//Mágia alapozás II.//
*A kis csapat színes társasága dongja körül őket, már az első perctől. Lassan egy hete nem találkoztak így együtt.*
~Na, már mester?!~
*Néz egy nagyot az új megnevezésére.*
~Majd egyszer rákérdezek.~
*Fogadja meg, és inkább csak válaszol.*
-Nos, nem gondoltam arra, hogy itt lesz mindenki, nem szóltam senkinek. Hivatalos ügyben járok erre. Nagyon aggaszt, ami odakint történik, így segítségért fordultam a papokhoz, akik azt mondták, hogy csak a legfelsőbb körök férnek a szükséges iratokhoz. Úgyhogy most Amos válaszlevelét, vagy megkeresését várom.
*Magyarázza gyorsan a dolgot.*
-De van egy cetli az irodánk ajtaján, miszerint a templomba mentem, hátha azt megtalálják.
*A remény hal meg utoljára persze, aztán jönnek a véletlenek, ezzel elmondott mindent Worenthnek, amit csak tud. Hagyja, hogy inkább újdonsült inasát faggassa, Kriyon után szól inkább, aki bagós tüdővel talán még el sem tud tűnni az egyik oldalon, mikor Loka feltűnik a másikon.*
-Fizetésemelést. Na, majd elgondolkozunk rajta. Ha jó leszel növesztek neked egy kis kertnyi dohányt.
*Ajánlka fel a reális jutalmat. A szövetség a belső embereitől ugyanis nem szed pénzt, csupán a kifelé tanításból lehetne fizetése a fickónak.
Ekkor ér oda hozzá Zaras.*
-Nocsak, micsoda kellemes meglepetés.
*Mosolyog bajtársára.*
-Hú, és még ilyet is ka...
*Kapja meg a pénzt, és a pofont is.*
~Biztos, valami ősi elf bensőséges köszöntés.~
*Keni meg ő is Zaras arcát kézfejével, aztán mosolyogva biccent egyet.
Majd megtörténik a lányok cseréje is. A futólag megismert Loka előtűnik. Lapu pedig eltűnik.*
-Üdvözletem. Bizonyára Loka.
*Biccent a nő irányába is egyet. Hisz a nevet már hallotta, az arcot látta, csupán mindig futkározott keresztbe kasul. Nem volt ideje bemutatkozni.*
-Taitos vagyok. Az intéző.
*Ha már synmirai az illető tudja, hogy a közvetlen, gyorsreagálású főnök, az Taitos.*
-No emberek, ideje életet varázsolni a templomba, mint az ődiőkben. Zaras, te leszel a próbababa, tudod, amit megbeszéltünk. Mély koncentráció, és arra figyelj, hogy a te akaratod bizony gyorsabb és erősebb, mint a mi elménk.
*Ad egy utolsó tanácsot a mai nap különleges emberének.*
-No, akkor álljunk ide egy kőrt!
*Caplat be a Templom közepére, leszakítva ezüst köpenyét, mely csillogva foszlik semmivé, végül felgyűri köpenyének ujját, és így bevár mindenkit.*
-Elsőnek a szent beszéd.
*Néz őszinte sajnálattal Kriyonra, ha méltóztatik ő is jönni.*
-Nyilván sokatik tisztában van vele, hogy az egyes ágak mind a függetlenre vezethetők vissza. Így ezek, amiket most fogtok tanulni. Nos, ezek az alapok. Hogy mire jók?
Sokszor semmire. Vagy csak éppen egyszer az életben véletlenül, bár sokuk tényleg fontos, alapvető tudást jelent.
Ezek amolyan gyakorlatok viszont. Etűdök. Már bonyolultabbak, mint meditálni tíz órát, vagy egy szöszt keresztül bökdösni akarattal egy bumerángon. De akkor is fontos megfigyelnetek a részleteit, a működését. Hisz másképpen, nem fogjátok tudni használni a legbonyolultabb specifikus varázslatokat sem.
*Itt vége a nagyjából másfél perces bevezetésnek. Rátér a lényegre.*
-Most egy picit bonyolultabb, furmányosabb dolog következik, mint amit otthon mutattam. Visszatérünk azokra az alapokra is. A végén.
Kezdetnek most egy varázslat párt tanítok meg nektek. Ehhez még Zaras sem kell, később pedig rátérünk az alapokra, a haladóknak pedig egy kis védelmi varázslatot is mutatok.
*Ezalatt odasétál a könyvtár ajtajához, és elmormolja az igét, ismét vándor nyelven.*
~Ajtó, ne fedd fel az utat!~
*Ha sikerrel jár a könyvtár ajtaja kívülről beleolvad a falba, és csak akkor nyílik ki, ha valaki Taitos botjával koppint rá, ekkor elkezd meséni tovább a tanoncoknak.*
-Nos, ez a Titkos ajtó létrehozásának a művelete. Bentről továbbra is ajtó, így remélhetőleg elnézik nekünk a tudós fők a gyakorlást. Kintről viszont azt sem tudod hol van. Azt meg még kevésbé, hogy hogyan nyitjuk ki. Vannak ötleteitek esetleg?
*Kérdezi, és még nem említi meg a varázs egyik félmegoldását, a kijáratot.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által kiválasztott ajtó, mely egy zárt szobába nyílik, teljes mértékben átveszi a körülötte lévő fal anyagát, beleolvad környezetébe. A zár, kilincs eltűnik róla, a varázsló speciális nyitási módot találhat ki (pl. egy kő benyomása). Az ajtónak csak a nyílt helység felőli oldala változik meg (a szoba felőli nem), így belülről kényelmesen kinyitható.