Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 204 (4061. - 4080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
4080. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 17:55:01
Üzenet elküldve: 2019-09-08 17:55:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
-A néped? *Néz nagyokat pislogva, hiszen tündérrel ez előtt még nem igen találkozott, azok nem nagyon járnak bordélyokba. Neki minden kis termetű, helyes arcú fiú gyereknek minősül és ölelnivaló. Szívesen megtenné a tündérrel is, ha nem látná mennyire nagyok a fájdalmai. Mikor a kikötőt említi, látszólag felcsillan valami furcsa fény a másik szemeiben, talán az izgatottság, amely ezt követően a hangjából is egyértelműen süt.*
-I..igen, rossz arcúak igen gyakran fordulnak elő arrafelé, és ha valaki nem elég óvatos, akkor jobb esetben az erszénye bánhatja. *Ez alapján, meg az előzőekben elmondottak szerint, a lényt valami furcsa veszélykergető egyednek titulálja, aki bizonyára, már nem fogja sokáig ezen világ utcáit taposni.
Éppen a tündérrel van elfoglalva, mikor odaszalad hozzájuk egy magasságban hasonló fiatal, aki a reakcióból ítélve közeli ismerőse a fura szerzetnek.*
-Csitt, hát halkabban, mert minden tőled zeng, a végén még a fejünkre omlik az egész, na! *csitítja a fiút, miközben zavartan mosolyog körbe, azok felé, akiket esetleg felzavart spirituális megvilágosodásukból.*
-Egy vaddisznó? De hát egy ilyen apró termetű… *Nem is folytatja a beszédet, hiszen az imént jelentette ki a fiú, hogy ő már felnőtt, így nem lenne kedves tőle, ha ismét gyereknek, esetleg a kis méretére hivatkozva törékenységére hivatkozik. Látja, hogy az a kettő egymásra talál, így nem is szeretné zavarni az összeborulást, bár valahogy szeretné meghálálni a kedvességet, amit az apróságtól kapott. Mielőtt megindulna, hozzá intézi szavait a tündér és a neve után érdeklődik, de mielőtt válaszolhatna, a madár nagy visítás közepette úgy fest egyenest felé tart. Ez azt váltja ki belőle, hogy egy visítás kíséretében leguggol, és a fejére helyezi mind a két kezét, erősen zihálva. ~Tudtam, hogy engem akar! Ki akarja kaparni a szememet! ~ A szemeibe a félelemtől könnyek szöknek és gördülnek alá a padlóra, de nem történik vele semmi. Oldalra kinéz, és azt látja, hogy a bagoly gazdájával hadakozik, megtépázva azt, bár eddig sem volt sértetlen, most meg még ez is. Majd, mintha mi se történt volna, mellé ereszkedik a tollas. ~Ki érti ezt? ~*
-Csak azt akartam mondani, hogy úgy hallottam, ha buzgón fohászkodsz és Eeyr meghallgatja azt, akkor esetleg a sérülésedtől is meg tudna szabadítani. Hallottam már csodás gyógyulásokat. *Közli, hisz ha a lény valóban elkötelezett híve és miért ne lenne az, akkor talán megesik rajta a szíve. ~Olyan kis önzetlen volt, segített nekem, bár még azt se tudta ki vagyok. ~*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
-A néped? *Néz nagyokat pislogva, hiszen tündérrel ez előtt még nem igen találkozott, azok nem nagyon járnak bordélyokba. Neki minden kis termetű, helyes arcú fiú gyereknek minősül és ölelnivaló. Szívesen megtenné a tündérrel is, ha nem látná mennyire nagyok a fájdalmai. Mikor a kikötőt említi, látszólag felcsillan valami furcsa fény a másik szemeiben, talán az izgatottság, amely ezt követően a hangjából is egyértelműen süt.*
-I..igen, rossz arcúak igen gyakran fordulnak elő arrafelé, és ha valaki nem elég óvatos, akkor jobb esetben az erszénye bánhatja. *Ez alapján, meg az előzőekben elmondottak szerint, a lényt valami furcsa veszélykergető egyednek titulálja, aki bizonyára, már nem fogja sokáig ezen világ utcáit taposni.
Éppen a tündérrel van elfoglalva, mikor odaszalad hozzájuk egy magasságban hasonló fiatal, aki a reakcióból ítélve közeli ismerőse a fura szerzetnek.*
-Csitt, hát halkabban, mert minden tőled zeng, a végén még a fejünkre omlik az egész, na! *csitítja a fiút, miközben zavartan mosolyog körbe, azok felé, akiket esetleg felzavart spirituális megvilágosodásukból.*
-Egy vaddisznó? De hát egy ilyen apró termetű… *Nem is folytatja a beszédet, hiszen az imént jelentette ki a fiú, hogy ő már felnőtt, így nem lenne kedves tőle, ha ismét gyereknek, esetleg a kis méretére hivatkozva törékenységére hivatkozik. Látja, hogy az a kettő egymásra talál, így nem is szeretné zavarni az összeborulást, bár valahogy szeretné meghálálni a kedvességet, amit az apróságtól kapott. Mielőtt megindulna, hozzá intézi szavait a tündér és a neve után érdeklődik, de mielőtt válaszolhatna, a madár nagy visítás közepette úgy fest egyenest felé tart. Ez azt váltja ki belőle, hogy egy visítás kíséretében leguggol, és a fejére helyezi mind a két kezét, erősen zihálva. ~Tudtam, hogy engem akar! Ki akarja kaparni a szememet! ~ A szemeibe a félelemtől könnyek szöknek és gördülnek alá a padlóra, de nem történik vele semmi. Oldalra kinéz, és azt látja, hogy a bagoly gazdájával hadakozik, megtépázva azt, bár eddig sem volt sértetlen, most meg még ez is. Majd, mintha mi se történt volna, mellé ereszkedik a tollas. ~Ki érti ezt? ~*
-Csak azt akartam mondani, hogy úgy hallottam, ha buzgón fohászkodsz és Eeyr meghallgatja azt, akkor esetleg a sérülésedtől is meg tudna szabadítani. Hallottam már csodás gyógyulásokat. *Közli, hisz ha a lény valóban elkötelezett híve és miért ne lenne az, akkor talán megesik rajta a szíve. ~Olyan kis önzetlen volt, segített nekem, bár még azt se tudta ki vagyok. ~*
4079. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:34:52
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:34:52
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Nagyon zavarja, hogy a lány gyereknek nézi. ~ Cseppet naiv. ~ Könyveli el. Továbbra is félmosollyal, de megjegyzi.*
-Tudod, nem vagyok gyerek, csupán a népem eléggé fiatalos. Összesen kizárólag jól tartom magam, de éltem meg már szörnyűségeket is. *Mondja. Amikor megosztja vele, hogy a kikötőből származik, felcsillan a szeme.*
-Az egy nagyszerű, roppantul kalandos hely! Sokan azt mondják, hogy csupán rossz figurák lakják, bár ezzel nem értek egyet. *Ekkor majdnem összeesik. Segít neki a félvér, amit megköszön és válaszol.*
-Semmi, hagyd csak! Egy vaddisznó felöklelt, de semmi különös. Azért köszönöm. *Ekkor egy ismerős hang csengését hallja meg. Odakapja a fejét és a kölyök láttán felpattan, odabiceg.*
-Fäenro! Jaj de jó, hogy látlak. *A fiú haját és ruháját nézi.*
-Gyere közelebb! Teysusra, tiszta kosz vagy! Mi volt veled eddig? Találtál ennivalót? Minden rendben volt? *Ekkor a lány felé fordul.*
-Fäenro, ez itt... *Eszébe jut, hogy nem is tudja a másik nevét.* Bocsáss meg; hogyan is hívnak? *Jegyzi meg, majd jön a következő tragédia: Nyxa visítva száll alá, láthatóan a lányt kipécézve.*
-Te bolond állat, nyugodj le! *Jelenti ki, mire a bagoly irányt válroztat. Maerli hajába kap bele, pár szálat kitépve, de annyiban hagyva a dolgot.*
-Eeyr szerelmére, ez a napokban a második! *Rivall rá, fejét fogva. Ezután, cseppet megszeppenve, kínjában vigyorogva magyarázkodik a többieknek.*
-Bocsássatok meg, az új arcokat nem kedveli. Ahogy újabban azt sem, ha utasítom. *Ekkor int a madárnak, aki, mintha az előző meg sem történt volna, mellé száll.*
-Mostantól aztán viselkedj. *Vakarássza meg a tollait és várja a többiek válaszát.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Nagyon zavarja, hogy a lány gyereknek nézi. ~ Cseppet naiv. ~ Könyveli el. Továbbra is félmosollyal, de megjegyzi.*
-Tudod, nem vagyok gyerek, csupán a népem eléggé fiatalos. Összesen kizárólag jól tartom magam, de éltem meg már szörnyűségeket is. *Mondja. Amikor megosztja vele, hogy a kikötőből származik, felcsillan a szeme.*
-Az egy nagyszerű, roppantul kalandos hely! Sokan azt mondják, hogy csupán rossz figurák lakják, bár ezzel nem értek egyet. *Ekkor majdnem összeesik. Segít neki a félvér, amit megköszön és válaszol.*
-Semmi, hagyd csak! Egy vaddisznó felöklelt, de semmi különös. Azért köszönöm. *Ekkor egy ismerős hang csengését hallja meg. Odakapja a fejét és a kölyök láttán felpattan, odabiceg.*
-Fäenro! Jaj de jó, hogy látlak. *A fiú haját és ruháját nézi.*
-Gyere közelebb! Teysusra, tiszta kosz vagy! Mi volt veled eddig? Találtál ennivalót? Minden rendben volt? *Ekkor a lány felé fordul.*
-Fäenro, ez itt... *Eszébe jut, hogy nem is tudja a másik nevét.* Bocsáss meg; hogyan is hívnak? *Jegyzi meg, majd jön a következő tragédia: Nyxa visítva száll alá, láthatóan a lányt kipécézve.*
-Te bolond állat, nyugodj le! *Jelenti ki, mire a bagoly irányt válroztat. Maerli hajába kap bele, pár szálat kitépve, de annyiban hagyva a dolgot.*
-Eeyr szerelmére, ez a napokban a második! *Rivall rá, fejét fogva. Ezután, cseppet megszeppenve, kínjában vigyorogva magyarázkodik a többieknek.*
-Bocsássatok meg, az új arcokat nem kedveli. Ahogy újabban azt sem, ha utasítom. *Ekkor int a madárnak, aki, mintha az előző meg sem történt volna, mellé száll.*
-Mostantól aztán viselkedj. *Vakarássza meg a tollait és várja a többiek válaszát.*
4078. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:24:23
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:24:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Hit nélkül, de a nyugalom reményében lép be a templom ajtaján. Próbál jelentéktelennek látszani. Csendben közlekedik és leül egy helyre, ami a lehető legtávolabb van mindenki mástól. Jelenleg még apró termetének köszönhetően nagyon kicsire össze tudja húzna magát. Így ücsörög, mint akit ott felejtettek, mikor meghall egy ismerős hangot beszélgetni egy másik, idegen hanggal. Először fel sem kapja a fejét, mert nem tudja elhinni, de a két személy tovább beszélget a távolban. Akkor egy csengő Fäenro fejében megszólal, mely kirángatja búskomorságából. Felpattan, hogy megbizonyosodjon igazáról és a tündért látja. Látható sérülését egy nő ápolja.*
- Mërulon! *kiált fel, hogy visszhangzik tőle a templom is.* - Akarom mondani, jó hogy újra látom Mërulon úr! *javítja önmagát immár normál hangerővel. Viszont addigra már mindenki őket nézi.*
*Hit nélkül, de a nyugalom reményében lép be a templom ajtaján. Próbál jelentéktelennek látszani. Csendben közlekedik és leül egy helyre, ami a lehető legtávolabb van mindenki mástól. Jelenleg még apró termetének köszönhetően nagyon kicsire össze tudja húzna magát. Így ücsörög, mint akit ott felejtettek, mikor meghall egy ismerős hangot beszélgetni egy másik, idegen hanggal. Először fel sem kapja a fejét, mert nem tudja elhinni, de a két személy tovább beszélget a távolban. Akkor egy csengő Fäenro fejében megszólal, mely kirángatja búskomorságából. Felpattan, hogy megbizonyosodjon igazáról és a tündért látja. Látható sérülését egy nő ápolja.*
- Mërulon! *kiált fel, hogy visszhangzik tőle a templom is.* - Akarom mondani, jó hogy újra látom Mërulon úr! *javítja önmagát immár normál hangerővel. Viszont addigra már mindenki őket nézi.*
4077. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:44:40
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:44:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Miután érzi, hogy a másik ennyire bizonytalan a dologban, mármint, hogy kire és mennyire veszélyes az állatba oltott szellem, megint kicsit nyugtalanabb lesz, és többször tekintget a bagoly felé.*
-Te jó ég! Mit kerestél te olyan veszélyes helyen? *Hüledezik hebegve, még maga se menne egy ilyen vészjósló nevű helyre, nemhogy egy gyereket elengedne oda. Mikor a tündér közli vele, hogy ugyan ő már negyvenöt éves, tágra nyílnak a szemei.*
-Ne viccelj velem, miféle szerzet vagy akkor te? Talán megátkoztak és csak egy varázslatos béka csókja menthet meg és valójában királykisasszony vagy? *Csapong kicsit a mesevilágban, ahova igazából ezt a dolgot tenni tudja. Mikor pedig a családra terelődik a szó, látszólag az apróság elkomorodik, aztán kiderül ennek az oka is.*
-Ezt sajnálom. *Aztán ráterelődik a téma és látszik rajta a habozás minden egyes mondat előtt.*
-Hát… Nekem a kikötőben él a családom. *Böki ki.* - Mi jól megvagyunk. *Próbál minél jelentéktelenebb információkat kiadni saját magáról, ugyanis úgy tapasztalta, az emberek ellenségessé vagy lenézővé válnak, mikor megtudják honnan is jött. Azt meg, hogy egy gyereknek kelljen elmagyaráznia, hogy az milyen hely, végkép kizárt.*
-Nem egészen, azaz lehet mondani… *A hívő kérdésre megint elbizonytalanodik, nem igazán tudja, lehet e neki olyat, esetleg a végén még rájuk talál esni egy szobor, vagy egyéb szerencsétlenség előidézőjévé válik miatta. Közben elkészül a kötés is, ami már első látásra is nagyon gondos és egészen szép munka, amit a tündér apró kezeinek és ügyességének tud be. Aztán megpróbál mellőle feltápászkodni a apróság, de felszisszen a fájdalomtól, mozgásán is jól látható melyik részét fájlalja.*
-Veled mi történt? Te jó ég! Nagyon fáj? Hogy segíthetek? *Pattan fel, mintha a lába már nem is fájna, bár a horzsolás igen felületi volt, így most teljesen másodlagossá vált. Már ott is van a másik mellett, és próbálja visszaültetni.*
-Ne erőltesd meg magad, csak ülj vissza szépen! *Bár nem tudja mi lehet a baj, vagy hogy tud e segíteni rajta, de talán ha visszaülteti úgy nem fog neki annyira fájni.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Miután érzi, hogy a másik ennyire bizonytalan a dologban, mármint, hogy kire és mennyire veszélyes az állatba oltott szellem, megint kicsit nyugtalanabb lesz, és többször tekintget a bagoly felé.*
-Te jó ég! Mit kerestél te olyan veszélyes helyen? *Hüledezik hebegve, még maga se menne egy ilyen vészjósló nevű helyre, nemhogy egy gyereket elengedne oda. Mikor a tündér közli vele, hogy ugyan ő már negyvenöt éves, tágra nyílnak a szemei.*
-Ne viccelj velem, miféle szerzet vagy akkor te? Talán megátkoztak és csak egy varázslatos béka csókja menthet meg és valójában királykisasszony vagy? *Csapong kicsit a mesevilágban, ahova igazából ezt a dolgot tenni tudja. Mikor pedig a családra terelődik a szó, látszólag az apróság elkomorodik, aztán kiderül ennek az oka is.*
-Ezt sajnálom. *Aztán ráterelődik a téma és látszik rajta a habozás minden egyes mondat előtt.*
-Hát… Nekem a kikötőben él a családom. *Böki ki.* - Mi jól megvagyunk. *Próbál minél jelentéktelenebb információkat kiadni saját magáról, ugyanis úgy tapasztalta, az emberek ellenségessé vagy lenézővé válnak, mikor megtudják honnan is jött. Azt meg, hogy egy gyereknek kelljen elmagyaráznia, hogy az milyen hely, végkép kizárt.*
-Nem egészen, azaz lehet mondani… *A hívő kérdésre megint elbizonytalanodik, nem igazán tudja, lehet e neki olyat, esetleg a végén még rájuk talál esni egy szobor, vagy egyéb szerencsétlenség előidézőjévé válik miatta. Közben elkészül a kötés is, ami már első látásra is nagyon gondos és egészen szép munka, amit a tündér apró kezeinek és ügyességének tud be. Aztán megpróbál mellőle feltápászkodni a apróság, de felszisszen a fájdalomtól, mozgásán is jól látható melyik részét fájlalja.*
-Veled mi történt? Te jó ég! Nagyon fáj? Hogy segíthetek? *Pattan fel, mintha a lába már nem is fájna, bár a horzsolás igen felületi volt, így most teljesen másodlagossá vált. Már ott is van a másik mellett, és próbálja visszaültetni.*
-Ne erőltesd meg magad, csak ülj vissza szépen! *Bár nem tudja mi lehet a baj, vagy hogy tud e segíteni rajta, de talán ha visszaülteti úgy nem fog neki annyira fájni.*
4076. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 13:10:23
Üzenet elküldve: 2019-09-08 13:10:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*A lány engedi a seb kezelését, amit Mërulon a lehető legprecízebben próbál meg elvégezni. Megrázza a fejét az ötletre.*
-Nem, maradjon csak itt. Sosem csinálta ezt, csupán mióta ez a szellem a szemében van... *Kifejti a félvér (vagy elf) kérésére a történetet.*
-Valószínűleg veszélyes, de csak rám nézve. Én legalábbis ezt gondolom. Erdőmélyén jártam vele, amikor egy rosszabb pillanatomban a Vérkerthez hasonlítottam a rengeteget. A ragadozók körbe vettek, de a társamnak hála az Erdőszellem úgy döntött, így büntet meg. Nyxa szeme megváltozott, azóta szilajabb és szerintem valami lélek figyel onnan. *Mutat szemével a madárra. Cseppet felnevet, mikor gyereknek nézik.*
-Igen, valóban gyerekes vagyok néha, de nem gyermek. Negyvenöt éves vagyok. *Mosolyog. A család említésénél sóhajt egy nagyot és arca búskomorrá válik.* Jelenleg Lihanechben, szóval helyettük is dolgoznom kell. *Úgy dönt, most ő kérdez.*
-És neked? Merre van a családod? Amúgy hívő vagy, hogy itt jársz? *Közben befejezi a sebkezelést. Szép kis kötés lett, Nimeril munkáját szégyeníti a tündér szerint. ~ Szép munka, Mërulon. ~ Dicséri bensőjében magát.*
-Kész is vagy. *Mosolyog a lányra, majd nehezen feláll. Felszisszen, mert az oldala megint sajogni kezd.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*A lány engedi a seb kezelését, amit Mërulon a lehető legprecízebben próbál meg elvégezni. Megrázza a fejét az ötletre.*
-Nem, maradjon csak itt. Sosem csinálta ezt, csupán mióta ez a szellem a szemében van... *Kifejti a félvér (vagy elf) kérésére a történetet.*
-Valószínűleg veszélyes, de csak rám nézve. Én legalábbis ezt gondolom. Erdőmélyén jártam vele, amikor egy rosszabb pillanatomban a Vérkerthez hasonlítottam a rengeteget. A ragadozók körbe vettek, de a társamnak hála az Erdőszellem úgy döntött, így büntet meg. Nyxa szeme megváltozott, azóta szilajabb és szerintem valami lélek figyel onnan. *Mutat szemével a madárra. Cseppet felnevet, mikor gyereknek nézik.*
-Igen, valóban gyerekes vagyok néha, de nem gyermek. Negyvenöt éves vagyok. *Mosolyog. A család említésénél sóhajt egy nagyot és arca búskomorrá válik.* Jelenleg Lihanechben, szóval helyettük is dolgoznom kell. *Úgy dönt, most ő kérdez.*
-És neked? Merre van a családod? Amúgy hívő vagy, hogy itt jársz? *Közben befejezi a sebkezelést. Szép kis kötés lett, Nimeril munkáját szégyeníti a tündér szerint. ~ Szép munka, Mërulon. ~ Dicséri bensőjében magát.*
-Kész is vagy. *Mosolyog a lányra, majd nehezen feláll. Felszisszen, mert az oldala megint sajogni kezd.*
4075. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 12:55:01
Üzenet elküldve: 2019-09-08 12:55:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Nem igazán érzi magát biztonságban, mikor egyedül van, főleg egy ilyen elhagyatott és kiszámíthatatlan építményben. Bár úgy hallotta ez egy igen békés és barátságos hely, de ez megdőlni látszik, mikor a fenyegető kinézetű madár szemrevételezi, talán étkezési célzattal. Mikor a tündér nyugtatni próbálja, egy darabig valóban beválik a dolog, hiszen olyan kis ártalmatlan kinézete van, de ekkor rárivall a madárra és mindjárt más fényben tünteti fel magát. ~Milyen bosszús, pedig olyan aranyos szemei vannak. ~ Próbálja minél kisebbre összehúzni magát, a visításra a másikra kapja a tekintetét.*
-Te érted mit szeretne? Talán nem kéne marasztalni, ha nem akar, olyan mérgesnek tűnik. *Súgja oda a tündérnek, de szemét le nem veszi a madárról. Jelenleg még mindig négykézláb van, még nem volt lélekjelenléte felállni, talán a térdei is összekoccannának.*
-Elestem, a márványlépcső meg nagyon szép, de igen kemény is. Még velem is. *Fújja ki az orrát a zsebkendőbe. Mikor elhangzik a szellem szó, lassan a fejét az állat felé fordítja.*
-Milyen fajta szellem? *Súgja oda a kérdést a másiknak.* - Állaté vagy valami másfajta entitás? Biztos nem veszélyes? Ez annyira félelmetes. *Majd fél szemét még mindig az baglyon tartva odanyújt egy kisebb kulacsot a másiknak, hogy használja az abban lévő vizet a tisztításra.* -Rendben. Elfogadom a segítségedet, ha nem nagy fáradtság. *Aztán néha sziszegéssel tűri a sebének kimosását, de próbálja türtőztetni magát. Szemei úgyis az állatot nézik, így most a gyomra nem fordul fel a lefelé csordogáló vörös vér látványától. * -Egyedül vagy itt? A szüleid is erre vannak? *Kérdez rá egy idő után, hiszen mégiscsak gyereknek nézi a másikat, aki épp egy hatalmas üres építményben lófrál, látszólag egyedül. *
-Eltévedtél? *Ötlik fel benne.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Nem igazán érzi magát biztonságban, mikor egyedül van, főleg egy ilyen elhagyatott és kiszámíthatatlan építményben. Bár úgy hallotta ez egy igen békés és barátságos hely, de ez megdőlni látszik, mikor a fenyegető kinézetű madár szemrevételezi, talán étkezési célzattal. Mikor a tündér nyugtatni próbálja, egy darabig valóban beválik a dolog, hiszen olyan kis ártalmatlan kinézete van, de ekkor rárivall a madárra és mindjárt más fényben tünteti fel magát. ~Milyen bosszús, pedig olyan aranyos szemei vannak. ~ Próbálja minél kisebbre összehúzni magát, a visításra a másikra kapja a tekintetét.*
-Te érted mit szeretne? Talán nem kéne marasztalni, ha nem akar, olyan mérgesnek tűnik. *Súgja oda a tündérnek, de szemét le nem veszi a madárról. Jelenleg még mindig négykézláb van, még nem volt lélekjelenléte felállni, talán a térdei is összekoccannának.*
-Elestem, a márványlépcső meg nagyon szép, de igen kemény is. Még velem is. *Fújja ki az orrát a zsebkendőbe. Mikor elhangzik a szellem szó, lassan a fejét az állat felé fordítja.*
-Milyen fajta szellem? *Súgja oda a kérdést a másiknak.* - Állaté vagy valami másfajta entitás? Biztos nem veszélyes? Ez annyira félelmetes. *Majd fél szemét még mindig az baglyon tartva odanyújt egy kisebb kulacsot a másiknak, hogy használja az abban lévő vizet a tisztításra.* -Rendben. Elfogadom a segítségedet, ha nem nagy fáradtság. *Aztán néha sziszegéssel tűri a sebének kimosását, de próbálja türtőztetni magát. Szemei úgyis az állatot nézik, így most a gyomra nem fordul fel a lefelé csordogáló vörös vér látványától. * -Egyedül vagy itt? A szüleid is erre vannak? *Kérdez rá egy idő után, hiszen mégiscsak gyereknek nézi a másikat, aki épp egy hatalmas üres építményben lófrál, látszólag egyedül. *
-Eltévedtél? *Ötlik fel benne.*
4074. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 12:16:26
Üzenet elküldve: 2019-09-08 12:16:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*A lányt hátralva találja, egy szoborhoz közel, látszólag nagyon ijedten. Mërulon kitárja kezeit, hogy megnyugtassa. Mosolyra áll a szája, bár belül gondolatok gyötrik. ~ Mitől félhet ez ennyire? ~ Első ránézésre félvérnek mondaná a hölgyet, bár az elfre is nyitott.*
-Semmi baj, engedd meg, kérlek, hogy segítsek. Egyáltalán nem áll szándékomban bántani. Most közelebb megyek, de esküszöm, csak segíteni akarok. *Azzal a hűtlen bagoly felé fordul.*
-Neked meg mondta valaki, hogy elmehetsz? Ide vissza, Nyxa. *Mutat szemeivel a lépcsőre. A madár kis vártatva le is száll, haragosan néz a tündérre.* Ne kezd megint! Teljesen megbolondultál, mióta Erdőmélyén voltunk. *Szól a madárhoz, aki egy éles visítással felel. ~ Legalább most nem áll szándékában kikaparni a szememet. ~ Ha a lány engedi, előveszi újra a rongyot és a sebre tartja.*
-Ezt szépen lehorzsoltad. *Mondja. Gesztenyebarna szemei aranyosan, gyermekien néznek az előtte állóra. Mást jelenleg sajnos nem tud tenni: a tanoncnál maradt az elsősegély csomagja. A lány láthatóan fél Nyxától, emiatt minden kétséget megpróbál elsimítani.*
-A bagoly miatt ne aggódj, nem fog bántani. A fehér szemében egy szellem van, aki hasonlóan barástságos mindenkivel, kivéve talán engem. Jelenleg azonban csak megfigyel mindent és mindenkit. *Itt a mosoly lefagy az arcáról, mikor a ragadozók gyűrűjére gondol. Próbálja a pozitív oldalát felfogni a dolognak, miszerint kapott egy újabb esélyt és ezek után képes kiállni magáért. ~ Nimeril szerint ez egy áldás. Nekem meg fogalmam sincs, micsoda. ~ Gondolkozik. Várja a lány reagálását, miközben a rongyot tartja kezében.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*A lányt hátralva találja, egy szoborhoz közel, látszólag nagyon ijedten. Mërulon kitárja kezeit, hogy megnyugtassa. Mosolyra áll a szája, bár belül gondolatok gyötrik. ~ Mitől félhet ez ennyire? ~ Első ránézésre félvérnek mondaná a hölgyet, bár az elfre is nyitott.*
-Semmi baj, engedd meg, kérlek, hogy segítsek. Egyáltalán nem áll szándékomban bántani. Most közelebb megyek, de esküszöm, csak segíteni akarok. *Azzal a hűtlen bagoly felé fordul.*
-Neked meg mondta valaki, hogy elmehetsz? Ide vissza, Nyxa. *Mutat szemeivel a lépcsőre. A madár kis vártatva le is száll, haragosan néz a tündérre.* Ne kezd megint! Teljesen megbolondultál, mióta Erdőmélyén voltunk. *Szól a madárhoz, aki egy éles visítással felel. ~ Legalább most nem áll szándékában kikaparni a szememet. ~ Ha a lány engedi, előveszi újra a rongyot és a sebre tartja.*
-Ezt szépen lehorzsoltad. *Mondja. Gesztenyebarna szemei aranyosan, gyermekien néznek az előtte állóra. Mást jelenleg sajnos nem tud tenni: a tanoncnál maradt az elsősegély csomagja. A lány láthatóan fél Nyxától, emiatt minden kétséget megpróbál elsimítani.*
-A bagoly miatt ne aggódj, nem fog bántani. A fehér szemében egy szellem van, aki hasonlóan barástságos mindenkivel, kivéve talán engem. Jelenleg azonban csak megfigyel mindent és mindenkit. *Itt a mosoly lefagy az arcáról, mikor a ragadozók gyűrűjére gondol. Próbálja a pozitív oldalát felfogni a dolognak, miszerint kapott egy újabb esélyt és ezek után képes kiállni magáért. ~ Nimeril szerint ez egy áldás. Nekem meg fogalmam sincs, micsoda. ~ Gondolkozik. Várja a lány reagálását, miközben a rongyot tartja kezében.*
4073. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 11:36:34
Üzenet elküldve: 2019-09-08 11:36:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Alighogy sikerült leküzdenie a benne lappangó rosszullétet és pánikot, erre odareppen elé az állat, amit olyan kitartóan követett. Ekkor hatalmasra tágulnak a szemei, ahogy észleli a bagoly furcsa szemét és átható tekintetét. Ülő helyzetében elkezd hátrálni, felfelé kúszva a lépcsőn, hogy minél messzebb kerülhessen a furcsa teremtménytől.*
-Marad, csak nyugodtan, semmi okod nincs bántani engem. *Próbálja szavakkal meggyőzni a látszólag kíváncsi állatot. ~Vajon ez mit eszik? Talán a vér szagára jött? Még szerencse, hogy egyedül van. ~ De hátrálni se tud a végtelenségig, mikor már két lépcsőt megmászott háttal, hirtelen egy nagy szobor állja az útját, és megrekeszti. Észlelhetően zaklatott, zihálva veszi a levegőt, mert úgy érzi, most szaladnia kéne, de többet nem mozdul, csak bámulja a baglyot és várja, mit kíván tenni. Ekkor lép oda hozzá, szinte a semmiből a tündér, e miatt még oldalra is borul, minthogy már hátrálni nem tud, próbál egy másik irányba utat találni.*
-Te meg ki vagy?! Ne…nem.. nemakartam semmi rosszat, esküszöm! *Mondja szipogva, a nagy ijedtségtől már könnyek szöknek a szemébe, talán jobb lett volna, ha inkább egyenest a kijárat felé veszi az irányt, akkor nem keveredett volna ilyen helyzetbe.*
-Ne! Ma.. maradj ott kérlek. *Húzza be a térdeit, mikor a másik ronggyal próbálja leitatni a kibuggyant vért. Mikor kicsit megnyugodott és a bagoly is elvesztette az érdeklődését irányába, előveszi a szütyőjét és kihalássza belőle a szépen hímzett darabot. Óvatosan ráhelyezi a sebre és egy kis nedvesítés után körbetörölgeti.*
-Megmaradok… azt hiszem… *Teszi hozzá bizonytalanul, miután látja, hogy a másik nem az a vérengző gyilkos, meg barbár fenevad, még egészen aranyosnak is tűnik.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Alighogy sikerült leküzdenie a benne lappangó rosszullétet és pánikot, erre odareppen elé az állat, amit olyan kitartóan követett. Ekkor hatalmasra tágulnak a szemei, ahogy észleli a bagoly furcsa szemét és átható tekintetét. Ülő helyzetében elkezd hátrálni, felfelé kúszva a lépcsőn, hogy minél messzebb kerülhessen a furcsa teremtménytől.*
-Marad, csak nyugodtan, semmi okod nincs bántani engem. *Próbálja szavakkal meggyőzni a látszólag kíváncsi állatot. ~Vajon ez mit eszik? Talán a vér szagára jött? Még szerencse, hogy egyedül van. ~ De hátrálni se tud a végtelenségig, mikor már két lépcsőt megmászott háttal, hirtelen egy nagy szobor állja az útját, és megrekeszti. Észlelhetően zaklatott, zihálva veszi a levegőt, mert úgy érzi, most szaladnia kéne, de többet nem mozdul, csak bámulja a baglyot és várja, mit kíván tenni. Ekkor lép oda hozzá, szinte a semmiből a tündér, e miatt még oldalra is borul, minthogy már hátrálni nem tud, próbál egy másik irányba utat találni.*
-Te meg ki vagy?! Ne…nem.. nemakartam semmi rosszat, esküszöm! *Mondja szipogva, a nagy ijedtségtől már könnyek szöknek a szemébe, talán jobb lett volna, ha inkább egyenest a kijárat felé veszi az irányt, akkor nem keveredett volna ilyen helyzetbe.*
-Ne! Ma.. maradj ott kérlek. *Húzza be a térdeit, mikor a másik ronggyal próbálja leitatni a kibuggyant vért. Mikor kicsit megnyugodott és a bagoly is elvesztette az érdeklődését irányába, előveszi a szütyőjét és kihalássza belőle a szépen hímzett darabot. Óvatosan ráhelyezi a sebre és egy kis nedvesítés után körbetörölgeti.*
-Megmaradok… azt hiszem… *Teszi hozzá bizonytalanul, miután látja, hogy a másik nem az a vérengző gyilkos, meg barbár fenevad, még egészen aranyosnak is tűnik.*
4072. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 11:10:53
Üzenet elküldve: 2019-09-08 11:10:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Mërulon imáit mormolja, mikor egy hangos kiáltást és puffanást hall. Fejét felkapja, majd meglátja a lépcsőn a lányt. A bagolyhoz szól, hogy nézze meg, míg ő közben megpróbál felállni és odabicegni. Nem kis fájdalommal jár ez neki, csípője még mindig sajog, hála az erdőmélyi kalandnak.*
-Nyxa, repülj hozzá! *A felemás szemű bagoly a lány elé száll, hangos, mély huhogással kísérve. Fejét enyhén balra fordítva, kíváncsian. Megváltozott szeme végig a sérültet figyeli, olyannak tűnhet, mintha érdeklődve látna bele a belsőjébe. Mire a tündér odaér, a bagoly ép részei (és a szellem által megváltoztatott szem is) teljes egészében felmérték a nőt. A druida szerencsétlenségére azonban nem beszéli az állat nyelvét.*
-Eeyrre, jól vagy? *Teszi fel a kérdést, miközben megnézi a sebet. Nimeril ellátása jut eszébe, ami miatt elővesz egy, még viszonylag szakadtas rongyot (állapota ugyanúgy az expedíciónak köszönhető, bár a figyelmes szemlélő sejtheti a néhai zsebkendő egykori rendeltetését), s azt teszi rá a térdre, itatva a vért. Nyxa eközben úgy dönt, elege van a humanoidokból. Megint önálló gondolatot fogalmazhatott meg, mivel engedély nélkül otthagyja őket, s tovább röpköd a gigászi templom belső terében.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Mërulon imáit mormolja, mikor egy hangos kiáltást és puffanást hall. Fejét felkapja, majd meglátja a lépcsőn a lányt. A bagolyhoz szól, hogy nézze meg, míg ő közben megpróbál felállni és odabicegni. Nem kis fájdalommal jár ez neki, csípője még mindig sajog, hála az erdőmélyi kalandnak.*
-Nyxa, repülj hozzá! *A felemás szemű bagoly a lány elé száll, hangos, mély huhogással kísérve. Fejét enyhén balra fordítva, kíváncsian. Megváltozott szeme végig a sérültet figyeli, olyannak tűnhet, mintha érdeklődve látna bele a belsőjébe. Mire a tündér odaér, a bagoly ép részei (és a szellem által megváltoztatott szem is) teljes egészében felmérték a nőt. A druida szerencsétlenségére azonban nem beszéli az állat nyelvét.*
-Eeyrre, jól vagy? *Teszi fel a kérdést, miközben megnézi a sebet. Nimeril ellátása jut eszébe, ami miatt elővesz egy, még viszonylag szakadtas rongyot (állapota ugyanúgy az expedíciónak köszönhető, bár a figyelmes szemlélő sejtheti a néhai zsebkendő egykori rendeltetését), s azt teszi rá a térdre, itatva a vért. Nyxa eközben úgy dönt, elege van a humanoidokból. Megint önálló gondolatot fogalmazhatott meg, mivel engedély nélkül otthagyja őket, s tovább röpköd a gigászi templom belső terében.*
4071. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 10:37:19
Üzenet elküldve: 2019-09-08 10:37:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Elteszi a papírost, amire a varázsitalokról minden tudnivalót, amit a könyv rejtett feljegyzetelt, persze csak a maga ügyetlen és kicsit zavaros módján. Az írás nem az erőssége, de attól hogy egy- két betűt kihagy, amit nem igazán ismer, vagy rosszul ír, attól még a szöveg teljesen értelmezhető marad. Közben felfelé tart a lépcsőn, hogy ismét a templom hatalmas szobrai és díszes oszlopai között kössön ki. Ahogy az oszlopokat sorra hagyja el, szemeit az égnek szegezve, hogy megcsodálhassa hatalmas mivoltukat, egy mozgó valami tűnik fel neki. Talán egy állat. Megtorpan, és úgy figyeli a baglyot, ami lelkes szárnycsapkodás közepette hasítja a levegőt és tölti be suhogással az egész visszhangos termet. ~Mintha százan lennének. ~ Viszi a tekintetét körbe, de természetesen csupán azt az egy szárnyast látja, néha igen, néha nem, mikor a szobrok takarásába burkolózik. Egy ilyen pillanatban ismét megindul, de nem a kijárat irányába, ahogy azt tervezte eredetileg, hanem megy, hogy megkeresse. ~Lehet, hogy többen is vannak, talán itt is laknak! ~ Veszi be a gondolat magát a fejébe. Ilyen madarat még közelről nem látott, ezért kíváncsi. Ahogy egyre nagyobb léptekkel szeli a távolságokat valami motyogásra lesz figyelmes, amit a visszhang miatt szintén nem igazán tud behatárolni, de megijeszti. Szemeit a mennyezeten tartva lépked tovább, ám ekkor észrevétlen egy lépcsőbe megakad a lába és elesik, nem kis fájdalom kinyilvánítás közepette.*
-ÁH!! *Majd a puffanás is visszhangzik a térben. Pont rosszul esett és felhorzsolta a térdén a bőrt, ami alól kibuggyan még a vér is. Miután felmért a helyzetet és néhány pillanatig fújtatott, mivel nem igazán bírja a vér látványát, főleg a sajátjáét, így kell fél perc, hogy össze tudja szedni magát. Csak ezt kezd el kotorászni a táskájában valami rongyféle után. ~Nyugi, semmi baj, végy mély lélegzetet. Egy ilyenbe még senki nem halt bele, ezt te is tudod. Csak egy apróság, mély levegő aztán kifúj. Hol van az a nyamvadt zsebkendő, amikor szükség lenne rá?!~*
//Nyílt//
*Elteszi a papírost, amire a varázsitalokról minden tudnivalót, amit a könyv rejtett feljegyzetelt, persze csak a maga ügyetlen és kicsit zavaros módján. Az írás nem az erőssége, de attól hogy egy- két betűt kihagy, amit nem igazán ismer, vagy rosszul ír, attól még a szöveg teljesen értelmezhető marad. Közben felfelé tart a lépcsőn, hogy ismét a templom hatalmas szobrai és díszes oszlopai között kössön ki. Ahogy az oszlopokat sorra hagyja el, szemeit az égnek szegezve, hogy megcsodálhassa hatalmas mivoltukat, egy mozgó valami tűnik fel neki. Talán egy állat. Megtorpan, és úgy figyeli a baglyot, ami lelkes szárnycsapkodás közepette hasítja a levegőt és tölti be suhogással az egész visszhangos termet. ~Mintha százan lennének. ~ Viszi a tekintetét körbe, de természetesen csupán azt az egy szárnyast látja, néha igen, néha nem, mikor a szobrok takarásába burkolózik. Egy ilyen pillanatban ismét megindul, de nem a kijárat irányába, ahogy azt tervezte eredetileg, hanem megy, hogy megkeresse. ~Lehet, hogy többen is vannak, talán itt is laknak! ~ Veszi be a gondolat magát a fejébe. Ilyen madarat még közelről nem látott, ezért kíváncsi. Ahogy egyre nagyobb léptekkel szeli a távolságokat valami motyogásra lesz figyelmes, amit a visszhang miatt szintén nem igazán tud behatárolni, de megijeszti. Szemeit a mennyezeten tartva lépked tovább, ám ekkor észrevétlen egy lépcsőbe megakad a lába és elesik, nem kis fájdalom kinyilvánítás közepette.*
-ÁH!! *Majd a puffanás is visszhangzik a térben. Pont rosszul esett és felhorzsolta a térdén a bőrt, ami alól kibuggyan még a vér is. Miután felmért a helyzetet és néhány pillanatig fújtatott, mivel nem igazán bírja a vér látványát, főleg a sajátjáét, így kell fél perc, hogy össze tudja szedni magát. Csak ezt kezd el kotorászni a táskájában valami rongyféle után. ~Nyugi, semmi baj, végy mély lélegzetet. Egy ilyenbe még senki nem halt bele, ezt te is tudod. Csak egy apróság, mély levegő aztán kifúj. Hol van az a nyamvadt zsebkendő, amikor szükség lenne rá?!~*
4070. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-07 21:04:06
Üzenet elküldve: 2019-09-07 21:04:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Amint felüdült, úgy dönt, hogy tesz egy kitérőt a templomba. Régen járt itt, s Eeyrnek régóta nem tudott fény oltár előtt tisztelegni (akárcsak Teysusnak sem). Nyxa megváltozott szemébe néz.*
-Látod? Én őket imádom. Ők ketten az isteneim: ő a Fényes, ő pedig a Szabad, bár gondolom nem ez az első alkalom, hogy hallasz róluk. *Kedvesen fordul oda, majd baglya tényleges részeivel folytatja a csevejt.*
-Neked ez az első alkalom, hogy itt vagy, Nyxa. Repkedj egy kicsit! *Azzal megfogja és eldobja a baglyot, aki boldogan szárnyalja körbe a méretes épületet. Ezalatt Mërulon az oltárhoz közelít és egy megszólítással kezd, ami imába fordul át.*
-Eeyr, te szép és Teysus, te köztes! Köszönöm, mikor pártomat fogtátok Erdőmélyén és külön hálás vagyok a Szabadnak, amikor szelet fújt arcomba. Kérlek, adjátok áldásotokat további kalandjaimra és hagy tanulhassak tőletek varázsolni, mert a ti mágiátok engem éltet is! *Fejezi be ezt a környi beszédet. Ezután még fertály órányit imádkozik körülbelül. Ha ezzel meg volt, egy darabig még elmélkedni fog az épületben. Nimeril jut az eszébe, aki nem fogadta el az isteneket, mert nem talált rájuk bizonyítékot. Ő is leadta régi hitét miattuk. ~ De vajon megérte? Honnan tudjam, hogy nem a tanoncnak van e igaza? ~ Kétes talányok között hánykolódik lelkének zabolázatlan tengere. Ezeket próbálja meg fejtegetni az artheniori Templomban.*
*Amint felüdült, úgy dönt, hogy tesz egy kitérőt a templomba. Régen járt itt, s Eeyrnek régóta nem tudott fény oltár előtt tisztelegni (akárcsak Teysusnak sem). Nyxa megváltozott szemébe néz.*
-Látod? Én őket imádom. Ők ketten az isteneim: ő a Fényes, ő pedig a Szabad, bár gondolom nem ez az első alkalom, hogy hallasz róluk. *Kedvesen fordul oda, majd baglya tényleges részeivel folytatja a csevejt.*
-Neked ez az első alkalom, hogy itt vagy, Nyxa. Repkedj egy kicsit! *Azzal megfogja és eldobja a baglyot, aki boldogan szárnyalja körbe a méretes épületet. Ezalatt Mërulon az oltárhoz közelít és egy megszólítással kezd, ami imába fordul át.*
-Eeyr, te szép és Teysus, te köztes! Köszönöm, mikor pártomat fogtátok Erdőmélyén és külön hálás vagyok a Szabadnak, amikor szelet fújt arcomba. Kérlek, adjátok áldásotokat további kalandjaimra és hagy tanulhassak tőletek varázsolni, mert a ti mágiátok engem éltet is! *Fejezi be ezt a környi beszédet. Ezután még fertály órányit imádkozik körülbelül. Ha ezzel meg volt, egy darabig még elmélkedni fog az épületben. Nimeril jut az eszébe, aki nem fogadta el az isteneket, mert nem talált rájuk bizonyítékot. Ő is leadta régi hitét miattuk. ~ De vajon megérte? Honnan tudjam, hogy nem a tanoncnak van e igaza? ~ Kétes talányok között hánykolódik lelkének zabolázatlan tengere. Ezeket próbálja meg fejtegetni az artheniori Templomban.*
4069. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-03 20:57:57
Üzenet elküldve: 2019-09-03 20:57:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Szabad, mint a madár//
*Miután kilépett a fogadó ajtaján, lassan és megfontoltan halad előre egészen a hatalmas építményig, amit előző nap pillantott meg távolról. ˜Biztos a könyveknek sok hely kell, itt lehetnek valamerre. ˜ Elé érve el is gondolkodik egy pillanatra, hiszen a két fakapu tárva nyitva fogadja az arrafelé tévedőket. Topog egy kicsit a hatalmas építmény előtt, nem tudván be merjen-e lépni. Valószínűleg ezt megelégelve, kisétál az épületből egy csuhás alak és megszólítja.*
-Netán Eeyrt keresed? Akkor lépj csak be, megtaláltad. A szíved is tudja, miért habozol leányom? *Ahogy közelebb lépked, jól kivehető viseltes ruházata és idősödő arca, amelyet erősen dzsumbujos szőrzet tesz még jellegzetesebbé és tiszteletet parancsolóvá. A lélegzetvétel is megreked félúton a megilletődés és bizonytalanság határán. Szabad-e egyáltalán szoba állnia vele, esetleg nem kerül-e bajba miatta. ˜Barátságosnak tűnik. ˜ Majd összekanalazza a még körülötte fellelhető bátorságfoszlányokat és kis hebegés közepette rákérdez.*
-Nem... én csak... keresek... könyv... olyan sokat egyhelyen, izé... a.... micsodát is... könyvtárat. *Böki ki diadalittasan, amint a nyelve hegyére téved a szó.* -Igen! A könyvtárat! Úgy hallottam errefelé lehet. Ha esetleg útba tudna... * Ekkor szelíd mosollyal a szája szélén közelebb lép a férfi és határozott kézmozdulattal befelé mutat a kapun.*
-Itt lesz az is gyermekem, tudtam ám, hogy téged is Eeyr napfelkeltéje hozott a helyes ösvényre. Csak utánad, megmutatom merre találod. * Nagy megkönnyebbülés közepette lép a monumentális épületbe, odabent először a különös füstölő illat csapja meg az orrát. Korábban még soha nem érzett hasonlót, de kifejezetten illik a helyhez, úgy véli. Nem tudja megállni, szemei szinte a falakra és a szobrokra tapadnak, még nem volt része hasonló látványban eddigi élete során. ˜Eddig még az istennőről csak jót hallottam, valóban ennyire jóindulatú lenne? ˜ Majd a férfi egy lefelé vezető lépcsőre mutat. A nő megtorpan, így megcsörrennek az egymáshoz koccanó fiolák a szütyőjében. Erre azonnal odakap a másik, hogy megnézze, de az utolsó előtti minutumban észbe kap, mert látja Mady arcán az ijedséget.*
-Oh! Ne haragudj, csupán mindig izgatottsággal tölt el, ha egy főzet vagy varázsital csörrenését hallja vén fülem. Pont az a pergamen van előttem, már mint, azt másolom. *Hebeg egy kicsit, minden körülmény arra utal, hogy valóban érdekli a zsák tartalma.*
-Tehát akkor te tudod mik ezek és mire valók? *Kérdez rá, majd kibontja a zsákocskát, hogy a másik bele tudjon kukkantani. Amint végig nézett a tartalmán, int, hogy kövesse. A csuhás férfi után sétál le kör alakú, pergamenekkel, polcokkal és könyvekkel zsúfolt terembe, ahol még vagy húsz teljesen ugyan olyan csuhás fürkésző tekintete szegődik mellé útjuk végezetéig. Nem kicsit érzi feszélyezve magát, élete során talán harmadszorra. A férfi hellyel kínálja az asztalánál és tollat, tintát majd pergament is csúsztat elé, hogy lejegyzetelhesse, ami számára fontos.*
-Ez a tudás mindannyiunké. Most kérlek vedd elő őket. *Mutat a zsákocskára, amelyből egymás után bukkannak elő a színes varázsitalok. Mindet megforgatja, majd egy kéket a nő elé tol.* - Gyermekem, ezt idd meg nyugodtan, serkenti a gondolkodást, aztán majd mindent jobban értesz. *Némi habozás után meg is issza, hiszen úgy fest az öreg, mint aki valóban konyít hozzájuk, ő meg aztán semennyit. Ezt követően helyet foglal és elkezdődik az olvasás és némi magyarázat a csuhás részéről. Odatol egy könyvet, melyben ezen furcsa italok hatásai vannak feljegyezve, amiket át is másol a kapott pergamenre. Ezzel telik el az egész nap, úgy, hogy szinte észre sem veszi, mennyire rohan az idő. Miután befejezte, szépen megköszöni a segítséget, a férfi még beszél az istennőről, de Mady már túl fáradt, hogy bármi érdemit meg tudjon belőle jegyezni, így megígéri, hogy még visszatér emiatt. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Miután kilépett a fogadó ajtaján, lassan és megfontoltan halad előre egészen a hatalmas építményig, amit előző nap pillantott meg távolról. ˜Biztos a könyveknek sok hely kell, itt lehetnek valamerre. ˜ Elé érve el is gondolkodik egy pillanatra, hiszen a két fakapu tárva nyitva fogadja az arrafelé tévedőket. Topog egy kicsit a hatalmas építmény előtt, nem tudván be merjen-e lépni. Valószínűleg ezt megelégelve, kisétál az épületből egy csuhás alak és megszólítja.*
-Netán Eeyrt keresed? Akkor lépj csak be, megtaláltad. A szíved is tudja, miért habozol leányom? *Ahogy közelebb lépked, jól kivehető viseltes ruházata és idősödő arca, amelyet erősen dzsumbujos szőrzet tesz még jellegzetesebbé és tiszteletet parancsolóvá. A lélegzetvétel is megreked félúton a megilletődés és bizonytalanság határán. Szabad-e egyáltalán szoba állnia vele, esetleg nem kerül-e bajba miatta. ˜Barátságosnak tűnik. ˜ Majd összekanalazza a még körülötte fellelhető bátorságfoszlányokat és kis hebegés közepette rákérdez.*
-Nem... én csak... keresek... könyv... olyan sokat egyhelyen, izé... a.... micsodát is... könyvtárat. *Böki ki diadalittasan, amint a nyelve hegyére téved a szó.* -Igen! A könyvtárat! Úgy hallottam errefelé lehet. Ha esetleg útba tudna... * Ekkor szelíd mosollyal a szája szélén közelebb lép a férfi és határozott kézmozdulattal befelé mutat a kapun.*
-Itt lesz az is gyermekem, tudtam ám, hogy téged is Eeyr napfelkeltéje hozott a helyes ösvényre. Csak utánad, megmutatom merre találod. * Nagy megkönnyebbülés közepette lép a monumentális épületbe, odabent először a különös füstölő illat csapja meg az orrát. Korábban még soha nem érzett hasonlót, de kifejezetten illik a helyhez, úgy véli. Nem tudja megállni, szemei szinte a falakra és a szobrokra tapadnak, még nem volt része hasonló látványban eddigi élete során. ˜Eddig még az istennőről csak jót hallottam, valóban ennyire jóindulatú lenne? ˜ Majd a férfi egy lefelé vezető lépcsőre mutat. A nő megtorpan, így megcsörrennek az egymáshoz koccanó fiolák a szütyőjében. Erre azonnal odakap a másik, hogy megnézze, de az utolsó előtti minutumban észbe kap, mert látja Mady arcán az ijedséget.*
-Oh! Ne haragudj, csupán mindig izgatottsággal tölt el, ha egy főzet vagy varázsital csörrenését hallja vén fülem. Pont az a pergamen van előttem, már mint, azt másolom. *Hebeg egy kicsit, minden körülmény arra utal, hogy valóban érdekli a zsák tartalma.*
-Tehát akkor te tudod mik ezek és mire valók? *Kérdez rá, majd kibontja a zsákocskát, hogy a másik bele tudjon kukkantani. Amint végig nézett a tartalmán, int, hogy kövesse. A csuhás férfi után sétál le kör alakú, pergamenekkel, polcokkal és könyvekkel zsúfolt terembe, ahol még vagy húsz teljesen ugyan olyan csuhás fürkésző tekintete szegődik mellé útjuk végezetéig. Nem kicsit érzi feszélyezve magát, élete során talán harmadszorra. A férfi hellyel kínálja az asztalánál és tollat, tintát majd pergament is csúsztat elé, hogy lejegyzetelhesse, ami számára fontos.*
-Ez a tudás mindannyiunké. Most kérlek vedd elő őket. *Mutat a zsákocskára, amelyből egymás után bukkannak elő a színes varázsitalok. Mindet megforgatja, majd egy kéket a nő elé tol.* - Gyermekem, ezt idd meg nyugodtan, serkenti a gondolkodást, aztán majd mindent jobban értesz. *Némi habozás után meg is issza, hiszen úgy fest az öreg, mint aki valóban konyít hozzájuk, ő meg aztán semennyit. Ezt követően helyet foglal és elkezdődik az olvasás és némi magyarázat a csuhás részéről. Odatol egy könyvet, melyben ezen furcsa italok hatásai vannak feljegyezve, amiket át is másol a kapott pergamenre. Ezzel telik el az egész nap, úgy, hogy szinte észre sem veszi, mennyire rohan az idő. Miután befejezte, szépen megköszöni a segítséget, a férfi még beszél az istennőről, de Mady már túl fáradt, hogy bármi érdemit meg tudjon belőle jegyezni, így megígéri, hogy még visszatér emiatt. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
4068. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-08-30 17:31:03
Üzenet elküldve: 2019-08-30 17:31:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
*~Ideje visszatérnie a kúriába.~ A harmat már jócskán felszáradt, a Templomkertben is tovatűnt a reggeli hűvösség, a hajnali áhítatát itt végző papnak is hűlt helye, a pad üresen áll, senki nem ül rajta.
A Templomkert üres, csak egy fura kis tollszárnyas alak sziluettjét fogadja be a szeme néhány rövid pillanatra, ahogy az a Templomajtóhoz igyekszik, szárnyalva-futva segítve magát a lépcsők irányába és fel a néhány fokon, hogy aztán eltűnjön a nehéz faajtók mögött.
Isqeha meghökken. Mintha csak Pyrt látta volna az imént a Templomajtóhoz odasuhanni, de komolyan, megesküdne rá! Máskülönben miért is jutna a Templomba tartó alakról éppen ő az eszébe! De aztán megrója magát: mit is keresne pont itt, Arthenior kőtemplomában a szeleburdi, kelekótya tündér, egyedül!
~Igyekeznem kell! Bizonyára nem ő az egyetlen tollszárnyas tündér szerte Lanawinban... ha egyáltalán azt láttam valóban, amit képzelek. Nem, nem leselkedek egy betérő után a Templomban!~ rázza meg a fejét, céltudatosan tovább haladva.
~Különben is, mit mondanék neki? Bizonyára járja a saját útját, ha nem tért vissza Vadvédbe. Még ha valóban ő is lett volna az.
Még az is lehet, hogy megtalálta Pyctát.~ tűnődik hirtelen mégis. ~Ki tudja. Rég volt.~ engedi el a dolgot. Bár azért kíváncsi, ha őszinte akar lenni, hogy mi történt a szárnyassal azóta, hogy otthagyta ő is a találkozóhelyet. Boldogult-e, nem történt-e baja. ~Amilyen kelekótya. Hagyjuk. Talán meg sem ismerne.~ sóhajt, ahogy Vadvéd jut eszébe, de azután kezdi megszaporázni újra a lépteit, és kilépve a Templomkertből, egyenesen a romváros széli kúria felé veszi az irányt, hogy minél hamarabb folytathassa a kert rendbetételét.*
*~Ideje visszatérnie a kúriába.~ A harmat már jócskán felszáradt, a Templomkertben is tovatűnt a reggeli hűvösség, a hajnali áhítatát itt végző papnak is hűlt helye, a pad üresen áll, senki nem ül rajta.
A Templomkert üres, csak egy fura kis tollszárnyas alak sziluettjét fogadja be a szeme néhány rövid pillanatra, ahogy az a Templomajtóhoz igyekszik, szárnyalva-futva segítve magát a lépcsők irányába és fel a néhány fokon, hogy aztán eltűnjön a nehéz faajtók mögött.
Isqeha meghökken. Mintha csak Pyrt látta volna az imént a Templomajtóhoz odasuhanni, de komolyan, megesküdne rá! Máskülönben miért is jutna a Templomba tartó alakról éppen ő az eszébe! De aztán megrója magát: mit is keresne pont itt, Arthenior kőtemplomában a szeleburdi, kelekótya tündér, egyedül!
~Igyekeznem kell! Bizonyára nem ő az egyetlen tollszárnyas tündér szerte Lanawinban... ha egyáltalán azt láttam valóban, amit képzelek. Nem, nem leselkedek egy betérő után a Templomban!~ rázza meg a fejét, céltudatosan tovább haladva.
~Különben is, mit mondanék neki? Bizonyára járja a saját útját, ha nem tért vissza Vadvédbe. Még ha valóban ő is lett volna az.
Még az is lehet, hogy megtalálta Pyctát.~ tűnődik hirtelen mégis. ~Ki tudja. Rég volt.~ engedi el a dolgot. Bár azért kíváncsi, ha őszinte akar lenni, hogy mi történt a szárnyassal azóta, hogy otthagyta ő is a találkozóhelyet. Boldogult-e, nem történt-e baja. ~Amilyen kelekótya. Hagyjuk. Talán meg sem ismerne.~ sóhajt, ahogy Vadvéd jut eszébe, de azután kezdi megszaporázni újra a lépteit, és kilépve a Templomkertből, egyenesen a romváros széli kúria felé veszi az irányt, hogy minél hamarabb folytathassa a kert rendbetételét.*
4067. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-08-29 11:14:00
Üzenet elküldve: 2019-08-29 11:14:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A városon csupán átszáguld, ismét megérzi az erdő és a berkek illatát, nem akar egy percet sem várni. A lányt kicsit sajnálja, de valójában nem biztos benne, hogy bírta volna az erdőben, így jobb lesz mindenkinek. Útja a templomba vezet, ahol még le kívánja róni a tiszteletét Eeyr előtt. Sokat segítette kitartással és kedvességgel, hiszi, hogy szinte mindent neki köszönhet, a jó társaságot, a jó kedvet, a tanulást, így hálával tartozik, melyet nem fél kimutatni. A kaput lassan nyitja ki maga előtt, s lehajtott fejjel, behúzott szárnyakkal lép be az előtérbe, majd rögtön az oltár elé siet, de nem ül le. Csupán két kezét szorosan maga mellett tartva ad hálát az égnek, s mindennek, mi jó sorsát szolgálhatja. Ismét hazamegy, ez felülmúlhatatlan örömmel tölti el.*
4066. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-08-19 17:53:59
Üzenet elküldve: 2019-08-19 17:53:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Proclifox a felfedező//
*Proclifox nyögdécsel, ahogy felemeli a lábát. Még az a pár lépcsőfok is sok. De nem fogja feladni. Ha már idáig eljutott.
~Levegő Templom! Eeyr Templom!~ dohog magába. Meg a városon mérgelődik, hogy hogy néz ki. Minden feldúlva. Mekkora fejetlenség van. Romos épületek.
~Micsoda népek laknak itt.~ morgolódik.
Bezzeg Ratraxurgban. Ott mindennek megvan a helye meg a rendje. Na de hát mindegy. Ha a fő Élé azt akarta hogy jöjjön el ide ebbe az Artheniorba meg a Templomba, hát rajta ne múljon.
Csak ne lett volna olyan fárasztó az út! Fentről északról ide jönni nem volt gnóm játék.
Proclifox el is fáradt a nagy utazásba. De most ideért és ez a lényeg. Be is jut végre ebbe a Levegő Templomba. Vagy most már Eeyr templomba. ~Eeyr.~ fújtat ahogy belép. ~Még hogy Eeyr.~ Még dohog egy kicsit az isteneken, mindegyiken, meg hogy hogy vehetik be mindezt a népek.
Odabent Proclifox körülnéz, alaposan megvizsgál mindent. A szobrokat, meg a zöld oltárt is körbejárja, méregeti, hümmög.
Végül elballag a Könyvtárba. Ott van a lényeg. Proclifox egy könyvet keres. Ami itt megvan ebben az artheniori könyvtárban. Meg kell lennie.*
*Proclifox nyögdécsel, ahogy felemeli a lábát. Még az a pár lépcsőfok is sok. De nem fogja feladni. Ha már idáig eljutott.
~Levegő Templom! Eeyr Templom!~ dohog magába. Meg a városon mérgelődik, hogy hogy néz ki. Minden feldúlva. Mekkora fejetlenség van. Romos épületek.
~Micsoda népek laknak itt.~ morgolódik.
Bezzeg Ratraxurgban. Ott mindennek megvan a helye meg a rendje. Na de hát mindegy. Ha a fő Élé azt akarta hogy jöjjön el ide ebbe az Artheniorba meg a Templomba, hát rajta ne múljon.
Csak ne lett volna olyan fárasztó az út! Fentről északról ide jönni nem volt gnóm játék.
Proclifox el is fáradt a nagy utazásba. De most ideért és ez a lényeg. Be is jut végre ebbe a Levegő Templomba. Vagy most már Eeyr templomba. ~Eeyr.~ fújtat ahogy belép. ~Még hogy Eeyr.~ Még dohog egy kicsit az isteneken, mindegyiken, meg hogy hogy vehetik be mindezt a népek.
Odabent Proclifox körülnéz, alaposan megvizsgál mindent. A szobrokat, meg a zöld oltárt is körbejárja, méregeti, hümmög.
Végül elballag a Könyvtárba. Ott van a lényeg. Proclifox egy könyvet keres. Ami itt megvan ebben az artheniori könyvtárban. Meg kell lennie.*
4065. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-08-19 17:08:10
Üzenet elküldve: 2019-08-19 17:08:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
*A szellemek szerencsére békén hagyták a romváros széli ház padlását, így Isqeha se háborgatta a ház gazdáját éjnek évadján se rövid, se hosszú koppantásokkal, ehelyett egy jót aludt a vaskos kémény tövébe vonszolt, nemrégiben megtömhetett, jókora szalmazsákon.
Reggel korán kelt, ivott egy jót a kút hűvös vizéből, vállára vetette a tarisznyáját, és egy kenyérvéget rágcsálva elindult, hogy begyűjtsön néhány virágtövet a virágágyás kipofozásához, de előtte még megöntözte a frissen kihajtott futórózsát, és odatett egy frissen húzott vödör vizet Frankó elé.
Első útja a Templomkertbe vezet, ahol annak ellenére, hogy Lanawin már mélyen bent jár a Perzselő Homok havában, a nap tüze pedig tikkasztó és kegyetlen tud lenni, a terebélyes fák hűvös árnyékában mégis mindenfelé sötéten zöldell a fű a kaviccsal beszórt ösvény mellett.
Isqeha hátrakanyarodik, nem a Templomot akarja meglátogatni most, a Temetőbe igyekszik a buja bokrok takarásában.
Sok elvadult, gondozatlan sír található a Temető hátsó, alig látogatott részében, csodaszép virágok nyílnak arra elburjánozva, továbbsarjadva, arrafelé, ahol baglyok tanyáznak az ősöreg, korhadó fákon a megdőlt, mohos sírkövek felett.
A Templomkert kihalt, csak egy öreg szerzetespap üldögél a szélfújta csendben az egyik hátsó padon, nem messze a Templomkert vaskerítésétől és a kis kaputól, ami egyenesen a Temetőbe vezet.
Isqeha aprót biccent a fejével, ahogy elhalad a közelében, mégse tartsák őt tiszteletlennek, bár kétséges, hogy a pap bármi figyelmet szentelne a nem messze tőle elhaladó füvésznek, láthatóan annyira el van merülve istene felé szálló gondolataiban.
Így Isq csendben belöki a kis kaput, és elindul a Temető mély csendbe burkolózó hátsó végébe.*
*A szellemek szerencsére békén hagyták a romváros széli ház padlását, így Isqeha se háborgatta a ház gazdáját éjnek évadján se rövid, se hosszú koppantásokkal, ehelyett egy jót aludt a vaskos kémény tövébe vonszolt, nemrégiben megtömhetett, jókora szalmazsákon.
Reggel korán kelt, ivott egy jót a kút hűvös vizéből, vállára vetette a tarisznyáját, és egy kenyérvéget rágcsálva elindult, hogy begyűjtsön néhány virágtövet a virágágyás kipofozásához, de előtte még megöntözte a frissen kihajtott futórózsát, és odatett egy frissen húzott vödör vizet Frankó elé.
Első útja a Templomkertbe vezet, ahol annak ellenére, hogy Lanawin már mélyen bent jár a Perzselő Homok havában, a nap tüze pedig tikkasztó és kegyetlen tud lenni, a terebélyes fák hűvös árnyékában mégis mindenfelé sötéten zöldell a fű a kaviccsal beszórt ösvény mellett.
Isqeha hátrakanyarodik, nem a Templomot akarja meglátogatni most, a Temetőbe igyekszik a buja bokrok takarásában.
Sok elvadult, gondozatlan sír található a Temető hátsó, alig látogatott részében, csodaszép virágok nyílnak arra elburjánozva, továbbsarjadva, arrafelé, ahol baglyok tanyáznak az ősöreg, korhadó fákon a megdőlt, mohos sírkövek felett.
A Templomkert kihalt, csak egy öreg szerzetespap üldögél a szélfújta csendben az egyik hátsó padon, nem messze a Templomkert vaskerítésétől és a kis kaputól, ami egyenesen a Temetőbe vezet.
Isqeha aprót biccent a fejével, ahogy elhalad a közelében, mégse tartsák őt tiszteletlennek, bár kétséges, hogy a pap bármi figyelmet szentelne a nem messze tőle elhaladó füvésznek, láthatóan annyira el van merülve istene felé szálló gondolataiban.
Így Isq csendben belöki a kis kaput, és elindul a Temető mély csendbe burkolózó hátsó végébe.*
4064. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:52:58
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:52:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* Harangozásra ébred fel. Lassan felkel a fűről és nyújtózik egyet. ~ Meg kéne néznem magamnak ezt a templomot. ~ Határozza el magát és ezzel el is indul. Könnyen odatalál a templomhoz. Belép a nyitott ajtón. Odabent egy jóval sötétebb van, mint kint. Fából készült padok mellett halad. Az oszlopok mellett szobrokat lát, de nem talál ismerőst köztük. Az oltár előtt megáll, hogy tiszteletét tegye az istennő előtt. Wrexan úgy van a vallási dolgokkal, hogy ő minden istennek és elemnek megadja a tiszteletet. Biztos ami biztos.*
– Kérlek Eeyr vigyázz rám! Segíts meg rögös utamon! * Fohászkodik az istennőhöz. Majd miután végzett még elidőzik egy kicsit a templomban. Vált pár szót az egyik szerzetessel, aztán távozik. Az épületből kilépve elégé meglepődik, mivel már esteledik. ~ Ilyen sokáig lettem volna bent? ~ Tűnődik el magában. A szegény negyed felé veszi az irányt, hogy helyet keressen magának éjszakára.*
– Kérlek Eeyr vigyázz rám! Segíts meg rögös utamon! * Fohászkodik az istennőhöz. Majd miután végzett még elidőzik egy kicsit a templomban. Vált pár szót az egyik szerzetessel, aztán távozik. Az épületből kilépve elégé meglepődik, mivel már esteledik. ~ Ilyen sokáig lettem volna bent? ~ Tűnődik el magában. A szegény negyed felé veszi az irányt, hogy helyet keressen magának éjszakára.*
4063. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-07-10 21:14:17
Üzenet elküldve: 2019-07-10 21:14:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gorvin a romos utcákat átszellve megleli a templomot. Ámulva nézi a hatalmas épületet és óvatos léptekkel megy fel a lépcsőn. A csizmája enyhe viszhangot ver, a lovag mégse lassít a tempón. Az utolsó pár lépést gyors tempóval szeli és meghitt arccal lép az épület belső terébe.*
- Eeyr... *suttogja majd az egyik falnak vetve a hátát lehunyja a szemét és halk imába kezd.*
- Tekints le szolgádra és adj nyugalmat öcsémnek, Morv La Sondnak! Álld meg a családom és óvd őket míg távol vagyok, ne hagyd őket szenvedni! Hű szolgád maradok, míg e föld útjait járom...
*Mélyet sóhajt majd kinyitja a szemeit. Arcára nyugodt mosoly ül. Békében marad az istenével és a hitével.
Kifele menet egy csuhással összeakad a tekintete. Rövid ideig méregetik egymást, mígnem Gorvin elmosolyodik és egy biccentéssel tovább áll.*
A hozzászólás írója (Gorvin La Sond) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.10 21:31:54
- Eeyr... *suttogja majd az egyik falnak vetve a hátát lehunyja a szemét és halk imába kezd.*
- Tekints le szolgádra és adj nyugalmat öcsémnek, Morv La Sondnak! Álld meg a családom és óvd őket míg távol vagyok, ne hagyd őket szenvedni! Hű szolgád maradok, míg e föld útjait járom...
*Mélyet sóhajt majd kinyitja a szemeit. Arcára nyugodt mosoly ül. Békében marad az istenével és a hitével.
Kifele menet egy csuhással összeakad a tekintete. Rövid ideig méregetik egymást, mígnem Gorvin elmosolyodik és egy biccentéssel tovább áll.*
A hozzászólás írója (Gorvin La Sond) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.10 21:31:54
4062. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-30 13:47:45
Üzenet elküldve: 2019-06-30 13:47:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő//
*A temetőből érkezik és egyenesen a templomba megy, ott is a hátsó traktus felé veszi az irányt. A járást ismeri, nem hiszi, hogy bárki meg akarná állítani. Keres egy akolitust vagy szerpapot, szerzetest, hogy átadja üzenetét Arenih atyának. Utána pedig Hanlorennek üzen élőszóban, ha a papnő erre járna, akkor tudhassa, hogy keresik is aggódnak érte. Ennél többet nem tehet.
Végezetül meghagyja, hogy őket hol lehet megtalálni, hisz letelepedésük óta nem tudott erről információt közölni, de most Mil'Ochass már pontos hellyel rendelkezik a folyóparton.
A templom elé visszatérve Éjviharhoz megy, hogy eloldozza a kipányvázott telivért. Egyszerre érzi sikeresnek és sikertelennek a látogatást. A templomba betérni mindig lelkesítő és elszomorító számára egyben. Itt értette meg a sorsát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Hanlorent sem találta meg, ami aggodalomra adhat okot, mert a faluból való eltűnése óta semmit sem tudnak a papnőről. Reméli, hogy nem esett baja, de fogalma sincs, hogy merre is keressék ezután.
Lyzendra talán már a Pegazusban várja őt, vagy neki kell majd a méltán híres fogadóban várni majd az elf íjászlányra. Őt igazán nem félti, Lyz tud vigyázni magára. Reméli, sikerrel járt a harangok ügyében, de ha nem, akkor egy hosszú út vár még rájuk a tharg piacig. Nem szívesen tér vissza a Vashegyre, bár Aenaet szívesen látná, annak ellenére is, hogy legutóbb szomorúan kellett elhagynia az erődöt.
Ruganyosan lendül a nyeregbe, majd még egy utolsó pillantást vet a templom tornyos épületére, majd a város felé fordítja Éjvihar orrát. Az Erdő Szívének útjai kifürkészhetetlenek, sajnos a látogatás több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. De ezúttal is türelmesnek kell lennie és idővel minden kérdésére választ fog kapni. Lehet, hogy nem minden kérdésére lesz megnyugtató a válasz, de felkészült már az ilyenekre. Kellő komolysággal és hittel várja az előtte álló akadályokat.
Irány a Pegazus.*
*A temetőből érkezik és egyenesen a templomba megy, ott is a hátsó traktus felé veszi az irányt. A járást ismeri, nem hiszi, hogy bárki meg akarná állítani. Keres egy akolitust vagy szerpapot, szerzetest, hogy átadja üzenetét Arenih atyának. Utána pedig Hanlorennek üzen élőszóban, ha a papnő erre járna, akkor tudhassa, hogy keresik is aggódnak érte. Ennél többet nem tehet.
Végezetül meghagyja, hogy őket hol lehet megtalálni, hisz letelepedésük óta nem tudott erről információt közölni, de most Mil'Ochass már pontos hellyel rendelkezik a folyóparton.
A templom elé visszatérve Éjviharhoz megy, hogy eloldozza a kipányvázott telivért. Egyszerre érzi sikeresnek és sikertelennek a látogatást. A templomba betérni mindig lelkesítő és elszomorító számára egyben. Itt értette meg a sorsát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Hanlorent sem találta meg, ami aggodalomra adhat okot, mert a faluból való eltűnése óta semmit sem tudnak a papnőről. Reméli, hogy nem esett baja, de fogalma sincs, hogy merre is keressék ezután.
Lyzendra talán már a Pegazusban várja őt, vagy neki kell majd a méltán híres fogadóban várni majd az elf íjászlányra. Őt igazán nem félti, Lyz tud vigyázni magára. Reméli, sikerrel járt a harangok ügyében, de ha nem, akkor egy hosszú út vár még rájuk a tharg piacig. Nem szívesen tér vissza a Vashegyre, bár Aenaet szívesen látná, annak ellenére is, hogy legutóbb szomorúan kellett elhagynia az erődöt.
Ruganyosan lendül a nyeregbe, majd még egy utolsó pillantást vet a templom tornyos épületére, majd a város felé fordítja Éjvihar orrát. Az Erdő Szívének útjai kifürkészhetetlenek, sajnos a látogatás több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. De ezúttal is türelmesnek kell lennie és idővel minden kérdésére választ fog kapni. Lehet, hogy nem minden kérdésére lesz megnyugtató a válasz, de felkészült már az ilyenekre. Kellő komolysággal és hittel várja az előtte álló akadályokat.
Irány a Pegazus.*
4061. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-26 19:44:33
Üzenet elküldve: 2019-06-26 19:44:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő//
//Hanlorent keresve//
*Miután elbúcsúzott Lyzendrától egyenesen a templom felé veszi az irányt, igyekezvén a piac szélén haladni, hogy elkerülje a sokaságot. Éjvihar nyergében érkezik meg a templom kertjébe, ahol le is száll a nyeregből, hogy kantáron vezesse el a templomig a telivért.
Távolról látja az ablakot, amelyet betörve az eltorlaszolt ajtajú templomba bejutott. Akkor látta meg Hanlorent az oltárból kiömlő feketeségben vonaglani. Akkor merült maga is alá, mint a papnő. De végül győztek, de milyen áron?
A bejáratnál kipányvázza Éjvihart, majd lassan felsétál a lépcsőkön. A bejárat árnyékában megáll egy pillanatra, majd köpenyét hátradobva lépi át a templom bejáratát.
Odabent a megszokott hűvös fogadja, a padok között néma csend pihen, de az erdőmélyi elf tudja, hogy a szent épület nem elhagyatott. Lombzöld tekintete ismerős alakokat keres, csuhásokat, talán Arenih atyát, de legfőképp Hanlorent.
Lassan járja körbe a templomot, ismeri már belülről, hisz Xotarával kitakarították az egészet, sőt, laktak is itt pár napig az oltár megtisztítása után. Ha minden igaz, Hanlorent nem találja meg, s ha sikerül is beszélnie a főpappal, akkor talán ebben meg is erősíti őt.
Komor érzelmekkel lép ki a hátsó udvarba, hogy az ostrom alatt elesett Xotara sírjához menjen. Akkor nem tudta meglátogatni az egykori vadvédi nyughelyét, de most halk imával térdel le a sírbolt előtt. Azóta sem tudja, hogyan halt meg a sötételf lány.
Végezetül visszatér a templomba, hogy az oltár előtt féltérdre ereszkedve mondjon imát az Erdő Szívéhez, így Eeyrhez.*
//Hanlorent keresve//
*Miután elbúcsúzott Lyzendrától egyenesen a templom felé veszi az irányt, igyekezvén a piac szélén haladni, hogy elkerülje a sokaságot. Éjvihar nyergében érkezik meg a templom kertjébe, ahol le is száll a nyeregből, hogy kantáron vezesse el a templomig a telivért.
Távolról látja az ablakot, amelyet betörve az eltorlaszolt ajtajú templomba bejutott. Akkor látta meg Hanlorent az oltárból kiömlő feketeségben vonaglani. Akkor merült maga is alá, mint a papnő. De végül győztek, de milyen áron?
A bejáratnál kipányvázza Éjvihart, majd lassan felsétál a lépcsőkön. A bejárat árnyékában megáll egy pillanatra, majd köpenyét hátradobva lépi át a templom bejáratát.
Odabent a megszokott hűvös fogadja, a padok között néma csend pihen, de az erdőmélyi elf tudja, hogy a szent épület nem elhagyatott. Lombzöld tekintete ismerős alakokat keres, csuhásokat, talán Arenih atyát, de legfőképp Hanlorent.
Lassan járja körbe a templomot, ismeri már belülről, hisz Xotarával kitakarították az egészet, sőt, laktak is itt pár napig az oltár megtisztítása után. Ha minden igaz, Hanlorent nem találja meg, s ha sikerül is beszélnie a főpappal, akkor talán ebben meg is erősíti őt.
Komor érzelmekkel lép ki a hátsó udvarba, hogy az ostrom alatt elesett Xotara sírjához menjen. Akkor nem tudta meglátogatni az egykori vadvédi nyughelyét, de most halk imával térdel le a sírbolt előtt. Azóta sem tudja, hogyan halt meg a sötételf lány.
Végezetül visszatér a templomba, hogy az oltár előtt féltérdre ereszkedve mondjon imát az Erdő Szívéhez, így Eeyrhez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122