Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-26 21:41:51
Üzenet elküldve: 2012-09-26 21:41:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
*Érdeklődve lép be eme szent hely ajtaján. Soha nem nyűgözték le a templomok azonban ez a hely kivételt élvez. Valami megmagyarázhatatlan erő arra sarkalja, hogy belülről is szemügyre vegye. Látszik a falakon, hogy elég régiek és csodákat tudnának mesélni. Számára az egyetlen fontos, hogy jó éles legyen a kardja az imádságért és a varázslatokért nem nagyon van oda. Elgondolása szerint egy finom acél hasznosabb bármilyen mágikus hokusz-pokusznál. Meglehet azonban, hogy téved hisz nem minden olyan egyszerű mint ahogyan azt egyesek hiszik.*
A hozzászólás írója (Undirra Assim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.26 21:54:37
A hozzászólás írója (Undirra Assim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.26 21:54:37
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-24 00:17:02
Üzenet elküldve: 2012-09-24 00:17:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Pár lépcsőfok, egy szinte jelentéktelen küszöb, s jótékony, szívének oly kedves félhomály fogadja. Szinte már vigyorra húzódnak a vékony ajkak, hisz itt érzi csak igazán elemében magát. A kellemes, jól ismert sötétben, mire a felszíniek úgy panaszkodnak. S mit azzal a pár gyertyával elűzni kívánnak. Csuklyáját hátra hajtja, így előtűnik a fiatal arc, melyen most először valami örömféle jelenik meg. Noha mindez csakis és kizárólag a sötét miatt van. Elindulva a templom belseje felé érdeklődve áll meg néha egy-egy szobornál, bíráló tekintetét vetve a kőemelvényre állított faragványokra. Van, mi elnyeri tetszését, s van mire csak fintorog, kontár munkának tartva. Noha nem mintha ő jobbat tudna csinálni, de akkor is. Egyre beljebb érve végül megpillantja az oltárt, aminél szintén elidőzik néhány másodpercet, de mivel hogy nem jön rá semmi érdemlegesre, körbe pillant, míg észre nem veszi a két ajtót. Némi gondolkodás után eszébe jut, mit is mondott apja, melyiket kell választani. Gondolkodás nélkül veti hát be magát a könyvtárba, valószínűleg hosszú órákra.*
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-23 23:05:09
Üzenet elküldve: 2012-09-23 23:05:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
*Miután rendbeszedte magát, első útja a templomba visz. Itt újra nekiáll majd bújni a tekercseket és tanulni az emberi mágiát. Mint az kiderült már párszor, ez egy igen hasznos dolog. Belép a hatalmas épületbe, s egy hűvös szellő meglobogtatja kissé a haját, egy pillanatra libabőrös lesz. Ezután újra elindul fölfelé a lépcsőkön, sorra véve a fokokat. Egy félreeső kis kamrába tér be, ahol fel vannak halmozva az ősi tekercsek, melyek a tudás végtelen tárházát rejtik magukban. Nekiveselkedik, elkezdi tanulmányozni az egyiket, s szép lassan belemerül a dologba, órákon keresztül szemei ide-oda cikáznak a pergamenen. Ajkai akaratlanul is az olvasott szöveget formálják.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-23 15:31:28
Üzenet elküldve: 2012-09-23 15:31:28
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása -Arda Shien Nyr Mila Hiral, Darthon Valykr (NJK) és Akki Kamihira figyelmébe//
- Csshh....
*Inti le Aheia a veszély elmúltának feltételezésétől túlzott nyugalmat magára öltő Akki Kamihirát.*
- Mila...
*Folytatná, de ekkor az elfhez közeli homályból mozdul valami.*
- Neee!
*Sikoltja kétségbeesetten, mert ismét útjára indulnak a sötétségben otthonosan mozgó árnyékok. Akki nagyot és lehet, hogy végzeteset tévedett amikor a három árnyékrém megjelenését saját fegyvere hatásának vélte, s nem Deraion mágus megidézte démonoknak. A harc még egyáltalán nem ért véget, sőt úgy kell most küzdeni ahogy eddig még soha. A sikoltás jól hallhatóan árad szét a teremben, senki füle nem térhet ki előle.
Az elf mögött kirajzolódó árnyékkarmok gazdája a hátát célozza meg, hogy beléje markolva az éjsötét árnyékba rántsa magával. Minden gyertya és lámpás kihuny egy röpke sorspillanat alatt. Csak az oltár ragyogása óv a teljes fénytelenség eljövetelétől.
Mila és az Alrishul Úrnő közelében is mozgolódni kezd az árnyak alakokká formálódó serege, a harc elkerülhetetlennek látszik.*
*Arda számára hamar havas fátyollá válik a maga mögött hagyott templom bejárata. Siet ahogy tud a nyomokat jól kivehetően rajzolja ki a frissen lehullott hó. A Templomkert hátsó bejáratához vezetnek. A menekülő idegent nem tudja egyből utolérni, de az sem valószínű, hogy az üldözött észlelte volna üldözőjét. A hó és az élénkülő szél egyszerre gátolja és segíti is a 'vadászatra' indult vándordalnokot. Darthon persze a nyomában lohol a kezébe nyomott hangszerrel együtt. "Hogy is gondolhatta, hogy ezt egyedül hagyom neki?" Gondolja magában aggódóan és felháborodottan. Hamarosan a temető hólepel alatti sírhelyeket sejtető buckái között igyekeznek.*
//Sorrend mindegy, NJK statusz pedig a szokásos módon felülírható - Arda, Dart Temető helyszínváltás//
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.23 16:20:50
- Csshh....
*Inti le Aheia a veszély elmúltának feltételezésétől túlzott nyugalmat magára öltő Akki Kamihirát.*
- Mila...
*Folytatná, de ekkor az elfhez közeli homályból mozdul valami.*
- Neee!
*Sikoltja kétségbeesetten, mert ismét útjára indulnak a sötétségben otthonosan mozgó árnyékok. Akki nagyot és lehet, hogy végzeteset tévedett amikor a három árnyékrém megjelenését saját fegyvere hatásának vélte, s nem Deraion mágus megidézte démonoknak. A harc még egyáltalán nem ért véget, sőt úgy kell most küzdeni ahogy eddig még soha. A sikoltás jól hallhatóan árad szét a teremben, senki füle nem térhet ki előle.
Az elf mögött kirajzolódó árnyékkarmok gazdája a hátát célozza meg, hogy beléje markolva az éjsötét árnyékba rántsa magával. Minden gyertya és lámpás kihuny egy röpke sorspillanat alatt. Csak az oltár ragyogása óv a teljes fénytelenség eljövetelétől.
Mila és az Alrishul Úrnő közelében is mozgolódni kezd az árnyak alakokká formálódó serege, a harc elkerülhetetlennek látszik.*
*Arda számára hamar havas fátyollá válik a maga mögött hagyott templom bejárata. Siet ahogy tud a nyomokat jól kivehetően rajzolja ki a frissen lehullott hó. A Templomkert hátsó bejáratához vezetnek. A menekülő idegent nem tudja egyből utolérni, de az sem valószínű, hogy az üldözött észlelte volna üldözőjét. A hó és az élénkülő szél egyszerre gátolja és segíti is a 'vadászatra' indult vándordalnokot. Darthon persze a nyomában lohol a kezébe nyomott hangszerrel együtt. "Hogy is gondolhatta, hogy ezt egyedül hagyom neki?" Gondolja magában aggódóan és felháborodottan. Hamarosan a temető hólepel alatti sírhelyeket sejtető buckái között igyekeznek.*
//Sorrend mindegy, NJK statusz pedig a szokásos módon felülírható - Arda, Dart Temető helyszínváltás//
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.23 16:20:50
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-23 14:00:04
Üzenet elküldve: 2012-09-23 14:00:04
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Tevon betér a templomba. A Templomkert nem elég számára, itt is szépen végiggyönyörködik mindent. Az oltárt, a szobrokat, a freskókat, a bútorokat, mindent. Nagyon érdekli a hely. "Milyen csodálatos ez a templom" gondolja magában. Aztán a festett szobornak nézett papot is sikerül megcsodálnia. Eléggé meglepi, hogy él. Elkezdenek beszélgetni. Hosszas párbeszéd után eltűnnek egy ajtó mögött, mely tekercsek egész sorát rejti...*
A hozzászólás írója (Tevon Elano) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.23 14:00:25
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.09.23 15:47:10, a következő indokkal:
Múltidő javítása
A hozzászólás írója (Tevon Elano) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.23 14:00:25
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.09.23 15:47:10, a következő indokkal:
Múltidő javítása
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-22 20:32:45
Üzenet elküldve: 2012-09-22 20:32:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
* Egyik céljának állomását elérte. Belép az épületbe. Szereti előbb megfigyelni a helyet, mielőtt bármi módon kapcsolódna hozzá. Szemei fel-felvillannak, s különös vízió jelenik meg lélektükrei előtt. Apró kékes parányokat kezd látni, melyek lassacskán erekké formálódnak. Az erek pedig kígyózó mozgásukkal egy irány felé mutatnak. A nagy kő oltár irányába. Az amúgy is félhomályos beltérben most még sötétebb van, hiszen este van. A gyertyák sejtelmes fénye könnyed táncot jár a prém szálain, ahogy Louis arra felé halad. Hirtelen megtorpan. Ez az erő... más.*
"... ez... hihetetlen..."
* Teljesen megbabonázza az oltárból kisugárzó mágikus hullámáradat. Gyönyörű, kék színű Nap-polip képét látja most maga előtt. Mintha egy mindent tudó lény részesítené abban a megtiszteltetésben, hogy megjelenik lelki szemei előtt. Akaratlanul is féltérdre ereszkedik. Meditálni kezd...*
A hozzászólás írója (Louis L Archel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.22 20:44:13
"... ez... hihetetlen..."
* Teljesen megbabonázza az oltárból kisugárzó mágikus hullámáradat. Gyönyörű, kék színű Nap-polip képét látja most maga előtt. Mintha egy mindent tudó lény részesítené abban a megtiszteltetésben, hogy megjelenik lelki szemei előtt. Akaratlanul is féltérdre ereszkedik. Meditálni kezd...*
A hozzászólás írója (Louis L Archel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.22 20:44:13
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-18 20:56:03
Üzenet elküldve: 2012-09-18 20:56:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása//
*Darthon öleli át és igencsak komoly szavakkal utasítja maga mellé. A sötétben osonnak az oszlopok mögött, tán kifelé. Arda semmit sem ért. Tekintete azonban nem nyughat és a központi eseményeket is szemmel tartja, amennyire csak tudja. Érzi, pontosan érzi, hogy ő most egy kolonc. Valamibe belecseppent, ami nem az ő ügye, nem az ő világa. Ám fogadalmat tett Akkinak és a szíve Darthonhoz húzza. Valamennyit felfog a történtekből. Valaki a földön haldoklik. Támadás védekezés, vagyis harc dúl ott. Segíteni nem tud, hiszen nem érti az összefüggéseket. Egyetlen dolgot fog fel. Valaki menekül. Aki innen menekül az nem barát, hiszen a harc eldőlni látszik. A templom ajtó kivágódik és látható alak nem, de a súlyát eláruló nyomok jelzik a jelenlétét.
Nem is igazán gondolkodik. Lantját Darthon karjai közé nyomja.*
- Vigyázz rá kérlek! *hadarja indulattól telítve. Még mindig a felemelhetetlen, kinyithatatlan, tán gonosz könyv hatása alatt van. Nem gondolkodik. Azonban egy valami bevillan elméjébe. Zion nem repült el, vagyis lehet még a kertben van és aki most odakint rohan, minden csak nem jószándékú. Egyetlen mozdulattal dobja hátra a köpenyét, a földre csúszva hagyja a ruhadarabot és a vélhetően megilletődött szerelme mellett elrohanva, kiugrik a kivágódott kapun. Az idegen után veti magát, a képződő nyomok után rohan, szabadon könnyedén. Szinte nem is érzékeli a hideget. Ha elég közel tud kerülni, akkor vetődik, karjait kitárva gyűrné maga alá a semminek látszó, mégis anyagiassá tehető alakot. Nincs mása csak a tíz körme, az elszántsága és az övébe tűzött női tőr, amit kétséges hogy előkapna e, hiszen az idegen csak menekül, ártó szándékáról nemigazán van meggyőzve.*
*Darthon öleli át és igencsak komoly szavakkal utasítja maga mellé. A sötétben osonnak az oszlopok mögött, tán kifelé. Arda semmit sem ért. Tekintete azonban nem nyughat és a központi eseményeket is szemmel tartja, amennyire csak tudja. Érzi, pontosan érzi, hogy ő most egy kolonc. Valamibe belecseppent, ami nem az ő ügye, nem az ő világa. Ám fogadalmat tett Akkinak és a szíve Darthonhoz húzza. Valamennyit felfog a történtekből. Valaki a földön haldoklik. Támadás védekezés, vagyis harc dúl ott. Segíteni nem tud, hiszen nem érti az összefüggéseket. Egyetlen dolgot fog fel. Valaki menekül. Aki innen menekül az nem barát, hiszen a harc eldőlni látszik. A templom ajtó kivágódik és látható alak nem, de a súlyát eláruló nyomok jelzik a jelenlétét.
Nem is igazán gondolkodik. Lantját Darthon karjai közé nyomja.*
- Vigyázz rá kérlek! *hadarja indulattól telítve. Még mindig a felemelhetetlen, kinyithatatlan, tán gonosz könyv hatása alatt van. Nem gondolkodik. Azonban egy valami bevillan elméjébe. Zion nem repült el, vagyis lehet még a kertben van és aki most odakint rohan, minden csak nem jószándékú. Egyetlen mozdulattal dobja hátra a köpenyét, a földre csúszva hagyja a ruhadarabot és a vélhetően megilletődött szerelme mellett elrohanva, kiugrik a kivágódott kapun. Az idegen után veti magát, a képződő nyomok után rohan, szabadon könnyedén. Szinte nem is érzékeli a hideget. Ha elég közel tud kerülni, akkor vetődik, karjait kitárva gyűrné maga alá a semminek látszó, mégis anyagiassá tehető alakot. Nincs mása csak a tíz körme, az elszántsága és az övébe tűzött női tőr, amit kétséges hogy előkapna e, hiszen az idegen csak menekül, ártó szándékáról nemigazán van meggyőzve.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-18 18:41:45
Üzenet elküldve: 2012-09-18 18:41:45
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
//A csaló//
/Andreasel D Morra/
*A lidércek mélyeket hörögve rontanak a már semmi emberhez hasonló vonást nem tulajdonító mágusnak. A szellem alakok ködként oszlanak szét, ahogy Andreasel-hez érnek, csak halk suttogást hagyva maguk mögött. A mágus irdatlan sebességgel halad a Pirtianes-i felé, aki elkerekedett szemmel tekint rá. Néma szavak szökkennek fel szájából, ahogy elkeseredett arca egyre torzabbá válik. Szörnyű látni, hogy az egykor oly összeszedett varázsló most földhöz ragadt lábbal készül a halálra. Andreasel, vagy legalábbis, az a dolog, ami egykor Andreasel volt, lecsapni készül. Egy pillanat csak, hogy szörnyű állkapcsa összeroppanjon, és végezzen... a füstös jelenséggel ami a csuhásból maradt. A füstfelhő hirtelen eloszlik, majd nem messze újra megjelenik a csuhás, rettentően lihegve.* Mi vagy te?!* Ordítja keservesen. Kezét kitárja, mire újabb lidércek jelennek meg. Ezek már jóval nagyobbak, mint előző hitvány társaik. Fejük helyén betört koponyák díszelegnek, kezeik pedig hosszú karmokban. Andreasel nyolcat számol belőlük, de ki tudja hány lehet még a homályba rejtőzve. Nem valószínű, hogy ezek a rémálmok jobban fel tudnák tartani a szörnyet, mint elődjeik. A Pirtianes-o időt akar nyerni.* Tépjétek szét! Gyorsan!* Parancsolja idegesen a mágus, mire a rémek rögtön meg is indulnak.*
/Elwyrien Everhate/
*A kőlapon fekvő mágus teljesen emberi és sebezhető képet tükröz az általában erős és kitartó Andreasel-nek. Az egyetlen dolog, ami emlékezteti a jelenlévőket a varázsló egykori hatalmára, az a mellkasán lüktető, olykor fel-felvillanó kenőcs. A gyógyítók füstölőket gyújtanak, gyertyákkal és kövekkel rakják körbe az asztalt, mielőtt elkezdi a rituálét. Páran halk imákat morzsolnak. Suttogás visszhangja járja körbe a termet, ám valami más is jelen van. Valami sötét, valami más világról szökött erő kezdi belengni a haldokló mágus auráját. Elwyrien-t átjárja a hidegség, ahogy az egyre erősödő erő elér hozzá. Hirtelen szél kel a teremben, minden felállított gyertyát feldöntve. A gyógyítók egy pillanatra szétlibbennek, majd sürögve-forogva újra összeállnak, tovább ismételve a mantrát. Valami nincs rendben. A mágusok túl elfoglaltak, ám Elwyrien-nek feltűnik, hogy a terem padlóján halkan, sötéten, mérgezetten emelkedik fel egy homályos, fekete füstalak. Ő is az árnyékból figyel, ahogy a drow is. Ki tudja, milyen szörnyű démont vonzott ide a mágus elszökőben lévő hatalma. Az árny kísértetiesen oldalra fordítja a fejét, majd Elwírien-re néz. Szeme helyett tátongó üreg bámul csak a drow-ra. Éhezik. Szörnyen éhezik.*
/Andreasel D Morra/
*A lidércek mélyeket hörögve rontanak a már semmi emberhez hasonló vonást nem tulajdonító mágusnak. A szellem alakok ködként oszlanak szét, ahogy Andreasel-hez érnek, csak halk suttogást hagyva maguk mögött. A mágus irdatlan sebességgel halad a Pirtianes-i felé, aki elkerekedett szemmel tekint rá. Néma szavak szökkennek fel szájából, ahogy elkeseredett arca egyre torzabbá válik. Szörnyű látni, hogy az egykor oly összeszedett varázsló most földhöz ragadt lábbal készül a halálra. Andreasel, vagy legalábbis, az a dolog, ami egykor Andreasel volt, lecsapni készül. Egy pillanat csak, hogy szörnyű állkapcsa összeroppanjon, és végezzen... a füstös jelenséggel ami a csuhásból maradt. A füstfelhő hirtelen eloszlik, majd nem messze újra megjelenik a csuhás, rettentően lihegve.* Mi vagy te?!* Ordítja keservesen. Kezét kitárja, mire újabb lidércek jelennek meg. Ezek már jóval nagyobbak, mint előző hitvány társaik. Fejük helyén betört koponyák díszelegnek, kezeik pedig hosszú karmokban. Andreasel nyolcat számol belőlük, de ki tudja hány lehet még a homályba rejtőzve. Nem valószínű, hogy ezek a rémálmok jobban fel tudnák tartani a szörnyet, mint elődjeik. A Pirtianes-o időt akar nyerni.* Tépjétek szét! Gyorsan!* Parancsolja idegesen a mágus, mire a rémek rögtön meg is indulnak.*
/Elwyrien Everhate/
*A kőlapon fekvő mágus teljesen emberi és sebezhető képet tükröz az általában erős és kitartó Andreasel-nek. Az egyetlen dolog, ami emlékezteti a jelenlévőket a varázsló egykori hatalmára, az a mellkasán lüktető, olykor fel-felvillanó kenőcs. A gyógyítók füstölőket gyújtanak, gyertyákkal és kövekkel rakják körbe az asztalt, mielőtt elkezdi a rituálét. Páran halk imákat morzsolnak. Suttogás visszhangja járja körbe a termet, ám valami más is jelen van. Valami sötét, valami más világról szökött erő kezdi belengni a haldokló mágus auráját. Elwyrien-t átjárja a hidegség, ahogy az egyre erősödő erő elér hozzá. Hirtelen szél kel a teremben, minden felállított gyertyát feldöntve. A gyógyítók egy pillanatra szétlibbennek, majd sürögve-forogva újra összeállnak, tovább ismételve a mantrát. Valami nincs rendben. A mágusok túl elfoglaltak, ám Elwyrien-nek feltűnik, hogy a terem padlóján halkan, sötéten, mérgezetten emelkedik fel egy homályos, fekete füstalak. Ő is az árnyékból figyel, ahogy a drow is. Ki tudja, milyen szörnyű démont vonzott ide a mágus elszökőben lévő hatalma. Az árny kísértetiesen oldalra fordítja a fejét, majd Elwírien-re néz. Szeme helyett tátongó üreg bámul csak a drow-ra. Éhezik. Szörnyen éhezik.*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-18 13:11:56
Üzenet elküldve: 2012-09-18 13:11:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása//
* Kamihira dühösen, de átgondoltan lövi nyílvesszőit a férfi felé miközben tekintete egy pillanatra sem kalandozik el a célpontról és a körülötte lévő környezetről. Az első vesszők villanás és csikorgás következtében szűnnek meg létezni azonban az utolsó pontosan elengedett lövedék célba talál. Az íj több lövést nem képes leadni, mintha elpattant volna a nem létező ideg a felső és alsó kar között. Az elf arcára döbbenet kúszik s egy pillanatra megtorpan mind az íj viselkedése mind az előtte a semmiből megjelenő kopasz férfi hatására. Mint égi szikra úgy hasít át az elfen a felismerés, hogy ezen alak hárította a támadásokat s ő állta útját az utolsó vesszőnek. A férfi fájdalmas üvöltések közepette mely arcára is kiül, fél térde rogy. Az elf tekintete visszatér az előző, gyilkos vonásokhoz. Deraion érzékelve hátrányát egy varázslat segítségével füst alakot vesz fel s hűvös szél támad. az elf tekintete követi a gomolygó felleget míg tudja s erősebben megmarkolja a használhatatlanná vált íját. A templom ajtaja hírtelen kicsapódik s az elf szeme sarkából oda pillan majd az előtte térdelő férfire tekint aki éppen a halállal járja el a fájdalom táncát. Közelebb lép, arca egy szemernyi együttérzést vagy szánalmat nem mutat. Szíve meg sem rebben a halálhörgés hallatán. Tekintete mintha az mondaná ' Azt kaptad ami járt! Remélem megérte.'. A vesszőhöz nyúl ami a kopasz férfinek a has tájékába fúródott, hogy letörölje róla a vért és avval próbálja célba venni a füst alakját felvett Deraiont helyén fellehető maradványt ami kezd több felé válni. Gyorsan mozog, egy cseppnyi időt sem tölt felesleges gondolatokra vagy sajnálkozásra, hogy evvel ne hagyjon időt a reagálásra. Azonban ahogy megfogja a vesszőt az fekete porrá omlik míg a seb megmarad. Arca most azonban rezzenéstelen s megpróbál íját cselekvésre bírni s célba venni annyi füst képződményt amennyit csak tud. ha sikerül egyiket is eltalálni s a találatnak köszönhetően keletkezik valami azt figyelemmel kiéri majd ismételten a földön heverőre veti pillantását. Ismerős látvány kerül szemei elé ahogy sötét árnyak kebelezik be a kopasz férfit. Hátborzongató érzés környékezi, de tekintetét nem veszi le róla még akkor sem mikor már csak férfi csontváza marad lecsupaszítva. " Ez lenne az íj utóhatása vagy amit láttam puszta illúzió? " mereng magában a csontváz felett. A hely ismét csendbe burkolózik a gyertya fények adnak kis világosságot a sötét teremben. Egy kis ideig még a csontváz felett álldogál majd szemeit a párosra szegezi akik nem messze tőle állnak. " Látszólag egyiküknek sem esett baja. A nő szemei elszántak talán jobb testőrt nem is kívánhatna magának, még is távolság tartást vélek felfedezni bennük, ami teljesen érthető. " jegyzi meg magában miközben természete ismételten nyugodttá válik mikor meglátja, hogy senkinek sem esett baja. Arca s szemei is követik ezen nyugodtságot s felveszik eredeti jellegüket. Csuklyáját vissza húzza a fejére, evvel elrejtve arcát a többiek elől remélve, hogy segít a megnyugvásban miközben lassú s baráti léptekkel indul el a Mila és Aheia felé. *
- Egyenlőre nincs szükség több harcra s vérontásra, kérlek ne tekints rám ilyen ellenséges szemekkel. Nem sérültetek meg? * hangja baráti, határozott s némi aggodalom kúszik belé. Léptei tovább haladnak, ha a nő nem mutatja ki nem tetszését. Amint karnyúzásnyira kerül hozzájuk kezet nyújt, hogy felsegítse őket a földről, ha ott vannak. tekintetében aggodalmat lehet felfedezni. Ha minden rendben van velük nagyobb levegőt vesz.*
- Aheia, ha nincs ellendre szeretnék veled beszélni lehetőleg négyszemközt. * Mondja tisztelet teli hangon, de némi aggodalommal fűszerezve. Ha a fiatal Alrishul belegyezik beljebb arrébb invitálja s mikor elég messze kerültek Milától felteszi kérdését.*
- Tudom, sok minden történt az elmúlt percekben, de szeretném ha elmondanád mit gondolsz a Harmadikról Szerviliáról és azt is, hogy miért nem vagy a kastélyodban. Mi késztetett rá, hogy ily zord időben kint lófrálj? * Suttogja, hangja továbbra is tiszteletet sugároz s felelhető benne a leteremtés és némi aggodalom is. Mind beszéd közben és mikor befejezi is, érzékszerveivel feszülten figyel a környezetére. Az iménti események hatására jóval óvatosabb. *
* Kamihira dühösen, de átgondoltan lövi nyílvesszőit a férfi felé miközben tekintete egy pillanatra sem kalandozik el a célpontról és a körülötte lévő környezetről. Az első vesszők villanás és csikorgás következtében szűnnek meg létezni azonban az utolsó pontosan elengedett lövedék célba talál. Az íj több lövést nem képes leadni, mintha elpattant volna a nem létező ideg a felső és alsó kar között. Az elf arcára döbbenet kúszik s egy pillanatra megtorpan mind az íj viselkedése mind az előtte a semmiből megjelenő kopasz férfi hatására. Mint égi szikra úgy hasít át az elfen a felismerés, hogy ezen alak hárította a támadásokat s ő állta útját az utolsó vesszőnek. A férfi fájdalmas üvöltések közepette mely arcára is kiül, fél térde rogy. Az elf tekintete visszatér az előző, gyilkos vonásokhoz. Deraion érzékelve hátrányát egy varázslat segítségével füst alakot vesz fel s hűvös szél támad. az elf tekintete követi a gomolygó felleget míg tudja s erősebben megmarkolja a használhatatlanná vált íját. A templom ajtaja hírtelen kicsapódik s az elf szeme sarkából oda pillan majd az előtte térdelő férfire tekint aki éppen a halállal járja el a fájdalom táncát. Közelebb lép, arca egy szemernyi együttérzést vagy szánalmat nem mutat. Szíve meg sem rebben a halálhörgés hallatán. Tekintete mintha az mondaná ' Azt kaptad ami járt! Remélem megérte.'. A vesszőhöz nyúl ami a kopasz férfinek a has tájékába fúródott, hogy letörölje róla a vért és avval próbálja célba venni a füst alakját felvett Deraiont helyén fellehető maradványt ami kezd több felé válni. Gyorsan mozog, egy cseppnyi időt sem tölt felesleges gondolatokra vagy sajnálkozásra, hogy evvel ne hagyjon időt a reagálásra. Azonban ahogy megfogja a vesszőt az fekete porrá omlik míg a seb megmarad. Arca most azonban rezzenéstelen s megpróbál íját cselekvésre bírni s célba venni annyi füst képződményt amennyit csak tud. ha sikerül egyiket is eltalálni s a találatnak köszönhetően keletkezik valami azt figyelemmel kiéri majd ismételten a földön heverőre veti pillantását. Ismerős látvány kerül szemei elé ahogy sötét árnyak kebelezik be a kopasz férfit. Hátborzongató érzés környékezi, de tekintetét nem veszi le róla még akkor sem mikor már csak férfi csontváza marad lecsupaszítva. " Ez lenne az íj utóhatása vagy amit láttam puszta illúzió? " mereng magában a csontváz felett. A hely ismét csendbe burkolózik a gyertya fények adnak kis világosságot a sötét teremben. Egy kis ideig még a csontváz felett álldogál majd szemeit a párosra szegezi akik nem messze tőle állnak. " Látszólag egyiküknek sem esett baja. A nő szemei elszántak talán jobb testőrt nem is kívánhatna magának, még is távolság tartást vélek felfedezni bennük, ami teljesen érthető. " jegyzi meg magában miközben természete ismételten nyugodttá válik mikor meglátja, hogy senkinek sem esett baja. Arca s szemei is követik ezen nyugodtságot s felveszik eredeti jellegüket. Csuklyáját vissza húzza a fejére, evvel elrejtve arcát a többiek elől remélve, hogy segít a megnyugvásban miközben lassú s baráti léptekkel indul el a Mila és Aheia felé. *
- Egyenlőre nincs szükség több harcra s vérontásra, kérlek ne tekints rám ilyen ellenséges szemekkel. Nem sérültetek meg? * hangja baráti, határozott s némi aggodalom kúszik belé. Léptei tovább haladnak, ha a nő nem mutatja ki nem tetszését. Amint karnyúzásnyira kerül hozzájuk kezet nyújt, hogy felsegítse őket a földről, ha ott vannak. tekintetében aggodalmat lehet felfedezni. Ha minden rendben van velük nagyobb levegőt vesz.*
- Aheia, ha nincs ellendre szeretnék veled beszélni lehetőleg négyszemközt. * Mondja tisztelet teli hangon, de némi aggodalommal fűszerezve. Ha a fiatal Alrishul belegyezik beljebb arrébb invitálja s mikor elég messze kerültek Milától felteszi kérdését.*
- Tudom, sok minden történt az elmúlt percekben, de szeretném ha elmondanád mit gondolsz a Harmadikról Szerviliáról és azt is, hogy miért nem vagy a kastélyodban. Mi késztetett rá, hogy ily zord időben kint lófrálj? * Suttogja, hangja továbbra is tiszteletet sugároz s felelhető benne a leteremtés és némi aggodalom is. Mind beszéd közben és mikor befejezi is, érzékszerveivel feszülten figyel a környezetére. Az iménti események hatására jóval óvatosabb. *
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-17 20:04:45
Üzenet elküldve: 2012-09-17 20:04:45
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása//
*A különleges derengés veszi őket körül. Mila megfeszült izmai elernyednek, szinte megszűnik számukra a külvilág.
A fél-törpe agyának rejtett zugaiból törnek fel újra meg újra a rég eltemetett, vagy éppen elfeledett emlékfoszlányok. Öröm és bánat egymás után, olykor egyszerre tölti meg szívét, melyet a kegyetlen idő jégbörtönbe zárt.
Csupán néhány, feledhetetlen perc az, ami megadatik a kék szeműnek, hogy saját múltjára visszatekintsen, utána már mintha egy másik elmébe vándorolna át.
Némán, lélegzetvisszafojtva figyeli a szeme előtt játszódó eseményeket. "Szervília, mit rejtegetsz még?"
Egy hang rántja vissza a fegyverforgatót a valóságba. Nincs ideje feleszmélni, rögtön célkeresztbe kerül a kiáltás tulajdonosa által. Összeszorított fogakkal várja végzetét, mely csodák csodájára nem érkezik.*
- Bolond leány! *Suttogja kétségbeeséssel a hangjában, mikor tudatosul benne a tény, hogy Aheia elé ugrott. Ujjaival dobócsillag után kutat, de szerencsére ekkor megérkezik a segítség. Csak egyszer látta ugyan a férfit, de attól még megbízik benne. Legalábbis egyelőre.
Támadójukat rá hagyja, figyelmét pedig a két keze közötti, megtántorodott védelmezettjére fordítja, és ellentmondást nem tűrve a háta mögé utasítja.* Soha többet ne csinálj ilyet! Világos? *Gyönyörű szemei aggodalmat sugároznak, beszéde közben, majd karjait óvóan - ha kell támaszként - a papnő köré fonja. Feltett szándéka, hogy ha újabb támadást intéznének feléjük, testével fogja megvédeni az örököst.
Erre azonban nincs szükség, az ellenség egy utolsó, kínkeserves sikítás kíséretében a földre rogy, de Mila nem mozdul. Érzékeit kihegyezve várja a folytatást. Harc, menekülés vagy újbóli szövetség kötése az egykori bajtárssal?*
A hozzászólás írója (Mila Hiral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.17 20:05:09
*A különleges derengés veszi őket körül. Mila megfeszült izmai elernyednek, szinte megszűnik számukra a külvilág.
A fél-törpe agyának rejtett zugaiból törnek fel újra meg újra a rég eltemetett, vagy éppen elfeledett emlékfoszlányok. Öröm és bánat egymás után, olykor egyszerre tölti meg szívét, melyet a kegyetlen idő jégbörtönbe zárt.
Csupán néhány, feledhetetlen perc az, ami megadatik a kék szeműnek, hogy saját múltjára visszatekintsen, utána már mintha egy másik elmébe vándorolna át.
Némán, lélegzetvisszafojtva figyeli a szeme előtt játszódó eseményeket. "Szervília, mit rejtegetsz még?"
Egy hang rántja vissza a fegyverforgatót a valóságba. Nincs ideje feleszmélni, rögtön célkeresztbe kerül a kiáltás tulajdonosa által. Összeszorított fogakkal várja végzetét, mely csodák csodájára nem érkezik.*
- Bolond leány! *Suttogja kétségbeeséssel a hangjában, mikor tudatosul benne a tény, hogy Aheia elé ugrott. Ujjaival dobócsillag után kutat, de szerencsére ekkor megérkezik a segítség. Csak egyszer látta ugyan a férfit, de attól még megbízik benne. Legalábbis egyelőre.
Támadójukat rá hagyja, figyelmét pedig a két keze közötti, megtántorodott védelmezettjére fordítja, és ellentmondást nem tűrve a háta mögé utasítja.* Soha többet ne csinálj ilyet! Világos? *Gyönyörű szemei aggodalmat sugároznak, beszéde közben, majd karjait óvóan - ha kell támaszként - a papnő köré fonja. Feltett szándéka, hogy ha újabb támadást intéznének feléjük, testével fogja megvédeni az örököst.
Erre azonban nincs szükség, az ellenség egy utolsó, kínkeserves sikítás kíséretében a földre rogy, de Mila nem mozdul. Érzékeit kihegyezve várja a folytatást. Harc, menekülés vagy újbóli szövetség kötése az egykori bajtárssal?*
A hozzászólás írója (Mila Hiral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.17 20:05:09
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-17 19:48:17
Üzenet elküldve: 2012-09-17 19:48:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Vörös Démonok //
*Mordach kicsit meglepődik a hölgyemény látszólagos ijedtségén, főleg hogy azon a bizonyos éjszakán sem lepődött meg azon a hölgy, hogy a Vörös csak úgy rárontotta az ajtót. No meg, a férfi magát túlságosan ijesztőnek sem gondolja, maximum külseje lehet kissé... szokatlan. Emellett még azok a bizonyos karmok érzése ott izzik Mordach mellkasában, s hát az nem tűnt éppen félénk mozzanatnak! Bár a Vörös eme gondolatokat természetesen nem jegyzi meg, csupán egy sejtelmes, ám sokatmondó kacsintást intéz a hölgyemény felé.*
- Hát, lehet Kegyed nem emlékszik, de nekem jó a memóriám, és a különleges arcokat megjegyzem.
*"...s a különleges érzéseket." Teszi hozzá még gondolatban, hiszen az érdekes, vonzó külső mellett az a bizonyos, oly sokszor emlegetett unszimpátia sem merült feledésbe, főleg, hogy ez a furcsa érzés igen kevésszer tör rá Mordachra.
A Vörös lassacskán kezdi azt hinni, hogy a hölgyemény valóban nem emlékszik rá, ami végülis érthető lehet, hiszen azon az éjjelen csupán a félhomály burkolta be a szobát, s így a vonások teljes egészében nem látszódhattak. S amúgy sem emlékszik minden ember az összes apró kalandjára. Így hát Mordachban ugyan még marad némi kétely, de inkább elkönyveli magában azt, hogy arca feledésbe merült.*
- Arra vélje, Hölgyem, hogy egy ilyen bájos arc ritkaságszámba megy. Még ha nem is emlékszik rám, én azért nagyon örülök, hogy újra láthattam Kegyed. *lágy csókot hint kezére* Most pedig ha megbocsájt, sajnos sürgős elintéznivalóm akadt, de remélem, egyszer még összefutunk újra... talán ismét egy szálláshelyi szobácskában...
*Bár látszólag nem emlékszik a hölgyemény, Mordach azért ad neki egy kis ízelítőt a múltból.
Mikor lép egyet oldalra, váratlanul elkezd köhögni, s a füstnek az utolsó maradványai még kiáramlanak száján, végül egy sejtelmes mosoly kíséretében kerüli meg a hölgyet, ám mikor elér a lépcsőhöz, még utoljára visszaszól.*
- Azért remélem, a kíváncsi tekintetének eleget tettem...
*Kacsint vissza még rá a lépcső tetejéről, végül eltűnik a kőemelet takarásában. Pár tekercset még visszavisz a könyvtárba, amiket nem használt, s egy könnyed sétával indul ki a templomból, hogy az előtt felüljön az idegen lóra, melyet úgy kapott 'kölcsön'. Bár sajátja ott várja az istállóban, hiszen sajnos a vadászatra nem vihette magával, ami jó is volt: ki tudja, most a patás feküdne széttépve valahol ott az erdőben...
E gondolatok, s a hölgy arcának képe kíséretében indul meg lassú ügetéssel, egyenesen a fogadó felé.*
*Mordach kicsit meglepődik a hölgyemény látszólagos ijedtségén, főleg hogy azon a bizonyos éjszakán sem lepődött meg azon a hölgy, hogy a Vörös csak úgy rárontotta az ajtót. No meg, a férfi magát túlságosan ijesztőnek sem gondolja, maximum külseje lehet kissé... szokatlan. Emellett még azok a bizonyos karmok érzése ott izzik Mordach mellkasában, s hát az nem tűnt éppen félénk mozzanatnak! Bár a Vörös eme gondolatokat természetesen nem jegyzi meg, csupán egy sejtelmes, ám sokatmondó kacsintást intéz a hölgyemény felé.*
- Hát, lehet Kegyed nem emlékszik, de nekem jó a memóriám, és a különleges arcokat megjegyzem.
*"...s a különleges érzéseket." Teszi hozzá még gondolatban, hiszen az érdekes, vonzó külső mellett az a bizonyos, oly sokszor emlegetett unszimpátia sem merült feledésbe, főleg, hogy ez a furcsa érzés igen kevésszer tör rá Mordachra.
A Vörös lassacskán kezdi azt hinni, hogy a hölgyemény valóban nem emlékszik rá, ami végülis érthető lehet, hiszen azon az éjjelen csupán a félhomály burkolta be a szobát, s így a vonások teljes egészében nem látszódhattak. S amúgy sem emlékszik minden ember az összes apró kalandjára. Így hát Mordachban ugyan még marad némi kétely, de inkább elkönyveli magában azt, hogy arca feledésbe merült.*
- Arra vélje, Hölgyem, hogy egy ilyen bájos arc ritkaságszámba megy. Még ha nem is emlékszik rám, én azért nagyon örülök, hogy újra láthattam Kegyed. *lágy csókot hint kezére* Most pedig ha megbocsájt, sajnos sürgős elintéznivalóm akadt, de remélem, egyszer még összefutunk újra... talán ismét egy szálláshelyi szobácskában...
*Bár látszólag nem emlékszik a hölgyemény, Mordach azért ad neki egy kis ízelítőt a múltból.
Mikor lép egyet oldalra, váratlanul elkezd köhögni, s a füstnek az utolsó maradványai még kiáramlanak száján, végül egy sejtelmes mosoly kíséretében kerüli meg a hölgyet, ám mikor elér a lépcsőhöz, még utoljára visszaszól.*
- Azért remélem, a kíváncsi tekintetének eleget tettem...
*Kacsint vissza még rá a lépcső tetejéről, végül eltűnik a kőemelet takarásában. Pár tekercset még visszavisz a könyvtárba, amiket nem használt, s egy könnyed sétával indul ki a templomból, hogy az előtt felüljön az idegen lóra, melyet úgy kapott 'kölcsön'. Bár sajátja ott várja az istállóban, hiszen sajnos a vadászatra nem vihette magával, ami jó is volt: ki tudja, most a patás feküdne széttépve valahol ott az erdőben...
E gondolatok, s a hölgy arcának képe kíséretében indul meg lassú ügetéssel, egyenesen a fogadó felé.*
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-17 08:27:03
Üzenet elküldve: 2012-09-17 08:27:03
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása -Arda Shien Nyr (NJK) Mila Hiral (NJK), Darthon Valykr és Akki Kamihira figyelmébe//
*Az elf elengedi első idegre idézett árnyékvesszejét a célpontjára, majd még egyet és még egyet. Többre most nem futja, a fegyver rövid időre kimerült, szükség van néhány másodpercre míg ismét erőre kap. Ez azonban rengeteg idő. A gyors egymásutánban reppenő vesszők egy orvlövésztől elvárható precizitással suhannak a mágus felé és közvetlenül előtte be is csapódnak. Ezüstös fény villan, két vessző is porrá omlik egy cikázó fémpenge hasításától. Azonban a harmadik utat talál magának és testbe fúródik. Lehullik az illúzió és egy kopaszra borotvált férfi görnyed fájdalmasan féltérdre esve. Mindezt Deraion is észleli és füsté válik.
Arda és Darthon a terem oldalsó tartóoszlopai alatt elosonva már majdnem a kijáratnál járnak, mikor is hűvös szél fúj keresztül mindenen és a templomajtó kicsapódik. A kinti hóban néhány lábnyom menekülőre fogja a kert hátsó része felé. Arda a lépcsőn, Dart pedig a bejáratot elállva tartózkodik ekkor. Odabentről halálüvöltés hallatszik, de hogy kitől azt nem tudják eldönteni.
A pirtianesi orgyilkos letörné a vessző végét, de csak fekete por omlik szét a kezében, s a vérző sebe marad. A mágus távozásával keletkezett füst három alakba kezd sűrűsödni, igen gyorsan. Akki ellőhetné a további vesszőket, ha akarja. A sebesült férfi körül végül megjelenő árnyalakok nagyon ismerősek az elf számára. A sötét rémek a sebesültre vetik magukat s pillanatok alatt leválik a hús a csontról, csak a rövid ideig még remegő csontváz marad magába roskadva. Üvöltése végét a puszta csont már elharapja. Látszólag egyedül maradnak a félhomályban, a szélesen elterülő árnyékokban Akki, Mila és Aheia.*
//Az NJK statusz egy hszel autom. felülíródik :) //
*Az elf elengedi első idegre idézett árnyékvesszejét a célpontjára, majd még egyet és még egyet. Többre most nem futja, a fegyver rövid időre kimerült, szükség van néhány másodpercre míg ismét erőre kap. Ez azonban rengeteg idő. A gyors egymásutánban reppenő vesszők egy orvlövésztől elvárható precizitással suhannak a mágus felé és közvetlenül előtte be is csapódnak. Ezüstös fény villan, két vessző is porrá omlik egy cikázó fémpenge hasításától. Azonban a harmadik utat talál magának és testbe fúródik. Lehullik az illúzió és egy kopaszra borotvált férfi görnyed fájdalmasan féltérdre esve. Mindezt Deraion is észleli és füsté válik.
Arda és Darthon a terem oldalsó tartóoszlopai alatt elosonva már majdnem a kijáratnál járnak, mikor is hűvös szél fúj keresztül mindenen és a templomajtó kicsapódik. A kinti hóban néhány lábnyom menekülőre fogja a kert hátsó része felé. Arda a lépcsőn, Dart pedig a bejáratot elállva tartózkodik ekkor. Odabentről halálüvöltés hallatszik, de hogy kitől azt nem tudják eldönteni.
A pirtianesi orgyilkos letörné a vessző végét, de csak fekete por omlik szét a kezében, s a vérző sebe marad. A mágus távozásával keletkezett füst három alakba kezd sűrűsödni, igen gyorsan. Akki ellőhetné a további vesszőket, ha akarja. A sebesült férfi körül végül megjelenő árnyalakok nagyon ismerősek az elf számára. A sötét rémek a sebesültre vetik magukat s pillanatok alatt leválik a hús a csontról, csak a rövid ideig még remegő csontváz marad magába roskadva. Üvöltése végét a puszta csont már elharapja. Látszólag egyedül maradnak a félhomályban, a szélesen elterülő árnyékokban Akki, Mila és Aheia.*
//Az NJK statusz egy hszel autom. felülíródik :) //
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-16 11:05:49
Üzenet elküldve: 2012-09-16 11:05:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös Démonok//
*Meera számára meglepő az az apró tény, hogy a szobában tartózkodó másik Vörös észrevette őt, ezek szerint az utóbbi idők fenenagy kényelmében kissé megkopott a halk járása. Ezt sürgősen orvosolni kell, bevési elméjébe a legközelebbi teendői közé. Arcára az enyhe ijedtség maszkját ölti fel, mikor a másik felpattan s elindul felé, gyorsan hátrál is pár lépést a sötétbe. Még egy halk, meglepett sikkantást is megenged magának, s önelégülten konstatálja, hogy színészi játéka ugyanolyan tökéletes mint volt. Jobb karját ajkai elé kapva, pár pillanatig oly ártatlan szemekkel néz a férfira, ahogy csak egy frissen született, a világra épphogy csak rácsodálkozó bárány tudna.*
-Én...*kezdi de elakad a hangja. Tökéletes időzítéssel. Azután megköszörüli a torkát, s kihúzza magát, mintegy jelezvén hogy előbbi ijedsége már nem is létezik, sőt részéről kész meg nem történtté nyilvánítani azt.*
-Szóval... mi ismerjük egymást?*kérdez rá fürkésző tekintettel, s egy meglehetősen jól kiszámított mozdulattal simít hátra szeme elől egy kósza vörös tincset a füle mögé.*
-Magamfajta?!*kérdez vissza immáron tettetett felháborodással.*
-Ezt mire véljem URAM?*nyomja meg jó erősen a szót, s immár önnön felsőbbrendűségének teljes tudatában néz a férfira. Nem mintha belülről eddig nem ezt tette volna, ám ez most az arcára is kiül, s lelkének mélyén meglehetősen jól mulat a jeleneten, s érdeklődéssel figyeli vajon az egészből mi fog kisülni. Természetesen emlékszik rá hogy találkoztak, s kis híján aznap éjjel a Vörös férfi mellkasában dobogó szív Meera karmai közt végezte, de a sors valamiféle iróniája folyamán mégsem történt meg. Ez persze kizárólag a szerencsén múlhatott, a részletek már kissé ködösek az eredar számára.*
*Meera számára meglepő az az apró tény, hogy a szobában tartózkodó másik Vörös észrevette őt, ezek szerint az utóbbi idők fenenagy kényelmében kissé megkopott a halk járása. Ezt sürgősen orvosolni kell, bevési elméjébe a legközelebbi teendői közé. Arcára az enyhe ijedtség maszkját ölti fel, mikor a másik felpattan s elindul felé, gyorsan hátrál is pár lépést a sötétbe. Még egy halk, meglepett sikkantást is megenged magának, s önelégülten konstatálja, hogy színészi játéka ugyanolyan tökéletes mint volt. Jobb karját ajkai elé kapva, pár pillanatig oly ártatlan szemekkel néz a férfira, ahogy csak egy frissen született, a világra épphogy csak rácsodálkozó bárány tudna.*
-Én...*kezdi de elakad a hangja. Tökéletes időzítéssel. Azután megköszörüli a torkát, s kihúzza magát, mintegy jelezvén hogy előbbi ijedsége már nem is létezik, sőt részéről kész meg nem történtté nyilvánítani azt.*
-Szóval... mi ismerjük egymást?*kérdez rá fürkésző tekintettel, s egy meglehetősen jól kiszámított mozdulattal simít hátra szeme elől egy kósza vörös tincset a füle mögé.*
-Magamfajta?!*kérdez vissza immáron tettetett felháborodással.*
-Ezt mire véljem URAM?*nyomja meg jó erősen a szót, s immár önnön felsőbbrendűségének teljes tudatában néz a férfira. Nem mintha belülről eddig nem ezt tette volna, ám ez most az arcára is kiül, s lelkének mélyén meglehetősen jól mulat a jeleneten, s érdeklődéssel figyeli vajon az egészből mi fog kisülni. Természetesen emlékszik rá hogy találkoztak, s kis híján aznap éjjel a Vörös férfi mellkasában dobogó szív Meera karmai közt végezte, de a sors valamiféle iróniája folyamán mégsem történt meg. Ez persze kizárólag a szerencsén múlhatott, a részletek már kissé ködösek az eredar számára.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-16 10:37:38
Üzenet elküldve: 2012-09-16 10:37:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Vörös Démonok //
*Az idő egyre csak telik, s Mordach elméje lassacskán olyan szintre jut, hogy a körülötte levő világ falai leomlanak, s csupán azon a másik síkon létezik, mely mérhetetlen hatalmas tűzzel borítja körbe a férfit, s ezek a lángnyelvek valami ősi, sötét nyelven szólnak hozzá. E szavak mélyen húsába vájnak, s ha nem tudná biztosan, hogy ez mind elméjének kusza játéka, akkor még fogadni is merne rá, hogy testét égésnyomok borítják. Tény, hogy a karján levő harapásnyom, és a mellkasát díszítő mély karmolásnyomok most sokkal jobban fájnak, mint eddig, de a gondolat, hogy a szörnyeteg most valahol ott fekszik vérbe fagyva a barlangban... Mily felemelő...
Váratlanul a lángnyelvek kisebbek lesznek, a forróság eltűnik, s a Vörös körül csupán az átláthatatlan füst terjeng, melyből apró karmok nyúlnak Mordach felé, s immáron a lélegzetvétele sem tiszta - a fekete füst ellepi tüdejét, s már nem csak be, hanem ki is ezt lélegzi.
Nem gondolta volna, hogy a tudás csúcspontja ilyen intenzív lesz, de ahogy a Tűz Világának kapuin halad tova, úgy bomlanak le immáron a lángnyelvektől forró falak, s épül újra a templom hűvös kőépülete.
Utolsó varázslata még mindig fertőzi elméjét, így a kis szobából, melyben éppen ül, halk zihálások törhetnek elő. Mellkasa hevesen emelkedik fel, s le... fel, s le... egyre szaporábban... Szemei ugyan még csukva, de orrán hevesen ömlik ki a fekete füst, ezáltal kissé morbid, dühödt bika képét kölcsönözve a külvilágnak: kezei térdét támasztják, s mellkasának mozgásán kívül semmi egyéb testrésze meg sem moccan.
Ám váratlanul kinyitja szemeit. Vörös íriszeiben még mindig ott lobog a soha ki nem alvó tűz, s e mozzanat volt az, ami visszahozta őt a valós világba. Ugyan még mindig erősen zihál, de a fekete füst már halványulni kezd, mikor végleg eltűnik. Vérszín szemei eddig ugyan csak a padlót figyelték mereven, ám ahogy a valós világ falai épülni kezdenek, úgy kerül be látóterébe egy megbúvó láb, melynek gazdája ott leselkedik az ajtóban. Íriszei lassan vándorolnak fel a testen, s mikor megpillantja a jövevény arcát, ajkai sejtelmes félmosolyra húzódnak.*
- Miért éreztem azt, hogy Mi még látjuk látjuk egymást...
*Emeli fel egyik szemöldökét titokzatosan, miközben próbálja elnyomni magában azt az ismét feltörő, szokatlan érzést. Amit még... Erisnél érzett. Túlzott ellenszenv, s unszimpátia az, mely megmagyarázhatná ezt az egészet. Ugyanakkor mérhetetlenül szokatlan, hiszen egy egyszerű ellenszenv nem szül ilyen gondolatokat. A mai napig nem tudja, hogy miért van ez pár 'átlagosnak' látszó hölgy közelében, s bár Erishez gúnyosan intézte szavait - aki okot is adott rá -, Mordach nem olyan férfi, aki egy kusza gondolatszál miatt kimutatná foga fehérjét egy bájos hölgynek. Mert ez a szótlanul álldogáló démoni nőszemély bizony igen vonzó külsővel rendelkezik, ám ködös unszimpátiája egyelőre eme érzéséket mélységesen elnyomja.
A Vörös váratlanul feláll, kicsit kinyújtóztatja végtagjait, megtapogatja a sebein levő kötést, hogy még épek-e, végül odasétál a hölgyemény elé, és sejtelmes mosollyal nekitámaszkodik mellette a falnak.*
- Mi járatban egy magafajta a templom mérgező világában?
*Tépi szét feltűnően a pergameneket, melyekből tudását merítette. Ugyan a férfi nem tudja, hogy van egy démoni faj, mely más síkokról tért ide, ám biztosan állíthatja, hogy ellenszenve nem véletlenül generálódott...*
A varázsló egy Pipafüst nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló kevéske füstöt lélegez ki magából.
*Az idő egyre csak telik, s Mordach elméje lassacskán olyan szintre jut, hogy a körülötte levő világ falai leomlanak, s csupán azon a másik síkon létezik, mely mérhetetlen hatalmas tűzzel borítja körbe a férfit, s ezek a lángnyelvek valami ősi, sötét nyelven szólnak hozzá. E szavak mélyen húsába vájnak, s ha nem tudná biztosan, hogy ez mind elméjének kusza játéka, akkor még fogadni is merne rá, hogy testét égésnyomok borítják. Tény, hogy a karján levő harapásnyom, és a mellkasát díszítő mély karmolásnyomok most sokkal jobban fájnak, mint eddig, de a gondolat, hogy a szörnyeteg most valahol ott fekszik vérbe fagyva a barlangban... Mily felemelő...
Váratlanul a lángnyelvek kisebbek lesznek, a forróság eltűnik, s a Vörös körül csupán az átláthatatlan füst terjeng, melyből apró karmok nyúlnak Mordach felé, s immáron a lélegzetvétele sem tiszta - a fekete füst ellepi tüdejét, s már nem csak be, hanem ki is ezt lélegzi.
Nem gondolta volna, hogy a tudás csúcspontja ilyen intenzív lesz, de ahogy a Tűz Világának kapuin halad tova, úgy bomlanak le immáron a lángnyelvektől forró falak, s épül újra a templom hűvös kőépülete.
Utolsó varázslata még mindig fertőzi elméjét, így a kis szobából, melyben éppen ül, halk zihálások törhetnek elő. Mellkasa hevesen emelkedik fel, s le... fel, s le... egyre szaporábban... Szemei ugyan még csukva, de orrán hevesen ömlik ki a fekete füst, ezáltal kissé morbid, dühödt bika képét kölcsönözve a külvilágnak: kezei térdét támasztják, s mellkasának mozgásán kívül semmi egyéb testrésze meg sem moccan.
Ám váratlanul kinyitja szemeit. Vörös íriszeiben még mindig ott lobog a soha ki nem alvó tűz, s e mozzanat volt az, ami visszahozta őt a valós világba. Ugyan még mindig erősen zihál, de a fekete füst már halványulni kezd, mikor végleg eltűnik. Vérszín szemei eddig ugyan csak a padlót figyelték mereven, ám ahogy a valós világ falai épülni kezdenek, úgy kerül be látóterébe egy megbúvó láb, melynek gazdája ott leselkedik az ajtóban. Íriszei lassan vándorolnak fel a testen, s mikor megpillantja a jövevény arcát, ajkai sejtelmes félmosolyra húzódnak.*
- Miért éreztem azt, hogy Mi még látjuk látjuk egymást...
*Emeli fel egyik szemöldökét titokzatosan, miközben próbálja elnyomni magában azt az ismét feltörő, szokatlan érzést. Amit még... Erisnél érzett. Túlzott ellenszenv, s unszimpátia az, mely megmagyarázhatná ezt az egészet. Ugyanakkor mérhetetlenül szokatlan, hiszen egy egyszerű ellenszenv nem szül ilyen gondolatokat. A mai napig nem tudja, hogy miért van ez pár 'átlagosnak' látszó hölgy közelében, s bár Erishez gúnyosan intézte szavait - aki okot is adott rá -, Mordach nem olyan férfi, aki egy kusza gondolatszál miatt kimutatná foga fehérjét egy bájos hölgynek. Mert ez a szótlanul álldogáló démoni nőszemély bizony igen vonzó külsővel rendelkezik, ám ködös unszimpátiája egyelőre eme érzéséket mélységesen elnyomja.
A Vörös váratlanul feláll, kicsit kinyújtóztatja végtagjait, megtapogatja a sebein levő kötést, hogy még épek-e, végül odasétál a hölgyemény elé, és sejtelmes mosollyal nekitámaszkodik mellette a falnak.*
- Mi járatban egy magafajta a templom mérgező világában?
*Tépi szét feltűnően a pergameneket, melyekből tudását merítette. Ugyan a férfi nem tudja, hogy van egy démoni faj, mely más síkokról tért ide, ám biztosan állíthatja, hogy ellenszenve nem véletlenül generálódott...*
A varázsló egy Pipafüst nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló kevéske füstöt lélegez ki magából.
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-16 00:17:36
Üzenet elküldve: 2012-09-16 00:17:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös Démonok - Mordach Harders figyelmébe//
*A vörös démon, miután felsült a tervével ami a város átvételére irányult volna, kénytelen volt ismét eltűnni. Hála az Alanti Tüzek összes elkárhozott lelkének, visszakapta saját külsejét és levetette annak az undorító elf nőnek minden vonását. Első dolga természetesen az volt, hogy órákig bámulta magát a tükörben, és próbálta elfelejteni még az emlékét is annak az egyszerű ténynek hogy szépen fogalmazva sem volt önmaga az elmúlt időben. No de ideje tovább lépni, és mivel a vörös hajú hölgyeményre senki sem gyanakodik, újfent belevethette magát Arthenior éjszakai életébe. Éhségét ismét vadászattal kell csillapítania, s a kényelemből is lejjebb kell adnia se annyi baj legyen, legalább életben marad. És csak ez számít semmi más. Valaminek a fele is több, mint a semmiből az egész, vagy másképp fogalmazva egy törött patkót sem ér a hatalom hullaként.
Belépve a Templomba, arcára fagyos mosoly ül ki, az emberek ilyetén bárgyúságának megnyilvánulásán. Elvégre, minek a szélnek templomot emelni, mintha istenként imádnák, közben pedig csak egy természeti erő, amit bizonyos szintig uralni képesek a mágusaik. Milyen primitív népség... Ugyanakkor be kell látni, hogy bizonyos varázslataik igen hasznosak tudnak lenni. Megfelelő időben és helyen alkalmazva. Kár hogy sosem érdekelték, pedig idejére éppen futotta volna rá hogy tanuljon, no de ki akar tanulni ha annyi gyötörhető lélek van ezen a világon, kik mind csak őrá várnak...?
Végigsétál az árkádok között, magában egy különös dallamot dudorászva, mely egyszerre idegen s mégis ismerős. Elindul a lépcsőn felfelé, egymás után véve a fokokat, s azon tűnődve vajon a természeti erők melyikével kezdje majd. Bár ezt majd odafent is ráér eldönteni. Elhaladva egy szoba mellett, mit gyertyák világítanak meg pislákoló fényükkel, egy hosszú vörös hajú alakon akad meg tekintete, de épp csak egy pillanatra, s nem is törődne vele, ha a következő másodpercben ne ismerné fel elméje. Bár a névre nem emlékszik, az arc és egy különös jelenet bevillan neki: a fogadó egy szobája éjjel, mikor karmaival végigszántott az illető mellkasán. Enyhén meglepődve torpan meg, s tűnődik vajh az illető miért van még életben, de nem talál rá választ emlékezetében. Halkan lép vissza az ajtóhoz, s néz be rajta, tekintetét a rőthajú alakon végigfuttatva, s gyomra alig hallhatón kordul meg, amivel csaknem azonos időben nyalja végig a szája szélét.*
*A vörös démon, miután felsült a tervével ami a város átvételére irányult volna, kénytelen volt ismét eltűnni. Hála az Alanti Tüzek összes elkárhozott lelkének, visszakapta saját külsejét és levetette annak az undorító elf nőnek minden vonását. Első dolga természetesen az volt, hogy órákig bámulta magát a tükörben, és próbálta elfelejteni még az emlékét is annak az egyszerű ténynek hogy szépen fogalmazva sem volt önmaga az elmúlt időben. No de ideje tovább lépni, és mivel a vörös hajú hölgyeményre senki sem gyanakodik, újfent belevethette magát Arthenior éjszakai életébe. Éhségét ismét vadászattal kell csillapítania, s a kényelemből is lejjebb kell adnia se annyi baj legyen, legalább életben marad. És csak ez számít semmi más. Valaminek a fele is több, mint a semmiből az egész, vagy másképp fogalmazva egy törött patkót sem ér a hatalom hullaként.
Belépve a Templomba, arcára fagyos mosoly ül ki, az emberek ilyetén bárgyúságának megnyilvánulásán. Elvégre, minek a szélnek templomot emelni, mintha istenként imádnák, közben pedig csak egy természeti erő, amit bizonyos szintig uralni képesek a mágusaik. Milyen primitív népség... Ugyanakkor be kell látni, hogy bizonyos varázslataik igen hasznosak tudnak lenni. Megfelelő időben és helyen alkalmazva. Kár hogy sosem érdekelték, pedig idejére éppen futotta volna rá hogy tanuljon, no de ki akar tanulni ha annyi gyötörhető lélek van ezen a világon, kik mind csak őrá várnak...?
Végigsétál az árkádok között, magában egy különös dallamot dudorászva, mely egyszerre idegen s mégis ismerős. Elindul a lépcsőn felfelé, egymás után véve a fokokat, s azon tűnődve vajon a természeti erők melyikével kezdje majd. Bár ezt majd odafent is ráér eldönteni. Elhaladva egy szoba mellett, mit gyertyák világítanak meg pislákoló fényükkel, egy hosszú vörös hajú alakon akad meg tekintete, de épp csak egy pillanatra, s nem is törődne vele, ha a következő másodpercben ne ismerné fel elméje. Bár a névre nem emlékszik, az arc és egy különös jelenet bevillan neki: a fogadó egy szobája éjjel, mikor karmaival végigszántott az illető mellkasán. Enyhén meglepődve torpan meg, s tűnődik vajh az illető miért van még életben, de nem talál rá választ emlékezetében. Halkan lép vissza az ajtóhoz, s néz be rajta, tekintetét a rőthajú alakon végigfuttatva, s gyomra alig hallhatón kordul meg, amivel csaknem azonos időben nyalja végig a szája szélét.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-15 14:48:23
Üzenet elküldve: 2012-09-15 14:48:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
/A Csaló/
*Az éjelf nő képtelen rávenni magát, hogy elhagyja a férfit. Követi a gyógyítókat, a háttérben maradva, nem zavarja őket a munkájukban, csak árgus szemekkel figyeli ténykedésüket, és vár. Várja, hogy siker koronázza a azt, vagy hogy elbukjanak s lelke annak megfelelően fog reagálni a világ alakulására. Kénytelen várni, bár utálja ezt a kétesélyes állapotot. Utálja hogy nincs befolyása a dolgok alakulására, kénytelen másokra bízni a lelkét, kénytelen várni. Az árnyak közé áll és vár. Várja sorsa beteljesülését ilyen vagy amolyan formában. Többet nem tehet.*
*Az éjelf nő képtelen rávenni magát, hogy elhagyja a férfit. Követi a gyógyítókat, a háttérben maradva, nem zavarja őket a munkájukban, csak árgus szemekkel figyeli ténykedésüket, és vár. Várja, hogy siker koronázza a azt, vagy hogy elbukjanak s lelke annak megfelelően fog reagálni a világ alakulására. Kénytelen várni, bár utálja ezt a kétesélyes állapotot. Utálja hogy nincs befolyása a dolgok alakulására, kénytelen másokra bízni a lelkét, kénytelen várni. Az árnyak közé áll és vár. Várja sorsa beteljesülését ilyen vagy amolyan formában. Többet nem tehet.*
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-15 13:55:32
Üzenet elküldve: 2012-09-15 13:55:32
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
//A Csaló//
"Hát jó, döntsük el itt!"
*A leginkább már csak ebben a köztes állapotban létező entitás - talán utoljára - kimutatja az ajkai közé felsorakozó hüvelykujnyi tűk fehérjét. Nem kell hozzá sok idő, hogy a teste megnyúljon, feje háromágú szigonyként nyíljon szét, mintha eddig csak rejtegette volna bestiális mivoltát. Bőrén mintázatok futnak végig pikkelyszerűvé téve azt, acélos árnyalatú feketét öltve magára. Három pár tekintet szegeződik a dőre kámzsásra aki magára idézte a bajt. Minden mágus addig nyújtja a kezét míg az igazi hatalom ajtaján meg nem szorítja a kilincset. Még visszakozhatna, elengedhetné, de nem teszi. Hatalmi vágyától görcsbe rándulva mindegyik lenyomja azt. Merthogy a pirtianesi téved, nem látja az Andreaselnek vélt entitás és a Templom padlóján jócskán agonizáló éjfél elf varázsló közti különbséget. A halandó elme égre törő sugárzása sohasem vitte volna Andreasel D'Morrát idáig. Hatalomvágya, minden tette és kicsinyes vágya csak egy nagyobb célt szolgált. Egy az óidőkben elemi tűzből és ércből fogant entitás életre hívását a halandó világban. Társak és utódok létrejöttét, az öntudat végső kibontakozását és a halandóság áráért cserébe kapott megfizethetetlen jutalom elnyerését. Érzelmek és érzések, testi lelki egyesülés, s a létrejött egyén átörökítésének lehetőségét 'fiaiban' az örökkévalóságig. De Andreasel sem marad mindezért hála nélkül. Most minden ezen a csatán múlik. A feléje sikló lidércekre rámordul.
- Bolondok, nincs hatalma felettetek, csak adjatok magatoknak új nevet!
Ha hallgatnak rá jó, ha nem úgy is. Őt már nem tudja béklyóba kötni a varázsló, hisz még ő maga sem tudja mi lesz az új neve. Itteni zöldbársony tekintetű lélek kapocsának kell majd megneveznie őt. Ki tudja milyen vicces helyzetet szül majd az élet csalfa szövője.
Megindul, a harc ösvényére lép, egyből a vörös kámzsás üstökére hágva. Ha a megidézett pribéklidércek nem térnek észre, sodorja őket magával és a három fej egy célponton találhat prédára. Izzó ércnyál csorog az acélfent fogak közé szorított gyűlölt obszidiánlelkű pofára, ha célját megtalálja.*
"Hát jó, döntsük el itt!"
*A leginkább már csak ebben a köztes állapotban létező entitás - talán utoljára - kimutatja az ajkai közé felsorakozó hüvelykujnyi tűk fehérjét. Nem kell hozzá sok idő, hogy a teste megnyúljon, feje háromágú szigonyként nyíljon szét, mintha eddig csak rejtegette volna bestiális mivoltát. Bőrén mintázatok futnak végig pikkelyszerűvé téve azt, acélos árnyalatú feketét öltve magára. Három pár tekintet szegeződik a dőre kámzsásra aki magára idézte a bajt. Minden mágus addig nyújtja a kezét míg az igazi hatalom ajtaján meg nem szorítja a kilincset. Még visszakozhatna, elengedhetné, de nem teszi. Hatalmi vágyától görcsbe rándulva mindegyik lenyomja azt. Merthogy a pirtianesi téved, nem látja az Andreaselnek vélt entitás és a Templom padlóján jócskán agonizáló éjfél elf varázsló közti különbséget. A halandó elme égre törő sugárzása sohasem vitte volna Andreasel D'Morrát idáig. Hatalomvágya, minden tette és kicsinyes vágya csak egy nagyobb célt szolgált. Egy az óidőkben elemi tűzből és ércből fogant entitás életre hívását a halandó világban. Társak és utódok létrejöttét, az öntudat végső kibontakozását és a halandóság áráért cserébe kapott megfizethetetlen jutalom elnyerését. Érzelmek és érzések, testi lelki egyesülés, s a létrejött egyén átörökítésének lehetőségét 'fiaiban' az örökkévalóságig. De Andreasel sem marad mindezért hála nélkül. Most minden ezen a csatán múlik. A feléje sikló lidércekre rámordul.
- Bolondok, nincs hatalma felettetek, csak adjatok magatoknak új nevet!
Ha hallgatnak rá jó, ha nem úgy is. Őt már nem tudja béklyóba kötni a varázsló, hisz még ő maga sem tudja mi lesz az új neve. Itteni zöldbársony tekintetű lélek kapocsának kell majd megneveznie őt. Ki tudja milyen vicces helyzetet szül majd az élet csalfa szövője.
Megindul, a harc ösvényére lép, egyből a vörös kámzsás üstökére hágva. Ha a megidézett pribéklidércek nem térnek észre, sodorja őket magával és a három fej egy célponton találhat prédára. Izzó ércnyál csorog az acélfent fogak közé szorított gyűlölt obszidiánlelkű pofára, ha célját megtalálja.*
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-14 23:11:14
Üzenet elküldve: 2012-09-14 23:11:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása//
*Akki szavai fura érzéseket keltenek benne. Tiltakozik ellenük, és a nyers fogalmazás ezt csak táplálja, de valahol el is fogadja a szidalmat és figyelmeztetést. Inkább érzi, mint tudja, hogy az elfnek igaza van. Bűnbánóan fordul vissza, hogy bevárja a templomi fáklya fényében vörösen megvillanó lányt, aki macskaként, hangtalanul oson fel mellé. Akki előrébblép, és félelemmel és dühvel vegyes elképedés látszik az arcán. Aztán lekapja hátáról az íjat, mormog egy sort, és szisszenő hang kíséretében útnak ereszt egy halált osztó vesszőt.
"Megtámadtak! Akkit még nem érte csapás, de bármikor utólérheti a vég. Mi talán még kijutunk. Arda mindenképp, ezt én ígértem meg neki. Ezt az ígéretemet pedig soha nem szeretném megmásítani. Ha a támadó nem látta, hányan mentünk le, azt sem tudja, hogy itt vagyunk. Talán ha átlopakodnánk..."
Akkit rövid időre sorsára hagyva, a meglepett Ardát magához szorítva indul el, hogy a fáklyák fénykörén kívül maradva vezesse őt távol a harctól. Ha sikerül, az ajtóhoz mennek.
"Onnan majd segítek Akkinak. Elég meglepetésszerűen lehet támadni egy jó íjjal, remélem ezúttal sem hagy cserben a régi jó barát."*
-El kell innen tűnnünk. Az a szikrázó hang nagy mágusra utal, nem szállhatunk szembe vele, ha meglát. Irány az ajtó, de maradj szorosan mellettem, és még véletlenül se menj ki a fényre. A sötétség régen is társam volt, most is segíthet.
A hozzászólás írója (Darthon Valykr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.14 23:12:33
*Akki szavai fura érzéseket keltenek benne. Tiltakozik ellenük, és a nyers fogalmazás ezt csak táplálja, de valahol el is fogadja a szidalmat és figyelmeztetést. Inkább érzi, mint tudja, hogy az elfnek igaza van. Bűnbánóan fordul vissza, hogy bevárja a templomi fáklya fényében vörösen megvillanó lányt, aki macskaként, hangtalanul oson fel mellé. Akki előrébblép, és félelemmel és dühvel vegyes elképedés látszik az arcán. Aztán lekapja hátáról az íjat, mormog egy sort, és szisszenő hang kíséretében útnak ereszt egy halált osztó vesszőt.
"Megtámadtak! Akkit még nem érte csapás, de bármikor utólérheti a vég. Mi talán még kijutunk. Arda mindenképp, ezt én ígértem meg neki. Ezt az ígéretemet pedig soha nem szeretném megmásítani. Ha a támadó nem látta, hányan mentünk le, azt sem tudja, hogy itt vagyunk. Talán ha átlopakodnánk..."
Akkit rövid időre sorsára hagyva, a meglepett Ardát magához szorítva indul el, hogy a fáklyák fénykörén kívül maradva vezesse őt távol a harctól. Ha sikerül, az ajtóhoz mennek.
"Onnan majd segítek Akkinak. Elég meglepetésszerűen lehet támadni egy jó íjjal, remélem ezúttal sem hagy cserben a régi jó barát."*
-El kell innen tűnnünk. Az a szikrázó hang nagy mágusra utal, nem szállhatunk szembe vele, ha meglát. Irány az ajtó, de maradj szorosan mellettem, és még véletlenül se menj ki a fényre. A sötétség régen is társam volt, most is segíthet.
A hozzászólás írója (Darthon Valykr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.14 23:12:33
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-13 17:23:12
Üzenet elküldve: 2012-09-13 17:23:12
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
//A csaló//
/Svisys Senra/
*A gyenge, lágy csók után Andreasel teste újra elernyed. Egy csapat gyógyító lepi el a termet, egy könnyű hordágyat hozva. Míg ketten felemelik a mágus testét, a maradék gyógyító halkan imádkozásba kezd. A kánonban hangosodó suttogás körül lengi a sebesültet. Még Elwyrien is megérzi a hatalmas, fényes, meleg mágikus entitást, mely az alakokból árad.* Itt szeretne maradni vele?* Kérdezi egy hang a drow mögül.* Elalhat itt a templomban, míg ellátjuk az urat. Bár, nem sok reményt fűznék aho...* Csusszan ki a száján a félmondat. A gyógyító hirtelen elhallgat, majd lesütött szemmel a többiek után lépdel. Ha Elwyrien követi őket, egy terembe vezetik, ahol egy takaróval ellátott asztalra fektetik Andreasel testét, és ott folytatják a beavatkozást. Ha Elwyrien úgy dönt, hogy inkább egyedül maradna, az emeleten talál magának üres szobát, ahol lepihenhet.*
/Andreasel D Morra/
*A mágia hullám, melyet a pirtianes-i teremtett, egy pillanatra megremeg. Egy drow szempár fénye süt át a homályon. A csuhás fogai összecsikordulnak, majd mérges suttogásba kezd. A homály újra és újra megremeg, majd összeáll, egészen addig, amíg nem stabilizálódik eddigi formájában. A mágus szusszan egyet, majd Andreasel-re pillant.* Felgyorsítjuk kicsit ezt a folyamatot...* Sziszegi összeszorított állkapoccsal. Kezei elernyednek, mire a mágust fogó gyenge láncok elszakadnak, így felszabadítva Andreasel-t. A két vörös csuhás alak most egymás előtt áll.* Andreasel D Morra, Arthenior mágusa és Wegtoren tüzének követője.* Kezdi hivatalosan.* Mutasd meg hát igazi erőd, bizonyítsd hatalmad az igaz istenek előtt.* A csuhás komoran Andreasel szemébe néz, majd lassan, kaszáló mozdulattal felemeli kezét, mire két, homályból született alak emelkedik fel.* Wrah.* Adja a sötét parancsszót a csuhás, mire a két lidérc kanyarogva megindul a mágus felé.*
/Svisys Senra/
*A gyenge, lágy csók után Andreasel teste újra elernyed. Egy csapat gyógyító lepi el a termet, egy könnyű hordágyat hozva. Míg ketten felemelik a mágus testét, a maradék gyógyító halkan imádkozásba kezd. A kánonban hangosodó suttogás körül lengi a sebesültet. Még Elwyrien is megérzi a hatalmas, fényes, meleg mágikus entitást, mely az alakokból árad.* Itt szeretne maradni vele?* Kérdezi egy hang a drow mögül.* Elalhat itt a templomban, míg ellátjuk az urat. Bár, nem sok reményt fűznék aho...* Csusszan ki a száján a félmondat. A gyógyító hirtelen elhallgat, majd lesütött szemmel a többiek után lépdel. Ha Elwyrien követi őket, egy terembe vezetik, ahol egy takaróval ellátott asztalra fektetik Andreasel testét, és ott folytatják a beavatkozást. Ha Elwyrien úgy dönt, hogy inkább egyedül maradna, az emeleten talál magának üres szobát, ahol lepihenhet.*
/Andreasel D Morra/
*A mágia hullám, melyet a pirtianes-i teremtett, egy pillanatra megremeg. Egy drow szempár fénye süt át a homályon. A csuhás fogai összecsikordulnak, majd mérges suttogásba kezd. A homály újra és újra megremeg, majd összeáll, egészen addig, amíg nem stabilizálódik eddigi formájában. A mágus szusszan egyet, majd Andreasel-re pillant.* Felgyorsítjuk kicsit ezt a folyamatot...* Sziszegi összeszorított állkapoccsal. Kezei elernyednek, mire a mágust fogó gyenge láncok elszakadnak, így felszabadítva Andreasel-t. A két vörös csuhás alak most egymás előtt áll.* Andreasel D Morra, Arthenior mágusa és Wegtoren tüzének követője.* Kezdi hivatalosan.* Mutasd meg hát igazi erőd, bizonyítsd hatalmad az igaz istenek előtt.* A csuhás komoran Andreasel szemébe néz, majd lassan, kaszáló mozdulattal felemeli kezét, mire két, homályból született alak emelkedik fel.* Wrah.* Adja a sötét parancsszót a csuhás, mire a két lidérc kanyarogva megindul a mágus felé.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-13 13:09:03
Üzenet elküldve: 2012-09-13 13:09:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása//
* Darthon gyors léptekkel indul a templomszolga után, az elf szavai vagy elérték elméjét és füleit vagy akadálytalanul foszlottak szét a semmibe. Kamihira követi Darthont és közben óvatosan visszatekint Ardára. A helytől rossz érzése keríti hatalmába, talán azért mert amikor utoljára itt járt különös események játszódtak le s ha nem érkezik meg Ryrin akkor nagy valószínűséggel a halál angyalával járta volna el a véget nem érő táncot. Egy nagyobbat sóhajt, hogy teste s lelke valamelyest megnyugodjon, de hiába. Tekintetét előre fordítja s Darthont keresi s mikor meglátja sebes léptekkel ered utána, érzi, hogy valami nincs rendjén. Szemei vad, ezüstös csillogása tudathatja a többieknek az elfben lejátszódó s kvarkozó érzéseket, ha a rá pillantanak. A lépcső sor tetején éri csak utol újdonsült társát aki óvatosan nézelődik.Kezével kissé erőteljesebben megragadja a másik elf vállát. Darthon érezheti Kamihira kezében a remegést, mely aggodalmat sugároz.*
- Légy óvatosabb, körültekintőbb s ne vedd le a szemed a lányról! Nem tudom hogy pontosan mit is csináltál s mivel foglalkoztál mielőtt a fogadóban összetalálkoztunk, de azt látom, hogy teljesen más tudással s tapasztalattal rendelkezünk s te birtokában vagy egy olyan dolognak amiről én már régen lemondtam. Ha nem akarod a sötétség útját követni jobban figyelj azokra a dolgokra amik fontosak a számodra s ne rohanj úgy előre mint azon szarvas ami most látta meg a napvilágot. * Szemeit a másikéba fűrja s mélyen nézz beléjük. Szavai mélyek s határozottak. Kezénak szorítása egy pillanatra felerősödik mikor Darthon társáról, Ardáról beszél. Kicsit sem foglalkoztatja most az, hogy a másik elf mit gondol róla csak reméli, hogy szavai a megfelelő hatást érik el nála, mivel a szavakkal nem bánik valami jól. Szemei még mindig bal jóslóan csillognak. Leveszi a kezét a válláról s a lépcső sor aljára mutat, oda ahol a nőt hagyták majd tekintetéével elnéz Darthon mellett s tovább megy, de megáll a másik elf mellett.*
- Nem biztonságos itt! Távozzunk mihamarabb. Amiért jöttünk többé-kevésbé megkaptuk. * mondja határozott s szinte már parancsoló hangon kisebb remegéssel a hangjában s tovább megy." Mikor beérkeztünk ide ez az oltár még le volt takarva. Mi történhetett itt? " ereng magában miközben tekintetét körbe vezeti a templom félhomályos előcsarnokában. Egy hangra lesz figyelmes mely fájón a lelkéig hatol. Arcára a döbbenet ül ki. " Ki az s mit kereshet pont itt s pont most? " aggodalmasan mereng magában miközben tekintetét egyenesen a hang forrását keresi s felé fordítja. Ha nem látja onnan ahol áll akkor sietve elindul addig a pontig ahonnan már jól szemügyre veheti. Tekintetével meglátja azt akihez a különös hang tartozik. Arcára a felismerés s a düh jelei kúsznak. " Deraion !" Kiáltja elméjében bár nem biztos abban hogy valóban ő lenne, de azt tudja, hogy mikor a könyvtárban voltak ez az alak próbálta elvenni tőle a nyakában függő ékszert. Távolabb nézz s két alakot fedezz fel a homályos helységben Deraionnak vélt férfitől nem messze. A semmiből fény gyúl s kék színben száguld a páros felé. A fény útja során a sötét visszahúzódik s a helység egyes részei jól láthatóak akár csak a páros tagjai. Az elf felismeri őket s arcára ezen jelek futnak. Látja amint Aheia a fény útjába veti magát széttárt karokkal melyek óvóan elemelkednek a másik nő fölé. A fény célba ér s a lány ki felfogta azt, megtántorodik ennek hatására. A helység ismételten a sötétség uralma alá kerül. Az események gyorsan játszódnak le, Kamihira aggodalmas arccal követi a történéseket. Arca a düh megtestesülése ami valósághűen tükrözi lelkének s szívének érzéseit. Szemei s kisugárzása olyan vérszomjat sugároznak amelyet még a társai közül senki nem látott vagy érzett tőle. Kezei köze veszi az íjat amit nem régen kapott. " Ezt még nagyon megfogod bánni, varászló! " jegyzi meg magában s gyilkos pillantást vet a férfire miközben oly szavakat mormol amiket csak azok ismernek fel akik jártasak a mágiában. Arcára kisebb felismerés vetül ki, hogy ő lehetett az aki az imént felolvasott nekik a nagy könyvből, azonban ezen gondolat ahogy megjelent el is tűnik, csak az ártó gondolatok maradnak meg. A sötétséggel egybeolvadva közlekedik nagy sebességgel olyan helyett keresve ahonnan lövedékei nem veszélyeztethetik a többiek testi épségét. Mikor eléri a helyet, gyűlölettel teli mozdulattal feszíti meg az íját s célozz a férfinek has tájékára a létfontosságú, azonnal halált okozó helyeket elkerülve, ha sikerül ellőnie tovább mozog s mozgás közben folytatja a támadást. Nem hagy tiszta célpontott, nehogy az előbbi támadás őt is eltalálja. " Az a fénylő villámra emlékeztető támadás csak egyenesen tud haladni, ha folyton mozgásban maradok s nem kiszámíthatóan haladok akkor nehezen tud eltalálni, remélhetőleg." Jegyzi meg magában ahogy egyre közelebb próbál kerülni hozzá és végig figyel arra, hogy senki ne kerüljön veszélybe ő általa s még akkor is folytatja ha az egy vagy több vessző célba talál. *
A hozzászólás írója (Akki Kamihira) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.13 13:12:38
A varázsló egy Légiesség nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló által ellőtt nyilak, a levegő segítségével, pontosabban érnek célt.
* Darthon gyors léptekkel indul a templomszolga után, az elf szavai vagy elérték elméjét és füleit vagy akadálytalanul foszlottak szét a semmibe. Kamihira követi Darthont és közben óvatosan visszatekint Ardára. A helytől rossz érzése keríti hatalmába, talán azért mert amikor utoljára itt járt különös események játszódtak le s ha nem érkezik meg Ryrin akkor nagy valószínűséggel a halál angyalával járta volna el a véget nem érő táncot. Egy nagyobbat sóhajt, hogy teste s lelke valamelyest megnyugodjon, de hiába. Tekintetét előre fordítja s Darthont keresi s mikor meglátja sebes léptekkel ered utána, érzi, hogy valami nincs rendjén. Szemei vad, ezüstös csillogása tudathatja a többieknek az elfben lejátszódó s kvarkozó érzéseket, ha a rá pillantanak. A lépcső sor tetején éri csak utol újdonsült társát aki óvatosan nézelődik.Kezével kissé erőteljesebben megragadja a másik elf vállát. Darthon érezheti Kamihira kezében a remegést, mely aggodalmat sugároz.*
- Légy óvatosabb, körültekintőbb s ne vedd le a szemed a lányról! Nem tudom hogy pontosan mit is csináltál s mivel foglalkoztál mielőtt a fogadóban összetalálkoztunk, de azt látom, hogy teljesen más tudással s tapasztalattal rendelkezünk s te birtokában vagy egy olyan dolognak amiről én már régen lemondtam. Ha nem akarod a sötétség útját követni jobban figyelj azokra a dolgokra amik fontosak a számodra s ne rohanj úgy előre mint azon szarvas ami most látta meg a napvilágot. * Szemeit a másikéba fűrja s mélyen nézz beléjük. Szavai mélyek s határozottak. Kezénak szorítása egy pillanatra felerősödik mikor Darthon társáról, Ardáról beszél. Kicsit sem foglalkoztatja most az, hogy a másik elf mit gondol róla csak reméli, hogy szavai a megfelelő hatást érik el nála, mivel a szavakkal nem bánik valami jól. Szemei még mindig bal jóslóan csillognak. Leveszi a kezét a válláról s a lépcső sor aljára mutat, oda ahol a nőt hagyták majd tekintetéével elnéz Darthon mellett s tovább megy, de megáll a másik elf mellett.*
- Nem biztonságos itt! Távozzunk mihamarabb. Amiért jöttünk többé-kevésbé megkaptuk. * mondja határozott s szinte már parancsoló hangon kisebb remegéssel a hangjában s tovább megy." Mikor beérkeztünk ide ez az oltár még le volt takarva. Mi történhetett itt? " ereng magában miközben tekintetét körbe vezeti a templom félhomályos előcsarnokában. Egy hangra lesz figyelmes mely fájón a lelkéig hatol. Arcára a döbbenet ül ki. " Ki az s mit kereshet pont itt s pont most? " aggodalmasan mereng magában miközben tekintetét egyenesen a hang forrását keresi s felé fordítja. Ha nem látja onnan ahol áll akkor sietve elindul addig a pontig ahonnan már jól szemügyre veheti. Tekintetével meglátja azt akihez a különös hang tartozik. Arcára a felismerés s a düh jelei kúsznak. " Deraion !" Kiáltja elméjében bár nem biztos abban hogy valóban ő lenne, de azt tudja, hogy mikor a könyvtárban voltak ez az alak próbálta elvenni tőle a nyakában függő ékszert. Távolabb nézz s két alakot fedezz fel a homályos helységben Deraionnak vélt férfitől nem messze. A semmiből fény gyúl s kék színben száguld a páros felé. A fény útja során a sötét visszahúzódik s a helység egyes részei jól láthatóak akár csak a páros tagjai. Az elf felismeri őket s arcára ezen jelek futnak. Látja amint Aheia a fény útjába veti magát széttárt karokkal melyek óvóan elemelkednek a másik nő fölé. A fény célba ér s a lány ki felfogta azt, megtántorodik ennek hatására. A helység ismételten a sötétség uralma alá kerül. Az események gyorsan játszódnak le, Kamihira aggodalmas arccal követi a történéseket. Arca a düh megtestesülése ami valósághűen tükrözi lelkének s szívének érzéseit. Szemei s kisugárzása olyan vérszomjat sugároznak amelyet még a társai közül senki nem látott vagy érzett tőle. Kezei köze veszi az íjat amit nem régen kapott. " Ezt még nagyon megfogod bánni, varászló! " jegyzi meg magában s gyilkos pillantást vet a férfire miközben oly szavakat mormol amiket csak azok ismernek fel akik jártasak a mágiában. Arcára kisebb felismerés vetül ki, hogy ő lehetett az aki az imént felolvasott nekik a nagy könyvből, azonban ezen gondolat ahogy megjelent el is tűnik, csak az ártó gondolatok maradnak meg. A sötétséggel egybeolvadva közlekedik nagy sebességgel olyan helyett keresve ahonnan lövedékei nem veszélyeztethetik a többiek testi épségét. Mikor eléri a helyet, gyűlölettel teli mozdulattal feszíti meg az íját s célozz a férfinek has tájékára a létfontosságú, azonnal halált okozó helyeket elkerülve, ha sikerül ellőnie tovább mozog s mozgás közben folytatja a támadást. Nem hagy tiszta célpontott, nehogy az előbbi támadás őt is eltalálja. " Az a fénylő villámra emlékeztető támadás csak egyenesen tud haladni, ha folyton mozgásban maradok s nem kiszámíthatóan haladok akkor nehezen tud eltalálni, remélhetőleg." Jegyzi meg magában ahogy egyre közelebb próbál kerülni hozzá és végig figyel arra, hogy senki ne kerüljön veszélybe ő általa s még akkor is folytatja ha az egy vagy több vessző célba talál. *
A hozzászólás írója (Akki Kamihira) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.13 13:12:38
A varázsló egy Légiesség nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló által ellőtt nyilak, a levegő segítségével, pontosabban érnek célt.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122