Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
![>Lonea Silame Hyolde [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9913_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-07-10 11:48:42
Üzenet elküldve: 2015-07-10 11:48:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alku tárgya//
*Ki fogja filézni ezt a rüfkét, mielőtt odaérnek! A legszívesebben bezsuppolná egy ládába és elküldené északra az első karavánnal, csak hogy szavát szegje a szájaló szukának. Ismer ott egy beteg állatot, aki az ork törzsekkel üzletel. Bár a kis dög bőre már nem a leghibátlanabb, de az agyarasok biztos csinálnának belőle nekik tetsző holmikat.*
- Ne tégy próbára *morogja vészjósló visszafogottsággal.
Inkább nem is gondol bele, hogy ehelyett most kockázhatna meg vedelhetne a komákkal. Még egy vérgőzös portya is kedvére valóbb lenne.
Fölmarkolja a kulacsot a földről. Kicsit lepucolja róla a földet meg a gizgaz-leveleket és persze szitkozódik közben a bajsza alatt. Felváltva átkozza magát meg a vöröst. Nem tudja, mi volt az, ami megszólalt benne, amikor kiszedette a veremből, de többet nem hallgat rá, az hétszentség!
Magához füttyenti a lovát. A hátas eddig sem sokat törődött a hercehurcával. Ott maradt, ahol hagyta. Épp csak annyival poroszkált arrébb, hogy elfoglalja magát egy pár tenyérnyi zsenge hajtás komótos letarolásával. A füttyentésre unott kocogásban indul gazdája felé. Horkantva áll meg a férfi mellett és megrázza busa fejét, hogy elhessegesse felzavart rovarokat. Doras a sekélyhez vezeti a lovat. Az legalább tudja, ha vízzel kínálják, érdemes elfogadni, mert ki tudja, mikor adódik legközelebb alkalom.*
*Ki fogja filézni ezt a rüfkét, mielőtt odaérnek! A legszívesebben bezsuppolná egy ládába és elküldené északra az első karavánnal, csak hogy szavát szegje a szájaló szukának. Ismer ott egy beteg állatot, aki az ork törzsekkel üzletel. Bár a kis dög bőre már nem a leghibátlanabb, de az agyarasok biztos csinálnának belőle nekik tetsző holmikat.*
- Ne tégy próbára *morogja vészjósló visszafogottsággal.
Inkább nem is gondol bele, hogy ehelyett most kockázhatna meg vedelhetne a komákkal. Még egy vérgőzös portya is kedvére valóbb lenne.
Fölmarkolja a kulacsot a földről. Kicsit lepucolja róla a földet meg a gizgaz-leveleket és persze szitkozódik közben a bajsza alatt. Felváltva átkozza magát meg a vöröst. Nem tudja, mi volt az, ami megszólalt benne, amikor kiszedette a veremből, de többet nem hallgat rá, az hétszentség!
Magához füttyenti a lovát. A hátas eddig sem sokat törődött a hercehurcával. Ott maradt, ahol hagyta. Épp csak annyival poroszkált arrébb, hogy elfoglalja magát egy pár tenyérnyi zsenge hajtás komótos letarolásával. A füttyentésre unott kocogásban indul gazdája felé. Horkantva áll meg a férfi mellett és megrázza busa fejét, hogy elhessegesse felzavart rovarokat. Doras a sekélyhez vezeti a lovat. Az legalább tudja, ha vízzel kínálják, érdemes elfogadni, mert ki tudja, mikor adódik legközelebb alkalom.*
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-07-09 16:56:03
Üzenet elküldve: 2015-07-09 16:56:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Alku tárgya//
*A környezet egy rándulással mosódik avar és földszagú, ízű, karmos, hegyes ütleggé. Próbál ráfogni a kötélre, hogy legalább a csuklóját kímélje. Horzsolásai szép számmal szereznek most társakat, de a vontatmány szerepe nem tart sokáig. Ahhoz mondjuk pont elég volt, hogy ne akarja újra kipróbálni, ha egy mód van rá. Egyelőre azonban nem találja meg az egyensúlyát. Könyöke és térde is kap rendesen, ahogy a lejtőn lehemperedik. Nincs ideje elnyúlni se. A ruhájával együtt a haját is megmarkoló invitálás elég hatékony, hogy ne tudjon rá nemet mondani. Nyögve nyekken le a szikla tövébe. Megrázza a fejét és kifújja az arcából a rőt kócot, hogy villogó tekintetét a férfiéba mélyessze.
Dühösnek tűnik. Az jó. Főleg, hogy már tudja, eladni viszik. Nem akar újabb tortúrát, nem akar új gazdát aki azt hiszi, a korbács hatalom. Akkor inkább legyen vége itt.
A mellkasának vágódik a vizestömlő, aztán lebucskázik az ölébe. Bris sebes ujjai közé fogja és kiharapja belőle a pecket. A szájához emeli és jókorát húz belőle. Szörnyen dühíti, ahogy a fickó bámulja közben. A hűvös szomjoltó nem is szalad le a torkán. Amit a szájába vett, mind a férfi felé köpi. A kulacsot is odavágja, hogy az öklendezve, szlurtyogva ereszti ki tartalmát Doras csizmája mellé.*
- Akkor megdöglök *villant vicsorgó mosolyt a férfira* -, de az én bőrömön te nem húzol hasznot!
*Jókorát köp maga mellé, hogy nyomatékot adjon a szavaiban fortyogó megvetésnek.*
*A környezet egy rándulással mosódik avar és földszagú, ízű, karmos, hegyes ütleggé. Próbál ráfogni a kötélre, hogy legalább a csuklóját kímélje. Horzsolásai szép számmal szereznek most társakat, de a vontatmány szerepe nem tart sokáig. Ahhoz mondjuk pont elég volt, hogy ne akarja újra kipróbálni, ha egy mód van rá. Egyelőre azonban nem találja meg az egyensúlyát. Könyöke és térde is kap rendesen, ahogy a lejtőn lehemperedik. Nincs ideje elnyúlni se. A ruhájával együtt a haját is megmarkoló invitálás elég hatékony, hogy ne tudjon rá nemet mondani. Nyögve nyekken le a szikla tövébe. Megrázza a fejét és kifújja az arcából a rőt kócot, hogy villogó tekintetét a férfiéba mélyessze.
Dühösnek tűnik. Az jó. Főleg, hogy már tudja, eladni viszik. Nem akar újabb tortúrát, nem akar új gazdát aki azt hiszi, a korbács hatalom. Akkor inkább legyen vége itt.
A mellkasának vágódik a vizestömlő, aztán lebucskázik az ölébe. Bris sebes ujjai közé fogja és kiharapja belőle a pecket. A szájához emeli és jókorát húz belőle. Szörnyen dühíti, ahogy a fickó bámulja közben. A hűvös szomjoltó nem is szalad le a torkán. Amit a szájába vett, mind a férfi felé köpi. A kulacsot is odavágja, hogy az öklendezve, szlurtyogva ereszti ki tartalmát Doras csizmája mellé.*
- Akkor megdöglök *villant vicsorgó mosolyt a férfira* -, de az én bőrömön te nem húzol hasznot!
*Jókorát köp maga mellé, hogy nyomatékot adjon a szavaiban fortyogó megvetésnek.*
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-07-09 16:15:14
Üzenet elküldve: 2015-07-09 16:15:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alku tárgya//
- Szentségit! *bődüli el magát.* - Miért? Miért kell ezt minden alkalommal eljátszani, he?
*Nem az ő türelméhez találták ki az égiek ennek a vörösnek a természetét. Elfutja az indulat és haragjában lova oldalába vágja a sarkait. Az állat meglódul és magával rántja a hozzá pányvázott terhet. Annyira, de annyira kedve lenne az erdő széléig vágtatni vele, de ezúttal csak felkaptat vele egy lankás domboldalon az ösvény csapásáról letérve. A tetejéig húzza a lányt és egy kicsit tovább. Ott már lépésbe fogja a lovat és hagyja, hogy a vörös tehetetlen önsúlyból bucskázzon le a túloldalon.
Doras átveti lábát a ló nyaka felett és leugrik a nyeregből. Eloldja a pányvát és a fölösleges kötelet tenyere és könyöke köré tekerve kurtítja meg. Öles léptekkel indul a selejtes áru felé és olyan erővel rántja talpra, mintha egy avarral kitömött zsák lenne csupán. Markában repedve nyög a lány ruhájának elnyűtt anyaga, ahogy a grabancánál fogva húzza magával. Végül egy mohos sziklafal tövébe lódítja.
Még szitkozódik egy darabig félhangosan, aztán nagy levegőket véve igyekszik lehűteni a fejét.*
- Pénzt akarok kapni érted! *A szuka felé lendíti a vaskos pengét, hogy a hegye épp a torkára mutasson.* -És fogok is, megértetted? Mert ha nem. Megdöglesz.
*Dühösen prüszköl egyet és megcsóválja a fejét. A kötél végét az övére csomózza, a többi részét pedig a földre veti. A folyó kanyarulata itt vált sziklásból sekély partvonalra. Doras leakasztja oldaláról a bőrtömlőt és a vízbe meríti. Iszik. A víz kellemes hűvösében megmossa az arcát is. Így már jobb egy kicsikét. Visszadugaszolja a megtöltött tömlő száját és a lányhoz sétál.*
- Nesze, igyál. *Odahajítja neki a vizet. Kardját a vállvasán megtámasztva nézi a kígyónyelvű pukkancsot. Kár érte, de ha így folytatja, a vesztébe viszi az a rohadt nagy büszkesége.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.09 17:32:37, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (fojtat vs. folytat).
- Szentségit! *bődüli el magát.* - Miért? Miért kell ezt minden alkalommal eljátszani, he?
*Nem az ő türelméhez találták ki az égiek ennek a vörösnek a természetét. Elfutja az indulat és haragjában lova oldalába vágja a sarkait. Az állat meglódul és magával rántja a hozzá pányvázott terhet. Annyira, de annyira kedve lenne az erdő széléig vágtatni vele, de ezúttal csak felkaptat vele egy lankás domboldalon az ösvény csapásáról letérve. A tetejéig húzza a lányt és egy kicsit tovább. Ott már lépésbe fogja a lovat és hagyja, hogy a vörös tehetetlen önsúlyból bucskázzon le a túloldalon.
Doras átveti lábát a ló nyaka felett és leugrik a nyeregből. Eloldja a pányvát és a fölösleges kötelet tenyere és könyöke köré tekerve kurtítja meg. Öles léptekkel indul a selejtes áru felé és olyan erővel rántja talpra, mintha egy avarral kitömött zsák lenne csupán. Markában repedve nyög a lány ruhájának elnyűtt anyaga, ahogy a grabancánál fogva húzza magával. Végül egy mohos sziklafal tövébe lódítja.
Még szitkozódik egy darabig félhangosan, aztán nagy levegőket véve igyekszik lehűteni a fejét.*
- Pénzt akarok kapni érted! *A szuka felé lendíti a vaskos pengét, hogy a hegye épp a torkára mutasson.* -És fogok is, megértetted? Mert ha nem. Megdöglesz.
*Dühösen prüszköl egyet és megcsóválja a fejét. A kötél végét az övére csomózza, a többi részét pedig a földre veti. A folyó kanyarulata itt vált sziklásból sekély partvonalra. Doras leakasztja oldaláról a bőrtömlőt és a vízbe meríti. Iszik. A víz kellemes hűvösében megmossa az arcát is. Így már jobb egy kicsikét. Visszadugaszolja a megtöltött tömlő száját és a lányhoz sétál.*
- Nesze, igyál. *Odahajítja neki a vizet. Kardját a vállvasán megtámasztva nézi a kígyónyelvű pukkancsot. Kár érte, de ha így folytatja, a vesztébe viszi az a rohadt nagy büszkesége.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.09 17:32:37, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (fojtat vs. folytat).
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-07-09 13:45:52
Üzenet elküldve: 2015-07-09 13:45:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Alku tárgya//
*Kevés esélye lett volna, hogy a bengát lerántsa a nyeregből, de nem tud elég gyorsan nekiiramodni. Nem is tud elég közel kerülni, mikor a fickó rámordul. A csak azért is lendülete viszi azért tovább.*
- Miért? *köpi annyi epével, amennyivel csak tőle telik.* - Ritkán látni egy ekkora rakás ganét nyeregben!
*Nem sokon múlik, hogy a vasalt pata mellbe vágja. A megtorpanás pedig elég is hozzá, hogy megbicsakló lábai elakadjanak egymásban. Az avar szaga fájdalmas közelségből vágja képen. Igen hamar talpra kéne hogy álljon, pont ezt sustorogja a földön súrlódó kötél száraz leveleket gyűrő hangja. Nem fog menni. Ezt meg a tagjaiban lüktető fájdalom és fáradtság. Valószínűleg csak pillanatok kérdése, hogy a rántás belenyilalljon gúzsba kötött csuklóiba, majd vállai ízületébe, amint a nyeregkápához rögzített kötél ismét megfeszül.*
- Hová a retekbe viszel, te rühes... *Nem jut el odáig, hogy megfelelő szóval illesse a rohadékot. A kötél megfeszül és ha a fickó meg nem állítja a lovát, így nagyon kellemetlen útja lesz. Brisnek legalábbis.*
*Kevés esélye lett volna, hogy a bengát lerántsa a nyeregből, de nem tud elég gyorsan nekiiramodni. Nem is tud elég közel kerülni, mikor a fickó rámordul. A csak azért is lendülete viszi azért tovább.*
- Miért? *köpi annyi epével, amennyivel csak tőle telik.* - Ritkán látni egy ekkora rakás ganét nyeregben!
*Nem sokon múlik, hogy a vasalt pata mellbe vágja. A megtorpanás pedig elég is hozzá, hogy megbicsakló lábai elakadjanak egymásban. Az avar szaga fájdalmas közelségből vágja képen. Igen hamar talpra kéne hogy álljon, pont ezt sustorogja a földön súrlódó kötél száraz leveleket gyűrő hangja. Nem fog menni. Ezt meg a tagjaiban lüktető fájdalom és fáradtság. Valószínűleg csak pillanatok kérdése, hogy a rántás belenyilalljon gúzsba kötött csuklóiba, majd vállai ízületébe, amint a nyeregkápához rögzített kötél ismét megfeszül.*
- Hová a retekbe viszel, te rühes... *Nem jut el odáig, hogy megfelelő szóval illesse a rohadékot. A kötél megfeszül és ha a fickó meg nem állítja a lovát, így nagyon kellemetlen útja lesz. Brisnek legalábbis.*
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-07-09 13:18:20
Üzenet elküldve: 2015-07-09 13:18:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alku tárgya//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Remélhetőleg Morok jó pénzt alkuszik ki a többi húsra. Nem rossz áru. Igazán jó hónapot zártak. De ki a fenét akar átverni? Morok úgy alkuszik, mint egy részeg bivaly. Nem kellett volna rá hagyni az üzletet. Ha ezt hamar letudja, talán még beéri, mielőtt elcseszi az egészet.*
- Mi a...? *Elmorzsol egy cifra szitkot a bajusza alatt, mikor a szeme sarkából meglátja a rőt szukát. *
- Maradj le! *vakkantja oda neki, de ha a szó nem hat, hát megtáncoltatja kicsit a lovát, hogy az befaroljon a lány elé. Talán még egy rúgás szele is meglegyintheti, ha nem vigyáz.
Azért magában biccent egyet, mert a vörös már akkor sem volt túl jó bőrben, mikor elindultak, és már jönnek egy ideje. Van benne spiritusz, az biztos. A rőt szuka, a fiúk kedvenc harcikutyája. Mikor ő visszaért a Karavánpihenőből, ez a bestia már két napja a veremben verekedett a vérebekkel. Szarul nézett ki. Nem gondolta volna, hogy megmarad. Főleg, hogy le kellett ütnie, hogy hagyja magát összefoltozni. Akkor még úgy gondolta, megtörik, mint a többi, de ennek egy pillanatra se lohad le a vicsorgás az ínyéről. Pedig egész formás. Az arcát még a verembéli móka is megkímélte. Viszont ahhoz túl sok nyomot hagyott rajta, hogy egy valamirevaló kuplerájba el lehessen passzolni. De még ha kéne is valakinek. A fiúk a megmondhatói, hogy nem lenne a szajhák gyöngye. Orll állítja, hogy ennek a megveszekedett szukának a combjai között is fogak vannak, mint a feketehegyi fúriáknak. Miután kiharapott egy cafatot a Kétszavas Ufet "ékszeres zacskójából", már egyiknek se volt kedve kideríteni. Akkor dobták a verembe. Néha határozottan az az érzése, hogy ott kellett volna hagyni.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.09 15:37:50, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Remélhetőleg Morok jó pénzt alkuszik ki a többi húsra. Nem rossz áru. Igazán jó hónapot zártak. De ki a fenét akar átverni? Morok úgy alkuszik, mint egy részeg bivaly. Nem kellett volna rá hagyni az üzletet. Ha ezt hamar letudja, talán még beéri, mielőtt elcseszi az egészet.*
- Mi a...? *Elmorzsol egy cifra szitkot a bajusza alatt, mikor a szeme sarkából meglátja a rőt szukát. *
- Maradj le! *vakkantja oda neki, de ha a szó nem hat, hát megtáncoltatja kicsit a lovát, hogy az befaroljon a lány elé. Talán még egy rúgás szele is meglegyintheti, ha nem vigyáz.
Azért magában biccent egyet, mert a vörös már akkor sem volt túl jó bőrben, mikor elindultak, és már jönnek egy ideje. Van benne spiritusz, az biztos. A rőt szuka, a fiúk kedvenc harcikutyája. Mikor ő visszaért a Karavánpihenőből, ez a bestia már két napja a veremben verekedett a vérebekkel. Szarul nézett ki. Nem gondolta volna, hogy megmarad. Főleg, hogy le kellett ütnie, hogy hagyja magát összefoltozni. Akkor még úgy gondolta, megtörik, mint a többi, de ennek egy pillanatra se lohad le a vicsorgás az ínyéről. Pedig egész formás. Az arcát még a verembéli móka is megkímélte. Viszont ahhoz túl sok nyomot hagyott rajta, hogy egy valamirevaló kuplerájba el lehessen passzolni. De még ha kéne is valakinek. A fiúk a megmondhatói, hogy nem lenne a szajhák gyöngye. Orll állítja, hogy ennek a megveszekedett szukának a combjai között is fogak vannak, mint a feketehegyi fúriáknak. Miután kiharapott egy cafatot a Kétszavas Ufet "ékszeres zacskójából", már egyiknek se volt kedve kideríteni. Akkor dobták a verembe. Néha határozottan az az érzése, hogy ott kellett volna hagyni.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.09 15:37:50, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-07-09 13:16:25
Üzenet elküldve: 2015-07-09 13:16:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Smondir mikor a folyóparton jár csak akkor gondolkodik el rajta, hogy talán maradni kellet volna megvárni míg elmegy a mágus majd Ónixiától elvenni a többi pénzt is. Ezzel a gondolattal nem is lenne gond és legalább nem valami kedves jótett léleknek gondolná őt a nő, de mi a fenét kezdene annyi pénzzel. Neki nem kell több csak annyi, hogy napról napra megéljen. Viszont azt még Smondir is belátja, hogy kicsit élvezte a közös munkát és nagyon sok hasznos információt tudott összeszedni. Most egyelőre bemegy a mágustoronyba és majd ott eléjszakázik utána meg új nap új lehetőségeit veszi majd figyelembe. Na de most még a folyón kell átkelnie majd a sok utálatos matrózon is. Sose értette a régi mágusok miért szerettek a város kikötői közelében tornyot építeni megértem, hogy sok portéka, érdekes dolgok de ami igazán fontos egy mágusnak azt úgyis saját magának szerzi be. Vesz két hangosabb levegőt majd neki vág a túlpartnak és közben magában először a matrózokat majd a mágusokat átkozza.*
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-07-09 12:20:45
Üzenet elküldve: 2015-07-09 12:20:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Alku tárgya//
*Túl messze jöttek már, hogy csak arról legyen szó, hogy kegyes halálba lökje az a mord penge. De ha nem megölni akarja, csak épp elég messze a tábortól, hogy ne vonzza oda a dögevőket, akkor mit? Elengedni? Ez a gondolat nevetségesen hullik el már abban a pillanatban, mikor felvetődik. Bár egy rohadt féreg ez is, de a csürhe többi tagjától eltérően ebben legalább pislákol az értelem szikrája. Még nem tudja, hogy ez jót vagy rosszat jelent rá nézve.*
- Pedig megdögölhetnél inkább *szűri a fogai között, mikor megrántja a kötél. Kénytelen futásra gyorsítani. Égnek a combjai, vádlijai a megerőltetéstől, de nem fogja megadni ennek a mocsoknak az örömöt. Gyorsabb ütemre vált, hogy a kötél ernyedten súrolja a földet. Istentelenül kényelmetlen összekötött kézzel futni, de nem tudja, még mi a francra tartalékolja az erejét. Nekiiramodik hát belőle, hogy beérje a lovast.*
*Túl messze jöttek már, hogy csak arról legyen szó, hogy kegyes halálba lökje az a mord penge. De ha nem megölni akarja, csak épp elég messze a tábortól, hogy ne vonzza oda a dögevőket, akkor mit? Elengedni? Ez a gondolat nevetségesen hullik el már abban a pillanatban, mikor felvetődik. Bár egy rohadt féreg ez is, de a csürhe többi tagjától eltérően ebben legalább pislákol az értelem szikrája. Még nem tudja, hogy ez jót vagy rosszat jelent rá nézve.*
- Pedig megdögölhetnél inkább *szűri a fogai között, mikor megrántja a kötél. Kénytelen futásra gyorsítani. Égnek a combjai, vádlijai a megerőltetéstől, de nem fogja megadni ennek a mocsoknak az örömöt. Gyorsabb ütemre vált, hogy a kötél ernyedten súrolja a földet. Istentelenül kényelmetlen összekötött kézzel futni, de nem tudja, még mi a francra tartalékolja az erejét. Nekiiramodik hát belőle, hogy beérje a lovast.*
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-07-09 10:37:56
Üzenet elküldve: 2015-07-09 10:37:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alku tárgya//
*Rohadt egy út. Nem is tudja, minek vesződik vele. Bárki megmondhatja, hogy baromság volt ekkorát kerülni. Valószínűleg egy árva garast se sajtol már ki ebből az üzletből. Ki a francnak kellene ez? Hátrapillant a nyeregből a morózus zötykölődésben. Elhúzza a száját és köp egy testeset oldalvást.
Megette a fene! Egy kupa savanyú lőréért is odaadná. Hogy akkor minek sétáltatja itt? Azt bizony mocsok nehéz lenne megmagyarázni. Ez olyan elvi dolog. Íratlan szabály, amit az ember a zsigereiben érez. A nagy büdös igazság, hogy nem akarja ő megölni. Van benne valami, ami nem engedi. Hagyhatta volna azokra a barmokra is a táborban, de azzal ugyanott van. Mégis csak az a büdös csürhe a csapata. Velük kel, velük fekszik, velük ránt kardot, egyszerre fröccsen vér az arcukra a harcban. Majd azok a setétképűek elrendezik a dolgot. Ott hagyja nekik, kihúzza az üzletből, amit lehet és többet nem akar tudni a dologról.
Szentimentális kis langyinak érzi magát emiatt a baromság miatt. Az pedig rohadt egy érzés egy magafajtának. Ügetésbe is rúgja a lovát dühében.*
- Szedd a lábad! *morran, ahogy a nyeregkápához hurkolt kötél megfeszül.* - Vagy úgy éljek, felszántom veled ezt a rohadt ösvényt.
*Azért reméli, hogy legalább pár arany csurran az üzleten. Az pont elég, hogy a többieknek meglobogtassa az igazát. Húgyagyú banda, de jó cimborák és tűzbe mennének érte. Ő is értük. Magával viszont ennél jóval nehezebb lesz elszámolni. Mindegy. Csak legyenek már túl rajta, aztán egy mocskos nagy berúgás majd átlendíti ezen is.*
*Rohadt egy út. Nem is tudja, minek vesződik vele. Bárki megmondhatja, hogy baromság volt ekkorát kerülni. Valószínűleg egy árva garast se sajtol már ki ebből az üzletből. Ki a francnak kellene ez? Hátrapillant a nyeregből a morózus zötykölődésben. Elhúzza a száját és köp egy testeset oldalvást.
Megette a fene! Egy kupa savanyú lőréért is odaadná. Hogy akkor minek sétáltatja itt? Azt bizony mocsok nehéz lenne megmagyarázni. Ez olyan elvi dolog. Íratlan szabály, amit az ember a zsigereiben érez. A nagy büdös igazság, hogy nem akarja ő megölni. Van benne valami, ami nem engedi. Hagyhatta volna azokra a barmokra is a táborban, de azzal ugyanott van. Mégis csak az a büdös csürhe a csapata. Velük kel, velük fekszik, velük ránt kardot, egyszerre fröccsen vér az arcukra a harcban. Majd azok a setétképűek elrendezik a dolgot. Ott hagyja nekik, kihúzza az üzletből, amit lehet és többet nem akar tudni a dologról.
Szentimentális kis langyinak érzi magát emiatt a baromság miatt. Az pedig rohadt egy érzés egy magafajtának. Ügetésbe is rúgja a lovát dühében.*
- Szedd a lábad! *morran, ahogy a nyeregkápához hurkolt kötél megfeszül.* - Vagy úgy éljek, felszántom veled ezt a rohadt ösvényt.
*Azért reméli, hogy legalább pár arany csurran az üzleten. Az pont elég, hogy a többieknek meglobogtassa az igazát. Húgyagyú banda, de jó cimborák és tűzbe mennének érte. Ő is értük. Magával viszont ennél jóval nehezebb lesz elszámolni. Mindegy. Csak legyenek már túl rajta, aztán egy mocskos nagy berúgás majd átlendíti ezen is.*
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-07-03 23:14:17
Üzenet elküldve: 2015-07-03 23:14:17
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Átér a folyón és szinte orrba vágja a város látképe. Fura. Egyáltalán nem kedveli a helyet mégis a világ végéről is képes volt visszatalálni és undok szörnyetegekkel megküzdeni, hogy újra itt legyen, és még mindig nincs semmi hatalma ebben az épülettömegben.* ~Talán épp ideje lenne.~ *Amennyi pénze van, abból ha királlyá nem is válhat talán úr még lehet belőle. És miért ne lehetne, annyi mindent csinált már itt, hogy tényleg ideje lenne egy kis címet szereznie. A folyón túl ott a lovarda amit az orkkal együtt égetett fel, jobbra a tisztás ahol a nemes hölgyeket akarta kirabolni, azon túl meg az árnyékos erdő ahol törvénytelen akcióit űzte... És még lehetne sorolni a végtelenségig.* ~Akkor vállalkozás.~ *Csak sikerül beindítani, alkudni nem tud, és a problémáit is csak személyesen tudja megoldani, de csak lesz valahogy. Ahol pénz van és elég kegyetlen az ember, vagyis a mélységi ott csak csurran cseppen valami a számára. Már csak kéne találni valakit maga mellé aki alkalmas erre a feladatra és vezeti a vállalkozást, és persze a boltot ami még meg sincs.*
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-07-03 21:01:46
Üzenet elküldve: 2015-07-03 21:01:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztás felől érkezik a folyópartra. Ásítozva sétálgat el egészen a vízig, jobb kezében még mindig könyvét szorongatja. Elég régóta van már a városban de valahogy még sosem jutott ki ide. Pedig igazán szép hely ez is, biztosan lehetne valami malmot építeni, még ha zúgó nincs is a közelben. Balját óvatosan megmeríti a vízben hogy felfrissítse vele arcát, ügyelve arra hogy a könyv még véletlenül se legyen nedves, aztán sétál kicsit a parvonalat követve. Kisvártatva megpillant egy meredek ösvényt ami mintha a templom irányába vezetne, ha már felfedező úton van, hát megnézi pontosan hova viszi majd el.*
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-27 20:18:55
Üzenet elküldve: 2015-06-27 20:18:55
ÚJ
![>Lonea Silame Hyolde [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9913_elf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Mint halottnak a csók//
*Újabb, ezúttal jóval nagyobb puffanást hallat ügyetlenkedése, miközben térdre hull a nyirkos földön. Kezeivel maga előtt támaszkodva kaparnak ujjai a talajba, igyekezve feltornászni magát lábaira, hogy haladhasson tovább atyja után, ki mindezek után kénytelennek látja megállítani lépteit. Ezt látva egyre inkább fel akar kelni. Nem hátráltathatja őt, nem lehet terhére, hisz neki köszönhet mindent. Neki köszönheti, hogy lábra tud állni, neki köszönheti, hogy megtapasztalhatja, milyen térdre hullni, majd újra felkelni. Miatta képes élni és mozogni. Mindezek ellenére valahol tart is attól, hogy ügyetlenkedése miatt idővel nem lesz szükség rá. Hogy újdonsült apja magára hagyja, s ő elveszik, akár egy magára hagyott árva. Amint lábra kecmereg, mestere mellé is lépked, ahogyan azt kéri. Mikor átkarolja, bele is kapaszkodik a másikba, így halad tovább, igyekezve talpon maradni és nem elesni újra. Olykor neki is dől teremtőjének kissé, meg-megcsúszva lefelé menet, mígnem leérve a lejtőn, ismét stabilabb lábakon találja magát.
Egy pillanatra megáll, eleresztve támogatóját. Pillantása levándorol remegő lábaira, mígnem a férfi megindul, akkor azonban kezéért nyúl, hogy belé karolva haladjon tovább mellette, vagy legalább kezét fogva. Nem akar eltávolodni mellőle. Jobb éreznie alkotója közelségét, érezni gondoskodását, erre pedig csak nem is oly rég ébredt rá. Vajon mi vezérli ezen érzelmeket, mik csakis ezen alakhoz kötik? Miért vágyik annyira figyelmére, s miért akarja hallani hangját? Maga sem tudja, de így van, ezt pedig el is fogadja. Ennek így kell lennie, nem másként. A folyóhoz érve veszteg marad. Lelkének vörös tükreivel újra lábaira pillant, melyeket enyhén ér a víz kicsapongása. Lassan feljebb emeli karjait, maga elé, hogy tekintetét felvezetve rájuk szemlélje rút sebeit, melyektől egyáltalán nem érez fájdalmat. Egyszerűen csak ott vannak, vörösre festve fakó bőrét, megmutatva a külvilágnak kitárulkozó húsát. Erről pedig csak egyetlen dolog terelheti el figyelmét, az, ki hamarost gondosan törölgetni kezdi rútságát, igyekezve eltüntetni annak nyomait. Készségesen állja a törődést, hol a gondoskodó kezeket, hol azok tulajdonosának többi részét szemlélve. Kezéről apránként gördülnek le a szennyes vízcseppek. Nemcsak vérrel, de némi földdel is mocskolódnak, ahogyan a törölgetéshez használt kendő is. Már épp nyúlna is érte, lassan, tétován, tartva a másik reakciójától, hogy tovább figyelhesse a koszfoltokat, mikor meggátolják ebben. Egyetlen ölelés. Egyetlen, váratlan cselekedet, mely teljes dermedésre készteti a járó holtat, hogy idővel némiképp felengedve, belekapaszkodhasson ujjaival a férfi ruháiba. Csak két ujja közé csípi az öltözet egy-egy részét, nem több, mégis, talán éppen elég. Közben végig a távolt figyeli, végig a part mentét, míg a hold fénye el nem veszik a távolban. A hallottak mindeközben eljutnak füléhez. El is ereszti mestere öltözetét, hogy oldalánál kutatva keresse az említett dolgot. Az erszényt leakasztja, majd maguk mellé helyezi, markában tartva azt Fängus Ghodarionnak, benne mind a 453 arannyal.
Bizony, neki már nincs szüksége ilyesmire, s ha lenne is, akkor sem lenne képes megtagadni azt mesterétől, így készségesen szolgáltatja át neki, várva, hogy magához vegye az érméket.*
*Újabb, ezúttal jóval nagyobb puffanást hallat ügyetlenkedése, miközben térdre hull a nyirkos földön. Kezeivel maga előtt támaszkodva kaparnak ujjai a talajba, igyekezve feltornászni magát lábaira, hogy haladhasson tovább atyja után, ki mindezek után kénytelennek látja megállítani lépteit. Ezt látva egyre inkább fel akar kelni. Nem hátráltathatja őt, nem lehet terhére, hisz neki köszönhet mindent. Neki köszönheti, hogy lábra tud állni, neki köszönheti, hogy megtapasztalhatja, milyen térdre hullni, majd újra felkelni. Miatta képes élni és mozogni. Mindezek ellenére valahol tart is attól, hogy ügyetlenkedése miatt idővel nem lesz szükség rá. Hogy újdonsült apja magára hagyja, s ő elveszik, akár egy magára hagyott árva. Amint lábra kecmereg, mestere mellé is lépked, ahogyan azt kéri. Mikor átkarolja, bele is kapaszkodik a másikba, így halad tovább, igyekezve talpon maradni és nem elesni újra. Olykor neki is dől teremtőjének kissé, meg-megcsúszva lefelé menet, mígnem leérve a lejtőn, ismét stabilabb lábakon találja magát.
Egy pillanatra megáll, eleresztve támogatóját. Pillantása levándorol remegő lábaira, mígnem a férfi megindul, akkor azonban kezéért nyúl, hogy belé karolva haladjon tovább mellette, vagy legalább kezét fogva. Nem akar eltávolodni mellőle. Jobb éreznie alkotója közelségét, érezni gondoskodását, erre pedig csak nem is oly rég ébredt rá. Vajon mi vezérli ezen érzelmeket, mik csakis ezen alakhoz kötik? Miért vágyik annyira figyelmére, s miért akarja hallani hangját? Maga sem tudja, de így van, ezt pedig el is fogadja. Ennek így kell lennie, nem másként. A folyóhoz érve veszteg marad. Lelkének vörös tükreivel újra lábaira pillant, melyeket enyhén ér a víz kicsapongása. Lassan feljebb emeli karjait, maga elé, hogy tekintetét felvezetve rájuk szemlélje rút sebeit, melyektől egyáltalán nem érez fájdalmat. Egyszerűen csak ott vannak, vörösre festve fakó bőrét, megmutatva a külvilágnak kitárulkozó húsát. Erről pedig csak egyetlen dolog terelheti el figyelmét, az, ki hamarost gondosan törölgetni kezdi rútságát, igyekezve eltüntetni annak nyomait. Készségesen állja a törődést, hol a gondoskodó kezeket, hol azok tulajdonosának többi részét szemlélve. Kezéről apránként gördülnek le a szennyes vízcseppek. Nemcsak vérrel, de némi földdel is mocskolódnak, ahogyan a törölgetéshez használt kendő is. Már épp nyúlna is érte, lassan, tétován, tartva a másik reakciójától, hogy tovább figyelhesse a koszfoltokat, mikor meggátolják ebben. Egyetlen ölelés. Egyetlen, váratlan cselekedet, mely teljes dermedésre készteti a járó holtat, hogy idővel némiképp felengedve, belekapaszkodhasson ujjaival a férfi ruháiba. Csak két ujja közé csípi az öltözet egy-egy részét, nem több, mégis, talán éppen elég. Közben végig a távolt figyeli, végig a part mentét, míg a hold fénye el nem veszik a távolban. A hallottak mindeközben eljutnak füléhez. El is ereszti mestere öltözetét, hogy oldalánál kutatva keresse az említett dolgot. Az erszényt leakasztja, majd maguk mellé helyezi, markában tartva azt Fängus Ghodarionnak, benne mind a 453 arannyal.
Bizony, neki már nincs szüksége ilyesmire, s ha lenne is, akkor sem lenne képes megtagadni azt mesterétől, így készségesen szolgáltatja át neki, várva, hogy magához vegye az érméket.*
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-27 19:15:42
Üzenet elküldve: 2015-06-27 19:15:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mint halottnak a csók//
*Az út a folyópartig viszonylag rövid, ámbár a sűrű, tejfehér köd nyirkossá tette a keskeny, kanyargós ösvényt. Neki is erőfeszítésbe telik a állva maradás, nemhogy egyetlen gyermekének, ki mintha csak egy újszülött lenne eme világban, úgy botladozik. Úgy néz ki, gyermekének még önálló, ösztönös cselekvésre sem képes, miként odajöjjön mellé oltalmazó kézre várva. Az eddigi gyermekeinél ez volt a normális, talán itt az lesz a gond, hogy túl hamar kezdte a járatást vele. Egy kis idő, és talán éppoly "önállóvá" válik, mint elődei. Őket a férfi kénytelen volt "elengedni", vagyis a lelket kiköltöztetni a testből, mivel ők valahogy nem ütötték meg azt a mércét, aminél Fängus hosszas kapcsolatot ápolhat egy élőholttal, de valahogy úgy érzi, Lonea valahogy jobb társaság lesz számára, és nagy jövőt kecsegtet, ha az oldalán marad.
Kicsit elgondolkozik ezeken, majd a mély gondolatokat egy tompa puffanás vágja ketté, mint egy hatalmas pallos a halálraítéltek fejét. Mikor a férfi hátranéz válla felett, a földről épp feltápászkodó gyermek látványa fogadja, és szíve újonnan megesik rajta. Megáll menetében, majd szája szóra nyílik.*
- Hadd segítsek! *mondja nyájas hangon, hisz ha már arckifejezése nem is, hangszíne legalább képes változni* - Jer mellém, gyermekem!
*Ha szolgagyermeke mellé áll, őt átkarolván támogatja tovább útjuk során, ezzel megakadályozva a további lehetséges bukdácsolásokat.
Az út felét már nagyjából megtehették, az ösvény pedig egyre csak lejt, így visszagondolva sokkalta jobb ötlet volt kezeivel segíteni teremtettjét, mint hagyni a sárban gurulni, akár holmi rabszolga. Ő nem is szeretne akképp tekinteni rá, már leszögezte, hogy ő a gyermeke, semmi más. Bár, ha néha szemeit végigfuttatja a lányon, néha nem gyermekeként tekint rá, sokkalta inkább... Ezeket a gondolatokat hamarost el is hessegeti, inkább az útra figyel, már azért is, hogy nehogy elessenek, meg azért is, nehogy gondolatai és kezei is rossz irányba terelődjenek.
A víz csobogása már hallatszik, így nem lehetnek messze a folyótól, sőt, a bokrok és bólogató öreg fűzfák közt már látszódik is a tünékeny víztükör csillogása, ahogy a holdvilág ráragyog. Még néhány perc, és már ott is vannak a Nagy Artheniori Folyó homokos partján. És tényleg, már ott is vannak.
A férfi a víz irányába vezeti gyermekét, talpuk alatt halk sziszegéssel válaszol a homok, s mikor már a víz csak néhány lépésre csordogál tőlük, Fängus megszólal.*
- Maradj veszteg, megszabadítom gyönyörűséges bőröd eme csúf sebek vérmocskától. Néhány pillanat, és régi pompádban tündökölsz, drága gyermekem.
*Mondja, majd koponyának tetsző arcával egy gyengéd csókot lehet a lány homlokára. Amint ez megvolt, markába máris vizet mer, és először is csuklóit szabadítja meg a rászáradt vértől. Arthenior polgárait, és a kisebb-nagyobb nemeseket megmosdatják az elföldelés előtt, viszont ő vérmocskos, ami azt jelzi a férfi számára, hogy ő eme helyen idegennek számított. Felettébb érdekes.
A csuklókkal végzett, és gyengéden a lány testének többi részét is megszabadítja a rászáradt vértől, legalábbis ott, ahol van. És miközben tisztogat, Fängus szeme megakad a kis erszényen, amit a temetésnél nem vettek el a lánytól. Ez is mutatja, milyen gyatrán végzik a dolgukat, még arra sem méltatják az idegen halottakat, hogy átkutassák.*
- Számodra a pénz immár nem jelent semmit, gyermekem, én pedig gondoskodom jólétedről. *mondja, miközben átöleli az immár tiszta lányt, kinek hófehér, vizes bőre csillog, ahogy megtörik rajta a holdfény. És ahogy öleli őt, halkan a fülébe suttog.* - Így hát kérlek, add át nekem azt.
*Az út a folyópartig viszonylag rövid, ámbár a sűrű, tejfehér köd nyirkossá tette a keskeny, kanyargós ösvényt. Neki is erőfeszítésbe telik a állva maradás, nemhogy egyetlen gyermekének, ki mintha csak egy újszülött lenne eme világban, úgy botladozik. Úgy néz ki, gyermekének még önálló, ösztönös cselekvésre sem képes, miként odajöjjön mellé oltalmazó kézre várva. Az eddigi gyermekeinél ez volt a normális, talán itt az lesz a gond, hogy túl hamar kezdte a járatást vele. Egy kis idő, és talán éppoly "önállóvá" válik, mint elődei. Őket a férfi kénytelen volt "elengedni", vagyis a lelket kiköltöztetni a testből, mivel ők valahogy nem ütötték meg azt a mércét, aminél Fängus hosszas kapcsolatot ápolhat egy élőholttal, de valahogy úgy érzi, Lonea valahogy jobb társaság lesz számára, és nagy jövőt kecsegtet, ha az oldalán marad.
Kicsit elgondolkozik ezeken, majd a mély gondolatokat egy tompa puffanás vágja ketté, mint egy hatalmas pallos a halálraítéltek fejét. Mikor a férfi hátranéz válla felett, a földről épp feltápászkodó gyermek látványa fogadja, és szíve újonnan megesik rajta. Megáll menetében, majd szája szóra nyílik.*
- Hadd segítsek! *mondja nyájas hangon, hisz ha már arckifejezése nem is, hangszíne legalább képes változni* - Jer mellém, gyermekem!
*Ha szolgagyermeke mellé áll, őt átkarolván támogatja tovább útjuk során, ezzel megakadályozva a további lehetséges bukdácsolásokat.
Az út felét már nagyjából megtehették, az ösvény pedig egyre csak lejt, így visszagondolva sokkalta jobb ötlet volt kezeivel segíteni teremtettjét, mint hagyni a sárban gurulni, akár holmi rabszolga. Ő nem is szeretne akképp tekinteni rá, már leszögezte, hogy ő a gyermeke, semmi más. Bár, ha néha szemeit végigfuttatja a lányon, néha nem gyermekeként tekint rá, sokkalta inkább... Ezeket a gondolatokat hamarost el is hessegeti, inkább az útra figyel, már azért is, hogy nehogy elessenek, meg azért is, nehogy gondolatai és kezei is rossz irányba terelődjenek.
A víz csobogása már hallatszik, így nem lehetnek messze a folyótól, sőt, a bokrok és bólogató öreg fűzfák közt már látszódik is a tünékeny víztükör csillogása, ahogy a holdvilág ráragyog. Még néhány perc, és már ott is vannak a Nagy Artheniori Folyó homokos partján. És tényleg, már ott is vannak.
A férfi a víz irányába vezeti gyermekét, talpuk alatt halk sziszegéssel válaszol a homok, s mikor már a víz csak néhány lépésre csordogál tőlük, Fängus megszólal.*
- Maradj veszteg, megszabadítom gyönyörűséges bőröd eme csúf sebek vérmocskától. Néhány pillanat, és régi pompádban tündökölsz, drága gyermekem.
*Mondja, majd koponyának tetsző arcával egy gyengéd csókot lehet a lány homlokára. Amint ez megvolt, markába máris vizet mer, és először is csuklóit szabadítja meg a rászáradt vértől. Arthenior polgárait, és a kisebb-nagyobb nemeseket megmosdatják az elföldelés előtt, viszont ő vérmocskos, ami azt jelzi a férfi számára, hogy ő eme helyen idegennek számított. Felettébb érdekes.
A csuklókkal végzett, és gyengéden a lány testének többi részét is megszabadítja a rászáradt vértől, legalábbis ott, ahol van. És miközben tisztogat, Fängus szeme megakad a kis erszényen, amit a temetésnél nem vettek el a lánytól. Ez is mutatja, milyen gyatrán végzik a dolgukat, még arra sem méltatják az idegen halottakat, hogy átkutassák.*
- Számodra a pénz immár nem jelent semmit, gyermekem, én pedig gondoskodom jólétedről. *mondja, miközben átöleli az immár tiszta lányt, kinek hófehér, vizes bőre csillog, ahogy megtörik rajta a holdfény. És ahogy öleli őt, halkan a fülébe suttog.* - Így hát kérlek, add át nekem azt.
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-26 15:58:30
Üzenet elküldve: 2015-06-26 15:58:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Esyae //
*Már kezd kicsit túl hosszúra nyúlni a csend, épp kitalálna valami mondanivalót, de Es megelőzi a csillagokról szóló meséjével. A rövid kitérő éppen elég ahhoz hogy eszébe juttassa anyját és nővérét, de hamar visszaeveznek az előbbi témák felé. Mindkét témához lenne hozzáfűznivalója, viszont érkezik egy kérdés és már nyitja is a száját hogy válaszoljon, de további szavak akasztják benne a hangot. Ő még mindig csak az ég felé mered, halvány mosollyal ajkain. Az utolsó kérdés visszakanyarintja a csillagokról szóló történet felé, rövid hallgatás után itt kezd hát bele az egészbe.*
-Anyukám mesélt néha a csillagokról. Azt mondta a nagymamám a csillagoktól való, hogy egy gyönyörű erdő mélyén élt a többi csillaggyermekkel. Kiskoromban szép mesének tűnt, ma már tudom hogy badarság.
*Szélesebbre húzódnak ajkai egy pillanatnyi szünet erejéig, aztán folytatja tovább.*
- Yelle, a nagyi nyelvén így hívták a csillagot, néha még anya is az ő nyelvén káromkodott.
*Az emlékre röviden felkacag, talán csak ösztönösen jöttek a szitkok anyja szájára, vagy direkt azért más nyelvet használt hogy a gyerekek ne érthessék.*
-Lehet hogy van igazság abban amit mondasz mert anya mindig azt mesélte hogy a nagyi fontos ember volt a társai között, szerették, tisztelték, mindig a jó ügyért dolgozott minden mást feláldozva annak érdekében. Akkor lehet tényleg a csillagokból jött.
*Perifériájából látta hogy Es áthelyezkedett aztán vissza, most ő is oldalára fordul hogy felkönyökölve tenyerén támassza meg kobakját. Tekintete viszont nem keresi a lányét, inkább lefelé néz a homokba, emlékeiben keresgél. Az eddigi őszinte mosoly most kissé elhalványul, még mindig felfelé görbülnek ajkai de már inkább szomorú beletörődéssel beszél.*
-Nem ismertem, egyik felmenőmet sem, csak anyukám. Nem is beszélt senkiről soha, csak az ő anyjáról és róla is keveset.
*Szabad kezébe egy kis homokot vesz hogy lassan visszapergesse a helyére, aztán újra és újra ezzel játszik és erre figyel miközben folytatja.*
-Egy nővérem van még de mindketten messze innen, rajtuk kívül senki.
~Ők is meg akarnak ölni...~
*Kicsit megint csendben marad de továbbra is a homokkal játszik. Nem tudja mennyit érdemes mondani, vagy egyáltalán mennyit merhet mondani. Lassan három éve jött el családjától és azóta sem akadtak a nyomára, de attól még nem biztos hogy nem is keresik.*
-Persze hogy nem akarok egyedül lenni... Senki nem szeret egyedül lenni...
*Dünnyögi maga elé.*
-De nem akarok másokat veszélybe sodorni.
*Talán csak az alkohol miatt nyögi ki végre az igazat, vagy talán kezd belefáradni egy egyedüllétbe. Felpillant Es felé de közben még mindig a homokot szórja, csak egy pillanat még mire az utolsó szem is kipereg ujjai között aztán ismét hátára dől, tenyereit feje alá kulcsolva. El is felejt a többi kérdésre válaszolni, már sajnálja hogy kimondta az utolsó szavakat. A csillagokat bámulja ismét és töpreng hogy ha társa rákérdezne akkor mit fog majd válaszolni neki. Mit hazudjon? Hisz hazudni kénytelen... Vagy mégsem? Mondja meg hogy nem szeretne beszélni róla és kész?*
*Már kezd kicsit túl hosszúra nyúlni a csend, épp kitalálna valami mondanivalót, de Es megelőzi a csillagokról szóló meséjével. A rövid kitérő éppen elég ahhoz hogy eszébe juttassa anyját és nővérét, de hamar visszaeveznek az előbbi témák felé. Mindkét témához lenne hozzáfűznivalója, viszont érkezik egy kérdés és már nyitja is a száját hogy válaszoljon, de további szavak akasztják benne a hangot. Ő még mindig csak az ég felé mered, halvány mosollyal ajkain. Az utolsó kérdés visszakanyarintja a csillagokról szóló történet felé, rövid hallgatás után itt kezd hát bele az egészbe.*
-Anyukám mesélt néha a csillagokról. Azt mondta a nagymamám a csillagoktól való, hogy egy gyönyörű erdő mélyén élt a többi csillaggyermekkel. Kiskoromban szép mesének tűnt, ma már tudom hogy badarság.
*Szélesebbre húzódnak ajkai egy pillanatnyi szünet erejéig, aztán folytatja tovább.*
- Yelle, a nagyi nyelvén így hívták a csillagot, néha még anya is az ő nyelvén káromkodott.
*Az emlékre röviden felkacag, talán csak ösztönösen jöttek a szitkok anyja szájára, vagy direkt azért más nyelvet használt hogy a gyerekek ne érthessék.*
-Lehet hogy van igazság abban amit mondasz mert anya mindig azt mesélte hogy a nagyi fontos ember volt a társai között, szerették, tisztelték, mindig a jó ügyért dolgozott minden mást feláldozva annak érdekében. Akkor lehet tényleg a csillagokból jött.
*Perifériájából látta hogy Es áthelyezkedett aztán vissza, most ő is oldalára fordul hogy felkönyökölve tenyerén támassza meg kobakját. Tekintete viszont nem keresi a lányét, inkább lefelé néz a homokba, emlékeiben keresgél. Az eddigi őszinte mosoly most kissé elhalványul, még mindig felfelé görbülnek ajkai de már inkább szomorú beletörődéssel beszél.*
-Nem ismertem, egyik felmenőmet sem, csak anyukám. Nem is beszélt senkiről soha, csak az ő anyjáról és róla is keveset.
*Szabad kezébe egy kis homokot vesz hogy lassan visszapergesse a helyére, aztán újra és újra ezzel játszik és erre figyel miközben folytatja.*
-Egy nővérem van még de mindketten messze innen, rajtuk kívül senki.
~Ők is meg akarnak ölni...~
*Kicsit megint csendben marad de továbbra is a homokkal játszik. Nem tudja mennyit érdemes mondani, vagy egyáltalán mennyit merhet mondani. Lassan három éve jött el családjától és azóta sem akadtak a nyomára, de attól még nem biztos hogy nem is keresik.*
-Persze hogy nem akarok egyedül lenni... Senki nem szeret egyedül lenni...
*Dünnyögi maga elé.*
-De nem akarok másokat veszélybe sodorni.
*Talán csak az alkohol miatt nyögi ki végre az igazat, vagy talán kezd belefáradni egy egyedüllétbe. Felpillant Es felé de közben még mindig a homokot szórja, csak egy pillanat még mire az utolsó szem is kipereg ujjai között aztán ismét hátára dől, tenyereit feje alá kulcsolva. El is felejt a többi kérdésre válaszolni, már sajnálja hogy kimondta az utolsó szavakat. A csillagokat bámulja ismét és töpreng hogy ha társa rákérdezne akkor mit fog majd válaszolni neki. Mit hazudjon? Hisz hazudni kénytelen... Vagy mégsem? Mondja meg hogy nem szeretne beszélni róla és kész?*
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-26 13:49:21
Üzenet elküldve: 2015-06-26 13:49:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alusys//
*A templomkert békéje után a temető nyomasztó csendje veszi körül őket, amit Norros elég nehezen visel, tekintve, hogy tart a rossz szellemektől. A temető hideg és élettelen, akárcsak Alusys, legalábbis így látja a felkent ficsúros beszólása után.*
-Felkent lovagficsúr?*Kérdez vissza ingerülten, miközben egyik kezével ráüt kopott mellvértjére.*
-Ez több csatát élt már meg, mint ahányat el tudsz képzelni, Alusys! A lovagok vért ontanak, ha kell, ha megköveteli az eskü, habár nem kenyerünk az erőszak. *Gyilkos tekintettel pillant rá a nőre, majd lehunyja szemeit, és vesz egy nagy levegőt. Feltűnik neki, hogy idő közben eltűnt körülöttük a temető, és már a folyó partján lépkednek a lovaik. Visszafordul Lorauvialhoz, majd megszólal.*
-Ne hasonlítson holmi királyi, csillogósra csiszolt, harcképtelen majommal.
*Hangosan horkant egyet, a többivel inkább már nem is foglalkozik.*~Nem is tudnék mit kitalálni. Ő a körözött, ezt pedig nem rejtegethetem sokáig.~
*A templomkert békéje után a temető nyomasztó csendje veszi körül őket, amit Norros elég nehezen visel, tekintve, hogy tart a rossz szellemektől. A temető hideg és élettelen, akárcsak Alusys, legalábbis így látja a felkent ficsúros beszólása után.*
-Felkent lovagficsúr?*Kérdez vissza ingerülten, miközben egyik kezével ráüt kopott mellvértjére.*
-Ez több csatát élt már meg, mint ahányat el tudsz képzelni, Alusys! A lovagok vért ontanak, ha kell, ha megköveteli az eskü, habár nem kenyerünk az erőszak. *Gyilkos tekintettel pillant rá a nőre, majd lehunyja szemeit, és vesz egy nagy levegőt. Feltűnik neki, hogy idő közben eltűnt körülöttük a temető, és már a folyó partján lépkednek a lovaik. Visszafordul Lorauvialhoz, majd megszólal.*
-Ne hasonlítson holmi királyi, csillogósra csiszolt, harcképtelen majommal.
*Hangosan horkant egyet, a többivel inkább már nem is foglalkozik.*~Nem is tudnék mit kitalálni. Ő a körözött, ezt pedig nem rejtegethetem sokáig.~
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-25 22:50:46
Üzenet elküldve: 2015-06-25 22:50:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Norros//
~Hölgyem, a tudod ki...~
*Szélesen elvigyorodik, vörös ajkai közül kivillan a hófehér fogsor.*
- Nem vagyok én senkinek a hölgye, és szükségem sincsen felkent lovagficsúrokra.
*Lehet, hogy most megsérti a férfit, lehet, hogy nem, az sem bántja túlzottan, hiszen ilyen az élet. És amúgy is annak a véletlennek köszönhetik találkozásukat, melyben a nő egyébként nem kifejezetten hisz, szóval a férfi szabadon távozhat, amikor csak akar.*
- Messzire megyek, és talán nem térek vissza, magát lehet, hogy várják még itt, nem? Tudja, a ronda férfi, vagy gyilkos ork ügyben.
*Kuncogva, gonosz csillogással átható szemeiben bámul a férfira, ahogy a temetőn átvágva végül a folyópartra érnek.*
~Hölgyem, a tudod ki...~
*Szélesen elvigyorodik, vörös ajkai közül kivillan a hófehér fogsor.*
- Nem vagyok én senkinek a hölgye, és szükségem sincsen felkent lovagficsúrokra.
*Lehet, hogy most megsérti a férfit, lehet, hogy nem, az sem bántja túlzottan, hiszen ilyen az élet. És amúgy is annak a véletlennek köszönhetik találkozásukat, melyben a nő egyébként nem kifejezetten hisz, szóval a férfi szabadon távozhat, amikor csak akar.*
- Messzire megyek, és talán nem térek vissza, magát lehet, hogy várják még itt, nem? Tudja, a ronda férfi, vagy gyilkos ork ügyben.
*Kuncogva, gonosz csillogással átható szemeiben bámul a férfira, ahogy a temetőn átvágva végül a folyópartra érnek.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-24 15:43:06
Üzenet elküldve: 2015-06-24 15:43:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Nara//
* Csak egy pillanatra néz hátra, mikor a lány elnyúlik mellette. Majd gondolván egyet, változtat helyzetén és hátsó felén fordul a lány felé, most már törökülésben, s valóban, nem zavarja, hogy csupa homok lesz. Így a holdfénynek háttal árnyakba burkolózik Esy arca, s inkább tényleg csak keresheti annak tekintetét. *
- Hát, az már elég hosszú idő ahhoz, hogy ismerd a várost. * a felé nyújtott üveget elfogadja, de csak egy kortyot iszik, azt is csak illendőségből. A város rövid jellemzésére csak aprót bólint. *
- Zsúfolt? Hmm… lehet mondasz valamit. De milyen lenne egy város emberek nélkül? S nem, vagyis igen a városba egyedül érkeztem. * majd ő is hátra dől a homokba, ha már így kényelembe helyezte magát Nara is. S ő is a csillagokat kezdi el bámulni. A sötét éjszaka apró kis lámpásai a hold gyermekei. Ezernyi történet van, hogy kerültek az égre. Néhány perc merengés után, melyet az égre szórt ezernyi pötty bámulásával tölt, töri meg a csendet.*
- Nálunk úgy tartják, minden csillag egy halott lélek, ki éltében olyat, alkotott, tett mely érdemes volt arra, hogy ragyogjon. S mikor aláhullnak, újra lehetőséget kapnak arra, hogy jót hozzanak a világra, kicsit jobbá tegyék. * csak érdekességképen jegyezte meg a dolgot, csakúgy eszébe jutott, talán a lány miatt, ahogy az eget fürkészte. Aztán, mint akit villámcsapás ért vált témát. *
- Ha tehettem volna, nem jöttem volna ide. * teszi jobb karját a feje alá, míg másik kezét hasára. Mivel ahhoz, hogy a lány arcába nézhessen, újra fel kellene, hogy üljön, így most már csak ő is az eget bámulja. A csillagokat, a felhőket, melyek olykor eltakarják előle a sárkány fióka csillagképét. S, mint gyerekkorában próbál valamiféle alakot kivenni belőle. *
- Ha tehettem volna, sose tettem volna a lábam erre a földre. De, nem volt választásom. Ide is csak a tavaszünnep miatt jöttem, gondoltam látványosabb hely, mint a Kikötő. De, itt meg még csak úgy mond, vagyok. * válaszol a jó pár perccel ezelőtti kérdésre, hogy eddig miért nem tette, ne tudja. Talán csak túl lefoglalta a lány imbolygása, hogy mikor fog fenékre ülni. *
- S, te mit csinálsz, mikor épp nem nyugodt helyeken öltöd a napjaid? Mivel űzöd el az unalmat? * kérdez vissza. Majd hirtelen könyököl fel, hosszú szőke oldalra hull, s megannyi homokszem pereg le róla. A lány arcát nézi, tekintetét keresi. *
- Tudod, fura vagy. Azt mondod, jobb neked egyedül, mégis úgy beszélsz, mint aki nem akar egyedül lenni. Tehát, saját magad kárhoztatod az egyedül létre, egyetlen társaságod az üveged. De miért? Nincs senkid? * váratlan lehet a hirtelen jött váltás. Egy lélegzetvételnyi ideig még nézi a lányt, majd visszafekszik a homokba. Nem lepődne meg ha nem kapna választ. De egy kész ellentmondás ez a lány, bár lehet, hogy az ital teszi. Es is össze van zavarodva, bár ezt mindennél jobban próbálja tagadni magénak. De talán, a lánynak tudna segíteni, ha mással nem csak azzal, hogy meghallgatja. *
* Csak egy pillanatra néz hátra, mikor a lány elnyúlik mellette. Majd gondolván egyet, változtat helyzetén és hátsó felén fordul a lány felé, most már törökülésben, s valóban, nem zavarja, hogy csupa homok lesz. Így a holdfénynek háttal árnyakba burkolózik Esy arca, s inkább tényleg csak keresheti annak tekintetét. *
- Hát, az már elég hosszú idő ahhoz, hogy ismerd a várost. * a felé nyújtott üveget elfogadja, de csak egy kortyot iszik, azt is csak illendőségből. A város rövid jellemzésére csak aprót bólint. *
- Zsúfolt? Hmm… lehet mondasz valamit. De milyen lenne egy város emberek nélkül? S nem, vagyis igen a városba egyedül érkeztem. * majd ő is hátra dől a homokba, ha már így kényelembe helyezte magát Nara is. S ő is a csillagokat kezdi el bámulni. A sötét éjszaka apró kis lámpásai a hold gyermekei. Ezernyi történet van, hogy kerültek az égre. Néhány perc merengés után, melyet az égre szórt ezernyi pötty bámulásával tölt, töri meg a csendet.*
- Nálunk úgy tartják, minden csillag egy halott lélek, ki éltében olyat, alkotott, tett mely érdemes volt arra, hogy ragyogjon. S mikor aláhullnak, újra lehetőséget kapnak arra, hogy jót hozzanak a világra, kicsit jobbá tegyék. * csak érdekességképen jegyezte meg a dolgot, csakúgy eszébe jutott, talán a lány miatt, ahogy az eget fürkészte. Aztán, mint akit villámcsapás ért vált témát. *
- Ha tehettem volna, nem jöttem volna ide. * teszi jobb karját a feje alá, míg másik kezét hasára. Mivel ahhoz, hogy a lány arcába nézhessen, újra fel kellene, hogy üljön, így most már csak ő is az eget bámulja. A csillagokat, a felhőket, melyek olykor eltakarják előle a sárkány fióka csillagképét. S, mint gyerekkorában próbál valamiféle alakot kivenni belőle. *
- Ha tehettem volna, sose tettem volna a lábam erre a földre. De, nem volt választásom. Ide is csak a tavaszünnep miatt jöttem, gondoltam látványosabb hely, mint a Kikötő. De, itt meg még csak úgy mond, vagyok. * válaszol a jó pár perccel ezelőtti kérdésre, hogy eddig miért nem tette, ne tudja. Talán csak túl lefoglalta a lány imbolygása, hogy mikor fog fenékre ülni. *
- S, te mit csinálsz, mikor épp nem nyugodt helyeken öltöd a napjaid? Mivel űzöd el az unalmat? * kérdez vissza. Majd hirtelen könyököl fel, hosszú szőke oldalra hull, s megannyi homokszem pereg le róla. A lány arcát nézi, tekintetét keresi. *
- Tudod, fura vagy. Azt mondod, jobb neked egyedül, mégis úgy beszélsz, mint aki nem akar egyedül lenni. Tehát, saját magad kárhoztatod az egyedül létre, egyetlen társaságod az üveged. De miért? Nincs senkid? * váratlan lehet a hirtelen jött váltás. Egy lélegzetvételnyi ideig még nézi a lányt, majd visszafekszik a homokba. Nem lepődne meg ha nem kapna választ. De egy kész ellentmondás ez a lány, bár lehet, hogy az ital teszi. Es is össze van zavarodva, bár ezt mindennél jobban próbálja tagadni magénak. De talán, a lánynak tudna segíteni, ha mással nem csak azzal, hogy meghallgatja. *
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-23 20:32:34
Üzenet elküldve: 2015-06-23 20:32:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Esyae //
*Kortyol egy nagyot mikor megkapja az üveget, aztán hátradől a homokba és a csillagokat fürkészi amíg Esyae a homokkal játszik. Szemlátomást nem igazán érdekli hogy csupa homok lesz mindene.*
-Izgalom és furcsaság az van bőven.
*Szinte sóhajtja a mondatot, neki is kijutott itt ezekből épp elég. Sőt, valószínűleg ő maga is ezek közé tartozik.*
-Én két éve élek itt. Igazából, két év után is olyan mint az elején volt.
*Fejét kissé oldalra fordítja hogy vigyorogva a szőke tekintetét keresse.*
-Furcsa és izgalmas.
*Felnyújtja Es felé az üveget, hátha megszomjazott közben.*
-Mindig van valami esemény, zajlik az élet, nyüzsögnek a népek... Egész tűrhető, jó a közbiztonság. Már ha nem a szegénynegyed sikátoraiban téved el az ember.
*Visszafordul az ég felé és újra elmosolyodik a gondolatra.*
-Nekem kicsit túl zsúfolt, de ha tudod hol keresd akkor találsz ilyen szép helyeket.
*Szabad kezét megemeli hogy végigfuttassa a környéken, szemeit viszont nem veszi le a csillagokról.*
-Egyedül jöttél?
*Szúrja közbe a váratlan kérdést, az sem kerüli el figyelmét hogy érkezésének céljára nem kapott választ. Persze sokan úgy vannak mint Nara, épp azért jönnek Artheniorba mert szabadulni szeretnének a múlt elől, és ezt nem szívesen kötik mások orrára.*
A hozzászólás írója (Nara Ronx) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 20:34:25
*Kortyol egy nagyot mikor megkapja az üveget, aztán hátradől a homokba és a csillagokat fürkészi amíg Esyae a homokkal játszik. Szemlátomást nem igazán érdekli hogy csupa homok lesz mindene.*
-Izgalom és furcsaság az van bőven.
*Szinte sóhajtja a mondatot, neki is kijutott itt ezekből épp elég. Sőt, valószínűleg ő maga is ezek közé tartozik.*
-Én két éve élek itt. Igazából, két év után is olyan mint az elején volt.
*Fejét kissé oldalra fordítja hogy vigyorogva a szőke tekintetét keresse.*
-Furcsa és izgalmas.
*Felnyújtja Es felé az üveget, hátha megszomjazott közben.*
-Mindig van valami esemény, zajlik az élet, nyüzsögnek a népek... Egész tűrhető, jó a közbiztonság. Már ha nem a szegénynegyed sikátoraiban téved el az ember.
*Visszafordul az ég felé és újra elmosolyodik a gondolatra.*
-Nekem kicsit túl zsúfolt, de ha tudod hol keresd akkor találsz ilyen szép helyeket.
*Szabad kezét megemeli hogy végigfuttassa a környéken, szemeit viszont nem veszi le a csillagokról.*
-Egyedül jöttél?
*Szúrja közbe a váratlan kérdést, az sem kerüli el figyelmét hogy érkezésének céljára nem kapott választ. Persze sokan úgy vannak mint Nara, épp azért jönnek Artheniorba mert szabadulni szeretnének a múlt elől, és ezt nem szívesen kötik mások orrára.*
A hozzászólás írója (Nara Ronx) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 20:34:25
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-23 19:57:43
Üzenet elküldve: 2015-06-23 19:57:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Nara//
* Feltűnik neki, hogy a lány talpa alatt még az elképzése szerint, folytatódott volna az út, de azért nem teljesen bolond ő sem. Jó, ha egy fél órája ismerik egymást, s nem teljesen bizonyos a Nara szándékaiban, ezért is döntött úgy, hogy inkább leül, s egyelőre ennél messzebb nem megy. *
- Nem tudom. Nézd meg. Talán már annyira nem.
* A lány minden mozdulatát követi, odáig míg leül mellé. Az üveg lóbálása elég jó szórakozás, de természetesen visszaadja jogos tulajdonosának, egy mosoly kíséretében. *
- Igen, csak egy pár napja. * válaszolja, miközben új játék után néz. Kezeit túrja az apró szemű homokba, hogy aztán egyik markába vegyen egy halommal, s a másikba öntse át, nézve közben a pergőszemeket, egy darabig, majd a folyót, s a lányt. *
- Nem sokat tudok még róla mondani. Ne sokat láttam még belőle, s igazán megismerni sem volt időm. Mondhatni, ez a pár nap is tele volt izgalommal, s furcsaságokkal. Tehát nem unatkoztam. * néz a barna szempárba. Közben újra és újra megismétli a mozdulatsort. *
- És te? Régóta élsz már itt? Milyen? Mesélj róla.
* Feltűnik neki, hogy a lány talpa alatt még az elképzése szerint, folytatódott volna az út, de azért nem teljesen bolond ő sem. Jó, ha egy fél órája ismerik egymást, s nem teljesen bizonyos a Nara szándékaiban, ezért is döntött úgy, hogy inkább leül, s egyelőre ennél messzebb nem megy. *
- Nem tudom. Nézd meg. Talán már annyira nem.
* A lány minden mozdulatát követi, odáig míg leül mellé. Az üveg lóbálása elég jó szórakozás, de természetesen visszaadja jogos tulajdonosának, egy mosoly kíséretében. *
- Igen, csak egy pár napja. * válaszolja, miközben új játék után néz. Kezeit túrja az apró szemű homokba, hogy aztán egyik markába vegyen egy halommal, s a másikba öntse át, nézve közben a pergőszemeket, egy darabig, majd a folyót, s a lányt. *
- Nem sokat tudok még róla mondani. Ne sokat láttam még belőle, s igazán megismerni sem volt időm. Mondhatni, ez a pár nap is tele volt izgalommal, s furcsaságokkal. Tehát nem unatkoztam. * néz a barna szempárba. Közben újra és újra megismétli a mozdulatsort. *
- És te? Régóta élsz már itt? Milyen? Mesélj róla.
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-23 11:25:01
Üzenet elküldve: 2015-06-23 11:25:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Esyae //
*Igazából tovább akart még sétálni mezítláb a parton nyugat felé, de mivel Es letelepedett kénytelen alkalmazkodni. Fejét vakarászva fordul a folyó felé, kirázza a hideg az utolsó itteni emlékétől. Akkor is egy aznap megismert lánnyal jött ide, és akkor is borral, viszont az télen volt. Lényegesen részegebb is volt és bemerészkedett a vízbe, napokig nyomta is az ágyat utána.*
-Szerinted nagyon hideg? Mégiscsak nyár van.
*Ha állóvíz lenne már vetkőzne is hogy fürödni menjen, de a folyók sajnos sokkal nehezebben melegszenek. Visszafordul tűnődéséből és helyet foglal ő is Es mellett. Lábait végigfekteti a homokon, tenyereivel maga mögött támaszkodva hátradől kicsit. Az üvegért nyúl de nem veszi ki a lány kezéből, megvárja hogy odaadja.*
-Szóval nemrég érkeztél. És hogy tetszik? Mi járatban erre?
*Most hogy már az út nem köti le, ideje elkezdeni ismerkedni. Talán felesleges, valószínűleg úgysem látja többet őt sem. Nem is keres hosszútávra barátokat, bár lassan ideje lenne kitalálni mit kezdjen az életével. Egy ilyen létnek nem sok értelme van, hiába igyekszik élvezni amennyire lehet. Célok és barátok nélkül csak egyre mélyebbre ássa magát a vermében.*
*Igazából tovább akart még sétálni mezítláb a parton nyugat felé, de mivel Es letelepedett kénytelen alkalmazkodni. Fejét vakarászva fordul a folyó felé, kirázza a hideg az utolsó itteni emlékétől. Akkor is egy aznap megismert lánnyal jött ide, és akkor is borral, viszont az télen volt. Lényegesen részegebb is volt és bemerészkedett a vízbe, napokig nyomta is az ágyat utána.*
-Szerinted nagyon hideg? Mégiscsak nyár van.
*Ha állóvíz lenne már vetkőzne is hogy fürödni menjen, de a folyók sajnos sokkal nehezebben melegszenek. Visszafordul tűnődéséből és helyet foglal ő is Es mellett. Lábait végigfekteti a homokon, tenyereivel maga mögött támaszkodva hátradől kicsit. Az üvegért nyúl de nem veszi ki a lány kezéből, megvárja hogy odaadja.*
-Szóval nemrég érkeztél. És hogy tetszik? Mi járatban erre?
*Most hogy már az út nem köti le, ideje elkezdeni ismerkedni. Talán felesleges, valószínűleg úgysem látja többet őt sem. Nem is keres hosszútávra barátokat, bár lassan ideje lenne kitalálni mit kezdjen az életével. Egy ilyen létnek nem sok értelme van, hiába igyekszik élvezni amennyire lehet. Célok és barátok nélkül csak egyre mélyebbre ássa magát a vermében.*
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-22 23:18:44
Üzenet elküldve: 2015-06-22 23:18:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Nara//
* Igen, határozottan könnyebben megy a lejutás, mint az előtte haladó imbolygó leánynak. Óvatosan követve, őt figyelve, minden mozdulatát. Egyik kezével maga is a fákban keres kapaszkodót, míg a másikat a levegőben tartja a lány karja magasságában, ha éppen csúszni vagy dőlni akarna, utána tudjon kapni. De ilyenről szó sincs, állapotához képest elég ügyes, sőt még ő nyújt segítő jobbot Esynek. Bár, tényleg nincs szüksége rá, de azért elfogadja, hogy nagyot lépve érje talpa a partot. Először, nincs miért zavarja a kéz melege, hisz természetes dolog. Ám, mikor tényleg túlságosan sokáig fogják közre Nara ujjai kezét, már kínos, nem beszélve az arcába hajoló arcról. Önkéntelenül is hátrább dől, hisz az arccal minden bizonnyal testük is közelebb kerül egymáshoz. Szép lány, még női szemmel is ezt elismeri. De, ez afféle megállapítás, mely minden nő és nő közti találkozásánál megtörténik. Persze akadhat olyan, mikor e mögött több van, a rivális dög felmérésénél. Jelen esetben ilyenről nincs szó, nem érez semmiféle késztetést arra, hogy csókot leheljen a lánynak ajkaira, lehetnek azok akármennyire is kívánatosak. De megkönnyebbül, mikor Nara újra felveszi a három lépés távolságot. *
- Nem, nagyon is élőnek tűnsz. * válaszolja halkan. *
~ Furcsa egy lány. ~
* Bár lehet, ez csak azért tűnik így, mert a Barna kissé többet ivott a kelleténél, s mellette néhány méterre a temető terül el, s ebbe a sötétbe a folyó is lassan fodrozódó fekete szuroknak tűnik. Feléje baljós tejfehér párafelhő simul. A koromfeketébe burkolózó fákat is csak a hold fénye világítja meg, s még így is csak alig kivehető árnyak rajzolódnak ki, melyek egy némelyike, inkább hasonlít egy mesebeli szörnyre. *
- Nappal biztos szebb. * jelenti ki határozottan, mert így is gondolja. De, tagadhatatlanul ennek is meg van a maga varázsa. Halkan követi a lányt, igaz el nem tudja képzelni hova is megy, de nem érzi magát veszélyben, még a rémisztő környezet miatt sem. Mondjuk, azért el tudna képzelni egy kellemesebb környezetett is a beszélgetéshez. Nem veszi ki a lány kezéből az öveget, nem óhajt most többet inni. Csak akkor nyúl utána, mikor az a csizmája lerángatásához úgy dönt két kéz szükséges. Es közben, csak letelepedik a homokba, talpait a homokba fúrja, karjait a térdein pihenteti, miközben a lábai közt himbálni kezdi az öveget, ha csak a lány úgy nem dönt, hogy szüksége van rá, miközben, a folyó nyugalmát zavarja meg. *
- Remélem, tudsz úszni.*kíváncsian nézi, hogy a lány mire is készül valójában. Igazából csak nézi, nem szól többet, nem ismeri a lány terveit. Azt sem tudja, mi az ami miatt vele tartott. Kérdéseit tőmondatban válaszolta meg, s mindenre így reagált. Úgy véli, ha a lány beszélni akar, megteszi, nem faggatja. Talán csak néma társaságra vágyik. Abban nem lesz hiba, ha nem kérdezik, ritkán beszél. Így belegondolva talán egy kicsit hasonlítanak. De csak egy nagyon kicsit. Eddig. *
* Igen, határozottan könnyebben megy a lejutás, mint az előtte haladó imbolygó leánynak. Óvatosan követve, őt figyelve, minden mozdulatát. Egyik kezével maga is a fákban keres kapaszkodót, míg a másikat a levegőben tartja a lány karja magasságában, ha éppen csúszni vagy dőlni akarna, utána tudjon kapni. De ilyenről szó sincs, állapotához képest elég ügyes, sőt még ő nyújt segítő jobbot Esynek. Bár, tényleg nincs szüksége rá, de azért elfogadja, hogy nagyot lépve érje talpa a partot. Először, nincs miért zavarja a kéz melege, hisz természetes dolog. Ám, mikor tényleg túlságosan sokáig fogják közre Nara ujjai kezét, már kínos, nem beszélve az arcába hajoló arcról. Önkéntelenül is hátrább dől, hisz az arccal minden bizonnyal testük is közelebb kerül egymáshoz. Szép lány, még női szemmel is ezt elismeri. De, ez afféle megállapítás, mely minden nő és nő közti találkozásánál megtörténik. Persze akadhat olyan, mikor e mögött több van, a rivális dög felmérésénél. Jelen esetben ilyenről nincs szó, nem érez semmiféle késztetést arra, hogy csókot leheljen a lánynak ajkaira, lehetnek azok akármennyire is kívánatosak. De megkönnyebbül, mikor Nara újra felveszi a három lépés távolságot. *
- Nem, nagyon is élőnek tűnsz. * válaszolja halkan. *
~ Furcsa egy lány. ~
* Bár lehet, ez csak azért tűnik így, mert a Barna kissé többet ivott a kelleténél, s mellette néhány méterre a temető terül el, s ebbe a sötétbe a folyó is lassan fodrozódó fekete szuroknak tűnik. Feléje baljós tejfehér párafelhő simul. A koromfeketébe burkolózó fákat is csak a hold fénye világítja meg, s még így is csak alig kivehető árnyak rajzolódnak ki, melyek egy némelyike, inkább hasonlít egy mesebeli szörnyre. *
- Nappal biztos szebb. * jelenti ki határozottan, mert így is gondolja. De, tagadhatatlanul ennek is meg van a maga varázsa. Halkan követi a lányt, igaz el nem tudja képzelni hova is megy, de nem érzi magát veszélyben, még a rémisztő környezet miatt sem. Mondjuk, azért el tudna képzelni egy kellemesebb környezetett is a beszélgetéshez. Nem veszi ki a lány kezéből az öveget, nem óhajt most többet inni. Csak akkor nyúl utána, mikor az a csizmája lerángatásához úgy dönt két kéz szükséges. Es közben, csak letelepedik a homokba, talpait a homokba fúrja, karjait a térdein pihenteti, miközben a lábai közt himbálni kezdi az öveget, ha csak a lány úgy nem dönt, hogy szüksége van rá, miközben, a folyó nyugalmát zavarja meg. *
- Remélem, tudsz úszni.*kíváncsian nézi, hogy a lány mire is készül valójában. Igazából csak nézi, nem szól többet, nem ismeri a lány terveit. Azt sem tudja, mi az ami miatt vele tartott. Kérdéseit tőmondatban válaszolta meg, s mindenre így reagált. Úgy véli, ha a lány beszélni akar, megteszi, nem faggatja. Talán csak néma társaságra vágyik. Abban nem lesz hiba, ha nem kérdezik, ritkán beszél. Így belegondolva talán egy kicsit hasonlítanak. De csak egy nagyon kicsit. Eddig. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057