Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-03 18:15:25
Üzenet elküldve: 2017-09-03 18:15:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Ras, Nori//
*Unottan ücsörög a fa tövében, közömbös arccal bámulja a sebes folyót. Norira gondol. Most, hogy itt vannak nála a varázsitalok, megint el kéne mennie hozzá. Még két nap van a megbeszélt időpontig, és addig őrizgeti magánál a kis üvegcséket. Nem meri a Namos házban hagyni, még ha be is zárná a szobájába sem. Mindenki tesz-vesz, mászkál, ahol éppen kedve tartja, és bármikor kinyithatják a szobáját a közös kulccsal. Nem hiszi, hogy bárki is lopna, még Meira sem, aki nem tiszteli a magántulajdont, és nem érdekli, ha megsért másokat, de mégis csak egy mágiatanoncokból és alkimistákból álló szövetség. Bárékinek bármikor szüksége lehet egy kis segítségre.
Nem is érti, miért gondol ilyesmire. Lehet csak az üldözési mániája teszi, amiből a mai napig képtelen volt kigyógyulni. Már a saját barátaiban sem bízik, csakis Noriban. Az egyetlen ismerősében, aki egész életében másokat ölt, és nemrég egy tündért is megkínzott. Siralmas lehet a helyzete, de nem ő tehet róla, hogy mindenki más ostoba, és a feketeségen kívül senki sem képes megérteni.
Sötét árnyék vetül az arcára. Felpillant a bambulásból, és egy beteg vigyorú férfi áll előtte, fogait rá villantja. Nolie egy számára végtelennek tűnő pillanatig megdermed, csak ijedt tekintettel mered a különös alakra.*
-Persze. *Bólint lassan.* Csak menj végig a folyó mentén arra. *Mutatja a megfelelő irányt.* Gyalog nincs két óra, ha jól tudom, hogy elérd a temető határát. Az már a városhoz tartozik.
*Hangja ugyan nem remeg, valami csoda folytán képes megőrizni a lélekjelenlétét, tekintetét képtelen levenni a vészjósló vigyorról.*
*Unottan ücsörög a fa tövében, közömbös arccal bámulja a sebes folyót. Norira gondol. Most, hogy itt vannak nála a varázsitalok, megint el kéne mennie hozzá. Még két nap van a megbeszélt időpontig, és addig őrizgeti magánál a kis üvegcséket. Nem meri a Namos házban hagyni, még ha be is zárná a szobájába sem. Mindenki tesz-vesz, mászkál, ahol éppen kedve tartja, és bármikor kinyithatják a szobáját a közös kulccsal. Nem hiszi, hogy bárki is lopna, még Meira sem, aki nem tiszteli a magántulajdont, és nem érdekli, ha megsért másokat, de mégis csak egy mágiatanoncokból és alkimistákból álló szövetség. Bárékinek bármikor szüksége lehet egy kis segítségre.
Nem is érti, miért gondol ilyesmire. Lehet csak az üldözési mániája teszi, amiből a mai napig képtelen volt kigyógyulni. Már a saját barátaiban sem bízik, csakis Noriban. Az egyetlen ismerősében, aki egész életében másokat ölt, és nemrég egy tündért is megkínzott. Siralmas lehet a helyzete, de nem ő tehet róla, hogy mindenki más ostoba, és a feketeségen kívül senki sem képes megérteni.
Sötét árnyék vetül az arcára. Felpillant a bambulásból, és egy beteg vigyorú férfi áll előtte, fogait rá villantja. Nolie egy számára végtelennek tűnő pillanatig megdermed, csak ijedt tekintettel mered a különös alakra.*
-Persze. *Bólint lassan.* Csak menj végig a folyó mentén arra. *Mutatja a megfelelő irányt.* Gyalog nincs két óra, ha jól tudom, hogy elérd a temető határát. Az már a városhoz tartozik.
*Hangja ugyan nem remeg, valami csoda folytán képes megőrizni a lélekjelenlétét, tekintetét képtelen levenni a vészjósló vigyorról.*
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-03 16:47:47
Üzenet elküldve: 2017-09-03 16:47:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie, Rasdeher//
~A francba már Clionnal! Teljesen megőrült volna?~
*Ilyesmi gondolatokkal hagyja el a tisztást, miközben jobb híján a folyópart felé veszi az irányt. Nem mehet többé haza, hisz nincs már otthona. Gyermekkorának legjobb barátja ismét magára hagyta, de most így utólag már nem is érti miért számított másra. Van, ami soha nem változik, és ez ugyanúgy igaz az emberekre is. Clion lelke talán még szeszélyesebb, mint az övé, és ha valamit a fejébe vesz, képes mindent eldobni magától annak érdekében. De miért mindig ő? Fogalmazódik meg a kérdés szerencsétlen lányban, mert ez az egész úgy néz ki lassan, mintha teljesen reménytelenül bízott volna meg a kannibálban. Lehet soha nem is szerette, soha nem is akart segíteni neki, csak képtelen volt nemet mondani, ezért a legjobb pillanatot kereste, hogy lekoppintsa magáról.
Most már mindegy. Az az íjász a szegénynegyedben egy orkkal is szembe mert szállni. Nem kizárt, hogy Rasdeher azóta már halott. Ha pedig halott, felesleges is rágódni rajta. Mindenki visszakapja egyszer, amit adott, és talán most ő válik dögevők martalékává.
Neki pedig Idya és Nolie maradt, de már nem lelkesedik annyira a társaságukért, nem akar újabb csalódást átélni.
Ahogy a folyó mellett sétál, hangokra lesz figyelmes. Beszédhangokra. Rögtön az egyik fa mögé húzódik, remélve, hogy még idejében reagált, és nem vették észre őt. Bárhogy is, innen próbálja megállapítani, kik járnak erre.*
~Clion!~ *Ismeri fel a férfit.* ~Ezek szerint életben vagy.~ *Nem vallaná be senkinek, de lelke legmélyén azért örül ennek, de ez most nem fontos. Clion mellett áll még valaki, egy nagyon ismerős alak...* ~Nolie! Mi a fenét csinálnak együtt?!~ *Már majdnem hangosan kiáltja el Nolie nevét, de még idejében türtőzteti magát, viszont nagyon megijed. Az ő kis Nolieja a kiszámíthatatlan Rasdeher társaságában. Nem számít semmi jóra, de reménykedik, hogy a férfi a szebbik oldalát mutatja a fehér tündérnek.
A fa takarásában marad, és onnan figyeli őket tovább.*
~A francba már Clionnal! Teljesen megőrült volna?~
*Ilyesmi gondolatokkal hagyja el a tisztást, miközben jobb híján a folyópart felé veszi az irányt. Nem mehet többé haza, hisz nincs már otthona. Gyermekkorának legjobb barátja ismét magára hagyta, de most így utólag már nem is érti miért számított másra. Van, ami soha nem változik, és ez ugyanúgy igaz az emberekre is. Clion lelke talán még szeszélyesebb, mint az övé, és ha valamit a fejébe vesz, képes mindent eldobni magától annak érdekében. De miért mindig ő? Fogalmazódik meg a kérdés szerencsétlen lányban, mert ez az egész úgy néz ki lassan, mintha teljesen reménytelenül bízott volna meg a kannibálban. Lehet soha nem is szerette, soha nem is akart segíteni neki, csak képtelen volt nemet mondani, ezért a legjobb pillanatot kereste, hogy lekoppintsa magáról.
Most már mindegy. Az az íjász a szegénynegyedben egy orkkal is szembe mert szállni. Nem kizárt, hogy Rasdeher azóta már halott. Ha pedig halott, felesleges is rágódni rajta. Mindenki visszakapja egyszer, amit adott, és talán most ő válik dögevők martalékává.
Neki pedig Idya és Nolie maradt, de már nem lelkesedik annyira a társaságukért, nem akar újabb csalódást átélni.
Ahogy a folyó mellett sétál, hangokra lesz figyelmes. Beszédhangokra. Rögtön az egyik fa mögé húzódik, remélve, hogy még idejében reagált, és nem vették észre őt. Bárhogy is, innen próbálja megállapítani, kik járnak erre.*
~Clion!~ *Ismeri fel a férfit.* ~Ezek szerint életben vagy.~ *Nem vallaná be senkinek, de lelke legmélyén azért örül ennek, de ez most nem fontos. Clion mellett áll még valaki, egy nagyon ismerős alak...* ~Nolie! Mi a fenét csinálnak együtt?!~ *Már majdnem hangosan kiáltja el Nolie nevét, de még idejében türtőzteti magát, viszont nagyon megijed. Az ő kis Nolieja a kiszámíthatatlan Rasdeher társaságában. Nem számít semmi jóra, de reménykedik, hogy a férfi a szebbik oldalát mutatja a fehér tündérnek.
A fa takarásában marad, és onnan figyeli őket tovább.*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-03 16:30:06
Üzenet elküldve: 2017-09-03 16:30:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha babonás lenne, és hinne mindenféle képtelen humbugnak akkor azt állíthatná a fák jóságos szellemei óvják meg minden egyes alkalommal a felé szálló végzet méregtől csöpögő nyilaitól. Sajnos nem az, ezért egyetlen ésszerű, s számára is elfogadható választ talál. Újra egyedül mászott ki a szarból. De vajon miért harcol ennyire a Sorsa ellen? Hisz olyan könnyen vége lehetett volna az útnak, miről rothadó szíve oly régóta kikacsingat a végtelen, néma szürkületbe. Egy pillanatig el is gondolkozott azon, hogy eljött az ő ideje. De mielőtt átadhatta volna a halál gondolatának, felvillant lelki szemei előtt a név, amiből újból erőt merített. De miért?
A fák árnyékából kilépve nagyot sóhajt, s végigtekint a kígyóként kanyargó kristálytiszta vizű folyó csillogó felszínén. Ha nem lenne a nyomában az elf, talán még ki is használná a lehetőséget, és ha csak néhány percre is, de kiélvezné a víz kényeztető masszázsát, mielőtt belefolytja magát.
Milyen szerencse, hogy a kötelességeinek hála nincs ideje az önsajnálatra. Az csak hátráltatná céljai elérésében.
De miért is akarja mindezt itt hagyni? A világ telis-tele mindenféle elkápráztató, szívmelengető rejtett csodával, mi csak az elég figyelmesek számára tárja ki titokzatos kapuit. Ahhoz hogy belépjen a gyönyör és boldogság zamatos gyümölcsöskertjébe neki is fel kellene törnie a saját magának épített börtönének kusza pecsétjét, mi fogva tartja mindazt mit el akar rejteni a világ legjava elől. Ehelyett egész életére a fogságot, a szenvedést választja, egy magasztosabb, magasan az ő jelentéktelen lénye felett álló cél érdekében. Legalábbis ő biztosan így gondolja.
Ezért taszította el magától Norit, és ezért nem folytatta Rovéna keresését. Nem pazarolhatja el idejét a halandóságának kergetésére. Felül kell kerekednie minden fájdalmán és egy jobb világot teremteni a mostani helyére. Pedig miattuk van még mindig az élők sorában.
Egy kicsit még mindig zihál az előbbi futása után, de most már a folyó partján valamelyest lassítja lépteit, így csak az arcára rakódó alig fénylő verejtékcseppek árulkodhatnak arról mit is keres ő tulajdonképpen itt. Baljában csupasz kardját szorongatja, mivel már nincs hova raknia. Aztán ellenőrzi, hogy pénzes erszénye megvan-e még. Kellemetlen lenne, ha futás közben elvesztette volna.
A gyors séta közben az egyik fa árnyékában megpillant egy furcsa fehér jelenést, mely egy időre le is foglalja az összes figyelmét. Ha egymás mellé állnának a piciny teremtéssel, mert azt könnyen megállapítja, hogy nem egy óriást lát a fa tövében ejtőzni, akkor bizony igen ellentétes, akár komikus látványt is nyújtanának. Mikor elsétál előtte csak a szeme sarkából pillant rá, s méri fel a nála lévő értékeket. Ez, ha a Kikötőben éled az életed nagy részét csak egy rossz berögződés, amit nem könnyű levetkőzni. Így első pillantásra nem lenne nehéz elbánni vele, de jelenleg nem tudná hova vinni. Ráadásul talán nem is túl ízletes a pöttöm lányka már-már rendellenesen fakó bőre. De a kíváncsisága nem lankad, valami arra készteti, hogy megálljon, és megforduljon. Legalább néhány szót váltani szeretne az idegennel.*
-Szia, kislány! Meg tudnád mondani milyen messze van még a város?
*Magára erőszakolja abszurd vigyorát, és csak aztán szólal meg. Most semmi fenyegető él nincs a hangjában. Egyszerűen kíváncsi miféle teremtés a másik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha babonás lenne, és hinne mindenféle képtelen humbugnak akkor azt állíthatná a fák jóságos szellemei óvják meg minden egyes alkalommal a felé szálló végzet méregtől csöpögő nyilaitól. Sajnos nem az, ezért egyetlen ésszerű, s számára is elfogadható választ talál. Újra egyedül mászott ki a szarból. De vajon miért harcol ennyire a Sorsa ellen? Hisz olyan könnyen vége lehetett volna az útnak, miről rothadó szíve oly régóta kikacsingat a végtelen, néma szürkületbe. Egy pillanatig el is gondolkozott azon, hogy eljött az ő ideje. De mielőtt átadhatta volna a halál gondolatának, felvillant lelki szemei előtt a név, amiből újból erőt merített. De miért?
A fák árnyékából kilépve nagyot sóhajt, s végigtekint a kígyóként kanyargó kristálytiszta vizű folyó csillogó felszínén. Ha nem lenne a nyomában az elf, talán még ki is használná a lehetőséget, és ha csak néhány percre is, de kiélvezné a víz kényeztető masszázsát, mielőtt belefolytja magát.
Milyen szerencse, hogy a kötelességeinek hála nincs ideje az önsajnálatra. Az csak hátráltatná céljai elérésében.
De miért is akarja mindezt itt hagyni? A világ telis-tele mindenféle elkápráztató, szívmelengető rejtett csodával, mi csak az elég figyelmesek számára tárja ki titokzatos kapuit. Ahhoz hogy belépjen a gyönyör és boldogság zamatos gyümölcsöskertjébe neki is fel kellene törnie a saját magának épített börtönének kusza pecsétjét, mi fogva tartja mindazt mit el akar rejteni a világ legjava elől. Ehelyett egész életére a fogságot, a szenvedést választja, egy magasztosabb, magasan az ő jelentéktelen lénye felett álló cél érdekében. Legalábbis ő biztosan így gondolja.
Ezért taszította el magától Norit, és ezért nem folytatta Rovéna keresését. Nem pazarolhatja el idejét a halandóságának kergetésére. Felül kell kerekednie minden fájdalmán és egy jobb világot teremteni a mostani helyére. Pedig miattuk van még mindig az élők sorában.
Egy kicsit még mindig zihál az előbbi futása után, de most már a folyó partján valamelyest lassítja lépteit, így csak az arcára rakódó alig fénylő verejtékcseppek árulkodhatnak arról mit is keres ő tulajdonképpen itt. Baljában csupasz kardját szorongatja, mivel már nincs hova raknia. Aztán ellenőrzi, hogy pénzes erszénye megvan-e még. Kellemetlen lenne, ha futás közben elvesztette volna.
A gyors séta közben az egyik fa árnyékában megpillant egy furcsa fehér jelenést, mely egy időre le is foglalja az összes figyelmét. Ha egymás mellé állnának a piciny teremtéssel, mert azt könnyen megállapítja, hogy nem egy óriást lát a fa tövében ejtőzni, akkor bizony igen ellentétes, akár komikus látványt is nyújtanának. Mikor elsétál előtte csak a szeme sarkából pillant rá, s méri fel a nála lévő értékeket. Ez, ha a Kikötőben éled az életed nagy részét csak egy rossz berögződés, amit nem könnyű levetkőzni. Így első pillantásra nem lenne nehéz elbánni vele, de jelenleg nem tudná hova vinni. Ráadásul talán nem is túl ízletes a pöttöm lányka már-már rendellenesen fakó bőre. De a kíváncsisága nem lankad, valami arra készteti, hogy megálljon, és megforduljon. Legalább néhány szót váltani szeretne az idegennel.*
-Szia, kislány! Meg tudnád mondani milyen messze van még a város?
*Magára erőszakolja abszurd vigyorát, és csak aztán szólal meg. Most semmi fenyegető él nincs a hangjában. Egyszerűen kíváncsi miféle teremtés a másik.*
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-03 11:32:14
Üzenet elküldve: 2017-09-03 11:32:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Adakver//
*Nyakig merül ő is a folyó vizében. Nagyon kellemes, hűsítő, és nem is túl hideg, hogy pár perc után fagyoskodni kéne benne az embernek. ÉS egyébként is jó kihasználni, hiszen már nem sokáig lubickolhatna kedvére csak úgy a szabadban. Persze a fürdő hideg időben is működik, ott bármikor megmártózhat a jó, forró vízben, de az mégsem ugyanaz.
A férfi meséjét hallgatva még mindig nagyon hidegen hagyja ez az egész erdőben élősdi. Azt azért nem mondaná, hogy unalmas, mert a vadonban rengeteg kalandban lehet részed, de mindenképp magányos lehet. Persze van aki ezt szereti, ezzel teljesen tisztában van, főleg az elfek. Viszont ő még akkor is halálra unja magát, ha tíz percnél tovább nincs kihez szólnia. Otthon is mikor papírmunkákat kell végeznie, rendszerint a dolgozószoba helyett inkább az ebédlőt választja, ahol a cselédek járnak fel-alá, és mindig tud kivel váltani egy-két szót. Így magáról el sem tudja képzelni, hogy akár csak egy hetet is egyedül töltsön az erdőben.*
- És ha ennyire unalmas, akkor miért csinálod? Vagy ennyire utálnál a városban élni?
*Teszi fel végül a kérdést, ami már Adakver meséje elején felmerült neki.*
- Nyilván valami miatt szereted. De mi tud ennyire megfogni, ha még az egyedüllétet is bevállalod érte?
*Nincs a hangjában semmi lenézés, egyszerű kíváncsiság ül ki az arcára. Szeretné megérteni, miért hagy maga mögött valaki mindent, csak hogy levelek között aludhasson és bogyókat keresgéljen.
Adakver kérdésére csak elmosolyodik.*
- Hát, hogy legelőször miért döntöttél úgy, hogy a szívbajt hozod rám, azt nem tudom, nem láttalak. Ha így lett volna, akkor nem kéne csurom vizes ruhában hazavánszorognom. *Jóízűen felnevet. Így visszagondolva már nem is annyira mérges az eset miatt, inkább viccesnek gondolja.* Utána... Utána igen, eléggé megakadt a szemed az ékszereimen. Legalábbis nekem így tűnt fel.
//Adakver//
*Nyakig merül ő is a folyó vizében. Nagyon kellemes, hűsítő, és nem is túl hideg, hogy pár perc után fagyoskodni kéne benne az embernek. ÉS egyébként is jó kihasználni, hiszen már nem sokáig lubickolhatna kedvére csak úgy a szabadban. Persze a fürdő hideg időben is működik, ott bármikor megmártózhat a jó, forró vízben, de az mégsem ugyanaz.
A férfi meséjét hallgatva még mindig nagyon hidegen hagyja ez az egész erdőben élősdi. Azt azért nem mondaná, hogy unalmas, mert a vadonban rengeteg kalandban lehet részed, de mindenképp magányos lehet. Persze van aki ezt szereti, ezzel teljesen tisztában van, főleg az elfek. Viszont ő még akkor is halálra unja magát, ha tíz percnél tovább nincs kihez szólnia. Otthon is mikor papírmunkákat kell végeznie, rendszerint a dolgozószoba helyett inkább az ebédlőt választja, ahol a cselédek járnak fel-alá, és mindig tud kivel váltani egy-két szót. Így magáról el sem tudja képzelni, hogy akár csak egy hetet is egyedül töltsön az erdőben.*
- És ha ennyire unalmas, akkor miért csinálod? Vagy ennyire utálnál a városban élni?
*Teszi fel végül a kérdést, ami már Adakver meséje elején felmerült neki.*
- Nyilván valami miatt szereted. De mi tud ennyire megfogni, ha még az egyedüllétet is bevállalod érte?
*Nincs a hangjában semmi lenézés, egyszerű kíváncsiság ül ki az arcára. Szeretné megérteni, miért hagy maga mögött valaki mindent, csak hogy levelek között aludhasson és bogyókat keresgéljen.
Adakver kérdésére csak elmosolyodik.*
- Hát, hogy legelőször miért döntöttél úgy, hogy a szívbajt hozod rám, azt nem tudom, nem láttalak. Ha így lett volna, akkor nem kéne csurom vizes ruhában hazavánszorognom. *Jóízűen felnevet. Így visszagondolva már nem is annyira mérges az eset miatt, inkább viccesnek gondolja.* Utána... Utána igen, eléggé megakadt a szemed az ékszereimen. Legalábbis nekem így tűnt fel.
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-02 23:12:54
Üzenet elküldve: 2017-09-02 23:12:54
ÚJ
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nairada//
*A csobbanása után nem sokkal, mikor kényelmesen kifolyik szeméből a folyó vize visszanéz, és visszamosolyog a társaságára. Hiába a napfény meg a folyó, társaság nélkül nem igazán tud ellenni. Hasát az égnek fordítva lebeg kényelmesen a felszínen, egyértelműen kényelmes pozíció, amibe még inkább belehelyezkedik amikor a lány végül az életéről kérdezi. Mintha egy nagy mesélő, vagy világutazó dőlne hátra ezúttal vízből formált karosszékében.*
-Mint tipikus az erdő lágy ölén nevelkedő erdőjáró, kalandor... Talán mondhatjuk, hogy valamikor én is rabja voltam egy ideának. *Kezdi meg a mesélést az eget kémlelve. Igazából maga sem tudja miként kéne ezt a történetet összeraknia. Mennyi legyen belőle igaz? Miben hazudjon? És persze, milyen hazugságok szolgálják azt a homályos és meglehetősen macerásnak tűnő tervet amit elméjének boszorkánykonyhájában eddig sikerült összedobnia.*
-Gyakorlatilag fel s alá rohangálok az erdőben egész nap, bogyókat, leveleket és nagyon aranyos kisállatokat eszem és véletlenszerűen kezdem piszkálni az útba akadó embereket mert amint az a mesémből is kitűnik egy erdőjáró élete... *Ránéz a lányra mintha csak segítségre lenne szüksége abban, hogy megfelelő szavakat találjon magának.*
-Istentelenül rohadt unalmas. *Ő persze leginkább azért csinálja, hogy új és érdekes emberekkel találkozhasson mint az ork, a lovag vagy múltkor az erőszaktevők vidám párosa, és ennek a vége általában az, hogy valaki meghal. Persze felrázza a napjait, de a végtelenségig senkit nem lehet szórakoztatni.*
-Persze minden kétséget kizárólag jobb mint a társadalom egy rendes tagjának lenni. De nem feltétlen érzem úgy, hogy ezt még egy újabb huszonöt évig tudom majd csinálni. *Összegzi az elhangzottakat. Persze azzal még nincs tisztában mi is lenne mind közül a legjobb állás egy magafajta alak számára. Ha az egész város úgy ugrálna ahogy ő fütyül és két fejű tehenek esnének az égből minden csettintésére előbb utóbb azt is rettenetesen megunná.*
-Amúgy érdekel a véleményed. *Mondja hamarosan egyik ujját figyelemfelhívóan felemelve, és két lába segítségével még közelebb tempózik a lányhoz, mintha egy hajó le akarná horzsolni az oldalát valami tengeri sziklazátonnyal.*
-Az elején én is az ékszerekre lettem figyelmes? *A lány azt mondta meg tudja állapítani, az elf pedig már lassan maga sem tudja mikor mi motiválja egy egy cselekedete mögött.*
//Nairada//
*A csobbanása után nem sokkal, mikor kényelmesen kifolyik szeméből a folyó vize visszanéz, és visszamosolyog a társaságára. Hiába a napfény meg a folyó, társaság nélkül nem igazán tud ellenni. Hasát az égnek fordítva lebeg kényelmesen a felszínen, egyértelműen kényelmes pozíció, amibe még inkább belehelyezkedik amikor a lány végül az életéről kérdezi. Mintha egy nagy mesélő, vagy világutazó dőlne hátra ezúttal vízből formált karosszékében.*
-Mint tipikus az erdő lágy ölén nevelkedő erdőjáró, kalandor... Talán mondhatjuk, hogy valamikor én is rabja voltam egy ideának. *Kezdi meg a mesélést az eget kémlelve. Igazából maga sem tudja miként kéne ezt a történetet összeraknia. Mennyi legyen belőle igaz? Miben hazudjon? És persze, milyen hazugságok szolgálják azt a homályos és meglehetősen macerásnak tűnő tervet amit elméjének boszorkánykonyhájában eddig sikerült összedobnia.*
-Gyakorlatilag fel s alá rohangálok az erdőben egész nap, bogyókat, leveleket és nagyon aranyos kisállatokat eszem és véletlenszerűen kezdem piszkálni az útba akadó embereket mert amint az a mesémből is kitűnik egy erdőjáró élete... *Ránéz a lányra mintha csak segítségre lenne szüksége abban, hogy megfelelő szavakat találjon magának.*
-Istentelenül rohadt unalmas. *Ő persze leginkább azért csinálja, hogy új és érdekes emberekkel találkozhasson mint az ork, a lovag vagy múltkor az erőszaktevők vidám párosa, és ennek a vége általában az, hogy valaki meghal. Persze felrázza a napjait, de a végtelenségig senkit nem lehet szórakoztatni.*
-Persze minden kétséget kizárólag jobb mint a társadalom egy rendes tagjának lenni. De nem feltétlen érzem úgy, hogy ezt még egy újabb huszonöt évig tudom majd csinálni. *Összegzi az elhangzottakat. Persze azzal még nincs tisztában mi is lenne mind közül a legjobb állás egy magafajta alak számára. Ha az egész város úgy ugrálna ahogy ő fütyül és két fejű tehenek esnének az égből minden csettintésére előbb utóbb azt is rettenetesen megunná.*
-Amúgy érdekel a véleményed. *Mondja hamarosan egyik ujját figyelemfelhívóan felemelve, és két lába segítségével még közelebb tempózik a lányhoz, mintha egy hajó le akarná horzsolni az oldalát valami tengeri sziklazátonnyal.*
-Az elején én is az ékszerekre lettem figyelmes? *A lány azt mondta meg tudja állapítani, az elf pedig már lassan maga sem tudja mikor mi motiválja egy egy cselekedete mögött.*
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-02 20:04:41
Üzenet elküldve: 2017-09-02 20:04:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Adakver//
- Bent, a városban általában nincs kíséretem, ott annyira nem szükséges. Akár a fogadóban, akár a téren, de sok férfi gondolja úgy, hogy egy tehetős lányka fejét elcsavarni jövedelmeztető üzlet lehet. Csak hogy a tizedik után már elég átlátszó mindnek a szánalmas próbálkozása, most már körülbelül két pillanat alatt meg tudom mondani, hogy ki az, akit valóban érdeklem, és ki az, aki csak az ékszerek csillogására figyelt fel.
*Tart egy pillanatnyi szünetet, majd megrántja a vállát.*
- Mondjuk az se jobb, ha egy nemessel sodor össze a sors. Azt ugyan nem érdekli a pénz, van neki elég, sokkal inkább az érdek. Presztízskérdés, ki a feleséged.
*Persze vannak ott is, akiket valóban érdekli a lány, mármint nem csak a családi háttere. De ez csak a töredékük.
Az újabb önfényező megjegyzésre ismét nem tud mit mondani. Inkább csak elmosolyodik.
Vissza, a part felé elfogadja a férfi segítségét, de még így is sikerül magát itt-ott megkarmolnia. Nem csinál belőle nagy ügyet, még csak fel sem szisszen. Annyira azért nem elkényeztetett, hogy egy horzsolás miatt hisztériát csapjon. Amikor kicsi volt, amúgy is sokat kúszott-mászott a sárban, erdőben, bokrok között - apja nagy örömére -, így azért ezekhez viszonylag hozzá van szokva. Persze megkönnyebbülés, mikor végre kiérnek a partra.
Elneveti magát, ahogy Adakver a folyó felé rohan, és a vízbe veti magát, majd ő is követi, igaz, sokkalta nőiesebben.*
- Na de eleget beszéltem már én. *Mondja, mikor a vízben odaér hozzá.* Most mesélj te valamit magadról. Például, hogy mi a foglalkozásod. Vagy csak éled az életed a lombok között?
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.02 20:05:52
//Adakver//
- Bent, a városban általában nincs kíséretem, ott annyira nem szükséges. Akár a fogadóban, akár a téren, de sok férfi gondolja úgy, hogy egy tehetős lányka fejét elcsavarni jövedelmeztető üzlet lehet. Csak hogy a tizedik után már elég átlátszó mindnek a szánalmas próbálkozása, most már körülbelül két pillanat alatt meg tudom mondani, hogy ki az, akit valóban érdeklem, és ki az, aki csak az ékszerek csillogására figyelt fel.
*Tart egy pillanatnyi szünetet, majd megrántja a vállát.*
- Mondjuk az se jobb, ha egy nemessel sodor össze a sors. Azt ugyan nem érdekli a pénz, van neki elég, sokkal inkább az érdek. Presztízskérdés, ki a feleséged.
*Persze vannak ott is, akiket valóban érdekli a lány, mármint nem csak a családi háttere. De ez csak a töredékük.
Az újabb önfényező megjegyzésre ismét nem tud mit mondani. Inkább csak elmosolyodik.
Vissza, a part felé elfogadja a férfi segítségét, de még így is sikerül magát itt-ott megkarmolnia. Nem csinál belőle nagy ügyet, még csak fel sem szisszen. Annyira azért nem elkényeztetett, hogy egy horzsolás miatt hisztériát csapjon. Amikor kicsi volt, amúgy is sokat kúszott-mászott a sárban, erdőben, bokrok között - apja nagy örömére -, így azért ezekhez viszonylag hozzá van szokva. Persze megkönnyebbülés, mikor végre kiérnek a partra.
Elneveti magát, ahogy Adakver a folyó felé rohan, és a vízbe veti magát, majd ő is követi, igaz, sokkalta nőiesebben.*
- Na de eleget beszéltem már én. *Mondja, mikor a vízben odaér hozzá.* Most mesélj te valamit magadról. Például, hogy mi a foglalkozásod. Vagy csak éled az életed a lombok között?
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.02 20:05:52
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-02 18:19:07
Üzenet elküldve: 2017-09-02 18:19:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nairada//
-Nem lehet kellemes. *Ad igazat, majd úgy dönt azért még görgeti ezt a témát egy kicsit.* -És ez hogy szokott lenni, már amikor nem a testőreid zargatnak, vagy egy elf zaklat a folyóparton?
*Érdeklődik tovább. Nincs sok fogalma a gazdagok életéről, még a kereskedők munkájáról sem, de persze ő elég nyitottnak érzi magát a világra, és az emberek legtöbbször azt szeretik szavakba önteni ami nekik kellemetlenséget okozott.
A másik megjegyzésére nem érkezik válasz, ő viszont kicsit megvakarja a tarkóját és zavarodottságot tettet.*
-Bocs, folyton ez van, de sosem tudom a helyén kezelni. *Kontrázik rá saját szavaira egy ha lehet még önteltebb megjegyzéssel.*
-Hozzád is lennék ragadva ha abból lennél. *Nevet és mozgatja meg ujjait a lány vállán mielőtt végleg elemelné onnan. Valóban nem ragad.
Kifelé menet segít Nairadának amennyire tud, ő mégiscsak jobban bírja a terepet, és a tövisbokorról is tudja melyik részénél kell megfogni, vagy melyik részére kell ráállni egy gyökérnek, hogy ne bicsakoljon meg az ember lába. Talán mégsem ez a legjobb rejtekhely, egymagában nem tart sok időbe amíg besurran meg kisurran, de így a lánnyal az oldalán elvesz pár percet az értékes meleg időből.
Ha gond nélkül kiérnek, ami miatt egy kicsit aggódik, akkor fogait kimutatva mosolyog fel a napra mintha megint valami elvesztett kincset talált volna meg.*
-Na, gyere cukor aki lemarad. *Tér vissza a lány korábbi kifejezéséhez, majd immár, hogy a terep is tiszta előreszalad és egy elnyújtott lapos ugrással ismét a habok közé veti magát.*
//Nairada//
-Nem lehet kellemes. *Ad igazat, majd úgy dönt azért még görgeti ezt a témát egy kicsit.* -És ez hogy szokott lenni, már amikor nem a testőreid zargatnak, vagy egy elf zaklat a folyóparton?
*Érdeklődik tovább. Nincs sok fogalma a gazdagok életéről, még a kereskedők munkájáról sem, de persze ő elég nyitottnak érzi magát a világra, és az emberek legtöbbször azt szeretik szavakba önteni ami nekik kellemetlenséget okozott.
A másik megjegyzésére nem érkezik válasz, ő viszont kicsit megvakarja a tarkóját és zavarodottságot tettet.*
-Bocs, folyton ez van, de sosem tudom a helyén kezelni. *Kontrázik rá saját szavaira egy ha lehet még önteltebb megjegyzéssel.*
-Hozzád is lennék ragadva ha abból lennél. *Nevet és mozgatja meg ujjait a lány vállán mielőtt végleg elemelné onnan. Valóban nem ragad.
Kifelé menet segít Nairadának amennyire tud, ő mégiscsak jobban bírja a terepet, és a tövisbokorról is tudja melyik részénél kell megfogni, vagy melyik részére kell ráállni egy gyökérnek, hogy ne bicsakoljon meg az ember lába. Talán mégsem ez a legjobb rejtekhely, egymagában nem tart sok időbe amíg besurran meg kisurran, de így a lánnyal az oldalán elvesz pár percet az értékes meleg időből.
Ha gond nélkül kiérnek, ami miatt egy kicsit aggódik, akkor fogait kimutatva mosolyog fel a napra mintha megint valami elvesztett kincset talált volna meg.*
-Na, gyere cukor aki lemarad. *Tér vissza a lány korábbi kifejezéséhez, majd immár, hogy a terep is tiszta előreszalad és egy elnyújtott lapos ugrással ismét a habok közé veti magát.*
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-02 11:51:02
Üzenet elküldve: 2017-09-02 11:51:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Adakver//
- Úgy gondolod? Hát, kellemetlenkedő férfiakkal végül is van dolgom elég.
*A következő, önhitt megjegyzésére nem szól semmit, csak a szemét fogatja, ha éppen másfelé figyel Adakver.*
~Ó, hát hogyne!~
*Naivan követi a férfi minden utasítását, kérését, így a cipőjét is odarakja a többi cucc mellé. Meg sem fordul a fejében, hogy nem jó ötlet csak így megbízni egy vadidegenben. Nem buta lány, sőt! Csak a valóság és ő két külön dolog, mintha nem is földön járna, vagy egy álomvilágban élne. Eddig nemigen kellett foglalkozni tolvajokkal, vagy gyilkosokkal, azt mindig elintézték helyette. Így még csak nem is gondol ilyenekre, eszébe se jutnak.*
~Elvégre miért is akarna nekem bárki is ártani! Ez olyan értelmetlen és paranoid!~
*Kicsit meglepődik, mikor az elf megérinti a vállát, de nem húzódik el. Csak elmosolyodik és bólint.*
- Öhm... Nem szükséges vinned. Majd vigyázok, megoldom én, nem cukorból vagyok.
*Óvatosan el is indul visszafelé a parthoz, próbálva kerülgetni a nagyobb, szúrós ágakat.*
//Adakver//
- Úgy gondolod? Hát, kellemetlenkedő férfiakkal végül is van dolgom elég.
*A következő, önhitt megjegyzésére nem szól semmit, csak a szemét fogatja, ha éppen másfelé figyel Adakver.*
~Ó, hát hogyne!~
*Naivan követi a férfi minden utasítását, kérését, így a cipőjét is odarakja a többi cucc mellé. Meg sem fordul a fejében, hogy nem jó ötlet csak így megbízni egy vadidegenben. Nem buta lány, sőt! Csak a valóság és ő két külön dolog, mintha nem is földön járna, vagy egy álomvilágban élne. Eddig nemigen kellett foglalkozni tolvajokkal, vagy gyilkosokkal, azt mindig elintézték helyette. Így még csak nem is gondol ilyenekre, eszébe se jutnak.*
~Elvégre miért is akarna nekem bárki is ártani! Ez olyan értelmetlen és paranoid!~
*Kicsit meglepődik, mikor az elf megérinti a vállát, de nem húzódik el. Csak elmosolyodik és bólint.*
- Öhm... Nem szükséges vinned. Majd vigyázok, megoldom én, nem cukorból vagyok.
*Óvatosan el is indul visszafelé a parthoz, próbálva kerülgetni a nagyobb, szúrós ágakat.*
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-02 00:01:27
Üzenet elküldve: 2017-09-02 00:01:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*A Pegazus fogadóból kilépve a főtérre ér. Megkerüli a szökőkutat, ahol még ebben a hűvösebb időben is sokan megmosakszanak, és a szokásos, tisztás felé vezető útra tér. Végig a szegénynegyed mocskos utcáin, figyelve, hogy ne térjen le a zsúfolt főútról. A mai napot szerencsésen zárta, de ahogy magát ismeri, még mindig elronthatja egy, a sötét sikátorból előugró tolvaj. és ha szerencséje van, akkor csak kirabolja.
A templomkerten is csak átsiet, majd néhány percen belül már a folyópart mentén sétál a kedvenc helye felé. A városból kiérve már nem is rohan annyira. Aprócska lábait egymás után téve lassan lépked a hűvös folyó mentén, miközben azon gondolkodik, hogyan fogja tölteni az elkövetkezendő napjait. Nagy tervei vannak. Meg kell keresnie a levegőmágust, akiről a mágustoronyban meséltek neki, aztán Norival is találkoznia kéne. Megint összegyűlt néhány varázsital, amik most ott csilingelnek a táskája mélyén várva, hogy valaki jó pénzért megvegye őket. A feketeség eddig egyiket sem utasította vissza, de kezd lelkiismeret furdalása lenni, hogy mennyi aranyat elvett már tőle néhány italért. Hasznos dolgokra költötte: meleg ruhára, cipőra, tekercsekre, de biztosan Norinak is szüksége lenne rájuk. Más vevő viszont eddig nem akard, pénz híján pedig nehéz lesz folytatnia a tanulmányait. Ezért is fog elnézni a kikötőbe, hátha megtalálja a lányt, esetleg más vevőt az italokra, és ha nagyon nagy szerencséje van, a mágust is.
Egy pillanatra megáll egy fa árnyékában, és megcsodálja a körülötte elterülő zöldellő tájat. Miért is akarja ezt itt hagyni? A templom már nem nagyon tud újat mutatni neki, szinte mindent, amit csak lehetett, megtanult, mégsem képes továbbállni. Itt van az ellentétek Rendje, Bato, a kúria, amit otthonának nevezhet, és Norinak is szüksége lehet valakire, ha egyszer végre visszatér. Nem mehet el csak úgy. Eddig bele sem gondolt, de már nem egy láthatatlan, szürke kis egér, aki eddig volt. Barátai vannak, emberek, akiknek (talán) hiányozna, és élete, amit maga mögött kéne hagynia. Képtelen lenne rá. Azt is nehezen szokta meg, hogy a külsejének megváltozása miatt, már nem ismerhetik fel a fejvadászok, és nem kell minden sarkon ellenségek után kutatnia. Egy új városba talán évekig tartana beilleszkednie, akár csak Artheniorba. Több, mint négy éve érkezett, és pont most akarna elmenni, mikor beilleszkedett? Azt már nem!
Nagyon sóhajt, és lehuppan a fa tövébe. A táskáját vigyázva teszi maga mellé, nehogy az italokat tartalmazó üvegcsék megsérüljenek, és nagyokat nyújtózkodva hátradől. Nem siet sehova. Mára letudta a hívők keresését, napnyugtáig még van pár órája, úgyhogy a tisztás várhat egy darabig.*
A templomkerten is csak átsiet, majd néhány percen belül már a folyópart mentén sétál a kedvenc helye felé. A városból kiérve már nem is rohan annyira. Aprócska lábait egymás után téve lassan lépked a hűvös folyó mentén, miközben azon gondolkodik, hogyan fogja tölteni az elkövetkezendő napjait. Nagy tervei vannak. Meg kell keresnie a levegőmágust, akiről a mágustoronyban meséltek neki, aztán Norival is találkoznia kéne. Megint összegyűlt néhány varázsital, amik most ott csilingelnek a táskája mélyén várva, hogy valaki jó pénzért megvegye őket. A feketeség eddig egyiket sem utasította vissza, de kezd lelkiismeret furdalása lenni, hogy mennyi aranyat elvett már tőle néhány italért. Hasznos dolgokra költötte: meleg ruhára, cipőra, tekercsekre, de biztosan Norinak is szüksége lenne rájuk. Más vevő viszont eddig nem akard, pénz híján pedig nehéz lesz folytatnia a tanulmányait. Ezért is fog elnézni a kikötőbe, hátha megtalálja a lányt, esetleg más vevőt az italokra, és ha nagyon nagy szerencséje van, a mágust is.
Egy pillanatra megáll egy fa árnyékában, és megcsodálja a körülötte elterülő zöldellő tájat. Miért is akarja ezt itt hagyni? A templom már nem nagyon tud újat mutatni neki, szinte mindent, amit csak lehetett, megtanult, mégsem képes továbbállni. Itt van az ellentétek Rendje, Bato, a kúria, amit otthonának nevezhet, és Norinak is szüksége lehet valakire, ha egyszer végre visszatér. Nem mehet el csak úgy. Eddig bele sem gondolt, de már nem egy láthatatlan, szürke kis egér, aki eddig volt. Barátai vannak, emberek, akiknek (talán) hiányozna, és élete, amit maga mögött kéne hagynia. Képtelen lenne rá. Azt is nehezen szokta meg, hogy a külsejének megváltozása miatt, már nem ismerhetik fel a fejvadászok, és nem kell minden sarkon ellenségek után kutatnia. Egy új városba talán évekig tartana beilleszkednie, akár csak Artheniorba. Több, mint négy éve érkezett, és pont most akarna elmenni, mikor beilleszkedett? Azt már nem!
Nagyon sóhajt, és lehuppan a fa tövébe. A táskáját vigyázva teszi maga mellé, nehogy az italokat tartalmazó üvegcsék megsérüljenek, és nagyokat nyújtózkodva hátradől. Nem siet sehova. Mára letudta a hívők keresését, napnyugtáig még van pár órája, úgyhogy a tisztás várhat egy darabig.*
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-01 22:23:12
Üzenet elküldve: 2017-09-01 22:23:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nairada//
*A lány meglátására egy kicsit hümmög. A védelmet valóban túl lehet kapni, de épp most olyan helyzet állt elő amikor a testőrség igencsak hasznos lenne. Ékszerekkel teleaggatva ücsörgött egy helyen ahol nagyon is könnyű lett volna meglopni. Fehérneműre vetkőzött nagy közönség előtt, és követett egy meglehetősen gyanús és veszélyes alakot a sötét árnyak közé. Persze neki mindenképp hízeleg ha ilyesmikre képes rávenni másokat, de ha valaki nem élvezi ennyire a lány társaságát akkor szegény félvér még akár rosszul is járhat.*
-Pedig nekem úgy tűnt egész jól kijössz a kellemetlenkedő férfiakkal. *Utal ezzel saját magára mint egyedüli kellemetlenkedőre, legalábbis jelenleg aztán elgondolkodó képet vágva hozzáteszi.*
-Persze lehet csak én tetszettem meg neked. *Viccel, bár ezt nem igazán jelzi. Elég önhitt alak és szereti a dolgokat fejben a maga javára torzítani.
A lány nemsokára lepakolja ruháját, könyvét, ékszereit, egy újabb látszólag ostoba dolog amire a férfi rávette őt és egy újabb strigula azon a képzeletbeli játéktáblán.
Miután eltemette az értékeket kezével kinyúl, hogy a lány vállára tegye. A nemeseknek szép sima bőre van, még a lábukon és a kezükön is, igazi élmény egyet csak ujjbeggyel is megérinteni. Az ő marka az íjhoz és a kardhoz keményedett, másoké a földműveléshez, és persze ott vannak azok a matrózok akiknek minden pórusát megtámadta a só.*
-Kényelmesebb ugye? *Kérdezi minden ártó szándék nélkül. Némi diadalmámor azért látszik az arcán, bár ez nem igazán üt el eddigi megnyilvánulásaitól.*
-Nyugodtan tedd le a cipődet is. *Teszi hozzá, ha Nairada nem tette volna meg már korábban.*
-Szívesen átemellek a bokrokon. Nem vagyok kifejezetten erős. *Tetteti álszerénységnek az igazságot.* -Elvégre ki tudja mikor szaladgálhatsz megint szabadon figyelő őrök és figyelő tolvajok szemének kereszttüze nélkül.
//Nairada//
*A lány meglátására egy kicsit hümmög. A védelmet valóban túl lehet kapni, de épp most olyan helyzet állt elő amikor a testőrség igencsak hasznos lenne. Ékszerekkel teleaggatva ücsörgött egy helyen ahol nagyon is könnyű lett volna meglopni. Fehérneműre vetkőzött nagy közönség előtt, és követett egy meglehetősen gyanús és veszélyes alakot a sötét árnyak közé. Persze neki mindenképp hízeleg ha ilyesmikre képes rávenni másokat, de ha valaki nem élvezi ennyire a lány társaságát akkor szegény félvér még akár rosszul is járhat.*
-Pedig nekem úgy tűnt egész jól kijössz a kellemetlenkedő férfiakkal. *Utal ezzel saját magára mint egyedüli kellemetlenkedőre, legalábbis jelenleg aztán elgondolkodó képet vágva hozzáteszi.*
-Persze lehet csak én tetszettem meg neked. *Viccel, bár ezt nem igazán jelzi. Elég önhitt alak és szereti a dolgokat fejben a maga javára torzítani.
A lány nemsokára lepakolja ruháját, könyvét, ékszereit, egy újabb látszólag ostoba dolog amire a férfi rávette őt és egy újabb strigula azon a képzeletbeli játéktáblán.
Miután eltemette az értékeket kezével kinyúl, hogy a lány vállára tegye. A nemeseknek szép sima bőre van, még a lábukon és a kezükön is, igazi élmény egyet csak ujjbeggyel is megérinteni. Az ő marka az íjhoz és a kardhoz keményedett, másoké a földműveléshez, és persze ott vannak azok a matrózok akiknek minden pórusát megtámadta a só.*
-Kényelmesebb ugye? *Kérdezi minden ártó szándék nélkül. Némi diadalmámor azért látszik az arcán, bár ez nem igazán üt el eddigi megnyilvánulásaitól.*
-Nyugodtan tedd le a cipődet is. *Teszi hozzá, ha Nairada nem tette volna meg már korábban.*
-Szívesen átemellek a bokrokon. Nem vagyok kifejezetten erős. *Tetteti álszerénységnek az igazságot.* -Elvégre ki tudja mikor szaladgálhatsz megint szabadon figyelő őrök és figyelő tolvajok szemének kereszttüze nélkül.
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-01 16:33:38
Üzenet elküldve: 2017-09-01 16:33:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Adakver//
- Kéne.
*Azzal, hogy ráférne egy testőrség tökéletesen egyet ért, nem is magyarázkodik. Az, hogy most pont nem volt vele senki, csakis azért van, mert reggel így döntött*
- Meg szoktak is rám vigyázni. De hidd el, mikor nyilvános helyen még pisilni sem mehetek el egyedül, mert hátulról két fegyveres néz, az egy idő után elég idegesítő.
*A városban mondjuk sokszor szokott egyedül bóklászni, az annyira nem vészes. Ráadásul a városi őrség is ott van, sokan is ismerik, így ott nem lehet baja. Ennyire kintre már kíséret nélkül nem nagyon jön soha.
Követi Adakvert a bokrok mögé az állítólagos rejtekhelye felé. Végig a lába elé figyel, nehogy elbotoljon egy kiálló gyökérben, vagy megcsússzon a lehullott leveleken. Hálát ad az égnek, hogy nem a magassarkújában indult el otthonról, bár megfordult az is a fejében. Valamiért azért mégis egy kényelmes, csak egy kicsit magasabb sarkú cipőben jött, és ez alkalommal nem is bánja.*
- Persze, nem mondom senkinek!
*Az ékszerét még mindig nem kapta vissza, amiért kicsit azért már aggódni kezd, de nem szól semmit. Egyfelől nem akarja meggyanúsítani semmivel, hiszen nem szaladt el vele, akár még vissza is adhatja. Másfelől, lehet, hogy csak rontana a helyzetén, és amellett elvinné minden mását. Persze nem telne sokba, hogy apja kinyomoztassa, ki volt az, aki ellopta. Nagy az ismeretségi köre, könnyen rájöhetne, ki tett szert hatalmas vagyonra rövid időn belül. Ha pedig megtalálja azt, aki az ő egyetlen kislányát meglopta, hát... Van akkora hatalom a kezében, hogy ne járjon jól az illető. Így nagyon nem is zavartatja magát Nairada, naivan abba a tudatba ringatja magát, hogy bármi is legyen, apuci úgyis elintézi majd neki.*
~Eddig legalább is mindig így működött.~
*Ő is lerakja a cuccait Adakver fegyverei mellé, és egy kis gondolkodás után az ékszereitől is megválik a fülbevalóját kivéve. Azt nem hajlandó levenni, ha lelopják róla, ha nem.*
//Adakver//
- Kéne.
*Azzal, hogy ráférne egy testőrség tökéletesen egyet ért, nem is magyarázkodik. Az, hogy most pont nem volt vele senki, csakis azért van, mert reggel így döntött*
- Meg szoktak is rám vigyázni. De hidd el, mikor nyilvános helyen még pisilni sem mehetek el egyedül, mert hátulról két fegyveres néz, az egy idő után elég idegesítő.
*A városban mondjuk sokszor szokott egyedül bóklászni, az annyira nem vészes. Ráadásul a városi őrség is ott van, sokan is ismerik, így ott nem lehet baja. Ennyire kintre már kíséret nélkül nem nagyon jön soha.
Követi Adakvert a bokrok mögé az állítólagos rejtekhelye felé. Végig a lába elé figyel, nehogy elbotoljon egy kiálló gyökérben, vagy megcsússzon a lehullott leveleken. Hálát ad az égnek, hogy nem a magassarkújában indult el otthonról, bár megfordult az is a fejében. Valamiért azért mégis egy kényelmes, csak egy kicsit magasabb sarkú cipőben jött, és ez alkalommal nem is bánja.*
- Persze, nem mondom senkinek!
*Az ékszerét még mindig nem kapta vissza, amiért kicsit azért már aggódni kezd, de nem szól semmit. Egyfelől nem akarja meggyanúsítani semmivel, hiszen nem szaladt el vele, akár még vissza is adhatja. Másfelől, lehet, hogy csak rontana a helyzetén, és amellett elvinné minden mását. Persze nem telne sokba, hogy apja kinyomoztassa, ki volt az, aki ellopta. Nagy az ismeretségi köre, könnyen rájöhetne, ki tett szert hatalmas vagyonra rövid időn belül. Ha pedig megtalálja azt, aki az ő egyetlen kislányát meglopta, hát... Van akkora hatalom a kezében, hogy ne járjon jól az illető. Így nagyon nem is zavartatja magát Nairada, naivan abba a tudatba ringatja magát, hogy bármi is legyen, apuci úgyis elintézi majd neki.*
~Eddig legalább is mindig így működött.~
*Ő is lerakja a cuccait Adakver fegyverei mellé, és egy kis gondolkodás után az ékszereitől is megválik a fülbevalóját kivéve. Azt nem hajlandó levenni, ha lelopják róla, ha nem.*
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-01 00:27:04
Üzenet elküldve: 2017-09-01 00:27:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nairada//
*Figyelmesen hallgatja a beszámolót, bár sok mindent nem tud meg. Vannak akik számára a karavánok a kincseik miatt érdekesek, ő inkább arra kíváncsi mi van a nagyvilágban, és mit csinál a többi csirkefogó, vagy fegyverforgató jómadár. És ha az egyik épp le tudja küzdeni a másikat és át tudd juttatni egy rakott karavánt a veszélyek körgyűrűjén akkor csakis ügyes ember lehet.*
-Ne vedd sértésnek, de talán rád is vigyázhatna valaki. *Említi meg. Hisz a lány nemcsak, hogy nem érezte magát biztonságban egyedül és megijedt az első mögé toppanó alaktól, de aztán még kicsit meg is ütötte a bokáját.*
-Vagy legalább ezekre az értékekre. *Emeli meg a csomagot amit a lánytól kapott, és meglepődve tapasztalja, hogy még a ruhája is kövekkel van kirakva. Szegény félvért nem is kell normálisan kirabolni, ha meg akar gazdagodni egy tolvaj, csak bekeni magát gyantával, nekirohan aztán ami hozzáragad abból egész életére meg lesz a sörözni valója. Igazán csábító.*
-Üdv Nai. *Köszön ő is ha már így bemutatkoztak.*
-Mondtam, hogy mutatok egy jó rejtekhelyet. Az is olyan mint egy őr, csak még jobb mert nem fárad el és nem lesz figyelmetlen. *Mondja és úgy lép tovább, hogy szabad kezével most már a bokrokon túlról tartja az ágakat, hogy utat nyisson a lánynak. A ruhákat és a könyvet lovagiasan hozza, Nairadának most úgyis figyelnie kell ezen a terepen. Neki talán még egyszerűbb is csupasz talppal, megérezve a gyökereket, de ő mint említette erdő járó, aminek már a nevében is benne van, hogy könnyedén tud gyökereken, és fás bokros terepen lépkedni.*
-Én is ide rejtettem a dolgaimat, szóval ha leget ne szólj róla senkinek. Picit szomorú lennék, ha mindenem csak úgy eltűnne. *Jegyzi meg, látszólag bele sem gondolva abba, hogy a lány ékszerei és az ő pár fegyvere között értékben ég és föld a különbség.
Ha a lány utána jön akkor nemsokára előkerül egy kis levélkupac amihez leguggolva, és azt kicsit félresöpörve Adakver megmutatja kis raktárát. A vértet, a kardot, íjat és tegezt, és most már a díszes fejék is közéjük kerül mint a szerencse szerzeménye.*
-Csak jobban élveznéd a folyót, ha nem kéne minden lépésnél a miatt aggódnod mit vesztesz el, vagy mit lopnak le rólad. *Ezért van az elfen csupán egy barkácsolt ruhadarab. Ellátja a feladatát, nem arról van szó, de legalább semmi másra nem kell figyelnie.*
//Nairada//
*Figyelmesen hallgatja a beszámolót, bár sok mindent nem tud meg. Vannak akik számára a karavánok a kincseik miatt érdekesek, ő inkább arra kíváncsi mi van a nagyvilágban, és mit csinál a többi csirkefogó, vagy fegyverforgató jómadár. És ha az egyik épp le tudja küzdeni a másikat és át tudd juttatni egy rakott karavánt a veszélyek körgyűrűjén akkor csakis ügyes ember lehet.*
-Ne vedd sértésnek, de talán rád is vigyázhatna valaki. *Említi meg. Hisz a lány nemcsak, hogy nem érezte magát biztonságban egyedül és megijedt az első mögé toppanó alaktól, de aztán még kicsit meg is ütötte a bokáját.*
-Vagy legalább ezekre az értékekre. *Emeli meg a csomagot amit a lánytól kapott, és meglepődve tapasztalja, hogy még a ruhája is kövekkel van kirakva. Szegény félvért nem is kell normálisan kirabolni, ha meg akar gazdagodni egy tolvaj, csak bekeni magát gyantával, nekirohan aztán ami hozzáragad abból egész életére meg lesz a sörözni valója. Igazán csábító.*
-Üdv Nai. *Köszön ő is ha már így bemutatkoztak.*
-Mondtam, hogy mutatok egy jó rejtekhelyet. Az is olyan mint egy őr, csak még jobb mert nem fárad el és nem lesz figyelmetlen. *Mondja és úgy lép tovább, hogy szabad kezével most már a bokrokon túlról tartja az ágakat, hogy utat nyisson a lánynak. A ruhákat és a könyvet lovagiasan hozza, Nairadának most úgyis figyelnie kell ezen a terepen. Neki talán még egyszerűbb is csupasz talppal, megérezve a gyökereket, de ő mint említette erdő járó, aminek már a nevében is benne van, hogy könnyedén tud gyökereken, és fás bokros terepen lépkedni.*
-Én is ide rejtettem a dolgaimat, szóval ha leget ne szólj róla senkinek. Picit szomorú lennék, ha mindenem csak úgy eltűnne. *Jegyzi meg, látszólag bele sem gondolva abba, hogy a lány ékszerei és az ő pár fegyvere között értékben ég és föld a különbség.
Ha a lány utána jön akkor nemsokára előkerül egy kis levélkupac amihez leguggolva, és azt kicsit félresöpörve Adakver megmutatja kis raktárát. A vértet, a kardot, íjat és tegezt, és most már a díszes fejék is közéjük kerül mint a szerencse szerzeménye.*
-Csak jobban élveznéd a folyót, ha nem kéne minden lépésnél a miatt aggódnod mit vesztesz el, vagy mit lopnak le rólad. *Ezért van az elfen csupán egy barkácsolt ruhadarab. Ellátja a feladatát, nem arról van szó, de legalább semmi másra nem kell figyelnie.*
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-08-31 16:41:51
Üzenet elküldve: 2017-08-31 16:41:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Adakver//
- Kereskedünk mi minden felé. Vevők vannak bőven, főleg ahova nem túl népszerű innen árukat szállítani pont azért, amit mondtál. De a szállításra vannak külön embereink, mi csak az üzleteket kötjük. Hogy ők hogyan viszik el, azt én már nem tudom. fegyveres kíséretet kapnak, gondolom a legtöbb esetben az elég.
*Átnyújtja a cuccait neki, hogy azt se kelljen addig fognia. Mondjuk a ruhának már így is lőttek, de talán még helyrehozható. Legalábbis nagyon reméli, mert nagyon kis mutatós ruhadarab volt. Sötétkék selyem, díszkövekkel kirakva néhol. Kár lenne érte.*
- Adakver... Hát, utólagosan is üdvözletem, ha már először kicsit furcsára sikerült a találkozás.
*Elgondolkodik egy pillanatra, mit is csinálhat egy erdőjáró. Neki ez az egész kicsit idegen, mert hát mégis mit lehet csinálni egy erdőben? Bogyókat gyűjteni meg hallgatni a madarakat? Neki nem tűnik túl tartalmasnak. Az apja is elf, de ő a városban él, nem nagyon járja már a természetet, mint ahogy azt szokásuk. Szert tett egy nagyobb vagyonra, ezért úgy döntött, egyszerűbb ezt a városban, mintsem az erdőben kamatoztatni. Jól gondolta.*
- Nairada Cray'ra. De szólíts csak Nainak. Ha pedig a foglalkozást nézzük... Jelenleg eltart engem apám, én meg élvezem az életet. Vagyis igazából tanít engem, hogy majd átvegyem a családi üzletet, néha rám bíz ügyeket, de szerintem a kettő egy és ugyanaz. Na és, mit is akartál nekem mutatni az imént?
//Adakver//
- Kereskedünk mi minden felé. Vevők vannak bőven, főleg ahova nem túl népszerű innen árukat szállítani pont azért, amit mondtál. De a szállításra vannak külön embereink, mi csak az üzleteket kötjük. Hogy ők hogyan viszik el, azt én már nem tudom. fegyveres kíséretet kapnak, gondolom a legtöbb esetben az elég.
*Átnyújtja a cuccait neki, hogy azt se kelljen addig fognia. Mondjuk a ruhának már így is lőttek, de talán még helyrehozható. Legalábbis nagyon reméli, mert nagyon kis mutatós ruhadarab volt. Sötétkék selyem, díszkövekkel kirakva néhol. Kár lenne érte.*
- Adakver... Hát, utólagosan is üdvözletem, ha már először kicsit furcsára sikerült a találkozás.
*Elgondolkodik egy pillanatra, mit is csinálhat egy erdőjáró. Neki ez az egész kicsit idegen, mert hát mégis mit lehet csinálni egy erdőben? Bogyókat gyűjteni meg hallgatni a madarakat? Neki nem tűnik túl tartalmasnak. Az apja is elf, de ő a városban él, nem nagyon járja már a természetet, mint ahogy azt szokásuk. Szert tett egy nagyobb vagyonra, ezért úgy döntött, egyszerűbb ezt a városban, mintsem az erdőben kamatoztatni. Jól gondolta.*
- Nairada Cray'ra. De szólíts csak Nainak. Ha pedig a foglalkozást nézzük... Jelenleg eltart engem apám, én meg élvezem az életet. Vagyis igazából tanít engem, hogy majd átvegyem a családi üzletet, néha rám bíz ügyeket, de szerintem a kettő egy és ugyanaz. Na és, mit is akartál nekem mutatni az imént?
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-08-31 12:46:17
Üzenet elküldve: 2017-08-31 12:46:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nairada//
-Érdekesnek hangzik. *Mondja, és valóban az. Az alku és az üzlet valahol belül mindig is érdekelte, de nem jutott el addig, hogy ezt a fajta érdeklődését gyakorlati tapasztalatba is átültesse, így elég vacak alkusz maradt.*
-Merrefelé lehet mostanában kereskedni? Úgy tudom az utak kissé problémásak, minden domb mögött áll valami bajkeverő. *Ha ez nincs is így, dél felé akkor is elég kevés lehetőség van a kereskedelemre hisz két terjedelmes banda között kell átsuhannia az arra vágyóknak, meg a vihar is folyton piszkálja a hajósokat. Északon meg hol lehet járni, hol nem, a világ kissé felfordult az elmúlt pár év alatt.
Hamarosan eljutnak az erdő széléig. Ha a lány nem akar átjutni most azonnal akkor ő sem fogja ráncigálni a bokrot, az fáradtságos mulatság. Viszont készségesen odalép a másikhoz, és ha az hagyja akkor megfogja a dolgait, ruhát, könyvet, miegymást amíg a cipőjével bajlódik. Az öltözék így is kapott már vizet és iszapot a folyóban, ha most még némi sár is kerül rá akkor a félvér elég megviselt kinézettel fog majd hazakerülni.*
-Adakver *Feleli röviden. Kissé persze meglepődik, neki ez az egész bemutatkozósdi a semmiből jött, de most legalább ő is visszakérdezhet.*
-Teljesen átlagos erdőjáró. *Ami nem csak egy jó álca a számára. Egy elftől ritkán kérdezik meg mit keres odakint a vadonban, pláne ha még a külleme is rásegít az asszociációra, de az év nagy részében tényleg a vadontól veszi el ami az életben maradásához szükséges.*
-És téged hogy szólíthatlak? *Kérdez vissza amíg a lány a befejezi a cipőkötést.*
//Nairada//
-Érdekesnek hangzik. *Mondja, és valóban az. Az alku és az üzlet valahol belül mindig is érdekelte, de nem jutott el addig, hogy ezt a fajta érdeklődését gyakorlati tapasztalatba is átültesse, így elég vacak alkusz maradt.*
-Merrefelé lehet mostanában kereskedni? Úgy tudom az utak kissé problémásak, minden domb mögött áll valami bajkeverő. *Ha ez nincs is így, dél felé akkor is elég kevés lehetőség van a kereskedelemre hisz két terjedelmes banda között kell átsuhannia az arra vágyóknak, meg a vihar is folyton piszkálja a hajósokat. Északon meg hol lehet járni, hol nem, a világ kissé felfordult az elmúlt pár év alatt.
Hamarosan eljutnak az erdő széléig. Ha a lány nem akar átjutni most azonnal akkor ő sem fogja ráncigálni a bokrot, az fáradtságos mulatság. Viszont készségesen odalép a másikhoz, és ha az hagyja akkor megfogja a dolgait, ruhát, könyvet, miegymást amíg a cipőjével bajlódik. Az öltözék így is kapott már vizet és iszapot a folyóban, ha most még némi sár is kerül rá akkor a félvér elég megviselt kinézettel fog majd hazakerülni.*
-Adakver *Feleli röviden. Kissé persze meglepődik, neki ez az egész bemutatkozósdi a semmiből jött, de most legalább ő is visszakérdezhet.*
-Teljesen átlagos erdőjáró. *Ami nem csak egy jó álca a számára. Egy elftől ritkán kérdezik meg mit keres odakint a vadonban, pláne ha még a külleme is rásegít az asszociációra, de az év nagy részében tényleg a vadontól veszi el ami az életben maradásához szükséges.*
-És téged hogy szólíthatlak? *Kérdez vissza amíg a lány a befejezi a cipőkötést.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-08-30 16:20:50
Üzenet elküldve: 2017-08-30 16:20:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Adakver//
*Elfogadja a felé nyújtott kezet, és elindul a férfi után a bokrok közé. Egy pillanatra megtorpan. Átfut a fejében a gondolat, hogy lehet mégse kéne egy vadidegen férfit követnie az erdőbe, elég hülye ötlet. De hát kedvesnek tűnik, és fegyver sincs nála jelenleg, így hát talán kicsit bátortalanul, de követi őt.*
- Hát... Kereskedünk is. Meg üzleteket köt apám, és hasonlók.
*Félrehúzza neki Adakver az ágakat, ő pedig óvatosan bepillant oda. Aztán megint csak eszébe jut, hogy ő majdnem hogy meztelen, tele drága ékszerekkel. Ráadásul tök egyedül. A folyóparton még csak-csak voltak emberek. Persze ha a cél az lett volna, hogy vízbe fojtva leszedjenek róla minden értéket, gond nélkül meg lehetett volna oldani ott is, nem feltétlenül kell ahhoz egy félreeső helyre menni. De azért ez így már mégis csak más.
De nem mond semmit, nem szeretne egy paranoiás kislánynak tűnni, így csak elhúzza a száját, és időhúzás képen elkezdi a cipőjét felvenni, arra az indokra hagyatkozva, nehogy belemenjen valami a lábába. Egyáltalán nem sieti el.*
- Egyébként ha már így alakult, megtudhatnám, ki is vagy?
*Teszi fel a kérdést, amíg a pánttal bíbelődik.*
//Adakver//
*Elfogadja a felé nyújtott kezet, és elindul a férfi után a bokrok közé. Egy pillanatra megtorpan. Átfut a fejében a gondolat, hogy lehet mégse kéne egy vadidegen férfit követnie az erdőbe, elég hülye ötlet. De hát kedvesnek tűnik, és fegyver sincs nála jelenleg, így hát talán kicsit bátortalanul, de követi őt.*
- Hát... Kereskedünk is. Meg üzleteket köt apám, és hasonlók.
*Félrehúzza neki Adakver az ágakat, ő pedig óvatosan bepillant oda. Aztán megint csak eszébe jut, hogy ő majdnem hogy meztelen, tele drága ékszerekkel. Ráadásul tök egyedül. A folyóparton még csak-csak voltak emberek. Persze ha a cél az lett volna, hogy vízbe fojtva leszedjenek róla minden értéket, gond nélkül meg lehetett volna oldani ott is, nem feltétlenül kell ahhoz egy félreeső helyre menni. De azért ez így már mégis csak más.
De nem mond semmit, nem szeretne egy paranoiás kislánynak tűnni, így csak elhúzza a száját, és időhúzás képen elkezdi a cipőjét felvenni, arra az indokra hagyatkozva, nehogy belemenjen valami a lábába. Egyáltalán nem sieti el.*
- Egyébként ha már így alakult, megtudhatnám, ki is vagy?
*Teszi fel a kérdést, amíg a pánttal bíbelődik.*
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-08-29 21:58:57
Üzenet elküldve: 2017-08-29 21:58:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nairada//
-Igen, rajta biztos viccesen festene. *Bólint rá a lány magyarázatára, majd még egyszer megszemléli magát a méretes kövekben mikor kiderül, hogy még a hátasok sem voltak hétköznapiak. Ez a kis információ akár a duplájára is növelheti a kis műtárgy értékét, ami a korábbi megfogalmazásban sem volt alacsony.*
-Kereskedők vagytok? *Érdeklődik tovább amíg odaér. Most már inkább leengedi az ékszert, jobb ha nem csillogtatja, talán nem ő itt az egyetlen lesben álló haramia.*
-Persze nem csak anyagiakkal. *Enged meg egy talán kissé illetlen megszólalást mikor már közelebb ért a parthoz. A szeme néha olykor kényes helyekre téved, nőt már látott életében, nemesi fehérneműt még nem igazán és az új dolgok mint mondják érdeklődést keltenek.*
-Egy törődő apa sem utolsó. *Teszi hozzá épp annyi szünetet hagyva, hogy a két megszólalás még éppen hogy egyetlen gondolat hatását keltse.*
-Nehezen hinném el, hogy csak tárolja ezt a sok ékszert amíg kedvére nem változik a piac. *Főleg mert a lány, mint azt az előbb bemutatta könnyedén elhagyhat egy-egy értékesebb darabot. Nyakláncot, karperecet, mi egyebet, akár egyszer saját magát is minden holmijával együtt. Kezét nyújtja a kövön ülőnek, hogy felsegíthesse és vezetni tudja, ezúttal próbálja valamiféle úriember látszatát kelteni. Ugyanakkor nem gondolta volna, hogy amaz ennyire könnyedén utána jön, és megbízik benne. Ez pedig némi kuncogást vált ki belőle, ha nem is többet.
Az alul öltözött lány és az alul öltözött fiú elindulnak a susnyás irányába, szegény nénik a folyóparton a végén még valami pletykát indítanak.*
-Se farkasok, se fegyveres cimborák. *Húzza félre egy bokor ágát, hogy utat biztosítson egy levelektől sűrűn takart folyó menti kis zugba.*
-De a rejtekhelyek már csak sötétek és görbe hozzájuk az út. *Még emlékszik mennyire megijedt a lány amikor először meglátta. Épp ezért kissé próbálja felbátorítani nehogy most fogyjon ki minden belőle a feltámadt merészség.*
//Nairada//
-Igen, rajta biztos viccesen festene. *Bólint rá a lány magyarázatára, majd még egyszer megszemléli magát a méretes kövekben mikor kiderül, hogy még a hátasok sem voltak hétköznapiak. Ez a kis információ akár a duplájára is növelheti a kis műtárgy értékét, ami a korábbi megfogalmazásban sem volt alacsony.*
-Kereskedők vagytok? *Érdeklődik tovább amíg odaér. Most már inkább leengedi az ékszert, jobb ha nem csillogtatja, talán nem ő itt az egyetlen lesben álló haramia.*
-Persze nem csak anyagiakkal. *Enged meg egy talán kissé illetlen megszólalást mikor már közelebb ért a parthoz. A szeme néha olykor kényes helyekre téved, nőt már látott életében, nemesi fehérneműt még nem igazán és az új dolgok mint mondják érdeklődést keltenek.*
-Egy törődő apa sem utolsó. *Teszi hozzá épp annyi szünetet hagyva, hogy a két megszólalás még éppen hogy egyetlen gondolat hatását keltse.*
-Nehezen hinném el, hogy csak tárolja ezt a sok ékszert amíg kedvére nem változik a piac. *Főleg mert a lány, mint azt az előbb bemutatta könnyedén elhagyhat egy-egy értékesebb darabot. Nyakláncot, karperecet, mi egyebet, akár egyszer saját magát is minden holmijával együtt. Kezét nyújtja a kövön ülőnek, hogy felsegíthesse és vezetni tudja, ezúttal próbálja valamiféle úriember látszatát kelteni. Ugyanakkor nem gondolta volna, hogy amaz ennyire könnyedén utána jön, és megbízik benne. Ez pedig némi kuncogást vált ki belőle, ha nem is többet.
Az alul öltözött lány és az alul öltözött fiú elindulnak a susnyás irányába, szegény nénik a folyóparton a végén még valami pletykát indítanak.*
-Se farkasok, se fegyveres cimborák. *Húzza félre egy bokor ágát, hogy utat biztosítson egy levelektől sűrűn takart folyó menti kis zugba.*
-De a rejtekhelyek már csak sötétek és görbe hozzájuk az út. *Még emlékszik mennyire megijedt a lány amikor először meglátta. Épp ezért kissé próbálja felbátorítani nehogy most fogyjon ki minden belőle a feltámadt merészség.*
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-08-29 16:10:10
Üzenet elküldve: 2017-08-29 16:10:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Adakver//
*Mikor meglátja a kezében a kék zafirt felcsillanni egyből fellelkesedik. Hiába hogy lemondott volna az ékszerről, azért nagyon örül, hogy végül meglett, azt meg hogy vissza is kapja-e, csak remélni meri.*
- Hármat. Pontosan tudom, mert apám arra cserélte el még régebben. Három kiváló hátasra. Ő meg nyilván nem fog ilyeneket hordani, úgyhogy én kaptam meg.
*Így már nem is kell nagyon beljebb mennie. Leül a partra a lábát a vízbe lógatva, úgy várja meg, míg Adakver odaér hozzá. Addig kicsavarja a hajából a vizet, hátha kicsit gyorsabban megszárad, de a dús, fekete tincseinél ez még így is órákat fog jelenteni. Nem mintha gondot jelentene ez neki.*
- Ellátva? *Jóízűen felnevet, és a karkötőjét kezdi piszkálni.* Hát, így is mondhatjuk. Nem készültem ma arra, hogy a folyóban fogok úszkálni.
*Láthatóan sokkal jobban megkönnyebbült már, és ha először kicsit fölényesnek tűnt, most már egyáltalán nem.
Feltápászkodik, és megragadva a cuccát követi a férfit.*
//Adakver//
*Mikor meglátja a kezében a kék zafirt felcsillanni egyből fellelkesedik. Hiába hogy lemondott volna az ékszerről, azért nagyon örül, hogy végül meglett, azt meg hogy vissza is kapja-e, csak remélni meri.*
- Hármat. Pontosan tudom, mert apám arra cserélte el még régebben. Három kiváló hátasra. Ő meg nyilván nem fog ilyeneket hordani, úgyhogy én kaptam meg.
*Így már nem is kell nagyon beljebb mennie. Leül a partra a lábát a vízbe lógatva, úgy várja meg, míg Adakver odaér hozzá. Addig kicsavarja a hajából a vizet, hátha kicsit gyorsabban megszárad, de a dús, fekete tincseinél ez még így is órákat fog jelenteni. Nem mintha gondot jelentene ez neki.*
- Ellátva? *Jóízűen felnevet, és a karkötőjét kezdi piszkálni.* Hát, így is mondhatjuk. Nem készültem ma arra, hogy a folyóban fogok úszkálni.
*Láthatóan sokkal jobban megkönnyebbült már, és ha először kicsit fölényesnek tűnt, most már egyáltalán nem.
Feltápászkodik, és megragadva a cuccát követi a férfit.*
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-08-29 11:31:11
Üzenet elküldve: 2017-08-29 11:31:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nairada//
*Az elf hosszú idő után emelkedik csak ki a vízből, lihegve, kicsit prüszkölve, de egyértelműen diadalittas és önelégült arckifejezéssel ami csak akkor vált barátságos mosolyba mikor meglátja a vízbe befelé tartó Nairadát. A drága fehérneműk látványa kissé szokatlan ezen a parton és kölcsönöz némi különlegességet a félvér megjelenésének. Nem mintha ezen a parton valaki akár meztelenül is alul öltözöttnek számíthatna. Persze nem kell mindent rögtön rossz néven venni, ha valaki csurom vizesen ül az árnyékban akkor előbb utóbb az tényleg megfázik, és a maga sápadtságával Nairada nem tűnik kifejezetten erős szervezetűnek.
Mielőtt még bármit is szólni tudna a lihegéstől felemeli a kihalászott nyakéket és megcsillantja a fényben, aztán a lány után ezt is figyelemre veszi. Tényleg értékes darabnak tűnik bár ő maga sosem volt egy kifejezetten jó értékbecslője a különböző ékszereknek.*
-Csak kellemesebb kicsit. *Jegyzi meg mintegy válaszul arra, hogy a lány megfogadta a tanácsát és elindul a part irányába. Jelenleg ő is csurom vizes a hosszú búvárkodástól, bár ez nem egy olyan dolog ami kifejezetten zavarná. Eltűnhetne a talált ékszerrel, de akkor a játékának is oda lenne.*
-Mit mondtál mennyit is ér? Három lovat? *Kérdezi mintha bizonytalan lenne a dologban miközben egyre közelebb lépdel a lányhoz, az ellenálló folyóban. Talán megerősítést vár, hogy azt halászta ki amit a lány elejtett nem pedig valami másik gazdag lányka fejdíszét.*
-Azért jó látni, hogy még ezen felül is el vagy látva pár értékkel. *Aztán elgondolkodva, hol a lányra, hol a fejdíszre nézve még hozzáteszi.*
-Bár ki tudja, nekem elég kényelmetlen ez az egy kacat is. Folyton figyelnem kell rá nehogy elússzon, nehogy ellopják. *Futó mosoly suhan át a képén. Közben ártatlan arcot vág, az valahogy jól megy neki.*
-Elképesztő egy teher. Gyere megmutatom, hol lehet ezeket elrejteni, és akkor te is mindjárt megkönnyebbülsz. *Ajánlkozik fel, hisz ő sem lenne ennyire gondtalan a parton, ha az íjára kardjára és lovára is figyelnie kéne egyszerre.*
//Nairada//
*Az elf hosszú idő után emelkedik csak ki a vízből, lihegve, kicsit prüszkölve, de egyértelműen diadalittas és önelégült arckifejezéssel ami csak akkor vált barátságos mosolyba mikor meglátja a vízbe befelé tartó Nairadát. A drága fehérneműk látványa kissé szokatlan ezen a parton és kölcsönöz némi különlegességet a félvér megjelenésének. Nem mintha ezen a parton valaki akár meztelenül is alul öltözöttnek számíthatna. Persze nem kell mindent rögtön rossz néven venni, ha valaki csurom vizesen ül az árnyékban akkor előbb utóbb az tényleg megfázik, és a maga sápadtságával Nairada nem tűnik kifejezetten erős szervezetűnek.
Mielőtt még bármit is szólni tudna a lihegéstől felemeli a kihalászott nyakéket és megcsillantja a fényben, aztán a lány után ezt is figyelemre veszi. Tényleg értékes darabnak tűnik bár ő maga sosem volt egy kifejezetten jó értékbecslője a különböző ékszereknek.*
-Csak kellemesebb kicsit. *Jegyzi meg mintegy válaszul arra, hogy a lány megfogadta a tanácsát és elindul a part irányába. Jelenleg ő is csurom vizes a hosszú búvárkodástól, bár ez nem egy olyan dolog ami kifejezetten zavarná. Eltűnhetne a talált ékszerrel, de akkor a játékának is oda lenne.*
-Mit mondtál mennyit is ér? Három lovat? *Kérdezi mintha bizonytalan lenne a dologban miközben egyre közelebb lépdel a lányhoz, az ellenálló folyóban. Talán megerősítést vár, hogy azt halászta ki amit a lány elejtett nem pedig valami másik gazdag lányka fejdíszét.*
-Azért jó látni, hogy még ezen felül is el vagy látva pár értékkel. *Aztán elgondolkodva, hol a lányra, hol a fejdíszre nézve még hozzáteszi.*
-Bár ki tudja, nekem elég kényelmetlen ez az egy kacat is. Folyton figyelnem kell rá nehogy elússzon, nehogy ellopják. *Futó mosoly suhan át a képén. Közben ártatlan arcot vág, az valahogy jól megy neki.*
-Elképesztő egy teher. Gyere megmutatom, hol lehet ezeket elrejteni, és akkor te is mindjárt megkönnyebbülsz. *Ajánlkozik fel, hisz ő sem lenne ennyire gondtalan a parton, ha az íjára kardjára és lovára is figyelnie kéne egyszerre.*
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-08-29 00:22:23
Üzenet elküldve: 2017-08-29 00:22:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Adakver//
* Adakver nagyon lelkesnek tűnik, és Nai még csak nem is kételkedik ennek okában. Fodított esetben ő is a nadrágja zsebébe csúsztatná szépen csendben az ékszert.*
- Dehogy baj...
*Mormogja maga elé egy nagy sóhaj kíséretében.*
~Hát nem mindegy nekem, ki gazdagszik meg az én vagyonomból?~
*A "Dobd le a ruhád!" kijelentésére felvonja a szemöldökét.*
~ Eh, hát ezt egészen más körülmények között szokták kérni tőlem. De hát... Hátha én találom meg...~
*Egy gyakorlott mozdulattal kibontja a fűzőjét és a ruha a földre csúszik, felfedve formád idomait. A cipőjéből is kilép, majd az egészet a part mellé viszi, hogy közben tudjon rájuk figyelni. Az ékszereit esze ágában sincs levenni magáról, szinte biztos, hogy két perc múlva semmi sem maradna ott belőlük.
Fehérneműben sétál be a vízbe, hogy ő is a folyó fenekét bámulva kutasson az ékszer után. Először kicsit kellemetlenül érzi magát, de nem sokára teljesen nyugodtan és magabiztosan járkál fel-alá.*
//Adakver//
* Adakver nagyon lelkesnek tűnik, és Nai még csak nem is kételkedik ennek okában. Fodított esetben ő is a nadrágja zsebébe csúsztatná szépen csendben az ékszert.*
- Dehogy baj...
*Mormogja maga elé egy nagy sóhaj kíséretében.*
~Hát nem mindegy nekem, ki gazdagszik meg az én vagyonomból?~
*A "Dobd le a ruhád!" kijelentésére felvonja a szemöldökét.*
~ Eh, hát ezt egészen más körülmények között szokták kérni tőlem. De hát... Hátha én találom meg...~
*Egy gyakorlott mozdulattal kibontja a fűzőjét és a ruha a földre csúszik, felfedve formád idomait. A cipőjéből is kilép, majd az egészet a part mellé viszi, hogy közben tudjon rájuk figyelni. Az ékszereit esze ágában sincs levenni magáról, szinte biztos, hogy két perc múlva semmi sem maradna ott belőlük.
Fehérneműben sétál be a vízbe, hogy ő is a folyó fenekét bámulva kutasson az ékszer után. Először kicsit kellemetlenül érzi magát, de nem sokára teljesen nyugodtan és magabiztosan járkál fel-alá.*
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-08-26 19:41:19
Üzenet elküldve: 2017-08-26 19:41:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nairada//
*A keresés első fázisa nem hoz nagy sikert. Adakver végigtapogatja a folyó fenekét az ékszer után. Ő egy kicsit másképp gondolkozik mint a lány, vagy talán nemlétező keresete miatt több értéket tulajdonít egy ékszernek ami egy pillanattal ezelőtt még megvolt és szerencsés esetben három lovat vehet belőle a szerencse fia.*
-És nagy baj, ha az én leszek? *Kérdezi felnevetve a vízből, majd ismét tapogatózni kezd a fenéken. Nem egészen érti miért legyinti le a próbálkozásait, elvégre nem feltétlen ő az aki miatt ezt a próbatételt magára vállalja. Három jó ló árából harminc jó utcalányt lehet felbérelni akiknek Nairada nem feltétlenül csókolhatja meg a lába nyomát.*
-Az arany és a zafír elég nehéz, nem úszik az el sehova. Az áramlat itt gyenge, a víz tiszta, szinte átlátszó. *Magyaráz a sodrás irányba haladva tovább és keresgélve. Azért mégiscsak odafigyelt a csillogó dologra. Nem mintha nem érdekelné a lány, de talán ha már kezében lesz az ékszer akkor vele is jobb pozícióból tárgyalhat. Aztán egy pillanatra ismét Nairada felé fordul. A szeme összeszűkül mintha gondolkozna valamin ahogy végigméri a félvér teremtést.*
~Vajon tényleg ennyire gazdag lenne?~ *Teszi fel magának a kérdést, kevés olyan nemesi asszony van aki csak úgy képes megválni egy vagyontól.*
-Figyelj, dobd le ezt a vizes göncöt, a végén még megfázol. *Tanácsolja aztán nagy levegőt vesz és eltűnik a habok között.
Sokáig marad odalent, bő két percig. Persze nem tűnt el senki szeme elől, a víz elég tiszta ahhoz, hogy látni lehessen ahogy a folyó fenekén keresgél, ő is viszonylag jól látja maga alatt az iszapot, és elég nagy területet lát, meg úszik be ahhoz, hogy megtalálhassa az említett ékszert, és ha az a folyóban van és a lány nem hagyta el otthon vagy, tette a táskájába akkor egyik karja hamarosan kiemelkedik a folyóból, diadalittasan, önelégült képpel tartva magasba a fejdíszt, a közelben álló polgárok legnagyobb bánatára. Kicsit persze kapkodnia kell a levegőt, de ez legyen a legnagyobb baja.*
//Nairada//
*A keresés első fázisa nem hoz nagy sikert. Adakver végigtapogatja a folyó fenekét az ékszer után. Ő egy kicsit másképp gondolkozik mint a lány, vagy talán nemlétező keresete miatt több értéket tulajdonít egy ékszernek ami egy pillanattal ezelőtt még megvolt és szerencsés esetben három lovat vehet belőle a szerencse fia.*
-És nagy baj, ha az én leszek? *Kérdezi felnevetve a vízből, majd ismét tapogatózni kezd a fenéken. Nem egészen érti miért legyinti le a próbálkozásait, elvégre nem feltétlen ő az aki miatt ezt a próbatételt magára vállalja. Három jó ló árából harminc jó utcalányt lehet felbérelni akiknek Nairada nem feltétlenül csókolhatja meg a lába nyomát.*
-Az arany és a zafír elég nehéz, nem úszik az el sehova. Az áramlat itt gyenge, a víz tiszta, szinte átlátszó. *Magyaráz a sodrás irányba haladva tovább és keresgélve. Azért mégiscsak odafigyelt a csillogó dologra. Nem mintha nem érdekelné a lány, de talán ha már kezében lesz az ékszer akkor vele is jobb pozícióból tárgyalhat. Aztán egy pillanatra ismét Nairada felé fordul. A szeme összeszűkül mintha gondolkozna valamin ahogy végigméri a félvér teremtést.*
~Vajon tényleg ennyire gazdag lenne?~ *Teszi fel magának a kérdést, kevés olyan nemesi asszony van aki csak úgy képes megválni egy vagyontól.*
-Figyelj, dobd le ezt a vizes göncöt, a végén még megfázol. *Tanácsolja aztán nagy levegőt vesz és eltűnik a habok között.
Sokáig marad odalent, bő két percig. Persze nem tűnt el senki szeme elől, a víz elég tiszta ahhoz, hogy látni lehessen ahogy a folyó fenekén keresgél, ő is viszonylag jól látja maga alatt az iszapot, és elég nagy területet lát, meg úszik be ahhoz, hogy megtalálhassa az említett ékszert, és ha az a folyóban van és a lány nem hagyta el otthon vagy, tette a táskájába akkor egyik karja hamarosan kiemelkedik a folyóból, diadalittasan, önelégült képpel tartva magasba a fejdíszt, a közelben álló polgárok legnagyobb bánatára. Kicsit persze kapkodnia kell a levegőt, de ez legyen a legnagyobb baja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057