Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 15:48:27
Üzenet elküldve: 2013-11-23 15:48:27
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
//Neara Anthariel//
*A lány szavaira csak bólint, majd belépnek a templomba. Allyn rögtön lefekszik aludni, Zrekil pedig egy Napmágiáról szóló tekercset kezd olvasgatni. Ez éppen nem az, amelyiket a padláson találta, s amelyik annyi meg annyi új varázslatot tartalmazott, mindössze az, amit a könyvtárból szerzett. Azonban a másikat egyelőre a selyemkötésben hagyja, pontosan a batyuja mélyén, hogy ne kerülhessen senki kezébe. Ami azt illeti, pontosan ugyanott tartja a több tekercset is, beleértve azokat, amelyek a Holdmágiáról szólnak. Szépen lassan kitekeri, és rátér a legnehezebbekre, melyeket a tekercs tartalmaz, némelyik pedig egészen veszedelmes. Hogy puszta mozdulatokkal forróságot idézni, másokat elvakítani és fémet megolvasztani? Veszedelmesen hangzott, azonban nem tud ezen sokat gondolkodni, hiszen hirtelen valaki megszólítja. Ahogy felpillant, hogy napbarnított bőrű nőt lát maga előtt, ami igencsak meglepi. Egészen biztosan nem idevalósi, ezt már az első pillanatban meg tudja állapítani, ezt később az elhangzó szavak is alátámasztják.*
- Hogy a Napmágia beavatottja? *kérdezi Zrekil nagy szemekkel felpislogva* Ez esetben részemről a megtiszteltetés, Zrekil Losef vagyok, és még csak tanulom ezt a mágiát. Hát a tekercs az éppen nem eladó, mert egyedi darab... *kezdené a mondatot, de ekkor kezébe kap annyi aranyat, amennyit még életében nem látott. Végül is van egy másik tekercse, amelyben még talán több van, mint ebben, hát ennyi aranyért már hogy is ne adná?*
- Rendben, megalkudtunk *bólint, összetekeri a tekercset, és átnyújtja a nőnek. Ez minden szempontból remek üzlet a számára, hiszen így most van egy alapja. Talán a begyűjtött tekercsek eladása jó üzlet volna? Minden jel arra mutat...*
- Mint mondtam, eléggé egyedi darab, még egy pap ajándékozta nekem valamelyik városban *mondja, miközben elteszi az aranyat. Most viszont már biztosan el kell mennie a kovácshoz, hiszen csak nem veheti elő a másik tekercset, miután az előzőre azt mondta, hogy egyedi. Rápillant Allynra, aki még mindig alszik, így egészen egyszerűen (már ha a nő nem akar tőle mást) feláll, és leporolja a ruháját, majd a hátára kapja a batyut, benne az entitással.*
- Remélem, még találkozunk *mondja Nearának* Számíthat a segítségemre, ha úgy adódna *azzal kisétál a templomból a kovácsműhely felé.*
//Neara Anthariel//
*A lány szavaira csak bólint, majd belépnek a templomba. Allyn rögtön lefekszik aludni, Zrekil pedig egy Napmágiáról szóló tekercset kezd olvasgatni. Ez éppen nem az, amelyiket a padláson találta, s amelyik annyi meg annyi új varázslatot tartalmazott, mindössze az, amit a könyvtárból szerzett. Azonban a másikat egyelőre a selyemkötésben hagyja, pontosan a batyuja mélyén, hogy ne kerülhessen senki kezébe. Ami azt illeti, pontosan ugyanott tartja a több tekercset is, beleértve azokat, amelyek a Holdmágiáról szólnak. Szépen lassan kitekeri, és rátér a legnehezebbekre, melyeket a tekercs tartalmaz, némelyik pedig egészen veszedelmes. Hogy puszta mozdulatokkal forróságot idézni, másokat elvakítani és fémet megolvasztani? Veszedelmesen hangzott, azonban nem tud ezen sokat gondolkodni, hiszen hirtelen valaki megszólítja. Ahogy felpillant, hogy napbarnított bőrű nőt lát maga előtt, ami igencsak meglepi. Egészen biztosan nem idevalósi, ezt már az első pillanatban meg tudja állapítani, ezt később az elhangzó szavak is alátámasztják.*
- Hogy a Napmágia beavatottja? *kérdezi Zrekil nagy szemekkel felpislogva* Ez esetben részemről a megtiszteltetés, Zrekil Losef vagyok, és még csak tanulom ezt a mágiát. Hát a tekercs az éppen nem eladó, mert egyedi darab... *kezdené a mondatot, de ekkor kezébe kap annyi aranyat, amennyit még életében nem látott. Végül is van egy másik tekercse, amelyben még talán több van, mint ebben, hát ennyi aranyért már hogy is ne adná?*
- Rendben, megalkudtunk *bólint, összetekeri a tekercset, és átnyújtja a nőnek. Ez minden szempontból remek üzlet a számára, hiszen így most van egy alapja. Talán a begyűjtött tekercsek eladása jó üzlet volna? Minden jel arra mutat...*
- Mint mondtam, eléggé egyedi darab, még egy pap ajándékozta nekem valamelyik városban *mondja, miközben elteszi az aranyat. Most viszont már biztosan el kell mennie a kovácshoz, hiszen csak nem veheti elő a másik tekercset, miután az előzőre azt mondta, hogy egyedi. Rápillant Allynra, aki még mindig alszik, így egészen egyszerűen (már ha a nő nem akar tőle mást) feláll, és leporolja a ruháját, majd a hátára kapja a batyut, benne az entitással.*
- Remélem, még találkozunk *mondja Nearának* Számíthat a segítségemre, ha úgy adódna *azzal kisétál a templomból a kovácsműhely felé.*
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 14:59:48
Üzenet elküldve: 2013-11-23 14:59:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Ahogy a templomkertbe érnek Allyn kicsit megnyugszik, hiszen mindjárt ott vannak a templomban, ahol lehet, hogy biztonságban lesznek. Éppen azon gondolkodik, hogy vajon a főpap fel fogja-e őket keresni? Bár ez nem igazán valószínű, mikor meghallja Thaira hangját a fejében.*
~De szép virágok vannak itt! Ezt eddig észre sem vettem!~
~Csak nem abbahagytad egy pillanatra magad istenítését és körbenéztél? Na várj... Te szereted a virágokat? Erről eddig miért nem tudtam. Persze azt tudtam, hogy vannak, amik tetszenek, de nem hittem, hogy a kerteket is szereted.~
~Igen képzeld körbe néztem és igen szeretem a virágokat! Te pedig azért nem tudsz erről, mert még sosem kérdezted meg. Te is körülbelül annyit foglalkozol velem, mint én veled!~
~Miért foglalkozzak veled, ha folyton az agyamra mész? Legtöbbször olyan dolgokat mondasz, amitől szomorú leszek, vagy a szívem kezd el sajogni. Ilyenek mellett, minek foglalkozzak veled?~
~Talán, mert egy testbe vagyunk zárva és illene foglalkoznunk a másikkal!~
~Majd, ha kedvesebb leszel és nem ellenkezel, meg kritizálsz folyton, akkor talán figyelni fogok rád.~
~Oda nézz, de szépek azok a kis lilák ott!~
~Melyikek? Áh, látom! Tényleg nagyon szépek és mennyi van belőlük! Szerinted baj lenne egyet leszakítani?~
~Nem, de jobb nem kockáztatni, úgyhogy Allyn békén hagyja a virágokat!~
~Rendben van békén hagyom őket!~
*Ahogy ezen elmélkednek, meg Allyn azon, hogy egyet azért majd le fog szakítani. A gnóm válaszol a lány megjegyzésére a pihenéssel kapcsolatban. Amin Allyn kuncog egy kicsit.*
- Hát te tudod, nekem kell még egy kis pihenés az biztos!
*Mondja majd már csak azért is lehajol azért a kis lila virágért, s ahogy felegyenesedik a füle mögé helyezi, majd kíváncsian pillant a térképre, amit a gnóm vett elő.*
- Rendben, akkor holnap meglátogatjuk a Mágustornyot meg elmegyünk a Grombar kastélyba. Holnap se fogok sokat aludni.
*Mondja kicsit szomorkás, álmos hangon, majd ő is beles a templomba. Hallgatag egyenlőre sehol, ami kifejezetten jó jel a számára. Legalább addig sem kell miatta aggódnia. Ez megnyugtatja valamennyire. Persze a templomba beérve megint meg kell némulniuk, hiszen itt már hallhatja őket a Hallgatag. Miután pedig Allyn elfogadta Zrekil ötletét, azt csendben meg is valósítják.*
~Most megnémulhatunk! De jó megint unatkozni fogok!~
~Inkább aludni Thaira! Aludni. Én is, meg te is fáradtak vagyunk. Kell a pihenés!~
*Válaszolja belső hangjának, miközben az oszlopnak nekidőlve kényelembe helyezi magát. S mivel a gnóm már megint, igen érdekfeszítő tevékenységbe kezd, ezért a lány úgy dönt, megpróbál elaludni. Ami nem egyszerű, mert Thaira nagyon ellenkezik vele. Azonban gyorsan feladja, így már alhat is.*
*Ahogy a templomkertbe érnek Allyn kicsit megnyugszik, hiszen mindjárt ott vannak a templomban, ahol lehet, hogy biztonságban lesznek. Éppen azon gondolkodik, hogy vajon a főpap fel fogja-e őket keresni? Bár ez nem igazán valószínű, mikor meghallja Thaira hangját a fejében.*
~De szép virágok vannak itt! Ezt eddig észre sem vettem!~
~Csak nem abbahagytad egy pillanatra magad istenítését és körbenéztél? Na várj... Te szereted a virágokat? Erről eddig miért nem tudtam. Persze azt tudtam, hogy vannak, amik tetszenek, de nem hittem, hogy a kerteket is szereted.~
~Igen képzeld körbe néztem és igen szeretem a virágokat! Te pedig azért nem tudsz erről, mert még sosem kérdezted meg. Te is körülbelül annyit foglalkozol velem, mint én veled!~
~Miért foglalkozzak veled, ha folyton az agyamra mész? Legtöbbször olyan dolgokat mondasz, amitől szomorú leszek, vagy a szívem kezd el sajogni. Ilyenek mellett, minek foglalkozzak veled?~
~Talán, mert egy testbe vagyunk zárva és illene foglalkoznunk a másikkal!~
~Majd, ha kedvesebb leszel és nem ellenkezel, meg kritizálsz folyton, akkor talán figyelni fogok rád.~
~Oda nézz, de szépek azok a kis lilák ott!~
~Melyikek? Áh, látom! Tényleg nagyon szépek és mennyi van belőlük! Szerinted baj lenne egyet leszakítani?~
~Nem, de jobb nem kockáztatni, úgyhogy Allyn békén hagyja a virágokat!~
~Rendben van békén hagyom őket!~
*Ahogy ezen elmélkednek, meg Allyn azon, hogy egyet azért majd le fog szakítani. A gnóm válaszol a lány megjegyzésére a pihenéssel kapcsolatban. Amin Allyn kuncog egy kicsit.*
- Hát te tudod, nekem kell még egy kis pihenés az biztos!
*Mondja majd már csak azért is lehajol azért a kis lila virágért, s ahogy felegyenesedik a füle mögé helyezi, majd kíváncsian pillant a térképre, amit a gnóm vett elő.*
- Rendben, akkor holnap meglátogatjuk a Mágustornyot meg elmegyünk a Grombar kastélyba. Holnap se fogok sokat aludni.
*Mondja kicsit szomorkás, álmos hangon, majd ő is beles a templomba. Hallgatag egyenlőre sehol, ami kifejezetten jó jel a számára. Legalább addig sem kell miatta aggódnia. Ez megnyugtatja valamennyire. Persze a templomba beérve megint meg kell némulniuk, hiszen itt már hallhatja őket a Hallgatag. Miután pedig Allyn elfogadta Zrekil ötletét, azt csendben meg is valósítják.*
~Most megnémulhatunk! De jó megint unatkozni fogok!~
~Inkább aludni Thaira! Aludni. Én is, meg te is fáradtak vagyunk. Kell a pihenés!~
*Válaszolja belső hangjának, miközben az oszlopnak nekidőlve kényelembe helyezi magát. S mivel a gnóm már megint, igen érdekfeszítő tevékenységbe kezd, ezért a lány úgy dönt, megpróbál elaludni. Ami nem egyszerű, mert Thaira nagyon ellenkezik vele. Azonban gyorsan feladja, így már alhat is.*
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 14:42:39
Üzenet elküldve: 2013-11-23 14:42:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Zrekil Losef//
*A nagy kupac szétválogatása, nem megy olyan gyorsan, mint gondolná. Gondosan több minta szerint teszi szét őket, a mágia mechanizmusára nincs is szüksége igazán, ezért azt a kötete félre is teszi. Az átlényegülés csoportba viszont már több könyv is van, és pár óra, mire a teljes könyvhalommal végez. Elégedetten mosolyog, majd felveszi az első könyvet. Most, hogy érzi a hatást, csak bele kell élnie magát a leírtakban. Érzi, ahogy a bőre melegedni kezd, amint el kezdi olvasni az első oldalakat, az ujján apró fény csillan. Hamarosan belemélyed az olvasásba, és nem tudja, hogy mennyi idő telik el, illetve mennyi könyvet olvas, csak szép lassan halad, a mágia pedig, mint egy virág újra megnyílik a lelkében. Egyszer, amikor már elérkezettnek érzi az időt felpillant az olvasmányából és félreteszi azt. Nem tudja még mindig, hogy mennyi idő telt el, de felkel, mert eléggé elgémberedett a fotelbe, ahol ült, még akkor is, ha elég kényelmes egy székfajta, amin az ülepét pihentette. Te hát feláll, egy kicsit kinyújtózik, a botja végén feléleszti a kristályt, majd amint kihuny elindul egy kicsit könyvtárban. A falak nagyon régiek, ahogy hozzáér a tapintásukból is kiderül számára, hogy sok titkot megéltek már, olyanokat is, amikről már rég nem beszélnek, vagy a feledés homályába vesztek. Ahogy a folyosóra ér, ellát az előző helyiségig, ahogy gnóm méretű férfi olvas egy tekercset. Neara felismeri azt, egy rég elveszett dologról van szó, egy napmágia tekercsről. A hátulján kis motívum fut végig, ennek az egyik részletét látta meg még messziről. ~ Meg kell vennem a férfitől, úgy látom, hogy eléggé belemélyedt a tanulmányaiba. Maradt még nálam egy kis pénz, talán elegendő lesz számára az összeg. Lassan megy oda és úgy, hogy észrevegye a férfi őt, nem akarja megzavarni a tanulásba túlságosan.*
- Szép napot jó uram, látom tanulni jött. Neara vagyok, a napmágia beavatottja. Felismertem azt a tekercset, és szeretném megvásárolni öntől, amennyiben eladó. *Neara egy nagyobb zacskó pénzt vesz elő és a férfi felé nyújtja.*
- Ez elég lesz, úgy vélem. *Odanyújt 6900 aranyat, - hiszen ennyit rejt a zacskó - Zrekil Losefnek.
Talán ez a tekercs meghozza az áttörést, de úgy gondolja, hogy nem lesz elég. Tanulnia kell tovább. Mindenesetre érdekes, hogy egy gnómforma alak kezébe került.*
- Hol találta, ha szabad tudni? *Érdeklődik kíváncsian.*
*A nagy kupac szétválogatása, nem megy olyan gyorsan, mint gondolná. Gondosan több minta szerint teszi szét őket, a mágia mechanizmusára nincs is szüksége igazán, ezért azt a kötete félre is teszi. Az átlényegülés csoportba viszont már több könyv is van, és pár óra, mire a teljes könyvhalommal végez. Elégedetten mosolyog, majd felveszi az első könyvet. Most, hogy érzi a hatást, csak bele kell élnie magát a leírtakban. Érzi, ahogy a bőre melegedni kezd, amint el kezdi olvasni az első oldalakat, az ujján apró fény csillan. Hamarosan belemélyed az olvasásba, és nem tudja, hogy mennyi idő telik el, illetve mennyi könyvet olvas, csak szép lassan halad, a mágia pedig, mint egy virág újra megnyílik a lelkében. Egyszer, amikor már elérkezettnek érzi az időt felpillant az olvasmányából és félreteszi azt. Nem tudja még mindig, hogy mennyi idő telt el, de felkel, mert eléggé elgémberedett a fotelbe, ahol ült, még akkor is, ha elég kényelmes egy székfajta, amin az ülepét pihentette. Te hát feláll, egy kicsit kinyújtózik, a botja végén feléleszti a kristályt, majd amint kihuny elindul egy kicsit könyvtárban. A falak nagyon régiek, ahogy hozzáér a tapintásukból is kiderül számára, hogy sok titkot megéltek már, olyanokat is, amikről már rég nem beszélnek, vagy a feledés homályába vesztek. Ahogy a folyosóra ér, ellát az előző helyiségig, ahogy gnóm méretű férfi olvas egy tekercset. Neara felismeri azt, egy rég elveszett dologról van szó, egy napmágia tekercsről. A hátulján kis motívum fut végig, ennek az egyik részletét látta meg még messziről. ~ Meg kell vennem a férfitől, úgy látom, hogy eléggé belemélyedt a tanulmányaiba. Maradt még nálam egy kis pénz, talán elegendő lesz számára az összeg. Lassan megy oda és úgy, hogy észrevegye a férfi őt, nem akarja megzavarni a tanulásba túlságosan.*
- Szép napot jó uram, látom tanulni jött. Neara vagyok, a napmágia beavatottja. Felismertem azt a tekercset, és szeretném megvásárolni öntől, amennyiben eladó. *Neara egy nagyobb zacskó pénzt vesz elő és a férfi felé nyújtja.*
- Ez elég lesz, úgy vélem. *Odanyújt 6900 aranyat, - hiszen ennyit rejt a zacskó - Zrekil Losefnek.
Talán ez a tekercs meghozza az áttörést, de úgy gondolja, hogy nem lesz elég. Tanulnia kell tovább. Mindenesetre érdekes, hogy egy gnómforma alak kezébe került.*- Hol találta, ha szabad tudni? *Érdeklődik kíváncsian.*
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 08:41:34
Üzenet elküldve: 2013-11-23 08:41:34
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Beérve a templomkertbe Zrekil újra megszemléli a virágokat. Újra? Hiszen eddig még egyszer sem vette őket rendesen szemügyre, amikor erre menekültek a templomból, nem volt ideje megnézni a színpompás növényeket. Mégis van egy olyan érzése, hogy látta már őket, habár nem tudná megmondani, mikor. Őszintén szólva az egyes virágcsoportok és színek összjátéka rendkívül ismerős neki, habár nem emlékezhet rá, hogy még annak idején Konja mutatta neki. Amikor a fején lévő virágkoszorú került szóba, és éppen a tisztásra igyekeztek. Még azelőtt, hogy a tündért megtámadta volna egy entitás, és hogy mindketten a folyó mélyén kötöttek volna ki, ahol a tündért visszaszívta a kapu, Zrekilt meg a víz partra vetette, de előtte még jó erősen hozzácsapta a fejét egy kőhöz. A seb már azóta szinte teljesen begyógyult, már csak egy nagy heg éktelenedik ott a kéthetes gyógyulási idő emlékére. Arról már egyszer s mindenkorra lemondhat, hogy azon a részen valaha haj nőjön, azonban szépen oda tudja simítani fejszőrzetének többi részét, így talán idővel az emlék is a múlté lesz.*
- Nekem? Pihenés? Éberebb vagyok, mint valaha *jegyzi meg a gnóm, és mosolyáról lerí, hogy sugárzik belőle az energia. Általában nála a fáradtság nem egy nap alatt üt ki, hanem csak másnap lesz rettenetesen álmos* Akkor majd holnap elmegyünk a Grombar kastélyba. Azonban előtte meg kéne látogatnom az ottani mágikus helyet is, a térkép szerint *azzal előkotorja a papírt, és rábök* Ez a mágustorony.
*Azzal beles, hogy látja-e valahol a Hallgatagot, majd elmondja az elképzeléseit Allynnak, aztán int, hogy innentől legyenek csendben, elvégre a templomba beérve a Hallgatag már hallani fogja őket. Allyn utolsó szavaira még bólint, aztán belép, és miután mindketten elhelyezkedtek az oszlopnál, a gnóm elővesz egy Napmágiatekercset, és elkezdi tanulmányozni, míg a lány lefekszik. Őszintén Zrekil maga sem tudja, meddig szándékozik a templomban maradni, viszont egyelőre a tekercs képes lekötni. Úgy érzi, hogy lassanként megtud belőle mindent, amit meg akar tudni, az pedig azt jelentené, hogy nekiállhat a bonyolultabb tekercsnek. Viszont előtte útba akarja ejteni a kovácsot mindenképpen, szóval annak még várnia kell. Ha pedig semmi nem jön közbe, ami maradásra bírná, lassanként össze is tekeri a papirost, és feltápászkodik.*
*Beérve a templomkertbe Zrekil újra megszemléli a virágokat. Újra? Hiszen eddig még egyszer sem vette őket rendesen szemügyre, amikor erre menekültek a templomból, nem volt ideje megnézni a színpompás növényeket. Mégis van egy olyan érzése, hogy látta már őket, habár nem tudná megmondani, mikor. Őszintén szólva az egyes virágcsoportok és színek összjátéka rendkívül ismerős neki, habár nem emlékezhet rá, hogy még annak idején Konja mutatta neki. Amikor a fején lévő virágkoszorú került szóba, és éppen a tisztásra igyekeztek. Még azelőtt, hogy a tündért megtámadta volna egy entitás, és hogy mindketten a folyó mélyén kötöttek volna ki, ahol a tündért visszaszívta a kapu, Zrekilt meg a víz partra vetette, de előtte még jó erősen hozzácsapta a fejét egy kőhöz. A seb már azóta szinte teljesen begyógyult, már csak egy nagy heg éktelenedik ott a kéthetes gyógyulási idő emlékére. Arról már egyszer s mindenkorra lemondhat, hogy azon a részen valaha haj nőjön, azonban szépen oda tudja simítani fejszőrzetének többi részét, így talán idővel az emlék is a múlté lesz.*
- Nekem? Pihenés? Éberebb vagyok, mint valaha *jegyzi meg a gnóm, és mosolyáról lerí, hogy sugárzik belőle az energia. Általában nála a fáradtság nem egy nap alatt üt ki, hanem csak másnap lesz rettenetesen álmos* Akkor majd holnap elmegyünk a Grombar kastélyba. Azonban előtte meg kéne látogatnom az ottani mágikus helyet is, a térkép szerint *azzal előkotorja a papírt, és rábök* Ez a mágustorony.
*Azzal beles, hogy látja-e valahol a Hallgatagot, majd elmondja az elképzeléseit Allynnak, aztán int, hogy innentől legyenek csendben, elvégre a templomba beérve a Hallgatag már hallani fogja őket. Allyn utolsó szavaira még bólint, aztán belép, és miután mindketten elhelyezkedtek az oszlopnál, a gnóm elővesz egy Napmágiatekercset, és elkezdi tanulmányozni, míg a lány lefekszik. Őszintén Zrekil maga sem tudja, meddig szándékozik a templomban maradni, viszont egyelőre a tekercs képes lekötni. Úgy érzi, hogy lassanként megtud belőle mindent, amit meg akar tudni, az pedig azt jelentené, hogy nekiállhat a bonyolultabb tekercsnek. Viszont előtte útba akarja ejteni a kovácsot mindenképpen, szóval annak még várnia kell. Ha pedig semmi nem jön közbe, ami maradásra bírná, lassanként össze is tekeri a papirost, és feltápászkodik.*
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-22 23:11:17
Üzenet elküldve: 2013-11-22 23:11:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Egyre jobban zavarja, hogy nem tudja megvédeni magát, nem tudja hogy ne legyen terhére Zrekil-nek, hiszen így csak a terhére van az biztos, mivel nem elég, hogy saját magát, de még Allyn-t is meg kell védenie. S ez a gondolat igen kínos, mert nem szeret másoknak fejfájást okozni, márpedig a jelen helyzette csak ezt tudja elérni.*
~Én mondtam, hogy tanuljunk mágiát!~
~Ezt már egyszer megbeszéltük! Nem, nem fogunk mágiát tanulni! A te kezedben csak bajt hozna.~
~Én most kivételesen valami védelmező szerűségre gondoltam! Amivel legalább magunkat meg tudjuk védeni! Az nem veszélyes.~
~Én meg merném kockáztatni, hogy a te kezedben az lenne.~
~Most miért gonolsz ilyen rossz dolgokra. Gonosz vagyok, de nem ennyire! Azért magamat jobban féltem, mint bárkit!~
~Na látod ez igaz! Ez nagyon igaz! Magadat mindenkinél jobban félted!~
~Hát persze! Én vagyok a legfontosabb! Mindenki más utánam következik. De attól még tanulhatnánk kicsit varázsolni!~
~Nem! Mondtam már, hogy nem! Komolyan hányszor kell neked elmondani valamit, hogy felfogd? Nem volt elég a szegénynegyedben végig beszélni ezt a témát?~
~Eltaláltad nem volt elég. Én is olyan akaratos vagyok, mint te! És felfogtam, csak nem akarom elfogadni!~
~Igen ez a baj, hogy tudom, hogy olyan akratos vagy, mint én!~
~Az nem baj! Legalább nem adjuk fel az álmainkat!~
~Nekem olyanaim nincsenek! A jelen pillanatból kell ítélkezni és tanulni. Nincs semmi, amire vágynék!~
~Ugye tudod, hogy hazudtál! Van valami, vagy valaki? Akivel kapcsolatban igen is eljárt a fantáziád!~
~Igazad van, de az csak egy gyermeteg képzelgés. Sosem fog teljesülni! Hiszen nem egy fajból vagyunk. Nem is szabadna kedvelnie!~
~De te kedveled! Nagyon is. Különben meg még egy-két csókba ő se halna bele!~
~De nem szabad! Nem illik, hogy a két faj keveredjen!~
~Mi már így is keverékek vagyunk!~
~De ő gnóm! Az teljesen más! Ott más szabályok vannak!~
~Te pedig vagy olyan ostoba, hogy ez érdekel! Legyél kemény nő és mutasd meg neki mennyire szereted?~
~Hogyan mutassam meg mikor magam sem tudom?~
~Te jó ég! Reménytelen vagy!~
*Éppen ezen a témán beszégetnek, mikor Zrekil-el is elkezd Allyn beszélgetni, s sok egyéb dolgon is elmélkedni kezd Thaira-val. Majd a gnóm utlosó mondatán szélesen mosolyog.*
~Ne. Ez már fáj!~
~Csend! Ez olyan jó! Megérdemlem! Nem hiszem el! Komolyan azt mondta megérdemlem!~
~Nekem végem! Ez megint szerelmes! Föld hívja Allyn-t térj vissza! Ne repülj, mint a madarak!~
~De ez nagyon jól esett!~
*Persze semmit se mond már erre a férfinek inkább megvárja, hogy beérjenek a főtérre, ahol is a férfi megragadja Allyn kezét és úgy vezeti keresztül a tömegen. Majd pedig a szegénynegyed felé veszik az irányt. Minél elhagyatottabb utszákon járnak. S érezhetően egy irányba haladank, bár ha Thaira vezetne már régen kiértek volna, viszint Allyn most élvezni akarja Zrekil közelségét, amennyire azt lehet. Ahogy elérik a templomkertet a gnóm sóhajt egyet, s ezt a lány is megteszi! Kicsit megnyugodott, hogy elérték a temolomot itt már csak nem lesz bajuk. Hiszen itt a főpap, ő meg fogja védeni őket. Ekkor a gnóm megszólal, mire Allyn bólogat.*
- Igen itt vagyunk! Sokkal nyugodtabb vagyok már most. És ez szerintem is jó ötlet. Maradjunk itt egy napot kell a pihenés mind a kettőnknek, de főleg neked, te nem tudsz olyat csinálni, mint én meg Thaira, hogy ha nagyon fáradtak vagyunk addig alszunk egyet, amíg a másik vezet. De különben is fel kell készülnünk arra, hogy tovább haladunk. Tehát tényeg kell pihennünk.
*Persze Allyn nem nagyon érti Zrekil minek akar a kovácshoz menni, de ebben nincs is köze, biztos megint valami talizmánt akar csináltatni.*
~Ez folyton azt akar csinálni? A végén annyi talizmánja lesz, hogy nem fogja tudni hova tenni!~
~Szerintem nem rossz dolgok a talizmánok! Szerencsét hoznak! Az pedig most kell, nagyon sok szerencse kell!~
*Ekkor lesnek be a templomba, hogy vajon látják-e a Hallgatagot. De persze erre nem kerül sor, Allyn legnagyobb örömére! Amint belépnek a férfi megint megszólal Allyn csak bólint egyet, majd megjegyzi.*
- Jó ötlet, jobb meghúzni magunkat! Nem szeretnénk találkozni vele. Az oszlop tökéletes menedéket nyújt!
*S ő is elhelyezkedik a hatalmas oszlop mögött. Látja, hogy a férfi kibontja az egyit tekercset és tanulmányozni kezdi.*
~Na akkor most alszunk egyet!~
~Nem sok minden mást tudunk csinálni!~
*Kuncog Allyn, Thaira megjegyzésén, hiszen tényleg szinte mindig alszanak, mikor a másik tanulni akar. De ez van, ha valakinek nincs más dolga.*
*Egyre jobban zavarja, hogy nem tudja megvédeni magát, nem tudja hogy ne legyen terhére Zrekil-nek, hiszen így csak a terhére van az biztos, mivel nem elég, hogy saját magát, de még Allyn-t is meg kell védenie. S ez a gondolat igen kínos, mert nem szeret másoknak fejfájást okozni, márpedig a jelen helyzette csak ezt tudja elérni.*
~Én mondtam, hogy tanuljunk mágiát!~
~Ezt már egyszer megbeszéltük! Nem, nem fogunk mágiát tanulni! A te kezedben csak bajt hozna.~
~Én most kivételesen valami védelmező szerűségre gondoltam! Amivel legalább magunkat meg tudjuk védeni! Az nem veszélyes.~
~Én meg merném kockáztatni, hogy a te kezedben az lenne.~
~Most miért gonolsz ilyen rossz dolgokra. Gonosz vagyok, de nem ennyire! Azért magamat jobban féltem, mint bárkit!~
~Na látod ez igaz! Ez nagyon igaz! Magadat mindenkinél jobban félted!~
~Hát persze! Én vagyok a legfontosabb! Mindenki más utánam következik. De attól még tanulhatnánk kicsit varázsolni!~
~Nem! Mondtam már, hogy nem! Komolyan hányszor kell neked elmondani valamit, hogy felfogd? Nem volt elég a szegénynegyedben végig beszélni ezt a témát?~
~Eltaláltad nem volt elég. Én is olyan akaratos vagyok, mint te! És felfogtam, csak nem akarom elfogadni!~
~Igen ez a baj, hogy tudom, hogy olyan akratos vagy, mint én!~
~Az nem baj! Legalább nem adjuk fel az álmainkat!~
~Nekem olyanaim nincsenek! A jelen pillanatból kell ítélkezni és tanulni. Nincs semmi, amire vágynék!~
~Ugye tudod, hogy hazudtál! Van valami, vagy valaki? Akivel kapcsolatban igen is eljárt a fantáziád!~
~Igazad van, de az csak egy gyermeteg képzelgés. Sosem fog teljesülni! Hiszen nem egy fajból vagyunk. Nem is szabadna kedvelnie!~
~De te kedveled! Nagyon is. Különben meg még egy-két csókba ő se halna bele!~
~De nem szabad! Nem illik, hogy a két faj keveredjen!~
~Mi már így is keverékek vagyunk!~
~De ő gnóm! Az teljesen más! Ott más szabályok vannak!~
~Te pedig vagy olyan ostoba, hogy ez érdekel! Legyél kemény nő és mutasd meg neki mennyire szereted?~
~Hogyan mutassam meg mikor magam sem tudom?~
~Te jó ég! Reménytelen vagy!~
*Éppen ezen a témán beszégetnek, mikor Zrekil-el is elkezd Allyn beszélgetni, s sok egyéb dolgon is elmélkedni kezd Thaira-val. Majd a gnóm utlosó mondatán szélesen mosolyog.*
~Ne. Ez már fáj!~
~Csend! Ez olyan jó! Megérdemlem! Nem hiszem el! Komolyan azt mondta megérdemlem!~
~Nekem végem! Ez megint szerelmes! Föld hívja Allyn-t térj vissza! Ne repülj, mint a madarak!~
~De ez nagyon jól esett!~
*Persze semmit se mond már erre a férfinek inkább megvárja, hogy beérjenek a főtérre, ahol is a férfi megragadja Allyn kezét és úgy vezeti keresztül a tömegen. Majd pedig a szegénynegyed felé veszik az irányt. Minél elhagyatottabb utszákon járnak. S érezhetően egy irányba haladank, bár ha Thaira vezetne már régen kiértek volna, viszint Allyn most élvezni akarja Zrekil közelségét, amennyire azt lehet. Ahogy elérik a templomkertet a gnóm sóhajt egyet, s ezt a lány is megteszi! Kicsit megnyugodott, hogy elérték a temolomot itt már csak nem lesz bajuk. Hiszen itt a főpap, ő meg fogja védeni őket. Ekkor a gnóm megszólal, mire Allyn bólogat.*
- Igen itt vagyunk! Sokkal nyugodtabb vagyok már most. És ez szerintem is jó ötlet. Maradjunk itt egy napot kell a pihenés mind a kettőnknek, de főleg neked, te nem tudsz olyat csinálni, mint én meg Thaira, hogy ha nagyon fáradtak vagyunk addig alszunk egyet, amíg a másik vezet. De különben is fel kell készülnünk arra, hogy tovább haladunk. Tehát tényeg kell pihennünk.
*Persze Allyn nem nagyon érti Zrekil minek akar a kovácshoz menni, de ebben nincs is köze, biztos megint valami talizmánt akar csináltatni.*
~Ez folyton azt akar csinálni? A végén annyi talizmánja lesz, hogy nem fogja tudni hova tenni!~
~Szerintem nem rossz dolgok a talizmánok! Szerencsét hoznak! Az pedig most kell, nagyon sok szerencse kell!~
*Ekkor lesnek be a templomba, hogy vajon látják-e a Hallgatagot. De persze erre nem kerül sor, Allyn legnagyobb örömére! Amint belépnek a férfi megint megszólal Allyn csak bólint egyet, majd megjegyzi.*
- Jó ötlet, jobb meghúzni magunkat! Nem szeretnénk találkozni vele. Az oszlop tökéletes menedéket nyújt!
*S ő is elhelyezkedik a hatalmas oszlop mögött. Látja, hogy a férfi kibontja az egyit tekercset és tanulmányozni kezdi.*
~Na akkor most alszunk egyet!~
~Nem sok minden mást tudunk csinálni!~
*Kuncog Allyn, Thaira megjegyzésén, hiszen tényleg szinte mindig alszanak, mikor a másik tanulni akar. De ez van, ha valakinek nincs más dolga.*
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-22 22:25:42
Üzenet elküldve: 2013-11-22 22:25:42
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil egyre inkább úgy érzi, hogy jó lenne tökéletesíteni nem csak a Hold, de a Napmágiatudását is. Hiszen amíg a karavánpihenőben volt, egészen végig csak a a Holdmágiáról szóló tekercseket olvasgatta. Tény, hogy a szentélyben remekül rá lehet hangolódni erre a mágiafajtára, illetve egy ilyen szép teliholdas éjszakán is szinte érzi, ahogy a hatalmas gömb erőt ad neki, viszont a Napmágiát sem szeretné elhanyagolni, hiszen eredetileg azért jött a városba. A tény, hogy viszonylag gyorsan ráérzett a varázslatokra nem jelenti azt, hogy pihenhet. Egyelőre még akad bőven olyan varázslat, amire nem képes. Ezek pedig jobbára abban a másik tekercsben találhatóak, azt viszont nem akarja még felbontani. Szépen össze van kötve a selyemmel, és úgy is kell maradjon. Legalábbis egyelőre... Miután a lány beleegyezik a gnóm elméletébe, amaz csak bólint, majd a következőként elhangzó szavakra annyit felel:*
- Már hogyne érdemelnéd. Nem véletlen gondolok dolgokat *mondja, majd a főtérre érve megragadja a lány kezét, és úgy vezeti át a tömegen. Eztán a szegénynegyed rejtett sikátorai felé irányítja. Fogalma sincs róla, hogy hogy a leggyorsabb, viszont elmélete szerint ha mindig ugyanabba az irányba halad, előbb-utóbb átjut a negyeden. És lehetőség szerint igyekszik minél kihaltabb utcákat választani. Így jutnak el végül a templomkertbe, ahol Zrekil szusszan egyet.*
- Hát itt is vagyunk *jegyzi meg, miközben figyeli, hogy még néhány óra, és a Nap mr a fejük felett lesz* Hát itt kéne maradnunk egy napig, és holnap továbbindulni. Azt hiszem én azalatt átolvasom még egyszer a tekercset, meg talán meglátogatom a kovácsot is *a kovácshoz mindössze azért szeretne menni, hogy ha már van egy Nap talizmánja, miért ne lehetne valami hasonló ereklyéje, ami a Holdmágiát jelképezi? Azonban mindenesetre első dolga az, hogy óvatosan belessen a templomba. A Hallgatag sehol, hát jó eséllyel szerencséjük van.*
- Javaslom, hogy a sarokban húzzuk meg magunkat, az oszlop mögött, hogy akkor se lásson meg minket, ha véletlenül még itt van *mondja a gnóm, miközben az említett oszlop mögött kényelmesen elhelyezkedik. Ezután előveszi a Napmágiáról szóló tekercsét, odatekeri ahhoz a részhez, ahol legutóbb abbahagyta, és elkezdi olvasni.*
*Zrekil egyre inkább úgy érzi, hogy jó lenne tökéletesíteni nem csak a Hold, de a Napmágiatudását is. Hiszen amíg a karavánpihenőben volt, egészen végig csak a a Holdmágiáról szóló tekercseket olvasgatta. Tény, hogy a szentélyben remekül rá lehet hangolódni erre a mágiafajtára, illetve egy ilyen szép teliholdas éjszakán is szinte érzi, ahogy a hatalmas gömb erőt ad neki, viszont a Napmágiát sem szeretné elhanyagolni, hiszen eredetileg azért jött a városba. A tény, hogy viszonylag gyorsan ráérzett a varázslatokra nem jelenti azt, hogy pihenhet. Egyelőre még akad bőven olyan varázslat, amire nem képes. Ezek pedig jobbára abban a másik tekercsben találhatóak, azt viszont nem akarja még felbontani. Szépen össze van kötve a selyemmel, és úgy is kell maradjon. Legalábbis egyelőre... Miután a lány beleegyezik a gnóm elméletébe, amaz csak bólint, majd a következőként elhangzó szavakra annyit felel:*
- Már hogyne érdemelnéd. Nem véletlen gondolok dolgokat *mondja, majd a főtérre érve megragadja a lány kezét, és úgy vezeti át a tömegen. Eztán a szegénynegyed rejtett sikátorai felé irányítja. Fogalma sincs róla, hogy hogy a leggyorsabb, viszont elmélete szerint ha mindig ugyanabba az irányba halad, előbb-utóbb átjut a negyeden. És lehetőség szerint igyekszik minél kihaltabb utcákat választani. Így jutnak el végül a templomkertbe, ahol Zrekil szusszan egyet.*
- Hát itt is vagyunk *jegyzi meg, miközben figyeli, hogy még néhány óra, és a Nap mr a fejük felett lesz* Hát itt kéne maradnunk egy napig, és holnap továbbindulni. Azt hiszem én azalatt átolvasom még egyszer a tekercset, meg talán meglátogatom a kovácsot is *a kovácshoz mindössze azért szeretne menni, hogy ha már van egy Nap talizmánja, miért ne lehetne valami hasonló ereklyéje, ami a Holdmágiát jelképezi? Azonban mindenesetre első dolga az, hogy óvatosan belessen a templomba. A Hallgatag sehol, hát jó eséllyel szerencséjük van.*
- Javaslom, hogy a sarokban húzzuk meg magunkat, az oszlop mögött, hogy akkor se lásson meg minket, ha véletlenül még itt van *mondja a gnóm, miközben az említett oszlop mögött kényelmesen elhelyezkedik. Ezután előveszi a Napmágiáról szóló tekercsét, odatekeri ahhoz a részhez, ahol legutóbb abbahagyta, és elkezdi olvasni.*
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-22 10:35:24
Üzenet elküldve: 2013-11-22 10:35:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Eralil Namos //
*A kis közjáték után, amit a kér férfi okozott, Neara Eralil oldalán lép be újra a város területére. Már messziről látszanak az égbe vesző tornyai a hatalmas, faragott sziklából épült roppant épületnek, Nearának melegség tölti el a szívét ennek láttán. Apró mosollyal engedi előre vezetőjét, alig egy lépéssel marad le tőle, ahogy a súlyos tölgyfaajtón át belépnek az előcsarnokba. A félhomály ugyan nem kedvez a nap lányának, de ettől eltekintve bizsergést érez a karjain. Egy csuhás alak lép feléjük, akit Eralil meg is szólít rögtön, amint megérkezett az új tanító. Neara türelmesen hallgatja újdonsült társát, aki a csuhásra bízza a nőt.*
- Tökéletes lesz. A nap aranyozza be utad, kedves barátom. *Hajtja meg a fejét enyhén egy pillanatra, majd megvárja, amíg Eralil távozik. Aztán a férfi felé fordul, kedves szavakkal szólítja meg.*
- Szép napot jó tanító! Egy varázsbaleset során elvesztettem a mágiám jelentős részét, és itt kívánom visszaszerezni, természetesen nem ingyen. Kérem segítsen ebben. *Neara mindig nyílt szívvel közeledett a legtöbb ember felé, most sincs máshogy. A tanítóban megbízik, ahogy Eralilban is reméli, hogy emberismerete nem hagyja cserben. A férfi máris beljebb invitálja, hirtelen dohos szag csapja meg Neara orrát, ami a könyvtárból jön. ~ Talán nem ártana oda figyelni majd ezekre az apróságokra. ~ Jegyzi meg magában, mert nem mindegy, hogy a könyvek meddig őrzik meg értéküket, és milyen gyakran kell átmásolni őket.*
- Jöjjön hölgyem, megmutatom, hogy hol meditálhat. *Szól halkan a csuhás, aki még mindig nem mutatkozott be, és ez zavarja Nearát. Rendben van, hogy ő csak egy a sok közül, de alapvetőnek tartja, hogy ismerje a nevét. Persze nem tud mit tenni ez ellen, most ő van kisegítve, neki tesznek szívességet, ezért ha nem is túl gyorsan, túlteszi magát a problémán. Egy viszonylag világosabb terembe vezeti őt a férfi, ami attól fényesebb, hogy több gyertya van, mint a többi hegyiségben. A fényt viszont már üdvözítőnek tartja és a gyertya leégésből látszik, hogy nem olyan régen tették ide, vélhetően az ő kedvéért. ~ A gondolatokban talán nem tudnak olvasni. ~ Reménykedik ön-ironikusan, szereti magának megtartani a gondolatit, a mi pedig másra tartozik, azt úgyis kimondja. Hatalmas kupac könyv van felhalmozva az asztalra, a férfi pedig int, hogy Neara birtokokba veheti őket.*
- Köszönöm hallgatag uram! *Búcsúzik a távozótól, majd kinyitja az első könyvet.*
*A kis közjáték után, amit a kér férfi okozott, Neara Eralil oldalán lép be újra a város területére. Már messziről látszanak az égbe vesző tornyai a hatalmas, faragott sziklából épült roppant épületnek, Nearának melegség tölti el a szívét ennek láttán. Apró mosollyal engedi előre vezetőjét, alig egy lépéssel marad le tőle, ahogy a súlyos tölgyfaajtón át belépnek az előcsarnokba. A félhomály ugyan nem kedvez a nap lányának, de ettől eltekintve bizsergést érez a karjain. Egy csuhás alak lép feléjük, akit Eralil meg is szólít rögtön, amint megérkezett az új tanító. Neara türelmesen hallgatja újdonsült társát, aki a csuhásra bízza a nőt.*
- Tökéletes lesz. A nap aranyozza be utad, kedves barátom. *Hajtja meg a fejét enyhén egy pillanatra, majd megvárja, amíg Eralil távozik. Aztán a férfi felé fordul, kedves szavakkal szólítja meg.*
- Szép napot jó tanító! Egy varázsbaleset során elvesztettem a mágiám jelentős részét, és itt kívánom visszaszerezni, természetesen nem ingyen. Kérem segítsen ebben. *Neara mindig nyílt szívvel közeledett a legtöbb ember felé, most sincs máshogy. A tanítóban megbízik, ahogy Eralilban is reméli, hogy emberismerete nem hagyja cserben. A férfi máris beljebb invitálja, hirtelen dohos szag csapja meg Neara orrát, ami a könyvtárból jön. ~ Talán nem ártana oda figyelni majd ezekre az apróságokra. ~ Jegyzi meg magában, mert nem mindegy, hogy a könyvek meddig őrzik meg értéküket, és milyen gyakran kell átmásolni őket.*
- Jöjjön hölgyem, megmutatom, hogy hol meditálhat. *Szól halkan a csuhás, aki még mindig nem mutatkozott be, és ez zavarja Nearát. Rendben van, hogy ő csak egy a sok közül, de alapvetőnek tartja, hogy ismerje a nevét. Persze nem tud mit tenni ez ellen, most ő van kisegítve, neki tesznek szívességet, ezért ha nem is túl gyorsan, túlteszi magát a problémán. Egy viszonylag világosabb terembe vezeti őt a férfi, ami attól fényesebb, hogy több gyertya van, mint a többi hegyiségben. A fényt viszont már üdvözítőnek tartja és a gyertya leégésből látszik, hogy nem olyan régen tették ide, vélhetően az ő kedvéért. ~ A gondolatokban talán nem tudnak olvasni. ~ Reménykedik ön-ironikusan, szereti magának megtartani a gondolatit, a mi pedig másra tartozik, azt úgyis kimondja. Hatalmas kupac könyv van felhalmozva az asztalra, a férfi pedig int, hogy Neara birtokokba veheti őket.*
- Köszönöm hallgatag uram! *Búcsúzik a távozótól, majd kinyitja az első könyvet.*
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-21 20:31:57
Üzenet elküldve: 2013-11-21 20:31:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
//Neara Anthariel//
*A nő oldalán lép be a templom hűvösébe, ami a kinti hidegre is rá tud tenni egy lapáttal. Az épület szokás szerint félhomályba borul, korom, borongós. Beljebb tessékelik magukat, Eralil pedig körülnéz. Rég járt már itt, van egy ideje. A kedvenc tanítója lép hozzájuk oda, és megérdeklődi, hogy mi járatban.*
- Csak a hölgyet kísérem. *Ereszt meg egy mosolyt.* És a Te kezeidre bíznám. *Mondja.* Persze, ha Neked is megfelel. *Utolsó mondatát Neara felé intézi.* Ettől a tanítótól tanultam eddig mindent, jó tanár. *Dicséri, majd választástól független közli, hogy neki sajnos mennie kell. Elbúcsúzik Nearától, biccent az oktatónak, és a temető felé távozik.*
//Neara Anthariel//
*A nő oldalán lép be a templom hűvösébe, ami a kinti hidegre is rá tud tenni egy lapáttal. Az épület szokás szerint félhomályba borul, korom, borongós. Beljebb tessékelik magukat, Eralil pedig körülnéz. Rég járt már itt, van egy ideje. A kedvenc tanítója lép hozzájuk oda, és megérdeklődi, hogy mi járatban.*
- Csak a hölgyet kísérem. *Ereszt meg egy mosolyt.* És a Te kezeidre bíznám. *Mondja.* Persze, ha Neked is megfelel. *Utolsó mondatát Neara felé intézi.* Ettől a tanítótól tanultam eddig mindent, jó tanár. *Dicséri, majd választástól független közli, hogy neki sajnos mennie kell. Elbúcsúzik Nearától, biccent az oktatónak, és a temető felé távozik.*
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-18 15:52:23
Üzenet elküldve: 2013-11-18 15:52:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #10//
-Nem. *Rázza meg fejét.* -Nem fázom. Nincs hideg. *Feleli a hangra, melynek számára ismeretlen gazdája betakargatja valamilyen vastag, és puha anyaggal.* ~Ki lehet ez? Nem gyakran szoktak csak úgy megszólítani.~ *Elgondolkozva sóhajt egyet.* ~És még nem is láttam sehol. Igaz, nem ismerek mindenkit, de lehet, hogy új a városban. Bár nem tarom túlságosan valószínűnek.~ *Ránéz, és egy pillanatra megborzong a pillantásától, de ennek ellenére nem lát rossz szándékot a szemében.*
-A könyvtárból jövök. Meséket, és érdekes történeteket olvasgattam. Általában egyedül jövök. *Válaszolja a második kérdésre, miközben nézi ahogy az illető letelepszik mellé. nagyon titokzatosnak tűnik, és nem nagyon van bátorsága kérdezősködik, de erőt gyűjt egyetlen kérdésre.*
-Ki vagy te?
-Nem. *Rázza meg fejét.* -Nem fázom. Nincs hideg. *Feleli a hangra, melynek számára ismeretlen gazdája betakargatja valamilyen vastag, és puha anyaggal.* ~Ki lehet ez? Nem gyakran szoktak csak úgy megszólítani.~ *Elgondolkozva sóhajt egyet.* ~És még nem is láttam sehol. Igaz, nem ismerek mindenkit, de lehet, hogy új a városban. Bár nem tarom túlságosan valószínűnek.~ *Ránéz, és egy pillanatra megborzong a pillantásától, de ennek ellenére nem lát rossz szándékot a szemében.*
-A könyvtárból jövök. Meséket, és érdekes történeteket olvasgattam. Általában egyedül jövök. *Válaszolja a második kérdésre, miközben nézi ahogy az illető letelepszik mellé. nagyon titokzatosnak tűnik, és nem nagyon van bátorsága kérdezősködik, de erőt gyűjt egyetlen kérdésre.*
-Ki vagy te?
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-17 21:45:32
Üzenet elküldve: 2013-11-17 21:45:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
*A templom csöndje könnyű fátyolként ereszkedik a padsorokra, lágyan burkolva be mindenkit, aki valami módon ide tévedt. Az árnyékból ragyogóan kék szempár figyeli némán a magukba mélyedőket, megalkotva önmagában egy képet mindenkiről. Úgy tűnik, egyikük sem szorul most segítségre, így nincs rá szükség, hogy előlépjen, nyugodtan szemlélődik hát, míg egy gyermek nem érkezik, láthatóan egyedül, mindenféle kísérő nélkül. A lány már jobban felkelti az érdeklődését, nem mindennapos, hogy gyerekek csak úgy idetévedjenek, hacsak nem a szülő rángatja őket magával. Magányosan még sosem találkozott itt eggyel sem. Ahogy a lányka leül és összegömbölyödik, úgy dönt, elhagyja eddigi posztját, talán érdemes lesz kiválnia a remegő árnyékból, hogy közelebb lépjen. Földet söprő, kék csuhája halk neszezéssel követi mozgását, hosszú, fekete haja megrezzen minden egyes lépésnél. Egyik karján hímzett anyag pihen, amit a gyermek vállaira terít, amint megáll mögötte.*
-Nagyon fázol?
*Hangja kedves, mosolya barátságos, egész lénye egyfajta melegséget, békét sugároz, ahogy Lirtilsasda mellé kerül és leereszkedik a padra.*
-Milyen sors vezérelt téged ide egymagadban?
*Tekintete fürkészőn mélyed szemekbe, azt a kényelmetlen benyomást keltve, hogy pillantása képes lehatolni a lélek legmélyebb zugaiba is, kiforgatva minden féltve őrzött titkot. Hogy valóban képes-e rá vagy nem több ez, mint kellemetlen benyomás? Ezt mindenkinek önmagának kell eldöntenie.*
-Nagyon fázol?
*Hangja kedves, mosolya barátságos, egész lénye egyfajta melegséget, békét sugároz, ahogy Lirtilsasda mellé kerül és leereszkedik a padra.*
-Milyen sors vezérelt téged ide egymagadban?
*Tekintete fürkészőn mélyed szemekbe, azt a kényelmetlen benyomást keltve, hogy pillantása képes lehatolni a lélek legmélyebb zugaiba is, kiforgatva minden féltve őrzött titkot. Hogy valóban képes-e rá vagy nem több ez, mint kellemetlen benyomás? Ezt mindenkinek önmagának kell eldöntenie.*
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-17 20:20:40
Üzenet elküldve: 2013-11-17 20:20:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Megfordul, hogy becsukja maga mögött az ajtót. Kezét a hatalmas kilincsre teszi, és ügyel rá, hogy az ajtó ne nyikorogjon. Visszafordul, és miután gyorsan végig futtatta a testvéreinek szánt történet minden részletét, elindul a kert fele. Miközben átvág a templomon elábrándozik.* ~Annyira szívesen tanulnék varázsolni.~ *Sóhajtja. Egész kicsi kora óta ez az álma, de tudja, a szüleinek nincs rá elég pénze, ő pedig sohasem tud ennyit összespórolni. Szomorúan lehajtja fejét. Nem tudja mihez akar majd kezdeni ha nagyobb lesz. Nem ért szinte semmihez, viszont koldulni sem szeretne. Úgy gondolta, hogy majd a kisebb testvéreire fog ügyelni, de nem épp ez lenne szerinte a legideálisabb dolog. Odaér az ajtóhoz. Megfordul, és hosszasan szemléli a templom belsejét. Nem szeretne még haza menni. Itt nyugalom van, és most csak csöndben szeretne ülni a sötétben. Lassan visszaballag a leghátsó padhoz. Leül, lábait felhúzza, és karjával szorosan átfogja őket. Gondolkozik. Nem konkrét dologról, csak úgy mindenféléről, ami eszébe jut. Átismétli még egyszer a mesét, melyet testvéreinek visz. Halványan elmosolyodik. Tudja, hogy mennyire örülnek, majd neki. Vagy egy órát ül ott csendben, mozdulatlanul. Mikor fölkel nyújtózkodik, majd ismét az ajtóhoz lépdel. De most nem fordul vissza, hanem egyenesen kilép a szabadba.*
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-16 15:24:43
Üzenet elküldve: 2013-11-16 15:24:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Laeina Athera//
*Látja, hogy a lány szinte issza a szavait, s ezen akaratlanul is elmosolyodik. A nagy kérdés áradaton csak mosolyog, majd a bocsánatkérésre bólint egyet.*
- Semmi baj! Ez csak természetes, az lenne a furcsa, ha nem akarnál tudni mindent, amit lehet. Nyugalom megértem. Akkor az első kérdésre a válasz. Igen tisztás és nem sok minden, csak egy dombocska rajta virágokkal. Kedves kis nyugodt hely én meditállni szoktam oda járni. Gondoltam megnéznéd. A másodikra a válasz az, hogy keresni kell egy papot, aztán megkérdezni, hogy nem tanítana neked valamicskét a mágiáról. A papok szeretik átadni a tudásukat. Vagy leülsz ott lenn a könyvtárban és olvasol egy keveset a mágiáról.
*Mosolyog kedvesen a lányra, hiszen nem akarja eltántorítani a mágiatanulástól. Nem olyan, hogy bárkinek is elvegye a kedvét attól, amit szeretne csinálni.*
*Látja, hogy a lány szinte issza a szavait, s ezen akaratlanul is elmosolyodik. A nagy kérdés áradaton csak mosolyog, majd a bocsánatkérésre bólint egyet.*
- Semmi baj! Ez csak természetes, az lenne a furcsa, ha nem akarnál tudni mindent, amit lehet. Nyugalom megértem. Akkor az első kérdésre a válasz. Igen tisztás és nem sok minden, csak egy dombocska rajta virágokkal. Kedves kis nyugodt hely én meditállni szoktam oda járni. Gondoltam megnéznéd. A másodikra a válasz az, hogy keresni kell egy papot, aztán megkérdezni, hogy nem tanítana neked valamicskét a mágiáról. A papok szeretik átadni a tudásukat. Vagy leülsz ott lenn a könyvtárban és olvasol egy keveset a mágiáról.
*Mosolyog kedvesen a lányra, hiszen nem akarja eltántorítani a mágiatanulástól. Nem olyan, hogy bárkinek is elvegye a kedvét attól, amit szeretne csinálni.*
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-16 11:10:25
Üzenet elküldve: 2013-11-16 11:10:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Chaterya Eliath//
*Figyelmesen hallgatja Chateryt.*
- Tisztás? Ott mi van?
*Aztán rájön, micsoda ostobaságot kérdezett.*
- A füvön kívül, persze.
*Teszi hozzá vigyorogva.*
- Én még soha sem tanultam mágiát... Nagyon nehéz lehet... Amúgy hol lehet itt tanulni? Akárhogy nézem, tanárt nem látok.
*Sejti, hogy ennyi kérdés sok egyszerre, ezért még hozzáteszi:*
- Bocsáss meg, amiért ennyit kérdezek egyszerre. Kíváncsi vagyok mindenre, ami itt van Artheniorban.
*Figyelmesen hallgatja Chateryt.*
- Tisztás? Ott mi van?
*Aztán rájön, micsoda ostobaságot kérdezett.*
- A füvön kívül, persze.
*Teszi hozzá vigyorogva.*
- Én még soha sem tanultam mágiát... Nagyon nehéz lehet... Amúgy hol lehet itt tanulni? Akárhogy nézem, tanárt nem látok.
*Sejti, hogy ennyi kérdés sok egyszerre, ezért még hozzáteszi:*
- Bocsáss meg, amiért ennyit kérdezek egyszerre. Kíváncsi vagyok mindenre, ami itt van Artheniorban.
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-13 22:27:26
Üzenet elküldve: 2013-11-13 22:27:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Laeina Athera//
*Látja a lányon, hogy nagyon tetszik neki a hely. Hát igen a templom egy nagyon megkapó hely és érezni lehet benne a mágia erejét. Mikor pedig felajánlja Lay- nak, hogy nézzenek körbe, a lány rögtön beleegyezik az ajánlatban. Így Chatery meg is indul körben a templomban.*
- Igazából én sem tudok sokat a templomról. Ritkán járok erre. Itt benn pedig másodjára vagyok csak. De igazán lenyűgöző nem? Ha gondolod, miután körbenéztünk és tanultunk egy kicsit az egyik pappal elmehetnénk a tisztásra. Biztos vagyok benne, hogy teszene neked. Aztán meg majd meglátnánk hova menjünk. Ide is visszajöhetünk, vagy elmehetünk bolyongani a városban. De az már nagyon a jövő zenéje.
*Mondja Chatery miközben leül az egyik padra, s onnan nézegeti a szobrokat.*
*Látja a lányon, hogy nagyon tetszik neki a hely. Hát igen a templom egy nagyon megkapó hely és érezni lehet benne a mágia erejét. Mikor pedig felajánlja Lay- nak, hogy nézzenek körbe, a lány rögtön beleegyezik az ajánlatban. Így Chatery meg is indul körben a templomban.*
- Igazából én sem tudok sokat a templomról. Ritkán járok erre. Itt benn pedig másodjára vagyok csak. De igazán lenyűgöző nem? Ha gondolod, miután körbenéztünk és tanultunk egy kicsit az egyik pappal elmehetnénk a tisztásra. Biztos vagyok benne, hogy teszene neked. Aztán meg majd meglátnánk hova menjünk. Ide is visszajöhetünk, vagy elmehetünk bolyongani a városban. De az már nagyon a jövő zenéje.
*Mondja Chatery miközben leül az egyik padra, s onnan nézegeti a szobrokat.*
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-13 20:39:56
Üzenet elküldve: 2013-11-13 20:39:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Chaterya Eliath//
*Chatery nyomában belép a templomba.*
~Chaterynek igaza van. Tényleg, itt még a levegőben is érződik a mágia!~
*Ámulva néz körül. Meg szeretné ismerni ezt a helyet. Mágus ő is, ha nem is látszik rajta.*
-Rendben, jó ötlet, nézzünk körül!
~A templom érdekes hely!~
*Állapítja meg. Körbenéz, és mindenütt titokzatos, furcsa dolgokat lát. Különösen megtetszik neki a kőoltár, de a szobrokon is örömmel tekint végig.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.13 21:41:55, a következő indokkal:
Jelpűtlás.
*Chatery nyomában belép a templomba.*
~Chaterynek igaza van. Tényleg, itt még a levegőben is érződik a mágia!~
*Ámulva néz körül. Meg szeretné ismerni ezt a helyet. Mágus ő is, ha nem is látszik rajta.*
-Rendben, jó ötlet, nézzünk körül!
~A templom érdekes hely!~
*Állapítja meg. Körbenéz, és mindenütt titokzatos, furcsa dolgokat lát. Különösen megtetszik neki a kőoltár, de a szobrokon is örömmel tekint végig.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.13 21:41:55, a következő indokkal:
Jelpűtlás.
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-12 23:23:50
Üzenet elküldve: 2013-11-12 23:23:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Laeina Athera//
*Örömmel veszi tudomásul, hogy Lay beleegyezik a közös tanulásba, bár azt megjegyzi, hogy neki voltak külön tanárai régen, s hogy reméli ezek nem ilyenek lesznek.*
- Szerintem az itteni tanárok nagyon kedvesek tudnak lenni! Legalábbis velem azok voltak! Csak nem lesz ez máshogy, akkor sem, ha te is ott leszel! Szerintem nagyon fogod élvezni ezt az első tanulással töltött időszakot!
*Mosolyog Chatery kedvesen Lay- ra. Majd elindul a templomba. A kapuba érve kitárja azt, s belép rajta.*
- Íme itt van a templom! A mágia tanulás helye! Ahol még érezni is lehet a mágiát a levegőben! Van kedved körbe nézni?
*Kérdezi kedves hangon Chatery, s reméli, hogy a lány bele megy legalább addig sem unatkoznak egy kicsit sem. Majd pihennek a tanulás után rendesen is!*
~Nem is olyan rossz ötlet, hogy vele tanuljak! Még a végén jól is elsülhet a dolog! Azért ez biztos izgalmasabb lesz, mint semmittenni, vagy bojongani! Most majd tanulunk, vagy tanulok egy kicsit, aztán körbevezetem Lay- t a városon. Had nézze meg milyen is Arthenior!~
*Örömmel veszi tudomásul, hogy Lay beleegyezik a közös tanulásba, bár azt megjegyzi, hogy neki voltak külön tanárai régen, s hogy reméli ezek nem ilyenek lesznek.*
- Szerintem az itteni tanárok nagyon kedvesek tudnak lenni! Legalábbis velem azok voltak! Csak nem lesz ez máshogy, akkor sem, ha te is ott leszel! Szerintem nagyon fogod élvezni ezt az első tanulással töltött időszakot!
*Mosolyog Chatery kedvesen Lay- ra. Majd elindul a templomba. A kapuba érve kitárja azt, s belép rajta.*
- Íme itt van a templom! A mágia tanulás helye! Ahol még érezni is lehet a mágiát a levegőben! Van kedved körbe nézni?
*Kérdezi kedves hangon Chatery, s reméli, hogy a lány bele megy legalább addig sem unatkoznak egy kicsit sem. Majd pihennek a tanulás után rendesen is!*
~Nem is olyan rossz ötlet, hogy vele tanuljak! Még a végén jól is elsülhet a dolog! Azért ez biztos izgalmasabb lesz, mint semmittenni, vagy bojongani! Most majd tanulunk, vagy tanulok egy kicsit, aztán körbevezetem Lay- t a városon. Had nézze meg milyen is Arthenior!~
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-11 07:19:44
Üzenet elküldve: 2013-11-11 07:19:44
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Mivel hosszas lelki vívódása a végéhez közeledik, így már arról is lemond, hogy a tekercseket itt hagyja. Szépen elviszi mindet magával, és amikor az út közben pihenőt tartanak, akkor majd tanul belőlük néhány varázslatot. Főleg a másik Napmágiáról szóló tekercs lehet érdekes a számára, hiszen abban akad még pár veszedelmes varázslat. Eleinte ezek megtanulásában nem volt biztos, viszont most már tudja, hogy szükséges lesz, és ha kell használja is őket. Talán nem szemrebbenés nélkül (ahogyan a nagybátyja tenné), hanem jó eséllyel lesz a lelkén nyomás, viszont nem szeretné kockáztatni, hogy Allyn esetleg miatta sérül meg. Persze ahová mennek, ott jó eséllyel mindketten meg fognak, viszont Zrekil mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy megvédje a lányt. Ez számára egyfajta kötelességként lebeg a szeme előtt. Amikor megpillantja az írást, amiben bizonyossá válik, hogy a főpap több hárpiát említett, akkor sajnos bizonyossá válik számára, hogy ez még sokkal nehezebb lesz, mint azt gondolták volna. Ezenkívül hirtelen eszébe ötlik, hogy a hárpiák jó eséllyel szárnyas lények, elvégre a hegyen mások is élhetnek, de ahhoz, hogy valami a Grombar kastély tornyán éljen, ahhoz már bizony jó eséllyel szárnyak kellenek. Valami szárnyas bestia lehet, és jó eséllyel nem fogja adni a szemét (legalábbis szép szóra nem). Amikor megragadja Allyn kezét, úgy érzi, hogy tényleg sikerül némi nyugalmat juttatnia a lányba, mert a remegése kicsit alábbhagy. Ezzel párhuzamosan Zrekil is megnyugszik (mert hát ő is fél, ki ne félne ilyen helyzetben) viszont ez kétirányú fegyver, egymás kezének megszorításától úgy fest, mindketten megnyugodtak. Miután pedig a papírra kerül az utolsó kérdés, a gnóm csak elmosolyodik, és bólint egyet, majd feláll, és a lapot, amire írtak, összegyűri, és a batyujába dugja, nehogy a Hallgatag megtalálja. Majd amikor Allyn ténylegesen megszólal, egyszerűen csak újból elmosolyodik, bólint, majd megjegyzi:*
- Rendben, menjünk.
*Azzal az összegyűrt papírral a batyujában (melytől nem mellesleg minél előbb meg akar majd szabadulni, ha olyan helyre érnek, ahol megsemmisítheti, nem fog habozni) elindul a templom ajtaja felé, és ha Allyn is követi, akkor vesz egy nagy levegőt, kilöki a templom ajtaját, és kilép.*
*Mivel hosszas lelki vívódása a végéhez közeledik, így már arról is lemond, hogy a tekercseket itt hagyja. Szépen elviszi mindet magával, és amikor az út közben pihenőt tartanak, akkor majd tanul belőlük néhány varázslatot. Főleg a másik Napmágiáról szóló tekercs lehet érdekes a számára, hiszen abban akad még pár veszedelmes varázslat. Eleinte ezek megtanulásában nem volt biztos, viszont most már tudja, hogy szükséges lesz, és ha kell használja is őket. Talán nem szemrebbenés nélkül (ahogyan a nagybátyja tenné), hanem jó eséllyel lesz a lelkén nyomás, viszont nem szeretné kockáztatni, hogy Allyn esetleg miatta sérül meg. Persze ahová mennek, ott jó eséllyel mindketten meg fognak, viszont Zrekil mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy megvédje a lányt. Ez számára egyfajta kötelességként lebeg a szeme előtt. Amikor megpillantja az írást, amiben bizonyossá válik, hogy a főpap több hárpiát említett, akkor sajnos bizonyossá válik számára, hogy ez még sokkal nehezebb lesz, mint azt gondolták volna. Ezenkívül hirtelen eszébe ötlik, hogy a hárpiák jó eséllyel szárnyas lények, elvégre a hegyen mások is élhetnek, de ahhoz, hogy valami a Grombar kastély tornyán éljen, ahhoz már bizony jó eséllyel szárnyak kellenek. Valami szárnyas bestia lehet, és jó eséllyel nem fogja adni a szemét (legalábbis szép szóra nem). Amikor megragadja Allyn kezét, úgy érzi, hogy tényleg sikerül némi nyugalmat juttatnia a lányba, mert a remegése kicsit alábbhagy. Ezzel párhuzamosan Zrekil is megnyugszik (mert hát ő is fél, ki ne félne ilyen helyzetben) viszont ez kétirányú fegyver, egymás kezének megszorításától úgy fest, mindketten megnyugodtak. Miután pedig a papírra kerül az utolsó kérdés, a gnóm csak elmosolyodik, és bólint egyet, majd feláll, és a lapot, amire írtak, összegyűri, és a batyujába dugja, nehogy a Hallgatag megtalálja. Majd amikor Allyn ténylegesen megszólal, egyszerűen csak újból elmosolyodik, bólint, majd megjegyzi:*
- Rendben, menjünk.
*Azzal az összegyűrt papírral a batyujában (melytől nem mellesleg minél előbb meg akar majd szabadulni, ha olyan helyre érnek, ahol megsemmisítheti, nem fog habozni) elindul a templom ajtaja felé, és ha Allyn is követi, akkor vesz egy nagy levegőt, kilöki a templom ajtaját, és kilép.*
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 22:57:43
Üzenet elküldve: 2013-11-10 22:57:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Nehéz pillanatok, mintha ólom súlya lenne mindennek Allyn körül. Nem elegek azok a szörnyűséget, amiket fejében lát,meg azok amiknek még el kell következnie, a lányban még több harc is folyik, mik közül a legnehezebb Thaira ijesztő és brutális fantáziájának megfékezése, s elnyomása, hogy Allyn tudjon rendesen koncentrálni, s meg tudjon nyugodni, ne járjanak folyton véres képek a fejében. Zavaró és idegesítő a helyzet, tekintve azt is, hogy teljesen ki van szolgáltatva a környezetének, nem tud nagyon mivel védekezni, azzal a kis parittyával meg az egyetlen darab tőrrel nem sokra megy. Legfeljebb a gnóm védheti meg, viszont azt nem tudná elviselni, ha a másik miatta sebesülne meg. Nem akarja, hogy a férfinek baja essen, s azt hogy ennek kifejezetten ő legyen az oka, azt el sem akarja képzelni. Bár Thaira makacsul ellenkezik, azzal a tudattal, hogy igenis Allyn- nak szüksége van Zrekil-re, de nem tud vele mit kezdeni, még mindig gyenge a lelke Allyn- éhoz képest. Viszont a lány pontosan tudja, hogy hiába ilyen kemény kifelé belső hangja, mélyen azért ő is örül neki, hogy a férfi velük van, s neki is kellemes érzése lesz, mikor Zrekil mosolyog rájuk. Bár most a gnóm örökvidám arca kicsit komoly hangulatot öltött. Biztos ő is zavart belül, s rendeznie kell a vitákat magában. Ami valószínűleg nem lesz egyszerű, hiszen a gnómnak sokkal több minden külső tényezőt kell figyelembe vennie, mint Allyn- nak, viszont a lánynak meg Thaira- val kell elszámolnia. A férfi még egy két szót ír a papírra, mire a lány csak sűrűn bólogat.*
~Szerintem pedig, nem bolondok! Nagyon is okosak és csodálatra méltóak!~
~Nem megmondtam, hogy maradj csendben! Nem akarlak hallani, meg akarok nyugodni!~
~Jó, hogy nem egyenesen anyát akarod, vagy apát!~
~Elég, ha Zrekil itt van! Azok után amin keresztül mentünk, nagyon örülök neki, hogy itt van velem!~
~Megint egy szokásos nyálas jelenet!~
~Tudom, hogy te is élvezed Thaira! Te is pontosan ugyanúgy gondolsz rá, mint én! Csak te túl gőgös vagy ahhoz, hogy ezt beismerd!~
~De én nem is úgy gondolok rá... Vagyis... Na jó, igazad van!~
~Mit mondtam? Akkor csendben maradhatsz!~
*Mondja Allyn Thaira- nak, majd megint a papírra néz, s a kérdés amit ott lát kicsit megijeszti, de el is gondolkodtatja.
'Mintha a főpap azt mondta volna, hogy HÁRPIÁK! Szóval szerintem igen, jól gondolod, sajnos! Pedig egy is bőven sok lenne!'
Belegondol, hogy mennyiren lehetnek azok a hárpiák, bár ha már ott lesznek, valószínűleg kisebb gonduk is nagyobb lesz annál, minthogy azt számolgassák hányan veszik őket körül. Majd Zrekil- nek sikerül egy kicsit megnyugtatnia Allyn- t, amit a lány ki is fejez a papírra leírva. Kisebb békét érez magában, ahogy erősebben megszorítja a másik kezét.*
~Ez nagyon jó! Kellemes, ilyet gyakrabban csinálhatnánk!~
~Na csak tetszik? Bár szerintem is lehetne gyakrabban, de nem akarom erőltetni, ha ne szükséges!~
*Mondja Allyn miközben kezd helyre állni benne a rend, s kezd teljesen megnyugodni. Még egy kicsit idegesen körbe pillant, majd, hogy nem lát senkit, megfogja az írószerszámot és gyorsan a lapra kanyarít egy mondatot.
'Akkor készen állunk?'
Majd mély levegőt vesz, még egyszer erősen megszorítja a gnóm kezét, s addig el sem engedi, amíg fel nem állnak, vagy a másik el nem engedi a kezét, majd közelebb hajol, s halkan megszólal. Egy, olyan átlagos mondatot mondva, amivel biztos nem kelti fel senkinek a figyelmét sem.*
- Sok dolgunk lesz még ma, akkor indulhatunk?
*Hangját alig lehet hallani, de a gnóm biztosan érteni fogja, amúgy meg pontosan beleillik a tekercs cserélős álvába, hiszen ha a Hallgatag meg is hallja, akkor is hiheti azt, hogy egy újabb szálítmányért mennek, vagy hogy még sok mindent kell elintézniük, hogy hivatalos lehessen a munkájuk. Persze Allyn hanglejtése az utóbbira engedne következtetni, hiszen Thaira ehhez nagyon ért, s ezt a hangnemet a lány belső hangjától tanulta.*
*Nehéz pillanatok, mintha ólom súlya lenne mindennek Allyn körül. Nem elegek azok a szörnyűséget, amiket fejében lát,meg azok amiknek még el kell következnie, a lányban még több harc is folyik, mik közül a legnehezebb Thaira ijesztő és brutális fantáziájának megfékezése, s elnyomása, hogy Allyn tudjon rendesen koncentrálni, s meg tudjon nyugodni, ne járjanak folyton véres képek a fejében. Zavaró és idegesítő a helyzet, tekintve azt is, hogy teljesen ki van szolgáltatva a környezetének, nem tud nagyon mivel védekezni, azzal a kis parittyával meg az egyetlen darab tőrrel nem sokra megy. Legfeljebb a gnóm védheti meg, viszont azt nem tudná elviselni, ha a másik miatta sebesülne meg. Nem akarja, hogy a férfinek baja essen, s azt hogy ennek kifejezetten ő legyen az oka, azt el sem akarja képzelni. Bár Thaira makacsul ellenkezik, azzal a tudattal, hogy igenis Allyn- nak szüksége van Zrekil-re, de nem tud vele mit kezdeni, még mindig gyenge a lelke Allyn- éhoz képest. Viszont a lány pontosan tudja, hogy hiába ilyen kemény kifelé belső hangja, mélyen azért ő is örül neki, hogy a férfi velük van, s neki is kellemes érzése lesz, mikor Zrekil mosolyog rájuk. Bár most a gnóm örökvidám arca kicsit komoly hangulatot öltött. Biztos ő is zavart belül, s rendeznie kell a vitákat magában. Ami valószínűleg nem lesz egyszerű, hiszen a gnómnak sokkal több minden külső tényezőt kell figyelembe vennie, mint Allyn- nak, viszont a lánynak meg Thaira- val kell elszámolnia. A férfi még egy két szót ír a papírra, mire a lány csak sűrűn bólogat.*
~Szerintem pedig, nem bolondok! Nagyon is okosak és csodálatra méltóak!~
~Nem megmondtam, hogy maradj csendben! Nem akarlak hallani, meg akarok nyugodni!~
~Jó, hogy nem egyenesen anyát akarod, vagy apát!~
~Elég, ha Zrekil itt van! Azok után amin keresztül mentünk, nagyon örülök neki, hogy itt van velem!~
~Megint egy szokásos nyálas jelenet!~
~Tudom, hogy te is élvezed Thaira! Te is pontosan ugyanúgy gondolsz rá, mint én! Csak te túl gőgös vagy ahhoz, hogy ezt beismerd!~
~De én nem is úgy gondolok rá... Vagyis... Na jó, igazad van!~
~Mit mondtam? Akkor csendben maradhatsz!~
*Mondja Allyn Thaira- nak, majd megint a papírra néz, s a kérdés amit ott lát kicsit megijeszti, de el is gondolkodtatja.
'Mintha a főpap azt mondta volna, hogy HÁRPIÁK! Szóval szerintem igen, jól gondolod, sajnos! Pedig egy is bőven sok lenne!'
Belegondol, hogy mennyiren lehetnek azok a hárpiák, bár ha már ott lesznek, valószínűleg kisebb gonduk is nagyobb lesz annál, minthogy azt számolgassák hányan veszik őket körül. Majd Zrekil- nek sikerül egy kicsit megnyugtatnia Allyn- t, amit a lány ki is fejez a papírra leírva. Kisebb békét érez magában, ahogy erősebben megszorítja a másik kezét.*
~Ez nagyon jó! Kellemes, ilyet gyakrabban csinálhatnánk!~
~Na csak tetszik? Bár szerintem is lehetne gyakrabban, de nem akarom erőltetni, ha ne szükséges!~
*Mondja Allyn miközben kezd helyre állni benne a rend, s kezd teljesen megnyugodni. Még egy kicsit idegesen körbe pillant, majd, hogy nem lát senkit, megfogja az írószerszámot és gyorsan a lapra kanyarít egy mondatot.
'Akkor készen állunk?'
Majd mély levegőt vesz, még egyszer erősen megszorítja a gnóm kezét, s addig el sem engedi, amíg fel nem állnak, vagy a másik el nem engedi a kezét, majd közelebb hajol, s halkan megszólal. Egy, olyan átlagos mondatot mondva, amivel biztos nem kelti fel senkinek a figyelmét sem.*
- Sok dolgunk lesz még ma, akkor indulhatunk?
*Hangját alig lehet hallani, de a gnóm biztosan érteni fogja, amúgy meg pontosan beleillik a tekercs cserélős álvába, hiszen ha a Hallgatag meg is hallja, akkor is hiheti azt, hogy egy újabb szálítmányért mennek, vagy hogy még sok mindent kell elintézniük, hogy hivatalos lehessen a munkájuk. Persze Allyn hanglejtése az utóbbira engedne következtetni, hiszen Thaira ehhez nagyon ért, s ezt a hangnemet a lány belső hangjától tanulta.*
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 22:11:28
Üzenet elküldve: 2013-11-10 22:11:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Nos, igen, valójában Zrekil sem sejthette azt, amin most éppen átmegy. Nem csak arról van szó, hogy a jó mókának és küldetésnek induló feladat hirtelen borzalmassá vált. Nem ennél, sokkal fontosabb dologról van szó, amit nem a gnóm körül kell keresni, hanem éppen benne. Egészen ideáig úgy élt, hogy nem akart ártani senkinek, mert úgy gondolta, minden elsimítható pusztán szavakkal. Viszont most, hogy belegondol, hogy tétlenségével Allynt is veszélybe sodorhatja, egyszerűen válaszút elé kerül. Vagy használni fogja a tanult varázslatokat a troll meg a hárpiák ellen, és végrehajtja a küldetést, vagy pedig kockáztatja azt, hogy a lány miatta sérül meg. Ő maga sem emlékszik rá, hogy ezt egyszer már megélte, ott azonban a döntés szinte magától született meg, és habár elszánta magát, Konját mégsem tudta megmenteni a víz sodrásából. Az átjáró beszippantotta, hiába volt ott Zrekil. Azonban azóta minden megváltozott. Most megnehezíti a döntését, hogy valóban vannak veszélyes varázslatok a keze ügyében, és valóban használnia is kell majd őket. Éppen ez az, ami a legutóbbihoz képest más: most már nem csak elméleti szinten kell elhatározza magát. Végül is a fanatizmusról és az átkozott istenségről szóló sorok alá csak néhány szót biggyeszt, miszerint:
'Tudom, őrültek. Bolondok.'
Majd hirtelen az is eszébe jut, hogy a pap azt mondta, a Grombar kastély tornyában találkozhatnak hárpiákkal. Nem 'hárpiával', határozottan többes számban használta a szót, ez pedig arra utal, hogy habár a trollnál jó esélyük van arra, hogy egyedül találják, a hárpiák többen lesznek. Ezt meg is osztja Allynnal:
'Jól gondolom, hogy nem csak egy hárpiáról van szó, hanem többről? Akár egy egész... rajról.'
Nem tudja pontosan, milyen közösséget alkotnak a hárpiák, viszont abban a helyzetben ez lesz majd a legkevésbé fontos. Amikor pedig valamilyen szinten sikerül megnyugtatnia Allynt (mert hát erre utalnak a szavak, amiket a papírra vet), akkor végül is elhatározza magát. Elvégre mégiscsak azért vágott bele a Napmágiába, mert úgy gondolta, hogy nem lehet mindig csak védekezni. Hát most ezt az elvet fogja alkalmazni, és igenis támadni fog. Amikor a lány enyhén megszorítja a kezét, úgy érzi, valahol ő is megnyugszik. Főleg azért, mert most talán sikerült dűlőre jutnia önmagával, és lecsitul a benne tomboló vihar.*
*Nos, igen, valójában Zrekil sem sejthette azt, amin most éppen átmegy. Nem csak arról van szó, hogy a jó mókának és küldetésnek induló feladat hirtelen borzalmassá vált. Nem ennél, sokkal fontosabb dologról van szó, amit nem a gnóm körül kell keresni, hanem éppen benne. Egészen ideáig úgy élt, hogy nem akart ártani senkinek, mert úgy gondolta, minden elsimítható pusztán szavakkal. Viszont most, hogy belegondol, hogy tétlenségével Allynt is veszélybe sodorhatja, egyszerűen válaszút elé kerül. Vagy használni fogja a tanult varázslatokat a troll meg a hárpiák ellen, és végrehajtja a küldetést, vagy pedig kockáztatja azt, hogy a lány miatta sérül meg. Ő maga sem emlékszik rá, hogy ezt egyszer már megélte, ott azonban a döntés szinte magától született meg, és habár elszánta magát, Konját mégsem tudta megmenteni a víz sodrásából. Az átjáró beszippantotta, hiába volt ott Zrekil. Azonban azóta minden megváltozott. Most megnehezíti a döntését, hogy valóban vannak veszélyes varázslatok a keze ügyében, és valóban használnia is kell majd őket. Éppen ez az, ami a legutóbbihoz képest más: most már nem csak elméleti szinten kell elhatározza magát. Végül is a fanatizmusról és az átkozott istenségről szóló sorok alá csak néhány szót biggyeszt, miszerint:
'Tudom, őrültek. Bolondok.'
Majd hirtelen az is eszébe jut, hogy a pap azt mondta, a Grombar kastély tornyában találkozhatnak hárpiákkal. Nem 'hárpiával', határozottan többes számban használta a szót, ez pedig arra utal, hogy habár a trollnál jó esélyük van arra, hogy egyedül találják, a hárpiák többen lesznek. Ezt meg is osztja Allynnal:
'Jól gondolom, hogy nem csak egy hárpiáról van szó, hanem többről? Akár egy egész... rajról.'
Nem tudja pontosan, milyen közösséget alkotnak a hárpiák, viszont abban a helyzetben ez lesz majd a legkevésbé fontos. Amikor pedig valamilyen szinten sikerül megnyugtatnia Allynt (mert hát erre utalnak a szavak, amiket a papírra vet), akkor végül is elhatározza magát. Elvégre mégiscsak azért vágott bele a Napmágiába, mert úgy gondolta, hogy nem lehet mindig csak védekezni. Hát most ezt az elvet fogja alkalmazni, és igenis támadni fog. Amikor a lány enyhén megszorítja a kezét, úgy érzi, valahol ő is megnyugszik. Főleg azért, mert most talán sikerült dűlőre jutnia önmagával, és lecsitul a benne tomboló vihar.*
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 21:48:21
Üzenet elküldve: 2013-11-10 21:48:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Egyre szörnyűbb minden, Allyn fejében nem csak a saját ijedt gondolatai, hanem Thaira borzalmas, kicsit talán brutális gondolatai is. S ez nagyon felzaklatja, fejében úgy forognak a képek, mint egy elrontott visszaemlékezésben. Először fegyver eső, utána egy véres troll fog, aztán egy repülő gnóm, majd egy hárpia (bár azt sem tudja, hogy az milyen, de valószínűleg az lehet), aminek éppen kiszedik a szemét, azt követően a vastagon bevarrot szájú Hallgatag, meg az rémisztő tekintete, legvégül pedig az amit nem is akar látni, a gazdatest holtan. Ez már kicsit sem olyan mulatságos, mint amilyennek ígérkezett. Csak egy erőt akartak elkapni, nem lényeket megölni, hogy a többit megvédjék, nem is gondolt rá, hogy lehet ez mögött az erő mögött más is, valami olyan, amit nem tud megérten. De van ezek a Hallgatagok, ez az eszement fanatikus szekta. Allyn zavart, kattog az agya és fél rettenetesen, viszont még van ereje választ írni a gnómnak. Hiszen ez az egymás után gyorsan írunk megoldás nem is olyan rossz.
'Megpróbálok megnyugodni! Addig biztonságban leszek, amíg itt vagy, ebben biztos vagyok!'
Ezt szinte gondolkodás nélkül írta le, még akkor is, ha tudja, hogy egyáltalán nem biztos, hogy biztonságban van, s szinte teljesen bizonyos, hogy még bajba is fog kerülni, azt se tudják mihez kezdjenek, ha szembe találják magukat egy trollal, meg a hárpiával. De Allyn valahogy mégis nagyobb biztonságban érzi magát, hogy tudja ott van mellette Zrekil. Mégha a Napmágia szerinte nem is használ sokat azok ellen a lények ellen, viszont a tudat, hogy nincs egyedül Thaira- val, akkor is megnyugtatja egy kicsit. Mondjuk emlékszik rá, hogy Zrekil említett veszélye varázslatokat is, de nem hinné, hogy azokat alkalmazná is, hiszen tudja, hogy a gnóm nem szívesen bántana senkit. Mondjuk még a troll fogának kiütésében talán tud segíteni, hiszen a parittyával csak tud valamit kezdeni, esetleg még a hárpiát is ki lehetne vele ütni, de nem tudja mekkora sikere lenne, viszont nem is tudna gondolkodni rajta, hiszen újra megjelennek a Thaira által alkotott borzalmas képek. Allyn pedig megint a papírra néz és próbál azza foglalkozni, ami le van írva.
'Igaz többet tudunk, mint egyesek, de jelen esetben ez is kevés! És tudtam, tudtam, hogy nem csak én gondolom így, ez már kifejezetten ijesztő! Ahogy mondtad nem normális az ilyen szintű fanatizmus! Az istenségről meg ne is beszéljünk, az meg sem érdemli, hogy megemlítsük, olyan... Tudod milyen!'
Majd mikor az utolsó sorokat írja, történetesen azt a lehet, hogy kicsit kínos kérdést, fel-fel pillant a gnómra, majd ahogy befekezte, Zrekil megragadja a kezét és egy kicsit közelebb húzza. Majd gyorsan odafirkant egy mondatot a papírra. Allyn fúj egyet, erősen megszorítja a gnóm kezét, egy halvány mosolyt eröltet arcára, s ő is odakanyarít egy kicsit hosszabb választ.
'Köszönöm! Már is jobb, igyekszem megnyugodni, ha ilyn hirtelen zaklatott rohamaim lesznek csak akadályoználak. Össze kell szednem magam! Köszönöm Zrekil!'
Még mindig szorítja a férfi kezét és tesz arra, amit Thaira mond neki, le kell nyugodnia és ezt a legkönnyebben így érheti el, s látszólag a gnóm sem ellenzi ezt a fajta lenyugtató módszert.*
*Egyre szörnyűbb minden, Allyn fejében nem csak a saját ijedt gondolatai, hanem Thaira borzalmas, kicsit talán brutális gondolatai is. S ez nagyon felzaklatja, fejében úgy forognak a képek, mint egy elrontott visszaemlékezésben. Először fegyver eső, utána egy véres troll fog, aztán egy repülő gnóm, majd egy hárpia (bár azt sem tudja, hogy az milyen, de valószínűleg az lehet), aminek éppen kiszedik a szemét, azt követően a vastagon bevarrot szájú Hallgatag, meg az rémisztő tekintete, legvégül pedig az amit nem is akar látni, a gazdatest holtan. Ez már kicsit sem olyan mulatságos, mint amilyennek ígérkezett. Csak egy erőt akartak elkapni, nem lényeket megölni, hogy a többit megvédjék, nem is gondolt rá, hogy lehet ez mögött az erő mögött más is, valami olyan, amit nem tud megérten. De van ezek a Hallgatagok, ez az eszement fanatikus szekta. Allyn zavart, kattog az agya és fél rettenetesen, viszont még van ereje választ írni a gnómnak. Hiszen ez az egymás után gyorsan írunk megoldás nem is olyan rossz.
'Megpróbálok megnyugodni! Addig biztonságban leszek, amíg itt vagy, ebben biztos vagyok!'
Ezt szinte gondolkodás nélkül írta le, még akkor is, ha tudja, hogy egyáltalán nem biztos, hogy biztonságban van, s szinte teljesen bizonyos, hogy még bajba is fog kerülni, azt se tudják mihez kezdjenek, ha szembe találják magukat egy trollal, meg a hárpiával. De Allyn valahogy mégis nagyobb biztonságban érzi magát, hogy tudja ott van mellette Zrekil. Mégha a Napmágia szerinte nem is használ sokat azok ellen a lények ellen, viszont a tudat, hogy nincs egyedül Thaira- val, akkor is megnyugtatja egy kicsit. Mondjuk emlékszik rá, hogy Zrekil említett veszélye varázslatokat is, de nem hinné, hogy azokat alkalmazná is, hiszen tudja, hogy a gnóm nem szívesen bántana senkit. Mondjuk még a troll fogának kiütésében talán tud segíteni, hiszen a parittyával csak tud valamit kezdeni, esetleg még a hárpiát is ki lehetne vele ütni, de nem tudja mekkora sikere lenne, viszont nem is tudna gondolkodni rajta, hiszen újra megjelennek a Thaira által alkotott borzalmas képek. Allyn pedig megint a papírra néz és próbál azza foglalkozni, ami le van írva.
'Igaz többet tudunk, mint egyesek, de jelen esetben ez is kevés! És tudtam, tudtam, hogy nem csak én gondolom így, ez már kifejezetten ijesztő! Ahogy mondtad nem normális az ilyen szintű fanatizmus! Az istenségről meg ne is beszéljünk, az meg sem érdemli, hogy megemlítsük, olyan... Tudod milyen!'
Majd mikor az utolsó sorokat írja, történetesen azt a lehet, hogy kicsit kínos kérdést, fel-fel pillant a gnómra, majd ahogy befekezte, Zrekil megragadja a kezét és egy kicsit közelebb húzza. Majd gyorsan odafirkant egy mondatot a papírra. Allyn fúj egyet, erősen megszorítja a gnóm kezét, egy halvány mosolyt eröltet arcára, s ő is odakanyarít egy kicsit hosszabb választ.
'Köszönöm! Már is jobb, igyekszem megnyugodni, ha ilyn hirtelen zaklatott rohamaim lesznek csak akadályoználak. Össze kell szednem magam! Köszönöm Zrekil!'
Még mindig szorítja a férfi kezét és tesz arra, amit Thaira mond neki, le kell nyugodnia és ezt a legkönnyebben így érheti el, s látszólag a gnóm sem ellenzi ezt a fajta lenyugtató módszert.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122