// Lyendar Venachys //
*Nem titok, hogy Pyrkon egy fajta nővel nem tud mit kezdeni, a vörössel. Számára azok a vérvörös fürtök, melyek az előbb hulltak alá Lyendar csuklyája alól... Ez jelent számára most mindent, ami földi. A felé érkező mosolyra nem felelhet mással, mint megnyugtató mosolyának szüntelen folytatásával. Elindul ő is a padok felé és leül a lány mellé, kis távolságot tartva, elvégre alig ismeri, tán fél órája. A vörös, a kezén lévő sebről kérdezi.*
-Hogy ez? Igazán semmiség. Néhány héttel ez előtt találtunk egy hajót Nanaiával, itt Artheniorban. A folyóparton. Kívülről semmi különös nem volt benne, egy átlagos járműnek hittük. Volt rajta néhány repedés, egy-egy deszka hiányzott róla, de melyik hajó nem jár hasonlóképp, ha a személyzet akarata ellenére sodródik partra? Még ha a személyzet önmagáról sem tud... Mikor odaértünk egy kalóz-lány bukkant fel, ő már a fedélzetet bújta, valami kincsben reménykedve, valamint nem sokkal később meg egy csuklyás alak is hozzánk szegődött. A nevüket már nem is tudom... *Elgondolkodik, pár másodpercig nem is szólal meg, majd fejrázva folytatja.* Nem is lényeges, majd eszembe jut. Nem voltak valami barátságosak, annyi szent. Na de mint már mondtam, nem ez a lényeg. A hajó belsejéből hangokat hallottunk. Lementünk, hogy megnézzük mi volt az. A személyzet. Önkívületlen állapotban találtuk őket, tán már bomladoztak is. Rothadó hús émelyítő szaga lengte be a hajótestet. Olyanok voltak, mint az élőholtak, de csak egy fertőzés szállta meg őket és az egyik...
*Kezére pillant, melyen a feketés sérülés található.*
-Szinte csak megkarcolt a dög, de idáig fajult. Na de valamiben meg kell halni, nem? *Nevetgél kicsit, majd folytatja.* Találtunk egy térképet, mely elvezetett volna minket egy szigetre, ahol reményeink szerint megleljük az ellenszert, de sajnálatos módon engem a kikötőben fogtak az őrök. Nana megígérte, hogy mikor visszatérnek meggyógyítja a kezem azzal, amit ott találnak, de sem őt, sem a csapat többi tagját nem láttam többet.
*Mosolya kissé erőltetettre vált, de nem kell neki sok, hogy ismételten természetes legyen, ahogy megpillantja partnere sérülésekkel tarkított hófehér bőrét, vörös haját, és kék szemét, mely a tenger legmélyének rejtelmeit hordozza magába.*
-Az én mesedélutánomnak ezzel vége is, most hallanám a te történetedet, ha leszel kedves megosztani velem. Ki volt, ki eretnekség bűnének súlyával vetekedő bűnként, pengével sértette fiatal arcod?
*Jobb kezével (nem azzal, amin sebe van) finoman végigsimít a lány arcának sebein, persze ha az nem mutat ellenvetést. Figyelmesen hallgatja végig a lányt, ha az közöl vele bármit is az említett téma kapcsán, majd nem sokkal az után köhintés hallatszik mögülük.*
-Khm.! *Jelenik meg egy újabb pap.* A gyógyításért nem kérünk pénzt, de adományt elfogadunk. Melyikük kérte a gyógyítót?
-Előbb a hölgy.
*Ajánlja fel az elsőbbség jogát Lyendarnak.*