Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 104 (2061. - 2080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-23 09:54:29
Üzenet elküldve: 2016-04-23 09:54:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Talkotia Bixi//
*Kolan örül neki, hogy Tia megdicséri a nevét.*
~Ez kedves tőle.~
*Közben a lány is feláll, és így szemtől szemben vannak.*
~Te jó ég...~
-... milyen magas vagy!
*Csúszik ki a fiatal tündér száján. Nem tudja, hogy a lány ehhez mit szól, úgyhogy inkább hozzá teszi.*
-De nem baj, szóval nem úgy értem. Sőt, jó, hogy nem vagy alacsony, hisz végül is elf vagy.
*Mondja nevetve Tiának. Bár ez lehet fura egy alacsony tündértől, de tetszik neki, hogy a lány ilyen szép magas.*
~Te jó ég, mikre gondolok. De hát olyan szép, és tulajdonképpen megmentett!~
-Na most mi legyen? Vagy hová menjünk?
*Mondja mosolyogva a lánynak, ugyanis nem szeretne elszakadni tőle.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.04.29 11:32:18, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Kolan örül neki, hogy Tia megdicséri a nevét.*
~Ez kedves tőle.~
*Közben a lány is feláll, és így szemtől szemben vannak.*
~Te jó ég...~
-... milyen magas vagy!
*Csúszik ki a fiatal tündér száján. Nem tudja, hogy a lány ehhez mit szól, úgyhogy inkább hozzá teszi.*
-De nem baj, szóval nem úgy értem. Sőt, jó, hogy nem vagy alacsony, hisz végül is elf vagy.
*Mondja nevetve Tiának. Bár ez lehet fura egy alacsony tündértől, de tetszik neki, hogy a lány ilyen szép magas.*
~Te jó ég, mikre gondolok. De hát olyan szép, és tulajdonképpen megmentett!~
-Na most mi legyen? Vagy hová menjünk?
*Mondja mosolyogva a lánynak, ugyanis nem szeretne elszakadni tőle.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.04.29 11:32:18, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-22 23:36:01
Üzenet elküldve: 2016-04-22 23:36:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Kolan Tachori//
*Az elf lány örül, mikor megdicséri a nevét, hisz az mindig jól eső érzés.*
-Köszönöm Kolan, te sem panaszkodhatsz.
*Talkotia megnyugszik, miután a fiú nem kérdez többet az okról, ami ide vezette őt. Hanem inkább szép óvatosan feláll és megáll előtte. Boldog, hogy ő segíthetett ennek a tündérnek, már szinte teljesen helyre jött, hisz egyedül felállt és nem esett össze. Ahogy megáll vele szemben, Tia szemügyre veheti őt. Gyönyörűek a szemei, még sosem látott ilyen szempárt. Hirtelen egy olthatatlan vágy lobban benne az iránt, hogy mindent megtudjon, mit ez az aranysárga szem rejt, titkokat, élettörténetet, egyszerűen mindent. Igaz, hogy szemtelenül fiatalnak tűnik, így nem lehet túl sok élettapasztalata, de hát ő is szinte gyermek még, az élet édes ízéből még Talkotia sem ismer túl sokat. Viszont ilyen hamar még nem akarja kérdésekkel rohamozni a fiút, így gyorsan követi a példáját, fel áll ő is, mielőtt túl feltűnő lenne, hogy elkalandozott kissé. Ahogy szemben állnak tűnik csak fel igazán az elf lánynak, hogy Kolan mennyivel alacsonyabb tőle, ültő helyzetéből nem jól mérte fel a fiú nagyságát.*
~Milyen apró.~
*Viszont még ez sem tudja kedvét szegni, még így sem érdekli kevésbé ez a tündér, az olthatatlan kíváncsiság ezek után is ég benne, talán így még jobban, mint előtte. Aztán Talkotia kissé hátrébb lép, hogy ne nyomja hasát Kolan arcába, mert egyáltalán nem akar kellemetlenséget okozni neki.*
*Az elf lány örül, mikor megdicséri a nevét, hisz az mindig jól eső érzés.*
-Köszönöm Kolan, te sem panaszkodhatsz.
*Talkotia megnyugszik, miután a fiú nem kérdez többet az okról, ami ide vezette őt. Hanem inkább szép óvatosan feláll és megáll előtte. Boldog, hogy ő segíthetett ennek a tündérnek, már szinte teljesen helyre jött, hisz egyedül felállt és nem esett össze. Ahogy megáll vele szemben, Tia szemügyre veheti őt. Gyönyörűek a szemei, még sosem látott ilyen szempárt. Hirtelen egy olthatatlan vágy lobban benne az iránt, hogy mindent megtudjon, mit ez az aranysárga szem rejt, titkokat, élettörténetet, egyszerűen mindent. Igaz, hogy szemtelenül fiatalnak tűnik, így nem lehet túl sok élettapasztalata, de hát ő is szinte gyermek még, az élet édes ízéből még Talkotia sem ismer túl sokat. Viszont ilyen hamar még nem akarja kérdésekkel rohamozni a fiút, így gyorsan követi a példáját, fel áll ő is, mielőtt túl feltűnő lenne, hogy elkalandozott kissé. Ahogy szemben állnak tűnik csak fel igazán az elf lánynak, hogy Kolan mennyivel alacsonyabb tőle, ültő helyzetéből nem jól mérte fel a fiú nagyságát.*
~Milyen apró.~
*Viszont még ez sem tudja kedvét szegni, még így sem érdekli kevésbé ez a tündér, az olthatatlan kíváncsiság ezek után is ég benne, talán így még jobban, mint előtte. Aztán Talkotia kissé hátrébb lép, hogy ne nyomja hasát Kolan arcába, mert egyáltalán nem akar kellemetlenséget okozni neki.*
2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-22 22:13:59
Üzenet elküldve: 2016-04-22 22:13:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Talkotia Bixi//
*Az elf lány is bemutatkozik, őt Talkotiának hívják.*
~Hmmm, Tia... szép neve van.~
-Szép neved van, Tia!
*Mondja mosolyogva a fiú. Ezután az elf válaszol a fiú kérdésre, hogy éspedig ő miért járt az erdőben.*
-Óh, értem.
~Szóval még nem nagyon járt erre.~
*Miközben beszélgetnek, alaposabban meg tudja magának nézni a lányt. Nagyon magas, Kolan tippje szerint nagyjából 6 láb körül lehet a magassága. Ruhái elég sokat mutatnak, úgyhogy Kolannak nem igazán kell a képzeletére hagyatkoznia. A spagettipántos, kék sztreccs top megmutatja izmos hasát, és afelől sem hagy kétséget, hogy a lány kerekedik ott, ahol egy lánynak kell. Farmer rövidnadrágja pedig hosszú és izmos lábait fedi fel. Lábaihoz hasonlóan karjai is izmosak és hosszúak, de a lány nem az a "visszataszítóan" izmos fajta, hanem aki izmos, de azért egy kis zsír is van rajta.*
~Az arca pedig gyönyörű.~
*Reméli, hogy a lány nem veszi észre, hogy szinte folyamatosan mosolyog amíg rá néz. Kolan ezután óvatosan föláll, és reméli, hogy a lány is így tesz. Ha Tia is úgy dönt, hogy föláll, akkor pont szemben áll az apró tündérrel. Kolan nagyjából derékig ér a lánynak, tehát a fiú arca a lány hasával van egy szinten. Így, hogy ha egymással szemben állnak, látszik mennyivel kisebb és vékonyabb is a fiú.*
*Az elf lány is bemutatkozik, őt Talkotiának hívják.*
~Hmmm, Tia... szép neve van.~
-Szép neved van, Tia!
*Mondja mosolyogva a fiú. Ezután az elf válaszol a fiú kérdésre, hogy éspedig ő miért járt az erdőben.*
-Óh, értem.
~Szóval még nem nagyon járt erre.~
*Miközben beszélgetnek, alaposabban meg tudja magának nézni a lányt. Nagyon magas, Kolan tippje szerint nagyjából 6 láb körül lehet a magassága. Ruhái elég sokat mutatnak, úgyhogy Kolannak nem igazán kell a képzeletére hagyatkoznia. A spagettipántos, kék sztreccs top megmutatja izmos hasát, és afelől sem hagy kétséget, hogy a lány kerekedik ott, ahol egy lánynak kell. Farmer rövidnadrágja pedig hosszú és izmos lábait fedi fel. Lábaihoz hasonlóan karjai is izmosak és hosszúak, de a lány nem az a "visszataszítóan" izmos fajta, hanem aki izmos, de azért egy kis zsír is van rajta.*
~Az arca pedig gyönyörű.~
*Reméli, hogy a lány nem veszi észre, hogy szinte folyamatosan mosolyog amíg rá néz. Kolan ezután óvatosan föláll, és reméli, hogy a lány is így tesz. Ha Tia is úgy dönt, hogy föláll, akkor pont szemben áll az apró tündérrel. Kolan nagyjából derékig ér a lánynak, tehát a fiú arca a lány hasával van egy szinten. Így, hogy ha egymással szemben állnak, látszik mennyivel kisebb és vékonyabb is a fiú.*
2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-22 20:30:10
Üzenet elküldve: 2016-04-22 20:30:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Kolan Tachori//
*Az elf lány örömmel konstatálja, hogy a tündér ivás után eléggé helyre jön ahhoz, hogy válaszoljon röpke kis kérdésére.*
~Kolannak hívják, valahogy pont hozzá illik ez a név, tetszik.
-Engem Talkotiának, de néhányan csak Tiának hívnak.
*A lány örömmel látja, hogy Kolan már annyira jól van, hogy magától fel is tud ülni, és mintha beszédre nyitná a száját. Válaszol is kérdésére, de Talkotia nem érti, hogy miért épp az erdőt választotta a sétára, talán ő sem ismeri a környéket olyan jól, mint ahogy az elfnek is hiányos ezen ismerete.*
~Most pedig arra kíváncsi, ő miért járt épp arra. *Még nem ismeri ezt a tündér fiút, így talán nem kellene beszámolnia minden apró kis részletről. Elég, ha történetének egy részét árulja el.*
- Én messziről jöttem, sokat hallottam Artheniorról, ezért szerettem volna a saját szememmel megnézni, felfedezni. Megtapasztalni, hogy valóban annyira szép-e, varázslatos-e, mint ahogy a társaim emlegetik.
*Tia reméli, hogy Kolan nem vett észre rajta semmit, és egyelőre megelégszik ennyivel is. Nem biztos, hogy készen áll arra, hogy egy idegennek elmesélje a teljes történetet. Talán majd, ha jobban megismerik egymást, már ha ez bekövetkezik egyáltalán, mert Talkotia is tudja, hogy ahhoz két "ember" kell.*
*Az elf lány örömmel konstatálja, hogy a tündér ivás után eléggé helyre jön ahhoz, hogy válaszoljon röpke kis kérdésére.*
~Kolannak hívják, valahogy pont hozzá illik ez a név, tetszik.
-Engem Talkotiának, de néhányan csak Tiának hívnak.
*A lány örömmel látja, hogy Kolan már annyira jól van, hogy magától fel is tud ülni, és mintha beszédre nyitná a száját. Válaszol is kérdésére, de Talkotia nem érti, hogy miért épp az erdőt választotta a sétára, talán ő sem ismeri a környéket olyan jól, mint ahogy az elfnek is hiányos ezen ismerete.*
~Most pedig arra kíváncsi, ő miért járt épp arra. *Még nem ismeri ezt a tündér fiút, így talán nem kellene beszámolnia minden apró kis részletről. Elég, ha történetének egy részét árulja el.*
- Én messziről jöttem, sokat hallottam Artheniorról, ezért szerettem volna a saját szememmel megnézni, felfedezni. Megtapasztalni, hogy valóban annyira szép-e, varázslatos-e, mint ahogy a társaim emlegetik.
*Tia reméli, hogy Kolan nem vett észre rajta semmit, és egyelőre megelégszik ennyivel is. Nem biztos, hogy készen áll arra, hogy egy idegennek elmesélje a teljes történetet. Talán majd, ha jobban megismerik egymást, már ha ez bekövetkezik egyáltalán, mert Talkotia is tudja, hogy ahhoz két "ember" kell.*
2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-22 14:44:17
Üzenet elküldve: 2016-04-22 14:44:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Talkotia Bixi//
*A fiú fülével már egyre erősödően hallja a folyó zubogását, úgyhogy valószínűleg pillanatokon belül oda is érnek. Az elf lány óvatosan leteszi a tündért a földre, majd Kolan érzi, hogy egy kis vizet locsol az arcára. Pontosan ez kell neki! Odafordul a vízhez és belemártja arcát, és ahogy csak tud, iszik. Miután "végzett" és kicsit jobban van, ránéz a lányra, aki az előbb kérdezett is valamit.*
-Őőő, Kolannak. És téged?
*A tündér felül, majd a következő kérdésre így válaszol:*
-Gondoltam sétálok egyet az erdőben. De már tudom, hogy nem volt jó ötlet. És te hogyhogy erre jártál?
*A fiú fülével már egyre erősödően hallja a folyó zubogását, úgyhogy valószínűleg pillanatokon belül oda is érnek. Az elf lány óvatosan leteszi a tündért a földre, majd Kolan érzi, hogy egy kis vizet locsol az arcára. Pontosan ez kell neki! Odafordul a vízhez és belemártja arcát, és ahogy csak tud, iszik. Miután "végzett" és kicsit jobban van, ránéz a lányra, aki az előbb kérdezett is valamit.*
-Őőő, Kolannak. És téged?
*A tündér felül, majd a következő kérdésre így válaszol:*
-Gondoltam sétálok egyet az erdőben. De már tudom, hogy nem volt jó ötlet. És te hogyhogy erre jártál?
2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-22 09:29:46
Üzenet elküldve: 2016-04-22 09:29:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Kolan Tachori//
*A szép tisztás után egy hatalmas folyóhoz érnek. Ez a "kép" is csodásan fest, homokos part, tiszta vizű folyó, nem is kell ennél több. A tündérfiúnak pont erre van szüksége. A vízhez közeledve látja Talkotia, hogy ez a környezet nem egy fényűző hely, ezért pont tökéletes.
A parthoz érve, óvatosan leteszi a fiút, és mivel nincs nála semmi, először csak kézzel pocsol a tündér arcára egy kis hűvös vizet. Most látja igazán, hogy sápadt bőre enyhén szeplős, de ettől csak még ölelgetni valóbb az arca. Muszáj mondania valamit.*
- Mi a neved? -
*Talkotia reméli, hogy a fiú már elég jól van ahhoz, hogy válaszoljon neki. Rengeteg víz van itt, felőle az egészet megihatja, csak minél hamarabb jöjjön helyre.*
- Mit kerestél az erdőben? Ráadásul egyedül. -
*Az elf lány abban bízik, hogy a fiú nem menekült valami elől, mert nem szeretné, ha pont akkor menne el, amikor ő megérkezik. Igaz, nem jutott túl mélyre az erdőben, de ez talán nem is baj, látta azt a helyet, és elég szörnyűnek tűnt, viszont akkor elképzelése sincs, hogy mit kereshetett ott egyedül.*
*A szép tisztás után egy hatalmas folyóhoz érnek. Ez a "kép" is csodásan fest, homokos part, tiszta vizű folyó, nem is kell ennél több. A tündérfiúnak pont erre van szüksége. A vízhez közeledve látja Talkotia, hogy ez a környezet nem egy fényűző hely, ezért pont tökéletes.
A parthoz érve, óvatosan leteszi a fiút, és mivel nincs nála semmi, először csak kézzel pocsol a tündér arcára egy kis hűvös vizet. Most látja igazán, hogy sápadt bőre enyhén szeplős, de ettől csak még ölelgetni valóbb az arca. Muszáj mondania valamit.*
- Mi a neved? -
*Talkotia reméli, hogy a fiú már elég jól van ahhoz, hogy válaszoljon neki. Rengeteg víz van itt, felőle az egészet megihatja, csak minél hamarabb jöjjön helyre.*
- Mit kerestél az erdőben? Ráadásul egyedül. -
*Az elf lány abban bízik, hogy a fiú nem menekült valami elől, mert nem szeretné, ha pont akkor menne el, amikor ő megérkezik. Igaz, nem jutott túl mélyre az erdőben, de ez talán nem is baj, látta azt a helyet, és elég szörnyűnek tűnt, viszont akkor elképzelése sincs, hogy mit kereshetett ott egyedül.*
2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-22 06:28:22
Üzenet elküldve: 2016-04-22 06:28:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Talkotia Bixi//
*A lány, amint a tündér fiú "megadja neki az enegdélyt", rögtön a karjaiba is kapja Kolant. A fiatal elf lány elég izmos, míg Kolan meglehetősen pehelysúlyú, úgyhogy az elfnek nincs nehéz dolga. Bár Kolan ilyen helyzetben nem sokat lát, de úgy érzi, gyorsan haladnak. A lány erősen és biztosan tartja karjaiban. Ám hirtelen megállnak valamiért. A lánynak bizonyára jó oka van a szünetre, úgyhogy Kolan nem szól semmit. Ám amíg pihennek, alkalma van kicsit megnézni a lányt, mármint amennyit lát belőle. Gyönyörű kék szemei és hosszú, göndör szőke haja van, és arcából ítélve talán egyidős lehet a tündér fiúval. Azt, hogy a lány karjai igencsak izmosak, azt abból is érzi, hogy könnyedén, tartja, de most láthatja is a feszülő izmokat.*
~Még szerencse, hogy nem akart bántani.~
*Közben újra elindulnak, remélhetőleg mindjárt ott vannak a folyó partján.*
*A lány, amint a tündér fiú "megadja neki az enegdélyt", rögtön a karjaiba is kapja Kolant. A fiatal elf lány elég izmos, míg Kolan meglehetősen pehelysúlyú, úgyhogy az elfnek nincs nehéz dolga. Bár Kolan ilyen helyzetben nem sokat lát, de úgy érzi, gyorsan haladnak. A lány erősen és biztosan tartja karjaiban. Ám hirtelen megállnak valamiért. A lánynak bizonyára jó oka van a szünetre, úgyhogy Kolan nem szól semmit. Ám amíg pihennek, alkalma van kicsit megnézni a lányt, mármint amennyit lát belőle. Gyönyörű kék szemei és hosszú, göndör szőke haja van, és arcából ítélve talán egyidős lehet a tündér fiúval. Azt, hogy a lány karjai igencsak izmosak, azt abból is érzi, hogy könnyedén, tartja, de most láthatja is a feszülő izmokat.*
~Még szerencse, hogy nem akart bántani.~
*Közben újra elindulnak, remélhetőleg mindjárt ott vannak a folyó partján.*
2073. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-21 13:55:24
Üzenet elküldve: 2016-04-21 13:55:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norke//
*Elmosolyodik.*
-Mindenki követ el hibákat.
*Hamar napirendre tér felette. A hibák azért vannak, hogy tanuljunk belőle. Szerencsés persze, ha ki lehet őket javítani. Ám ilyen mély filozófiai beszélgetésbe nem menne bele, annyira még nem ismeri a másikat.*
~Mire is gondolok? Honnan veszem, hogy ismerhetem még ennél jobban is majd? Semmi sem biztos, és az ellenkezője is igaz.~
*Épp olyan keserű gondolat a vidámság mélyén, mint ahogy Norke szavai is azok. Mutatnak a múlt ködébe bújó fájdalmat, eltitkolt kínt, szégyent. De játszani is engednek, megpróbálva vidámnak tűnni, hogy elfedje eme jókedv, a belső vívódást. S mi sem mutatja ezt jobban, mint Norke kérdése. Elmosolyodik.*
-Minden munka jó. Láttam már annál rosszabbat is.
*Miért is szaladna el emiatt a másiktól? Valóban látott csúfabb dolgokat is már. A szegénynegyed megmutatja az emberi fertő legmélyebb bugyrait, melyeket úgy okád a kockakövekre, mintha csak valami lávából folyna fel a szenny.
Megcsillannak írisze, de nem rezdül. Miért is tenné? Hiszen az, ami, és bár nagydobra épp nem veri, de nem is titkolja, s aki ismeri, tudja miféle.*
-Miért tenném? Nem bántottál meg.
*Jegyzi meg elmosolyodva, s kezével a fatörzset babrálja, mintha megpróbálna kitörni az elvásott kéregből egy darabkát. Kékjei a férfi arcára szegeződnek közben.*
-Riadtságra és futásra neked lenne inkább okod Norke úr. *Semmi gúny nincs a hangjában, sokkal inkább halk bánat talán.* Mégiscsak én vagyok az utca lánya.
*Elpillant, kicsit elfordulva. Tekintete most a lefelé szaladó víz csillanó hullámhátára fut, íriszeiben visszatükröződik a fény. Talán még egy könnycsepp kezdete is megbúvik benne. Talán.*
-Velem nem szoktak beszélgetni. Vagyok, aki vagyok, és használnak, amire ajánlkozom. Ebből élek, nincsen másom. Nagyobb szégyen ez, mint pénzért ölni. Talán, nagyobb bűn is. De mélyre rántott az életörvény, és nehéz a forgó falon felkapaszkodni.
*Visszapillant a férfire, szemében kicsi fájdalom, ajkán bánatos-víg mosoly.*
-Nos, nem szaladsz el?
//Norke//
*Elmosolyodik.*
-Mindenki követ el hibákat.
*Hamar napirendre tér felette. A hibák azért vannak, hogy tanuljunk belőle. Szerencsés persze, ha ki lehet őket javítani. Ám ilyen mély filozófiai beszélgetésbe nem menne bele, annyira még nem ismeri a másikat.*
~Mire is gondolok? Honnan veszem, hogy ismerhetem még ennél jobban is majd? Semmi sem biztos, és az ellenkezője is igaz.~
*Épp olyan keserű gondolat a vidámság mélyén, mint ahogy Norke szavai is azok. Mutatnak a múlt ködébe bújó fájdalmat, eltitkolt kínt, szégyent. De játszani is engednek, megpróbálva vidámnak tűnni, hogy elfedje eme jókedv, a belső vívódást. S mi sem mutatja ezt jobban, mint Norke kérdése. Elmosolyodik.*
-Minden munka jó. Láttam már annál rosszabbat is.
*Miért is szaladna el emiatt a másiktól? Valóban látott csúfabb dolgokat is már. A szegénynegyed megmutatja az emberi fertő legmélyebb bugyrait, melyeket úgy okád a kockakövekre, mintha csak valami lávából folyna fel a szenny.
Megcsillannak írisze, de nem rezdül. Miért is tenné? Hiszen az, ami, és bár nagydobra épp nem veri, de nem is titkolja, s aki ismeri, tudja miféle.*
-Miért tenném? Nem bántottál meg.
*Jegyzi meg elmosolyodva, s kezével a fatörzset babrálja, mintha megpróbálna kitörni az elvásott kéregből egy darabkát. Kékjei a férfi arcára szegeződnek közben.*
-Riadtságra és futásra neked lenne inkább okod Norke úr. *Semmi gúny nincs a hangjában, sokkal inkább halk bánat talán.* Mégiscsak én vagyok az utca lánya.
*Elpillant, kicsit elfordulva. Tekintete most a lefelé szaladó víz csillanó hullámhátára fut, íriszeiben visszatükröződik a fény. Talán még egy könnycsepp kezdete is megbúvik benne. Talán.*
-Velem nem szoktak beszélgetni. Vagyok, aki vagyok, és használnak, amire ajánlkozom. Ebből élek, nincsen másom. Nagyobb szégyen ez, mint pénzért ölni. Talán, nagyobb bűn is. De mélyre rántott az életörvény, és nehéz a forgó falon felkapaszkodni.
*Visszapillant a férfire, szemében kicsi fájdalom, ajkán bánatos-víg mosoly.*
-Nos, nem szaladsz el?
2072. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-21 13:35:38
Üzenet elküldve: 2016-04-21 13:35:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Ceron//
– Bizony az. Életem két nagy hibája *feleli nyugodtan.
Mert miért is ne mondaná el? Amit az ember olyan nehezen vall be valakinek, aki ismeri és aki megítélheti miatta, az könnyebben mondja el egy idegennek, aki mit sem tud róla, csak épp segít kiadni a keserűséget.*
– Tavasz most van *veti közbe.
Nem mozdul továbbra sem, engedi, hogy Ceron megszemlélje, újra, alaposan, ahogy csak akarja.
Aztán mikor a lány pörögve forgolódik előtte és folyton hozzáér, akkor megmozdul, kezei a lány csípőjét érintik két oldalt. Nem ragadja meg úgy, hogy ne mozdulhasson, inkább csak hagyja forgolódni a kezei között, tenyeréhez dörgölőzik a köpeny anyaga és közben a kék szemekbe néz.*
– Újabb csúfolódó rigmus, hölgyem?
*Kicsit összeszűkülnek a szemei, ahogy még mindig a lány szemébe néz.*
– Amíg a komédia a színpadon marad, addig nincs baj.
*Most halkabb a hangja, tompább.*
~De ha a komédiás az életben csal meg, vagy ilyesmi, akkor többé nem lát. Elégszer voltam bolond.~
– Hallottam már ilyet, igen, hallottam már hasonló mondást. Velem már eljátszották mások a hazugságot és a csalást, a megszégyenítést, az elhagyást. És én is eljátszottam már, hogy nem fáj, táncoltam helyette a véres bált. Mit szólsz egy olyan férfihoz, aki az elutasítás és a megszégyenítés után oly mélyre süllyedt, hogy évekig pénzért ölt?
*Norke elmosolyodik, de a mosolya nem vidám, inkább kihívó.*
~Vajon most elszalad?~
*Az elkomolyodó lány után lépked, de nem olyan közel, hogy a másik fenyegetésnek érezze, nem szeretné, hogy Ceron azt higgye, hogy rátámadna, vagy bármi módon erőszakos lenne vele. Esze ágában sincs ilyesmit tenni, nem is az a fajta, aki egy védtelen nőt bántana.
Más kérdés, hogy sajnos olyan nővel már találkozott, aki karddal rontott rá, és kénytelen volt védekezni.
Látja, hogy a lány a ruháit tapogatja, és immár nyilvánvalóvá válik számára a mosás ténye, elmosolyodik az orra alatt.*
– Igen. Így tavasszal a ruhák még lassabban száradnak, mint a ragyogó nyári forróságban *utal a lány első mondatára a könnyen lobbanó szerelmekről.
Igen, Norke figyel, nagyon is odafigyel.*
– Le *bólint rá.* Még egy utcalánnyal is. Ne vedd sértésnek! *folytatja azonnal.* Sajnálom.
*Norke szusszan, és hátratúrja a haját a szeméből.
Leül az egyik sziklára és a vizet bámulja.*
– Ha nem akarsz elzavarni…
//Ceron//
– Bizony az. Életem két nagy hibája *feleli nyugodtan.
Mert miért is ne mondaná el? Amit az ember olyan nehezen vall be valakinek, aki ismeri és aki megítélheti miatta, az könnyebben mondja el egy idegennek, aki mit sem tud róla, csak épp segít kiadni a keserűséget.*
– Tavasz most van *veti közbe.
Nem mozdul továbbra sem, engedi, hogy Ceron megszemlélje, újra, alaposan, ahogy csak akarja.
Aztán mikor a lány pörögve forgolódik előtte és folyton hozzáér, akkor megmozdul, kezei a lány csípőjét érintik két oldalt. Nem ragadja meg úgy, hogy ne mozdulhasson, inkább csak hagyja forgolódni a kezei között, tenyeréhez dörgölőzik a köpeny anyaga és közben a kék szemekbe néz.*
– Újabb csúfolódó rigmus, hölgyem?
*Kicsit összeszűkülnek a szemei, ahogy még mindig a lány szemébe néz.*
– Amíg a komédia a színpadon marad, addig nincs baj.
*Most halkabb a hangja, tompább.*
~De ha a komédiás az életben csal meg, vagy ilyesmi, akkor többé nem lát. Elégszer voltam bolond.~
– Hallottam már ilyet, igen, hallottam már hasonló mondást. Velem már eljátszották mások a hazugságot és a csalást, a megszégyenítést, az elhagyást. És én is eljátszottam már, hogy nem fáj, táncoltam helyette a véres bált. Mit szólsz egy olyan férfihoz, aki az elutasítás és a megszégyenítés után oly mélyre süllyedt, hogy évekig pénzért ölt?
*Norke elmosolyodik, de a mosolya nem vidám, inkább kihívó.*
~Vajon most elszalad?~
*Az elkomolyodó lány után lépked, de nem olyan közel, hogy a másik fenyegetésnek érezze, nem szeretné, hogy Ceron azt higgye, hogy rátámadna, vagy bármi módon erőszakos lenne vele. Esze ágában sincs ilyesmit tenni, nem is az a fajta, aki egy védtelen nőt bántana.
Más kérdés, hogy sajnos olyan nővel már találkozott, aki karddal rontott rá, és kénytelen volt védekezni.
Látja, hogy a lány a ruháit tapogatja, és immár nyilvánvalóvá válik számára a mosás ténye, elmosolyodik az orra alatt.*
– Igen. Így tavasszal a ruhák még lassabban száradnak, mint a ragyogó nyári forróságban *utal a lány első mondatára a könnyen lobbanó szerelmekről.
Igen, Norke figyel, nagyon is odafigyel.*
– Le *bólint rá.* Még egy utcalánnyal is. Ne vedd sértésnek! *folytatja azonnal.* Sajnálom.
*Norke szusszan, és hátratúrja a haját a szeméből.
Leül az egyik sziklára és a vizet bámulja.*
– Ha nem akarsz elzavarni…
2071. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-20 07:30:07
Üzenet elküldve: 2016-04-20 07:30:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pipadélután//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
Hehe! A kicsinek is örülni kell! Születhettél volna bibircsókkal az orrodon! Na akkor rút lennél egy komám! *Ekkor ismét iszogat egy keveset, és már kezd forogni a világ ültő helyében is, de hát egy törpnek ez nem akadály.* Párkapcsolat? Hmmm érdekes ti emberek hogy tudtok másokhoz alkalmazkodni! Én ha egyszer megfogom az asszonyom, aztat mán nem eresztem! Olyan biztos ez, mint az a hegy! *Mutat épp a folyó felé.* -Vagy legalábbis arra..Biztos van egy hegy! Hihihi! *És bármennyire is sokat ivott, épp a Vashegy irányába mutat. Nem járt még ott, és nem is tudja hogy van. Egyszerű törpe megérzés.*
-Nincs jóindulat! Elég ebből a nyájas szövegelésből! Kardot kapsz és kész! Hik! Hikk! *Csuklik a törpe, és folytatja.* -Segíthetsz! Majd biztosan! De inkább segíts, hogy tudják milyen is vagy. S ha majd te leszel bajban, nem kell keresni a segítséget. Jön magától! * Iszik ismét, és ahogy Delathar elkáromkodja magát Gorik nekiáll röhögni. S ahogy röhög, el is fingja magát. Persze ez a hangja van de szaga nincs fajtájú szellentés. Még inkább nekiáll hahotázni.*
- Tegnap mikor elmentünk inni! Nem akartunk nagyon berúgni!
De ittunk egy kis keveset, és az biz nagyon jólesett!
Az eset után a Delathar is, szintén jót esett.
Visszasegítettem a bárszékre, hisz a menetnek még menni kell!
Ittunk még rá egy-két kortyot, nem értük be ennyivel.
De Delatharnak nem bírt magával, úgyhogy ivott rá két pohárral.
De hirtelen felém fordult, és a csuklyámba hányt azonnal! Hihihi!
De nem emlékszem többre, mert ekkor én már aludtam
Amit ittam azt a bal-jobb Orrlyukamon kibuktam...
* Majd hangosan nekiáll kiabálni.*
-DELATHAR ARTHENIOR HŐS FIA, KI VÉLETLENÜL BECSÍPTE A TÖKÉT A BATYUBA! hÁHÁÁ! hIK-HIK!
//Pipadélután//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
Hehe! A kicsinek is örülni kell! Születhettél volna bibircsókkal az orrodon! Na akkor rút lennél egy komám! *Ekkor ismét iszogat egy keveset, és már kezd forogni a világ ültő helyében is, de hát egy törpnek ez nem akadály.* Párkapcsolat? Hmmm érdekes ti emberek hogy tudtok másokhoz alkalmazkodni! Én ha egyszer megfogom az asszonyom, aztat mán nem eresztem! Olyan biztos ez, mint az a hegy! *Mutat épp a folyó felé.* -Vagy legalábbis arra..Biztos van egy hegy! Hihihi! *És bármennyire is sokat ivott, épp a Vashegy irányába mutat. Nem járt még ott, és nem is tudja hogy van. Egyszerű törpe megérzés.*
-Nincs jóindulat! Elég ebből a nyájas szövegelésből! Kardot kapsz és kész! Hik! Hikk! *Csuklik a törpe, és folytatja.* -Segíthetsz! Majd biztosan! De inkább segíts, hogy tudják milyen is vagy. S ha majd te leszel bajban, nem kell keresni a segítséget. Jön magától! * Iszik ismét, és ahogy Delathar elkáromkodja magát Gorik nekiáll röhögni. S ahogy röhög, el is fingja magát. Persze ez a hangja van de szaga nincs fajtájú szellentés. Még inkább nekiáll hahotázni.*
- Tegnap mikor elmentünk inni! Nem akartunk nagyon berúgni!
De ittunk egy kis keveset, és az biz nagyon jólesett!
Az eset után a Delathar is, szintén jót esett.
Visszasegítettem a bárszékre, hisz a menetnek még menni kell!
Ittunk még rá egy-két kortyot, nem értük be ennyivel.
De Delatharnak nem bírt magával, úgyhogy ivott rá két pohárral.
De hirtelen felém fordult, és a csuklyámba hányt azonnal! Hihihi!
De nem emlékszem többre, mert ekkor én már aludtam
Amit ittam azt a bal-jobb Orrlyukamon kibuktam...
* Majd hangosan nekiáll kiabálni.*
-DELATHAR ARTHENIOR HŐS FIA, KI VÉLETLENÜL BECSÍPTE A TÖKÉT A BATYUBA! hÁHÁÁ! hIK-HIK!
2070. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-19 22:00:29
Üzenet elküldve: 2016-04-19 22:00:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pipadélután//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Érdekes, Delathar többnek nézte, de hát ezek a törpök ilyenek, korán felnőtté érnek és halálukig jól tartják magukat pár ősz hajszállal bővülve.*
- Jóképű! *Röhög. Aztán a házasság résznél elkezd kitörni belőle a sírva röhögés. Az oldalára fetreng fájó hassal. Aztán egy jóleső "huuu"-val végezve visszafetreng a helyére.*
- Házasság, egy normális párkapcsolat is megtenné és még ha tényleg jóképű is vagyok, sokra mentem vele eddig...
*Gorik számára kihúzza a hüvelyéből a kardot, ami ott fekszik mellette. Nem az az igazi batár nagy hóhér pallos, inkább egy kecsesebb másfelesre emlékeztet. A markolata kissé kopott, de volt már gyakorlatban bőven...
Na de mikor Gorik méregeti elégedetlenül, kikerekednek szemei. Azért figyelemmel kíséri, amit mesélnek neki, de néha fel kell kapnia az ellustult szemeit - a bornak hála -, hogy lássa miről is van szó.*
- Gorik, lekötelez a jóindulatod, de mégis milyen jó szolgálatot tettem neked? Csak a társaságom adtam, mint minden gerinccel bíró ember. De ha mégis ragaszkodsz hozzá, úgy ha tudok, valamivel én is segítek neked...
*Elfogadja a bort és nem is rest beleinni, elvégre ritkán tudja magát tisztességesen leinni és most itt a mámoros lehetőség. A fények kezdenek homályosabbak lenni és kezd minden érdekesebbnek és izgalmasabbnak kezd tűnni, ahogy minden spicces számára. Azért annyira még közel sem részeg, hogy lepisálja a Pegazus lábtörlőjét - Mert ott sokkal drágább berúgni, mint máshol!!! -, de azért csak rákezd egy újabb dalra.*
-Igyál és röhögj, ne sajnáld a bort!
Csapj oda, vedelj és rúgjad a port!
Tiéd az este, táncolj hát most!
...*Bor.*...
A kurva életbe! Hogy is volt?! *Röhög saját magán az idióta, majd improvizál.*
- Énekelj, táncolj és igyad a bort... Úgy érzem kezd meghatni ez a szesz...
*Azért nem bánja, ha tovább iszik belőle, pipáját pedig újratömi és újra füstöl, mint két perce...*
//Pipadélután//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Érdekes, Delathar többnek nézte, de hát ezek a törpök ilyenek, korán felnőtté érnek és halálukig jól tartják magukat pár ősz hajszállal bővülve.*
- Jóképű! *Röhög. Aztán a házasság résznél elkezd kitörni belőle a sírva röhögés. Az oldalára fetreng fájó hassal. Aztán egy jóleső "huuu"-val végezve visszafetreng a helyére.*
- Házasság, egy normális párkapcsolat is megtenné és még ha tényleg jóképű is vagyok, sokra mentem vele eddig...
*Gorik számára kihúzza a hüvelyéből a kardot, ami ott fekszik mellette. Nem az az igazi batár nagy hóhér pallos, inkább egy kecsesebb másfelesre emlékeztet. A markolata kissé kopott, de volt már gyakorlatban bőven...
Na de mikor Gorik méregeti elégedetlenül, kikerekednek szemei. Azért figyelemmel kíséri, amit mesélnek neki, de néha fel kell kapnia az ellustult szemeit - a bornak hála -, hogy lássa miről is van szó.*
- Gorik, lekötelez a jóindulatod, de mégis milyen jó szolgálatot tettem neked? Csak a társaságom adtam, mint minden gerinccel bíró ember. De ha mégis ragaszkodsz hozzá, úgy ha tudok, valamivel én is segítek neked...
*Elfogadja a bort és nem is rest beleinni, elvégre ritkán tudja magát tisztességesen leinni és most itt a mámoros lehetőség. A fények kezdenek homályosabbak lenni és kezd minden érdekesebbnek és izgalmasabbnak kezd tűnni, ahogy minden spicces számára. Azért annyira még közel sem részeg, hogy lepisálja a Pegazus lábtörlőjét - Mert ott sokkal drágább berúgni, mint máshol!!! -, de azért csak rákezd egy újabb dalra.*
-Igyál és röhögj, ne sajnáld a bort!
Csapj oda, vedelj és rúgjad a port!
Tiéd az este, táncolj hát most!
...*Bor.*...
A kurva életbe! Hogy is volt?! *Röhög saját magán az idióta, majd improvizál.*
- Énekelj, táncolj és igyad a bort... Úgy érzem kezd meghatni ez a szesz...
*Azért nem bánja, ha tovább iszik belőle, pipáját pedig újratömi és újra füstöl, mint két perce...*
2069. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-19 21:55:57
Üzenet elküldve: 2016-04-19 21:55:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norke//
-Hibás választás volt, nem is vitás. A nyári szerelmek lángja hamar ellobban. Olyan, mint a nyári hőség. Nagy lánggal ég, de nem tart soká. Ha hosszú szerelemre vágysz, tavasszal kezdj szeretni.
*Csacsogja vidáman, incselkedően, újra csak sétára indulva Norke körül, most még alaposabban megnézve magának a férfit. Igaz, ezúttal nem úgy, mint korábban. Most másféle dolgokat mér fel. Akkorra ér újra előre, mikor Norke tippje elhangzik. Ceron felnevet. Aztán egészen közelre lép. Karja érinti Norkéét, és ezúttal körül táncolja a másikat, legalább is előröl, végig úgy pörögve, hogy vagy karja, vagy háta, vagy másik karja érintse a férfit. Fejét felfelé fordítja, tekintete megtapad Norke íriszein.*
-Komédiás, komédiás, világi nagy garabonciás. Játszik, titkon csal és csen is, minden szava, tette hamis. Mégis vágyod újra, s újra, szép szavát füledbe súgja. Elvarázsol, megbabonáz, csodálatos komédiás.
*Vidáman csilingelő hangon mondja el a szavakat, mintha betanult lenne, pedig még önmagát is meglepi ezzel. Norkének tudja be, sejtése szerint a férfi hozta ki belőle. Valahogy itt a folyóparton minden olyan más. Ez most nem kényszer, nem kenyérkereset, keserves vacsora falat. Ezt most lélekből adja, még csak nem is hazudik.
Ám a végén kissé elszomorodva torpan meg, főleg, mert jön az újabb kérdés Norkétől.*
-Az élet nagy játékát. Szerelmet, bánatot, csalást és boldogságot, hazugságot, és örömet. Színpadunk az egész világ.
*Elkomolyodva buknak ki belőle a szavak, és ellépve fordul el a férfitől, visszalépked a fatörzshöz, melyen holmija hever. Talán már megszáradt?
Ujjai érintik a fehérneműt, de még nedves, ahogy a szoknya és blúz is. Felsóhajt, és némi keserű mosollyal pillant vissza.*
-Még nem tudok szemérmesebbé válni. Még vizesek a ruháim.
*Apró grimasz, bohókás fintor. Lám, Ceron egy újabb arca bukkan felszínre.*
-Leülnél egy utca lánya komédiással beszélgetni kicsit Norke úr?
//Norke//
-Hibás választás volt, nem is vitás. A nyári szerelmek lángja hamar ellobban. Olyan, mint a nyári hőség. Nagy lánggal ég, de nem tart soká. Ha hosszú szerelemre vágysz, tavasszal kezdj szeretni.
*Csacsogja vidáman, incselkedően, újra csak sétára indulva Norke körül, most még alaposabban megnézve magának a férfit. Igaz, ezúttal nem úgy, mint korábban. Most másféle dolgokat mér fel. Akkorra ér újra előre, mikor Norke tippje elhangzik. Ceron felnevet. Aztán egészen közelre lép. Karja érinti Norkéét, és ezúttal körül táncolja a másikat, legalább is előröl, végig úgy pörögve, hogy vagy karja, vagy háta, vagy másik karja érintse a férfit. Fejét felfelé fordítja, tekintete megtapad Norke íriszein.*
-Komédiás, komédiás, világi nagy garabonciás. Játszik, titkon csal és csen is, minden szava, tette hamis. Mégis vágyod újra, s újra, szép szavát füledbe súgja. Elvarázsol, megbabonáz, csodálatos komédiás.
*Vidáman csilingelő hangon mondja el a szavakat, mintha betanult lenne, pedig még önmagát is meglepi ezzel. Norkének tudja be, sejtése szerint a férfi hozta ki belőle. Valahogy itt a folyóparton minden olyan más. Ez most nem kényszer, nem kenyérkereset, keserves vacsora falat. Ezt most lélekből adja, még csak nem is hazudik.
Ám a végén kissé elszomorodva torpan meg, főleg, mert jön az újabb kérdés Norkétől.*
-Az élet nagy játékát. Szerelmet, bánatot, csalást és boldogságot, hazugságot, és örömet. Színpadunk az egész világ.
*Elkomolyodva buknak ki belőle a szavak, és ellépve fordul el a férfitől, visszalépked a fatörzshöz, melyen holmija hever. Talán már megszáradt?
Ujjai érintik a fehérneműt, de még nedves, ahogy a szoknya és blúz is. Felsóhajt, és némi keserű mosollyal pillant vissza.*
-Még nem tudok szemérmesebbé válni. Még vizesek a ruháim.
*Apró grimasz, bohókás fintor. Lám, Ceron egy újabb arca bukkan felszínre.*
-Leülnél egy utca lánya komédiással beszélgetni kicsit Norke úr?
2068. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-19 06:20:33
Üzenet elküldve: 2016-04-19 06:20:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pipadélután//
*Kezdi megütni a bor, így egyre nyugodtabb. Néha elálmosodik a finom nedűtől, és ez most is így van. Csak bámulja a vizet, és ejtőzik. A kérdésre hamar érkezik a válasz.*
-Alig múltam harminc öt! Ebből majdnem az egészet a föld alatt töltöttem! Néha félek is hogy rám szakad ez a nagy kékség odafent! De hát alkalmazkodni kell, ha már elhagytam a bányákat! Tapasztalat, nem! Sokkal inkább megélt szerencse! *Nevet csendesen.* -Jó fickónak tűnsz te Delathar Silamon! Jóképűnek is mondható! Ha megházasodsz, elviszlek titeket a szekeremmel nászútra! *Hümmög egyet, mert teljesen komolyan gondolja. Ekkor eszébe jut valami.* -Hadd lám a kardod! Megmondom jó anyagból készült-e! *Nyújtja a kezét, és ha megkapja a kardot első körben csak nézegeti. Igaz pallosról beszélünk, de ott is számít a súlyelosztás. Csak hát nem arányos, mint egy átlagos kardnál. Megkoppintja a kardot, és a füléhez teszi. Furcsán néz, közben szakállát dörzsölgeti.* -Rideg! Egy anyagból készült! Mi? Ne nagyon menj mostanában a harc pofájába. Ez bizony üreges! De nem úgy mint a nyúl ürege! Hanem nincs rendesen kikovácsolva! Anyaghibás! Nézd csak! *Mutatja vaskos ujjával a pallos szélét, ahol már megjelentek az első hajszálrepedések.* Ha átéri a repedés, gyengül a kard, továbbá rád is veszélyes lesz! Nem csak arra akit épp aprítani készülsz! Áh! Tele a világ csupa kontárokkal. *Morgolódik, és visszaadja a kardot.* -Idefigyelj! Mivel jó szolgálatot tettél nekem! *Tölti meg a férfi poharát, s a magáét is.* És csatlakozhattam hozzád, itt a parton! Mellesleg jóravaló férfiúnak tűnsz, készítek neked egy kardot! Pont olyat mint az ott! Még a nevedet is beleütöm! S akkor elnevezheted, hisz az csak neked készül! Na mit szólsz? *Árakról itt nem beszélünk, elvégre fogyott már bor elég. Az meg ilyenkor apróságnak számít.*
//Pipadélután//
*Kezdi megütni a bor, így egyre nyugodtabb. Néha elálmosodik a finom nedűtől, és ez most is így van. Csak bámulja a vizet, és ejtőzik. A kérdésre hamar érkezik a válasz.*
-Alig múltam harminc öt! Ebből majdnem az egészet a föld alatt töltöttem! Néha félek is hogy rám szakad ez a nagy kékség odafent! De hát alkalmazkodni kell, ha már elhagytam a bányákat! Tapasztalat, nem! Sokkal inkább megélt szerencse! *Nevet csendesen.* -Jó fickónak tűnsz te Delathar Silamon! Jóképűnek is mondható! Ha megházasodsz, elviszlek titeket a szekeremmel nászútra! *Hümmög egyet, mert teljesen komolyan gondolja. Ekkor eszébe jut valami.* -Hadd lám a kardod! Megmondom jó anyagból készült-e! *Nyújtja a kezét, és ha megkapja a kardot első körben csak nézegeti. Igaz pallosról beszélünk, de ott is számít a súlyelosztás. Csak hát nem arányos, mint egy átlagos kardnál. Megkoppintja a kardot, és a füléhez teszi. Furcsán néz, közben szakállát dörzsölgeti.* -Rideg! Egy anyagból készült! Mi? Ne nagyon menj mostanában a harc pofájába. Ez bizony üreges! De nem úgy mint a nyúl ürege! Hanem nincs rendesen kikovácsolva! Anyaghibás! Nézd csak! *Mutatja vaskos ujjával a pallos szélét, ahol már megjelentek az első hajszálrepedések.* Ha átéri a repedés, gyengül a kard, továbbá rád is veszélyes lesz! Nem csak arra akit épp aprítani készülsz! Áh! Tele a világ csupa kontárokkal. *Morgolódik, és visszaadja a kardot.* -Idefigyelj! Mivel jó szolgálatot tettél nekem! *Tölti meg a férfi poharát, s a magáét is.* És csatlakozhattam hozzád, itt a parton! Mellesleg jóravaló férfiúnak tűnsz, készítek neked egy kardot! Pont olyat mint az ott! Még a nevedet is beleütöm! S akkor elnevezheted, hisz az csak neked készül! Na mit szólsz? *Árakról itt nem beszélünk, elvégre fogyott már bor elég. Az meg ilyenkor apróságnak számít.*
2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-18 21:53:57
Üzenet elküldve: 2016-04-18 21:53:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pipadélután//
*Figyelemmel hallgatja Gorikot. Fogyasztja a finom bort, és űzi a füstöt bőszen. Minden bizonnyal sokat megélt már a törpe, van mit mesélnie.*
- Nem volt még alkalmam ott lenni, a mélyben, de hallottam már ezt-azt és nem voltak valami biztatóak...
*Kicsit csendben marad, folytatja a rutinos szeánszot. Most már bizony érzi a bort, pohara kifogyott. Ha esetleg újra megkínálják borral azt elfogadja. Egyre sötétebb lesz, és a városi fényesség kezdi átvenni a látványosság szerepét.*
- Mond Gorik! Eléggé sokat tapasztaltnak tűnsz, hány telet éltél már meg?
*Kérdezi. Teljesen józanul nem kérdezné meg, de ez esetben ez nem áll fenn. Ha a törp válaszol neki úgy figyelemmel hallgatja, más esetben csak magát szórakoztatja a városban való gyönyörködéssel. Kétségkívül szép város ez, van mit mesélni róla. Gondolatai hazájába is elviszik. Milyen szép város is az. Csak havas minden, de milyen gyönyörű. Honvágyat érez, nem a nemesség és a családi jómód, hanem a város hiányzik neki, meg a testvérei... Rég nem találkozott velük.*
//Pipadélután//
*Figyelemmel hallgatja Gorikot. Fogyasztja a finom bort, és űzi a füstöt bőszen. Minden bizonnyal sokat megélt már a törpe, van mit mesélnie.*
- Nem volt még alkalmam ott lenni, a mélyben, de hallottam már ezt-azt és nem voltak valami biztatóak...
*Kicsit csendben marad, folytatja a rutinos szeánszot. Most már bizony érzi a bort, pohara kifogyott. Ha esetleg újra megkínálják borral azt elfogadja. Egyre sötétebb lesz, és a városi fényesség kezdi átvenni a látványosság szerepét.*
- Mond Gorik! Eléggé sokat tapasztaltnak tűnsz, hány telet éltél már meg?
*Kérdezi. Teljesen józanul nem kérdezné meg, de ez esetben ez nem áll fenn. Ha a törp válaszol neki úgy figyelemmel hallgatja, más esetben csak magát szórakoztatja a városban való gyönyörködéssel. Kétségkívül szép város ez, van mit mesélni róla. Gondolatai hazájába is elviszik. Milyen szép város is az. Csak havas minden, de milyen gyönyörű. Honvágyat érez, nem a nemesség és a családi jómód, hanem a város hiányzik neki, meg a testvérei... Rég nem találkozott velük.*
2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-18 17:49:06
Üzenet elküldve: 2016-04-18 17:49:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Morfiusz//
*Tudja magáról, hogy messze nem tökéletes, nyilván nem az, senki sem lehet az. Szeret beszélni, és sokszor túl kíváncsi. Sokszor csak utólag jön rá, hogy gyorsabban pergett a nyelve, mint kellett volna, de a titkokat mégis meg tudja tartani.
Az olyan titkokat, amik számítanak, amiket az ember még a szélnek sem súg tovább. Azt, hogy Morf tolvaj, de még inkább azt, amit most tudott meg, igen, magában megfogadja, hogy erről soha nem beszél másnak. Morfiusz olyasmit osztott meg vele, amiről szerinte nemigen beszél, amit eddig talán ő maga sem akart tudomásul venni.
Csakhogy Shya már tud az egészről, jelen volt kétszer is, és így nem lehet csak úgy letagadni a dolgot. A lány ennek ellenére is tisztában van vele, hogy Morfiusz részéről az, hogy beszélt neki róla, és főleg, hogy bevonja őt is a megoldásba, az a hatalmas bizalom jele.*
~Nem fogok visszaélni vele és nem árulom el.~
*Arra számít, hogy a kabátjára dől majd rá, azért terítette le, és kicsit meglepődik, mikor a feje alatt Morf karját érzi.*
~Kényelmes, és meleg.~
*Jó érzés tölti el, hogy így fekszenek, a férfi megjegyzésére halkan nevet.*
– A mienk. A mi napunk a mi folyópartunk. Egész Lanawin a mienk!
~Hiszen miért is ne? A tied minden, amit a szívedbe zársz. Pillanatok, helyek, egy-egy kedves szó, egy nevetés.~
*Szívesen elmondaná mindezt Morfiusznak is, talán el is mondja majd, de nem most, ez a pillanat túl csodálatos, a csend, a folyó hangjai a férfi halk lélegzete mellette, az izmos karja a feje alatt, ez egyfajta varázslat, amit nem akar megtörni fecsegéssel.*
~Majd rájössz te is, majd megérzed, hogy a szél suttog, hogy a nap megcsókol, hogy a hullámok neked énekelnek, de ha nincs kinek elmondanod, ha nincs hova visszatérned a meséikkel, melyeket néked mondanak, akkor csak porszem vagy és elsodródsz. Ha annyira jó neked egyedül, ugyan miért adod nekem a karodat párnának?~
*A lány szemei lecsukódnak, mélyet sóhajt, az ajkain mosoly játszik.*
~Azt mondod, hazáig kísérsz. De nem kérdezem meg, hányszor teszed majd meg. A kedvemért. A saját kedvedért. Ugyan minek olyasmiről kérdezősködni, amire még te magad sem tudhatod a választ? Amikor már otthon leszek, lehet neked nem lesz maradásod. Nem is gondolom, hogy csak úgy egy helyben maradnál, mikor sosem volt helyed. Vajon megkérsz-e majd, menjek veled?~
*Shya pillái megrebbennek, magán érzi Morf pillantását, aztán a kezét is a térdén.*
~Biztos fordult egyet, felém fordult.~
*Morfiusz felé fordítja az arcát, a pillái rejtekéből nézi a férfit, lassan mozdul a keze, ujjai a másik nyakát érintik, a lilás foltot, aztán a vállát.
Nem csábítani akar most, csak hozzáérni a másikhoz, finoman, óvatosan, érezni, hogy ott van.
Gyengéden mosolyog rá.*
~Jó itt, veled.~
//Morfiusz//
*Tudja magáról, hogy messze nem tökéletes, nyilván nem az, senki sem lehet az. Szeret beszélni, és sokszor túl kíváncsi. Sokszor csak utólag jön rá, hogy gyorsabban pergett a nyelve, mint kellett volna, de a titkokat mégis meg tudja tartani.
Az olyan titkokat, amik számítanak, amiket az ember még a szélnek sem súg tovább. Azt, hogy Morf tolvaj, de még inkább azt, amit most tudott meg, igen, magában megfogadja, hogy erről soha nem beszél másnak. Morfiusz olyasmit osztott meg vele, amiről szerinte nemigen beszél, amit eddig talán ő maga sem akart tudomásul venni.
Csakhogy Shya már tud az egészről, jelen volt kétszer is, és így nem lehet csak úgy letagadni a dolgot. A lány ennek ellenére is tisztában van vele, hogy Morfiusz részéről az, hogy beszélt neki róla, és főleg, hogy bevonja őt is a megoldásba, az a hatalmas bizalom jele.*
~Nem fogok visszaélni vele és nem árulom el.~
*Arra számít, hogy a kabátjára dől majd rá, azért terítette le, és kicsit meglepődik, mikor a feje alatt Morf karját érzi.*
~Kényelmes, és meleg.~
*Jó érzés tölti el, hogy így fekszenek, a férfi megjegyzésére halkan nevet.*
– A mienk. A mi napunk a mi folyópartunk. Egész Lanawin a mienk!
~Hiszen miért is ne? A tied minden, amit a szívedbe zársz. Pillanatok, helyek, egy-egy kedves szó, egy nevetés.~
*Szívesen elmondaná mindezt Morfiusznak is, talán el is mondja majd, de nem most, ez a pillanat túl csodálatos, a csend, a folyó hangjai a férfi halk lélegzete mellette, az izmos karja a feje alatt, ez egyfajta varázslat, amit nem akar megtörni fecsegéssel.*
~Majd rájössz te is, majd megérzed, hogy a szél suttog, hogy a nap megcsókol, hogy a hullámok neked énekelnek, de ha nincs kinek elmondanod, ha nincs hova visszatérned a meséikkel, melyeket néked mondanak, akkor csak porszem vagy és elsodródsz. Ha annyira jó neked egyedül, ugyan miért adod nekem a karodat párnának?~
*A lány szemei lecsukódnak, mélyet sóhajt, az ajkain mosoly játszik.*
~Azt mondod, hazáig kísérsz. De nem kérdezem meg, hányszor teszed majd meg. A kedvemért. A saját kedvedért. Ugyan minek olyasmiről kérdezősködni, amire még te magad sem tudhatod a választ? Amikor már otthon leszek, lehet neked nem lesz maradásod. Nem is gondolom, hogy csak úgy egy helyben maradnál, mikor sosem volt helyed. Vajon megkérsz-e majd, menjek veled?~
*Shya pillái megrebbennek, magán érzi Morf pillantását, aztán a kezét is a térdén.*
~Biztos fordult egyet, felém fordult.~
*Morfiusz felé fordítja az arcát, a pillái rejtekéből nézi a férfit, lassan mozdul a keze, ujjai a másik nyakát érintik, a lilás foltot, aztán a vállát.
Nem csábítani akar most, csak hozzáérni a másikhoz, finoman, óvatosan, érezni, hogy ott van.
Gyengéden mosolyog rá.*
~Jó itt, veled.~
2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-18 14:53:07
Üzenet elküldve: 2016-04-18 14:53:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Ceron//
*Kissé bosszús, de a mogorvaságán enyhít, hogy a lány nem tesz megjegyzést arra, hogyan hatott rá a nőiessége.*
~Ez van, férfi vagyok, hús-vér, és nem faszobor. De mintha direkt élvezné. Vajon szeret gúnyt űzni másokból?~
*Norke egyelőre nem tudja magában hova tenni a lányt. A fekete haj kócos, de talán csak a szél játéka teszi ezt vele, az, hogy kiengedte a fürdéshez, talán meg is mosta korábban.*
~De milyen lány fürdik a folyóban? Valaki a szegénynegyedből? Vagy egy úrilány, aki megszökött a testőrei elől? De talán a második legalább pirult volna. Vagy talán az első is, ha, mondjuk, csak egy szegény napszámos lánya lenne. Ki vagy te lány?~
*A nagy kék szemek kellően ártatlannak látszanak, ugyanakkor Norke látta, hogy a lány nem kapkodta el, hogy maga köré kanyarítsa a köpenyét.*
~De ártatlan-e, aki ilyeneket kérdez? Vagy egyáltalán nem, vagy csak félig, de akkor egyben kiváló színésznő is. És vajon vár-e választ a kérdésre? Lehet, hogy valami előkelő úr elütné egy hasonló verssel, vagy valami évődéssel. Az is lehet, hogy eleve nem is számít válaszra.~
– Tavaszi réten még nem *felel mégis Norke.* A lányok, akiket a nyáron megismertem, és akiket a széna meg az avar nem zavart, azok nem tartottak ki mellettem soha tavaszig. Tavasszal eddig mindig a sebeimet nyalogattam, kisasszony.
*Az úrra enyhén felvonja a szemöldökét, de nem tiltakozik. Nem úr ő, még nem, de talán egyszer még lehet az, még pár tucatnyi év és sok-sok munka, akkorra úr lehet majd belőle. Ha más nem, hát mester úr.*
– Nehéz és fogas kérdés, kisasszony. Bármelyik választ meg tudnám indokolni, mindnek lenne magyarázata, de bizonyára nem lehetsz egyszerre mindegyik. Legyen hát a komédiás vagabund!
~Bár ki tudja, lehet utcalány vagy, Széron, vagy talán Ceron? Majd kiderül, ha látom leírva is a neved. De ha az is vagy, miért bántanálak meg azzal, hogy akkor is rád mondom, ha velem nem úgy viselkedsz?~
– És mondd csak kisasszony, merre játszotok, és milyen jeleneteket?
//Ceron//
*Kissé bosszús, de a mogorvaságán enyhít, hogy a lány nem tesz megjegyzést arra, hogyan hatott rá a nőiessége.*
~Ez van, férfi vagyok, hús-vér, és nem faszobor. De mintha direkt élvezné. Vajon szeret gúnyt űzni másokból?~
*Norke egyelőre nem tudja magában hova tenni a lányt. A fekete haj kócos, de talán csak a szél játéka teszi ezt vele, az, hogy kiengedte a fürdéshez, talán meg is mosta korábban.*
~De milyen lány fürdik a folyóban? Valaki a szegénynegyedből? Vagy egy úrilány, aki megszökött a testőrei elől? De talán a második legalább pirult volna. Vagy talán az első is, ha, mondjuk, csak egy szegény napszámos lánya lenne. Ki vagy te lány?~
*A nagy kék szemek kellően ártatlannak látszanak, ugyanakkor Norke látta, hogy a lány nem kapkodta el, hogy maga köré kanyarítsa a köpenyét.*
~De ártatlan-e, aki ilyeneket kérdez? Vagy egyáltalán nem, vagy csak félig, de akkor egyben kiváló színésznő is. És vajon vár-e választ a kérdésre? Lehet, hogy valami előkelő úr elütné egy hasonló verssel, vagy valami évődéssel. Az is lehet, hogy eleve nem is számít válaszra.~
– Tavaszi réten még nem *felel mégis Norke.* A lányok, akiket a nyáron megismertem, és akiket a széna meg az avar nem zavart, azok nem tartottak ki mellettem soha tavaszig. Tavasszal eddig mindig a sebeimet nyalogattam, kisasszony.
*Az úrra enyhén felvonja a szemöldökét, de nem tiltakozik. Nem úr ő, még nem, de talán egyszer még lehet az, még pár tucatnyi év és sok-sok munka, akkorra úr lehet majd belőle. Ha más nem, hát mester úr.*
– Nehéz és fogas kérdés, kisasszony. Bármelyik választ meg tudnám indokolni, mindnek lenne magyarázata, de bizonyára nem lehetsz egyszerre mindegyik. Legyen hát a komédiás vagabund!
~Bár ki tudja, lehet utcalány vagy, Széron, vagy talán Ceron? Majd kiderül, ha látom leírva is a neved. De ha az is vagy, miért bántanálak meg azzal, hogy akkor is rád mondom, ha velem nem úgy viselkedsz?~
– És mondd csak kisasszony, merre játszotok, és milyen jeleneteket?
2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-18 11:31:01
Üzenet elküldve: 2016-04-18 11:31:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Shyahar//
*Nem kell már neki bemutatni neki a lány aggodalmasabbik énjét, azt már régen ismeri. Ilyen, ahogy mondja, ez ellen nincs mit tenni, ahogy már ő maga sem változik és nem is tudja megváltoztatni semmi. Bele kell törődnie, hogy Shya beszéd és kérdés mániában szenved, azon kívül túlaggódja a dolgokat, de neki is bele kell törődnie abba, hogy nem irányíthatja és könnyen feldühítiheti, vagy abba, hogy nem lesz soha olyan jóember, amilyet szeretne. Most, azért nem nevezné még magában sem túlzottan aggódónak, meg tudja érteni, hogy a folyónál zajlott rohama után Shya aggódik, hogy mit találnak a múltjában. Be kell, hogy ismerje, ez neki is megbolygatta kissé a folyton alvó aggodalmas énjét. Mindkettőjük szerencséére, azért mihelyt elkezdi Syha levenni magáról a ruhákat, van ami elnyomja benne ezt a rossz érzetet. Egyre szélesedő mosollyal figyeli a ruhadarabokat, amik lekerülnek, le és fel hajtódnak szabaddá téve a az utat a szemeinek. Mikor Shya megérkezik mellé, beigazítja a karját a sötétbarna hajzuhatag alá, hogy a karjára tegye inkább azt az okos fejecskéjét. Kényelmes biztos a kabátpárna is, de ha már mellette fekszik jobbnak találja, ha kartávolságon belül fekszik. A megjegyzésre azonnal lecsap.*
-Ez a lényeg! A miénk is, egyedül a miénk.
*Elégedett, mert úgy látszik a madárka végre belekóstol a tényleges szabadságba. Szemléli maga fölött a kék egyet, a karján pedig a szél mozgatja Shya szabadon maradt barna fürtjeit, amik cirógatva a karján tekerednek.*
~Ez az, amiért érdemes élni, semmi másért.~
*A szeme sarkából kezdi figyelni a mellette napozó Shyát. A víz morajlásának csendjében, aztán az ég felé emeli újra a tekintetét és elgondolkodik.*
~Talán ha sok ilyenben lesz része, letesz arról, hogy haza menjen és a kötelekkel teli életet élje ezután. Nem létezik, hogy nem látja mennyivel jobb így élni. Mellettem azt tehet amit akar az lehet, ami akar. Miért kell neki a vajákos néni, meg a fejvadász nagyapa, fel nem fogom. Bármennyire a térdén lovagoltatta is és eszményi gyerekkora volt, nem hiszem, hogy nem szabja meg neki mit tegyen, hogy éljen. Annyira csak nem engedi szabadjára, mint szeretné.~
*Elkanyarodik a sikolyoktól, a nemrég benne támadt vihartól és határozottan Shya felé terelődnek a gondolatai.*
~Amilyen egyedül volt a borászatban nem gondoltam volna, hogy ennyire kell még neki az otthoni fészek. Nem lesz jó, ha hazamegy és megint rendes emberek között él. Az egy dolog, hogy a fejem hamar a falra lenne szegezve, ha sokáig időzöm az öreg elf nagypapa közelében. Az ilyenek kiszagolják gyorsan, ha valakinek rejtegetni valója van. Nem mintha ez annyira érdekelne, de Shya téved, ha azt gondolja sokáig megmaradok egy helyen. Az egyetlen megoldás, ha velem marad és kész.~
*Felé fordítja a fejét és elnézi.*
~Azt mondta szeret, akkor pedig velem jön és nem megy haza. Húzom az időt még lehet, hogy ne jusson eszébe, hogy otthona is van, de, ha mégis eszébe jut valamikor, akkor választania kell és remélem mellettem dönt, ha már azt mondja úgy szeret, akkor miért ne? Úgysem engedem el, ha magam mellett akarom tudni, akkor marad, de jobb neki, ha azt gondolja van választása.~
*Hosszúra nyúlik a csend ebben a nyugalomban, a puha homok ágyban, de a nap teszi a dolgát. Felmelegíti a bőrét és valahol belül is. A keze Shya meztelen téréig vándorol, hogy azon támassza tovább.*
~Hova is akartunk annyira menni?~
*Kezd teljesen elmosódni előtte, hogy varázslatokat akart keresni és eredetileg a templom felé indultak. Most minden ráér még, nem siet sehova.*
//Shyahar//
*Nem kell már neki bemutatni neki a lány aggodalmasabbik énjét, azt már régen ismeri. Ilyen, ahogy mondja, ez ellen nincs mit tenni, ahogy már ő maga sem változik és nem is tudja megváltoztatni semmi. Bele kell törődnie, hogy Shya beszéd és kérdés mániában szenved, azon kívül túlaggódja a dolgokat, de neki is bele kell törődnie abba, hogy nem irányíthatja és könnyen feldühítiheti, vagy abba, hogy nem lesz soha olyan jóember, amilyet szeretne. Most, azért nem nevezné még magában sem túlzottan aggódónak, meg tudja érteni, hogy a folyónál zajlott rohama után Shya aggódik, hogy mit találnak a múltjában. Be kell, hogy ismerje, ez neki is megbolygatta kissé a folyton alvó aggodalmas énjét. Mindkettőjük szerencséére, azért mihelyt elkezdi Syha levenni magáról a ruhákat, van ami elnyomja benne ezt a rossz érzetet. Egyre szélesedő mosollyal figyeli a ruhadarabokat, amik lekerülnek, le és fel hajtódnak szabaddá téve a az utat a szemeinek. Mikor Shya megérkezik mellé, beigazítja a karját a sötétbarna hajzuhatag alá, hogy a karjára tegye inkább azt az okos fejecskéjét. Kényelmes biztos a kabátpárna is, de ha már mellette fekszik jobbnak találja, ha kartávolságon belül fekszik. A megjegyzésre azonnal lecsap.*
-Ez a lényeg! A miénk is, egyedül a miénk.
*Elégedett, mert úgy látszik a madárka végre belekóstol a tényleges szabadságba. Szemléli maga fölött a kék egyet, a karján pedig a szél mozgatja Shya szabadon maradt barna fürtjeit, amik cirógatva a karján tekerednek.*
~Ez az, amiért érdemes élni, semmi másért.~
*A szeme sarkából kezdi figyelni a mellette napozó Shyát. A víz morajlásának csendjében, aztán az ég felé emeli újra a tekintetét és elgondolkodik.*
~Talán ha sok ilyenben lesz része, letesz arról, hogy haza menjen és a kötelekkel teli életet élje ezután. Nem létezik, hogy nem látja mennyivel jobb így élni. Mellettem azt tehet amit akar az lehet, ami akar. Miért kell neki a vajákos néni, meg a fejvadász nagyapa, fel nem fogom. Bármennyire a térdén lovagoltatta is és eszményi gyerekkora volt, nem hiszem, hogy nem szabja meg neki mit tegyen, hogy éljen. Annyira csak nem engedi szabadjára, mint szeretné.~
*Elkanyarodik a sikolyoktól, a nemrég benne támadt vihartól és határozottan Shya felé terelődnek a gondolatai.*
~Amilyen egyedül volt a borászatban nem gondoltam volna, hogy ennyire kell még neki az otthoni fészek. Nem lesz jó, ha hazamegy és megint rendes emberek között él. Az egy dolog, hogy a fejem hamar a falra lenne szegezve, ha sokáig időzöm az öreg elf nagypapa közelében. Az ilyenek kiszagolják gyorsan, ha valakinek rejtegetni valója van. Nem mintha ez annyira érdekelne, de Shya téved, ha azt gondolja sokáig megmaradok egy helyen. Az egyetlen megoldás, ha velem marad és kész.~
*Felé fordítja a fejét és elnézi.*
~Azt mondta szeret, akkor pedig velem jön és nem megy haza. Húzom az időt még lehet, hogy ne jusson eszébe, hogy otthona is van, de, ha mégis eszébe jut valamikor, akkor választania kell és remélem mellettem dönt, ha már azt mondja úgy szeret, akkor miért ne? Úgysem engedem el, ha magam mellett akarom tudni, akkor marad, de jobb neki, ha azt gondolja van választása.~
*Hosszúra nyúlik a csend ebben a nyugalomban, a puha homok ágyban, de a nap teszi a dolgát. Felmelegíti a bőrét és valahol belül is. A keze Shya meztelen téréig vándorol, hogy azon támassza tovább.*
~Hova is akartunk annyira menni?~
*Kezd teljesen elmosódni előtte, hogy varázslatokat akart keresni és eredetileg a templom felé indultak. Most minden ráér még, nem siet sehova.*
2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-17 18:23:29
Üzenet elküldve: 2016-04-17 18:23:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norke//
*Általában Ceron sem vezet félre senkit. Csupán nem mond el mindent, és elképzelhető, hogy olykor nem a valódi nevén mutatkozik be. Például kedveli az olyan beceneveket, mint Madárka, vagy Talány. De jól hangzik a merész Csillám is. Van persze, egy valaki, akinek ő nem több, mint Öcskös.
Most nem gondol erre az egy valakire. Máson jár az agya. Tetszik neki a szőke férfi, de valamiért nem akarná úgy megkörnyékezni, ahogy a legtöbb férfit a szegénynegyed utcáin. Vajon miért? Hiszen ez a férfi sem más, vagy több, mint amazok? S mégis.
Fürkészi hát tovább, és bizony nem rejtheti el Norke az ő tapasztalt tekintete elől miféle hatást gyakorolt rá pőresége. Elmosolyodik újra, de szóvá nem teszi azért a dolgot. Más helyzetben talán igen, ha másért nem, akkor azért, hogy ezzel is könnyebben akadjon horogra. De most valami oknál fogva nem ez a cél. Bár csábítani nagyon is akar.*
-A mezők virágai a legszebbek. *Lép egészen közel, karnyújtáson belülre.* Nem tudtad? Az ő tiszta természetességük a legcsodásabb. Láttál már tökéletesebbet a búzavirágnál? Vagy édesebb illatút szagoltál-e az ibolyánál? S nem-e ott a legédesebb a csók, hol föléd hajol ezernyi pirosló pipacs, és sárga kankalin? Öleltél már egyáltalán virágos mezőben szép lányt Norke úr?
*Mért is ne lehetne úr a másik. Épp annyira lehet úr, mint ő maga úrinő. A következő kérdésekre még közelebb lép, nem engedve, hogy a másik elforduljon. Még nem.*
-Minek látszom Jó Norke úr? Bolondnak, komédiásnak, hercegkisasszonynak, vagy netán az utca leányának, ki akképp leli meg vacsoráját, miként fizetnek neki szolgálataiért az urak?
*Mert hát a felsorolásból bizony ez kimaradt, s valljuk meg, ez áll a valósághoz a legközelebb. Bár nem éppen dicsekedni való szakma ez, de nem fogja titkolni.*
//Norke//
*Általában Ceron sem vezet félre senkit. Csupán nem mond el mindent, és elképzelhető, hogy olykor nem a valódi nevén mutatkozik be. Például kedveli az olyan beceneveket, mint Madárka, vagy Talány. De jól hangzik a merész Csillám is. Van persze, egy valaki, akinek ő nem több, mint Öcskös.
Most nem gondol erre az egy valakire. Máson jár az agya. Tetszik neki a szőke férfi, de valamiért nem akarná úgy megkörnyékezni, ahogy a legtöbb férfit a szegénynegyed utcáin. Vajon miért? Hiszen ez a férfi sem más, vagy több, mint amazok? S mégis.
Fürkészi hát tovább, és bizony nem rejtheti el Norke az ő tapasztalt tekintete elől miféle hatást gyakorolt rá pőresége. Elmosolyodik újra, de szóvá nem teszi azért a dolgot. Más helyzetben talán igen, ha másért nem, akkor azért, hogy ezzel is könnyebben akadjon horogra. De most valami oknál fogva nem ez a cél. Bár csábítani nagyon is akar.*
-A mezők virágai a legszebbek. *Lép egészen közel, karnyújtáson belülre.* Nem tudtad? Az ő tiszta természetességük a legcsodásabb. Láttál már tökéletesebbet a búzavirágnál? Vagy édesebb illatút szagoltál-e az ibolyánál? S nem-e ott a legédesebb a csók, hol föléd hajol ezernyi pirosló pipacs, és sárga kankalin? Öleltél már egyáltalán virágos mezőben szép lányt Norke úr?
*Mért is ne lehetne úr a másik. Épp annyira lehet úr, mint ő maga úrinő. A következő kérdésekre még közelebb lép, nem engedve, hogy a másik elforduljon. Még nem.*
-Minek látszom Jó Norke úr? Bolondnak, komédiásnak, hercegkisasszonynak, vagy netán az utca leányának, ki akképp leli meg vacsoráját, miként fizetnek neki szolgálataiért az urak?
*Mert hát a felsorolásból bizony ez kimaradt, s valljuk meg, ez áll a valósághoz a legközelebb. Bár nem éppen dicsekedni való szakma ez, de nem fogja titkolni.*
2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-17 13:27:33
Üzenet elküldve: 2016-04-17 13:27:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Morfiusz//
*Elneveti magát Morfiusz mondatán, mert bár a helyzet komoly, de a szavak valahogy mégis humorosak, és mert a nevetés segít, kilazítja a görcsöket és engedi messzebbről szemlélni a dolgokat.*
– Igen, ez az az alapfeltételezés, ami értelmet és keretet ad az egész nyomozásnak. Nevezzük így! Lényegében az is. Mondhatnánk a talány megfejtésének is, de hát nem találós kérdésről van szó és nem is rejtvényről. Legalábbis szerintem nem.
*Morf egyre szélesedő vigyora megnyugtatja a lányt.*
~Ez is amellett szól, hogy nincsen semmi baja, a személyisége ugyanaz pár perccel az egész után, mint előtte. Akármi is zajlik közben az valójában Morfiuszon magán nem változtat.~
*A férfi válaszán egy pár pillanatig elgondolkodik, majd nagyon komolyan bólint.*
– Nagyjából erre számítottam, ilyen válaszra. Nem az a fajta ember vagy, aki megfutamodna az igazság elől, ha felismeri. És igen, azért aggódom kicsit, és ez ellen nem sokat tehetsz, mert ilyen vagyok.
*Shyahar hátrasimítja a haját az arcából és továbbra is Morfot nézi.*
– Meglehet, hogy amit találunk, már ha sikerül találnunk valamit, fájdalmas lesz, sőt, lehet, hogy a keresés maga is fájdalmas lesz időnként.
*Morfiusz mosolya szinte simogatja, a férfi talán nem tudja, de jóképű arcát ez a fajta mosoly kedvessé teszi, és szinte kölykössé.*
~Vajon milyen lehetett kisfiúként? És milyen lenne a fia?~
*A lány pislog, hogy a lelki szemei elé toluló képeket elhessegesse.*
– Értem, és remélem, ha kiderül mi ez az egész, akkor valóban nem fog gyötörni téged. Az ilyesmire mondják, hogy még az ismert rossz is jobb, mint a bizonytalanság. És az is kiderülhet, hogy, nos, bár sikolyt hallasz, de végül számodra nem olyan rossz lesz az, amit találni fogunk. Nagyon sok magyarázat létezhet és a lényeg, hogy mindenre nyitottak legyünk.
*Újra elgondolkodva pillant Morfiuszra, most azt is számításba veszi, mik azok a legszörnyűbb dolgok, amiket a férfi valószínűleg megtett életében, és mi lehet a legszörnyűbb, amit átélt. Mert a sikoly ezekből táplálkozhat.*
~Egy nő sikoltása, ami szinte lebénítja. Azt tudom, hogy ölt embert, azt is, hogy gyermeket nem bántott soha, mégis ő maga mondja, volt ott a nő mellett egy gyermek, hiszen gyermeksírást is hall, vagy hallott legalább egyszer közvetlenül vagy nem sokkal a sikoly után. Mi is legyen az első kérdés?~
*A vigasztalásra bólint egy kicsit.*
– Álom. Ébren sosem láttam, de a valóságból táplálkozott, és mikor erre rájöttem, nos, az óta kezd elmaradozni, már csak nagyon-nagyon ritkán jön elő. *Shya mélyet sóhajt.* Köszönöm *teszi hozzá jóval csendesebben.
Morf mosolya újra megnyugtatja, az is, ahogy hátrakönyököl, láthatóan teljesen nyugodtan és összeszedetten viselkedik.*
~Bár lehet, hogy nem lesz az az első kérdésemet hallva. De majd kiderül. Meglátjuk.~
– Igen, nagyon szép ez a nap *ért egyet, hiszen a tavaszi idő most nekik kedvez, az ég tiszta, a szél is éppen csak lengedez, a nap melengetőn süt le rájuk.*
~Kár ezt a hangulatot elrontani. Beszélgethetünk még útközben is eleget, mikor megindulunk a Kikötő felé. Vágyom haza és talán Morf is megérti majd, hogy miért.~
– De igen, akartam kicsit.
*Shya felül, körbenéz, de látótávolságban most nem akad senki. Morf már veti is le a mellényét és az ingét, így végül ő is bátorságot merít, hátranyúlva meglazítja a ruhái kapcsait, és felül kibújik belőle. A kabátkáját a feje alá teríti, a ruha felső részét lehajtja a derekához, kibújik a lábbelijeiből is, és a harisnyáit is leveti a szoknyája alját pedig a térdei fölé húzza, így dől vissza a homokba, a haja kibomolva a feje körül, felül csak a vékony pántos alsóinge takarja, a lábai félcombig csupaszok.*
– Mintha a világ a mienk lenne, mindenestől *mondja csendesen.
A szeme sarkából oldalra pillant, aztán megfogja Morf felé nyújtott kezét.*
– Tényleg jó itt.
//Morfiusz//
*Elneveti magát Morfiusz mondatán, mert bár a helyzet komoly, de a szavak valahogy mégis humorosak, és mert a nevetés segít, kilazítja a görcsöket és engedi messzebbről szemlélni a dolgokat.*
– Igen, ez az az alapfeltételezés, ami értelmet és keretet ad az egész nyomozásnak. Nevezzük így! Lényegében az is. Mondhatnánk a talány megfejtésének is, de hát nem találós kérdésről van szó és nem is rejtvényről. Legalábbis szerintem nem.
*Morf egyre szélesedő vigyora megnyugtatja a lányt.*
~Ez is amellett szól, hogy nincsen semmi baja, a személyisége ugyanaz pár perccel az egész után, mint előtte. Akármi is zajlik közben az valójában Morfiuszon magán nem változtat.~
*A férfi válaszán egy pár pillanatig elgondolkodik, majd nagyon komolyan bólint.*
– Nagyjából erre számítottam, ilyen válaszra. Nem az a fajta ember vagy, aki megfutamodna az igazság elől, ha felismeri. És igen, azért aggódom kicsit, és ez ellen nem sokat tehetsz, mert ilyen vagyok.
*Shyahar hátrasimítja a haját az arcából és továbbra is Morfot nézi.*
– Meglehet, hogy amit találunk, már ha sikerül találnunk valamit, fájdalmas lesz, sőt, lehet, hogy a keresés maga is fájdalmas lesz időnként.
*Morfiusz mosolya szinte simogatja, a férfi talán nem tudja, de jóképű arcát ez a fajta mosoly kedvessé teszi, és szinte kölykössé.*
~Vajon milyen lehetett kisfiúként? És milyen lenne a fia?~
*A lány pislog, hogy a lelki szemei elé toluló képeket elhessegesse.*
– Értem, és remélem, ha kiderül mi ez az egész, akkor valóban nem fog gyötörni téged. Az ilyesmire mondják, hogy még az ismert rossz is jobb, mint a bizonytalanság. És az is kiderülhet, hogy, nos, bár sikolyt hallasz, de végül számodra nem olyan rossz lesz az, amit találni fogunk. Nagyon sok magyarázat létezhet és a lényeg, hogy mindenre nyitottak legyünk.
*Újra elgondolkodva pillant Morfiuszra, most azt is számításba veszi, mik azok a legszörnyűbb dolgok, amiket a férfi valószínűleg megtett életében, és mi lehet a legszörnyűbb, amit átélt. Mert a sikoly ezekből táplálkozhat.*
~Egy nő sikoltása, ami szinte lebénítja. Azt tudom, hogy ölt embert, azt is, hogy gyermeket nem bántott soha, mégis ő maga mondja, volt ott a nő mellett egy gyermek, hiszen gyermeksírást is hall, vagy hallott legalább egyszer közvetlenül vagy nem sokkal a sikoly után. Mi is legyen az első kérdés?~
*A vigasztalásra bólint egy kicsit.*
– Álom. Ébren sosem láttam, de a valóságból táplálkozott, és mikor erre rájöttem, nos, az óta kezd elmaradozni, már csak nagyon-nagyon ritkán jön elő. *Shya mélyet sóhajt.* Köszönöm *teszi hozzá jóval csendesebben.
Morf mosolya újra megnyugtatja, az is, ahogy hátrakönyököl, láthatóan teljesen nyugodtan és összeszedetten viselkedik.*
~Bár lehet, hogy nem lesz az az első kérdésemet hallva. De majd kiderül. Meglátjuk.~
– Igen, nagyon szép ez a nap *ért egyet, hiszen a tavaszi idő most nekik kedvez, az ég tiszta, a szél is éppen csak lengedez, a nap melengetőn süt le rájuk.*
~Kár ezt a hangulatot elrontani. Beszélgethetünk még útközben is eleget, mikor megindulunk a Kikötő felé. Vágyom haza és talán Morf is megérti majd, hogy miért.~
– De igen, akartam kicsit.
*Shya felül, körbenéz, de látótávolságban most nem akad senki. Morf már veti is le a mellényét és az ingét, így végül ő is bátorságot merít, hátranyúlva meglazítja a ruhái kapcsait, és felül kibújik belőle. A kabátkáját a feje alá teríti, a ruha felső részét lehajtja a derekához, kibújik a lábbelijeiből is, és a harisnyáit is leveti a szoknyája alját pedig a térdei fölé húzza, így dől vissza a homokba, a haja kibomolva a feje körül, felül csak a vékony pántos alsóinge takarja, a lábai félcombig csupaszok.*
– Mintha a világ a mienk lenne, mindenestől *mondja csendesen.
A szeme sarkából oldalra pillant, aztán megfogja Morf felé nyújtott kezét.*
– Tényleg jó itt.
2061. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-17 10:21:36
Üzenet elküldve: 2016-04-17 10:21:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Shyahar//
*Tisztában van vele, hogy erős marka van, de időnként elfeledkezik róla. Például akkor, ha női hang sikolt a fejében elemi erővel és maga mellett akarja tartani az egyetlen józan embert, aki vele van. Szerencsére a kedélyek megnyugszanak és nem kell szorongatnia tovább Shya kezét, mert hozzábújik, mint egy kis macska és semmi jelét nem adja, hogy fél tőle. Meg sem lepődik, hogy elemezni kezdi a helyzetet és nyomozó módjára fog neki a rejtély megfejtésének.*
-Nyomozás, aha... egyébként szép tőled, hogy abból indulsz ki nem vagyok egészen eszelős.
*Megjelenik a szokott vigyora. Kezd már visszatérni régi énje az előbbi zaklatottsága után. Próbálja kitalálni, aztán mit akar a lány a tudtára adni a terjengős szöveggel, aztán amikor felfogja végre megint csak vigyorognia kell.*
~Nem igaz, megeszem itt helyben komolyan, azért aggódik, hogy fájna nekem, amit kideríthet, vagy együtt kideríthetünk?~
-Aranyos vagy, hogy aggódsz ezért kicsim, de bárki volt is ez a nő a fejemben, vagy akármit is jelentsen a sikítozása nem gondolom, hogy annyira fájna, ha kiderül róla az igazság, hogy azért megfutamodjak előle.
*Gyengéd mosoly indul Shya felé.*
-Még szép, hogy tudni akarom mi ez! Akármi is, az nem kifejezés, hogy őrjítő és elmúlik nyilván, ha megfejtjük, miért hallom folyton. Tehát nem érdekes mennyire fáj ~ remélem nem öltem meg senkit~ rájövünk mi ez és hazavágjuk.
*Elszánt, mert mi tagadás Shya más megvilágításba helyzete az egészet. Nyilván van oka annak, ami történik, ha pedig van, akkor ki kell deríteni és megszabadul tőle, akkor pedig jobb minél előbb a végére járni.*
-Nem kell félned ~mondjuk, ha kiderül megöltem egy nőt, aki a fejembe visszajár visongani, azt hiszem legfeljebb egy erős kötéllel tudlak magam mellett tartani~ szerintem nem lesz olyan szörnyű a magyarázat.
*Nyugtatja a lányt, de kezd nyugtalan lenni, viszont az elszántsága csak nő. Ki kell derítenie, hogy mi lappang a fejében. Elhúzza a száját a könnyes szemeket látva.*
-Jó na, ez csak álom volt.
*Ujjával letörli az ikon szemekről a könnyeket.*
-Sajnálom az apádat kicsim, de ne gondolj rosszra. A halottakat el kell temetni *elgondolkodva néz maga elé* akkor is, ha vissza járnak kísérteni.
*Megint csak meglepődik milyen is Shya. Önmagát is képes megvigasztalni.*
~Ilyen kedves lányt még nem éltem, mint ez.~
*Rámosolyog a maradék könnyét törölgető kicsi gesztenyére, aztán elégedetten dől hátra a könyökére támaszkodva.*
-Igazad van, ez a nap ma sokkal többet ér annál, hogy halottakra pazaroljuk.
*Nagyot szippant a vízpárás levegőből. Igaza van Shyának, ráér a nyomozgatás.*
-Napozni akartál nem?
*Mosolyog megint a lány felé.*
-Hát rajta, mi tart vissza?
*Felül, aztán jó példával jár elő, ledobja magáról a mellényt és az inget, aztán kényelmesen elnyúlik a homokban. Ez az élet amit szeret, ahol a nap süt rá, a víz partján és az oldalán egy kedves, formás lány van, aki a kedvét keresi és segíti. Mit számít akkor egy pár szomorú betokosodott emlék, vagy egy halotti sikoly. Az élet szép. Kinyújtja a kezét Syha felé, hogy jelezze, azért ne menjen messzire tőle napozni.*
//Shyahar//
*Tisztában van vele, hogy erős marka van, de időnként elfeledkezik róla. Például akkor, ha női hang sikolt a fejében elemi erővel és maga mellett akarja tartani az egyetlen józan embert, aki vele van. Szerencsére a kedélyek megnyugszanak és nem kell szorongatnia tovább Shya kezét, mert hozzábújik, mint egy kis macska és semmi jelét nem adja, hogy fél tőle. Meg sem lepődik, hogy elemezni kezdi a helyzetet és nyomozó módjára fog neki a rejtély megfejtésének.*
-Nyomozás, aha... egyébként szép tőled, hogy abból indulsz ki nem vagyok egészen eszelős.
*Megjelenik a szokott vigyora. Kezd már visszatérni régi énje az előbbi zaklatottsága után. Próbálja kitalálni, aztán mit akar a lány a tudtára adni a terjengős szöveggel, aztán amikor felfogja végre megint csak vigyorognia kell.*
~Nem igaz, megeszem itt helyben komolyan, azért aggódik, hogy fájna nekem, amit kideríthet, vagy együtt kideríthetünk?~
-Aranyos vagy, hogy aggódsz ezért kicsim, de bárki volt is ez a nő a fejemben, vagy akármit is jelentsen a sikítozása nem gondolom, hogy annyira fájna, ha kiderül róla az igazság, hogy azért megfutamodjak előle.
*Gyengéd mosoly indul Shya felé.*
-Még szép, hogy tudni akarom mi ez! Akármi is, az nem kifejezés, hogy őrjítő és elmúlik nyilván, ha megfejtjük, miért hallom folyton. Tehát nem érdekes mennyire fáj ~ remélem nem öltem meg senkit~ rájövünk mi ez és hazavágjuk.
*Elszánt, mert mi tagadás Shya más megvilágításba helyzete az egészet. Nyilván van oka annak, ami történik, ha pedig van, akkor ki kell deríteni és megszabadul tőle, akkor pedig jobb minél előbb a végére járni.*
-Nem kell félned ~mondjuk, ha kiderül megöltem egy nőt, aki a fejembe visszajár visongani, azt hiszem legfeljebb egy erős kötéllel tudlak magam mellett tartani~ szerintem nem lesz olyan szörnyű a magyarázat.
*Nyugtatja a lányt, de kezd nyugtalan lenni, viszont az elszántsága csak nő. Ki kell derítenie, hogy mi lappang a fejében. Elhúzza a száját a könnyes szemeket látva.*
-Jó na, ez csak álom volt.
*Ujjával letörli az ikon szemekről a könnyeket.*
-Sajnálom az apádat kicsim, de ne gondolj rosszra. A halottakat el kell temetni *elgondolkodva néz maga elé* akkor is, ha vissza járnak kísérteni.
*Megint csak meglepődik milyen is Shya. Önmagát is képes megvigasztalni.*
~Ilyen kedves lányt még nem éltem, mint ez.~
*Rámosolyog a maradék könnyét törölgető kicsi gesztenyére, aztán elégedetten dől hátra a könyökére támaszkodva.*
-Igazad van, ez a nap ma sokkal többet ér annál, hogy halottakra pazaroljuk.
*Nagyot szippant a vízpárás levegőből. Igaza van Shyának, ráér a nyomozgatás.*
-Napozni akartál nem?
*Mosolyog megint a lány felé.*
-Hát rajta, mi tart vissza?
*Felül, aztán jó példával jár elő, ledobja magáról a mellényt és az inget, aztán kényelmesen elnyúlik a homokban. Ez az élet amit szeret, ahol a nap süt rá, a víz partján és az oldalán egy kedves, formás lány van, aki a kedvét keresi és segíti. Mit számít akkor egy pár szomorú betokosodott emlék, vagy egy halotti sikoly. Az élet szép. Kinyújtja a kezét Syha felé, hogy jelezze, azért ne menjen messzire tőle napozni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057