Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 187 (3721. - 3740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11171_1525951649_gnom_ferfi.jpg)
![>Umhar Varkogrim [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2650_ork_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
3740. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-26 13:20:24
Üzenet elküldve: 2018-05-26 13:20:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
*A Jós látótere tovább fakul, így az öregasszony összeomlását legfeljebb némi képzelőerővel láthatja, de inkább odasejtheti. A barna folt pedig ahogy jött, úgy csökkenni is kezd minden lépésre, melyet a visszataszító férfi tesz. A baj csak az, hogy ebben az állapotban az oltárról lekecmeregve Ildhaw már nem nagyon tudja kontrollálni magát, és végül a földre rogy elharapva utolsó szavát. Az ütés pedig a következő percekre biztosan elkábítja, mintha csak éber álomban lenne.
Vazogh láthatja azt a barna foltot, aki nem más, mint a fokossal harcoló csuhás férfiú, aki fokosát most éppen leereszti, és a szentségtörő gnóm helyett, ki magától esett össze, az asszony felé kezd futni.*
-Goma, vigyázz!
*Kiáltja eltorzult arccal, majd rohanni kezd, de Vazogh gyorsabb, közelebb van, és ellenben az öregasszony sérült felsőtestével, az ő lába sértetlen, még ha a fájdalmai most vissza is térnek, ez az ugrása sikeres, elkerüli a nyalábokat, az asszony pedig velőtrázót visít, ahogyan nyakába meríti a pengét. Rázkódik, kezéből kiejti a gyertyatartót, melyből így kifogy a tűz, aztán nem mukkan többet. Eddigre a csuhás is a közelükbe ér. Vazogh pedig érezheti, hogy keze-lába remeg, a vörös köd elmúlása után pedig nincs már, ami enyhítsen ezen, még maga a gyiloköröm sem. Az ajtó előtt pedig még ott a nehéz fapad, csapdában van, melybe Ildhaw zárta be magukat, így pedig utolsó erőmorzsáinak és minden pillanatának beosztására szüksége lesz. A csuhással ugyanis kérdéses, hogy el tud-e bánni, ráadásul a következő villám után, melyet a valószínűleg még eszméletlen öreg küldhetne rá, esélyesen nem kelne fel. Így hát ott áll most pár lépésre a paddal lezárt kaputól, Ildhaw nem messze az oltártól arccal a padlón szinte mozdulatlanul sziszeg, vagy szuszog, az ajtó melletti falnál pedig, mint egy domb földcsuszamlás után, Umhar fekszik oldalra csúszva véres tócsában. Hasából, combjából pedig egy-egy pók áll ki.*
*A Jós látótere tovább fakul, így az öregasszony összeomlását legfeljebb némi képzelőerővel láthatja, de inkább odasejtheti. A barna folt pedig ahogy jött, úgy csökkenni is kezd minden lépésre, melyet a visszataszító férfi tesz. A baj csak az, hogy ebben az állapotban az oltárról lekecmeregve Ildhaw már nem nagyon tudja kontrollálni magát, és végül a földre rogy elharapva utolsó szavát. Az ütés pedig a következő percekre biztosan elkábítja, mintha csak éber álomban lenne.
Vazogh láthatja azt a barna foltot, aki nem más, mint a fokossal harcoló csuhás férfiú, aki fokosát most éppen leereszti, és a szentségtörő gnóm helyett, ki magától esett össze, az asszony felé kezd futni.*
-Goma, vigyázz!
*Kiáltja eltorzult arccal, majd rohanni kezd, de Vazogh gyorsabb, közelebb van, és ellenben az öregasszony sérült felsőtestével, az ő lába sértetlen, még ha a fájdalmai most vissza is térnek, ez az ugrása sikeres, elkerüli a nyalábokat, az asszony pedig velőtrázót visít, ahogyan nyakába meríti a pengét. Rázkódik, kezéből kiejti a gyertyatartót, melyből így kifogy a tűz, aztán nem mukkan többet. Eddigre a csuhás is a közelükbe ér. Vazogh pedig érezheti, hogy keze-lába remeg, a vörös köd elmúlása után pedig nincs már, ami enyhítsen ezen, még maga a gyiloköröm sem. Az ajtó előtt pedig még ott a nehéz fapad, csapdában van, melybe Ildhaw zárta be magukat, így pedig utolsó erőmorzsáinak és minden pillanatának beosztására szüksége lesz. A csuhással ugyanis kérdéses, hogy el tud-e bánni, ráadásul a következő villám után, melyet a valószínűleg még eszméletlen öreg küldhetne rá, esélyesen nem kelne fel. Így hát ott áll most pár lépésre a paddal lezárt kaputól, Ildhaw nem messze az oltártól arccal a padlón szinte mozdulatlanul sziszeg, vagy szuszog, az ajtó melletti falnál pedig, mint egy domb földcsuszamlás után, Umhar fekszik oldalra csúszva véres tócsában. Hasából, combjából pedig egy-egy pók áll ki.*
3739. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-20 08:44:11
Üzenet elküldve: 2018-05-20 08:44:11
![>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11171_1525951649_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A világ tudatában beszűkül, s szemei előtt csak az oltár lebeg, amit lassan cseppenként borítja el önnön vöröslő, feketéllő vére. Elégedett és gonosz mosollyal veszi tudomásul, hogy ezúttal tette sikerül. A körülötte lévő csatazaj vajmi kevéssé zavarja, ahogy nem veszi észre Umhar utolsó sóhajait sem, mert tekintete féloldalasan az ajtón befelé bámul. Arca egyetlen hatalmas és gonosz torz vigyorra húzódnak, mert a legnagyobb bizonyíték küldetése sikerességére, a fiatal férfi elszörnyedő szemei. Hosszú nyelvét dugja ki száján, s fel-alá jártatja, majd ajkait nyalja meg vele, mintha jelezné, hogy a férfi belei lesznek a következők, amiket megízlel vele. Persze esze ágában nincs, nem vágyik az emberi, vagy más szerzet húsára. A vér persze más kérdés, de ezúttal nem érez rá késztetést. Fülei csak egyetlen hangra lesznek figyelmesek, egyetlen elégedett és mély kacajra, kiébe saját öblös röhögése vegyül, mintha egy disznó viccet mondtak volna el egymásnak. A közös vidámság azonban csak egy pillanat, mert látóterében folt növekszik, így megszúrt kezére tekeri a kezein lévő gyolcsot, majd, függetlenül attól, hogy a sötét úr jelent meg számára, vagy ismét támadással néz szembe, amilyen gyorsan csak tud hátrálni kezd.*
- Mi a kurva... ORK, MAGAD MÖGÉ IS NÉZZ! *Közben az ork bődülése észre téríti, majd megrázza magát és a templom kijárata felé lódul, eközben próbálja látását rendezni.* A GYERTYATARTÓT, ORK! HOZDD A GYERTYATARTÓT! *Fordultában látja az összeomló banyát, esze ágában nincs itt meghalni, Sa'Thereth már látja őt, s rengeteg feladata van még, mit véghez kell vinni.*
A hozzászólás írója (Ildhaw a Jós) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.20 08:44:31
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A világ tudatában beszűkül, s szemei előtt csak az oltár lebeg, amit lassan cseppenként borítja el önnön vöröslő, feketéllő vére. Elégedett és gonosz mosollyal veszi tudomásul, hogy ezúttal tette sikerül. A körülötte lévő csatazaj vajmi kevéssé zavarja, ahogy nem veszi észre Umhar utolsó sóhajait sem, mert tekintete féloldalasan az ajtón befelé bámul. Arca egyetlen hatalmas és gonosz torz vigyorra húzódnak, mert a legnagyobb bizonyíték küldetése sikerességére, a fiatal férfi elszörnyedő szemei. Hosszú nyelvét dugja ki száján, s fel-alá jártatja, majd ajkait nyalja meg vele, mintha jelezné, hogy a férfi belei lesznek a következők, amiket megízlel vele. Persze esze ágában nincs, nem vágyik az emberi, vagy más szerzet húsára. A vér persze más kérdés, de ezúttal nem érez rá késztetést. Fülei csak egyetlen hangra lesznek figyelmesek, egyetlen elégedett és mély kacajra, kiébe saját öblös röhögése vegyül, mintha egy disznó viccet mondtak volna el egymásnak. A közös vidámság azonban csak egy pillanat, mert látóterében folt növekszik, így megszúrt kezére tekeri a kezein lévő gyolcsot, majd, függetlenül attól, hogy a sötét úr jelent meg számára, vagy ismét támadással néz szembe, amilyen gyorsan csak tud hátrálni kezd.*
- Mi a kurva... ORK, MAGAD MÖGÉ IS NÉZZ! *Közben az ork bődülése észre téríti, majd megrázza magát és a templom kijárata felé lódul, eközben próbálja látását rendezni.* A GYERTYATARTÓT, ORK! HOZDD A GYERTYATARTÓT! *Fordultában látja az összeomló banyát, esze ágában nincs itt meghalni, Sa'Thereth már látja őt, s rengeteg feladata van még, mit véghez kell vinni.*
A hozzászólás írója (Ildhaw a Jós) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.20 08:44:31
3738. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-19 14:12:18
Üzenet elküldve: 2018-05-19 14:12:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
-Ma csak Te fogsz itt meghalni, banya. *Vicsorodik el, mit sem sejtve egyelőre hű harcostársa sorsáról.
Szeme sarkából látja, hogy Ildhaw épp mit visz véghez és öblösen felkacag.*
-A sötét úr lát minket! Kifelé!
*Bődül el társainak címezve. Elvégezték dolguk, vérrel és sötétséggel fertőzve meg a Fény Templomát.*
-Nekem még van egy kis dolgom.
*Morogja, azzal eltéve a pajzsot előhúzza a recés szablyát, hogy egy lépést téve a földön fekvő öregasszony felé elrugaszkodjon és felé ugorjon, így próbálva meg kikerülni az átkozott gyertyatartó sugarait.
Ha sikerrel jár és az ellenfelén tud landolni, a szablyát felemelve azonnal lecsap az áldozatára nyak magasságban.*
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
-Ma csak Te fogsz itt meghalni, banya. *Vicsorodik el, mit sem sejtve egyelőre hű harcostársa sorsáról.
Szeme sarkából látja, hogy Ildhaw épp mit visz véghez és öblösen felkacag.*
-A sötét úr lát minket! Kifelé!
*Bődül el társainak címezve. Elvégezték dolguk, vérrel és sötétséggel fertőzve meg a Fény Templomát.*
-Nekem még van egy kis dolgom.
*Morogja, azzal eltéve a pajzsot előhúzza a recés szablyát, hogy egy lépést téve a földön fekvő öregasszony felé elrugaszkodjon és felé ugorjon, így próbálva meg kikerülni az átkozott gyertyatartó sugarait.
Ha sikerrel jár és az ellenfelén tud landolni, a szablyát felemelve azonnal lecsap az áldozatára nyak magasságban.*
3737. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-19 09:25:44
Üzenet elküldve: 2018-05-19 09:25:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
*A tűzcsóvák sziszegve nyaldossák Vazogh pajzsát, aki most az egyetlen egy értelmes úton próbál kitörni a csávából, méghozzá előre. Hirtelen megindulásától a tűzsugarak is megtörnek kissé. Szeme sarkából láthatja, ahogy tőle balra az egyik oldalsó sugár fényesen surrogva húz el ferdén mellette, ahogyan ráront az öreg nyanyára. A vörös köd balzsamosan burkolja érzékeit, melyek a harc eddigi sebeitől már így is sikoltanának, nem beszélve az egyre forrósodó pajzsról, így teljes erejével csapódhat az asszonyba, akit ez elég váratlanul ér, megtántorodik, igyekszik hátratáncolni, de öreg már ehhez, így hasra esve köt ki a padlón. Sérült keze hasztalan lóg mellette, míg másikba a gyertyatartót tartja. Hangosan nyög, döntenie kell, hogy felkel, vagy fegyverét forgatja tovább, mely a földről is veszélyes. A Fekete Fegyveres térdét célozza meg a három sugárral, aki félre táncolva védeni is tudja ezt, ám ekkor biztosan kicsit később ér csak oda az öregasszonyhoz, hogy bevégezze azt, amiért jött.*
-Itt fogtok meghalni, ork!
*Sziszegi egyértelmű fájdalmak között az öreg. Úgy tűnik kiáltani már nem sok ereje maradt, egyelőre minden erejével arra fókuszál, hogy elkaszálja az ork lábát, ha az közelebb akarna jönni. Két, jelenleg félkarúnak tekinthető haláltusája ez, melynek kimenetelét csak egy aranyozott gyertyatartó miatt nehéz megmondani.
Eközben az oltáron Ildhaw szörnyűséges tettet hajt végre. A Sötét Úr oltárát szenteli fel önnön vérével, vércsepp vércsepp után csöppen a kövezetre, melyet az előbb még ledönteni akartak. Sokkalta gonoszabb tett ez. A világ ténylegesen forogni kezd körülötte, az idő és a tér megszűnik létezni, ahogy az ajtón benézve az ájult mágust ápolgató fiatal férfit veszi észre. Mielőtt ráhullna szemeire az eszmélet határán küzdők homálya, még láthatja, hogy a férfi elszörnyedt arccal mered rá, de innentől alig kivehető alakok táncává alakul látótere. Az egyetlen, ami mégis feltűnhet neki, az az, hogy sérült fülének sípolása eltűnik, és egyetlen hosszú, gonosz, ám elégedett kacajt hall vele. Megcsinálta. Urának áldozta Eeyr templomának oltárát. A lázadás ilyen, kavargó viharrá változtatja a valóságot, ebben a forgatagban pedig akár ilyen is megtörténhet. A kérdés csak az, hogy miért növekszik előtte most egy magas, barnás folt, mely átviláglik a tejszerű, pattogó fényekkel tarkított fátylon.
A fal tövében Umhar fekszik, légzése eddigre már a szélcsendre emlékeztethet. Pulzusa is kezd egyre kisebb elefánt erejével dübögni, néha-néha kihagy egy ütemet, majd... egyszer csak nem dobban már újra.
Umhar azon a bizonyos parton járva hirtelen érkező erőt érezhet, mintha nem csak egy látomás lenne ez csupán, nem csak valami halottak járta partról lenne egy víziója, hanem mintha ez lenne ő maga, Umhar Varkogrim. Beszáll a csónakba, ám még mielőtt az evezőért nyúlhatna, az meg is indul a túloldalon leledző égő város felé. Ahogyan a sötét vizet szeli egyszerre csatazaj üti meg fülét. Ha kicsit hunyorog, erőlteti szemét, láthatja is, hogy a túlparton borzalmas gyilkolászás folyik. Harcosok egy csapata hajtja össze most a rettegő népet, asszonyok, gyerekek hada szenved fegyvereik alatt. Két perccel később már azt is ki tudja venni, hogy zöld, barna, sárgás bőrszínű harcosok sorakoznak csak ott fegyverrel, az elkárhozottak között pedig egyet sem lát saját fajtársai között. Többségében emberek és elfek csürhéje hal kegyetlen halált éppen most, az orkok pedig dühödt csatakiáltással vetik rájuk magukat.*
-Fiam vérére a tiétek! Pusztuljanak a nyüves férgek! Baszódjatok a sírba! Sikíts még!
*Hangzanak kiáltásaik. Úgy tűnik a Sötét Úr búcsúajándéka Umhar számára nem volt más, mint a végtelen elégtétel, tombolás, harcosi hajsza lehetősége.*
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
*A tűzcsóvák sziszegve nyaldossák Vazogh pajzsát, aki most az egyetlen egy értelmes úton próbál kitörni a csávából, méghozzá előre. Hirtelen megindulásától a tűzsugarak is megtörnek kissé. Szeme sarkából láthatja, ahogy tőle balra az egyik oldalsó sugár fényesen surrogva húz el ferdén mellette, ahogyan ráront az öreg nyanyára. A vörös köd balzsamosan burkolja érzékeit, melyek a harc eddigi sebeitől már így is sikoltanának, nem beszélve az egyre forrósodó pajzsról, így teljes erejével csapódhat az asszonyba, akit ez elég váratlanul ér, megtántorodik, igyekszik hátratáncolni, de öreg már ehhez, így hasra esve köt ki a padlón. Sérült keze hasztalan lóg mellette, míg másikba a gyertyatartót tartja. Hangosan nyög, döntenie kell, hogy felkel, vagy fegyverét forgatja tovább, mely a földről is veszélyes. A Fekete Fegyveres térdét célozza meg a három sugárral, aki félre táncolva védeni is tudja ezt, ám ekkor biztosan kicsit később ér csak oda az öregasszonyhoz, hogy bevégezze azt, amiért jött.*
-Itt fogtok meghalni, ork!
*Sziszegi egyértelmű fájdalmak között az öreg. Úgy tűnik kiáltani már nem sok ereje maradt, egyelőre minden erejével arra fókuszál, hogy elkaszálja az ork lábát, ha az közelebb akarna jönni. Két, jelenleg félkarúnak tekinthető haláltusája ez, melynek kimenetelét csak egy aranyozott gyertyatartó miatt nehéz megmondani.
Eközben az oltáron Ildhaw szörnyűséges tettet hajt végre. A Sötét Úr oltárát szenteli fel önnön vérével, vércsepp vércsepp után csöppen a kövezetre, melyet az előbb még ledönteni akartak. Sokkalta gonoszabb tett ez. A világ ténylegesen forogni kezd körülötte, az idő és a tér megszűnik létezni, ahogy az ajtón benézve az ájult mágust ápolgató fiatal férfit veszi észre. Mielőtt ráhullna szemeire az eszmélet határán küzdők homálya, még láthatja, hogy a férfi elszörnyedt arccal mered rá, de innentől alig kivehető alakok táncává alakul látótere. Az egyetlen, ami mégis feltűnhet neki, az az, hogy sérült fülének sípolása eltűnik, és egyetlen hosszú, gonosz, ám elégedett kacajt hall vele. Megcsinálta. Urának áldozta Eeyr templomának oltárát. A lázadás ilyen, kavargó viharrá változtatja a valóságot, ebben a forgatagban pedig akár ilyen is megtörténhet. A kérdés csak az, hogy miért növekszik előtte most egy magas, barnás folt, mely átviláglik a tejszerű, pattogó fényekkel tarkított fátylon.
A fal tövében Umhar fekszik, légzése eddigre már a szélcsendre emlékeztethet. Pulzusa is kezd egyre kisebb elefánt erejével dübögni, néha-néha kihagy egy ütemet, majd... egyszer csak nem dobban már újra.
Umhar azon a bizonyos parton járva hirtelen érkező erőt érezhet, mintha nem csak egy látomás lenne ez csupán, nem csak valami halottak járta partról lenne egy víziója, hanem mintha ez lenne ő maga, Umhar Varkogrim. Beszáll a csónakba, ám még mielőtt az evezőért nyúlhatna, az meg is indul a túloldalon leledző égő város felé. Ahogyan a sötét vizet szeli egyszerre csatazaj üti meg fülét. Ha kicsit hunyorog, erőlteti szemét, láthatja is, hogy a túlparton borzalmas gyilkolászás folyik. Harcosok egy csapata hajtja össze most a rettegő népet, asszonyok, gyerekek hada szenved fegyvereik alatt. Két perccel később már azt is ki tudja venni, hogy zöld, barna, sárgás bőrszínű harcosok sorakoznak csak ott fegyverrel, az elkárhozottak között pedig egyet sem lát saját fajtársai között. Többségében emberek és elfek csürhéje hal kegyetlen halált éppen most, az orkok pedig dühödt csatakiáltással vetik rájuk magukat.*
-Fiam vérére a tiétek! Pusztuljanak a nyüves férgek! Baszódjatok a sírba! Sikíts még!
*Hangzanak kiáltásaik. Úgy tűnik a Sötét Úr búcsúajándéka Umhar számára nem volt más, mint a végtelen elégtétel, tombolás, harcosi hajsza lehetősége.*
3736. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-14 07:20:27
Üzenet elküldve: 2018-05-14 07:20:27
![>Umhar Varkogrim [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2650_ork_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Üzenet a sötétből//
* Nem érti miről beszél a sötét alak, de bizonyára meg fogja tudni. Nem is aggódik sokat az egészen. Átveszi a villát és a fáklyát, majd még pár pillanat erejéig a sötét alak után néz, hogy valóban el tűnt-e. Különböző ötletei támadnak, amik nem hagyják nyugodni. *
~ Miért kéne egyáltalán át mennem, ki kényszerítene rá? Akár még a csónakot is elköthetném, hogy távoli vizekre evezzek vele. Hallottam a legendákat ork harcosokról, kik a halálból is vissza tértek, talán ők is így csinálták. ~
* Még az elején teljesen elfogadta halálát, de most megkérdőjelezi magában, hogy miért is kéne meghalnia. El is indul a csónak felé, hogy megnézze van-e esélye elmenni a kis ladikkal, vagy a parton kell sétálnia. *
* Nem érti miről beszél a sötét alak, de bizonyára meg fogja tudni. Nem is aggódik sokat az egészen. Átveszi a villát és a fáklyát, majd még pár pillanat erejéig a sötét alak után néz, hogy valóban el tűnt-e. Különböző ötletei támadnak, amik nem hagyják nyugodni. *
~ Miért kéne egyáltalán át mennem, ki kényszerítene rá? Akár még a csónakot is elköthetném, hogy távoli vizekre evezzek vele. Hallottam a legendákat ork harcosokról, kik a halálból is vissza tértek, talán ők is így csinálták. ~
* Még az elején teljesen elfogadta halálát, de most megkérdőjelezi magában, hogy miért is kéne meghalnia. El is indul a csónak felé, hogy megnézze van-e esélye elmenni a kis ladikkal, vagy a parton kell sétálnia. *
3735. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-10 13:48:18
Üzenet elküldve: 2018-05-10 13:48:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Elveszett. Minden, mi eddig még benne volt, az s lassan eltűnik. Talán már a kikötőben kezdődött, talán már az első hozzá csatlakozó szerencsétlen pórnép tagjai elvették, nem lehet tudni. Ildhaw már nem gondolkodik, elméjében a sötétség az úr, szívében a Sa'Thereth iránt érzett hűsége nem csökken, mintsem inkább erősödik.
~ Ők tehetnek róla! Ők tehetnek róla... ~ mint egy mantrát sulykolja magába, hisz a fény hívői groteszkek, agresszívak és erőszakosak, mint maga Ildhaw.*
- Mi a különbség? *Motyogja miközben lassan az oltárra dől.* Ugyan, mi a különbség? Csak, hogy nekünk van merszünk változtatni! *Tekintve, hogy már az oltáron fekszik, mákonyos tekintettel néz körbe, s látja, amint társai is a maguk harcát vívják.*
- Uram, ha szavaid, kezed ide nem ér el, hát majd segítünk, hogy jelenléted az igaztalanok is megérezhessék! *Halk fohásza mellett az előbb tervezett fúvócső nyilat előveszi, majd csuklójába vágja. Halálát nem tervezi, de életét végleg a sötétség szolgálatába állítja. Eddig szavakkal, s most tettekkel is.*
- Nem kell segíts, Sötétség! Elég, ha figyelsz, elég ha nézel, ha mindent látó szemeid ránk emeled! Hitem és meggyőződésem töretlen, a változás szükséges és indokolt! Ha a tettek kedvesek számodra, emelj fel bennünket és segíts ki a templomból! Alvilági szervezetet építek neked a szegénynegyedben! *Motyogása közben érdeklődő tekintetre változik, amint reményei szerint vöröslő, szinte feketére hajló vére lassan a templom oltárára csorog. Nem tud ellenállni ösztöneinek, így az oltár érdes kőemelvényéről néhány cseppet lenyalogat.*
- Vér! *Sóhajt fel, kéjesen összeborzongva. Míg kinn a szegények vívják a maguk lázadását, Ildhaw, Umhar és Vazogh kisebb helyszínen, de hasonló véres harcot folytat. Még érzi a megpörkölődött hús szagát, mely valahogy keveredik a vér fémes, sós ízével.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Elveszett. Minden, mi eddig még benne volt, az s lassan eltűnik. Talán már a kikötőben kezdődött, talán már az első hozzá csatlakozó szerencsétlen pórnép tagjai elvették, nem lehet tudni. Ildhaw már nem gondolkodik, elméjében a sötétség az úr, szívében a Sa'Thereth iránt érzett hűsége nem csökken, mintsem inkább erősödik.
~ Ők tehetnek róla! Ők tehetnek róla... ~ mint egy mantrát sulykolja magába, hisz a fény hívői groteszkek, agresszívak és erőszakosak, mint maga Ildhaw.*
- Mi a különbség? *Motyogja miközben lassan az oltárra dől.* Ugyan, mi a különbség? Csak, hogy nekünk van merszünk változtatni! *Tekintve, hogy már az oltáron fekszik, mákonyos tekintettel néz körbe, s látja, amint társai is a maguk harcát vívják.*
- Uram, ha szavaid, kezed ide nem ér el, hát majd segítünk, hogy jelenléted az igaztalanok is megérezhessék! *Halk fohásza mellett az előbb tervezett fúvócső nyilat előveszi, majd csuklójába vágja. Halálát nem tervezi, de életét végleg a sötétség szolgálatába állítja. Eddig szavakkal, s most tettekkel is.*
- Nem kell segíts, Sötétség! Elég, ha figyelsz, elég ha nézel, ha mindent látó szemeid ránk emeled! Hitem és meggyőződésem töretlen, a változás szükséges és indokolt! Ha a tettek kedvesek számodra, emelj fel bennünket és segíts ki a templomból! Alvilági szervezetet építek neked a szegénynegyedben! *Motyogása közben érdeklődő tekintetre változik, amint reményei szerint vöröslő, szinte feketére hajló vére lassan a templom oltárára csorog. Nem tud ellenállni ösztöneinek, így az oltár érdes kőemelvényéről néhány cseppet lenyalogat.*
- Vér! *Sóhajt fel, kéjesen összeborzongva. Míg kinn a szegények vívják a maguk lázadását, Ildhaw, Umhar és Vazogh kisebb helyszínen, de hasonló véres harcot folytat. Még érzi a megpörkölődött hús szagát, mely valahogy keveredik a vér fémes, sós ízével.*
3734. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-09 22:36:32
Üzenet elküldve: 2018-05-09 22:36:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
-A fejed veszem.
*Vicsorogja, miközben a pajzsot maga elé tartva növeli a tempót, hogy védfalával együtt lerohanhassa a vénasszonyt. Egy lépés után elrugaszkodik és igyekszik rávetni magát ellenfelére. Semmi egyéb nem lebeg a szeme előtt már, csak hogy végezzen az idegörlő ellenséggel. Nem tudatosul benne, hogy társai kábultan fekszenek már, sajgó halántékát és zsibbadt kezét sem érdekli. Szeme elé ereszkedett az a jól ismert vörös köd és egyáltalán nem kívánja, hogy elmúljon a harag. A vénasszonynak pusztulnia kell.*
-A fejed veszem.
*Vicsorogja, miközben a pajzsot maga elé tartva növeli a tempót, hogy védfalával együtt lerohanhassa a vénasszonyt. Egy lépés után elrugaszkodik és igyekszik rávetni magát ellenfelére. Semmi egyéb nem lebeg a szeme előtt már, csak hogy végezzen az idegörlő ellenséggel. Nem tudatosul benne, hogy társai kábultan fekszenek már, sajgó halántékát és zsibbadt kezét sem érdekli. Szeme elé ereszkedett az a jól ismert vörös köd és egyáltalán nem kívánja, hogy elmúljon a harag. A vénasszonynak pusztulnia kell.*
3733. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-08 21:09:33
Üzenet elküldve: 2018-05-08 21:09:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
*Vazogh mellé áll a Sötét Úr akarata. Egyenesen a hüvelybe talál, a keresztvas aprót csattan, majd éppen az őt elérő lángokba tudja tartani az acélt, ami még így is érezhetően forrósodni kezd, a boszorkány pedig láthatóan erre játszik. Fityegő, vérző baljával egy döcögő lépést hátralép, hogy mind a két méternyi lángoszlop nyújtotta távot kihasználhassa, s az ork pajzsára irányítja mindhárom sugarat.*
-Szemet szemért, ork!
*Szűri fogai között, és nem is vitás mire céloz. A pajzs gyorsan emelkedik a bőrnek nem túl egészséges hőfokot közelítve. Szerencsére a megfogó kissé lassabban követi, de a stabil betámasztáshoz bizony az a koncentráció kell, melyet Vazogh most csak dühéből tud meríteni, miközben a savószín szemű asszony várja, hogy mikor mozdul, hogy követhesse őt.
Közben Ildhaw sem rest. A világ egy része kiesik, nagyja pedig fehér, ragyogás, úszó képek. Az oltárhoz menet egyszer még fel is bukik, de végül eléri célját és belekezdhet a monológba, de csak eddigre. Tovább tartott az út, mint tervezte. Fájdalmában kissé rá is rogy az emelvényre, így leglább csak magát kell eltalálnia, a vér biztosan jó helyre ér.
A fal tövében közben csendesen Umhar csuklik össze, odabent a póklábak pedig belsőségekbe, fontosabb tájakba marnak, ahogy oldalra dől, teste ösztönösen megmerevedik. Odaát, lelki szemei előtt a szellemalak elvigyorodik.*
~Majd meglátjuk, mit mondanak erről azok, akiket te borítasz lángba.~
*Hangja gonoszul cseng, de mintha azt sugallná, hogy Umhar félreérti a helyzetet.*
~Ha jól érzem hamarosan itt az idő.~
*Egy vasvillát és egy baljósan inkább izzó, mint égő fáklyát vesz elő.*
~Vedd el! A parton találsz egy csónakot. Jó szórakozást!~
*Az arctalan vigyorgó szájból most egy nyelv ugrik elő, és a láthatatlan ajkakat nyalja végig jóízűen.*
~Hajh, bár veled tarthatnék!~
*Vágyakozik a gyilkolászás után majd elfordítja tekintetének hiányát is az égő városról és Umharról.*
*Vazogh mellé áll a Sötét Úr akarata. Egyenesen a hüvelybe talál, a keresztvas aprót csattan, majd éppen az őt elérő lángokba tudja tartani az acélt, ami még így is érezhetően forrósodni kezd, a boszorkány pedig láthatóan erre játszik. Fityegő, vérző baljával egy döcögő lépést hátralép, hogy mind a két méternyi lángoszlop nyújtotta távot kihasználhassa, s az ork pajzsára irányítja mindhárom sugarat.*
-Szemet szemért, ork!
*Szűri fogai között, és nem is vitás mire céloz. A pajzs gyorsan emelkedik a bőrnek nem túl egészséges hőfokot közelítve. Szerencsére a megfogó kissé lassabban követi, de a stabil betámasztáshoz bizony az a koncentráció kell, melyet Vazogh most csak dühéből tud meríteni, miközben a savószín szemű asszony várja, hogy mikor mozdul, hogy követhesse őt.
Közben Ildhaw sem rest. A világ egy része kiesik, nagyja pedig fehér, ragyogás, úszó képek. Az oltárhoz menet egyszer még fel is bukik, de végül eléri célját és belekezdhet a monológba, de csak eddigre. Tovább tartott az út, mint tervezte. Fájdalmában kissé rá is rogy az emelvényre, így leglább csak magát kell eltalálnia, a vér biztosan jó helyre ér.
A fal tövében közben csendesen Umhar csuklik össze, odabent a póklábak pedig belsőségekbe, fontosabb tájakba marnak, ahogy oldalra dől, teste ösztönösen megmerevedik. Odaát, lelki szemei előtt a szellemalak elvigyorodik.*
~Majd meglátjuk, mit mondanak erről azok, akiket te borítasz lángba.~
*Hangja gonoszul cseng, de mintha azt sugallná, hogy Umhar félreérti a helyzetet.*
~Ha jól érzem hamarosan itt az idő.~
*Egy vasvillát és egy baljósan inkább izzó, mint égő fáklyát vesz elő.*
~Vedd el! A parton találsz egy csónakot. Jó szórakozást!~
*Az arctalan vigyorgó szájból most egy nyelv ugrik elő, és a láthatatlan ajkakat nyalja végig jóízűen.*
~Hajh, bár veled tarthatnék!~
*Vágyakozik a gyilkolászás után majd elfordítja tekintetének hiányát is az égő városról és Umharról.*
3732. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-08 09:44:38
Üzenet elküldve: 2018-05-08 09:44:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Üzenet a sötétből//
* Az ork szemei előtt lassan elsötétülnek a dolgok, mintha egy pillanatra a fájdalmai is csillapodnának. Hamarosan egy folyóparton találja magát és egy csuklyás rémalak vigyorog előtte. Kérdeznie sem kell az orknok, mert tudja magától is a választ, hogy éppen ki vagy inkább kinek a szolgája áll előtte. Az alak szavaira csak némán bólogat, mert megalázónak találja a helyzetet ahhoz, hogy bármit is mondjon, majd az utolsó kérdésre választ ad. *
~ Hogy mi vár rám a túlparton? Csak találgatni tudok, de nem lehet rosszabb, mint a földi élet, legalábbis az enyémnél nem. Látszólag meleg helynek tűnik és véleményem szerint sokkal kellemesebb égni, mint halálra fagyni. Mindenesetre, akármi is történjék, én örökké szolgálni fogom a Sötét urat. ~
* Az ork szemei előtt lassan elsötétülnek a dolgok, mintha egy pillanatra a fájdalmai is csillapodnának. Hamarosan egy folyóparton találja magát és egy csuklyás rémalak vigyorog előtte. Kérdeznie sem kell az orknok, mert tudja magától is a választ, hogy éppen ki vagy inkább kinek a szolgája áll előtte. Az alak szavaira csak némán bólogat, mert megalázónak találja a helyzetet ahhoz, hogy bármit is mondjon, majd az utolsó kérdésre választ ad. *
~ Hogy mi vár rám a túlparton? Csak találgatni tudok, de nem lehet rosszabb, mint a földi élet, legalábbis az enyémnél nem. Látszólag meleg helynek tűnik és véleményem szerint sokkal kellemesebb égni, mint halálra fagyni. Mindenesetre, akármi is történjék, én örökké szolgálni fogom a Sötét urat. ~
3731. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-07 17:37:28
Üzenet elküldve: 2018-05-07 17:37:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Már fordultában a fájdalmas pillanatot megelőzően arra gondol elkerekedő szemekkel: ~ Ez bizony nem jön be! ~ De lépéseit immár változtatni nem tudja, pattanó füle csengésénél, talán csak az égés miatti fájdalomüvöltése a nagyobb:*
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, a KURVA ANYÁDAT, TE VÉN SZAR! *Fájdalomtűrése gnómunknak nem túl magas, sőt mi több meglehetősen alacsony, így mozgása meglehetősen lelassul. A ráégett rongyot reflexből próbálja meg letépni füléről, nem érdekli, hogy azzal együtt-e. Aztán valami megváltozik. A folyamatos rohangálás, az egész napos ordítás, a gondolkodás megviseli. A fülén kívül benne is elpattan valami, mi csak ösztöneit helyezi előtérbe a következmények figyelembe vétele nélkül. Lassan fordul az oltár felé, hogy odajusson, s ha eléri csak halkan szinte magának és istenének mormogja.*
- Áldott légyen Sa'Thereth neve! *Mondja halkan, talán más meg sem hallja, s az oltárra dőlve fúvónyilát csuklójába szúrva próbálja vérét ráfolyatni, ha kell, égett fülével is rásegít a megfelelő vérmennyiségre.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Már fordultában a fájdalmas pillanatot megelőzően arra gondol elkerekedő szemekkel: ~ Ez bizony nem jön be! ~ De lépéseit immár változtatni nem tudja, pattanó füle csengésénél, talán csak az égés miatti fájdalomüvöltése a nagyobb:*
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, a KURVA ANYÁDAT, TE VÉN SZAR! *Fájdalomtűrése gnómunknak nem túl magas, sőt mi több meglehetősen alacsony, így mozgása meglehetősen lelassul. A ráégett rongyot reflexből próbálja meg letépni füléről, nem érdekli, hogy azzal együtt-e. Aztán valami megváltozik. A folyamatos rohangálás, az egész napos ordítás, a gondolkodás megviseli. A fülén kívül benne is elpattan valami, mi csak ösztöneit helyezi előtérbe a következmények figyelembe vétele nélkül. Lassan fordul az oltár felé, hogy odajusson, s ha eléri csak halkan szinte magának és istenének mormogja.*
- Áldott légyen Sa'Thereth neve! *Mondja halkan, talán más meg sem hallja, s az oltárra dőlve fúvónyilát csuklójába szúrva próbálja vérét ráfolyatni, ha kell, égett fülével is rásegít a megfelelő vérmennyiségre.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
3730. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-06 22:12:00
Üzenet elküldve: 2018-05-06 22:12:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//Aktív képesség: Vérszomj//
*Röhej lenne, ha nem bírnának el az öreglánnyal és szégyen uruk szemében. Egy pillantással nyugtázza társai állapotát, akik nem festenek túl rózsásan. Umhar egyenesen halottnak tűnik első ránézésre. A banya szeme közé bámul és szinte lelki szemei előtt van, ahogy majd a koponyájába vágja fegyverét.*
-Megdöglesz némber!
*Üvölti, miközben kardját lehetőség szerint gyors mozdulattal eltéve előrántja a pajzsot, hogy a tűzoszlopot megfékezze. Ha ez működik, úgy a banya felé lép maga előtt tartva védelmét és mikor megfelelő közelségbe kerül, igyekszik fejbe kólintani a vénasszonyt a kerek pajzzsal.*
//Aktív képesség: Vérszomj//
*Röhej lenne, ha nem bírnának el az öreglánnyal és szégyen uruk szemében. Egy pillantással nyugtázza társai állapotát, akik nem festenek túl rózsásan. Umhar egyenesen halottnak tűnik első ránézésre. A banya szeme közé bámul és szinte lelki szemei előtt van, ahogy majd a koponyájába vágja fegyverét.*
-Megdöglesz némber!
*Üvölti, miközben kardját lehetőség szerint gyors mozdulattal eltéve előrántja a pajzsot, hogy a tűzoszlopot megfékezze. Ha ez működik, úgy a banya felé lép maga előtt tartva védelmét és mikor megfelelő közelségbe kerül, igyekszik fejbe kólintani a vénasszonyt a kerek pajzzsal.*
3729. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-04 21:56:58
Üzenet elküldve: 2018-05-04 21:56:58
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
*Umhar vére lassan csordogál a póklábak alól. Az, hogy nem húzta ki őket jó ötlet volt, rövidtávon biztosan. Hosszabb távon ugyan keveseknek van tapasztalata róla, hogy pontosan mit is jelent kétszer nyolc szike az ember, vagy éppen ork testében. Viszont sajnos testéből kezd kiveszni az erő. Feje oldalra csuklik, a világ pedig lassan elsötétül. Megtett mindent, amit meg tudott, most két társán a sor, hogy mentsék irhájukat, vagy éppen haláluk árán romboljanak még egy kicsit.
Jós urunknak, ki közben oldalra ugrik, hogy elterelje az öregasszony figyelmét, most bevillan valami. Sajnálatos módon ez az egyik eszméletlenül forró, surrogó lángsugár, mellyel a nyanya eléri. A nyaldosó, lángoszlop végét láthatja szeme sarkából előrenyúlni, ami csak egyet jelenthet. A döfés füle tájékán találta el. Csuklyája szinte azonnal fülére ég, itt-ott kicsit eszi is még a parázs az anyagot, a gnóm füle pedig óriásit pattan, majd élesen csengeni kezd olyan fájdalmat hozva magával, mely után biztosan nem fog locsogni, de még talán harcolni, vagy futni sem. Szó szerint csillagokat lát.*
-Így lássalak még egyszer erre!
*És még szórna pár szitkot, vagy akár egészen sötételf suhanc kinézetet varázsolna Ildhawnak, mikor meghallja Vazogh döngő lépteit és üvöltését. A fekete pengés ork, miután egy parázsló pillantást váltott még a benti férfivel, most már a villámcsapásoktól egyelőre szinte béna karjával nyúlna a vénség felé, de így, hogy elárulta magát üvöltésével, s egy kis idejük is volt megtorpanni, nem sikerül erőtlen kezével értelmes fogást találnia fején, az kicsusszan markából. Nem így a kardcsapás, mely úgy tűnik ballal is egészen sikeres, és az asszony bal karját oldalról metszi fel. Rekedtesen felsikolt, kissé talán bele is remeg, de még valamennyire áll a lábán. A két méteres lángoszlopokat köpő gyertyatartót most úgy fordítja, hogy a surrogó tűzcsíkok közel vízszintesen, ívesen közeledjenek az ork felé, s bizony, ha nem csinál valamit gyorsan, mindhárom eléri őt.
Közben Umhar szemei előtt is kibontakozik a sötétség képe, melyet Vazogh láthatott. Ez azért kicsit más helyzet. Egy szellemalakot lát lelki szemei előtt. Nem sugárzik belőle a Sötét Úr teljes pompája, de azért érezhetően (és láthatóan) az ő szolgája. Arcán csupán egy fogakkal teli száj, mely most széles vigyorra húzódik, ahogy Umhart meglátja látomásában. Ha az ork körültekint, láthatja, hogy valami folyó partján állnak. A túlsó oldalon pedig valamiféle világégés lehet, mert egy romos város közül lángok csapnak fel.*
~Nocsak, szánalmas léted és a halál között?~
*Vigyorog még mindig gúnyosan a szellemalak, ahogy csak úgy lebeg ott arctalan. Fejének dőléséből látszik, ahogyan végigméri Umhart.*
~Pókok. Urunk fintora, hogy ezzel szólít a túlpartra, eh? Szerinte a pókok kissé hasonlítanak rá. Ugyanolyan egészen jól szövik a hálókat. A préda pedig gyakran nem is sejti, hogy mibe sétál bele.~
*Magyaráz.*
~Mit gondolsz Umhar, mi vár rád ott?~
*Bök egy előkerülő csontos szellemkézzel a túlpartra, ha már kettecskén kell várniuk, hogy párosuk halandó tagja végül pontosan hol is köt ki.*
*Umhar vére lassan csordogál a póklábak alól. Az, hogy nem húzta ki őket jó ötlet volt, rövidtávon biztosan. Hosszabb távon ugyan keveseknek van tapasztalata róla, hogy pontosan mit is jelent kétszer nyolc szike az ember, vagy éppen ork testében. Viszont sajnos testéből kezd kiveszni az erő. Feje oldalra csuklik, a világ pedig lassan elsötétül. Megtett mindent, amit meg tudott, most két társán a sor, hogy mentsék irhájukat, vagy éppen haláluk árán romboljanak még egy kicsit.
Jós urunknak, ki közben oldalra ugrik, hogy elterelje az öregasszony figyelmét, most bevillan valami. Sajnálatos módon ez az egyik eszméletlenül forró, surrogó lángsugár, mellyel a nyanya eléri. A nyaldosó, lángoszlop végét láthatja szeme sarkából előrenyúlni, ami csak egyet jelenthet. A döfés füle tájékán találta el. Csuklyája szinte azonnal fülére ég, itt-ott kicsit eszi is még a parázs az anyagot, a gnóm füle pedig óriásit pattan, majd élesen csengeni kezd olyan fájdalmat hozva magával, mely után biztosan nem fog locsogni, de még talán harcolni, vagy futni sem. Szó szerint csillagokat lát.*
-Így lássalak még egyszer erre!
*És még szórna pár szitkot, vagy akár egészen sötételf suhanc kinézetet varázsolna Ildhawnak, mikor meghallja Vazogh döngő lépteit és üvöltését. A fekete pengés ork, miután egy parázsló pillantást váltott még a benti férfivel, most már a villámcsapásoktól egyelőre szinte béna karjával nyúlna a vénség felé, de így, hogy elárulta magát üvöltésével, s egy kis idejük is volt megtorpanni, nem sikerül erőtlen kezével értelmes fogást találnia fején, az kicsusszan markából. Nem így a kardcsapás, mely úgy tűnik ballal is egészen sikeres, és az asszony bal karját oldalról metszi fel. Rekedtesen felsikolt, kissé talán bele is remeg, de még valamennyire áll a lábán. A két méteres lángoszlopokat köpő gyertyatartót most úgy fordítja, hogy a surrogó tűzcsíkok közel vízszintesen, ívesen közeledjenek az ork felé, s bizony, ha nem csinál valamit gyorsan, mindhárom eléri őt.
Közben Umhar szemei előtt is kibontakozik a sötétség képe, melyet Vazogh láthatott. Ez azért kicsit más helyzet. Egy szellemalakot lát lelki szemei előtt. Nem sugárzik belőle a Sötét Úr teljes pompája, de azért érezhetően (és láthatóan) az ő szolgája. Arcán csupán egy fogakkal teli száj, mely most széles vigyorra húzódik, ahogy Umhart meglátja látomásában. Ha az ork körültekint, láthatja, hogy valami folyó partján állnak. A túlsó oldalon pedig valamiféle világégés lehet, mert egy romos város közül lángok csapnak fel.*
~Nocsak, szánalmas léted és a halál között?~
*Vigyorog még mindig gúnyosan a szellemalak, ahogy csak úgy lebeg ott arctalan. Fejének dőléséből látszik, ahogyan végigméri Umhart.*
~Pókok. Urunk fintora, hogy ezzel szólít a túlpartra, eh? Szerinte a pókok kissé hasonlítanak rá. Ugyanolyan egészen jól szövik a hálókat. A préda pedig gyakran nem is sejti, hogy mibe sétál bele.~
*Magyaráz.*
~Mit gondolsz Umhar, mi vár rád ott?~
*Bök egy előkerülő csontos szellemkézzel a túlpartra, ha már kettecskén kell várniuk, hogy párosuk halandó tagja végül pontosan hol is köt ki.*
3728. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-05-02 16:16:28
Üzenet elküldve: 2018-05-02 16:16:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Üzenet a sötétből//
* Minden kezd elmosódni Umhar számára, de kemény harcos, így igyekszik harcolni a sebei ellen. Próbálja tűrni a dolgot, mert nem hagyhatja cserben a társait, míg a nagyúr feladatát nem teljesítették. Próbálna felkelni a földről, de hamar rájön, hogy erre nincs sok esélye, legalábbis egyedül nem. A gnóm csettintésére egyből felkapja a fejét, majd megpillantja az öregasszonyt, hatalmas lángcsóvájával. Idegesíti a dolog, hogy nem tud segíteni és tétlenül kell néznie, míg a többieket lemészárolják, de reménykedik benne, hogy az úr segít nekik és nem hagyja őket elbukni. A gnóm elterelése akár be is válhat és a semmiből megjelenő Vazogh akár ketté is csaphatja a banyát, de ha nem sikerül, akkor gyászos vége lehet ennek az egésznek, mindannyiuk számára. *
* Minden kezd elmosódni Umhar számára, de kemény harcos, így igyekszik harcolni a sebei ellen. Próbálja tűrni a dolgot, mert nem hagyhatja cserben a társait, míg a nagyúr feladatát nem teljesítették. Próbálna felkelni a földről, de hamar rájön, hogy erre nincs sok esélye, legalábbis egyedül nem. A gnóm csettintésére egyből felkapja a fejét, majd megpillantja az öregasszonyt, hatalmas lángcsóvájával. Idegesíti a dolog, hogy nem tud segíteni és tétlenül kell néznie, míg a többieket lemészárolják, de reménykedik benne, hogy az úr segít nekik és nem hagyja őket elbukni. A gnóm elterelése akár be is válhat és a semmiből megjelenő Vazogh akár ketté is csaphatja a banyát, de ha nem sikerül, akkor gyászos vége lehet ennek az egésznek, mindannyiuk számára. *
3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-04-29 20:01:02
Üzenet elküldve: 2018-04-29 20:01:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
//Aktív képesség: Oszlatás//
*Ildhaw talán soha nem cikázott még így életében, azt is elfelejti, hogy testfelépítése nem erre van berendezkedve, azonban a nyanya sem adja fel, maga elé tartva a tűzhányó gyertyatartót battyog utána.*
- Hogy rohadjon ki az összes fogad, ami megmaradt! *Üvölti dühösen, de esze ágában sincs megpörkölődni, így a padok fedezékébe helyezkedve halad tovább. Egy pillanatra hátranéz és látja, hogy Vazogh feleszmél, s utánuk indul karját a banya varkocsa felé tartva. Egy pillanat alatt méri fel a helyzetet, arcán a félőrült vigyor keveredik a gonoszsággal:*
- Erre te vén kurva! *Üvölti, miközben a nyál kifreccsen a száján, s azzal sem foglalkozva, hogy arca, háta megéghet hirtelen oldalra vág ki, abban a reményben, hogy a banya a gnóm mozdulatát követve torpan meg egy pillanatra, hogy a mögöttük robogó vérgőzös ork elkaphassa. Mindeközben régen használt, magában rejlő képességét használja, hogy a varázslat hatását csökkentse, vagy akár meg is szüntesse:*
- Oszlatás! *Üvölti, bár fogalma sincs, hogy erre szükség van-e, mindeközben oldalra fordultában veszi észre a másik vérző orkot a sarokban.*
- Ha kinyírtad a banyát szabadítsd ki az ajtót! Utána gyere, egyedül nem fogom tudni a haverodat kicincálni! *Ordít Vazoghnak, s közben a pókos ork felé rohan tovább.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
//Aktív képesség: Oszlatás//
*Ildhaw talán soha nem cikázott még így életében, azt is elfelejti, hogy testfelépítése nem erre van berendezkedve, azonban a nyanya sem adja fel, maga elé tartva a tűzhányó gyertyatartót battyog utána.*
- Hogy rohadjon ki az összes fogad, ami megmaradt! *Üvölti dühösen, de esze ágában sincs megpörkölődni, így a padok fedezékébe helyezkedve halad tovább. Egy pillanatra hátranéz és látja, hogy Vazogh feleszmél, s utánuk indul karját a banya varkocsa felé tartva. Egy pillanat alatt méri fel a helyzetet, arcán a félőrült vigyor keveredik a gonoszsággal:*
- Erre te vén kurva! *Üvölti, miközben a nyál kifreccsen a száján, s azzal sem foglalkozva, hogy arca, háta megéghet hirtelen oldalra vág ki, abban a reményben, hogy a banya a gnóm mozdulatát követve torpan meg egy pillanatra, hogy a mögöttük robogó vérgőzös ork elkaphassa. Mindeközben régen használt, magában rejlő képességét használja, hogy a varázslat hatását csökkentse, vagy akár meg is szüntesse:*
- Oszlatás! *Üvölti, bár fogalma sincs, hogy erre szükség van-e, mindeközben oldalra fordultában veszi észre a másik vérző orkot a sarokban.*
- Ha kinyírtad a banyát szabadítsd ki az ajtót! Utána gyere, egyedül nem fogom tudni a haverodat kicincálni! *Ordít Vazoghnak, s közben a pókos ork felé rohan tovább.*
3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-04-29 18:04:40
Üzenet elküldve: 2018-04-29 18:04:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Óvatosan tápászkodik fel farkasszemet nézve a fiúval. Szeme káprázik, tarkója sajog, ő maga pedig határozottan szédül. Megtántorodik kissé, de hamar visszanyeri egyensúlyát és ellenfelére mered.
Csapásra emelné karját, de az nem akar mozdulni. Furcsa, tompa fájdalom az, ami átjárja, bizonyára a villámcsapástól.
Sötéten vigyorodik el miközben a kardot átveti bal karjába. Elvégre nem holmi úri lovagocska ő, aki csak egy karral képes harcolni.
A küzdelmet viszont nem kívánja folytatni. Ha felébred a mágus miközben a kölyökkel hadakozik, a harmadik villámtól talán a fogát is otthagyja.*
-Visszatérünk még és a beleidnél fogva húzlak végig szeretett templomodon. A Vas Kompánia járt itt, add tudtára uraidnak.
*Tartja szóval ellenfelét miközben hátrál. Amint kiért a helyiségből, bevágva az ajtót megfordul.*
-Ki innen!
*Ordítja el magát rekedten és egy pillanatra a gnómot üldöző banyára mered. Rohanvást indul meg felé magasba emelve a fekete szablyát. Ha sikerül utolérnie és van rá módja, belemarkolva annak hajába csapást indít meg a kardjával a banya nyaka felé.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Óvatosan tápászkodik fel farkasszemet nézve a fiúval. Szeme káprázik, tarkója sajog, ő maga pedig határozottan szédül. Megtántorodik kissé, de hamar visszanyeri egyensúlyát és ellenfelére mered.
Csapásra emelné karját, de az nem akar mozdulni. Furcsa, tompa fájdalom az, ami átjárja, bizonyára a villámcsapástól.
Sötéten vigyorodik el miközben a kardot átveti bal karjába. Elvégre nem holmi úri lovagocska ő, aki csak egy karral képes harcolni.
A küzdelmet viszont nem kívánja folytatni. Ha felébred a mágus miközben a kölyökkel hadakozik, a harmadik villámtól talán a fogát is otthagyja.*
-Visszatérünk még és a beleidnél fogva húzlak végig szeretett templomodon. A Vas Kompánia járt itt, add tudtára uraidnak.
*Tartja szóval ellenfelét miközben hátrál. Amint kiért a helyiségből, bevágva az ajtót megfordul.*
-Ki innen!
*Ordítja el magát rekedten és egy pillanatra a gnómot üldöző banyára mered. Rohanvást indul meg felé magasba emelve a fekete szablyát. Ha sikerül utolérnie és van rá módja, belemarkolva annak hajába csapást indít meg a kardjával a banya nyaka felé.*
3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-04-28 21:36:48
Üzenet elküldve: 2018-04-28 21:36:48
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
*A vénasszony és Ildhaw között nem igazán nő, vagy csökken a táv. Ugyanolyan görnyedt, kívülről talán még viccesnek is ható mozgásformával igyekeznek a templom ajtaja, illetve a másik felé, ám a két métert megközelítő lángok így is három-négy lépéssel a gnóm mögött vannak, ahogyan a padokon bukdácsolnak át. Kérdés már csak az, hogy ez a táv hogyan változik a vészesen közeledő, csörtéjük mostani állása szerint alig három lépés távban magasodó eltorlaszolt bejárathoz érve. Umhar láthatja az alacsony párost, ahogyan szeme előtt kissé elmosva, de megjelenik minden. A kezdeti adrenalinhullám még valamelyest tompítja a fájdalmat, de ez éppen eszmélete megtartásához elég. A pókok pedig csettintésre sem reagálnak, még ha hordozójuk feje önkéntelenül is arra fordul. Ennek ellenére vészesen fogy az idejük és ugyanígy esélyük is a túlélésre.
Odabent a folyosón fekve Vazogh is lassan eszmél. Dühös látomását, melyre azért jócskán rásegített az újabb zuhanás és elektrosokk, most a valóság kontrasztja zavarja csak meg egy kicsit. Hirtelen arra lesz figyelmes, hogy mindenképpen látnia kell valamit odakint. Ahogy elfordítja fejét először a púpot érezheti meg, melyen fájdalmasan gördül koponyája, az elvágódás nyoma, majd gnóm "barátocskájuk" ellibbenő alakja után három fénysugár és a banya robognak ki, így kettesben marad a fiatalabb emberrel, aki most az öreget pofozgatja.*
-Jekhen, szedd össze magad!
*Hajtogatja neki ellentmondást nem tűrően, miután el tudja szakítani tekintetét a kijáratról, ahova Vazogh is nézett az előbb. Orkunknak talán itt lehetne az alkalom, ahogy a Sötét Úr parancsolta nekik, ám ekkor válik teljessé a valóság borzalma. Jobbja a sokktól nem igazán enged ki a görcsből. Lassan ugyan tudja mozgatni, de kardot ezzel nem fog tudni forgatni. Moccanására a fiatal csuhás, akit Velemir néven szólítottak ráveti tekintetét igazít kezében a fokos fogásán, vasalt, vagy ezüstözött fejét tartja az ork felé, de nem hagy fel az öreg pofozgatásával, csak kimért pillantásokkal figyel, hogy az ork első rossz mozdulatára reagálhasson. Ez a baj Eeyr híveinek kevéssé fanatikus tagjaival, ha istentestvéreik ellen indultak volna ilyen felkészületlenül, az orkok mostanra nem csak a hátrányos, de leginkább élettelen helyzetben lennének, míg ezek elől a puhány életnyáladzók elől kis szerencsével még meg is lóghatnak.*
*A vénasszony és Ildhaw között nem igazán nő, vagy csökken a táv. Ugyanolyan görnyedt, kívülről talán még viccesnek is ható mozgásformával igyekeznek a templom ajtaja, illetve a másik felé, ám a két métert megközelítő lángok így is három-négy lépéssel a gnóm mögött vannak, ahogyan a padokon bukdácsolnak át. Kérdés már csak az, hogy ez a táv hogyan változik a vészesen közeledő, csörtéjük mostani állása szerint alig három lépés távban magasodó eltorlaszolt bejárathoz érve. Umhar láthatja az alacsony párost, ahogyan szeme előtt kissé elmosva, de megjelenik minden. A kezdeti adrenalinhullám még valamelyest tompítja a fájdalmat, de ez éppen eszmélete megtartásához elég. A pókok pedig csettintésre sem reagálnak, még ha hordozójuk feje önkéntelenül is arra fordul. Ennek ellenére vészesen fogy az idejük és ugyanígy esélyük is a túlélésre.
Odabent a folyosón fekve Vazogh is lassan eszmél. Dühös látomását, melyre azért jócskán rásegített az újabb zuhanás és elektrosokk, most a valóság kontrasztja zavarja csak meg egy kicsit. Hirtelen arra lesz figyelmes, hogy mindenképpen látnia kell valamit odakint. Ahogy elfordítja fejét először a púpot érezheti meg, melyen fájdalmasan gördül koponyája, az elvágódás nyoma, majd gnóm "barátocskájuk" ellibbenő alakja után három fénysugár és a banya robognak ki, így kettesben marad a fiatalabb emberrel, aki most az öreget pofozgatja.*
-Jekhen, szedd össze magad!
*Hajtogatja neki ellentmondást nem tűrően, miután el tudja szakítani tekintetét a kijáratról, ahova Vazogh is nézett az előbb. Orkunknak talán itt lehetne az alkalom, ahogy a Sötét Úr parancsolta nekik, ám ekkor válik teljessé a valóság borzalma. Jobbja a sokktól nem igazán enged ki a görcsből. Lassan ugyan tudja mozgatni, de kardot ezzel nem fog tudni forgatni. Moccanására a fiatal csuhás, akit Velemir néven szólítottak ráveti tekintetét igazít kezében a fokos fogásán, vasalt, vagy ezüstözött fejét tartja az ork felé, de nem hagy fel az öreg pofozgatásával, csak kimért pillantásokkal figyel, hogy az ork első rossz mozdulatára reagálhasson. Ez a baj Eeyr híveinek kevéssé fanatikus tagjaival, ha istentestvéreik ellen indultak volna ilyen felkészületlenül, az orkok mostanra nem csak a hátrányos, de leginkább élettelen helyzetben lennének, míg ezek elől a puhány életnyáladzók elől kis szerencsével még meg is lóghatnak.*
3724. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-04-27 16:41:39
Üzenet elküldve: 2018-04-27 16:41:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Üzenet a sötétből//
* A falnak csapódva, hamarosan éles fájdalmat érez a bal lábán, melynek hatására fel is kiált. Lába kissé meginog, csak egy lábon tudna végigugrálni, ha nem érné a következő sokk. A hasa tájékán még erősebb fájdalmat érez, amint a pókpengék felszakítják ereit. Nyögdécselve puffan le a földre, a gyengeségtől, de örömmel látja, hogy a kis akciója nem volt teljesen eredménytelen. A fémpókok látszólag meghaltak vagy legalábbis nem mozognak, megpróbálhatná kirántani ezeket a lényeket magából, de annyit még ő is tud, hogy ha ezt megtenné, bizonyára elég hamar elvérezne. Minden mozdulata erős fájdalommal jár, így inkább úgy dönt, hogy a falnak dőlve várja a történéseket, hiszen itt már nem igen tud mást tenni. A többieken áll vagy bukik a dolog, ha ők is elbuknak, akkor valószínűleg mindegyiküket kivégzik, de valószínűleg előtte még meg is kínozzák a csapatot. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.05.12 13:09:38, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (kiált vs. kiállt).
* A falnak csapódva, hamarosan éles fájdalmat érez a bal lábán, melynek hatására fel is kiált. Lába kissé meginog, csak egy lábon tudna végigugrálni, ha nem érné a következő sokk. A hasa tájékán még erősebb fájdalmat érez, amint a pókpengék felszakítják ereit. Nyögdécselve puffan le a földre, a gyengeségtől, de örömmel látja, hogy a kis akciója nem volt teljesen eredménytelen. A fémpókok látszólag meghaltak vagy legalábbis nem mozognak, megpróbálhatná kirántani ezeket a lényeket magából, de annyit még ő is tud, hogy ha ezt megtenné, bizonyára elég hamar elvérezne. Minden mozdulata erős fájdalommal jár, így inkább úgy dönt, hogy a falnak dőlve várja a történéseket, hiszen itt már nem igen tud mást tenni. A többieken áll vagy bukik a dolog, ha ők is elbuknak, akkor valószínűleg mindegyiküket kivégzik, de valószínűleg előtte még meg is kínozzák a csapatot. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.05.12 13:09:38, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (kiált vs. kiállt).
3723. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-04-26 14:48:05
Üzenet elküldve: 2018-04-26 14:48:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Hogy az a a büdös kurva! *Ettől általában választékosabb káromkodásokat ismer, a mai napon azonban már többször kényszerül a legősibb munka pejoratívabb megfogalmazására. No nem mintha bármi problémája lenne a pénzszerzés ezen módjával, de a banya most határozottan tüzes ribancként viselkedik.*
- Hogy dugnád fel! *Ordítja, majd Vazoghnak is üvölt.* Húzz már el az ajtóból, megfő a fejed! *Utal a felé csapó tűzsugárra és a korábbi cikázó nyalábokra is. Bár csőre tölt, esze ágában sincs lőni, inkább azzal a lendülettel fordul ki az ajtón és húzódik a fal mellé. Nagyon gyorsan méri fel a terepet, láthatóan elég sanyarúan áll a szénájuk. Vazogh gondolatban ki tudja merre jár, Umhar pedig éppen póklábakat készít elő de biztos nem vacsorára. Pillanatokon belül kell meghoznia egy döntést, mi kihatással lehet a későbbiekre is. Ildhaw helyzet értékelése és intelligenciája jelen esetben cikázik, mint a korábbi elektromos nyaláb:*
- Oh... Sa'Thereth a rohadt életbe! *Üvölti csak úgy mellékesen, minden előzetes szándék nélkül.* Vágd be azt a rohadt ajtót! *Ordít a fal védelmében Vazoghnak, hátha meghallja.* Így ők vannak előnyben, nekem nincs hozzá elég erőm! *Majd Umhar felé szalad, közben kezével ismét varázsolni próbál, hogy a pókok figyelmét magára vonja. Csak remélni tudja, hogy Vazogh az ajtót bevágja, az Umharon lógó pókok figyelmét pedig magára terelheti, ha a csettintésből Umhar hamarabb eszmél közben esetleg lesz ideje megszabadulni kis barátaitól. A csettintés közben a templom padjainak védelmében próbál a kijárat felé haladni.*
A varázsló egy csettintéssel húsz lépés környezetben minden élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja. Egy fény pont felhasználásával az élőlények figyelmét egy teljes körig magán is tarthatja. Egy sötétség pont felhasználásával a fenti hatás helyett minden élőlény figyelmét eltereli saját magáról a következő néhány (4-5) másodpercre.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Hogy az a a büdös kurva! *Ettől általában választékosabb káromkodásokat ismer, a mai napon azonban már többször kényszerül a legősibb munka pejoratívabb megfogalmazására. No nem mintha bármi problémája lenne a pénzszerzés ezen módjával, de a banya most határozottan tüzes ribancként viselkedik.*
- Hogy dugnád fel! *Ordítja, majd Vazoghnak is üvölt.* Húzz már el az ajtóból, megfő a fejed! *Utal a felé csapó tűzsugárra és a korábbi cikázó nyalábokra is. Bár csőre tölt, esze ágában sincs lőni, inkább azzal a lendülettel fordul ki az ajtón és húzódik a fal mellé. Nagyon gyorsan méri fel a terepet, láthatóan elég sanyarúan áll a szénájuk. Vazogh gondolatban ki tudja merre jár, Umhar pedig éppen póklábakat készít elő de biztos nem vacsorára. Pillanatokon belül kell meghoznia egy döntést, mi kihatással lehet a későbbiekre is. Ildhaw helyzet értékelése és intelligenciája jelen esetben cikázik, mint a korábbi elektromos nyaláb:*
- Oh... Sa'Thereth a rohadt életbe! *Üvölti csak úgy mellékesen, minden előzetes szándék nélkül.* Vágd be azt a rohadt ajtót! *Ordít a fal védelmében Vazoghnak, hátha meghallja.* Így ők vannak előnyben, nekem nincs hozzá elég erőm! *Majd Umhar felé szalad, közben kezével ismét varázsolni próbál, hogy a pókok figyelmét magára vonja. Csak remélni tudja, hogy Vazogh az ajtót bevágja, az Umharon lógó pókok figyelmét pedig magára terelheti, ha a csettintésből Umhar hamarabb eszmél közben esetleg lesz ideje megszabadulni kis barátaitól. A csettintés közben a templom padjainak védelmében próbál a kijárat felé haladni.*
A varázsló egy csettintéssel húsz lépés környezetben minden élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja. Egy fény pont felhasználásával az élőlények figyelmét egy teljes körig magán is tarthatja. Egy sötétség pont felhasználásával a fenti hatás helyett minden élőlény figyelmét eltereli saját magáról a következő néhány (4-5) másodpercre.
3722. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-04-26 00:31:14
Üzenet elküldve: 2018-04-26 00:31:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Megrázza fejét és lecsap. A fiú vagy hihetetlen szerencsés, vagy valami bűbáj védi, mert már a sokadik csapását hárítja.*
-Elég a játszadozásból. *Dörgi, de mielőtt kardélre hányhatná az ifjoncot, ismét megkóstoltatják vele az iménti villámcsapást. A fájdalom nem jut el a tudatáig, mert hamar elfeketedik a világ körülötte és ő belezuhan a sötétségbe.
Mikor kinyitja a szemét, idegen, túlvilági helyen áll. Vörös, nyálkás föld, furcsa, semmihez sem hasonlatos alakzatokba csavarodó sziklaképződmények, előtte pedig egy hatalmas kőoltár.
Rettentő kicsinek és jelentéktelennek érzi magát és mikor közelebb lépne a kőtömbhöz, megretten. A halálfélelem és társai rég elhagyták lelkét, ez most egészen más.
Névtelen iszonyat magasodik a kőasztal mögött és les rá, noha ő maga nem látja a valamit. Mindent elnyelő, fojtogató sötétség, irdatlan hatalom, ami szemben áll vele.*
-Ostoba. *Sziszegi egy hang a feketeségből, de mintha nem e világból szólna.* Öld le őket, mindet! Számotokra nincs visszaút.
*Földbe gyökerezett lábbal hallgatja a jelenést miközben tompa hangokat hall, mintha kiabálás és fémes csörömpölés lenne.*
*Megrázza fejét és lecsap. A fiú vagy hihetetlen szerencsés, vagy valami bűbáj védi, mert már a sokadik csapását hárítja.*
-Elég a játszadozásból. *Dörgi, de mielőtt kardélre hányhatná az ifjoncot, ismét megkóstoltatják vele az iménti villámcsapást. A fájdalom nem jut el a tudatáig, mert hamar elfeketedik a világ körülötte és ő belezuhan a sötétségbe.
Mikor kinyitja a szemét, idegen, túlvilági helyen áll. Vörös, nyálkás föld, furcsa, semmihez sem hasonlatos alakzatokba csavarodó sziklaképződmények, előtte pedig egy hatalmas kőoltár.
Rettentő kicsinek és jelentéktelennek érzi magát és mikor közelebb lépne a kőtömbhöz, megretten. A halálfélelem és társai rég elhagyták lelkét, ez most egészen más.
Névtelen iszonyat magasodik a kőasztal mögött és les rá, noha ő maga nem látja a valamit. Mindent elnyelő, fojtogató sötétség, irdatlan hatalom, ami szemben áll vele.*
-Ostoba. *Sziszegi egy hang a feketeségből, de mintha nem e világból szólna.* Öld le őket, mindet! Számotokra nincs visszaút.
*Földbe gyökerezett lábbal hallgatja a jelenést miközben tompa hangokat hall, mintha kiabálás és fémes csörömpölés lenne.*
3721. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-04-25 17:00:42
Üzenet elküldve: 2018-04-25 17:00:42
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
*Míg Vazogh a feltápászkodással foglalatoskodik a gnóm sem tétovázik. Döcögve indul, hogy átkos érintésével pecsételje meg a harc kimenetelét, de ahogy kezével igyekszik felnyúlni a Vazogh felé közeledő templomos homlokához, az félresöpri botjával. Eddigre a fekete penge tulajdonosa is térdepel. Érezheti, hogy itt-ott megzúzta magát, a rajta átfutó villám pedig görcsöket, húzódásokat hagy maga után, de még harcképes, így az ajtó mögé besoroló Ildhaw eltűntével rá irányulhat az ifjú, átlagos parasztnál alig képzettebb ütése, melyet Vazoghnak nem tart sokból kivédeni, még így sem. Valami azért lehet azokban a reggelire kapható zabkásákban, a ritkán megjelenő fahéjas almán kívül persze. Úgy tűnik, egy ilyen nyüzüge is sikeresen feltarthatja egyiküket.
Odakint valami nagyot csattan a falon. Umhar veszélyes sebességgel érkezik az ódon falazatnak, mely amúgy sem veszélytelen, ám minimális koordinációval ő is rendelkezik, saját arcát azért nem veri be. Nem így a pókok lábait. Nyolc kés veszi fel a harcot mellvértjével, megint nyolc combja tájékán mar a húsba. Bal lába hamar le is zsibbad, vonszolni tudja csak, mert ott a hüvelykujjnyi pengék az izomig hatolnak. Az alhasán mászó pókféle elsőre nem szakítja át beleit, ebben jócskán segítségére lehet a vért is, ám így is átütnek néhány eret. A vér melegét pár pillanattal később megérezheti Umhar is, a testét ért fájdalom és sokk pedig a szédelgésbe taszítja, az ájulás sem lehet messze, ha a sebeket szakszerűen nem látja el. Valami örömre is van azért oka. A pókok egyelőre nem mozdulnak, sőt, a hastájon beléfúródottnak három lába ki is szakadt. Ugyanakkor minden mozdulat fájdalmas, és egyre sötétíti a képet.
Közben az ajtónál Ildhaw csőre tölt, Vazogh pedig éppen egy újabb sikertelenül indított csapásváltást tudhat maga mögött, mikor a vénember az előbbi szájpárbajukat folytatja kicsit tovább, természetesen előbb egy villámmal nyomatékosítja szavait a nyelvtörő ige után.*
-Csak ilyen pondrói vannak az Átkozott Démonnak?! Takarodjatok a templomunkból!
*Úgy tűnik ez még az előbbi vérlázító sértésnél is "komolyabbra" sikeredik. A villámcsapás közben ismét kobakján találja el az orkot, akinek fejbúbján most már biztosan felhólyagosodik majd a bőr. Karja görcsberándul. Magát azért nem vágja le, de lassan öntudatlanságba merül, az elsötétült világból pedig egy még sötétebb alak bontakozok ki Vazogh lelki szemei előtt. Sa'Tereth maga szól, hogy mit mond, nos azt csak az ork maga tudhatja, hiszen senki más nem lát most fejébe. Addig biztosan nem, míg a templomiak egy jól irányzott csapással meg nem nézik, ám ez még nem következik be.
Már csak Ildhaw lehet szemtanúja annak, ahogy az öreg mágus a háttérben zihálva a padlóra ül, szemei a távolba merednek, eszméleténél van, de láthatólan fáradt. Előtte pedig ezzel egyidőben az öregasszony abbahagyja a gyertyatartó dörgölését. Az arany dísztárgyból három méter hosszú tűzsugár csap ki surrogva. A nyanya utasítja az előtte állót.*
-Velemir, hagyd az orkot, szedd össze Jekhent! Enyém a csipisz!
*Mikor látja, hogy szót fogad neki a másik, előretartja a gyertyatartót, lép egyet a gnóm felé, mire abból még az előbbinél is messzebbre tör ki a láng. Ildhaw eddigre készen áll a lövésre, ám talán a tűzsugár ismeretében kicsit másra használhatná az értékes pillanatot.*
*Míg Vazogh a feltápászkodással foglalatoskodik a gnóm sem tétovázik. Döcögve indul, hogy átkos érintésével pecsételje meg a harc kimenetelét, de ahogy kezével igyekszik felnyúlni a Vazogh felé közeledő templomos homlokához, az félresöpri botjával. Eddigre a fekete penge tulajdonosa is térdepel. Érezheti, hogy itt-ott megzúzta magát, a rajta átfutó villám pedig görcsöket, húzódásokat hagy maga után, de még harcképes, így az ajtó mögé besoroló Ildhaw eltűntével rá irányulhat az ifjú, átlagos parasztnál alig képzettebb ütése, melyet Vazoghnak nem tart sokból kivédeni, még így sem. Valami azért lehet azokban a reggelire kapható zabkásákban, a ritkán megjelenő fahéjas almán kívül persze. Úgy tűnik, egy ilyen nyüzüge is sikeresen feltarthatja egyiküket.
Odakint valami nagyot csattan a falon. Umhar veszélyes sebességgel érkezik az ódon falazatnak, mely amúgy sem veszélytelen, ám minimális koordinációval ő is rendelkezik, saját arcát azért nem veri be. Nem így a pókok lábait. Nyolc kés veszi fel a harcot mellvértjével, megint nyolc combja tájékán mar a húsba. Bal lába hamar le is zsibbad, vonszolni tudja csak, mert ott a hüvelykujjnyi pengék az izomig hatolnak. Az alhasán mászó pókféle elsőre nem szakítja át beleit, ebben jócskán segítségére lehet a vért is, ám így is átütnek néhány eret. A vér melegét pár pillanattal később megérezheti Umhar is, a testét ért fájdalom és sokk pedig a szédelgésbe taszítja, az ájulás sem lehet messze, ha a sebeket szakszerűen nem látja el. Valami örömre is van azért oka. A pókok egyelőre nem mozdulnak, sőt, a hastájon beléfúródottnak három lába ki is szakadt. Ugyanakkor minden mozdulat fájdalmas, és egyre sötétíti a képet.
Közben az ajtónál Ildhaw csőre tölt, Vazogh pedig éppen egy újabb sikertelenül indított csapásváltást tudhat maga mögött, mikor a vénember az előbbi szájpárbajukat folytatja kicsit tovább, természetesen előbb egy villámmal nyomatékosítja szavait a nyelvtörő ige után.*
-Csak ilyen pondrói vannak az Átkozott Démonnak?! Takarodjatok a templomunkból!
*Úgy tűnik ez még az előbbi vérlázító sértésnél is "komolyabbra" sikeredik. A villámcsapás közben ismét kobakján találja el az orkot, akinek fejbúbján most már biztosan felhólyagosodik majd a bőr. Karja görcsberándul. Magát azért nem vágja le, de lassan öntudatlanságba merül, az elsötétült világból pedig egy még sötétebb alak bontakozok ki Vazogh lelki szemei előtt. Sa'Tereth maga szól, hogy mit mond, nos azt csak az ork maga tudhatja, hiszen senki más nem lát most fejébe. Addig biztosan nem, míg a templomiak egy jól irányzott csapással meg nem nézik, ám ez még nem következik be.
Már csak Ildhaw lehet szemtanúja annak, ahogy az öreg mágus a háttérben zihálva a padlóra ül, szemei a távolba merednek, eszméleténél van, de láthatólan fáradt. Előtte pedig ezzel egyidőben az öregasszony abbahagyja a gyertyatartó dörgölését. Az arany dísztárgyból három méter hosszú tűzsugár csap ki surrogva. A nyanya utasítja az előtte állót.*
-Velemir, hagyd az orkot, szedd össze Jekhent! Enyém a csipisz!
*Mikor látja, hogy szót fogad neki a másik, előretartja a gyertyatartót, lép egyet a gnóm felé, mire abból még az előbbinél is messzebbre tör ki a láng. Ildhaw eddigre készen áll a lövésre, ám talán a tűzsugár ismeretében kicsit másra használhatná az értékes pillanatot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122