*És ott áll, nyakában a kötéllel, minden idők egyik legnagyobb mágusa, Lorew Mazoral. Az ügyeletes tiszt pedig buzgón olvassa fel a vádakat, amik ellen vétett. Meg kell hagyni, szép hosszú lista.*
- Közrendű életére tört, testi épségét veszélyeztette, kis értékű tárgyakat tulajdonított el...
- Ez most a lopás? *szúrja közbe Lorew a kérdést. Minek cifrázni? És nem is volt nagy dolog... Mondjuk ezért nevezhetik kis értékűnek...*
- Sértett, rágalmazott *folytatja a tiszt köhintés kíséretében* Másokat tévedésbe ejtett, hazug hitben tartott *azok valóban szép napok voltak* A közbiztonságot veszélyeztette, Arthenior ellen fellázadt, kémkedett, démonokkal paktált le, és minden halandó kiirtásán fáradozott. Az ítélet pedig: halál.
*Megborzong. Valahol annyira szép, annyira dicsőséges lenne így meghalni. A sok halandó élet, amely már kioltódott az ő munkássága miatt, az bizony nem tér vissza csak azért, mert ő lógni fog. Ezt minden jelenlévő tudná. És Lorew pofátlan vigyora is pontosan erről tanúskodna. "Hiába öltök meg, a szeretteitek nem térnek vissza. Nem vár rájuk semmi, az élőholtak által széttépett maradványaik elrohadnak a földben." Mennyire szeretne azok szemébe nézni, akiket miatta ért veszteség. De erről le kell mondania, és abbahagyni a fantáziálgatást, van még dolga.
Felpattan a földről, és kilép a templom kapuja elé. A törvényeket már átnyálazta, nagyjából csak a háromnegyede igaz rá, erőszakot például még senkin nem tett. Ami késik persze, az nem múlik. A másik papiros, amit a kezében tart, az a kezelésének részletei. "2. nap: a beteg szörnyű állapotban van, noha már nem életveszélyben. A beszéde még mindig zavaros, de egyre tisztábbak a szavak. Valami halálról beszél, és mindenféle borzalmakról, amiket átélt. A külseje alapján bele sem merek gondolni, min mehetett keresztül." Persze. Tény, nekik biztos nem volt még olyan nagyszerű napjuk. "5. nap: Végre értelmes mondatokban beszél, noha még mindig nem fogja fel a külvilágot, egyre csak a halálról beszél. Hogy találkozott vele, megérintette, közeledett, távolodott, de mégsem ragadta el soha. Talán sosem fog magához térni, ami az átélt trauma után nem lenne meglepő." Nos, aztán mégis sikerült neki, a nyolcadik napon érték el az áttörést. "8. nap: Végre tudatánál van. A bájitalokat még mindig elutasítja, de már felfogja a környezetét, és válaszol a kérdésekre. Azt állítja, nem tudja, mi történt vele." A többi már lényegtelen. Azóta eltelt még két nap, ő pedig úgy döntött, távozik. Nincs szüksége tovább a pátyolgatásra, noha érdekelte, mi történt vele, amíg nem volt tudatánál. Csoda, hogy nem csavarodott be véglegesen. De ha már így alakult, akkor... szüksége van egy kis friss levegőre, és nyugalomra.*