- Csak tanítás kérdése, és ő lesz a legjobb vakvezető kutya a világon. *Válaszol a kissé gúnyos megjegyzésre Assiria, miközben halad a Templom felé. Szerencsére, most Esy nem felejt el ugatni egyet-kettőt, mire a lánynak egyből eszébe jut, hogy a Templomhoz lépcsők vezetnek föl, így megússza az újabb esést.*
- Nincs mitől tartania, jó uram, kezeskedem érte, hogy nem fog bántódása esni. *Mosolyog Assi.* De ha végképp el szeretne menni, nem állhatok az útjába. Ön pedig, ha kipihente magát, csatlakozzon hozzánk, kérem. *Mond búcsút Elgrustól.*
- Jöjjön csak, jöjjön. * Biztatja Neydrat, aki úgy döntött vele tart.*
- Tudja, nekem mindig is ez volt az álmom. Mármint nem az, hogy egy kutyával és kegyeddel legyek egy templomban *Jegyzi meg mosollyal az ajkain*, hanem az, hogy mágiát tanuljak. Csak ugye, lány is vagyok, meg vak is, így elég nehézkes volt a szüleimet meggyőzni. *Csacsog vidáman a lány míg a szobájához nem érnek. Azután kinyitja az ajtót, és bemennek, persze legelsőnek Esy fut be az Assira tudta nélkül kialakított kis vackába.*
- Ha érdekli a varázslás válasszon egy könyvet. Ha hidegen hagyja, csak mondja meg bátran, és hozunk valami frissítőt. Jaj, de neveletlen vagyok! *Kiállt föl hirtelen úgy, hogy még Esy is meglepődik egy kicsit.* Meg sem kérdeztem, meg szeretné nézni a Templomot? Mármint belülről. Bizonyosan nagy szép, bár ugye én ezt nem tudhatom, valószínűleg ezért is felejtettem el megkérdezni Önt, Neydra. *Hadarja el egyvégtében, már-már úgy tűnhet, hogy levegőt sem vesz mondanivalója közben.*