//Ká//
- Akkor viszont sok ismerőst kell szerezned. * Válaszol, mikor megerősítést nyert afelől, hogy a sötételf valóban mindent máshonnan akar szinte beszerezni. *
- De amilyen időket élünk, ezeknek a dolgoknak a beszerzése sem könnyű. Gondolj csak bele, a környék egyetlen híresebb bortermesztő vidéke a Harsogó borászat. Na, az ugye többnapi járóföldre van innen, ráadásul mivel a város elvesztette a Karavánpihenőt, mostanában gondolom nem is jár arra túl sok városőr, így az a környék sem a legbiztonságosabb. ~ A kikötői helyzetről nem is beszélve. ~ Szóval számolni kell útonállókkal és vadállatokkal is. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nem maradhatsz több napig távol az üzlettől, mert addig nincs, ki felügyelje a rendet. * Kicsit megáll és rájön, hogy milyen negatív szemlélettel látja most a világot. Pedig ez nem igazán jellemző rá. *
- Persze nem akarlak semmiről sem lebeszélni. Csak figyelmeztetlek, hogy egyedül nem lesz könnyű. Vagy esetleg vannak társaid... Vagy lesznek? * Mi tagadás, megfordul a fejében, hogy ő maga is felajánlkozzon, hiszen el tudná képzelni, hogy sok jó fog kisülni a dologból. Ám aztán mégis elbizonytalanodik, mikor eszébe jutnak azok a feltételezések, amelyek egy ideje eltűntek már fejéből, de most ismét visszatértek. Jobb lesz, ha legalább addig vár, amíg az épületet sikerül megvenniük, ugyanis Ká szavai szerint az sem lesz teljesen zökkenőmentes. *
- Igen, arra emlékszem. Épp a könyvtárban voltam, mikor kitört a fénycsóva. Sokan odasereglettek, hogy megnézzék, mi az, de én inkább leléptem, mert volt jobb dolgom is. * Na jó, pontosítsunk: inába szállt a bátorsága, olyannyira, hogy még egy lopakodást elősegítő varázslatot is bevetett, nehogy valaki őt gyanúsítsa majd a dologgal. Nem büszke rá, hogy csak úgy ott hagyott másokat az üggyel (mely miatt a pletykák szerint egy óriás aztán még meg is halt), de akkor ez tűnt a legjobb döntésnek.
A további események azonban már ismeretlenek Omon számára. Ámulva hallgatja végig Ká beszámolóját. Ha a városban hallotta volna ezt a történetet két vénasszonytól, akkor csak legyintene egyet, mivel mindennaposak az ilyen beszámolók, amióta csak világ a világ. Ám a sötételfnek mi oka volna becsapnia? Tehát hisz neki, mert ilyet azért nehéz volna csak úgy kitalálni, ha valaki nem öregasszony - és, ha Ká öregasszony, akkor be kell vallani, igen jó formában tartja magát. *
- Nem. * Válaszol egyértelműen a kérdésre. *
- Amikor a fénycsóva még megvolt, csatlakoztam egy Sir Reust nevű fickóhoz, hogy feltárjunk egy családi sírt, vagy valami ilyesmi. És hát... * Vakarja meg tarkóját és kicsit szégellve bukását mondja tovább. *
- Nem figyeltem és egy tucat nyíl talált el. Például ez is annak a nyoma, de az egész testem tele van ilyenekkel. * Mutatja bal alkarját, ahol egy már viszonylag szépen beforrt heg található, emlékeztetve viselőjét a kazamatás kalandra. *
- Akkor elájultam és két hatig lábra sem bírtam állni. * Aztán már lábra tudott állni, de inkább még maradt pár napig. Aztán mikor már teljesen elege volt az ágyból, akkor elindult a tisztásra és találkozott Kával. *
- Szóval mióta felgyógyultam - úgy, ahogy - nem voltam sehol. Te voltál az első lény, akivel találkoztam szinte. * Közben mivel a folyópartot csak átmenetileg értintik, lassan elérik a búskomor hangulatú temetőt, mely mostanában még annyira sem barátságos hely, köszönhetően az élőholtaknak. Ha itt nincsenek is, azért az égetőnek köszönhetően sosem száll fel a helyről a füstszag, vagy egyéb bűz. *