Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 122 (2421. - 2440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2440. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-10-25 22:05:23
Üzenet elküldve: 2014-10-25 22:05:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Egy kora hajnalon ismét feltárul a templom ajtaja. Rég nem látott vendég lép be rajta. Utoljára közvetlen a tavaszi forgatag után volt itt, bár az is meglehet, hogy még előtte. Azóta sokat tanult de főleg sokat látott, sokat megélt. A Dwirinthalen klán kis nősténykéje végleg felnőttnek nevezhető. Apja engedélyével mágiatanuláshoz fogott és ez igen sokban megváltoztatta a lány gondolkodását. A nyafka úrilány aki csak a gyakorlóteremben volt hajlandó mások szavaira figyelni kénytelen volt megtanulni mit is jelent a tisztelet és a feltétlen engedelmesség. A mágia nem játék, itt bármely hibás mozdulat halált okozhat, gyorsat avagy, hosszú kínhalál mélyen betemetve a föld alá vagy a falak közé.
Most is tanulni érkezett. Öltözete hétköznapi, épp csak az utca egyszerű embereinél egy cseppet kifinomultabb. Fekete hosszú szoknya, barna csipkepulóver rajta a háza jelképével a pókkal a bal vállán. Lábain a hajnali hűvös miatt már csizmácskák feszülnek. Egy kisebb zacskó aranyat tesz le a mester elé, kitől eddigi tudása alapjait is szerezte, mire az öreg egy ezüstszín kulccsal bezárt szekrény titkos jegyzeteit nyitja meg előtte.*
Most is tanulni érkezett. Öltözete hétköznapi, épp csak az utca egyszerű embereinél egy cseppet kifinomultabb. Fekete hosszú szoknya, barna csipkepulóver rajta a háza jelképével a pókkal a bal vállán. Lábain a hajnali hűvös miatt már csizmácskák feszülnek. Egy kisebb zacskó aranyat tesz le a mester elé, kitől eddigi tudása alapjait is szerezte, mire az öreg egy ezüstszín kulccsal bezárt szekrény titkos jegyzeteit nyitja meg előtte.*
2439. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-10-23 13:20:23
Üzenet elküldve: 2014-10-23 13:20:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Egy lépés a ranglétrán //
*Az első mágia ugyan nem látványos, de a következő az már jelentősen szembetűnőbb lesz az inas számára. Megpróbál magáról egy dérmásolatot készíteni a mágus, amivel azt éri el, hogy egy hozzá nagyon hasonlatos alak manifesztálódik, csupán a körülötte lévő párából, és egészen addig jelen van, amíg azt Eralil akarja. Már ha sikerül a varázslata, persze, amire nincs tökéletes garancia, de az ő tudásával nem ártana, ha egy ilyen mágia sikerrel végződne. Így hát meg is próbálkozik a dérmásolattal, amihez ismét egy rövid varázslatot kell elszavalnia. A dérmásolatot öt méterrel saját maga elé hozza létre, úgy, hogy a templom kijárata felé áll, így ha majd megy a negyedbe, az végig öt méterrel előtte fog haladni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló egy területen megfagyasztja a vízpárát, majd saját magával nagyon hasonlatossá formálja. Az így keletkezett entitás vele együtt mozog. Támadni és varázsolni képtelen, de a varázshasználótól nehezen megkülönböztethető. A hatás maradandó, a varázshasználó szüntetheti meg.
*Az első mágia ugyan nem látványos, de a következő az már jelentősen szembetűnőbb lesz az inas számára. Megpróbál magáról egy dérmásolatot készíteni a mágus, amivel azt éri el, hogy egy hozzá nagyon hasonlatos alak manifesztálódik, csupán a körülötte lévő párából, és egészen addig jelen van, amíg azt Eralil akarja. Már ha sikerül a varázslata, persze, amire nincs tökéletes garancia, de az ő tudásával nem ártana, ha egy ilyen mágia sikerrel végződne. Így hát meg is próbálkozik a dérmásolattal, amihez ismét egy rövid varázslatot kell elszavalnia. A dérmásolatot öt méterrel saját maga elé hozza létre, úgy, hogy a templom kijárata felé áll, így ha majd megy a negyedbe, az végig öt méterrel előtte fog haladni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló egy területen megfagyasztja a vízpárát, majd saját magával nagyon hasonlatossá formálja. Az így keletkezett entitás vele együtt mozog. Támadni és varázsolni képtelen, de a varázshasználótól nehezen megkülönböztethető. A hatás maradandó, a varázshasználó szüntetheti meg.
2438. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-10-22 21:46:47
Üzenet elküldve: 2014-10-22 21:46:47
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
// Eralil Namos //
Persze, várok *bólint az inas, majd hátrébb lép kicsit, hogy ne zavarja a mágust a koncentrálásban. Nagyon azért nem távolodik el, kíváncsi, mivel rukkol elő a varázsló most, ilyen közel a végjátékhoz, és egyébként is mindig lenyűgözte a mágia, amihez azonban sajnos semmi tehetsége nincs. Természetesen hamar rá kell jönnie, hogy az ige neki semmit sem mond, így csak várja a hatást - ami alighanem láthatatlan. Azt nem is feltételezi, hogy a varázslás kudarcba fulladt volna, hiszen Eralilt megelőzte a híre...*
// Eralil Namos //
Persze, várok *bólint az inas, majd hátrébb lép kicsit, hogy ne zavarja a mágust a koncentrálásban. Nagyon azért nem távolodik el, kíváncsi, mivel rukkol elő a varázsló most, ilyen közel a végjátékhoz, és egyébként is mindig lenyűgözte a mágia, amihez azonban sajnos semmi tehetsége nincs. Természetesen hamar rá kell jönnie, hogy az ige neki semmit sem mond, így csak várja a hatást - ami alighanem láthatatlan. Azt nem is feltételezi, hogy a varázslás kudarcba fulladt volna, hiszen Eralilt megelőzte a híre...*
2437. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-10-18 15:08:58
Üzenet elküldve: 2014-10-18 15:08:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Némi meghatottsággal lép be a monumentális építmény ajtaján, s csodálkozó tekintettel vizslatja körbe a helyet. Mindent jól megnéz magának. A szobrokat, az oszlopokat, a padokat, és még a méretes oltárt is. Egyik ujja végig simít egy pad tetején, ahogy elsétál mellette. Lassan körbesétál belül, s megpróbálja meglelni a helyet, ahol valamely csuhással beszélhetne. Úgy mesélték neki, hogy a templom papja segíthetnek neki a mágiát megtanulni, illetve, amit tud, azon finomítani.
Érzi, hogy végre jó helyre került.
Ahogy megkerüli az oltárt, nagyobbacska üres területre jut. Innen két ajtó is nyílik, de egyiken sem mer bemenni. Így visszasétál hát a padokhoz, és leül az egyikbe. Előbb-utóbb bizonyára előkerül valaki, akivel beszélhet.
Végül elég türelemmel várakozik ahhoz, hogy megnyíljon az egyik faajtó az oltár mögött, és egy pap lépjen ki rajta. Ahogy a másik körülpillant, szinte azonnal összetalálkozik a tekintetük, s a férfi jó érzékkel érez rá arra, hogy Nimue őt várja. Vagy legalábbis, egyet közülük.
Feláll, és közelebb lép a szerzeteshez, hogy beszéljen vele, aki türelemmel hallgatja végig hebegését-habogását. Meg is állapodnak abban, hogy Nimue rendszeres tanulója lesz. Időpontokat egyeztetnek, aztán végül útjára bocsátja őt a másik.
megkönnyebbülten indul neki újra a városnak. Most már csak egy dolga akad, hogy végre szállást találjon magának. Sietős léptekkel hagyja hát el a templomot, becélozva magának a főteret.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.19 08:34:32, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
Érzi, hogy végre jó helyre került.
Ahogy megkerüli az oltárt, nagyobbacska üres területre jut. Innen két ajtó is nyílik, de egyiken sem mer bemenni. Így visszasétál hát a padokhoz, és leül az egyikbe. Előbb-utóbb bizonyára előkerül valaki, akivel beszélhet.
Végül elég türelemmel várakozik ahhoz, hogy megnyíljon az egyik faajtó az oltár mögött, és egy pap lépjen ki rajta. Ahogy a másik körülpillant, szinte azonnal összetalálkozik a tekintetük, s a férfi jó érzékkel érez rá arra, hogy Nimue őt várja. Vagy legalábbis, egyet közülük.
Feláll, és közelebb lép a szerzeteshez, hogy beszéljen vele, aki türelemmel hallgatja végig hebegését-habogását. Meg is állapodnak abban, hogy Nimue rendszeres tanulója lesz. Időpontokat egyeztetnek, aztán végül útjára bocsátja őt a másik.
megkönnyebbülten indul neki újra a városnak. Most már csak egy dolga akad, hogy végre szállást találjon magának. Sietős léptekkel hagyja hát el a templomot, becélozva magának a főteret.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.19 08:34:32, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
2436. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-10-16 19:17:49
Üzenet elküldve: 2014-10-16 19:17:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Egy lépés a ranglétrán //
*Összeráncolja homlokát, mikor az inas nem tud arról beszámolni, hogy mégis milyen ügyben kéretnék. Kicsit meg is csóválja a fejét.*
- Rendben, de kell nekem egy kis előkészület. Veszélyes időket élünk, és most itt van ez a ranglétrás játék. Nem tudom, hogy hallottál-e róla... *kezd neki, majd int egyet*, de nem is fontos, nem tudom miért beszélek neked erről. Kérnék egy kis időt, míg néhány védővarázslatot elvégzek. Csupán pár perc az egész, feltéve, hogy minden elsőre sikerül. Végig is nézheted, ha gondolod, bár kétlem, hogy bármit is értenél belőle.
*Ha az inas belegyezik a pár perc várakozásba, akkor pár lépést arrébb megy, ás akkor neki is kezd. Első körben egy jól bevált óvintézkedést vet be, hogyha esetleg menekülnie kéne egy épületből, és nem annak legalsó emeletén lennének, akkor ezt igen könnyen megtehesse. Varázslat közben megérinti saját homlokát, hogy önmagára legyen hatással, majd elmormolja a szükséges varázslatot.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a megérintett célszemély ezt követő első zuhanása könnyed földre szállással végződik.
*Összeráncolja homlokát, mikor az inas nem tud arról beszámolni, hogy mégis milyen ügyben kéretnék. Kicsit meg is csóválja a fejét.*
- Rendben, de kell nekem egy kis előkészület. Veszélyes időket élünk, és most itt van ez a ranglétrás játék. Nem tudom, hogy hallottál-e róla... *kezd neki, majd int egyet*, de nem is fontos, nem tudom miért beszélek neked erről. Kérnék egy kis időt, míg néhány védővarázslatot elvégzek. Csupán pár perc az egész, feltéve, hogy minden elsőre sikerül. Végig is nézheted, ha gondolod, bár kétlem, hogy bármit is értenél belőle.
*Ha az inas belegyezik a pár perc várakozásba, akkor pár lépést arrébb megy, ás akkor neki is kezd. Első körben egy jól bevált óvintézkedést vet be, hogyha esetleg menekülnie kéne egy épületből, és nem annak legalsó emeletén lennének, akkor ezt igen könnyen megtehesse. Varázslat közben megérinti saját homlokát, hogy önmagára legyen hatással, majd elmormolja a szükséges varázslatot.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a megérintett célszemély ezt követő első zuhanása könnyed földre szállással végződik.
2435. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-10-15 21:30:10
Üzenet elküldve: 2014-10-15 21:30:10
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
// Eralil Namos //
Nem, nem vagyok rabszolga *feleli az inas meglepetten.* Ezt csak úgy... szoktuk mondani. A gazdám neve Thovid Frithken. Azt sajnos nem tudom megmondani, milyen ügyben kéreti *válaszol meg előre egy újabb kérdést, amit közeledni sejt. Elvégre előbb-utóbb mindenki ezt kérdezi, akiért elszalajtják, azok legalábbis, akik nem állnak napi kapcsolatban az úrral. Márpedig ma, úgy néz ki, csak ilyenek kerülnek elő ki tudja, honnan, pedig nem szokott ilyen nagy nyüzsgés lenni a házban. Micsoda furcsak nap...*
// Eralil Namos //
Nem, nem vagyok rabszolga *feleli az inas meglepetten.* Ezt csak úgy... szoktuk mondani. A gazdám neve Thovid Frithken. Azt sajnos nem tudom megmondani, milyen ügyben kéreti *válaszol meg előre egy újabb kérdést, amit közeledni sejt. Elvégre előbb-utóbb mindenki ezt kérdezi, akiért elszalajtják, azok legalábbis, akik nem állnak napi kapcsolatban az úrral. Márpedig ma, úgy néz ki, csak ilyenek kerülnek elő ki tudja, honnan, pedig nem szokott ilyen nagy nyüzsgés lenni a házban. Micsoda furcsak nap...*
2434. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-10-15 17:43:57
Üzenet elküldve: 2014-10-15 17:43:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Egy lépés a ranglétrán //
*Végül csak megkapja az őrtől a választ, és megelégedéssel tölti el, hogy bizony az adott terület fölött is tartózkodhat. Ő is elköszön a fegyverestől, mikor az távozni készül, majd visszavonul az egyik kevésbé feltűnéses helyre a templomban. Nem sokat tölthet itt egyedül, mert végül valami kölyök is megjelenik, előadva, hogy valami gazdájához kéne mennie.*
- Én vagyok. *Böki ki, amikor a másik rámutat, hogy kit is keresne, és biccent is egyet. Amikor az inas befejezi mondandóját, egy pillanatra elgondolkodik, majd válaszol nyugodt, békés hangján.* Megtudhatnám, hogy ki a gazdád? És miért gazdád? Netán rabszolga lennél? *Kezdi el tüzetesebben vizsgálni az ifjút.* Nem, bizonyára nem vagy az, akkor nem járkálhatnál címerre a melleden. *Állapítja meg végül.* Szóval ki a gazdád?
*Végül csak megkapja az őrtől a választ, és megelégedéssel tölti el, hogy bizony az adott terület fölött is tartózkodhat. Ő is elköszön a fegyverestől, mikor az távozni készül, majd visszavonul az egyik kevésbé feltűnéses helyre a templomban. Nem sokat tölthet itt egyedül, mert végül valami kölyök is megjelenik, előadva, hogy valami gazdájához kéne mennie.*
- Én vagyok. *Böki ki, amikor a másik rámutat, hogy kit is keresne, és biccent is egyet. Amikor az inas befejezi mondandóját, egy pillanatra elgondolkodik, majd válaszol nyugodt, békés hangján.* Megtudhatnám, hogy ki a gazdád? És miért gazdád? Netán rabszolga lennél? *Kezdi el tüzetesebben vizsgálni az ifjút.* Nem, bizonyára nem vagy az, akkor nem járkálhatnál címerre a melleden. *Állapítja meg végül.* Szóval ki a gazdád?
2433. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-10-14 21:03:55
Üzenet elküldve: 2014-10-14 21:03:55
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
//Eralil Namos//
*Alig távozik a városőr, újabb küldönc érkezik, ezúttal jól öltözött inas képében, Messziről süt róla, hogy előkelő családot szolgál, közelebbről pedig az is kivehető, hogy a mellényére egy ismert nemesi család oroszlános címerét hímezték.*
Eralil Namost keresem *lép az egyik arra sertepertélő szerzeteshez, majd az útmutatást megkapva Eralilhoz siet.*
Üdvözlöm *hajol meg enyhén.* Eralil Namoshoz van szerencsém, ha nem tévedek. Gazdám üzenetét hozom, szeretne beszélni Önnel, és ezért kéreti, hogy jelenjen meg nála. Akár most is, de ha nem alkalmas, valamivel később is megfelel.
//Eralil Namos//
*Alig távozik a városőr, újabb küldönc érkezik, ezúttal jól öltözött inas képében, Messziről süt róla, hogy előkelő családot szolgál, közelebbről pedig az is kivehető, hogy a mellényére egy ismert nemesi család oroszlános címerét hímezték.*
Eralil Namost keresem *lép az egyik arra sertepertélő szerzeteshez, majd az útmutatást megkapva Eralilhoz siet.*
Üdvözlöm *hajol meg enyhén.* Eralil Namoshoz van szerencsém, ha nem tévedek. Gazdám üzenetét hozom, szeretne beszélni Önnel, és ezért kéreti, hogy jelenjen meg nála. Akár most is, de ha nem alkalmas, valamivel később is megfelel.
2432. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-10-07 21:56:14
Üzenet elküldve: 2014-10-07 21:56:14
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
//Eralil Namos//
*A városőr arca meglepetést tükröz, amikor meghallja Eralil kérdését, nyilvánvalóan még eszébe sem jutott az eshetőség, hogy valaki lebeghet is a kijelölt területek fölött.*
~Ez a verseny egyre furcsább fordulatokat vesz~ *állapítja meg magában, fájó szívvel gondolva a fogadáson elvesztett aranyakra.*
Öhm... gondolom, annak számít *feleli kicsit bizonytalanul.* Nem hiszem, hogy leírták a szabályzatban, de gondolom, annak számít.
*Ezzel, ha nincs több kérdés, illendően elköszön, és elhagyja a templomot, még mindig azon töprengve, hogy ez a verseny sehogy sem akar megfelelni a várakozásoknak.*
//Eralil Namos//
*A városőr arca meglepetést tükröz, amikor meghallja Eralil kérdését, nyilvánvalóan még eszébe sem jutott az eshetőség, hogy valaki lebeghet is a kijelölt területek fölött.*
~Ez a verseny egyre furcsább fordulatokat vesz~ *állapítja meg magában, fájó szívvel gondolva a fogadáson elvesztett aranyakra.*
Öhm... gondolom, annak számít *feleli kicsit bizonytalanul.* Nem hiszem, hogy leírták a szabályzatban, de gondolom, annak számít.
*Ezzel, ha nincs több kérdés, illendően elköszön, és elhagyja a templomot, még mindig azon töprengve, hogy ez a verseny sehogy sem akar megfelelni a várakozásoknak.*
2431. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-10-07 21:15:48
Üzenet elküldve: 2014-10-07 21:15:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Sólyomszemű//
*Aderyn nem sokkal később megint a templomkert árnyas fái alatt van, Zelhen társaságában. Most már sokkal nyugodtabb, ezüstös szemében békesség tükröződik. Megint egy nagy váltás a korábbiakhoz képest. Zelhen talán eltöprenghet azon, hogy a hölgy is úgy és ugyanolyan gyorsan változik-e vajon, akár a fényes hold az égen. – Nem. Ő sokkal inkább hasonlít a vizek különös hullámzásaira és változékonyságára. S mégis most leginkább olyan, mint egy kalitkába zárt kismadár.
Odabent a lány nem időzött sokat. Szemügyre vette a templom főtermét, ahová a fény alig tud csak beszökni, és a tanulni vágyó emberek buzgón róják szemeikkel az ős öreg, hatalmas szavaktól duzzadó, leheletvékony oldalakat. Ettől az atmoszférától azonban teljes mértékben megnyugodott. Még sosem érezte magához ilyen közel a mágiát, holott tudta, hogy Erdőmélye rengeteg bestiát és varázslattól pulzáló zarándokhelyet őriz magban égig érő fái között.*
- Köszönöm, hogy megvártál. És a türelmedet is. Már sokkal jobban vagyok. *Elhallgat egy pillanatra, bal kezére és vándorbotjára pillant.* Igazad van, nem lenne szabad ennyire félnem az emberektől. Azonban egyrészt nincsenek túl jó tapasztalataim velük kapcsolatban, másrészt, mint ahogy azt már korábban említettem, vagy legalábbis utaltam rá, olyan helyen éltem és nevelkedtem, ahol napjaim nagy részét egyedül töltöttem. Ha találkoztam is valakivel, az javarészt a nevelőapám volt. Időnként érkeztek hozzánk kereskedők, de ők gyorsan távoztak, és leginkább csak az üzlet érdekelte őket, így nem volt alkalmam komolyabban beszélgetni velük, nem hogy megismerni őket.
- No, de elég legyen ebből. Így is sok értékes percünket vettem már el. Gyere, menjünk. Már hallom a folyó csobogását. Nem lehet messze.
*A templomkertből kicsiny utacska vezet ki, mely a temetőbe visz. A faragott kiskapun keresztül Aderyn hamarosan sírboltok között találja magát. Csöndben békességet kíván az itt alvó lelkeknek, majd továbbhalad a meredek ösvényig, ami a folyópartra visz. Hogyha Zelhen ez idő alatt beszélgetni óhajt vele, úgy szívesen szóba elegyedik a vándorral, egyébként nem érzi szükségét a beszédnek.
A folyó homokos partján most nincs túl sok ember. Ezekben a déli órákban minden bizonnyal mindenki dolgozik, vagy pedig jól megérdemelt délutáni pihenőidejét tölti.
Mivelhogy a hölgynek továbbra is hiányzik a Erdőmélye zöldje, az erdő felé halad tovább, mígnem egy tisztásra ki nem ér társával.*
*Aderyn nem sokkal később megint a templomkert árnyas fái alatt van, Zelhen társaságában. Most már sokkal nyugodtabb, ezüstös szemében békesség tükröződik. Megint egy nagy váltás a korábbiakhoz képest. Zelhen talán eltöprenghet azon, hogy a hölgy is úgy és ugyanolyan gyorsan változik-e vajon, akár a fényes hold az égen. – Nem. Ő sokkal inkább hasonlít a vizek különös hullámzásaira és változékonyságára. S mégis most leginkább olyan, mint egy kalitkába zárt kismadár.
Odabent a lány nem időzött sokat. Szemügyre vette a templom főtermét, ahová a fény alig tud csak beszökni, és a tanulni vágyó emberek buzgón róják szemeikkel az ős öreg, hatalmas szavaktól duzzadó, leheletvékony oldalakat. Ettől az atmoszférától azonban teljes mértékben megnyugodott. Még sosem érezte magához ilyen közel a mágiát, holott tudta, hogy Erdőmélye rengeteg bestiát és varázslattól pulzáló zarándokhelyet őriz magban égig érő fái között.*
- Köszönöm, hogy megvártál. És a türelmedet is. Már sokkal jobban vagyok. *Elhallgat egy pillanatra, bal kezére és vándorbotjára pillant.* Igazad van, nem lenne szabad ennyire félnem az emberektől. Azonban egyrészt nincsenek túl jó tapasztalataim velük kapcsolatban, másrészt, mint ahogy azt már korábban említettem, vagy legalábbis utaltam rá, olyan helyen éltem és nevelkedtem, ahol napjaim nagy részét egyedül töltöttem. Ha találkoztam is valakivel, az javarészt a nevelőapám volt. Időnként érkeztek hozzánk kereskedők, de ők gyorsan távoztak, és leginkább csak az üzlet érdekelte őket, így nem volt alkalmam komolyabban beszélgetni velük, nem hogy megismerni őket.
- No, de elég legyen ebből. Így is sok értékes percünket vettem már el. Gyere, menjünk. Már hallom a folyó csobogását. Nem lehet messze.
*A templomkertből kicsiny utacska vezet ki, mely a temetőbe visz. A faragott kiskapun keresztül Aderyn hamarosan sírboltok között találja magát. Csöndben békességet kíván az itt alvó lelkeknek, majd továbbhalad a meredek ösvényig, ami a folyópartra visz. Hogyha Zelhen ez idő alatt beszélgetni óhajt vele, úgy szívesen szóba elegyedik a vándorral, egyébként nem érzi szükségét a beszédnek.
A folyó homokos partján most nincs túl sok ember. Ezekben a déli órákban minden bizonnyal mindenki dolgozik, vagy pedig jól megérdemelt délutáni pihenőidejét tölti.
Mivelhogy a hölgynek továbbra is hiányzik a Erdőmélye zöldje, az erdő felé halad tovább, mígnem egy tisztásra ki nem ér társával.*
2430. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-10-07 20:23:51
Üzenet elküldve: 2014-10-07 20:23:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aderyn Gwenliah Nerys//
*Csak biccent a lánynak, majd követni kezdi. Elhagyják a szökőkutat, ezt követően pedig a főteret is. Valami elképesztően lepukkant és ocsmány helyre kerülnek. A koldusok olyan sokan vannak, hogy szinte ellepik az összes utcát. Azután persze még mindig ott vannak azok, akik meglehetősen furcsán néznek rá, de főként a pénzét tartalmazó kis erszényre. Mindkét keze készenlétben van, ha esetleg arra kerülne a sor, hogy fegyvert rántson. Egy gyanús alak egyre inkább közeledik felé. Úgy tesz, mintha nem törődne vele, de közben figyelemmel kíséri a gyanús férfi minden mozdulatát. Mikorra már elég közel ér hozzá a vándor kardja markolatára teszi kezét és egy kis részét kihúzza a kardhüvelyből. A gyanús szinte abban a pillanatban irányt változtat. A vándor elmosolyodik, majd vet egy pillantást a lányra is. Mintha egyre lassabb lenne. Ráadásul, ha jól hallja, akkor a levegőt is elég szaporán kapkodja.*
~Szegényt tényleg nagyon megviselheti a nagy tömeg. Meg aztán ez a hely a megbízhatatlan emberek tárháza. Orgyilkosok, tolvajok, koldusok, alkoholisták... Az ilyen helyeken nagy a választék az emberi söpredékből. Nincs munkájuk, pénzük, se semmijük, és ezért lopnak, koldulnak és a rosszabb esetekben ölnek. Ennyi erővel kimehetnének a pusztára, vagy egy olyan helyre ahol jó a termőföld. Ott, ha összedolgoznának, könnyű életük lenne, és legalább minden este lenne némi étel az asztalon. Ebben a helyzetben azonban annak kapcsán is kétségeim támadnak, hogy egyáltalán van ezen asztaluk. Meg persze házuk. Csak azon csodálkozom, hogy ilyen körülmények közt még ennyien élnek. Betegek, éhesek, szomjasak. Még talán adományoznák is nekik, de mi arra a garancia, hogy nem egy üveg piára költenék a pénzt, amit én kenyérre adok nekik?~
*Ismét vet egy pillantást a lányra. Kezdenek kétségei támadni a felől, hogy Aderyn épségben kijut ebből a nyomortanyából.*
- Jól vagy?
*Lassacskán kiérnek a szegénynegyedből és elérik a templomot. A lány már szinte futva érkezik meg a kertben található hatalmas fák árnyékába. Zelhen sétálva, de követi a lányt, és közben örül annak, hogy mind a ketten szinte semmi gond nélkül kijutottak a szegénynegyedből.*
- Nem haragszom. A tömegtől pedig nem kell félni. ~Annyira.~ Előbb utóbb úgy is hozzászoksz. Ráadásul nincs mitől félni. Ez csak egy nagyobb csapat ember egy helyen. Csak nem kell őket figyelembe venni és kész.
*Mikor Aderyn úgy dönt, hogy betér, a templomba kissé meglepődik. Bár minden embernek más szokásokkal rendelkezik. Ő például az ilyen helyeket szereti elkerülni, főleg a mágusok miatt. Elég egy rossz szó. Mire észbe kap az áldozat, szegény már birkaként legeli a füvet.*
- Rendben van. Ha nem gond, én inkább megvárlak idekint. Neked azonban sok sikert, vagy jó szórakozást. Nem tudom ilyenkor mit szokás mondani.
*Arcán megjelenik a barátságos mosoly, majd leül az egyik fa árnyéka alá a falnak dőlve várja az ezüsthajú lányt.*
*Csak biccent a lánynak, majd követni kezdi. Elhagyják a szökőkutat, ezt követően pedig a főteret is. Valami elképesztően lepukkant és ocsmány helyre kerülnek. A koldusok olyan sokan vannak, hogy szinte ellepik az összes utcát. Azután persze még mindig ott vannak azok, akik meglehetősen furcsán néznek rá, de főként a pénzét tartalmazó kis erszényre. Mindkét keze készenlétben van, ha esetleg arra kerülne a sor, hogy fegyvert rántson. Egy gyanús alak egyre inkább közeledik felé. Úgy tesz, mintha nem törődne vele, de közben figyelemmel kíséri a gyanús férfi minden mozdulatát. Mikorra már elég közel ér hozzá a vándor kardja markolatára teszi kezét és egy kis részét kihúzza a kardhüvelyből. A gyanús szinte abban a pillanatban irányt változtat. A vándor elmosolyodik, majd vet egy pillantást a lányra is. Mintha egyre lassabb lenne. Ráadásul, ha jól hallja, akkor a levegőt is elég szaporán kapkodja.*
~Szegényt tényleg nagyon megviselheti a nagy tömeg. Meg aztán ez a hely a megbízhatatlan emberek tárháza. Orgyilkosok, tolvajok, koldusok, alkoholisták... Az ilyen helyeken nagy a választék az emberi söpredékből. Nincs munkájuk, pénzük, se semmijük, és ezért lopnak, koldulnak és a rosszabb esetekben ölnek. Ennyi erővel kimehetnének a pusztára, vagy egy olyan helyre ahol jó a termőföld. Ott, ha összedolgoznának, könnyű életük lenne, és legalább minden este lenne némi étel az asztalon. Ebben a helyzetben azonban annak kapcsán is kétségeim támadnak, hogy egyáltalán van ezen asztaluk. Meg persze házuk. Csak azon csodálkozom, hogy ilyen körülmények közt még ennyien élnek. Betegek, éhesek, szomjasak. Még talán adományoznák is nekik, de mi arra a garancia, hogy nem egy üveg piára költenék a pénzt, amit én kenyérre adok nekik?~
*Ismét vet egy pillantást a lányra. Kezdenek kétségei támadni a felől, hogy Aderyn épségben kijut ebből a nyomortanyából.*
- Jól vagy?
*Lassacskán kiérnek a szegénynegyedből és elérik a templomot. A lány már szinte futva érkezik meg a kertben található hatalmas fák árnyékába. Zelhen sétálva, de követi a lányt, és közben örül annak, hogy mind a ketten szinte semmi gond nélkül kijutottak a szegénynegyedből.*
- Nem haragszom. A tömegtől pedig nem kell félni. ~Annyira.~ Előbb utóbb úgy is hozzászoksz. Ráadásul nincs mitől félni. Ez csak egy nagyobb csapat ember egy helyen. Csak nem kell őket figyelembe venni és kész.
*Mikor Aderyn úgy dönt, hogy betér, a templomba kissé meglepődik. Bár minden embernek más szokásokkal rendelkezik. Ő például az ilyen helyeket szereti elkerülni, főleg a mágusok miatt. Elég egy rossz szó. Mire észbe kap az áldozat, szegény már birkaként legeli a füvet.*
- Rendben van. Ha nem gond, én inkább megvárlak idekint. Neked azonban sok sikert, vagy jó szórakozást. Nem tudom ilyenkor mit szokás mondani.
*Arcán megjelenik a barátságos mosoly, majd leül az egyik fa árnyéka alá a falnak dőlve várja az ezüsthajú lányt.*
2429. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-10-06 20:37:23
Üzenet elküldve: 2014-10-06 20:37:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Sólyomszemű//
- Nyugodj meg, minden rendben lesz – legalábbis ezzel a részével kapcsolatban mindenképp. Nem fogunk eltévedni. Azonban a társaság miatt én is aggódom. Különben sem viselem jól a tömeget. Mindegy, próbáljuk meg! Gyere!
*Aderyn viszonylag gyors léptekkel indul el a szökőkúttól. Persze ez Zelhennek nem okozhat gondot, hiszen magasságából adódóan mindenfajta probléma nélkül lépést tud tartani a lánnyal.
Bár nem szívesen ismeri be, az ezüstszemű hölgy eléggé kellemetlenül érzi magát a városban. Új ismerőse társasága eddig elterelte a figyelmét, és nem foglalkozott azzal, valójában milyen sokan járják Arthenior utcáit – de belépve a Szegénynegyedbe, ahol a sok nyomorulttól szinte lépni sem lehet, Neryst ismét elfogja a szédülés és a félelem. Botjára támaszkodik, lelassul kissé. A levegőt kapkodva veszi, igyekszik úrrá lenni sajátos okból fakadó pánikján.
Mindeközben meghasad a szíve az itteni körülmények miatt. Segíteni szeretne ezeken a szerencsétleneken, még sincs semmije, amit nekik adhatna – nem hiszi, hogy a nála lévő néhány toll, pergamen és tekercs bármiben is segíthetné az itt nyomorgók életkörülményeit.
~Vajon miért nem hagyják el a várost? ~töpreng magában. ~A környező vidékeken bőven akad elég élelem, szállást a fejük fölé fából emelhetnének… Az Erdő mindent megadhatna nekik. Miért nem mennek el?~
Nincs jól. Nem mutatja ki, nem akarja, hogy Zelhen foglalkozzon vele – de életében nem volt még ennyi ember között, szabályosan kezd rosszul lenni. Közben folyamatosan halad, csöndben, vörös köpenyegébe burkolódzva, mintha az megvédhetné őt minden rossztól, amit most épp átél. Fogalma sincs, hogy hol van, nem tudja, merre vezeti a nyomában haladó vándort. Ettől függetlenül nem bizonytalan. A nap állása segít neki, ez alapján be tudja határolni magukat.
Már a templomnál járnak. Aderyn megpillantja az árnyékot adó, biztonságot nyújtó fákat a templomkertben – már-már sírva érkezik meg hozzájuk, ahol végre megnyugszik egy kicsit.*
- Ne haragudj… *tekint fel Sólyomszeműre. Tudja, világosan tudja, hogy a férfi tisztában vele, hogy valami nagyon nincs rendben a lánnyal.* Tudod, egész életemben egyedül voltam a családomat leszámítva. Kicsit sok nekem ennyi ember között lenni. Távol Erdőmélyétől. Hamarosan összeszedem magam, nemsokára a parton leszünk.
*A fa árnyékában színes fény kúszik be. Nerys először nem érti, hogyan lehetséges ez, de aztán megtalálja a fény forrását: a Levegő Templomának egyik színes üvegablakán kiáramlik valamiféle fény. Lehet, hogy ezt csak ő látja. Nem tudná megmondani, valóság vagy káprázat.*
- Be kell ide térnem.
*Mintha valaki más mondta volna ki a szavakat a szájával. Mindenesetre Aderyn hamarosan már a katedrális belsejében figyeli a zöldszín oltárt.*
- Nyugodj meg, minden rendben lesz – legalábbis ezzel a részével kapcsolatban mindenképp. Nem fogunk eltévedni. Azonban a társaság miatt én is aggódom. Különben sem viselem jól a tömeget. Mindegy, próbáljuk meg! Gyere!
*Aderyn viszonylag gyors léptekkel indul el a szökőkúttól. Persze ez Zelhennek nem okozhat gondot, hiszen magasságából adódóan mindenfajta probléma nélkül lépést tud tartani a lánnyal.
Bár nem szívesen ismeri be, az ezüstszemű hölgy eléggé kellemetlenül érzi magát a városban. Új ismerőse társasága eddig elterelte a figyelmét, és nem foglalkozott azzal, valójában milyen sokan járják Arthenior utcáit – de belépve a Szegénynegyedbe, ahol a sok nyomorulttól szinte lépni sem lehet, Neryst ismét elfogja a szédülés és a félelem. Botjára támaszkodik, lelassul kissé. A levegőt kapkodva veszi, igyekszik úrrá lenni sajátos okból fakadó pánikján.
Mindeközben meghasad a szíve az itteni körülmények miatt. Segíteni szeretne ezeken a szerencsétleneken, még sincs semmije, amit nekik adhatna – nem hiszi, hogy a nála lévő néhány toll, pergamen és tekercs bármiben is segíthetné az itt nyomorgók életkörülményeit.
~Vajon miért nem hagyják el a várost? ~töpreng magában. ~A környező vidékeken bőven akad elég élelem, szállást a fejük fölé fából emelhetnének… Az Erdő mindent megadhatna nekik. Miért nem mennek el?~
Nincs jól. Nem mutatja ki, nem akarja, hogy Zelhen foglalkozzon vele – de életében nem volt még ennyi ember között, szabályosan kezd rosszul lenni. Közben folyamatosan halad, csöndben, vörös köpenyegébe burkolódzva, mintha az megvédhetné őt minden rossztól, amit most épp átél. Fogalma sincs, hogy hol van, nem tudja, merre vezeti a nyomában haladó vándort. Ettől függetlenül nem bizonytalan. A nap állása segít neki, ez alapján be tudja határolni magukat.
Már a templomnál járnak. Aderyn megpillantja az árnyékot adó, biztonságot nyújtó fákat a templomkertben – már-már sírva érkezik meg hozzájuk, ahol végre megnyugszik egy kicsit.*
- Ne haragudj… *tekint fel Sólyomszeműre. Tudja, világosan tudja, hogy a férfi tisztában vele, hogy valami nagyon nincs rendben a lánnyal.* Tudod, egész életemben egyedül voltam a családomat leszámítva. Kicsit sok nekem ennyi ember között lenni. Távol Erdőmélyétől. Hamarosan összeszedem magam, nemsokára a parton leszünk.
*A fa árnyékában színes fény kúszik be. Nerys először nem érti, hogyan lehetséges ez, de aztán megtalálja a fény forrását: a Levegő Templomának egyik színes üvegablakán kiáramlik valamiféle fény. Lehet, hogy ezt csak ő látja. Nem tudná megmondani, valóság vagy káprázat.*
- Be kell ide térnem.
*Mintha valaki más mondta volna ki a szavakat a szájával. Mindenesetre Aderyn hamarosan már a katedrális belsejében figyeli a zöldszín oltárt.*
2428. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-10-01 08:52:56
Üzenet elküldve: 2014-10-01 08:52:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Meg kell hagyni, hogy a város nagyon nem akar mostanság változni. Hiába tölt el több hónapot távol, mintha csak megállna a városban az idő. Mikor visszatér, ugyanazt a szegényt látja koldulni ugyanannak a háznak az aljában, ugyanazok a gyerekek játszanak ugyanabban az időpontban, s ugyanazok ücsörögnek a padokon is. Nagyon sok embert már látásból ismer, s többen rá is köszönnek, bár leginkább a gazdagnegyedben. Megjelenése nem éppen azt sugallja, hogy szegény sorból jött volna, ami igaz is, bár nála ezt a pénz kérdést igen bonyolult légkör övezi. Ő nem azért tartja magát gazdagnak, mert több csomóponton sok aranyat halmozott fel, hanem azért, mert szabad. Nincs, kinek meg kell felelnie, nincs, aki parancsolna neki, s nincs, aki elvehetné a tudását, és biz' ez a legnagyobb gazdagság.
A várost egy negyed óra alatt megjárja, s már tapodja is a templomkert lágy füvét, melyet már enyhén megkörnyékezett az ősz. A környéki fákon kisebb sárgás él már látszik, aminek a Vörös már csak azért is örül, mert egy őszi hajnalnál s alkonynál nincs is szebb. A nap most már alacsonyan jár, így kellemes félhomályban lép be a templom vaskos ajtaján. Odabent rögtön lehet érezni, hogy több fokkal hűvösebb van, bár a téli napokon valami mágiával felszokták melegíteni az épületet. Mégis kellemesebb úgy tanulni, ha nem koccannak össze a fogak a didergéstől.
Alig lép be, már az egyik ajtóban fel is fedezi Amos Theniort, aki kissé meggyötört arccal, ám ennek ellenére vidáman lép hozzá, s köszönti. A Vörös fegyvere ott pihen a kezében, amit a mágus rögtön át is nyújt neki, a férfi pedig oldalára csatolja azt.*
- Üdvözöllek újra itt! Sikerült megfejteni a jeleket, melyek a tekercsen voltak? Megmondom őszintén, sokat gondolkoztam rajta, s arra jöttem rá, hogy talán valami ősi gnóm írás lehet, de nem vagyok benne biztos. *pillant Mordachra kíváncsian*
- Pedig nem áll messze a valóságtól! Ám nem varázslat pihent azon a papíron, hanem egy szép üzenet egy halottól. *mondja sejtelmesen*
- Hallottól? Az meg hogy?
- Még régebben egy idős hölgy írt a férjének egy üzenetet, ami valahogy elveszett, azóta a hölgy is meghalt. Ez az üzenet volt rajta... A szigeten megtaláltam az öreg mágust, a férjét, akinek természetesen visszaadtam. Gondolhatod, mennyire örült neki! Cserébe pedig kaptam egy igazán érdekes varázslatot. Először azt hittem, hogy csalás az egész, de mikor megtanultam s kipróbáltam, rájöttem, hogy ez egyike azoknak a csodálatos kincseknek, mellyel megajándékozott minket a Sors.
- Ne csigázz, milyen varázslatról van szó? *kérdi kíváncsian*
- Ennek segítségével tudok az állatok nyelvén beszélni, s értem is őket. Bár nem egyszerű előidézni ezt az állapotot, ám ha sikerül, az élmény egyszerűen felülmúlhatatlan! *ámuldozik*
- Ezt a tekercset soha ne add ki a kezedből, mert...
- Tudom, tudom. *vág közbe* Egyáltalán nem célom, hogy olyan kezébe kerüljön, aki nem méltó hozzá, s visszaélne vele. Hiszen ez hatalom, amivel könnyen az emberiség fölé lehetne kerekedni. Szavakkal minden lehetséges, s ennek fejében még akár egy behemót hordát is össze lehetne rakni.
*Tudta jól Mordach már az elején, hogy ha Amos Thenior hall az ajándékáról, akkor ő is ugyanazon a véleményen lesz vele. Az ő szemében sem látja a kapzsi csillogást, akárcsak a pihenőben levő öreg máguséban sem. Egy ideig még beszélgetnek Mordach szigeti kalandjáról, majd elköszönnek egymástól, s a Vörös megindul megnézni a tekercseket. Mostanság elég sokat hoznak, nagy részük persze a Levegővel kapcsolatos, ám akad olyan is köztük, mely pont, hogy a Tűzzel. Na, ez kell most a férfinek... A Hold gyengéd és érdekes varázslatai mellett most kell neki valami brutális pusztító is. Bár nem szereti a meleget, de az, hogy tudná kicsit idomítani a tüzet - jobban, mint most -, nagyon hasznos lehet. Így hát fel is karol párat, s leül valahova előre az egyik padba, majd bújni kezdi őket.*
A várost egy negyed óra alatt megjárja, s már tapodja is a templomkert lágy füvét, melyet már enyhén megkörnyékezett az ősz. A környéki fákon kisebb sárgás él már látszik, aminek a Vörös már csak azért is örül, mert egy őszi hajnalnál s alkonynál nincs is szebb. A nap most már alacsonyan jár, így kellemes félhomályban lép be a templom vaskos ajtaján. Odabent rögtön lehet érezni, hogy több fokkal hűvösebb van, bár a téli napokon valami mágiával felszokták melegíteni az épületet. Mégis kellemesebb úgy tanulni, ha nem koccannak össze a fogak a didergéstől.
Alig lép be, már az egyik ajtóban fel is fedezi Amos Theniort, aki kissé meggyötört arccal, ám ennek ellenére vidáman lép hozzá, s köszönti. A Vörös fegyvere ott pihen a kezében, amit a mágus rögtön át is nyújt neki, a férfi pedig oldalára csatolja azt.*
- Üdvözöllek újra itt! Sikerült megfejteni a jeleket, melyek a tekercsen voltak? Megmondom őszintén, sokat gondolkoztam rajta, s arra jöttem rá, hogy talán valami ősi gnóm írás lehet, de nem vagyok benne biztos. *pillant Mordachra kíváncsian*
- Pedig nem áll messze a valóságtól! Ám nem varázslat pihent azon a papíron, hanem egy szép üzenet egy halottól. *mondja sejtelmesen*
- Hallottól? Az meg hogy?
- Még régebben egy idős hölgy írt a férjének egy üzenetet, ami valahogy elveszett, azóta a hölgy is meghalt. Ez az üzenet volt rajta... A szigeten megtaláltam az öreg mágust, a férjét, akinek természetesen visszaadtam. Gondolhatod, mennyire örült neki! Cserébe pedig kaptam egy igazán érdekes varázslatot. Először azt hittem, hogy csalás az egész, de mikor megtanultam s kipróbáltam, rájöttem, hogy ez egyike azoknak a csodálatos kincseknek, mellyel megajándékozott minket a Sors.
- Ne csigázz, milyen varázslatról van szó? *kérdi kíváncsian*
- Ennek segítségével tudok az állatok nyelvén beszélni, s értem is őket. Bár nem egyszerű előidézni ezt az állapotot, ám ha sikerül, az élmény egyszerűen felülmúlhatatlan! *ámuldozik*
- Ezt a tekercset soha ne add ki a kezedből, mert...
- Tudom, tudom. *vág közbe* Egyáltalán nem célom, hogy olyan kezébe kerüljön, aki nem méltó hozzá, s visszaélne vele. Hiszen ez hatalom, amivel könnyen az emberiség fölé lehetne kerekedni. Szavakkal minden lehetséges, s ennek fejében még akár egy behemót hordát is össze lehetne rakni.
*Tudta jól Mordach már az elején, hogy ha Amos Thenior hall az ajándékáról, akkor ő is ugyanazon a véleményen lesz vele. Az ő szemében sem látja a kapzsi csillogást, akárcsak a pihenőben levő öreg máguséban sem. Egy ideig még beszélgetnek Mordach szigeti kalandjáról, majd elköszönnek egymástól, s a Vörös megindul megnézni a tekercseket. Mostanság elég sokat hoznak, nagy részük persze a Levegővel kapcsolatos, ám akad olyan is köztük, mely pont, hogy a Tűzzel. Na, ez kell most a férfinek... A Hold gyengéd és érdekes varázslatai mellett most kell neki valami brutális pusztító is. Bár nem szereti a meleget, de az, hogy tudná kicsit idomítani a tüzet - jobban, mint most -, nagyon hasznos lehet. Így hát fel is karol párat, s leül valahova előre az egyik padba, majd bújni kezdi őket.*
2427. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-09-29 14:02:46
Üzenet elküldve: 2014-09-29 14:02:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Végre elért a templomhoz. Reménnyel várja, hogy részt vehessen az áldásban, ami minden bizonnyal hamarosan elérkezik. Belép az ajtón és nem szokásos templomhajót pillant meg. Körbenézve rájön, hogy a hívők sem tipikus gyülekezetbe járó polgárok. A faltövébe húzódik és figyel: méricskéli a helyet, a járókelőket, minden apró mozgást igyekszik szemmel tartani. Egy beszélgetés halk nesze üti meg a fülét*:
- Te is mágiát jöttél tanulni emberbarátom? - *kérdezi egy idősebb elf a fiatalembert.*
~Na, ez egyre érdekesebb.~
*Suhan át a gondolat Korin Rosier elméjén. Sajnos a beszélgetés többi részét már nem hallja, mert tovább siet a furcsa páros. Fejcsóválva töpreng*:
~Most ez akkor templom, misével, vagy mi?~
*Elmélkedik magában. Egy ajtó mögött tűnik el az előbb kihallgatott páros. Ezt látva elhatározza, hogy utánuk ered és kideríti, amit kilehet.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.29 15:14:14, a következő indokkal:
Jelpótlás; múlt helyett jelen idő.
- Te is mágiát jöttél tanulni emberbarátom? - *kérdezi egy idősebb elf a fiatalembert.*
~Na, ez egyre érdekesebb.~
*Suhan át a gondolat Korin Rosier elméjén. Sajnos a beszélgetés többi részét már nem hallja, mert tovább siet a furcsa páros. Fejcsóválva töpreng*:
~Most ez akkor templom, misével, vagy mi?~
*Elmélkedik magában. Egy ajtó mögött tűnik el az előbb kihallgatott páros. Ezt látva elhatározza, hogy utánuk ered és kideríti, amit kilehet.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.29 15:14:14, a következő indokkal:
Jelpótlás; múlt helyett jelen idő.
2426. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-09-29 14:01:34
Üzenet elküldve: 2014-09-29 14:01:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Moer épp elfogyasztja az ételt amit a piacon vett, mire megérkezik a templomhoz. A kert felidézi benne az ájulását amit itt sikeresen megélt, és felidézi benne, hogy Maou milyen készségesen segített rajta. A homályos belső tér pedig csak még jobban feleleveníti benne az eseményeket. Köztük a dalnokot is aki lelépett az ő rosszullétekor. Ettől egyre inkább az az érzése támad, hogy jobb lenne, ha nem maradna a városban, bármennyire is szeretne. Inkább utazhatna délnek, hogy a kikötőben próbáljon találni magának mestert.~Ott biztos sok utazó megfordul, és könnyebb lehet találni valakit aki hajlandó tanítványául fogadni. Nem beszélve arról, hogy nem lesz ez a nyomasztó érzés mindenhol. Megszabadulok Maou kísértésétől, és képes leszek minden figyelmemmel a feladatra koncentrálni.~Tekintetét végigfuttatja, a helyiségen hátha van valami ami esetleg kibillentheti a döntéséből. De a magányossága csak arra sarkallja, hogy minél hamarabb továbbálljon Artheniorból, és meginduljon délnek a tenger irányába. Még egy utolsó pillantás majd irány a fogadó, hogy magához vegye a dolgait amiket otthagyott még reggel. Ez után visszatér még egyszer a hatalmas épülethez, de most csak monoton léptekkel elsétál mellette, hogy a temetőn keresztül vágva a folyóhoz érkezzen ahol megpróbálhat felkéreckedni egy hajóra ami leviszi őt az újdonsül úti céljához.*
2425. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-09-28 19:41:18
Üzenet elküldve: 2014-09-28 19:41:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A templomhoz érkezik, itt végre szusszanhat egy kicsit. Persze nem szándékozik sokáig maradni, minél hamarabb a szegénynegyedben akarja tudni magát. Rácsodálkozik a hatalmas mesterműre, nem csoda, hogy Arthenior ékességének tartják. Nekidől a hideg falnak, és szemléli a körülötte zajló világot. Szokásos elfoglaltságát végzi, az embereket figyeli, és próbál minél többet megtudni róluk. A külső sok mindent elárul, Gaya pedig rendkívül jó emberismerő. Előtte éppen egy kövér, jól öltözött uraság ballag, peckesen, majd tekintetét hősünkre szegezi. Kihívóan elmosolyodik, és a lány felé kacsint. Gaya viszonozza a mosolyt, majd az úr gyorsan távozik.*
~ Bizonyára a gazdagnegyedből való. Ruhájából, és testalkatából ítélve. Emellett nagy szoknyavadász, hiszen rám kacsintott. De van felesége, mert elszégyellte magát, és sietősen távozott.~
* Miközben ezen elmélkedik, rájön, hogy ideje tovább indulni.*
~ Bizonyára a gazdagnegyedből való. Ruhájából, és testalkatából ítélve. Emellett nagy szoknyavadász, hiszen rám kacsintott. De van felesége, mert elszégyellte magát, és sietősen távozott.~
* Miközben ezen elmélkedik, rájön, hogy ideje tovább indulni.*
2424. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-09-27 22:38:22
Üzenet elküldve: 2014-09-27 22:38:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál és Fibienne//
-Jó reggelt. *viszonozza Lazelit a szívélyes köszöntést. Ha a kislány engedi, finoman - hogy össze ne kócolja - megborzolja kicsit a gyerkőc haját.
Mikor Ziál halkan mondja, hogy nem volt könnyű az ébredés, kicsit összevonja a szemöldökét. Azt gyanítja, Fibienne talán valami rosszat álmodhatott, és el is határozza, alkalomadtán rákérdez, mi történt. Reméli, hogy minden rendben van. De mivel szemmel láthatólag Ziál most nem akar erről beszélni a kislány előtt, nem is firtatja a dolgot.*
-Remélem tetszettek. *vált is témát azonnal, amint előbukkannak a virágok a beszélgetésükben.*
-Tudod, hogy rengeteget kell dolgoznom. *mondja sóhajtva végül a nő kérdésére.*-Már nem a földekre járok, de Loan mindne időmet lefoglalja, amikor pedig végre szabad lennék, jön a lord, és tovább traktál. De tudod, hogy kedvelem őket. *mosolyodik el végül szélesen.*
-Erről jut eszembe, majd szeretnék veletek megbeszélni valamit ezzel kapcsolatban. De előbb menjünk ki akkor. Úgyis egész szépen süt a nap! *int fejével a kijárat felé, majd megigazítja oldalára függesztett kardját, és el is indul a mutatott irányba.*
-Jó reggelt. *viszonozza Lazelit a szívélyes köszöntést. Ha a kislány engedi, finoman - hogy össze ne kócolja - megborzolja kicsit a gyerkőc haját.
Mikor Ziál halkan mondja, hogy nem volt könnyű az ébredés, kicsit összevonja a szemöldökét. Azt gyanítja, Fibienne talán valami rosszat álmodhatott, és el is határozza, alkalomadtán rákérdez, mi történt. Reméli, hogy minden rendben van. De mivel szemmel láthatólag Ziál most nem akar erről beszélni a kislány előtt, nem is firtatja a dolgot.*
-Remélem tetszettek. *vált is témát azonnal, amint előbukkannak a virágok a beszélgetésükben.*
-Tudod, hogy rengeteget kell dolgoznom. *mondja sóhajtva végül a nő kérdésére.*-Már nem a földekre járok, de Loan mindne időmet lefoglalja, amikor pedig végre szabad lennék, jön a lord, és tovább traktál. De tudod, hogy kedvelem őket. *mosolyodik el végül szélesen.*
-Erről jut eszembe, majd szeretnék veletek megbeszélni valamit ezzel kapcsolatban. De előbb menjünk ki akkor. Úgyis egész szépen süt a nap! *int fejével a kijárat felé, majd megigazítja oldalára függesztett kardját, és el is indul a mutatott irányba.*
2423. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-09-27 22:24:31
Üzenet elküldve: 2014-09-27 22:24:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit és Fibienne//
-Lazelit? Jó reggelt!
*Tényleg megdöbben, mert mindig mikor ő jár a fejében nemsokára meg is jelenik. Lám kegyesek az Istennők csak most fohászkodott és már teljesítették is a kérését. A virágokat megtalálta minden reggel és minden reggel ugyanazt a gyengédséget érezte a szívében, ami először olyan idegen volt a számára, de most már kedves barátként üdvözli szívében amikor feltűnik, akárcsak a lovagot.*
-Némi reggeli után igen, ide jöttünk. Az az igazság... nem volt túl könnyű ébredésünk.
*Mondja lehalkítva a hangját, hogy lehetőség szerint Fibienne ne hallja meg. De szemével jelentőségteljesen pillant felé, hogy a lovag azért tudja nem volt minden rendben.*
-Köszönöm a virágokat. Megkaptuk őket.
~A szobámba új váza kellett, mert már nem férnek el, de azért hozz még, olyan jó kapni őket!~
-Hol voltál? Hiányoztál... Fibiennének... is. Ha gondolod kimehetünk innen, itt olyan fél homály van a templomkertben sokkal kellemesebb.
*Mondja most már kedvesen mosolyogva.*
-Lazelit? Jó reggelt!
*Tényleg megdöbben, mert mindig mikor ő jár a fejében nemsokára meg is jelenik. Lám kegyesek az Istennők csak most fohászkodott és már teljesítették is a kérését. A virágokat megtalálta minden reggel és minden reggel ugyanazt a gyengédséget érezte a szívében, ami először olyan idegen volt a számára, de most már kedves barátként üdvözli szívében amikor feltűnik, akárcsak a lovagot.*
-Némi reggeli után igen, ide jöttünk. Az az igazság... nem volt túl könnyű ébredésünk.
*Mondja lehalkítva a hangját, hogy lehetőség szerint Fibienne ne hallja meg. De szemével jelentőségteljesen pillant felé, hogy a lovag azért tudja nem volt minden rendben.*
-Köszönöm a virágokat. Megkaptuk őket.
~A szobámba új váza kellett, mert már nem férnek el, de azért hozz még, olyan jó kapni őket!~
-Hol voltál? Hiányoztál... Fibiennének... is. Ha gondolod kimehetünk innen, itt olyan fél homály van a templomkertben sokkal kellemesebb.
*Mondja most már kedvesen mosolyogva.*
2422. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-09-27 22:10:45
Üzenet elküldve: 2014-09-27 22:10:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál és Fibienne//
-Hahó!
*A lányok - lehetséges, hogy nagy - meglepetésükre Lazelit tűnik fel a templom ajtajában. Széles mosollyal arcán indul meg feléjük, és már messziről integet. Fibienne mint mindig, most is elbűvölően néz ki, Ziál pedig... egyszerűen gyönyörű. Ugrik is egyet a szíve a mellkasában, mint egy rakoncátlan kecskebéka.*
-Már mindenhol kerestelek titeket. *mondja, amikor végre odaér hozzájuk. Volt már egyszer a templomban, de mindig olyan nyugodtan érezte magát benne. Most is hasonló hatással volt rá az épület.*
-Láttalak titeket eljönni a fogadóból. Gyilkos napjaim voltak mostanában. De remélem megkaptátok a virágokat, amiket nektek küldtem minden reggel!
*Valóban küldött virágot. Néhány napja fogadta meg, hogy Ziált minden reggel virággal fogja köszönteni, hiszen megérdemli... de aztán jött Fibienne, és nem hagyhatta, hogy egy másik gyönyörű kis hölgy virág nélkül maradjon! Így lassan már egész csokrokat küldött a két lánynak.*
-Ide jöttetek rögtön?
-Hahó!
*A lányok - lehetséges, hogy nagy - meglepetésükre Lazelit tűnik fel a templom ajtajában. Széles mosollyal arcán indul meg feléjük, és már messziről integet. Fibienne mint mindig, most is elbűvölően néz ki, Ziál pedig... egyszerűen gyönyörű. Ugrik is egyet a szíve a mellkasában, mint egy rakoncátlan kecskebéka.*
-Már mindenhol kerestelek titeket. *mondja, amikor végre odaér hozzájuk. Volt már egyszer a templomban, de mindig olyan nyugodtan érezte magát benne. Most is hasonló hatással volt rá az épület.*
-Láttalak titeket eljönni a fogadóból. Gyilkos napjaim voltak mostanában. De remélem megkaptátok a virágokat, amiket nektek küldtem minden reggel!
*Valóban küldött virágot. Néhány napja fogadta meg, hogy Ziált minden reggel virággal fogja köszönteni, hiszen megérdemli... de aztán jött Fibienne, és nem hagyhatta, hogy egy másik gyönyörű kis hölgy virág nélkül maradjon! Így lassan már egész csokrokat küldött a két lánynak.*
-Ide jöttetek rögtön?
2421. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-09-27 21:14:06
Üzenet elküldve: 2014-09-27 21:14:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne//
*Meglepi Fibienne, hogyan gondolkodik a hitről. Néha nagyon meg tudja döbbenteni. Kicsi lány, de a gondolatai néha egy felnőtt eszén is túl tesznek. A mágiáról alkotott elképzelése is érdekes.*
-Tudod húgocskám azt hiszem tényleg csak egy hit van, de az az egy mindenki számára valami mást jelent.
*Mondja most már lehalkítva hangját, mert már bent járnak a templomban. Körül néz odabent, de korán reggel lévén nem lát túl sok mindenkit odabent. Itt ott lézeng csak valaki. Lassan odasétál a kőoltárhoz.*
-Megvárhatsz távolabb, ha szeretnél nem tart sokáig.
*Megáll az oltárnál és felemeli a karjait. Lassan belemerül gondolataiba és koncentrál, amíg meg nem találja a forrást önmagában, szinte érzi, hogy ezen a helyen fokozottan sikerül kapcsolatot teremtenie a világon túli erőkkel. Fibiennére gondol felidézi mind azt amit vele átélt és tudata védelemért esedezik a sors Istennőjéhez, hogy segítsen szembenézni neki a múlttal és kevesebb fájdalommal segítsen felidézni azt. Majd erőt kér, számára az elviseléséhez. Ezután még mélyebbre néz magában és az űrben a lelkében megtalálja hite szerint mindennek anyját az erő forrását.*
~esedezve kérlek, engedd, hogy együtt maradjunk. Lazelit, Fibienne és én. Ha áldozatot kérsz érte megadom, bármit megadok, amit ezért cserébe kérsz, esküszöm.~
*Többet nem is kér már csak ezt az egyet újra és újra, hogy ők hárman együtt maradhassanak, amíg csak lélegezni tud és létezni ebben a világban.
Mikor esengése végére ér, visszatér a jelenbe és szemét lassan kinyitja és leengedi a karjait. Előveszi a követ a táskájából és a kisméretű tőrt a csizmájából, majd megvágja ujját és a vért rácsepegteti, hogy jelezze, a szándéka komoly és áldozni is hajlandó, hogy kérése teljesüljön. Lehet, hogy az Istennők, majd nagy áldozatot fognak kérni, de jeleznie kell számukra, hogy hajlandó megadni bármit is kérnek, majd cserébe. Elhelyezi a követ az oltár szélénél, majd sóhajtva fordul Fibienne felé. Most már meg könnyebbültnek érzi magát. Bármi is jön ez után ő mindent megtett, hogy a felsőbb hatalom oltalmába vegye őket. Mosolyogva néz Fibiennére, miközben elállítja a vérzést az ujján megszívva egy kicsit.*
-Készen vagyunk. Most arra mehetünk, amerre csak szeretnéd. Válasz te úti célt!
*Arra gondol legyen ez most Fibienne napja menjenek oda, ahova csak akarja, most már minden bizonnyal rajta kívül álló erők is vigyázzák, majd lépteit.*
*Meglepi Fibienne, hogyan gondolkodik a hitről. Néha nagyon meg tudja döbbenteni. Kicsi lány, de a gondolatai néha egy felnőtt eszén is túl tesznek. A mágiáról alkotott elképzelése is érdekes.*
-Tudod húgocskám azt hiszem tényleg csak egy hit van, de az az egy mindenki számára valami mást jelent.
*Mondja most már lehalkítva hangját, mert már bent járnak a templomban. Körül néz odabent, de korán reggel lévén nem lát túl sok mindenkit odabent. Itt ott lézeng csak valaki. Lassan odasétál a kőoltárhoz.*
-Megvárhatsz távolabb, ha szeretnél nem tart sokáig.
*Megáll az oltárnál és felemeli a karjait. Lassan belemerül gondolataiba és koncentrál, amíg meg nem találja a forrást önmagában, szinte érzi, hogy ezen a helyen fokozottan sikerül kapcsolatot teremtenie a világon túli erőkkel. Fibiennére gondol felidézi mind azt amit vele átélt és tudata védelemért esedezik a sors Istennőjéhez, hogy segítsen szembenézni neki a múlttal és kevesebb fájdalommal segítsen felidézni azt. Majd erőt kér, számára az elviseléséhez. Ezután még mélyebbre néz magában és az űrben a lelkében megtalálja hite szerint mindennek anyját az erő forrását.*
~esedezve kérlek, engedd, hogy együtt maradjunk. Lazelit, Fibienne és én. Ha áldozatot kérsz érte megadom, bármit megadok, amit ezért cserébe kérsz, esküszöm.~
*Többet nem is kér már csak ezt az egyet újra és újra, hogy ők hárman együtt maradhassanak, amíg csak lélegezni tud és létezni ebben a világban.
Mikor esengése végére ér, visszatér a jelenbe és szemét lassan kinyitja és leengedi a karjait. Előveszi a követ a táskájából és a kisméretű tőrt a csizmájából, majd megvágja ujját és a vért rácsepegteti, hogy jelezze, a szándéka komoly és áldozni is hajlandó, hogy kérése teljesüljön. Lehet, hogy az Istennők, majd nagy áldozatot fognak kérni, de jeleznie kell számukra, hogy hajlandó megadni bármit is kérnek, majd cserébe. Elhelyezi a követ az oltár szélénél, majd sóhajtva fordul Fibienne felé. Most már meg könnyebbültnek érzi magát. Bármi is jön ez után ő mindent megtett, hogy a felsőbb hatalom oltalmába vegye őket. Mosolyogva néz Fibiennére, miközben elállítja a vérzést az ujján megszívva egy kicsit.*
-Készen vagyunk. Most arra mehetünk, amerre csak szeretnéd. Válasz te úti célt!
*Arra gondol legyen ez most Fibienne napja menjenek oda, ahova csak akarja, most már minden bizonnyal rajta kívül álló erők is vigyázzák, majd lépteit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122