Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-30 18:36:47
Üzenet elküldve: 2014-03-30 18:36:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erynthrié Draowmourne //
*Merengéséből elébb az ajtócsengő vidám hangja, utóbb az érkező illető ismerős hangja zökkenti ki. Megfordul, ajkain mosoly játszik, mikor beljebb kerül a látogató*
- Nocsak, még ilyen késői órán is ilyen tettrekész vagy? - *vigyorog Erynthriére rókamosolyával. A leányzó azon igenkevés ember közé tartozik, akit kedvel az itteniek közül. Túlzás lenne azt állítani, hogy régóta, vagy mélyrehatóan ismeri: kapcsolatuk eleinte lényegében üzleti jellegűnek indult, kellemes bónusz csupán, hogy mellékesen egy húron is pendülnek, így aztán hatékonyabb (és profitálóbb is) a közös munka, s még olyan is előfordul, hogy Raaha mindenféle női pletykára ragadtatja magát, ha alkalom adódik. Magányát nem bánja tehát, ha szertefoszlatják, az érkező elé siet.*
- Na, mit hoztál, mit hoztál? - *Égkék-jégkék szeme érdeklődve fürkészi a lányt, hisz aligha érkezett üres kézzel, mivel tapasztalata szerint a leány is talpraesett, üzleti érzékkel jócskán megpakolt illető, látogatásai jó eséllyel gyarapítják kincseit a boltban.*
- Ülj csak le, ami azt illeti, én innék egy teát, csatlakozz. - *mutat az egyik süppedős fotelre a pislákoló kandalló elé, ő meg, ha a lány is inna valamit, kiszalad a konyhába, hogy felakassza az ósdi réz teáskannát a tűz fölé.*
*Merengéséből elébb az ajtócsengő vidám hangja, utóbb az érkező illető ismerős hangja zökkenti ki. Megfordul, ajkain mosoly játszik, mikor beljebb kerül a látogató*
- Nocsak, még ilyen késői órán is ilyen tettrekész vagy? - *vigyorog Erynthriére rókamosolyával. A leányzó azon igenkevés ember közé tartozik, akit kedvel az itteniek közül. Túlzás lenne azt állítani, hogy régóta, vagy mélyrehatóan ismeri: kapcsolatuk eleinte lényegében üzleti jellegűnek indult, kellemes bónusz csupán, hogy mellékesen egy húron is pendülnek, így aztán hatékonyabb (és profitálóbb is) a közös munka, s még olyan is előfordul, hogy Raaha mindenféle női pletykára ragadtatja magát, ha alkalom adódik. Magányát nem bánja tehát, ha szertefoszlatják, az érkező elé siet.*
- Na, mit hoztál, mit hoztál? - *Égkék-jégkék szeme érdeklődve fürkészi a lányt, hisz aligha érkezett üres kézzel, mivel tapasztalata szerint a leány is talpraesett, üzleti érzékkel jócskán megpakolt illető, látogatásai jó eséllyel gyarapítják kincseit a boltban.*
- Ülj csak le, ami azt illeti, én innék egy teát, csatlakozz. - *mutat az egyik süppedős fotelre a pislákoló kandalló elé, ő meg, ha a lány is inna valamit, kiszalad a konyhába, hogy felakassza az ósdi réz teáskannát a tűz fölé.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-29 11:36:25
Üzenet elküldve: 2014-03-29 11:36:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
- De egy állat rengeteg időt igényel, lesz neked ilyened? *Kérdezi egy kicsit talán vészmadárt játszva. Valójában persze fogalma sincs, hogy ténylegesen mennyi időt kell egy állatra szánni, mivel ugye nem volt ilyenje. Emellett azonban csak mosolyogni tud és már alig várja, hogy láthassa a férfi leendő háziállatát, bár Bress lehet nincs tisztában azzal, hogy kit szabadított be erre a helyre.
Ahogy megérkeznek úgy érzi, hogy neki mindent meg kell néznie, mindenhol meg kell állni és mindenhez hozzá kell szólnia, de nem akar leszakadni a fél-elftől, mert még a végén eltévedne. Úgyhogy követi őt az üres ládához és egy nagy lendülettel rá is huppan, majd ahogy két kezét szorosan a combja mellé teszi, a vállát enyhén feltolva lóbálgatja a lábát, legalábbis amennyire tudja.*
- Óriási. *Mondja reagálva Bress kérdésére és folyamatosan jártatja a szemét a helyén. Itt aztán tényleg elég vegyes alakok vannak, nagy részük nem túl bizalomgerjesztő, egy-kettőtől furcsa émelygés lepi meg a gyomrát.*
- Ó, igazad van, még a végén átvernek itt valami selejttel. *Bólogat nagyban, és amikor a másik végigmutogatja, hogy mit merre talál fejével követi. Csak most érzi, hogy mennyire elfáradt a mai nap folyamán, és ezt pontosan onnan tudja, hogy már arra sincs energiája, hogy valakit meglopjon, majd elfusson. De kellemesen elüldögél.
Az őröket már ő is kiszúrta, ahogy fel-alá járkálva szemlélgetik a vásárlókat és az árusokat. Akaratlanul is összehúzza magát, mint aki valami rosszban sántikál, pedig most tényleg szó sincs erről, sőt egészen nyugodtan nézelődik, mintha nem is ő lenne.
Azért az neki is feltűnik, hogy Bress az első pillanattól fogva kiismeri magát a helyen, már akkor megtudta mondani, hogy melyik árus mit árul, amikor még Dyn fel sem fogta, hogy mi zajlik körülötte.*
- Valamiért egyáltalán nem lep meg. *Böki meg egy kissé könyökével a másikat, inkább játékosan, mint agresszívan.* - Mi dolgod szokott neked lenni erre felé? *Kérdezi kíváncsian, miközben feláll és fejét forgatva ismét körbenéz a helyen. A nap ereje már korántsem olyan erős, a szél is gyengülni látszik, így egész kellemes idő lett rájuk. Bár kezét azért szablyáján tartva, nem csak azért, mert attól tart, hogy valaki majd nekik esik, hanem inkább attól való félelmében, hogy valaki kirabolja. Körülbelül két másodpercig rajta is hagyja a kezét, majd amint meglátja a flaskás bódét kezét-lábát eldobva rohan oda, azzal hirtelen nem is foglalkozván, hogy másik követi-e, csak amikor odaért akkor fordul meg, hogy biztos legyen benne, Bress nem hagyta ott egyedül ebben a forgatagban. Az árusnak láthatóan hosszú napja lehetett, mert ahelyett, hogy a kereskedőkhöz méltó nagy mosollyal fogadta volna egy lehetséges vásárlóját, inkább szemét forgatta körbe és még a száját is félrehúzta.
Dyn reakciója hasonló volt, de inkább az áru felhozatal miatt, egy-egy flaskánál felhúzta a szemöldökét, majd egy tetszetősebbnél végre elmosolyodott, ám amikor megpillantotta az árát, ugyancsak szemöldökét vonogatva rakta vissza a helyére.*
- Inkább csináltatok egyet, ezek nem jók. *Pillant hátra az árus bácsira, de annak inkább megkönnyebbülés volt leolvasható az arcáról, mint az, hogy felhúzta volna magát.
Dyn odaslattyog Bress mellé.*
- Menjünk szerezzünk neked egy kutyát. *Mondja ismét a korábbi lelkesedéssel a hangjában. Menet közben szinte rámászik a férfira, annyira közel megy hozzá és minden kétes alakra félve néz.* - Árulnak itt, öhm, ilyen titkos holmikat is? *Kérdezi, leginkább azért, mert már egyre különösebb egyedek jönnek velük szemben, másrészt meg így a másikról is többet tudhat meg.* - Mert az itt levők nagy részén látszik, nem virágokat árul. *Mondja halkan. De igazából nem is arról van szó, hogy fél, hiszen meg tudja magát védeni, sokkal inkább attól tart, hogy figyelmetlen és akkor kirabolják.*
- De egy állat rengeteg időt igényel, lesz neked ilyened? *Kérdezi egy kicsit talán vészmadárt játszva. Valójában persze fogalma sincs, hogy ténylegesen mennyi időt kell egy állatra szánni, mivel ugye nem volt ilyenje. Emellett azonban csak mosolyogni tud és már alig várja, hogy láthassa a férfi leendő háziállatát, bár Bress lehet nincs tisztában azzal, hogy kit szabadított be erre a helyre.
Ahogy megérkeznek úgy érzi, hogy neki mindent meg kell néznie, mindenhol meg kell állni és mindenhez hozzá kell szólnia, de nem akar leszakadni a fél-elftől, mert még a végén eltévedne. Úgyhogy követi őt az üres ládához és egy nagy lendülettel rá is huppan, majd ahogy két kezét szorosan a combja mellé teszi, a vállát enyhén feltolva lóbálgatja a lábát, legalábbis amennyire tudja.*
- Óriási. *Mondja reagálva Bress kérdésére és folyamatosan jártatja a szemét a helyén. Itt aztán tényleg elég vegyes alakok vannak, nagy részük nem túl bizalomgerjesztő, egy-kettőtől furcsa émelygés lepi meg a gyomrát.*
- Ó, igazad van, még a végén átvernek itt valami selejttel. *Bólogat nagyban, és amikor a másik végigmutogatja, hogy mit merre talál fejével követi. Csak most érzi, hogy mennyire elfáradt a mai nap folyamán, és ezt pontosan onnan tudja, hogy már arra sincs energiája, hogy valakit meglopjon, majd elfusson. De kellemesen elüldögél.
Az őröket már ő is kiszúrta, ahogy fel-alá járkálva szemlélgetik a vásárlókat és az árusokat. Akaratlanul is összehúzza magát, mint aki valami rosszban sántikál, pedig most tényleg szó sincs erről, sőt egészen nyugodtan nézelődik, mintha nem is ő lenne.
Azért az neki is feltűnik, hogy Bress az első pillanattól fogva kiismeri magát a helyen, már akkor megtudta mondani, hogy melyik árus mit árul, amikor még Dyn fel sem fogta, hogy mi zajlik körülötte.*
- Valamiért egyáltalán nem lep meg. *Böki meg egy kissé könyökével a másikat, inkább játékosan, mint agresszívan.* - Mi dolgod szokott neked lenni erre felé? *Kérdezi kíváncsian, miközben feláll és fejét forgatva ismét körbenéz a helyen. A nap ereje már korántsem olyan erős, a szél is gyengülni látszik, így egész kellemes idő lett rájuk. Bár kezét azért szablyáján tartva, nem csak azért, mert attól tart, hogy valaki majd nekik esik, hanem inkább attól való félelmében, hogy valaki kirabolja. Körülbelül két másodpercig rajta is hagyja a kezét, majd amint meglátja a flaskás bódét kezét-lábát eldobva rohan oda, azzal hirtelen nem is foglalkozván, hogy másik követi-e, csak amikor odaért akkor fordul meg, hogy biztos legyen benne, Bress nem hagyta ott egyedül ebben a forgatagban. Az árusnak láthatóan hosszú napja lehetett, mert ahelyett, hogy a kereskedőkhöz méltó nagy mosollyal fogadta volna egy lehetséges vásárlóját, inkább szemét forgatta körbe és még a száját is félrehúzta.
Dyn reakciója hasonló volt, de inkább az áru felhozatal miatt, egy-egy flaskánál felhúzta a szemöldökét, majd egy tetszetősebbnél végre elmosolyodott, ám amikor megpillantotta az árát, ugyancsak szemöldökét vonogatva rakta vissza a helyére.*
- Inkább csináltatok egyet, ezek nem jók. *Pillant hátra az árus bácsira, de annak inkább megkönnyebbülés volt leolvasható az arcáról, mint az, hogy felhúzta volna magát.
Dyn odaslattyog Bress mellé.*
- Menjünk szerezzünk neked egy kutyát. *Mondja ismét a korábbi lelkesedéssel a hangjában. Menet közben szinte rámászik a férfira, annyira közel megy hozzá és minden kétes alakra félve néz.* - Árulnak itt, öhm, ilyen titkos holmikat is? *Kérdezi, leginkább azért, mert már egyre különösebb egyedek jönnek velük szemben, másrészt meg így a másikról is többet tudhat meg.* - Mert az itt levők nagy részén látszik, nem virágokat árul. *Mondja halkan. De igazából nem is arról van szó, hogy fél, hiszen meg tudja magát védeni, sokkal inkább attól tart, hogy figyelmetlen és akkor kirabolják.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-28 12:07:18
Üzenet elküldve: 2014-03-28 12:07:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Már csak a saját szemszögéből is remélte, hogy a vöröskének tetszeni fog az ő felvetése, így gyorsan, miután ő is összekapja magát, el is indulnak a dokkok irányába.*
-Na ez remek. Akkor hát jobb lesz, ha nyitva tartod a szemedet ! *jegyzi még meg odabent újdonsült testőrének.* -Inkább csak mint hűséges útitárs. Vadászni ritkán szoktam, bár előfordul, házőrzésre meg tudod nem szükséges, mivel ott van az apám. *néz Dyn nagy szemeibe, majd hangosan elneveti magát, és még két tenyerét is összecsapja. Egyébiránt lehet benne valami, mivel egykori lovag, és kiképző apja bizony komolyabb fenyegetést jelenthet egy vérebnél az illetéktelenek számára.* -Kölyköt szeretnék, hogy kicsi korától taníthassam. Barnát és okosat. *mondja mosolyogva, és igazából ezért is húz szíve a vadászkutyák irányába, mivel rendkívül okosak, hűségesek, ráadásul gyakran kapni olyanokat, amik kiváló alomból valóak, így kevesebb az esély a megbetegedésekre, és jobban fejlődhetnek, és persze többet is érnek. Közben elérkeznek a dokkokhoz, ami hatalmas területet foglal magába.* -Ugye milyen hatalmas ? *kérdezi, majd széttárja karjait, és mélyet szippant az ismerős levegőből, amiben nem csak a tengeri áramlatot, és a halszagot érzi, hanem az alvilág kegyetlen, mégis csalogató illatát.* -Üljünk le. *mutat egy nagyobbacska ládára, ami már üres, de ülő alkalmatosságnak megfelel. Bress helyet foglal, és vélhetően Dyn is csatlakozik hozzá.*
-Persze biztos lehet, bár ha igazi dobótőrt szeretnél, aminek megfelelő a súlyozása, inkább a kovácsnál vegyél. Itt szerintem csak inkább díszek vannak. *mondja meggyőzően, viszont arról bizonyossága is van, hogy az éjszaka leple alatt itt bármilyen fegyver beszerezhető.* -Annál az asszonynál találsz kencéket. *mutat egy idősebb kofára, akinél mindenfajta szépészeti, gyógyító, hidratáló, és még a jó ég tudja miféle kenceficék láthatók.* -Ott pedig vannak flaskák, és talán táskák is. *mutat egy másik kofára, egy fiatalabb telt nőre.* -Hát nem csodálatos, ez maga a paradicsom. Főleg éjjel. *teszi hozzá halkabban, majd három városőr felé biccent, akik szorgalmasan járőröznek.* -Látod milyen szép számú őr tanyázik errefelé ? Viszont nem ér el mindenhová a kezük, éjszaka pedig nem mernek beljebb szaglászni, így mindenki szabadon terítheti a portékáit. *néz Dyn szemeibe.* -Én ismerem ezt a terepet, de ez maradjon köztünk. *kacsint egyet a vöröskének, majd feláll a ládáról, és biccent egyet tovább.* -Nézzük meg azokat a flaskákat, aztán meg elmegyünk egy ismerős kereskedőhöz, és megnézzük a vérebeit. *újabb kacsintás, majd kedvesen előre tárja karjait, ezzel jelezve, hogy menjen előre, ő pedig majd kicsit mögötte lépkedve követi.*
*Már csak a saját szemszögéből is remélte, hogy a vöröskének tetszeni fog az ő felvetése, így gyorsan, miután ő is összekapja magát, el is indulnak a dokkok irányába.*
-Na ez remek. Akkor hát jobb lesz, ha nyitva tartod a szemedet ! *jegyzi még meg odabent újdonsült testőrének.* -Inkább csak mint hűséges útitárs. Vadászni ritkán szoktam, bár előfordul, házőrzésre meg tudod nem szükséges, mivel ott van az apám. *néz Dyn nagy szemeibe, majd hangosan elneveti magát, és még két tenyerét is összecsapja. Egyébiránt lehet benne valami, mivel egykori lovag, és kiképző apja bizony komolyabb fenyegetést jelenthet egy vérebnél az illetéktelenek számára.* -Kölyköt szeretnék, hogy kicsi korától taníthassam. Barnát és okosat. *mondja mosolyogva, és igazából ezért is húz szíve a vadászkutyák irányába, mivel rendkívül okosak, hűségesek, ráadásul gyakran kapni olyanokat, amik kiváló alomból valóak, így kevesebb az esély a megbetegedésekre, és jobban fejlődhetnek, és persze többet is érnek. Közben elérkeznek a dokkokhoz, ami hatalmas területet foglal magába.* -Ugye milyen hatalmas ? *kérdezi, majd széttárja karjait, és mélyet szippant az ismerős levegőből, amiben nem csak a tengeri áramlatot, és a halszagot érzi, hanem az alvilág kegyetlen, mégis csalogató illatát.* -Üljünk le. *mutat egy nagyobbacska ládára, ami már üres, de ülő alkalmatosságnak megfelel. Bress helyet foglal, és vélhetően Dyn is csatlakozik hozzá.*
-Persze biztos lehet, bár ha igazi dobótőrt szeretnél, aminek megfelelő a súlyozása, inkább a kovácsnál vegyél. Itt szerintem csak inkább díszek vannak. *mondja meggyőzően, viszont arról bizonyossága is van, hogy az éjszaka leple alatt itt bármilyen fegyver beszerezhető.* -Annál az asszonynál találsz kencéket. *mutat egy idősebb kofára, akinél mindenfajta szépészeti, gyógyító, hidratáló, és még a jó ég tudja miféle kenceficék láthatók.* -Ott pedig vannak flaskák, és talán táskák is. *mutat egy másik kofára, egy fiatalabb telt nőre.* -Hát nem csodálatos, ez maga a paradicsom. Főleg éjjel. *teszi hozzá halkabban, majd három városőr felé biccent, akik szorgalmasan járőröznek.* -Látod milyen szép számú őr tanyázik errefelé ? Viszont nem ér el mindenhová a kezük, éjszaka pedig nem mernek beljebb szaglászni, így mindenki szabadon terítheti a portékáit. *néz Dyn szemeibe.* -Én ismerem ezt a terepet, de ez maradjon köztünk. *kacsint egyet a vöröskének, majd feláll a ládáról, és biccent egyet tovább.* -Nézzük meg azokat a flaskákat, aztán meg elmegyünk egy ismerős kereskedőhöz, és megnézzük a vérebeit. *újabb kacsintás, majd kedvesen előre tárja karjait, ezzel jelezve, hogy menjen előre, ő pedig majd kicsit mögötte lépkedve követi.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-28 10:53:50
Üzenet elküldve: 2014-03-28 10:53:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*Érdeklődve figyeli a pókos gyűrű történetét, ugyanakkor egy pillanatra elszörnyed az arca és megrándul, ahogy a férfi az asztalra csap, olyan meglepően történt az egész. Azért gyorsan visszatér a nyugodtabb világba és megejt egy könnyedebb mosolyt. Szereti a heves vérmérséklettel rendelkező egyedeket, a másikon pedig az imént épp ezt látta és hiába változott meg utána a viselkedése és tudja a lány, hogy Bress ezzel csak a frászt akarta ráhozni egy pillanatra, azért ezt csak megjegyzi. A furulya elővételekor érdeklődve emelkedik fel kissé megint a székről, hogy jobban megvizsgálja, ugyanis a kocsma sejtelmes fényvilága keresztezve az ő gyenge szemével nem jó kombináció.*
- Igazán szép. *Mondja végül és tényleg így is gondolja. Persze a mai nap folyamán sokszor eszébe jutott anyja képe megint szemei elé kerül és már látja is ahogy az magasan rikácsoló hanggal kiabálna vele, hogy ez ocsmány és ízléstelen és nem kifinomult emberekhez méltó.* ~Na persze, mert szerinte ami nem virág mintával, meg értékes arannyal és kövekkel van kicsicsázva, az már gusztustalan.~ *Gondolja.
Miután felmerül a távozás ötlete, és Bress egyet is ért, ő is felpattan gyorsan. Nem szokása levenni magáról a cuccait, táskáját meg egyébként sem, így egyből az asztal mellé pattan és megvárja amíg a férfi felöltözik. A bortól és a sörtől kellően vidám hangulatba került, persze ez még a részegséghez közel sem jár, de pont jól érzi magát.*
-Igeeen! *Kiált fel a dokkok ötletére. Bár hirtelen elkomorul az arca és elgondolkodik.* ~Kereskedők, matrózok és kalózok minden mennyiségben.~ *Megrántja a vállát, végül is ő vállalta be ezt az életet és még mindig azt vallja, hogy azzal rejtőzködik el a leginkább, ha szem előtt van, mert ezt senki sem gondolná róla. Így ismét az előző lelkesedéssel indul meg az ajtó felé.*
- Még szép, hogy elkísérlek. *Néz hátra egy pillanatra.* - Imádom a kutyákat. Mellesleg, kell valaki a megvéd téged a goromba és sötét alakoktól, akik csak arra várnak, hogy megszabadítsanak téged az ingóságaidtól. *Kacsint egyet (megint) és ráharap a szájára. Miközben elhaladnak a pult mellett, gorombán odaint a felszolgálónőnek, aki fittyet hányva a lányra, törölgeti a poharakat. Majd az ajtóhoz érve, kissé hátrál és úgy dönt, maga elé engedi a férfit. Ha már Jack tényleg kint várakozik és a pengéjét élezgetve csap le rájuk, akkor Bress legyen az első áldozat. Bár nagyon sajnálná a férfit, az ő kis élete mindennél fontosabb. De persze kiérve látja, hogy nincs senki aki rájuk várna. Ez lehet jó hír is, hiszen ezek szerint Jack vagy nem hallott még róla, vagy nem ismerte fel. Ez a gondolat ad neki egy újabb lendületet. Kiérvén a kocsmából a tengeri szél bele-belekap a hajába ő pedig ezt kifejezetten élvezi.
A dokkok felé veszi az irányt.*
- És mi a célod a kutyával? Vadászat, házőrzés? Vagy csak afféle hűséges útitárs? *Érdeklődik. Járása izgatott, kicsit talán pattogós is, teljesen fellelkesül és hatalmas őszinte vigyorát nem lehet letörölni, holott ő nem vesz semmit, így kissé érthetetlen is nála ez a dolog, hogy mi dobja fel ennyire, lehet a kellemes társaság.* - Kicsit, nagyot, feketét, fehéret? *sorolgatja a kérdéseit. * - Szerinted lehet itt kapni dobótőrt? Esetleg valami kenceficét? Táskát? Ú és egy jó kis flaskát? *Záporoznak a másik felé a kérdések, egészen olyan hangulata van, mint amikor egy kis gyerek elindul a szüleivel vásárolni.* - Mindig is akartam egy flaskát. Valami szépet, belevésve valami frappáns mondattal, viccessel vagy komollyal. Hm, inkább komolyan, mert hát... *Satöbbi, satöbbi. Csak a szokásos fecsegés.*
*Érdeklődve figyeli a pókos gyűrű történetét, ugyanakkor egy pillanatra elszörnyed az arca és megrándul, ahogy a férfi az asztalra csap, olyan meglepően történt az egész. Azért gyorsan visszatér a nyugodtabb világba és megejt egy könnyedebb mosolyt. Szereti a heves vérmérséklettel rendelkező egyedeket, a másikon pedig az imént épp ezt látta és hiába változott meg utána a viselkedése és tudja a lány, hogy Bress ezzel csak a frászt akarta ráhozni egy pillanatra, azért ezt csak megjegyzi. A furulya elővételekor érdeklődve emelkedik fel kissé megint a székről, hogy jobban megvizsgálja, ugyanis a kocsma sejtelmes fényvilága keresztezve az ő gyenge szemével nem jó kombináció.*
- Igazán szép. *Mondja végül és tényleg így is gondolja. Persze a mai nap folyamán sokszor eszébe jutott anyja képe megint szemei elé kerül és már látja is ahogy az magasan rikácsoló hanggal kiabálna vele, hogy ez ocsmány és ízléstelen és nem kifinomult emberekhez méltó.* ~Na persze, mert szerinte ami nem virág mintával, meg értékes arannyal és kövekkel van kicsicsázva, az már gusztustalan.~ *Gondolja.
Miután felmerül a távozás ötlete, és Bress egyet is ért, ő is felpattan gyorsan. Nem szokása levenni magáról a cuccait, táskáját meg egyébként sem, így egyből az asztal mellé pattan és megvárja amíg a férfi felöltözik. A bortól és a sörtől kellően vidám hangulatba került, persze ez még a részegséghez közel sem jár, de pont jól érzi magát.*
-Igeeen! *Kiált fel a dokkok ötletére. Bár hirtelen elkomorul az arca és elgondolkodik.* ~Kereskedők, matrózok és kalózok minden mennyiségben.~ *Megrántja a vállát, végül is ő vállalta be ezt az életet és még mindig azt vallja, hogy azzal rejtőzködik el a leginkább, ha szem előtt van, mert ezt senki sem gondolná róla. Így ismét az előző lelkesedéssel indul meg az ajtó felé.*
- Még szép, hogy elkísérlek. *Néz hátra egy pillanatra.* - Imádom a kutyákat. Mellesleg, kell valaki a megvéd téged a goromba és sötét alakoktól, akik csak arra várnak, hogy megszabadítsanak téged az ingóságaidtól. *Kacsint egyet (megint) és ráharap a szájára. Miközben elhaladnak a pult mellett, gorombán odaint a felszolgálónőnek, aki fittyet hányva a lányra, törölgeti a poharakat. Majd az ajtóhoz érve, kissé hátrál és úgy dönt, maga elé engedi a férfit. Ha már Jack tényleg kint várakozik és a pengéjét élezgetve csap le rájuk, akkor Bress legyen az első áldozat. Bár nagyon sajnálná a férfit, az ő kis élete mindennél fontosabb. De persze kiérve látja, hogy nincs senki aki rájuk várna. Ez lehet jó hír is, hiszen ezek szerint Jack vagy nem hallott még róla, vagy nem ismerte fel. Ez a gondolat ad neki egy újabb lendületet. Kiérvén a kocsmából a tengeri szél bele-belekap a hajába ő pedig ezt kifejezetten élvezi.
A dokkok felé veszi az irányt.*
- És mi a célod a kutyával? Vadászat, házőrzés? Vagy csak afféle hűséges útitárs? *Érdeklődik. Járása izgatott, kicsit talán pattogós is, teljesen fellelkesül és hatalmas őszinte vigyorát nem lehet letörölni, holott ő nem vesz semmit, így kissé érthetetlen is nála ez a dolog, hogy mi dobja fel ennyire, lehet a kellemes társaság.* - Kicsit, nagyot, feketét, fehéret? *sorolgatja a kérdéseit. * - Szerinted lehet itt kapni dobótőrt? Esetleg valami kenceficét? Táskát? Ú és egy jó kis flaskát? *Záporoznak a másik felé a kérdések, egészen olyan hangulata van, mint amikor egy kis gyerek elindul a szüleivel vásárolni.* - Mindig is akartam egy flaskát. Valami szépet, belevésve valami frappáns mondattal, viccessel vagy komollyal. Hm, inkább komolyan, mert hát... *Satöbbi, satöbbi. Csak a szokásos fecsegés.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-27 08:38:33
Üzenet elküldve: 2014-03-27 08:38:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Raaha Kym Techdas//
*Szokásos kis esti séta, a Merinától... bárhová. Végre érkezik a jó idő, s ennek előszelét, a koraesti, már alig-hűvös fuvallatokat szereti leginkább. Nincs is kimondottan kedvenc évszaka. Az ilyen időt szereti. A hűvöset, mikor már nem feltétlenül kell a sűrű szövésű köpeny, ami megvédené a hidegtől; de azt az időt, mikor még nem is izzad bele pár lépés megtételébe.
Most épp a bizonyos kis ház felé tart, ahol Raaha rendezkedett be. Még csak néhány napja ismeri, de máris megtalálták a közös hangot, ha lehet így fogalmazni. Hasonló a munkájuk, és kölcsönösen elviselik egymást... Ez már elég ahhoz, hogy barátjának is tartsa.
Épp akkor pillantja meg a hozzá képest igencsak vékonyka tündért, mikor az behúzódik az ablakból. Kár, így nem fogja észrevenni az érkezését.
Kicsit elgondolkodik, jó ötlet-e egyáltalán ilyen időtájt zavarni még, s bár nem teljesen biztos a döntés helyességében, úgy gondolja, ha már egyszer szerzett valamit, le is adja neki. Legfeljebb, ha a tündér nem kíváncsi a társaságára és inkább nyugovóra térne, elhúzza a csíkot. Talán épp vissza a Merinába. Jó helynek tartja azt, de nem igazán azért, mert annyira szeretne a pohár fenekére nézni, vagy a borgőzös arcokat, csevejeket hallgatni. Mindössze munkája szempontjából hasznos hely. Aki a kelleténél jobban felöntött a garatra, s inna is még, általában könnyebben megválik földi javaitól pár fényes aranytallérért - persze jóval a valódi árán alul. Mert neki ez így üzlet, így az igazi.
Így volt ez ezúttal is, bár csak két karperecre és egy vastag karika fülbevalóra tett szert. Ezüst meg arany... Ezek általában több pénzért kelnek el, mint amennyit ő kidobott rájuk.*
~Részeges fajankók, úgy kell nektek!~
*A házhoz érve először kopogtat, hátha a tündér olyan közelségben van, hogy meghallja. Ha nem, akkor hívószó nélkül, ámde lassan nyit be, hadd szólaljon csak meg az a kis csengő, ami az érkezését jelzi.*
- Hahó!
*Metszi hangja a benti levegőt, akármennyire is igyekszik halkra fogni azt. Ez már csak így megy nála. Jellegzetes, kissé orrhangú zöngéje mindig durvábbnak hat, mint amilyennek szánja.
Kezében ott a kis erszény, benne a ma szerzett ingóságokkal, amiket még ma átadna Raaha-nak. Reméli, a tündér foglalkozik még ilyenekkel ezen a nem épp korai órán is. Saját véleménye szerint jobb, ha mielőbb itt van a holmi, hátha épp holnap reggel vagy a délelőtt folyamán térne be valaki, aki szép summáért el is vinné.*
*Szokásos kis esti séta, a Merinától... bárhová. Végre érkezik a jó idő, s ennek előszelét, a koraesti, már alig-hűvös fuvallatokat szereti leginkább. Nincs is kimondottan kedvenc évszaka. Az ilyen időt szereti. A hűvöset, mikor már nem feltétlenül kell a sűrű szövésű köpeny, ami megvédené a hidegtől; de azt az időt, mikor még nem is izzad bele pár lépés megtételébe.
Most épp a bizonyos kis ház felé tart, ahol Raaha rendezkedett be. Még csak néhány napja ismeri, de máris megtalálták a közös hangot, ha lehet így fogalmazni. Hasonló a munkájuk, és kölcsönösen elviselik egymást... Ez már elég ahhoz, hogy barátjának is tartsa.
Épp akkor pillantja meg a hozzá képest igencsak vékonyka tündért, mikor az behúzódik az ablakból. Kár, így nem fogja észrevenni az érkezését.
Kicsit elgondolkodik, jó ötlet-e egyáltalán ilyen időtájt zavarni még, s bár nem teljesen biztos a döntés helyességében, úgy gondolja, ha már egyszer szerzett valamit, le is adja neki. Legfeljebb, ha a tündér nem kíváncsi a társaságára és inkább nyugovóra térne, elhúzza a csíkot. Talán épp vissza a Merinába. Jó helynek tartja azt, de nem igazán azért, mert annyira szeretne a pohár fenekére nézni, vagy a borgőzös arcokat, csevejeket hallgatni. Mindössze munkája szempontjából hasznos hely. Aki a kelleténél jobban felöntött a garatra, s inna is még, általában könnyebben megválik földi javaitól pár fényes aranytallérért - persze jóval a valódi árán alul. Mert neki ez így üzlet, így az igazi.
Így volt ez ezúttal is, bár csak két karperecre és egy vastag karika fülbevalóra tett szert. Ezüst meg arany... Ezek általában több pénzért kelnek el, mint amennyit ő kidobott rájuk.*
~Részeges fajankók, úgy kell nektek!~
*A házhoz érve először kopogtat, hátha a tündér olyan közelségben van, hogy meghallja. Ha nem, akkor hívószó nélkül, ámde lassan nyit be, hadd szólaljon csak meg az a kis csengő, ami az érkezését jelzi.*
- Hahó!
*Metszi hangja a benti levegőt, akármennyire is igyekszik halkra fogni azt. Ez már csak így megy nála. Jellegzetes, kissé orrhangú zöngéje mindig durvábbnak hat, mint amilyennek szánja.
Kezében ott a kis erszény, benne a ma szerzett ingóságokkal, amiket még ma átadna Raaha-nak. Reméli, a tündér foglalkozik még ilyenekkel ezen a nem épp korai órán is. Saját véleménye szerint jobb, ha mielőbb itt van a holmi, hátha épp holnap reggel vagy a délelőtt folyamán térne be valaki, aki szép summáért el is vinné.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-25 20:59:18
Üzenet elküldve: 2014-03-25 20:59:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Koraesti szél sóhaja lebbenti a macskaköves utcára a kis ház emeleti ablakát. Mögötte tündérlány kémlel a hártyavékony csipkeanyagon az elcsendesülőfélben lévő utcára. Vékony, csontos alakját fázósan fogja át madárcsontú két karja, hosszú körmű ujjaival minduntalan idegesen piszkálgatja ruhájának jobb könyökénél a varrást. Szemét összehúzva, gondolataiba mélyedve szemléli az idegen városrészt. Ami azt illeti, nem régóta él itt, szoknia kell a helyet, a nyüzsgést.*
- Sehol semmi - *Szisszen vékony ajkai között megvetően, aztán tüntetőleg elfordul az ablaktól. A kis helyiségen átvágva apró, faragott lépcsőn sorjázik le a ház alsó szintjére. E helyen kissé zsúfoltnak rémlő ék- és ószeresüzlet kapott helyet, vaskos cseresznyefa bútorokon ládikók, fém- és faszerkezetek, tartók, tárolók, réz- és ezüsttárgyak sorakoznak katonásan, a helyiség egyik sarkában kandalló, benne álmosan hunyorgó parazsat vernek vissza a makulátlanul portalanított fémszobrok-kancsók-egyebek. Raaha elérzékenyülten sóhajt, mint mindig, mikor a helyiségbe lép. Jóformán anyai szeretettel simít végig egy faragott asztalkán, mikor a kandallóval szembeni kényelmes ülőalkalmatosság felé tart. Itt majdhogy minden az ő keze munkáját, jó ízlését és jó üzleti érzékét dícséri. Szívből reméli, a város lakói is rájönnek erre előbb-utóbb, és vagy a pénzük, vagy az értékeik hordják majd halomba a lába elé. Fanyarul elmosolyodik, metszett üvegpoharát ajkához emeli, a benne hagyott fél korty édes vörösbort ízlelgeti. A nap a vége felé jár, nem szokott semmi váratlan történni ilyenkor, ezért nem is kémleli az ajtót. Lelke mostanság nyugtalan, akkor is a bejáratot fixírozza, mikor már nem is várja, hogy a tölgyajtó fölé szerelt rézcsengő megszólaljon. Ami azt illeti, szívesen kiöntené a lelkét valakinek, ha nem ellenkezne az elveivel másvalakire bízni a lelke titkait. Már amennyire titkok ezek. Legfőképp nagy gonddal elkerült rokona aggasztja, Valian, kiről bizonyos aggasztó pletykák jutottak fülébe. Az eddig is csekély értelmű, ám legalább a többi földijétől tartózkodó rokonról úgy hallotta, a város körül jár, nem is egymagában. Borús gondolatai középpontjában leginkább ez jár, ezen belül is nyomasztja a gondolat, hogy a jól felépített, kényelmes és szerfelett szigorún beszabályozott életét kettérúgja egy szép napon a bagázs, meg a nem kedvelt öcskös. Felhúzza vállait, sóhajt, letelepszik a párnázott székbe. A pohár szélén húzogatva ujját a tűz maradékába meredve mélázik. Rég látta családja egyéb tagjait is, s ha itt tartunk, nélkülük meg is lenne. Elmosolyodik, az üres szobába suttogja:*
- Meglátjuk. Majd meglátjuk..
- Sehol semmi - *Szisszen vékony ajkai között megvetően, aztán tüntetőleg elfordul az ablaktól. A kis helyiségen átvágva apró, faragott lépcsőn sorjázik le a ház alsó szintjére. E helyen kissé zsúfoltnak rémlő ék- és ószeresüzlet kapott helyet, vaskos cseresznyefa bútorokon ládikók, fém- és faszerkezetek, tartók, tárolók, réz- és ezüsttárgyak sorakoznak katonásan, a helyiség egyik sarkában kandalló, benne álmosan hunyorgó parazsat vernek vissza a makulátlanul portalanított fémszobrok-kancsók-egyebek. Raaha elérzékenyülten sóhajt, mint mindig, mikor a helyiségbe lép. Jóformán anyai szeretettel simít végig egy faragott asztalkán, mikor a kandallóval szembeni kényelmes ülőalkalmatosság felé tart. Itt majdhogy minden az ő keze munkáját, jó ízlését és jó üzleti érzékét dícséri. Szívből reméli, a város lakói is rájönnek erre előbb-utóbb, és vagy a pénzük, vagy az értékeik hordják majd halomba a lába elé. Fanyarul elmosolyodik, metszett üvegpoharát ajkához emeli, a benne hagyott fél korty édes vörösbort ízlelgeti. A nap a vége felé jár, nem szokott semmi váratlan történni ilyenkor, ezért nem is kémleli az ajtót. Lelke mostanság nyugtalan, akkor is a bejáratot fixírozza, mikor már nem is várja, hogy a tölgyajtó fölé szerelt rézcsengő megszólaljon. Ami azt illeti, szívesen kiöntené a lelkét valakinek, ha nem ellenkezne az elveivel másvalakire bízni a lelke titkait. Már amennyire titkok ezek. Legfőképp nagy gonddal elkerült rokona aggasztja, Valian, kiről bizonyos aggasztó pletykák jutottak fülébe. Az eddig is csekély értelmű, ám legalább a többi földijétől tartózkodó rokonról úgy hallotta, a város körül jár, nem is egymagában. Borús gondolatai középpontjában leginkább ez jár, ezen belül is nyomasztja a gondolat, hogy a jól felépített, kényelmes és szerfelett szigorún beszabályozott életét kettérúgja egy szép napon a bagázs, meg a nem kedvelt öcskös. Felhúzza vállait, sóhajt, letelepszik a párnázott székbe. A pohár szélén húzogatva ujját a tűz maradékába meredve mélázik. Rég látta családja egyéb tagjait is, s ha itt tartunk, nélkülük meg is lenne. Elmosolyodik, az üres szobába suttogja:*
- Meglátjuk. Majd meglátjuk..
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-24 18:41:56
Üzenet elküldve: 2014-03-24 18:41:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hon-foglalás//
*Sétálunk, sétálunk, egy kis sörre becsücsülünk, csüccs! Legalábbis majd ez lesz a nem túl távoli jövőben a cél. De nem most! Mert most sokkal fontosabb cél lebeg Halax szeme előtt. Leginkább az, hogy ne haljon meg, míg odaérnek. Bár a másnaposságra elfogyasztott gyógyászati szesz már kezd dolgozni a szervezetében, de még messze áll attól, hogy hősünk fitt és üde legyen. Hiába, még nem ivott eleget ahhoz, hogy józan legyen. Csak a baj, folyton csak a baj.
Jaz elmélkedésére felhörren.*
- Nem azért a lyukas rézért, de te szívesen aludnál olyan tető alatt, amit én húztam föl? Mert az biztos, hogy én nem. Ha azon múlik, szerzünk egy ácsot és megcsináltatjuk, amit nagyon kell. De nem hinném, hogy ennyire előre kéne rohanni…
*Legalábbis tervezgetés terén semmiképp. Meg amúgy sem. Nem jó ilyenkor szaladozni, nagyon nem. De legalább messzire nem kell már haladniuk. Állával bök a cél irányába.*
- Na, ott van, e! Essünk neki, ássuk ki!
*Sétálunk, sétálunk, egy kis sörre becsücsülünk, csüccs! Legalábbis majd ez lesz a nem túl távoli jövőben a cél. De nem most! Mert most sokkal fontosabb cél lebeg Halax szeme előtt. Leginkább az, hogy ne haljon meg, míg odaérnek. Bár a másnaposságra elfogyasztott gyógyászati szesz már kezd dolgozni a szervezetében, de még messze áll attól, hogy hősünk fitt és üde legyen. Hiába, még nem ivott eleget ahhoz, hogy józan legyen. Csak a baj, folyton csak a baj.
Jaz elmélkedésére felhörren.*
- Nem azért a lyukas rézért, de te szívesen aludnál olyan tető alatt, amit én húztam föl? Mert az biztos, hogy én nem. Ha azon múlik, szerzünk egy ácsot és megcsináltatjuk, amit nagyon kell. De nem hinném, hogy ennyire előre kéne rohanni…
*Legalábbis tervezgetés terén semmiképp. Meg amúgy sem. Nem jó ilyenkor szaladozni, nagyon nem. De legalább messzire nem kell már haladniuk. Állával bök a cél irányába.*
- Na, ott van, e! Essünk neki, ássuk ki!
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-23 20:52:35
Üzenet elküldve: 2014-03-23 20:52:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Yelane//
*A lángok a teremben nagyon gyorsan komoly forróságot idéznek elő, és ez a forróság felébreszti a falhoz erősített nőszemélyt, aki a biztonság kedvéért azonnal felordít, hogy ne lehessen kétségbe vonni a magához térését. Kintről hallatszik még pár női ordítás, és az ajtó szélén beáramló füst se javítja a szituáció kétségbeejtőségén. Nem tart sokáig, hogy a szoba leginkább egy vulkánhoz hasonlítson, legalábbis a hőség erről próbálja meggyőzni Yelanét, akinek a torkát elkezdi kaparni a sűrű fekete füst. Hacsak nem akar megfulladni legjobb lesz, ha elmond pár imát az isteneihez, akik talán megszánják és megmentik a tűzhaláltól, vagy a fulladásos haláltól.*
*A lángok a teremben nagyon gyorsan komoly forróságot idéznek elő, és ez a forróság felébreszti a falhoz erősített nőszemélyt, aki a biztonság kedvéért azonnal felordít, hogy ne lehessen kétségbe vonni a magához térését. Kintről hallatszik még pár női ordítás, és az ajtó szélén beáramló füst se javítja a szituáció kétségbeejtőségén. Nem tart sokáig, hogy a szoba leginkább egy vulkánhoz hasonlítson, legalábbis a hőség erről próbálja meggyőzni Yelanét, akinek a torkát elkezdi kaparni a sűrű fekete füst. Hacsak nem akar megfulladni legjobb lesz, ha elmond pár imát az isteneihez, akik talán megszánják és megmentik a tűzhaláltól, vagy a fulladásos haláltól.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-23 13:45:55
Üzenet elküldve: 2014-03-23 13:45:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hon-foglalás//
*Hosszú utat tudnak maguk mögött, de végül is csak elérkeznek a nyüzsgő Dokkokhoz. A hátra maradt idő nagyrészt némaságban telt. Nem a fojtogató, kellemetlen szónélküliségben, mikor a csend bántón sürgeti a lelket a közlés után. Összeszokott párosként azonban még ez is békés, megnyugtató. Jaz végig gondolta szépen Halax szavait, a lehetőségeiket, és esélyeiket. Változatlanul bizakodva tekint a jövőbe.
Csak nagy sokára, már a dokkoknál kerülgetve az embereket, és rakományokat morog fel.*
-Azért nem lehet olyan nehéz tetőt csinálni, elvégre minden épületen van. Deszka kell, meg kalapács, és szeg.
*Figyelmét pillanatok alatt eltereli a hangzavar, nem könnyű így, hogy még az állatokat is érti. Zsong feje a kavalkádtól ugyan, de még szórakoztatónak találja.*
*Hosszú utat tudnak maguk mögött, de végül is csak elérkeznek a nyüzsgő Dokkokhoz. A hátra maradt idő nagyrészt némaságban telt. Nem a fojtogató, kellemetlen szónélküliségben, mikor a csend bántón sürgeti a lelket a közlés után. Összeszokott párosként azonban még ez is békés, megnyugtató. Jaz végig gondolta szépen Halax szavait, a lehetőségeiket, és esélyeiket. Változatlanul bizakodva tekint a jövőbe.
Csak nagy sokára, már a dokkoknál kerülgetve az embereket, és rakományokat morog fel.*
-Azért nem lehet olyan nehéz tetőt csinálni, elvégre minden épületen van. Deszka kell, meg kalapács, és szeg.
*Figyelmét pillanatok alatt eltereli a hangzavar, nem könnyű így, hogy még az állatokat is érti. Zsong feje a kavalkádtól ugyan, de még szórakoztatónak találja.*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-21 15:31:24
Üzenet elküldve: 2014-03-21 15:31:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*Fogva tartói hamarabb összeszedték magukat, mint hitte volna. A szőnyeget nincs ideje összehordani egy kupacba, így a kellemetlenebb megoldást választja. Az egyik fáklyát ledobja, hogy az anyagot meggyújtsa, ő pedig sebtében berohan az egyik szobába. Az ajtót azonnal becsukja maga után, majd vesz néhány nagyobb levegőt, hogy szívverését nyugtassa. Ha tudta volna, hogy mi jön, bizonyára nem foglalkozik ilyesmivel, vagy éppen tovább nyugtatgatja magát, mert amint felnéz, szíve majd kiugrik helyéről ijedtében. Szabad kezét mellkasához is kapja. A fáklyát magasba emeli, hogy jobban megnézze ki is van kikötözve, majd óvatosan közelebb lépked. Szemei azonnal elkerekednek a döbbenettől. Nem hitte volna, hogy itt ilyesmik folynak. A láncokat szemléli, majd az eszméletlen testet, mi a falról csüng le, egy béklyópáros foglyaként. Most több vágás van a nőn, mint korábban látta. Elég friss vágások, melyek azért kiáltanak, hogy hozzáértő kezek lássák el őket. Yelane küzd is a gondolattal, hogy most azonnal ellássa a némbert, de amint kést ragadna, hogy valahogy leoldja a bilincseket, megtorpan. ~Lehet, hogy most eszméletlen, de mi lesz, ha magához tér? Az is lehet, hogy újra nekem esik az őrületének hála. Vele később kell foglalkozzak!~ Mondja, s tovább szemlélve a számára felkínálkozó eszközöket, tanakodni kezd. A tűz egy időre biztos hátráltatja a kintieket, sok időt viszont nem remél. Az asztalon fenn hagyja a dolgokat, csupán az asztalt igyekszik az ajtóhoz tolni úgy, hogy ha az kinyílik, akkor maga mögé tuszkolja az asztalt, ne pedig előre tolja. Ott mégiscsak kissé odébb pakolássza a dolgokat, helyet csinálva lábainak, mert szándékában áll rátelepedni a tárgyra. Kezébe ezt követően két kést kap, melyeket fegyverként akar használni. A fáklyától megszabadult. A szoba közepén a földre tette azt, hogy onnan világítsa be a helyet. Most pedig csak vár, csendben, arra, hogy valami történjen végre. Úgy véli, semmi esélye a kettő ellen úgy, hogy szemből nekik menjen, ezért nem is megy ki. Na meg a tüzet sem tudja, hogy éppen miként ég.*
*Fogva tartói hamarabb összeszedték magukat, mint hitte volna. A szőnyeget nincs ideje összehordani egy kupacba, így a kellemetlenebb megoldást választja. Az egyik fáklyát ledobja, hogy az anyagot meggyújtsa, ő pedig sebtében berohan az egyik szobába. Az ajtót azonnal becsukja maga után, majd vesz néhány nagyobb levegőt, hogy szívverését nyugtassa. Ha tudta volna, hogy mi jön, bizonyára nem foglalkozik ilyesmivel, vagy éppen tovább nyugtatgatja magát, mert amint felnéz, szíve majd kiugrik helyéről ijedtében. Szabad kezét mellkasához is kapja. A fáklyát magasba emeli, hogy jobban megnézze ki is van kikötözve, majd óvatosan közelebb lépked. Szemei azonnal elkerekednek a döbbenettől. Nem hitte volna, hogy itt ilyesmik folynak. A láncokat szemléli, majd az eszméletlen testet, mi a falról csüng le, egy béklyópáros foglyaként. Most több vágás van a nőn, mint korábban látta. Elég friss vágások, melyek azért kiáltanak, hogy hozzáértő kezek lássák el őket. Yelane küzd is a gondolattal, hogy most azonnal ellássa a némbert, de amint kést ragadna, hogy valahogy leoldja a bilincseket, megtorpan. ~Lehet, hogy most eszméletlen, de mi lesz, ha magához tér? Az is lehet, hogy újra nekem esik az őrületének hála. Vele később kell foglalkozzak!~ Mondja, s tovább szemlélve a számára felkínálkozó eszközöket, tanakodni kezd. A tűz egy időre biztos hátráltatja a kintieket, sok időt viszont nem remél. Az asztalon fenn hagyja a dolgokat, csupán az asztalt igyekszik az ajtóhoz tolni úgy, hogy ha az kinyílik, akkor maga mögé tuszkolja az asztalt, ne pedig előre tolja. Ott mégiscsak kissé odébb pakolássza a dolgokat, helyet csinálva lábainak, mert szándékában áll rátelepedni a tárgyra. Kezébe ezt követően két kést kap, melyeket fegyverként akar használni. A fáklyától megszabadult. A szoba közepén a földre tette azt, hogy onnan világítsa be a helyet. Most pedig csak vár, csendben, arra, hogy valami történjen végre. Úgy véli, semmi esélye a kettő ellen úgy, hogy szemből nekik menjen, ezért nem is megy ki. Na meg a tüzet sem tudja, hogy éppen miként ég.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-18 22:38:25
Üzenet elküldve: 2014-03-18 22:38:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A kikötő környékén tanyázik már pár napja. Hosszabb ideje nem volt település közelében, így ez már mindenképp szükséges számára. Készleteit felfrissíteni, a számára haszontalan dolgoktól megszabadulni. Nincs ennél jobb hely a dokknál. Hátán göngyölegbe összekötözve található pár állatbőr. Főleg nyulaké, de két szarvas és egy farkas is. Az elejtett vad lehetőleg minden részét hasznosítani kell. Irhájukat a legegyszerűbb. Szinte az első dolog, amit a vadonélő ember megtanul.
Csendben járja a fapallókat és keresi a kereskedőt, akinek szüksége lenne termékére. Talál is hamarosan és alkudozás nélkül túlad rajta. * ~ Hadd legyen jó napja a mocskos kufárnak. ~ * Lenézően távozik tőle a kapott pénzzel. Nem megy messzire, hiszen helyben talál mindent, amire szüksége van. Vászont, amit sebkötözésre tud használni, egy gombolyag erős spárgát, egy köteg véknyabb kötelet. Ezek mellé az élelmiszer egy adag kétszersült, némi szárított hal, mindkettő sokáig eláll, pár fej hagyma. Színesítik étrendjét legalább két hétre a kisebb mennyiség ellenére is. Más dolga nincs is kofákkal. Nyugodt, egyenletes lépésekkel indul el vissza az erdő felé és hamarosan el is tűnik szem elől.*
Csendben járja a fapallókat és keresi a kereskedőt, akinek szüksége lenne termékére. Talál is hamarosan és alkudozás nélkül túlad rajta. * ~ Hadd legyen jó napja a mocskos kufárnak. ~ * Lenézően távozik tőle a kapott pénzzel. Nem megy messzire, hiszen helyben talál mindent, amire szüksége van. Vászont, amit sebkötözésre tud használni, egy gombolyag erős spárgát, egy köteg véknyabb kötelet. Ezek mellé az élelmiszer egy adag kétszersült, némi szárított hal, mindkettő sokáig eláll, pár fej hagyma. Színesítik étrendjét legalább két hétre a kisebb mennyiség ellenére is. Más dolga nincs is kofákkal. Nyugodt, egyenletes lépésekkel indul el vissza az erdő felé és hamarosan el is tűnik szem elől.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-18 05:58:31
Üzenet elküldve: 2014-03-18 05:58:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Wram lassan, kimérten halad a kikötő kopott kövein. Megteheti, hisz megjárta a poklot és vissza is tért onnan. Mostmár másként látja a dolgokat. A legnagyobb felismerés persze az, hogy még mindig vonzódik a màgia iránt, és kezdi azon kapni magát, hogy egyre csak a templom jár a fejében. Hiába fáradt és éhes, nem foglalkozik vele, inkább törtet előre a rév felé. Hosszú út vár még rá.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-17 19:19:28
Üzenet elküldve: 2014-03-17 19:19:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
// A Celestinen //
*Mikor belép a kabinba, gondosan meghajol. Ezután követi Tawiost a bemutató körútra. Mikor a hálókörletbe érnek, Leon otthagyja a ládáját és a két szőnyeget, amit vett az iménti kimenőjén.*
-Majd berendezem, ha lesz elég pénzem vásárolni egyet s mást és igen én is a földön alvók csoportját erősítem.
*Sosem kedvelte a függőágyakat, mindig egy vastag, puha szőnyegen aludt. Ezután a raktér következik, Leont nem nagyon érdeklik ezek a mechanikus, gépi dolgok, sosem volt a technika híve és eztán sem lesz. Szó nélkül hagyja a dolgot, mert úgy gondolja, hogy majd látja, ha eljön az ideje és meg kell pakolni áruval. Végre elér oda, ahova eredetileg is akart jönni. Mikor belép, eléggé siralmas látvány fogadja, húzza is miatta a száját. Úgy dönt, hogy előbb rendbe rakja ezt a helyet, mielőtt bármi másnak is nekikezdene. Az üveg rumot örömmel fogadja, kelleni is fog neki, mert hosszú lesz itt mindent rendbe rakni.*
-Köszönöm Uram! Ami azt illeti, szeretnék itt mindent lemosni, rendbe rakni, aztán meg lenéznék a piacra, miután leltároztam a dolgokat, ha nem probléma. Köszönöm, hogy megtisztel bizalmával! igyekszem minél jobb szakács lenni!
*Ehhez nem is kell igyekezni. Mindig is jó volt ebben, hiszen jóformán a fél életét pékségben és konyhán élte le. Ekkor jut eszébe, hogy a legfontosabb élelemhez, a kenyérhez lisztet kell vennie és az nem várhat sokáig. A kapitány kimegy, papírmunkára hivatkozva. Leon biccent felé a fejével.*
-További jó munkát!
*Mikor csukódik mögötte az ajtó, elkezdi vakargatni a tarkóját.*
-Nekem is lesz bőven itt feladatom.
*Mondja már magának, ez után elkezd felsöprögetni, hiszen nem szeretné, hogy a ládákra és minden másra visszaüljön a por, ha lemossa. Ha ezzel készen van egy dézsába vizet rak és egy ronggyal elkezd mindent gondosan letisztítani. Látszik, hogy a konyha használatban volt, mégis poros egy kicsit az egész hely. Először az asztallal kezdi, utána a ládák, evőeszközök és sorba mindent megtisztogat. Ha ezzel is végzett, megtörli homlokát és jó nagyot húz a már sokadjára szájához emelt palackból. Még nem indul el a vásárlókörútjára, hanem pihen egy keveset előtte.*
*Mikor belép a kabinba, gondosan meghajol. Ezután követi Tawiost a bemutató körútra. Mikor a hálókörletbe érnek, Leon otthagyja a ládáját és a két szőnyeget, amit vett az iménti kimenőjén.*
-Majd berendezem, ha lesz elég pénzem vásárolni egyet s mást és igen én is a földön alvók csoportját erősítem.
*Sosem kedvelte a függőágyakat, mindig egy vastag, puha szőnyegen aludt. Ezután a raktér következik, Leont nem nagyon érdeklik ezek a mechanikus, gépi dolgok, sosem volt a technika híve és eztán sem lesz. Szó nélkül hagyja a dolgot, mert úgy gondolja, hogy majd látja, ha eljön az ideje és meg kell pakolni áruval. Végre elér oda, ahova eredetileg is akart jönni. Mikor belép, eléggé siralmas látvány fogadja, húzza is miatta a száját. Úgy dönt, hogy előbb rendbe rakja ezt a helyet, mielőtt bármi másnak is nekikezdene. Az üveg rumot örömmel fogadja, kelleni is fog neki, mert hosszú lesz itt mindent rendbe rakni.*
-Köszönöm Uram! Ami azt illeti, szeretnék itt mindent lemosni, rendbe rakni, aztán meg lenéznék a piacra, miután leltároztam a dolgokat, ha nem probléma. Köszönöm, hogy megtisztel bizalmával! igyekszem minél jobb szakács lenni!
*Ehhez nem is kell igyekezni. Mindig is jó volt ebben, hiszen jóformán a fél életét pékségben és konyhán élte le. Ekkor jut eszébe, hogy a legfontosabb élelemhez, a kenyérhez lisztet kell vennie és az nem várhat sokáig. A kapitány kimegy, papírmunkára hivatkozva. Leon biccent felé a fejével.*
-További jó munkát!
*Mikor csukódik mögötte az ajtó, elkezdi vakargatni a tarkóját.*
-Nekem is lesz bőven itt feladatom.
*Mondja már magának, ez után elkezd felsöprögetni, hiszen nem szeretné, hogy a ládákra és minden másra visszaüljön a por, ha lemossa. Ha ezzel készen van egy dézsába vizet rak és egy ronggyal elkezd mindent gondosan letisztítani. Látszik, hogy a konyha használatban volt, mégis poros egy kicsit az egész hely. Először az asztallal kezdi, utána a ládák, evőeszközök és sorba mindent megtisztogat. Ha ezzel is végzett, megtörli homlokát és jó nagyot húz a már sokadjára szájához emelt palackból. Még nem indul el a vásárlókörútjára, hanem pihen egy keveset előtte.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-16 09:42:45
Üzenet elküldve: 2014-03-16 09:42:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hosszú volt a hajóút és nem is mondaná kellemesnek, de túlélte. Levezeti lovát mikor végre sorra kerül a leszállásnál, s maga is végiglépdel a kissé ingatag pallón. Mikor végre leér a dokkra, igazán kedve lenne térdre vetni magát és megcsókolni a földet ami végre nem hánykolódik alatta. Hetek óta nem volt már stabil talaj a talpai alatt.
Emiatt jól is esik neki a séta. Bár szeretne hamar valami városfélébe érkezni, nem akar még lova hátára felülni mert ki akarja élvezni, hogy végre nem imbolyog alatta minden. Vezeti hát az öreg lovat, vagyis öszvért maga mellett. Leginkább csak ő tekint rá lóként, hiszen csak erre volt pénze az utazás előtt, viszont nagyon a szívéhez nőtt azalatt a pár hónap alatt, mióta az övé.
Csak sétál, sétál, nézelődik. Egy rövid időre gondolkodóba esik, hogy ne térjen-e be az ivóba amit megpillantott, de végül kiveri fejéből az ötletet. Éppcsak kezd megnyugodni a gyomra és már a rumból is őszintén elege van, amivel a matrózok folyamatosan itatták annak reményében, hogy majd beadja nekik a derekát. Kicsit azonban elnézték a dolgot mert akármilyen nagyszájú is és akármilyen csinos, nem az a fajta, akit könnyen rá lehet venni olyasmire amit nem akar. És igazából azt, hogy büdös, szeszszagú idegenekkel háljon koszos függőágyakban... Nos, azt nem akarta.*
Emiatt jól is esik neki a séta. Bár szeretne hamar valami városfélébe érkezni, nem akar még lova hátára felülni mert ki akarja élvezni, hogy végre nem imbolyog alatta minden. Vezeti hát az öreg lovat, vagyis öszvért maga mellett. Leginkább csak ő tekint rá lóként, hiszen csak erre volt pénze az utazás előtt, viszont nagyon a szívéhez nőtt azalatt a pár hónap alatt, mióta az övé.
Csak sétál, sétál, nézelődik. Egy rövid időre gondolkodóba esik, hogy ne térjen-e be az ivóba amit megpillantott, de végül kiveri fejéből az ötletet. Éppcsak kezd megnyugodni a gyomra és már a rumból is őszintén elege van, amivel a matrózok folyamatosan itatták annak reményében, hogy majd beadja nekik a derekát. Kicsit azonban elnézték a dolgot mert akármilyen nagyszájú is és akármilyen csinos, nem az a fajta, akit könnyen rá lehet venni olyasmire amit nem akar. És igazából azt, hogy büdös, szeszszagú idegenekkel háljon koszos függőágyakban... Nos, azt nem akarta.*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-14 16:21:41
Üzenet elküldve: 2014-03-14 16:21:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
// A Celestinen - Leon Descobrat //
*Már egy jó ideje üldögél az asztalánál előtte több tucat paksaméta és könyv, na meg egy kisebb nyáltócsa is az egyik papíron. A kapitánynak sikerült ülve elaludnia fejét kezével támasztva. Izgalmas munka a könyvelés ezért is történik meg az ilyesmi. Már majdnem belekezd a horkolásba is amikor kopogást hall az ajtón, erre felriad és megrázza a fejét, hogy kiszálljon belőle az álom. Realizálja, hogy ügyes módon elaludt, úgyhogy gyorsan megtörli a szája szélét, hogy eltüntesse az ott maradt nyálat, kicsit rendbe szedi magát, majd válaszol a kopogásra.*
-Igen? Szabad!
*Leon lép be az ajtón, egy kéréssel a kapitány felé. Tawios csak bólint egyet és feltápászkodik a székéből.*
-Igen, igen. Már majdnem meg is feledkeztem róla. Gyere utánam, körbevezetlek.
*A kapitány kilép a kabinból és hátrapillant a válla fölött, hogy Leon követi-e Őt, utána újra előre tekint és megindul a lejáró felé, majdnem a hajó orránál. Amikor odaérnek a csapóajtóhoz, ki is nyitja majd lesétál az ott lévő kissé rozoga falépcsőn. Amint a másik is leért átmegy a hálókörletbe, ahol a függőágyak vannak meg a láda.*
-Nos ez volna az a hely ahol tudsz majd aludni. Tudom nem a legszínvonalasabb, de még mindig jobb mint a kemény földön aludni, bár van aki ott szeret jobban. Az én kabinomat nem kell megmutatni gondolom, azt már tudod, hogy hol van. Viszont erre van a raktér, gyere!
*Tawios átsétál a hajó gyomrában található raktérbe, amint Leon is átjön vele újra nekilát a beszédnek.*
-Ez itt a raktér, most kissé üres, de sok hely van az árunak. ~Ha egyáltalán találok megbízót.~ Az a kar pedig a felettünk lévő fedélzetet nyitja, a könnyebb kirakodás végett. Most inkább nem demonstrálom, de remek kis szerkezet, gnóm munka gyümölcse.
*Tawios körbenéz a raktérben, kissé koszosnak ítéli meg magában, lehet majd lejön egyszer takarítani. Vagy valaki más.*
-Nos a konyha, vagyis amit annak lehet nevezni pedig erre van.
*A férfi átlépdel a raktéren a konyharészlegbe. Ez pont a kapitányi kabin alatt helyezkedik el. Egy kisebb szoba, két kicsi ablakkal, egy fa tüzelésű vas sütővel. Pár láda, a legtöbb üres, a többiben szárított hús van, meg rumos és vizes palackok. Na meg egy nagyobb asztal középen, amin látszik, hogy volt használva. A szélén és az asztal lapján vágások láthatóak. Tawios rámutat az egyik lecsukott ládára.*
-Abban találhatsz késeket, meg húsvágóbárdokat, meg egyéb főzéshez való eszközt, a mellette levőben, ha jól tudom van pár fazék is. A késeket nemárt megélezni.
*A kapitány körbenéz a konyhán majd elhúzza a száját.*
-Na igen, elég egyhangú az étel ellátás, de sokáig voltam egyedül és általában fogadókban ettem. Ha gondolod körbenézhetsz a kikötőben hátha tudsz szerezni zöldségeket meg fűszereket, só azt hiszem van itt is, de másfajta tudomásom szerint nincs.
*Újra körbenéz a konyhában, majd kikap egy rumos üveget a többi közül és kihúzza belőle a dugót. Meghúzza majd Leonnak nyújtja.*
-Tessék igyál, jófajta rum. Tartsd magadnál az üveget, meg ha gondolod vidd fel a többieknek, hátha kérnek belőle. Nos ez lenne a Celestine. Remélem nem nagyon rémiszt meg. Na de én visszatérek a papírmunkához, még az előző legénységből maradt némi átszámolás a pénzekkel, azt hiszem valamelyik semmirekellő zsebre rakott pár aranyat ami nem az övé, de ezt még kiderítem.
*Egy barátságos mosolyt ereszt meg a férfi felé, majd sarkon fordul és elindul a kabinjához. Ha a fedélzeten lévőek közül valakivel találkozik a tekintete, bólint egyet, majd folytatja az utat a kabinjához.*
*Már egy jó ideje üldögél az asztalánál előtte több tucat paksaméta és könyv, na meg egy kisebb nyáltócsa is az egyik papíron. A kapitánynak sikerült ülve elaludnia fejét kezével támasztva. Izgalmas munka a könyvelés ezért is történik meg az ilyesmi. Már majdnem belekezd a horkolásba is amikor kopogást hall az ajtón, erre felriad és megrázza a fejét, hogy kiszálljon belőle az álom. Realizálja, hogy ügyes módon elaludt, úgyhogy gyorsan megtörli a szája szélét, hogy eltüntesse az ott maradt nyálat, kicsit rendbe szedi magát, majd válaszol a kopogásra.*
-Igen? Szabad!
*Leon lép be az ajtón, egy kéréssel a kapitány felé. Tawios csak bólint egyet és feltápászkodik a székéből.*
-Igen, igen. Már majdnem meg is feledkeztem róla. Gyere utánam, körbevezetlek.
*A kapitány kilép a kabinból és hátrapillant a válla fölött, hogy Leon követi-e Őt, utána újra előre tekint és megindul a lejáró felé, majdnem a hajó orránál. Amikor odaérnek a csapóajtóhoz, ki is nyitja majd lesétál az ott lévő kissé rozoga falépcsőn. Amint a másik is leért átmegy a hálókörletbe, ahol a függőágyak vannak meg a láda.*
-Nos ez volna az a hely ahol tudsz majd aludni. Tudom nem a legszínvonalasabb, de még mindig jobb mint a kemény földön aludni, bár van aki ott szeret jobban. Az én kabinomat nem kell megmutatni gondolom, azt már tudod, hogy hol van. Viszont erre van a raktér, gyere!
*Tawios átsétál a hajó gyomrában található raktérbe, amint Leon is átjön vele újra nekilát a beszédnek.*
-Ez itt a raktér, most kissé üres, de sok hely van az árunak. ~Ha egyáltalán találok megbízót.~ Az a kar pedig a felettünk lévő fedélzetet nyitja, a könnyebb kirakodás végett. Most inkább nem demonstrálom, de remek kis szerkezet, gnóm munka gyümölcse.
*Tawios körbenéz a raktérben, kissé koszosnak ítéli meg magában, lehet majd lejön egyszer takarítani. Vagy valaki más.*
-Nos a konyha, vagyis amit annak lehet nevezni pedig erre van.
*A férfi átlépdel a raktéren a konyharészlegbe. Ez pont a kapitányi kabin alatt helyezkedik el. Egy kisebb szoba, két kicsi ablakkal, egy fa tüzelésű vas sütővel. Pár láda, a legtöbb üres, a többiben szárított hús van, meg rumos és vizes palackok. Na meg egy nagyobb asztal középen, amin látszik, hogy volt használva. A szélén és az asztal lapján vágások láthatóak. Tawios rámutat az egyik lecsukott ládára.*
-Abban találhatsz késeket, meg húsvágóbárdokat, meg egyéb főzéshez való eszközt, a mellette levőben, ha jól tudom van pár fazék is. A késeket nemárt megélezni.
*A kapitány körbenéz a konyhán majd elhúzza a száját.*
-Na igen, elég egyhangú az étel ellátás, de sokáig voltam egyedül és általában fogadókban ettem. Ha gondolod körbenézhetsz a kikötőben hátha tudsz szerezni zöldségeket meg fűszereket, só azt hiszem van itt is, de másfajta tudomásom szerint nincs.
*Újra körbenéz a konyhában, majd kikap egy rumos üveget a többi közül és kihúzza belőle a dugót. Meghúzza majd Leonnak nyújtja.*
-Tessék igyál, jófajta rum. Tartsd magadnál az üveget, meg ha gondolod vidd fel a többieknek, hátha kérnek belőle. Nos ez lenne a Celestine. Remélem nem nagyon rémiszt meg. Na de én visszatérek a papírmunkához, még az előző legénységből maradt némi átszámolás a pénzekkel, azt hiszem valamelyik semmirekellő zsebre rakott pár aranyat ami nem az övé, de ezt még kiderítem.
*Egy barátságos mosolyt ereszt meg a férfi felé, majd sarkon fordul és elindul a kabinjához. Ha a fedélzeten lévőek közül valakivel találkozik a tekintete, bólint egyet, majd folytatja az utat a kabinjához.*
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-11 20:43:19
Üzenet elküldve: 2014-03-11 20:43:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Gondolhatta volna, hogy Dyn nem fogja annyiban hagyni a munka dolgot, és lám nem is teszi. Bress azért igyekszik óvatos választ adni neki, de szeretné is megtartani az érdeklődését. Ülő helyzetbe emelkedik az ágyon, és kicsit a kelleténél is közelebb kerülhet Dyn aurájához.*
-Most elég csak annyit tudnod, hogy olyan alkalmi munkáról van szó, amit elvileg könnyen el tudsz végezni. De majd később visszatérünk rá. *mondja, azonban arca most nem mosolygós, nem is vigyorgós, hanem az eddigieknél sokkalta komolyabb. Közben visszahelyezkedik fekvő helyzetébe, azonban mondatában megint ott lehet egy tüske Dyn szemében, az a fránya elvileg szó, ami még további kérdésekre adhat okot. Aztán már hangosan felnevet, mikor a faj keveredésekről esik szó.*
-Nincs mit tenni, ha megkívánják egymást adni kell az élvezetnek. *mondja nemes egyszerűséggel, és azonnal lényegre törően. Persze ezzel bizonyára kiverné a biztosítékot jó pár elf ember kapcsolatban lévőknél, de az már legyen az ő baja. Majd ezt követően érzi, hogy Dyn valamit ködösít. Talán egyszer egész ügyes kis bárd válhatna belőle, ha megtanulná nem kimutatni az őszinte, és a hamis beszédet. De mindegy, lássa kivel van dolga, Bress lenyeli az egész szöveget, és csak sűrűn, hosszasan bólint egy nagyot. A világról tett kérdésével rájön, hogy kicsit félresiklott, ugyanis olyas valakitől kérdezi, aki kalandorként éldegél, tehát őt valószínűleg hidegen hagyja a politika, és a gazdaság.*
-Hát semmi jó, szóval inkább ne is menjünk bele. *legyint egyet Bress, és tényleg jobb is, ha nem bonyolódnak bele, az egész úgy is egy értelmetlen útvesztő lenne, amiből nincs kiút.*
-Nem vagyok valami ügyes harcos, bár azért szoktam gyakorolgatni. Majd ha lesz kedvem, akkor ráállok kicsit. *kacsint egyet, és újra megfűszerezi egy kis hazugsággal a beszélgetést. Igazság szerint a fegyverforgatás a vérében van, de inkább más egyéb képességeit szereti csillogtatni.*
-Remek ötlet, épp javasolni akartam. *mondja, közben kikecmereg a függőágyból, ami azért hosszabb távon nem nyújt valami nagy kényelmet. Bólint egyet, közben gondolkodik, hogy hová is kellene menni, és persze az előtte haladó csinos vöröskéről sem feledkezik meg, így szemei idomaira szegeződnek.*
-A hangszereimbe folyamatosan, azon kívül nem. *mondja, persze a végén nevet egyet, bár elég idióta választ ad, de ez az igazság. Szerelmes ő minden éjjel éppen abba a nőbe, akivel az éjszakát tölti, de másnapra valahogyan mindig megfeledkezik róla.*
-Merre vezesselek ? Ha gondolod mászhatsz sziklát, csodálhatod a virágokat, bóklászhatsz a parasztok földjein, vagy akár vehetsz is jegyet a Merinára. *mondja a lehetőségeket, mindegyik irány felé ki is nyújtja karját.*
-Nekem mindegy, csak mozduljunk innen valahová, aztán majd visszajövünk. *kacsint egyet, majd karba tett kézzel várja, hogy Dyn döntést hozzon.*
-Szeretnél valaha saját hajót, amivel hasíthatod a habokat ? Vagy bármi tulajdont, akár lovat, házat, fogadót, vagy egyebet ? *kérdezget, persze nyilván mindez sok pénz kérdése, de álmai mindenkinek lehetnek, vagy akár vannak is.*
*Gondolhatta volna, hogy Dyn nem fogja annyiban hagyni a munka dolgot, és lám nem is teszi. Bress azért igyekszik óvatos választ adni neki, de szeretné is megtartani az érdeklődését. Ülő helyzetbe emelkedik az ágyon, és kicsit a kelleténél is közelebb kerülhet Dyn aurájához.*
-Most elég csak annyit tudnod, hogy olyan alkalmi munkáról van szó, amit elvileg könnyen el tudsz végezni. De majd később visszatérünk rá. *mondja, azonban arca most nem mosolygós, nem is vigyorgós, hanem az eddigieknél sokkalta komolyabb. Közben visszahelyezkedik fekvő helyzetébe, azonban mondatában megint ott lehet egy tüske Dyn szemében, az a fránya elvileg szó, ami még további kérdésekre adhat okot. Aztán már hangosan felnevet, mikor a faj keveredésekről esik szó.*
-Nincs mit tenni, ha megkívánják egymást adni kell az élvezetnek. *mondja nemes egyszerűséggel, és azonnal lényegre törően. Persze ezzel bizonyára kiverné a biztosítékot jó pár elf ember kapcsolatban lévőknél, de az már legyen az ő baja. Majd ezt követően érzi, hogy Dyn valamit ködösít. Talán egyszer egész ügyes kis bárd válhatna belőle, ha megtanulná nem kimutatni az őszinte, és a hamis beszédet. De mindegy, lássa kivel van dolga, Bress lenyeli az egész szöveget, és csak sűrűn, hosszasan bólint egy nagyot. A világról tett kérdésével rájön, hogy kicsit félresiklott, ugyanis olyas valakitől kérdezi, aki kalandorként éldegél, tehát őt valószínűleg hidegen hagyja a politika, és a gazdaság.*
-Hát semmi jó, szóval inkább ne is menjünk bele. *legyint egyet Bress, és tényleg jobb is, ha nem bonyolódnak bele, az egész úgy is egy értelmetlen útvesztő lenne, amiből nincs kiút.*
-Nem vagyok valami ügyes harcos, bár azért szoktam gyakorolgatni. Majd ha lesz kedvem, akkor ráállok kicsit. *kacsint egyet, és újra megfűszerezi egy kis hazugsággal a beszélgetést. Igazság szerint a fegyverforgatás a vérében van, de inkább más egyéb képességeit szereti csillogtatni.*
-Remek ötlet, épp javasolni akartam. *mondja, közben kikecmereg a függőágyból, ami azért hosszabb távon nem nyújt valami nagy kényelmet. Bólint egyet, közben gondolkodik, hogy hová is kellene menni, és persze az előtte haladó csinos vöröskéről sem feledkezik meg, így szemei idomaira szegeződnek.*
-A hangszereimbe folyamatosan, azon kívül nem. *mondja, persze a végén nevet egyet, bár elég idióta választ ad, de ez az igazság. Szerelmes ő minden éjjel éppen abba a nőbe, akivel az éjszakát tölti, de másnapra valahogyan mindig megfeledkezik róla.*
-Merre vezesselek ? Ha gondolod mászhatsz sziklát, csodálhatod a virágokat, bóklászhatsz a parasztok földjein, vagy akár vehetsz is jegyet a Merinára. *mondja a lehetőségeket, mindegyik irány felé ki is nyújtja karját.*
-Nekem mindegy, csak mozduljunk innen valahová, aztán majd visszajövünk. *kacsint egyet, majd karba tett kézzel várja, hogy Dyn döntést hozzon.*
-Szeretnél valaha saját hajót, amivel hasíthatod a habokat ? Vagy bármi tulajdont, akár lovat, házat, fogadót, vagy egyebet ? *kérdezget, persze nyilván mindez sok pénz kérdése, de álmai mindenkinek lehetnek, vagy akár vannak is.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-11 17:00:07
Üzenet elküldve: 2014-03-11 17:00:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// A Celestinen - Bressauavre Eisso //
*Amint a fél-elf a taníttatásáról kezd mesélni hirtelen teljesen hasonszőrűnek érzi vele magát, legalábbis, ahogy Bress arcáról leolvassa. Körülbelül ugyanilyen kifejezéssel mesélt volna ő is a saját tanításáról. Még éberen élnek benne az emlékek, ahogy az egyik tanítónője a gerincét csapkodja egy próbavacsora közben, jelezvén neki, hogy húzza ki magát. Az emlék hatására automatikusan kihúzza magát a függőágyon.
Ami pedig az alkalmi munkákat illeti, amikor Bress megemlíti, hogy ez esetben tudna segíteni, végignéz magán zavarodottan. Nem igazán érti, hogy honnan jöhetett ez a férfinek, és Dyn talán először sértetten reagál, majd el kell ismerni, hogy tényleg elég elhanyagolt a kinézete, de pont ez a lényeg. Ám, ahogy jobban elgondolkodik, felcsillan a szeme.*
- Miről lenne szó? *fészkelődik az ágyon és izgatott lesz. Most először jutott eszébe, hogy talán, ha sikerülne minél több pénzt felhalmozni, azzal ki tudná magát vásárolni kilátástalan helyzetéből. Bár ezt sem mondja ki hangosan mégis teljesen izgatott lesz és talán régóta először a remény is felcsillan előtte, mint lehetséges opció. Még akarja azt is kérdezni, hogy mégis mennyi pénzt lehetne az általa felvetett titokzatos munkákkal keresni, de végül elveti, ha a férfi többet mondd, majd ő is többet kérdez.
Amint pedig a beszélgetőtársa megemlíti, hogy az apja lovag hatalmas csodálkozó szemekkel néz vissza, mint aki még életében nem hallott ennél érdekesebb dolgot. Hát persze, hiszen az ő szülei "szegények voltak". Azért annak ellenére, hogy nem gondolta magát romantikus alaknak, sőt, talán azt sem tudja mi fán terem az, elmereng Bress szüleinek frigyén. Vajon hogy és miként kerül össze egy elf és egy ember? Majd azon kapja magát, hogy hangosan ki is mondja.*
- Vajon hogy kerül össze egy elf és egy ember? *Valójában ez inkább költői kérdés volt. Számára ez a fajtörténeti dolog homályos és számos kérdés vetődik fel folyamatosan a fejében.*
- Ööö... *motyog hirtelen a kérdésre.* - Van! Vagyis izé, nincs. Vagyis hát tudod... *sóhajt egyet és megvakarja a tarkóját. Az igazság szerint van neki kettő is, de mit mondjon a férfinek? Inkább letagadja, nem akar feleslegesen kitalálni újabb embereket, ezért ez lesz a legegyszerűbb.*
- Nincs, nincs. *rázza a kezét maga előtt. Már azt sem tudja, hogy ezt a rokonokra, vagy a testvérekre vonatkozó kérdésre érti, de remélhetően Bress úgy gondolja, hogy mindkettőre. A világra tett kérdéssel azonban a férfi zsákutcába ért. A lány csak megrántja a vállát és úgy néz vissza a férfi szemébe. * - Hát, mert ööö, mi is van a világgal? * Ő nem az a fajta filozófikus alak, így elvont kérdésekre nem tud válaszolni, a fennálló rendszerről pedig nem tud semmit. Egy bujkáló lány nem igen tudja fejben tartani, hogy mi történik körülötte.
Amint a fegyveres harcokhoz érkezik a téma, egy sokfogas vigyort ejt meg.*
- Megtanultam, mert meg kellett. *mondja egyszerűen és kezei ismét kedvenc kis fegyverére tévednek. * - Neked is meg kellene tanulnod.* Néz vissza a fél-elfre, holott, lehet, hogy ő legalább annyira ért a harcokhoz, mint a lány maga. * - Egyébként még gyerekként kezdtem el tanulni. *Teszi még hozzá és ez nem is hazugság.
Ahogy válaszol ül még egy ideig. Amikor belekezdtek ebbe a kérdezz-felelek játékba, még annyi kérdése van és most kezdi úgy érezni kifogyott. Éppen ezért pattan fel az ágyból és nyújtja a kezét a férfi felé.*
- Folytassuk ezt máshol! *kacsint egyet és ha Bress is benne van, akkor elindulnak a fedélzet felé. * - De, azt rád bízom, hogy hol. *Menet közben izgatottan dobálja magát, majd egy pillanatra még hátrafordul, nehogy a férfi azt higgye, hogy végleg kifogyott volna a kérdésekből.*
- Voltál-e már szerelmes? Vagy tudod, ahogy szokták a férfiak meg a nők, amikor nem csak úgy szórakozgatnak egymással, vagy mi... *kérdezi még mindig a megszokott gyermeki izgatottsággal. Valójában ezt már az elejétől fogva meg akarja kérdezni, mert tőle is megkérdezte egy kislány és fogalma sem volt róla, hogy pontosan mire is gondolt. Hátha Bress válaszával ő is okosabb lesz.*
*Amint a fél-elf a taníttatásáról kezd mesélni hirtelen teljesen hasonszőrűnek érzi vele magát, legalábbis, ahogy Bress arcáról leolvassa. Körülbelül ugyanilyen kifejezéssel mesélt volna ő is a saját tanításáról. Még éberen élnek benne az emlékek, ahogy az egyik tanítónője a gerincét csapkodja egy próbavacsora közben, jelezvén neki, hogy húzza ki magát. Az emlék hatására automatikusan kihúzza magát a függőágyon.
Ami pedig az alkalmi munkákat illeti, amikor Bress megemlíti, hogy ez esetben tudna segíteni, végignéz magán zavarodottan. Nem igazán érti, hogy honnan jöhetett ez a férfinek, és Dyn talán először sértetten reagál, majd el kell ismerni, hogy tényleg elég elhanyagolt a kinézete, de pont ez a lényeg. Ám, ahogy jobban elgondolkodik, felcsillan a szeme.*
- Miről lenne szó? *fészkelődik az ágyon és izgatott lesz. Most először jutott eszébe, hogy talán, ha sikerülne minél több pénzt felhalmozni, azzal ki tudná magát vásárolni kilátástalan helyzetéből. Bár ezt sem mondja ki hangosan mégis teljesen izgatott lesz és talán régóta először a remény is felcsillan előtte, mint lehetséges opció. Még akarja azt is kérdezni, hogy mégis mennyi pénzt lehetne az általa felvetett titokzatos munkákkal keresni, de végül elveti, ha a férfi többet mondd, majd ő is többet kérdez.
Amint pedig a beszélgetőtársa megemlíti, hogy az apja lovag hatalmas csodálkozó szemekkel néz vissza, mint aki még életében nem hallott ennél érdekesebb dolgot. Hát persze, hiszen az ő szülei "szegények voltak". Azért annak ellenére, hogy nem gondolta magát romantikus alaknak, sőt, talán azt sem tudja mi fán terem az, elmereng Bress szüleinek frigyén. Vajon hogy és miként kerül össze egy elf és egy ember? Majd azon kapja magát, hogy hangosan ki is mondja.*
- Vajon hogy kerül össze egy elf és egy ember? *Valójában ez inkább költői kérdés volt. Számára ez a fajtörténeti dolog homályos és számos kérdés vetődik fel folyamatosan a fejében.*
- Ööö... *motyog hirtelen a kérdésre.* - Van! Vagyis izé, nincs. Vagyis hát tudod... *sóhajt egyet és megvakarja a tarkóját. Az igazság szerint van neki kettő is, de mit mondjon a férfinek? Inkább letagadja, nem akar feleslegesen kitalálni újabb embereket, ezért ez lesz a legegyszerűbb.*
- Nincs, nincs. *rázza a kezét maga előtt. Már azt sem tudja, hogy ezt a rokonokra, vagy a testvérekre vonatkozó kérdésre érti, de remélhetően Bress úgy gondolja, hogy mindkettőre. A világra tett kérdéssel azonban a férfi zsákutcába ért. A lány csak megrántja a vállát és úgy néz vissza a férfi szemébe. * - Hát, mert ööö, mi is van a világgal? * Ő nem az a fajta filozófikus alak, így elvont kérdésekre nem tud válaszolni, a fennálló rendszerről pedig nem tud semmit. Egy bujkáló lány nem igen tudja fejben tartani, hogy mi történik körülötte.
Amint a fegyveres harcokhoz érkezik a téma, egy sokfogas vigyort ejt meg.*
- Megtanultam, mert meg kellett. *mondja egyszerűen és kezei ismét kedvenc kis fegyverére tévednek. * - Neked is meg kellene tanulnod.* Néz vissza a fél-elfre, holott, lehet, hogy ő legalább annyira ért a harcokhoz, mint a lány maga. * - Egyébként még gyerekként kezdtem el tanulni. *Teszi még hozzá és ez nem is hazugság.
Ahogy válaszol ül még egy ideig. Amikor belekezdtek ebbe a kérdezz-felelek játékba, még annyi kérdése van és most kezdi úgy érezni kifogyott. Éppen ezért pattan fel az ágyból és nyújtja a kezét a férfi felé.*
- Folytassuk ezt máshol! *kacsint egyet és ha Bress is benne van, akkor elindulnak a fedélzet felé. * - De, azt rád bízom, hogy hol. *Menet közben izgatottan dobálja magát, majd egy pillanatra még hátrafordul, nehogy a férfi azt higgye, hogy végleg kifogyott volna a kérdésekből.*
- Voltál-e már szerelmes? Vagy tudod, ahogy szokták a férfiak meg a nők, amikor nem csak úgy szórakozgatnak egymással, vagy mi... *kérdezi még mindig a megszokott gyermeki izgatottsággal. Valójában ezt már az elejétől fogva meg akarja kérdezni, mert tőle is megkérdezte egy kislány és fogalma sem volt róla, hogy pontosan mire is gondolt. Hátha Bress válaszával ő is okosabb lesz.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-11 11:31:29
Üzenet elküldve: 2014-03-11 11:31:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Yelane//
*A tűz könnyen meggyullad, de a lánynak nincs nagyon ideje összeszedni a tüzelőt, mert az elesettek igencsak hamar feltápászkodnak, miközben szidalmak hangzanak el. Úgy tűnik az anyag igen csak gyorsan ég, mert a tűz pillanatok alatt szétterjed a vörös szőnyegen. Yelanének alig marad ideje bemenekülni a legszélső ajtón, ahol egy ismerős alakot fedezhet fel. A sebhelyekkel borított test a falról lóg, méghozzá láncok fogságában. A testén friss sebekből szivárog a vér, és a terem közepén egy asztal áll, amin különböző véres tárgyak vannak, főleg kések, de van ott olló, tűk és olyan tárgyak, amiket csak a kínzókamrában látni. A falon több lánc is lóg, de csak a már ismert sebhelyekkel borított van bent, és ő is ájult állapotban.*
*A tűz könnyen meggyullad, de a lánynak nincs nagyon ideje összeszedni a tüzelőt, mert az elesettek igencsak hamar feltápászkodnak, miközben szidalmak hangzanak el. Úgy tűnik az anyag igen csak gyorsan ég, mert a tűz pillanatok alatt szétterjed a vörös szőnyegen. Yelanének alig marad ideje bemenekülni a legszélső ajtón, ahol egy ismerős alakot fedezhet fel. A sebhelyekkel borított test a falról lóg, méghozzá láncok fogságában. A testén friss sebekből szivárog a vér, és a terem közepén egy asztal áll, amin különböző véres tárgyak vannak, főleg kések, de van ott olló, tűk és olyan tárgyak, amiket csak a kínzókamrában látni. A falon több lánc is lóg, de csak a már ismert sebhelyekkel borított van bent, és ő is ájult állapotban.*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-11 10:48:01
Üzenet elküldve: 2014-03-11 10:48:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*A nő nem jelent túl nagy terhet. Csupán pillanatok kérdése, s máris lemarad, szabadjára engedve a sajgó csukló tulajdonosát. Yel nem is foglalkozik vele tovább. Egyszerűen megindul, hogy tovább rohanva kiutat találhasson. Azért azt még hallja, hogy valami baleset történt háta mögött, ennek viszont csak örül. Így még több ideje lesz arra, hogy megmeneküljön, a fal viszont eltűnni látszik. Lépteinek megálljt parancsol. A falnak mégsem futhat neki. Tekintetét körbevezeti a helyen. Fáklyák, ajtók, a kopár kő és egyetlen vörös szőnyeg, mely egyszerű ugyan, színe mégis kedvére való. Hiába, oda van a vörös színért, kivéve ha az vérként van jelen, pláne akkor, ha az a vér sajátja. Azt nem nagyon szereti, bár másokét sem, hacsak nem olyanoké, kik ártani akarnak neki. Azért halált nem kívánt volna annak a fickónak sem, aki elrabolta, ez ellen viszont már nem tud mit tenni, ahogyan akkor sem tudott. Egyszerűen csak örül, hogy ő a kifröccsent agyvelőből kapott, nem pedig a nyílvesszőből, mi feje mellett állt bele a párnába. Nem is érti, hogy hogy lehetett ilyen kegyetlen az a lány. Pedig talán még élvezhette is volna azt a kis aktust. Mégiscsak rég volt férfival, a fickó pedig hiába volt elvetemült őrült, mégiscsak jól nézett ki. A gondolatokat viszont kiveri fejéből, helyette inkább gondolkozni kezd. Bármennyire is sajnálja a szőnyeget, igyekszik rántani rajta egyet maga felé, hogy összegyűjthesse azt a folyosón, teljesen a megadott szélességben elhelyezve azt. Ezt követően megragad két fáklyát. Elég időigényes ez az egész, így nem gondolkodva tovább máris meggyújtja az anyagot, amennyiben sikerült összeszedni a kívánt kupacba. Nem szórakozik holmi hajolgatásokkal, egyszerűen csak rá dobja az egyik fáklyát. Ha viszont mégsem sikerül, akkor egyszerűen a szőnyegre dobja, majd benyit az egyik helyiségbe és nézelődni kezd, hátha talál valami utat, amerre mehet. Nagyon reméli, hogy a kiút nem a folyosó másik felén van, mert akkor igencsak nagy bajban lesz, még ha szerzett is most magának egy fegyvert. Azt viszont nem felejti el, hogy a többinek is lehet fegyvere, többek közt távolsági is, hiszen a drága húg mégiscsak egy nyíllal végzett fivérével. Elég problémás ügy elé néz.*
*A nő nem jelent túl nagy terhet. Csupán pillanatok kérdése, s máris lemarad, szabadjára engedve a sajgó csukló tulajdonosát. Yel nem is foglalkozik vele tovább. Egyszerűen megindul, hogy tovább rohanva kiutat találhasson. Azért azt még hallja, hogy valami baleset történt háta mögött, ennek viszont csak örül. Így még több ideje lesz arra, hogy megmeneküljön, a fal viszont eltűnni látszik. Lépteinek megálljt parancsol. A falnak mégsem futhat neki. Tekintetét körbevezeti a helyen. Fáklyák, ajtók, a kopár kő és egyetlen vörös szőnyeg, mely egyszerű ugyan, színe mégis kedvére való. Hiába, oda van a vörös színért, kivéve ha az vérként van jelen, pláne akkor, ha az a vér sajátja. Azt nem nagyon szereti, bár másokét sem, hacsak nem olyanoké, kik ártani akarnak neki. Azért halált nem kívánt volna annak a fickónak sem, aki elrabolta, ez ellen viszont már nem tud mit tenni, ahogyan akkor sem tudott. Egyszerűen csak örül, hogy ő a kifröccsent agyvelőből kapott, nem pedig a nyílvesszőből, mi feje mellett állt bele a párnába. Nem is érti, hogy hogy lehetett ilyen kegyetlen az a lány. Pedig talán még élvezhette is volna azt a kis aktust. Mégiscsak rég volt férfival, a fickó pedig hiába volt elvetemült őrült, mégiscsak jól nézett ki. A gondolatokat viszont kiveri fejéből, helyette inkább gondolkozni kezd. Bármennyire is sajnálja a szőnyeget, igyekszik rántani rajta egyet maga felé, hogy összegyűjthesse azt a folyosón, teljesen a megadott szélességben elhelyezve azt. Ezt követően megragad két fáklyát. Elég időigényes ez az egész, így nem gondolkodva tovább máris meggyújtja az anyagot, amennyiben sikerült összeszedni a kívánt kupacba. Nem szórakozik holmi hajolgatásokkal, egyszerűen csak rá dobja az egyik fáklyát. Ha viszont mégsem sikerül, akkor egyszerűen a szőnyegre dobja, majd benyit az egyik helyiségbe és nézelődni kezd, hátha talál valami utat, amerre mehet. Nagyon reméli, hogy a kiút nem a folyosó másik felén van, mert akkor igencsak nagy bajban lesz, még ha szerzett is most magának egy fegyvert. Azt viszont nem felejti el, hogy a többinek is lehet fegyvere, többek közt távolsági is, hiszen a drága húg mégiscsak egy nyíllal végzett fivérével. Elég problémás ügy elé néz.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-11 10:11:43
Üzenet elküldve: 2014-03-11 10:11:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Yelane//
*A lány aki megpróbálja elkapni Yelane kezét nem túl erős, és nem is elég gyors, így csak egy pillanatig ér hozzá, és már ki is csúszott az ujjak közül a fél-elf keze. A varázslat sokat segít a további menekülésben, de nem olyan sokat, mint az aki előbb megpróbálta elkapni a kezét, mivel ő Yelane és az őt üldözők közé került. Az üldözők nem tudnak felkészülni a találkozásra, így mindnyájan a földön kötnek ki, de ezt a menekülő inkább csak hallhatja, mint láthatja, mert futás közben jobb előre nézni, mint hátra, ha nem akar ő is feküdni egy kicsit. Futás közben ajtók, és fáklyák mellett halad el, miközben egy egyszerű vörös szőnyegen rohan végig. Nem sok esélye van, ha egyenesen megy tovább, mert már nincs messze a folyosó vége, ahol tömör fal várja az arra igyekvőt.*
*A lány aki megpróbálja elkapni Yelane kezét nem túl erős, és nem is elég gyors, így csak egy pillanatig ér hozzá, és már ki is csúszott az ujjak közül a fél-elf keze. A varázslat sokat segít a további menekülésben, de nem olyan sokat, mint az aki előbb megpróbálta elkapni a kezét, mivel ő Yelane és az őt üldözők közé került. Az üldözők nem tudnak felkészülni a találkozásra, így mindnyájan a földön kötnek ki, de ezt a menekülő inkább csak hallhatja, mint láthatja, mert futás közben jobb előre nézni, mint hátra, ha nem akar ő is feküdni egy kicsit. Futás közben ajtók, és fáklyák mellett halad el, miközben egy egyszerű vörös szőnyegen rohan végig. Nem sok esélye van, ha egyenesen megy tovább, mert már nincs messze a folyosó vége, ahol tömör fal várja az arra igyekvőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275