//Második szál//
*Namos... Élénken él még a fejében az eskü szövege, amelyet nem is olyan régen tett le, és még mindig azon tűnődik, hogy vajon mennyiben fogja akadályozni ez a további ténykedésében. Nem kerülte el persze a figyelmét, hogy név szerint Eralil Namosnak fogadott hűséget, nem pedig a rend mindenkori vezetőjének, vagy ilyenek, így amennyiben ez az alak elhalálozik, úgy nagyjából az eskü is semmissé válik. Nem mintha a vezető halálát kívánná, sőt, egyelőre reménykedik benne, hogy nem is fog meghalni, hiszen az eddigi legjobb lehetősége ez arra, hogy olyan tekercsek birtokába jusson, melyek lehetővé teszik számára entitások megidézését. Persze könnyen lehet, hogy ez a rész csak a mézesmadzag volt, de valahogy egyelőre még óhatatlanul is megbízik Eralilban. Majd ha a későbbiekben mégis semmisnek tekintené az ajánlatát, úgy akkor Lorew együttműködésre való hajlama is lényegesen lecsökken, eskü ide vagy oda.
A következő pillanatban viszont hirtelen megszakad a gondolatmenete, mivel olyasmit lát, amire egyáltalán nem számított. Odabent a házban már látta a kisfiút, ahogy besuhant az asztal alá, de utána egyszerűen eltűnt, éppen ezért Lorew pusztán képzelete játékának tudta be. Viszont most újból megpillantotta, ott sétálgat a folyóparton, közel a vízhez, és egyre közeledik. Nem is sétál, sokkal inkább biceg, mintha erősen sántítana a bal lábára, a haja barna, rongyai csak egy szinttel kevésbé kopottak, mint Lorew göncei. Óvatosan letérdel, majd pedig közelebb hajol a vízhez, nyilván inni próbál, de... Sajnos néha nem minden a tervek szerint megy, a következő pillanatban ugyanis előrebukik, és elnyeli a víz. Nem is csobban, még csak mozgásra sem készteti a víztükröt. A szerzetes sosem volt jó úszó, valójában mindig utálta a vizet, ugyanakkor azt csak nem hagyhatja, hogy a kölyök megfulladjon. Első felindulásból néhány lépést előrelép, és beleugrik a vízbe nagyjából ott, ahol a gyerek eltűnt. Ekkor szembesül csak újfent saját ostobaságával: az még csak hagyján, hogy persze a kölyök nincs sehol, de egyáltalán a víz is túl sekély ahhoz, hogy abban bárki elmerüljön. Ezt persze csak akkor veszi észre, amikor már fájdalmasan nagyot puffan az aljzaton, és talán még egy pillanatra fel is fogja, hogy megint csak a képzelete játszott vele, viszont utána a koppanás hatására egy pillanatra teljesen kiürül a feje, ráadásul még levegőt is megkísérel venni, ami nagyon rossz ötletnek bizonyul félig vízben lévő fejjel. Szerencsére hamar eszmél is, és négykézlábra emelkedik, ezzel kiemelve fejét és testét a nagyjából bokáig (beljebb talán lábszárig) érő vízből, így már anélkül tud köhögni, hogy tovább rontana a helyzetén. Szerencsére annyi vizet nem szívott magába (nem is volt rá lehetősége) hogy komolyabb probléma származzon belőle, ugyanakkor épp eleget ahhoz, hogy az eséssel karöltve elég erőteljes szédülést okozzon neki. Mindenesetre jobb híján négykézláb kimászik a vízből, legalább a lábbelije ne ázzon tovább, ha rongyai már így is úgy is csurom vizesek. Ezután egyszerűen lefekszik a partra, a hátára fordul, és két köhögés közt igyekszik élvezni, hogy kap levegőt.*