Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínFolyópartNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-16 13:24:20
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Morfiusz//

*Morf kicsit kevésbé szorítja már az ujjait, aminek örül, mert a kedvesének elég kemény fogása van. Azzal természetesen tisztában van, hogy nem szándékos a részéről, hogy nem akart neki fájdalmat okozni.*
~Talán maga sem tudja pontosan, mennyire megszorított. Sőt, valószínűleg nem tudja.~
*A férfira pillant, komolyan nézi, most mintha tényleg kezdene megnyugodni, nem csak mondja, de mintha meg is könnyebbülne.*
~Azt hitte, hogy megijedek és eltűnök?~
– Mindig ugyanaz, ez valóban érdekes. Valóban. És egyszer egy gyereksírás is.
*Shyahar magában fontolgatja a szavakat. Nem akar elhamarkodottan találgatni, ugyanakkor Amit Morfiusz mond, abban van valami rendszer.*
– Arra gondolok, hogy ezt az egészet úgy kell megközelítenünk, mint egy rendes nyomozást. Abból indulunk ki, hogy nem vagy bolond. Illetve de, de az más kérdés *A lány halkan kuncogni kezd, a szemeiben vidám szikrák gyúlnak.* Hogy pontosan fogalmazzak, nem vagy őrült. Sem elmeháborodott. Pontosan tudod, hogy ki vagy, hol vagy, és melyik napon vagyunk. El tudod magad helyezni a végtelen időben és Lanawin terében is.
*Morf átkarolja a vállát és Shya az oldalának dől.*
– Az egészet kell nézni. Azt is, hogy neked mi a jobb. Ha csak néha álmodnál ilyet, az mondanám, hogy felejtsd el, ne gondolj rá, csak buta álom. De ébren is előjön.
*Shyahar Morf vállára hatja a fejét, a vizet nézi.*
– Valamit még mondanom kell erről, azt hiszem. Talán furának fog hatni neked, de csak egy ötlet, elfogadhatod vagy elutasíthatod kedved szerint. Vagy gondolkodhatsz is még rajta. Az egész, amit láttam most, amit mondtál, talán több ez mint egy álom, és igen, talán kinyomozható mi ez az egész. Lassan lépésről lépésre, mintha egy tőled független rejtély lenne, talán kideríthető. Ugyanakkor félek is egy kicsit, illetve nem is félek, ez nem olyan, csak az is benne van, hogy ha rájönnénk, vagy te rájönnél mi ez, akkor lehet, hogy fájna. Csakis te döntheted el, akarod-e tudni így is.
*Shyahar nem hiszi, hogy Morf fejével baj lenne, hogy csak úgy hangokat hallana, hogy megszállott lenne, akinek a szellemek suttognak. A férfi ahhoz túl normális és nagyon is összeszedett és logikusan gondolkodó. Sőt!*
~De hát tolvajként erre szüksége is volt. Nem létezik, hogy csak kitalálná a dolgokat. Valami itt lappang a háttérben.~
– Elképzelhető, hogy igen *válaszol komolyan.* Sokféle magyarázat lehet.
*Aprót bólint. Talány, rejtvény, rejtély. Valami, amihez Morfiusznak van köze, de amiről még ő maga sem tud.*
~Vagy túl kicsi volt, vagy megsérült, és valami módon az egészet elrejtette saját maga elől. Vagy mindkettő.~
*Morf szemébe néz, a simogatásra elmosolyodik.*
– Lehet, hogy sikerül. Kicsit félek ám, hogy mit találhatunk, ugyanakkor, tudod az előbb, mikor térdre estél, akkor… *Shya végigsimogat a férfi kezén.* Olyan távoli lettél, mintha egy másik valóságot láttál volna éppen. És úgy láttam fájt neked.
*Mélyet sóhajt. A kérdés jogos, és ha ő bebocsátást nyerhetett Morf gondolatai közé, akkor nem adhat kevesebbet.*
– Az egyik sokszor visszatérő rémálmom az volt, hogy rám dől egy fa, és agyonnyom. Megfulladok alatta, a saját véremet nyelem és fuldoklom. Az után kezdődött, mikor az anyukám meghalt.
*A lány hangja elhalkul, szinte alig hallható. Görcsösen nyel.*
– Az apám favágó volt. Az erdőben halt meg. Nekem azt mondták baleset történt, hogy egy kivágott fa véletlen rázuhant. De ezeket az álmokat láttam már a halála előtt is, és utána is, utána hol én, hol ő feküdtünk a fa alá szorulva. Néha még előjön, de nagyon-nagyon ritkán. Mióta, nos, mióta felmerült bennem, hogy nem is baleset volt. Hogy ő el akart menni. Érted?
*Pislog, majd újra.
Ha Morf most néz a szemébe, akkor könnyek csillogó prizmáján át ezerfelé tört zöldeket és barnákat láthat.
Shya sóhajt, közelebb bújik, az arcát a férfi nyakához simítja, újra sóhajt, lassan megnyugszik.*
– Mikor erre rájöttem, kezdtek elmaradni az álmok. De azért fáj, így mikor rágondolok. De még ezzel együtt is jobb. Mert tudok a szép dolgokra is emlékezni. Tudod *teszi hozzá immár kicsit élénkebb hangon*, ők nagyon szerették egymást. Jó volt, mikor mind együtt voltunk az olyan szép volt, és immár tudok erre is gondolni.
*Picit eltávolodik Morftól, egy mozdulattal megtörli a szemét, elmosolyodik lassan.*
– A víz, az is szép, valamit mesélni akar. Majd kiderül, mit. De most csak arra gondolj, milyen szép ma délután, ahogy a nap játszik a hullámokon. Jó itt.

2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-15 17:35:59
 ÚJ
>Pörölykezű Gorik avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pipadélután//

*Hangosan hahotázik a Holdudvaros történeten. És nagyokat szív a pipájából. Lassan pedig ki kell üríteni mert elfogy a dohány.*

-Hát éppenséggel volt már dolgom a mélységi fajtájukkal. Szívós népség, és igen csak buta. Az itteni orkokkal nem volt dolgom. A hegyekbe akartak kifosztani a szerencsétlenek, de hát érjenek utol ha tudnak nem? Hát Delathar, én már rosszabbal is szembenéztem mint az orkok. Ők csak buta együgyű népség. De amikor olyannal találkozol, aki nem érti a szavad, és az életedet akarja elvenni. A sötétben rejtezik, és alkalomadtán lecsap rád, vagy a társadra. Úgy hogy persze észre se veszed! Csak azt látod, hogy a fegyvere a földön hever, pár méterrel arrébb. Veszélyes dolog a mélység, nekem elhiheted!

A hozzászólás írója (Pörölykezű Gorik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.15 17:36:22

2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-15 11:27:11
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Shyahar//

*A lányszavait hallva, lazít Shya kezének szorításán, mert úgy látszik nem akar tőle megszabadulni. Olyan, mintha egyáltalán nem ijedt volna meg attól, amit mondott. Azt mondja, szerinte nem őrült és ez úgy hat rá, mint egy pohár hideg mézsör a sivatagban. Valamivel nyugodtabb és frissebb is lesz tőle és végre elkezd gondolkodni az előbbi pánik rohama után. Észreveszi, hogy Shya azonnal a nyomozók elszántságával kezd kutatni, természetesen az okok után és ezzel még inkább lenyugtatja.*
~Végül is egyáltalán nem biztos, hogy az őrültség jele, persze nem zárható ki, de lehet még sok más oka is. Rémálom? Igen lehet.~
-Igen, ugyanezt hallottam akkor is. Mindig csak ugyanezt hallom, de egyszer egy gyerek is sírt álmomban utána.
*Mélyen elgondolkodik maga elé bámulva, hogy fel tudja idézni, amit akkor hallott.*
-Igen, volt egyszer egy gyerek hang, amelyik sírt, a sikítás után.
*Nem szemlélte ezt a rémálmot még soha elemzően. Örült, ha elfeledkezhetett róla, még akkor is, ha gyakran hallotta. Nap közben nem álmodott és nem zavarta, ha kísérti, de mostanában ébren is előfordul és ezt már nem tudja kikerülni. Eltávolodva és mégis veszedelmesen közel kerül ehhez a rejtélyhez, ami idáig kergette. Shya közelebb húzódik hozzá és nem távolabb megy, ezért egy hálás szusszanás kíséretében átkarolja vállát.*
-Igaz mindig szerettem a vizet. Megnyugszom amikor nézem és az is igaz, hogy gyakran hallom ezt a hangot, mikor a víznél járok, vagy azt nézem.
*Nyugodtan át tudja gondolni most és kezd összefüggéseket észrevenni.*
~Ki kell derítenem mi ez, hogy megszabaduljak tőle! Mindig ugyanaz a hang, soha nem egy másik, akkor pedig ez azt jelentheti...~
-Szerinted lehetséges, hogy ismertem azt a nőt, aki a fejemben sikít?
*Soha nem látta az arcát csak hallotta a hangját, a kép elmosódott az álmában, vagy felejtés homályába veszett. Elmosolyodik, amikor megint, úgy tűnik hosszú idő után, Shya arcába néz. A földet szemlélte eddig és a homokszemcséket maga előtt és mélyen magában gondolkodott a szavait maga elé mondva.*
-Igazad van, olyan ez, mint egy talány.
*Előbukkan a lelkében valahonnan mélyről, pontosan az, ami a borászatban érte. Egy kedves gesztus és ugyanaz a szempár, ami a korsó fölött nézet rá és váltotta ki ugyanezt. Segíteni akar megint rajta Shya, pedig semmi oka rá. Nem kell a kezét szorítania, hogy ne szökjön el. Mellette van szorosan, akkor amikor más menekülne régen.*
-Veled megfejtem fejvadászlány.
*Megsimogatja a tekintetével és elmosolyodik, aztán a hüvelykujjával is megsimítja a válla gömbjét.*
-Milyen rémálmaid voltak neked?!
*Érdeklődve vonja fel a szemöldökét és meglepetten néz Shya mintás szemébe.*
~Szépek ezek a fejvadász szemek, szó se róla. Nem láttam még ilyet azelőtt soha.~
*Átkarolva ülni az átmelegedett földön, Shya társaságában egyre jobb. Rémálmokat fejtegetnek és idéznek fel egy őrült pillanat után, de furcsa módon akkor is az.*

2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-14 17:44:55
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Morfiusz//

*Shyahar kérdő tekintettel néz Morfiuszra.*
– Először jó lenne csak esetleg a kertből megnézni, mi folyik ott. Mindenfélét híresztelnek. Nem lenne jó, ha valami mágikus valamicsoda akkor támadna meg, mikor mi magunk még nem rendelkezünk egy csipetnyi mágiával sem.
~Az nem lenne igazságos, de félek egy ilyen helyzetben, aki támad, azt nem érdekli az igazság. Az élőholtakat nem érdekli semmi. De valaki irányítja őket.~
* Lassan bólint.*
– A könyvtárba mindenképp, esetleg a templomkertbe. Magába a templomba, nem tudom, a mágia olyasmi, amit egyáltalán nem ismerek, és ott valami nem jó történik most.
*Shyahar elfogadja, ha Morfiusz esetleg gyávának nevezi, de a helyzet, hogy a templomtól tényleg tart. Illetve inkább attól a valamitől, ami most ott megjelent.
Azon meg sem lepődik, hogy nem igazán sikerül kacsáznia a kővel.*
– Talán jó sok gyakorlás után és némi szerencse segítségével, ugye?
*Valójában azt reméli, hogy gyakorolhatnak még, de közbejön valami. Valami, ami előtt a lány egyelőre tehetetlenül áll, csak annyit tud, hogy a férfi valamiféle hangot hall, amiről mindketten tudják, hogy nem valós. És persze látja, ahogy Morf szorosan lehunyja a szemeit, az arca lesápad, látja, hogy próbálja befogni a füleit, hogyan zuhan térdre.*
~Szinte teljesen összekuporodik, épp csak nem dől ki oldalra, hogy egész picire összehúzhassa magát és elbújhasson. De mi elől?~
*Shyahar abban sem biztos, hogy Morfiusz egyáltalán hallja őt, mégsem hagyja magára, reménykedik, hogy a férfi valahogy mégis érzékeli a jelenlétét, azt, hogy ő ott van vele.
Végül egy apró bólintás csak a válasz, szavak nem, de Morf nem tiltakozik, megy vele, és a lány már ettől megkönnyebbül. *
~Akármi volt is ez, nem ragadta végleg magával, itt van és láthatóan eszénél van, érti a szavaimat.~
*A napsütötte részre érve Morf roskad le először a fövenyre, de nem engedi el az ő kezét sem, húzza magával, maga mellé, így Shya is leül, közvetlenül Morf mellé.*
~Milyen más most, a tisztáson kirobbant belőle a lendület, az élet, most olyan, mintha összeverték volna. Pedig biztos nem. Olyan, mintha szörnyetegeket látott volna. Mi ez az egész?~
*Észreveszi, hogy a másik a pillantását keresi, így hát Morf szemébe néz. Tiszta mélybarna szempár, apró mogyorószín és fekete csíkozással, az a szempár, mely oly kedves a szívének. Komolyan nézi, és várakozón, de nem szól, ad időt.
És Morf beszélni kezd.
Ő pedig megrázza a fejét.*
– Nem vagy őrült. Szerintem egyáltalán nem.
*A lány szava halk, nyugodt, ő teljesen biztosan állítja, hogy nem tartja őrültnek a férfit.*
– Igen. Látom. Ébren vagy, a múltkor is ébren voltál.
*Shya érzi, hogy a kedvese egyre szorosabban fogja a kezét.*
~Vajon attól fél, hogy elfutok? Vagy csak kapaszkodik belém, mert attól a hangtól fél?~
– Morf, ez ugyanaz a hang, amit a múltkor is hallottál? Ugyanitt a folyónál… emlékszel? Olyasmit mondtál, szereted a vizet, a víz az jó. És tudom, hogy tényleg szereted, ahogy úszol, biztos nem félsz a víztől.
*A lány elgondolkodva csusszan egy picit még közelebb ültében.*
~Talán ha kiderülne, miféle hangot hall, akkor lehetne valamit tenni, hogy ne kínozza őt így. Vajon ő tudja-e mi az, amit hall?~
– Morf, te tudod esetleg, hogy miféle hang ez? Női sikítás… de talán, mondom csak talán, lehet, hogy… nos, ha tudnánk, ha tudnád, hogy miért hallod, lehet, elmúlna? Nem gondolod?
*A férfi talán ostobának nézi, hogy ilyesmiket mond, ezért siet elmagyarázni.*
– Régebben nekem is voltak rémálmaim.

2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-14 10:35:56
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Shyahar//

*Az, hogy a templomnál különös események zajlanak azt már tudta, de nem gondolta volna, hogy Shya is ilyen jól értesült. Érdekelte volna mi zajlik abban a templomban és nem izgatta se a belépni tilos, se a veszélyes. A kocsmában emlegették már az ott zajló fura dolgokat, de arra gondolt Shya nagy eséllyel megijedne és nem akarna vele tartani, ha előre elmondja mi várható a templomnál. A templomhoz érve is kitalált volna valamit, hogy becsalja és ne maradjanak le az eseményekről, de most már mindegy. A terve így nem jön be, Shya ezek szerint tudja mi zajlik, ha pedig fél és nem akar menni, akkor nem fogja kényszeríteni, hogy bemenjen. A terve kíméletesebb lett volna, de odavonszolni nem fogja.*
-Ha történt valami a templomban annál jobb, legalább szétnézhetünk mi van ott. De, ha félsz odamenni, akkor csak a könyvtárba megyünk be.
*Az egy kőugratás, amit Shya produkál egyelőre nem érdemel tapsot, de mosolyogva csóválja a fejét.*
-Kezdetnek nem rossz *elvigyorodik gonoszan* de nem nevezném, azért nagy dobásnak.
*A lány lelkesedésének édes hangját, a dobása után, kioltja a hirtelen belé hasító éles hang és a fájdalom a fejében. Megakadályozza, hogy tovább hajigálja a köveket gondtalanul a folyóba. A hang eltűnése után beletelik egy kis időbe, mire újra felfogja Shya szavait, de nem válaszol neki. A fejében száguldanak a gondolatok. Gyötri egy gondolat a többi között, ami legutóbb is gyötörte, amikor a sikítást hallotta ébren.*
~Lehet, hogy meg fogok őrülni? Ki tudja, hogy milyen családból jövök, lehet ez már csak idő kérdése, lehet a szüleim őrjöngő őrültek voltak és én sem leszek különb. Őrült leszek és csak ilyen hangokat fogok hallani, semmi mást.~
*Nem válaszol a lánynak csak hagyja, hogy megérintse, aztán beleegyezően igent int a fejével, de nem válaszol. Némán hagyja, hogy Shya kézen fogva vezesse és követi a napsütéses partrészre. Ott szinte leroskad, de nem engedi el közben Shya kezét, inkább lehúzza magával a homokba. Tényleg kellemesen át van melegedve a talaj és nap is fényesen ragyog fölöttük, de a szeme csak annál sötétebb árnyalatra vált.*
-Nem tudom mi ez, de előfordult már velem. Álmomban is gyakran hallottam.
*Nem legyint és nem mondja, hogy nem tartozik a lányra mi van most vele. Talán először érzi úgy, hogy beszélhet valakinek. Shya kedves és törődött vele eddig is neki el lehet ezt mondani. Másnak soha, de neki talán igen. Megvárja, hogy ránézzen és belefúrja a tekintetét Shya ikonjaiba.*
-Shya, azt hiszem, meg fogok őrülni. Vagy lehetséges, hogy már őrült is vagyok.
*Komolyan és mélyen néz Shya szemeinek közepébe.*
-Sikítást hallok a fejemben, egy nő sikítását. Egyre gyakrabban hallom, látod ébren is.
*Kockáztat, hogy ezt csak úgy minden körítés nélkül tálalja. Erősebben fogja meg Shya kezét, ha el akarna szaladni erre a hírre meg tudja akadályozni. Esze ágában sincs elengedni, ha fél tőle ezután, vagy rettegve néz rá, akkor sem. Szüksége van most valakire, aki józan és Shya az, akinek most a kezét fogja, akit maga mellett akar tudni. Nem tudja mire számítson, ezért feszülten várja a reakciót a részéről.*


2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-13 12:38:23
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Morfiusz//

*Kikerekedő szemekkel hallgatja Morfiuszt.*
– Hallottam már én is mágusokról, de sosem találkoztam velük, pedig azt mondják, egész iskoláik vannak. Akkor pedig nem lehetnek olyan ritkák. Ettől függetlenül még sosem láttam senkit varázsolni.
*A lány beharapja a szája szélét.*
– De az ilyesmi veszélyes is lehet. Óvatosan kell hozzálátni, meg vigyázni, nehogy félresikerüljön valami. Szerinted, már csak úgy elvileg, meg tudnánk mi is tanulni varázsolni?
*A férfi vigyora ragadós, így visszamosolyog. Arra csak vidáman bólint, hogy Morfiusz most jutott arra, hogy a varázslatok világa akár érdekes is lehet.*
~És igaza van, az egy egészen más világ. A mágia és a varázslatok. Biztos sokat kell tanulni és gyakorolni. Rejtélyes világ, és csodálatos is, és hasznos, ha valaki jóra használja. Igaz a tudás mindig semleges, hogy jó-e vagy rossz az csakis a használójától függ.~
*Shyahar pedig hisz benne, hogy legbelül Morf jó, vele eddig mindig az volt, rendes.
A férfi szemébe néz, a sötétbarna mélység megnyugtató és egyben csábító is. Bele lehet felejtkezni.*
– Igen, bizonyára találunk könyveket, de inkább a könyvtárban. Hallottad nem, hogy a templomban valami történt? Valami tűzoszlop vagy mi? Most be sem lehet menni, vagy csak saját felelősségre, azt mondják, veszélyes.
*A folyópart valóban eddig a legjobb hely Shya szerint. Vagy a második legjobb, illetve a harmadik, ha a tisztást is nézi, de talán a Fürdőházat is számolva, nem is tudja, összezavarodik, mégis vidám, figyeli a lapos kavics pattogását a vízen és úgy érzi, hogy tényleg minden rendben van.*
– Nem, ezt nem. Egyszer mutatta, de kicsi voltam és a kavicsom rögtön elmerült, azt mondta ügyetlen kislány vagyok.
*Úgy fogja a követ, ahogy a férfi igazítja az ujjai közé, még a nyelve hegyét is kidugja a nagy összpontosításban, a karja úgy mozdul, ahogy Morf irányítja, majd újra, immár egyedül, és eldobja a követ, ami egyszer sikeresen megpattan, de utána elmerül.
Várakozón néz a férfira.*
~Szánalmas egyetlen pattanás.~
*Igazán nem is tudja, jár-e ennyiért bármi elismerés, vagy csak egy gúnyos félmosoly, de majd kiderül. Aztán figyel, ahogy Morf újra elhajítja a maga kavicsát, ami pattog, ugrál a víz felszínén, mint nyuszi a mezőn, három, négy, öt, hat, talán hét pattanás is, mielőtt a folyó magába nyelné.*
– De jó volt! *kiáltja lelkesen és felnevet.* Még egyszer! Morf!
*De a férfi felől nem érkezik válasz.
Shyahar felé fordul.
De a férfi csak némán mered a semmibe, a szemei nem ezt a világot látják, elhomályosulva merednek a semmibe, a kezét a fejéhez kapja, és szorítja-szorítja a fejét, mintha akkor elmúlna valami. *
~Mi az? Fáj? Mit az?~
*Shya nevetése elhal.*
– Morf?
*A férfi térdre rogy, két keze a fülein, a lány ijedten pislogva nézi, aztán letérdel mellé a fövenyre, nem próbálja elvonni a kezeit a füléről.
Shya óvatosan öleli át, a hátát simogatja, halkan suttog neki, bár sejti Morfiusz most nem hallja őt. Nem őt hallja.*
– Mindjárt vége. Már mindjárt vége. Vége lesz. Itt vagyok, veled vagyok, vége lesz. Mindjárt vége. Nincs már baj.
*A lány látja, hogy a Morf homlokát kiveri e verejték, érzi, hogy feszülnek és reszketnek az izmai. Odahajol, megpuszilja a felé eső csuklóját.
Nézi, ahogy lassan leereszti a kezeit, ahogy a vizet bámulja. Akármi is volt ez, immár csökken az ereje. Morf nem fordul még felé, így a lány lassan talpra áll, csendesen vár, hagy időt a férfinak, hogy magához térjen a…*
~Rémálom. Olyan ez, mint egy rémálom. Csakhogy ébren voltunk! Valami hasonló lehet, talán a könyvekben írnak ilyesmiről is. Vagy… vagy valahogy kiderül majd, mi is ez.~
*Morf felnéz rá, találkozik a pillantásuk, a lány nem szól semmit, vár még mindig. Aztán figyeli a kedvesét, ahogy ő is felegyenesedik, és gondterhelten bámulja a vizet.
Arra gondol, hogy nem szól semmit, mintha semmi sem történt volna, de végül ezt kegyetlenségnek érzi.*
– Ugyanaz a hang volt, mint a múltkor? *kérdezi végül csendesen.*
~Vannak visszatérő rémálmok, nekem is volt régen.~
*Shya Morfiusz kezéért nyúl, megfogja, gyengéden megszorítja.*
– Ez most hosszabb volt. Mit szólnál, ha leülnénk kicsit feljebb a parton? Ott! *Shya egy naposabb részre mutat.* Odasüt még a nap, talán ott a homok is átmelegedett kicsit. Csak leülünk, és hallgatjuk a vizet. Gyere!
*Nem bánik sérültként, vagy gyengeként a férfival, de időt akar neki adni, hogy összeszedje magát, hogy beszéljen, ha szeretne, ha tud, vagy akár hallgasson.*
– Süttethetnénk magunkat egy kicsit, a könyvtár úgyis hűvös lesz.
*Várakozóan pillant a párjára, de láthatóan nem erőszakos, hüvelykujja újra és újra végigsimogat Morf kezén.*

2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-12 20:25:09
 ÚJ
>Norke Steyhn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Ceron//

– Igen, ő lenne az *felel Norke, bár jól láthatóan a lány a lovához beszél, és nem őhozzá.* Igazság szerint nem az én tulajdonom, de én lovagolok rajta *teszi hozzá, mert nem akar később esetleg hazugságban maradni a nő előtt.
Ő nem az a fajta, aki képes lenne hosszabb ideig félrevezetni bárkit is, inkább mondhatni egyenes jellemnek, és ez akkor is így van, ha tudja, hogy sokszor kifizetődőbb az alakoskodás.*
~Szerencsére a mostani helyemen nem ez a helyzet.~
*Norke a lányt nézi, igazság szerint le se tudja venni róla a szemét, ám próbálja azért nem durván bámulni. Mi tagadás ez könnyebben megy, mióta megkönyörült rajta és magára vette a köpenyét, illetve inkább maga köré tekerte.*
– Széron.
*Norke aprót biccent, majd összeszedi magát, és udvariasan fejet hajt.
A szemöldöke megemelkedik a lány kérdésére, de sejti, hogy nem vár valódi választ.*
~Különben is, mivel tudnék én bárkit is szolgálni a kér karom erején kívül?~
*Látja, hogy igaza lesz, a lány, ahogy van, felé indul, aztán lassú léptekkel járja körül, miközben mustrálja.*
~Úgy néz, mintha ló lennék egy vásáron, hát akkor nézzen meg alaposan!~
*A nyerget és a takarót a földre löki, és kihúzza magát, fejét felveti és elnéz valahova a messzibe. A hatáson talán csak egész kicsit ront, hogy a meztelen női test látványa nem maradt hatás nélkül. Ugyanakkor Norke nagyon igyekszik legalább szavakkal nem érzékeltetni az egészet, és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Mintha a lány, Széron, végig illedelmes ruhákban mutatkozott volna előtte, mintha most is magasan záródó bársonyt és selymet viselne, és joga lenne őt vizslatni.
Mindössze szorosan összepréselt szája árulkodik némi bosszúságról, miközben a lány a kis versecskét szavalja.*
– Étel talán majd akad, de úri szállásom nincs, lévén nem vagyok úr. S azt sem tudom, megfelelnek-e néked a mezők virágai is, ha mellé ezernyi csók jár? Vagy inkább csak a rím kedvéért volt minden?
*A szeme sarkából figyeli a lányt.*
– Énekes bárd lennél, Széron? Vagy komédiás lány, ki épp gyakorol? Vagy egy herceg lánya, ki elszökött egy délutánra és azzal múlatja az időd, hogy csúfot űz az egyszerű legényekből?
*A nevetésre a lány felé fordul, lassan elmosolyodik.*
– Ha gondolod, elfordulok, amíg…
*Hát igen, azt nem ajánlja, hogy elmegy, ugyanis eszében sincs még továbbállni.*

2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-12 18:15:31
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Shyahar//

*Mivel még nincs otthon a varázslás tudományában inkább csak arra hagyatkozik, amit hallott és az élete során már tapasztalt.*
-Képes lehet bizony, néhány varázslat tényleg ütős, de csak a legnagyobbak tudnak igazán hatásosan előadni. A többi varázslat inkább csak trükk számba megy. Néhányat láttam az ilyen trükkökből, például képesek erőt növeli, vagy a hangjukat erősebbé tenni.
*Ezek is hasznosak, de igaz, hogy valóban sokat kellene tanulnia ezekhez is.*
-Most gondolok rá.
*Válaszolja vigyorogva, mert annyit Shya is tud mostanra, hogy nem a megfontolás embere. Kedve támadt megnézni boldogul a varázslatokkal, vagy nem, ehhez neki nem kell tervezés, vagy hosszabb gondolkodás. Az, hogy ez sikerülhet, vagy nem azt meg ki tudja, majd kiderül. Elnézi Shya szemeinek mintázatát, miközben összeakad a tekintetük. Nem látott még ilyen szemet azelőtt, mint egy festmény. Lopott elég ikont és festményt ahhoz, hogy tudja mihez hasonlítani magában.*
-Azt meglátjuk, de azt gondolom találunk ilyen könyvet. Gondolj bele, hol lehetne máshol könyv a varászlás tudományáról, ha nem a levegő mágia templománál.
*A kavicsdobással sikere van, Shya arcáról leolvassa az elismerést. Szélesen mosolyogva néz körül a földön és felszed egy másik lapos kavicsot.*
-Ne mondd, hogy a nagyapád ezt sem tanította meg neked? Na, gyere közelebb!
*Maga elé igazítja a lányt és a kezébe adja a kavicsot.*
-Fogd a két ujjad közé *odaigazítja mutató és hüvelyk ujját a kőre* dobd el úgy, hogy laposan érkezzen, akkor megpattan a vízen.
*Megfogja a csuklóját és megmutatja, hogyan is gondolta a lendületet, utána ellép, hogy teret adjon.*
-Gyerünk dobd el!
*Ha sikerül a dobás, akkor még meg is tapsolja. Ha nem akkor megrázza a fejét. Felkap a földről egy másik követ és a lány mellé lép vele.*
-Figyelj!
*Eldobja mosolyogva a követ újra, ami végigpattog újra a víz felszínén, ahogy kell. Követi a szemével a követ a felszínen, ami aztán a végén a semmibe veszik, elsüllyed a mélyben. Az elméje mélyéről pedig felszínre jön a sikoly. Hirtelen minden átmenet nélkül érkezik és egyenesen belehasít a fejébe. Egy nő velőt rázó halálsikolya. A fejéhez kapja a kezét és rászorítja a tenyerét, hogy érezze mi a valódi, mert eleget hallotta már ezt és tudja, hogy nem valódi hang. Újra felhangzik, kibírhatatlanul hangosan. Menekülne onnan, de a hang teljesen lebénítja. Féltérdre rogy és két kézzel szorítja a kezét a fülére, de hiába. A sikítás belülről jön és nem zárhatja el az útját, ugyanolyan hangos marad. Leizzadva zihál, amikor a pokoli hang ugyanolyan gyorsan hallgat el, ahogy érkezett. Csend lesz, a víz moraja marad csak és... Shya. Csak mostanra tudatosul benne, hogy ott áll mellette. Bizonytalanul néz rá és megrázza a fejét.*
~Ne kérdezd meg mi volt ez, mert fogalmam sincs.~
*A víz felületét bámulja, próbálja visszanyerni a lélekjelenlétét. Nagy nehezen talpra tornázza magát. A szeme között elmélyül a csík, miközben gondterhelten próbál valami jól hangzó okot találni Shya számára, de nem ugrik be most neki semmi. Némán áll és nem néz rá, csak a vizet nézi.*


2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-12 12:07:53
 ÚJ
>Ceron Weldrath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Norke//

*Valóban. Ceron rendkívül jól mulat, bár ennek külsőre látszatja nincs. Csak talán az elszélesedő mosoly ajkain.*
-Tehát Paci? *Kérdez vissza, mintha a lótól tenné.* Hát szia, Paci.
*Köszön újra a lónak, megsimogatva megint az okos fejet. Aztán a hátas az, aki megszakítja a kontaktust, odébb lépve párat, érdeklődését sokkal inkább a friss, harsogó fű fel fordítva. Ekkor pillant újra Ceron Norke felé, sőt lép is párat a férfi irányába.*
-Az én nevem Szé... *Megakad egy pillanatra, de aztán úgy véli, hogy a férfi nem valószínű, hogy bárkinek is elmondaná az igazi nevét.* Széron.
*Azért a vezeték nevet nem teszi még hozzá, és úgy tesz egyelőre, mintha ilyennel nem is rendelkezne.*
-A szolgálatomra?
*Kérdez vissza játékosan. Persze, tudja, hogy ez csak egy amolyan szófordulat, de miért is ne játszhatna el vele. Elindul Norke körül körbe, remélhetően a férfi nem fog forgolódni vele együtt. Ha nem, akkor lassú léptekkel körbe sétálja a másikat.*
-Mivel is szolgálhatnál engem? No, nézzük csak.
*Megérkezik újra szembe, bal karját keresztbe fordítja keblei előtt, jobbal rákönyököl, és mutatóujjával az ajkai mellett dobol. Látszatra erősen gondolkodik.*
-Szolgálhatnál mondjuk egy jó vacsorával, vagy egy úri szállással. Esetleg néhány szép új ruhával, és talán sok-sok virággal. De az sem lenne rossz, ha elhalmoznál bókkal, ezernyi édes csókkal, vidáman zengő dallal, díszes-tollas kalappal. De beérem én hidd el kevéssel, vidám és gondtalan nevetéssel.
*Kezd folyni belőle a szó, és a frissen rögtönzött versikéhez gesztusok is tartoznak persze. Szépen elmutogatja magán, vagy maga körül mindazt, melyről épp a szavak mesélnek. A végén pedig tényleg, vidáman felnevet. Hátha oldhatná ezzel Norke feszültségét, mert azt azért látja, hogy amaz rendesen zavarban. S bizony, valóban jól mulat.*

2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-11 22:41:17
 ÚJ
>Norke Steyhn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Ceron//

*Norke pislog, majd újra, de a látomás nem tűnik el, ami csak egyet jelenthet, hogy a pucér lány valódi. Nem vízi nimfa, nem is csak a képzelete szülte, nem életre kelt vágyálom, hanem valódi hús-vér ember.
Norke ezért pontosan tudja, hogy nem várható el tőle, hogy úgy viselkedjen, ahogy azt ő szeretné, és sokkal valószínűbb, hogy amint megfelelően mély levegőt tud majd venni azonnal sikítani fog.
Az, hogy mégsem ez történik, helyette a lány az ő lovának nyakát ölelve nyugodtan nézi, rendesen összezavarja.
Nyel egyet, mikor a lány maga köré tekeri a köpenyét, még ha nem is túl illedelmesen, de elfordulni képtelen, az azért nem megy, annyira nem jó ő.*
– Micsoda? *kérdez vissza, aztán próbálja összerakosgatni az elhangzott szavakat, aztán lassan nemet int.*
– Nem, dehogy a lovam neve Paci. De lehet, hogy átnevezem Kolbásznak. Csavargó bitang egy jószág! Sajnálom, ha megzavart a… a…
~Miben is? A napozásban? Vagy? Az egekre, mint csináltál te itt meztelen, te nő?~
*Norke gondolatai ezerfelé szaladnak, miközben a nő alig zavartatja magát, sőt, úgy tűnik egyáltalán nincs zavarban és továbbra is a lovát becézi.*
~Ha engem simogatna így!~
– Egen. Látom. Nem hiszem, hogy ártani akarnál neki egy szál semmiben. Bocsánat. Köpenyben.
*Sikerül kinyögnie, és persze hallja a halk szavakat, amiket az ismeretlen a lovának sugdos.*
– A nevem Norke Steyhn, kisasszony, és állok szolgálatodra.
*Kimondja, aztán csak nézi a nőt, a nyerget pajzskén bölcsen maga előtt tartva, nyel egyet görcsösen, és reménykedik, hogy férfi létére nem fog elpirulni, bár az arcát némileg melegebbnek érzi.*
~Nevetséges lehetek. Biztos mulat rajtam.~

2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-11 21:59:12
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Morfiusz//

*Tisztában van vele, hogy ha Morfiusz nem akarna válaszolni egy kérdésre, akkor nem válaszolna. Ez természetesen nem jelentené azt, hogy Shyahar feladná, az egyébként sem jellemző rá. Általában amit a fejébe vesz, azt végig is viszi, elszánt, és makacs tud lenni. Más kérdés, hogy észérvekkel meggyőzhető, de megesett már az is, hogy egyszerűen azért engedett, mert olyan valaki kérte, aki számára fontos.
A lány azzal is tisztában van, hogy makacsságban Morfiusz bőven felveszi vele a versenyt, és pont ez az, ami miatt biztos abban, hogy a férfi el akarta neki mondani a híreket. Más kérdés, hogy esetleg mégsem tette volna, ha ő érdektelennek mutatkozik, vagy ha netán úgy látja, hogy mindez neki semmit sem számít.*
~Kényelmesebb lett volna úgy, de valójába inkább ezek a tőmondatok, a morc pillantások, meg az a feszes vonás a szája sarkában, és persze a máskor oly melegen csillogó barna szempár hűvös pillantása, mint az, hogy ilyesmiről titkolózzunk egymás elől. Most aktuálisan Morf előlem. Nem mintha nekem lenne akár csak hasonló történetem, amiről beszámolhatnék neki. Nem mintha nem tudná pontosan.~
*Shyahar halkan sóhajt.
Igazából nincs mit cifrázni. Annak nincs értelme, hogy azon tépje magát, hogy Morfiusz szóról szóra meséljen el mindent, felesleges kérdezgetni. Ha valaha úgy érzi, akkor majd elmondja magától és ő azt is meg fogja hallgatni, lehetőleg ugyanilyen nyugodtan.
Valószínűleg ugyanilyen nyugodtan.
Mert a lényeget már tudja.*
~Akármi is volt régen, az már a múlt. Az már előttem is a múlt volt. És a múlt az csak volt, nincsen és nem lesz, senki nem fordulhat vissza élete útján. Morf nem vele van, és még csak el se csábult egy fertályórára sem Ezt mondta, és hiszem, hogy az igazat mondja. Ott van a szemében is. A dacos szavaiban. Annál büszkébb, hogy hazudjon. Annál többre tart engem is. ~
*Shyahar úgy veszi észre, Morf megkönnyebbül, hogy sikerül ezt a dolgot ennyivel megbeszélniük. Shya is örül. A tagadás, a semmi közöd hozzá, hogy kivel voltam, a nem számít, a fogd be a szád és hasonló lehetséges frázisok helyett, ha szűkszavúan is, de kapott választ minden lényeges kérdésre. Ismerve Morfiuszt, akinek eddig valószínűleg az életben nem kellett egy negyedmondatnyi magyarázattal szolgálnia soha senkinek sem, semmivel kapcsolatban sem, aki azt szokta meg, hogy a dolgai rá és csakis rá tartoznak ez hatalmas dolog. És Shya ezzel egészen pontosan tisztában is van, még ha a férfi nem is.*
– Most inkább kapcsold be, kérlek! *felel pirulva.* Majd inkább a szálláshelyen, később, este.
*A lány tudja, vagy inkább érzi, hogy ha visszaérnek a szobájukba, előbb-utóbb újra összebújnak majd, de addig szeretné mással tölteni a délután hátralevő részét. Egy sétával a könyvtár felé, pár csendes perccel, mikor eleget tehet az ígéretének, beszélgetéssel, vagy akár azzal, hogy kicsit évődjön a kedvesével.*
~A kedvesemmel.~
*Mikor a ruhája a helyén, bizony, a férfi gyengéden tolja el a haját az útból, és gondos munkát végez, lassan talpra áll, itt-ott húzódnak az izmai, de semmi vészes, így elmosolyodik, aztán nevetni kezd, látva Morf hogyan nyújtózik ki a faágba kapaszkodva.
A kedves kérdésre még mindig nevet, bár igyekszik elfojtani és kellően komoly arcot vágni.*
– Jól van jól. Látom ez bonyolult. Gyere közelebb!
*Ha Morf megteszi, akkor először rápuszil a bőrére, majd szépen alulról kezdve begombolja a gombokat az ingén, a végén szépen eligazgatja a gallérját is. Aztán ujjbeggyel újra megérinti az izmos nyak oldalán a lilás foltot.*
– Te tehetsz róla, csakis te. Miattad lett *súgja bársonyos hangon.* Amit csináltál, hát vagy sikoltozom, vagy a nyakad csókolom. Azt értem el. És nem akartam, hogy valaki tévedésből a megmentésemre siessen, ha érted.
*Shya finoman elpirul.*
– Ha nézik, hát nézik. Nem is tudom, én nem hiszem, hogy tőled bárki meg merné kérdezni mi az ott, vagy hogyan szerezted.
*Szélesen elmosolyodik, ahogy fogják egymás kezét, összefűzi az ujjaikat.*
– Ezen ne múljon, Morf! *egyezik bele.* De meglásd, ha így lesz, mindenki bámulni fog. Bizony ám!
~Hogyisne tennék? Amint egymás kezét fogjuk, a nyakunkon ott a párunk jele, és nem foglalkozunk a világgal…~
*A pír elmélyül a lány arcán, a hangja halkabbá válik.*
– Te is tetszel nekem.
*Menet közben már a könyvtár is szóba kerül.*
– Nem annyira szakácskönyvek, bár azokat is szeretem, hanem alkimista írások, meg gyógyfüves receptkönyvek. Bár őszintén megmondom, vannak olyan füvek, melyek több dologra használhatóak. Mert itt van példának okáért a rozmaring, ha csak fűszerként nézed, rakhatod a sült csirkére, pulykára. Ha az illata tetszik, hát megvan a módja, hogy elnyerjük tőle, és akár nőnek, akár férfinak belekerülhet az illatos vizébe, van gyógyhatása is. De ha tényleg érted a virágok nyelvét jelképez mást is, van oka, amiért belekötik az esküvői csokrokba is. ~Azt jelenti, emlékezz a szerelmesedre és légy hű, és azt, hogy azt szeretnéd, ő is tartson téged a szívében.~ De vannak olyan füvekről is érdekességek, melyeket kevésbé ismerek, amiket a néném sem ismer jól.
*Viszonozza Morf pillantását.*
– Varázslás? Csak hallottam eddig róla, de sosem láttam senkit, aki varázsolt.
*Érdeklődve hallgatja a férfit, szinte issza a szavait.*
– Ilyesmikre képes lehet valaki? Varázsolhat esőt a szomjúzó földre? Vagy hogy kioltson valami tüzet? Szerinted sikerülhet? Meg megfagyasztani valakit?
*Elkerekedett szemekkel pislog.*
– Nem tudom, igazából nem gondolkodtam még rajta, de bizonyára, nos biztos sok mindenre jó lehet. Igen. De sokat kell tanulni, nem? Te gondoltál már rá?
~Ostoba kérdés! Hiszen ő hozta fel. Nyilván gondolt rá.~
*Morfra pillant, és mivel a férfi is őt nézi, összeakad a tekintetük.*
– Szerinted van a könyvtárban valami feljegyzés arról, hogyan lehet ilyesmit tanulni? Vagy hol?
~Nem is rossz ötlet.~
*A vízpartra érve még mindig egy valamin töpreng, de közben a kedvesét nézi, aki lehajol egy lapos kőért, majd ügyesen elhajítva alaposan megkacsáztatja a vízen.*
– Nekem ez is mágia. *bólogat.* Olyan sokat pattant! Én ilyet nem tudok. Ügyetlen vagyok, azt hiszem. Sosem sikerült. De... valami eszembe jutott, csak még utána kell néznem. A mágiákról.
*Shya a parton áll Morf mellett, a folyót nézi, majd a férfi arcát, újra a folyót, aztán a talajt, hátha lát még egy megfelelőnek tűnő kavicsot.*
– Meg tudnád csinálni még egyszer? Ahogy az előbb? *kérdi reménykedve.*
~Meg tudnál tanítani?~

2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-11 10:15:49
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Shyahar//

*Már tapasztalta mi van, ha egy kérdésre nem válaszol mikor Shya kérdezi. Megkérdezi ezerféle képen újra, talán nem azonnal, de az biztos, hogy nem hagy annyiban semmit. Most, hogy már tudja ki a felmenője jobban meg is érti ezt a tulajdonságát. Inkább rövidre zárja a magyarázatot a hallgatás helyett, ezzel kioltva a kíváncsiságát. Ezt ítéli vele szemben a legjobb módszernek. Kellemes meglepetés a számára, amikor végre egy két betűs elfogadás érkezik a részéről. Aswea ügye tehát, ilyen módon tisztázott. Nem mintha meg kellett volna magyaráznia, de Shya válasza szerencsére azt mutatja, ezt megúszta ennyivel is. A ruhát fel nem szokta segíteni, legfeljebb lerángatni, de úgy néz ki emellett a lány mellett még sok szokatlan dologban lesz része.*
-Jól van gyere bekapcsolom, ha csak nem akarod, hogy inkább lehúzzam újra.
*Felnevet, aztán elsöpri tenyerével a puha hajat a lány válla felé, hogy tényleg ne akadjon be. Bekapcsolja a ruhát, utána talpra áll, de csak Shya után. Gondol egyet és felrugaszkodik a földről, hogy felugorva belekapaszkodjon a fölöttük elnyúló faágba. A leggyorsabb módja a nyújtózkodásnak és pár lendülés elég hozzá, hogy az izmai kinyújtózzanak és útra készen legyen. Leugrik a ruháját éppen igazgató lány mellé.*
-Most te jössz, kérlek segíts! Nem boldogulok ezzel érzem.
*Elszontyolodott pofával mutat a nyitott ingre, mint egy gyerek, aki tényleg képtelen egyedül megfelelő helyre tenni a gombokat. Elvigyorodik, aztán vagy segítséggel, vagy nélküle, de magára húzza, amit kell.*
-Illetve? illetve mi? *nézi a lányt felvont szemöldökökkel* Amit akartam? Én? *Még magasabbra szalad a szemöldöke.* Ki kezdte ezt? * bök két ujjal a foltra a nyakán* Mit mondok én, ha ezt bárki látja? *túljátssza az aggodalommal teli arcot* Kétségbe vagyok esve, azok a bámuló tekintetek és mind rám fog szegeződni. *a hangjában a kétségbeesés is erősen eltúlzott, aztán végül vigyorra húzódik a szája*
-Nem akarod azt mondani, hogy szerinted nincs jobb dolguk az embereknek egy fogadóban, minthogy minket bámuljanak. Felejtsd el, sőt, mindenkit felejts el, csak velem foglalkozz!
*Kézen fogja mosolyogva és elindul vele a könyvtár felé vele.*
-Nekem tetszel megjelölve.
*Szól oda vigyorogva Shyának még, hogy végképp megnyugtassa, nem kell azon a folton aggódnia. Elvégre, legfeljebb csak egy mosolyt, ha kap attól a merésztől, aki mellette rá mer nézni.*
~Nem nagy ügy.~
*A gondolatai visszatérnek a mágiához és a varázslatokhoz az úton.*
-Annyit időzöl amennyit akarsz a szakács könyveiddel, ha ott vagyunk. Engem is érdekel egy pár könyv, szóval nem kell tartanod tőle, hogy elunom magam.
*Elvétve van olyan, hogy könyvek társaságára vágyik, de most pont ez a helyzet.*
-Láttál már valakit varázslás közben?
*Elgondolkodó tekintettel kérdezi a lányt. Amennyire emlékszik ő maga talán egyszer, vagy talán kétszer látott ilyet eddig és az is inkább trükknek volt nevezhető, mint valódi varázslatnak.*
-Azt mondják, aki komolyan űzi a mágiát tűzfalat is képes csinálni, vagy megfagyasztani valakit. Képzeld el, ha kinyújtanám a kezem, kántálnék valamit, erre simán megfagyna, vagy elégne bárki. Micsoda erő lenne a kezemben, ha ilyesmire lennék képes. Te soha nem akartál mágiát tanulni?
*A mellette haladó lány felé néz érdeklődéssel a szemében. Nem tudja elképzelni, hogy Shyának ne lenne nagyobb célja a receptmásolásnál. Nemsokára a folyót már lehet látni a távolban, amit érintve eljutnak a templomig. A vízparton nem állja meg, hogy fel ne vegyen egy lapos kavicsot és ne kacsáztassa végig a vízen. A kő engedelmesen pattan végig a víz felszínén, ahogy kell. Diadalmas mosollyal fordul Shya felé.*
-Remélem ezt láttad!
*A kő valóban szép utat tett meg a vízen és jogosnak ítéli a büszkeséget.*


2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-10 19:04:22
 ÚJ
>Ceron Weldrath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Norke//

*Ujjai puhán érintik meg a ló fényes homlokát. Közelebb is lép hozzá. Az állat orra a vállát érinti, ahogy finoman egyre közelebb és közelebb érnek egymáshoz. Ceron a selymes homlokhoz tolja sajátját.
És ez az a pillanat, melyben feltűnik a hátasállat gazdája is. Ennek egyértelmű jele, ahogy amaz felnyihog, fejét a közeledő felé fordítva. A lány még mindig fogja az állat nyakát, öleli, simogatja, de arca szintén a közeledő felé fordul. Így pillantanak együtt vissza a férfire.
Ceron tekintetében vidám szikrák gyúlnak, ahogy a férfi szabadkozni kezd. Nem szégyenlős, hiszen él, amiből él, és ennél a szakmánál nem lehet túl szemérmes az ember lánya. Ám most, hogy a másik zavarát oldja, nyugodt mozdulattal köpenyéért nyúl, melyet érkeztekor a sziklára terített. Erről állt fel az imént, hogy Pacit megsimogassa. Magára tekeri hónalj alatt, így fedve el magát a másik szemei elől.*
-Szóval a lovad neve Izé.
*Csendül a lágy, dallamos hang vidáman. Tekintete visszafordul Paci felé, keze újra csak megsimítja a homlokot.*
-Hát szervusz kedves Izé. Bemutathatnád a gazdádat.
*Súgja oda a lónak, halkan felkuncogva, majd tekintete vándorol vissza a férfi felé. Nem kér elnézést a mezítlenségéért. Ám cserébe végig méri a másikat.*
-A lovad elcsavargott, de nincs veszélyben. Megnyugodhatsz.
*Mintha csak Norke a ló szökésétől kapkodná kissé gyorsabban a levegőt, vagy attól, hogy esetleg futva tette meg idáig az utat. Azúrjai mélyén vidám, kissé talán kihívó szikrák lobbannak.*

2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-10 16:41:12
 ÚJ
>Delathar Silamon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pipadélután//

- Ó iszok én, csak módjával! A végén még félmeztelenül ébredek fel a Holdudvarban és azon töprengek, mit keres egy törp a hátamra ragasztva! *Nevet, szerencsére nem tapasztalatból beszél.
Amit Gorik mesél neki a háborúról abban nem sok tévedést lát Delathar. Bár arról, hogy ki az a Bhelen Aeducan halvány lila fogalma sincs. Arról meg sok véleményt nem tud mondani, hogy milyenek a helyi kereskedők. A piaci érzéke egy tál marharagúéval egyenlő. Megnézi a fegyvert amit akar és ha megfizethető megveszi. A Namos házba, ha akarna sem menne most, mivel elfogadott egy munkát a Vaskorsó főnökasszonyától és tartja magát ahhoz. A borból még kisebbeket iszik, mert bizony elég erős. A törpe úgy tűnik nagyon szereti ezt a szekeret, amilyen beleéléssel meséli. Minden bizonnyal nagyon ért is hozzá, amilyen részletesen beszél róla.*

-Tény, hogy megvan a maguk modora. Bár ha szót ért velük az ember, egészen bírhatóak, leszámítva, hogy a javuk mindig mindent jobban tud és azt hiszik minden egyről a kettőre megy.

*Elég ha utolsó példájával él. Hagrar szavai jogosak voltak, csak azt gondolta, hogy minden egyértelmű és elsiklott pár részlet fölött...*

- Sokszor volt már velük dolgod?

2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-09 19:00:35
 ÚJ
>Omon Rabark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Vakmerő

* Végre kiér a veszélyes zónából. Most már csak a tolvajoktól, orgyilkosoktól, éhiségtől, démonoktól, zombiktól, gonosz mágusoktól, városőröktől, közemberektől, magánytól, állatoktól kell félnie. Persze azért ez nem ilyen egyszerű. Egészen más állatok vannak már, mint ez idáig. Például azok a nagy macskaszerű lények nem valószínű, hogy bejönnek a városba. Ellenben patkányok lehetnek itt, amik terjeszthetnek betegségeket, de lehetnek itt csatornalakó férgek is, és a többi. Igazából bárki bárhová megy, nincsen biztonságban. Még jó, hogy Omon nem egy paranoiás egyé, úgyhogy ő nem is igazán fél a fentiektől. *

2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-07 12:35:54
 ÚJ
>Norke Steyhn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Ceron//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

*Elbóbiskolt volna? Ki tudja. Ha Norkét kérdezik, azt mondja, ez nem valószínű, ő csak a szemét pihentette, meg a hasát süttette. Igaz, nem vetkőzött neki, de hét az nem szívesen kockáztatná, hogy egy kölyök felkapja a fegyvereit és elszeleljen velük.*
~Az utcagyerekek olyan kis fürgék tudnak lenni, aztán az első kanyar után a sikátorban a főnökük fogadna, tőrrel a kézben.~
*Ezen felbuzdulva Norke azért ellenőrzi, hogy amíg a szemét pihentette nem kelt-e lába valaminek, de a ruhái, a fegyverei és még az erszénye is rendben megvannak. Ellenben Paci!*
~Paci?~
– Paci!
*Felpattan. Illetve pattanna, de inkább csak tápászkodás lesz belőle, de közben körülnéz, annyira nem is lopva. Sőt, mivel közben újra meg újra elkiáltja a lova nevét, mondhatni nyíltan keresi a csavargó hátast.*
– Paci! Ha elkaplak, kolbász leszel!
*Mivel a nyerget sem akarja csak úgy ott hagyni a parton, így a takarót összehatja, a nyereggel együtt a vállára kapja, és a homokos fövenyen a patanyomokat figyelve indul a vízpartra, látja, hol gázolt bele a lova a folyóba, azt is megtalálja némi keresgélés után, hogy hol lábalt ki belőle. Szerencsére a homokos fövenyen jól láthatóak a patanyomok, így Norke a fejét leszegve magában morogva követi a lovát.
Ám bizonyára Paci sem olyan süket, mint amilyennek kezdetben tetette magát, mert közelgő gazdáját halk nyerítéssel fogadja.*
– Megvagy hát! Te csavargó beste! Paci!
*Norke felnéz, és ekkor veszi észre, hogy a lovánál többet talál a kis rejtett folyóöbölben, ahova eljutott.
Itt annyira már nem széles a föveny és egy-egy szikla is van a vízben, mutatva, hogy közelebb vannak egy kisebb kanyarhoz, felfelé folyásirány ellen. A fák is közelebb húzódtak itt a parthoz, alattuk zöldell a tavaszi fű.*
~Talán ez csalta ide Pacit. Aztán meg a kíváncsisága.~
*Mert a ló most ott áll az egyik szikla mellett, és éppen ismerkedik. Meg Norkére nyihog, mintha csúfolkodón hívná közelebb a gazdáját, aki lép is kettőt, meg még egyet újra, mígnem megtorpan, és elkerekedő szemekkel bámul a lányra.
A pucér lányra.*
~Nem is lány már. Nő. Igazi nő. A teremtésit neki, de gyönyörű!~
– Én csak… *kezd bele, de aztán érzi ez nem egészen helyénvaló indítás.* A lovam. Izé…
*Tudja ő, persze, hogy tudja, hogy el kellene fordulnia, hogy nem való, hogy így megbámulja a nőt, de hát férfiból van, és hosszú hatok óta nem látott így fehérszemélyt.*
~Óhogyaza!~
*A nyerget lekapja a válláról és maga elé fogja, így legalább abban biztos lehet a sziklán anyaszült csupaszon napozó szépség, hogy nem szándékozik nekitámadni, ha már képtelen elfordítani róla a tekintetét.*

2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-07 07:29:14
 ÚJ
>Pörölykezű Gorik avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pipadélután//

*Elneveti magát, és ismét tölt. Ha kell Delatharnak is, de ha még akad a poharába elég furcsán néz rá.*

-Mi a baj? Beteg vagy? Iszol te rendesen? *Ismét nevetésbe fullad a mondóka, viszont a továbbiakban komolyabbra veszi a témát.*

-Egy valamit tanulj meg! A háborút nem a hősök nyerik, hanem a harcosok. Közemberek, parasztok, és mindenki akit be tudnak sorozni. A hősök csak fennhéjázó ficsúrok. Akik azt hiszik a hegyet is felboríthatják egyedül. Holott azt sem tudják mi az a harc. Sokat megéltem már, harcoltam én a bányákban rusnya bestiákkal is akik a sötétben rejtezve köpködnek, és mérgező a harapásuk. Tudom mi az a harc, és kik a hősök. Nálunk is akadt pár nemesi rangú törpe aki még kardot se fogott a kezében, de már bátor harcos hős volt. Áh nyamvadt Bhelen Aeducan az tudta mi fán terem a finggal terjedő hősi aura. Már ha érted mit mondok. Az úgy tudott ármánykodni hogy nafene. *Rázza a fejét és újat szippant a pipából. Közben biccent mert elismeri Delathar, hogy nem csépeli feleslegesen a szót a törpe.*
-Há idefigyelj, ezek a csiganyalók mindenen alkudozni akarnak. Ha én azt mondom, hogy egy kard ára 30 arany, akkor az annyi. Én nekem nincs belőle hasznom. Na jó van. Kibányászom az ércet, kiöntöm, megmunkálom. Szerintem ebbe a napi béremet nem fedezi az a kard. Jó tény nem is ennyi vasat bányászok ki egy nap alatt. Hát de érted nem? Nem megveszem a silány kardokat, és eladom drágábban, mint ahogy ők teszik. Na mindegy is, ne beszéljünk róla mert ideges leszek. Akarok egy műhelyt, és rendes vásárkört. Akkor lesz majd az igazi. Addig csak árulgatok. *Vállvonás, és kortyol a borból. Annak ellenére, hogy a töpre elég kicsi igen jól bírja még az ital erejét. De most jön csak igazán az érdekes rész. Olyanra kérdezett rá Delathar ami felpezsdíti Gorik vérét.*
-Namos házban engem is szívesen fogadtak, és most dolgozok nekik ha kell. Igazándiból elég jó kis szervezett társaság. De nem erőltetek semmit, mert a végén elfingom magam. *Hahotázik hangosan, és úgy tűnik azért csíp az a bor.*

-No! Ott vagyunk he!
Egy átlagos szekér egy kicsit átalakítva. Elől befogva két Bakkecske, akik nem restek húzni a mechanizmust. A szekér zárt. Pajzsokkal és edzett vaspántokkal megerősített fa szerkezet az egész. A szekérben számos kar, és fogaskerék ketyeg, amihez elégséges intelligencia kell mire az ember vagy bárki rájön hogy melyik kar mit is irányít. Egy dárdavető tisztán látszik a fogatot húzó kecskék felett! Látod ugye? Számos helyen vannak behúzva lándzsák miknek csak a hegyük látszik ki a pajzsok közül. Vész esetén lábbal is lehet hajtani a masinát, erre külön karszerkezet van fogaskerekekkel ellátva. A jármű kétéltű. Mivel fából készült, ezért kereket eltávolítva akadálymentesen szelheti a vizeket is, persze ezt már nem húzzák a jószágok, lábbal viszont lehet hajtani. Kezdetleges fegyverek, és saját magam kovácsolt vértek, kardok pihennek a szekér raktár részén. És hát ezzel is szoktam árulkodni már ha érted. *Nevet hangosan.* -Van még mit rajta alakítgatni. De hidd el, egy ork csapatot kibír. Idefele is találkoztam párral, és nem voltak épp barátságosak a zöld káposzta fejűek.

2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-06 15:28:00
 ÚJ
>Delathar Silamon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Úton//

*Amint végzett dolgaival és rendbe tette magát útnak indul, a folyóparthoz, hogy megnézze magának a kikötőt, ahol nemrégiben lecsapott az élőholt áradat, talán szükség is lehet rá ott. Rutinosan végigjárja a várost míg a folyóparthoz ér. Nemrég itt mulatott együtt Gorikkal. Az időjárás egészen kellemes, kezd felmelegedni az idő, beköszöntött A nap hava. A rossz idő hamar riadót fújt, helyet adva a jó időnek, lassan Delatharnak vissza kell szoknia, hogy nem hordja a csuklyát, különben hőgutát kapna. Sőt valószínűleg a köpenyről is le fog mondani, ha annyira meleg lesz. Elég ritka látvány őt anélkül látni...*

2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-06 15:01:27
 ÚJ
>Delathar Silamon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pipadélután//

*Hőstett... Goriknak igaza van az, hogy mi hőstett és mi nem csak nézőpont kérdése. Ha ezen múlik akkor bizony Silamonnak is voltak ilyenjei. A "bevizelő hősöktől" elneveti magát. Bizony tényleg sokszor csak a szerencse az egyetlen amit felmutathatnak az újdonsült hősöcskék. *

- Hát Gorik, hidd el itt sem mennek másként a dolgok... Sőt! Mivel eléggé forgalmas egy város Arthenior ezért gyanítom itt még több ilyen van. De hadd dagadjon a mellük, a szerencse túlságosan forgandó ezt mind jól tudjuk. Egyik nap még szépen fésült szőke hajú lovagok a másikban már csak hullaként csoszognak a csatamezőn. *Utalva a mostani helyzetre is. Mikor a törp lerója kérdéséért egy pillanatra nem érti. Nem gondolta volna, hogy tényleg csak azért jött ide, hogy szerencsét próbáljon. A legtöbb "embert" emellett valami titkos vágy is vezérli, hogy mondjuk megtaláljon egy nagyon ritka ércet, élve egy törp példájával.*

-Jólvan értem én, ne olyan hevesen! Szóval akkor karrierbe kezdesz. És eddig hogyan állsz ezzel?

*Bizony már talált munkát az egyszer biztos, hiszen csak nem viccből kormozta össze magát. Ezzel a szekérrel jó kis vándorkereskedő lehetne belőle. A saját erejéből könnyedén csinálhatna belőle egy robusztus harci szekeret, amit például karhúzásra bolti standdá alakít. Ahogy elnézi a törpnek nem lehet ismeretlen a harc sem. Bár ez nem meglepő, hiszen egész nap a vasat üti, kalapács van a kezében. Tíz törp kovácsból legalább nyolc jól tud harcolni és ez nehezen vitatható. Elvégre ha már készíti a fegyvert akkor tudja forgatni is.*

- Hát tudod én nem vagyok zsoldos. *Utalva a Namos házra.* És nem hinném hogy azon kívül testőrre lenne szükségük. Őszintén szólva inkább szednék virágot egész nap, mint hogy zsoldosnak álljak. Az azoknak való akiknek nincs lelkiismeretük és "sajnos" még nekem is jutott abból. *Könnyen egyértelművé válhat, hogy tapasztalatból beszél Delathar. A pipát tovább szívja közben, a bortól kevésbé érzi magát zárkózottnak, azért lehetőleg továbbra is ügyel, hogy ésszel igyon. Újabb füst és bor majd folytatja.*

- Gorik, mesélj már a szekeredről, nem mindennap látni ilyet! *Utalva itt a nagy kecskékre is. Ránézésre le sem lehet tagadni, hogy törp munka a szekér, ítélve ezt formájából. Biztosan nem csak neki szúrt szemet, de végül is elég jól néz ki, később ha beindul az ipar, tökéletes eszköz lesz a piacozáshoz.*

2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-04-06 13:56:54
 ÚJ
>Ceron Weldrath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Megint egyedül van. Nem egy nagy újdonság ez, hiszen elég hosszú ideje így van ez már. A szegénynegyed koszos utcáiról most a folyópartra sodorja a napfény. Csillámok cikáznak a víz tükrén, ahogy hullámozva szalad délnek, a tenger irányába a folyam.
Fák közül lép a partra egy helyen, ahol nem annyira köves a talaj, inkább keményen iszapos a homokszemnyi kavicsoktól. Kis öblöt képeznek a hullámok, karéjában egy nagyobb szikla és egy félig elkorhadt fatörzs terpeszkedik keresztben. Éppen tökéletes hely egy kis sütkérezésre, talán még egy korai fürdőzésre is. Bár a víz hideg, de a napfény meleg.
A sziklára telepszik míg rongyos bakancsát leveti, és használt kapcáját is letekeri. Legalább kimossa ezt is a vízben, a napon meg is szárad hamar. Talán ruháival is ezt kéne tennie. Elmereng egy pillanatot ezen, aztán dönt. Körül pillant. Néhány fa törzse, és korai leveleket hozó bokor fedi a lejjebb mosó nők elől, a játszadozó gyerkőcöktől, és az egyéb, folyópartra érkezők szemei elől. Nem mintha szégyenlős lenne, de hát másokat sérthet esetleg pőresége.
Valamikor méregzöld színű, mára megfakult vászonszoknyájából bújik ki elsőként. Alatta szürkére változott combközépig érő szárú, vászon fehérneműt visel. A szoknya után a vörös selyem ing következik. Valamikor ez is jobb időket látott, talán valamely gazdag úri kisasszony gardróbját bővítette, míg ki nem dobták. Ügyes kézzel összestoppolt hasadás fedezhető fel a hátán keresztbe. Ez Ceron egyik legértékesebb holmija, selyem lévén. Alatta sárgásra színeződött vászonfűző takarja testét. Most ebbe a két ruhadarabba lábal a vízbe, és a szoknyát, selyeminget gyors mozdulatokkal mossa ki. Ez persze, jó néhány percet igénybe vesz.
Mikor végez, ezeket a fatörzsre teríti száradni. A nap majd hamar gondoskodik róluk. Ide kerül a kimosott két kapcarongy is. Ekkor veti le a fehérneműket, és gyorsan azokkal is végez. Ezek is a szoknya mellé kerülnek száradni. Végül visszatér a vízbe, és bár a folyam hűvös hullámokkal öleli körül, azért jól esik a fürdőzés. Ám nem marad sokáig bent, hiszen ehhez azért még nincs elég meleg.
A sziklára telepszik, háttal a fáknak, és így sütteti magát a nappal. Csukott szemmel fordítja arcát az ég felé, karjaival csípője mellett hátul támaszkodik meg a méretes kő tetején. Egyik lábát felhúzza, másikkal támaszkodik lent a homokon. Halkan dúdolgat is valami dallamot, amit talán egykor még anyjától hallott.
Csend veszi körül. Csak a víz hullámainak csapkodása, a távoli gyerkőcök zsivalya, a mosó nők halkan zsolozsmája ér el hozzá. Semmi más nesz.
A meglepetés váratlanul éri. Puha, nedves orr érinti meg mezítlen vállát. Szemei felpattannak, sikkantva ugrik talpra, szembefordulva a háta mögül érkezővel.
Barna lószemekbe pillanthat.*
-Jaj, te ló! Rám hozod a frászt!
*Korholja egyáltalán nem mérgesen, és kezét simogatásra nyújtja, hátha megérinthetné ujjai hegyével az állat okos homlokát.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057