Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Polgárnegyed
Romváros és Meredély (új)
TemplomNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 142 (2821. - 2840. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

2840. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-02 20:40:24
 
>Viera Nyderiw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

- De hát, előtte is horkantottál. Gondoltam, ha megböklek a bottal, talán megkíméllek valamitől. *Rántja meg gyengéden a vállát és nagyokat pislog. Ez is csak olyan morgolódós vénember, mint az a tolvaj volt a forgatagon. A maga részéről ez a mentalitás teljesen létidegen dolog, meglehet azon sem bosszantaná fel magát, ha az éjszaka közepén kést szorítanának a torkához. Ugyanakkor, ha valaki a szellemekkel való kapcsolatát, vagy magukat a felsőbbrendűeket becsmérelné, talán az ő fejét is elöntené a méreg, mint ennek a szegény a koldusnak is.
A soron következő kérdésre nem válaszol, hiszen az előbbi válaszával talán kimerítette ezt a kérdést is. Nem is érti miért lényeges dolog, hogy miért ébresztette fel, hiszen az ember akkor kel, amikor fel kell kelnie. Ha csak egy apró neszre, hangosabb zajra riad fel, vagy saját magától, esetleg egy fiatal lány botjának ártalmatlan bökdösésétől, de a lényeg, hogy már ébren van. A zajtól sem kérdezgeti az ember, hogy miért ébreszti fel.
Jön az a kérdés, amit már az imént is eleresztett a füle mellett, hiszen csak annak tudta be, hogy a népek többsége, álomból ébredésbe való átmenetében hajlamos olyan dolgokat beszélni, melyeknek semmi értelmük. Mint ennek a kérdésnek, meg az előzőnek is.*
- Ilyen fontos neked az idő? *Biccenti oldalra a fejét csodálkozva.* Nem tudom, nem szoktam nyomon követni. *Adja a rövid a választ, és amikor a csuklyás oldalra fordul, ő maga is ekképpen tesz, hogy meglássa vajon mit kémlel. Egészen biztosan az ablakon nézett ki, így Viben is csak most tudatosul rátelepedett az éjszaka. Amikor betért ide, még egészen biztosan sütött a nap. Ez a dolog azonban nem zavarja, nyilvánvalóan túl sokáig merengett a távolba.* Ez gyakran megesik velem. Az egyik pillanatban még a nap van az égen, a következőben már a hold. De az idő számomra lényegtelen. *Csacsog feleslegesen, mert úgy érzi némi magyarázatra szorul eme szegény pára.
Őt a szobrok kiléte foglalkoztatja inkább, de úgy látszik a férfi nem szolgál túl sok információval.*
- Ő rokona Amosnak? *Kérdez vissza a Thenior név hallatán. Róla már bizony hallott. Ha jókat nem is, de hallott.* És, miért jó az, ha ilyet csinálnak valakinek? *Értetlenkedik kicsit.* És nem tudod miért kőből vannak?
*Ez a kérdés sokkal lényegesebb. Ha már maradandót akartak alkotni, akkor alkothatták volna olyan anyagból, ami nem hull ezer darabra, ha a földet ér, mint azt már korábban is megállapította. Ez a hely rengeteg ellentmondással rendelkezik számára. Ahogy a magát szerzetesnek nevező öreg fickó, aki azt mondja magáról, hogy nem öreg, pedig nyilvánvalóan az. Hiszen ha Vi fiatal, akkor ez a fickó csak öreg lehet, mivel a hangjából következtetve, nem lehetnek egy korúak.*
- De fiatal sem vagy. Ha pedig nem vagy fiatal csakis öreg lehetsz. *Tájékoztatja a férfit, hátha ezután majd nem lesz olyan balga, hogy badarságokat hordjon össze állandóan.*
- És ha nem vagy koldus, miért alszol a földön? Anyukádék elzavartak otthonról? Hallottam már sok ilyen férfiről. Nem nősülnek meg, nincs gyerekük és a szüleik nyakán akarnak élni, ezért ők elzavarják őket világot látni. Te is ilyen vagy? *Saját kíváncsisága elméjében olyan kapukat nyit meg, hogy fantáziája igen messzire el tud szárnyalni, ezeket pedig olykor jelnek is veszi. Hiszen miért pont ezek a dolgok járnak a fejében, ha nincs jelentőségük?*
- Akkor hogy hívjam őket? Mit szeretnek? Ezt nem értem. A tehenészeket is tehenészeknek hívják, a pultosokat is annak, akkor az öreg koldusok miért nem szeretik ha így nevezik őket?

2839. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-02 12:25:06
 
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Vi//

*Nem, ez biztosan nem vele történik. Megint. Ez bizonyára csak egy rossz álom. Igen, egy sima rémálom lesz. Csak az a gond, hogy pont a mai nap folyamán rágta át magában a kérdést, miszerint ha az ember tudja, hogy álmodik, akkor felébred. Így lehet eldönteni, hogy tulajdonképpen most igenis ébren van, noha nagyon szeretne felébredni. És úgy fest, hogy Vi semmit nem változott, Lorewnek pedig igencsak hangolódnia kell ehhez a szinthez, hogy elkerülje a fojtogatás okozta baleseteket.*
- Senki nem ad ki kellemes hangokat, amikor bottal bökdösöd a vállát, miközben szeretne álmodni! *morogja, és tulajdonképpen ebben igaza is van, hiszen a három legszentebb tevékenység közé tartozik az alvás, és az abban történő megzavarás halálos bűn. Lorew erre különösen érzékeny, hiszen ez a kedvenc tevékenysége. Ráadásul most nem úgy ébresztették fel, hogy egész nap aludt, ahogy más, normális időszakokban. Nem, most mozgalmas napja volt, amit tényleg szeretett volna kipihenni.*
- És miért is ébresztettél fel? *teszi fel az egyébként magától értetődő kérdést, aztán persze rögtön rá is jön, hogy hiba volt, de most már mindegy. Közben feltűnik neki, hogy a lány ügyesen kikerülte az előző kérdést, pedig az volt a legfontosabb. Vagy lehet csak nem tudja, bejött, és már alva találta.*
- Azt kérdeztem mennyit alhattam? *közben kikémlel a templomablakon, és enyhe megnyugvással konstatálja, hogy annyira sok idő nem telhetett el, mivel a hold szinte ugyanott van. Ez utóbbi persze azért pocsék dolog, mert akkor viszont nagy eséllyel kialvatlan lesz, ha így mennek tovább a dolgok. A kérdés hatására a "Leszarom" szó fogalmazódik meg elsőként a fejében, és nagyon reméli, hogy nem amiatt ébresztették fel, hogy ilyen ostobaságokról beszéljen.*
- Honnan tudjam? Nem engem. Biztos Ar Theniort, vagy a fattyait *jegyzi meg alig mogorván ahhoz képest, hogy idegessége oly szintre ugrott, hogy már úgyse fog tudni mostanában aludni. Mondjuk tényleg jó kérdés, vajon kik vannak a szobrokon? Nem kizárt, hogy azért nem nézte meg, mert ezek mind csak ostoba halandókról szólnak, sehol egy örökéletű entitás, vagy nagy hatalmú démon. Az biztos, hogy már alaposon utána nézett volna az ilyen szobroknak, viszont a halandók sosem fogják megragadni az érdeklődését. A további szavak hatására pedig elméje rejtett bugyrainak ragacsos mócsingjai gejzírként törnek fel, és árasztják el agyát.*
- Nem vagyok koldus! *mordul fel* Szerzetes vagyok. És legkevésbé sem öreg! És a szagom öreg!
*Komolyan nincs más témája ennek a gyereknek? Legutóbb is ez volt, Lorew öreg, Lorew koldus, Lorew medált lopott. Mindenkit ilyesmikkel támad le? Így ismerkedik? Mert hát az az egy biztos, hogy nem jöhetett rá, hogy ki is bújik a csuklya mögött, ahhoz túl zseniálisan álcázza magát. Akkor ez az egy lehetőség marad (mert azon értelem szerint el sem gondolkodik, hogy a maga nagyjából harminc évével öregnek számítana. Pláne hogy öreg szaga lenne, vagy koldusnak nézne ki). Már csak azt nem érti, mi örömet, milyen pluszt adhat Vi életéhez, ha ezzel támad le mindenkit.*
- Nem sokan szeretik ám, ha leöregkuldosozod őket *morogja pusztán okító jelleggel.*

2838. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-02 10:18:35
 
>Viera Nyderiw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

*Kitartóan bökdösi a férfi vállát a botjával, s még akkor sem áll le vele, amikor az morogni kezd, bár kétségtelen, hogy e pontnál egy röpke pillanatra összeszaladnak a szemöldökei és gyanúsan méregeti a csuklyát, viszont folytatja addig, amíg valami értelmesnek hangzó mondatot nem hall a férfitől. Ekkor elmosolyodik és visszahúzza a botot maga mellé. Természetesen elnézést nem fog kérni, hiszen a saját álláspontja szerint, nincs is miért.*
- Nem úgy hangzott, mintha szépen álmodtál volna. *Mondja gyermeki csengéssel a hangjában.* Furcsa hangokat adtál ki. Ilyeneket. *Ekkor igyekszik a férfi horkantását, morgását leutánozni.* Hallottam már ilyet a disznóktól, és ijesztőnek tűnt. *Mondja ezt olyan természetesen, mintha csak köszönetet várna azért, hogy ilyen álnok módszerrel verte fel a férfit.
Csendben várakozik továbbá, hátha a csuklya hátracsusszanna, s felfedné kinek adott eddig fedezéket. Ez azonban egyelőre nem történik meg, a férfi, ha lehet, még lejjebb húzza arca előtt. A hangja viszont ismerősen cseng, de nem tudja beazonosítani.*
- Van. *Bólogat a kérdésre némi értetlenkedéssel. Ugyan vajon olyan a világban, aki nem tudja mit tett néhány másodperccel korábban? Mi ez az ostobaság?*
- Felébresztettelek. *Válaszolja továbbra is olyan hangsúllyal, mintha jutalmat várna azért, hogy helyesen válaszolt a kérdésre. A férfi talán csak próbára kívánta tenni ezzel a kérdésével? Ha igen, hát most sikerült Vinek bebizonyítania, hogy nem olyan balga ő, hogy erre ne tudja a választ.
Botját átveti keresztbetett lábain, úgy, hogy egyik vége a padlóhoz érjen, majd azzal kezd szórakozni, hogy újból és újból és a földhöz csapja azt a végét, ezzel is idézve a visszhangzó épületben nagy kopácsolást. Neki ez azonban fel sem tűnik.*
- Kit ábrázolnak azok a szobrok? *Kérdezi végül, vélhetőleg talán ez volt az oka annak, hogy képes volt odamenni egy alvó emberhez, hogy felébressze.* Te koldus vagy? Szoktam ilyet látni az utcán. Akarsz pénzt, vagy élelmet? A folyónál pedig fürödni is tudsz, kicsit öregszagod van. *Jelenti ki nagy vidámsággal. Lehet ez volt az oka annak, hogy ide kellett jönnie. Segítenie kell egy szegény nyomorult párán, kinek sorsa arra rendeltetett, hogy a templom hideg kövein ücsörögve hajtsa álomba a fejét.*

2837. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-01 21:52:21
 
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Vi//

*Hát igen, az mind szép és jó, hogy mikor órák óta besötétedett, ő megpróbál békében bejönni, és aludni, de néha a Sorsnak más tervei vannak. Ez pedig azon kevés esetek egyike, amikor Lorew nincs jó barátságban a Sorssal. Általában hisz benne, hogy a dolgok okkal történnek (jó, azért nem annyira, mint Vi), viszont ilyen helyzetekben... nos, az istenek irgalmazzanak annak, aki felébreszti, mert ő nem fog. Az első bökésekre viszonylag szofisztikált, de ugyanakkor mégis összetett, és hangzatos választ ad:*
- Hööö... hrrr... *morog, horkant, mocorog is, de még nem ébred fel. Ki tudja, talán tudat alatt most épp azt ismételgeti, miközben kapaszkodik az álomszövet szélébe: "Nem, nem ébredhetek fel, nem is bökdös senki, ennyire senki nem akarhat meghalni". Viszont a böködés egyre csak erősödik, míg belső énje már képtelen megetetni Lorewvel, hogy nincs semmi gond. A férfi magához tér, és rájön, hogy itt bizony komoly gondok vannak, valaki felzargatta. Már éppen megfeszítené a fojtogatóizmait, amikor felpillantva meglátja, hogy a merénylő nem más, mint Vi. Igen, a lány a forgatagról. Igen, aki be akarta mesélni neki, hogy a medálja lopott, és hogy meg fog halni. Nos igen, vannak olyan találkozások, amikor Lorew szeret egy kicsit... visszavonulni.*
- Mi az? *kérdi meg legeltorzítottabb, és legreszelősebb hangján, miközben kicsit lejjebb hajtja a fejét, hogy a lány biztosan ne láthasson be a csuklya alá. Azon tűnődik, hogy mit is mondhatna még, hiszen nem akarja túl nyilvánvalóvá tenni a dolgot, hogy csak lapít, és elbújik, így a "Nem Lorew vagyok" kicsit merész mondat volna.*
- Miért piszkálsz fel legszebb álmomból? *persze amikor a lányt meglátta, nem igazán tudta, hogy rémálma volt, vagy csak most kezdődik. Azt sem tudja igazán, hogy mennyit aludt, hogy volt-e esélye álmodni... Igen, ekkor ötlik eszébe, hogy ő bizony egy entitás jelére vált, abban bízott, hogy egy démon majd üzenetet küld neki álmában. És Vi ezt tönkretette. Valószínűleg esélyt sem adott neki, habár... mintha álmodott volna valamit. Talán már órák teltek el, talán a démon már fontos információkkal látta el, de mindez most szertefoszlott, mivel egy kislány felébresztette. Ha így van, hogy fogja ezt megmagyarázni a démonnak? Soha életében nem fog még egy esélyt kapni.*
- Van fogalmad róla, hogy mit tettél? *hördül fel a fojtott idegesség hangján, és ezúttal tényleg fojtogatni van kedve, de jó szerzeteshez híven lenyugszik, és megpróbál előbb megbizonyosodni a dolgokról. Mivel egyelőre még ő maga sem biztos abban, hogy mit tett Vi* Mennyit alhattam?
*Teszi fel a kérdést, mert hát ez lenne itt a lényeg. Mondjuk nem reagál olyan furcsa érzéssel az elméje a démon gondolatára, tehát szinte biztosra vehető, hogy nem vele álmodott. Az ilyesmit megérzi az ember, szóval mondjuk ez a halálos bűne Vinek nem került elkövetésre. De ugyanakkor arról még mindig nem ártana számot adnia, hogy ugyan mi a jó retkes tretilbőrért piszkálgatja ő az alvó embereket botokkal. Egyáltalán hogy jut valakinek ilyesmi az eszébe? És miért pont Lorewet veri az ég?*


2836. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-01 21:06:23
 
>Viera Nyderiw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

*Az idő számára nem jelent sokat. Unatkozni nem szokott, inkább csak mereng a sötétbe, próbálja kihámozni a gondolatokat kusza elméjéből, s máris eltelt pár óra.
Most sem tesz mást. Hátát a hideg kőszobornak veti, egyik kezével lengén fogja a botot, míg a másikat maga mellett lógatja, s mered a homályba. Nem is gondolkodik semmin, agyát megnyitja, s vár. Valami oka csak van annak, hogy ide vezette a szellő.
Ki tudja mennyi idő telhet el, mire cipő, s padló randevújának hangja csapja meg apró füleit. Lassan fordul a hang irányába, hátát elválasztja a műalkotástól, majd mellkassal dől neki, s enyhén kidugja fejét, hogy lássa, kihez tartoznak eme léptek. Azt rögtön meg is állapítja, hogy férfi ez, az nem vitás, ám mégis olyan ismerős, de ebben a homályban nehéz megítélni, hogy nem-e az árny és fényjáték játszadozik-e vele.
Az illető a sarokba igyekszik, így Vi is fordul tovább, hogy oldalról ne láthassa meg az illető. Mint mindig, sarka mintha most sem érne padlót, szinte átsuhan a szobor másik oldalára, ám íriszei kitartóan lesik az ismeretlent. Aki mellesleg talán valami mágus lehet, hiszen letáborozik a sarokban, a hűvös kövön, csuklyáját a szemébe hajtva mint holmi hajléktalan illető, úgy szunnyad el.
Vár néhány pillanatot, majd lassú, tompa léptekkel indul meg a férfi felé, minden egyes lépése után várva néhány másodpercet, nem-e esetleg valami élesfülű-e az illető. Ha az nem ébred fel, akkor megáll előtte, majd lassan lehelyezkedik a hortyogóval szemben, lábai maga előtt átfonja, s meredten figyeli a férfit. Biztosan oka volt neki, hogy éppen akkor jelent meg ez is itt, amikor ő itt van, így már fogja is a botját és azzal kezdi bökdösni a fickó vállát. Egész gyengéden csinálja, ám ha amaz erre sem moccanna, akkor kicsit erőteljesebben lökdösi hozzá a botot, szemeiben pedig kíváncsi csillogás tündököl, mint aki nem is tud róla, hogy alvó embert nem illik felébreszteni.*

2835. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-01 19:13:45
 
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

*Fáradt már, a második mozgalmas napja volt ez rövid idő (két nap) alatt, és ehhez már végképp nincs hozzászokva. Reggel egy gyors hajókázás (alig fél napot tett ki a kaland, szóval tényleg gyorsnak mondható, az más kérdés, hogy ehhez némi futás, és azonnali indulás is hozzájárult), megszerzett egy tekercset, amiről kiderült, hogy nagyjából semmi haszna nem lesz belőle. Aztán egy nem túl hosszú, de annál érdekesebb beszélgetés az öreggel... Igazából ha nem aggódott volna annyira amiatt, hogy a mágus szagot fog, akkor még szívesen beszélgetett volna vele, kicsit mélyebben belemenni a részletekbe, és ilyenek, de hát... Vannak fontosabb dolgok is a világon, mint egy baráti beszélgetés, még akkor is, ha sokban hasonlított az érdeklődési körük. Ami kiderült (legalábbis Lorew így feltételezte), hogy a férfi nem rajong az entitásokért, és talán még ellenezte is volna a szerzetes tervét. Persze nem lehet tudni, wegtoreni, tehát fittyet hány a szabályokra... illetve más szabályaira, a sajátjaira nem. A különbség csak annyi, hogy nem a főpaphoz futna árulkodni, hanem saját kezével állítaná meg Lorewet, ezt pedig nem kockáztathatja még néhány részletért. Így a legjobb, mindenki boldog, a pap beszélgethetett valakivel olyasmiről, amit szeret, a szerzetesnek megvan minden információja, hogy hogyan találja meg az istennőt, és talán sikerül újra átsegítenie erre a világra... Miért kellett volna ezt a felhőtlen, és mindent átható boldogságot elrontani? Esetleg a jövőben még beszélgethetnek, ha Lorew más démonokat is át szeretne ereszteni, vagy megtudni róluk dolgokat, esetleg kapcsolatba lépni
velük.
Fáradtan lép be a hátsó ajtón, majd sétál oda a sarokhoz, ahol ideje nagyját szokta tölteni, főleg alvással, ünnepnapokon elmélkedéssel. Odaérve szinte rögtön leereszkedik ülőhelyzetbe, közben a háta végigsúrolja a falat, de már ez sem érdekli. Akármennyire is elfáradt, a mai nap győzelemmel ért véget. Végre annyi sok várakozás után most elért valamit. Talán tényleg lenne valami abban, amit Eralil (ama nagy mágus) mondott arról, hogy néha muszáj tenni valamit? Illetve ennél sokkal értelmetlenebb dolgokat mondott, de ha bizonyos szavakat kihagyunk belőle, a maradékot pedig összekeverjük, akkor akár az előbbihez hasonló értelmes mondatok is születhetnek belőle. Kényelmesen elhelyezkedik a fal tövében, majd pedig a szerzetesi csuklyáját is a fejébe húzza, ahogy minden alvás előtt. Régen azt hitte, ettől majd nem jönnek rá, ki az, aki egész nap csak alszik, most meg már szokásává vált. Sőt, szinte most már erről ismerik fel. Miután minden készen áll, összegubózódik, majd oldalra dönti a fejét, és a következő pillanatban már hortyog is.*

2834. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-01 11:08:56
 
>Viera Nyderiw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A Fogadás//

*A szélesedő úton a szellő szemből támad rá, hogy hosszúra nőtt rózsaszínben tetszelgő haját olykor magasba kapja, játszadozzon vele a levegőben, majd pillanatokra, de visszaengedje a hátára. Ilyenkor ha nem is tovább, mint néhány másodpercre, de lehunyja a szemét, hogy kiélvezze. Pontosabban, nem is csak egyszerűen kiélvezi ezt, hanem olvas belőle. A levegő számára sokat elárul, meg mondja mit kell tennie, vagy csak éppen annyit, hogy merre folytassa az útját. Ezúttal az utóbbira került a sor. Addig megy, amíg a szél szemből érkezik, s csak akkor áll meg, amikor valami az útjába kerül, ami felfogja előle. Szemhéjait felnyitva, tiszta kék lélektükrei a már messziről is látható, igen impozáns épületre veti. Szinte biztos volt benne, hogy elérkezik a nap, amikor ide kell jönnie, ám nem számított rá, hogy ez ilyen hamar be fog következni. Nem is igazán érti mivel érdemelte ezt ki máris, de egészen biztos benne, hogy ha a bejárathoz ér, meg fogja tudni. Vagy, ha beteszi bakancsát.
Menetközben Hu szavai járnak a fejében, amikor valami a templomban lakó halandót szidalmazott. Talán találkozni fog ezzel a rendetlenkedő férfivel, aki a magát Lorewnek nevező Hu szerint kapcsolatban áll a szellemekkel. Ezt nehezen tudná elhinni, de ha már itt van, hátha meg tudna róla győződni saját maga által.
Az épület elé érve, a tárt ajtókon keresztül kiáramló hűs levegő biztosítja Viben azt a képzetet, hogy ez a célja a mai útjának. Azt pontosan még nem tudhatja, mit kell tennie, a Szellemek azonban biztosan megmutatják számára előbb vagy utóbb. Hiszen legutóbb a fesztiválon is jó helyre vezették.
A szikrázó napsütésből a félhomályba való betérte némi átmeneti látászavart okoz számára. Vár egy kicsit, egy helyben áll, s türelmesen vár, amíg pupillái kitágulnak annyira, hogy hozzászokhasson ehhez a holmi sötétséghez, melyben utat csak néhány gyertya és az ablakon beszűrődő lágy fény mutat.
Puhán lépdel a padok mellett, s megáll a legelső szobornál mi útjába kerül. Egy ideig kíváncsian jártatja rajta tekintetét, fejét ilyenkor jobbra is balra is forgatja, majd apró tenyerével megindul, hogy végigsimíthasson a kőszobor lábán, hiszen éppen csak odáig ér fel, majd a fejét a magasba emelve, íriszei a szobor arcát vizslatják. Látott már ilyen emberformálta kőalakokat sok helyen, s mindig ugyanaz a gondolat villant végig zavaros elméjén.*
~Ha bálványt kívántak állítani ezeknek a halandóknak, miért olyan anyagból tették, ami leborulva széttörik?~
*Enyhén összevonja a szemöldökét, majd visszahúzza teste mellé a karjait és megfordul a tengelye körül, hogy szétnézhessen. Van itt több szobor is, ám őt ez nem érdekli már, pusztán annyira, hogy az egyik árnyékot vető háta mögött meghúzhassa magát, így észrevétlen megfigyelheti kik járnak erre, s mit tesznek.*


A hozzászólás írója (Viera Nyderiw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.01 11:15:56

2833. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-31 21:16:31
 
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Legendán túl//

*Az egészen véletlenül elhullajtott szó is igencsak komoly reakciót vált ki az öregből, ez pedig a végső "győzelem" jele, vagyis azé, hogy a wegtoreni pap most már boldogan elmond bármit. Tény, hogy kicsit soká tartott, amíg belejött, de most már végre megállíthatatlanul dől belőle a szó. Kicsit talán későn történt mindez meg, mivel mostanra a legfontosabb dolgot már megtudta: a démon kapcsolatba léphet vele, amikor csak akar. Habár talán még nem tette elég világossá, hogy mennyire nyitott az elméje ebből a szempontból. Talán ezt is kéne tennie azonnal. Persze nem rohanhat el csak úgy, de amint az öreget letudta, első dolga lesz.*
- Hát hiába, egyeseknek kicsi is elég a boldogsághoz *jegyzi meg, persze nem rosszallóan, vagy gunyorosan, éppen azért, mert többnyire képes átérezni a dolgot, neki is talán elég lenne egy entitás egyetlen szava, hogy az élete teljessé váljon. Ennek ellenére sem hagyja még, hogy a képzelete magával ragadja, egyelőre a beszélgetésen kell túlesni, aztán övé az egész nap.*
- A tanonc beszámolójából nekem nagyon így tűnt *persze tény, hogy jelenleg alattuk nem nyílik szét a föld, vagy ilyenek, de ez nem jelenti azt, hogy a démon olyan messze lenne. Talán most is szemmel tartja őket. Talán hallja Lorew minden gondolatát a pengének hála. Jóleső bizsergés árasztja el a testét erre a gondolatra, hát még mikor felfogja, mit is mondott az öreg: talán a démon várja, hogy átszólítsák. Talán áthívhatja erre a világra, és még ha csak rövid időre is, de átadhatja neki a tőrt, és talán további utasításokat is kaphat... nem, nem szabad ennyire előrerohannia, még azt sem, tudja, hogy egyáltalán képes-e kapcsolatba lépni a démonnal a penge segítségével, vagy ilyenek. Csak... szépen... sorjában.*
- Hát igen, ezért is szeretem azt a helyet. Mindig előkerül onnan valami *jegyzi meg, mintha legalábbis évek óta lenne a gnóm vásárlója. Közben idén járt ott először, különben feltűnt volna neki a változás (mert hát a gnóm tavaly még enyhe beszédhibákkal küzdött, most meg...). Sebaj, a golyóbist már csak azért sem adja oda, nehogy kiderüljön, hogy véletlenül az öreg tudja használni. Senki nem használhatja Lorew golyóját Lorewen kívül! És lévén a névre pedig nem derül fény, illetve csak részben, hát már tényleg nincs miért maradnia. Talán akkor a korábbi két tervet vegyíthetné, egy nagyobb terv keretei közt. Mindenképpen meg kéne majd keresse a helyet, ahol a démon földi maradványai nyugszanak, akkor pedig már megtudhatja a nevét, és át is szólíthatja. Nem lesz pusztán álmokra és látomásokra korlátozva. Már ha vannak ilyenek...*
- Én is *bólint, majd... az utolsó szavakra enyhén még megakadnak a lépései, de nincs miért megrökönyödjön. Pontosan tudja, hogy amire készül, az rossz, és veszélyes. Vagy legalábbis a köz szemében. Tisztában van vele, hogy az életébe is kerülhet a dolog, talán a démon végezni fog vele, ha áthívja erre a világra, de számára ez nem kockázat igazán, sokkal inkább lehetőség. Egy esély, hogy végre valami nagy dolgot vigyen véghez, hogy végre hasznára legyen felsőbbrendű lénynek, ha csak egy rövid időre is.*

2832. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:32:27
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

//Legendán túl//

- Társ vagy egy szolga, valaki… a történet elején valójában egyszerű kölyökként említi magát. Egy gazdag család fia volt, akit neveletlensége miatt adtak a vadász mellé, hogy majd az nevel bele egy kis fegyelmet. Leírja, hogy sok mindent lesett el a démonvadásztól, s bár az elején nem volt ínyére a dolog szép lassan beletörődött s még örömét is lelte benne. Valamint, azt is papírra vetette, hogy az évek elteltével, egy alkalommal társaként mutatta be Wagnor, s ezzel mekkora örömöt okozott neki. A leírásokban onnantól fogva úgy említi meg magát.
* Lorew lehet semmi különöset nem akart ezzel, sem újabb információt sem pedig újabb részletet kicsikarni az öregből a történetet illetően, hisz őt legkevésbé a társ vagy nevezzük írnoknak érdekli. Óhatatlanul követhette el a hibát, hogy hangosan gondolkodott, melyre az öreg láthatatlan csápokkal csapott le. Rég volt már, hogy bárki ennyire nyíltan közeledett volna felé, s lehetősége lett volna ennyit beszélni, ráadásul olyanról, amiről szeret. *
- Ha más nagyobb hatalom birtokában nem volt az a penge úgy igen, megeshet s elég nagy a valószínűsége, hogy a démon lelke még él, saját síkján várja, hogy valaki ismét szólítsa.
* Szak formálása közben végig bólogat, ezzel is nyomatékosítva elképzelését s szavait. Az öreg szeme felcsillan, a golyóbisok láttán, forgatja a fejét jobbra-balra, s már nyúlna is utána, de Lorew gyorsan vágja azt újra zsebre. Egy kelletlen pillantást kap s hümmögést, de nem erőszakoskodik az öreg. *
- Értékes dolgok kerülhetnek elő egy ilyen helyről, vagy éppen hasznavehetetlenek. Egy némelyik azt sem tudja mit árul vagy túl okos ahhoz, hogy bármit rásózzon egy szerencsétlenre.
*Jegyzi meg unottan, miközben ismét hátra dől székén. *
- Nevet? Ó, azt egyszer sem említ a történet, Nő, Szépség s megannyi jelzőt használ, mellyel az ideális nőt körül írja. Sanyargató, ezt használja rá a legtöbbet, miután felfedik kilétét, s megszökik tőlük. Ám tartják, hogy van egy fóliáns, mely rejti a démon nevét, s a helyet, mely sírja lett a két testnek.
* Ha több kérdés nem hangzik el, úgy az öreg szomorúan veszi tudomásul, hogy a szerzetes távozik. *
- Örülök, hogy beszéltünk.
* Tápászkodik fel az öreg is, hogy csoszogva induljon el a padok között a szállások felé. *
- Mindig van határ jó és rossz, ártó és hasznos között. Hajszálvékony, de mindig ott van.
* Szól még Lorew után elmenőben az öreg. Ahogy azt is hallhatja, hogy becsukódik utána az ajtó. Ha visszafordul, társasága már csak a fölé magasodó kőszobrok, s a csend, a síri csend. *

2831. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-31 00:54:48
 
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Legendán túl//

*Szóval igaz, a szerepek könnyen felcserélődhetnek. Lorew nem vadász, mi több, semmi sem áll távolabb tőle, minthogy felsőbbrendű lények vérét akarja ontani, a gondolattól is borzongás kapja el. Nem is akar ő kutakodni a démon után, vagy legalábbis jobban örülne, ha a lény keresné meg őt. Ha pedig nem ő a vadász, akkor jobb híján ő lesz az áldozat, a szerep pedig teljesen megfelel neki. Az eddigiekből úgy szűrte le, hogy amíg nála a penge, addig a démon akármikor beléphet az álmaiba, amikor csak akar. Ez igazából túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Főleg ha még a látomások is igazak volnának, mert akkor tulajdonképpen még aludnia sem kell, csak várni, és reménykedni. A részlet a legendából ismét csak megragadja, a női alak, mely több kínt és fájdalmat hozhat, mint bármi a világon. Vicces a helyzet, lévén Lorew sosem volt szerelmes, sosem szeretett egy halandót sem, számára a nő úgysem a külseje miatt lesz szép. A tény, hogy egy démon lelke pulzál benne...*
-Egy társ... *hümmög. Igazából aligha gondolt így bele, de tény, ahhoz hogy a legenda fennmaradhasson, muszáj volt legyen ott még valaki. Mondjuk inkább kis írnokra, vagy krónikásra gondolt volna, semmint társra. Mert szép dolog, hogy a krónikák most tudják a nevét (illetve nem, már nem), de vajon megismerték volna akkor is, ha Wagnor nem hal meg? Akkora harcos nem lehetett ez a figura, inkább kis fegyverhordozó, vagy ilyesmi. Ugyanakkor a démon újra és újra ámulatba ejti, még abban a formában is, ahogyan a társ leírja. Akkor milyen lehet valójában? Az életben látni? A végéből pedig kiderül, hogy ezt mostanában nem fogja megtudni, mivel a lény meghalt, méghozzá a segéd keze által, ráadásul akkor a Lorewnél lévő penge megjárta a démonvadász gyomrát is. Utoljára jó eséllyel mégis a démon vére száradt rá, talán ezért is lehetséges a fonál. Az utolsó áldozat. Vagy csak simán a szerzetes eltökéltsége, és szándéka engedné a lényt hozzáférkőzni az agyához?*
- Szóval ha lehet hinni a szóbeszédnek, a démon lelke még ma is él *jegyzi meg Lorew a végén, és habár az ő ujjai remegnek, egészen mástól, mint az öreg kezei. A kérdésen, mely a gnómot célozza, kicsit meglepődik, majd előveszi a portékát, amit tőle kapott. Mutatja csak, nem adja az öreg kezébe, és persze mondani sem kell, nem a tőrről van szó, hanem a golyóbisról, mely elméletben képes szint ölteni mások érzéseinek hatására.*
- Mindenféle csecsebecséket, a nagyjuk értéktelen, viszont egyedül nála lehetett valódi mágikus eszközöket kapni. Mint például ez a gömb, amellyel szín formájában láthatom meg mások érzéseit *rögtön el is rakja, mielőtt az öreg bemutatót kérne, hiszen eddig még egyszer sem sikerült bármilyen apró villanást kicsikarjon az eszközből, így senkinek sem hiányzik, hogy felsüljön.*
- Esetleg a démon neve, ha említ ilyet a legenda *jegyzi meg, mintha csak sokadlagos szempont volna, még egy enyhét rándít is a vállán. Amennyiben lesz név, úgy bólint egyet, amennyiben nem, úgy újból ránt egyet a vállán. Valójában mindent tud, amit tudnia kell.*
- Köszönöm a segítséget, nem is zavarok tovább *zárja rövidre a beszélgetést, ha semmi más nem buzdítja ennek ellenkezőjére, majd pedig valóban fel is áll, ás visszasétál a saját eldugott sarkába.*

2830. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-31 00:05:52
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

//Legendán túl//

//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

- Álmában vagy látomásban, az írások azt hiszem, mindkettőre hoznak példát vagy csak már az én emlékeim fakultak meg. Jól látod, veszélyes dolog az ilyen. Először nem volt probléma, azaz más démonfattyaknál, legalábbis nem szól róla a fáma. Viszont ez okosabb volt annál, addig- addig mesterkedett, míg ezt a hajszálvékony szálat kétirányúvá tette.
„ Egy újabb éjszaka, nem tudom már hányadik. Ülök a tábortűz mellett, s nézem, ahogy megint szenved. Saját magát ölelve, magzat pózba fetreng a földön. A tűz fényében látom, ahogy homlokán kövér izzadtságcseppek gyülekeznek, hogy vánszorogva induljanak meg, s gördüljenek végig a fájdalomba beletorzult arcon. Tudom, újra látja őt, s beszél is vele. Hallom, hogy motyog, félelmetes. Nem merek a közelebb menni hozzá, a legutóbb is, majdnem megölt. Azt hiszem, már azért is hordja azt a pengét, hogy láthassa. Én is szeretném látni, de nem engedi. „
* Emlékezik vissza újra az öreg egy apró részletre. Percek telnek el újra, eltekint Lorew válla felett. Nem is tudja, hogy emlékezhet rá ilyen jól, csak néhányszor olvasta, azt is gyerekként. Bár be kell vallania,- hogy bár sosem látta –de rabul ejtette a nő szépsége, s hogy akkoriban sose gondolt úgy rá, mint egy démonra. Ősz üstökét megrázva tér vissza a jelenbe. *
- Hol is tartottunk? Jól tudod, fiam. Viszont azt nem tudod, hogy ennek a vadásznak volt egy társa, aki mindent lejegyzett, hisz hogyan máshogy is maradhatott volna fent, ha nem volt, aki lejegyezze. A neve Tristain volt, tanítvány, segéd nevezd, aminek akarod. Az írásokból kiderül, hogy nagyon kedvelte ezt a fiút, s ezt tudta a démon is, hisz évekig rejtőzött az orruk előtt. Így mikor megtalálták a fiú volt az első, akit felhasznált a vadász ellen. Addigra, már sikerült annyira megtörnie, hogy alkuba bocsátkozott. A fiú életért a sajátját adja.
„ A nyakamat fogta, éreztem, ahogy fekete karmai átdöfik a bőrömet, ahogy felemel a földtől. Tudtam egyetlen mozdulatába kerül s kitépi a torkomat. Rámarkoltam a csuklójára, de ő kacagott. Szememből a kín könnyei szakították át a gátat, fejemben vadul lüktetett a vér. Levegő után kapkodva, lassan homályosulni kezdett ellőttem a rusnya pofa, eltűnt az a gyönyörű s kedves nő, akit azon a tavaszi napon ismertem meg. Sirattam őt, s sirattam magamat is.
- Várj! – hallottam a messzi távolból. A szorítás engedett, s a következő pillanatban hangos puffanással érkeztem meg a kőpadlóra. A felszálló por mögül láttam, ahogy hátat fordít nekem.
Láttam, ahogy a pengét Wagnor gyomrába döfte a pengét, s a hatalmas vadász megrogyott, szájából vörös vér bugyogott fel s szemei felakadtak, nem védekezett ígéretéhez hű maradt. Nem volt neki elég, élvezte, gyönyörködött a látványban. Nem láttam a szörnyeteg arcát, de hallottam öblös nevetését. De ez sem volt elég neki. Hatalmas karmait, mely az előbb még az én torkomat szorították mellkasába mélyesztette, hogy aztán kitépje a szívét. Wagnor a földre hullt, moha szín szemei élettelenül meredtek rám. Elöntött a düh, s a mellettem heverő fegyverért nyúltam, nem gondolkodtam, talpra küzdöttem magam, míg a bestia győzedelmének mámorában úszott. Mindenki követ el hibákat, ő is elkövette a sajátját, nem számolt velem. „
A démonnal nem a vadász végzett, hanem Tristian, a tanítványa. Leírja, hogy a tőrt mellyel rátámadt, sikerült megszereznie a némbernek, hogy aztán egyetlen igével porrá zúzza azt. Gyötrelmes küzdelem árán, a vadász testében lévőt, mégis sikerült a szívébe mártania.
„ Kezemen éreztem, ahogy végig folyik vére, a düh, a gyász ismét szúrásra emelte kezem, s újra és újra a húsába mart a penge. Hogy végleg elvesztette a kapcsolatot a világgal csak akkor döbbentem rá, mikor megremegett alattam a föld, érzékeltem, ahogy egy repedés indul meg a falon, a mellettem lévő oszlop megrogyott. A test meghalt, de ő még ott volt, őrjöngött a fejemben, a testestemben, halál sikolyát néha még most is hallom. „
* Megnyalja vértelen ajkait. S reszkető kézzel nyúl az asztalon lévő kupáért. *
- Ebben a történetben, csak ez az egy alak, melyet említenek. Érdekes, felettébb érdekes. Miket árult az a gnóm?
* Simítja újra végig szakállát, miközben visszahelyezi a poharat az asztalra.*
- Azt hiszem, mindent elmondtam. Vagy kihagytam volna valamit?
* Emeli a mennyezetre tekintetét, mint aki elgondolkodik, fél szemmel azonban Lorewet bámulja, talán ő kisegíti abban, hogy ha valamit kihagyott volna. *

2829. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 19:19:41
 
>Baltan Severic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Coof Iagha részére//

*Baltan, habár kissé nehézkesen a súlyt vállán cipelve, de megérkezik a templomhoz. Az apró, temető felőli kaput finoman belökve maga előtt segíti az sérült lányt az épület kapujához.*
- Elnézést, van itt egy kis fennforgás! *Kiált be moderált hangerővel a templom termébe, remélve hogy nem zavar meg senkit meditálásában.* Ez a hölgy megsérült, csúnyán. Kéne ide valaki aki megvizsgálja. *Folytatja átlépve a küszöböt. A szavakra két pap lép hozzájuk. Baltan biztos benne, hogy a két férfi ért a dolgához, ezért amint a nő támaszt kap botladozó testéhez, azonnal hátrébb lép. Jobb ha ad egy kis levegőt az idegennek, mindemellett pedig nem szeretné a gyógyítókat bármiféleképpen gátolni munkájukban.* Vigyázzanak vele, komoly felsérülés... *Szól még oda halkan, csak úgy maga elé a férfi, majd pedig lehuppan egy padra. Kicsit megkell pihentetnie lábait és hátát. Az óriás nő súlya kissé megviselte az utazót. ~ Legjobb lesz ha itt megvárom amíg ellátják a sebeit.~*

2828. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 17:45:59
 
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Legendán túl//

*Persze, más az élet egy wegtoreninek, és más az élet Lorewnek, aki abban a rendben nevelkedett. Aki a Tűz földjéről érkezik, az itt bizonyára börtönbe zárva érzi magát, hiszen megannyi szabály, na meg az őrség is korlátozza. Most már bizonyos, hogy nem bolond az öreg, egyszerűen csak más. Szerencsére Lihanech és Arthenior berendezkedése nem tér el annyira, hogy a szerzetes ne érezhesse magát mindkét helyen otthon, de a korábbi szakadékot hivatott bizonygatni, hogy Wegtorenbe viszont soha be nem tenné a lábát. Számára elképzelhetetlen az a szabályok nélküli élet, ami ott van, nagyjából az okosabb vadállatok szintjén lehetnek az ottaniak. Ez nem feltétlenül rossz, egyszerűen arról van szó, hogy nem neki való a világ. A pengékről persze sok érdekes dolgot megtud, még tiszta szerencse, hogy eredetileg pont ezekről tervezte elterelni a szót. Hiába, nem bírt a kíváncsiságával. Ha pedig már úgyis leragadtak kicsit ennél a témánál, akkor van még idő némi megrökönyödésre:*
- Hogy... kapcsolat? Az áldozattal? Álmában? Tehát a vadásznál a penge, és így nyomon követheti a démont, ezt értem, de... nem veszélyes az ilyen? Fordítva nem történhet meg? *igyekszik kiölni a reménykedést a hangjából, viszont nem tud elvonatkoztatni a dologtól, hogy a fonálnak két vége van. Talán még az is megtörténhetne, hogy a démon Lorewet álmában találja meg, és azon keresztül üzen neki. Akár a fonálon keresztül a szándékát is érezheti...*
- Úgy tudom a démon pusztította el a másik pengét *jegyzi meg teljesen ártatlanul, majd pedig figyel a további szavakra. A leírás nem éppen úgy hangzik, mint a nőalak az álmában, persze ez nem jelent semmit (legfeljebb annyit, ami eddig is valószínű volt, hogy az álma csak egyszerű kitaláció volt a gnóm szavai alapján). Kivéve ha...*
- És vajon csak ez az egy alakja volt? Vagy mindig igazodott az áldozatához? *elvégre az is egy magyarázat lenne, ha mindenáron hinni akar benne, hogy az álma csak részben volt képzelgés. Mondjuk elég sokat megtudott már így is, hogy kerülgették a forró kását, de azért örülne még egy névnek, vagy egyéb apróságoknak. Főleg a névnek, ki tudja, most is éppen ebben a világban tanyázik-e a démon. Viszont valóban, egy-két apróság kimaradt.*
- Tényleg *simít végig a homlokán* A történet... Egy öreg gnóm árustól hallottam még odakint a piacon, a forgatag idején. Tulajdonképpen nem tudom, ki ő, vagy honnan származik, de minden évben ott van a forgatagon, megkeresheti jövőre, ha ez ilyen fontos. És hogy mit fogok tenni, ha a teljes legendát megismerem? *vakargatja egy kicsit a fejét* Nos ez nagyban függ a hiányzó részektől, a vakfoltoktól a történetben. Több mint egy hónapja a gnóm beleültette a bogárkát ide a fülembe, és azóta óhatatlanul gyötör a kíváncsiság a legenda részleteit illetően. Talán megártott, hogy túl sokat olvastam őket, hiszen a tekercsen mindnek van eleje, közepe, és vége, itt meg... olyan hiányos.
*Valójában nem sok ponton hazudott eddig az öregnek, szinte egyáltalán nem, pusztán néhány helyen megkerülte az igazságot, na meg elhallgatta szépen néhány fontos részletét a dolognak.*

2827. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 16:51:15
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

//Legendán túl//

- És szabadabbak.
* Vágja rá rögtön. Maga mögött hagyta szülővárosát és most épp itt van Atrheniorban, de szíve mindig wegtoreni marad, nem fog ezen változtatni semmi. Ürük nyugalomra is ott akar lelni, ha annak majd eljön az ideje.
Kissé félre billenti a fejét, s elgondolkozik. Előfordult már máskor is, hogy félre értették ezen nem lepődik meg, öreg már, mint az az öreg tölgy a kertben. Elmereng rajta mégis, hogy hol ronthatta el, vagy csak játszik vele az idegen? Mindegy is legyint magába, nem kérdezz rá, inkább csak nemet int fejével. *
- Mindkét penge képes volt erre. Magában is veszélyes volt mindkettő. Nem csak leleplezni volt képes. Ezeket a pengéket felruházták, amolyan szimpátia varázslattal is. A penge használója képes volt követni áldozatát, álmokon, látomásokon keresztül. Láthatatlan ezüst fonnál alakult ki vadász és zsákmánya között. Amikor az est leszállt Wagnor képes volt látni és érezni a másik szemével. Követni tudatta, ha mégis meglógott előle. Más felől pedig az egyik leghatásosabb módszere volt annak, hogy a démon visszakerüljön oda ahova való. Szívébe kellett mártani a vasdarabot. Szerencse vagy szerencsétlenség, de az egyik eltört a másik pedig eltűnt.
* Sóhajt ismét nagyot. Nem is tudja mikor volt már, hogy utoljára ennyit beszélt, el is felejtette mennyire fárasztó dolog ez. *
- Dehogy válaszoljak arra is, ami valóban érdekel… Ez a démon, aki a végzete lett a vadásznak, ravasz volt. Valóban képes volt felvenni egy nő alakját, talán az emberek közül a legszebbét. Az írások melyek említik, egy arany hajú ember ördögöt említenek.
„ Mikor megállt előttem, azt hittem álmodom. Tavaszi szellő kapott aranyszín göndör hajába, hogy ovális orcája körül vidám körtáncot járjanak. Alabástromfehér bőrén szikrákat szórt a napsugár. Szemei oly sötétek voltak, mint egy feneketlen kút, olyan feketék, olyan rejtelmesek, mint a viharos éjszaka. Ajka akár az érett cseresznye, piros, lédús s ropogós. Nádszál alakját hófehér kelme fedte, lágyan követve testének vonalát. Szerelmes lettem, de nem csak én. „
Így szól az írás, mely emberi alakját írja le a rettenetnek. Később említi, hogy Wagnort is megigézte, ezt a nő, nem is volt más terve neki. Hallotta hírét a nagy démonvadásznak ő is, s rettegett is tőle. Hol lehetett volna nagyobb biztonságban, int mellette. Hogy miért nem ölte meg hamarabb? Talán, mert voltak mások is, és ki gyanakodna egy fiatal nőre, aki ép a legnevesebb szeretője.
* Újra elhallgat s méregetni kezdi a szerzetest.*
- Megértem én, hogy szereted a történeteket, nagyon is megértem, hisz én magam is így vagyok ezzel, legyen az igaz vagy csak egy mese. De még mindig nem mondtad el nekem, honnan is hallottál róla. Szépek ezek a tekercsek nagyon is… de azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom ezekben nincs szó erről. Mit tervezel, ha megismered az egész történetet.
* Bár vén, de nem teljesen bolond, még ha a másik azt is hiszi róla. Feltűnt neki, hogy kikerüli a kérdést. Talán csak véletlen, vagy az is lehet, hogy ő szeretne többet belelátni, mint ami mögötte van. *


A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.30 16:52:17

2826. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 14:00:06
 
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Legendán túl//

*Lorew szépen hosszan kitálal a legendával kapcsolatban, talán még Eralilnak sem ecsetelte ennyire részletesen a dolgot, viszont úgy látszik, megérte. Persze eredetileg semmit nem lehet leolvasni az öreg arcáról, a szemeiből meg pláne nem, főleg ha csukva vannak. Kicsit olyan ez, mint mikor a friss nemesnek írta körül Nearát, és még a vége is pont ugyanaz, hiszen az idegtépően hosszú(nak tűnő) csend után az öreg enyhe utalást tesz rá, hogy ismeri a legendát. Mondjuk ez várható volt, még akkor is, ha mondjuk csak fele annyi legendát ismer is, mint ahogyan azt mondják. A Wagnor enyhén távol áll azoktól a nevektől, amiket a gnóm adott a szájába a piacon, de a fő, hogy a szerzetes talán célhoz ért. Lévén a Wagnor elég közel áll a Wagnarhoz, valószínűleg nem két különböző figuráról lesz szó, így Lorew érdeklődése máris a mennyezetet súrolja. Bólint egyet, hogy jelezze, felfogta a nevet, majd csendben várja a folytatást. Az igazából cseppet sem érdekli, miért nem fogja már a wegtoreni könyvtárban megtalálni az információkat, hiszen a legegyszerűbb oka, hogy nincs az az ég, hogy ő Wegtorenbe menjen.*
- Arrafelé elég öntörvényűek az emberek *sóhajtja, habár úgy érzi, az öreg nem pont erre akart célozni. A lényeg, hogy itt van az egyetlen ember Artheniorban, aki tudja a legendát, hát miért nem ezzel kezdi? Még egy fájdalmast sóhajt is hozzácsap a végén, amely félig-meddig szívből jön, hiszen minden olyan tekercset sajnál, amely talán igaz történetet tartalmazott egy entitásról, vagy démonról.*
- Én úgy tudtam, hogy egy penge önmagában képes volt felfedni a démoni vért *elvégre az árus azt mondta neki, hogy itt a penge, ha felsőbbrendű lény vére kerül rá, az kékké változik* Tehát biztosra veszem, hogy a kettő együtt sokkal hatalmasabb dolgokra is képes volt. Vagy talán csak az egyik érezte meg a démoni vért, a másik meg valami mást tudott? Sajnos ilyen mélységében már nem sikerült belemennem a dologba.
*Elvégre azt rögtön gondolta, hogy nem ez volt minden, amit a pengék tudnak, csak hát láthatóan az öreg sem akar semmi hasznosat megosztani, amíg ki nem derül, miért vágyik Lorew az információra. Néhány változatot is felvezet pluszban, de láthatóan itt is gondosan kerüli a teljes igazságot. Az egyes változatok kísértetiesen hasonlítanak azokra, amiket a gnóm is mesélt, így hát most már biztos, hogy ugyanarról a történetről van szó.*
- Ami azt illeti, engem minden érdekel, ami legenda *jegyzi meg, és nem is hazudik. Előveszi a tekercset is a szütyőjéből* A minap is ezt mentettem meg a toronyból, ki akarták dobni. Persze csak artheniori legendák, és a nagyja közismert, a lugasban zokogó hölgy, és egyebek, de mégis... Emellett engem a mindenféle felsőbbrendű entitások is rettentően érdekelnek, így az is, amelyik Wagnort megölte *talán az öreg nem hallott Lorewről annyi rosszat, mint fordítva? Mert akkor valószínűleg ő az egyetlen ember a városban, aki még nem ismeri a szerzetes célját. Ha ismerné, akkor pedig nyilván nem kérdezné a miértet, pontosan tudná (ha csak nagy vonalakban is), hogy mi Lorew terve a megszerzett információval. A pengére csak végszükség esetén térne ki, ez az a részlet, amit még senkinek nem árult el.*

2825. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 12:00:12
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

//Legendán túl//

* A bemutatkozásra ő nem fecsérli az időt, minden bizonyára a másik tudja kicsoda, elvégre határozottan hozzá jött. Feltételezi a kérdés is mely hova tartozását firtatta, csak amolyan kezdeményezés volt. Egy árva kukk, nem sok, annyit se szól. A halk dudorászást is csak akkor hagyja abba, mikor a démonvadász kerül szóba. Addig míg Lorew be nem fejezi, csak ül és némán hallgat. Sok év van már mögötte, s megannyi tudást gyűjtött össze ez idő alatt, s megszámlálhatatlan história birtokában van. Vadul kell keresgélnie a felhalmozott ismeretek erdejében. Vannak olyanok melyeknek nincs ideje, hogy körbe fonják s átöleljék az indák, hisz oly népszerűek az egyszerű halandók körében. Ilyenek a sárkányokról, hőn szerelmes trubadúrok s nemes kisasszonyok hol volt, hol nem voltja vagy éppen a várost megmentő lovagok hős tettei. A démonokat senki sem szereti s nem is emlegeti, így hamar feledésbe merülnek, s a Levegő városában, amúgy sincs nagy keletje az aranyló semminek, mely utazók lábnyomát nyaldossa. Régen eljött már onnan, s nem volt alkalma arra, hogy meséljen, vagy egyszerűen nem voltak rá kíváncsiak. Azt a legendát melyre a szerzetes kíváncsi sok-sok évvel ezelőtt történt, s sok éve vetették papírra. Fiatal deák volt még, mikor olvasta. Szép nyári reggel , s egy olyan nap, mikor kevés dolga akadt. Bár a maga fajtáknak szenvedélye s kötelessége elmerülni a tanulmányokban, az nap mégis pihenésre vágyott. Hiába a kőkemény tanulás az elhivatottság a tudomány felé, ifjú volt még akkor. Mindenkinek kell valami, melybe elmerülhet, az ő szenvedélye a történetek. Ifjonc se most volt, s minthogy a régen olvasott könyvet emlékeit is le kell porolni. *
- Wagnor volt a neve. Így hívták azt a démonvadászt, akiről te beszélsz.
* Emelkedik meg kissé székében, hogy előrébb hajolhasson. Háromszor simítja végig szakállát göcsörtös ujjaival. Egyik szemét hályog fedi, míg a másikban furcsa fény csillan. *
- Mindenkit elér a végzet, kit így, kit úgy. Nem is fogod megtalálni, mert itt van a fejemben.
*Mutató ujjával háromszor koppint halántékára. *
- Van vagy már harminc éve is annak, hogy egy tűzvész ütött ki a wegtoreni könyvtárban. Ironikus, igaz? A Tűz városa, melyben évtizedek, évszázadok történelme hamuvá lesz. A mai napig nem tudja, senki vagy csak nem mondják el, mi okozta azt a tüzet. Ott voltam magam is, mikor azt a rengeteg kincset felemésztette a tűz, a szívem majd megszakadt.
* Sóhajtva dől hátra újra széken, s hunyja le szemeit ismét. Mélyeket lélegezve, merül el a Templom csendjében. Nem véletlen választotta ezt a helyet magának. Rossz szemmel néztek rá, mikor a kis asztalkáját e sötét sarokba kérette, s munkásságát itt kezdte el. De nem foglalkozott velük, itt tudott kiteljesedni, s elmerülni gondolataiba.*
- Valóban úgy tartják, hogy volt neki egy ikerpengéje, melyet egy nagy hatalmú mágustól kapott. Régi ismeretség kötötte őket össze. Különlegessége volt, hogy ha egy nem e világi lény vére került rá úgy annak kilétét felfeddte, mondják azonnal kékké változott. Ugye, tudod mit jelent ez? Ha csak egy kicsi kétség is felmerült, hogy az addig követett préda nem az, akit keres, elég volt csak megvágni s minden kétség szertefoszlott, vagy bizonyosságot nyert. Ám nem ez volt az egyetlen, ami miatt azok a pengék olyan erősek voltak.
* Hirtelen hallgat el az öreg, hogy aztán halk csámcsogásba kezdjen, mint mikor valaki elszenderedik, s kiszáradt száját nedvesíti be saját nyálával. *
- Sok szóbeszéd járja, miként lehelte ki a lelkét az a szerencsétlen pára. Különböző elbeszélések vannak erről. Valaki szerint álmában gyötörte halálra a kígyó farkú lény, mások szerint saját pengéjével szúrta agyon, valakik úgy hiszik gyönyörű nőalak képében csalt tőrbe kalandorokat, hogy azokat kitalált történettel uszítsa a vadász nyomába, hogy végezzenek vele.
* Hintázni kezd székével s ismét hallgatásba burkolózik. Döndülve csukódik be a Templom ajtaja, hogy az a falakról visszaverődve leplezzék le a betérőt. S ha ez még nem lenne elég, a kőpadlón halk léptek zaja jelzi még a közelgő idegent. Egy csuhás halad el a padok között, ruhája a földet söpri. Feléjük biccent, aztán eltűnik a Könyvtárba nyíló ajtón. *
- Bármelyiket hallod egy kicsit mindegyiknek hihetsz. Az igazság egy kicsiny darabja, ott lapul mindben. Meg van az embereknek az a rossz szokása, hogy elvesznek, vagy hozzá tesznek a dolgokhoz, de kétszer ugyanúgy nem hallasz semmit.
* A szék lába földet ér, majd újra, s újra, hogy befejezze végtelennek tűnő himbálózását az öreg alatt. Kinyitja szemét, s merev tekintettel bámul a szerzetes arcába. *
- Miért érdekel téged ez a történet, fiam? Rég elfeledett história ez, s erre talán még nem is hallották. Mondd csak, te hol szereztél róla tudomást?


A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.30 12:01:15

2824. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 01:03:34
 
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Legendán túl//

*Nos, tulajdonképpen egészen másra számított. Nyilván nem arra, hogy az öreg majd kotkodácsolni, vagy röfögni fog, mert akkor jó eséllyel nem lophatná itt a napot a templomban, de... Olyan, mintha az öregnek az lenne a legnagyobb bűne, hogy kicsit zárkózott... talán kicsit fent hordja az orrát. Ha Lorewnek lenne egy minimális önkritikája, akkor talán emlékeztetné ez a leírás valakire, de így csak hümmög egy sort magában, aztán válaszol is:*
- Lorew Mazoral vagyok, szerzetes *alapvetően szereti végigmondani a bemutatkozását, de jelen esetben tök mindegy, hogy melyik templomban lett szerzetes, és hogy most éppen hol van (bár ki lehet találni, hogy Artheniorban). Szerinte ez a kérdés inkább olyan volt, mint mikor őt felébresztik álmából, és megjegyzi, hogy ki fogja tekerni a nyakát annak, aki felkeltette. Az öreg a kérdést magának tett fel, és megválaszolta azzal, hogy közben felpillantott Lorewre. Megnézte magának, ennél többet egy név vagy egy élettörténet sem fog mondani. Ha azt kérdezte volna, miért akarja tudni... hát az sokkal érdekesebb helyzetet szül. A következő szavak hatására biztossá válik a szerzetesben, hogy ez az alak cseppet sem bolond, legalábbis nem bolondabb, mint bármely halandó. Ezek szerint csak szimplán nem szeretik néhányan. A szavaiban logika fedezhető fel, habár két mondatban nem lehet olyan komoly összefüggéseket taglalni, de máris okosabbnak tűnik, mint az itteniek fele. Ugyanakkor a kérdés jogos, nem ártana kicsit többet beszélnie a legendáról. Megkínálták hellyel, amit el is fogad, lévén nincs ínyére a felesleges ácsorgás.*
- Nos, nem pontosan Wegtoren, inkább a Sivatagos puszta a terület *pontosít, hiszen nem ugyanaz a kettő, Arthenior sem a Füves puszta, csak éppen eddig a Wegtorenre többen reagáltak jól* A legenda egy Wagnar, Wagner, vagy Wrägner, vagy ehhez hasonló nevű démonvadászról szól. Ennek az úrnak bizonyos ikerpengéi is voltak, és azt mondják nagy vadász volt, csak hát előbb-utóbb elérte a végzet őt is. Méghozzá valamiféle démon képében, de valójában a legenda vége hiányzik, sehol nem lehet ráakadni. Így gyakorlatilag az egyetlen, amit sikerült megtudnom, hogy meghalt, de hogy miért, vagy hogyan... *persze ha az öreg nyelve magától is megered, akkor nyilván nem fogja ezeket az utóbbi kiegészítéseket hozzátenni, akkor megtud mindent az elejétől a végéig. Ha szűkszavúnak bizonyulna a pap, akkor lesz szükség az efféle terelésekre, hogyha már keveset mond, akkor ne például a pengékre pazarolja azt a néhány szót, hanem a démonról beszéljen. A nevét, a külsejét, ilyeneket. Amennyiben persze az öreg nem tud segíteni a dologban, néhányszor még rákérdez, hogy biztos-e (amíg teljesen el nem hiszi, vagy amíg székestül nem hajítják ki a templomból), aztán kénytelen-kelletlen csalódottan odébbáll.*

2823. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 00:10:26
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

// Legendán túl//

* Az öreg, mint mindig most is megszokott helyén üldögél, a kis cseresznyeszín asztalka mellett, talán egy idős lehet az öreggel, fénye már rég megkopott, ahogy tartása is megereszkedett az idő folyamán. Rajta megannyi könyv áll egymáson, kisebb tornyot képezve. Előtte szétnyitott könyv pihen, mellette tinta és lúdtollak sorakoznak. Most mégsem feléje görnyedve kerekíti a betűket, csak ül lehunyt szemmel, s az egyik kedvenc dalocskáját dúdolgatja. Megszokta már, hogy ideje nagy részét egyedül tölti, ha tehetik, elkerülik. Bolondnak hiszik, de élvezi minden percét.
A közelgő léptek zajára s a fölé terebélyesedő árnyékra arcizma sem rándul, ahogy a megszólításra sem. Továbbra is szemeit lehunyva, egy dallamot dúdol. Percek telnek el, mire egyik szeme felpattan s fakókék, szinte már bádogos szemit Lorew-ra emeli. Ráncos arca grimaszba torzul. *
- Ki kérdezi?
* Vékony, vértelen ajkak formálják a kérdést az ősz szakáll alatt, hangja s szeme gyanakvással teli. *
- Tudod fiam, számtalan legenda származik onnan, s a legtöbbjük csak kitaláció. Artheniorban vagy, ez csak természetes lehet, hogy itt nincsenek wegtoreni legendák.
* Újra végig méri az előtte álló koravén szerzetet. *
- Melyik érdekelne úgy mégis a sok közül?
* Hunyja le újra szemeit, nem kínálja hellyel az idegent, s semmiféle jelét nem mutatja annak, hogy kedvére lenne a beszélgetés, de ha már így hozta a sors, vágjon bele a másik, ha jónak látja. Még az is megeshet, hogy válaszol neki, most jó hangulatában van. *

2822. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-29 18:36:06
 
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Morgena//

*Hosszú volt ez a mai nap, Lorew nincs hozzászokva az ilyen hirtelen utakhoz, talán ezért is nem ő végzi a tekercsek beszállítását a templomba. Ő nagyjából két esetben szokott utazni, ha Lihanechből költözik Artheniorba, vagy ha Artheniorból költözik Lihanechbe. Még ezekre az utakra is hetekig szokott készülni, főleg lelkiekben, mert hát a dolgai mind elférnek a szütyőjében, így nem kell nagyon sokat pakolnia. Talán ez az egyetlen eset, amikor előnyös szerzetesnek lenni. Na meg könnyebben rábíznak az emberre mindenféle tekercseket tele legendákkal. Persze ez utóbbival egyelőre kitörölheti, főleg az aktuális problémát tekintve, ezek főleg Artheniori legendák, meg egy-egy a kikötővel kapcsolatban, de véletlenül sem Wegtoren, vagy a Sivatagos puszta. Szóval akármilyen fontosak is ezek a mondák, ezúttal várniuk kell, az elsődleges cél most egy bizonyos legenda vagy történet felderítése, és minden más csak másodlagos. Minden egyes perc, amit a tőrrel tölt, kockázat. Kockázat, mert talán rossz kezekbe kerül a fegyver, amit sosem bocsájtana meg magának.
Miután harmadszorra is végigpörgette a papírt az egyik sarokban ülve, de nem talált semmi Wegtorennel, vagy akár tűzzel kapcsolatosat, már minden reményét elvesztve kényszerül beletörődni a gondolatba, hogy muszáj lesz szóba állnia a fura és öreg wegtoreni mágussal. És mi ez, ha nem a sors keze, hogy amaz pont ott ül a túloldalon, a fal tövében, és mintha valamit mormolna magában. Lorewet is sokan őrültnek tartják (ő magát persze teljesen józannak), de ettől függetlenül nem lesz nyitott olyanok társaságára, akiket szintén őrültként bélyegeznek meg. Mindenesetre szépen lassan feltápászkodik, és miután a tekercs már visszakerült a szütyőjébe, leveszi a fejéről a csuklyáját, majd pedig pedig elindul, átvág a templomon, egyenesen az öreg irányába, azonban az utolsó néhány lépésnél újból elbizonytalanodik. Talán tehetne még egy kört a könyvtárban, hátha... Vagy akár átmehetne holnap is a mágustoronyba... Nem igazán amiatt aggódik, mert az öreg elvileg őrült, egyszerűen csak tudja, hogyha ennek az alaknak sincs tudomása semmi hasonlóról, akkor szinte biztosan átverés volt az egész. Ezt pedig nem igazán dolgozná fel, legalábbis biztos nem könnyen. Meg az is lehet, hogy kénytelen lenne jövőre a tőrt szépen beledöfni a gnóm árus mellkasába. Rászánja magát a végső lépésekre is, majd megszólítja az öreget:*
- Elnézést, ön ugye wegtoreni? Van egy legenda, ami valószínűleg onnan származik, és érdekelnének a részletek. A könyvtárban sajnos nem találtam semmi használhatót *azt már nem említi meg, hogy egy legendákkal kapcsolatos tekercsért még a kikötőbe is elhajókázott, hiszen még úgy tűnne, hogy el akarta kerülni ezt a beszélgetést. Mindenesetre a legendába egészen addig biztosan nem fog belefogni, amíg úgy nem tűnik, hogy az öreggel egy nyelvet beszélnek, vagy legalábbis megértik egymást. Még ekkor is meg fogja gondolni, hogy tényleg megkockáztatja-e, hogy ilyen komoly dolgokat kifecsegjen egy papnak, még akkor is, ha az illetőről mindenki úgy tartja, hogy őrült. Tény, hogy ez ad némi biztonságot, de korántsem annyit, hogy Lorew megnyugodhasson, esetleg elaltathassa az óvatosságát.*

2821. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-29 01:16:14
 
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

*Rég volt már, hogy szinte egy egész napot a templomtól távol töltött. Talán utoljára akkor, mikor elment a forgatagra, ahol kis híján fordulatot vett az élete. Ha úgy vesszük, fordulatot is vett, de legalábbis végérvényesen megerősödtek a pillérek, melyek a hitét tartották. Azóta is vár, hiszen ehhez már ért. Az más kérdés, hogy eddig csak azt hitte, hogy várnia kell, most pedig már egészen biztos benne. Ez pedig cseppet sem könnyítette meg a dolgát, sőt, most már minden nap csak egy-egy súly lett, némi teher, mely ólomlábakon jár, miközben az istennője eljövetelére vár.
Még a templomajtó előtt is kezében van a golyóbis, amit szintén ugyanazon a napon szerzett, és ami azóta sem csinált mást, csak cserben hagyta. Pedig meg kéne tanulnia a használatát, utasítást kapott erre. Csak a dolgok gyakran nem parancsra történnek, ő pedig általában csak a saját teljesítőképessége határáig mehet el. Belöki az ajtót, majd pedig belép a templomba, amit már szinte csak és kizárólag a gyertyák világítanak meg. A napfény már nem ér ide, a holdfény pedig még nem, szinte teljes lenne a sötétség. Ki tudja, talán eljön a napja, mikor teljes lesz. Amikor egy egyszerű szellő elfújja a gyertyákat, aztán... Nem, ez így nem működik, az ilyen ostobaságok már azt jelentik, hogy igencsak kimerült, a fáradtság hatására szokott gyakran a világvégéről álmodozni. Lerogy a fal mellé, majd pedig végigvezeti a tekintetét a hatalmas márványoszlopokon, majd pedig a mennyezeten. Ha Eralil győzne, akkor vajon hol tudna Lorew aludni? Bármennyire is rühelli a főpapot, a módszereit, vagy az elveit, tény, hogy a templom adja a fedelet a feje fölé. Ha az Ellentétek Rendjéhez csatlakozik, akkor majd Eralil házában fog aludni? Vagy tényleg vennie kéne egy saját kúriát? Ha valóban hatalmat, és tiszteletet akar, ahhoz egy szép nagy kúria kéne. Persze inasok nélkül, a halandók nem kellenek oda. Meg persze a nemesi rang, az ócska papírfecni, amitől valakivé válna. Aztán bekerülne a nagytanácsba, mert hát ha fogadósok meg kovácsok is benne vannak, akkor neki, egy vagyonnal rendelkező álnemesnek a kúriája rejtekében mi nehézséget okozna?
A fejére húzza a csuklyáját, de előtte még óhatatlanul is ide-oda pillant, hogy van-e valaki a közelben, amikor ilyen ostobaságokon gondolkodik. Persze szokták mondani, a legostobább tervek szoktak legkönnyebben sikerülni, de azért van egy határ. Holnap reggelre már csak nevetni fog ezen az egészen, éppen úgy, ahogy a napján is. A szektákon, melyekkel találkozott, főleg azon, amelynek a tagjai fel akarták áldozni. Szépen lassan lehunyja a szemeit, majd pedig hagyja, hadd szárnyaljanak a gondolatai, így fog leghamarabb elszabadulni a valóság súlyos kötelékeitől, na meg a terhektől, melyeket nappal kénytelen cipelni, és reménykedhet, hogy legalább álmában egy jobb világba fog belekóstolni. Hogy legalább ott és akkor láthatja majd az entitást, akár valódi formájában, akár halandó test fogságában.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122