Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-29 13:12:46
Üzenet elküldve: 2012-02-29 13:12:46
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Anherira végigméri a Templom bejáratát, majd belép oda. A félhomályhoz lassan hozzászokik a szeme, majd körülnéz. Legelőször a tekintetét a magasba emeli, és látja, hogy a templom mennyezete rettentő magasan van, ezeket oszlopok tartják, melynek lábai mellett két-két szobor áll. Az oszlopok között egyenesen előre tekintve áll egy hatalmas kőoltár, súlyos zöld lepellel borítva. Anherira kezét végigfuttatja az egyik pad szélén, majd leül egy kicsit. A szüleire, és a testvéreire gondol. "Anyám, azt hiszem, soha nem tudna megbocsájtani. Ha élne, akkor se. Mégis, mi a francot keresek én itt?" sóhajt egyet. "Különben is, apám mindig azt mondta, amíg élt, hogy a papoktól rengeteg varázslatot lehet és kell is elsajátítani. Ez lehet hogy igaz, de most még erre egyelőre nem szánok időt. Először meg kéne ismernem a várost." Elmélkedéséből az egyik kisebb helyiség nyíló ajtaja, amin egy pap lépett ki, aki aztán el is tűnt egy másik pappal a templomkert felé vezető úton. Anherira sem időzik sokat, elindul a Temető irányába, hogy ott is körülnézzen.*
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-28 19:44:33
Üzenet elküldve: 2012-02-28 19:44:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Alee reakcióján nem csodálkozik. Az köszön a papnak és foglalkozik vele, így Zemi inkább odébb kullog, majd visszaül a padra Aleera mögött. Csendben számolgatni kezdi a padló darabjait, miközben hallgatja a rövid mondandót. Mikor észreveszi hogy vége, kérdőn felvont szemöldökkel figyel a másikra.*
- Mi? Ennyi? Most komolyan keresni akarsz egy másik csuhást? Ez miért nem jó?
*kérdi felháborodottan. Hirtelen fel is pattant a padról, mielőtt beszélni kezdett. Egyik kezével a pap felé mutogat, miközben a másikkal hitetlenkedve hadonászik. Végül jobb híján visszaül a padra. Karjait mellkasa előtt keresztbe fonja, lábait előre kinyújtja.*
- Mi? Ennyi? Most komolyan keresni akarsz egy másik csuhást? Ez miért nem jó?
*kérdi felháborodottan. Hirtelen fel is pattant a padról, mielőtt beszélni kezdett. Egyik kezével a pap felé mutogat, miközben a másikkal hitetlenkedve hadonászik. Végül jobb híján visszaül a padra. Karjait mellkasa előtt keresztbe fonja, lábait előre kinyújtja.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-28 14:33:11
Üzenet elküldve: 2012-02-28 14:33:11
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul Ház Visszatérése//
*A hóarcú férfi feltekint a szélesen elébe táruló éggömb ívszeletére. A kozmikus megfigyelések mindig is a kedvencei közé tartoztak a tanoncnak. Furcsa, most is tanoncként tekint magára, pedig most ő a Szél Templomának főszolgája. Megkeresi a Napfivérek csillagképet, majd végighordozza tekintetét egészen a Pegazusig. A Napfivérek mindig sárgás fényintezitással lüktetnek, a Pegazus szárnyai pedig ezüstfehéren, ahogy szoktak. Van egy égitest, mely igen ritka vendég a csillagképben. A csillogó, sziporkázó fénypontok között előkerül a keresett égi tünemény. Csak halvány körvonalak jellemzik, kékes derengés fogja közre a fehér szálkavonalakat. A gnóm mechanikusok mesterműve, a csillaglátó cső nélkül ki sem lehetne venni a részleteit. "Arthenior Csillaga." Így nevezik, már aki ismeri. Ritkán mutatja meg magát fényességében. "Bizton egy saját fénnyel nem rendelkező kristálygolyóbis lehet." Véli a Deraion nevet felvett ifjú. "Ha a Pegazus szárnyai kitárulnak akkor fénypászmáik sugara a rejtett csillagra vetülnek és az felragyog!" Ez az idő nem most van, hisz nem tapasztal semmi rendkívülit. Rögzíti a csillagállásokat egy vastag pergamenre. "Ez kész." Formás tekercset készít, majd elindul, hogy visszatérjen szálláshelyére. Hosszú a lépcsők sora, de a felvonóbaleset óta senki sem akar az egyszerűbb útra térni.
A férfi bensőjében gondolat születik, vágy és óhaj, ami tettekre sarkallja az évszázadokig ide-oda csapódó másik tudatot. Deraion mágus testet akar magának, egyedülit. Nincs több osztozkodás, ez az entitásszerű élet. Újra akarja élni egykori ifjúságát, a léha örömöket, a bor mámorát, a falánkságot, s a buja testiséget. Nem akar majd Szerviestanitta előtt kósza szellemként megjelenni, hanem úgy, mint aki mindent visszaszerzett és most a mágusnő jön majd soron, hogy kiheverhetetlen veszteség érje. A hóarcú ifjú férfin kidagadnak az erek, fulladás kínozza, szemei elkerekednek és hitetlenkedve csodálkoznak. A tekercs kiesik a kezéből, s a lépcsőre roskad. Ez már a vég. Szemei előtt utolsó emlékként a Pegazus csillagképe virít, s felragyog a kék kristálygolyó, mielőtt az ifjú tudat végképp kihunyna. Az elernyedt test nyílásain füst tör elő, de csak kérészidőre van idekint. Visszatér a testbe, s az megremeg, izzad, vért könnyezve feltekint. Artikulátlan kiáltása végigvezet a lépcsősor alatt. A tudathordozó füstszemek végleg elillannak, s test lett ismét végső trónszéke Deraion királyságának.*
*A hóarcú férfi feltekint a szélesen elébe táruló éggömb ívszeletére. A kozmikus megfigyelések mindig is a kedvencei közé tartoztak a tanoncnak. Furcsa, most is tanoncként tekint magára, pedig most ő a Szél Templomának főszolgája. Megkeresi a Napfivérek csillagképet, majd végighordozza tekintetét egészen a Pegazusig. A Napfivérek mindig sárgás fényintezitással lüktetnek, a Pegazus szárnyai pedig ezüstfehéren, ahogy szoktak. Van egy égitest, mely igen ritka vendég a csillagképben. A csillogó, sziporkázó fénypontok között előkerül a keresett égi tünemény. Csak halvány körvonalak jellemzik, kékes derengés fogja közre a fehér szálkavonalakat. A gnóm mechanikusok mesterműve, a csillaglátó cső nélkül ki sem lehetne venni a részleteit. "Arthenior Csillaga." Így nevezik, már aki ismeri. Ritkán mutatja meg magát fényességében. "Bizton egy saját fénnyel nem rendelkező kristálygolyóbis lehet." Véli a Deraion nevet felvett ifjú. "Ha a Pegazus szárnyai kitárulnak akkor fénypászmáik sugara a rejtett csillagra vetülnek és az felragyog!" Ez az idő nem most van, hisz nem tapasztal semmi rendkívülit. Rögzíti a csillagállásokat egy vastag pergamenre. "Ez kész." Formás tekercset készít, majd elindul, hogy visszatérjen szálláshelyére. Hosszú a lépcsők sora, de a felvonóbaleset óta senki sem akar az egyszerűbb útra térni.
A férfi bensőjében gondolat születik, vágy és óhaj, ami tettekre sarkallja az évszázadokig ide-oda csapódó másik tudatot. Deraion mágus testet akar magának, egyedülit. Nincs több osztozkodás, ez az entitásszerű élet. Újra akarja élni egykori ifjúságát, a léha örömöket, a bor mámorát, a falánkságot, s a buja testiséget. Nem akar majd Szerviestanitta előtt kósza szellemként megjelenni, hanem úgy, mint aki mindent visszaszerzett és most a mágusnő jön majd soron, hogy kiheverhetetlen veszteség érje. A hóarcú ifjú férfin kidagadnak az erek, fulladás kínozza, szemei elkerekednek és hitetlenkedve csodálkoznak. A tekercs kiesik a kezéből, s a lépcsőre roskad. Ez már a vég. Szemei előtt utolsó emlékként a Pegazus csillagképe virít, s felragyog a kék kristálygolyó, mielőtt az ifjú tudat végképp kihunyna. Az elernyedt test nyílásain füst tör elő, de csak kérészidőre van idekint. Visszatér a testbe, s az megremeg, izzad, vért könnyezve feltekint. Artikulátlan kiáltása végigvezet a lépcsősor alatt. A tudathordozó füstszemek végleg elillannak, s test lett ismét végső trónszéke Deraion királyságának.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-28 11:19:58
Üzenet elküldve: 2012-02-28 11:19:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Alee felugrik, amint a pap megjelenik, Zemina azonban hatalmasat taknyol. Alee nem tud visszafolytnani egy kárörvendő kacajt ahogy a másik feltápászkodik. A papnak köszön, de egyelőre nem akar közelebbi kapcsolatba kerülni vele, inkább valami felelős személyt kerítene.*
-Öhm... jó napot uram... én keresnék valakit. Aki a mágia felsőbb köreiben jártas, és esetleg segíthetne vagy tanáccsal láthatna el egy kérdésben amit csak ennek a személynek tennék fel ha nem bánja.
*mondja kedvesen mosolyogva, reméli a pap elég segítőkész lesz Zemina reakciójától függetlenül is, mert csakugyan aggasztja ami a karjával történt és szeretné megtudni mi ez az egész amibe belecsöppent.*
-Öhm... jó napot uram... én keresnék valakit. Aki a mágia felsőbb köreiben jártas, és esetleg segíthetne vagy tanáccsal láthatna el egy kérdésben amit csak ennek a személynek tennék fel ha nem bánja.
*mondja kedvesen mosolyogva, reméli a pap elég segítőkész lesz Zemina reakciójától függetlenül is, mert csakugyan aggasztja ami a karjával történt és szeretné megtudni mi ez az egész amibe belecsöppent.*
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-27 16:43:30
Üzenet elküldve: 2012-02-27 16:43:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Zemi elgondolkozik a hallottakon. A tíz év tanulást túl soknak tartja. Ha vannak közte nagyobb szünetek és kóborolhat közben, azt csak-csak elviselné, de hogy folyamatosan... Felvetül benne egy kérdés, melyet lehet, hogy nem kellene feltennie. Elvégre a másik múltjával kapcsolatos. Azt viszont, ahogyan az erdőben is lereagálta Alee a történteket, nem biztos, hogy bolygatni kellene. Jobb híján máskorra halasztja a kérdést és tovább hallgat.
Mikor látja a másik elkerekedett szemeit, hangos nevetésben tör ki. Kis híján még a padról is leesik, csakhogy annak oldalán letett lába sikeres támaszt nyújt. Ennek ellenére időbe telik, míg megtalálja ismét a megfelelő helyzetet, így inkább felül.*
- Csibém, mégis hol éltél eddig? Ha azt sem tudod mi az a pad, akkor mit tudsz egyáltalán?
*kérdi teljesen hitetlenkedve. Tekintetét kérdőn emeli a másikra, miközben hirtelen megjelenik egy csuhás alak a háta mögött.*
- Kérem, ne hangoskodjanak ennyire!
*szólal meg azonnal. A félvér hatalmasat ugrik és most már sikeresen le is esik a padról.*
- Hogy az a... Mégis mit képzel? Nem tanult egy kis illemet?
*tör ki belőle a kérdés. A pap bocsánatot kér és kezet nyújt, melyet a fél-elf odébb lök és a padba kapaszkodva felkel.*
- Helyesbítek, ez is van olyan veszélyes, mint az a szikla az erdőben. Kavics, kavics, tehát egy kutya. Vagy szikla... édes mindegy. Maga meg hagyjon békén!
*mordul a csuhásra, aki még mindig azzal nyüstöli, hogy nem kell-e neki segítség.*
Mikor látja a másik elkerekedett szemeit, hangos nevetésben tör ki. Kis híján még a padról is leesik, csakhogy annak oldalán letett lába sikeres támaszt nyújt. Ennek ellenére időbe telik, míg megtalálja ismét a megfelelő helyzetet, így inkább felül.*
- Csibém, mégis hol éltél eddig? Ha azt sem tudod mi az a pad, akkor mit tudsz egyáltalán?
*kérdi teljesen hitetlenkedve. Tekintetét kérdőn emeli a másikra, miközben hirtelen megjelenik egy csuhás alak a háta mögött.*
- Kérem, ne hangoskodjanak ennyire!
*szólal meg azonnal. A félvér hatalmasat ugrik és most már sikeresen le is esik a padról.*
- Hogy az a... Mégis mit képzel? Nem tanult egy kis illemet?
*tör ki belőle a kérdés. A pap bocsánatot kér és kezet nyújt, melyet a fél-elf odébb lök és a padba kapaszkodva felkel.*
- Helyesbítek, ez is van olyan veszélyes, mint az a szikla az erdőben. Kavics, kavics, tehát egy kutya. Vagy szikla... édes mindegy. Maga meg hagyjon békén!
*mordul a csuhásra, aki még mindig azzal nyüstöli, hogy nem kell-e neki segítség.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-27 10:11:22
Üzenet elküldve: 2012-02-27 10:11:22
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Miután elindultak, Alee alól hirtelen kiugranak a lábai és hanyatt vágódik egy nyikkanás kíséretében. Ez a piszok nem átallotta tényleg felrúgni. A segítő kezet félrelökve, kissé morcosan, de magától kel fel.*
-Persze persze jól vagyok... ez is okvetlen muszáj volt mi?*kérdi rosszmájúan és elhúzza a száját. Leporolja magát, és tovább indul a templom felé. Mikor odaérnek Zemina beles az ajtón, de megjegyzésére Alee nem reagál semmit, a kérdésre viszont válaszol:*
-Az elmúlt tíz évet tanulással töltöttem. Nem akarom egyből folytatni, és de igen, úgy gondolom megnézetem a karom valakivel aki ért a mágiához.
*mondja elgondolkodva, és belép a templomba. Akárhogy is, nem tudja megállni, hogy legalább egy pár pillanatig ne gyönyörködjön el annak méretein és belső felépítésén. "A Levegő Temploma mi...?" kérdi álmélkodva magától, majd társa után siet aki egy padra helyezkedett közben.*
-Nem is gondoltam volna hogy ilyen kulturáltan is lehet köveken ücsörögni...*mondja kerekre tágult szemmel Alee, de hangja csöpög a gúnytól. Jobb híján fogja magát és leül Zemina mellé, és várakozó álláspontot vesz fel. Előbb utóbb csak megjelenik valaki, akitől legalábbis tanácsot kérhet, vagy elmondhatja neki mi történt.*
-Persze persze jól vagyok... ez is okvetlen muszáj volt mi?*kérdi rosszmájúan és elhúzza a száját. Leporolja magát, és tovább indul a templom felé. Mikor odaérnek Zemina beles az ajtón, de megjegyzésére Alee nem reagál semmit, a kérdésre viszont válaszol:*
-Az elmúlt tíz évet tanulással töltöttem. Nem akarom egyből folytatni, és de igen, úgy gondolom megnézetem a karom valakivel aki ért a mágiához.
*mondja elgondolkodva, és belép a templomba. Akárhogy is, nem tudja megállni, hogy legalább egy pár pillanatig ne gyönyörködjön el annak méretein és belső felépítésén. "A Levegő Temploma mi...?" kérdi álmélkodva magától, majd társa után siet aki egy padra helyezkedett közben.*
-Nem is gondoltam volna hogy ilyen kulturáltan is lehet köveken ücsörögni...*mondja kerekre tágult szemmel Alee, de hangja csöpög a gúnytól. Jobb híján fogja magát és leül Zemina mellé, és várakozó álláspontot vesz fel. Előbb utóbb csak megjelenik valaki, akitől legalábbis tanácsot kérhet, vagy elmondhatja neki mi történt.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-27 06:55:51
Üzenet elküldve: 2012-02-27 06:55:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A válaszon elneveti magát. Egészen jó kedve lett hirtelen, bár ez nem meglepő. Úgy tűnik a bosszantó kis liba képes jó társaság is lenni.*
- Mit szólnál inkább egy anya lánya kapcsolathoz, csibém? Ha már tyúk vagyok... Na jó, azért annyira nem vagyok öreg!
*vágja rá saját gondolatára azonnal, miközben beéri a másikat. Ott gondol egyet és gyorsan megpróbálja felrúgni Aleet, hogy az kezdjen hozzászokni a gondolathoz. Ha ez sikerül és nem kezd el hisztizni, akkor természetesen felsegíti, megkérdezi rendben van-e, majd megy tovább.
Hamarosan el is érik a templomot. Zemina először csak beles az ajtón, majd kissé bátortalanul, de belép a nagy térbe.*
- Nem szeretem azokat a helyeket, ahol ekkora a csend...
*motyogja. Reméli, hogy Aleera nem kezd el nevetni. Elvégre láthatta az emléket, mely okot ad minderre. Az okot, mely részben arról is tehet, hogy a félvér természete olyan, amilyen.*
- Na és? Mi a terved a templomban? Csak nem azért vagy itt te is, hogy mágiát tanulj? Nem hiszem, hogy a karod miatt idefáradtál volna...
*mondja, miközben halkan és röviden felnevet. Kissé keserűre sikeredik a megnyilvánulás. A fél-elf tekintetében minduntalan ott kószálnak a felidézett emlékek és ezek nyomást gyakorolnak hangulatára.*
- Azt hiszem... keresnünk kellene egy papot. Vagy csak itt maradni és hagyni, hogy ők találjanak meg minket.
*mondja, s ismét felnevet, valamivel őszintébben. "Hú de ügyes vagy, szórd csak az idióta poénokat! Nem szenvedett még eleget?" szól magára viselkedése miatt. Ezen gondolatoktól elhúzza száját, de annyira nem hülye, hogy válaszoljon is magának, némiképp ingerülten. Körbenéz, de nem lát sehol szóra érdemesnek tartott személyt, Aleen kívül. Tehát nem lát csuhásokat. Lehuppan egy kőpadra, majd hanyatt dől rajta. Köpenye biztosítja a kellemes meleget hátának és nem engedi megérezni a pad tényleges hidegét.*
- Látod? Ha már kövön ücsörögsz, legalább ilyenen tedd, amiről nehezebb leesni... A város tele van padokkal, nem is beszélve a templomkertről. Miért nem ott csendesedtél el? Bár... ha jobban belegondolok nem is baj! Így legalább tudtam egy jót veszekedni.
*vallja be, meglepően furcsállva ezt önmagától. "Ne kotyogj annyit! Tényleg olyan vagy, mint egy tyúk!" szól magára.*
- De azért remélem, hogy szárnyaim még nincsenek...
*motyogja maga elé.*
- Mit szólnál inkább egy anya lánya kapcsolathoz, csibém? Ha már tyúk vagyok... Na jó, azért annyira nem vagyok öreg!
*vágja rá saját gondolatára azonnal, miközben beéri a másikat. Ott gondol egyet és gyorsan megpróbálja felrúgni Aleet, hogy az kezdjen hozzászokni a gondolathoz. Ha ez sikerül és nem kezd el hisztizni, akkor természetesen felsegíti, megkérdezi rendben van-e, majd megy tovább.
Hamarosan el is érik a templomot. Zemina először csak beles az ajtón, majd kissé bátortalanul, de belép a nagy térbe.*
- Nem szeretem azokat a helyeket, ahol ekkora a csend...
*motyogja. Reméli, hogy Aleera nem kezd el nevetni. Elvégre láthatta az emléket, mely okot ad minderre. Az okot, mely részben arról is tehet, hogy a félvér természete olyan, amilyen.*
- Na és? Mi a terved a templomban? Csak nem azért vagy itt te is, hogy mágiát tanulj? Nem hiszem, hogy a karod miatt idefáradtál volna...
*mondja, miközben halkan és röviden felnevet. Kissé keserűre sikeredik a megnyilvánulás. A fél-elf tekintetében minduntalan ott kószálnak a felidézett emlékek és ezek nyomást gyakorolnak hangulatára.*
- Azt hiszem... keresnünk kellene egy papot. Vagy csak itt maradni és hagyni, hogy ők találjanak meg minket.
*mondja, s ismét felnevet, valamivel őszintébben. "Hú de ügyes vagy, szórd csak az idióta poénokat! Nem szenvedett még eleget?" szól magára viselkedése miatt. Ezen gondolatoktól elhúzza száját, de annyira nem hülye, hogy válaszoljon is magának, némiképp ingerülten. Körbenéz, de nem lát sehol szóra érdemesnek tartott személyt, Aleen kívül. Tehát nem lát csuhásokat. Lehuppan egy kőpadra, majd hanyatt dől rajta. Köpenye biztosítja a kellemes meleget hátának és nem engedi megérezni a pad tényleges hidegét.*
- Látod? Ha már kövön ücsörögsz, legalább ilyenen tedd, amiről nehezebb leesni... A város tele van padokkal, nem is beszélve a templomkertről. Miért nem ott csendesedtél el? Bár... ha jobban belegondolok nem is baj! Így legalább tudtam egy jót veszekedni.
*vallja be, meglepően furcsállva ezt önmagától. "Ne kotyogj annyit! Tényleg olyan vagy, mint egy tyúk!" szól magára.*
- De azért remélem, hogy szárnyaim még nincsenek...
*motyogja maga elé.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-27 03:42:21
Üzenet elküldve: 2012-02-27 03:42:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Amikor már alaposan megnézi Kinartoth Drekton tőrét, ő visszateszi azt a helyére.*
- Szóval szeret éjszakánként iszogatni félhomályban. Én is szeretem azt. Gyakran iszogatom a... *Itt eszébe jut, hogy a kastélyában szokott iszogatni, ám nem akarja ezt megemlíteni. Nem szeretné, ha csupán ezért lenne szimpatikus a nőnek. Bár ezóta már rájöhetett, hogy pénzes, de egy kastélyról szót ejteni már túl sok lenne egyelőre. Úgyhogy az elakadt mondatot máshogy fejezi be, mint ahogy be akarta.*
"Upsz! Majdnem kimondtam, hogy van egy kastélyom. Óvatosabbnak kell lennem. Még azt hiszi, hogy le akarom nyűgözni a vagyonommal. Az pedig igen csak távol áll tőlem. Senki se kedveljen pusztán azért, mert gazdag vagyok. Sose vágnék fel ezzel másoknak."
- Tehát gyakran iszogatom a kis házacskámban egyedül. Főleg én is éjszakánként szeretek inni. Tudja mivel sötételf vagyok, sokkal jobban szeretem a sötétséget, mint a nappalt. A nappalt nem szeretem. Túl fényes minden, túl erős fényben pompázik a táj. Most hull a hó, általában szürke az ég.. Ezt az időjárást sokkal jobban kedvelem. És az esőt is. De a napsütéses időt ki nem állhatom. Imádom a sötétséget és a szürke égboltot. Azok az én barátaim.
*Amikor Kinartoth megemlíti azt, hogy Drekton olvashatna neki a fogadóban, elmosolyodik.*
- Ez nagyon jó ötlet. Tudja mit? A fógadóban nem szívesen olvasnék a sok züllött alak között magának, ráadásul nincs is nálam könyv. De mi lenne, ha rendelnénk valami innivalót majd és fent az ön vagy az én általam kivett szobában meginnánk, miközben én mesélek valamit magának. Beszélgetnénk, én néha mesélnék valamit.. Történeteket tudok mesélni. Méghozzá szép történeteket. Tudja régen rengeteget olvastam. Mostanában nincs annyi időm rá. Imádom a történeteket, meséket. Lenyűgöznek.
*Drekton látja, hogy Kinartoth már megunta a helyet és tovább állna. Ezért hát fogja magát és gyorsan Kinartoth elé libben, majd kitárja a templom ajtaját előtte.*
- Csak ön után hölgyem.
- Szóval szeret éjszakánként iszogatni félhomályban. Én is szeretem azt. Gyakran iszogatom a... *Itt eszébe jut, hogy a kastélyában szokott iszogatni, ám nem akarja ezt megemlíteni. Nem szeretné, ha csupán ezért lenne szimpatikus a nőnek. Bár ezóta már rájöhetett, hogy pénzes, de egy kastélyról szót ejteni már túl sok lenne egyelőre. Úgyhogy az elakadt mondatot máshogy fejezi be, mint ahogy be akarta.*
"Upsz! Majdnem kimondtam, hogy van egy kastélyom. Óvatosabbnak kell lennem. Még azt hiszi, hogy le akarom nyűgözni a vagyonommal. Az pedig igen csak távol áll tőlem. Senki se kedveljen pusztán azért, mert gazdag vagyok. Sose vágnék fel ezzel másoknak."
- Tehát gyakran iszogatom a kis házacskámban egyedül. Főleg én is éjszakánként szeretek inni. Tudja mivel sötételf vagyok, sokkal jobban szeretem a sötétséget, mint a nappalt. A nappalt nem szeretem. Túl fényes minden, túl erős fényben pompázik a táj. Most hull a hó, általában szürke az ég.. Ezt az időjárást sokkal jobban kedvelem. És az esőt is. De a napsütéses időt ki nem állhatom. Imádom a sötétséget és a szürke égboltot. Azok az én barátaim.
*Amikor Kinartoth megemlíti azt, hogy Drekton olvashatna neki a fogadóban, elmosolyodik.*
- Ez nagyon jó ötlet. Tudja mit? A fógadóban nem szívesen olvasnék a sok züllött alak között magának, ráadásul nincs is nálam könyv. De mi lenne, ha rendelnénk valami innivalót majd és fent az ön vagy az én általam kivett szobában meginnánk, miközben én mesélek valamit magának. Beszélgetnénk, én néha mesélnék valamit.. Történeteket tudok mesélni. Méghozzá szép történeteket. Tudja régen rengeteget olvastam. Mostanában nincs annyi időm rá. Imádom a történeteket, meséket. Lenyűgöznek.
*Drekton látja, hogy Kinartoth már megunta a helyet és tovább állna. Ezért hát fogja magát és gyorsan Kinartoth elé libben, majd kitárja a templom ajtaját előtte.*
- Csak ön után hölgyem.
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-25 19:33:51
Üzenet elküldve: 2012-02-25 19:33:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Kinartoth szótlanul követi újdonsült ismerősét, aki láthatóan és hallhatóan vonzódik a kreatívabb dolgokhoz. Ez a férfi valóban kellemes csalódás ez eddigiek után, szinte teljes ellentéte a fogadóbelieknek, kik a művészetet a pohár alján látják...*
- Valóban csodás, magam is szeret faragványok. Ahonnan én jön, mondhatni 'otthon', van egy hatalmas szoborkert. A szobrok benőtt indák, kissé öregek, viszont ez teszi varázslatossá.
*Fel is elevenedik fantáziájában az a csodás kert, melyben szeretett akár órákat is tölteni az élettelen 'kövekkel', melyekben olykor mintha mégis több élet mutatkozott volna meg, mint embertársaiban. Mikor a vihar előszele fütyül a szobrok közt, s a gyülekező felhők félhomályba burkolják az élettelen testekkel tarkított kertet. Egyszerűen csodálatos...*
- Mikor választottam, figyeltem külsőre és pengére. Szeretem, ha igényes fegyverem és jól használható bajban.
*Mikor visszalibbenti fekete kabátját, a hölgy is jobban szemügyre veszi Drekton pengéjét, ami első pillantásra el is nyerte tetszését. Mindig is kedvelte azokat a férfiakat, akik a fegyverükben nem csak azt látják, hogy milyen hasznos a torkok elnyisszantására, hanem a lelkükből egy piciny darabot is belesűrítenek a fémbe. Kinartoth is úgy tekint rá, mint testének meghosszabbított részére, teljesen magáénak érzi, s ritka az olyan pillanat, mikor megengedi, hogy más megfogdossa.*
- Sajnos megeshet ilyen eset, bár magam nem tartok ettől. *az okát direkt nem mondja meg, elvégre az éjbőrű uraságnak egyelőre nem fontos tudnia, hogy a tőrt nem csak azért hordja magánál, hogy a bajban társa legyen; kiválóan tudja használni, egyedi technikákat is kitalált már, ezzel viszont sosem szokott kérkedni* Magam is örül, hogy mai est nem egyedül tölt... Ami pedig illet alkohol, én egy-egy magányos éjszaka jól esik kortyolni a félhomály, enyhe mámorral...
*Az ilyen esetek ugyan ritkábbak, viszont mikor megesik, akkor nagyon élvezi. Enyhe alkoholos mámorban mélyebb gondolatai is feltörnek, s szinte egész éjszakákat tud ezzel tölteni.*
- Kedvel, bár magam ezek vonzódok jobban. *mutat az egyik szoborra* A festmények még, amikben lelem örömöm, s órákat tudok nézésükkel tölteni. Ön pedig esetleg, ha van kedv, olvashat én este fogadóban. Szívesen hallgat... Így nyelv is jobban tanul!
*Mosolyog rá kedvesen, majd mikor alaposabban megnézett mindent, megindul a kijárat felé. Az éj már ellepte a vidéket, s annyira későn nem szeretne visszaérni; főleg, ha még tesznek egy kis kirándulást az erdő felé!*
- Valóban csodás, magam is szeret faragványok. Ahonnan én jön, mondhatni 'otthon', van egy hatalmas szoborkert. A szobrok benőtt indák, kissé öregek, viszont ez teszi varázslatossá.
*Fel is elevenedik fantáziájában az a csodás kert, melyben szeretett akár órákat is tölteni az élettelen 'kövekkel', melyekben olykor mintha mégis több élet mutatkozott volna meg, mint embertársaiban. Mikor a vihar előszele fütyül a szobrok közt, s a gyülekező felhők félhomályba burkolják az élettelen testekkel tarkított kertet. Egyszerűen csodálatos...*
- Mikor választottam, figyeltem külsőre és pengére. Szeretem, ha igényes fegyverem és jól használható bajban.
*Mikor visszalibbenti fekete kabátját, a hölgy is jobban szemügyre veszi Drekton pengéjét, ami első pillantásra el is nyerte tetszését. Mindig is kedvelte azokat a férfiakat, akik a fegyverükben nem csak azt látják, hogy milyen hasznos a torkok elnyisszantására, hanem a lelkükből egy piciny darabot is belesűrítenek a fémbe. Kinartoth is úgy tekint rá, mint testének meghosszabbított részére, teljesen magáénak érzi, s ritka az olyan pillanat, mikor megengedi, hogy más megfogdossa.*
- Sajnos megeshet ilyen eset, bár magam nem tartok ettől. *az okát direkt nem mondja meg, elvégre az éjbőrű uraságnak egyelőre nem fontos tudnia, hogy a tőrt nem csak azért hordja magánál, hogy a bajban társa legyen; kiválóan tudja használni, egyedi technikákat is kitalált már, ezzel viszont sosem szokott kérkedni* Magam is örül, hogy mai est nem egyedül tölt... Ami pedig illet alkohol, én egy-egy magányos éjszaka jól esik kortyolni a félhomály, enyhe mámorral...
*Az ilyen esetek ugyan ritkábbak, viszont mikor megesik, akkor nagyon élvezi. Enyhe alkoholos mámorban mélyebb gondolatai is feltörnek, s szinte egész éjszakákat tud ezzel tölteni.*
- Kedvel, bár magam ezek vonzódok jobban. *mutat az egyik szoborra* A festmények még, amikben lelem örömöm, s órákat tudok nézésükkel tölteni. Ön pedig esetleg, ha van kedv, olvashat én este fogadóban. Szívesen hallgat... Így nyelv is jobban tanul!
*Mosolyog rá kedvesen, majd mikor alaposabban megnézett mindent, megindul a kijárat felé. Az éj már ellepte a vidéket, s annyira későn nem szeretne visszaérni; főleg, ha még tesznek egy kis kirándulást az erdő felé!*
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-24 19:54:45
Üzenet elküldve: 2012-02-24 19:54:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
*Diramel csendben halad, miközben szemléli az ismerős környéket. Nem is olyan rég járt erre. Ha jól emlékszik, a folyópart felé tartott, miután elvált a két idegesítő elfvérűtől. A temetőben azonban egy újabbal találkozott. Ő viszont csupán egy gyermek volt, aki erős lázzal küzdött és segítségre volt szüksége. A nő pedig akármennyire nem szereti a hegyesfülűeket, jól tudja, hogy nem általánosíthat. Főleg nem akkor, ha ezen az múlik, hogy megment-e egy kölyköt. "Aki ráadásul néma is volt. Még hogy én vagyok az anyja... Cöh! Az az ostoba csuhás... Mégis hogy a francba képzelhetett ilyet? Még viccnek is rossz!" elmélkedik, kis híján hangosan kimondva a szavakat.
A templomba érve egyik kérdésére már választ is kap. A templomban vannak, de ahogy látja, a 'füles' már megy is tovább. Ahogy elnézi, a könyvtár felé tart. Mivel még nem kapott mindenre választ és nincs jobb dolga, nem is beszélve arról, hogy ötlete sincs, követi Andreaselt. Mindvégig csendben marad, nincs szándékában hosszas beszélgetéseket folytatni az elvszerzettel, csak ha nagyon muszáj.*
*Diramel csendben halad, miközben szemléli az ismerős környéket. Nem is olyan rég járt erre. Ha jól emlékszik, a folyópart felé tartott, miután elvált a két idegesítő elfvérűtől. A temetőben azonban egy újabbal találkozott. Ő viszont csupán egy gyermek volt, aki erős lázzal küzdött és segítségre volt szüksége. A nő pedig akármennyire nem szereti a hegyesfülűeket, jól tudja, hogy nem általánosíthat. Főleg nem akkor, ha ezen az múlik, hogy megment-e egy kölyköt. "Aki ráadásul néma is volt. Még hogy én vagyok az anyja... Cöh! Az az ostoba csuhás... Mégis hogy a francba képzelhetett ilyet? Még viccnek is rossz!" elmélkedik, kis híján hangosan kimondva a szavakat.
A templomba érve egyik kérdésére már választ is kap. A templomban vannak, de ahogy látja, a 'füles' már megy is tovább. Ahogy elnézi, a könyvtár felé tart. Mivel még nem kapott mindenre választ és nincs jobb dolga, nem is beszélve arról, hogy ötlete sincs, követi Andreaselt. Mindvégig csendben marad, nincs szándékában hosszas beszélgetéseket folytatni az elvszerzettel, csak ha nagyon muszáj.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-24 18:37:34
Üzenet elküldve: 2012-02-24 18:37:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Átsuhanva, szinte rohanva a szegénynegyed bűzén és a gazdag negyed fényűző pompáján a fáradtság legkisebb jele nélkül érkezik el Arthenior legfényesebb, legszebb épületéhez, a Levegő templomához. A látván Coinlechet nem nyűgözi le annyira, hiszen már járt itt a napokban, szintén tanulási céllal. Most is ilyen szándékkal érkezett, így hát besétál a hatalmas épületebe. Odabent körbenéz, majd az oltár felé indul, mikor egy hirtelen elébe lépő csuhás férfi így szól:*
- Tudom miért jöttél. Kövess, kérlek! *nyújtja ki karját, majd együtt eltűnnek a templom oszlopai közt.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.02.24 19:00:49, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
- Tudom miért jöttél. Kövess, kérlek! *nyújtja ki karját, majd együtt eltűnnek a templom oszlopai közt.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.02.24 19:00:49, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-23 15:08:56
Üzenet elküldve: 2012-02-23 15:08:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Belépve egyből a hatalmas oszlopok magasba nyúló látványa ragadja meg a figyelmét és mint egy kisgyermek, úgy tekint rájuk tátott szájjal. Amikor ilyen nagy dolgokat lát, mindig tudatosul benne, hogy ő milyen kis parányi része a világnak és ez valami módon mégis hálával tölti el, hisz tudja, hogy rengeteg érdekes dolog van a világban. Ráadásul az emberek megfeledkeznek arról, hogy a kisebb és egyszerűbb dolgok a legszebbek a világon. Mint egy egyszerű kisded vagy egy gyönyörű rét, egy madár szárnyalása, egy macska tekintete. Ezek mind csodálatos dolgok. Mégis nap mint nap elkerüli az emberek figyelmét mindez és inkább a fejükben léteznek, a múltban és a jövőben, mintsem a valóságban gyönyörködnének. De ez az ők dolguk, Drekton inkább a pillanatnak él és megcsodál mindent, amíg teheti. Nem szeretné elmulasztani ezt a csodát, az életét. Mert akárhogy is nézzük a sok rossz dolog mellett ez akkor is egy csoda. Egyébként is minden attól jó vagy rossz, hogy annak tartják. Ez az idők folyamán mindig változott. Biccent a bent lévő csuhásoknak és egyéb embereknek, akiket lát, majd közelebb megy az egyik kőszoborhoz, hogy jobban szemügyre vegye azt.*
- Jöjjön csak Kinartoth, ezt nézze meg! Milyen gyönyörű megmunkált szobor!
*Miközben Kinartoth közelebb ballag Drektonhoz, megmutatja neki a tőrét.*
- Hadd nézzem csak! Milyen típusú? Aha. Hmm-hmm..
*De ez költői kérdés, hiszen pontosan ismeri a tőrök fajtáit. Nézegeti, mint valami szent ereklyét vagy mintha újból gyermek lenne és egy régi elveszett játékát látná, amivel már régen játszott.*
- Tök jó ez a tőr! Van ízlése. Gratulálok! Én is megmutatom az enyémet.
*A köpenyén belülre, hátra nyúl a gerince aljához, majd elővesz egy csodaszép tőrt. Borotvaéles és ezüstös színű teljes egészében.*
- Na és ez hogy tetszik? Vigyázzon meg ne vágja magát vele! Nagyon éles!
*Odanyújtja a nőnek a tőrt, hogy az jobban megcsodálhassa, ő pedig közben megemlíti a megerőszakolt nő esetét. Drekton gyermeki ragyogással teli arca azonnal eltűnik és helyette egy megdermedt, üres tekintet néz vissza a nőre. Látszik Drekton arcán, hogy utálja az ilyen dolgokat és elborzasztja őt. Sosem tudta megérteni, hogy egyesek hogyan vetemedhetnek ilyesmire. Mindig is felzaklatták az ilyen hírek. Az ilyen embereket, akik a testi erősségüket kihasználva nőket támadnak meg, instabilnak tartja és gyengéknek, akik nem tudnak uralkodni önmagukon. De ettől még felelősek és mélységesen elítéli őket.*
- Gyűlölöm azokat, akik ilyesmire vetemednek! Azok nem férfiak, hanem állatok! Remélem elkapják az illetőt! Mert amíg ő itt ólálkodik a közelben, addig nagy veszély leselkedik az itteni nőkre. Most, hogy ezt az információt tudom, örülök neki, hogy elkísérhetem önt. Így magának már biztosan nem lesz baja ezen a napon. Örülök, hogy van magánál tőr, mindig is legyen, sosem lehet tudni. Jobb óvatosnak lenni, mint ráfázni. Sok ember az alkohol hatására veszti el a fejét. Én ritkán iszom alkoholt, hiszen az méreg, nem véletlenül lesz rosszul az ember tőle. Kerülni szoktam a mérgeket. Persze olykor kivételt teszek én is, ha épp rosszabb napom van és benyelek pár korsó sört. De ez ritkán esik meg.
*Majd Kinartoth odasúgja Drektonnak, hogy nem szívleli a templomokat.*
- Én csak az épület szépségét szeretem itt, a szépen megmunkált dolgokat. Olyan klassz, hogy az ember bizonyos anyagok durva létéből teljesen más formájút tud létrehozni a kedve szerint. Az önkifejezés az nálam nagy szépség. Ha tehetem valamilyen módon mindig élek vele. Akár egy vers formájában vagy egy történetet írok meg. Vagy festek és rajzolok. Ön kedveli az efféle tevékenységeket?
- Jöjjön csak Kinartoth, ezt nézze meg! Milyen gyönyörű megmunkált szobor!
*Miközben Kinartoth közelebb ballag Drektonhoz, megmutatja neki a tőrét.*
- Hadd nézzem csak! Milyen típusú? Aha. Hmm-hmm..
*De ez költői kérdés, hiszen pontosan ismeri a tőrök fajtáit. Nézegeti, mint valami szent ereklyét vagy mintha újból gyermek lenne és egy régi elveszett játékát látná, amivel már régen játszott.*
- Tök jó ez a tőr! Van ízlése. Gratulálok! Én is megmutatom az enyémet.
*A köpenyén belülre, hátra nyúl a gerince aljához, majd elővesz egy csodaszép tőrt. Borotvaéles és ezüstös színű teljes egészében.*
- Na és ez hogy tetszik? Vigyázzon meg ne vágja magát vele! Nagyon éles!
*Odanyújtja a nőnek a tőrt, hogy az jobban megcsodálhassa, ő pedig közben megemlíti a megerőszakolt nő esetét. Drekton gyermeki ragyogással teli arca azonnal eltűnik és helyette egy megdermedt, üres tekintet néz vissza a nőre. Látszik Drekton arcán, hogy utálja az ilyen dolgokat és elborzasztja őt. Sosem tudta megérteni, hogy egyesek hogyan vetemedhetnek ilyesmire. Mindig is felzaklatták az ilyen hírek. Az ilyen embereket, akik a testi erősségüket kihasználva nőket támadnak meg, instabilnak tartja és gyengéknek, akik nem tudnak uralkodni önmagukon. De ettől még felelősek és mélységesen elítéli őket.*
- Gyűlölöm azokat, akik ilyesmire vetemednek! Azok nem férfiak, hanem állatok! Remélem elkapják az illetőt! Mert amíg ő itt ólálkodik a közelben, addig nagy veszély leselkedik az itteni nőkre. Most, hogy ezt az információt tudom, örülök neki, hogy elkísérhetem önt. Így magának már biztosan nem lesz baja ezen a napon. Örülök, hogy van magánál tőr, mindig is legyen, sosem lehet tudni. Jobb óvatosnak lenni, mint ráfázni. Sok ember az alkohol hatására veszti el a fejét. Én ritkán iszom alkoholt, hiszen az méreg, nem véletlenül lesz rosszul az ember tőle. Kerülni szoktam a mérgeket. Persze olykor kivételt teszek én is, ha épp rosszabb napom van és benyelek pár korsó sört. De ez ritkán esik meg.
*Majd Kinartoth odasúgja Drektonnak, hogy nem szívleli a templomokat.*
- Én csak az épület szépségét szeretem itt, a szépen megmunkált dolgokat. Olyan klassz, hogy az ember bizonyos anyagok durva létéből teljesen más formájút tud létrehozni a kedve szerint. Az önkifejezés az nálam nagy szépség. Ha tehetem valamilyen módon mindig élek vele. Akár egy vers formájában vagy egy történetet írok meg. Vagy festek és rajzolok. Ön kedveli az efféle tevékenységeket?
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-22 19:57:10
Üzenet elküldve: 2012-02-22 19:57:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
- Társaság nekem sincs, no meg a társalgás sem árt én... Jobban tanulni nyelvet, hogy ne törjem így rondán!
*A mai nap végére lassan kezdenek már fájdulni ajkai a sok nyelvtöréstől, feje pedig a folyamatos gondolkodástól, vajon hogy is kell összerakni egy bizonyos mondatot, hogy az valamennyire érthető is legyen. Bár a hölgy úgy gondolja, hogy azért nem olyan vészes, s aki jobban figyel, az könnyen megértheti.
Kinartoth figyelmesen hallgatja Drekton kis történetét, ami igazán szimpatikusnak mondható. Ő is világ életében jobban vonzódott a kézzel fogható tárgyakhoz, fegyverekhez. Az elemi mágiák alapjait viszont nem ártana megtanulni, elvégre a szertartáshoz nem csak az elrabolt mágusok ereje kell, hanem a Rend tagjaié is.*
- Úgy hall, Ön szeret természet. Magam is nemrég fordult meg erdei tó... Kellemes hely. Talán fogadó felé arra menni vissza.
*Sóhajt egy nagyot, s egy pillanatra felvillan benne a félhomályban úszó erdő a maga nyugtató csendjével, ahol még az ember halk légzését is jól lehet hallani.*
- Én is jobban szeret éles pengék. *egy pillanatra kivillantja kabátját, ahol egy kis rejtett zsebben ott lapul egy tőr* A mai világban... Nem lehet tudni, ki leselkedik fák mögül. Mellesleg, tisztelem Ön, hogy kimondta a 'félelmét'. A férfiak általában büszke, s mikor arra kerül sor, hogy összecsap mágus, akkor elbukik természetesen. Visszatérve... *halkabbra fogja a szót, kicsit közelebb húzódik az éjbőrű urasághoz* Hallottam pár pletyka a város... Pár napja egy szegénynegyedbeli nőt erőszakol meg valaki a folyónál. Ettől zengett fogadó, mikor először belép.
*Arca kissé mogorvává válik, ahogy egy ilyen férfi értékrendjét gondolja végig - az ilyennek nem pusztán a fejét vágná le, hanem más fontos testrészét is...*
- Én sem szeret alkohol bűzös ember, főleg nem idegen! Drekton, ön nem néz ki olyan alak, aki egyből ahogy lát alkohol, elveszti fejét. Amúgy szoba is foglal már? Mert ahogy hallottam, igen sok ember száll ott mostanság...
*Mosolyog rá kedvesen, majd belép utána a templom ajtaján. Bent természetesen sokkal hűvösebb van, mint kint, ám ez egy kellemes, megnyugtató érzéssel tölti el a hölgyet. A Rend 'szentélyére' emlékezteti, ahol rengeteg időt töltött együtt kusza gondolataival.*
- Valóban szép, bár... *újra közelebb hajol* Engem nem igazán szeret ilyen helyen. A nézeteim... kicsit ütköznek az ilyen helyeken levőkével.
*A mai nap végére lassan kezdenek már fájdulni ajkai a sok nyelvtöréstől, feje pedig a folyamatos gondolkodástól, vajon hogy is kell összerakni egy bizonyos mondatot, hogy az valamennyire érthető is legyen. Bár a hölgy úgy gondolja, hogy azért nem olyan vészes, s aki jobban figyel, az könnyen megértheti.
Kinartoth figyelmesen hallgatja Drekton kis történetét, ami igazán szimpatikusnak mondható. Ő is világ életében jobban vonzódott a kézzel fogható tárgyakhoz, fegyverekhez. Az elemi mágiák alapjait viszont nem ártana megtanulni, elvégre a szertartáshoz nem csak az elrabolt mágusok ereje kell, hanem a Rend tagjaié is.*
- Úgy hall, Ön szeret természet. Magam is nemrég fordult meg erdei tó... Kellemes hely. Talán fogadó felé arra menni vissza.
*Sóhajt egy nagyot, s egy pillanatra felvillan benne a félhomályban úszó erdő a maga nyugtató csendjével, ahol még az ember halk légzését is jól lehet hallani.*
- Én is jobban szeret éles pengék. *egy pillanatra kivillantja kabátját, ahol egy kis rejtett zsebben ott lapul egy tőr* A mai világban... Nem lehet tudni, ki leselkedik fák mögül. Mellesleg, tisztelem Ön, hogy kimondta a 'félelmét'. A férfiak általában büszke, s mikor arra kerül sor, hogy összecsap mágus, akkor elbukik természetesen. Visszatérve... *halkabbra fogja a szót, kicsit közelebb húzódik az éjbőrű urasághoz* Hallottam pár pletyka a város... Pár napja egy szegénynegyedbeli nőt erőszakol meg valaki a folyónál. Ettől zengett fogadó, mikor először belép.
*Arca kissé mogorvává válik, ahogy egy ilyen férfi értékrendjét gondolja végig - az ilyennek nem pusztán a fejét vágná le, hanem más fontos testrészét is...*
- Én sem szeret alkohol bűzös ember, főleg nem idegen! Drekton, ön nem néz ki olyan alak, aki egyből ahogy lát alkohol, elveszti fejét. Amúgy szoba is foglal már? Mert ahogy hallottam, igen sok ember száll ott mostanság...
*Mosolyog rá kedvesen, majd belép utána a templom ajtaján. Bent természetesen sokkal hűvösebb van, mint kint, ám ez egy kellemes, megnyugtató érzéssel tölti el a hölgyet. A Rend 'szentélyére' emlékezteti, ahol rengeteg időt töltött együtt kusza gondolataival.*
- Valóban szép, bár... *újra közelebb hajol* Engem nem igazán szeret ilyen helyen. A nézeteim... kicsit ütköznek az ilyen helyeken levőkével.
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-20 20:22:00
Üzenet elküldve: 2012-02-20 20:22:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*A könyvtárból kilépve sietős léptekkel a kijárat felé indul, majd tétován megtorpan az oltárnál. Nehéz időkben mindig irigyelte azokat, akik szilárd hittel fordulnak az istenekhez, nem olyan bizonytalanul, mint ő, de ez az érzés még soha nem volt ennyire erős. Most igazán vágyik arra, hogy legalább a hitébe kapaszkodhasson, legalább abból erőt meríthessen. A vágy maga viszont nem elég, hogy tisztába jöjjön az isteneivel...*
Nem tudom, ott vagytok-e, és ha ott vagytok, érdekel-e titeket a sorsunk *suttogja*, de igazán hálás lennék, ha segítenétek.
*Nem meri megígérni, hogy cserébe megváltozik, és jobb útra tér (ha nem is egészen jóra), és egyébként sem hiszi, hogy akik bármit megkaphatnak, azokat érdeklik ilyen kicsinyes ígéretek. Inkább csak elmotyog egy régi drow imát, amit még gyerekkorában tanult, és kimegy a templomból.*
Nem tudom, ott vagytok-e, és ha ott vagytok, érdekel-e titeket a sorsunk *suttogja*, de igazán hálás lennék, ha segítenétek.
*Nem meri megígérni, hogy cserébe megváltozik, és jobb útra tér (ha nem is egészen jóra), és egyébként sem hiszi, hogy akik bármit megkaphatnak, azokat érdeklik ilyen kicsinyes ígéretek. Inkább csak elmotyog egy régi drow imát, amit még gyerekkorában tanult, és kimegy a templomból.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-19 13:40:19
Üzenet elküldve: 2012-02-19 13:40:19
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy kinézegeti magát még vagy fél órán át úgy dönt, hogy jobban is körülnéz még a város egyes részein. Előtte azonban még odamegy az egyik csuháshoz és így szól:*
- Bocsásson meg a zavarásért, de mennyi idő, amíg ki tudok fejleszteni valamilyen varázslatot?
Már sokat tanultam és még mindig semmi.
- Ne legyen türelmetlen! Rengeteg időbe telik amíg el tud sajátítani valamilyen varázslatot. Sok tanulás, kitartás és pénz kell hozzá. Azt javaslom, hogy folytassa tovább a tanulást és a gyakorlásokat.
- Na jó. Rendben. Ezt fogom tenni. Köszönöm a választ! Viszlát!
- Viszlát!
*Ezután kilép a templomajtón és elindul a templomkert felé.*
- Bocsásson meg a zavarásért, de mennyi idő, amíg ki tudok fejleszteni valamilyen varázslatot?
Már sokat tanultam és még mindig semmi.
- Ne legyen türelmetlen! Rengeteg időbe telik amíg el tud sajátítani valamilyen varázslatot. Sok tanulás, kitartás és pénz kell hozzá. Azt javaslom, hogy folytassa tovább a tanulást és a gyakorlásokat.
- Na jó. Rendben. Ezt fogom tenni. Köszönöm a választ! Viszlát!
- Viszlát!
*Ezután kilép a templomajtón és elindul a templomkert felé.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-19 13:30:06
Üzenet elküldve: 2012-02-19 13:30:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A temetőn át visszajut a templomba. Kissé nehezen nyitja ki az ajtót a kinti felerősödött szél miatt. De amint ez megtörténik nyikorog a nagy templomajtó és belép rajta, majd becsukja a hatalmas ajtót.*
"Ezt a nagy ajtót inkább kapunak kéne hívni, hiszen hatalmas."
*Ezután odamegy az egyik faragott kőszoborhoz és megnézi magának.*
"Ez igen. Szép ez a templom ezekkel a kőszobrokkal, amik valamiféle harcosokat ábrázolnak valószínűleg. Talán egy napon nekem is szobrot emelnek majd valahol. De jó lenne."
"Ezt a nagy ajtót inkább kapunak kéne hívni, hiszen hatalmas."
*Ezután odamegy az egyik faragott kőszoborhoz és megnézi magának.*
"Ez igen. Szép ez a templom ezekkel a kőszobrokkal, amik valamiféle harcosokat ábrázolnak valószínűleg. Talán egy napon nekem is szobrot emelnek majd valahol. De jó lenne."
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-18 18:17:40
Üzenet elküldve: 2012-02-18 18:17:40
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Miután alaposan körülnéz a Templomban és nem találja a kiszemelt embert, akit keres úgy dönt, hogy kimegy a templomból és körülnéz másfelé a közelben, hátha ráakad az emberére.*
"Talán csak képzeltem az egészet. Nincs itt Xoriel. Remélem, hogy egy darabig nem futok vele össze. Talán még neki ugranék, ami nagy hiba lenne tudva azt, hogy egyelőre még mindig el van veszve a nagy mágia tudásom."
*Közben elérkezik a templomajtóhoz, amit kinyit és már kívül is találja magát.*
"Talán csak képzeltem az egészet. Nincs itt Xoriel. Remélem, hogy egy darabig nem futok vele össze. Talán még neki ugranék, ami nagy hiba lenne tudva azt, hogy egyelőre még mindig el van veszve a nagy mágia tudásom."
*Közben elérkezik a templomajtóhoz, amit kinyit és már kívül is találja magát.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-17 10:16:03
Üzenet elküldve: 2012-02-17 10:16:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
//A Csaló//
*A templomba betérve az ódon falak látványa kellemes érzéssel tölti el Andreaselt. Szinte fürdik a hatalomtól átitatott karizmában. A szabadidejében itt töltött idő gyümölcse beérőben van, ezt már a Hold karavánpihenő Szentélyében is megérezte. Mintha elemek garmadája kopogtatna elméje elzárt kapuján. Tűz pattogása, vakító fény, dermesztő jéghideg, sziklaropogás bizsereg az ereiben. Rendkívüli érzés. Talán ismét felfedezhet valamit elveszett tudásából. Sok nézelődésre most nincs lehetőség. Hátranéz, hogy Diramel is vele van-e, aztán a könyvtár felé igyekszik tovább.*
*A templomba betérve az ódon falak látványa kellemes érzéssel tölti el Andreaselt. Szinte fürdik a hatalomtól átitatott karizmában. A szabadidejében itt töltött idő gyümölcse beérőben van, ezt már a Hold karavánpihenő Szentélyében is megérezte. Mintha elemek garmadája kopogtatna elméje elzárt kapuján. Tűz pattogása, vakító fény, dermesztő jéghideg, sziklaropogás bizsereg az ereiben. Rendkívüli érzés. Talán ismét felfedezhet valamit elveszett tudásából. Sok nézelődésre most nincs lehetőség. Hátranéz, hogy Diramel is vele van-e, aztán a könyvtár felé igyekszik tovább.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-16 22:27:47
Üzenet elküldve: 2012-02-16 22:27:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
Én is azt reméltem, hogy hamarabb jöhetek, atyám, de közbejött... egy-két dolog.
*Leül oda, ahová a pap mutat, és annak arcát fürkészve próbálja kitalálni, mit fog hallani. Egyelőre se a szerzetes szavai, se testbeszéde nem kecsegtet sok reménnyel. Ha mégis van megoldás, akkor az biztosan nagyon nehezen megvalósítható. Ez utóbbi azonban még nem is zavarná Caramot - inkább további nehézségek, mint a sorvadás, aztán az öregség és a halál.
Távolról viszonylag nyugodtnak tűnhet, de tekintete biztosan árulkodik valódi érzelmeiről, azok túl erősek ahhoz, hogy sikeresen eltitkolja őket. Míg csendben figyel, félig öntudatlanul forgatja ujján a családi gyűrűt, ezzel is elárulva idegességét.
Szeretné elmondani, hogy őt nem érdeklik se a varázslatok, se az egykori varázsló hatalma, csak az, hogy megszabadulhat-e az átkától, és ha igen, hogyan. Erre azonban nincs ideje, úgyhogy csak bólint, majd követi Tiliust a könyvtárba.*
*Leül oda, ahová a pap mutat, és annak arcát fürkészve próbálja kitalálni, mit fog hallani. Egyelőre se a szerzetes szavai, se testbeszéde nem kecsegtet sok reménnyel. Ha mégis van megoldás, akkor az biztosan nagyon nehezen megvalósítható. Ez utóbbi azonban még nem is zavarná Caramot - inkább további nehézségek, mint a sorvadás, aztán az öregség és a halál.
Távolról viszonylag nyugodtnak tűnhet, de tekintete biztosan árulkodik valódi érzelmeiről, azok túl erősek ahhoz, hogy sikeresen eltitkolja őket. Míg csendben figyel, félig öntudatlanul forgatja ujján a családi gyűrűt, ezzel is elárulva idegességét.
Szeretné elmondani, hogy őt nem érdeklik se a varázslatok, se az egykori varázsló hatalma, csak az, hogy megszabadulhat-e az átkától, és ha igen, hogyan. Erre azonban nincs ideje, úgyhogy csak bólint, majd követi Tiliust a könyvtárba.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-16 20:56:12
Üzenet elküldve: 2012-02-16 20:56:12
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Gyors léptekkel és mindenkit megfigyelve halad a szegény és gazdagnegyeden át a templomkertbe, hogy rátaláljon Xorielre. Onnan pedig a Templomhoz. Majd egy nagy levegőt véve belép a hatalmas nagy templomajtón, ami mintha az égig érne.*
"Ha itt lesz nem tudom mitévő leszek. De tudnom kell, hogy itt van-e."
*Bent elkezdi szemével fürkészni a jelenlévőket. Ám úgy tűnik, hogy nincs ott, akit keres.*
"Ha itt lesz nem tudom mitévő leszek. De tudnom kell, hogy itt van-e."
*Bent elkezdi szemével fürkészni a jelenlévőket. Ám úgy tűnik, hogy nincs ott, akit keres.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122