//Üzenet a sötétből//
*Mintha csak kérdezni kellett volna, úgy ugrik elő a valaha volt Vas Kompánia dicső harcosa toppan be az ajtón. A látvány nem mindennapi. Nagyjából két, talán kicsit több, ember széles, azaz másfél orkra tervezett folyosóról ajtók nyílnak két irányban is. Az első ilyen bejárat után valamivel ott csoportosul három alak. Egy búsképű fiatalabb áll az orrán az egész alakulatnak. Kezében fokos. Nagyjából olyan veszedelmes lehet, mint egy vasalt sodrófa (ork asszonyok esetében ez az "igen veszélyes" kategóriát súrolná). Mögötte egy csontos öreg. Nem tudni hogyan nem viszi el a szél. Bőre a kortól foltos már kissé. Mikor meglátja az orkot szeme megvillan és elkezd valamit motyogni is. A háttérben az amúgy titokban Goma névre hallgató nyanya áll. Füléből látványosan hiányoznak a díszek. Kissé vérzik is a bal. De ez csupán felületi seb. Ahogy meglátja az orkot, ő sem marad tétlen. Egy háromágú gyertyatartót kezd iszonyatosan, nyikorogva dörgölni serényen.
Vazogh így az első figurára csaphat le, akinek bizony minden erejére szüksége lesz, ha túl akarja ezt élni.
Na de nézzünk kicsit a folyosón kintre is. Ildhaw jós tehetsége úgy tűnik, hogy fülbevaló-pókokra nem terjed ki, ugyanis a nyamvadt rusnyaság kitér mindkét ellőt nyila elől. Ugyanígy jár sajnos Umhar is. Az átkozott (habár itt Artheniorban inkább áldott) lények elkerülik pallosának élét, majd szépen sorban rá próbálnak meg felkapaszkodni. Penge éles lábaikat nagyrészt ruházata elvezeti, de azért az egyikük így is be tud valahogy karistolni jobb lába szárába, apró, csípős érzetű, egyelőre inkább csak dühítő vágást ejtve, míg az Ildhaw nyilai elől kitérő társa nem jut olyan magasra, csak lábbelijén megállapodva böködi kicsit lábfejének tetejét. Egyértelműen látszik, hogy fentebb akarnak jutni, ugyanis így páncélon át legfeljebb egy fakír-csiklandozásnyit árthatnak. Nem így arcon, kézen, nyakon, netán a páncél résein bemászva.
Bentről közben csattanó fegyverek hangja hallatszik ki. Vazogh és a fiatalabb férfi összecsapnak. Ijesztő, hogy egy nyikkanás, annyi hangot sem ad ki, pedig látszólag minden erejét belevetve védekezik. Talán istene gusztustalan neveit hajtogatja magában, vagy nem akarja rettegését kimutatni. A módszer viszont amennyire egy az ember életére törő ork mellett sikeres lehet, sikeres. Az első vágást nagy nehezen elvezeti, de egy kicsit kibillentve állapodik meg. Jó alkalom lenne, ha hátul az öreg nem üvöltene fel.*
-Pusztulj te bitaang!
*Üvölti az ő korában talán legcsúnyábbnak számító szavak egyikét, míg a fekete szablyát fortató ork az előbbi motyogással tarkított varázslás nyomán, megérezheti a templomiak dühét egy elektronnyaláb formájában, mely fentről süvít át testén fülcsengést, összeránduládt, bénulást, majd képzavart hozva. Azt, hogy pontosan mennyit is ártott a villámcsapás, azt majd csak akkor tudhatja meg, mikor felkel, ugyanis arccal felfelé elterül a csapás erejétől.
Kintről is láthatják a kékes villanást, majd az puffanó orkot is, kinek arcizmai kissé ránganak. Bentről kiáltás hallatszik.*
-Édes kevés vagy még, apukám!
*A banya az. Elterült ellenféllel szemben csípős a nyelve. Ám valamelyest igazat beszélhet. Talán, ha kétszer ennyien lennének, letarolhatnák az összes enyelgő, önajnározó fényhívőt, de egyelőre nem áll jól az a bizonyos széna.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.20 00:07:47