Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-27 16:16:13
Üzenet elküldve: 2014-11-27 16:16:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak - Halálosztag //
*Na igen, rabszolgatartó és sötételf létére Volaryon majdhogynem elkényeztette a kislányt. Még dadát is fogadott mellé... mindenképp hosszútávú befektetésként kezelte a lánykát, és gondoskodni akart róla, hogy művelt, csinos és hasznos legyen, olyan, aki ragaszkodik hozzá. Mert az érzelmi láncok erősebbek a fizikai láncoknál, ezzel pontosan tisztában volt.
A dolog működött is, mert Nia szegényke, úgy ragaszkodott az "ékszereihez", hogy ezekkel a veszélyes férfiakkal is szembeszállt. Sőt. Harcolt, életében először, megharcolt azé, ami az övé, tudomást sem véve az újonnan csatlakozottakról. Szabadulni akart, menekülni, hiszen semmi okot nem adott ezeknek itt arra, hogy fogva tartsák.
Ám a botos hamar letöri a harcvágyát. Ahhoz képest, mennyire megveti Volaryont, simán ugyanúgy képes szabadságában korlátozni egy gyereket, megfosztani az értékeitől, és most még meg is üti. Méghozzá bottal.
Keservesen jajdul fel és egész testében összerándul, mikor a kezére csap a bot, és magához húzza sajgó kezét, miközben zokogni kezd. Végképp feladta a harcot, és könnyein keresztül is látja, hogy az erősítés miatt nincs menekvés. A sírástól elgyengülve ernyed el Taran vállán, oda viszik, ahova akarják. Taug azonban tovább üti a vasat, közli vele, hogy el fogja törni az ékszereit, ezzel teljesen megsemmisítve a kislányt.*
- Rosszabb vagy, mint ő. *szipogja.*
- Ő soha sem ütött meg. Sosem vette el tőlem, ami az enyém. *nyögi a szavakat zokogás közben, és végül olyat mond, amit soha eddigi életében nem kívánt senkinek.*
- Bárcsak meghalnál. *súlyosan hangzik ez egy gyerek szájából, vajon mennyire kell megutáltatnia valakinek magát, hogy ilyet mondjon rá egy kislány?*
*Na igen, rabszolgatartó és sötételf létére Volaryon majdhogynem elkényeztette a kislányt. Még dadát is fogadott mellé... mindenképp hosszútávú befektetésként kezelte a lánykát, és gondoskodni akart róla, hogy művelt, csinos és hasznos legyen, olyan, aki ragaszkodik hozzá. Mert az érzelmi láncok erősebbek a fizikai láncoknál, ezzel pontosan tisztában volt.
A dolog működött is, mert Nia szegényke, úgy ragaszkodott az "ékszereihez", hogy ezekkel a veszélyes férfiakkal is szembeszállt. Sőt. Harcolt, életében először, megharcolt azé, ami az övé, tudomást sem véve az újonnan csatlakozottakról. Szabadulni akart, menekülni, hiszen semmi okot nem adott ezeknek itt arra, hogy fogva tartsák.
Ám a botos hamar letöri a harcvágyát. Ahhoz képest, mennyire megveti Volaryont, simán ugyanúgy képes szabadságában korlátozni egy gyereket, megfosztani az értékeitől, és most még meg is üti. Méghozzá bottal.
Keservesen jajdul fel és egész testében összerándul, mikor a kezére csap a bot, és magához húzza sajgó kezét, miközben zokogni kezd. Végképp feladta a harcot, és könnyein keresztül is látja, hogy az erősítés miatt nincs menekvés. A sírástól elgyengülve ernyed el Taran vállán, oda viszik, ahova akarják. Taug azonban tovább üti a vasat, közli vele, hogy el fogja törni az ékszereit, ezzel teljesen megsemmisítve a kislányt.*
- Rosszabb vagy, mint ő. *szipogja.*
- Ő soha sem ütött meg. Sosem vette el tőlem, ami az enyém. *nyögi a szavakat zokogás közben, és végül olyat mond, amit soha eddigi életében nem kívánt senkinek.*
- Bárcsak meghalnál. *súlyosan hangzik ez egy gyerek szájából, vajon mennyire kell megutáltatnia valakinek magát, hogy ilyet mondjon rá egy kislány?*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-26 22:43:12
Üzenet elküldve: 2014-11-26 22:43:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*A kis sikátorba csak szemeit forgatja, ahogy a másik kettő enyelegnek egymással. Mintha nem lenne elég fájdalmas a hasán éktelenkedő seb, még ez is. Pedig már reménykedett, hogy hasonló események elkerülik végre. De hát, ahogy az lenni szokott, ember remél… Viszont azt szemöldök felhúzva szemléli, mit is művel az ébenhajú. A vékony csík hamar visszaáll eredeti helyére, majd félrehajtott fejjel figyeli tovább a precizitást, ahogy elválasztja a fejet a nyaktól.*
- Sokszor csinálod ezt, Fejes?
*Kérdi, s hangjában semmi megvető, hanem inkább némi csodálat figyelhető meg. Már ha a fickó odafigyel a hangjára. De sajnos nem sokáig szemlélheti, eme gyönyörűséget, inkább mihamarabb azon van, hogy kijussanak a sikátorból. Lépéseire odafigyel nehogy egy kisebb vértócsába lépjen, amit majd végighordozzon az egész városon. S rosszabb esetbe fel a szirtekhez. A dokkokhoz való visszatérés közbeni csend némileg zavarja, de betudja a harc következményének. A mellette álló Mortra sandít, s a hóna alatti bebugyolált fejre. S a lassan átvérző anyagra.*
- Lehet nem ártott volna még egy ruhadarabbal átkötni.
*Töri meg a hosszú csendet, amíg Dyntire várnak. Ha valamit szívből utál, hát az a várakozás. S most is egyre türelmetlenebb, pedig hiába tudja, hogy a lány akciója pénzhez juttatja őket. S e közben szúrja ki a druidát.
//Halálosztag//
Belépője után a szintén egy újabb ébenhajú szólítja meg. Szemöldökét felvonja, s némileg hátrahőköl az új jelenségtől. No, egy újabb szépfiúval hozta össze a sors. Nem elég neki a barlangban lévő elf, még most egy másik is. Lassan végigméri az alakot, s hogy ezt teljes mértékben megtegye egy lépést tesz hátra. Ám amit lát, nem igazán csigázza fel. Így a kezdeti kíváncsiság, hamar érdektelenségbe fordul át. Mh, meglehet, hogy egyre finnyásabbá válik?*
- Hát akkor Gigerli, legyen ahhoz is, hogy ne kerülj a szemem elé.
*S ezzel elintézettnek is tekinti a kis ürgét. Valamiért nem vonzzák ezek a szépfiú stílusú ipsék, nem ők tehetnek róla. De hát nem akárkikkel volt ő körbevéve évekig. A talpig férfiak, akik, izmaik dagadnak a hajózás következményeként. Mély sóhaj tőr fel belőle, ahogy belegondol régi hálótársaiba. Most viszont körbe van véve nyurga alakokkal. Mondjuk az előtte álló, „Tarannak” nevezett alak, még meg is ütné a mércét, hisz nem tudja ruhája alatt mi is rejtőzik, s ha már csak a magasságát nézi…
De nem sok ideje van tovább morfondírozni, mivel az Őrült keresztül húzza számításait. Szemeit vészjóslóan összehúzva, villámokat eregetve kapja rá a tekintetét. *
- Mit gügyögsz?
*De nem sokáig mérges, hiszen oly kapkodva szedi szavait a nyurga elf, s némileg megnyugtatják a körülmények. Rum. Annál fontosabb dolog nincs is a világon. Pillantása így némileg enyhül, de még mindig nincs jó kedvében a kimondott szavak hallatán. Az újabb megnyugtatásnak szánt információn újra elgondolkozik.*
- Barbárok? Szárazföldi patkányok? Tényleg ezeket nézed ki belőlem?
*Sziszegi, fogai között, de hát a semminél még így is jobb. Így hát vállait megrántja. Még a druidának igaza is lehet, s még hasznuk is lehet eme kirándulással. Csak azt nem érti, hogy miért őt bízza meg egy szárazföldi kirándulással.*
- Hát legyen, de előbb felvisszük Mortart, meg lehet nekem sem így kéne megjelennem eme „hadúr” s „királyság” előtt.
*Mutat végig magán, s igen megviseltnek látszó állapotán. Még megvárja a druida válaszát, vagy bármi más instrukcióját, addig is, a gyerekkel a vállán forgolódó Gigerli elől hátrál el.*
- Nem hagysz békén, Azzal?
*Utal erre a szőke gyerekre. Nem érti mit keres itt Taug egy kisgyerekkel, de hát ez az ő dolga. Ő csak reméli, hogy nem hozza fel a barlangba. Oda elég egy gyerek is, még ha az testileg már nem is az. Csak agyilag, s érzelmileg. Bár azt nem tudhatja, hogy miként reagált a csonkolásra, de hátha nem hagyta nyom nélkül szende lelkét. Így csak elhessegeti maga elől kezével a rá bízott feladatot, ami a leütés. Megteszi helyette ezt az elf.
Ha nincs más, ami miatt marasztalnák, akkor visszaindul a szirtek felé, egyenesen fel a barlangba. A nap már magasan jár az égen, lassan kezd is alábukni, de hősége még is felemésztő. A göröngyös út nehézségei által keletkezett izzadság cseppjeit ruhája véres ujjába törli le. Magában halkan dúdolja az útvonalat. Az elmúlt napokban egyre többször járta meg az utat, így már kezdi magától is kiismerni a szirtek kacskaringós útjait.*
- Te ismered ezt a helyet, Vörike?
*Fordul félig hátra út közben, utalva a barbárokra, ahova is nemsokára menni kényszerülnek. Amíg elöl halad a kopár szirteken, zsebéből előhúzza a nemrég eldugott papírt, hogy újból megszemlélje azt, mielőtt a kémlelő tekintetek vehetnének rá egy pillantást. Ám egy másik lapot kap elő. Némileg döbbenten nézi, hogy az mégis mikor került oda. Agya egyik rejtett zugából előhalássza, hogy nemrég találta ezt a Rókába. Egy vérdíj. Egy kaján félmosoly húzódik végig arcán, ahogy visszacsúsztatja zsebébe a papírdarabot.*
*A kis sikátorba csak szemeit forgatja, ahogy a másik kettő enyelegnek egymással. Mintha nem lenne elég fájdalmas a hasán éktelenkedő seb, még ez is. Pedig már reménykedett, hogy hasonló események elkerülik végre. De hát, ahogy az lenni szokott, ember remél… Viszont azt szemöldök felhúzva szemléli, mit is művel az ébenhajú. A vékony csík hamar visszaáll eredeti helyére, majd félrehajtott fejjel figyeli tovább a precizitást, ahogy elválasztja a fejet a nyaktól.*
- Sokszor csinálod ezt, Fejes?
*Kérdi, s hangjában semmi megvető, hanem inkább némi csodálat figyelhető meg. Már ha a fickó odafigyel a hangjára. De sajnos nem sokáig szemlélheti, eme gyönyörűséget, inkább mihamarabb azon van, hogy kijussanak a sikátorból. Lépéseire odafigyel nehogy egy kisebb vértócsába lépjen, amit majd végighordozzon az egész városon. S rosszabb esetbe fel a szirtekhez. A dokkokhoz való visszatérés közbeni csend némileg zavarja, de betudja a harc következményének. A mellette álló Mortra sandít, s a hóna alatti bebugyolált fejre. S a lassan átvérző anyagra.*
- Lehet nem ártott volna még egy ruhadarabbal átkötni.
*Töri meg a hosszú csendet, amíg Dyntire várnak. Ha valamit szívből utál, hát az a várakozás. S most is egyre türelmetlenebb, pedig hiába tudja, hogy a lány akciója pénzhez juttatja őket. S e közben szúrja ki a druidát.
//Halálosztag//
Belépője után a szintén egy újabb ébenhajú szólítja meg. Szemöldökét felvonja, s némileg hátrahőköl az új jelenségtől. No, egy újabb szépfiúval hozta össze a sors. Nem elég neki a barlangban lévő elf, még most egy másik is. Lassan végigméri az alakot, s hogy ezt teljes mértékben megtegye egy lépést tesz hátra. Ám amit lát, nem igazán csigázza fel. Így a kezdeti kíváncsiság, hamar érdektelenségbe fordul át. Mh, meglehet, hogy egyre finnyásabbá válik?*
- Hát akkor Gigerli, legyen ahhoz is, hogy ne kerülj a szemem elé.
*S ezzel elintézettnek is tekinti a kis ürgét. Valamiért nem vonzzák ezek a szépfiú stílusú ipsék, nem ők tehetnek róla. De hát nem akárkikkel volt ő körbevéve évekig. A talpig férfiak, akik, izmaik dagadnak a hajózás következményeként. Mély sóhaj tőr fel belőle, ahogy belegondol régi hálótársaiba. Most viszont körbe van véve nyurga alakokkal. Mondjuk az előtte álló, „Tarannak” nevezett alak, még meg is ütné a mércét, hisz nem tudja ruhája alatt mi is rejtőzik, s ha már csak a magasságát nézi…
De nem sok ideje van tovább morfondírozni, mivel az Őrült keresztül húzza számításait. Szemeit vészjóslóan összehúzva, villámokat eregetve kapja rá a tekintetét. *
- Mit gügyögsz?
*De nem sokáig mérges, hiszen oly kapkodva szedi szavait a nyurga elf, s némileg megnyugtatják a körülmények. Rum. Annál fontosabb dolog nincs is a világon. Pillantása így némileg enyhül, de még mindig nincs jó kedvében a kimondott szavak hallatán. Az újabb megnyugtatásnak szánt információn újra elgondolkozik.*
- Barbárok? Szárazföldi patkányok? Tényleg ezeket nézed ki belőlem?
*Sziszegi, fogai között, de hát a semminél még így is jobb. Így hát vállait megrántja. Még a druidának igaza is lehet, s még hasznuk is lehet eme kirándulással. Csak azt nem érti, hogy miért őt bízza meg egy szárazföldi kirándulással.*
- Hát legyen, de előbb felvisszük Mortart, meg lehet nekem sem így kéne megjelennem eme „hadúr” s „királyság” előtt.
*Mutat végig magán, s igen megviseltnek látszó állapotán. Még megvárja a druida válaszát, vagy bármi más instrukcióját, addig is, a gyerekkel a vállán forgolódó Gigerli elől hátrál el.*
- Nem hagysz békén, Azzal?
*Utal erre a szőke gyerekre. Nem érti mit keres itt Taug egy kisgyerekkel, de hát ez az ő dolga. Ő csak reméli, hogy nem hozza fel a barlangba. Oda elég egy gyerek is, még ha az testileg már nem is az. Csak agyilag, s érzelmileg. Bár azt nem tudhatja, hogy miként reagált a csonkolásra, de hátha nem hagyta nyom nélkül szende lelkét. Így csak elhessegeti maga elől kezével a rá bízott feladatot, ami a leütés. Megteszi helyette ezt az elf.
Ha nincs más, ami miatt marasztalnák, akkor visszaindul a szirtek felé, egyenesen fel a barlangba. A nap már magasan jár az égen, lassan kezd is alábukni, de hősége még is felemésztő. A göröngyös út nehézségei által keletkezett izzadság cseppjeit ruhája véres ujjába törli le. Magában halkan dúdolja az útvonalat. Az elmúlt napokban egyre többször járta meg az utat, így már kezdi magától is kiismerni a szirtek kacskaringós útjait.*
- Te ismered ezt a helyet, Vörike?
*Fordul félig hátra út közben, utalva a barbárokra, ahova is nemsokára menni kényszerülnek. Amíg elöl halad a kopár szirteken, zsebéből előhúzza a nemrég eldugott papírt, hogy újból megszemlélje azt, mielőtt a kémlelő tekintetek vehetnének rá egy pillantást. Ám egy másik lapot kap elő. Némileg döbbenten nézi, hogy az mégis mikor került oda. Agya egyik rejtett zugából előhalássza, hogy nemrég találta ezt a Rókába. Egy vérdíj. Egy kaján félmosoly húzódik végig arcán, ahogy visszacsúsztatja zsebébe a papírdarabot.*
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-26 21:48:54
Üzenet elküldve: 2014-11-26 21:48:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Halálosztag //
*Nos igen, a kislány igencsak szomorúvá válik a gondolat hatására, hogy a sötételfe talán jogos büntetését kapta az élettől, ami nem, nem a halál, inkább néhány évtized egy fogdában, és ott, kínkeservesen, éhezve és szomjúhozva a patkányok közt, ott ragadja el a halál, ami már megváltás lesz neki. Viszont ebbe nem akar belemenni, hiszen ha az az idealizált kép, amit arról a Volarypatkányról festett eléjük igaz, akkor talán mégsem lesz olyan jó dolga, mint eddig, jobb meg aztán pláne nem. Bár ha csak ennyi kell neki, hogy együtt egyenek vele, és legyen ruhája, hát ebben nem lesz hiány. Viszont Taug nem egy kimondott úriember, nem is éppen a toleranciájáról ismerszik, de a lány talán gyorsan beletanul. Ha nem... hát az pedig neki fog fájni.*
- Igen, a legszebb illat, a színtiszta rettegés *bólint vigyorogva Taran irányában, aztán pedig kénytelen felfüggeszteni a beszélgetést, mivel megjelenik a díszes kompánia, amely pedig vezéri intézkedést kíván.*
- Ők is velünk játszanak *jegyzi meg Tarannak, majd Nadaera figyel* Bíztam benne, hogy vastag lesz az alak. Nagyon bízom benne, hogy jó okkal hoztátok azt a pólyát *jegyzi meg az itt-ott véres kis golyó láttán.*
- Mortar, igazán örvendek, már hallottam rólad *látja a férfi türelmetlenségét, és bármily meglepő, ő sem szeretné húzni a dolgokat, így gyorsan és kíméletlenül tálalja a dolgokat.*
- Kirándulni mentek *jegyzi meg erőltetett vidámsággal a hangjában, majd mielőtt menten bevérezne az agyuk, gyorsan hozzáteszi, mintegy időnyerésként* Lesz rum, de nem csak fél hordó. És más is *pillant Nadaera, aki tegnap nagyon panaszkodott amiatt, hogy nincs kivel elvégezze az intimitás rítusát. Hát a barbárok közül majd válogathat* Ugyanis érdekes dolgot hallottam a Rókalukban. Van a közelben egy barbár hadúr, aki saját kis királyságának uraként működik, és tetemes mennyiségű alárendelttel és területtel bír. Egy szóval véletlenül sem elhanyagolható. Nektek kettőtöknek oda kéne egy kis kirándulást tennetek, az ösvénytől nem messze van a táboruk. És szerintem ez valóban kikapcsolódás lehetne nektek, hiszen jóval nagyobb az étel és főleg az italkészletük, ahogyan tudom, mint a miénk. Ha pedig túl vagytok az iváson, próbáljátok meg kipuhatolni, hogy vajon lehetséges-e kölcsönösen előnyös együttműködés közöttük, és a Kárhozottak között. Ennek érdekében pedig vessetek be mindent *az utolsó szót kicsit megnyomja, bár nem mintha sokat kéne mondania, úgyis van mit "levezetni" a két nőnek. Igazából tiltakozhatnak, viszont kár lenne, mivel ez valóban egy kis pihenéssel lenne egyenértékű számukra, a barlang után még élvezhetik is majd a helyet, minden értelemben. Azonban eközben enyhén bekalkulálatlan dolog veszi kezdetét, mivel a kis engedetlen lány kapálózásba kezd, ráadásul hajmeresztő mutatvánnyal kombinálja mindezt. Taran erre eléggé dühös is lesz, de a földhöz vágás olyan durva dolog lenne.*
- Csúnya dolog az erőszak *mormolja, majd enyhén hangosabban* Ne mozdulj! *aztán ha Taran kellően ledermed, Taug egy negyed kört fordít a botján, majd egy vízszintes csapással akkorát csap a kis elf kezére, hogy azt még a leendő tűzmágus is megérezheti. Pontosan a bütykeire sújt, persze nem túl erőset, mivel az Tarannak is egy tarkón vágással érne fel, így pedig csontja Niának sem fog csontja törni, pusztán azzal a kezével nem fog fogni pár napig, szorítani meg aztán végképp nem, így hát meglepő lenne, ha továbbra is a férfi haját tudná húzkodni.*
- Nem viselheted, de megtarthatod, legfeljebb sok kicsi darabban *jegyzi meg enyhén morcosan, majd pedig a közjáték után a többiekhez fordul* ideje menni, amint látjátok, van még dolog. Ő Taran, tűzmágus-tanonc, az ott meg Nia, egy volt rabszolga. Akkor a továbbiakban a döntés a ti kezetekben van *bízza a nőkre, hogy mit fognak tenni, hiszen nem erőszak a tábor, csak egy lehetőség, amit botorság volna részükről elvesztegetni, de hát... rajtuk múlik.*
*Nos igen, a kislány igencsak szomorúvá válik a gondolat hatására, hogy a sötételfe talán jogos büntetését kapta az élettől, ami nem, nem a halál, inkább néhány évtized egy fogdában, és ott, kínkeservesen, éhezve és szomjúhozva a patkányok közt, ott ragadja el a halál, ami már megváltás lesz neki. Viszont ebbe nem akar belemenni, hiszen ha az az idealizált kép, amit arról a Volarypatkányról festett eléjük igaz, akkor talán mégsem lesz olyan jó dolga, mint eddig, jobb meg aztán pláne nem. Bár ha csak ennyi kell neki, hogy együtt egyenek vele, és legyen ruhája, hát ebben nem lesz hiány. Viszont Taug nem egy kimondott úriember, nem is éppen a toleranciájáról ismerszik, de a lány talán gyorsan beletanul. Ha nem... hát az pedig neki fog fájni.*
- Igen, a legszebb illat, a színtiszta rettegés *bólint vigyorogva Taran irányában, aztán pedig kénytelen felfüggeszteni a beszélgetést, mivel megjelenik a díszes kompánia, amely pedig vezéri intézkedést kíván.*
- Ők is velünk játszanak *jegyzi meg Tarannak, majd Nadaera figyel* Bíztam benne, hogy vastag lesz az alak. Nagyon bízom benne, hogy jó okkal hoztátok azt a pólyát *jegyzi meg az itt-ott véres kis golyó láttán.*
- Mortar, igazán örvendek, már hallottam rólad *látja a férfi türelmetlenségét, és bármily meglepő, ő sem szeretné húzni a dolgokat, így gyorsan és kíméletlenül tálalja a dolgokat.*
- Kirándulni mentek *jegyzi meg erőltetett vidámsággal a hangjában, majd mielőtt menten bevérezne az agyuk, gyorsan hozzáteszi, mintegy időnyerésként* Lesz rum, de nem csak fél hordó. És más is *pillant Nadaera, aki tegnap nagyon panaszkodott amiatt, hogy nincs kivel elvégezze az intimitás rítusát. Hát a barbárok közül majd válogathat* Ugyanis érdekes dolgot hallottam a Rókalukban. Van a közelben egy barbár hadúr, aki saját kis királyságának uraként működik, és tetemes mennyiségű alárendelttel és területtel bír. Egy szóval véletlenül sem elhanyagolható. Nektek kettőtöknek oda kéne egy kis kirándulást tennetek, az ösvénytől nem messze van a táboruk. És szerintem ez valóban kikapcsolódás lehetne nektek, hiszen jóval nagyobb az étel és főleg az italkészletük, ahogyan tudom, mint a miénk. Ha pedig túl vagytok az iváson, próbáljátok meg kipuhatolni, hogy vajon lehetséges-e kölcsönösen előnyös együttműködés közöttük, és a Kárhozottak között. Ennek érdekében pedig vessetek be mindent *az utolsó szót kicsit megnyomja, bár nem mintha sokat kéne mondania, úgyis van mit "levezetni" a két nőnek. Igazából tiltakozhatnak, viszont kár lenne, mivel ez valóban egy kis pihenéssel lenne egyenértékű számukra, a barlang után még élvezhetik is majd a helyet, minden értelemben. Azonban eközben enyhén bekalkulálatlan dolog veszi kezdetét, mivel a kis engedetlen lány kapálózásba kezd, ráadásul hajmeresztő mutatvánnyal kombinálja mindezt. Taran erre eléggé dühös is lesz, de a földhöz vágás olyan durva dolog lenne.*
- Csúnya dolog az erőszak *mormolja, majd enyhén hangosabban* Ne mozdulj! *aztán ha Taran kellően ledermed, Taug egy negyed kört fordít a botján, majd egy vízszintes csapással akkorát csap a kis elf kezére, hogy azt még a leendő tűzmágus is megérezheti. Pontosan a bütykeire sújt, persze nem túl erőset, mivel az Tarannak is egy tarkón vágással érne fel, így pedig csontja Niának sem fog csontja törni, pusztán azzal a kezével nem fog fogni pár napig, szorítani meg aztán végképp nem, így hát meglepő lenne, ha továbbra is a férfi haját tudná húzkodni.*
- Nem viselheted, de megtarthatod, legfeljebb sok kicsi darabban *jegyzi meg enyhén morcosan, majd pedig a közjáték után a többiekhez fordul* ideje menni, amint látjátok, van még dolog. Ő Taran, tűzmágus-tanonc, az ott meg Nia, egy volt rabszolga. Akkor a továbbiakban a döntés a ti kezetekben van *bízza a nőkre, hogy mit fognak tenni, hiszen nem erőszak a tábor, csak egy lehetőség, amit botorság volna részükről elvesztegetni, de hát... rajtuk múlik.*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-26 19:22:30
Üzenet elküldve: 2014-11-26 19:22:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Halálosztag//
-Kárhozottak.
*Ízlelgeti egy kicsit a csapat nevét, amihez épp csatlakozni fog, ha a szerencse úgy hozza.*
~Mekkora erő sugárzik belőle! És ráadásul az Üvöltő-szirteken laknak!~
*Szemében már kirajzolódni látszik a kép, ahogy az alkonyodó tájban játszadozó gyermekek felé fúj a szél a szirtek felől, ami mint egy farkasüvöltés, úgy hallik. Szüleik dermedt arckifejezése hatására félelem kúszik a szívükbe, s a legkedvesebb játékaikat hátrahagyva rohannak az életükért. A közösség, amibe belelépett az alvilág legmélyebb bugyrából buggyant fel, hogy átkos mérget ültessen minden élő és holt szívébe!*
-Ó, igen, már érzem is a félelmük illatát!
*Dörmögi az orra alatt a mágus, bár könnyen meglehet, hogy mondandóját senki sem hallja, mert az újként érkező Nadae léptei elnyomják. Egyébként a nő nem mindennapi belépővel érkezik meg. Hangja titokzatos lepelként terül a tűzmágusra.*
-Oh, hidd el Csillagom, elég színes a fantáziám, hogy bármit el tudjak képzelni!
*Kacsint egyet a lányra, aki nem tűnik annyira butácskának, hogy ne értse azt, ami most Taran fejében -vagy a nadrágjában?- motoszkál. Apró flört, amolyan elkárhozott módra. Persze, nem nagyon van ideje mélyebb beszélgetésbe elegyedni újdonsült társával, máris egy újabb gyönyörűség tűnik fel a láthatáron. Dyn kicsit másképp közelít, ő a titokzatosság helyett a kíváncsi oldalát mutatván kérdez a vetetőjétől. Választ persze előbb a mágustól kap.*
-A nevem Taran Laton, ő itt *Bök a varázsbotjával a hátán fekvő lány felé.* pedig a foglyunk.
*Kicsit meglepődik Taran, mikor egy férfihang szól vissza a bemutatkozására: Mortar. Hát, kétségtelen, hogy ránézésre ő a legsötétebb teremtés, akivel eddig találkozott, és ezt a képet javítja, hogy a kezében egy emberi fej tanyázik. Ezt persze Taran nem látja, de azt igen, hogy egy "tojás" alakú tárgy van a ruhadarabba csomagolva, amin átszivárog a vér. Sokat azért nem gondolkozik, hogy rájöjjön mi is az.*
~Te jóságos Tűzkő! De legalább nem eszi meg. Vagy mégis?~
*Fintorodik kicsit el, amint eszébe jutnak a Rókalyukban elejtett szavak, Taug szavai. Természetesen túlzottan sok időt nem kap, hogy feldolgozza az eseményeket, mert a hátán pihenő lányban valami megroppant. Leért a hatása neki is a druida szavainak, és hiszti rohamot kap. Normál esetben nem törődne vele a férfi, ha nem az ő ébenszínű hajába kapaszkodna bele az elf.*
-Sssszzz.
*Szisszen fel, mert bár nem éghetetlenül fáj neki, azért kellemetlen. A nagyobb baj az, hogy a cselekedet felidegesítette Tarant, és ki is csattan, főleg, ha a lány nem ereszti.*
-Szedjétek le, mert földhöz vágom!
*Önkéntelenül is Nadae felé fordítja a lányt, hogy az üsse le, vagy mindegy mit csinál, de valamit tegyen a szőkeséggel.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.26 19:25:02
-Kárhozottak.
*Ízlelgeti egy kicsit a csapat nevét, amihez épp csatlakozni fog, ha a szerencse úgy hozza.*
~Mekkora erő sugárzik belőle! És ráadásul az Üvöltő-szirteken laknak!~
*Szemében már kirajzolódni látszik a kép, ahogy az alkonyodó tájban játszadozó gyermekek felé fúj a szél a szirtek felől, ami mint egy farkasüvöltés, úgy hallik. Szüleik dermedt arckifejezése hatására félelem kúszik a szívükbe, s a legkedvesebb játékaikat hátrahagyva rohannak az életükért. A közösség, amibe belelépett az alvilág legmélyebb bugyrából buggyant fel, hogy átkos mérget ültessen minden élő és holt szívébe!*
-Ó, igen, már érzem is a félelmük illatát!
*Dörmögi az orra alatt a mágus, bár könnyen meglehet, hogy mondandóját senki sem hallja, mert az újként érkező Nadae léptei elnyomják. Egyébként a nő nem mindennapi belépővel érkezik meg. Hangja titokzatos lepelként terül a tűzmágusra.*
-Oh, hidd el Csillagom, elég színes a fantáziám, hogy bármit el tudjak képzelni!
*Kacsint egyet a lányra, aki nem tűnik annyira butácskának, hogy ne értse azt, ami most Taran fejében -vagy a nadrágjában?- motoszkál. Apró flört, amolyan elkárhozott módra. Persze, nem nagyon van ideje mélyebb beszélgetésbe elegyedni újdonsült társával, máris egy újabb gyönyörűség tűnik fel a láthatáron. Dyn kicsit másképp közelít, ő a titokzatosság helyett a kíváncsi oldalát mutatván kérdez a vetetőjétől. Választ persze előbb a mágustól kap.*
-A nevem Taran Laton, ő itt *Bök a varázsbotjával a hátán fekvő lány felé.* pedig a foglyunk.
*Kicsit meglepődik Taran, mikor egy férfihang szól vissza a bemutatkozására: Mortar. Hát, kétségtelen, hogy ránézésre ő a legsötétebb teremtés, akivel eddig találkozott, és ezt a képet javítja, hogy a kezében egy emberi fej tanyázik. Ezt persze Taran nem látja, de azt igen, hogy egy "tojás" alakú tárgy van a ruhadarabba csomagolva, amin átszivárog a vér. Sokat azért nem gondolkozik, hogy rájöjjön mi is az.*
~Te jóságos Tűzkő! De legalább nem eszi meg. Vagy mégis?~
*Fintorodik kicsit el, amint eszébe jutnak a Rókalyukban elejtett szavak, Taug szavai. Természetesen túlzottan sok időt nem kap, hogy feldolgozza az eseményeket, mert a hátán pihenő lányban valami megroppant. Leért a hatása neki is a druida szavainak, és hiszti rohamot kap. Normál esetben nem törődne vele a férfi, ha nem az ő ébenszínű hajába kapaszkodna bele az elf.*
-Sssszzz.
*Szisszen fel, mert bár nem éghetetlenül fáj neki, azért kellemetlen. A nagyobb baj az, hogy a cselekedet felidegesítette Tarant, és ki is csattan, főleg, ha a lány nem ereszti.*
-Szedjétek le, mert földhöz vágom!
*Önkéntelenül is Nadae felé fordítja a lányt, hogy az üsse le, vagy mindegy mit csinál, de valamit tegyen a szőkeséggel.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.26 19:25:02
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-26 16:49:36
Üzenet elküldve: 2014-11-26 16:49:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Méregzöld szemeivel próbálja szuggerálni azt a nyamvadt dobótőrt, hogy "egy kicsit balra, kicsit jobbra" menjen, ám az az utolsó pillanatban mintha megmakacsolná magát, s elrepülve a fickó válla mellett, a falnak csapódik, amaz pedig meglóg. Nagy sóhajjal csóválni kezdi fejét, majd egy vállrándítást követően felkapja az utolsó elhullajtott dobófegyvert, s visszasétál a hölgyekhez.
Az előhúzott kis szobrocska láttán elismerően bólogat, bár nem azért, mert megkaparintották, hanem mert legalább volt valami haszna onnan, hogy egy csetepatéba keveredett. S igen, sokat érhet... Sok ugyanilyen aranyat, csak kisebb méretben... Sosem rajongott az aranyért, leginkább az ezüstöt kedveli, már ha lehet ezt egyáltalán kedvelésnek mondani. Leginkább közömbös számára, mi mibpl készül, mi hogy csillog... Ha megragadja megragadja, ha nem, akkor hát nem. Így hát ez a majomszobor nem túlságosan boldogítja Mortart, viszont elnézve ezt a három testet, úgy dönt, hogy neki akkor is jár valami, amivel tud is értelmes dolgokat kezdeni. Így hát leguggol az egyik mellé, s precíz mozdulatokkal elkezdi szépen levágni a fejet. Olykor kicsit megtapossa a tőrt, hogy könnyebben szét tudja választani a csontot, majd mikor az utolsó kis bőrdarabot is átvágta, megkönnyebbültem, immáron önelégülten morran fel. Persze így nem viheti magával... Úgyhogy az egyikről lehúzza a felsőruházatát, majd beletekeri, s hóna alá kapja a koponyát.*
- Szerintem megoldottad volna. *mondja enyhe szemrehányással, de végül kénytelen megenyhülni egy kicsit, akaratlanul is* Élek még. *mutat az állán az arcán levő sebre* S te?
*Biccent a hölgyemény nyaka felé, mit pont volt szerencséje kiszúrni, mikor az a féreg fojtogatni kezdte. Talán ebből meríthetett még erőt Mortar, hiszen a látvány nagyon is feldühítette. Viszont jobb, ha nem törődik ezzel s nem rágja tovább magát rajta, ami történt megtörtént, ideje lezárni. Így hát megindul a fejjel a karjában a két hölgy után, vissza a dokkok forgalmasabb terére, ahol Nadae mellett áll meg. Nem szól semmit, csupán várja, hogy Dynti végezzen odabent. Néha ujjaival elkezd zongorázni valahol a fej szemei közt, vagy enyhén dobolni a koponyán. Néha állkapcsát is igazgatja, s mikor a kalóz odébb megy, ő is közelebb hajol a rumhoz, s egy maréknyit véve a kezéből lemossa vele az állán levő sebet, majd kortyol belőle egyet - nem zavarja sem a vér, sem a kosz. Viszont a nedű nem marad sokáig szájában, csóvában köpi ki egy az egyben, mikor Dynti feltűnik mellette a félreérthető kis ajánlatával.*
- Azt majd meglátjuk, kisasszony...
*Vonja fel egyik szemöldökét halovány sejtelmes mosollyal, kekeckedve, majd megindul ő is valamerre, de már nem tudja, hogy hova akarnak ezek menni. Még egy kis kalandban nem fog részt venni a mai napon, azt most tudja, szóval remélhetőleg vissza a barlanghoz, vagy valami más nyugodtabb helyre.*
// Taugék //
*Pár lépésre áll meg Dyntiék mellett, karjában a fura, rongyba csavart dologgal, ami egy levágott fej, s mely egy-két ponton már kezd átázni, de még azért nem olyan vészes. Mortar közben végignéz a társaságon, s mikor méregzöld szemei a kis szőke leányzóhoz érnek, akkor lassan a vöröske felé fordítja tekintetét, s arcára amolyan "ugye ez nem komoly?!"-féle ábrázat ül ki. Nagyon reméli, hogy nem kölykökkel lesz körülvéve, főleg nem olyanokkal, akikben nem lát semmilyen "kárhozottat". Így hát nagy sóhajjal biccent, mikor bemutatják.*
- Mortar.
*Azzal nekidől egy közeli falnak, két kezébe veszi a fejet, s unottan kezd bambulni valahova a semmibe. Néha egy ásítás is elhagyja a száját, jelezve, hogy ne időzzön sokat Dynti, hanem tartsa a szavát.*
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Méregzöld szemeivel próbálja szuggerálni azt a nyamvadt dobótőrt, hogy "egy kicsit balra, kicsit jobbra" menjen, ám az az utolsó pillanatban mintha megmakacsolná magát, s elrepülve a fickó válla mellett, a falnak csapódik, amaz pedig meglóg. Nagy sóhajjal csóválni kezdi fejét, majd egy vállrándítást követően felkapja az utolsó elhullajtott dobófegyvert, s visszasétál a hölgyekhez.
Az előhúzott kis szobrocska láttán elismerően bólogat, bár nem azért, mert megkaparintották, hanem mert legalább volt valami haszna onnan, hogy egy csetepatéba keveredett. S igen, sokat érhet... Sok ugyanilyen aranyat, csak kisebb méretben... Sosem rajongott az aranyért, leginkább az ezüstöt kedveli, már ha lehet ezt egyáltalán kedvelésnek mondani. Leginkább közömbös számára, mi mibpl készül, mi hogy csillog... Ha megragadja megragadja, ha nem, akkor hát nem. Így hát ez a majomszobor nem túlságosan boldogítja Mortart, viszont elnézve ezt a három testet, úgy dönt, hogy neki akkor is jár valami, amivel tud is értelmes dolgokat kezdeni. Így hát leguggol az egyik mellé, s precíz mozdulatokkal elkezdi szépen levágni a fejet. Olykor kicsit megtapossa a tőrt, hogy könnyebben szét tudja választani a csontot, majd mikor az utolsó kis bőrdarabot is átvágta, megkönnyebbültem, immáron önelégülten morran fel. Persze így nem viheti magával... Úgyhogy az egyikről lehúzza a felsőruházatát, majd beletekeri, s hóna alá kapja a koponyát.*
- Szerintem megoldottad volna. *mondja enyhe szemrehányással, de végül kénytelen megenyhülni egy kicsit, akaratlanul is* Élek még. *mutat az állán az arcán levő sebre* S te?
*Biccent a hölgyemény nyaka felé, mit pont volt szerencséje kiszúrni, mikor az a féreg fojtogatni kezdte. Talán ebből meríthetett még erőt Mortar, hiszen a látvány nagyon is feldühítette. Viszont jobb, ha nem törődik ezzel s nem rágja tovább magát rajta, ami történt megtörtént, ideje lezárni. Így hát megindul a fejjel a karjában a két hölgy után, vissza a dokkok forgalmasabb terére, ahol Nadae mellett áll meg. Nem szól semmit, csupán várja, hogy Dynti végezzen odabent. Néha ujjaival elkezd zongorázni valahol a fej szemei közt, vagy enyhén dobolni a koponyán. Néha állkapcsát is igazgatja, s mikor a kalóz odébb megy, ő is közelebb hajol a rumhoz, s egy maréknyit véve a kezéből lemossa vele az állán levő sebet, majd kortyol belőle egyet - nem zavarja sem a vér, sem a kosz. Viszont a nedű nem marad sokáig szájában, csóvában köpi ki egy az egyben, mikor Dynti feltűnik mellette a félreérthető kis ajánlatával.*
- Azt majd meglátjuk, kisasszony...
*Vonja fel egyik szemöldökét halovány sejtelmes mosollyal, kekeckedve, majd megindul ő is valamerre, de már nem tudja, hogy hova akarnak ezek menni. Még egy kis kalandban nem fog részt venni a mai napon, azt most tudja, szóval remélhetőleg vissza a barlanghoz, vagy valami más nyugodtabb helyre.*
// Taugék //
*Pár lépésre áll meg Dyntiék mellett, karjában a fura, rongyba csavart dologgal, ami egy levágott fej, s mely egy-két ponton már kezd átázni, de még azért nem olyan vészes. Mortar közben végignéz a társaságon, s mikor méregzöld szemei a kis szőke leányzóhoz érnek, akkor lassan a vöröske felé fordítja tekintetét, s arcára amolyan "ugye ez nem komoly?!"-féle ábrázat ül ki. Nagyon reméli, hogy nem kölykökkel lesz körülvéve, főleg nem olyanokkal, akikben nem lát semmilyen "kárhozottat". Így hát nagy sóhajjal biccent, mikor bemutatják.*
- Mortar.
*Azzal nekidől egy közeli falnak, két kezébe veszi a fejet, s unottan kezd bambulni valahova a semmibe. Néha egy ásítás is elhagyja a száját, jelezve, hogy ne időzzön sokat Dynti, hanem tartsa a szavát.*
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-26 15:49:52
Üzenet elküldve: 2014-11-26 15:49:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Taug, Taran//
- Volaryon sötételf, és nem alávaló! *tiltakozik hevesen, és újra ficánkolni kezd Taran vállán, mikor Taug olyan lenézően beszél a gazdájáról.*
- Soha nem ütött meg! Együtt ettünk, és direkt nekem csináltatta a ruháimat! *próbálja meggyőzni Taugot arról, hogy egyáltalán nem is volt olyan rossz dolga a mélységinél. Sőt, kész megmentőként tekint rá azok után, amiken előtte, a rabszolgakereskedőnél át kellett mennie. Nem csoda, ha ütésként éri a hír, hogy soha többé nem fogja Volaryon birtokolni. pedig, sejtette már, hogy sosem látja viszont...*
- De... de ő azt mondta, csak üzleti útra megy... azt mondta, pár nap lesz. Biztosan történt valami. Már egy hónapja nem jött vissza... *most törik el a mécses. Hiányzik neki a szigorú, de mégis a maga módján gondoskodó sötételf, aki, bár kontroll alatt tartotta, de ügyelt rá, hogy minden egyebe meglegyen. Viszont közben ráeszmél, hogy ezek sezrint most Taug maga mellé akarja venni? Nem lesz tovább egyedül, és lesz, aki gondoskodik róla?
Még kezdene is megbékélni a gondolattal, de ekkor szóba kerül, hogy leveszik a nyakékét és a karpereceit.*
- Nem akarom! Ezeket tőle kaptam ajándékba! Az enyémek! Nem adom! Tegyél le! *és olyat tesz, amit Taran aligha kalkulált be, mint lehetséges védekezést: hátranyúl, és az őt cipelő hajába kapaszkodik bele, és tépi-húzza, ahogy csak bírja. Na igen, olyan keveset voltak "használva" az "ékszerei", hogy el is feledkezett eredeti rendeltetésükről. Talán már könnyebben megszabadulna tőlük, ha emlékeztetnék azok tényleges funkcióira.*
A hozzászólás írója (Nia Aluessa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.26 17:20:50
- Volaryon sötételf, és nem alávaló! *tiltakozik hevesen, és újra ficánkolni kezd Taran vállán, mikor Taug olyan lenézően beszél a gazdájáról.*
- Soha nem ütött meg! Együtt ettünk, és direkt nekem csináltatta a ruháimat! *próbálja meggyőzni Taugot arról, hogy egyáltalán nem is volt olyan rossz dolga a mélységinél. Sőt, kész megmentőként tekint rá azok után, amiken előtte, a rabszolgakereskedőnél át kellett mennie. Nem csoda, ha ütésként éri a hír, hogy soha többé nem fogja Volaryon birtokolni. pedig, sejtette már, hogy sosem látja viszont...*
- De... de ő azt mondta, csak üzleti útra megy... azt mondta, pár nap lesz. Biztosan történt valami. Már egy hónapja nem jött vissza... *most törik el a mécses. Hiányzik neki a szigorú, de mégis a maga módján gondoskodó sötételf, aki, bár kontroll alatt tartotta, de ügyelt rá, hogy minden egyebe meglegyen. Viszont közben ráeszmél, hogy ezek sezrint most Taug maga mellé akarja venni? Nem lesz tovább egyedül, és lesz, aki gondoskodik róla?
Még kezdene is megbékélni a gondolattal, de ekkor szóba kerül, hogy leveszik a nyakékét és a karpereceit.*
- Nem akarom! Ezeket tőle kaptam ajándékba! Az enyémek! Nem adom! Tegyél le! *és olyat tesz, amit Taran aligha kalkulált be, mint lehetséges védekezést: hátranyúl, és az őt cipelő hajába kapaszkodik bele, és tépi-húzza, ahogy csak bírja. Na igen, olyan keveset voltak "használva" az "ékszerei", hogy el is feledkezett eredeti rendeltetésükről. Talán már könnyebben megszabadulna tőlük, ha emlékeztetnék azok tényleges funkcióira.*
A hozzászólás írója (Nia Aluessa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.26 17:20:50
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-26 13:21:46
Üzenet elküldve: 2014-11-26 13:21:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//A munka - avagy tűt a szénakazalban... //
*A kis szütyő csengése azért mégiscsak zene füleinek, még ha annak tartalma nem is rum, vagy egyéb lélekvidító szer. Na persze, nem mintha nem lenne feldobódva a hirtelen jött harc következtében, de az édes nedű mindig jól jön. Miközben lépteit a hordó felé indítja, kíváncsian borítja tenyerébe az apró zsák tartalmát, s némi csalódottsággal veszi tudomásul, hogy zsákmánya pusztán némi arany. Mindjárt más lesz azonban a helyzet, amikor a kopasz hulláját kutatja át. Leguggolva rögtön a bársonyba burkolt tárgyra terelődik figyelme, s amint felfedi mi is az, arcán éteri mosoly jelenik meg, amint szemeit megüti az aranyló majomszobor. ~Micsoda giccs~ Ugyan első gondolata mégis ez, de rögtön felvetődik benne, hogy ennek a számára giccses kis tárgynak mégis nagy értéke lehet, már ami az anyagát illeti. Ebben a sejtésében erősíti meg Nadae is, már pedig ha valaki, hát ő jobban ért ehhez a dologhoz, mint Dynti. Meg is fordul a fejében, hogy átadja a szobrot inkább a kalózkának, de miután mindketten hasonlóan simlis alakok, félő lenne, hogy a szobor értékének egy részét esetleg önkényesen megtartaná magának. Ezt pedig nem engedheti, ha valaki itt aranyat nyúl be, hát akkor az csakis ő maga lehet.
Szeme sarkából ugyan látja, hogy Nadae kihúz valami pergament a fickó zsebéből, majd anélkül, hogy közölne róla valamit is, félre vonul. Dynti csak fejét fordítva felé, megemeli szemöldökét, de nem szól semmit, holott belülről fúrja a kíváncsiság. Továbbra is a kopasz mellől szegezi tekintetét az éjhajú szúrós zöld íriszeibe, mitől visszakúszik a korábbi vörös pir az arcára. Végülis ő rángatta ebbe bele. Egyik kezében a szoborral, másikkkal a térdére támaszkodva egyenesedik fel, majd kihasználva a röpke pillanatot, amíg társnője a titokzatos papírt fürkészi, odalép a férfi elé, s félig pimasz, félig sajnálkozó hangnemmel szól felé.*
- Hát, nem mondhatod, hogy nem mondtam, hogy szükség lesz a tőrödre. *Ha a helyzet engedné, még kacsintana is mellé egyet, csakhogy úgy tűnik ennyivel nem tudja kiengesztelni. Mást azonban nem igazán tud hirtelen mondani, pedig szállingózik néhány kósza gondolat a vörös tincsek alatt.* Azért remélem jól vagy... *Kap zavartan a tarkójához, és mielőtt még ismét teljesen kifordulna magából, a kalózka indulásra szólító hangjára kapja fel a fejét. Beleegyezően bólint néhányat, majd erősebben ráfog a szoborra, amit indulás előtt még gyorsan becsomagolt, hogy elrejtse a kíváncsi szemek elől. Csendben ballag a másik kettő között, egészen addig a helyig ahonnan nemrég távoztak. Erről pedig eszébe jutott hatalmas baklövése, amikor is megpróbált rámászni egy meleg ipsére. Kelletlenül elhúzza a száját, viszont látva, hogy a korábban Mortar körül legyeskedő szajhák felszívódtak, némileg megkönnyebül. Végül megfogadja Nadae tanácsát, és a szoborral együtt visszatér a helyre.
Óvatosan nyitja le a kilincset, majd mielőtt lábát betenné, fejét forgatva néz körbe. Persze kiszúrja a kis kopaszkáját is, de nem foglalkozik vele. Amint megtalálja szemeivel a fickót, akivel Nadae kopasza társalgott, rögtön megindul felé.*
- Hé! *Ragadja vállon a férfit, hogy addigi beszélgető társától elválasssza.*
- Na mi az már? *Mordul hangosan a férfi.*
- Talán van valamim, ami érdekelné. *Elég egy sejtelmes mosoly, és az illető máris hajlandó félrevonulni, s amint a kíváncsi szemek elől el tudnak tűnni, felhajtja a lepelt, majd elégedetten néz a másikra. A férfi arcáról ugyan némi meglepettség olvasható le, mégis megköszörüli a torkát, majd megszólal.* Mennyiért? *Kérdése annyira rövid és tömör, hogy bár a lány nem az a nagy üzletelős fajta, mégis ő maga is érzi, most kell megragadnia a lehetőséget.*
- 1600?
- 1500?
- Legyen. *Csap le gyorsan. Nem is sokat csevegnek, a férfi átadja a pénzt, ő átadja a pénzt, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is. Kilépve az ajtón azonban felmerül a fejében, hogy a többiekre eső részt (amit szintén nem nagyon akar mmegadni, de végül arra jut, hogy úgysem tudna lelépni a pénzzel) talán kevésbé forgalmas helyen kellene odaadni, így ezzel még vár.
Eddig nem sokat gondolkodott rajta mi jön ezután, most azonban úgy érzi talán az lenne a legjobb, ha visszaérve a barlangba lenne lehetősége egy jó üveg rum társaságában leülni, sőt talán még Mortarral is tisztázhatná lezáratlan dolgukat, ehhez viszont magában is tisztáznia kellene, azt pedig nem igazán meri.
Nadae kiszúrja a drudiát, Dynti viszont először nem követi, csendben álldogál az éjhajú mellett, gondolataiba merülve. Lágyan a nyakához nyúl, pontosan oda, ahol a fickó megszorította, majd hirtelen lép egy merészet, hisz ha már a mocsárlakó lépten nyomon zavarba tudja hozni, kíváncsi, hogy ő is képes-e ilyen hatással lenni a férfire.* Ha megérkezünk a barlangba, majd leápollak. *Kacér kacsintás és már indul is az utcán felgyűlt tömeg felé.*
//Taugék//
*Mire odaér pont elkapja Nadae rá vonatkozó mondatát. * - Így van, bár... Khm... Csak egy régi ismerősöm. *Sokat mondóan néz Nadaera, majd Mortar felé, akinek int egyet, hogy csatlakozzon ha esetleg eddig nem tette volna.* - Épp a barlangba indultunk, rámférne egy fél hordó rum. *Nyújtózkodik, miközben jobban szemügyre veszi Taug társaságát.* Hát ők? *Vonja meg a szemöldökét tetőtől talpig végig mérve mindkettőt.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.26 13:36:25
//A munka - avagy tűt a szénakazalban... //
*A kis szütyő csengése azért mégiscsak zene füleinek, még ha annak tartalma nem is rum, vagy egyéb lélekvidító szer. Na persze, nem mintha nem lenne feldobódva a hirtelen jött harc következtében, de az édes nedű mindig jól jön. Miközben lépteit a hordó felé indítja, kíváncsian borítja tenyerébe az apró zsák tartalmát, s némi csalódottsággal veszi tudomásul, hogy zsákmánya pusztán némi arany. Mindjárt más lesz azonban a helyzet, amikor a kopasz hulláját kutatja át. Leguggolva rögtön a bársonyba burkolt tárgyra terelődik figyelme, s amint felfedi mi is az, arcán éteri mosoly jelenik meg, amint szemeit megüti az aranyló majomszobor. ~Micsoda giccs~ Ugyan első gondolata mégis ez, de rögtön felvetődik benne, hogy ennek a számára giccses kis tárgynak mégis nagy értéke lehet, már ami az anyagát illeti. Ebben a sejtésében erősíti meg Nadae is, már pedig ha valaki, hát ő jobban ért ehhez a dologhoz, mint Dynti. Meg is fordul a fejében, hogy átadja a szobrot inkább a kalózkának, de miután mindketten hasonlóan simlis alakok, félő lenne, hogy a szobor értékének egy részét esetleg önkényesen megtartaná magának. Ezt pedig nem engedheti, ha valaki itt aranyat nyúl be, hát akkor az csakis ő maga lehet.
Szeme sarkából ugyan látja, hogy Nadae kihúz valami pergament a fickó zsebéből, majd anélkül, hogy közölne róla valamit is, félre vonul. Dynti csak fejét fordítva felé, megemeli szemöldökét, de nem szól semmit, holott belülről fúrja a kíváncsiság. Továbbra is a kopasz mellől szegezi tekintetét az éjhajú szúrós zöld íriszeibe, mitől visszakúszik a korábbi vörös pir az arcára. Végülis ő rángatta ebbe bele. Egyik kezében a szoborral, másikkkal a térdére támaszkodva egyenesedik fel, majd kihasználva a röpke pillanatot, amíg társnője a titokzatos papírt fürkészi, odalép a férfi elé, s félig pimasz, félig sajnálkozó hangnemmel szól felé.*
- Hát, nem mondhatod, hogy nem mondtam, hogy szükség lesz a tőrödre. *Ha a helyzet engedné, még kacsintana is mellé egyet, csakhogy úgy tűnik ennyivel nem tudja kiengesztelni. Mást azonban nem igazán tud hirtelen mondani, pedig szállingózik néhány kósza gondolat a vörös tincsek alatt.* Azért remélem jól vagy... *Kap zavartan a tarkójához, és mielőtt még ismét teljesen kifordulna magából, a kalózka indulásra szólító hangjára kapja fel a fejét. Beleegyezően bólint néhányat, majd erősebben ráfog a szoborra, amit indulás előtt még gyorsan becsomagolt, hogy elrejtse a kíváncsi szemek elől. Csendben ballag a másik kettő között, egészen addig a helyig ahonnan nemrég távoztak. Erről pedig eszébe jutott hatalmas baklövése, amikor is megpróbált rámászni egy meleg ipsére. Kelletlenül elhúzza a száját, viszont látva, hogy a korábban Mortar körül legyeskedő szajhák felszívódtak, némileg megkönnyebül. Végül megfogadja Nadae tanácsát, és a szoborral együtt visszatér a helyre.
Óvatosan nyitja le a kilincset, majd mielőtt lábát betenné, fejét forgatva néz körbe. Persze kiszúrja a kis kopaszkáját is, de nem foglalkozik vele. Amint megtalálja szemeivel a fickót, akivel Nadae kopasza társalgott, rögtön megindul felé.*
- Hé! *Ragadja vállon a férfit, hogy addigi beszélgető társától elválasssza.*
- Na mi az már? *Mordul hangosan a férfi.*
- Talán van valamim, ami érdekelné. *Elég egy sejtelmes mosoly, és az illető máris hajlandó félrevonulni, s amint a kíváncsi szemek elől el tudnak tűnni, felhajtja a lepelt, majd elégedetten néz a másikra. A férfi arcáról ugyan némi meglepettség olvasható le, mégis megköszörüli a torkát, majd megszólal.* Mennyiért? *Kérdése annyira rövid és tömör, hogy bár a lány nem az a nagy üzletelős fajta, mégis ő maga is érzi, most kell megragadnia a lehetőséget.*
- 1600?
- 1500?
- Legyen. *Csap le gyorsan. Nem is sokat csevegnek, a férfi átadja a pénzt, ő átadja a pénzt, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is. Kilépve az ajtón azonban felmerül a fejében, hogy a többiekre eső részt (amit szintén nem nagyon akar mmegadni, de végül arra jut, hogy úgysem tudna lelépni a pénzzel) talán kevésbé forgalmas helyen kellene odaadni, így ezzel még vár.
Eddig nem sokat gondolkodott rajta mi jön ezután, most azonban úgy érzi talán az lenne a legjobb, ha visszaérve a barlangba lenne lehetősége egy jó üveg rum társaságában leülni, sőt talán még Mortarral is tisztázhatná lezáratlan dolgukat, ehhez viszont magában is tisztáznia kellene, azt pedig nem igazán meri.
Nadae kiszúrja a drudiát, Dynti viszont először nem követi, csendben álldogál az éjhajú mellett, gondolataiba merülve. Lágyan a nyakához nyúl, pontosan oda, ahol a fickó megszorította, majd hirtelen lép egy merészet, hisz ha már a mocsárlakó lépten nyomon zavarba tudja hozni, kíváncsi, hogy ő is képes-e ilyen hatással lenni a férfire.* Ha megérkezünk a barlangba, majd leápollak. *Kacér kacsintás és már indul is az utcán felgyűlt tömeg felé.*
//Taugék//
*Mire odaér pont elkapja Nadae rá vonatkozó mondatát. * - Így van, bár... Khm... Csak egy régi ismerősöm. *Sokat mondóan néz Nadaera, majd Mortar felé, akinek int egyet, hogy csatlakozzon ha esetleg eddig nem tette volna.* - Épp a barlangba indultunk, rámférne egy fél hordó rum. *Nyújtózkodik, miközben jobban szemügyre veszi Taug társaságát.* Hát ők? *Vonja meg a szemöldökét tetőtől talpig végig mérve mindkettőt.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.26 13:36:25
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-25 23:28:55
Üzenet elküldve: 2014-11-25 23:28:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Munka – avagy tűt a szénakazalban//
*A csuklyást megszabadítja felesleges dolgaitól. A vértet rajta hagyja, arra nincs szüksége, csak néhány aranyat érne meg. Arra meg nem pazarolja most idejét, hogy eladja. De ami érdekesebb számára, az a férfi hátánál megbúvó tőr. Fürge ujjaival gyorsan ki is kapja onnan, s néhányszor megforgatva szemléli a fegyvert. Értékesnek annyira nem mondható, a markolatba foglalt kövek hamisak, de kihúzva a hüvelyéből láthatja, hogy éles. S hogy az élén érdekes minta húzódik félre. Ha nem is túl értékes, mégis ritkaság számba megy, így már csak ezért is kell neki. Csizmája szárába rejti új szerzeményét, majd útnak indul a kopaszhoz.
Szeme elkerekednek, ahogy félig hasalva a hordón meglátja Dynti mit nyit ki a szövettekercsből. Jobban ráhasal a hordóra, már a lábai sem érik a földet. Az sem zavarja, hogy saját súlyával a sebét nyomja, s hogy egyáltalán nem tesz jót neki, de hát, amit lát. Az…Arany! Méghozzá nem is kicsi, s nem is akármilyen.*
- Oh, szóval ezt akartad volna eladni.
*Vigyorog a halott kopaszra, ahogy annak sima feje búbját megsimogatja.*
- Te balga. Ha tudtad volna, hogy kire kell ezt bízni, s nem sietsz el, még élhetnél, habár meglopottan, de nem ily szörnyű sors várt volna rád.
*Beszél hozzá, némi gúnnyal a hangjába, s tekintetét rögtön visszaemeli az arany szobrocskákra. Félrehajtott fejjel, szinte mohó szemekkel nézi a majmokat. Nem tehet róla, rögtön elkápráztatja az arany, s annak értéke. S az értékből vehető rum, vagy egyéb más.*
- Ez több mint ezer aranyat is megér ám!
*Paskolja meg Vörike vállát, véres mancsával, mielőtt még átkutatná a kopasz zsebeit. Szemlátomást nem zavarja, hogy alanya halott, nem áll messze mentalitásától a hullarablás. S nem is sikertelenül jár el. Egy apró pergament talál nála, amit gyorsan ki is húz, majd miután több értéket nem talál, könnyednek szánt mozdulattal szökken le a hordóról, hogy tervei szerint puhán érjen talajra bakancsa. Nos, ehhez képest, sziszegve szökken le, s tántorog egy sort, sebe fájdalma miatt. A lehető legrosszabb helyen érte a vágás. Kezét ismét rátapasztja, hogy a vérzés csillapítsa, bár már csak némileg folydogál vékony csíkba. Koszos keze helye, inkább tiszta víz, s rum kéne rá.
Legújabb szerzeményével elhátrál a falig, hogy ott megtámaszkodva, nézze meg, mit is rejtegetett a kopasz. Reméli, hogy nem egy napló bejegyzés, vagy bevásárló lista, vagy rakományjegyzék, mert akkor menten agybajt kap. Várakozása nem hiába való. Egyik szemöldökét haloványan felvonja, ahogy a képet nézi, majd gyorsan összehajtogatja, s ruhája egyik zsebébe rejti, még mielőtt a többiek érdeklődhetnének iránta. Egy ideig nem kívánja megosztani új tudását, vagy feltételezett tudását. Legalább addig, amíg magában dűlőre nem jut elgondolásának végére. Érzi, hogy valamire jutnia kell a képpel, s ehhez némi időre szüksége van. Tekintetét az ében hajúra emeli, s annak sürgető gesztikulálását látva, igazat ad neki.*
- Menjünk minél hamarabb. Nem lenne szerencsés, ha ezekkel találnának ránk.
*Nem mintha a kikötőben véres öltözéke nem keltene feltűnést, de rögtön elindul arra, amerre jöttek. Vissza a kereskedő ház felé, sietősen, remélve, hogy a többiek követik. Ahogy kiér a sikátorból a kinti felforgás nem csillapult. Sőt a pánik talán fokozódott is. A felborult szekér előtt megáll, s Vörikéhez fordul.*
- Bent a kopasszal tárgyalt ficek több mint ezret adna érte. Hallottam őket. Menj vissza, s add el neki.
*Adja ki egyszerű utasítását, majd az egyik árva hordóhoz lép. Könnyedén emeli le tetejét, s életmentő nedűjét találja benne. De ahelyett, hogy inna belőle, előbb kezét mossa meg benne, lelke mélyén sírva, hogy mégis hogy teheti így tönkre. A rummal átitatott kezét a sebre helyezi, hogy fertőtlenítse. Aprót szisszen, s fogait is összeszorítja, ahogy bőrét éri a csípős nedű. Néhány másodpercig egy helyben áll. Reméli, hogy Dynti hamar elintézi a dolgot, nem sok kedve van az ében hajú morcogóval itt ácsorogni. Így gyorsan körbenéz a pánikban, s elindul az egyik irányba.
//Taugék//
Kedvenc druidája, vagy inkább utált (?) nemrég léphetett jöhetett ki a Rumosból, hiszen attól nem messze látja meg. Ráadásul nem is egyedül van, hanem egyből hármad magával.*
~Tehát tényleg találkozója volt a görénynek.~
*Összegzi magában a látottakat. Meglehet, hogy tényleg ahányan lejönnek a barlangból, annyival több emberrel, vagy legalább is lénnyel térnek vissza. Fejét csóválva megy oda a hármashoz. Kissé megviselt állapota meglepheti a új embereket, Taug viszont láthatta már így. De ő maga sem foglalkozik állapotával. Megáll az Őrült előtt, egyik kezét csípőjére teszi.*
- Kész.
*Utal a munkára, nem tudván mennyit mondhat az idegenek előtt. Szemeivel viszont többet mond el, mégpedig, hogy igen sokat kaszáltak. S mindezt egy kaján vigyor keretében teszi meg. Majd megfordul, s a két alakhoz fordul.*
- Légyetek üdvözölve a világ legsötétebb helyén, a Kikötőben. Zsebeket kiüríteni, fejekre odafigyelni, mert itt minden megeshet, amit elképzelni sem tudtok.
*Gesztikulál. Nem vehetik túl komolyan, hiszen rumtól bűzlik. Viszont kivételesen nem magából, hanem csak kezéből s sebe felől érkezik a szag. Majd visszafordul a nyurgához.*
- Visszaviszünk egy fazont, nem, nem megenni, s nem is feláldozni. *Mutat a reményei szerint velük tartott ében hajúra.* - Mondjuk én még benne is lennék, de ezt Dyntivel beszéld meg. De nem lesz könnyű meneted, s ha a nőhöz érsz, velem is meggyűlik a bajod. *Vonja meg vállát.* - Részemről passziváltatom magam a nap hátralévő részére, remélem nincs újabb agymenésed, amit rám akarsz sózni.
*Fejezi be, nem is sejtvén, ha vár rá valami, mennyire is fogott mellé reményével.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.25 23:29:57
*A csuklyást megszabadítja felesleges dolgaitól. A vértet rajta hagyja, arra nincs szüksége, csak néhány aranyat érne meg. Arra meg nem pazarolja most idejét, hogy eladja. De ami érdekesebb számára, az a férfi hátánál megbúvó tőr. Fürge ujjaival gyorsan ki is kapja onnan, s néhányszor megforgatva szemléli a fegyvert. Értékesnek annyira nem mondható, a markolatba foglalt kövek hamisak, de kihúzva a hüvelyéből láthatja, hogy éles. S hogy az élén érdekes minta húzódik félre. Ha nem is túl értékes, mégis ritkaság számba megy, így már csak ezért is kell neki. Csizmája szárába rejti új szerzeményét, majd útnak indul a kopaszhoz.
Szeme elkerekednek, ahogy félig hasalva a hordón meglátja Dynti mit nyit ki a szövettekercsből. Jobban ráhasal a hordóra, már a lábai sem érik a földet. Az sem zavarja, hogy saját súlyával a sebét nyomja, s hogy egyáltalán nem tesz jót neki, de hát, amit lát. Az…Arany! Méghozzá nem is kicsi, s nem is akármilyen.*
- Oh, szóval ezt akartad volna eladni.
*Vigyorog a halott kopaszra, ahogy annak sima feje búbját megsimogatja.*
- Te balga. Ha tudtad volna, hogy kire kell ezt bízni, s nem sietsz el, még élhetnél, habár meglopottan, de nem ily szörnyű sors várt volna rád.
*Beszél hozzá, némi gúnnyal a hangjába, s tekintetét rögtön visszaemeli az arany szobrocskákra. Félrehajtott fejjel, szinte mohó szemekkel nézi a majmokat. Nem tehet róla, rögtön elkápráztatja az arany, s annak értéke. S az értékből vehető rum, vagy egyéb más.*
- Ez több mint ezer aranyat is megér ám!
*Paskolja meg Vörike vállát, véres mancsával, mielőtt még átkutatná a kopasz zsebeit. Szemlátomást nem zavarja, hogy alanya halott, nem áll messze mentalitásától a hullarablás. S nem is sikertelenül jár el. Egy apró pergament talál nála, amit gyorsan ki is húz, majd miután több értéket nem talál, könnyednek szánt mozdulattal szökken le a hordóról, hogy tervei szerint puhán érjen talajra bakancsa. Nos, ehhez képest, sziszegve szökken le, s tántorog egy sort, sebe fájdalma miatt. A lehető legrosszabb helyen érte a vágás. Kezét ismét rátapasztja, hogy a vérzés csillapítsa, bár már csak némileg folydogál vékony csíkba. Koszos keze helye, inkább tiszta víz, s rum kéne rá.
Legújabb szerzeményével elhátrál a falig, hogy ott megtámaszkodva, nézze meg, mit is rejtegetett a kopasz. Reméli, hogy nem egy napló bejegyzés, vagy bevásárló lista, vagy rakományjegyzék, mert akkor menten agybajt kap. Várakozása nem hiába való. Egyik szemöldökét haloványan felvonja, ahogy a képet nézi, majd gyorsan összehajtogatja, s ruhája egyik zsebébe rejti, még mielőtt a többiek érdeklődhetnének iránta. Egy ideig nem kívánja megosztani új tudását, vagy feltételezett tudását. Legalább addig, amíg magában dűlőre nem jut elgondolásának végére. Érzi, hogy valamire jutnia kell a képpel, s ehhez némi időre szüksége van. Tekintetét az ében hajúra emeli, s annak sürgető gesztikulálását látva, igazat ad neki.*
- Menjünk minél hamarabb. Nem lenne szerencsés, ha ezekkel találnának ránk.
*Nem mintha a kikötőben véres öltözéke nem keltene feltűnést, de rögtön elindul arra, amerre jöttek. Vissza a kereskedő ház felé, sietősen, remélve, hogy a többiek követik. Ahogy kiér a sikátorból a kinti felforgás nem csillapult. Sőt a pánik talán fokozódott is. A felborult szekér előtt megáll, s Vörikéhez fordul.*
- Bent a kopasszal tárgyalt ficek több mint ezret adna érte. Hallottam őket. Menj vissza, s add el neki.
*Adja ki egyszerű utasítását, majd az egyik árva hordóhoz lép. Könnyedén emeli le tetejét, s életmentő nedűjét találja benne. De ahelyett, hogy inna belőle, előbb kezét mossa meg benne, lelke mélyén sírva, hogy mégis hogy teheti így tönkre. A rummal átitatott kezét a sebre helyezi, hogy fertőtlenítse. Aprót szisszen, s fogait is összeszorítja, ahogy bőrét éri a csípős nedű. Néhány másodpercig egy helyben áll. Reméli, hogy Dynti hamar elintézi a dolgot, nem sok kedve van az ében hajú morcogóval itt ácsorogni. Így gyorsan körbenéz a pánikban, s elindul az egyik irányba.
//Taugék//
Kedvenc druidája, vagy inkább utált (?) nemrég léphetett jöhetett ki a Rumosból, hiszen attól nem messze látja meg. Ráadásul nem is egyedül van, hanem egyből hármad magával.*
~Tehát tényleg találkozója volt a görénynek.~
*Összegzi magában a látottakat. Meglehet, hogy tényleg ahányan lejönnek a barlangból, annyival több emberrel, vagy legalább is lénnyel térnek vissza. Fejét csóválva megy oda a hármashoz. Kissé megviselt állapota meglepheti a új embereket, Taug viszont láthatta már így. De ő maga sem foglalkozik állapotával. Megáll az Őrült előtt, egyik kezét csípőjére teszi.*
- Kész.
*Utal a munkára, nem tudván mennyit mondhat az idegenek előtt. Szemeivel viszont többet mond el, mégpedig, hogy igen sokat kaszáltak. S mindezt egy kaján vigyor keretében teszi meg. Majd megfordul, s a két alakhoz fordul.*
- Légyetek üdvözölve a világ legsötétebb helyén, a Kikötőben. Zsebeket kiüríteni, fejekre odafigyelni, mert itt minden megeshet, amit elképzelni sem tudtok.
*Gesztikulál. Nem vehetik túl komolyan, hiszen rumtól bűzlik. Viszont kivételesen nem magából, hanem csak kezéből s sebe felől érkezik a szag. Majd visszafordul a nyurgához.*
- Visszaviszünk egy fazont, nem, nem megenni, s nem is feláldozni. *Mutat a reményei szerint velük tartott ében hajúra.* - Mondjuk én még benne is lennék, de ezt Dyntivel beszéld meg. De nem lesz könnyű meneted, s ha a nőhöz érsz, velem is meggyűlik a bajod. *Vonja meg vállát.* - Részemről passziváltatom magam a nap hátralévő részére, remélem nincs újabb agymenésed, amit rám akarsz sózni.
*Fejezi be, nem is sejtvén, ha vár rá valami, mennyire is fogott mellé reményével.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.25 23:29:57
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-25 23:06:53
Üzenet elküldve: 2014-11-25 23:06:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Taran, Nia//
*Nos, úgy látszik, haladnak... igen, habár csak lassú sétatempóban, néhány ugrással megfűszerezve, viszont a haladás tagadhatatlan. A lányka végre előadja a dolgait, kibújtatja a wargot a kalapból, és Taug gyanúja beigazolódik: rabszolga.*
- Vagy úgy... hogy őszinte legyek, gyűlölöm, és megvetem az olyanokat, akik rabszolgát tartanak, még a sötételfeknél is alantasabb állatfajnak tartom őket *köp egyet, hogy bizonyítsa, de legalábbis nyomatékot adjon állításának.*
- No, felesleges ezen most mérgelődni *ezt mintegy magának is mondja nyugtatásul, másrészt láthatóan Taran is kicsivel feszültebb lett a hallottaktól* Inkább más szemszögből kell nézni. Felszabadítottuk valaki rabszolgáját. Mellesleg hogy hívták a gazdadádat? *kérdezi a lányt, a kérdésnek alig van jelentősége, de azért jó tudni az ilyesmit, ha netalántán további lépéseket kéne tennie. Amint ezen túl vannak, megjegyzi:*
- Természetesen a gazdád már soha többet nem fog birtokolni téged *nem tudja, a hír hogyan fog hatni a lányra, hiszen a hozzá hasonlóak mindig agymosottak, ha úgy tetszik. Ha valaki ilyen kiskorában rabszolga, az az esetek jelentős hányadában születése óta, így pedig az inasi szerepkörhöz csekély átnevelésre szorul majd, de hát Taug ráér.*
- Ugyanis most velünk jössz *jegyzi meg, majd körbenéz, hogy bárki hallgatózik-e a környékükön, de szerencsére csak néhány csapat részeg matróz, és ártatlan járókelők, ráadásul nem is elég közel ahhoz, hogy hallják.*
- Elmegyünk az Üvöltő szirthez *a név éppen úgy ismeretlen lehet Tarannak, mint a lánynak, de ez Taugot cseppet sem zavarja* a Kárhozottak tanyájára *jegyzi meg büszkén, hiszen a szirt, és az eddig még elég csekély, viszont bővítésre váró barlangrendszer az ő kis királysága. nem tudja, hogy folytassa-e azzal, milyen funkciót fog ott betölteni a leányzó, viszont Taug fejében valami olyasmi körvonalazódott ki, amiben nagyrészt valóban csak funkciója lesz, akár egy használati tárgynak. Ugyanakkor több szabadsággal fog rendelkezni talán, mint eddig, hiszen a barlangban szabadon mozoghat, nem lesz megkötve, leláncolva, semmi ilyesmi. Mi több...*
- Ha ott leszünk, megszabadulsz ezektől a bilincsektől is, és minden olyasmitől, ami a régi életedhez köt *jegyzi meg* Semmi szükség rá, hogy rabszolgatartókat idézzen az eszembe a látványuk. Gyűlölöm őket, említettem már?
*Nos, úgy látszik, haladnak... igen, habár csak lassú sétatempóban, néhány ugrással megfűszerezve, viszont a haladás tagadhatatlan. A lányka végre előadja a dolgait, kibújtatja a wargot a kalapból, és Taug gyanúja beigazolódik: rabszolga.*
- Vagy úgy... hogy őszinte legyek, gyűlölöm, és megvetem az olyanokat, akik rabszolgát tartanak, még a sötételfeknél is alantasabb állatfajnak tartom őket *köp egyet, hogy bizonyítsa, de legalábbis nyomatékot adjon állításának.*
- No, felesleges ezen most mérgelődni *ezt mintegy magának is mondja nyugtatásul, másrészt láthatóan Taran is kicsivel feszültebb lett a hallottaktól* Inkább más szemszögből kell nézni. Felszabadítottuk valaki rabszolgáját. Mellesleg hogy hívták a gazdadádat? *kérdezi a lányt, a kérdésnek alig van jelentősége, de azért jó tudni az ilyesmit, ha netalántán további lépéseket kéne tennie. Amint ezen túl vannak, megjegyzi:*
- Természetesen a gazdád már soha többet nem fog birtokolni téged *nem tudja, a hír hogyan fog hatni a lányra, hiszen a hozzá hasonlóak mindig agymosottak, ha úgy tetszik. Ha valaki ilyen kiskorában rabszolga, az az esetek jelentős hányadában születése óta, így pedig az inasi szerepkörhöz csekély átnevelésre szorul majd, de hát Taug ráér.*
- Ugyanis most velünk jössz *jegyzi meg, majd körbenéz, hogy bárki hallgatózik-e a környékükön, de szerencsére csak néhány csapat részeg matróz, és ártatlan járókelők, ráadásul nem is elég közel ahhoz, hogy hallják.*
- Elmegyünk az Üvöltő szirthez *a név éppen úgy ismeretlen lehet Tarannak, mint a lánynak, de ez Taugot cseppet sem zavarja* a Kárhozottak tanyájára *jegyzi meg büszkén, hiszen a szirt, és az eddig még elég csekély, viszont bővítésre váró barlangrendszer az ő kis királysága. nem tudja, hogy folytassa-e azzal, milyen funkciót fog ott betölteni a leányzó, viszont Taug fejében valami olyasmi körvonalazódott ki, amiben nagyrészt valóban csak funkciója lesz, akár egy használati tárgynak. Ugyanakkor több szabadsággal fog rendelkezni talán, mint eddig, hiszen a barlangban szabadon mozoghat, nem lesz megkötve, leláncolva, semmi ilyesmi. Mi több...*
- Ha ott leszünk, megszabadulsz ezektől a bilincsektől is, és minden olyasmitől, ami a régi életedhez köt *jegyzi meg* Semmi szükség rá, hogy rabszolgatartókat idézzen az eszembe a látványuk. Gyűlölöm őket, említettem már?
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-25 22:27:03
Üzenet elküldve: 2014-11-25 22:27:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//A munka – avagy tűt a szénakazalban//
// Dyntina //
* A vöröske kellően felbőszült így kiéli magát a termetes uraságon, s egy nem éppen nőies köpet is megindul kifejezve érzéseit. Nem nőies de azért sokat mondó. Majd a kicsiny szütyő irányába nyúl, ahogy eloldja a kötelet megcsörren a tartalma, néhány csengő érme lehet, egészen pontosan ha Dyntina Danbur belekukkant akkor 50 csengő érme lapul a szütyőben.
Bizonyára ez lehetett a zsoldja a fejvadásztól, 50 csengő aranyérme, ennyit ért a fickó. *
// Mortar //
* Mortar elleni kis dulakodás végül csak sikerrel jár. Időt nyer magának a fickó, hogy futásnak eredjen, bolond lesz maradni ha két társa már a földön pihen, főként a megbízó is... a tisztesség nem az effajta figurák erénye. Mortarnak most van ideje célozni és a dobása tökéletesen süvít a férfi vállának irányába. Az egyetlen dolog ami a boxos szerencséjét adja a sikátor széle. Ugyanis ott fordul be rögvest a fickó így a falba áll bele tökéletes pontossággal a tőr. Ha nem lett volna akkor bizony a barátunk csúnyán megjárja és Mortar is kiélhette volna vágyait. De talán jobb így, valami azt súgja nem lett volna bölcs dolog tovább duhajkodni az illetővel s valóban jól érzi a csapat egyetlen férfi tagja, hogy lassan ideje volna olajra lépni, főként hogy a lányok a nagy kutatás meg szentségelés közben annyira nem figyelnek fel egy fontos dologra: Az utca zaja kezd csendesedni... *
// Nadae //
* Végső vágása halálosnak bizonyult és még kiélvezi a helyzetet, időpocsékolás ugyan de így cselekszik. Mikor a férfit közelebbről szemügyre veszi meglátja az inge alatt feszülő bőrvértet. Ez volt az amiben megakadt az a bizonyos első csapás. A fickónál más hasznos dolgot nem talál... *
// Mindenki //
* A kutatás folytatódik s végül elérnek a hölgyek oda ahova eleve akartak. A kopasz fickó holtestéhez. Pontosabban megtudni mit is rejtegetett.
Dyntina hamar ki is szúrja azt a bizonyos szövetbe csavart dolgot. Ahogy fel emeli azért megéri, van súlya annak a valaminek és szilárd anyagú...
Ha kibugyolálja akkor a következő kép tárul elé:
Arcán aranyszín visszaverődés tükröződik. Egy nagyjából két ököl méretű arany majmot talál benne Dyntina Danbur. Legjobb tudásuk szerint is egy ekkora arany szobor megér legalább 1500 aranyat. Hát ezt akart eladni a fickó a kereskedőnél...
Közben Nadae sem tétlen s kezei serényen kutatnak a fickó ruhájában. Hirtelen a keze valami oda nem illő anyagba botlik az ing belső zsebében. Egy pergament lapot húz elő onnan.
Ha kihajtja akkor egy fekete szénnel rajzolt térképet talál:
" A tengert ábrázolja, háttérben a hold emelkedik s a nap merül alá. Látható még egy barlang amelynek szája pont a tengerbe torkollik. A barlangon túl pedig egy hajó ábrája vehető ki ami ragyogni látszik. "
Mortar arcán ülő gondolat bizony meglehet megfontolandó volna a hölgyek számára, valóban ideje volna odébb állni... *
// A kalandért Dyntina Danbur 100 "Tapasztalatot" kap //
// A kalandért Mortar Gríjachor 150 "Tapasztalatot" kap //
// A kalandért Nadae Eilwen 100 "Tapasztalatot" kap //
// Gratulálok, ügyesek voltatok, jól logikáztatok! //
// Dyntina //
* A vöröske kellően felbőszült így kiéli magát a termetes uraságon, s egy nem éppen nőies köpet is megindul kifejezve érzéseit. Nem nőies de azért sokat mondó. Majd a kicsiny szütyő irányába nyúl, ahogy eloldja a kötelet megcsörren a tartalma, néhány csengő érme lehet, egészen pontosan ha Dyntina Danbur belekukkant akkor 50 csengő érme lapul a szütyőben.
Bizonyára ez lehetett a zsoldja a fejvadásztól, 50 csengő aranyérme, ennyit ért a fickó. *
// Mortar //
* Mortar elleni kis dulakodás végül csak sikerrel jár. Időt nyer magának a fickó, hogy futásnak eredjen, bolond lesz maradni ha két társa már a földön pihen, főként a megbízó is... a tisztesség nem az effajta figurák erénye. Mortarnak most van ideje célozni és a dobása tökéletesen süvít a férfi vállának irányába. Az egyetlen dolog ami a boxos szerencséjét adja a sikátor széle. Ugyanis ott fordul be rögvest a fickó így a falba áll bele tökéletes pontossággal a tőr. Ha nem lett volna akkor bizony a barátunk csúnyán megjárja és Mortar is kiélhette volna vágyait. De talán jobb így, valami azt súgja nem lett volna bölcs dolog tovább duhajkodni az illetővel s valóban jól érzi a csapat egyetlen férfi tagja, hogy lassan ideje volna olajra lépni, főként hogy a lányok a nagy kutatás meg szentségelés közben annyira nem figyelnek fel egy fontos dologra: Az utca zaja kezd csendesedni... *
// Nadae //
* Végső vágása halálosnak bizonyult és még kiélvezi a helyzetet, időpocsékolás ugyan de így cselekszik. Mikor a férfit közelebbről szemügyre veszi meglátja az inge alatt feszülő bőrvértet. Ez volt az amiben megakadt az a bizonyos első csapás. A fickónál más hasznos dolgot nem talál... *
// Mindenki //
* A kutatás folytatódik s végül elérnek a hölgyek oda ahova eleve akartak. A kopasz fickó holtestéhez. Pontosabban megtudni mit is rejtegetett.
Dyntina hamar ki is szúrja azt a bizonyos szövetbe csavart dolgot. Ahogy fel emeli azért megéri, van súlya annak a valaminek és szilárd anyagú...
Ha kibugyolálja akkor a következő kép tárul elé:
Arcán aranyszín visszaverődés tükröződik. Egy nagyjából két ököl méretű arany majmot talál benne Dyntina Danbur. Legjobb tudásuk szerint is egy ekkora arany szobor megér legalább 1500 aranyat. Hát ezt akart eladni a fickó a kereskedőnél...
Közben Nadae sem tétlen s kezei serényen kutatnak a fickó ruhájában. Hirtelen a keze valami oda nem illő anyagba botlik az ing belső zsebében. Egy pergament lapot húz elő onnan.
Ha kihajtja akkor egy fekete szénnel rajzolt térképet talál:
" A tengert ábrázolja, háttérben a hold emelkedik s a nap merül alá. Látható még egy barlang amelynek szája pont a tengerbe torkollik. A barlangon túl pedig egy hajó ábrája vehető ki ami ragyogni látszik. "
Mortar arcán ülő gondolat bizony meglehet megfontolandó volna a hölgyek számára, valóban ideje volna odébb állni... *
// A kalandért Dyntina Danbur 100 "Tapasztalatot" kap //
// A kalandért Mortar Gríjachor 150 "Tapasztalatot" kap //
// A kalandért Nadae Eilwen 100 "Tapasztalatot" kap //
// Gratulálok, ügyesek voltatok, jól logikáztatok! //
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-25 21:15:42
Üzenet elküldve: 2014-11-25 21:15:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Taug, Nia//
*Nem mondhatni, hogy Nia rossz gyerek. Pontosan tudja a dolgát, és ahelyett, hogy hosszú időn keresztül keserítené meg a kapálózásával Taran életét, nyugton marad. Taug okfejtésére a tűzmágus nem reagál, mert bár ő is látott már efféle karperecet Wegtorenben, sosem merült fel benne a kérdés, hogy miért viselik.*
-Ha tényleg ártatlan vagy, még meg is védlek!
*Nyugtázza, hogy a lányt egy kicsit megnyugtassa. Ha egy kicsit gondolkozik, azért rájöhet, hogy Taran mozdulatai -az, ahogyan megemelte és lehozta őt a vállán- egyáltalán nem bántó szándékúak. Szigorúnak szigorú a férfi, de mindezek mellett a gyengédség uralta a mozdulatait.*
-Miféle gazdád van neked, hogy aranyból ad a rabjának karkötőt és nyakláncot, de hagyja, hogy szakadt ruhában és kócosan szaladgáljon az emberek között!?
*Kevés dühvel telik meg a tekintete, mert nem lenne-e logikus, ha az aranyperec helyett a szabadságát adná neki vissza a férfi, vagy a nő? Meg aztán, ha már gazdag, akkor járassa rendes ruhában a szolgáját! Arról ismerszik meg a gazdagság ugyanis, ami a fejben van. Pénzt szerezni mindenki tud. Maximum lop, csal, vagy gyilkol érte, de a tudással ez a fajta vagyon nem mérhető össze. Ezt egy olyan ember biztosan tudja, aki a mágiának szentelte az életét.*
-Mióta vagy egyedül, kölyök?
*Talán csak elment a gazdája, hogy néhány dolgot vásárolni tudjon az alkonyban a kikötői csempészektől. A gyerekek hajlamosak sokkal intenzívebben megélni az érzéseket, és képesek félreértelmezni bizonyos történéseket.*
*Nem mondhatni, hogy Nia rossz gyerek. Pontosan tudja a dolgát, és ahelyett, hogy hosszú időn keresztül keserítené meg a kapálózásával Taran életét, nyugton marad. Taug okfejtésére a tűzmágus nem reagál, mert bár ő is látott már efféle karperecet Wegtorenben, sosem merült fel benne a kérdés, hogy miért viselik.*
-Ha tényleg ártatlan vagy, még meg is védlek!
*Nyugtázza, hogy a lányt egy kicsit megnyugtassa. Ha egy kicsit gondolkozik, azért rájöhet, hogy Taran mozdulatai -az, ahogyan megemelte és lehozta őt a vállán- egyáltalán nem bántó szándékúak. Szigorúnak szigorú a férfi, de mindezek mellett a gyengédség uralta a mozdulatait.*
-Miféle gazdád van neked, hogy aranyból ad a rabjának karkötőt és nyakláncot, de hagyja, hogy szakadt ruhában és kócosan szaladgáljon az emberek között!?
*Kevés dühvel telik meg a tekintete, mert nem lenne-e logikus, ha az aranyperec helyett a szabadságát adná neki vissza a férfi, vagy a nő? Meg aztán, ha már gazdag, akkor járassa rendes ruhában a szolgáját! Arról ismerszik meg a gazdagság ugyanis, ami a fejben van. Pénzt szerezni mindenki tud. Maximum lop, csal, vagy gyilkol érte, de a tudással ez a fajta vagyon nem mérhető össze. Ezt egy olyan ember biztosan tudja, aki a mágiának szentelte az életét.*
-Mióta vagy egyedül, kölyök?
*Talán csak elment a gazdája, hogy néhány dolgot vásárolni tudjon az alkonyban a kikötői csempészektől. A gyerekek hajlamosak sokkal intenzívebben megélni az érzéseket, és képesek félreértelmezni bizonyos történéseket.*
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-25 19:36:13
Üzenet elküldve: 2014-11-25 19:36:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alefyk Mortamiel//
*Aellyrin épp a kikötőt szemléli, és már épp elindulna a fogadó felé, amikor egyszer csak egy férfi kedves, mézesmázos hangon megszólítja. Körülnéz, de nem lát semmit. Újra körülnéz, ezúttal kicsit lejjebb, és észreveszi a mögötte álló tündért, aki első ránézésre is érdekes. Egyrészt elég magas fajához képest, alig alacsonyabb mint a fél-elf, másrészt nincs szárnya. Aellyrin már épp kedvesen elküldené valahová, hogy máshol lábatlankodjon, amikor eljutnak az agyához a férfi szavai, illetve észreveszi, hogy a férfi leplezetlenül bámulja a khm... khm... frontoldali idomait.*
~Fantasztikus. Semmire sincs jobban szükségem, mint egy tündérre, aki láthatólag belém van esve.~
*Már épp végigsimítja a szablyája markolatát, amikor eszébe jut, hogy nem lenne túl jó artheniori látogatását azzal kezdeni, hogy felaprít egy ártatlan tündért.*
~Meghívom a fogadóba, jól leitatom, vagy leütöm hogy elájuljon, aztán szépen kisunnyogok. Nem lesz semmi baja, sőt még lesz egy jó napja is.~
*Majd végignéz magán, és eszébe jut hogy elég lenge öltözetben van.*
~Talán kicsit jobban fel kéne öltöznöm és békén hagynának az ilyen szeretettől túlfűtött alakok.~
*Még egyszer vágyakozva végigsimítja a markolatot, aztán keresztbe teszi a kezét és szúrósan ránéz a fekete hajú tündérre.*
- Üdv neked is, és ha az örömlányokat keresed, akkor sajnálattal kell közölnöm de nem itt vannak, és én nem tartozom közéjük. És ha nem lennél vak, akkor látnád hogy épp az előbb sétáltam le arról a hajóról.
*Azzal a hajója felé mutat. Sose volt egy hivatalos, udvarias típus, reméli hogy a tündér ilyen, és akkor talán békén hagyja.*
- Ja, és épp abba kellemes kis fogadóba megyek, úgyhogy a mielőbbi kellemes viszontlátásra.
*Azzal elindul a fogadó felé, hátra se nézve. Ha a tündér követi, akkor megpróbálja végrehajtani tervét, ha nem akkor pedig örül, hogy lerázta.*
A hozzászólás írója (Lánghajú Aellyrin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.25 19:40:02
*Aellyrin épp a kikötőt szemléli, és már épp elindulna a fogadó felé, amikor egyszer csak egy férfi kedves, mézesmázos hangon megszólítja. Körülnéz, de nem lát semmit. Újra körülnéz, ezúttal kicsit lejjebb, és észreveszi a mögötte álló tündért, aki első ránézésre is érdekes. Egyrészt elég magas fajához képest, alig alacsonyabb mint a fél-elf, másrészt nincs szárnya. Aellyrin már épp kedvesen elküldené valahová, hogy máshol lábatlankodjon, amikor eljutnak az agyához a férfi szavai, illetve észreveszi, hogy a férfi leplezetlenül bámulja a khm... khm... frontoldali idomait.*
~Fantasztikus. Semmire sincs jobban szükségem, mint egy tündérre, aki láthatólag belém van esve.~
*Már épp végigsimítja a szablyája markolatát, amikor eszébe jut, hogy nem lenne túl jó artheniori látogatását azzal kezdeni, hogy felaprít egy ártatlan tündért.*
~Meghívom a fogadóba, jól leitatom, vagy leütöm hogy elájuljon, aztán szépen kisunnyogok. Nem lesz semmi baja, sőt még lesz egy jó napja is.~
*Majd végignéz magán, és eszébe jut hogy elég lenge öltözetben van.*
~Talán kicsit jobban fel kéne öltöznöm és békén hagynának az ilyen szeretettől túlfűtött alakok.~
*Még egyszer vágyakozva végigsimítja a markolatot, aztán keresztbe teszi a kezét és szúrósan ránéz a fekete hajú tündérre.*
- Üdv neked is, és ha az örömlányokat keresed, akkor sajnálattal kell közölnöm de nem itt vannak, és én nem tartozom közéjük. És ha nem lennél vak, akkor látnád hogy épp az előbb sétáltam le arról a hajóról.
*Azzal a hajója felé mutat. Sose volt egy hivatalos, udvarias típus, reméli hogy a tündér ilyen, és akkor talán békén hagyja.*
- Ja, és épp abba kellemes kis fogadóba megyek, úgyhogy a mielőbbi kellemes viszontlátásra.
*Azzal elindul a fogadó felé, hátra se nézve. Ha a tündér követi, akkor megpróbálja végrehajtani tervét, ha nem akkor pedig örül, hogy lerázta.*
A hozzászólás írója (Lánghajú Aellyrin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.25 19:40:02
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-25 16:51:07
Üzenet elküldve: 2014-11-25 16:51:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//A munka – avagy tűt a szénakazalban//
*A csuklyást nem sikerült felidegesítenie, még a nevetésével sem, hanem inkább kihasználta azt. Hirtelen hagyja abba az idegeken játszó hangot, s lép félre még épp időben. Egy hajszálnyira kerülte el a vágás, épp becses testrésze előtt. Arcára nem ül ki az ijedtség, de azért szabad kezét a mellkasára helyezi.*
- Mások nem így fejezik ki szükségét iránta.
*Csúfolódik tovább, hiszen tudja, ha nem tudja harcban legyőzni a fickót, akkor bizony húznia kell az időt, amíg elvérzik annyira, hogy legyengüljön. S ezt kihasználva ölje meg. De az események folytatódnak tovább, s sikerül a gáncsolása. Egy apró félmosolyt megenged magának, ahogy a csuklyás után lép, s indul el felé, gyorsan. A hirtelen kitérő támadása is meglepetésére sikerül, s újra végigszántja az oldalát.
Egy óvatos lépést tesz hátra, hogy a test fogságából kiszabaduló vörös nedv ne terítse be teljes egészében a testét. Bár, így sem ússza meg. Karját újra teste mellé engedi, miközben szablyáját fogja. Szemei érzéketlenül szemléli a férfi halálhörgését.*
- Igazándiból megérdemelted. Rohadt kis görény voltál, ígérem, a kóbor kutyák felfalhatnak.
*Mondja még utoljára a fickónak. Mikor az végre kileheli lelkét, megfordulva körbenéz. Úgy tűnik a harc lassan véget ért. Dynti legyőzte maga ellenét, az ébenhajú meg hagyta elszökni a sajtját. Így felé csak egy megemelt szemöldököt küld, jelezve, - anélkül, hogy bármi fogalma is lenne, kivel is harcolt a férfi – hogy ezt mégis hogy történhetett meg.
Nem foglalkozik sokat ezekkel a dolgokkal, kardját lassan visszacsúsztatja hüvelyébe. Felsőjének ujjával letörli arcáról az odafröccsent bíbor cseppeket, majd lehajol elhunyt pajtásához, hogy tüzetesen átvizsgálja mit is tartott magánál.*
- Jah, nagyszerű volt, kis szárazföldi patkányok.
*Motyogja az orra alatt. Elsősorban az érdekli, hogy miben is akadt el a kardja, miközben végigszántotta a félnótást, de örülne annak is, ha ezen kívül is találna bármi mást nála. A fickó egyetlen ruhájának egyetlen gombrészét sem hagyja ki átvizsgálása során, kezei gyorsan mozognak, s külső szemlélőként gyakorlottnak is hathatnak. Ha talál valamit, azt előbb elteszi, hogy később megszemlélhesse, majd felegyenesedve indul el a hordók irányába, miközben int a lánynak.*
- Ne foglalkozz vele, voltam már rosszabb bőrben is. S az hogy nem egy üveg rum, az baj. Nem ártana se a torkomnak, se a sebemnek.
*Mondja kedvtelenül, mintha a legnagyobb problémája a rum hiánya, s nem a kialakult csetepaté következményei, vagy maga a sebe lenne. Vörike hamarabb ér a hordókhoz, így ő csak az egyik fatákolmányon támaszkodik meg, s hajol át rajta. Kíváncsi, hogy a lány mit talál nála, vagy mik azok amik bebugyolálva feküdnek mellette. Ha hagy ki testrészeket, amiket nem vizsgál át, akkor egyik kezével átnyúlva pótolja a hiányt.*
- Mindenesetre furcsa s gyanús hogy ily hamar végeztünk velük, vagy nektek nem?
*Bár érzi, hogy az ébenhajú nem fog felelni neki, épp elég, ha Vörike megteszi számára. A másik már úgy is menne. Mily tartalmas egy nap már ismét, és még csak alig múlt el dél. Vajon az férfiállat számított rá, hogy ilyen eseménydús napja lesz?*
*A csuklyást nem sikerült felidegesítenie, még a nevetésével sem, hanem inkább kihasználta azt. Hirtelen hagyja abba az idegeken játszó hangot, s lép félre még épp időben. Egy hajszálnyira kerülte el a vágás, épp becses testrésze előtt. Arcára nem ül ki az ijedtség, de azért szabad kezét a mellkasára helyezi.*
- Mások nem így fejezik ki szükségét iránta.
*Csúfolódik tovább, hiszen tudja, ha nem tudja harcban legyőzni a fickót, akkor bizony húznia kell az időt, amíg elvérzik annyira, hogy legyengüljön. S ezt kihasználva ölje meg. De az események folytatódnak tovább, s sikerül a gáncsolása. Egy apró félmosolyt megenged magának, ahogy a csuklyás után lép, s indul el felé, gyorsan. A hirtelen kitérő támadása is meglepetésére sikerül, s újra végigszántja az oldalát.
Egy óvatos lépést tesz hátra, hogy a test fogságából kiszabaduló vörös nedv ne terítse be teljes egészében a testét. Bár, így sem ússza meg. Karját újra teste mellé engedi, miközben szablyáját fogja. Szemei érzéketlenül szemléli a férfi halálhörgését.*
- Igazándiból megérdemelted. Rohadt kis görény voltál, ígérem, a kóbor kutyák felfalhatnak.
*Mondja még utoljára a fickónak. Mikor az végre kileheli lelkét, megfordulva körbenéz. Úgy tűnik a harc lassan véget ért. Dynti legyőzte maga ellenét, az ébenhajú meg hagyta elszökni a sajtját. Így felé csak egy megemelt szemöldököt küld, jelezve, - anélkül, hogy bármi fogalma is lenne, kivel is harcolt a férfi – hogy ezt mégis hogy történhetett meg.
Nem foglalkozik sokat ezekkel a dolgokkal, kardját lassan visszacsúsztatja hüvelyébe. Felsőjének ujjával letörli arcáról az odafröccsent bíbor cseppeket, majd lehajol elhunyt pajtásához, hogy tüzetesen átvizsgálja mit is tartott magánál.*
- Jah, nagyszerű volt, kis szárazföldi patkányok.
*Motyogja az orra alatt. Elsősorban az érdekli, hogy miben is akadt el a kardja, miközben végigszántotta a félnótást, de örülne annak is, ha ezen kívül is találna bármi mást nála. A fickó egyetlen ruhájának egyetlen gombrészét sem hagyja ki átvizsgálása során, kezei gyorsan mozognak, s külső szemlélőként gyakorlottnak is hathatnak. Ha talál valamit, azt előbb elteszi, hogy később megszemlélhesse, majd felegyenesedve indul el a hordók irányába, miközben int a lánynak.*
- Ne foglalkozz vele, voltam már rosszabb bőrben is. S az hogy nem egy üveg rum, az baj. Nem ártana se a torkomnak, se a sebemnek.
*Mondja kedvtelenül, mintha a legnagyobb problémája a rum hiánya, s nem a kialakult csetepaté következményei, vagy maga a sebe lenne. Vörike hamarabb ér a hordókhoz, így ő csak az egyik fatákolmányon támaszkodik meg, s hajol át rajta. Kíváncsi, hogy a lány mit talál nála, vagy mik azok amik bebugyolálva feküdnek mellette. Ha hagy ki testrészeket, amiket nem vizsgál át, akkor egyik kezével átnyúlva pótolja a hiányt.*
- Mindenesetre furcsa s gyanús hogy ily hamar végeztünk velük, vagy nektek nem?
*Bár érzi, hogy az ébenhajú nem fog felelni neki, épp elég, ha Vörike megteszi számára. A másik már úgy is menne. Mily tartalmas egy nap már ismét, és még csak alig múlt el dél. Vajon az férfiállat számított rá, hogy ilyen eseménydús napja lesz?*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-25 16:16:45
Üzenet elküldve: 2014-11-25 16:16:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lánghajú Aellyrin//
*Egy átlagos méretű hajó fut be a kikötőbe. Alefyk szemét nem is ez ragadja meg, hanem a hajóról leszálló, vörös nő. Arca alapján elég fiatalnak ítéli, de ő aztán tudja hogy a látszat csal. Itt van élő példának ő maga... Bár a jövevény kora nem érdekli, annál inkább tekint az arcáról lejjebb, a hastól kissé feljebb. Az ott lévő "szervek" mondják meg neki egy-egy nő értékét. Miután végigtekintett rajta, már nem is gondolt arra az elf leányzóra, akivel a hajón szórakozott. Hisz kár a múlton töprengeni, mikor is itt van előtte egy annál is elbűvölőbb teremtés. Bátorságot vesz, és reméli, hogy utol tudja érni. Követi annak pillantását, és látja, hogy a fogadót szemelte ki magának... Már fél, hogy csak ott tudja majd utolérni, de szerencséjére a másik úgy dönt nézelődik egy kicsit, így sikerül megszólítania.*
-Üdvözlöm hölgyem! Mi járatban van errefelé, ahol még sosem járt ilyen elbűvölő teremtés?
*És várja mit reagál az... Ha a másik ahhoz lett volna szokva, hogy gazdag piócák virágot vigyenek neki, és évekig tartó udvarlás után hozzá merjenek érni, most kapna a egy nagy pofont. De mint látszik, hozzászokott már a mostohább körülményekhez, így nem kell féltenie arca épségét...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.11.25 22:25:25, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*Egy átlagos méretű hajó fut be a kikötőbe. Alefyk szemét nem is ez ragadja meg, hanem a hajóról leszálló, vörös nő. Arca alapján elég fiatalnak ítéli, de ő aztán tudja hogy a látszat csal. Itt van élő példának ő maga... Bár a jövevény kora nem érdekli, annál inkább tekint az arcáról lejjebb, a hastól kissé feljebb. Az ott lévő "szervek" mondják meg neki egy-egy nő értékét. Miután végigtekintett rajta, már nem is gondolt arra az elf leányzóra, akivel a hajón szórakozott. Hisz kár a múlton töprengeni, mikor is itt van előtte egy annál is elbűvölőbb teremtés. Bátorságot vesz, és reméli, hogy utol tudja érni. Követi annak pillantását, és látja, hogy a fogadót szemelte ki magának... Már fél, hogy csak ott tudja majd utolérni, de szerencséjére a másik úgy dönt nézelődik egy kicsit, így sikerül megszólítania.*
-Üdvözlöm hölgyem! Mi járatban van errefelé, ahol még sosem járt ilyen elbűvölő teremtés?
*És várja mit reagál az... Ha a másik ahhoz lett volna szokva, hogy gazdag piócák virágot vigyenek neki, és évekig tartó udvarlás után hozzá merjenek érni, most kapna a egy nagy pofont. De mint látszik, hozzászokott már a mostohább körülményekhez, így nem kell féltenie arca épségét...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.11.25 22:25:25, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-25 09:45:28
Üzenet elküldve: 2014-11-25 09:45:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Omon//
*Ahogy az elf mosolyog, és megcsörgeti szütyőjét, melyben aranyát tartja, Rhaden pozitív visszajelzésnek veszi, egy jó ivászat ötletére. Nem sokkal később, Omon elkezd, egy jóféle tempót diktálni, Rhaden nem nyafog, és lépést tart Omon-nal.*
-Milyen messze vagyunk még? Nem igazán ismerem a környéket, csak tudok róla, hogy errefelé lesz a Rumos rókalyuk. Pontosan, nem tudom hol.
*Kissé feltámad a szél, ahogy becsap a nyugodtan hömpölygő hajók közé. Az árbocok tetejére erősített zászlók, és címerek egyszerre kezdenek el vadul lobogni, ahogy a szél könyörtelenül tépi az anyagot. Ennél a pontnál, Rhaden megpróbál, minél jobban köpenyébe burkolózni, hogy ezzel is védje, magát a heves légáramlatoktól.*
*Ahogy az elf mosolyog, és megcsörgeti szütyőjét, melyben aranyát tartja, Rhaden pozitív visszajelzésnek veszi, egy jó ivászat ötletére. Nem sokkal később, Omon elkezd, egy jóféle tempót diktálni, Rhaden nem nyafog, és lépést tart Omon-nal.*
-Milyen messze vagyunk még? Nem igazán ismerem a környéket, csak tudok róla, hogy errefelé lesz a Rumos rókalyuk. Pontosan, nem tudom hol.
*Kissé feltámad a szél, ahogy becsap a nyugodtan hömpölygő hajók közé. Az árbocok tetejére erősített zászlók, és címerek egyszerre kezdenek el vadul lobogni, ahogy a szél könyörtelenül tépi az anyagot. Ennél a pontnál, Rhaden megpróbál, minél jobban köpenyébe burkolózni, hogy ezzel is védje, magát a heves légáramlatoktól.*
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-24 23:22:12
Üzenet elküldve: 2014-11-24 23:22:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Taug, Taran//
*Naná, hogy meg van rémülve, nem csinált semmit, erre ezek ketten azt hiszik, kémkedett utánuk, vagy lopni akart, vagy másban sántikált, és nem eresztik. Mégis, ki a fene nem lenne halálra rémülve ezek után? Főleg, hogy Volaryon annak idején arra tanította, sose bízzon meg senkiben.
A dolgok pedig csak rosszabbra fordulnak, mert az egyik férfi a vállára kapja, és akárhogy kapálózik, nem jut ki a szorításból, már viszik is. Odakint pedig... mindennek vége. Rájött a karpereceire. Tényleg összekapcsolhatók, mindkettőn ott fityeg a kis, kulcstartóra emlékeztető karika, azokkal lehet összekapcsolni őket. Nia szegény, most adja fel. A kiképzése működésbe lép és abbahagyja a kapálózást, amit reményvesztett szipogás vált fel. Nem hazudhat.*
- A gazdámtól kaptam őket, a nyakékemet is. Azt mondta, ezzel jelzi, hogy hozzá tartozom, és ezt fogja használni, ha rossz leszek. Azt mondta, sosem fogja hagyni, hogy elválasszanak tőle. Erre elment! Itt hagyott egyedül! Még csak el se búcsúzott!
*Szomorú, és most ezt kimutatja. Nem a félelem miatt sír. Érezni a viselkedésén, hangján, hogy kötődött a mélységihez. Elárulva érzi magát azáltal, hogy magára hagyta. Nyilván a gazdája is gondját viselte, hiszen a ruháiról is látni, hogy fénykorukban szép darabok voltak, és nem akármelyik rabszolgatartó gondoskodna aranyozott bilincsekről sem.*
*Naná, hogy meg van rémülve, nem csinált semmit, erre ezek ketten azt hiszik, kémkedett utánuk, vagy lopni akart, vagy másban sántikált, és nem eresztik. Mégis, ki a fene nem lenne halálra rémülve ezek után? Főleg, hogy Volaryon annak idején arra tanította, sose bízzon meg senkiben.
A dolgok pedig csak rosszabbra fordulnak, mert az egyik férfi a vállára kapja, és akárhogy kapálózik, nem jut ki a szorításból, már viszik is. Odakint pedig... mindennek vége. Rájött a karpereceire. Tényleg összekapcsolhatók, mindkettőn ott fityeg a kis, kulcstartóra emlékeztető karika, azokkal lehet összekapcsolni őket. Nia szegény, most adja fel. A kiképzése működésbe lép és abbahagyja a kapálózást, amit reményvesztett szipogás vált fel. Nem hazudhat.*
- A gazdámtól kaptam őket, a nyakékemet is. Azt mondta, ezzel jelzi, hogy hozzá tartozom, és ezt fogja használni, ha rossz leszek. Azt mondta, sosem fogja hagyni, hogy elválasszanak tőle. Erre elment! Itt hagyott egyedül! Még csak el se búcsúzott!
*Szomorú, és most ezt kimutatja. Nem a félelem miatt sír. Érezni a viselkedésén, hangján, hogy kötődött a mélységihez. Elárulva érzi magát azáltal, hogy magára hagyta. Nyilván a gazdája is gondját viselte, hiszen a ruháiról is látni, hogy fénykorukban szép darabok voltak, és nem akármelyik rabszolgatartó gondoskodna aranyozott bilincsekről sem.*
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-24 22:29:17
Üzenet elküldve: 2014-11-24 22:29:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Taran, Nia//
*Szegény ártatlan lélek hogy meg van rémülve... Pedig senki nem akarja bántani, Taug legalábbis biztosan nem. Egyrészről elf, másrészről gyermek. Nem mintha éppen ez a kettő dolog meghatná, ugyanúgy megöl, megerőszakol, felboncol, vagy épp élve eltemet egy gyereket is, ha úgy hozza a helyzet, éppen más szemszögből érdekes a dolog. A kölyök elf, és jó eséllyel a világszemlélete még kialakulóban van. Így pedig hosszú évek állnak rendelkezésére Taugnak, hogy betörje, ha kell, és saját igényei szerint formálja. Mert lehet Will akármilyen hűséges szolga (még ha az ostobaságából bekövetkezett legutóbbi ellentmondástól Taug eltekint is), akkor is rövid az élete, talán túl rövid ahhoz, hogy egy elf inasa és tanítványa legyen. Aztán majd elválik, jó eséllyel mindkettejüknek van még ideje, majd versenghetnek még egy kicsit. Jó eséllyel ez is lesz a felállás.*
- Bántani? Ugyan, senki nem akar bántani *jegyzi meg, mintha a lehető legnyilvánvalóbb lenne, főleg a csőcselék miatt, ami körülveszi őket. Nem is igazán arról van szó, hogy ezek közül a senkiháziak közül bárki csak a kisujját is mozdította volna a gyermekért, de nem szeretné, hogy ilyen korán megjegyezzék az arcát. Legyen csak egy a sok közül, elvégre még elterjedni a nép száján, mint Gyermekevő Taug.*
- Irány haza *jegyzi meg, és elindul, amint Taran is felkapta a gyereket, és készen áll a menetelésre. Ha pedig kiérnek, és egy kicsit nyugodtabb helyen lesznek (már úgy értve, hogy nem a figyelem középpontjában, és kellően nagy zaj lesz, amire a kikötő a legjobb), akkor megjegyzi Tarannak, de persze úgy, hogy a lány is hallja:*
- Azok a karperecek nem játékok *biccent fejével az "ékszerek" felé* Nem tudom, de nekem olyan összekapcsolhatónak tűnik, amilyet a rabszolga-kereskedők használnak *még csak néhányszor látott ilyet, és azt is csak Wegtorenben, de mindig valami ilyesmi volt, néha kis lánccal, máskor vaskapoccsal, egy esetben még különleges üreges, és fűthető fémből készültet is látott, hogy ha esetleg gond volt a rabszolgával, kicsit megégették a csuklóját, csak a miheztartás végett. Persze ebből még nem kéne messzemenő következtetéseket levonni, de minek is találgatni, ha itt a lány, hogy megmondja?*
- Mondd csak, kölyök, mi a karperecek története? És ne javaslom, hogy hazudj *teszi hozzá egy enyhén őrült vigyorral, hiszen az kéne még csak, hogy ha tényleg rabszolga, akkor eltitkolja. Pont azért hozta el, mivel ha rabszolgák sorából való, akkor lehet még belőle hasznot húzni minden egyes formában.*
*Szegény ártatlan lélek hogy meg van rémülve... Pedig senki nem akarja bántani, Taug legalábbis biztosan nem. Egyrészről elf, másrészről gyermek. Nem mintha éppen ez a kettő dolog meghatná, ugyanúgy megöl, megerőszakol, felboncol, vagy épp élve eltemet egy gyereket is, ha úgy hozza a helyzet, éppen más szemszögből érdekes a dolog. A kölyök elf, és jó eséllyel a világszemlélete még kialakulóban van. Így pedig hosszú évek állnak rendelkezésére Taugnak, hogy betörje, ha kell, és saját igényei szerint formálja. Mert lehet Will akármilyen hűséges szolga (még ha az ostobaságából bekövetkezett legutóbbi ellentmondástól Taug eltekint is), akkor is rövid az élete, talán túl rövid ahhoz, hogy egy elf inasa és tanítványa legyen. Aztán majd elválik, jó eséllyel mindkettejüknek van még ideje, majd versenghetnek még egy kicsit. Jó eséllyel ez is lesz a felállás.*
- Bántani? Ugyan, senki nem akar bántani *jegyzi meg, mintha a lehető legnyilvánvalóbb lenne, főleg a csőcselék miatt, ami körülveszi őket. Nem is igazán arról van szó, hogy ezek közül a senkiháziak közül bárki csak a kisujját is mozdította volna a gyermekért, de nem szeretné, hogy ilyen korán megjegyezzék az arcát. Legyen csak egy a sok közül, elvégre még elterjedni a nép száján, mint Gyermekevő Taug.*
- Irány haza *jegyzi meg, és elindul, amint Taran is felkapta a gyereket, és készen áll a menetelésre. Ha pedig kiérnek, és egy kicsit nyugodtabb helyen lesznek (már úgy értve, hogy nem a figyelem középpontjában, és kellően nagy zaj lesz, amire a kikötő a legjobb), akkor megjegyzi Tarannak, de persze úgy, hogy a lány is hallja:*
- Azok a karperecek nem játékok *biccent fejével az "ékszerek" felé* Nem tudom, de nekem olyan összekapcsolhatónak tűnik, amilyet a rabszolga-kereskedők használnak *még csak néhányszor látott ilyet, és azt is csak Wegtorenben, de mindig valami ilyesmi volt, néha kis lánccal, máskor vaskapoccsal, egy esetben még különleges üreges, és fűthető fémből készültet is látott, hogy ha esetleg gond volt a rabszolgával, kicsit megégették a csuklóját, csak a miheztartás végett. Persze ebből még nem kéne messzemenő következtetéseket levonni, de minek is találgatni, ha itt a lány, hogy megmondja?*
- Mondd csak, kölyök, mi a karperecek története? És ne javaslom, hogy hazudj *teszi hozzá egy enyhén őrült vigyorral, hiszen az kéne még csak, hogy ha tényleg rabszolga, akkor eltitkolja. Pont azért hozta el, mivel ha rabszolgák sorából való, akkor lehet még belőle hasznot húzni minden egyes formában.*
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-24 17:45:41
Üzenet elküldve: 2014-11-24 17:45:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A itt éjjel-nappal nagy a zsúfoltság. így ez most sem más. Hatalmas dobozok egymásra pakolva várják, hogy végre valaki elszállítsa onnan őket. Egy-egy részeg matróz és még több szakadt alak teszi igazi kikötőhangulatúvá a helyet. Mara éppen, hogy csak át akar rajta vergődni, hogy az erdei ösvényhez jusson. Már megszokta az ital szagát, de amit azok a matrózok árasztanak éjjel nappal igen megviseli a légzőrendszerét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.11.24 18:52:11, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.11.24 18:52:11, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-24 17:45:18
Üzenet elküldve: 2014-11-24 17:45:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Mortar nagyon nem örül ennek a mostani helyzetnek, hiszen nincs ahhoz hozzászokva, hogy emberi lényt kell leölnie. Igen, leölnie, hiszen ha egy ilyen balhéba keveredett, amihez nincs hozzászokva, nem fogja hagyni, hogy büntetlenül fusson el a férgese. Ha már egyszer valaki így lépett fel ellene, az többször sehogy sem fog... Ekkor gondol csak vissza honvággyal a mocsárra, amit mindenki messze elkerült, s ahol kívülről fújta, melyik állatnak mi a gyengéje, mit kell megvágnia, hol kell ütnie, hogy kell lesből támadnia... Ám itt egy ilyen boxeres idiótával sodorta össze a szél, ami valójában ha úgy vesszük, rosszabb egy állatnál, a baj már csak az, hogy sajnos ügyesebb is nála.
S láss csodát, úgy tűnik, hogy a taktikája sikeresnek bizonyul, hiszen több vágás remekül sikerül, látja is a fickón, hogy kezd gyengülni. Az ébenhajú sincs a helyzet magaslatán, hiszen feje néha elkezd zsongani a nemrégi ütésektől, így kénytelen sokkal erősebben koncentrálni arra, hogy ne lankadjon a figyelme, hiába szédül meg olykor. Tudja jól, hogy egy figyelmetlen másodperc végzetes is lehet számára... Nem csak számára, hanem Dynti számára is... Úgyhogy egy utolsó erőteljes és gyors vágást megpróbál ejteni, ami a vállhoz érve csúnya sérülést okoz az ellenfélen.*
- Háhh!
*Csattan fel gúnyosan, s mikor nekiront a másik, próbál kicsit ellent tartani neki, de végül elengedi. Persze nem azért, hogy meglépjen, hanem hogy ez idő alatt gyorsan előkapja az egyik dobótőrt, s utána hajítsa. Ha kell, még lép felé párat, vagy szökell egy-kettőt, hogy pontosabban célozhasson. Na nem, ő nem fogja csak így futni hagyni... Remélhetőleg betalál valahova a tőr, ami lelassítja majd, hogy aztán utána eredhessen, és mondjuk... kitépegesse a beleit. Ha kell, a tőrét is utána hajítja, ám ha semmi nem talál be, akkor nem erőlteti magát, nincs kedve még rohangálni is, szóval ha nem talál be a dobótőr, akkor érte siet, visszarakja zsebébe, s egy középső ujj felmutatással engedi útjára végleg. Bár nagyon reméli, hogy azért még befejezheti, amit elkezdett...
Ugyanakkor arcán mégsincs az öröm, hogy harcolhatott... Nem, visszatér rá a komor ábrázat, miközben kissé megdöntött fejjel sétál vissza a többiekhez. Dynti szavaira nem szól semmit, inkább próbálja kicsit megigazítani sajgó állkapcsát, melynek fájdalma szüli tovább az olykor feltörő szédülést is. Örülne, ha elmúlna, de jelenleg ez sem különösebben érdekli, csak az, hogy végre lelépjenek erről az istenverte helyről, s hogy egy ideig ne kelljen ennyi ember közt járnia.
Mortart ellenben a többiekkel nem igazán érdekli, hogy mit rejtenek a ruhák, vagy az elejtett tárgyak, inkább amíg a többiek ezzel foglalkoznak, megigazítja ruháját, letörli csonttőrét, összeszedi az összes elhajigált dobótőrt, miközben párszor szúrós pillantást ereszt meg a vöröske felé. Az mondjuk biztos, hogy ebből nem lesz rendszer, inkább vállal valami más munkát a társaságnak, de hogy nem fog senki után loholni, az is biztos... Ugyanakkor valamilyen szinten örül, hogy itt volt, hiszen így talán "megmenthette" Dyntit egy csúnyább sérüléstől, vagy akár pont, hogy a haláltól.
Mindenesetre ábrázata amolyan "húzzunk már innen" formát ölt, miközben karba tett kezekkel, kellemetlen unott ábrázattal vizslatja a többieket. Most már igazán kijár neki, hogy letegye a fejét a barlangban, vagy valami hasonló helyen! Úgyhogy igyekszik türelmes lenni, bár nem tudja, hogy mikor fog arra a pontra érni, hogy egyszerűen hátat fordít, s megindul kifelé a kikötőből, a sziklás partvidék felé. Dyntinek aztán fel kell venni a cipőt, hogy kiengesztelje a férfit!*
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Mortar nagyon nem örül ennek a mostani helyzetnek, hiszen nincs ahhoz hozzászokva, hogy emberi lényt kell leölnie. Igen, leölnie, hiszen ha egy ilyen balhéba keveredett, amihez nincs hozzászokva, nem fogja hagyni, hogy büntetlenül fusson el a férgese. Ha már egyszer valaki így lépett fel ellene, az többször sehogy sem fog... Ekkor gondol csak vissza honvággyal a mocsárra, amit mindenki messze elkerült, s ahol kívülről fújta, melyik állatnak mi a gyengéje, mit kell megvágnia, hol kell ütnie, hogy kell lesből támadnia... Ám itt egy ilyen boxeres idiótával sodorta össze a szél, ami valójában ha úgy vesszük, rosszabb egy állatnál, a baj már csak az, hogy sajnos ügyesebb is nála.
S láss csodát, úgy tűnik, hogy a taktikája sikeresnek bizonyul, hiszen több vágás remekül sikerül, látja is a fickón, hogy kezd gyengülni. Az ébenhajú sincs a helyzet magaslatán, hiszen feje néha elkezd zsongani a nemrégi ütésektől, így kénytelen sokkal erősebben koncentrálni arra, hogy ne lankadjon a figyelme, hiába szédül meg olykor. Tudja jól, hogy egy figyelmetlen másodperc végzetes is lehet számára... Nem csak számára, hanem Dynti számára is... Úgyhogy egy utolsó erőteljes és gyors vágást megpróbál ejteni, ami a vállhoz érve csúnya sérülést okoz az ellenfélen.*
- Háhh!
*Csattan fel gúnyosan, s mikor nekiront a másik, próbál kicsit ellent tartani neki, de végül elengedi. Persze nem azért, hogy meglépjen, hanem hogy ez idő alatt gyorsan előkapja az egyik dobótőrt, s utána hajítsa. Ha kell, még lép felé párat, vagy szökell egy-kettőt, hogy pontosabban célozhasson. Na nem, ő nem fogja csak így futni hagyni... Remélhetőleg betalál valahova a tőr, ami lelassítja majd, hogy aztán utána eredhessen, és mondjuk... kitépegesse a beleit. Ha kell, a tőrét is utána hajítja, ám ha semmi nem talál be, akkor nem erőlteti magát, nincs kedve még rohangálni is, szóval ha nem talál be a dobótőr, akkor érte siet, visszarakja zsebébe, s egy középső ujj felmutatással engedi útjára végleg. Bár nagyon reméli, hogy azért még befejezheti, amit elkezdett...
Ugyanakkor arcán mégsincs az öröm, hogy harcolhatott... Nem, visszatér rá a komor ábrázat, miközben kissé megdöntött fejjel sétál vissza a többiekhez. Dynti szavaira nem szól semmit, inkább próbálja kicsit megigazítani sajgó állkapcsát, melynek fájdalma szüli tovább az olykor feltörő szédülést is. Örülne, ha elmúlna, de jelenleg ez sem különösebben érdekli, csak az, hogy végre lelépjenek erről az istenverte helyről, s hogy egy ideig ne kelljen ennyi ember közt járnia.
Mortart ellenben a többiekkel nem igazán érdekli, hogy mit rejtenek a ruhák, vagy az elejtett tárgyak, inkább amíg a többiek ezzel foglalkoznak, megigazítja ruháját, letörli csonttőrét, összeszedi az összes elhajigált dobótőrt, miközben párszor szúrós pillantást ereszt meg a vöröske felé. Az mondjuk biztos, hogy ebből nem lesz rendszer, inkább vállal valami más munkát a társaságnak, de hogy nem fog senki után loholni, az is biztos... Ugyanakkor valamilyen szinten örül, hogy itt volt, hiszen így talán "megmenthette" Dyntit egy csúnyább sérüléstől, vagy akár pont, hogy a haláltól.
Mindenesetre ábrázata amolyan "húzzunk már innen" formát ölt, miközben karba tett kezekkel, kellemetlen unott ábrázattal vizslatja a többieket. Most már igazán kijár neki, hogy letegye a fejét a barlangban, vagy valami hasonló helyen! Úgyhogy igyekszik türelmes lenni, bár nem tudja, hogy mikor fog arra a pontra érni, hogy egyszerűen hátat fordít, s megindul kifelé a kikötőből, a sziklás partvidék felé. Dyntinek aztán fel kell venni a cipőt, hogy kiengesztelje a férfit!*
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-24 14:31:50
Üzenet elküldve: 2014-11-24 14:31:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Számításai jól alakultak. A fickó megindul felé de, ahogy azt már gondolta is, ez a dühből, erővel megindított támadás az, amit mindig a legkönnyebb kiszámítani. Nem tud hirtelen mozdulatokat végezni, csapása csak egyetlen irányba koncentrálódik. Ezért sem mozdul addig, amíg kellő közelségbe nem ér a pasas, majd kipördülve előle véghez viszi a támadását a férfi oldala felé. Szablyája, bár nem mondhatni, hogy mint kés a vajba, de végül mégis csak belemélyed a testbe, kellően mélyre, ám mégsem annyira, hogy ne lehessen gyorsan kihúzni a fickóból. Támadása közben kellemes bizsergés fut át testén, az adrenalin csak úgy tombol benne, önbizalma pedig még sosem látott magasságokba szárnyal. Rég volt, hogy élet-halál harcot vívott volna, de még mindig képes úgy feltüzelni, ahogy maximum egy férfi lenne képes. Mindezek ellenére sem veszi befejezettnek a munkáját, bár súlyos sebet ejtett, amit elkezdett azt végig is kell vinni rendesen. Kirántja a szablyát a tátongó, vérző sebből, s kihasználja a pillanatot, amikor újra lecsaphat. Fájdalmas kiáltása, mint egy kellemes ének úgy csend a fülében, s ez meg is adja a kellő lendületet következő tettéhez. Fürgén hajol félre a gyenge próbálkozás elől, mi ököl formájában száguld el az arca előtt, s még mielőtt a férfi újabb támadást indíthatna ellene, vértől csöpögő szablyáját újra támadásba lendíti, majd egy sokszor begyakorolt, pontos célzással indul meg az éles penge egyenesen a bordák közt a szív felé. Lehet könnyebb célpont lett volna a hasfala, de lassabban vérzett volna el. Most nem húzza ki egyből a kardot, szürkéi a másik íriszeit tanulmányozzák, s mikor annak szeméből kialszik a fény, elengedi fegyverét, hogy mikor a fickó lábait elhagyja az erő és hátrazuhan, kardja is vele együtt suhanjon a föld felé. Látván, hogy az többet már nem kell fel, fél lábával a mellkasára lép, majd kezével kihúzza a lomha testből a pengét.*
- Szuka, mi? *Kanyarodik ívesen a szája, s, hogy véleményét kifejezze, kiadós adag nyállal ajándékozza meg az élettelen testet, ami valljuk be, nem éppen nőies mozzanat tőle. Szinte teljesen kizárta közben a külvilágot, meg sem fordul a fejében, hogy míg ő itt köpködi a fickót, addig esetleg a többieket lemészárolják. Felemeli a véres pengét, kicsapja oldalról, hogy a vörös cseppeket a földre rázza róla, majd vigyorogva fordul meg.* Hát ez jó volt, mi? *Széles, már-már ragyogó mosoly, mintha csak most nyert volna egy kártyajátékot. Vagy szépségversenyt. Győzelemittasságából a többiek állapota hozza vissza. Nadae úgy tűnik idejében végzett a kopasz patkánnyal, ám ekkor szemei Mortar felé vándorolnak. Csak most érzi mennyire megkönnyebbült, hogy két lábon látja, annak ellenére, hogy bizony a mocsárban neki talán nem adódott annyi lehetősége a párbajok gyakorolására, mint neki egy-egy tengeri csata alkalmával. A megkönnyebbülés mellé, azért némi, már-már elfeledett érzés is előtérbe kerül, mégpedig a bűntudat, ami erőteljesen marcangolja mellkasát. Ő rángatta bele a mocsárlakót az egészbe, s most miatta vérzik a szája, amin kicsit elkalandozik, miközben pár lépést tesz is felé, de végül megtorpan. Nem is ő lenne, ha egy ilyen helyzet után, nem azon kapná magát, hogy mennyire tetszik neki a vérző ajkak látványa. Nagyot nyel, majd fejét rázva rángatja el figyelmét a férfiről. ~Ez már kóros~ Visszafordul Nadae felé, akinek mintha vágás lenne az oldalán. Na ettől megint összeszorul a torka, úgy tűnik ő úszta meg a legjobban, maximum egy ideig fájni fog neki a nyelés, de jelenleg ezt sem érzi, annyira fel van dobódva.* Vagyis, izé, na… Jól vagytok? *Helyesbít kicsit, ha úgy látná, csak neki volt ilyen nagy élmény az elmúlt néhány perc, ami valószínű, elnézve a többieket. Meglehet csak ő élvezi ilyen fanatikusan, ha harcolhat és közelebb kerül a halálhoz, de talán pont ezért alakította a sors úgy, hogy becsatlakozzon ezekhez a fura alakokhoz.
Visszafordul a maga mögött fekvő támadója felé, majd lehajol, hogy (bár gondosan a kerülve az általa hagyott köpetet) megvizsgálja, van-e valami, amit ha már itt van, akár el is tulajdoníthat. Végtére is elnyerte csatában, és neki már úgysem kell. Ekkor figyel fel a kis szütyőre. Szemei ismét felcsillannak, majd lassú mozdulattal oldozza le a férfi oldaláról, felegyenesedik, miközben izgatottan harap az ajkára, s visszafordul a többiek felé.* - Úgy látom barátom hagyott nekem némi ajándékot, bár a méretéből kiindulva azt kell mondjam, hogy biztos nem egy üveg rum van benne. *Mondja csalódottan, feltűnően kerülve a többiek, főleg az éjhajú tekintetét.* Mondjuk lényegesebb, hogy van-e valami a kopasznál, különben az őrült biztos lenyakaz minket. *Mondja és meg is indul a hordó mögött fekvő felé, miközben ujjaival már nyitja is a szütyő száját, hátha van benne valami, ami hasznára válna, ha már rum nem is… *
//A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Számításai jól alakultak. A fickó megindul felé de, ahogy azt már gondolta is, ez a dühből, erővel megindított támadás az, amit mindig a legkönnyebb kiszámítani. Nem tud hirtelen mozdulatokat végezni, csapása csak egyetlen irányba koncentrálódik. Ezért sem mozdul addig, amíg kellő közelségbe nem ér a pasas, majd kipördülve előle véghez viszi a támadását a férfi oldala felé. Szablyája, bár nem mondhatni, hogy mint kés a vajba, de végül mégis csak belemélyed a testbe, kellően mélyre, ám mégsem annyira, hogy ne lehessen gyorsan kihúzni a fickóból. Támadása közben kellemes bizsergés fut át testén, az adrenalin csak úgy tombol benne, önbizalma pedig még sosem látott magasságokba szárnyal. Rég volt, hogy élet-halál harcot vívott volna, de még mindig képes úgy feltüzelni, ahogy maximum egy férfi lenne képes. Mindezek ellenére sem veszi befejezettnek a munkáját, bár súlyos sebet ejtett, amit elkezdett azt végig is kell vinni rendesen. Kirántja a szablyát a tátongó, vérző sebből, s kihasználja a pillanatot, amikor újra lecsaphat. Fájdalmas kiáltása, mint egy kellemes ének úgy csend a fülében, s ez meg is adja a kellő lendületet következő tettéhez. Fürgén hajol félre a gyenge próbálkozás elől, mi ököl formájában száguld el az arca előtt, s még mielőtt a férfi újabb támadást indíthatna ellene, vértől csöpögő szablyáját újra támadásba lendíti, majd egy sokszor begyakorolt, pontos célzással indul meg az éles penge egyenesen a bordák közt a szív felé. Lehet könnyebb célpont lett volna a hasfala, de lassabban vérzett volna el. Most nem húzza ki egyből a kardot, szürkéi a másik íriszeit tanulmányozzák, s mikor annak szeméből kialszik a fény, elengedi fegyverét, hogy mikor a fickó lábait elhagyja az erő és hátrazuhan, kardja is vele együtt suhanjon a föld felé. Látván, hogy az többet már nem kell fel, fél lábával a mellkasára lép, majd kezével kihúzza a lomha testből a pengét.*
- Szuka, mi? *Kanyarodik ívesen a szája, s, hogy véleményét kifejezze, kiadós adag nyállal ajándékozza meg az élettelen testet, ami valljuk be, nem éppen nőies mozzanat tőle. Szinte teljesen kizárta közben a külvilágot, meg sem fordul a fejében, hogy míg ő itt köpködi a fickót, addig esetleg a többieket lemészárolják. Felemeli a véres pengét, kicsapja oldalról, hogy a vörös cseppeket a földre rázza róla, majd vigyorogva fordul meg.* Hát ez jó volt, mi? *Széles, már-már ragyogó mosoly, mintha csak most nyert volna egy kártyajátékot. Vagy szépségversenyt. Győzelemittasságából a többiek állapota hozza vissza. Nadae úgy tűnik idejében végzett a kopasz patkánnyal, ám ekkor szemei Mortar felé vándorolnak. Csak most érzi mennyire megkönnyebbült, hogy két lábon látja, annak ellenére, hogy bizony a mocsárban neki talán nem adódott annyi lehetősége a párbajok gyakorolására, mint neki egy-egy tengeri csata alkalmával. A megkönnyebbülés mellé, azért némi, már-már elfeledett érzés is előtérbe kerül, mégpedig a bűntudat, ami erőteljesen marcangolja mellkasát. Ő rángatta bele a mocsárlakót az egészbe, s most miatta vérzik a szája, amin kicsit elkalandozik, miközben pár lépést tesz is felé, de végül megtorpan. Nem is ő lenne, ha egy ilyen helyzet után, nem azon kapná magát, hogy mennyire tetszik neki a vérző ajkak látványa. Nagyot nyel, majd fejét rázva rángatja el figyelmét a férfiről. ~Ez már kóros~ Visszafordul Nadae felé, akinek mintha vágás lenne az oldalán. Na ettől megint összeszorul a torka, úgy tűnik ő úszta meg a legjobban, maximum egy ideig fájni fog neki a nyelés, de jelenleg ezt sem érzi, annyira fel van dobódva.* Vagyis, izé, na… Jól vagytok? *Helyesbít kicsit, ha úgy látná, csak neki volt ilyen nagy élmény az elmúlt néhány perc, ami valószínű, elnézve a többieket. Meglehet csak ő élvezi ilyen fanatikusan, ha harcolhat és közelebb kerül a halálhoz, de talán pont ezért alakította a sors úgy, hogy becsatlakozzon ezekhez a fura alakokhoz.
Visszafordul a maga mögött fekvő támadója felé, majd lehajol, hogy (bár gondosan a kerülve az általa hagyott köpetet) megvizsgálja, van-e valami, amit ha már itt van, akár el is tulajdoníthat. Végtére is elnyerte csatában, és neki már úgysem kell. Ekkor figyel fel a kis szütyőre. Szemei ismét felcsillannak, majd lassú mozdulattal oldozza le a férfi oldaláról, felegyenesedik, miközben izgatottan harap az ajkára, s visszafordul a többiek felé.* - Úgy látom barátom hagyott nekem némi ajándékot, bár a méretéből kiindulva azt kell mondjam, hogy biztos nem egy üveg rum van benne. *Mondja csalódottan, feltűnően kerülve a többiek, főleg az éjhajú tekintetét.* Mondjuk lényegesebb, hogy van-e valami a kopasznál, különben az őrült biztos lenyakaz minket. *Mondja és meg is indul a hordó mögött fekvő felé, miközben ujjaival már nyitja is a szütyő száját, hátha van benne valami, ami hasznára válna, ha már rum nem is… *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275