[Az Alrishul Ház visszatérése]
*Jó kedve van, hiszen már megszokott területen bandukol. Bár az ő bizalma a Harmadik felé is csak erőltetett, megelőlegezett. Főleg az öccse és az anyjától kapott levél miatt van. De ez is természetes, hiszen a nő sem férkőzött a bizalmába a lovagnak, csupán gyönyörűen hangzó ékes szavakkal, ígéretekkel dobálózott. Most végre ki fog derülni, hogy mi is a valódi akarata. Tényleg az-e, akinek mondja magát.
Akki élcelődésére tekintete némi szigort, s dühöt sugároz.*
"Ostoba, gondolkozz! Miért adtam vissza a nyakéket, ha nem bízhatsz bennem? He? Azt hiszed más különben érdekelt volna, hogy függővé tett? Tőlem remeghettél volna ott, a szoba közepén... De nem tettem, mert rád is tekintettel vagyok! Most pedig mégis kételkedsz bennem?"
*Semmit sem szól, csak dühösen megcsóválja a fejét, s az elfhez lép, hogy kiakassza a medált.*
"Remélem, nem csinálsz semmi ostobaságot!"
*Nem csinált. Ryrin meglepődve tapasztalta, hogy meg sem próbálta megakadályozni. De akkor miért tette?*
"Ifjúság, bolondság! Ez a szélsőségesség az egyik gyenge pontod lehet!"
*Megelégedve bólint az elf felé, majd figyelmesen végighallgatja a Sysif felé intézett kérdést. Nem szól bele, mert nem az ő dolga. Ugyan a szavát adta, hogy segít a férfinek kutakodni, most nem szól semmit. Ha visszatért, majd akkor megteszi, ami tőle telik. Bárhogy is alakul az elkövetkezendő néhány óra.
Vulren felszabadultabb hangon szól Akkihoz, s ez Ryrin figyelmét sem kerüli el. Persze nem arra gondol, hogy eddig a lány mást mutatott magából, mint aki valójában, hanem arra, hogy nem tévedett a lovag, mikor a kettőjük között izzó parázsra felfigyelt.*
-Ha visszatérek, válaszokkal fogok szolgálni, az bizonyos. Hogy milyenekkel, az rajtatok is múlik. Jó kutakodást!
*Elmosolyodik, majd vélhetően Sysiffel együtt indul el a szokásos úton Szervília légvára felé. Várja már a találkozás pillanatát, mert neki is rengeteg kérdése van már, s láthatja ismét a testvérét.*