Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 194 (3861. - 3880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
3880. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-15 00:02:15
Üzenet elküldve: 2019-01-15 00:02:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A templom átka//
*Hanlorenhez érve kiadja utasításait, bár nem tudja, mennyire jó ötlet, viszont mivel nincs tudomása a kerülőúton járó társainak, így tartja magát az elképzeléséhez, hogy a két csuhás szabadítsa meg az ajtót a torlasztól.
Kitámaszt, beleáll az elf papnő visszatartásába, minden erejét beleadva, neki talán így jobb esélyei vannak visszatartani Hanlorent, mint a csuhásoknak korábban. Kardja a hátán lévő tokban pihen, de most nincs is szükség a mágikus pengére, hisz most tesi erejére és hitének megingathatatlanságára van szüksége.
Látja a hosszúéletű lány arcán átfutó érzéseket és bár elképzelni nem tudja, miféle rémképekkel és látomásokkal ostromolhatja a sötétség, átérzi a harcát és segíteni kíván neki.*
- Ne add fel, Hanloren! *Szűri fogai rácsán át a szavakat, ahogy minden erejét latba vetve tartja vissza a fohászkodó lányt.*
- Az Erdő Szíve veled van, Eeyr veled van és győzni fogsz! *Mondja még, s belül elképedve figyeli, ahogy stigmáik izzása összeolvad, erősítve egymás ragyogását.
Egy gondolat fut át az elméjén az erőlködés függönyén túl. Talán minden megjelöltnek az oltárhoz kellene jönnie, hogy jeleik összeolvadásával űzzék el Sa'Tereth sötétségét az oltárból.
De nincs ideje még szavakba önteni felismerését, mert alakok jelennek meg a semmiből kétoldalt szemben, vagy talán a sötétségből születnek. Csuklyák, csontvázkezek és kaszák. No, lám, a sötétség nem átallott csahos kutyáit küldeni ellenük, hogy tervüket véghezvigyék.
Társait még nem látja, de reméli, hogy a csuhások hamarosan végeznek a bejárat felszabadításával. Abban sajnos nem kételkedik, hogy a kaszásokkal szemben a papok nem vehetik fel a versenyt, a kifent kaszákkal szemben az ima hasztalan.*
- Siessetek! *Kiált hátra, bár nem tudja, hogy ott is hasonló jelenések materializálódnak. Ha tudná, jobban siettetné őket. Reméli, ha végeztek, akkor átveszik újra Hanloren terhét, hogy ő a wegtoreni pengével szállhasson szembe a sötétség szolgáival. Meg kell védenie Hanlorent. Érzi, hogy jó úton járnak, nem hagyhatja, hogy most elbukjanak.*
~ Szárnyat bont a fény és elvakulva kérded
Vajon lesz-e holnap reggel és Te leszel-e még? ~
*Hanlorenhez érve kiadja utasításait, bár nem tudja, mennyire jó ötlet, viszont mivel nincs tudomása a kerülőúton járó társainak, így tartja magát az elképzeléséhez, hogy a két csuhás szabadítsa meg az ajtót a torlasztól.
Kitámaszt, beleáll az elf papnő visszatartásába, minden erejét beleadva, neki talán így jobb esélyei vannak visszatartani Hanlorent, mint a csuhásoknak korábban. Kardja a hátán lévő tokban pihen, de most nincs is szükség a mágikus pengére, hisz most tesi erejére és hitének megingathatatlanságára van szüksége.
Látja a hosszúéletű lány arcán átfutó érzéseket és bár elképzelni nem tudja, miféle rémképekkel és látomásokkal ostromolhatja a sötétség, átérzi a harcát és segíteni kíván neki.*
- Ne add fel, Hanloren! *Szűri fogai rácsán át a szavakat, ahogy minden erejét latba vetve tartja vissza a fohászkodó lányt.*
- Az Erdő Szíve veled van, Eeyr veled van és győzni fogsz! *Mondja még, s belül elképedve figyeli, ahogy stigmáik izzása összeolvad, erősítve egymás ragyogását.
Egy gondolat fut át az elméjén az erőlködés függönyén túl. Talán minden megjelöltnek az oltárhoz kellene jönnie, hogy jeleik összeolvadásával űzzék el Sa'Tereth sötétségét az oltárból.
De nincs ideje még szavakba önteni felismerését, mert alakok jelennek meg a semmiből kétoldalt szemben, vagy talán a sötétségből születnek. Csuklyák, csontvázkezek és kaszák. No, lám, a sötétség nem átallott csahos kutyáit küldeni ellenük, hogy tervüket véghezvigyék.
Társait még nem látja, de reméli, hogy a csuhások hamarosan végeznek a bejárat felszabadításával. Abban sajnos nem kételkedik, hogy a kaszásokkal szemben a papok nem vehetik fel a versenyt, a kifent kaszákkal szemben az ima hasztalan.*
- Siessetek! *Kiált hátra, bár nem tudja, hogy ott is hasonló jelenések materializálódnak. Ha tudná, jobban siettetné őket. Reméli, ha végeztek, akkor átveszik újra Hanloren terhét, hogy ő a wegtoreni pengével szállhasson szembe a sötétség szolgáival. Meg kell védenie Hanlorent. Érzi, hogy jó úton járnak, nem hagyhatja, hogy most elbukjanak.*
~ Szárnyat bont a fény és elvakulva kérded
Vajon lesz-e holnap reggel és Te leszel-e még? ~
3879. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-14 22:27:28
Üzenet elküldve: 2019-01-14 22:27:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A templom átka//
*Émelyítő a fájdalom, de talán pont annak a tudata tartja benne a lelket, hogy csak akkor lesz vége, ha kitart, még ha ez kín szülte ábránd is. Motyogva préseli ki száján a szavakat, néhol olyannyira halkan, hogy a külső szemlélő csak hangtalan tátogásnak vélné.
Arca eltorzul a fájdalomtól, mikor a megannyi jajveszékelő alak előtűnik a homályból. Gyerekek, asszonyok, ártatlanok... Tudja, hogy káprázat az egész, mégis oly valóságosnak tűnik... De ahogy a szerencsétleneken a tisztáson, azzal segít a legtöbbet most is, ha kitart. Érzi az újabb karokat magára fonódni, tudja, nincs egyedül. Hallja a hangot is, mely furcsán szokatlanul cseng.*
~Pycta.~
*Hisz meghalt. Nem szólítja meg, még csak hátra sem fordul, nem szakíthatja meg az imát most. Nem látja a jelenéseket, hogy is láthatná, lehunyt szemhéjjal koncentrál, nem adva esélyt a sötétségnek, hogy újabb ábrándokkal próbálja az őrületbe kergetni. Nem mintha ezzel elejét vehetné a képzelgésnek, de még is csak jobb, mint a rettenetes, megszentségtelenített oltárral szemezni.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
*Émelyítő a fájdalom, de talán pont annak a tudata tartja benne a lelket, hogy csak akkor lesz vége, ha kitart, még ha ez kín szülte ábránd is. Motyogva préseli ki száján a szavakat, néhol olyannyira halkan, hogy a külső szemlélő csak hangtalan tátogásnak vélné.
Arca eltorzul a fájdalomtól, mikor a megannyi jajveszékelő alak előtűnik a homályból. Gyerekek, asszonyok, ártatlanok... Tudja, hogy káprázat az egész, mégis oly valóságosnak tűnik... De ahogy a szerencsétleneken a tisztáson, azzal segít a legtöbbet most is, ha kitart. Érzi az újabb karokat magára fonódni, tudja, nincs egyedül. Hallja a hangot is, mely furcsán szokatlanul cseng.*
~Pycta.~
*Hisz meghalt. Nem szólítja meg, még csak hátra sem fordul, nem szakíthatja meg az imát most. Nem látja a jelenéseket, hogy is láthatná, lehunyt szemhéjjal koncentrál, nem adva esélyt a sötétségnek, hogy újabb ábrándokkal próbálja az őrületbe kergetni. Nem mintha ezzel elejét vehetné a képzelgésnek, de még is csak jobb, mint a rettenetes, megszentségtelenített oltárral szemezni.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
3878. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-14 16:05:14
Üzenet elküldve: 2019-01-14 16:05:14
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A templom átka//
//Hanloren, Pycta//
//Intelligenciapróba - kockadobás//
*Hanloren küzdelme már-már kegyetlennek mondható. Szabaddá váló lábszárán véres nyomokat hagynak a láthatatlan kezek. Éles fájdalmakat él át, mely könnyeket csalhat szemeibe, de a két pap még kitart, s igyekeznek visszarántani a valóságba. Az egyikük feje hirtelen néz hátra, mikor meghallja maga mögül az ismerős hangot, s megkönnyebbültségében felkiált:*
- Az elf! Hát túléltétek! *Nem sírja el magát, de közel áll hozzá, mert mintha mázsás súlyok gördültek volna le vállukról.* Nem bírjuk tartani! Biztos? *Kérdezi bizonytalanul az utasításra, aztán végül terhét átadja Pyctának. A másik csak akkor engedi el, mikor Pycta fogása már biztosnak tűnik, s rögvest az ajtóhoz rohannak, hogy a nehéz kőpadot elhurcolják az útból.
Hanloren a fizikai megterhelésen kívül mást is érezhet. Sötétség kúszik szeme elé, majd gonosz látomások kezdik gyötörni, melyek zavarhatják koncentrációjában. Az oltár előtt hirtelen halott és sebesült katonák jelennek meg, mint korábban a piactéren, jajveszékelő asszonyok és fájdalomtól ordító gyerekek. A lány azonban nem csak testben, lélekben s erős, s a látomásokat hite maga alá gyűri, így rövid küzdelem után azok elmúlnak, hogy ismét átadják helyüket pusztán a lábát tépő fájdalomnak. Pycta mindebből Hanloren arcán történő változásokat veheti szemügyre közvetlen közelről. Közben a templomajtót verdeső zubogás megszűnik, s immár csak Han és Pycta küzdelme hallatszik, no meg Arenih kántálásáé.
Egy valami még változik. Ami sokkal baljósabb. Pycta és Han testén lévő madarak izzása nem változik, sőt, mintha a fényeik lassan egyesülnének egy nagyobb valamivé. Ezzel egy időben azonban a templom négy sarkán furcsa jelenések kezdenek manifesztálódni, ebből a vele szemben álló kettőt Pycta észreveheti. A jelenések magasabbak, mint egy átlagos ember, de még egy átlagos elfnél is legalább egy fejjel. Vérvörössel kevert hollófekete burkolt csuhájukból, csak csont-fehér kezeik látszanak fekete körömmel. Mindegyik jobbjában egy-egy hosszú és kifent kaszával. A kasza nyelei fémmel vannak lezárva, vélhetően azért, hogy azt is használhassák. Az alakok egyelőre még haloványak, s merednek maguk elé, egyenes testtartással.*
//Xotara, Quantall, Natalayda//
*A mélységi lány dönt, s visszasiet, hogy a többieket értesítse. A csapatnak szerencséje van, azt a néhány tébolyodottat, segítségükkel immár a még épen gondolkodó csapatnak sikerül lenyomni, s elvonszolni a többieket. A templom ajtaját így már nem ostromolja senki, persze az előtte fekvő területen még azért jócskán akad küzdelem, de ezt már megoldják a csapat nélkül is.
A táv nem hosszú, s Xotara iránymutatásával hamarosan az ajtónál találhatják magukat, hol Quantall ismét fényes páncélba burkolózik. Xotarának lehetőségében áll behajtania maguk mögött az ajtót, hogy aztán előresiessen. Merész tervet sző, s az ajtóból már látni az oltárt, s Hanloren küzdelmét, azonban arra, hogy íjat feszítsen, s lőjön, már nincs lehetősége, a manifesztálódott alak pont előtte áll, egyelőre mozdulatlanul. Hogy a távolságokat jól mérte e fel, vagy sem, nem tudni, hiszen valójában a történetet nem ő írja, bár a templomban járt már. Lövése nem sikerülhet, hacsak nem akar keresztülgázolni a kaszás ismeretlenen. Azonban szerencséje is van, hiszen ha csillárt akarna keresni, nem találna, csak gyertyák tömkelege van körberakva, s jó részük is elaludt már. A templom mennyezetéről semmi sem függ alább kötélen. A csapat tehát az ajtóban reked. Egyelőre még támadás nem éri őket. Most jöhet a tervezés.*
//Hanloren, Pycta//
//Intelligenciapróba - kockadobás//
*Hanloren küzdelme már-már kegyetlennek mondható. Szabaddá váló lábszárán véres nyomokat hagynak a láthatatlan kezek. Éles fájdalmakat él át, mely könnyeket csalhat szemeibe, de a két pap még kitart, s igyekeznek visszarántani a valóságba. Az egyikük feje hirtelen néz hátra, mikor meghallja maga mögül az ismerős hangot, s megkönnyebbültségében felkiált:*
- Az elf! Hát túléltétek! *Nem sírja el magát, de közel áll hozzá, mert mintha mázsás súlyok gördültek volna le vállukról.* Nem bírjuk tartani! Biztos? *Kérdezi bizonytalanul az utasításra, aztán végül terhét átadja Pyctának. A másik csak akkor engedi el, mikor Pycta fogása már biztosnak tűnik, s rögvest az ajtóhoz rohannak, hogy a nehéz kőpadot elhurcolják az útból.
Hanloren a fizikai megterhelésen kívül mást is érezhet. Sötétség kúszik szeme elé, majd gonosz látomások kezdik gyötörni, melyek zavarhatják koncentrációjában. Az oltár előtt hirtelen halott és sebesült katonák jelennek meg, mint korábban a piactéren, jajveszékelő asszonyok és fájdalomtól ordító gyerekek. A lány azonban nem csak testben, lélekben s erős, s a látomásokat hite maga alá gyűri, így rövid küzdelem után azok elmúlnak, hogy ismét átadják helyüket pusztán a lábát tépő fájdalomnak. Pycta mindebből Hanloren arcán történő változásokat veheti szemügyre közvetlen közelről. Közben a templomajtót verdeső zubogás megszűnik, s immár csak Han és Pycta küzdelme hallatszik, no meg Arenih kántálásáé.
Egy valami még változik. Ami sokkal baljósabb. Pycta és Han testén lévő madarak izzása nem változik, sőt, mintha a fényeik lassan egyesülnének egy nagyobb valamivé. Ezzel egy időben azonban a templom négy sarkán furcsa jelenések kezdenek manifesztálódni, ebből a vele szemben álló kettőt Pycta észreveheti. A jelenések magasabbak, mint egy átlagos ember, de még egy átlagos elfnél is legalább egy fejjel. Vérvörössel kevert hollófekete burkolt csuhájukból, csak csont-fehér kezeik látszanak fekete körömmel. Mindegyik jobbjában egy-egy hosszú és kifent kaszával. A kasza nyelei fémmel vannak lezárva, vélhetően azért, hogy azt is használhassák. Az alakok egyelőre még haloványak, s merednek maguk elé, egyenes testtartással.*
//Xotara, Quantall, Natalayda//
*A mélységi lány dönt, s visszasiet, hogy a többieket értesítse. A csapatnak szerencséje van, azt a néhány tébolyodottat, segítségükkel immár a még épen gondolkodó csapatnak sikerül lenyomni, s elvonszolni a többieket. A templom ajtaját így már nem ostromolja senki, persze az előtte fekvő területen még azért jócskán akad küzdelem, de ezt már megoldják a csapat nélkül is.
A táv nem hosszú, s Xotara iránymutatásával hamarosan az ajtónál találhatják magukat, hol Quantall ismét fényes páncélba burkolózik. Xotarának lehetőségében áll behajtania maguk mögött az ajtót, hogy aztán előresiessen. Merész tervet sző, s az ajtóból már látni az oltárt, s Hanloren küzdelmét, azonban arra, hogy íjat feszítsen, s lőjön, már nincs lehetősége, a manifesztálódott alak pont előtte áll, egyelőre mozdulatlanul. Hogy a távolságokat jól mérte e fel, vagy sem, nem tudni, hiszen valójában a történetet nem ő írja, bár a templomban járt már. Lövése nem sikerülhet, hacsak nem akar keresztülgázolni a kaszás ismeretlenen. Azonban szerencséje is van, hiszen ha csillárt akarna keresni, nem találna, csak gyertyák tömkelege van körberakva, s jó részük is elaludt már. A templom mennyezetéről semmi sem függ alább kötélen. A csapat tehát az ajtóban reked. Egyelőre még támadás nem éri őket. Most jöhet a tervezés.*
3877. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-13 22:33:58
Üzenet elküldve: 2019-01-13 22:33:58
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A templom átka//
*A mágus fiú és a kékvérű szőkeség beleegyezően vele tartanak a hátsó ajtóhoz. Quantall még a mágikus fénylő páncélját is magára rittyenti, mire Xotarának egy pillanatra maga elé kell tartani az egyik karját, hogy a fiú tündökléséhez hozzá szokjanak a szemei.*
- Ah! Öcsém facsiga! Neked hogy nem folyik ki a szemed ettől?
*Kérdi hunyorogva, majd buzdítóan hátba verné a páncélos mágust, de aztán észbe kapva állítja meg a lendülő karját, mert a fiúnak a hátán van a sérülése, szóval csak legyint egyet. Az ajtóhoz érve libasorban lépnek be rajta. Quantall elől, akit a tépett hölgyemény követ, Xotara utánuk, és gondosan beteszi maga mögött az ajtót. Haladtukban, mintha csak éppen egy kellemes városnézésen, vagy mi fenén lennének, csevegő hangon szólal meg.*
- Egyébként, csibe bogár… mi a neved? Csumi, én Xotara v'ok.
*Ahogy kiérnek az ajtótól vezető szűk kis folyosóról a ravatalozóba lépnek, ahol már járt, és ezért tudja is, merre van az oltárcsarnok, ami nincs messze.*
- Erre!
*Lép előre és löki ki a ravatalozóból kivezető ajtót, hogy biztosítsa az utat az oltárig. A templomcsarnokba érkezvén küzdelmes látvány tárul eléjük. Xotara az ajtótorlaszon nem lepődik meg, de lényeg, hogy ők bent vannak, szóval jó helyen van az a torlasz. Aztán Pycta, Han nővér és a csuhások küzdelmét méri végig, ahogy a sötét oltár vonzásával dacolnak, amit bizony már a sötételf lány is megtapasztalt a saját bőrén, és akkor majdnem levágta a saját karját, hogy szabaduljon. Oldalt áll meg, messzebb az oltártól, mint Han és Pycta, de még így is érzi a sötét erők vonzását.*
~ Magához fogja őket rántani a sötétoltár… így nem fogják tudni befejezni a mágiatörést. ~
*Ha Quantall elsietne mellette, hogy a szürke elfhez és a fehérség nővéréhez rohanjon segíteni, akkor karját kitartva és elé lépve megállítja.*
- Várj még!
*A magas mennyezetre emeli tekintetét, ahol egy kovácsoltvas csillár függ alá, majdnem az oltár fölött van, de Hanlorenéktől kellő távolságra. Végigszalad pillantása a csillárt a magasban tartó kötélzeten, aminek a vége a csarnok átellenes oldalán egy falai kampóhoz van kötve. Lekapja hátáról hosszú íját. A cél, becslése szerint, olyan 50 lábnyira lehet.*
- Vigyázzatok!
*Kiáltja el magát, hogy a többieket ne érje teljesen felkészületlenül, hogy mire készül. Közben felajzza íját, feszíti az ideget, visszatartja a lélegzetét, hogy még pontosabban lőhesse el a nyílvesszőt, céloz. A kampóra kötött kötelet célozza és lő. Ha a találata célba ér, akkor a kötél elszakad, a csillár lezuhan, ami a súlyából és a becsapódás erejéből adódóan, a cirádás, hegyes míves kovácsolásaival a kövezetbe fúródik, ezzel pedig egy biztosító akadályt képez a sötétoltár, és az átoktörők között. Az oltártól, olyan 8 lábnyira, Han nővéréktől, olyan 15 lábnyira. Ha nem talál, akkor szinte azonnal egy újabb nyílvesszőt küld a kötélzethez.*
//Aktív képesség: sortűz //
*Ha, sikeresen kivitelezi a dolgot, akkor elvigyorodva Quantallra pillant.*
- Na, most már mehetsz hókuszpokuszolni és játszani a többi gyerekkel. Hajrá!
*Xotara egyelőre nem mozdul, az oldalsó védvonalon marad.*
*A mágus fiú és a kékvérű szőkeség beleegyezően vele tartanak a hátsó ajtóhoz. Quantall még a mágikus fénylő páncélját is magára rittyenti, mire Xotarának egy pillanatra maga elé kell tartani az egyik karját, hogy a fiú tündökléséhez hozzá szokjanak a szemei.*
- Ah! Öcsém facsiga! Neked hogy nem folyik ki a szemed ettől?
*Kérdi hunyorogva, majd buzdítóan hátba verné a páncélos mágust, de aztán észbe kapva állítja meg a lendülő karját, mert a fiúnak a hátán van a sérülése, szóval csak legyint egyet. Az ajtóhoz érve libasorban lépnek be rajta. Quantall elől, akit a tépett hölgyemény követ, Xotara utánuk, és gondosan beteszi maga mögött az ajtót. Haladtukban, mintha csak éppen egy kellemes városnézésen, vagy mi fenén lennének, csevegő hangon szólal meg.*
- Egyébként, csibe bogár… mi a neved? Csumi, én Xotara v'ok.
*Ahogy kiérnek az ajtótól vezető szűk kis folyosóról a ravatalozóba lépnek, ahol már járt, és ezért tudja is, merre van az oltárcsarnok, ami nincs messze.*
- Erre!
*Lép előre és löki ki a ravatalozóból kivezető ajtót, hogy biztosítsa az utat az oltárig. A templomcsarnokba érkezvén küzdelmes látvány tárul eléjük. Xotara az ajtótorlaszon nem lepődik meg, de lényeg, hogy ők bent vannak, szóval jó helyen van az a torlasz. Aztán Pycta, Han nővér és a csuhások küzdelmét méri végig, ahogy a sötét oltár vonzásával dacolnak, amit bizony már a sötételf lány is megtapasztalt a saját bőrén, és akkor majdnem levágta a saját karját, hogy szabaduljon. Oldalt áll meg, messzebb az oltártól, mint Han és Pycta, de még így is érzi a sötét erők vonzását.*
~ Magához fogja őket rántani a sötétoltár… így nem fogják tudni befejezni a mágiatörést. ~
*Ha Quantall elsietne mellette, hogy a szürke elfhez és a fehérség nővéréhez rohanjon segíteni, akkor karját kitartva és elé lépve megállítja.*
- Várj még!
*A magas mennyezetre emeli tekintetét, ahol egy kovácsoltvas csillár függ alá, majdnem az oltár fölött van, de Hanlorenéktől kellő távolságra. Végigszalad pillantása a csillárt a magasban tartó kötélzeten, aminek a vége a csarnok átellenes oldalán egy falai kampóhoz van kötve. Lekapja hátáról hosszú íját. A cél, becslése szerint, olyan 50 lábnyira lehet.*
- Vigyázzatok!
*Kiáltja el magát, hogy a többieket ne érje teljesen felkészületlenül, hogy mire készül. Közben felajzza íját, feszíti az ideget, visszatartja a lélegzetét, hogy még pontosabban lőhesse el a nyílvesszőt, céloz. A kampóra kötött kötelet célozza és lő. Ha a találata célba ér, akkor a kötél elszakad, a csillár lezuhan, ami a súlyából és a becsapódás erejéből adódóan, a cirádás, hegyes míves kovácsolásaival a kövezetbe fúródik, ezzel pedig egy biztosító akadályt képez a sötétoltár, és az átoktörők között. Az oltártól, olyan 8 lábnyira, Han nővéréktől, olyan 15 lábnyira. Ha nem talál, akkor szinte azonnal egy újabb nyílvesszőt küld a kötélzethez.*
//Aktív képesség: sortűz //
*Ha, sikeresen kivitelezi a dolgot, akkor elvigyorodva Quantallra pillant.*
- Na, most már mehetsz hókuszpokuszolni és játszani a többi gyerekkel. Hajrá!
*Xotara egyelőre nem mozdul, az oldalsó védvonalon marad.*
3876. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-13 18:57:16
Üzenet elküldve: 2019-01-13 18:57:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A templom átka//
*Nemigen hat a szép szó, ezért aztán az egyszerűbb elráncigálós módszerrel próbálkozik a makacsabb embereknél. A gyermekek és nők elkísérése könnyebb. Ezzel tölti az időt, míg a mélységi nő meg em érkezik azzal a két világot jelentő szóval, amit a fülébe súg.
Hát nem kell itt a tömegeket mozgatniuk, hogy megtegyék... azt amiért ide jöttek, bármi is legyen az. Ő többnyire csak kísérő, de ha kell, hát aktív részese kíván lenni ennek Quantall oldalán, s ezzel a kompánia oldalán is.
Bólintva hagyja a következő célpontját az ajtónál dörömbölni, s masírozik egyenesen Quantall után befelé a templomba. Előtte a fényes hős lovag mutatja az utat, el sem téveszthetné a járást.*
*Nemigen hat a szép szó, ezért aztán az egyszerűbb elráncigálós módszerrel próbálkozik a makacsabb embereknél. A gyermekek és nők elkísérése könnyebb. Ezzel tölti az időt, míg a mélységi nő meg em érkezik azzal a két világot jelentő szóval, amit a fülébe súg.
Hát nem kell itt a tömegeket mozgatniuk, hogy megtegyék... azt amiért ide jöttek, bármi is legyen az. Ő többnyire csak kísérő, de ha kell, hát aktív részese kíván lenni ennek Quantall oldalán, s ezzel a kompánia oldalán is.
Bólintva hagyja a következő célpontját az ajtónál dörömbölni, s masírozik egyenesen Quantall után befelé a templomba. Előtte a fényes hős lovag mutatja az utat, el sem téveszthetné a járást.*
3875. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-13 13:36:43
Üzenet elküldve: 2019-01-13 13:36:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A templom átka//
*Ha fizikailag nem is, de fejben már nagyon fáradt. Szíve szerint hagyná is a fenébe ezt az egészet és elrohanna jó messzire távol az őrülettől, de nem teszi. Hogy miért, azt ő sem tudja. Talán csak kötelességből. Donr legalább teszi amit kért tőle és senki nem akadályozza őket. Kivéve persze az őrült aki ha tehetné még harapná is őket és akin ott vannak ugyan azok a jelek mint Donr-on is ott voltak. Hogy ennek van-e valami jelentősége, azt Quantall még nem tudja. Segít elvonszolni az ajtótól az őrültet. Ha szükséges földre is viszi, hogy utána Donr-nak csak fognia kelljen. Ha megjelenik Xot és elmondja mit talált akkor Quantall magához hívja Naty-t is mivel nem hagyná magára a lányt. Ha ez sikerül együtt mehetnek. Mikor odaérnek a bejárathoz akkor Quantall elsüti, azt a varázslatát amit a többiek már láthattak és ami után ismét fényes páncélú hős lesz belőle. Szóval némi motyogás után égnek emeli a kezeit és remélhetőleg egy ragyogó teljes vért jelenik meg rajta. Olyan mint múltkor. Ha ez sikerül akkor előre megy. A fajtás íjász, Naty pedig...Quantall nem akarná, hogy ő menjen előre. Teljes vértben neki nem eshet olyan könnyen baja és talán be is világítja a környezetet ezzel is segítve a többieket. Hogy a lányok milyen sorrendben követik azzal most nem foglalkozik. Igyekszik előre menni. Nem először van itt a templomban. Talán ezeket a részeket nem ismeri, de a főhajót keresi ahol az oltárnak is kell lennie.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfele nyúl mindkét kezével, melynek hatására fényből tetszőleges vértet formáz testére, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A felszerelés nem átadható.
*Ha fizikailag nem is, de fejben már nagyon fáradt. Szíve szerint hagyná is a fenébe ezt az egészet és elrohanna jó messzire távol az őrülettől, de nem teszi. Hogy miért, azt ő sem tudja. Talán csak kötelességből. Donr legalább teszi amit kért tőle és senki nem akadályozza őket. Kivéve persze az őrült aki ha tehetné még harapná is őket és akin ott vannak ugyan azok a jelek mint Donr-on is ott voltak. Hogy ennek van-e valami jelentősége, azt Quantall még nem tudja. Segít elvonszolni az ajtótól az őrültet. Ha szükséges földre is viszi, hogy utána Donr-nak csak fognia kelljen. Ha megjelenik Xot és elmondja mit talált akkor Quantall magához hívja Naty-t is mivel nem hagyná magára a lányt. Ha ez sikerül együtt mehetnek. Mikor odaérnek a bejárathoz akkor Quantall elsüti, azt a varázslatát amit a többiek már láthattak és ami után ismét fényes páncélú hős lesz belőle. Szóval némi motyogás után égnek emeli a kezeit és remélhetőleg egy ragyogó teljes vért jelenik meg rajta. Olyan mint múltkor. Ha ez sikerül akkor előre megy. A fajtás íjász, Naty pedig...Quantall nem akarná, hogy ő menjen előre. Teljes vértben neki nem eshet olyan könnyen baja és talán be is világítja a környezetet ezzel is segítve a többieket. Hogy a lányok milyen sorrendben követik azzal most nem foglalkozik. Igyekszik előre menni. Nem először van itt a templomban. Talán ezeket a részeket nem ismeri, de a főhajót keresi ahol az oltárnak is kell lennie.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfele nyúl mindkét kezével, melynek hatására fényből tetszőleges vértet formáz testére, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A felszerelés nem átadható.
3874. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-13 11:22:50
Üzenet elküldve: 2019-01-13 11:22:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A templom átka//
*Volt idő, amikor szépen kért, volt idő, amikor nem osztott utasításokat, gyakrabban használta a "szeretném" és a "kérem" szavakat, de ezek most azok az idők, amikor nincs helye bizonytalanságnak. Erős akaratra és olyan készségekre van szükség, ahol az erőtlen szavaknak nincs helyük.
Nem szeretne ő vezető lenni, sosem szeretett volna. Ő egy egyszerű szerzetes, aki évekig élt egymagában Erdőmélye vadonjában, olykor hónapokig sem hallva halandó szavakat, még a saját hangját sem.
Most pedig itt van, utasít és tettre sarkall, mert ezt kívánja tőle az Erdő Szíve. Ő maga is parancsot teljesít, a Fákban Lakóét, Eeyrét, ha úgy tetszik.
De nem csak parancsol, hanem cselekszik is, s rövid időn belül máris a sötétbe burkolózó templom belsejében ér talajt puhán, hogy félig guggoló állásban mérje fel lehetőségeit.
A templom ajtaját eltorlaszolták egy kőpaddal, s bár a csuhátlan csuhás jó erőben van, egymagának sokáig tartana elvonszolni onnan a holt súlyt. De van más is, ami miatt nem áll neki a bejárat megnyitásának. A meggyalázott oltárnál olyan küzdelem folyik, melyhez hasonlót már látott korábban, ám ez most mégis másnak tűnik.
Hanloren imádkozó alakját Arenih és pár csuhás tartja vissza attól, hogy az oltár átka magába kebelezze. A fény is feltűnik neki, ahogy földet ér, de csak pillanatokkal később jön rá, hogy a fény forrása ő maga. Zavartan pillant le a ruhája mellkasa felől kiszivárgó fénynyalábokra, majd egy mozdulattal szabadítja meg felsőtestét a ruhájának mellrészétől, hogy kibomolva utat engedjen a fény teljes erejének.
A sötétség ellensége a fény. Hanloren vállán is hasonló fények izzanak. Gyorsan dönt és mozdul előre az oltár felé.
Amikor odaér, bármennyire is bagatell cselekvésnek tűnik, megpróbálja elnyesni az elf papnőt húzó láthatatlan láncokat mágikus pengéjével. De ha ezzel nem ér el eredményt és a wegtoreni kard akadály nélkül siklik el az elf papnő alakja előtt, akkor belekapaszkodik Hanlorenbe, miközben a csuhások felé szól.*
- Tegyétek szabaddá az ajtót! Kint van a mágus és a nő is, akiken ilyen izzó jelek vannak! Szükségem van a segítségükre! *Nem tudja, hogy igaza van-e. Ahogy azt sem tudja, hogy valóban az izzás lehet-e az oltár átkának megtörésének kulcsa. Csak hisz. Töretlenül és kétségek nélkül.
Elkezdi minden erejével elhúzni Hanlorent az oltártól, hogy megszabadítsa őt a sötétből font, láthatatlan erőktől, melyek az életét fenyegetik, magában szótlan fohászt mormol az Erdő Szívéhez, hisz fizikai erején túl csak hitére támaszkodhat ezekben a vészterhes időkben.*
~ Nem ököl vagyok, hanem kar, mely az ütést indítja. Nem kar vagyok, hanem test, amelyhez a kar tartozik. Nem test vagyok, hanem a fénylő szellem a sötétségben, mely az erdőből ered. Az erdő fénye vagyok, az erdő fénye vagyok. A Fény vagyok... ~
*Volt idő, amikor szépen kért, volt idő, amikor nem osztott utasításokat, gyakrabban használta a "szeretném" és a "kérem" szavakat, de ezek most azok az idők, amikor nincs helye bizonytalanságnak. Erős akaratra és olyan készségekre van szükség, ahol az erőtlen szavaknak nincs helyük.
Nem szeretne ő vezető lenni, sosem szeretett volna. Ő egy egyszerű szerzetes, aki évekig élt egymagában Erdőmélye vadonjában, olykor hónapokig sem hallva halandó szavakat, még a saját hangját sem.
Most pedig itt van, utasít és tettre sarkall, mert ezt kívánja tőle az Erdő Szíve. Ő maga is parancsot teljesít, a Fákban Lakóét, Eeyrét, ha úgy tetszik.
De nem csak parancsol, hanem cselekszik is, s rövid időn belül máris a sötétbe burkolózó templom belsejében ér talajt puhán, hogy félig guggoló állásban mérje fel lehetőségeit.
A templom ajtaját eltorlaszolták egy kőpaddal, s bár a csuhátlan csuhás jó erőben van, egymagának sokáig tartana elvonszolni onnan a holt súlyt. De van más is, ami miatt nem áll neki a bejárat megnyitásának. A meggyalázott oltárnál olyan küzdelem folyik, melyhez hasonlót már látott korábban, ám ez most mégis másnak tűnik.
Hanloren imádkozó alakját Arenih és pár csuhás tartja vissza attól, hogy az oltár átka magába kebelezze. A fény is feltűnik neki, ahogy földet ér, de csak pillanatokkal később jön rá, hogy a fény forrása ő maga. Zavartan pillant le a ruhája mellkasa felől kiszivárgó fénynyalábokra, majd egy mozdulattal szabadítja meg felsőtestét a ruhájának mellrészétől, hogy kibomolva utat engedjen a fény teljes erejének.
A sötétség ellensége a fény. Hanloren vállán is hasonló fények izzanak. Gyorsan dönt és mozdul előre az oltár felé.
Amikor odaér, bármennyire is bagatell cselekvésnek tűnik, megpróbálja elnyesni az elf papnőt húzó láthatatlan láncokat mágikus pengéjével. De ha ezzel nem ér el eredményt és a wegtoreni kard akadály nélkül siklik el az elf papnő alakja előtt, akkor belekapaszkodik Hanlorenbe, miközben a csuhások felé szól.*
- Tegyétek szabaddá az ajtót! Kint van a mágus és a nő is, akiken ilyen izzó jelek vannak! Szükségem van a segítségükre! *Nem tudja, hogy igaza van-e. Ahogy azt sem tudja, hogy valóban az izzás lehet-e az oltár átkának megtörésének kulcsa. Csak hisz. Töretlenül és kétségek nélkül.
Elkezdi minden erejével elhúzni Hanlorent az oltártól, hogy megszabadítsa őt a sötétből font, láthatatlan erőktől, melyek az életét fenyegetik, magában szótlan fohászt mormol az Erdő Szívéhez, hisz fizikai erején túl csak hitére támaszkodhat ezekben a vészterhes időkben.*
~ Nem ököl vagyok, hanem kar, mely az ütést indítja. Nem kar vagyok, hanem test, amelyhez a kar tartozik. Nem test vagyok, hanem a fénylő szellem a sötétségben, mely az erdőből ered. Az erdő fénye vagyok, az erdő fénye vagyok. A Fény vagyok... ~
3873. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-13 08:22:44
Üzenet elküldve: 2019-01-13 08:22:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Xotara//
//Pycta, Hanloren, Quantall, Hanloren korábbi cselekvése alatti időben//
*Kissé később érkezik, mint a többiek, s a háttérben meghúzódva figyel. Több ideje akad gondolkodni, s felmérni a terepet, amit messziről kiválóan lát. Miközben a csapat többi tagja azonnal cselekszik, s ki-ki a maga helyét foglalja el, Xotarát semmi sem akadályozza meg abban, hogy a templomot körbejárja, s ellenőrizze, van-e másik ajtó. Szerencsével jár, mert a templom mögött apró faajtóra lel, melyet a papok általában zárva tartanak, hiszen igazából csak a személyzet használja. Pont akkora, hogy egy ember kényelmesen beléphessen rajta, s a templom hátsó részébe, a ravatalozóba jusson, szinte alig lehet észrevenni, de megtalálja. Ahogy közeledik nem zavarja meg senki, a templom hátulja üres, senki sem jár erre, s a kilincset lenyomva nyikorgás nélkül nyílik be sarokpántjain.
Minden gond nélkül visszajut a többiekhez, hogy felfedezéséről értesíthesse őket, így a csapat többi tagja, véleményét is figyelembe vehetik további cselekedeteik elől, kivéve Pycta, aki már bent tartózkodik.*
//Pycta, Hanloren, Quantall, Hanloren korábbi cselekvése alatti időben//
*Kissé később érkezik, mint a többiek, s a háttérben meghúzódva figyel. Több ideje akad gondolkodni, s felmérni a terepet, amit messziről kiválóan lát. Miközben a csapat többi tagja azonnal cselekszik, s ki-ki a maga helyét foglalja el, Xotarát semmi sem akadályozza meg abban, hogy a templomot körbejárja, s ellenőrizze, van-e másik ajtó. Szerencsével jár, mert a templom mögött apró faajtóra lel, melyet a papok általában zárva tartanak, hiszen igazából csak a személyzet használja. Pont akkora, hogy egy ember kényelmesen beléphessen rajta, s a templom hátsó részébe, a ravatalozóba jusson, szinte alig lehet észrevenni, de megtalálja. Ahogy közeledik nem zavarja meg senki, a templom hátulja üres, senki sem jár erre, s a kilincset lenyomva nyikorgás nélkül nyílik be sarokpántjain.
Minden gond nélkül visszajut a többiekhez, hogy felfedezéséről értesíthesse őket, így a csapat többi tagja, véleményét is figyelembe vehetik további cselekedeteik elől, kivéve Pycta, aki már bent tartózkodik.*
3872. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-13 03:19:20
Üzenet elküldve: 2019-01-13 03:19:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A templom átka//
-Segíts Úrnőm, mutasd meg a Fényt...
*Megremeg a hangja egy pillanatra, ahogy a "közeledő" oltárra tekint. Nem akarja tudni, mi fog történni, nem is akar rágondolni. Talán meghal, talán sötétség borul elméjére és ő is vigyorogva fogja osztani a halált, véres, fekete zászlókat hordozva... Behunyja a szemét és ismét imába fog, immáron fennhangon, kiszűrve mindent maga körül, beleértve a berobbanó ablakot is. Hallja ugyan az üvegcsörömpölést, Arenih vezényszavait és a kintről szűrődő hangokat, de egy pillanatra sem akarja megtörni az imát, szeme szinte felakad az erős koncentrációtól.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
-Segíts Úrnőm, mutasd meg a Fényt...
*Megremeg a hangja egy pillanatra, ahogy a "közeledő" oltárra tekint. Nem akarja tudni, mi fog történni, nem is akar rágondolni. Talán meghal, talán sötétség borul elméjére és ő is vigyorogva fogja osztani a halált, véres, fekete zászlókat hordozva... Behunyja a szemét és ismét imába fog, immáron fennhangon, kiszűrve mindent maga körül, beleértve a berobbanó ablakot is. Hallja ugyan az üvegcsörömpölést, Arenih vezényszavait és a kintről szűrődő hangokat, de egy pillanatra sem akarja megtörni az imát, szeme szinte felakad az erős koncentrációtól.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
3871. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-12 21:11:45
Üzenet elküldve: 2019-01-12 21:11:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A nulladik beteg//
*Pyctával, mint mindig, most is hamar közös nevezőre jutnak. A szürke elf minden további nélkül elfogadja a felvetéseit, hogy ha Artheniorban végeztek, akkor Thargiába mennek, legalábbis egy darabig, mert Xotara továbbra is úgy gondolja, hogy jobb lesz, ha elvonulva feltalálja magát. Persze, érzékeli, hogy szürke barátja inkább passzív, akárcsak ő, mint együttműködő, és mint mindig, bizonyára magában tart sok mindent, de Xotara nem kérdez rá semmire, mert az egyenes kérdések, mint mindig, csak még bonyolultabbá tennének mindent, az egyenes válaszoknak meg mindig híján voltak. Szóval, ő is csak bólint és hallgat.
A madár mintákat illetően megy tovább a tanakodás, de mivel nem jutnak sokra, a templomba térés mellett döntenek. Miután Xotara és Quantall igaz könnyeiket felitatták, fajtársa meggyógyítja még, akit tud, Pycta egy zöld varázsitallal, ebben besegít, a megviselt szőkeség pedig, támogatólag megpróbál lelket önteni a mágus fiúba, lassan összeszedelőzködik a csapat. Mind eközben a wegtoreni kard is megkerül, így már a szürke elf fegyverével, és az erdei irbiszével indul el a menet élén a templomhoz, Arenih atya és Hanloren után. Viszont, Xotara ott marad, és ahogy mondta, a temetés befejeztével maga is megy a szentházba, hogy ott is befejezzék a feladatot, helyreállítva Eeyr oltárát. Egy cseppet sem aggódik, nyugalommal tekint a dologra. A mágus fiú és a fehérség nővére mágiáját, bőszen elegendőnek véli a sikerhez. Sőt, az is megfordul a fejében, hogy mire odaér, Quantall és Hanloren már végez is. Ha mégis becsúszna valami gikszer, hát akkor majd Pyctával kard-suhogtatva, nyíl-záporozva besegítenek, hogy lekaszaboljanak néhányat a sötétség szolgáiból.*
//A templom átka//
*Xotara nem rohan, higgadtan vág keresztül a szinte apokaliptikus városon. Azonban, egy esetleges lázongó tömegbe való keveredést igyekszik elkerülni. Szóval, hosszú bőrkabátját összegombolva, gallérját a nyakára hajtva, osonós magánszámával suhan végig a sikátorokon, a zegzugos kis utcákon, meghúzódva az árnyak között, hogy szinte észrevétlenül érje el a templomteret. Azonban a szentháznál is tömeget lát, közöttük elégedetlenkedőket, meggyötörteket, szegényeket, gyerekeket, betegeket és a menetből is felismeri, akik ide jöttek. A kékvérű szőkeség az ajtó előtt, a lépcsősor tetején állva szól a néphez. Xotara nem aggódik miatta sem, Quantall is vele van, minden bizonnyal tudnak egymásra vigyázni, bár ha úgy látná szükségét, az esetleges támadó renitens alakokat kész lenne lenyilazni. Egyelőre nem is megy közelebb, csak távolról figyel, és várja, hogy bejussanak a templomba, ez a távolság pont megfelelő a jó célzáshoz. Nem érti, hogy miért lehet zárva a szentház, csak két eshetőséget tud elképzelni. Egyik, hogy Arenih atyáék védelmezően tettek így, a másik, hogy az elszabadult sötétség erői kebelezték be a templomot. Nem tudja, melyik a válasz, de elhúzza a száját. Pyctát nem látja, ezen is eltöpreng, miközben végigméri az épületet, hogy még hol lehetne bejutni. Eszébe jut, hogy megossza a többiekkel, hogy többen simán leemelhetnék az egyik ajtót a zsanérokról, de aztán úgy van vele, hogy azért egy templomba csak nem fog betörni, azért mindennek van határa. Persze, elvigyorodik a gondolatra, és szórakozottan jegyzi meg magában.*
~ A csuhások biztos az arany gyertyatartóikat féltik, hogy a tömeg megint kirámolja Eeyr házát. ~
*Aztán felvetődik benne, hogy a templomkert vége felőli oldalon lévő bejáratot talán nem zárták le, bár az túl egyszerűen hangzik, de eshetőségnek elegendő, hogy megnézze. Mivel a tömegen nem érez vérengzős lincselős hangulatot, és ha nem történik semmi, akkor a hátvéd posztot elhagyva kilép a sikátorból, és a tömeget megkerülve, a temető és a templomkert felől közelíti meg a szentházat, hogy megnézze a hátsó ajtót. Továbbra is figyel, hogy lehetőleg szúrjon szemet senkinek, a templom falához simulva jut el az ajtóhoz. Körbenéz, hogy a tömegből követte e valaki, ha nem, akkor lenyomja a kilincset. Ha az ajtó nyílik, akkor azonnal megy Quantallért, Natalaydáért, és próbálja feltűnés nélkül a hátsó ajtóhoz kísérni őket. A fejével int oldalra, hogy kövessék, és csak annyit súg nekik oda, hogy: *
- Hátsó ajtó...
*Egyértelmű, hogy jobb lesz, ha a népáradat kint marad, nem tudni mi zajlik az épületben, de a további felesleges áldozatok számát ezzel is csökkenthetik. Ha a mágus fiúra bárki csak csúnyán néz, vagy netalántán az útjukat próbálja állni valaki, Xotara nem fog habozni, hogy helybenhagyja az illetőt, akár többeket is feltartoztasson, ha szükséges. Quantallnak kell mindenek előtt épségben bejutnia.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.12 21:14:11
*Pyctával, mint mindig, most is hamar közös nevezőre jutnak. A szürke elf minden további nélkül elfogadja a felvetéseit, hogy ha Artheniorban végeztek, akkor Thargiába mennek, legalábbis egy darabig, mert Xotara továbbra is úgy gondolja, hogy jobb lesz, ha elvonulva feltalálja magát. Persze, érzékeli, hogy szürke barátja inkább passzív, akárcsak ő, mint együttműködő, és mint mindig, bizonyára magában tart sok mindent, de Xotara nem kérdez rá semmire, mert az egyenes kérdések, mint mindig, csak még bonyolultabbá tennének mindent, az egyenes válaszoknak meg mindig híján voltak. Szóval, ő is csak bólint és hallgat.
A madár mintákat illetően megy tovább a tanakodás, de mivel nem jutnak sokra, a templomba térés mellett döntenek. Miután Xotara és Quantall igaz könnyeiket felitatták, fajtársa meggyógyítja még, akit tud, Pycta egy zöld varázsitallal, ebben besegít, a megviselt szőkeség pedig, támogatólag megpróbál lelket önteni a mágus fiúba, lassan összeszedelőzködik a csapat. Mind eközben a wegtoreni kard is megkerül, így már a szürke elf fegyverével, és az erdei irbiszével indul el a menet élén a templomhoz, Arenih atya és Hanloren után. Viszont, Xotara ott marad, és ahogy mondta, a temetés befejeztével maga is megy a szentházba, hogy ott is befejezzék a feladatot, helyreállítva Eeyr oltárát. Egy cseppet sem aggódik, nyugalommal tekint a dologra. A mágus fiú és a fehérség nővére mágiáját, bőszen elegendőnek véli a sikerhez. Sőt, az is megfordul a fejében, hogy mire odaér, Quantall és Hanloren már végez is. Ha mégis becsúszna valami gikszer, hát akkor majd Pyctával kard-suhogtatva, nyíl-záporozva besegítenek, hogy lekaszaboljanak néhányat a sötétség szolgáiból.*
//A templom átka//
*Xotara nem rohan, higgadtan vág keresztül a szinte apokaliptikus városon. Azonban, egy esetleges lázongó tömegbe való keveredést igyekszik elkerülni. Szóval, hosszú bőrkabátját összegombolva, gallérját a nyakára hajtva, osonós magánszámával suhan végig a sikátorokon, a zegzugos kis utcákon, meghúzódva az árnyak között, hogy szinte észrevétlenül érje el a templomteret. Azonban a szentháznál is tömeget lát, közöttük elégedetlenkedőket, meggyötörteket, szegényeket, gyerekeket, betegeket és a menetből is felismeri, akik ide jöttek. A kékvérű szőkeség az ajtó előtt, a lépcsősor tetején állva szól a néphez. Xotara nem aggódik miatta sem, Quantall is vele van, minden bizonnyal tudnak egymásra vigyázni, bár ha úgy látná szükségét, az esetleges támadó renitens alakokat kész lenne lenyilazni. Egyelőre nem is megy közelebb, csak távolról figyel, és várja, hogy bejussanak a templomba, ez a távolság pont megfelelő a jó célzáshoz. Nem érti, hogy miért lehet zárva a szentház, csak két eshetőséget tud elképzelni. Egyik, hogy Arenih atyáék védelmezően tettek így, a másik, hogy az elszabadult sötétség erői kebelezték be a templomot. Nem tudja, melyik a válasz, de elhúzza a száját. Pyctát nem látja, ezen is eltöpreng, miközben végigméri az épületet, hogy még hol lehetne bejutni. Eszébe jut, hogy megossza a többiekkel, hogy többen simán leemelhetnék az egyik ajtót a zsanérokról, de aztán úgy van vele, hogy azért egy templomba csak nem fog betörni, azért mindennek van határa. Persze, elvigyorodik a gondolatra, és szórakozottan jegyzi meg magában.*
~ A csuhások biztos az arany gyertyatartóikat féltik, hogy a tömeg megint kirámolja Eeyr házát. ~
*Aztán felvetődik benne, hogy a templomkert vége felőli oldalon lévő bejáratot talán nem zárták le, bár az túl egyszerűen hangzik, de eshetőségnek elegendő, hogy megnézze. Mivel a tömegen nem érez vérengzős lincselős hangulatot, és ha nem történik semmi, akkor a hátvéd posztot elhagyva kilép a sikátorból, és a tömeget megkerülve, a temető és a templomkert felől közelíti meg a szentházat, hogy megnézze a hátsó ajtót. Továbbra is figyel, hogy lehetőleg szúrjon szemet senkinek, a templom falához simulva jut el az ajtóhoz. Körbenéz, hogy a tömegből követte e valaki, ha nem, akkor lenyomja a kilincset. Ha az ajtó nyílik, akkor azonnal megy Quantallért, Natalaydáért, és próbálja feltűnés nélkül a hátsó ajtóhoz kísérni őket. A fejével int oldalra, hogy kövessék, és csak annyit súg nekik oda, hogy: *
- Hátsó ajtó...
*Egyértelmű, hogy jobb lesz, ha a népáradat kint marad, nem tudni mi zajlik az épületben, de a további felesleges áldozatok számát ezzel is csökkenthetik. Ha a mágus fiúra bárki csak csúnyán néz, vagy netalántán az útjukat próbálja állni valaki, Xotara nem fog habozni, hogy helybenhagyja az illetőt, akár többeket is feltartoztasson, ha szükséges. Quantallnak kell mindenek előtt épségben bejutnia.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.12 21:14:11
3870. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-12 19:35:42
Üzenet elküldve: 2019-01-12 19:35:42
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A templom átka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Hanloren//
*A templomban zajló küzdelem valahogyan inkább lelki eredetű. Nem hat rá a hideg és a szél, de Hanloren ijedtsége körbelengi a helységet, s a derekát vonszoló papok arcára is kiül, ahogyan Arenih és ég felé fordított tekintettel kiált fel:*
- Tarts ki leány! Tarts ki! *A húzás erős, mintha lelkét akarnák kitépni testéből, s Hanloren kiáltására csak ordenáré gonosz kacaj a válasz. A kőbe vájt ujjai véres nyomokat hagynak, ahogyan kétségbeesetten igyekszik megkapaszkodni a redőkben, sikertelenül. Lassan, de biztosan magához vonzza az oltár, s bokája már a megalvatlan vértől ragacsos. Imája persze kitart, miképp Arenih is tartja vele a lépést, furcsa erő szállja meg mindkettejüket, majd hirtelen Hanloren vállán izzó tűzzel lobban fel a madár.*
- Most! Mondd tovább!!! *Ordít fel a pap.* Ti meg húzzátok!! *Hanloren derekáról lassan csúsznak le a kezek, de az utolsó pillanatban elrántódó kezét ragadják meg. Talán még van idő. Talán még megérkezhetnek a többiek. Az ima egyelőre annyi hatást ér el, hogy a húzó erő gyengébb. Abban a pillanatban, hogy a varázs nem sikerül, beláthatatlan következményekkel kell számolni a lánynak. Minden bátor tettnek van következménye. Hirtelen óriási erővel robban be a templom ablaka, melyre Han felfigyelhet.*
//Mindenki//
*A csapatot már nem lepik meg az őket ért, másoknak talán váratlan dolgok. Azt is lehetne mondani, hogy a végeláthatatlan hosszúságú kalandhoz felnőttek, bár tény, hogy sohasem vették fél vállról. Kitartásukért bizonyára díjazás jár majd, ha más nem, hát a városlakók elismerése, mert amint méltósággal besétálnak a tisztásra, könnyen megkönnyebbülten lélegeznek fel.*
- A hősök... *Suttogják többen a bemasírozó, olykor véráztatta, olykor szomorú tekintetű csapatra. Tény, hogy számos esetben megtörhettek volna, volt ki fizikailag, volt, ki lelkileg, s van, ki emlékeitől nem szabadulhat soha, mégis itt vannak. Talán a végső állomáshoz érve.*
//Pycta//
*A rövid utasításokra mindenki reagál, megszokták már, hogy az elf irányítóként lép fel. Eleddig nem csak ezt mutatta meg, hanem kiváló harctudását is. Fekete veretes páncélján néhol megül a hó, olvadt része halványan csillan meg a szürke fellegek alól előkúszó fénysugárban. Azonnal dönt, s a templom lépcsője felé nem talál akadályt, sebes léptekkel fut fel rajta, miközben Xauzur a lépcső aljában áll meg, s morogva figyeli az őrülten ajtót verdeső néhány embert. Pyctára nem figyelnek fel, arra sem, hogy gyakorlatilag majdnem mellettük kapaszkodik meg a széles peremben, mi a templomok falazatára oly jellemző. Nem kell sokáig másznia, hogy a bár csúszósnak tűnő, de recézett és bordázott kövezeten az első színes mintás ablakot elérje. Áttetsző az üveg, hisz a néhai Eeyr temploma a lelkekből, s az egekből származó fényre épült, muszáj azt befogadnia mindenhogyan. Óriási csattanással törik ki az üveg, s ugrása közben már felfigyelhet a két papra, kik a kétségbeesetten imádkozó Hanlorent húzzák el a vértől csöpögő, jelenleg furcsa mód rezonáló oltártól. Mellette Arenih össze sem rezzen a csörrenésre, olyannyira az imába merül. Pycta láthatott már hasonló jelenetet hiszen Xotara szintén így járt korábban, ahogyan az is feltűnhet neki, hogy bizony sem a papok, sem senki nem fogja az eltorlaszolt ajtót megnyitni, mert jelenleg nem képesek rá, azonban a kinti dübörgés jócskán behallatszik, így pontosan tudhatja a csoport mikor higgad le kint. Másra is felfigyelhet, mert hirtelen fényesebbé válik minden. A fény a mellkasára égett madármintából származik, Hanloren vállához hasonlóan, szikrázó tűzzel.*
//Quantall, Natalayda//
*Quantall is hamar feltalálja magát és egy percet sem késlekedik. A csapat összeszokott tagjaként lép közelebb, egyelőre akadálytalanul. Furcsa módon már az irbisz sem lép fel fenyegetően, mintha megszokta volna jelenlétüket. Donr némán bólint, s azonnal az egyik őrülthöz siet, majd megpróbálja a karjánál fogva elvonszolni. A mélységi hangjára senki sem reagál, csak azok az emberek, kik még eszüknél vannak. Igyekeznek mindenkit elhúzni a kaputól, több-kevesebb sikerrel. A létszámfölény megkérdőjelezhetetlen, így valószínűleg sikert is aratnak. Ha Quantall is megfogja a Donr által húzott őrültet, azon is észreveheti a jeleket, Fekélyes kelések a nyakon, tébolyult tekintet, habzó száj, bár ennek az orra vére is elered, miközben csattogó fogakkal próbálja kiszakítani magát a szorításból.
Natalayda is a lépcsőhöz siet a többiekkel*
- Hagyja, asszonyom, nem segít, már próbáltuk! Megtébolyodtak! *Mondja egy asszony, ki eddig sikertelenül próbálta nyugtatni, valószínűleg fiát, vagy férjét, ezt az emberre tapadt kosztól és vizenyős tekintettől nem lehet eldönteni. Az ékes hangú lányt támadás nem éri, azonban elkél a segítség, mert akadnak olyanok, kik még az ajtót támadják eszeveszett hévvel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Hanloren//
*A templomban zajló küzdelem valahogyan inkább lelki eredetű. Nem hat rá a hideg és a szél, de Hanloren ijedtsége körbelengi a helységet, s a derekát vonszoló papok arcára is kiül, ahogyan Arenih és ég felé fordított tekintettel kiált fel:*
- Tarts ki leány! Tarts ki! *A húzás erős, mintha lelkét akarnák kitépni testéből, s Hanloren kiáltására csak ordenáré gonosz kacaj a válasz. A kőbe vájt ujjai véres nyomokat hagynak, ahogyan kétségbeesetten igyekszik megkapaszkodni a redőkben, sikertelenül. Lassan, de biztosan magához vonzza az oltár, s bokája már a megalvatlan vértől ragacsos. Imája persze kitart, miképp Arenih is tartja vele a lépést, furcsa erő szállja meg mindkettejüket, majd hirtelen Hanloren vállán izzó tűzzel lobban fel a madár.*
- Most! Mondd tovább!!! *Ordít fel a pap.* Ti meg húzzátok!! *Hanloren derekáról lassan csúsznak le a kezek, de az utolsó pillanatban elrántódó kezét ragadják meg. Talán még van idő. Talán még megérkezhetnek a többiek. Az ima egyelőre annyi hatást ér el, hogy a húzó erő gyengébb. Abban a pillanatban, hogy a varázs nem sikerül, beláthatatlan következményekkel kell számolni a lánynak. Minden bátor tettnek van következménye. Hirtelen óriási erővel robban be a templom ablaka, melyre Han felfigyelhet.*
//Mindenki//
*A csapatot már nem lepik meg az őket ért, másoknak talán váratlan dolgok. Azt is lehetne mondani, hogy a végeláthatatlan hosszúságú kalandhoz felnőttek, bár tény, hogy sohasem vették fél vállról. Kitartásukért bizonyára díjazás jár majd, ha más nem, hát a városlakók elismerése, mert amint méltósággal besétálnak a tisztásra, könnyen megkönnyebbülten lélegeznek fel.*
- A hősök... *Suttogják többen a bemasírozó, olykor véráztatta, olykor szomorú tekintetű csapatra. Tény, hogy számos esetben megtörhettek volna, volt ki fizikailag, volt, ki lelkileg, s van, ki emlékeitől nem szabadulhat soha, mégis itt vannak. Talán a végső állomáshoz érve.*
//Pycta//
*A rövid utasításokra mindenki reagál, megszokták már, hogy az elf irányítóként lép fel. Eleddig nem csak ezt mutatta meg, hanem kiváló harctudását is. Fekete veretes páncélján néhol megül a hó, olvadt része halványan csillan meg a szürke fellegek alól előkúszó fénysugárban. Azonnal dönt, s a templom lépcsője felé nem talál akadályt, sebes léptekkel fut fel rajta, miközben Xauzur a lépcső aljában áll meg, s morogva figyeli az őrülten ajtót verdeső néhány embert. Pyctára nem figyelnek fel, arra sem, hogy gyakorlatilag majdnem mellettük kapaszkodik meg a széles peremben, mi a templomok falazatára oly jellemző. Nem kell sokáig másznia, hogy a bár csúszósnak tűnő, de recézett és bordázott kövezeten az első színes mintás ablakot elérje. Áttetsző az üveg, hisz a néhai Eeyr temploma a lelkekből, s az egekből származó fényre épült, muszáj azt befogadnia mindenhogyan. Óriási csattanással törik ki az üveg, s ugrása közben már felfigyelhet a két papra, kik a kétségbeesetten imádkozó Hanlorent húzzák el a vértől csöpögő, jelenleg furcsa mód rezonáló oltártól. Mellette Arenih össze sem rezzen a csörrenésre, olyannyira az imába merül. Pycta láthatott már hasonló jelenetet hiszen Xotara szintén így járt korábban, ahogyan az is feltűnhet neki, hogy bizony sem a papok, sem senki nem fogja az eltorlaszolt ajtót megnyitni, mert jelenleg nem képesek rá, azonban a kinti dübörgés jócskán behallatszik, így pontosan tudhatja a csoport mikor higgad le kint. Másra is felfigyelhet, mert hirtelen fényesebbé válik minden. A fény a mellkasára égett madármintából származik, Hanloren vállához hasonlóan, szikrázó tűzzel.*
//Quantall, Natalayda//
*Quantall is hamar feltalálja magát és egy percet sem késlekedik. A csapat összeszokott tagjaként lép közelebb, egyelőre akadálytalanul. Furcsa módon már az irbisz sem lép fel fenyegetően, mintha megszokta volna jelenlétüket. Donr némán bólint, s azonnal az egyik őrülthöz siet, majd megpróbálja a karjánál fogva elvonszolni. A mélységi hangjára senki sem reagál, csak azok az emberek, kik még eszüknél vannak. Igyekeznek mindenkit elhúzni a kaputól, több-kevesebb sikerrel. A létszámfölény megkérdőjelezhetetlen, így valószínűleg sikert is aratnak. Ha Quantall is megfogja a Donr által húzott őrültet, azon is észreveheti a jeleket, Fekélyes kelések a nyakon, tébolyult tekintet, habzó száj, bár ennek az orra vére is elered, miközben csattogó fogakkal próbálja kiszakítani magát a szorításból.
Natalayda is a lépcsőhöz siet a többiekkel*
- Hagyja, asszonyom, nem segít, már próbáltuk! Megtébolyodtak! *Mondja egy asszony, ki eddig sikertelenül próbálta nyugtatni, valószínűleg fiát, vagy férjét, ezt az emberre tapadt kosztól és vizenyős tekintettől nem lehet eldönteni. Az ékes hangú lányt támadás nem éri, azonban elkél a segítség, mert akadnak olyanok, kik még az ajtót támadják eszeveszett hévvel.*
3869. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-12 10:04:32
Üzenet elküldve: 2019-01-12 10:04:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A nulladik beteg//
*Az úton a templomba nem nagyon szólal meg, csak teszi a lábát egyiket a másik után Quantall mellett. Elhűlve látja, hogy a templom szinte ostrom alatt van szintén habzó szájú őrültek által. Ám most már Natalayda is jobban észnél van. Tőrét ugyan nem teszi messzire, ruhája alá rejti, ahol addig is pihent. Nem nagy mozdulat kell hozzá, ha véletlenül megint rátámadna valaki, de elsősorban igyekszik szép szóval megébreszteni az elborultakat. *
//A templom átka//
*Quantall kérésének eleget tesz, ám elsősorban arra gondol, hogy nehogy a hátába kerüljön támadólag valaki, s így is tesz. Oda-odapillant, mert közben ő is segít a gyerekeket és nőket félreterelni, de úgy érzi, ez végeláthatatlan, és ahhoz folyamodik, amit a mélységi nő tett a tisztáson. A lépcső tetejére lép, s bár koszos, néhol vérrel áztatott, megpróbálkozik a lehetetlennel.*
- Emberek! Mit tesztek? Hátráljatok a templomtól, engedjetek be minket! Segíteni jöttünk, de így nem megy! Térjetek észre! Engedjetek be!
*Nem tágít, lehet, hogy nekitámadnak, de akkor nem habozik megvédeni magát.*
*Az úton a templomba nem nagyon szólal meg, csak teszi a lábát egyiket a másik után Quantall mellett. Elhűlve látja, hogy a templom szinte ostrom alatt van szintén habzó szájú őrültek által. Ám most már Natalayda is jobban észnél van. Tőrét ugyan nem teszi messzire, ruhája alá rejti, ahol addig is pihent. Nem nagy mozdulat kell hozzá, ha véletlenül megint rátámadna valaki, de elsősorban igyekszik szép szóval megébreszteni az elborultakat. *
//A templom átka//
*Quantall kérésének eleget tesz, ám elsősorban arra gondol, hogy nehogy a hátába kerüljön támadólag valaki, s így is tesz. Oda-odapillant, mert közben ő is segít a gyerekeket és nőket félreterelni, de úgy érzi, ez végeláthatatlan, és ahhoz folyamodik, amit a mélységi nő tett a tisztáson. A lépcső tetejére lép, s bár koszos, néhol vérrel áztatott, megpróbálkozik a lehetetlennel.*
- Emberek! Mit tesztek? Hátráljatok a templomtól, engedjetek be minket! Segíteni jöttünk, de így nem megy! Térjetek észre! Engedjetek be!
*Nem tágít, lehet, hogy nekitámadnak, de akkor nem habozik megvédeni magát.*
3868. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-12 08:43:01
Üzenet elküldve: 2019-01-12 08:43:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A nulladik beteg//
*Quantall általában nem szokott sírni. Ha megsértik vagy másképp bántják akkor is magába fojtja a dolgot. Szóval most nagyon kiszolgáltatott állapotban van és tényleg jól esik neki Naty támogatása. Megfogja a lány vállán levő kezét és gyengéden megszorítja. Erre most nagy szüksége van. Kelleni fog neki valaki, aki mellette marad mert a mai nap már kikészítette a fiút lelkileg és még nincs vége. Xotara reakciója is sokat segít neki. Ki nem állhatja a fajtársait főleg a nőket, de a lány olyan őszintének hat. Ketten sírhatnak hát.*
-Köszönöm. Tényleg köszönöm.
*Az utasítást ezek után nem vette annak. Viszont jelen állapotában a viccet se értette. Csak bólintott és a többiekkel tartott. Pycta felajánlására és magyarázatára is csak bólintott. Nem egy megterhelő varázslat, de jól jött, hogy nem kell koncentrálnia. Fáradt már nagyon. Út közben egy lépésnél nem nagyon tervezett jobban eltávolodni Naty-tól. Úgy érezte most kell neki a lány közelsége. Próbálta összeszedni azért magát, de túl sok minden történt már aznap.*
//A templom átka//
*A templomhoz érve megnézte a tömeget Nem lepődött meg a dolgon. Magában ő is arra a megállapításra jutott mint Pycta aki hamar neki is állt a rendezkedésnek. Most Quantall se panaszkodik csak bólint. Naty-hoz fordul.*
-Kérlek figyeld a hátam és segíts elterelni a nőket és gyerekeket hátrább.
*Majd közelebb érve az ott lévőkhöz szól akik szintén igyekszenek az őrülteket lefogni. A hangjából érződik a fáradtság. Nem olyan szépen cseng mint mikor a madarakkal szemben állt ki.*
-Itt vagyunk és segíteni jöttünk. Nyugalom! Fogjuk le a háborodottakat, de ne bántsák őket. Próbáljuk meg elvinni őket az ajtó elől. Donr segítenél?
*Persze ő nem csak parancsokat osztogat. Kivenné a részét a dologból. Ha Donr veszi a lapot akkor ketten könnyen lefoghatnak egy tébolyodottat és arrébb vihetnek. Quantall sokat gyakorolta a kardforgatást ami azért az ügyességén meglátszik. Fajának hála pedig az ereje jobb mint egy átlag embernek kéne. Persze agyilag most nincs a toppon, de ketten talán el tudnak bánni egy emberrel. Ha utána rábízhatják azt valakire akkor a fejével int Donr-nak és visszamegy az ajtóhoz segíteni. Reméli nem történik semmi gond. Elege volt már a vérből.*
*Quantall általában nem szokott sírni. Ha megsértik vagy másképp bántják akkor is magába fojtja a dolgot. Szóval most nagyon kiszolgáltatott állapotban van és tényleg jól esik neki Naty támogatása. Megfogja a lány vállán levő kezét és gyengéden megszorítja. Erre most nagy szüksége van. Kelleni fog neki valaki, aki mellette marad mert a mai nap már kikészítette a fiút lelkileg és még nincs vége. Xotara reakciója is sokat segít neki. Ki nem állhatja a fajtársait főleg a nőket, de a lány olyan őszintének hat. Ketten sírhatnak hát.*
-Köszönöm. Tényleg köszönöm.
*Az utasítást ezek után nem vette annak. Viszont jelen állapotában a viccet se értette. Csak bólintott és a többiekkel tartott. Pycta felajánlására és magyarázatára is csak bólintott. Nem egy megterhelő varázslat, de jól jött, hogy nem kell koncentrálnia. Fáradt már nagyon. Út közben egy lépésnél nem nagyon tervezett jobban eltávolodni Naty-tól. Úgy érezte most kell neki a lány közelsége. Próbálta összeszedni azért magát, de túl sok minden történt már aznap.*
//A templom átka//
*A templomhoz érve megnézte a tömeget Nem lepődött meg a dolgon. Magában ő is arra a megállapításra jutott mint Pycta aki hamar neki is állt a rendezkedésnek. Most Quantall se panaszkodik csak bólint. Naty-hoz fordul.*
-Kérlek figyeld a hátam és segíts elterelni a nőket és gyerekeket hátrább.
*Majd közelebb érve az ott lévőkhöz szól akik szintén igyekszenek az őrülteket lefogni. A hangjából érződik a fáradtság. Nem olyan szépen cseng mint mikor a madarakkal szemben állt ki.*
-Itt vagyunk és segíteni jöttünk. Nyugalom! Fogjuk le a háborodottakat, de ne bántsák őket. Próbáljuk meg elvinni őket az ajtó elől. Donr segítenél?
*Persze ő nem csak parancsokat osztogat. Kivenné a részét a dologból. Ha Donr veszi a lapot akkor ketten könnyen lefoghatnak egy tébolyodottat és arrébb vihetnek. Quantall sokat gyakorolta a kardforgatást ami azért az ügyességén meglátszik. Fajának hála pedig az ereje jobb mint egy átlag embernek kéne. Persze agyilag most nincs a toppon, de ketten talán el tudnak bánni egy emberrel. Ha utána rábízhatják azt valakire akkor a fejével int Donr-nak és visszamegy az ajtóhoz segíteni. Reméli nem történik semmi gond. Elege volt már a vérből.*
3867. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-11 22:23:24
Üzenet elküldve: 2019-01-11 22:23:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A nulladik beteg//
*Nem válaszol semmit Xotara szavaira. Szerinte nem halt meg, de lejátszódott látomásról egyelőre nem beszél a mélységi nővel. A kevés válasz mellé túl sok kérdést vetne fel, így ezt későbbre hagyja.*
- Rendben. Úgy lesz. *Biccent kurtán a sötételf Selessel kapcsolatos megjegyzésére. Mintha egy másik életben lett volna, hogy otthagyta őket a toronynál. Legalábbis így sejti, hisz emlékei arról az időről nincsenek, vagyis elég ködösek még.
Emlékszik viszont a tharg küldetésre és arra is, hogy nem garantált semmit a hadúrnak. De egyelőre ezt a témát is félre kell tennie, mert más, sokkal égetőbbek állnak előttük.*
- Jól van, legyen. *Válaszol még Xotara monológjára, majd a többiekkel kezd foglalkozni.
Közben Quantall teljesen meggyógyítja a szőke embernő által leszúrtat, de a városiak elváltozásairól ő sem tud többet mondani. Amikor a mélységi férfi Csámpás mellé megy, hogy néma zokogással búcsúzzon társától, a csuhátlan csuhás pár percig kemény arccal figyeli, majd sóhajtva elfordul. El tudja képzelni, mit érez. Xauzur mellé lép és végigsimít a bundáján, szótlan köszöni meg az Erdő Szívének, hogy meghagyta neki a barátját.
Az ismeretlen szőke nő sem tud a kardjáról, de a különös stigmákról viszont igen. Elmondása szerint többüknek is hasonló jelek jelentek meg a testük más pontjain.*
- Bánj meggondoltan a hatalmaddal, mágus. *Emeli kezét Quantall felé, majd átad 1 Világoszöld varázsital-t a bordáját tört sebesültnek (Mesélő (Nyíl))
.*
- Ez segíteni fog. *Ha nem így gyógyul meg tőle azonnal, de az állapota mindenképp javulni fog.*
- Nem tudjuk, mi vár ránk a templomban, szükség lehet az erődre. *Mondja halkan a sötételf varázslónak, akinek már eddig is sokan köszönhetik az életüket. Köztük az erdőmélyi elf is.*
- Induljunk. Mind. *Int oda a városiaknak, majd maga mellé szólítja az irbiszt és megindul a város és a templom felé, amikor az egyikük megjelenik a kardjával. Halvány öröm csillan a haragoszöld szemekben, ahogy átveszi a kardot, majd egy villámgyors mozdulattal a hátára szíjazott heveder kardhüvelyébe csúsztatja.*
- Köszönöm. Ha ott végeztünk, elhozom nektek a gyógymódot. *Még nem tudja, miféle végkimenetele lesz ennek a templomi kalandnak, de nem szeretné elvenni a hitét a betegeknek. Ő mindent meg fog tenni és ha a Fákban Lakó úgy akarja, a gyógymód is meglesz.*
//A templom átka//
*A templom elé érve sajnos a már megszokott látvány fogadja őket. A kétszárnyú ajtót kívülről pár városi ostromolja, úgy tűnik, a sötétség újra megfertőzte pár városi elméjét, de az ajtó kitartani látszik.
A csuhátlan csuhás gyorsan felméri a helyzetet, de a megszállottak számát nem tartja számosnak, így a velük lévőkhöz szól, ha rajtuk nem tapasztalja újra az őrület jeleit.*
- Tartsátok vissza a megszállottakat. Xauzur, maradj! *Mondja, majd pár pillanatnyi gondolkodás után futva indul meg a templom felé. De nem a bejáratot választja, valószínűleg bentről torlaszolták el és okkal. Így a széles lépcsőn felfutva (vigyázva, nehogy a hótól csúszós lépcső a vesztét okozza), megkísérel felmászni a templom első falán, hogy elérje az ablakokat fent. Az épület masszív, faragott sziklákból emelt fala jó fogást kellene nyújtson a mászáshoz és erdőmélye szerzetese kiemelkedően agilis elf, így talán nem okoz gondot felküzdeni magát az első ablakig.
Ha sikerült felmásznia, akkor megveti a lábát a párkányon, kivonja mesterkardját és annak markolatával zúzza be a templom ablakát (ha templom, talán nem lőrésnyi ablakai vannak). Gyors mozdulatokkal utat csinál előre és máris beküzdi magát az betört ablakon.*
- Itt vagyunk, nyissátok ki a kaput! *Kiáltja le, remélve, hogy az ajtót eltorlaszolók felismerik őt, Arenih atyát keresi pillantásával, s ha eddig minden sikerült, úgy lemászik, majd biztonságos magasságból leugrik, hogy a vállán átgurulva tompítsa az esés erejét, s máris Hanlorent fürkészi. A papnő a megoldás kulcsa a mágus mellett, szükségük van rá.*
*Nem válaszol semmit Xotara szavaira. Szerinte nem halt meg, de lejátszódott látomásról egyelőre nem beszél a mélységi nővel. A kevés válasz mellé túl sok kérdést vetne fel, így ezt későbbre hagyja.*
- Rendben. Úgy lesz. *Biccent kurtán a sötételf Selessel kapcsolatos megjegyzésére. Mintha egy másik életben lett volna, hogy otthagyta őket a toronynál. Legalábbis így sejti, hisz emlékei arról az időről nincsenek, vagyis elég ködösek még.
Emlékszik viszont a tharg küldetésre és arra is, hogy nem garantált semmit a hadúrnak. De egyelőre ezt a témát is félre kell tennie, mert más, sokkal égetőbbek állnak előttük.*
- Jól van, legyen. *Válaszol még Xotara monológjára, majd a többiekkel kezd foglalkozni.
Közben Quantall teljesen meggyógyítja a szőke embernő által leszúrtat, de a városiak elváltozásairól ő sem tud többet mondani. Amikor a mélységi férfi Csámpás mellé megy, hogy néma zokogással búcsúzzon társától, a csuhátlan csuhás pár percig kemény arccal figyeli, majd sóhajtva elfordul. El tudja képzelni, mit érez. Xauzur mellé lép és végigsimít a bundáján, szótlan köszöni meg az Erdő Szívének, hogy meghagyta neki a barátját.
Az ismeretlen szőke nő sem tud a kardjáról, de a különös stigmákról viszont igen. Elmondása szerint többüknek is hasonló jelek jelentek meg a testük más pontjain.*
- Bánj meggondoltan a hatalmaddal, mágus. *Emeli kezét Quantall felé, majd átad 1 Világoszöld varázsital-t a bordáját tört sebesültnek (Mesélő (Nyíl))
.*- Ez segíteni fog. *Ha nem így gyógyul meg tőle azonnal, de az állapota mindenképp javulni fog.*
- Nem tudjuk, mi vár ránk a templomban, szükség lehet az erődre. *Mondja halkan a sötételf varázslónak, akinek már eddig is sokan köszönhetik az életüket. Köztük az erdőmélyi elf is.*
- Induljunk. Mind. *Int oda a városiaknak, majd maga mellé szólítja az irbiszt és megindul a város és a templom felé, amikor az egyikük megjelenik a kardjával. Halvány öröm csillan a haragoszöld szemekben, ahogy átveszi a kardot, majd egy villámgyors mozdulattal a hátára szíjazott heveder kardhüvelyébe csúsztatja.*
- Köszönöm. Ha ott végeztünk, elhozom nektek a gyógymódot. *Még nem tudja, miféle végkimenetele lesz ennek a templomi kalandnak, de nem szeretné elvenni a hitét a betegeknek. Ő mindent meg fog tenni és ha a Fákban Lakó úgy akarja, a gyógymód is meglesz.*
//A templom átka//
*A templom elé érve sajnos a már megszokott látvány fogadja őket. A kétszárnyú ajtót kívülről pár városi ostromolja, úgy tűnik, a sötétség újra megfertőzte pár városi elméjét, de az ajtó kitartani látszik.
A csuhátlan csuhás gyorsan felméri a helyzetet, de a megszállottak számát nem tartja számosnak, így a velük lévőkhöz szól, ha rajtuk nem tapasztalja újra az őrület jeleit.*
- Tartsátok vissza a megszállottakat. Xauzur, maradj! *Mondja, majd pár pillanatnyi gondolkodás után futva indul meg a templom felé. De nem a bejáratot választja, valószínűleg bentről torlaszolták el és okkal. Így a széles lépcsőn felfutva (vigyázva, nehogy a hótól csúszós lépcső a vesztét okozza), megkísérel felmászni a templom első falán, hogy elérje az ablakokat fent. Az épület masszív, faragott sziklákból emelt fala jó fogást kellene nyújtson a mászáshoz és erdőmélye szerzetese kiemelkedően agilis elf, így talán nem okoz gondot felküzdeni magát az első ablakig.
Ha sikerült felmásznia, akkor megveti a lábát a párkányon, kivonja mesterkardját és annak markolatával zúzza be a templom ablakát (ha templom, talán nem lőrésnyi ablakai vannak). Gyors mozdulatokkal utat csinál előre és máris beküzdi magát az betört ablakon.*
- Itt vagyunk, nyissátok ki a kaput! *Kiáltja le, remélve, hogy az ajtót eltorlaszolók felismerik őt, Arenih atyát keresi pillantásával, s ha eddig minden sikerült, úgy lemászik, majd biztonságos magasságból leugrik, hogy a vállán átgurulva tompítsa az esés erejét, s máris Hanlorent fürkészi. A papnő a megoldás kulcsa a mágus mellett, szükségük van rá.*
3866. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-11 21:38:13
Üzenet elküldve: 2019-01-11 21:38:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A templom átka//
*A termet betöltő ordításra összerezzen, de folytatja az imát. Igyekszik kizárni mindent, ahogy Arenih is tanácsolta. Dacol a félelemmel, nem ringatja magát abba a hitbe, hogy le tudja gyűrni a sötétséget. Csak a kiűzés lehet a céljuk.*
-Ne!
*Kiált fel ijedtében, ahogy a számára láthatlan kezek vállánál fogva kezdik húzni. Az atyát elengedve próbál a templom sima felületén fogást találni szabad kezével, a medállal még mindig a tenyerében ujjai a templom jéghideg kövére tapadnak. Alighanem hamar elöntené a kétségbeesés, ha nem fonódnának kezek derekára, hogy visszatartsák a húzást.*
-Ha nem kotródsz el, semmivé leszel! A Fényben nincs helye árnynak!
*Hunyja le a szemét és ha tud, újfent imádkozásba kezd. A remény mindig ott motoszkált a fejében, de ez már több annál. Győzhetnek.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
*A termet betöltő ordításra összerezzen, de folytatja az imát. Igyekszik kizárni mindent, ahogy Arenih is tanácsolta. Dacol a félelemmel, nem ringatja magát abba a hitbe, hogy le tudja gyűrni a sötétséget. Csak a kiűzés lehet a céljuk.*
-Ne!
*Kiált fel ijedtében, ahogy a számára láthatlan kezek vállánál fogva kezdik húzni. Az atyát elengedve próbál a templom sima felületén fogást találni szabad kezével, a medállal még mindig a tenyerében ujjai a templom jéghideg kövére tapadnak. Alighanem hamar elöntené a kétségbeesés, ha nem fonódnának kezek derekára, hogy visszatartsák a húzást.*
-Ha nem kotródsz el, semmivé leszel! A Fényben nincs helye árnynak!
*Hunyja le a szemét és ha tud, újfent imádkozásba kezd. A remény mindig ott motoszkált a fejében, de ez már több annál. Győzhetnek.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
3865. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-11 17:38:20
Üzenet elküldve: 2019-01-11 17:38:20
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A templom átka//
//A nulladik beteg//
*Amint hőseink a templomhoz érnek, ismételten szokatlan látványban lehet része, bár talán ez már nem is meglepő. A templom méltóságteljes tornya előttük magasodik, s a mellette lévő szemetes udvart hó lepi el, mely most is szállingózik. A szél csitult már, nem fúj annyira, így kevéssé érezhető hidegnek az idő. Akár kellemesnek is mondható volna, ha nem lenne a szokványos forgatag, mely Pycta, Natalayda, Quantall életében oly megszokottá vált. A templom ajtó zárva, előttük néhány zavarodott ember üti, vágja ököllel azt, láthatóan be akarnak jutni. Szerencsére jóval kevesebb az őrült, mint imént, mert sokan csitítják őket, azonban az őrültek, mintha nem vennének tudomást róluk. Több asszony már sír, s gyerekek sivalkodnak a háttérben kezükbe temetett arccal. Vér még nem folyik, furcsa mód az erőszakosság a templom ajtó verdesésén kívül nem jellemző, így talán nem lesz szükség kardra és íjra. Talán végre Natalayda is elteheti a kését, hogy más erejét vethesse be. Ki tudja? Annyi bizonyos, hogy Hanloren és a papok vélhetően bent vannak, ezt a csapat tagjai feltételezhetik, mert Han a papokkal vonult el. Kérdés mit csinál bent, s ha csinál valamit, vajon az milyen hatással van rá, egyáltalán életben van-e még.*
//A nulladik beteg//
*Amint hőseink a templomhoz érnek, ismételten szokatlan látványban lehet része, bár talán ez már nem is meglepő. A templom méltóságteljes tornya előttük magasodik, s a mellette lévő szemetes udvart hó lepi el, mely most is szállingózik. A szél csitult már, nem fúj annyira, így kevéssé érezhető hidegnek az idő. Akár kellemesnek is mondható volna, ha nem lenne a szokványos forgatag, mely Pycta, Natalayda, Quantall életében oly megszokottá vált. A templom ajtó zárva, előttük néhány zavarodott ember üti, vágja ököllel azt, láthatóan be akarnak jutni. Szerencsére jóval kevesebb az őrült, mint imént, mert sokan csitítják őket, azonban az őrültek, mintha nem vennének tudomást róluk. Több asszony már sír, s gyerekek sivalkodnak a háttérben kezükbe temetett arccal. Vér még nem folyik, furcsa mód az erőszakosság a templom ajtó verdesésén kívül nem jellemző, így talán nem lesz szükség kardra és íjra. Talán végre Natalayda is elteheti a kését, hogy más erejét vethesse be. Ki tudja? Annyi bizonyos, hogy Hanloren és a papok vélhetően bent vannak, ezt a csapat tagjai feltételezhetik, mert Han a papokkal vonult el. Kérdés mit csinál bent, s ha csinál valamit, vajon az milyen hatással van rá, egyáltalán életben van-e még.*
3864. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-10 01:27:27
Üzenet elküldve: 2019-01-10 01:27:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nairada//
- Szívesen elkísérlek!
*Bólint határozottan. Tulajdonképpen még ez a leghasznosabb dolog, amit most megtehet. Mondhatni céltalanul érkezett ebbe a templomba és az a könyv is borzalmas volt, ami elsőre még jónak ígérkezett. A legjobb része ennek a napnak, hogy Nairadával elbeszélgetett. Egy egyszerű társalgás, mely amúgy semmibe sem kerül, kirántotta őt a magányból és a kilátástalanságból. Számára nagyon is megérte betérni erre a helyre.*
~ Még a végén hálát adok Eeyrnek, hogy mindez az ő templomában történt~
*Maga is mulatságosnak véli ezt a gondolatot, hiszen nem is Eeyr hívő.*
- Most nem volna okos egyedül sétálgatnod. Viszont nekem sem az.
*Mosolyog Nairadára. Kicsit sem érzi úgy, hogy ezzel tenne szívességet. Az, hogy férfi, még önmagában nem életbiztosítás egy nő számára, a harchoz meg sokat nem konyít. Ettől függetlenül megtenne, amit csak lehet, ha úgy adódik.*
- Szívesen elkísérlek!
*Bólint határozottan. Tulajdonképpen még ez a leghasznosabb dolog, amit most megtehet. Mondhatni céltalanul érkezett ebbe a templomba és az a könyv is borzalmas volt, ami elsőre még jónak ígérkezett. A legjobb része ennek a napnak, hogy Nairadával elbeszélgetett. Egy egyszerű társalgás, mely amúgy semmibe sem kerül, kirántotta őt a magányból és a kilátástalanságból. Számára nagyon is megérte betérni erre a helyre.*
~ Még a végén hálát adok Eeyrnek, hogy mindez az ő templomában történt~
*Maga is mulatságosnak véli ezt a gondolatot, hiszen nem is Eeyr hívő.*
- Most nem volna okos egyedül sétálgatnod. Viszont nekem sem az.
*Mosolyog Nairadára. Kicsit sem érzi úgy, hogy ezzel tenne szívességet. Az, hogy férfi, még önmagában nem életbiztosítás egy nő számára, a harchoz meg sokat nem konyít. Ettől függetlenül megtenne, amit csak lehet, ha úgy adódik.*
3863. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-09 20:10:54
Üzenet elküldve: 2019-01-09 20:10:54
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A templom átka//
*A papok eltorlaszolják a templom ajtaját, s tartani is próbálják. Szinte rögtön ezt követően ütemes dübbenések hallatszódnak kintről, mintha valaki, vagy valakik az ajtót próbálnák betörni, persze sikertelenül. Arenih mereven bólint a kérdésre:*
- A válladon... felizzott, miközben imádkoztál. Nem ismerem ezt a fohászt! *Szinte irigykedve néz a lányra, valahol, mintha azt érezné, az ő évtizedes munkája is kevés volt ahhoz, hogy ilyen tiszta és ártatlan hitet elérjen, mint a lány.*
- Próbáld újra! Segítek! *Mosolyog Hanra, mintha nem is létezne a kinti harsogás és zúgás, mintha nem rúgnák, ütnék a templom kapuját. Lassan, ha Han is engedi óvatosan megfogja a lány kezét, s ha az oltár felé fordul, vele együtt teszi azt. A talizmánnak különösebb jelentőséget nem tulajdonít, valószínűleg láthatott már ilyet.*
- Zárj ki mindent... *Suttogja halkan, s lehunyja szemét, majd tekintetét az ég felé fordítja, s imádkozni kezd a lánnyal. Abban a pillanatban felizzik a madár a lány vállán, mihelyst elkezdik, s az oltár ismét megremegni látszik, majd néhány ujjnyit visszább húzódik a vérfolt.*
- TAKAROOODJ!!! MEG...HAAALSZ!! *Rövid de iszonytatóan hangos ordítás, mely visszahangzik a falak között, s ezt követően, mintha Han vállait markolnák meg két oldalról erőteljesen. A lány fájdalmat érezhet, s gyengébb húzást, mintha nem lenne elég ereje támadójának.*
- TAKAROODJ!!! *Hanloren mást is érezhet. Derekára kezek fonódnak, s visszafelé kezdik húzni. A két pap az, felismerheti őket, megpróbálják megkísérelni a lehetetlent, s a sötét úr haragjával vetekednek.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.09 20:11:20
*A papok eltorlaszolják a templom ajtaját, s tartani is próbálják. Szinte rögtön ezt követően ütemes dübbenések hallatszódnak kintről, mintha valaki, vagy valakik az ajtót próbálnák betörni, persze sikertelenül. Arenih mereven bólint a kérdésre:*
- A válladon... felizzott, miközben imádkoztál. Nem ismerem ezt a fohászt! *Szinte irigykedve néz a lányra, valahol, mintha azt érezné, az ő évtizedes munkája is kevés volt ahhoz, hogy ilyen tiszta és ártatlan hitet elérjen, mint a lány.*
- Próbáld újra! Segítek! *Mosolyog Hanra, mintha nem is létezne a kinti harsogás és zúgás, mintha nem rúgnák, ütnék a templom kapuját. Lassan, ha Han is engedi óvatosan megfogja a lány kezét, s ha az oltár felé fordul, vele együtt teszi azt. A talizmánnak különösebb jelentőséget nem tulajdonít, valószínűleg láthatott már ilyet.*
- Zárj ki mindent... *Suttogja halkan, s lehunyja szemét, majd tekintetét az ég felé fordítja, s imádkozni kezd a lánnyal. Abban a pillanatban felizzik a madár a lány vállán, mihelyst elkezdik, s az oltár ismét megremegni látszik, majd néhány ujjnyit visszább húzódik a vérfolt.*
- TAKAROOODJ!!! MEG...HAAALSZ!! *Rövid de iszonytatóan hangos ordítás, mely visszahangzik a falak között, s ezt követően, mintha Han vállait markolnák meg két oldalról erőteljesen. A lány fájdalmat érezhet, s gyengébb húzást, mintha nem lenne elég ereje támadójának.*
- TAKAROODJ!!! *Hanloren mást is érezhet. Derekára kezek fonódnak, s visszafelé kezdik húzni. A két pap az, felismerheti őket, megpróbálják megkísérelni a lehetetlent, s a sötét úr haragjával vetekednek.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.09 20:11:20
3862. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-07 17:42:16
Üzenet elküldve: 2019-01-07 17:42:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Nagyot dobban a szíve, ahogy a hang süvöltve tölti be a termet. Kintről immáron csak tompán szűrődik be a kiabálás, magukra maradtak.
Óvatosan lép be az oltár vélt bűvkörébe oldalán a csuhással, megszorítva annak kezét, némi erőt kölcsönözve.*
-A madár?
*Zavartan néz az atyára, de nem foglalkozik a dologgal a továbbiakban. Nem akarja elterelni a gondolatait, kiváltképp a bőrébe vájt fekete madárra nem. Minden rettenet, félelem és kudarc ellenére egyetlen célja van, megtörni az átkot az oltáron.
Letérdelve engedi el az atyát, hogy reszkető kezét zsebébe dugva előkotorja belőle a nap talizmánt, mit még Mertheliontól kapott. Kezei közé fogva kulcsolja imára a kezét, hunyja be szemét, hogy ne gondoljon másra, csak a Fényre, mely átjárja a lelket, melegen simogat és sosem hagy cserben, ha tiszta szívvel fordul felé az ember.*
-Ma elhagyod e szent helyet.
*Sziszegi vetve még egy utolsó pillantást az oltárra, majd imádkozni kezd.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
*Nagyot dobban a szíve, ahogy a hang süvöltve tölti be a termet. Kintről immáron csak tompán szűrődik be a kiabálás, magukra maradtak.
Óvatosan lép be az oltár vélt bűvkörébe oldalán a csuhással, megszorítva annak kezét, némi erőt kölcsönözve.*
-A madár?
*Zavartan néz az atyára, de nem foglalkozik a dologgal a továbbiakban. Nem akarja elterelni a gondolatait, kiváltképp a bőrébe vájt fekete madárra nem. Minden rettenet, félelem és kudarc ellenére egyetlen célja van, megtörni az átkot az oltáron.
Letérdelve engedi el az atyát, hogy reszkető kezét zsebébe dugva előkotorja belőle a nap talizmánt, mit még Mertheliontól kapott. Kezei közé fogva kulcsolja imára a kezét, hunyja be szemét, hogy ne gondoljon másra, csak a Fényre, mely átjárja a lelket, melegen simogat és sosem hagy cserben, ha tiszta szívvel fordul felé az ember.*
-Ma elhagyod e szent helyet.
*Sziszegi vetve még egy utolsó pillantást az oltárra, majd imádkozni kezd.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
3861. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-06 23:02:13
Üzenet elküldve: 2019-01-06 23:02:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Estrothim//
*A férfi szavaira csak halvány mosoly jelenik meg arcán egy bólintás kíséretében. Mosolya azonban mintha kissé keserű lenne, de semmiképp sem őszinte.*
- Így van, lehetséges!
*Nem kezdi el kifejteni, hogy érte ott vajmi kevéssé aggódnak. Nem is igazán tudna bárkit is mondani, akiről azt gondolná, aggódik érte jelen pillanatban. Kriyon talán... Bár neki most van más aggódnia valója is.*
- Elvileg nem, azzal mennék vissza, aki elkísért ide. Ő tett egy kis kitérőt a kovács felé, bár már jó ideje nem jött vissza.
~Csak nem esett baja...~
- Talán jobb is volna megnéznem, mi van vele...
*Igaz, azt mondta neki Kriyon, várja meg itt mindenképp, és nyomós oka volt erre. Nairada azonban nem akar napestig tétlenül ülni a templomban, miközben lehet, hogy a félelf már nem is él. Nyilván ez az utolsó, amire gondolni akar, de számolnia kell ezzel is.*
- Mondd csak, nem volna kedved elkísérni arrafelé?
*A férfi szavaira csak halvány mosoly jelenik meg arcán egy bólintás kíséretében. Mosolya azonban mintha kissé keserű lenne, de semmiképp sem őszinte.*
- Így van, lehetséges!
*Nem kezdi el kifejteni, hogy érte ott vajmi kevéssé aggódnak. Nem is igazán tudna bárkit is mondani, akiről azt gondolná, aggódik érte jelen pillanatban. Kriyon talán... Bár neki most van más aggódnia valója is.*
- Elvileg nem, azzal mennék vissza, aki elkísért ide. Ő tett egy kis kitérőt a kovács felé, bár már jó ideje nem jött vissza.
~Csak nem esett baja...~
- Talán jobb is volna megnéznem, mi van vele...
*Igaz, azt mondta neki Kriyon, várja meg itt mindenképp, és nyomós oka volt erre. Nairada azonban nem akar napestig tétlenül ülni a templomban, miközben lehet, hogy a félelf már nem is él. Nyilván ez az utolsó, amire gondolni akar, de számolnia kell ezzel is.*
- Mondd csak, nem volna kedved elkísérni arrafelé?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122