Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-06 17:06:54
Üzenet elküldve: 2015-07-06 17:06:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*Csak szemeit forgatja, ahogy hallagtja a fiú szavait. Nem miatta, ez tény. Nem is tudja, akkor miért hívta fel a másik mélységit. Oh, igen munkát akart neki adni. Igen egyszerűt. Gyorsan terelődik el a téma más irányba, mégpedig az orkra.*
- Munkát ajánlottam neki.
*Vonja meg egyszerűen a vállát, de közben azért kajánul vigyorog. Ha tudnák… De nem tudják, s nem is kell. Nem mintha érdekelné másék véleménye, de nincs nagy kedve ezt hallgatni. Jobban szeret cukkolni, mint cukkolva lenni.*
- Ki az egyetlen ember, aki képes mindenkivel a barlangban szót érteni?
*Kérdez vissza. A válasz egyértelmű. Vöröske mindenkivel szót ért, még azzal is, akit ki nem állhat, vagy akitől a hátán feláll a szőr. Nem titok, hogy a barlangiak egy része ferdeszemmel tekintenek rá, de Vöröskére meg vágyakozóan. Ezt kell kihasználniuk.*
- Képes rá.
*Jelenti ki végül. Ő hisz a lányban, legfeljebb majd támogatja, amíg itt van.
Ahogy ott állnak, egymással szemben. S ahogy ajkaik majdnem összeérnek. Rinan szavai megvigyorogtatják.*
- Csak nem féltékeny vagy, egy kis Szöszire?
*Kérdez rá, majd hatalmasat kacag az elképzelésen. Vállait megvonja, ahogy a meleg témára térnek rá. Ő nem ítél el semmi ilyet, sőt mi több.*
- Miért, két irányú már nem is lehetsz?
*Úgy mint ő? Nem veti meg an őket sem az ágyban, ha arról van szó. Az élet szép és jó, s ki kell használni. Ki ő, hogy ezt tönkre tegye? Kipróbálja a dolgokat, s csak utána mond véleményt. Egyszerű életstílus, bár néha már megütötte benne a bokáját.
Újra csak elvigyorodik. Néhány lépéssel megelőzi a fiút, majd könnyedén pördül meg egyik lábán, h vele szembe legyen. Kezeit feltéve vállmagasságba szólal meg, vigyorogva.*
- S lám… Mégis élek.
*Megfordulva indul útnak. Felszínes, ez tény. Ahogy vele szemben is azok. Nem köt mély kapcsolatokat, nem véletlenül. Egyszer megtette, s majdnem bele is halt. Többet ilyet nem fog tenni, ezt akkor és ott megfogadta. Halkan hümmög, hogy milyen felszerelésre is lenne szüksége az orknak. Talán tud egy helyet. De előbb az üzlet.
//Régi új ismerős//
Amit hamar, s gondtalanul hajtanak végre. A dokkokon sétálva hamar eljutnak a Kikötőig. Ám még előtte. Egy ismerős hangot hall meg egy hajóról. Léptei rögtön lefagynak, s ajkain kaján mosoly húzódik ajkaira. Meghallja Rinan szavait, de most nem foglalkoztatja. A lány megvárja jobb esetben. Lehet, hogy még itt sincs, hiszen korán van még. Inkább elindul a furulyaszó irányába.*
- Gyere.
*Szól a fiúnak vigyorogva, majd egy nagyobb hajó előtt megáll. Óvatosan lép rá annak pallójára. Nem kétség, tudja, hogy kitől származik a dallam, de a hajó nem ismerős. Szemeit összeszűkítve figyeli annak minden részletét, de nem, továbbra sem ismerős. Ha beigazolódik gyanúja, akkor meg kell hagynia, hogy régen találkozott már ezzel az ürgével.
Lassan, s hangtalanul próbál feljutni a hajóra, a pallón. Annak bejáratánál megáll egy pillanatra, s szemeiben egyfajta öröm csillan. Bár inkább a nevetés törne ki belőle, ha nem fojtaná vissza, ahogy látja, hogy Leon hogyan táncol a fedélzeten. Ám mielőtt megszólítaná, leemeli övéről a rumos üveget, s belekortyol. Hátraadja Rinannak is, hátha inna ő is. Még néhány pillanatig kivár, s ha továbbra sem veszi észre a feltűnően vigyorgó lányt, akkor megszólítja. Szabad tenyerével megtámaszkodik a korláton, ahogy a hajótestre lép.*
- Nocsak. Hol sikerült lopnod ekkora hajót, Leon? *Ritka, hogy a lány bárkit is nevén szólítson.*
- Azt hittem, hogy felhagytál már a hajós élettel.
*Vigyorodik a srácra, ha az már észrevette. Régen látta őt. Ritka, hogy bárkihez is kellemes emlék fűzze, főleg ha az nem a régi legénységnek tagja volt. Valamiért viszont mindig szimpatikus volt neki a fiú. Talán a közös veszély miatt.*
*Csak szemeit forgatja, ahogy hallagtja a fiú szavait. Nem miatta, ez tény. Nem is tudja, akkor miért hívta fel a másik mélységit. Oh, igen munkát akart neki adni. Igen egyszerűt. Gyorsan terelődik el a téma más irányba, mégpedig az orkra.*
- Munkát ajánlottam neki.
*Vonja meg egyszerűen a vállát, de közben azért kajánul vigyorog. Ha tudnák… De nem tudják, s nem is kell. Nem mintha érdekelné másék véleménye, de nincs nagy kedve ezt hallgatni. Jobban szeret cukkolni, mint cukkolva lenni.*
- Ki az egyetlen ember, aki képes mindenkivel a barlangban szót érteni?
*Kérdez vissza. A válasz egyértelmű. Vöröske mindenkivel szót ért, még azzal is, akit ki nem állhat, vagy akitől a hátán feláll a szőr. Nem titok, hogy a barlangiak egy része ferdeszemmel tekintenek rá, de Vöröskére meg vágyakozóan. Ezt kell kihasználniuk.*
- Képes rá.
*Jelenti ki végül. Ő hisz a lányban, legfeljebb majd támogatja, amíg itt van.
Ahogy ott állnak, egymással szemben. S ahogy ajkaik majdnem összeérnek. Rinan szavai megvigyorogtatják.*
- Csak nem féltékeny vagy, egy kis Szöszire?
*Kérdez rá, majd hatalmasat kacag az elképzelésen. Vállait megvonja, ahogy a meleg témára térnek rá. Ő nem ítél el semmi ilyet, sőt mi több.*
- Miért, két irányú már nem is lehetsz?
*Úgy mint ő? Nem veti meg an őket sem az ágyban, ha arról van szó. Az élet szép és jó, s ki kell használni. Ki ő, hogy ezt tönkre tegye? Kipróbálja a dolgokat, s csak utána mond véleményt. Egyszerű életstílus, bár néha már megütötte benne a bokáját.
Újra csak elvigyorodik. Néhány lépéssel megelőzi a fiút, majd könnyedén pördül meg egyik lábán, h vele szembe legyen. Kezeit feltéve vállmagasságba szólal meg, vigyorogva.*
- S lám… Mégis élek.
*Megfordulva indul útnak. Felszínes, ez tény. Ahogy vele szemben is azok. Nem köt mély kapcsolatokat, nem véletlenül. Egyszer megtette, s majdnem bele is halt. Többet ilyet nem fog tenni, ezt akkor és ott megfogadta. Halkan hümmög, hogy milyen felszerelésre is lenne szüksége az orknak. Talán tud egy helyet. De előbb az üzlet.
//Régi új ismerős//
Amit hamar, s gondtalanul hajtanak végre. A dokkokon sétálva hamar eljutnak a Kikötőig. Ám még előtte. Egy ismerős hangot hall meg egy hajóról. Léptei rögtön lefagynak, s ajkain kaján mosoly húzódik ajkaira. Meghallja Rinan szavait, de most nem foglalkoztatja. A lány megvárja jobb esetben. Lehet, hogy még itt sincs, hiszen korán van még. Inkább elindul a furulyaszó irányába.*
- Gyere.
*Szól a fiúnak vigyorogva, majd egy nagyobb hajó előtt megáll. Óvatosan lép rá annak pallójára. Nem kétség, tudja, hogy kitől származik a dallam, de a hajó nem ismerős. Szemeit összeszűkítve figyeli annak minden részletét, de nem, továbbra sem ismerős. Ha beigazolódik gyanúja, akkor meg kell hagynia, hogy régen találkozott már ezzel az ürgével.
Lassan, s hangtalanul próbál feljutni a hajóra, a pallón. Annak bejáratánál megáll egy pillanatra, s szemeiben egyfajta öröm csillan. Bár inkább a nevetés törne ki belőle, ha nem fojtaná vissza, ahogy látja, hogy Leon hogyan táncol a fedélzeten. Ám mielőtt megszólítaná, leemeli övéről a rumos üveget, s belekortyol. Hátraadja Rinannak is, hátha inna ő is. Még néhány pillanatig kivár, s ha továbbra sem veszi észre a feltűnően vigyorgó lányt, akkor megszólítja. Szabad tenyerével megtámaszkodik a korláton, ahogy a hajótestre lép.*
- Nocsak. Hol sikerült lopnod ekkora hajót, Leon? *Ritka, hogy a lány bárkit is nevén szólítson.*
- Azt hittem, hogy felhagytál már a hajós élettel.
*Vigyorodik a srácra, ha az már észrevette. Régen látta őt. Ritka, hogy bárkihez is kellemes emlék fűzze, főleg ha az nem a régi legénységnek tagja volt. Valamiért viszont mindig szimpatikus volt neki a fiú. Talán a közös veszély miatt.*
1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-06 16:14:42
Üzenet elküldve: 2015-07-06 16:14:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötő verzió//
*Nagyjából hozzá szokott már a lány túlzott önbizalmából, de az utóbbi mondat még így is kicsikar belőle egy félröhögést.*
- Akkoriban nem téged követtelek, le kell, hogy lombozzalak. Habár a segged tényleg motiváló erő volt.
*Röhög fel újra az elf, és megrázza a fejét. Miért hiszi minden nő, hogy a világ körülöttük forog? Na nem mintha ez zavarná, pont ezért olyan könnyű átverni őket... ha éppen nagyon unatkozna. Épp ezért nem hatja meg a becenév sem, akárhányszor aggatják rá, attól semmi sem fog megváltozni.*
- Még az ork is. Ki tudja, mivel fűzted meg.
*Rázza meg a fejét Rinan, és inkább elhessegeti az abszurd gondolatot. Egyre jobban idegesíti a napfény, de így legalább kicsit sem különös, hogy félmeztelenül szabadult ki a barlangból, ugyanis eszébe sem jutott felvenni bármit is kifele jövet.*
- Dynti? Miért pont ő?
*Az elf meglepetten pislog a lányra, még egy mosoly is felkanyarodik az arcára. Nem mintha problémája volna a vörössel, csak éppen nála komolytalanabb halandót is nehéz találni. Valószínűleg a legkevésbé sem érdekelné a dolog, amolyan szórakozott lány, inkább halad az árral. Ez talán közös is kettőjükben.*
- Ugyan már.
*Nevet fel halkan a fiú, nyilvánvalóan nem hisz Nadaénak, kaján vigyor ide vagy oda. Ha egyszer kalóz, nyilván megtanult hazudni. Ahogy a lány elismeri, felkúszik ajkaira az az önelégült mosoly, akaratlanul is visszatartja a lélegzetét, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz.*
- Tudom, hogy közönség előtt szereted... de azért kéne legalább egy bódé, mi?
*Gúnyosan mosolyodik el, és kikerüli a kalózt, halkan felsóhajt, ahogy tovább haladnak a dokkok felé. Megvonja a vállát.*
- Miattam.
*Jelenti ki, mintha ez teljesen átlagos és egyértelmű volna, és az elf számára talán az is. Nem hisz a véletlenekben, és hogy épp őt rángatta el a rumhercegnő, az bizony a legkevésbé sem az. Akar valamit, csak legfeljebb még ő sem tudja, hogy mit.*
- Ennyire ne félts. Csak mert nem hajnalban pattogok, mint Enra, azért szokásom gyakorolni.
*Nem mintha olyan sok köze lenne hozzá... miért is bizonygatja az erejét? Nadae nyilván nem ez alapján válogat, ahogy el is árulja.*
- Az életben nem minden fekete, vagy fehér. Sosem tudhatod, ki válik hasznossá. Rövid életű leszel, ha ennyire felszínes vagy.
*Cseppet sem tűnik meggyőzöttnek a lány elveit illetően, elvégre mintha bongyoriért aggódna a legjobban a barlangban, pedig a fiúnak aztán nem sok haszna van. Leszámítva persze a halászatot, meg hogy szórakoztató jelenség.*
- Hogy mi? *Röhög fel, és megrázza a fejét.* A rögeszméd lett, hogy meleg vagyok. Így könnyebb feldolgozni? Vagy csak féltékeny vagy? Megnyugodhatsz, még sosem értem úgy a sráchoz.
*Nevet fel újra, és továbbra is csak értetlenül rázza fejét.*
- Persze ha még sokáig váratsz, lehet, hogy eljátszadozom vele.
*Gonosz kis mosoly kanyarodik fel az arcára, ahogy fürkészően a lányra pillant. Az utóbbi időben mintha Will fontossá vált volna számára...*
- Bájital? Gyógyszer?
*Vonja fel szemöldökét a homályos leírás hallatán, ez nagyjából akármi lehet, akár leveseket, vagy kivájt szemeket is tárolhat benne a pasas. Közben megérkeznek az Öreghez, akit mintha már látott volna erre az elf, de sokat nem tud róla. Mindenesetre biccent neki, és követi Nadaét a fedélzetre. Felkapja a feltételezhetően nehezebbik csomagot, amit a kalóz rábízott, aztán kifejezéstelen arccal nézi végig az üzlet lebonyolítását. A lány olyan, mint amilyennek elképzelte, határozott, rideg, és nem bonyolítja túl a dolgokat. Rinan vigyorogva követi és kacsint egyet még az öregnek, mielőtt kilépnének a napfényre.*
- Te akartál épp ma kimozdulni, hajnalok hajnalán. Szóval merre van az a csajszi, akit fel kéne szednünk?
*Pillant érdeklődve a lányra, miközben elindul a kikötő irányában.*
- Erre talán találunk lombikot, vagy akármi is az.
*Nagyjából hozzá szokott már a lány túlzott önbizalmából, de az utóbbi mondat még így is kicsikar belőle egy félröhögést.*
- Akkoriban nem téged követtelek, le kell, hogy lombozzalak. Habár a segged tényleg motiváló erő volt.
*Röhög fel újra az elf, és megrázza a fejét. Miért hiszi minden nő, hogy a világ körülöttük forog? Na nem mintha ez zavarná, pont ezért olyan könnyű átverni őket... ha éppen nagyon unatkozna. Épp ezért nem hatja meg a becenév sem, akárhányszor aggatják rá, attól semmi sem fog megváltozni.*
- Még az ork is. Ki tudja, mivel fűzted meg.
*Rázza meg a fejét Rinan, és inkább elhessegeti az abszurd gondolatot. Egyre jobban idegesíti a napfény, de így legalább kicsit sem különös, hogy félmeztelenül szabadult ki a barlangból, ugyanis eszébe sem jutott felvenni bármit is kifele jövet.*
- Dynti? Miért pont ő?
*Az elf meglepetten pislog a lányra, még egy mosoly is felkanyarodik az arcára. Nem mintha problémája volna a vörössel, csak éppen nála komolytalanabb halandót is nehéz találni. Valószínűleg a legkevésbé sem érdekelné a dolog, amolyan szórakozott lány, inkább halad az árral. Ez talán közös is kettőjükben.*
- Ugyan már.
*Nevet fel halkan a fiú, nyilvánvalóan nem hisz Nadaénak, kaján vigyor ide vagy oda. Ha egyszer kalóz, nyilván megtanult hazudni. Ahogy a lány elismeri, felkúszik ajkaira az az önelégült mosoly, akaratlanul is visszatartja a lélegzetét, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz.*
- Tudom, hogy közönség előtt szereted... de azért kéne legalább egy bódé, mi?
*Gúnyosan mosolyodik el, és kikerüli a kalózt, halkan felsóhajt, ahogy tovább haladnak a dokkok felé. Megvonja a vállát.*
- Miattam.
*Jelenti ki, mintha ez teljesen átlagos és egyértelmű volna, és az elf számára talán az is. Nem hisz a véletlenekben, és hogy épp őt rángatta el a rumhercegnő, az bizony a legkevésbé sem az. Akar valamit, csak legfeljebb még ő sem tudja, hogy mit.*
- Ennyire ne félts. Csak mert nem hajnalban pattogok, mint Enra, azért szokásom gyakorolni.
*Nem mintha olyan sok köze lenne hozzá... miért is bizonygatja az erejét? Nadae nyilván nem ez alapján válogat, ahogy el is árulja.*
- Az életben nem minden fekete, vagy fehér. Sosem tudhatod, ki válik hasznossá. Rövid életű leszel, ha ennyire felszínes vagy.
*Cseppet sem tűnik meggyőzöttnek a lány elveit illetően, elvégre mintha bongyoriért aggódna a legjobban a barlangban, pedig a fiúnak aztán nem sok haszna van. Leszámítva persze a halászatot, meg hogy szórakoztató jelenség.*
- Hogy mi? *Röhög fel, és megrázza a fejét.* A rögeszméd lett, hogy meleg vagyok. Így könnyebb feldolgozni? Vagy csak féltékeny vagy? Megnyugodhatsz, még sosem értem úgy a sráchoz.
*Nevet fel újra, és továbbra is csak értetlenül rázza fejét.*
- Persze ha még sokáig váratsz, lehet, hogy eljátszadozom vele.
*Gonosz kis mosoly kanyarodik fel az arcára, ahogy fürkészően a lányra pillant. Az utóbbi időben mintha Will fontossá vált volna számára...*
- Bájital? Gyógyszer?
*Vonja fel szemöldökét a homályos leírás hallatán, ez nagyjából akármi lehet, akár leveseket, vagy kivájt szemeket is tárolhat benne a pasas. Közben megérkeznek az Öreghez, akit mintha már látott volna erre az elf, de sokat nem tud róla. Mindenesetre biccent neki, és követi Nadaét a fedélzetre. Felkapja a feltételezhetően nehezebbik csomagot, amit a kalóz rábízott, aztán kifejezéstelen arccal nézi végig az üzlet lebonyolítását. A lány olyan, mint amilyennek elképzelte, határozott, rideg, és nem bonyolítja túl a dolgokat. Rinan vigyorogva követi és kacsint egyet még az öregnek, mielőtt kilépnének a napfényre.*
- Te akartál épp ma kimozdulni, hajnalok hajnalán. Szóval merre van az a csajszi, akit fel kéne szednünk?
*Pillant érdeklődve a lányra, miközben elindul a kikötő irányában.*
- Erre talán találunk lombikot, vagy akármi is az.
1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-06 16:10:08
Üzenet elküldve: 2015-07-06 16:10:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
*LAssan sétál végig az ösvényen, a mai nap negyedszer téve meg ezt az utat, fárad, mocskos, éhes, és szomjas is, úgy dönt először a kikötő felé veszi az irány, hogy kicsit megpihenjen valahol, s rendbe szedje magát, Így nem állíthat be a lovagokhoz, megpróbálja kicsit leporolgatni ruhályát, de nem sok eredménnyel jár, sőt még egy szakadást is felfedez közben rajta.*
~Lehet új ruhát kell vennem, ne elég ezt kimosatni~
*Nem is próbálkozik vele tovább, hanem kicsit megszaporázza lépteit, minél előbb a kikötőbe érhessen.*
~Lehet új ruhát kell vennem, ne elég ezt kimosatni~
*Nem is próbálkozik vele tovább, hanem kicsit megszaporázza lépteit, minél előbb a kikötőbe érhessen.*
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-06 09:03:18
Üzenet elküldve: 2015-07-06 09:03:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Ki mint vet, úgy arat //
// 7-es dokk //
*Niss minden további nélkül a Vércsék vezetőjénél hagyja a hajót ábrázoló tekercset és felel a neki feltett kérdésekre is. Azokból megtudhatják, hogy a legénységgel általában féltucat fegyveres is utazik, különösen amikor ritkaságszámba menő portékát szállítanak. A bérelt pengéket leszámítva a hajó "standard" személyzettel rendelkezik, nagyjából huszonöt-harminc fő szolgál a fedélzeten, ezzel valamivel nagyobbnak mondható a kis teherbírású kereskedőhajóknál.
A délután további részében lehetőségük nyílt megbeszélni a teendőket, így az este elérkezésével befut a Vemhes Macska is, pontosan ahogy a Rókalyukban Niss elmondta. A korlát mentén két oldalt lámpások függnek és egykedvűen himbálóznak, ahogy a bárkát lassan kikötik. Mivel az óra késeinek mondható, a révkalauz már csak a feltétlenül szükséges adminisztrációval foglalkozik, a kirakodás egyértelműen a holnap teendői közé kerül.
A dokkok környéke egyébiránt nyugalmas ezen az órán már, néhány hajót most rakodnak meg a hajnali kifutáshoz, de a legénység egy nagy része ilyenkor vonul a kocsmákba, hogy legalább néhány órára elfelejtsék az életük nagy részében látott, kéklő végtelent, lecserélve azt grogra és sörre.
A Vércsék ebben a szituációban találják magukat tehát. A kiszemelt hajó a 7-es számmal jelzett dokknál horgonyoz, a leeresztett palló előtt két fickó áll, és bár látni némi mozgolódást magán a fedélzeten is, azok idővel elülnek és látszólag pihenni tér mindenki a Macskán.
Hogy a kiszervezett akciót miképp tervezik végrehajtani, az innentől fogva csak saját döntésükön múlik.*
// 7-es dokk //
*Niss minden további nélkül a Vércsék vezetőjénél hagyja a hajót ábrázoló tekercset és felel a neki feltett kérdésekre is. Azokból megtudhatják, hogy a legénységgel általában féltucat fegyveres is utazik, különösen amikor ritkaságszámba menő portékát szállítanak. A bérelt pengéket leszámítva a hajó "standard" személyzettel rendelkezik, nagyjából huszonöt-harminc fő szolgál a fedélzeten, ezzel valamivel nagyobbnak mondható a kis teherbírású kereskedőhajóknál.
A délután további részében lehetőségük nyílt megbeszélni a teendőket, így az este elérkezésével befut a Vemhes Macska is, pontosan ahogy a Rókalyukban Niss elmondta. A korlát mentén két oldalt lámpások függnek és egykedvűen himbálóznak, ahogy a bárkát lassan kikötik. Mivel az óra késeinek mondható, a révkalauz már csak a feltétlenül szükséges adminisztrációval foglalkozik, a kirakodás egyértelműen a holnap teendői közé kerül.
A dokkok környéke egyébiránt nyugalmas ezen az órán már, néhány hajót most rakodnak meg a hajnali kifutáshoz, de a legénység egy nagy része ilyenkor vonul a kocsmákba, hogy legalább néhány órára elfelejtsék az életük nagy részében látott, kéklő végtelent, lecserélve azt grogra és sörre.
A Vércsék ebben a szituációban találják magukat tehát. A kiszemelt hajó a 7-es számmal jelzett dokknál horgonyoz, a leeresztett palló előtt két fickó áll, és bár látni némi mozgolódást magán a fedélzeten is, azok idővel elülnek és látszólag pihenni tér mindenki a Macskán.
Hogy a kiszervezett akciót miképp tervezik végrehajtani, az innentől fogva csak saját döntésükön múlik.*
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-06 09:00:54
Üzenet elküldve: 2015-07-06 09:00:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Kalózok markában//
*Nem tudja mennyi ideig volt eszméletlen, azt sem, hogy mi billentette vissza ebbe a világba, de jelen pillanatban nem is érdekli. Mikor Arun kiront vele a Rókalyukból talán a friss levegő, talán a hirtelen támadt hangzavar hatására, nem tudni, pillái megremegnek és laposan kezdi nyitogatni homályos szemeit. Rettenetesnek fáradtnak érzi magát, végtagjait alig bírja megemelni és minden erejével arra kell koncentrálnia, hogy ébren maradjon.*
-Hé! Ho-ho-hova megyünk? *Dadogja erőtlenül, mikor észreveszi, hogy mozog körülötte a világ. Majd hirtelen eszébe jut, hogy nincs egyedül; bízik Valahinban, -vagy legalábbis nagyn szeretne- és reméli, hogy nem hagyja magára egy ilyen szorult helyzetben.*
- Segíts, kérlek! *Sikítja olyan hangosan, amennyire csak tudja. Nem tudja, hogy hallja-e a férfi, de ő az utolsó reménye, ha a lovag nem segít neki, akkor biztosan elveszett.*
~S ha nem hall engem? Mi lesz, hanem éri utol ezt a férget?~
*Most tudatosul benne, hogy Valahin kezében van az élete. S hirtelen egy nem ismert érzés keríti hatalmába: a félelem; ha ezeknek a férfiaknak a kezében marad, akkor az egész életét valószínűleg egy hajón kéne töltenie, attól tartva, hogy mikor unják meg, és dobják kivérzett hulláját a vízbe... Bájos jövő előtt áll.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.06 11:12:38, a következő indokkal:
Kérésre.
*Nem tudja mennyi ideig volt eszméletlen, azt sem, hogy mi billentette vissza ebbe a világba, de jelen pillanatban nem is érdekli. Mikor Arun kiront vele a Rókalyukból talán a friss levegő, talán a hirtelen támadt hangzavar hatására, nem tudni, pillái megremegnek és laposan kezdi nyitogatni homályos szemeit. Rettenetesnek fáradtnak érzi magát, végtagjait alig bírja megemelni és minden erejével arra kell koncentrálnia, hogy ébren maradjon.*
-Hé! Ho-ho-hova megyünk? *Dadogja erőtlenül, mikor észreveszi, hogy mozog körülötte a világ. Majd hirtelen eszébe jut, hogy nincs egyedül; bízik Valahinban, -vagy legalábbis nagyn szeretne- és reméli, hogy nem hagyja magára egy ilyen szorult helyzetben.*
- Segíts, kérlek! *Sikítja olyan hangosan, amennyire csak tudja. Nem tudja, hogy hallja-e a férfi, de ő az utolsó reménye, ha a lovag nem segít neki, akkor biztosan elveszett.*
~S ha nem hall engem? Mi lesz, hanem éri utol ezt a férget?~
*Most tudatosul benne, hogy Valahin kezében van az élete. S hirtelen egy nem ismert érzés keríti hatalmába: a félelem; ha ezeknek a férfiaknak a kezében marad, akkor az egész életét valószínűleg egy hajón kéne töltenie, attól tartva, hogy mikor unják meg, és dobják kivérzett hulláját a vízbe... Bájos jövő előtt áll.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.06 11:12:38, a következő indokkal:
Kérésre.
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-05 21:39:15
Üzenet elküldve: 2015-07-05 21:39:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötő verzió//
*Kérdőn pillant a másikra. Ám nézésében inkább a hitetlenkedős, nevetségesség ül ki, az a tipikus, ez most nem gondoltad komolyan nézés.*
- Te követtél akkor is engem, Bájgúnár.
*Szólítja azon a nevét, amit azon a nevezetes Sziklaszirt bejáratnál ragasztott rá, amikor egyértelműsítette miként is gondol róla. De a nőstény mélységi is úgy tűnt el, mint egykor Szukafattya. Ki tudja, lehet ő lökte le a szikláról. Nem tudja a kultúrájukat, s hogy ott miként mennek. De hát az emberek jönnek és mennek, ebbe bele kell törődnie. Sose hatotta meg, ha valaki csak úgy belépett az életbe, majd onnan ugyanolyan könnyen ki is sétált. Nem kötődött sok emberhez sose. Csak egyszer, de az kitarott húszonsok évéig.*
- Még hogy hallgatnak. *Elneveti magát, de mégis, valahol igazat kell adnia a fiúnak. Régóta tekergőzik egy gondolat fejében. Arca hirtelen válik komollyá s elgondolkodtatóvá. Elméjébe mélyedve, újra és újra eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne ha. De ő nem szárazföldre teremtett lélek.
~Én csak a tengeren tudok vezetni.~
S emellett ki is tart. De, ha esetleg…*
- Vöröske alkalmasabb erre. *Jelenti ki végül, komolyan, ahogy szürkéit az elnyúló tengerre mereszti. Egy halovány mosolyszerű jelenik meg ajkai szegletébe. De ettől arca inkább grimaszolónak tűnik, mint kedvesnek. No igen, a képzeletben mindig máshogy élnek a mozdulatok, mint ahogy azok a valóságban vannak.
A végigmérésre, s annak reakciójára viszont már álnokul mosolyodik. Ez megy neki, ezt az egy mosolyát tökélyre fejlesztette, mellyel akár vajat is lehetne vágni. Megkapta a várt reakciót. Elvékonyult kezeit maga előtt teszi keresztbe.*
- Ennyi.
*Válaszolja, miközben csalafinta fény csillan a szemeibe. Szórakozik a férfival, ezt tette mindig is. De azért, hogy megbizonyosodjon Bájgúnár rajta, újra végigtekint rajta, ki egyre közelebb kerül hozzá, s nemrég mosott, kivételesen kiengedett, s kendő nélküli haját birizgálja.*
- És ha úgy van? *Vigyorodik továbbra is, majd az élcelődésre szemeiben pengeként villan meg egy fény. Ez arra készteti, hogy némileg lábujjhegyre álljon, hogyha nem is tud Rinannal egy magasságba kerülni, azért mégis hátraszegett fejével az ajkaiba sóhajtja szavait.*
- Nem holmi szajha vagyok, aki egy koszos parton csinálja.
*Suttogja, s könnyedén lépdel el mellette, s ringó csípővel indul újra útnak. A büdösön,azért még jót nevet, s anélkül, hogy hátrafordulna válaszol erre.*
- Persze, mitől lennék illatos?
*Rázza meg a fejét. Valamiért a férfiak emlékében az a kép él, hogy a nők illatoznak. No igen, a kúria cafkái biztos. De aki járja a világot, aki tesz vesz, az nem illatozik. Vagyis de, ám az más bukét ad nekik. Kilátszó barna vállait könnyedén vonja meg, miközben igazít fűzőjén. Elsőnek jó ötletnek tűnt ez az öltözet, de néha kényelmetlennek érzi. Ám az tény, hogy legalább hasát védi a bőr, ami azért elég érzékeny felület.
Az, hogy Rinan nem viccesen ébredt? Szintén nem érdekli. Vannak dolgok, s ha vannak, akkor nem szabad lustálkodni. Az egésznapos semmittevés árt a szervezetnek, főleg az izmoknak.*
- Amennyit lustálkodsz, bárki könnyűszerrel el fog veled bánni, néhány hét múlva.
*De haragja, vagy inkább dühe, újra erőt vesz rajta. Már nem kalóz, ezt tudja. Lélekben ugyan mindig is az fog maradni, de mióta nincs meg Felmar, amióta… Inkább nem gondol rá újra, hogy miként jár. Nem tartja magát annak, amióta szárazföldi patkány lett. Mindig lenézte ezt a népséget, s lám. Ő is egy lett közülük.
~Barát?~
Néz kérdően újra a fiúra. Immár valóban hülyének nézi, mi tagadás. De vállait újra megvonja könnyedén, hetykén, mielőtt újra válazolna.*
- Sose voltak, miért pont most lennének? *Kérdi közömbös hangon.* - Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mennyi embert tartottam annak. Egy családom volt, de barátaim sose. Olyan számomra nincs. Emberek vannak, akikből vagy haszon, vagy ártalom származik.
*Közli nyersen. Nem kell a másiknak ebben együtt értenie, ettől ő még ezt vallja. El is vetheti emiatt, s kérdezheti is, hogy akkor mit keres itt. Ez is egy olyan kérdés, amire nem tud még válaszolni. Felmar legénysége volt az egyetlen, akire valaha életét merte volna bízni. Nem véletlen, hogy mai napig késsel a kezébe alszik el. Senkibe sem bízik.*
- Való igaz, lányok terén, még tán egy az ízlésünk. De hát fiúk terén… Te inkább a Bongyifélékhez vonzódsz én meg…
*De nem fejezi be mondatát. Nem mondja meg, nem köti a másik orrára, hogy milyeneket kedvel valójában.
A dokkok elején megáll gondolkodni.
~Milyen is a Wramos dolog?~
Vakarja meg állát.*
- Azt hiszem, valami teknőt, meg lombikokat gagyogott. Tudod, amibe tud olyan löttyöket csinálni, amiktől erősebbek leszünk. Olyan, izék. *igazából nem tudja megfogalmazni, de ha majd lát valami hasonlót egy két lombikot sunyiba elcsór. El tud vegyülni a tömegbe, főleg a vásárlóknál. Álcája már-már legendás is tud lenni. Ahogy elorzó képessége is.
Viszont lassan odaérnek beszerzőjéhez. Egy ősz ipse, az egyik hajó előtt. Öreg már, s vén is, viszont van egy közös vonása a mellette lépdelő fiúval. Mégpedig a hegyes fülei. A ráncos arcokba csíp bele a kalózlány, ahogy megáll előtte.*
- Megvan, Papó?
*Az öreg csak bólint egyet, majd fejével a hajó irányába int. A kalózkának sem kell kétszer mondania, Térdig érő, melegnek ható csizmájával, már lépdel is fel a hajóra. Felérve, rögtön a raktérbe vezetik őket.
Ott van, amit keresnek. Két kisebb csomagnak tűnő dolog. A könnyebbnek látszó dolgot könnyedén felkapja. Valószínű, hogy ebben van a vitorla. Könnyedén hajítja át a hátán, s lábát az egyik hordóra rakja, hogy rákönyököljön. A másik csomag felé csak int fejével Rinannak. Ha az felvette, akkor övén kezd el matatni a lány.*
- Akkor, ahogy megbeszéltük. Egy petákkal sem több, sem kevesebb.
*Közli, rideg, kimért hangon. Az öreg elf csak röhög, s bólogat hozzá.*
- Veled nem könnyű üzletelni.
*Feleli végül. A lány már dobja is neki egy kis erszényt az öregnek (Mesélő (BlackJack)) melyben 500 értékes arany lapul.
Ezután megindul kifelé, megveregeti Bájgúnár vállát, hogy kövesse. Gyorsan, s gondtalanul jutnak le róla. S ahogy kiérnek a dokkok pallóira, felnéz a nap felé, s elkiáltja magát.*
- Miért van ilyen dög idő?
*Kérdőn pillant a másikra. Ám nézésében inkább a hitetlenkedős, nevetségesség ül ki, az a tipikus, ez most nem gondoltad komolyan nézés.*
- Te követtél akkor is engem, Bájgúnár.
*Szólítja azon a nevét, amit azon a nevezetes Sziklaszirt bejáratnál ragasztott rá, amikor egyértelműsítette miként is gondol róla. De a nőstény mélységi is úgy tűnt el, mint egykor Szukafattya. Ki tudja, lehet ő lökte le a szikláról. Nem tudja a kultúrájukat, s hogy ott miként mennek. De hát az emberek jönnek és mennek, ebbe bele kell törődnie. Sose hatotta meg, ha valaki csak úgy belépett az életbe, majd onnan ugyanolyan könnyen ki is sétált. Nem kötődött sok emberhez sose. Csak egyszer, de az kitarott húszonsok évéig.*
- Még hogy hallgatnak. *Elneveti magát, de mégis, valahol igazat kell adnia a fiúnak. Régóta tekergőzik egy gondolat fejében. Arca hirtelen válik komollyá s elgondolkodtatóvá. Elméjébe mélyedve, újra és újra eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne ha. De ő nem szárazföldre teremtett lélek.
~Én csak a tengeren tudok vezetni.~
S emellett ki is tart. De, ha esetleg…*
- Vöröske alkalmasabb erre. *Jelenti ki végül, komolyan, ahogy szürkéit az elnyúló tengerre mereszti. Egy halovány mosolyszerű jelenik meg ajkai szegletébe. De ettől arca inkább grimaszolónak tűnik, mint kedvesnek. No igen, a képzeletben mindig máshogy élnek a mozdulatok, mint ahogy azok a valóságban vannak.
A végigmérésre, s annak reakciójára viszont már álnokul mosolyodik. Ez megy neki, ezt az egy mosolyát tökélyre fejlesztette, mellyel akár vajat is lehetne vágni. Megkapta a várt reakciót. Elvékonyult kezeit maga előtt teszi keresztbe.*
- Ennyi.
*Válaszolja, miközben csalafinta fény csillan a szemeibe. Szórakozik a férfival, ezt tette mindig is. De azért, hogy megbizonyosodjon Bájgúnár rajta, újra végigtekint rajta, ki egyre közelebb kerül hozzá, s nemrég mosott, kivételesen kiengedett, s kendő nélküli haját birizgálja.*
- És ha úgy van? *Vigyorodik továbbra is, majd az élcelődésre szemeiben pengeként villan meg egy fény. Ez arra készteti, hogy némileg lábujjhegyre álljon, hogyha nem is tud Rinannal egy magasságba kerülni, azért mégis hátraszegett fejével az ajkaiba sóhajtja szavait.*
- Nem holmi szajha vagyok, aki egy koszos parton csinálja.
*Suttogja, s könnyedén lépdel el mellette, s ringó csípővel indul újra útnak. A büdösön,azért még jót nevet, s anélkül, hogy hátrafordulna válaszol erre.*
- Persze, mitől lennék illatos?
*Rázza meg a fejét. Valamiért a férfiak emlékében az a kép él, hogy a nők illatoznak. No igen, a kúria cafkái biztos. De aki járja a világot, aki tesz vesz, az nem illatozik. Vagyis de, ám az más bukét ad nekik. Kilátszó barna vállait könnyedén vonja meg, miközben igazít fűzőjén. Elsőnek jó ötletnek tűnt ez az öltözet, de néha kényelmetlennek érzi. Ám az tény, hogy legalább hasát védi a bőr, ami azért elég érzékeny felület.
Az, hogy Rinan nem viccesen ébredt? Szintén nem érdekli. Vannak dolgok, s ha vannak, akkor nem szabad lustálkodni. Az egésznapos semmittevés árt a szervezetnek, főleg az izmoknak.*
- Amennyit lustálkodsz, bárki könnyűszerrel el fog veled bánni, néhány hét múlva.
*De haragja, vagy inkább dühe, újra erőt vesz rajta. Már nem kalóz, ezt tudja. Lélekben ugyan mindig is az fog maradni, de mióta nincs meg Felmar, amióta… Inkább nem gondol rá újra, hogy miként jár. Nem tartja magát annak, amióta szárazföldi patkány lett. Mindig lenézte ezt a népséget, s lám. Ő is egy lett közülük.
~Barát?~
Néz kérdően újra a fiúra. Immár valóban hülyének nézi, mi tagadás. De vállait újra megvonja könnyedén, hetykén, mielőtt újra válazolna.*
- Sose voltak, miért pont most lennének? *Kérdi közömbös hangon.* - Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mennyi embert tartottam annak. Egy családom volt, de barátaim sose. Olyan számomra nincs. Emberek vannak, akikből vagy haszon, vagy ártalom származik.
*Közli nyersen. Nem kell a másiknak ebben együtt értenie, ettől ő még ezt vallja. El is vetheti emiatt, s kérdezheti is, hogy akkor mit keres itt. Ez is egy olyan kérdés, amire nem tud még válaszolni. Felmar legénysége volt az egyetlen, akire valaha életét merte volna bízni. Nem véletlen, hogy mai napig késsel a kezébe alszik el. Senkibe sem bízik.*
- Való igaz, lányok terén, még tán egy az ízlésünk. De hát fiúk terén… Te inkább a Bongyifélékhez vonzódsz én meg…
*De nem fejezi be mondatát. Nem mondja meg, nem köti a másik orrára, hogy milyeneket kedvel valójában.
A dokkok elején megáll gondolkodni.
~Milyen is a Wramos dolog?~
Vakarja meg állát.*
- Azt hiszem, valami teknőt, meg lombikokat gagyogott. Tudod, amibe tud olyan löttyöket csinálni, amiktől erősebbek leszünk. Olyan, izék. *igazából nem tudja megfogalmazni, de ha majd lát valami hasonlót egy két lombikot sunyiba elcsór. El tud vegyülni a tömegbe, főleg a vásárlóknál. Álcája már-már legendás is tud lenni. Ahogy elorzó képessége is.
Viszont lassan odaérnek beszerzőjéhez. Egy ősz ipse, az egyik hajó előtt. Öreg már, s vén is, viszont van egy közös vonása a mellette lépdelő fiúval. Mégpedig a hegyes fülei. A ráncos arcokba csíp bele a kalózlány, ahogy megáll előtte.*
- Megvan, Papó?
*Az öreg csak bólint egyet, majd fejével a hajó irányába int. A kalózkának sem kell kétszer mondania, Térdig érő, melegnek ható csizmájával, már lépdel is fel a hajóra. Felérve, rögtön a raktérbe vezetik őket.
Ott van, amit keresnek. Két kisebb csomagnak tűnő dolog. A könnyebbnek látszó dolgot könnyedén felkapja. Valószínű, hogy ebben van a vitorla. Könnyedén hajítja át a hátán, s lábát az egyik hordóra rakja, hogy rákönyököljön. A másik csomag felé csak int fejével Rinannak. Ha az felvette, akkor övén kezd el matatni a lány.*
- Akkor, ahogy megbeszéltük. Egy petákkal sem több, sem kevesebb.
*Közli, rideg, kimért hangon. Az öreg elf csak röhög, s bólogat hozzá.*
- Veled nem könnyű üzletelni.
*Feleli végül. A lány már dobja is neki egy kis erszényt az öregnek (Mesélő (BlackJack)) melyben 500 értékes arany lapul.
Ezután megindul kifelé, megveregeti Bájgúnár vállát, hogy kövesse. Gyorsan, s gondtalanul jutnak le róla. S ahogy kiérnek a dokkok pallóira, felnéz a nap felé, s elkiáltja magát.*
- Miért van ilyen dög idő?
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-05 20:37:37
Üzenet elküldve: 2015-07-05 20:37:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötő verzió//
- Na és ki vezetett oda? Már akkor akartál, tudom én.
*Nevet fel halkan a fiú, elgondolkozó fejjel bámulva a közelgő part felé. Az a mélységi nőszemély tulajdonképpen talán a kevés barátjai közé sorolható, mégis jó ideje már, hogy eltűnt, szó nélkül, csak úgy, mint a többiek. Nem mintha nem tehetné meg. Rinannak akkor sem lesz egyetlen szava sem, ha valamelyik nap beállít avval, hogy csak leugrott a rumosba. Azt csinál, amit akar, persze amíg hátha nem támadja. Mondjuk azért hiányozna már egy közös éjszaka... a lány mindig tudta, hogy mi kell neki, vagy hogy mikor hagyja békén. A kapcsolatuk leginkább ezen és a hasonló elveiken alapult.*
- Nem hiszel nekem. Pedig jó vagy benne... hallgatnak rád. Néha még én is.
*Kacsint egyet a lányra, hátha levakarodik róla az a fancsali arckifejezés. Egy darabig aranyos a hisztije, de egy idő után idegesítővé fog válni...*
- Én.
*Simít bele a hajába, kidüllesztett mellkassal bámul a lányra, majd elneveti magát. Hát ki más? Ugyanazokat a köröket futják. Vigyorogva várja ki, hogy a kalóz végigmérje, de a reakció láttán felfutnak szemöldökei a homlokára.*
- Ennyi? Erre?
*Mutat végig magán újra, és ő is megrázza a fejét.*
- Csak megjátszod. Nem hiszem, hogy ne izgatna fel... kéreted magad.
*Kihívóan pillant a lányra, majd megvonja a vállát.*
- Vagy csak ártatlanabb vagy, mint amilyennek tűnsz.
*Közelebb lépve elkapja a lány hajtincsét, megszagolja, elfintorodik, és eldobja inkább.*
- Meg büdösebb.
*Röhög fel, és zsebre tett kézzel megy tovább, lassan elérnek a dokkokhoz.*
- Viccesen? Én máshogy fogalmaznék...
*Pillant megjátszott idegességgel a lányra, de valójában már elpárolgott belőle a harag. A nehezteléstől még nem lesz kipihentebb, és az aprócska táskák sem tűnnek el a szeme alól.*
- Kalóz.
*Ismétli meg ő is, csak a humor kedvéért... különös egy lány, mintha még ebben is kételkedne. Mégis hogyan lehetséges egy ennyire egyértelmű dolgot megkérdőjelezni? Vagy talán ha nem hajón, hanem barlangban él, már nem is kalóz? Végül is, van benne igazság.*
- Nincsenek? Akkor mi mik vagyunk? Együtt élsz olyanokkal, akiket még barátnak sem neveznél?
*Vonja fel a szemöldökét, de nem igazán sértődött, inkább érdeklődő hangnemben kérdez vissza. Ezek csak nevek, nem mintha ennyire egyszerűen be lehetne határolni a kapcsolatukat.*
- Lányok terén talán hasonlít a tiedhez. Bár a búzafejű után... talán mégsem. Ízlésficamod lehet.
*Húzza el a száját, és inkább megrázza a fejét, hátha kipattan belőle a szőke. Undorodik még a gondolattól is, hogy azok ketten...*
- Attól függ, mi az a Wramos dolog, mert rohadtul nem figyeltem. Amúgy, gondolom a kikötőben van pár árus.
*Vonja meg a vállát, az érdeklődés legkisebb jelét sem mutatva. Azért elvigyorodik, ahogy eszébe jut, hogy besértődött a nagyra nőtt takony, amiért nem hozták magukkal. Na az hiányzott volna még... bár, az ellen nincs kifogása az elfnek, hogy magának szerezze meg a holmijait, szóval az ő lelkivilága aztán nem sérül, ha üres kézzel térnek vissza.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.05 20:39:25
- Na és ki vezetett oda? Már akkor akartál, tudom én.
*Nevet fel halkan a fiú, elgondolkozó fejjel bámulva a közelgő part felé. Az a mélységi nőszemély tulajdonképpen talán a kevés barátjai közé sorolható, mégis jó ideje már, hogy eltűnt, szó nélkül, csak úgy, mint a többiek. Nem mintha nem tehetné meg. Rinannak akkor sem lesz egyetlen szava sem, ha valamelyik nap beállít avval, hogy csak leugrott a rumosba. Azt csinál, amit akar, persze amíg hátha nem támadja. Mondjuk azért hiányozna már egy közös éjszaka... a lány mindig tudta, hogy mi kell neki, vagy hogy mikor hagyja békén. A kapcsolatuk leginkább ezen és a hasonló elveiken alapult.*
- Nem hiszel nekem. Pedig jó vagy benne... hallgatnak rád. Néha még én is.
*Kacsint egyet a lányra, hátha levakarodik róla az a fancsali arckifejezés. Egy darabig aranyos a hisztije, de egy idő után idegesítővé fog válni...*
- Én.
*Simít bele a hajába, kidüllesztett mellkassal bámul a lányra, majd elneveti magát. Hát ki más? Ugyanazokat a köröket futják. Vigyorogva várja ki, hogy a kalóz végigmérje, de a reakció láttán felfutnak szemöldökei a homlokára.*
- Ennyi? Erre?
*Mutat végig magán újra, és ő is megrázza a fejét.*
- Csak megjátszod. Nem hiszem, hogy ne izgatna fel... kéreted magad.
*Kihívóan pillant a lányra, majd megvonja a vállát.*
- Vagy csak ártatlanabb vagy, mint amilyennek tűnsz.
*Közelebb lépve elkapja a lány hajtincsét, megszagolja, elfintorodik, és eldobja inkább.*
- Meg büdösebb.
*Röhög fel, és zsebre tett kézzel megy tovább, lassan elérnek a dokkokhoz.*
- Viccesen? Én máshogy fogalmaznék...
*Pillant megjátszott idegességgel a lányra, de valójában már elpárolgott belőle a harag. A nehezteléstől még nem lesz kipihentebb, és az aprócska táskák sem tűnnek el a szeme alól.*
- Kalóz.
*Ismétli meg ő is, csak a humor kedvéért... különös egy lány, mintha még ebben is kételkedne. Mégis hogyan lehetséges egy ennyire egyértelmű dolgot megkérdőjelezni? Vagy talán ha nem hajón, hanem barlangban él, már nem is kalóz? Végül is, van benne igazság.*
- Nincsenek? Akkor mi mik vagyunk? Együtt élsz olyanokkal, akiket még barátnak sem neveznél?
*Vonja fel a szemöldökét, de nem igazán sértődött, inkább érdeklődő hangnemben kérdez vissza. Ezek csak nevek, nem mintha ennyire egyszerűen be lehetne határolni a kapcsolatukat.*
- Lányok terén talán hasonlít a tiedhez. Bár a búzafejű után... talán mégsem. Ízlésficamod lehet.
*Húzza el a száját, és inkább megrázza a fejét, hátha kipattan belőle a szőke. Undorodik még a gondolattól is, hogy azok ketten...*
- Attól függ, mi az a Wramos dolog, mert rohadtul nem figyeltem. Amúgy, gondolom a kikötőben van pár árus.
*Vonja meg a vállát, az érdeklődés legkisebb jelét sem mutatva. Azért elvigyorodik, ahogy eszébe jut, hogy besértődött a nagyra nőtt takony, amiért nem hozták magukkal. Na az hiányzott volna még... bár, az ellen nincs kifogása az elfnek, hogy magának szerezze meg a holmijait, szóval az ő lelkivilága aztán nem sérül, ha üres kézzel térnek vissza.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.05 20:39:25
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-05 18:48:10
Üzenet elküldve: 2015-07-05 18:48:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kalózok markában//
* A legkisebb erőkifejtés elég ahhoz, hogy kirántsa a jobbkezét fogva tartója vaskos és edzett markai közül. Ezen azonban még ő is meglepődik. Az addig szilárdan tartó kezek, mintha elgyengültek volna? Korántsem. A bal keze egy pillanattal később szabadul csak, de ez elég ahhoz, hogy a lovag is észrevegye, nem rajta múlott a könnyen kapott szabadsága. Megfordulni azonban már nincs ideje. A következő pillanatban az őt érő taszítás miatt majdnem orra esik, de sikerül megkapaszkodnia az mellette lévő asztalban. Az addig rajta lévő kupák nagyobb csörömpölés közepette törnek össze a földön, miközben az asztallap meginog, de Valahin szerencséjére, nem borítja magára az egész asztalt. Keze rászorult a lapra, de épp csak felkapja a fejét és azzal kell szembesülnie, hogy támadói, már ajtó felé rohannak. ~Ha megszöknek, soha nem találom meg Dinát.~ villan bele a felismerés és asztalt, széket félrelökve iramodik a férfiak után. ~Gyorsak!~ döbben rá abban a pillanatban. Míg ő csupán pár lépést tett meg, a két férfi felsőteste hatalmasat taszít az ajtón, egyre közelebb jutva a kinti szabad világ fényéhez. ~Így….~ jobb keze rámarkol az oldalán lógó tört markolatára, ahogyan se a páncéljával, se a pajzsával nem törődve lök félre pár vendéget. Az egyik hatalmasat zuhan a földre, miután nem elég gyorsan ugrik félre a közeledő lovag elől. Egy másik pedig egész arcával kóstolja meg az asztalon heverő levesét, miután Valahin beljebb taszítja öt a székével együtt.*
- Félre! *bömböli mérgesem az ajtó előtti férfinak, aki előtt még a két csirkefogónak még éppen sikerül kislisszannia, de neki már nincs ilyen szerencséje. Teljes súlyával ütközik a férfinak, aki hatalmasat zuhan és valószínűleg pár horzsoláson kívül, komolyabb baja is éri, miután feje a kemény padlón csattan, de ez érdekli talán a legkevésbé a lovagot.*
*Majdnemhogy átugrik a férfi felett és határozott léptekkel gyűri le az előtte lévő pár lépcsöfokott is, mely a fogadó előtti teraszra vezet fel. A kinti forgatag pedig a nap előrehaladtával egyre csak nőt, így a tömegben elvegyülő támadóit nehezére esik észrevennie. ~Mégis merre mentek?!~ tekint körül és szemeivel keresi a valószínűleg épen rohanó férfiakat. Ha sikerül észrevennie egyiket is, azonnal kirántja a tőrét. ~Csak ne lépjen közbe senki! Nem célzok valami jól!~ rimánkodik egy istenhez, akármelyikhez aki hallja éppen, de se gondolkodni, se felmérni a helyzetet nincs idő . Vagy sikerül neki és akkor közelebb kerül Dinához, vagy nem és abban az esetben mindenképp csak bottal ütheti a támadói nyomát, mert utolérni őket semmikép sem tudja. Dobásra emeli a kezét, mély levegőt vesz és következő pillanatban a díszes tör már a levegőt átszelve igyekszik támadói közül az egyiket eltalálni. ~Sohasem leszel egy célba dobó alak. Maradj a kardnál és a kopjánál. Az való neked.~ jutnak eszébe mestere szavai. De régen is volt már, mikor apródként szolgálta őt. Túl régen és lehet, hogy azóta túl sokat felejtett is a tanításaiból.*
* A legkisebb erőkifejtés elég ahhoz, hogy kirántsa a jobbkezét fogva tartója vaskos és edzett markai közül. Ezen azonban még ő is meglepődik. Az addig szilárdan tartó kezek, mintha elgyengültek volna? Korántsem. A bal keze egy pillanattal később szabadul csak, de ez elég ahhoz, hogy a lovag is észrevegye, nem rajta múlott a könnyen kapott szabadsága. Megfordulni azonban már nincs ideje. A következő pillanatban az őt érő taszítás miatt majdnem orra esik, de sikerül megkapaszkodnia az mellette lévő asztalban. Az addig rajta lévő kupák nagyobb csörömpölés közepette törnek össze a földön, miközben az asztallap meginog, de Valahin szerencséjére, nem borítja magára az egész asztalt. Keze rászorult a lapra, de épp csak felkapja a fejét és azzal kell szembesülnie, hogy támadói, már ajtó felé rohannak. ~Ha megszöknek, soha nem találom meg Dinát.~ villan bele a felismerés és asztalt, széket félrelökve iramodik a férfiak után. ~Gyorsak!~ döbben rá abban a pillanatban. Míg ő csupán pár lépést tett meg, a két férfi felsőteste hatalmasat taszít az ajtón, egyre közelebb jutva a kinti szabad világ fényéhez. ~Így….~ jobb keze rámarkol az oldalán lógó tört markolatára, ahogyan se a páncéljával, se a pajzsával nem törődve lök félre pár vendéget. Az egyik hatalmasat zuhan a földre, miután nem elég gyorsan ugrik félre a közeledő lovag elől. Egy másik pedig egész arcával kóstolja meg az asztalon heverő levesét, miután Valahin beljebb taszítja öt a székével együtt.*
- Félre! *bömböli mérgesem az ajtó előtti férfinak, aki előtt még a két csirkefogónak még éppen sikerül kislisszannia, de neki már nincs ilyen szerencséje. Teljes súlyával ütközik a férfinak, aki hatalmasat zuhan és valószínűleg pár horzsoláson kívül, komolyabb baja is éri, miután feje a kemény padlón csattan, de ez érdekli talán a legkevésbé a lovagot.*
*Majdnemhogy átugrik a férfi felett és határozott léptekkel gyűri le az előtte lévő pár lépcsöfokott is, mely a fogadó előtti teraszra vezet fel. A kinti forgatag pedig a nap előrehaladtával egyre csak nőt, így a tömegben elvegyülő támadóit nehezére esik észrevennie. ~Mégis merre mentek?!~ tekint körül és szemeivel keresi a valószínűleg épen rohanó férfiakat. Ha sikerül észrevennie egyiket is, azonnal kirántja a tőrét. ~Csak ne lépjen közbe senki! Nem célzok valami jól!~ rimánkodik egy istenhez, akármelyikhez aki hallja éppen, de se gondolkodni, se felmérni a helyzetet nincs idő . Vagy sikerül neki és akkor közelebb kerül Dinához, vagy nem és abban az esetben mindenképp csak bottal ütheti a támadói nyomát, mert utolérni őket semmikép sem tudja. Dobásra emeli a kezét, mély levegőt vesz és következő pillanatban a díszes tör már a levegőt átszelve igyekszik támadói közül az egyiket eltalálni. ~Sohasem leszel egy célba dobó alak. Maradj a kardnál és a kopjánál. Az való neked.~ jutnak eszébe mestere szavai. De régen is volt már, mikor apródként szolgálta őt. Túl régen és lehet, hogy azóta túl sokat felejtett is a tanításaiból.*
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-05 15:40:31
Üzenet elküldve: 2015-07-05 15:40:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötő verzió//
*Feldobta a talpát. Igaz is, ez volt az, ami mindig is érdekelte, s akart, de most. Valahogy mégis ijesztőnek tűnik, a gondolat, hogy nem lesz itt. Hiszen a barlangba mindig csak ő járt fel, ő volt a vendég. Évek óta szállították nekik az árukat, még a Kapitánnyal üzleteltek egykor, s ez volt talán az egyetlen, ami megmaradt abból az időből.
Nagyot sóhajt végül, de nem tud mit tenni. Az Őrült már nincs itt, így tovább kell lépniük. Nem mintha nagyon hiányozna, de így a barlangi létének sincs már sok értelme. De Bájgúnár szavaira, mégis csak gúnyosan elneveti magát.*
- Valóban, ti bepofátlankodtatok, azzal a mélységi nőszeméllyel. Egy menekült szálló is lehetnétek. *Neveti el magát megint.
Nem hiába nem sorolja magát közéjük. Amint lehet elmegy, remélhetőleg egyedül, anélkül, hogy bárki is észrevenné. Tökéletes lesz, hiszen a hajót csak őt használja. Legfeljebb Szöszikét leitatja, s lerúgja onnan, mielőtt elindulna.*
- Háh, persze.
*Húzza el a száját kelletlenül. Még hogy jobban vezetné. Nagyon megmutatkozott vezetői képessége Felmar kapcsán is. A továbbiakban ezt inkább meghagyná másoknak. Elmegy, s ha kell egyedül hajókázik a világba, egész addig, amíg meg nem őrül. Vagy a régi legénységének egy két darabját összeszedi, bennük legalább megbízik.
Szemöldöke kérdőforma szerűen vonódik fel, ahogy a mellette haladó elfre felpillant.*
-Te?
*Kérdezi vissza. Ezzel még ellesznek egy darabig, az oda vissza kérdések kapcsán. De csak újra elneveti magát. Ezúttal viszont megáll egy pillanatra, s végigméri a férfit. Alaposan, először alulról felfelé, majd fordítva. S fejét újra csak megrázza. Nem vet meg ő semmilyen külalakot, de azért. Nem adja a testét csak úgy, esetleg ha üzletet lát. Ajkai aljasul húzódnak szét, s indul tovább a Kikötő irányába.
Ahogy leérnek, rögtön fogadja őket a szokásos nagy tömeg. Ezek szinte sose akarnak elfogyni innen. Nem is csoda, hiszen innen lehet a legkönnyebben eljutni egyik pontból a másikba.*
- Naiv. *Nevet fel újra.* - Ma igen viccesen ébredtél fel.
*Nem ez lenne az első alkalom, hogy ezt mondják rá, mégsem érzi helyesnek. Legfeljebb vannak elvei, melyek mások, minta többségnek, de ezzel nincs is semmi baja. Mindenki máshogy gondolkozik. De hogy Bongyival egy szinten legyen. Kedveli a kölyköt, de azért mindennek van egy határa.*
- Kalóz.
*Ismétli meg Rinan kijelentését.
~Valóban az lennék még?~
Már jó ideje annak, hogy nem szállt hajóra, s nem járja a tengereket. Már azt sem tudja, hogy ki kalóz a mai világban s ki nem. S hogy a kalózpolitika hogy alakult az elmúlt egy évben. De igaza van a másiknak. Irigylésre méltó volt az élete ezelőtt. Csak járta a tengert, fosztogattak ha kell, szereztek élelmet, s kincseket, semmi baja nem volt…*
- Visszamegyek.
*Jelenti ki határozottan, mintegy magának, ahogy a megfelelő irányba halad. Bájgúnár újabb kijelentése megakasztja menetében, s fejét hátrahajtva nevet ismét fel.*
- Barátnő? *Hahotázik hangosan, pár ember figyelmét magukra vonva.* - S még hogy, én vagyok a naiv. Édespofa, nekem nincsenek barátaim.
*Vigyorodik Rinanra, ahogy ezt kijelenti. Ezt igaznak vallja, hiszen senkit sem tart barátjának, főleg nem a mostani környezetében. Legfeljebb társai, de… Amíg nevet, ezért is engedi meg kivételesen, hogy az elf átkarolja egy pillanatra.*
- Nem tudom, hogy milyen az ízlésed.
*Vonja meg a vállát, ahogy a Dokkok irányába halad, a megfelelő irányba. Nemrég beszélt egy ürgével, aki tudott neki olcsón szerezni árut. Vagyis lopottat. Jelenleg nincs kedve neki foglalkoznia ezzel, egyszerűbb, ha az aljább nép végzi el most a piszkos munkát. Ennyi befektetést megér neki a hajó. Vészesen közelednek hozzájuk, s bizony még lombikokat is kell szerezniük valahonnan.*
- Te, ilyen… Wramos dolgokat hol lehet szerezni?
*Feldobta a talpát. Igaz is, ez volt az, ami mindig is érdekelte, s akart, de most. Valahogy mégis ijesztőnek tűnik, a gondolat, hogy nem lesz itt. Hiszen a barlangba mindig csak ő járt fel, ő volt a vendég. Évek óta szállították nekik az árukat, még a Kapitánnyal üzleteltek egykor, s ez volt talán az egyetlen, ami megmaradt abból az időből.
Nagyot sóhajt végül, de nem tud mit tenni. Az Őrült már nincs itt, így tovább kell lépniük. Nem mintha nagyon hiányozna, de így a barlangi létének sincs már sok értelme. De Bájgúnár szavaira, mégis csak gúnyosan elneveti magát.*
- Valóban, ti bepofátlankodtatok, azzal a mélységi nőszeméllyel. Egy menekült szálló is lehetnétek. *Neveti el magát megint.
Nem hiába nem sorolja magát közéjük. Amint lehet elmegy, remélhetőleg egyedül, anélkül, hogy bárki is észrevenné. Tökéletes lesz, hiszen a hajót csak őt használja. Legfeljebb Szöszikét leitatja, s lerúgja onnan, mielőtt elindulna.*
- Háh, persze.
*Húzza el a száját kelletlenül. Még hogy jobban vezetné. Nagyon megmutatkozott vezetői képessége Felmar kapcsán is. A továbbiakban ezt inkább meghagyná másoknak. Elmegy, s ha kell egyedül hajókázik a világba, egész addig, amíg meg nem őrül. Vagy a régi legénységének egy két darabját összeszedi, bennük legalább megbízik.
Szemöldöke kérdőforma szerűen vonódik fel, ahogy a mellette haladó elfre felpillant.*
-Te?
*Kérdezi vissza. Ezzel még ellesznek egy darabig, az oda vissza kérdések kapcsán. De csak újra elneveti magát. Ezúttal viszont megáll egy pillanatra, s végigméri a férfit. Alaposan, először alulról felfelé, majd fordítva. S fejét újra csak megrázza. Nem vet meg ő semmilyen külalakot, de azért. Nem adja a testét csak úgy, esetleg ha üzletet lát. Ajkai aljasul húzódnak szét, s indul tovább a Kikötő irányába.
Ahogy leérnek, rögtön fogadja őket a szokásos nagy tömeg. Ezek szinte sose akarnak elfogyni innen. Nem is csoda, hiszen innen lehet a legkönnyebben eljutni egyik pontból a másikba.*
- Naiv. *Nevet fel újra.* - Ma igen viccesen ébredtél fel.
*Nem ez lenne az első alkalom, hogy ezt mondják rá, mégsem érzi helyesnek. Legfeljebb vannak elvei, melyek mások, minta többségnek, de ezzel nincs is semmi baja. Mindenki máshogy gondolkozik. De hogy Bongyival egy szinten legyen. Kedveli a kölyköt, de azért mindennek van egy határa.*
- Kalóz.
*Ismétli meg Rinan kijelentését.
~Valóban az lennék még?~
Már jó ideje annak, hogy nem szállt hajóra, s nem járja a tengereket. Már azt sem tudja, hogy ki kalóz a mai világban s ki nem. S hogy a kalózpolitika hogy alakult az elmúlt egy évben. De igaza van a másiknak. Irigylésre méltó volt az élete ezelőtt. Csak járta a tengert, fosztogattak ha kell, szereztek élelmet, s kincseket, semmi baja nem volt…*
- Visszamegyek.
*Jelenti ki határozottan, mintegy magának, ahogy a megfelelő irányba halad. Bájgúnár újabb kijelentése megakasztja menetében, s fejét hátrahajtva nevet ismét fel.*
- Barátnő? *Hahotázik hangosan, pár ember figyelmét magukra vonva.* - S még hogy, én vagyok a naiv. Édespofa, nekem nincsenek barátaim.
*Vigyorodik Rinanra, ahogy ezt kijelenti. Ezt igaznak vallja, hiszen senkit sem tart barátjának, főleg nem a mostani környezetében. Legfeljebb társai, de… Amíg nevet, ezért is engedi meg kivételesen, hogy az elf átkarolja egy pillanatra.*
- Nem tudom, hogy milyen az ízlésed.
*Vonja meg a vállát, ahogy a Dokkok irányába halad, a megfelelő irányba. Nemrég beszélt egy ürgével, aki tudott neki olcsón szerezni árut. Vagyis lopottat. Jelenleg nincs kedve neki foglalkoznia ezzel, egyszerűbb, ha az aljább nép végzi el most a piszkos munkát. Ennyi befektetést megér neki a hajó. Vészesen közelednek hozzájuk, s bizony még lombikokat is kell szerezniük valahonnan.*
- Te, ilyen… Wramos dolgokat hol lehet szerezni?
1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-04 17:54:24
Üzenet elküldve: 2015-07-04 17:54:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*Aern sikeresen ér el az ajtóig, bár útjába kerülő feltornyosult csecsebecsék néhol akadályozták ebbe. S a nagy kidőlés miatt néhány, fentebb helyezkedő tárgy zuhanórepülésbe kezdett a talaj felé. Hangosan csattanva tör darabokra, vagy csak párba, attól függően, hogy mi is az adott torony.
Az ajtó mellett meglapulva, hallatszódnak a sietős léptek, s a szék felborulása. A két őr előbb a szobájukban tesznek vesznek. Hallatszódik, ahogy fém csikordul meg a falon. A fegyvert, melyet mellé helyeztek, vették kezükbe. Ha figyelmes volt ezelőtt Aern láthatta , hogy két lándzsa volt az őrök kezébe, a szablyájuk mellett.
Az elsőnek befutó férfi nem veszi észre az ajtó mellet megbúvó férfit. Gyorsnak nem mondható mozdulattal vág a nyaka felé, s sikeresen metszi azt át. A férfi testéből kifolyó nedv úgy hat, akár egy szökőkút. A férfi előbb hördül egyet, kezeit a nyakára tapasztva rogy a földre. Ám a mögötte álló férfival nem lesz ilyen egyszerű a helyzete, lévén, hogy már felfedte kilétét.
Lándzsáját előre szegezve szúr, kiabálva Aern felé a még életben lévő őr.*
*Aern sikeresen ér el az ajtóig, bár útjába kerülő feltornyosult csecsebecsék néhol akadályozták ebbe. S a nagy kidőlés miatt néhány, fentebb helyezkedő tárgy zuhanórepülésbe kezdett a talaj felé. Hangosan csattanva tör darabokra, vagy csak párba, attól függően, hogy mi is az adott torony.
Az ajtó mellett meglapulva, hallatszódnak a sietős léptek, s a szék felborulása. A két őr előbb a szobájukban tesznek vesznek. Hallatszódik, ahogy fém csikordul meg a falon. A fegyvert, melyet mellé helyeztek, vették kezükbe. Ha figyelmes volt ezelőtt Aern láthatta , hogy két lándzsa volt az őrök kezébe, a szablyájuk mellett.
Az elsőnek befutó férfi nem veszi észre az ajtó mellet megbúvó férfit. Gyorsnak nem mondható mozdulattal vág a nyaka felé, s sikeresen metszi azt át. A férfi testéből kifolyó nedv úgy hat, akár egy szökőkút. A férfi előbb hördül egyet, kezeit a nyakára tapasztva rogy a földre. Ám a mögötte álló férfival nem lesz ilyen egyszerű a helyzete, lévén, hogy már felfedte kilétét.
Lándzsáját előre szegezve szúr, kiabálva Aern felé a még életben lévő őr.*
1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-03 23:41:46
Üzenet elküldve: 2015-07-03 23:41:46
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Aern biztonságosan odaér a képhez. Megnézve pedig tényleg egy nőt ábrázol. A kapitány el is mosolyodik hisz kezd egy enyhe remény lenni, hogy mégsem vágták át. De mikor elveszi akkor kattan a fal és egy csapda kapcsolódik be.*
~Francba. Egy sima képet nem szoktak így őriztetni.~
*A szomszéd szobából hallatszó hangok pedig szintén azt jelzik, hogy gond van.*
~Csak ketten voltak. Mármint az ajtó előtt. Mindegy sietnem kell. Francba kellene valami sav vagy mit tudom én. Nyápic ilyesmit is csinálhatna.~
*De sietve az ajtó mellé áll és várja a belépőket. Az elsőt nyakon próbálja szúrni és nem akar túl sok időt adni a következőnek se, hogy felocsúdjon.*
*Aern biztonságosan odaér a képhez. Megnézve pedig tényleg egy nőt ábrázol. A kapitány el is mosolyodik hisz kezd egy enyhe remény lenni, hogy mégsem vágták át. De mikor elveszi akkor kattan a fal és egy csapda kapcsolódik be.*
~Francba. Egy sima képet nem szoktak így őriztetni.~
*A szomszéd szobából hallatszó hangok pedig szintén azt jelzik, hogy gond van.*
~Csak ketten voltak. Mármint az ajtó előtt. Mindegy sietnem kell. Francba kellene valami sav vagy mit tudom én. Nyápic ilyesmit is csinálhatna.~
*De sietve az ajtó mellé áll és várja a belépőket. Az elsőt nyakon próbálja szúrni és nem akar túl sok időt adni a következőnek se, hogy felocsúdjon.*
1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-03 20:59:10
Üzenet elküldve: 2015-07-03 20:59:10
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hajó eladásra//
//A kapitány//
-Csak természetes. *Billenti meg kissé a fejét majd visszaveszi üzletfelétől a kapitányi kabin kulcsát és be is nyit a díszes szobába a már halott csontváz és a még élő Ördögszem mellé. Nem teketóriázik sokat a magatehetetlen alak fejét egy könnyed mozdulattal az asztalhoz csapja mire feltehetőleg az újra elájul.* ~Aszt a, de nehéz vagy te öregem.~ *Bár a mélységi jó erőben van még így is majd bele szakad a dereka ha csak ránéz.* ~Na lássuk.~ *Mivel nem akar egy megkötözött embert cipelni végig a városon ezért késével gyorsan elvágja annak köteleit és kiveszi szájából a rongyokat. Nem ez az első eset, hogy ájult embert úgy támogat mintha csak részeg volna, és talán nem is az utolsó, és nem is a legkülönlegesebb élettapasztalat. Elég lassan haladnak, a mélységi aki ötven kiló vasággyal szinte húzza a nagy embert maga után mint egy zsákot, aztán le is érnek a kikötőbe ahol végre megkapja az aranyakat és kifújhatja magát.* -Jó szelet, jó szerencsét. *Int búcsút az új kapitánynak.* ~Vajon ő meddig tud vigyázni a hajójára?~ *Fut át agyán a kérdés. Nyilván tovább, ha nem engedi Plevaent a fedélzetre lépni és elkerüli a gonosz tengeri kísérteteket.*
//Ördögszem//
*Ha lefelé hozni nehéz volt most még nehezebb támogatni a nyílt és egyenes utcán ezernyi tekintet között.* -Ne aggódj, jó helyre viszlek. *Beszél az ájult férfihoz, ám leginkább az embertömeget igyekszik megnyugtatni akik körülötte állnak és a városőröket akiket remélhetőleg nem túlzottan érdekel a dolog. Két rossz arcú fickó, mindkettőnél van pénz, és a gyengébb hátán viszi az erősebbet. Na de mire ez a nagy erőfeszítés, hatalomfitogtatás? A mélységi lassan rájön mennyire büdös számára a vér.
Még csak egyszer ölt akkor is valami vénembert, és nem kapott érte semmit. Márpedig ő kapni akar. Ha elvesz egy életet és nem kap semmit cserébe akkor miért vette el. Lehetetlen dolgok ezek és talán nem is érdemes gondolkozni rajtuk. Végül pár sarokkal arrébb meg is érkeznek célállomásához. Egy az átlagnál valamivel előkelőbb vörös lámpás ház elé.* ~Egy tengerészt minden kikötőben vár egy asszony.~ *Gondolja mikor ledobja a kapitányt az egyik fotelba.* ~És egy kikötői asszonynak minden hajón van férfija akire várhat.~ -Üdvözlöm hölgyem. *Veszi elő legmegnyerőbb mosolyát a madame előtt.* -A két legjobb szobát kérném, a négy legjobb lányukkal. *Aztán korgó gyomrára való tekintettel még kénytelen hozzá tenni.* -És legyen olyan kedves küldjön fel valami laktatót. Ő fizet. *Bök ördögszem irányába.* -Ha már áthoztam a városon ez igazán kitelhet tőle.
*Ha nem jön valami közbe az éjszaka is jól telik. Hisz minden jobban esik ha más fizeti és az illető még fizetni sem tud. Azért igyekszik előbb távozni minthogy az öreg Zorkter föleszmélne. Búcsúzóul csak annyi üzenetet hagy hátra a portán. "A hajónapló nálunk van." Az a kis könyv mely minden törvény előtti bűnét taglalja Truvionnak és amellyel pillanatok alatt börtönbe küldhető.* -Sokat kereste, nem venném szívemre ha aggódna miatta.
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.03 21:23:42
//A kapitány//
-Csak természetes. *Billenti meg kissé a fejét majd visszaveszi üzletfelétől a kapitányi kabin kulcsát és be is nyit a díszes szobába a már halott csontváz és a még élő Ördögszem mellé. Nem teketóriázik sokat a magatehetetlen alak fejét egy könnyed mozdulattal az asztalhoz csapja mire feltehetőleg az újra elájul.* ~Aszt a, de nehéz vagy te öregem.~ *Bár a mélységi jó erőben van még így is majd bele szakad a dereka ha csak ránéz.* ~Na lássuk.~ *Mivel nem akar egy megkötözött embert cipelni végig a városon ezért késével gyorsan elvágja annak köteleit és kiveszi szájából a rongyokat. Nem ez az első eset, hogy ájult embert úgy támogat mintha csak részeg volna, és talán nem is az utolsó, és nem is a legkülönlegesebb élettapasztalat. Elég lassan haladnak, a mélységi aki ötven kiló vasággyal szinte húzza a nagy embert maga után mint egy zsákot, aztán le is érnek a kikötőbe ahol végre megkapja az aranyakat és kifújhatja magát.* -Jó szelet, jó szerencsét. *Int búcsút az új kapitánynak.* ~Vajon ő meddig tud vigyázni a hajójára?~ *Fut át agyán a kérdés. Nyilván tovább, ha nem engedi Plevaent a fedélzetre lépni és elkerüli a gonosz tengeri kísérteteket.*
//Ördögszem//
*Ha lefelé hozni nehéz volt most még nehezebb támogatni a nyílt és egyenes utcán ezernyi tekintet között.* -Ne aggódj, jó helyre viszlek. *Beszél az ájult férfihoz, ám leginkább az embertömeget igyekszik megnyugtatni akik körülötte állnak és a városőröket akiket remélhetőleg nem túlzottan érdekel a dolog. Két rossz arcú fickó, mindkettőnél van pénz, és a gyengébb hátán viszi az erősebbet. Na de mire ez a nagy erőfeszítés, hatalomfitogtatás? A mélységi lassan rájön mennyire büdös számára a vér.
Még csak egyszer ölt akkor is valami vénembert, és nem kapott érte semmit. Márpedig ő kapni akar. Ha elvesz egy életet és nem kap semmit cserébe akkor miért vette el. Lehetetlen dolgok ezek és talán nem is érdemes gondolkozni rajtuk. Végül pár sarokkal arrébb meg is érkeznek célállomásához. Egy az átlagnál valamivel előkelőbb vörös lámpás ház elé.* ~Egy tengerészt minden kikötőben vár egy asszony.~ *Gondolja mikor ledobja a kapitányt az egyik fotelba.* ~És egy kikötői asszonynak minden hajón van férfija akire várhat.~ -Üdvözlöm hölgyem. *Veszi elő legmegnyerőbb mosolyát a madame előtt.* -A két legjobb szobát kérném, a négy legjobb lányukkal. *Aztán korgó gyomrára való tekintettel még kénytelen hozzá tenni.* -És legyen olyan kedves küldjön fel valami laktatót. Ő fizet. *Bök ördögszem irányába.* -Ha már áthoztam a városon ez igazán kitelhet tőle.
*Ha nem jön valami közbe az éjszaka is jól telik. Hisz minden jobban esik ha más fizeti és az illető még fizetni sem tud. Azért igyekszik előbb távozni minthogy az öreg Zorkter föleszmélne. Búcsúzóul csak annyi üzenetet hagy hátra a portán. "A hajónapló nálunk van." Az a kis könyv mely minden törvény előtti bűnét taglalja Truvionnak és amellyel pillanatok alatt börtönbe küldhető.* -Sokat kereste, nem venném szívemre ha aggódna miatta.
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.03 21:23:42
1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-03 20:26:12
Üzenet elküldve: 2015-07-03 20:26:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Hajó eladásra//
*Hát igen, Plevaen pont akkor találkozott Leonnal, amikor az "jellemfejlődésen" megy keresztül. Kicsit megbomlott az elméje, de reményei szerint majd beáll olyannak, amilyennek lennie kell. Leon esküdni merne rá, hogy a sötételf nem a hajó matróza, de ez most lényegtelen. A fontos az, hogy ő egy üres hajót kapjon kézhez, amiben nincs semmiféle ember, vagy őrült, vagy bármi egyéb.*
-Nos, azt hiszem, hogy akkor a cimboráját magával kell vigye Uram, mert itt ugyan nem maradhat! Akkor se ha őrült, akkor se ha nem az...
*Ha a mélységi letámogatja a hajóról társát a hajóról, abban a pillanatban Leon 2000 aranyat ad át egy nagy erszényben Plevaen Kadar-nak. Ezzel meg lett kötve az üzlet, mindkét fél boldog lehet. Ha a két alak elindul, akkor Leon még integet utánuk.
Ezután bemegy a kapitányi szobába, és elnézegeti, hogy mi is van ott, majd tüzetesebben átvizsgálja hajóját. Csinos darabra tett szert. Most már csak legénységet kéne találnia, aki arrébb viszi innen a hajót, meg akikkel elindulhat valamerre. De most csak arra gondol, ami itt van. Leteszi Patkányt az asztalra, előveszi furulyáját és egy vidám dallamot játszva, a hajó fedélzetén, táncolni kezd. Mivel még van nála néhány korty rum, azt lehajtja, megünnepelvén a jó vételt.*
*Hát igen, Plevaen pont akkor találkozott Leonnal, amikor az "jellemfejlődésen" megy keresztül. Kicsit megbomlott az elméje, de reményei szerint majd beáll olyannak, amilyennek lennie kell. Leon esküdni merne rá, hogy a sötételf nem a hajó matróza, de ez most lényegtelen. A fontos az, hogy ő egy üres hajót kapjon kézhez, amiben nincs semmiféle ember, vagy őrült, vagy bármi egyéb.*
-Nos, azt hiszem, hogy akkor a cimboráját magával kell vigye Uram, mert itt ugyan nem maradhat! Akkor se ha őrült, akkor se ha nem az...
*Ha a mélységi letámogatja a hajóról társát a hajóról, abban a pillanatban Leon 2000 aranyat ad át egy nagy erszényben Plevaen Kadar-nak.
Ezzel meg lett kötve az üzlet, mindkét fél boldog lehet. Ha a két alak elindul, akkor Leon még integet utánuk. Ezután bemegy a kapitányi szobába, és elnézegeti, hogy mi is van ott, majd tüzetesebben átvizsgálja hajóját. Csinos darabra tett szert. Most már csak legénységet kéne találnia, aki arrébb viszi innen a hajót, meg akikkel elindulhat valamerre. De most csak arra gondol, ami itt van. Leteszi Patkányt az asztalra, előveszi furulyáját és egy vidám dallamot játszva, a hajó fedélzetén, táncolni kezd. Mivel még van nála néhány korty rum, azt lehajtja, megünnepelvén a jó vételt.*
1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-03 19:53:07
Üzenet elküldve: 2015-07-03 19:53:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hajó eladásra//
*Igen az alku épp annyira nem erőssége mint amennyire az alku tárgyának beszerzése az. Huszú lesz az út vágyaiig ha ezt így folytatja. Tárgyalópartnere elég ingatagnak látszik és lassan meg is érti miért. Úgy látszik az elnéptelenedett hajó többet nyom a latban mint a hamis képű mélységi aki eladja. Még szerencse, hogy a patkány az üzlet mellett döntött.* -Mint már mondtam, teljesen hülye. Egy épp pillanata nincs szerencsétlennek. És bárminek is hordjon el engem ezek után egy régi harcostársat nem fogok csak úgy a cápák elé vetni. *Leszegi a fejét mint aki gyászol. Igaz ami igaz tényleg el kellett volna vágnia a volt tulaj torkát mikor volt rá ideje. A nyílt tengeren feltűnő lett volna megszabadulni tőle, és a hullával körített vérfolt se kellemes látvány a kapitányi kabin padlóján. Talán jobban meg tudta volna magyarázni, talán nem, de így vagy úgy nem ölte meg a fickót. A városőrséghez úgyse mehet öt perc se lenne amíg kiderül mire is használta azt a bizonyos hajót. A barátai meg ismét csak nem érdekesek, hisz egy kapitánynak hajó nélkül nincs tekintélye, ahogy egy vár nélküli nemest sem tartanak sokra.* -Áll az alku. *Adja át a kapitányi kalapot és a kulcsokat Leonnak amiért cserébe várja azt a bizonyos két ezrest. Így is áron alul sikerült elpasszolnia a fregattot és túlzott barátságot sem kötött az illetővel, de ezen már meg sem lepődik.* -Nos sok szerencsét kívánok az új hajójához. *Mondja ha kezébe került a pénz.* -Azért vigyázzon rá. *Fordul még vissza a palló felől.* -Kedves emlékeket őriz. *Ezt a világért se mondta volna ki üzletkötés előtt, most viszont játssza tovább a szentimentális búcsúzkodást, habár a tudás hiányával már rég lebukott a tengerész előtt. Még egyszer búcsút int és megindul a kikötő belseje felé.*
*Igen az alku épp annyira nem erőssége mint amennyire az alku tárgyának beszerzése az. Huszú lesz az út vágyaiig ha ezt így folytatja. Tárgyalópartnere elég ingatagnak látszik és lassan meg is érti miért. Úgy látszik az elnéptelenedett hajó többet nyom a latban mint a hamis képű mélységi aki eladja. Még szerencse, hogy a patkány az üzlet mellett döntött.* -Mint már mondtam, teljesen hülye. Egy épp pillanata nincs szerencsétlennek. És bárminek is hordjon el engem ezek után egy régi harcostársat nem fogok csak úgy a cápák elé vetni. *Leszegi a fejét mint aki gyászol. Igaz ami igaz tényleg el kellett volna vágnia a volt tulaj torkát mikor volt rá ideje. A nyílt tengeren feltűnő lett volna megszabadulni tőle, és a hullával körített vérfolt se kellemes látvány a kapitányi kabin padlóján. Talán jobban meg tudta volna magyarázni, talán nem, de így vagy úgy nem ölte meg a fickót. A városőrséghez úgyse mehet öt perc se lenne amíg kiderül mire is használta azt a bizonyos hajót. A barátai meg ismét csak nem érdekesek, hisz egy kapitánynak hajó nélkül nincs tekintélye, ahogy egy vár nélküli nemest sem tartanak sokra.* -Áll az alku. *Adja át a kapitányi kalapot és a kulcsokat Leonnak amiért cserébe várja azt a bizonyos két ezrest. Így is áron alul sikerült elpasszolnia a fregattot és túlzott barátságot sem kötött az illetővel, de ezen már meg sem lepődik.* -Nos sok szerencsét kívánok az új hajójához. *Mondja ha kezébe került a pénz.* -Azért vigyázzon rá. *Fordul még vissza a palló felől.* -Kedves emlékeket őriz. *Ezt a világért se mondta volna ki üzletkötés előtt, most viszont játssza tovább a szentimentális búcsúzkodást, habár a tudás hiányával már rég lebukott a tengerész előtt. Még egyszer búcsút int és megindul a kikötő belseje felé.*
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-03 19:28:33
Üzenet elküldve: 2015-07-03 19:28:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Hajó eladásra//
*A férfi elmondása alapján semmit nem tud a hajóról, pedig elvileg itt szolgál rajta. Nos, nagyon úgy tűnik, hogy mégsem jó vétel, de most már nem lehet visszatáncolni. Ez van...*
-Szóval egy vesztesz átokverte hajó? Nos, nem is tudom...
*Egyre rosszabbak az esélyei. Ezután elkezd hümmögni magában. Közben patkánya előmászik a helyéről, hogy ő is megnézze a Révészt.*
-Nos, Patkány, nagy szükségünk van erre a hajóra?
*Hajol oda az állathoz és fülel a cincogására.*
-Hmmm, azt hiszem, neked nem tudok ellent mondani Kedvesem!
*Összehúzott szemmel néz a férfire, mikor az azt mondja, hogy van még itt valaki a hajón. Ez szöget üt a fejébe, de inkább nem foglalkozik vele.*
-És mondd az az őrült, talán, hogy ő a kapitány?
*Néz vigyorogva a sötételfre.*
-Ha biztosít, hogy ez a Zorkter nem küldi rám a városőrséget a kétes üzletem miatt, akkor adok 2000 aranyat. Többet nem ér, hogy vásárra vigyem a bőröm!
*Hangján érezni, hogy ez az utolsó ajánlata, mert eléggé felhúzta magát. Hogy még bíbelődnie kell itt különféle őrültekkel, meg átokhajókkal. Ha Leon régi Kapitánya tudná, hogy egy kalózhajót vesz meg, amelyiken ilyen eszelős sötételfek vannak, bizony nagyon megrángatná a grabancát... De szerencsére nincs itt, és Leonnak úgysem lenne másra pénze.*
-Nos, áll az alku?
*A férfi elmondása alapján semmit nem tud a hajóról, pedig elvileg itt szolgál rajta. Nos, nagyon úgy tűnik, hogy mégsem jó vétel, de most már nem lehet visszatáncolni. Ez van...*
-Szóval egy vesztesz átokverte hajó? Nos, nem is tudom...
*Egyre rosszabbak az esélyei. Ezután elkezd hümmögni magában. Közben patkánya előmászik a helyéről, hogy ő is megnézze a Révészt.*
-Nos, Patkány, nagy szükségünk van erre a hajóra?
*Hajol oda az állathoz és fülel a cincogására.*
-Hmmm, azt hiszem, neked nem tudok ellent mondani Kedvesem!
*Összehúzott szemmel néz a férfire, mikor az azt mondja, hogy van még itt valaki a hajón. Ez szöget üt a fejébe, de inkább nem foglalkozik vele.*
-És mondd az az őrült, talán, hogy ő a kapitány?
*Néz vigyorogva a sötételfre.*
-Ha biztosít, hogy ez a Zorkter nem küldi rám a városőrséget a kétes üzletem miatt, akkor adok 2000 aranyat. Többet nem ér, hogy vásárra vigyem a bőröm!
*Hangján érezni, hogy ez az utolsó ajánlata, mert eléggé felhúzta magát. Hogy még bíbelődnie kell itt különféle őrültekkel, meg átokhajókkal. Ha Leon régi Kapitánya tudná, hogy egy kalózhajót vesz meg, amelyiken ilyen eszelős sötételfek vannak, bizony nagyon megrángatná a grabancát... De szerencsére nincs itt, és Leonnak úgysem lenne másra pénze.*
-Nos, áll az alku?
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-03 19:04:32
Üzenet elküldve: 2015-07-03 19:04:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hajó eladásra//
-Sajnos a koráról nem sokat tudok mondani. *A hajó beszerzésének történetét akár el is mondhatná, persze kihagyva belőle a számára kedvezőtlen elemeket. Hiszen tengerész elmével még egész tűrhető történet, sajnos a kalóz vonalat sehogy se képes kiszedni belőle, pedig szabadságára nézve még ez a legveszélyesebb fordulat.* -A helyzet az, hogy az első tulajdonos és a legénység jó része tragikus módon elhalálozott, egy tengeri ütközet során. *Lassan felérnek a fedélzetre és a mélységi kihasználva a helyzetet neki is támaszkodik az egyik árbocrúdnak.* -Csak páran maradtunk. Én a kapitányi posztot átvéve visszavezettem a Révészt a kikötőbe aztán elhajtottam a bagázst és kiírtam a hajót eladásra. *Végigpillant a fregatt teljes hosszán mintha csak a szép emlékeket idézné fel. Ami igaz az igaz, rég volt már a nyitólakoma.* -Sajnos a kincstár fegyvertár és az éléskamra teljesen üres, legénység sehol, nekem meg nincs annyi tőkém, hogy kihajózhassak. *Mondjuk neki volna, csak épp semmi kedve hozzá.* -Ha többet akar tudni, talán Zorkter kormányost kéne megkérdeznie, sajnos szegény pára teljesen megbolondult az út során így le kellett kötöznöm. *Az ár amit ajánl nem is rossz. A semmihez képest meg aztán főleg nem az, ő mégis egy kicsit tovább akarja húzni a dolgot, hátha kicsikarhat belőle többet is. Mondjuk sosem volt valami jó alkusz.* -Én nagyjából háromezerre gondoltam. Abból már vehetek magamnak egy szép üzletet és egy jobbfajta házat a városban. *Ha a hajónak lenne egyetlen rongyos tulajdoni okirata akkor mindenképp megérne ennyit, így viszont csak a kézrázásra támaszkodhat. Azért nem szeretne úgy járni mint múltkor a félemberrel akit csak aprópénzre tudott felváltani.* -Tudja mit, legyen kettő és fél. Ennyit akkor is megérne ha úszni se tudna. *Nem sokat tud a hajók árfolyamáról, ahogy nagyjából semmi másról sem, annyit, tud nagy, tehát biztos drága is.*
-Sajnos a koráról nem sokat tudok mondani. *A hajó beszerzésének történetét akár el is mondhatná, persze kihagyva belőle a számára kedvezőtlen elemeket. Hiszen tengerész elmével még egész tűrhető történet, sajnos a kalóz vonalat sehogy se képes kiszedni belőle, pedig szabadságára nézve még ez a legveszélyesebb fordulat.* -A helyzet az, hogy az első tulajdonos és a legénység jó része tragikus módon elhalálozott, egy tengeri ütközet során. *Lassan felérnek a fedélzetre és a mélységi kihasználva a helyzetet neki is támaszkodik az egyik árbocrúdnak.* -Csak páran maradtunk. Én a kapitányi posztot átvéve visszavezettem a Révészt a kikötőbe aztán elhajtottam a bagázst és kiírtam a hajót eladásra. *Végigpillant a fregatt teljes hosszán mintha csak a szép emlékeket idézné fel. Ami igaz az igaz, rég volt már a nyitólakoma.* -Sajnos a kincstár fegyvertár és az éléskamra teljesen üres, legénység sehol, nekem meg nincs annyi tőkém, hogy kihajózhassak. *Mondjuk neki volna, csak épp semmi kedve hozzá.* -Ha többet akar tudni, talán Zorkter kormányost kéne megkérdeznie, sajnos szegény pára teljesen megbolondult az út során így le kellett kötöznöm. *Az ár amit ajánl nem is rossz. A semmihez képest meg aztán főleg nem az, ő mégis egy kicsit tovább akarja húzni a dolgot, hátha kicsikarhat belőle többet is. Mondjuk sosem volt valami jó alkusz.* -Én nagyjából háromezerre gondoltam. Abból már vehetek magamnak egy szép üzletet és egy jobbfajta házat a városban. *Ha a hajónak lenne egyetlen rongyos tulajdoni okirata akkor mindenképp megérne ennyit, így viszont csak a kézrázásra támaszkodhat. Azért nem szeretne úgy járni mint múltkor a félemberrel akit csak aprópénzre tudott felváltani.* -Tudja mit, legyen kettő és fél. Ennyit akkor is megérne ha úszni se tudna. *Nem sokat tud a hajók árfolyamáról, ahogy nagyjából semmi másról sem, annyit, tud nagy, tehát biztos drága is.*
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-03 18:33:25
Üzenet elküldve: 2015-07-03 18:33:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Hajó eladásra//
*Ki is jön a hajó tulajdonosa. Nem egy túlságosan bizalomgerjesztő alak, de hát nincs mit tenni, nem őt veszi meg, hanem a fregattot.*
-De, nagyon szép napunk! Ahogy mondja!
*Ezzel a bájcsevej le is tudva. Nem társalogni jött, hanem vásárolni. Ezt igazán tudhatná a sötételf is.*
-Örömmel veszem, ha megmutatja az új hajómat!
*Ezzel fel is lép a fedélzetre, és megindul a férfi irányába.*
-Óhh, igen, jól megnéztem, pont ilyenre lenne szükségem.
*Jelenti ki kissé szárazon, minden mosolygás nélkül.*
-És mondja, mióta szeli ez a csoda a vizeket? És mióta a magáé?
*Ezek a legfontosabb kérdései. Látszik, hogy a hajó j állapotban van, de mégis érdekli hány éves lehet. Elég ismerős az orra, bár, lehet Leon csak belegondolja a dolgokat, mert annyira meg akarja venni.*
-Én is sietek azonban!
*Ezután elmondja, hogy gyorsan kéne eladnia. vagyis, Leon ezt veszi ki a szavaiból. Ez most jól jön neki, mert minél olcsóbban akart hozzájutni.*
-Akkor mit szólna, ha mondjuk 1500 aranyat adnék érte? Reális ár?
*Néz a férfi szemébe. Tudja, hogy úgyis többet fog mondani, azért hangzott el ez az alacsony összeg. Leon 2000 aranyig megy fel maximum, de ezt nem fogja elmondani a sötételfnek. Közben végig figyeli a hajót, hátha talál rajta valamit, ami mégis visszatarthatná az üzlettől, de ez idáig semmi. Nyugodtan recseg a padló a talpa alatt, és az egész hajó bizalomgerjesztőnek tűnik a maga nemében.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.03 20:58:12, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (ezidáig vs. ez idáig).
*Ki is jön a hajó tulajdonosa. Nem egy túlságosan bizalomgerjesztő alak, de hát nincs mit tenni, nem őt veszi meg, hanem a fregattot.*
-De, nagyon szép napunk! Ahogy mondja!
*Ezzel a bájcsevej le is tudva. Nem társalogni jött, hanem vásárolni. Ezt igazán tudhatná a sötételf is.*
-Örömmel veszem, ha megmutatja az új hajómat!
*Ezzel fel is lép a fedélzetre, és megindul a férfi irányába.*
-Óhh, igen, jól megnéztem, pont ilyenre lenne szükségem.
*Jelenti ki kissé szárazon, minden mosolygás nélkül.*
-És mondja, mióta szeli ez a csoda a vizeket? És mióta a magáé?
*Ezek a legfontosabb kérdései. Látszik, hogy a hajó j állapotban van, de mégis érdekli hány éves lehet. Elég ismerős az orra, bár, lehet Leon csak belegondolja a dolgokat, mert annyira meg akarja venni.*
-Én is sietek azonban!
*Ezután elmondja, hogy gyorsan kéne eladnia. vagyis, Leon ezt veszi ki a szavaiból. Ez most jól jön neki, mert minél olcsóbban akart hozzájutni.*
-Akkor mit szólna, ha mondjuk 1500 aranyat adnék érte? Reális ár?
*Néz a férfi szemébe. Tudja, hogy úgyis többet fog mondani, azért hangzott el ez az alacsony összeg. Leon 2000 aranyig megy fel maximum, de ezt nem fogja elmondani a sötételfnek. Közben végig figyeli a hajót, hátha talál rajta valamit, ami mégis visszatarthatná az üzlettől, de ez idáig semmi. Nyugodtan recseg a padló a talpa alatt, és az egész hajó bizalomgerjesztőnek tűnik a maga nemében.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.03 20:58:12, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (ezidáig vs. ez idáig).
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-03 18:07:10
Üzenet elküldve: 2015-07-03 18:07:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hajó eladásra//
*Úgy látszik nem sokáig kell unatkoznia. Odakintről egy biztató hang hallatszik mely egy jó üzlet ígéretét hordozza. Feláll. A lába még mindig fáj a szigeten történtek miatt, de ez továbbra sem akadályozza a mozgásban.* -Na, ezzel elválnak útjaink. *Mondja nagydarab foglyának és a kapitányi kalapot egy könnyed mozdulattal kezébe kapva indul meg a kabin ajtaja felé. A kulccsal szépen kinyitja és maga mögött visszazárja az erős faajtót, majd tovább biceg a hajó korlátja felé.* -Üdvözlöm uram. Szép napunk van nemde.
*Az ő napja már szép. Vendége láthatóan udvarias ember és mintha ő is tengerjáró férfi lenne. Persze lehet túl sokat volt már izzadt matrózok társaságában és mostanra mindenkit annak vél. Megindul a pallón lefelé, kezében a kalappal, hogy közelebb kerülhessen a potenciális vásárlójához és ne kelljen több métert átüvöltöznie.* -Ami azt illeti sietek, de, ha gondolja szívesen körbevezetem magát. *Kezével a révész felé int és ha Leon beleegyezik fel is invitálja a hajóra. Fogalma sincs a mélységi gondozta kísértethajó mennyire bizalomgerjesztő, de reméli ezzel nem tántorítja el a férfit szándékától.* -Amint látja ez egy igencsak megtermett hajó. Három árboc, hatalmas raktér... Akár egy hadsereget is szállíthat vele. *Arca most sem árul el semmi bizalomgerjesztőt. Azt a kifejezést talán megformálni se tudja, inkább olyannak látszik mint aki nagyon nagyra van magával amiért egy ilyen csoda a birtokába jutott.* -És gyors mint a szél. Húsz csomóval is megy ha meghajtják, nálánál sokkal kisebb hajókat is vidáman le tud előzni. *Fogalma sincs miért kéne egy csomót, bárhová is vinni és miért pont húszat tekernek ezek egy kötélre, csak a hallottakat mondja vissza több, kevesebb sikerrel.* -Teljes áron sose tudnám eladni, szóval akár egy karavella áráért is a magáé lehet.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.03 20:54:58, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (mért vs. miért).
*Úgy látszik nem sokáig kell unatkoznia. Odakintről egy biztató hang hallatszik mely egy jó üzlet ígéretét hordozza. Feláll. A lába még mindig fáj a szigeten történtek miatt, de ez továbbra sem akadályozza a mozgásban.* -Na, ezzel elválnak útjaink. *Mondja nagydarab foglyának és a kapitányi kalapot egy könnyed mozdulattal kezébe kapva indul meg a kabin ajtaja felé. A kulccsal szépen kinyitja és maga mögött visszazárja az erős faajtót, majd tovább biceg a hajó korlátja felé.* -Üdvözlöm uram. Szép napunk van nemde.
*Az ő napja már szép. Vendége láthatóan udvarias ember és mintha ő is tengerjáró férfi lenne. Persze lehet túl sokat volt már izzadt matrózok társaságában és mostanra mindenkit annak vél. Megindul a pallón lefelé, kezében a kalappal, hogy közelebb kerülhessen a potenciális vásárlójához és ne kelljen több métert átüvöltöznie.* -Ami azt illeti sietek, de, ha gondolja szívesen körbevezetem magát. *Kezével a révész felé int és ha Leon beleegyezik fel is invitálja a hajóra. Fogalma sincs a mélységi gondozta kísértethajó mennyire bizalomgerjesztő, de reméli ezzel nem tántorítja el a férfit szándékától.* -Amint látja ez egy igencsak megtermett hajó. Három árboc, hatalmas raktér... Akár egy hadsereget is szállíthat vele. *Arca most sem árul el semmi bizalomgerjesztőt. Azt a kifejezést talán megformálni se tudja, inkább olyannak látszik mint aki nagyon nagyra van magával amiért egy ilyen csoda a birtokába jutott.* -És gyors mint a szél. Húsz csomóval is megy ha meghajtják, nálánál sokkal kisebb hajókat is vidáman le tud előzni. *Fogalma sincs miért kéne egy csomót, bárhová is vinni és miért pont húszat tekernek ezek egy kötélre, csak a hallottakat mondja vissza több, kevesebb sikerrel.* -Teljes áron sose tudnám eladni, szóval akár egy karavella áráért is a magáé lehet.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.03 20:54:58, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (mért vs. miért).
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-03 17:35:55
Üzenet elküldve: 2015-07-03 17:35:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Hajó eladásra//
*Meg is érkezik a Kikötőbe, ahogyan tervezte. Kardját már elrakta a hüvelyébe, helyette Patkánya van a kezében, másik keze pedig erszényén, nehogy valaki éppenséggel el akarja lopni pont most, amikor már épp beteljesülni látszik célja. Nem is kell túl sokáig sétálnia, hogy megleljen egy hajót. Nagyon szép darab, bár amekkora nagydarab bárka, lehet nem lesz rá elég a pénze. Mégis megáll előtte, jobb híján tökéletesen meg fog felelni. Meg, amúgy is tetszik neki. Emlékezteti arra a hajóra, amin egész gyerekkorát töltötte. Előveszi a pénzét. Belenéz. Ez mindene, de most majd a hajó lesz a mindene, ha sikerül nyélbe ütni az üzletet. Patkányt a hajó felé tartja.*
-Tetszik Drágám? Megvegyük?
*Ugyan tudja jól, hogy nem fog válaszolni, mégis úgy tesz, mintha a jószágnak is tetszene.*
-Akkor megvesszük! Ez lesz az új életünk! Az új lakhelyünk, és az új esélyünk.
*Megsimogatja Patkányt.*
-És talán lesz rajta egy kis patkánylány, hogy új társakat szerezzünk magunknak.
*Kacsint az állatra, aki inkább elbújik az erszény legaljára, minthogy tovább hallgassa megeredt nyelvű gazdáját. Leon vesz egy nagy levegőt, és felkiált.*
-Megveszem a hajódat!
*Amennyiben kijön valaki, megrázza az erszényét, hogy jól láthassa a hajó árusa, hogy van nála valami összeg, ami talán elég. Bár ez, majd kiderül, lehet csak álom marad ez a gyönyörű hajó. És egy sokkal kisebb után kell néznie.*
~De hát, ez túl szép, hogy itt hagyjam!~
*Eldönti, hogy akármi is lesz, valahogy megszerzi magának, mert mint már sokadjára kántálja el, szüksége van rá. Suttogásig halkítja hangját, majd a hajónak kezd beszélni.*
-Te fogsz elvinni engem a hírhedtséghez, és gazdagsághoz!
*Meg is érkezik a Kikötőbe, ahogyan tervezte. Kardját már elrakta a hüvelyébe, helyette Patkánya van a kezében, másik keze pedig erszényén, nehogy valaki éppenséggel el akarja lopni pont most, amikor már épp beteljesülni látszik célja. Nem is kell túl sokáig sétálnia, hogy megleljen egy hajót. Nagyon szép darab, bár amekkora nagydarab bárka, lehet nem lesz rá elég a pénze. Mégis megáll előtte, jobb híján tökéletesen meg fog felelni. Meg, amúgy is tetszik neki. Emlékezteti arra a hajóra, amin egész gyerekkorát töltötte. Előveszi a pénzét. Belenéz. Ez mindene, de most majd a hajó lesz a mindene, ha sikerül nyélbe ütni az üzletet. Patkányt a hajó felé tartja.*
-Tetszik Drágám? Megvegyük?
*Ugyan tudja jól, hogy nem fog válaszolni, mégis úgy tesz, mintha a jószágnak is tetszene.*
-Akkor megvesszük! Ez lesz az új életünk! Az új lakhelyünk, és az új esélyünk.
*Megsimogatja Patkányt.*
-És talán lesz rajta egy kis patkánylány, hogy új társakat szerezzünk magunknak.
*Kacsint az állatra, aki inkább elbújik az erszény legaljára, minthogy tovább hallgassa megeredt nyelvű gazdáját. Leon vesz egy nagy levegőt, és felkiált.*
-Megveszem a hajódat!
*Amennyiben kijön valaki, megrázza az erszényét, hogy jól láthassa a hajó árusa, hogy van nála valami összeg, ami talán elég. Bár ez, majd kiderül, lehet csak álom marad ez a gyönyörű hajó. És egy sokkal kisebb után kell néznie.*
~De hát, ez túl szép, hogy itt hagyjam!~
*Eldönti, hogy akármi is lesz, valahogy megszerzi magának, mert mint már sokadjára kántálja el, szüksége van rá. Suttogásig halkítja hangját, majd a hajónak kezd beszélni.*
-Te fogsz elvinni engem a hírhedtséghez, és gazdagsághoz!
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-03 10:14:52
Üzenet elküldve: 2015-07-03 10:14:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*Az iránytű békésen lapul Aern zsebébe csendesen. Nem szól egy árva mukkot sem, hogy új gazdát kapott. Minden lépésnél ütemesen veri tulajdonosa bőrét, ahogy a ruha megemelkedik a súly alatt, majd épp emiatt vissza is zuhan.
A leplet felemelve egy gyönyörű, barna hajú, zöld szemű, kissé szeplős arcú nőt pillant meg. Haja lágy hullámokban omlik vállára, s onnan hátára, keretbe foglalva arcát. Orcája napbarnított, kreolos, vékony vonású. Ajkai cseresznyeszínen teltek, s kedves, meleg mosolyra húzódnak. Nyakában egy kék ékkő díszeleg rövid láncon. Összességében egy kedves, s bájos nő arcmását rejti a lepel.
A lepel, felemelve semmi érdekes nincs benne. Csak egy átlagos lepelnek tűnik. Ám, ahogy Aern elvette a képet, hallhat egy halk kattanást, a fal mögül. Semmiségnek is tűnhetne, csakhogy… A szoba bútorai hirtelen kezdenek el inogni. A magasra pakolt csecsebecsék nagy ívben dülöngélnek Aern feje felett. Halk, nyiszorgó hangot hallatnak. Egészen addig, amíg egy üvegből készült apró szobor el nem indul zuhanórepülésbe a föld felé. A férfi láthatja annak zuhanását, ahogy belecsapódik a földbe, ezernyi apró darabra hullva.
A vidám beszélgetés a szomszéd szobába rögtön véget ér, s az egyik férfi öblös hangja hallatszik.*
- Mi volt ez?
*S már hallatszik is, ahogy székének lába hátratolódik, s két pár láb indul meg a szoba felé.*
*Az iránytű békésen lapul Aern zsebébe csendesen. Nem szól egy árva mukkot sem, hogy új gazdát kapott. Minden lépésnél ütemesen veri tulajdonosa bőrét, ahogy a ruha megemelkedik a súly alatt, majd épp emiatt vissza is zuhan.
A leplet felemelve egy gyönyörű, barna hajú, zöld szemű, kissé szeplős arcú nőt pillant meg. Haja lágy hullámokban omlik vállára, s onnan hátára, keretbe foglalva arcát. Orcája napbarnított, kreolos, vékony vonású. Ajkai cseresznyeszínen teltek, s kedves, meleg mosolyra húzódnak. Nyakában egy kék ékkő díszeleg rövid láncon. Összességében egy kedves, s bájos nő arcmását rejti a lepel.
A lepel, felemelve semmi érdekes nincs benne. Csak egy átlagos lepelnek tűnik. Ám, ahogy Aern elvette a képet, hallhat egy halk kattanást, a fal mögül. Semmiségnek is tűnhetne, csakhogy… A szoba bútorai hirtelen kezdenek el inogni. A magasra pakolt csecsebecsék nagy ívben dülöngélnek Aern feje felett. Halk, nyiszorgó hangot hallatnak. Egészen addig, amíg egy üvegből készült apró szobor el nem indul zuhanórepülésbe a föld felé. A férfi láthatja annak zuhanását, ahogy belecsapódik a földbe, ezernyi apró darabra hullva.
A vidám beszélgetés a szomszéd szobába rögtön véget ér, s az egyik férfi öblös hangja hallatszik.*
- Mi volt ez?
*S már hallatszik is, ahogy székének lába hátratolódik, s két pár láb indul meg a szoba felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275