annyi.~
*Mikor végre kitalálja a pap, hogy mit csináljanak ő is megfogja a kis "csomagját" és elindul az oltár felé. Ha Morwon tényleg arra mutatott akkor ő bólint neki.*
*Az atya egyáltalán nem úgy néz ki mint aki a helyzet magaslatán lenne. Ha gyónni jöttek volna akkor ez nem is lenne baj, de nem így van. Akkora sebek vannak rajtuk amiket mielőbb érdemes lenne ellátni. Ha nem egy pappal lennének szemben akkor Arsenor se lenne ilyen türelmes. Így viszont csak áll és szellőzteti a csontját. Időnként bólogat. A kérdésre előbb Morwon válaszol és nem nyugtatja meg a másikat mivel elég zavarosnak tűnik. Lehet, hogy túl sok vért vesztett?*
-A város környéki szántóföldeken. Több tanya elnéptelenedett valószínűleg ők már ezeknek a lényeknek az áldozatai lettek. A boszorkány megszökött míg az egyik társunk megbájolva a földön fetrengve magát szurkálta egy íjával mi pedig a szörny lányaival küzdöttünk.
*Pénzre úgy tűnik nem számíthatnak. Ez nem épp a legjobb hír mert Arsenor tényleg le lesz gatyásodva mire egy új valamilyen páncélt szerez magának. Lehet, hogy vissza kell térnie a vadászathoz. Az óriáshoz türelmesen fordul oda.*
-Satereth a gonosz isten. Nincs itt. De ezek szerint ezek a szörnyek az ő lényei lettek volna?
~Ha ezekből is olyan sereggel érkezik mint a sima élőholtjaiból akkor a városnak annyi.~
*Mikor végre kitalálja a pap, hogy mit csináljanak ő is megfogja a kis "csomagját" és elindul az oltár felé. Ha Morwon tényleg arra mutatott akkor ő bólint neki.*
4018. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-27 16:02:39
Üzenet elküldve: 2019-04-27 16:02:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászatra fel!//
-Holtak? Erről nem tudok semmit, de talán jobb is. Bár talán lehet, hogy említették régebben. Na, mindegy.
*Figyelmesen hallgatja végig Arját, néha-néha bólogat is.*
-Szerintem el kell mennünk az X-hez, vagy legalább is keressük meg, de viszont szóljunk-e a térképről Dogahnak? Szerény véleményem szerint jobb lenne titokban tartani, de azért nem vagyok teljesen biztos benne. Lehet, hogy tudna segíteni nekünk. Szerinted, szóljunk neki, vagy tartsuk titokba?
*A kérdés után kezdi úgy érezni, talán jobb lenne megmutatni Dogahnak is. Nehezen tudja eldönteni, hogy beavassák-e Dogaht. Az beavatás ellenérvei mellé rögtön jönnek az érvek is a kereskedő beavatása mellett. Még jó, hogy nincs egyedül, mert akkor nagyon nehezen döntene. Viszont, ha Arja is nagyon ingatag akkor marad valamilyen sorshúzó módszer.*
-Holtak? Erről nem tudok semmit, de talán jobb is. Bár talán lehet, hogy említették régebben. Na, mindegy.
*Figyelmesen hallgatja végig Arját, néha-néha bólogat is.*
-Szerintem el kell mennünk az X-hez, vagy legalább is keressük meg, de viszont szóljunk-e a térképről Dogahnak? Szerény véleményem szerint jobb lenne titokban tartani, de azért nem vagyok teljesen biztos benne. Lehet, hogy tudna segíteni nekünk. Szerinted, szóljunk neki, vagy tartsuk titokba?
*A kérdés után kezdi úgy érezni, talán jobb lenne megmutatni Dogahnak is. Nehezen tudja eldönteni, hogy beavassák-e Dogaht. Az beavatás ellenérvei mellé rögtön jönnek az érvek is a kereskedő beavatása mellett. Még jó, hogy nincs egyedül, mert akkor nagyon nehezen döntene. Viszont, ha Arja is nagyon ingatag akkor marad valamilyen sorshúzó módszer.*
4017. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-27 12:45:03
Üzenet elküldve: 2019-04-27 12:45:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Dongnor, Morwon//
* Többnyire csak csöndben hallgatja Dongnor beszámolóját, illetve bólogat, amikor a keze kerül szóba. Nem akar olyannak tűnni, aki egy bolhacsípés miatt felkeresi a templomot, de ha már itt vannak, nem mond nemet az ellátásra. Arenih atya kérdésére már ő válaszol. *
– Há' persze, hogy! Arra ni, a pusztába'! * Mutat az ajtó felé, ami nyilván nem egy irányban van a szántófölddel, ahol legyőzték ezeket a szörnyűségeket. Másrészt nem is tudhatja biztosan, hogy mindet megölték-e, legfeljebb társa beszámolójából. Ő nem is találkozott a boszorkánnyal és alakváltó lányaival, csak a kutyát ment kikötni. Viszont épp ezért teljes mellszélességgel állítja, hogy mindent legyőztek, hiszen ő a maga részéről tényleg minden ellenséget legyőzött, amit látott.
A pénz kérdésére megvonja vállát. Az emberek általában szeretik a pénzt és bár Morwon sincs ezzel másképp, de nem erősködik. Nem áll olyan rosszul anyagilag. Valami más viszont felkelti az érdeklődését. *
– Höh! Az a Sáteret hun van, oszt' minek vannak neki ilyen borzalmai?! * Gyorsan körbenéz, hátha valaki jelentkezik, hogy "én vagyok Sa'Tereth", ennek hiányában viszont visszafordul az atyához. Morwon nem mozog otthonosan az istenek világában, hiszen ő Tharg hagyományokhoz híven a szellemekben hisz. Ugyan hallott már istenekről (az utóbbi években egyre többször), de ez a név nem ismerős neki. Mint ahogy általában egyik név sem, hacsak az illető nem kötődik hozzá elég szorosan ahhoz, hogy megjegyezze a nevét. Ha a választ megkapja (esetleg még közben) újra felkapja a csontvázat. Megint körbenéz, és tekintete megállapodik a templom közepén lévő kövön. *
– Az a'? * Ha pozitív válasz kap, el is indul felé, aztán lerakja elé a csontokat. *
* Többnyire csak csöndben hallgatja Dongnor beszámolóját, illetve bólogat, amikor a keze kerül szóba. Nem akar olyannak tűnni, aki egy bolhacsípés miatt felkeresi a templomot, de ha már itt vannak, nem mond nemet az ellátásra. Arenih atya kérdésére már ő válaszol. *
– Há' persze, hogy! Arra ni, a pusztába'! * Mutat az ajtó felé, ami nyilván nem egy irányban van a szántófölddel, ahol legyőzték ezeket a szörnyűségeket. Másrészt nem is tudhatja biztosan, hogy mindet megölték-e, legfeljebb társa beszámolójából. Ő nem is találkozott a boszorkánnyal és alakváltó lányaival, csak a kutyát ment kikötni. Viszont épp ezért teljes mellszélességgel állítja, hogy mindent legyőztek, hiszen ő a maga részéről tényleg minden ellenséget legyőzött, amit látott.
A pénz kérdésére megvonja vállát. Az emberek általában szeretik a pénzt és bár Morwon sincs ezzel másképp, de nem erősködik. Nem áll olyan rosszul anyagilag. Valami más viszont felkelti az érdeklődését. *
– Höh! Az a Sáteret hun van, oszt' minek vannak neki ilyen borzalmai?! * Gyorsan körbenéz, hátha valaki jelentkezik, hogy "én vagyok Sa'Tereth", ennek hiányában viszont visszafordul az atyához. Morwon nem mozog otthonosan az istenek világában, hiszen ő Tharg hagyományokhoz híven a szellemekben hisz. Ugyan hallott már istenekről (az utóbbi években egyre többször), de ez a név nem ismerős neki. Mint ahogy általában egyik név sem, hacsak az illető nem kötődik hozzá elég szorosan ahhoz, hogy megjegyezze a nevét. Ha a választ megkapja (esetleg még közben) újra felkapja a csontvázat. Megint körbenéz, és tekintete megállapodik a templom közepén lévő kövön. *
– Az a'? * Ha pozitív válasz kap, el is indul felé, aztán lerakja elé a csontokat. *
4016. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-25 00:24:00
Üzenet elküldve: 2019-04-25 00:24:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokút//
//Áldozat//
*Nem maradhat sokáig, az áldozatként felkínált mesterpenge az oltáron marad, ahogy felemelkedik, lombzöld pillantásában eltökéltség és határozottság csillog, ahogy a wegtoreni acélra néz. A hitéért még a wegtoreni acélt is feláldozná, ahogy teszi most is.
Halk sóhajjal fordul el, remélve, hogy Eeyr, az Erdő Szíve meghallgatta fohászát és hősének kérését, hogy megsegíti őket az építkezés nehéz hataiban. Elszántságból nincs hiány bennük, ahogy benne sem, alkotni, teremteni sokkal nehezebb, mint pusztítani, s most a lázadás után, a romokból egy új élet születhet, melyet a folyó partján letelepedő közösség alapíthat meg. Egy békés, nyugodt és fényes zugot a káosz tengerében.
Lelkében megerősödve indul el kifelé a templomból, s bár jó volna beszélni Arenih atyával, mégsem maradhat. Másnapra ígérte magát, vissza kell térnie, hogy segíthessen az építkezésben. Határozott léptekkel lép ki a templomból, hogy lesétálva a lépcsőkön egyenletes futásba kezdjen, mellyel a piacon átvágva a főtér felé veszi az irányt. A főtéren át kívánja elérni a várostól nyugatra elterülő erdőséget, onnan pedig hazajutni a folyópartra, ahol a többiek bizonyosan várják már.*
//Áldozat//
*Nem maradhat sokáig, az áldozatként felkínált mesterpenge az oltáron marad, ahogy felemelkedik, lombzöld pillantásában eltökéltség és határozottság csillog, ahogy a wegtoreni acélra néz. A hitéért még a wegtoreni acélt is feláldozná, ahogy teszi most is.
Halk sóhajjal fordul el, remélve, hogy Eeyr, az Erdő Szíve meghallgatta fohászát és hősének kérését, hogy megsegíti őket az építkezés nehéz hataiban. Elszántságból nincs hiány bennük, ahogy benne sem, alkotni, teremteni sokkal nehezebb, mint pusztítani, s most a lázadás után, a romokból egy új élet születhet, melyet a folyó partján letelepedő közösség alapíthat meg. Egy békés, nyugodt és fényes zugot a káosz tengerében.
Lelkében megerősödve indul el kifelé a templomból, s bár jó volna beszélni Arenih atyával, mégsem maradhat. Másnapra ígérte magát, vissza kell térnie, hogy segíthessen az építkezésben. Határozott léptekkel lép ki a templomból, hogy lesétálva a lépcsőkön egyenletes futásba kezdjen, mellyel a piacon átvágva a főtér felé veszi az irányt. A főtéren át kívánja elérni a várostól nyugatra elterülő erdőséget, onnan pedig hazajutni a folyópartra, ahol a többiek bizonyosan várják már.*
4015. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-24 08:27:24
Üzenet elküldve: 2019-04-24 08:27:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
- Ó! De tényleg! *ad igazat Neniyzonnak. Az a rom ott biztosan a régi, lerombolt karavánpihenő, ami Lichanech és Arthenior között állt valamikor. Lám, a nagy térképen is ott van az a kétfelé ágazó folyó, és a villában mutatja a jel a régi karavánpihenőt, pont mint ezen itt, Arja előtt.*
- Azt mondták, hogy Holtak romobolták le. Életre kelt holtak! Wegtorenben hallottam róla énekeket! Nagy háborúzás volt. De ez már régebben volt! *fűzi ő is tovább. Hát igen lehet az életre kelt holtakat jelöli a koponya. Arján a hideg futkározik. ~Életre kelt halottak, fúj már!~ és borzongva bámulja a rajzolatot.*
- Nem tudom. *ingatja először a fejét Nen kérdésére.*
- Ez biztosan a folyó. *mutatja a villás ágat.* - Ez a régi út, a satírozott vonal? Ezek az utakat jelölik, nem? *lesz izgatott.* - A szaggatott vonal onnan indul, ahol a folyó és az út találkozik! *állapítja meg fellelkesülve.* - Kell legyen ott egy híd, nem? Amin átment az út! Vagy *bizonytalanodik el* - kellett hogy legyen ott egy híd... valamikor. *Halkul el a hangja.*
- Arra most végeláthatatlan posvány és ingovány van, azt mondják. Ez meg milyen régi térkép! *keseredik el.* - Hát ott biztos nem griffek laknak! *mondja egy picit csalódottan, felsóhajtva, a nagy X-re mutatva.*
- Most mit tegyünk? Szerinted? *kérdezi Nent elszontyolodva.*
- Ó! De tényleg! *ad igazat Neniyzonnak. Az a rom ott biztosan a régi, lerombolt karavánpihenő, ami Lichanech és Arthenior között állt valamikor. Lám, a nagy térképen is ott van az a kétfelé ágazó folyó, és a villában mutatja a jel a régi karavánpihenőt, pont mint ezen itt, Arja előtt.*
- Azt mondták, hogy Holtak romobolták le. Életre kelt holtak! Wegtorenben hallottam róla énekeket! Nagy háborúzás volt. De ez már régebben volt! *fűzi ő is tovább. Hát igen lehet az életre kelt holtakat jelöli a koponya. Arján a hideg futkározik. ~Életre kelt halottak, fúj már!~ és borzongva bámulja a rajzolatot.*
- Nem tudom. *ingatja először a fejét Nen kérdésére.*
- Ez biztosan a folyó. *mutatja a villás ágat.* - Ez a régi út, a satírozott vonal? Ezek az utakat jelölik, nem? *lesz izgatott.* - A szaggatott vonal onnan indul, ahol a folyó és az út találkozik! *állapítja meg fellelkesülve.* - Kell legyen ott egy híd, nem? Amin átment az út! Vagy *bizonytalanodik el* - kellett hogy legyen ott egy híd... valamikor. *Halkul el a hangja.*
- Arra most végeláthatatlan posvány és ingovány van, azt mondják. Ez meg milyen régi térkép! *keseredik el.* - Hát ott biztos nem griffek laknak! *mondja egy picit csalódottan, felsóhajtva, a nagy X-re mutatva.*
- Most mit tegyünk? Szerinted? *kérdezi Nent elszontyolodva.*
4014. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-23 18:43:46
Üzenet elküldve: 2019-04-23 18:43:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászatra fel!//
*A padon ülve Arja óvatosan szétnyitja az össze hajtott papirost. Nagyon óvatosan kell, hogy szétnyissa Arja a papirost. A jó hír, hogy sikerül Arjának szétnyitnia a papirost. A tartalma egy kicsit homályos, már csak azért is, mivel a papiros önmagában elég kopott.*
-Hát ez egy térkép. A kérdés az, hogy az X mit jelől?
*Előveszi a saját maga készített térképet, aminek segítségével jobban átláthatják a kis papiroson lévő térképet.*
-Akkor ez lehet itt Arthenior. *Mutat az "Art" jelzésű pontra.*
-A rom talán az Ingoványos vidéken lévő karavánpihenő. Hallottam néhány dolgot róla. Nincs túl jókat. Ez magyarázhatja a koponya rajzot.
*Tovább nézegeti a két térképet, hogy egy kicsit több pontossággal tudják az X helyét.*
-Úgy tűnik, hogy az X Erdőmélye kőrnyékén, vagy szélén helyezkedhet el. Bár ha a szaggatott vonalak kiindulópontját tudnánk, akkor máris könnyebb lenne a tájékozódás.
Neked van valami ötleted, hogy honnan indulhat ki a szaggatott vonal?
*Kérdezi Arját, és jobban felé fordítja a maga készített térképet.*
*A padon ülve Arja óvatosan szétnyitja az össze hajtott papirost. Nagyon óvatosan kell, hogy szétnyissa Arja a papirost. A jó hír, hogy sikerül Arjának szétnyitnia a papirost. A tartalma egy kicsit homályos, már csak azért is, mivel a papiros önmagában elég kopott.*
-Hát ez egy térkép. A kérdés az, hogy az X mit jelől?
*Előveszi a saját maga készített térképet, aminek segítségével jobban átláthatják a kis papiroson lévő térképet.*
-Akkor ez lehet itt Arthenior. *Mutat az "Art" jelzésű pontra.*
-A rom talán az Ingoványos vidéken lévő karavánpihenő. Hallottam néhány dolgot róla. Nincs túl jókat. Ez magyarázhatja a koponya rajzot.
*Tovább nézegeti a két térképet, hogy egy kicsit több pontossággal tudják az X helyét.*
-Úgy tűnik, hogy az X Erdőmélye kőrnyékén, vagy szélén helyezkedhet el. Bár ha a szaggatott vonalak kiindulópontját tudnánk, akkor máris könnyebb lenne a tájékozódás.
Neked van valami ötleted, hogy honnan indulhat ki a szaggatott vonal?
*Kérdezi Arját, és jobban felé fordítja a maga készített térképet.*
4013. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-23 10:29:26
Üzenet elküldve: 2019-04-23 10:29:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
*Arja boldogan mosolyog az ígéretre, Neniyzon is megköszöni a segítséget, amit kaptak, a lemásolt térképet gondosan elteszi a háti zsákjába, aztán elköszönnek és elhagyják a Templomot.
Arja izgatott, Nen úgy látszik nem is látta, amikor kihúzkodta a titokzatos papírt, ~hát persze, el volt foglalva a nagy térkép másolásával~ úgyhogy siet a padhoz, hogy végre meglássa, mit is talált. ~Lehet hogy csak egy régi, semmit nem érő gyűrött papíros!~ inti magát, és próbálja felvértezni az esetleges csalódások ellen, mert hát azért, bármennyire is izgatott, és bármennyire is megtapasztalta már jó néhányszor, hogy Eeyr áldása mintha vele lenne, ha eltökélten valaminek a felderítésébe fog, meg kutakodni kezd, azért furcsa lenne, ha mondjuk pont egy grifftanyának a felkereséséről és kifosztásáról szóló kalandor beszámolót találnának pontos térképpel a griff fészek lelőhelyét illetően, vagy egy hatalmas tretil barlang és sok száz éves megkövesedett tretil csontváz helyének leírását és az odavezető ösvényt a nagy Világhegységben. Vagy valami csodálatos ősi állat maradványainak a leírását, amit egy haldokló utazó utolsó erejével vetett még papírra, hátha más kalandorok nagyobb sikerrel járnak, mint ő. Hát igen, Arja eléggé regényes természet, mindig is szeretett hallgatni hasonló nagyívű kocsmai és esti mesélős történeteket, és titkon azt is sokszor elképzelte, hogy egyszer, ha majd nagy lesz, akkor ő is ilyen történetek hőse lesz. Csak hát persze az élet, amiben naponta élni kényszerült, teljességgel kimerült a "Mit eszek ma? Hol fogok tudni aludni? Hogy tudnék felmelegedni?" kérdések hármasságának igen nagy leleményességet igénylő megválaszolásában, így aztán nem nagyon volt ideje és módja eddig még valódi hős kalandorrá válni. De majd most!
És persze miért is ne?! Máskor is volt már ilyen! Hogy rátalált dolgokra, olyanokra, ami mellett mások csak úgy elmentek, figyelemre sem méltattak, vagy észre sem vették azt! De neki van valami furcsa hatodik érzéke ehhez, mindig is volt. A gombákat, meg gyógynövény lelőhelyeket is sokszor kiszagolja! Meg amikor megtalálta az árvaház hátsó udvarán, a sűrű rekettyebokrok mögött a nyílást, és hetekig kiszökdöstek ott hárman a lihanechi piacra, amíg rajta nem csípték őket a nővérek?!
~Vagy amikor a talizmánt találtam Wegtorenben! A furcsa talizmánt, ami rám bámult a tükörben! Lehet hogy Nennek van igaza, és a csillaghullástól van a dolog! Az ő kardja is akkor változott meg a skorpióval!~ ér oda a padhoz, de kívülről nem látszik semmi rajta, csak a sietség lehet árulkodó, egyébként ugyanolyan visszafogott, mint máskor. Afelől már megnyugodott, hogy kiderült, Nen nem is látta, hogy valamit igazából kicsempész a Könyvtárból Arenih atya szeme láttára, ami azért, lássuk be, és ő ezt be is látja, nem szép dolog, pláne azok után, amilyen kedvesen és bátorítóan fogadta Eeyr papja őket.
Csak belül reménykedik.
A végre! kibontott hajtogatott papíros nem nagy, elfér a tenyerében, régi és szinte mállékony, olyan száraz. ~Ki tudja, mióta lehetett ott.~ gondolja Arja. ~Vagy mikor került oda!~ mondja benne egy másik hangocska. ~Mert hát lehet hogy valaki odatette a papírt, nem? A könyv alá.~
De aztán nem gondolkodik ezen tovább, hanem a kihajtogatott papíron lévő, néhol elmosódott, de azért mégiscsak kivehető rajzolatot kezdi el nézegetni, jelentőségteljesen Nenre pillantva.*
- Ez meg mi? Nézd! *mutatja és tartja elé úgy, hogy az a törpe szemének is teljesen láthatóvá váljon, és ha kéri, óvatosan át is adja neki, hadd vegye szemügyre ő is alaposan.*
- Egy koponya! *mutatja megborzongva, egészen megrémülten.* - Miért van rajta koponya? És mi ez egyáltalán?
- Egy térkép!? Nem? *kérdezi, aztán rájön, hogy meg is válaszolta a kérdését, hiszen így, hogy Nen épp most van túl egy térkép másolásán, nem nehéz rájönni, hogy ami a papíron van, az is valami hasonló dolog.*
- Egy térképféle, ugye? *kérdezi még megerősítésül a törpétől.*
-És nézd csak! *mutatja még a nagy X jelet.*
- És ez mi lehet? *tanakodik a romnak tetsző rajzolat felett, egyre nagyobb kíváncsisággal.*
- Mit gondolsz? *kérdezi Neniyzont, hogy ő mit tart erről az egészről, és tovább nézegeti a papírost.*
*Arja boldogan mosolyog az ígéretre, Neniyzon is megköszöni a segítséget, amit kaptak, a lemásolt térképet gondosan elteszi a háti zsákjába, aztán elköszönnek és elhagyják a Templomot.
Arja izgatott, Nen úgy látszik nem is látta, amikor kihúzkodta a titokzatos papírt, ~hát persze, el volt foglalva a nagy térkép másolásával~ úgyhogy siet a padhoz, hogy végre meglássa, mit is talált. ~Lehet hogy csak egy régi, semmit nem érő gyűrött papíros!~ inti magát, és próbálja felvértezni az esetleges csalódások ellen, mert hát azért, bármennyire is izgatott, és bármennyire is megtapasztalta már jó néhányszor, hogy Eeyr áldása mintha vele lenne, ha eltökélten valaminek a felderítésébe fog, meg kutakodni kezd, azért furcsa lenne, ha mondjuk pont egy grifftanyának a felkereséséről és kifosztásáról szóló kalandor beszámolót találnának pontos térképpel a griff fészek lelőhelyét illetően, vagy egy hatalmas tretil barlang és sok száz éves megkövesedett tretil csontváz helyének leírását és az odavezető ösvényt a nagy Világhegységben. Vagy valami csodálatos ősi állat maradványainak a leírását, amit egy haldokló utazó utolsó erejével vetett még papírra, hátha más kalandorok nagyobb sikerrel járnak, mint ő. Hát igen, Arja eléggé regényes természet, mindig is szeretett hallgatni hasonló nagyívű kocsmai és esti mesélős történeteket, és titkon azt is sokszor elképzelte, hogy egyszer, ha majd nagy lesz, akkor ő is ilyen történetek hőse lesz. Csak hát persze az élet, amiben naponta élni kényszerült, teljességgel kimerült a "Mit eszek ma? Hol fogok tudni aludni? Hogy tudnék felmelegedni?" kérdések hármasságának igen nagy leleményességet igénylő megválaszolásában, így aztán nem nagyon volt ideje és módja eddig még valódi hős kalandorrá válni. De majd most!
És persze miért is ne?! Máskor is volt már ilyen! Hogy rátalált dolgokra, olyanokra, ami mellett mások csak úgy elmentek, figyelemre sem méltattak, vagy észre sem vették azt! De neki van valami furcsa hatodik érzéke ehhez, mindig is volt. A gombákat, meg gyógynövény lelőhelyeket is sokszor kiszagolja! Meg amikor megtalálta az árvaház hátsó udvarán, a sűrű rekettyebokrok mögött a nyílást, és hetekig kiszökdöstek ott hárman a lihanechi piacra, amíg rajta nem csípték őket a nővérek?!
~Vagy amikor a talizmánt találtam Wegtorenben! A furcsa talizmánt, ami rám bámult a tükörben! Lehet hogy Nennek van igaza, és a csillaghullástól van a dolog! Az ő kardja is akkor változott meg a skorpióval!~ ér oda a padhoz, de kívülről nem látszik semmi rajta, csak a sietség lehet árulkodó, egyébként ugyanolyan visszafogott, mint máskor. Afelől már megnyugodott, hogy kiderült, Nen nem is látta, hogy valamit igazából kicsempész a Könyvtárból Arenih atya szeme láttára, ami azért, lássuk be, és ő ezt be is látja, nem szép dolog, pláne azok után, amilyen kedvesen és bátorítóan fogadta Eeyr papja őket.
Csak belül reménykedik.
A végre! kibontott hajtogatott papíros nem nagy, elfér a tenyerében, régi és szinte mállékony, olyan száraz. ~Ki tudja, mióta lehetett ott.~ gondolja Arja. ~Vagy mikor került oda!~ mondja benne egy másik hangocska. ~Mert hát lehet hogy valaki odatette a papírt, nem? A könyv alá.~
De aztán nem gondolkodik ezen tovább, hanem a kihajtogatott papíron lévő, néhol elmosódott, de azért mégiscsak kivehető rajzolatot kezdi el nézegetni, jelentőségteljesen Nenre pillantva.*
- Ez meg mi? Nézd! *mutatja és tartja elé úgy, hogy az a törpe szemének is teljesen láthatóvá váljon, és ha kéri, óvatosan át is adja neki, hadd vegye szemügyre ő is alaposan.*
- Egy koponya! *mutatja megborzongva, egészen megrémülten.* - Miért van rajta koponya? És mi ez egyáltalán?
- Egy térkép!? Nem? *kérdezi, aztán rájön, hogy meg is válaszolta a kérdését, hiszen így, hogy Nen épp most van túl egy térkép másolásán, nem nehéz rájönni, hogy ami a papíron van, az is valami hasonló dolog.*
- Egy térképféle, ugye? *kérdezi még megerősítésül a törpétől.*
-És nézd csak! *mutatja még a nagy X jelet.*
- És ez mi lehet? *tanakodik a romnak tetsző rajzolat felett, egyre nagyobb kíváncsisággal.*
- Mit gondolsz? *kérdezi Neniyzont, hogy ő mit tart erről az egészről, és tovább nézegeti a papírost.*
4012. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-21 19:50:08
Üzenet elküldve: 2019-04-21 19:50:08
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincsvadászatra fel!//
*Arenihnek nincs oka Arjára dörrenni, nincs tudomása a tenyerében rejtőző kis papírosról. Persze a lánynak a lelkiismeretével magának kell elszámolnia.*
- Igazán nincs mit, legyetek óvatosak. *Mondja a pap, amikor Arja megköszöni neki a segítséget. Amikor pedig Hanlorenről esik szó, akkor kedvesen mosolyogva bólint.*
- Természetes, mindenképpen elmondom neki, ha újra eljön hozzánk. *Biztosítja a lányt, hogy nem fogja elfelejteni elmondani Arja és társa látogatását a templomban.
A törpe és a lány egyetértenek abban, hogy már nincs semmi, amiben Arenih segíthetne, így elhagyják a könyvtárat, majd később a templomot is, hogy már a lépcsőkön lefelé haladva elmondja Nenizyonnak, hogy mit talált odabent.
Az egyik padhoz sétálva nyitja ki tenyerét, hogy megnézhesse a titkos kis papírost, amelyet a könyv gerince alá rejtve talált.
A vékonyra hajtogatott papíros apró, ezt már abból is láthatta Arja, hogy elfért a tenyerébe, de ha óvatosan kihajtja, akkor is egészen kicsi marad, szinte csak a tenyerét teríti be. A papír öreg, nagyon vigyáznia kell rá, hogy nehogy elszakítsa a láthatóan száraz anyagot.
A papíron lévő rajzot elhalványította az idő, de még egészen kivehető. Hogy hogyan tartsák, arról azt az égtájakat jelző vízjel mutatja. Egy enyhén jobbra dőlő, "Y" alakú vastagabb rajzolat van a közepén, az "Y" alak felső két villája között egy romnak tetsző rajzolat áll. Jobb oldalon és felül fekete, satírozott vonalak határolják az alakot, mintha utak volnának, melyek megközelítik a "romot". A függőleges satírozott vonal alsó végén, amely az enyhén jobbra dőlő "Y" alak jobb villáját éri el, átellenesen a rommal, a papír alján az "ART" feliratot olvashatják. A romtól balra, a satírozott vonal túloldalán fákat jelölő rajzolatok állnak, a felső, csaknem vízszintes satírozott vonal felett pedig nádnak tűnő rajzolatok.
A rom felett sokat mondó koponya rajzolattal látták el a kis térkép készítői a papírost, de hogy pontosan mit jelent, azt a két kalandor nemigen tudhatja. Ám ami fontosabb lehet ezek között a rajzolatok között, az az alsó, függőleges satírozott vonal és a jobbra dőlő "Y" vonalak találkozásától szaggatott vonal indul nyugat felé, amelyre a "500 l" feliratot írták. A szaggatott volna végében pedig egy fekete "X" látható.
A két kalandor ezt az apróságot láthatja Arja tenyerében. Első ránézésre ismerősnek tűnik a vonalak elrendezése, de biztosak további vizsgálódás után lehetnek csak.*
*Arenihnek nincs oka Arjára dörrenni, nincs tudomása a tenyerében rejtőző kis papírosról. Persze a lánynak a lelkiismeretével magának kell elszámolnia.*
- Igazán nincs mit, legyetek óvatosak. *Mondja a pap, amikor Arja megköszöni neki a segítséget. Amikor pedig Hanlorenről esik szó, akkor kedvesen mosolyogva bólint.*
- Természetes, mindenképpen elmondom neki, ha újra eljön hozzánk. *Biztosítja a lányt, hogy nem fogja elfelejteni elmondani Arja és társa látogatását a templomban.
A törpe és a lány egyetértenek abban, hogy már nincs semmi, amiben Arenih segíthetne, így elhagyják a könyvtárat, majd később a templomot is, hogy már a lépcsőkön lefelé haladva elmondja Nenizyonnak, hogy mit talált odabent.
Az egyik padhoz sétálva nyitja ki tenyerét, hogy megnézhesse a titkos kis papírost, amelyet a könyv gerince alá rejtve talált.
A vékonyra hajtogatott papíros apró, ezt már abból is láthatta Arja, hogy elfért a tenyerébe, de ha óvatosan kihajtja, akkor is egészen kicsi marad, szinte csak a tenyerét teríti be. A papír öreg, nagyon vigyáznia kell rá, hogy nehogy elszakítsa a láthatóan száraz anyagot.
A papíron lévő rajzot elhalványította az idő, de még egészen kivehető. Hogy hogyan tartsák, arról azt az égtájakat jelző vízjel mutatja. Egy enyhén jobbra dőlő, "Y" alakú vastagabb rajzolat van a közepén, az "Y" alak felső két villája között egy romnak tetsző rajzolat áll. Jobb oldalon és felül fekete, satírozott vonalak határolják az alakot, mintha utak volnának, melyek megközelítik a "romot". A függőleges satírozott vonal alsó végén, amely az enyhén jobbra dőlő "Y" alak jobb villáját éri el, átellenesen a rommal, a papír alján az "ART" feliratot olvashatják. A romtól balra, a satírozott vonal túloldalán fákat jelölő rajzolatok állnak, a felső, csaknem vízszintes satírozott vonal felett pedig nádnak tűnő rajzolatok.
A rom felett sokat mondó koponya rajzolattal látták el a kis térkép készítői a papírost, de hogy pontosan mit jelent, azt a két kalandor nemigen tudhatja. Ám ami fontosabb lehet ezek között a rajzolatok között, az az alsó, függőleges satírozott vonal és a jobbra dőlő "Y" vonalak találkozásától szaggatott vonal indul nyugat felé, amelyre a "500 l" feliratot írták. A szaggatott volna végében pedig egy fekete "X" látható.
A két kalandor ezt az apróságot láthatja Arja tenyerében. Első ránézésre ismerősnek tűnik a vonalak elrendezése, de biztosak további vizsgálódás után lehetnek csak.*
4011. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-21 19:24:36
Üzenet elküldve: 2019-04-21 19:24:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Dongnor, Morwon//
*Arenih atya hitetlenkedve tekint Morwonék felvetésére.*
-Kinek kellenének átkozott cson... jól van, jól van, akkor csak... hmm...
*Gyorsan elakad a szava, amint rájön, hogy nincs nagyon helye egy ilyen csontváznak sehol se igazán, így egy kicsit motyog is, nagyrészt magával diskurálva, melyet ők is kihallhatnak.*
-az biztos, hogy itt csak riadalmat kelt... De a könyvtárba se vihetjük le... és még is csak oltárközelbe kéne tenni, ha meg akarjuk tisztítani...
*Így egy időre, ha kényszerből is, de félreteszi az aggodalmát a csontokról és hallgatja Arsenor hosszabb tájékoztatását.*
-Szóval boszorkány és szörnyek. És tényleg meg lettetek tépázva. Ez nem jó hír.
*Kicsit sokkal lett egyszerre megterhelve az atya, így eltart egy ideig, mire végigrágja magát az elhangzottakon.*
-Merre történt ez? Végeztetek minddel?
*Bár a warg csontváz sejteti, hogy dicsőségesen távoztak és valamennyire örül, hogy a többi maradványt nem cipelték fel a városba, szeretné ezt a szájukból is hallani. Ami pedig a pénzt illeti, sajnos le kell törnie a kedvüket.*
-Nos, az egyház nem éppen gazdag, abból az adományból élünk, amit kapunk, ha kapunk, azonban a sebeiteket örömmel ellátjuk, bármineműek is legyenek, hálából, amiért megszabadítottátok a környéket Sa'Tereth borzalmaitól.
*Vissza is tér a figyelme a warg csontozatra, amiről még mindig ötlete sincs, hogy mit tegyen.*
-Szerintem vigyük az oltár elé. Eeyr majd utat mutat, hogy micsoda ez a fekete anyag és mit kezdjünk vele és az óvó figyelme segíti a gyógyulást is!
*Teszi hozzá kedélyesen.*
*Arenih atya hitetlenkedve tekint Morwonék felvetésére.*
-Kinek kellenének átkozott cson... jól van, jól van, akkor csak... hmm...
*Gyorsan elakad a szava, amint rájön, hogy nincs nagyon helye egy ilyen csontváznak sehol se igazán, így egy kicsit motyog is, nagyrészt magával diskurálva, melyet ők is kihallhatnak.*
-az biztos, hogy itt csak riadalmat kelt... De a könyvtárba se vihetjük le... és még is csak oltárközelbe kéne tenni, ha meg akarjuk tisztítani...
*Így egy időre, ha kényszerből is, de félreteszi az aggodalmát a csontokról és hallgatja Arsenor hosszabb tájékoztatását.*
-Szóval boszorkány és szörnyek. És tényleg meg lettetek tépázva. Ez nem jó hír.
*Kicsit sokkal lett egyszerre megterhelve az atya, így eltart egy ideig, mire végigrágja magát az elhangzottakon.*
-Merre történt ez? Végeztetek minddel?
*Bár a warg csontváz sejteti, hogy dicsőségesen távoztak és valamennyire örül, hogy a többi maradványt nem cipelték fel a városba, szeretné ezt a szájukból is hallani. Ami pedig a pénzt illeti, sajnos le kell törnie a kedvüket.*
-Nos, az egyház nem éppen gazdag, abból az adományból élünk, amit kapunk, ha kapunk, azonban a sebeiteket örömmel ellátjuk, bármineműek is legyenek, hálából, amiért megszabadítottátok a környéket Sa'Tereth borzalmaitól.
*Vissza is tér a figyelme a warg csontozatra, amiről még mindig ötlete sincs, hogy mit tegyen.*
-Szerintem vigyük az oltár elé. Eeyr majd utat mutat, hogy micsoda ez a fekete anyag és mit kezdjünk vele és az óvó figyelme segíti a gyógyulást is!
*Teszi hozzá kedélyesen.*
4010. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-21 09:29:50
Üzenet elküldve: 2019-04-21 09:29:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászatra fel!//
*Jól esik neki, hogy megdicsérik a munkáját, de azért túlzásnak tartja. Nem lett olyan jó, de legalább a főbb részletek, utak, városok rajta vannak. Felemeli a térképét, hogy az atya el tudja venni az eredetit. Míg az atya elpakolja a térképeket, addig Arja nézegeti a térképet. Amint Arja végzett a térkép nézegetésével elteszi a hátizsákba, hogy biztonságban legyen.*
-Köszönjük, de már mindent elintéztünk.
*Mondja Arja után. Feltűnt neki a hebegése, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget.*
-Igen, megyünk. Viszlát és köszönjük a segítséget.
*Lassan elindulnak kifelé. Nem sokkal, ahogy kiérnek a templomból Arja egy papirost mutat neki. Arja gyorsan egy padhoz rohan, így ő is követi, de nem túl sietősen. Van még idejük, hiszen végül is csak holnap reggel indulnak.*
-Na, mit találtál?
*Jól esik neki, hogy megdicsérik a munkáját, de azért túlzásnak tartja. Nem lett olyan jó, de legalább a főbb részletek, utak, városok rajta vannak. Felemeli a térképét, hogy az atya el tudja venni az eredetit. Míg az atya elpakolja a térképeket, addig Arja nézegeti a térképet. Amint Arja végzett a térkép nézegetésével elteszi a hátizsákba, hogy biztonságban legyen.*
-Köszönjük, de már mindent elintéztünk.
*Mondja Arja után. Feltűnt neki a hebegése, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget.*
-Igen, megyünk. Viszlát és köszönjük a segítséget.
*Lassan elindulnak kifelé. Nem sokkal, ahogy kiérnek a templomból Arja egy papirost mutat neki. Arja gyorsan egy padhoz rohan, így ő is követi, de nem túl sietősen. Van még idejük, hiszen végül is csak holnap reggel indulnak.*
-Na, mit találtál?
4009. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-19 20:09:49
Üzenet elküldve: 2019-04-19 20:09:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokút//
//Áldozat//
*A tisztától a piacon keresztül, a meredély mellett átvágva közelíti meg a templomot. Köpenyének csuklyáját mélyen a szemébe húzza, nincs szüksége feltűnésre. A wegtoreni penge markolata a válla felett lehetne egyetlen ismertetőjele, de sokan hordanak fegyvert a hátukra szíjazott hevederben, nem gondolja, hogy erről bárki felismerné.
Meg sem áll a kofák kínálta portékák mellett, ezúttal nem vásárolni érkezett a városba, sokkal szentebb és nemesebb cél vezérli.
Az éhséget szinte nem is érzi, a fáradtság pedig elkerüli, mind állóképessége, mind a terhelhetősége bizonyítottan magas, ráadásul a hit megacélozza lelkét és testét egyaránt.
A templomba megállás nélkül lép be, egyenesen az általuk felszabadított oltárhoz megy, hogy pár lépésre a kőtömbtől megtorpanjon. Itt sem kerülheti el az emlékek támadását, a harcot, amellyel megtisztították a sötétségtől ezt a helyet. Hanlorennel együtt küzdöttek a felszabadításáért, együtt szálltak alá a homályba és győztek. A fekete madáralak megvonaglik a mellkasán, a bőre alatt, az erdőmélyi elf arca megkeményedik, ahogy kivonja mesterkardját és maga előtt vízszintesen tartva a pengét egészen közel lép az oltár hideg kövéhez. Ha látják is mások, ha papok vagy szerzetesek, bizonyosan nem fogják megállítani, még az is lehet, hogy felismerik és Arenih atyáért szalad valamelyikük.
A páncélos csuhás, az Erdő Szívének, így Eeyrnek szerzetese lassan az oltárra helyezi a pengét, tagjai mintha maguktól mozdulnának, maga sem tudja, miért tesz így, de nem keres választ, ahogy kibúvót sem, hogy másképp tegyen.
Amikor a wegtoreni acél a kövön koccan halkan hátralép és féltérdre ereszkedik az oltár előtt.*
- Fákban Lakó, Erdő Szíve, Eeyr fénye! *Szólítja meg patrónusát halkan, de szavai határozottak, hangja erős, ahogy hite is istennőjében.*
- Világítsd meg utamat, ragyogd be fényeddel lelkem, vezesd lépteim és kezem akaratod szerint. Engedd meg, hogy elvigyem tanaid másoknak, fényeddel aranyozzam be épülő otthonunk, hogy elűzhessük az árnyakat. Fogadd kegyesen áldozatom!
*A halk fohász végén lehajtja fejét, lecsukja lombzöld tekintetét. Most bár érzi, hogy tettei felett szabad akarattal bír, mégis érzi, hogy célja van. Célja, mellyel békésebb, otthonosabb és erősebb közösséget építhetnek majd a folyónál.*
//Áldozat//
*A tisztától a piacon keresztül, a meredély mellett átvágva közelíti meg a templomot. Köpenyének csuklyáját mélyen a szemébe húzza, nincs szüksége feltűnésre. A wegtoreni penge markolata a válla felett lehetne egyetlen ismertetőjele, de sokan hordanak fegyvert a hátukra szíjazott hevederben, nem gondolja, hogy erről bárki felismerné.
Meg sem áll a kofák kínálta portékák mellett, ezúttal nem vásárolni érkezett a városba, sokkal szentebb és nemesebb cél vezérli.
Az éhséget szinte nem is érzi, a fáradtság pedig elkerüli, mind állóképessége, mind a terhelhetősége bizonyítottan magas, ráadásul a hit megacélozza lelkét és testét egyaránt.
A templomba megállás nélkül lép be, egyenesen az általuk felszabadított oltárhoz megy, hogy pár lépésre a kőtömbtől megtorpanjon. Itt sem kerülheti el az emlékek támadását, a harcot, amellyel megtisztították a sötétségtől ezt a helyet. Hanlorennel együtt küzdöttek a felszabadításáért, együtt szálltak alá a homályba és győztek. A fekete madáralak megvonaglik a mellkasán, a bőre alatt, az erdőmélyi elf arca megkeményedik, ahogy kivonja mesterkardját és maga előtt vízszintesen tartva a pengét egészen közel lép az oltár hideg kövéhez. Ha látják is mások, ha papok vagy szerzetesek, bizonyosan nem fogják megállítani, még az is lehet, hogy felismerik és Arenih atyáért szalad valamelyikük.
A páncélos csuhás, az Erdő Szívének, így Eeyrnek szerzetese lassan az oltárra helyezi a pengét, tagjai mintha maguktól mozdulnának, maga sem tudja, miért tesz így, de nem keres választ, ahogy kibúvót sem, hogy másképp tegyen.
Amikor a wegtoreni acél a kövön koccan halkan hátralép és féltérdre ereszkedik az oltár előtt.*
- Fákban Lakó, Erdő Szíve, Eeyr fénye! *Szólítja meg patrónusát halkan, de szavai határozottak, hangja erős, ahogy hite is istennőjében.*
- Világítsd meg utamat, ragyogd be fényeddel lelkem, vezesd lépteim és kezem akaratod szerint. Engedd meg, hogy elvigyem tanaid másoknak, fényeddel aranyozzam be épülő otthonunk, hogy elűzhessük az árnyakat. Fogadd kegyesen áldozatom!
*A halk fohász végén lehajtja fejét, lecsukja lombzöld tekintetét. Most bár érzi, hogy tettei felett szabad akarattal bír, mégis érzi, hogy célja van. Célja, mellyel békésebb, otthonosabb és erősebb közösséget építhetnek majd a folyónál.*
4008. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-17 19:10:53
Üzenet elküldve: 2019-04-17 19:10:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
Arja nagy boldogságára a dörrenés elmarad, Arenih atya csak barátságosan mosolyog, mint ahogy eddig is, amitől a lánykának még inkább szívdobogós és nagyot nyelős lelkifurdalása lesz, de a kíváncsisága, és a hite abban, hogy a papírosra nem véletlenül talált rá, nem, nem, erősebb, mint a lelkifurdalás, vagyis hát inkább segít meggyőzni Arját arról magában, hogy nem kell hogy lelkifurdalása legyen, nem tesz rosszat, talán épp Eeyyr segíti őt, igazán!*
- De tényleg, nahát, mennyire ügyesen lemásoltad! *csodálkozik aztán Arja is, ahogy az atya mögött ő is odaér az asztalhoz, ahol Nen dolgozott, meglátva a törpe művét, és a térkép fölé hajolva egészen belefeledkezik a részletekbe, elmerengőn végigfuttatva az ujjacskáját a folyó vonalán, fel, egészen a Lihanechi tóig, sőt még tovább. De aztán ki is zökken az elgondolkodó hangulatból, és újra visszatér a jelenbe, ide, az artheniori Könyvtár gyertyákkal megvilágított, pergamen és régi könyv illatú nagytermébe, ahogy az atya Eeyr áldását kéri rájuk és az útjukra.*
- Köszönjük *jaj, jaj, nem jut eszébe, milyen nevet is mondott nekik a kedves idős atya a legelején, muszáj valahogy rákérdezzen inkább* - nagyon szépen köszönjük a segítséget *próbálkozik egy kedves és üde pukedli félével, és néz piruló zavarral az atyára, remélve hogy az kisegíti - Eeyr nevében köszöni a segítséget Szürke Arja és Neniyzon Thenastrg! *mosolyodik el felragyogó arcocskával.*
- És kérem! *jut eszébe.* Ha a nővérrel, Hanloren nővérrel esetleg újra találkozik, megemlítené neki, hogy itt jártunk? Hogy ha nem nagy kérés! *esdekel. Örülne, ha Han nővér hírt kapna róla, hogy minden rendben van vele, és egészséges, sőt lám kalandorként Neniyzonnal, a törpével belevágott egy veszélyes és izgalmas kalandba! Csak reménykedik benne, hogy az atya nem utasítja el a kérését.
Aztán Neniyzon nekiszegezi a kérdést, hogy van-e még valamire szükségük, és ettől újra zavarba jön, mert eszébe jut a kezében szorongatott titokzatos papíros.*
- Neem, niincs *hebegi hirtelen zavartan, nem tudva, nem a papírra céloz-e épp Nen.* - Mi akkor megyünk is! Minden jót kívánunk a Templomnak, Arenih atya! *búcsúzik el az atyától most már a nevén szólítva őt (ha megtudta azt), aki nem is tartóztatja őket tovább, hanem visszatér az olvasóállványhoz, ahol eddig is dolgozott.
Aztán, ahogy kilépnek a Könyvtár ajtaján, még kibírja, de utána, ahogy elhagyják Eeyr templomát, lelépkedve a lépcsőfokokon, megböki Nent.*
- Láttad, mit találtam? Egy papírost! Gyere, nézzük meg! *siet az egyik pad felé, leülve, és ha Neniyzon is letelepedik, izgatottan, gondosan kibontja kisimítja a papírt, nagy kíváncsisággal szemrevételezve, amit tartalmaz.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.17 19:15:09
Arja nagy boldogságára a dörrenés elmarad, Arenih atya csak barátságosan mosolyog, mint ahogy eddig is, amitől a lánykának még inkább szívdobogós és nagyot nyelős lelkifurdalása lesz, de a kíváncsisága, és a hite abban, hogy a papírosra nem véletlenül talált rá, nem, nem, erősebb, mint a lelkifurdalás, vagyis hát inkább segít meggyőzni Arját arról magában, hogy nem kell hogy lelkifurdalása legyen, nem tesz rosszat, talán épp Eeyyr segíti őt, igazán!*
- De tényleg, nahát, mennyire ügyesen lemásoltad! *csodálkozik aztán Arja is, ahogy az atya mögött ő is odaér az asztalhoz, ahol Nen dolgozott, meglátva a törpe művét, és a térkép fölé hajolva egészen belefeledkezik a részletekbe, elmerengőn végigfuttatva az ujjacskáját a folyó vonalán, fel, egészen a Lihanechi tóig, sőt még tovább. De aztán ki is zökken az elgondolkodó hangulatból, és újra visszatér a jelenbe, ide, az artheniori Könyvtár gyertyákkal megvilágított, pergamen és régi könyv illatú nagytermébe, ahogy az atya Eeyr áldását kéri rájuk és az útjukra.*
- Köszönjük *jaj, jaj, nem jut eszébe, milyen nevet is mondott nekik a kedves idős atya a legelején, muszáj valahogy rákérdezzen inkább* - nagyon szépen köszönjük a segítséget *próbálkozik egy kedves és üde pukedli félével, és néz piruló zavarral az atyára, remélve hogy az kisegíti - Eeyr nevében köszöni a segítséget Szürke Arja és Neniyzon Thenastrg! *mosolyodik el felragyogó arcocskával.*
- És kérem! *jut eszébe.* Ha a nővérrel, Hanloren nővérrel esetleg újra találkozik, megemlítené neki, hogy itt jártunk? Hogy ha nem nagy kérés! *esdekel. Örülne, ha Han nővér hírt kapna róla, hogy minden rendben van vele, és egészséges, sőt lám kalandorként Neniyzonnal, a törpével belevágott egy veszélyes és izgalmas kalandba! Csak reménykedik benne, hogy az atya nem utasítja el a kérését.
Aztán Neniyzon nekiszegezi a kérdést, hogy van-e még valamire szükségük, és ettől újra zavarba jön, mert eszébe jut a kezében szorongatott titokzatos papíros.*
- Neem, niincs *hebegi hirtelen zavartan, nem tudva, nem a papírra céloz-e épp Nen.* - Mi akkor megyünk is! Minden jót kívánunk a Templomnak, Arenih atya! *búcsúzik el az atyától most már a nevén szólítva őt (ha megtudta azt), aki nem is tartóztatja őket tovább, hanem visszatér az olvasóállványhoz, ahol eddig is dolgozott.
Aztán, ahogy kilépnek a Könyvtár ajtaján, még kibírja, de utána, ahogy elhagyják Eeyr templomát, lelépkedve a lépcsőfokokon, megböki Nent.*
- Láttad, mit találtam? Egy papírost! Gyere, nézzük meg! *siet az egyik pad felé, leülve, és ha Neniyzon is letelepedik, izgatottan, gondosan kibontja kisimítja a papírt, nagy kíváncsisággal szemrevételezve, amit tartalmaz.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.17 19:15:09
4007. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-17 15:20:33
Üzenet elküldve: 2019-04-17 15:20:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincsvadászatra fel!//
*Arja megszerzi a papírost, amely kellemesen bizsergető érzéssel simul a tenyerébe, hisz ki tudja, miféle titkokat rejthet az és mennyi ideje pihenhet elrejtve? A ifjú kalandorban érthető módon kettős érzelmek vívnak csatát egymással, legyen jó és mutassa meg azonnal a papírt vagy tartsa meg maguknak a titkot?*
- Nagyszerű, gyermekem. *Válaszol mosolyogva Arenih és láthatóan fogalma sincs arról, mit szerzett Arja, nem pillant a keze felé, nem néz rá kérdőn, sem feddőn, ugyanolyan barátságosan mosolyog, mint eddig.
Az asztalhoz visszatérve láthatja, hogy csakugyan Neniyzon végzett a másolással, s bár egy-két helyen láthat apró tévesztéseket, a tájékozódást bizonyosan nagyban segíti majd a törpe által lemásolt térkép.
A kalandor férfi valóban megdolgozott a másolatért, de büszke lehet a munkájára, mert az arányok jók, a kiterjedések megfelelőek, s ha itt-ott akad is hiba, elenyésző lehet egy ekkora térképen.*
- Remek munkát végeztél, gratulálok. *Csodálja meg Arenih atya térképet, majd ha már nincs szükség az eredetire, akkor azokat a város térképével együtt visszateszi a tekercstartóba és a polcra.*
- Örülök, ha segíthettem. Remélem, sikeres lesz a kalandotok, imádkozom Eeyrhez, hogy vigyázza utatok. *Mondja visszatérve a pap a kettőshöz.*
- Ha bármiben tudok segíteni, akkor szóljatok csak, ha pedig indulnátok, akkor Eeyr fénye ragyogjon rátok és mutasson utat nektek. *Búcsúzik Arenih, ha a két kalandornak nincs már szüksége a segítségére.
Ő maga visszatér az olvasóállványhoz, ahol addig dolgozott, Arjának és Neniyzonnak pedig így lehetősége lehet félrevonulni vagy elhagyni a könyvtár területét, hogy eldönthessék hogyan tovább.
Arja tenyerében még mindig ott bújik meg a kis papíros, őrizve titkát, most alkalma lehet a könyvtárba vagy azon kívül megmutatni a törpének.*
*Arja megszerzi a papírost, amely kellemesen bizsergető érzéssel simul a tenyerébe, hisz ki tudja, miféle titkokat rejthet az és mennyi ideje pihenhet elrejtve? A ifjú kalandorban érthető módon kettős érzelmek vívnak csatát egymással, legyen jó és mutassa meg azonnal a papírt vagy tartsa meg maguknak a titkot?*
- Nagyszerű, gyermekem. *Válaszol mosolyogva Arenih és láthatóan fogalma sincs arról, mit szerzett Arja, nem pillant a keze felé, nem néz rá kérdőn, sem feddőn, ugyanolyan barátságosan mosolyog, mint eddig.
Az asztalhoz visszatérve láthatja, hogy csakugyan Neniyzon végzett a másolással, s bár egy-két helyen láthat apró tévesztéseket, a tájékozódást bizonyosan nagyban segíti majd a törpe által lemásolt térkép.
A kalandor férfi valóban megdolgozott a másolatért, de büszke lehet a munkájára, mert az arányok jók, a kiterjedések megfelelőek, s ha itt-ott akad is hiba, elenyésző lehet egy ekkora térképen.*
- Remek munkát végeztél, gratulálok. *Csodálja meg Arenih atya térképet, majd ha már nincs szükség az eredetire, akkor azokat a város térképével együtt visszateszi a tekercstartóba és a polcra.*
- Örülök, ha segíthettem. Remélem, sikeres lesz a kalandotok, imádkozom Eeyrhez, hogy vigyázza utatok. *Mondja visszatérve a pap a kettőshöz.*
- Ha bármiben tudok segíteni, akkor szóljatok csak, ha pedig indulnátok, akkor Eeyr fénye ragyogjon rátok és mutasson utat nektek. *Búcsúzik Arenih, ha a két kalandornak nincs már szüksége a segítségére.
Ő maga visszatér az olvasóállványhoz, ahol addig dolgozott, Arjának és Neniyzonnak pedig így lehetősége lehet félrevonulni vagy elhagyni a könyvtár területét, hogy eldönthessék hogyan tovább.
Arja tenyerében még mindig ott bújik meg a kis papíros, őrizve titkát, most alkalma lehet a könyvtárba vagy azon kívül megmutatni a törpének.*
4006. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-16 17:28:45
Üzenet elküldve: 2019-04-16 17:28:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//Dongnor, Morwon//
*Az után a kiabálás után természetes, hogy észrevették őket. Csak nem, azt a fogadtatást kapták mint amire számítottak. Arsenor csak néz az idős atyára.*
-Mibe tegyük?
*Az őrségtől pedig nem tart hisz nem tettek semmi rosszat. Látszik is rajtuk, hogy megküzdöttek azokért a csontokért. Az atya szavaira az óriás is megjegyzést tesz. Arsenor se szívesen hagyná magukra a csontokat. Viszont végre szóhoz hagyják őket jutni.*
-Arsenor vagyok. Egy helyi gazda megbízására mentünk eltűnések ügyében. Ott a családjuk fogadott minket. Egy boszorkány és a lánya akik szörnyekké változtak és meg akartak minket enni. A csontjaik mint az acél és nem voltak úgy...Nem olyanok voltak mint az embereknek. Mikor megütöttem az egyikben besüppedt a kezem. Ezt pedig a karmaikkal csinálták.*Mutat a megtépázott láncingére és a súlyos sérülésre a mellkasán.*Ez meg.*Mutat a csontokra amiket hoztak.*Olyan volt mint egy warg. Csak az is ilyen. Ki kellett véreztetni, hogy elhagyja az ereje. Idehoztuk hátha veszik hasznát meg, hogy tudják ilyen lények ritkítják a helyi gazdákat. Elég kihalt a környék a városon kívül. Meg egy gyógyítóra is szükségünk lenne. Morwon keze nagyon csúnyán néz ki. Nekem is kéne. Meg ugye...*Jön zavarba.*Mi ugye biztonságosabbá tettük a környéket és majdnem meghaltunk. A láncingem tönkrement és a megjavíttatása vagy egy új szerzése komoly áldozat lesz számomra. Jó lenne ha esetleg számíthatnánk valami jutalomra.
*Az után a kiabálás után természetes, hogy észrevették őket. Csak nem, azt a fogadtatást kapták mint amire számítottak. Arsenor csak néz az idős atyára.*
-Mibe tegyük?
*Az őrségtől pedig nem tart hisz nem tettek semmi rosszat. Látszik is rajtuk, hogy megküzdöttek azokért a csontokért. Az atya szavaira az óriás is megjegyzést tesz. Arsenor se szívesen hagyná magukra a csontokat. Viszont végre szóhoz hagyják őket jutni.*
-Arsenor vagyok. Egy helyi gazda megbízására mentünk eltűnések ügyében. Ott a családjuk fogadott minket. Egy boszorkány és a lánya akik szörnyekké változtak és meg akartak minket enni. A csontjaik mint az acél és nem voltak úgy...Nem olyanok voltak mint az embereknek. Mikor megütöttem az egyikben besüppedt a kezem. Ezt pedig a karmaikkal csinálták.*Mutat a megtépázott láncingére és a súlyos sérülésre a mellkasán.*Ez meg.*Mutat a csontokra amiket hoztak.*Olyan volt mint egy warg. Csak az is ilyen. Ki kellett véreztetni, hogy elhagyja az ereje. Idehoztuk hátha veszik hasznát meg, hogy tudják ilyen lények ritkítják a helyi gazdákat. Elég kihalt a környék a városon kívül. Meg egy gyógyítóra is szükségünk lenne. Morwon keze nagyon csúnyán néz ki. Nekem is kéne. Meg ugye...*Jön zavarba.*Mi ugye biztonságosabbá tettük a környéket és majdnem meghaltunk. A láncingem tönkrement és a megjavíttatása vagy egy új szerzése komoly áldozat lesz számomra. Jó lenne ha esetleg számíthatnánk valami jutalomra.
4005. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-16 17:25:40
Üzenet elküldve: 2019-04-16 17:25:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsvadászatra fel!//
*A térkép rajzolása rendesen kifárasztja. Még néhány verejték csepp is megjelenik a homlokán, amik a gyér fényben azért megcsillannak. Mikor végez a térképpel nyújtózkodik és nagy levegőt vesz. Letörli homlokáról a verejték cseppeket és megnézi művét. Nem a legjobb, de legalább a lényeg rajta van.*
-Igen. Szerintem is. *Ért egyet Arjával.* Én végeztem a térképpel, szerintem másra nincs szükség. Vagy igen?
*Néz kérdőn Arjára.*
*A térkép rajzolása rendesen kifárasztja. Még néhány verejték csepp is megjelenik a homlokán, amik a gyér fényben azért megcsillannak. Mikor végez a térképpel nyújtózkodik és nagy levegőt vesz. Letörli homlokáról a verejték cseppeket és megnézi művét. Nem a legjobb, de legalább a lényeg rajta van.*
-Igen. Szerintem is. *Ért egyet Arjával.* Én végeztem a térképpel, szerintem másra nincs szükség. Vagy igen?
*Néz kérdőn Arjára.*
4004. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-16 10:24:38
Üzenet elküldve: 2019-04-16 10:24:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Dongnor, Morwon//
– Nem illik, nem illik… * Morog magában, mikor társa rászól, de onnantól jól nevelt óriáshoz híven viselkedik. Csendben várja, hogy megérkezzen, akihez jöttek. Ezt a szerepet egy őszhajú, fehér ruhás férfi vállalja magára. Szavaira óriásunk egyből odanéz, aztán a vállán pihenő csontokra, végül Dongnorra. Nem szólal meg, de valami olyasmire gondol, hogy "na, csak megérte kiabálni". Néha nem kell olyan komolyan venni az illendőséget, hiszen az óriás kiáltása nélkül talán még egy fertályóra múlva is itt állnának. Csöndesen végighallgatja Arenih atya jajveszékelését. Tudja jól, hogy az emberek furcsák, így ennél a fogadtatásnál még rosszabbat is el tudott volna képzelni. A Városőröktől cseppet sem fél, úgyis rég találkozott KisMorw-val, aki ugye azoknak a vezetője. Míg az előbbi kérdések megválaszolását társára hagyja, addig ő az utolsó kérés kapcsán fejezi ki rossz érzését. *
– Há', de asszongya, adjuk é', most meg rakjuk kifele… Oszt' mi lesz, ha ellopják?! * Éppen ezért nem is indul meg az ajtó felé, hanem marad ott, ahol van. Hangja meglepően nyugodt és immár próbál normál hangerővel beszélni, kisebb-nagyobb sikerrel. Ha az öreg már bemutatkozott, ő is így tesz. *
– Én vagyok a Morwon.
– Nem illik, nem illik… * Morog magában, mikor társa rászól, de onnantól jól nevelt óriáshoz híven viselkedik. Csendben várja, hogy megérkezzen, akihez jöttek. Ezt a szerepet egy őszhajú, fehér ruhás férfi vállalja magára. Szavaira óriásunk egyből odanéz, aztán a vállán pihenő csontokra, végül Dongnorra. Nem szólal meg, de valami olyasmire gondol, hogy "na, csak megérte kiabálni". Néha nem kell olyan komolyan venni az illendőséget, hiszen az óriás kiáltása nélkül talán még egy fertályóra múlva is itt állnának. Csöndesen végighallgatja Arenih atya jajveszékelését. Tudja jól, hogy az emberek furcsák, így ennél a fogadtatásnál még rosszabbat is el tudott volna képzelni. A Városőröktől cseppet sem fél, úgyis rég találkozott KisMorw-val, aki ugye azoknak a vezetője. Míg az előbbi kérdések megválaszolását társára hagyja, addig ő az utolsó kérés kapcsán fejezi ki rossz érzését. *
– Há', de asszongya, adjuk é', most meg rakjuk kifele… Oszt' mi lesz, ha ellopják?! * Éppen ezért nem is indul meg az ajtó felé, hanem marad ott, ahol van. Hangja meglepően nyugodt és immár próbál normál hangerővel beszélni, kisebb-nagyobb sikerrel. Ha az öreg már bemutatkozott, ő is így tesz. *
– Én vagyok a Morwon.
4003. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-14 23:34:09
Üzenet elküldve: 2019-04-14 23:34:09
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Dongnor, Morwon//
*Ha a hangjuk nem is (de az is), az óriás által cipelt csontváz kifejezetten sokak érdeklődését kelti fel. Vannak, akik nem mernek direkt rájuk nézni, kifejezetten kerülik a tekintetüket, összesúgnak, mások meg sem próbálják leplezni riadt meglepettségüket a tetem láttán. A pillanatnyi csendet egy idős, teljesen ősz, de magas, fehércsuhás úr töri meg.*
-Eeyr kegyelmére, vigyétek már ki ezt a borzalmat innét vagy legalább borítsátok be valamibe! Minek kell rémisztgetni a népet?
*Atyai korholás, mely tovább növeli az úr látszati korát és sietségét feléjük. Nem beszélve aggodalmáról.*
-Ugye nem így jöttetek keresztül a városon? Már szervezik rátok az őrséget gondolom...
*Egy nagyot sóhajt, meglepődhetnek, hogy értük így látatlanban is már aggódnak.*
-Mindegy is, legyetek szívesek, ha lehet, kint letenni ezt a... valamit és mondjátok el, hogy miben segíthetek. A nevem Arenih atya és, ha jól sejtem, kalandorok vagytok.
*Ezt a felfedezését sejthetik, hogy mire alapozta, de ahogy lecsillapodott, érezhető a hangjából az, hogy azért örül a látogatóknak, még ha úgy tűnik, hogy elég nagy bajban is vannak.*
*Ha a hangjuk nem is (de az is), az óriás által cipelt csontváz kifejezetten sokak érdeklődését kelti fel. Vannak, akik nem mernek direkt rájuk nézni, kifejezetten kerülik a tekintetüket, összesúgnak, mások meg sem próbálják leplezni riadt meglepettségüket a tetem láttán. A pillanatnyi csendet egy idős, teljesen ősz, de magas, fehércsuhás úr töri meg.*
-Eeyr kegyelmére, vigyétek már ki ezt a borzalmat innét vagy legalább borítsátok be valamibe! Minek kell rémisztgetni a népet?
*Atyai korholás, mely tovább növeli az úr látszati korát és sietségét feléjük. Nem beszélve aggodalmáról.*
-Ugye nem így jöttetek keresztül a városon? Már szervezik rátok az őrséget gondolom...
*Egy nagyot sóhajt, meglepődhetnek, hogy értük így látatlanban is már aggódnak.*
-Mindegy is, legyetek szívesek, ha lehet, kint letenni ezt a... valamit és mondjátok el, hogy miben segíthetek. A nevem Arenih atya és, ha jól sejtem, kalandorok vagytok.
*Ezt a felfedezését sejthetik, hogy mire alapozta, de ahogy lecsillapodott, érezhető a hangjából az, hogy azért örül a látogatóknak, még ha úgy tűnik, hogy elég nagy bajban is vannak.*
4002. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-09 12:29:10
Üzenet elküldve: 2019-04-09 12:29:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
*Lábujjhegyre kell álljon, hogy kihalássza, de sikerül! Egy kis, különálló papíros az, egyetlen lappá összehajtva. Épp elfér a tenyerében. Körbenéz, már tanakodna, hogy kisimítva kihajtva megnézze, mi van vajon a titokzatos papíroson, amikor az atya abbahagyja a beszélgetést, és otthagyva a lépcsőfordulót, ahol eddig beszélgetett, elindul feléjük. Szorítja erősen a papírt, áll, azon gondolkodik, hogy talán szólni kellene, megmutatni, hogy mit talált a könyvgerinc alatt.
A kedves tudakozódás pedig rákényszeríti a döntésre: vagy kinyitja a tenyerét, és megmutatja az atyának, mit halászott ki az imént a polcról, amikor felágaskodva, a kíváncsiságtól hajtva kihúzta a könyv gerince alól kikandikáló papírt (~de akkor biztos, hogy az itt marad az atyánál!~), vagy megvárja, amíg meg tudja mutatni Nennek.
~Utána még mindig meg tudom mutatni az atyának is!~ próbálja megnyugtatni a lelkiismeretét, de az mintha nem igazán akarna megnyugodni: mégis azt érzi, hogy ha eltitkolja, mit talált, becsapja Arenih atyát! ~Talán Eeyr maga akarta, hogy megtaláljam a papírost! Nem véletlenek ezek a dolgok sohasem!~ biztatja magát mégis, és csak nagyot nyel, amikor az atya odaér hozzá.
A kérdésre Neniyzon felé pillant, hogy lássa, törpe barátja hogy halad a másolással.
Neniyzon épp egy hatalmasat nyújtózkodik, lassan elkészül a nagy térképpel, úgy látszik.*
- Azt hiszem, nemsokára elkészülünk, köszönjük szépen a segítséget! *válaszol hát az atyának, félve rámosolyogva, kezében szorítva a papírost: ~nem, egyelőre nem mutatom meg!~ jut döntésre, elodázva a dolgot. Fél egy picit, hogy az atya mindjárt rádörren, hogy azonnal mutassa meg, mit szorongat a kezében, bár igazából mindkét kezét leengedi maga mellé, így, ha csak nem veszi szemügyre a jobbját az atya, talán nem tűnhet fel neki az erősen szorított jobb kéz.
Ha a dörrenés elmarad, és más sem vette észre esetleg Arja akcióját a megtalálásért suttogó papírossal, akkor elindul vissza az asztalhoz, ahol Neniyzon dolgozik, hogy meglássák, mire haladt a törpe a másolással. Ha odaér, lelkesen és alaposan szemügyre veszi a lerajzolt nagy térképet, egy pillanatra el is felejti a papírt.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.09 12:31:04
*Lábujjhegyre kell álljon, hogy kihalássza, de sikerül! Egy kis, különálló papíros az, egyetlen lappá összehajtva. Épp elfér a tenyerében. Körbenéz, már tanakodna, hogy kisimítva kihajtva megnézze, mi van vajon a titokzatos papíroson, amikor az atya abbahagyja a beszélgetést, és otthagyva a lépcsőfordulót, ahol eddig beszélgetett, elindul feléjük. Szorítja erősen a papírt, áll, azon gondolkodik, hogy talán szólni kellene, megmutatni, hogy mit talált a könyvgerinc alatt.
A kedves tudakozódás pedig rákényszeríti a döntésre: vagy kinyitja a tenyerét, és megmutatja az atyának, mit halászott ki az imént a polcról, amikor felágaskodva, a kíváncsiságtól hajtva kihúzta a könyv gerince alól kikandikáló papírt (~de akkor biztos, hogy az itt marad az atyánál!~), vagy megvárja, amíg meg tudja mutatni Nennek.
~Utána még mindig meg tudom mutatni az atyának is!~ próbálja megnyugtatni a lelkiismeretét, de az mintha nem igazán akarna megnyugodni: mégis azt érzi, hogy ha eltitkolja, mit talált, becsapja Arenih atyát! ~Talán Eeyr maga akarta, hogy megtaláljam a papírost! Nem véletlenek ezek a dolgok sohasem!~ biztatja magát mégis, és csak nagyot nyel, amikor az atya odaér hozzá.
A kérdésre Neniyzon felé pillant, hogy lássa, törpe barátja hogy halad a másolással.
Neniyzon épp egy hatalmasat nyújtózkodik, lassan elkészül a nagy térképpel, úgy látszik.*
- Azt hiszem, nemsokára elkészülünk, köszönjük szépen a segítséget! *válaszol hát az atyának, félve rámosolyogva, kezében szorítva a papírost: ~nem, egyelőre nem mutatom meg!~ jut döntésre, elodázva a dolgot. Fél egy picit, hogy az atya mindjárt rádörren, hogy azonnal mutassa meg, mit szorongat a kezében, bár igazából mindkét kezét leengedi maga mellé, így, ha csak nem veszi szemügyre a jobbját az atya, talán nem tűnhet fel neki az erősen szorított jobb kéz.
Ha a dörrenés elmarad, és más sem vette észre esetleg Arja akcióját a megtalálásért suttogó papírossal, akkor elindul vissza az asztalhoz, ahol Neniyzon dolgozik, hogy meglássák, mire haladt a törpe a másolással. Ha odaér, lelkesen és alaposan szemügyre veszi a lerajzolt nagy térképet, egy pillanatra el is felejti a papírt.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.09 12:31:04
4001. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-08 00:54:21
Üzenet elküldve: 2019-04-08 00:54:21
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincsvadászatra fel!//
*Neniyzon a térkép felé görnyed és nekikezd fáradtságos munkával lemásolni a térképet. A feladat nem bizonyul könnyű feladatnak a törpe számára. Még alig dolgozik pár perce, de az összpontosítástól és a precíz munkától máris gyöngyözni kezd a homloka. Talán a térkép valóban pontos lemásolása meghaladja ügyességének határait. Olykor a papír is meggyűrődik és a a tinta is elfolyik egy-két helyen, amitől a térkép kevésbé lesz részletes és vonalkövető.
Mire végez, már a csuklója is fáj, hisz korábban talán nem kellett ilyen sokat használnia rajzoló-tudományát. Egészen kifáradt, pedig valódi fizikai munkát nem végzett, viszont a feszült figyelem, amellyel a térkép másolása során koncentrálnia kellett, egészen kimerítette.
A munka végén elégedett lehet, bár itt-ott tartalmaz pontatlanságot a térképen, viszont arra, amire használni szeretnék, kétségkívül alkalmas.
Miközben pedig a törpe dolgozik a térképen, addig Arja a könyvespolcon lévő könyvek között kezd nézelődni. Ugyan a betűk tudományához nem ért, de a könyvek és tekercsek rá is hatással lehetnek, mint az idő fogságában rabul ejtett tudás kézzel fogható mementói.
Az egyik könyv gerincénél furcsa, apró dologra lesz figyelmes, talán a kevésbé figyelmes szemlélőnek fel sem tűnne vagy a könyv részének nézné, de a lány érdeklődését valamiért felkelti.
Amikor felnyúl, pipiskednie kell, hogy elérje, de végül sikerül megszereznie a apró, ujjnyi lappá hajtogatott papírost, amely tökéletesen elfér a kis tenyerében, amikor magához veszi.*
- Hogy haladtok, barátaim? *Tér vissza Arenih atya a lépcsőfordulótól, ahol eddig beszélgetett egy szerzetessel. Nem vette észre Arja akcióját, de felé indul meg először, mielőtt Neniyzon lemásolt térképéhez menne, hogy megnézze.
Kérdés, hogy esetleg igényt tartana-e a könyv gerince rejtette papírosra vagy az azon található titokra, hisz bizonyos, hogy eddig egyik pap sem fedezte fel azt korábban. Ahogy az is kérdés, Arja megmutatná-e neki vagy meghagyja magának és a törpének.
A következő percek bizonyosan választ adnak majd mindezen kérdésekre.*
*Neniyzon a térkép felé görnyed és nekikezd fáradtságos munkával lemásolni a térképet. A feladat nem bizonyul könnyű feladatnak a törpe számára. Még alig dolgozik pár perce, de az összpontosítástól és a precíz munkától máris gyöngyözni kezd a homloka. Talán a térkép valóban pontos lemásolása meghaladja ügyességének határait. Olykor a papír is meggyűrődik és a a tinta is elfolyik egy-két helyen, amitől a térkép kevésbé lesz részletes és vonalkövető.
Mire végez, már a csuklója is fáj, hisz korábban talán nem kellett ilyen sokat használnia rajzoló-tudományát. Egészen kifáradt, pedig valódi fizikai munkát nem végzett, viszont a feszült figyelem, amellyel a térkép másolása során koncentrálnia kellett, egészen kimerítette.
A munka végén elégedett lehet, bár itt-ott tartalmaz pontatlanságot a térképen, viszont arra, amire használni szeretnék, kétségkívül alkalmas.
Miközben pedig a törpe dolgozik a térképen, addig Arja a könyvespolcon lévő könyvek között kezd nézelődni. Ugyan a betűk tudományához nem ért, de a könyvek és tekercsek rá is hatással lehetnek, mint az idő fogságában rabul ejtett tudás kézzel fogható mementói.
Az egyik könyv gerincénél furcsa, apró dologra lesz figyelmes, talán a kevésbé figyelmes szemlélőnek fel sem tűnne vagy a könyv részének nézné, de a lány érdeklődését valamiért felkelti.
Amikor felnyúl, pipiskednie kell, hogy elérje, de végül sikerül megszereznie a apró, ujjnyi lappá hajtogatott papírost, amely tökéletesen elfér a kis tenyerében, amikor magához veszi.*
- Hogy haladtok, barátaim? *Tér vissza Arenih atya a lépcsőfordulótól, ahol eddig beszélgetett egy szerzetessel. Nem vette észre Arja akcióját, de felé indul meg először, mielőtt Neniyzon lemásolt térképéhez menne, hogy megnézze.
Kérdés, hogy esetleg igényt tartana-e a könyv gerince rejtette papírosra vagy az azon található titokra, hisz bizonyos, hogy eddig egyik pap sem fedezte fel azt korábban. Ahogy az is kérdés, Arja megmutatná-e neki vagy meghagyja magának és a törpének.
A következő percek bizonyosan választ adnak majd mindezen kérdésekre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122