//Egy kis kirándulás - Worenth//
*Akkor tér magához, amikor ismét lakott térbe érkeznek.*
~Ez lenne Arthenior?~
*Soha nem járt itt, ez tény. A látvány tehát teljesen új számára. Megállni és nézelődni azonban nincs idejük. Meggyorsított tempóval haladnak tovább az egyre szélesedő úton, mígnem elérik a hatalmas templomot. Már onnan kintről is látszik nagyjából annak belső elrendezése, hiszen az ajtó sarkig kitárva. Mielőtt megszólalhatna, Worenth kiköti a lovat. Ezt akarta volna felajánlani, de sebaj. Akkor hát segít bevinni a cuccot. Befelé menet gondosan körbenéz, hogy felmérje az épületet. De hiába, a sarkok annyira homályosak, hogy alig lát el odáig. Lepakolnak a mester által megjelölt helyre.*
-Valóban, érzem a mágia áramlását.
*Nem tudja valójában, hogy most csak bemeséli magának, vagy tényleg így van-e, de bensői pezsegnek, mióta beléptek. Talán a mágia jelenlététől ennyire izgatott, vagy valóban hatalmas mennyiségű mágikus energia teng a templom légterében.
Komor arccal tekint vissza Worenthre, mikor az felvilágosítja a jelenlegi helyzetről. Engedelmesen bólint, s ha mestere is indulni készül, akkor be is lép a könyvtárba.*
~Független ág, szél ág. Merre vannak?~
*Szorgosan keresgél a polcokon, hátha talál valamit a keresendőekkel kapcsolatban. Nem is telik bele egy perc, Worenthnek igaza lett: egy csuhás lép oda hozzá a háta mögül.*
-Üdvözlöm, fiatalember! *Idősnek néz ki ráncban bővelkedő arca miatt, bár alig haraphat az ötvenévesek kenyerébe. Valószínűleg a sötét megedzette arcát a sok hunyorítás után. Hangja az az érces, de mégis bizalomgerjesztő.* Mi járatban szerény könyvtárunkban?
*Mikor Eireni odafordul, a férfi tudomásul veszi, hogy nem egy kölyökkel van dolga. Termetében sem éppen néz ki annak, de aki annyit látott már, mint ő, meg tudja mondani bizonyos dolgokról az ember korát. De nem tágít eddigi modorától, az valószínűleg szembetűnő lenne.
Eirenit szinte szóhoz sem hagyja jutni, azonnal folytatja.*
-De persze ez buta kérdés, hiszen mégis miért nézne be ide bárki is, ha nem az itt rejlő tudomány miatt, eh? Hehehe...
*Látván, hogy az már nem szándékozik tovább beszélni, Eireni a szólás jogáért nyúl.*
-A mesteremmel, Worenth Yosdennel érkeztem ide. Bár nem tudom a mester szándékait, valószínűleg csak gyors átutazóban vagyunk itt.
*Belenéz a kezében lévő könyvbe. Az embernek ismerős a könyv. Ezerszer olvasta már azelőtt.*
-Eredet: Szélmágia. Érdekes könyv. Az egyik személyes kedvencem.
*Bőszen bólogat, közben próbál Eireni látókörébe bújni.*
-Részletesen, logikusan levezeti a szélmágia alapjait, annak a kialakulását. Mítosz, vagy valóság? Ki tudja. Egy biztos: varázslat. A varázslat pedig nagyon is részese a valóságnak és a mitológiának is.
*Látszólag elvan magának a férfi. Kész saját magának is előadást tartani kedvenc könyvéről. Persze, Eirenit érdekli, bár kicsit idegesítő a figurája. Tűri, mi mást tehetne? Na meg kíváncsi a többire.*
~Enyhén bohókás ez a szerzetes, vagy minek nevezzem. De muszáj kiigazítást kérnem valakitől. Nem vagyok én elveszett, de ha egy könyvtár ekkora, akkor bőven szükségem van némi segítségre.~