*Gyors léptekkel szeli át a várost, ahol csak tud, ott rövidít, így hamar megérkezik a Templomhoz. A hatalmas ódon kapuk, mint mindig, most is nyitva állnak. Svisys magabiztosan, mosollyal a száján lép be rajtuk.*
"Jó ismét a megszokott környezetben." *Gondolja majd szinte kettőt sem lép, de máris szembejön vele az a pap, aki egykoron bevezette őt a mágiába.*
- Légy üdvözölve ismét közöttünk édes, leányom. *Mosolyog a férfi, miközben átöleli a fél-elfet.*
- Köszönöm a meleg fogadtatást.
- A mágia szeretete hozott vissza közénk? Vagy esetleg valami másban lehetünk a segítségedre?
- Az előbbi, atyám, meg a nyugodt környezet. Nem akartam a fogadóban túl sok időt eltölteni, túl nagy ott most a nyüzsgés.
- Akkor jöjj velem, éppen üres a régi szobád. *Mondja kedvesen, és elvezeti a Svisyst a gyönyörű panorámájú szobához, ami annyira a szívéhez nőtt a lánynak. Mikor odaérnek, a szerzetes kinyitja az ajtót a nő előtt, de be már nem megy.*
- Azt hiszem, én már nem kellek neked, de ha szükséged van rám, csak szólj, bátran.
- Köszönöm, élni fogok vele. *A zöld szemű, már megy is az ablakhoz, hogy kitárja, ellenben mielőtt az ajtó becsukódna, a férfi mond még valamit.*
- Azt hiszem, neked most a harmadik állvány kilencedik sorában lévő könyveket, iratokat is át kellene nézned, de azt csak holnap, ma még pihenj. *Bár kíváncsisága nagy úr, Svisys józan esze most mégis felül kerekedik, hiszen ha a mester azt mondta, csak holnap, akkor csak holnap. Így hát csak némán kiül az ablakba és gyönyörködik a városban.*