Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-10 08:35:35
Üzenet elküldve: 2013-12-10 08:35:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Argus sétálgatása közben megérkezik a folyópartra. Otthon is mindig a folyópartra vitte a lába, ha szomorú volt.*
"Mit csináljak. Van egy újabb nevem, de ismét semmit sem tudok."
*Megáll. Rájön, hogy milyen rég úszott egy jót, ezért el kezd levetkőzni, s a ruháit szépen összehajtogatja, s egy kupacba rakja. A ruhái mellet ágyékkötőben torna gyakorlatokat végez, hogy megmozgassa előre az izmait. Bár tény, hogy nem sok izomzat látszik a fóka testalkatán, de őt nem zavarja.*
- Hajrá. * mondja, s elkezd beszaladni a vízbe, majd amikor eléri a kellő mélységet, akkor bele veti magát az úszás okozta élvezetbe.*
* Alig úszik pár percet, s egyből jön ki. A parton sokáig csak a levegőt kapkodja, hiszen nincs hozzá szokva az ilyen fizikai megpróbáltatásokhoz. Amikor már levegőhöz jut, akkor vissza megy a ruháihoz, megtörli magát az egyik váltás ingébe, amit a táskából vesz elő. Utána felöltözik, s tovább indul.*
"Mit csináljak. Van egy újabb nevem, de ismét semmit sem tudok."
*Megáll. Rájön, hogy milyen rég úszott egy jót, ezért el kezd levetkőzni, s a ruháit szépen összehajtogatja, s egy kupacba rakja. A ruhái mellet ágyékkötőben torna gyakorlatokat végez, hogy megmozgassa előre az izmait. Bár tény, hogy nem sok izomzat látszik a fóka testalkatán, de őt nem zavarja.*
- Hajrá. * mondja, s elkezd beszaladni a vízbe, majd amikor eléri a kellő mélységet, akkor bele veti magát az úszás okozta élvezetbe.*
* Alig úszik pár percet, s egyből jön ki. A parton sokáig csak a levegőt kapkodja, hiszen nincs hozzá szokva az ilyen fizikai megpróbáltatásokhoz. Amikor már levegőhöz jut, akkor vissza megy a ruháihoz, megtörli magát az egyik váltás ingébe, amit a táskából vesz elő. Utána felöltözik, s tovább indul.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-10 01:36:31
Üzenet elküldve: 2013-12-10 01:36:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lenyűgöző. Nincs is más szó a látványra, mikor az ezüst korong a hajnal közeledtével megmártózik a horizont folyójában. Az éjszaka leple alatt közlekedő emberünk egyszerűen legyökerezik egy szusszanásnyira. Valamely belső késztetésből vagy szimplán a szomjúságtól vezérelve néhány korty vizet vesz magához. A kortyok nem csak testi igényeit elégítik ki, de az ehhez társuló vizuális élmény egyfajta szellemi frissességgel is elönti elméjét. Az utolsó korty hagyta cseppeket kínos lassúsággal törli le szájáról. Azzal meglebben a pillangó szárnya és elillan a csoda is. A macskák kecsességével kihúzza magát az éj vándora és folytatja útját a közeli ligetekhez.*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-09 23:16:53
Üzenet elküldve: 2013-12-09 23:16:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hadrian //
*Rorick akciójának köszönhetően, csak hogy fokozzák az elázás örömét, összekoccan a feje Hadrianéval, amire először fájdalmas szisszenés a reakciója, aztán elkezd nevetni, maga sem tudja, min. Amint kikacarászta magát, hangulata a ló túloldalára zuhan, és pár perces néma melankóliába merül. Amint ebből is kilábal, már újra vidáman áll neki a vállvért lefejtéséhez. Hangulatingadozásából látszik, mennyire tapasztalatlan az ivásban.*
- Hmm? *jelzi a nevét hallva, hogy figyel, azonban az elf nem folytatja, így Freya csacsog tovább. Reggel, mikor majd gyötrő fejfájásra ébred, biztosan bánni fogja, hogy ennyire szabadon járatta a beszélőkéjét a férfi előtt, s ilyen közvetlenül tett-vett a közelében. Általában nem adja könnyen a bizalmát, most azonban furcsa körülmények közé csöppent, s csak sodródik az árral.*
- Jobb, mint egy patkány *győzködi a másikat, miszerint megéri megsütni azt a nyuszit, s amint Hadrian munkához lát, Freya is kiveszi a részét a főzésből - kezdetnek például elmászik az útból, s elfekszik a leterített köpenyén, hogy még véletlenül se legyen láb alatt. A csillagok bámulásánál többet nem óhajt segíteni, de ha kell, olykor lelkes szavakkal buzdítja az elfet.
A feltételezésen, miszerint nemes lányka, ezúttal nem sértődik meg, csak kíváncsian felemeli a karjáról a fejét, hogy a férfira nézhessen. A kérdésére elsőre széles, kaján vigyorral felel.*
- Úgy nézek én ki, mint valami nemes kisasszony? Az otthon melege hiányzik, de sosem volt selyemtakarónk. Abban igazad van, hogy általában fogadóban étkezem, nem szoktam magamra vadászni, és az is ritka, hogy a szabad ég alatt aludjak. Az alkalmi munkáknak köszönhetően legtöbbször van fedél a fejem felett, a szüleim viszont közel sem vagyonosak. Annyi testvérem van, hogy korán reggel fel sem tudom sorolni mindet... *No jó, ez talán enyhe túlzás, de ha már annyit jár a szája, belefér egy kis színezés is. Csak egy nővére van, meg három öccse, és még egy ork grog után is tudja a nevüket.*
- Jó-jó *legyintget, jelezve, Hadrian menjen csak mosakodni, bízza rá nyugodtan a nyársat, majd ő forgatja. Veszélyes elhatározás, de talán olyan nagyon elrontani nem lehet.*
- De ha beleesel a vízbe, én nem húzlak ki! *szögezi le egyből, hisz ahhoz fel kéne kelnie, oda kéne sietnie, el kéne kapnia a férfit, és még erőfeszítést is kéne tennie, arról nem beszélve, hogy biztosan térdig elázna. Ennyit még Hadrian sem várhat el egy olyan lusta némbertől, mint Freya.
Szorgalmasan forgatja a nyársat, s egy darabig csendben, gyanúsan csendben üldögél a helyén, aztán egyszer csak elrikkantja magát.*
- Drian! Nézd, gyere ide! Siess, gyere már, nézd ezt meg! Gyere-gyere, gyorsan! *A vakmerő lebecézésért nem biztos, hogy kárpótolni fogja az elfet az, amit mutatni akar. Ha sikerült őt visszasürgetni a víztől, akkor élesen rábökhet, ha nem, akkor csak messziről prezentálja - mutatóujját az égre emeli, s egy kusza ábrát kreálva körberajzol egy csillagot.*
- Nézd, az a csillagkép olyan, mint egy nyuszi! Te, biztos hogy megegyük? Lehet, hogy fentről figyel és elátkoz minket *Freya eddig nem igazán hitt a babonákban, ám ez már komoly erkölcsi kérdés most, hogy meglátta az igazságot - avagy a nyulasságot. S míg ezen dilemmázik, felfedez egy újabb remek dolgot.*
- Az ott meg olyan, mint egy íj! Az a négy fényes, ha összekötöd. *mutogatja lelkesen, ha Hadrian nem mutat érdeklődést, még akkor is.*
- Régen a felhőket bámultuk így sokat a testvéreimmel. Nagyon sok vicces ábrát ki lehet venni az égboltról. Nektek nem volt valami családi szokásotok? Vannak testvéreid? *faggatja a másikat, remélvén, nem tenyerel ezzel kényes témába.*
*Rorick akciójának köszönhetően, csak hogy fokozzák az elázás örömét, összekoccan a feje Hadrianéval, amire először fájdalmas szisszenés a reakciója, aztán elkezd nevetni, maga sem tudja, min. Amint kikacarászta magát, hangulata a ló túloldalára zuhan, és pár perces néma melankóliába merül. Amint ebből is kilábal, már újra vidáman áll neki a vállvért lefejtéséhez. Hangulatingadozásából látszik, mennyire tapasztalatlan az ivásban.*
- Hmm? *jelzi a nevét hallva, hogy figyel, azonban az elf nem folytatja, így Freya csacsog tovább. Reggel, mikor majd gyötrő fejfájásra ébred, biztosan bánni fogja, hogy ennyire szabadon járatta a beszélőkéjét a férfi előtt, s ilyen közvetlenül tett-vett a közelében. Általában nem adja könnyen a bizalmát, most azonban furcsa körülmények közé csöppent, s csak sodródik az árral.*
- Jobb, mint egy patkány *győzködi a másikat, miszerint megéri megsütni azt a nyuszit, s amint Hadrian munkához lát, Freya is kiveszi a részét a főzésből - kezdetnek például elmászik az útból, s elfekszik a leterített köpenyén, hogy még véletlenül se legyen láb alatt. A csillagok bámulásánál többet nem óhajt segíteni, de ha kell, olykor lelkes szavakkal buzdítja az elfet.
A feltételezésen, miszerint nemes lányka, ezúttal nem sértődik meg, csak kíváncsian felemeli a karjáról a fejét, hogy a férfira nézhessen. A kérdésére elsőre széles, kaján vigyorral felel.*
- Úgy nézek én ki, mint valami nemes kisasszony? Az otthon melege hiányzik, de sosem volt selyemtakarónk. Abban igazad van, hogy általában fogadóban étkezem, nem szoktam magamra vadászni, és az is ritka, hogy a szabad ég alatt aludjak. Az alkalmi munkáknak köszönhetően legtöbbször van fedél a fejem felett, a szüleim viszont közel sem vagyonosak. Annyi testvérem van, hogy korán reggel fel sem tudom sorolni mindet... *No jó, ez talán enyhe túlzás, de ha már annyit jár a szája, belefér egy kis színezés is. Csak egy nővére van, meg három öccse, és még egy ork grog után is tudja a nevüket.*
- Jó-jó *legyintget, jelezve, Hadrian menjen csak mosakodni, bízza rá nyugodtan a nyársat, majd ő forgatja. Veszélyes elhatározás, de talán olyan nagyon elrontani nem lehet.*
- De ha beleesel a vízbe, én nem húzlak ki! *szögezi le egyből, hisz ahhoz fel kéne kelnie, oda kéne sietnie, el kéne kapnia a férfit, és még erőfeszítést is kéne tennie, arról nem beszélve, hogy biztosan térdig elázna. Ennyit még Hadrian sem várhat el egy olyan lusta némbertől, mint Freya.
Szorgalmasan forgatja a nyársat, s egy darabig csendben, gyanúsan csendben üldögél a helyén, aztán egyszer csak elrikkantja magát.*
- Drian! Nézd, gyere ide! Siess, gyere már, nézd ezt meg! Gyere-gyere, gyorsan! *A vakmerő lebecézésért nem biztos, hogy kárpótolni fogja az elfet az, amit mutatni akar. Ha sikerült őt visszasürgetni a víztől, akkor élesen rábökhet, ha nem, akkor csak messziről prezentálja - mutatóujját az égre emeli, s egy kusza ábrát kreálva körberajzol egy csillagot.*
- Nézd, az a csillagkép olyan, mint egy nyuszi! Te, biztos hogy megegyük? Lehet, hogy fentről figyel és elátkoz minket *Freya eddig nem igazán hitt a babonákban, ám ez már komoly erkölcsi kérdés most, hogy meglátta az igazságot - avagy a nyulasságot. S míg ezen dilemmázik, felfedez egy újabb remek dolgot.*
- Az ott meg olyan, mint egy íj! Az a négy fényes, ha összekötöd. *mutogatja lelkesen, ha Hadrian nem mutat érdeklődést, még akkor is.*
- Régen a felhőket bámultuk így sokat a testvéreimmel. Nagyon sok vicces ábrát ki lehet venni az égboltról. Nektek nem volt valami családi szokásotok? Vannak testvéreid? *faggatja a másikat, remélvén, nem tenyerel ezzel kényes témába.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-09 23:09:30
Üzenet elküldve: 2013-12-09 23:09:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
*Echnal elég ideig gubbasztott a templomban, hogy megunja a dolgot, úgyhogy itt az ideje indulni. A kikötőig amúgy is elég nagy táv van még hátra. Meg hát ott várja a mágustorony, úgyhogy ott is olvasgathat még ezt-azt - ha így folytatja még több könyvvel fog végezni, mint a munkájából adódó ellenfelekkel. Apropó ellenfelek, vajon most mikkel is kerül majd szembe? Bár ahogy emlékszik erre a megbízó sem tudja a választ.
"Jaj csak ne egy ilyen gazdag ficsúr legyen, mint a legutóbb" gondolja, hiszen ez a temetős kaland egy kissé felbosszantotta.
A kikötőbe érve nem találja a révészt, így elmerenghet az életén. Meglátogatta kutyáit, mielőtt elindult volna. Sajnos ők most sem tarthatnak vele mert a szuka vemhes - milyen meglepő -, és Echnal nem szívesen hurcolta volna el a hamarosan büszke apukát. Na már ha a kutya érezhet büszkeséget - de ha valamelyik, akkor Enddyn érezhet.
A barátaival sajnos már rég találkozott, s most, hogy az állatai sem kísérik útján, ismét a régi magányba süppedt. Évekig vándorolt így, s habár most nem rosszabb, mint Erise elvesztése után, de most is érez valamit, ami csöppet sem tetszik neki.
A ladik végre befut, s Echnal útra kelhet. Éppen időben, mert ha jobban elmerengett volna az élete alakulásán, még beront az erdőbe, hogy párbajra hívja a Szellemet.
Ahogy hallotta volt is valami tűzvész az erdőben, amiben nem egy favágó vesztette az életét.
"Ez a Szellem bölcsessége..." gondolta akkor, bár nem először. Mindegy is.*
"Jaj csak ne egy ilyen gazdag ficsúr legyen, mint a legutóbb" gondolja, hiszen ez a temetős kaland egy kissé felbosszantotta.
A kikötőbe érve nem találja a révészt, így elmerenghet az életén. Meglátogatta kutyáit, mielőtt elindult volna. Sajnos ők most sem tarthatnak vele mert a szuka vemhes - milyen meglepő -, és Echnal nem szívesen hurcolta volna el a hamarosan büszke apukát. Na már ha a kutya érezhet büszkeséget - de ha valamelyik, akkor Enddyn érezhet.
A barátaival sajnos már rég találkozott, s most, hogy az állatai sem kísérik útján, ismét a régi magányba süppedt. Évekig vándorolt így, s habár most nem rosszabb, mint Erise elvesztése után, de most is érez valamit, ami csöppet sem tetszik neki.
A ladik végre befut, s Echnal útra kelhet. Éppen időben, mert ha jobban elmerengett volna az élete alakulásán, még beront az erdőbe, hogy párbajra hívja a Szellemet.
Ahogy hallotta volt is valami tűzvész az erdőben, amiben nem egy favágó vesztette az életét.
"Ez a Szellem bölcsessége..." gondolta akkor, bár nem először. Mindegy is.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-09 22:49:39
Üzenet elküldve: 2013-12-09 22:49:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Egy fiatal fiú mosollyal az arcán papi talárban jön, a folyóparthoz körbenéz, kicsit hűsíti magát a folyó hideg vizéből. Leül a parton és elmélkedik egy kicsit. Fölvesz a földről egy marék követ és kacsázik egyet a folyón. Majd dolga végeztével tovább áll mosollyal az arcán. Mindenkivel, akivel találkozik visszaútja során annak így szól.*
- Szép estét kívánok és az elemek áldása legyen önnel. Ha bármit segíthetek, valamiben a templomban megtalál, csak keressen engem Rigolhand Hemitart.
*Majd mindenkivel kezet fog és utána tovább áll. Gondolja magában.*
~Ismét egy sikerekkel teli napi tudtam segédkezni másoknak és tiszteletben tartottam a holtakat, de holnap újból bocsánatot kérek, attól a furcsa idegentől még mindig sajnálom, hogy olyan szétszórt voltam.~
- Szép estét kívánok és az elemek áldása legyen önnel. Ha bármit segíthetek, valamiben a templomban megtalál, csak keressen engem Rigolhand Hemitart.
*Majd mindenkivel kezet fog és utána tovább áll. Gondolja magában.*
~Ismét egy sikerekkel teli napi tudtam segédkezni másoknak és tiszteletben tartottam a holtakat, de holnap újból bocsánatot kérek, attól a furcsa idegentől még mindig sajnálom, hogy olyan szétszórt voltam.~
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-09 22:19:56
Üzenet elküldve: 2013-12-09 22:19:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
*Mosolyogva figyeli ahogyan a kis Tikron szedi a lábait mellette, pedig így mankóval jócskán vesztett lépései hosszúságából, de még így is nehéz lépést tartania vele a másiknak.*
-Igen.. lehet ebbe valami amit mondol... rossz alakok vannak... a vajákos meg...
*Legyint megint és egy pillanatra meg is áll. Majd tovább lépdel, és figyeli az utat. Még erre se nagyon járt, meg hát lehet hogy kissé együgyű, de azért helyén van az esze, figyel nehogy esetleg újdonsült barátja valami sötét környékre vezesse.*
- Ó legutoljára itten vótam a közelbe egy sima kis faluba... de amit te mondol, az Dongorongul! Ottan születtem. Hegyek és kömíny sziklák lakják... nem ilyen finom füvek ís fák. Amikor születtem, akkoriba sok egyvérbülvaló család lakutt ottan... de ...
*További szavait kissé szomorásan, szemlesütve mondja.*
-Mára már nem hinném hogy vóna ott bárki is... nálam ottan sokkal vadabbak vótak... ís hát sokszor verekedtek.. saját magunkat öltük megfele.. de amikor ünnepvót, nem csak futóverseny vót, hanem távolba köpés... sziklahajítás, gatyábafingás... jó mulatságok vótak! Kár hogy el köllött gyünni onnan. De má mindegy..
*Hallgat el, majd figyel ahogy Tikron a homokos parton a kikötő felé mutat ismét.*
-Okos egy kiembör vagy te Tikron! Vér és bél legyen te neked! Hamarosan újra talákozunk!
*Majd integetve elindul a kikötő irányába, amerre újdonsült barátja mutatta.*
*Mosolyogva figyeli ahogyan a kis Tikron szedi a lábait mellette, pedig így mankóval jócskán vesztett lépései hosszúságából, de még így is nehéz lépést tartania vele a másiknak.*
-Igen.. lehet ebbe valami amit mondol... rossz alakok vannak... a vajákos meg...
*Legyint megint és egy pillanatra meg is áll. Majd tovább lépdel, és figyeli az utat. Még erre se nagyon járt, meg hát lehet hogy kissé együgyű, de azért helyén van az esze, figyel nehogy esetleg újdonsült barátja valami sötét környékre vezesse.*
- Ó legutoljára itten vótam a közelbe egy sima kis faluba... de amit te mondol, az Dongorongul! Ottan születtem. Hegyek és kömíny sziklák lakják... nem ilyen finom füvek ís fák. Amikor születtem, akkoriba sok egyvérbülvaló család lakutt ottan... de ...
*További szavait kissé szomorásan, szemlesütve mondja.*
-Mára már nem hinném hogy vóna ott bárki is... nálam ottan sokkal vadabbak vótak... ís hát sokszor verekedtek.. saját magunkat öltük megfele.. de amikor ünnepvót, nem csak futóverseny vót, hanem távolba köpés... sziklahajítás, gatyábafingás... jó mulatságok vótak! Kár hogy el köllött gyünni onnan. De má mindegy..
*Hallgat el, majd figyel ahogy Tikron a homokos parton a kikötő felé mutat ismét.*
-Okos egy kiembör vagy te Tikron! Vér és bél legyen te neked! Hamarosan újra talákozunk!
*Majd integetve elindul a kikötő irányába, amerre újdonsült barátja mutatta.*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-09 21:43:49
Üzenet elküldve: 2013-12-09 21:43:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// Chadur Sharadur //
*A gnóm nyaka kezd fáradni, ahogy felnéz az óriásra. Mindig előnytelen a számára, ha nála sokkal magasabbal kell beszélni. Ez pedig gyakran megtörténik, mivel gnómként elég mélynövésű. Egy pillanatra azt hiszi, hogy az óriás most dühkitörést tart vissza, amiért Tikron még mindig kérdezősködik. Aztán hamar kiderül, hogy tényleg a dühét tartja vissza, de nem a gnómra haragszik. Egy egyszerű történet bontakozik ki, de ahogy előadja, az figyelemreméltó. A gnóm már hallott sokféle beszédet, de ez valami messzi tájról származó stílus lehet. Egynéhány szót szinte alig lehet megérteni. Chadurnak megvan a maga humora, mivel még ezt a nem túl vidám eseményt is el tudja mondani úgy, hogy végül nevetni lehessen a szófordulatokon. A gnóm nem neveti ki, de elmosolyodik, főleg a falusi futóversenyen. Az óriás maga is rájön, hogy fölöslegesen dühöng, de Tikron is mond egy pár szót, ami talán megnyugtató lehet.*
- Gazfickók mindenhol vannak, de nem csak belőlük áll a város. A vajákos meg... Szerintem rosszat fogtál ki. Én se vagyok itt régóta, de akikkel beszéltem, azok nem panaszkodtak az ellátásra. Remélem, mikor visszatérsz, már jobb kedved lesz! Tudod mit? A partig elmegyek veled.
*Ezzel a gnóm is megindul. Az óriás nem halad túl gyorsan a mankóval és ezért nem nehéz követni. Ha nem lenne sérült és futni kezdene, Tikronnak szinte esélye sem lenne. Azokkal a hosszú lábakkal bizony el lehet inalni és a gnóm legfeljebb mágiával érné utol, ahogy a temető alatti járatban is begyorsította magát.*
- Mondd csak, Chadur, milyen vidékről érkeztél ide? Tudod, elképzeltem azt a falusi futóversenyt, mikor megindulnak az óriások. Hát ott aztán düböröghet a föld rendesen!
*A gnóm szemei előtt tényleg megjelenik, ahogy ezek a hatalmas alakok futnak egy földúton vagy a mezőn. Az óriások általában nem a legértelmesebb lények, viszont gyakran jószívűek. Chadurnak a stílusa talán egy kicsit elrettentő elsőre, de Tikron meg tudta vele találni a közös hangot. Ő mindig törekszik erre, bár előfordul, hogy nagyon kiakasztják és akkor egy kis időre elfeledkezik magáról. Utána viszont megint kenyérre lehet kenni. Chadur meg egy jópofa óriás. A gnóm könnyen el tudná képzelni egy tűz mellett ülve történeteket mesélni úgy, ahogy az előbb tette, kiszínezve, tele mókás és figyelemfelkeltő fordulatokkal. Ahogy az óriás keresztülbiceg a temetőn, Tikron nagyon reménykedik, hogy nem lesz gond a járatokkal, amik néha beszakadnak. Ő maga is nagyon figyel. Szerencsére minden rendben megy és elérkeznek a hátsó kapuhoz. Onnan nincs messze a folyópart és mikor kiérnek a homokhoz, Tikron már mutatja is, hol lehet a kikötőig elmenni. Ezzel az óriáshoz fordul:*
- Hát akkor az elemek ereje kísérjen utadon és kívánom, hogy erősödjön meg a lábad, Chadur Sharadur!
*A gnóm nyaka kezd fáradni, ahogy felnéz az óriásra. Mindig előnytelen a számára, ha nála sokkal magasabbal kell beszélni. Ez pedig gyakran megtörténik, mivel gnómként elég mélynövésű. Egy pillanatra azt hiszi, hogy az óriás most dühkitörést tart vissza, amiért Tikron még mindig kérdezősködik. Aztán hamar kiderül, hogy tényleg a dühét tartja vissza, de nem a gnómra haragszik. Egy egyszerű történet bontakozik ki, de ahogy előadja, az figyelemreméltó. A gnóm már hallott sokféle beszédet, de ez valami messzi tájról származó stílus lehet. Egynéhány szót szinte alig lehet megérteni. Chadurnak megvan a maga humora, mivel még ezt a nem túl vidám eseményt is el tudja mondani úgy, hogy végül nevetni lehessen a szófordulatokon. A gnóm nem neveti ki, de elmosolyodik, főleg a falusi futóversenyen. Az óriás maga is rájön, hogy fölöslegesen dühöng, de Tikron is mond egy pár szót, ami talán megnyugtató lehet.*
- Gazfickók mindenhol vannak, de nem csak belőlük áll a város. A vajákos meg... Szerintem rosszat fogtál ki. Én se vagyok itt régóta, de akikkel beszéltem, azok nem panaszkodtak az ellátásra. Remélem, mikor visszatérsz, már jobb kedved lesz! Tudod mit? A partig elmegyek veled.
*Ezzel a gnóm is megindul. Az óriás nem halad túl gyorsan a mankóval és ezért nem nehéz követni. Ha nem lenne sérült és futni kezdene, Tikronnak szinte esélye sem lenne. Azokkal a hosszú lábakkal bizony el lehet inalni és a gnóm legfeljebb mágiával érné utol, ahogy a temető alatti járatban is begyorsította magát.*
- Mondd csak, Chadur, milyen vidékről érkeztél ide? Tudod, elképzeltem azt a falusi futóversenyt, mikor megindulnak az óriások. Hát ott aztán düböröghet a föld rendesen!
*A gnóm szemei előtt tényleg megjelenik, ahogy ezek a hatalmas alakok futnak egy földúton vagy a mezőn. Az óriások általában nem a legértelmesebb lények, viszont gyakran jószívűek. Chadurnak a stílusa talán egy kicsit elrettentő elsőre, de Tikron meg tudta vele találni a közös hangot. Ő mindig törekszik erre, bár előfordul, hogy nagyon kiakasztják és akkor egy kis időre elfeledkezik magáról. Utána viszont megint kenyérre lehet kenni. Chadur meg egy jópofa óriás. A gnóm könnyen el tudná képzelni egy tűz mellett ülve történeteket mesélni úgy, ahogy az előbb tette, kiszínezve, tele mókás és figyelemfelkeltő fordulatokkal. Ahogy az óriás keresztülbiceg a temetőn, Tikron nagyon reménykedik, hogy nem lesz gond a járatokkal, amik néha beszakadnak. Ő maga is nagyon figyel. Szerencsére minden rendben megy és elérkeznek a hátsó kapuhoz. Onnan nincs messze a folyópart és mikor kiérnek a homokhoz, Tikron már mutatja is, hol lehet a kikötőig elmenni. Ezzel az óriáshoz fordul:*
- Hát akkor az elemek ereje kísérjen utadon és kívánom, hogy erősödjön meg a lábad, Chadur Sharadur!
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-09 00:23:10
Üzenet elküldve: 2013-12-09 00:23:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Freya //
* Szokásos habitusában próbálna ellenkezni, de ez kimerül valami morgásfélében, s inkább elalszik. Szétnyíló tenyeréből nem nehéz kikapni a flaskát, s utána az elf már csak a semmit szorongatja.*
- Mhmm bogár... * Legalább is a férfi azt hiszi, hogy ami "böködi" az valamiféle rovar, s le akarná csapni, de ehelyett inkább hirtelen felül, s ha a lány még közel volt, akkor bizony egymáshoz koppan a sötétszőke és a hollófekete kobak. Bármi történjék is, kábán visszahanyatlik. Pár perc telhet el és kellemetlen, jéghideg vízpermetre ébred. Bár úgy tűnik, hogy jelen állapotában egy mókusra sem lenne veszélyes, a látszat azonban csalóka. Miután analizálja az erdő gyanúsan susogó aljnövényzeteit és nem talál semmi baljósat elengedi a csatabárd nyelét, s a fegyver élével a földbe szúródik. Csalódottan csettint a nyelvével. Bár az ő életmódjához, hozzátartozik, hogy mindig ébernek és harcra késznek kell lenni, de néha neki is kijár egy kis pihenés.*
- Mi ez a sipítozás? Tán rajtunk ütöttek a troll portyázók? Cöhh.. * Dörzsöli meg sajgó halántékát és hunyorogva körbenéz a táborukon.* ~ Vészmadár mind a kettő. ~ * Ledöbbenve veszi kezébe az üres flaskát, majd mérgében arrébb hajítja. Ily rövid idő leforgása alatt megitták a drága grogot, mit a hidegebb és elviselhetetlenebb éjszakákra szánt volna. Tenyerével végigsimít az arcán, s miután sikertelenül próbált megszabadulni a másik vállvértjétől is visszaül a fűbe. Kelletlenül duzzogva, de azért készségesen odafordítja vállának azon részét, ahol a beakadt csattok leledzenek, s hagyja, hogy Freya kézbe vegye a dolgokat. Jelen pillanatban Hadriant bosszantja az egész világ: Hogy lefröcskölték, hogy sajog a halántéka, hogy már a vállvértjétől sem tud megszabadulni segítség nélkül és a segítség ráadásul Freya. Úgy néz végig a halkan kuncogó sötétszőke lányon,mintha az éppen le akarná szúrni egy valahol elrejtett tőrrel, szavaira aztán szögletes vonalai meglágyulnak. Válaszolni ugyan nem válaszol, de ajkai szétnyílnak, mintha hozzá akarna fűzni valamit. Az érintés idegen számára, nem is szereti és nem is hagyja sok embernek ezért először kissé megrándul. Most hogy végigmér a lányon... ennél a fénynél, látványa egészen jó hatással van a közérzetére, de lehet, hogy csak az alkohollal keveri az érzést. A csilingelő nevetés azonban mintha olvasztani kezdené a vastag jégpáncélt.*
- Őőő.. Freya? * Valami különös késztetés folytán úgy érzi mondania kell valamit, a szavak mégsem jönnek ajkaira s álla megfeszül. A lány előbb megszólal, s Drian még csak ekkor veszi észre potenciális vacsorájukat: a földön heverő nyulat.*
- Megint rágcsáló? Hát... jobb, mint a semmi.* Benedvesíti alsó ajkát, majd megrándítja alkarját és sötét zekéjének ujjából a tenyerébe csusszan éles tőre. Rögtön neki is lát a munkának.Feltűri ingének úját és gyakorlott mozdulatokkal hamar végez a nyúzással és a piszkosabb részekkel is . Fél óra múlva már a nyárson forgatja a húst.*
- Nem gyakran vacsorázol az erdőben, gondolom. * Fel sem pillant, miközben ezt kérdezi. Száraz gallyakat és leveleket dobál a tűzre, majd lesöprögeti a tenyerét. Ő már szinte teljesen hozzászokott az alacsony életszínvonalhoz. Könnyedén alkalmazkodik a változó környezethez és feltalálja magát majd' mindenhol.*
- Gondolom valami nemes család egyik lánykája vagy. Nem hiányzik a selyemtakaró? Az otthon melege? * Tényleg kíváncsi, ez a kérdés pedig már régóta furdalja az oldalát és talán a legjobbkor időzített, mert az illuminált állapotú lányka így fecsegősebb. Megpiszkálja a parazsat, majd nyújtózkodva feláll, s végigmér magán. Az állat vére megfestette az ingét és a tenyere is piszkos, úgyhogy úgy dönt a pataknál lemossa magáról a mocskot.*
- Forgasd a nyársat. Mindjárt jövök, csak megmosakszom a patakban. * Mondja, miközben egy bőrszíjjal próbálja megrendszabályozni a fekete hajtengert. A lassú sodrású folyó hideg vize jótékony hatással van spicces állapotára, bár azért még erősen szédül.
A hozzászólás írója (Hadrian Declan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 00:30:11
* Szokásos habitusában próbálna ellenkezni, de ez kimerül valami morgásfélében, s inkább elalszik. Szétnyíló tenyeréből nem nehéz kikapni a flaskát, s utána az elf már csak a semmit szorongatja.*
- Mhmm bogár... * Legalább is a férfi azt hiszi, hogy ami "böködi" az valamiféle rovar, s le akarná csapni, de ehelyett inkább hirtelen felül, s ha a lány még közel volt, akkor bizony egymáshoz koppan a sötétszőke és a hollófekete kobak. Bármi történjék is, kábán visszahanyatlik. Pár perc telhet el és kellemetlen, jéghideg vízpermetre ébred. Bár úgy tűnik, hogy jelen állapotában egy mókusra sem lenne veszélyes, a látszat azonban csalóka. Miután analizálja az erdő gyanúsan susogó aljnövényzeteit és nem talál semmi baljósat elengedi a csatabárd nyelét, s a fegyver élével a földbe szúródik. Csalódottan csettint a nyelvével. Bár az ő életmódjához, hozzátartozik, hogy mindig ébernek és harcra késznek kell lenni, de néha neki is kijár egy kis pihenés.*
- Mi ez a sipítozás? Tán rajtunk ütöttek a troll portyázók? Cöhh.. * Dörzsöli meg sajgó halántékát és hunyorogva körbenéz a táborukon.* ~ Vészmadár mind a kettő. ~ * Ledöbbenve veszi kezébe az üres flaskát, majd mérgében arrébb hajítja. Ily rövid idő leforgása alatt megitták a drága grogot, mit a hidegebb és elviselhetetlenebb éjszakákra szánt volna. Tenyerével végigsimít az arcán, s miután sikertelenül próbált megszabadulni a másik vállvértjétől is visszaül a fűbe. Kelletlenül duzzogva, de azért készségesen odafordítja vállának azon részét, ahol a beakadt csattok leledzenek, s hagyja, hogy Freya kézbe vegye a dolgokat. Jelen pillanatban Hadriant bosszantja az egész világ: Hogy lefröcskölték, hogy sajog a halántéka, hogy már a vállvértjétől sem tud megszabadulni segítség nélkül és a segítség ráadásul Freya. Úgy néz végig a halkan kuncogó sötétszőke lányon,mintha az éppen le akarná szúrni egy valahol elrejtett tőrrel, szavaira aztán szögletes vonalai meglágyulnak. Válaszolni ugyan nem válaszol, de ajkai szétnyílnak, mintha hozzá akarna fűzni valamit. Az érintés idegen számára, nem is szereti és nem is hagyja sok embernek ezért először kissé megrándul. Most hogy végigmér a lányon... ennél a fénynél, látványa egészen jó hatással van a közérzetére, de lehet, hogy csak az alkohollal keveri az érzést. A csilingelő nevetés azonban mintha olvasztani kezdené a vastag jégpáncélt.*
- Őőő.. Freya? * Valami különös késztetés folytán úgy érzi mondania kell valamit, a szavak mégsem jönnek ajkaira s álla megfeszül. A lány előbb megszólal, s Drian még csak ekkor veszi észre potenciális vacsorájukat: a földön heverő nyulat.*
- Megint rágcsáló? Hát... jobb, mint a semmi.* Benedvesíti alsó ajkát, majd megrándítja alkarját és sötét zekéjének ujjából a tenyerébe csusszan éles tőre. Rögtön neki is lát a munkának.Feltűri ingének úját és gyakorlott mozdulatokkal hamar végez a nyúzással és a piszkosabb részekkel is . Fél óra múlva már a nyárson forgatja a húst.*
- Nem gyakran vacsorázol az erdőben, gondolom. * Fel sem pillant, miközben ezt kérdezi. Száraz gallyakat és leveleket dobál a tűzre, majd lesöprögeti a tenyerét. Ő már szinte teljesen hozzászokott az alacsony életszínvonalhoz. Könnyedén alkalmazkodik a változó környezethez és feltalálja magát majd' mindenhol.*
- Gondolom valami nemes család egyik lánykája vagy. Nem hiányzik a selyemtakaró? Az otthon melege? * Tényleg kíváncsi, ez a kérdés pedig már régóta furdalja az oldalát és talán a legjobbkor időzített, mert az illuminált állapotú lányka így fecsegősebb. Megpiszkálja a parazsat, majd nyújtózkodva feláll, s végigmér magán. Az állat vére megfestette az ingét és a tenyere is piszkos, úgyhogy úgy dönt a pataknál lemossa magáról a mocskot.*
- Forgasd a nyársat. Mindjárt jövök, csak megmosakszom a patakban. * Mondja, miközben egy bőrszíjjal próbálja megrendszabályozni a fekete hajtengert. A lassú sodrású folyó hideg vize jótékony hatással van spicces állapotára, bár azért még erősen szédül.
A hozzászólás írója (Hadrian Declan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 00:30:11
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-08 22:02:47
Üzenet elküldve: 2013-12-08 22:02:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hadrian //
*Rossz néven veszi, hogy Hadrian nem csak tapizni akarja az íját, hanem még használná is. A lovát szívesen kölcsönadja bárkinek, a pénzét és talán még a ruháját is, de az íját... Kényes kérdés, de hát reggelig még bármi megtörténhet. Az elfogyasztott alkoholmennyiség, a holnapi időjárás és egyéb apró tényezők is közrejátszhatnak abban, hogy végül hiszti nélkül átadja az íját erődemonstrációra az elfnek. Egyszer. Talán.
Eltűnődve a kutya után pillant, azon töprengve, ezúttal miféle szörnyűséget fog nekik levadászni. A bordélyházas feleletet meg sem hallja, úgy ahogy van elereszti a füle mellett, ezzel is jelezvén, hogy Hadrian álláspontja még arra sem érdemes, hogy egyáltalán beszélgessenek róla. Azokat a bizonyos "szolgáltatásokat" hallván azért vörösre festi Freya arcát a pír, de a lángok keltette árnyékoknak és a hideg okozta természetes pírnek hála ezt jól tudja leplezni.*
- Milyen ósdi nézőpont! *háborog enyhén alkoholtól mámoros állapotban, s mérgében kikapja Hadrian kezéből a kulacsot, hogy a benne maradt kortyokat bosszúból mind elfogyassza.* Ha hiszed, ha nem, egy nő állóképessége sokkal nagyobb, és a fájdalmat is jobban bírja. Láttam, hogyan hozza a világra a nővérem a gyermekét. Hidd el, ti, dicső férfiak, sikítva menekültetek volna a születés csodája elől *csóválja ezúttal ő a fejét, s az emlékekbe, gyomra háborgásába s még ki tudja, mibe, alaposan beleborzong. ~Na, majd ha megkóstolod a főztöm, már nem fogod azt mondani, hogy a tűzhely mögött a helyem.~
A beszélgetés azonban meglepő módon elakad, mivel Hadrian egyszer csak elalszik. Freya először azt hiszi, viccel, ám ahogy az elf keze visszahanyatlik, felkacag, édesen csengő hangon, horkantva kineveti.*
- Mélyen tisztelt publikum, hölgyek és urak, íme az elpusztíthatatlan Hadrian... *lengeti meg a kulacsot, kihasználván, hogy a férfi most nem tud visszavágni. Úgy dönt, nem iszik többet, inkább felhúzza az egyik térdét, s rákönyököl, elnémulva figyeli az alvót. Közelebb csusszan, először csak kicsit, aztán négykézláb odamászik, és közelebbről is szemügyre veszi a hollófekete tincsek alatt szuszogó, fehér arcot. Ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy megbökje, hát két ujjal megbökdösi, pont, mikor Rorick visszaér a legújabb zsákmányával.*
- Jó kutya... azt hiszem *Fintorogva a nyúlra mered. Mit kezdjen vele? Az állat fogta, tehát az övé, de ha letette elé, az talán azt jelenti, hogy a gazdájának szánja. Vajon a gazdája meg tudja sütni, vagy ebben Freyára fog hagyatkozni?* Végül is, nem lehet olyan nehéz...
*Fogja meg a döglött nyulat azzal az elhatározással, hogy ő most megnyúzza és megsüti - részegen, a maga nulla főzőtudományával. Szerencséjére ebben megakadályozza, hogy Rorick a nyakukba zúdít egy kiadós mennyiségű vizet. Olyan váratlanul éri nem csak ez, de Hadrian reakciója is, hogy felsikkant, s a sarkaira csüccsen, a zsákmányt elejtve.*
- Az ördögbe... *Morogva lefejti magáról a köpenyt, és egy elegáns mozdulattal a haját is kibontja. Öt ujjal helyreborzolja a dús, sötétszőke fürtöket, majd a köpenyével letörölgeti az arcáról, combjairól és a mellkasáról a vizet. Közben látványosan jót mulat Hadrian vetkőzésén. Az elzavart kutya után pillant.*
- Nem könnyű a barátodnak. Ne duzzogj, inkább mutasd! *Halkan kuncogva, kissé ingatag egyensúlyérzékkel az elfhez mászik. Az ő apró ujjai könnyedén boldogulnak bármilyen bőrszíjjal és csattal, feltéve, hogy Hadrian engedi a velük való babrálást.*
- Látod? Nélkülem semmire sem mennél. *Valószínűleg az alkohol hatása, hogy elfelejtett általánosítani, és a "férfiak semmire sem mennének a nők nélkül" helyett egy sokkal személyesebb megjegyzés született.*
- S most hálából süsd meg nekem a nyuszit. Éhes vagyok *adja ki az ukázt, figyelmen kívül hagyva, hogy nem olyan rég evett meg egy almát, s küldött le mellé egy nagy adag ork lötyit is.*
*Rossz néven veszi, hogy Hadrian nem csak tapizni akarja az íját, hanem még használná is. A lovát szívesen kölcsönadja bárkinek, a pénzét és talán még a ruháját is, de az íját... Kényes kérdés, de hát reggelig még bármi megtörténhet. Az elfogyasztott alkoholmennyiség, a holnapi időjárás és egyéb apró tényezők is közrejátszhatnak abban, hogy végül hiszti nélkül átadja az íját erődemonstrációra az elfnek. Egyszer. Talán.
Eltűnődve a kutya után pillant, azon töprengve, ezúttal miféle szörnyűséget fog nekik levadászni. A bordélyházas feleletet meg sem hallja, úgy ahogy van elereszti a füle mellett, ezzel is jelezvén, hogy Hadrian álláspontja még arra sem érdemes, hogy egyáltalán beszélgessenek róla. Azokat a bizonyos "szolgáltatásokat" hallván azért vörösre festi Freya arcát a pír, de a lángok keltette árnyékoknak és a hideg okozta természetes pírnek hála ezt jól tudja leplezni.*
- Milyen ósdi nézőpont! *háborog enyhén alkoholtól mámoros állapotban, s mérgében kikapja Hadrian kezéből a kulacsot, hogy a benne maradt kortyokat bosszúból mind elfogyassza.* Ha hiszed, ha nem, egy nő állóképessége sokkal nagyobb, és a fájdalmat is jobban bírja. Láttam, hogyan hozza a világra a nővérem a gyermekét. Hidd el, ti, dicső férfiak, sikítva menekültetek volna a születés csodája elől *csóválja ezúttal ő a fejét, s az emlékekbe, gyomra háborgásába s még ki tudja, mibe, alaposan beleborzong. ~Na, majd ha megkóstolod a főztöm, már nem fogod azt mondani, hogy a tűzhely mögött a helyem.~
A beszélgetés azonban meglepő módon elakad, mivel Hadrian egyszer csak elalszik. Freya először azt hiszi, viccel, ám ahogy az elf keze visszahanyatlik, felkacag, édesen csengő hangon, horkantva kineveti.*
- Mélyen tisztelt publikum, hölgyek és urak, íme az elpusztíthatatlan Hadrian... *lengeti meg a kulacsot, kihasználván, hogy a férfi most nem tud visszavágni. Úgy dönt, nem iszik többet, inkább felhúzza az egyik térdét, s rákönyököl, elnémulva figyeli az alvót. Közelebb csusszan, először csak kicsit, aztán négykézláb odamászik, és közelebbről is szemügyre veszi a hollófekete tincsek alatt szuszogó, fehér arcot. Ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy megbökje, hát két ujjal megbökdösi, pont, mikor Rorick visszaér a legújabb zsákmányával.*
- Jó kutya... azt hiszem *Fintorogva a nyúlra mered. Mit kezdjen vele? Az állat fogta, tehát az övé, de ha letette elé, az talán azt jelenti, hogy a gazdájának szánja. Vajon a gazdája meg tudja sütni, vagy ebben Freyára fog hagyatkozni?* Végül is, nem lehet olyan nehéz...
*Fogja meg a döglött nyulat azzal az elhatározással, hogy ő most megnyúzza és megsüti - részegen, a maga nulla főzőtudományával. Szerencséjére ebben megakadályozza, hogy Rorick a nyakukba zúdít egy kiadós mennyiségű vizet. Olyan váratlanul éri nem csak ez, de Hadrian reakciója is, hogy felsikkant, s a sarkaira csüccsen, a zsákmányt elejtve.*
- Az ördögbe... *Morogva lefejti magáról a köpenyt, és egy elegáns mozdulattal a haját is kibontja. Öt ujjal helyreborzolja a dús, sötétszőke fürtöket, majd a köpenyével letörölgeti az arcáról, combjairól és a mellkasáról a vizet. Közben látványosan jót mulat Hadrian vetkőzésén. Az elzavart kutya után pillant.*
- Nem könnyű a barátodnak. Ne duzzogj, inkább mutasd! *Halkan kuncogva, kissé ingatag egyensúlyérzékkel az elfhez mászik. Az ő apró ujjai könnyedén boldogulnak bármilyen bőrszíjjal és csattal, feltéve, hogy Hadrian engedi a velük való babrálást.*
- Látod? Nélkülem semmire sem mennél. *Valószínűleg az alkohol hatása, hogy elfelejtett általánosítani, és a "férfiak semmire sem mennének a nők nélkül" helyett egy sokkal személyesebb megjegyzés született.*
- S most hálából süsd meg nekem a nyuszit. Éhes vagyok *adja ki az ukázt, figyelmen kívül hagyva, hogy nem olyan rég evett meg egy almát, s küldött le mellé egy nagy adag ork lötyit is.*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:08:45
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:08:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Freya //
*Drian eltűnődve babrál karmos talizmánjának láncával, s csak akkor emeli fel tekintetét a sárga, rőt lángokról, amikor Freya félbehagyja mondatát. Tán torkán akadt az almamag? Igen... Csak az lehet mi belé fojtotta a szót, semmiképp sem az, hogy az imént derült ki: Az ő feladata lesz a vacsorafőzés. Noha nem venne mérget rá, hogy Freya tud főzni, de úgy érzi ezen teóriáját inkább nem említi meg, hisz már jól ismeri a lány hörcsög pofi arckifejezését, ami amúgy szórakoztató.*
- Csak kifeszíteni? Azt akárki megtudja tenni. Én a célzásra is gondoltam. * Mosolyodik el gunyorosan a férfi, majd hirtelen egy pontra kezd fókuszálni, az erdő sötétjében. Metsző tekintetű szemei csak úgy csillognak útonállóhoz méltó fizimiskájában. Tőlük nem messze mozgásra lett figyelmes, s tekintetét el sem fordítva a célpontról utasítja hű barátját.*
- Rorick? Vadássz! * Mondja a legnyugodtabb hangján s miután a csahos feláll elindul hangtalanul az erdő sötétjébe. Drian békésen elterül a fűben, kezeivel támasztva tarkóját, s türkiz lélektükreivel a csillagok kavalkádját kezdi fürkészni. Érdekes a lány elképzelése az unalmas szépségekről, bár ha jobban belegondol egyet kell értenie vele, ám ábrázata továbbra is fájó unalomról tanúskodik.*
- Na és? Pont ezért veszik igénybe a szolgáltatásaikat. * Lezserül megvonja vállát és lehunyja a szemét. A "bók"-ra hasonló reakciót várt, mint a fuldoklás, rángatózás, itt hagyás és ehhez hasonló kaliberű dolgok. Ezek közül teljesült is az első, s úgy tartotta jobbnak, ha inkább nem is látja a lány arckifejezését. Hirtelen azonban váratlan fordulat történik és kiderül, hogy ő is szép. Szemöldöke a homlokára szalad és Hadrian rájön, hogy fintorog. Azon morfondírozik, hogy ezen most nevetni kellene-e, mégis inkább csak felül és egyszerűen rámosolyog a lányra, de csalódottan látja, hogy az nem veszi észre, mert épp almát pucol. Elbizonytalanodik, pedig sosem szokott elbizonytalanodni és ez felettébb bosszantó számára. Orra alatt morog valamit, de csak úgy magának és átnyújtja a fekete bőrkulacsot, egy hiábavaló figyelmeztetéssel egyetemben.*
- Hé! Úgy iszod, mintha holnaptól betiltanák a komló termesztést! Ez ork grog! Micsoda asszonynép... * Csóválja hollófekete kobakját kelletlenül. Az idő gyorsan telik a flaska adogatásával s később a felesleges fecsegéssel, mibe aztán szokatlan módon Hadrian is becsatlakozik.*
- Eeee... * Néz bele a kulacsba és megrázza a benne maradt fekete löttyöt. Megvakarja hollófekete üstökét és megköszörüli a torkát. Úgy néz a másikra, hogy az tudja, ő bizony most elmagyarázza neki az élet nagy dolgait.*
- Azért kócos, mert a nők bizony nem tudnak inni... sem harcolni. Az asszonyok helye a tűzhely mögött van én mondom és hallgass a nevük! * Egész szellemesnek tartja saját kijelentését és nevetni is kezd rajta, pár másodperc múlva azonban, mintha fejbe vágták volna valamivel, minden átmenet nélkül elszenderül. Sötét haja az arcába hullik, ahogy a fűpárnára hajtotta a fejét. Furcsa nyöszörgő hangot hallat, mintha hozzá akarna még fűzni valamit az utolsó témához, s kezével is a levegőbe kap, de aztán visszahanyatlik. Rorick nemsokára visszatér zsákmányszerző körútjáról, s ha már gazdája alszik kénytelen közvetlenül Freya lábai elé ejteni a döglött nyulat. A bundája egyébként csurom vizes és csatakos, miből tudni lehet, hogy belemászott a folyóba. Hosszú szőre nehéz a nedvességtől, s emiatt kényszeredetten megrázza magát, "kellemes" vízpermetet szórva az előtte heverő gazdájára és a lányra egyaránt. Erre Driannak is muszáj felébrednie, s megszokásból már nyúlna is kétélű csatabárdjának nyeléért, mikorra végre kitisztul türkiz szemei előtt a kép, s megpillantja a farkast és Freyát.*
- Nahát.. Mégsem álom volt? * Motyogja, de csak úgy magának, és közben letörli arcáról a vízcseppeket.A víz befolyt a nehéz vértezet alá, ami felettébb kellemetlen érzés. Felállva kiroppantja nyakát és elkezdi lecsatolni magáról a nehéz vállvértezetet. Amaz hangos csattanással esik a földre, a másikkal azonban nem boldogul, avagy csak az ő ujjai túl vastagok a vékony bőrszíjhoz. Szenved még egy darabon, s mindeközben Rorick figyelmesen, félig kilógó nyelvével bámulja, ami még jobban feldühíti az elfet.*
- Mit nézel? Tűnés innen. * Abbahagyja a csattal való babrálást és az erdő felé mutat. A csahos vakkant egyet, majd engedelmesen eltűnik, Hadrian pedig visszaül a helyére. Utána hajít még egy faágat, majd hosszasan fújtat egyet.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.08 20:11:17, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
*Drian eltűnődve babrál karmos talizmánjának láncával, s csak akkor emeli fel tekintetét a sárga, rőt lángokról, amikor Freya félbehagyja mondatát. Tán torkán akadt az almamag? Igen... Csak az lehet mi belé fojtotta a szót, semmiképp sem az, hogy az imént derült ki: Az ő feladata lesz a vacsorafőzés. Noha nem venne mérget rá, hogy Freya tud főzni, de úgy érzi ezen teóriáját inkább nem említi meg, hisz már jól ismeri a lány hörcsög pofi arckifejezését, ami amúgy szórakoztató.*
- Csak kifeszíteni? Azt akárki megtudja tenni. Én a célzásra is gondoltam. * Mosolyodik el gunyorosan a férfi, majd hirtelen egy pontra kezd fókuszálni, az erdő sötétjében. Metsző tekintetű szemei csak úgy csillognak útonállóhoz méltó fizimiskájában. Tőlük nem messze mozgásra lett figyelmes, s tekintetét el sem fordítva a célpontról utasítja hű barátját.*
- Rorick? Vadássz! * Mondja a legnyugodtabb hangján s miután a csahos feláll elindul hangtalanul az erdő sötétjébe. Drian békésen elterül a fűben, kezeivel támasztva tarkóját, s türkiz lélektükreivel a csillagok kavalkádját kezdi fürkészni. Érdekes a lány elképzelése az unalmas szépségekről, bár ha jobban belegondol egyet kell értenie vele, ám ábrázata továbbra is fájó unalomról tanúskodik.*
- Na és? Pont ezért veszik igénybe a szolgáltatásaikat. * Lezserül megvonja vállát és lehunyja a szemét. A "bók"-ra hasonló reakciót várt, mint a fuldoklás, rángatózás, itt hagyás és ehhez hasonló kaliberű dolgok. Ezek közül teljesült is az első, s úgy tartotta jobbnak, ha inkább nem is látja a lány arckifejezését. Hirtelen azonban váratlan fordulat történik és kiderül, hogy ő is szép. Szemöldöke a homlokára szalad és Hadrian rájön, hogy fintorog. Azon morfondírozik, hogy ezen most nevetni kellene-e, mégis inkább csak felül és egyszerűen rámosolyog a lányra, de csalódottan látja, hogy az nem veszi észre, mert épp almát pucol. Elbizonytalanodik, pedig sosem szokott elbizonytalanodni és ez felettébb bosszantó számára. Orra alatt morog valamit, de csak úgy magának és átnyújtja a fekete bőrkulacsot, egy hiábavaló figyelmeztetéssel egyetemben.*
- Hé! Úgy iszod, mintha holnaptól betiltanák a komló termesztést! Ez ork grog! Micsoda asszonynép... * Csóválja hollófekete kobakját kelletlenül. Az idő gyorsan telik a flaska adogatásával s később a felesleges fecsegéssel, mibe aztán szokatlan módon Hadrian is becsatlakozik.*
- Eeee... * Néz bele a kulacsba és megrázza a benne maradt fekete löttyöt. Megvakarja hollófekete üstökét és megköszörüli a torkát. Úgy néz a másikra, hogy az tudja, ő bizony most elmagyarázza neki az élet nagy dolgait.*
- Azért kócos, mert a nők bizony nem tudnak inni... sem harcolni. Az asszonyok helye a tűzhely mögött van én mondom és hallgass a nevük! * Egész szellemesnek tartja saját kijelentését és nevetni is kezd rajta, pár másodperc múlva azonban, mintha fejbe vágták volna valamivel, minden átmenet nélkül elszenderül. Sötét haja az arcába hullik, ahogy a fűpárnára hajtotta a fejét. Furcsa nyöszörgő hangot hallat, mintha hozzá akarna még fűzni valamit az utolsó témához, s kezével is a levegőbe kap, de aztán visszahanyatlik. Rorick nemsokára visszatér zsákmányszerző körútjáról, s ha már gazdája alszik kénytelen közvetlenül Freya lábai elé ejteni a döglött nyulat. A bundája egyébként csurom vizes és csatakos, miből tudni lehet, hogy belemászott a folyóba. Hosszú szőre nehéz a nedvességtől, s emiatt kényszeredetten megrázza magát, "kellemes" vízpermetet szórva az előtte heverő gazdájára és a lányra egyaránt. Erre Driannak is muszáj felébrednie, s megszokásból már nyúlna is kétélű csatabárdjának nyeléért, mikorra végre kitisztul türkiz szemei előtt a kép, s megpillantja a farkast és Freyát.*
- Nahát.. Mégsem álom volt? * Motyogja, de csak úgy magának, és közben letörli arcáról a vízcseppeket.A víz befolyt a nehéz vértezet alá, ami felettébb kellemetlen érzés. Felállva kiroppantja nyakát és elkezdi lecsatolni magáról a nehéz vállvértezetet. Amaz hangos csattanással esik a földre, a másikkal azonban nem boldogul, avagy csak az ő ujjai túl vastagok a vékony bőrszíjhoz. Szenved még egy darabon, s mindeközben Rorick figyelmesen, félig kilógó nyelvével bámulja, ami még jobban feldühíti az elfet.*
- Mit nézel? Tűnés innen. * Abbahagyja a csattal való babrálást és az erdő felé mutat. A csahos vakkant egyet, majd engedelmesen eltűnik, Hadrian pedig visszaül a helyére. Utána hajít még egy faágat, majd hosszasan fújtat egyet.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.08 20:11:17, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-08 00:20:10
Üzenet elküldve: 2013-12-08 00:20:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hadrian //
*Másodszorra már nem okoz akkora megdöbbenést Rorick megjelenése, egyedül csak a lovát félti tőle, de majd alvás előtt szerez valami élelmet a négylábú számára, hátha akkor nem kívánja meg a hátasát.*
- Persze, hogyn-... *Torkán akad a szó, amikor rájön, hogy is gondolta Hadrian ezt a vacsorát. Freya épp csak annyit ért a főzéshez, amelyből ezidáig megélt. Ha tésztát kell gyúrnia, vagy fakanalat ragad a kezébe, ön- és közveszélyessé válik, ám mivel nem szokott főzni, ezt rajta kívül nem sokan tudják. Hadrian sem. Freya arcára máris komisz mosoly ül ki. Megvan, mivel vágjon vissza, ha esetleg az elf megnyerné a fogadást.*
- Előbb feszítsd ki az íjam, a többit majd utána *hárítja el egyelőre a témát, nehogy ördögi gondolatai idő előtt lelepleződjenek.
Megmosolyogja a férfi megjegyzését a maga által szépnek titulált holdmosta víztükör látványáról. Nem is várt mást egy ilyen habitusú alaktól, habár még mindig van egy-két vonás Hadrianban, ami a lány számára hátborzongatóvá és kiismerhetetlenné teszi.*
- A szépség és az unalom nem zárják ki egymást *jegyzi meg csak úgy mellékesen, tovább csonkítván a maradék almát, s közben érdeklődve hallgatja Hadrian elképzeléseit a szépségről. Nem mulaszt el otromba grimaszt vágni a bordélyházas résznél.*
- Véznák, és egy csepp önbecsülésük sincs... *dörmögi félhangosan, habár az elf így is tisztán értheti. Hangjából jól érezhető a sértettség, amit nem tudna megmagyarázni, ha a férfi esetleg rákérdezne.* Egyébként meg az igazán szép az nem a penge meg a páncél, hanem az íj. A fa lágy vonala, a lakkozott, tükörsima borítás, a ropogó hang, ahogy megfeszül... Na, az íj az már szép.
*Közben egy pillanatra félreteszi az almát, jobb kezébe fogja, míg a ballal előkeresi a motyójából a vizet. A könyvtárlátogatás előtt nem volt alkalma újratölteni a kulacsot, így csak pár korty maradt az alján, ami bőven elég ahhoz, hogy szomját oltsa - majd istenesen félrenyeljen s felköhögje Hadrian megjegyzését hallván. Egy újabb kijelentés, melyről nem tudja eldönteni, bók vagy sértés-e, Freya reakciója azonban elég egyértelműen mutatja, hogy bármely is, kizökkentette a lányt.*
- Köszönöm... Azt hiszem *homloka ráncba szalad, s tétován még ennyit mond:* Te is.
*Apja jól belé nevelte, hogy mindenféle szívességet és dicséretet viszonozzon, de hát arra nem tanította meg, ilyen kétértelmű dolgokkal mit kezdjen. Hát viszonozta, még ha utólag átgondolva elég ostobán is hangzik az ő szájából. Férfira ritkán mondják, hogy szép, de így, hogy jobban megfigyeli, Hadrian hosszú, sötét haja, metsző tekintete, fehér bőre, a testfelépítése és egyéb nem részletezendő vonásai miatt valóban szép.
Miután átnyújtotta az almaszeletet, ráérősen lepucolja a csutkáról a maradékot. Hagy rajta egy keveset, s úgy hajítja odébb, tudván, jó lesz majd a lovának, ha épp arra legel. Míg az utolsó falaton nyammog, érdeklődve figyeli Rorick táskahozó mutatványát.*
- Ejha! Kár, hogy az én lovam ilyet nem tud. Ügyes kutya! *dicséri meg az állatot messziről. Arra még nem vetemedik, hogy mélyebb barátkozást kezdeményezve megsimogassa, de lehet, hogy pár korty után Hadrian szíverősítőjéből már másként fogja látni.
Mohón az ital után nyúl, ujjaival azonban a levegőbe kap, ahogy az elf elrántja előle. A szavait hallván Freya homlokán szinte lüktetni kezd egy ér, s újfent előbukkan a hörcsög-pofi.*
- Kislány, mi... Fogadjunk, hogy sokkal jobban bírom az alkoholt nálad! *Úgy látszik, ez ma a fogadások napja. A tétet nem szabja meg, mert ahogy megkapja az italt, azonnal meghúzza - a következő fél percben fogalma sincs arról, mi történik körülötte, mert a torkát maró alkohol, a szemeit ellepő könny, a vad köhögés és a légszomj leköti minden figyelmét. Pont úgy reagál, aminek a látszatát el akarta kerülni, még az orcái is kipirulnak. Ő azonban nem hagyja ezt annyiban, megmakacsolja magát, és amint visszakapja a kulacsot, újból nekivetemedik. Ez a két korty már elég ahhoz, hogy az orra kipirosodjon, és a testét elöntse a kellemes meleg.*
- Miért hiszik a férfiak, hogy egy nő nem tud inni? Ez ugyanolyan tévhit, minthogy minden nő tud főzni, vagy hogy a nők nem értenek a fegyverekhez. Én igenis értek hozzájuk. Nem vagyok kicsi. Jó, lehet, hogy kicsi vagyok, de attól még sok ész szorult belém... *szájal és csacsog a kulacsot szorongatva.*
*Másodszorra már nem okoz akkora megdöbbenést Rorick megjelenése, egyedül csak a lovát félti tőle, de majd alvás előtt szerez valami élelmet a négylábú számára, hátha akkor nem kívánja meg a hátasát.*
- Persze, hogyn-... *Torkán akad a szó, amikor rájön, hogy is gondolta Hadrian ezt a vacsorát. Freya épp csak annyit ért a főzéshez, amelyből ezidáig megélt. Ha tésztát kell gyúrnia, vagy fakanalat ragad a kezébe, ön- és közveszélyessé válik, ám mivel nem szokott főzni, ezt rajta kívül nem sokan tudják. Hadrian sem. Freya arcára máris komisz mosoly ül ki. Megvan, mivel vágjon vissza, ha esetleg az elf megnyerné a fogadást.*
- Előbb feszítsd ki az íjam, a többit majd utána *hárítja el egyelőre a témát, nehogy ördögi gondolatai idő előtt lelepleződjenek.
Megmosolyogja a férfi megjegyzését a maga által szépnek titulált holdmosta víztükör látványáról. Nem is várt mást egy ilyen habitusú alaktól, habár még mindig van egy-két vonás Hadrianban, ami a lány számára hátborzongatóvá és kiismerhetetlenné teszi.*
- A szépség és az unalom nem zárják ki egymást *jegyzi meg csak úgy mellékesen, tovább csonkítván a maradék almát, s közben érdeklődve hallgatja Hadrian elképzeléseit a szépségről. Nem mulaszt el otromba grimaszt vágni a bordélyházas résznél.*
- Véznák, és egy csepp önbecsülésük sincs... *dörmögi félhangosan, habár az elf így is tisztán értheti. Hangjából jól érezhető a sértettség, amit nem tudna megmagyarázni, ha a férfi esetleg rákérdezne.* Egyébként meg az igazán szép az nem a penge meg a páncél, hanem az íj. A fa lágy vonala, a lakkozott, tükörsima borítás, a ropogó hang, ahogy megfeszül... Na, az íj az már szép.
*Közben egy pillanatra félreteszi az almát, jobb kezébe fogja, míg a ballal előkeresi a motyójából a vizet. A könyvtárlátogatás előtt nem volt alkalma újratölteni a kulacsot, így csak pár korty maradt az alján, ami bőven elég ahhoz, hogy szomját oltsa - majd istenesen félrenyeljen s felköhögje Hadrian megjegyzését hallván. Egy újabb kijelentés, melyről nem tudja eldönteni, bók vagy sértés-e, Freya reakciója azonban elég egyértelműen mutatja, hogy bármely is, kizökkentette a lányt.*
- Köszönöm... Azt hiszem *homloka ráncba szalad, s tétován még ennyit mond:* Te is.
*Apja jól belé nevelte, hogy mindenféle szívességet és dicséretet viszonozzon, de hát arra nem tanította meg, ilyen kétértelmű dolgokkal mit kezdjen. Hát viszonozta, még ha utólag átgondolva elég ostobán is hangzik az ő szájából. Férfira ritkán mondják, hogy szép, de így, hogy jobban megfigyeli, Hadrian hosszú, sötét haja, metsző tekintete, fehér bőre, a testfelépítése és egyéb nem részletezendő vonásai miatt valóban szép.
Miután átnyújtotta az almaszeletet, ráérősen lepucolja a csutkáról a maradékot. Hagy rajta egy keveset, s úgy hajítja odébb, tudván, jó lesz majd a lovának, ha épp arra legel. Míg az utolsó falaton nyammog, érdeklődve figyeli Rorick táskahozó mutatványát.*
- Ejha! Kár, hogy az én lovam ilyet nem tud. Ügyes kutya! *dicséri meg az állatot messziről. Arra még nem vetemedik, hogy mélyebb barátkozást kezdeményezve megsimogassa, de lehet, hogy pár korty után Hadrian szíverősítőjéből már másként fogja látni.
Mohón az ital után nyúl, ujjaival azonban a levegőbe kap, ahogy az elf elrántja előle. A szavait hallván Freya homlokán szinte lüktetni kezd egy ér, s újfent előbukkan a hörcsög-pofi.*
- Kislány, mi... Fogadjunk, hogy sokkal jobban bírom az alkoholt nálad! *Úgy látszik, ez ma a fogadások napja. A tétet nem szabja meg, mert ahogy megkapja az italt, azonnal meghúzza - a következő fél percben fogalma sincs arról, mi történik körülötte, mert a torkát maró alkohol, a szemeit ellepő könny, a vad köhögés és a légszomj leköti minden figyelmét. Pont úgy reagál, aminek a látszatát el akarta kerülni, még az orcái is kipirulnak. Ő azonban nem hagyja ezt annyiban, megmakacsolja magát, és amint visszakapja a kulacsot, újból nekivetemedik. Ez a két korty már elég ahhoz, hogy az orra kipirosodjon, és a testét elöntse a kellemes meleg.*
- Miért hiszik a férfiak, hogy egy nő nem tud inni? Ez ugyanolyan tévhit, minthogy minden nő tud főzni, vagy hogy a nők nem értenek a fegyverekhez. Én igenis értek hozzájuk. Nem vagyok kicsi. Jó, lehet, hogy kicsi vagyok, de attól még sok ész szorult belém... *szájal és csacsog a kulacsot szorongatva.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-07 22:05:53
Üzenet elküldve: 2013-12-07 22:05:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy az ork elszántan küzd mozdulatlan ellenfele ellen egyszer csak ismételten elfárad. Megint megpihen és a falon lévő hirdetéseket kezdi el nézegetni. Végül is kell egy kis pénz is neki. Attól még, hogy városban van attól még nem fog úgy élni mint egy városi ember. Ha elég pénze lenne vagy elég nagy rangja lenne akkor a fajtája sem érdekelne senkit. Ahogy ott nézegeti a hirdetéseket hallja ahogy mellette hangosan olvas egy fickó. Ennek nagyon örül hiszen ő nem tud olvasni. Egy érdekes ajánlatra lesz figyelmes. Harcosokat keresnek a kikötőbe valami lények ellen. El is indul. Ott hagyja a barakkot és átvág a városon. A városon kívül már jobban érzi magát. Az természet csendje közelebb áll hozzá. Egy folyót kezd el követni mivel bizonyára az visz el a tengerhez ahol a kikötő van.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-07 20:39:06
Üzenet elküldve: 2013-12-07 20:39:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Freya //
* Szárnycsapkodás és felszálló varjak károgása hallatszik tőlük nem messze a bozótosból. Az egyedüli vándornak ez a jel, hogy vad közeledik. Hadrianéknak azonban nincs mitől tartaniuk. A szétnyíló sűrű aljnövényzetből előlép a robusztus termetű farkas, és megkerülve a tüzet Hadrian mellé heveredik. Freya mindeközben felháborodik a felvetésen, miszerint nem rendelkezne elegendő összeggel, hogy állja a fogadást. Mármint az egyik tétjét, hisz van másik is, ami vacsora volna, s jól gondolja a lány, ha azt hiszi neki kellene főzni. Hadrian elképzelésében tökéletesen így él a kép: Egy vacsora, nála. A patkányhús felvetésére az elf fullasztó köhögő rohamba kezd, Rocick meg ezzel párhuzamban vakkant egyet, mintha csak ezzel jelezné, hogy kedvére való volna a menü.*
- Remélem nem. A rágcsálóknak elég rágós a húsuk, s ez alól a patkány sem kivétel... Főzhetsz mást is. * Sanda mosoly kúszik fel mindig sápadt képére. Leszakajt egy hosszú fűszálat és azt rágcsálva hátát egy fatörzsnek dönti. Felettébb kíváncsi, vajon mit szól a lány az elhangzottakhoz. A lomha tábortűz mögött a lány barna tekintetére vadászik, hátha az elárul valamit arról, min gondolkodik. Erre talán választ is kap, amikor Freya megemlíti, hogy " milyen szép".*
- Hmm? * Unott arccal fordul hátra, hogy lássa, mi is oly szép a lány szerint. Végigpillant a folyó tükörsima vízfelületén, melyen látni lehet a hold vékony, ezüstös sarlóját. Szentjánosbogarak kergetőznek, tompa fényük pedig derengéssel tükröződik a fekete víz felszínén.*
- És milyen unalmas... * Ásít egyet s visszafordulva inkább másnak szenteli figyelmét. A "bűvész trükkel" előkapja tompa kis zsebkését és tisztogatni kezdi vele hosszú szárú csizmájának orrát. A nedves tűlevelek és az utca pora, sara makacsul rátapadtak a fekete bőrre. Drianra joggal mondhatja, hogy érzelmi analfabéta, vagy legalábbis igyekszik kiölni magából mindenféle emóciót és ábrándot, s ez olyan jól sikerült neki, hogy az évek során teljesen megkeseredett és magának valóvá vált.*
- Tudod mi a szép? Egy frissen élezett elf penge! Na az már valami. Vagy a kovácstól elhozott páncél. No meg a Bronz Rózsa bordélyház lányai...Hmm.. De nem nappali fénynél. * Ez már túl sok információ lehetett a fél elf lány számára, Drian pedig mintha csak ráérezne elhallgat.Folytatná tovább szívesen az elmélkedést arról, hogy számára mi minden jelenti még a szépséget, de bizonyára Freya már ásítani kezd az unalomtól, úgyhogy inkább csak végigsimít Rorick prémes bundáján és az ajkába harap. Észrevétlenül próbálja végigmérni a lányt, s magában megdöbbentő észrevételre jut vele kapcsolatban.*
- Tudod... Ennél a fénynél te is egész szép vagy. * Pompás észrevétel. Drian újból megmutatta, hogy ha akarna sem tudna bókolni, pedig ezt kivételesen nem sértésnek szánta. Megköszörüli a torkát, majd visszatér addigi elfoglaltságához, a cipőtisztogatáshoz, s csak akkor hagyja abba, mikor Freya megkínálja egy szelet almával. Pár másodpercnyi vacillálás után arrébb csusszan, hogy elvegye a felkínált gyümölcs szeletet, s ha már itt van marad is mellette. A lány közelében valahogy melegebb van, mint amilyen a vastag törzs alatt volt. Gondolja magában legalább is Drian. Annyira meleg, hogy szinte már fázni lehet, s a vastag, sötét bőrvért alatt megborzong. Örül is, hogy a lány megemlíti a szíverősítőt. Az segít elűzni a benne bujkáló borzongatós nyavalyákat.*
~ Mert ez csak nyavalya lehet, az hét szentség.~
- Hogyne volna?! * Most ő háborodik fel a feltételezésen. Nyelvével csettint kettőt Roricknak, ki felemeli bundás fejét.*
- Rorick? A táskámat. Igen. Ez az. Jó kutya. * Paskolja meg a hátát és elővesz egy bőrkulacsot a szegecses táskából. A lány felé nyújtja, de mielőtt Freya elvenné, kissé visszahúzza.*
- A-a! Csak ne olyan hevesen kislány. Ami ebben van még egy bivalyt is leterítene. De azt talán engedem, hogy beleszagolj. * Odaadja, majd elvigyorodik, ahogy táskája aljára pillant. A szárított "vicces" gombák mind szépen ott csücsülnek az alján. Vajon milyen hatása lenne a fél elf lánykára? A gondolat egész szellemes Drian számára, de végül aztán összecsatolja és arrébb hajítja a szütyőt. Ha visszakapja a kulacsot ő nagyobbakat kortyol belőle, hiszen már hozzá van szokva ehhez az erősséghez és ízhez. Mindazonáltal éhgyomorra talán nem a legjobb ötlet.*
A hozzászólás írója (Hadrian Declan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.07 20:39:40
* Szárnycsapkodás és felszálló varjak károgása hallatszik tőlük nem messze a bozótosból. Az egyedüli vándornak ez a jel, hogy vad közeledik. Hadrianéknak azonban nincs mitől tartaniuk. A szétnyíló sűrű aljnövényzetből előlép a robusztus termetű farkas, és megkerülve a tüzet Hadrian mellé heveredik. Freya mindeközben felháborodik a felvetésen, miszerint nem rendelkezne elegendő összeggel, hogy állja a fogadást. Mármint az egyik tétjét, hisz van másik is, ami vacsora volna, s jól gondolja a lány, ha azt hiszi neki kellene főzni. Hadrian elképzelésében tökéletesen így él a kép: Egy vacsora, nála. A patkányhús felvetésére az elf fullasztó köhögő rohamba kezd, Rocick meg ezzel párhuzamban vakkant egyet, mintha csak ezzel jelezné, hogy kedvére való volna a menü.*
- Remélem nem. A rágcsálóknak elég rágós a húsuk, s ez alól a patkány sem kivétel... Főzhetsz mást is. * Sanda mosoly kúszik fel mindig sápadt képére. Leszakajt egy hosszú fűszálat és azt rágcsálva hátát egy fatörzsnek dönti. Felettébb kíváncsi, vajon mit szól a lány az elhangzottakhoz. A lomha tábortűz mögött a lány barna tekintetére vadászik, hátha az elárul valamit arról, min gondolkodik. Erre talán választ is kap, amikor Freya megemlíti, hogy " milyen szép".*
- Hmm? * Unott arccal fordul hátra, hogy lássa, mi is oly szép a lány szerint. Végigpillant a folyó tükörsima vízfelületén, melyen látni lehet a hold vékony, ezüstös sarlóját. Szentjánosbogarak kergetőznek, tompa fényük pedig derengéssel tükröződik a fekete víz felszínén.*
- És milyen unalmas... * Ásít egyet s visszafordulva inkább másnak szenteli figyelmét. A "bűvész trükkel" előkapja tompa kis zsebkését és tisztogatni kezdi vele hosszú szárú csizmájának orrát. A nedves tűlevelek és az utca pora, sara makacsul rátapadtak a fekete bőrre. Drianra joggal mondhatja, hogy érzelmi analfabéta, vagy legalábbis igyekszik kiölni magából mindenféle emóciót és ábrándot, s ez olyan jól sikerült neki, hogy az évek során teljesen megkeseredett és magának valóvá vált.*
- Tudod mi a szép? Egy frissen élezett elf penge! Na az már valami. Vagy a kovácstól elhozott páncél. No meg a Bronz Rózsa bordélyház lányai...Hmm.. De nem nappali fénynél. * Ez már túl sok információ lehetett a fél elf lány számára, Drian pedig mintha csak ráérezne elhallgat.Folytatná tovább szívesen az elmélkedést arról, hogy számára mi minden jelenti még a szépséget, de bizonyára Freya már ásítani kezd az unalomtól, úgyhogy inkább csak végigsimít Rorick prémes bundáján és az ajkába harap. Észrevétlenül próbálja végigmérni a lányt, s magában megdöbbentő észrevételre jut vele kapcsolatban.*
- Tudod... Ennél a fénynél te is egész szép vagy. * Pompás észrevétel. Drian újból megmutatta, hogy ha akarna sem tudna bókolni, pedig ezt kivételesen nem sértésnek szánta. Megköszörüli a torkát, majd visszatér addigi elfoglaltságához, a cipőtisztogatáshoz, s csak akkor hagyja abba, mikor Freya megkínálja egy szelet almával. Pár másodpercnyi vacillálás után arrébb csusszan, hogy elvegye a felkínált gyümölcs szeletet, s ha már itt van marad is mellette. A lány közelében valahogy melegebb van, mint amilyen a vastag törzs alatt volt. Gondolja magában legalább is Drian. Annyira meleg, hogy szinte már fázni lehet, s a vastag, sötét bőrvért alatt megborzong. Örül is, hogy a lány megemlíti a szíverősítőt. Az segít elűzni a benne bujkáló borzongatós nyavalyákat.*
~ Mert ez csak nyavalya lehet, az hét szentség.~
- Hogyne volna?! * Most ő háborodik fel a feltételezésen. Nyelvével csettint kettőt Roricknak, ki felemeli bundás fejét.*
- Rorick? A táskámat. Igen. Ez az. Jó kutya. * Paskolja meg a hátát és elővesz egy bőrkulacsot a szegecses táskából. A lány felé nyújtja, de mielőtt Freya elvenné, kissé visszahúzza.*
- A-a! Csak ne olyan hevesen kislány. Ami ebben van még egy bivalyt is leterítene. De azt talán engedem, hogy beleszagolj. * Odaadja, majd elvigyorodik, ahogy táskája aljára pillant. A szárított "vicces" gombák mind szépen ott csücsülnek az alján. Vajon milyen hatása lenne a fél elf lánykára? A gondolat egész szellemes Drian számára, de végül aztán összecsatolja és arrébb hajítja a szütyőt. Ha visszakapja a kulacsot ő nagyobbakat kortyol belőle, hiszen már hozzá van szokva ehhez az erősséghez és ízhez. Mindazonáltal éhgyomorra talán nem a legjobb ötlet.*
A hozzászólás írója (Hadrian Declan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.07 20:39:40
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-07 00:33:22
Üzenet elküldve: 2013-12-07 00:33:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
* Argus szalad. Nem foglalkozik a környezetével, csak szalad. Hogy lehűtse magát a nagy rohanásba, bele szalad a folyóba. Nem jó ötlet. A víz csak nehezíti a futást, amikor kijön belőle, akkor pedig már az átázott lábbelije is zavarja. Pár méter után össze esik. Zihál a földön fekve, ahhoz is alig van ereje, hogy a hátára forduljon.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.07 00:39:11, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.07 00:39:11, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-06 20:27:38
Üzenet elküldve: 2013-12-06 20:27:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A víz csodaszép csillogása már távolabbról is megüti szemét. Lassan ereszkedik le a temetőtől ide tartó úton.* ~Gyönyörű időnk van.~ *Lesétál a part egy olyan szakaszárra ahol nincsenek hajók. Habár a talaj főként homokos, találni kisebb kerek kavicsokat. Fölemel egyet és elhajítja. A folyóközepén érkezik a vízbe. A következővel kacsázni próbál. Sikerül neki. Egy fél órán át dobálgatja a kavicsokat, néha megállva, hogy ne találja el a hajón, csónakon érkező embereket. mikor megunja körbenéz, és eszébe jut, hogy át kéne menni a kikötőbe. Körbenéz, egy hajó után kutatva ami akár ingyen átviszi a túlpartra.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-05 22:40:30
Üzenet elküldve: 2013-12-05 22:40:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Lesétál a partra. Lerakja a tarisznyáját, majd leveszi a lábbelijét. Oda sétál a vízhez, s bokáig belesétál. Csak áll a vízben, s hagyja, hogy elragadja az érzés, amelyet oly régen keres. Otthon. Lehunyja a szemét, hogy jobban átadhassa magát az érzésnek.*
*A folyás irányába fordul, mint aki észrevesz valamit, de a szeme végig csukva van. Elmosolyodik. Boldog. Valami olyat lát, amely mindennél többet jelent számára. Megszűnik számára a külvilág. Percekig néz valakit, akit csak ő lát, a képzelt személy bizonyára fel alá rohangál a parton. Le a vízhez, majd vissza a fák alá. Majd a vízparton elindul a folyó mellet. Pár lépés után megáll, leguggol, mint mikor a felnőttek egy gyermekkel beszélnek. Előrenyúl, s egy láthatatlan arcot simít meg.*
-Lani *hangja erőtlen, mint aki fél kimondani a nevet. Kinyitja a szemét. Lassan a külvilág ismét eléri őt, először a hangok, majd ráeszmél, hogy valójában hol is van.
- Helyre hozom. Ígérem! * hangja most sem erősebb, mint előbb, de mégis valami erő húzódik meg mögötte. Vissza megy a csomagja mellé, s ott ül le.*
"Nem otthon vagy. Itt senkit nem ismersz. Minden holmid ebben a tarisznyában van, s te ott hagyod, hogy bárki ellophass. Ez itt a város, tolvajok, és egyéb népek gyűjtőhelye. Légy éberebb!"
"Szállás kell. Még egy éjszakát nem szívesen töltök az utcán. A templomba menet mintha láttam volna egy fogadót. Ideje megkeresni. Talán holnap jobb nap lesz."
*Visszaveszi a lábbelijét, feláll, lesöpri a homokot magáról. Elindul vissza a város nyüzsgésébe, hogy megkeresse a fogadót.*
*A folyás irányába fordul, mint aki észrevesz valamit, de a szeme végig csukva van. Elmosolyodik. Boldog. Valami olyat lát, amely mindennél többet jelent számára. Megszűnik számára a külvilág. Percekig néz valakit, akit csak ő lát, a képzelt személy bizonyára fel alá rohangál a parton. Le a vízhez, majd vissza a fák alá. Majd a vízparton elindul a folyó mellet. Pár lépés után megáll, leguggol, mint mikor a felnőttek egy gyermekkel beszélnek. Előrenyúl, s egy láthatatlan arcot simít meg.*
-Lani *hangja erőtlen, mint aki fél kimondani a nevet. Kinyitja a szemét. Lassan a külvilág ismét eléri őt, először a hangok, majd ráeszmél, hogy valójában hol is van.
- Helyre hozom. Ígérem! * hangja most sem erősebb, mint előbb, de mégis valami erő húzódik meg mögötte. Vissza megy a csomagja mellé, s ott ül le.*
"Nem otthon vagy. Itt senkit nem ismersz. Minden holmid ebben a tarisznyában van, s te ott hagyod, hogy bárki ellophass. Ez itt a város, tolvajok, és egyéb népek gyűjtőhelye. Légy éberebb!"
"Szállás kell. Még egy éjszakát nem szívesen töltök az utcán. A templomba menet mintha láttam volna egy fogadót. Ideje megkeresni. Talán holnap jobb nap lesz."
*Visszaveszi a lábbelijét, feláll, lesöpri a homokot magáról. Elindul vissza a város nyüzsgésébe, hogy megkeresse a fogadót.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-05 21:09:55
Üzenet elküldve: 2013-12-05 21:09:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Nyph eldönti, hogy a Kikötőbe fog menni, hogy nézze a Tengert és mert a nevelőszülei elengedték egy útra. Valami kirándulásfélére egyedül. A lényeg az, hogy egyedül. Most legalább megmutathatja mindenkinek, hogy nem is olyan kicsike, mint azt a szülei mondják neki. Hatalmas táskával indult el, hiszen mindennek benne kell lenni, amire egy kisfiúnak szüksége lehet. A kérdés csak az, hogy egy hosszú túrán meddig fogja tudni cipelni ezt a batyut. Olyan gyorsan halad, amennyire csak lába bírja, hogy minél előbb a Tengerhez érjen. Mikor már látja, hogy közel van, visszavesz a tempóból és egyre ráérőssebben halad.*
A hozzászólás írója (Nyph Nilav) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.05 21:18:07
A hozzászólás írója (Nyph Nilav) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.05 21:18:07
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-05 20:27:18
Üzenet elküldve: 2013-12-05 20:27:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hadrian //
*~Egy kutya.~ Döbbenten áll az állat előtt, lova kantárszárát markolva. Freya számára minden kisebb testű állat kutya, aminek négy lába van, szőrös, és nem macska. Hogy azon belül róka, nyest, farkas vagy egyéb teremtmény-e, az már mindegy. Bárgyú mosolyt erőltet magára, hallván, hogy az állatnak tetszik, noha ez bőven jelentheti azt is, hogy Rorick finom falatnak nézi vacsorára... Így hát kissé nyugtalanul húzódik a lova elé, hogy ha már szimpatikus az állatnak, akkor ezzel próbálja meg lebeszélni arról, hogy levadássza a hátasát.*
- Az... nagyon jó *dünnyögi tétován, mert úgy véli, valamit illik mondania, ha már Hadrian barátja így megtiszteli a figyelmével. Magában meglepve állapítja meg, hogy a két barát szeme kísértetiesen hasonlítanak egymásra.*
- Ő meg az én barátom. *paskolja meg a mén nyakát, ám nevet nem kapcsol hozzá.* Azt nem tudom, hűséges-e, de régóta velem van. Kérlek, ne edd meg, Rorick!
*Így, hogy Rorick mégsem ló, maga mögé meg nem ültetné fel az elfet, kénytelen vele együtt sétálni, balján vezetve a mént. Nem olyan hosszú az út a folyópartig, habár Freya elszokott a sétától, s egy kicsit az is feszélyezi, hogy egy idegen oldalán kell ballagnia, kettesben, titokban, holott kapcsolatuk nem szól többről egy fogadásnál.*
- Hogy ne lenne! *háborodik fel a feltételezésen, miszerint nem rendelkezik kellő összeggel ahhoz, hogy állja a fogadást. Tény, jelentősen könnyebb lenne az erszénye, ha kifizetné az elfnek az 50 aranyat, azonban szerencsére megteheti, van rá kerete. Viszont ha tudja, hogy így fejeződik be az ajánlat, lehet, hogy átgondolja a kijelentését, egy ingyen vacsorát ugyanis ostobaság lenne visszautasítani - feltéve, hogy Hadrian nem szabja meg feltételként azt, hogy Freyának kell főznie rá, mert akkor mindketten éhen maradnak.*
- De nem döglött patkány lesz a menü, ugye? *kérdi szemtelen mosollyal, ám választ egyelőre még nem ad. Előbb dőljön el, ki nyeri a fogadást, aztán visszatérnek majd erre - addig legalább marad ideje rendesen átgondolni. Csábítja a vacsora gondolata, ugyanakkor nem ismeri még eléggé a férfit ahhoz, hogy vakon belemenjen.*
~Egyelőre...~
*Míg Hadrian tüzet rak, ő a szavain mereng. Esze ágában sincs segíteni, inkább a lova orrát, homlokát simogatja, szép szavakat suttog neki. Ahogy elkészül a tábortűz, s a ropogó lángok vörösre festik a tájat, rögzíti a kantárt a nyeregkápán, nehogy a lógó szár elakadjon valamiben, kiemel egy almát a nyeregtáskából, majd a köpenyébe burkolózva leheveredik a földre. Maga mellé fekteti az íját és a tegezét.*
- Milyen szép! *csúszik ki a száján, ahogy a folyó víztükrén szikrázó fényekre pillant. Általában elsétál a természet szépségei mellett, most azonban megakad rajta a tekintete.
Fényesre törli az almát a köpenyén, s a ruhája alól előkeresi a tőrét. Leszel egy falatot az almából, s némi habozás után a férfinak kínálja.*
- Kérsz? *Édesanyja által emberi vér is folyik az ereiben, így büszkesége és konoksága mellett szorult belé empátia és kedvesség is, csak ezt Freya hajlamos nagyon jól titkolni. Aki gondoskodó, bizakodó és jóhiszemű, azt előbb-utóbb nagyon csúnyán átverhetik, így hát igyekszik úgy viselkedni, hogy csak azt engedje közel magához, aki méltó rá.
Az elf válaszától függetlenül a következő falatot már magának szeli. Elnyom egy ásítást, álmosan megdörgöli a szemeit.*
- Nincs nálad egy kis szíverősítő? *veti fel két falat alma közt. Vizet a folyóból is ihatna, abban semmi szórakoztató nincs, az alkohol viszont nem csak a feszültséget oldja, hanem felmelegíti, még jobban is, mint a tábortűz. Nem nagy iszákos, de olykor, a nehezebb pillanatokban - mint most - kifejezetten jól jön egy jó minőségű ser.*
*~Egy kutya.~ Döbbenten áll az állat előtt, lova kantárszárát markolva. Freya számára minden kisebb testű állat kutya, aminek négy lába van, szőrös, és nem macska. Hogy azon belül róka, nyest, farkas vagy egyéb teremtmény-e, az már mindegy. Bárgyú mosolyt erőltet magára, hallván, hogy az állatnak tetszik, noha ez bőven jelentheti azt is, hogy Rorick finom falatnak nézi vacsorára... Így hát kissé nyugtalanul húzódik a lova elé, hogy ha már szimpatikus az állatnak, akkor ezzel próbálja meg lebeszélni arról, hogy levadássza a hátasát.*
- Az... nagyon jó *dünnyögi tétován, mert úgy véli, valamit illik mondania, ha már Hadrian barátja így megtiszteli a figyelmével. Magában meglepve állapítja meg, hogy a két barát szeme kísértetiesen hasonlítanak egymásra.*
- Ő meg az én barátom. *paskolja meg a mén nyakát, ám nevet nem kapcsol hozzá.* Azt nem tudom, hűséges-e, de régóta velem van. Kérlek, ne edd meg, Rorick!
*Így, hogy Rorick mégsem ló, maga mögé meg nem ültetné fel az elfet, kénytelen vele együtt sétálni, balján vezetve a mént. Nem olyan hosszú az út a folyópartig, habár Freya elszokott a sétától, s egy kicsit az is feszélyezi, hogy egy idegen oldalán kell ballagnia, kettesben, titokban, holott kapcsolatuk nem szól többről egy fogadásnál.*
- Hogy ne lenne! *háborodik fel a feltételezésen, miszerint nem rendelkezik kellő összeggel ahhoz, hogy állja a fogadást. Tény, jelentősen könnyebb lenne az erszénye, ha kifizetné az elfnek az 50 aranyat, azonban szerencsére megteheti, van rá kerete. Viszont ha tudja, hogy így fejeződik be az ajánlat, lehet, hogy átgondolja a kijelentését, egy ingyen vacsorát ugyanis ostobaság lenne visszautasítani - feltéve, hogy Hadrian nem szabja meg feltételként azt, hogy Freyának kell főznie rá, mert akkor mindketten éhen maradnak.*
- De nem döglött patkány lesz a menü, ugye? *kérdi szemtelen mosollyal, ám választ egyelőre még nem ad. Előbb dőljön el, ki nyeri a fogadást, aztán visszatérnek majd erre - addig legalább marad ideje rendesen átgondolni. Csábítja a vacsora gondolata, ugyanakkor nem ismeri még eléggé a férfit ahhoz, hogy vakon belemenjen.*
~Egyelőre...~
*Míg Hadrian tüzet rak, ő a szavain mereng. Esze ágában sincs segíteni, inkább a lova orrát, homlokát simogatja, szép szavakat suttog neki. Ahogy elkészül a tábortűz, s a ropogó lángok vörösre festik a tájat, rögzíti a kantárt a nyeregkápán, nehogy a lógó szár elakadjon valamiben, kiemel egy almát a nyeregtáskából, majd a köpenyébe burkolózva leheveredik a földre. Maga mellé fekteti az íját és a tegezét.*
- Milyen szép! *csúszik ki a száján, ahogy a folyó víztükrén szikrázó fényekre pillant. Általában elsétál a természet szépségei mellett, most azonban megakad rajta a tekintete.
Fényesre törli az almát a köpenyén, s a ruhája alól előkeresi a tőrét. Leszel egy falatot az almából, s némi habozás után a férfinak kínálja.*
- Kérsz? *Édesanyja által emberi vér is folyik az ereiben, így büszkesége és konoksága mellett szorult belé empátia és kedvesség is, csak ezt Freya hajlamos nagyon jól titkolni. Aki gondoskodó, bizakodó és jóhiszemű, azt előbb-utóbb nagyon csúnyán átverhetik, így hát igyekszik úgy viselkedni, hogy csak azt engedje közel magához, aki méltó rá.
Az elf válaszától függetlenül a következő falatot már magának szeli. Elnyom egy ásítást, álmosan megdörgöli a szemeit.*
- Nincs nálad egy kis szíverősítő? *veti fel két falat alma közt. Vizet a folyóból is ihatna, abban semmi szórakoztató nincs, az alkohol viszont nem csak a feszültséget oldja, hanem felmelegíti, még jobban is, mint a tábortűz. Nem nagy iszákos, de olykor, a nehezebb pillanatokban - mint most - kifejezetten jól jön egy jó minőségű ser.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-05 19:00:08
Üzenet elküldve: 2013-12-05 19:00:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Enronrian végül elhagyja a barakkot és a folyópart felé veszi az irányt. Hamarosan fel is tárul előtte. Tudomása szerint, hogya a folyó mentén gyalogol, akkor pár óra után eléri a kikötőt. Annyi pénze maradt, hogy szállást fizessen magának. Meg talán némi élelemre és italra is futja. Jót fog neki tenni. Legalább nem foglalkozik a halál kérdésével. Lecsatolja a kulacsát az övéről és a szájához emeli. Miután kiitta a benne lévő, pár korty bort, leballag a partra. Sehova nem siet. Van még idelye. Ha nem marad el semmivel, akkor két-három órán belül már a Rumos Rókalyukban lesz. És, ahogy magát ismeri nem fog elmaradni semmivel. Bár az edzés egy kissé kimerítette, azért gyalogolni mindig is tudott. Megtölti a kulacsot vízzel és miután az visszakerült a helyére, körbenéz. Mindezen műveletek elvégzése után elindul az általa helyesnek vélt irányba.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-05 15:44:07
Üzenet elküldve: 2013-12-05 15:44:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Freya //
- Jó döntés! Amúgy meg mert...Szeretném látni a döbbent arcodat.
* Válaszolja, s hideg tenyerével férfiasan megszorítja az apró kezet. A kérdést mintha meg sem hallaná. Sápadt arcába húzza a csuklyát és elindul kifelé. Még világosban tért be a könyvtárba. Jól emlékszik, mert közvetlenül előtte próbált rásózni az egyik piaci kofa valami vicces gombát. Rá is sózta. Egy pillanatra megtorpan, ahogy a lány rákérdez Rorick-ra.*
- Ló? Nem.. Nincs ló.. Nem szeretem őket és... ők sem engem.
* Avagy csak kölcsönösen tartanak egymástól. Mindazonáltal Hadriannak van egy pár fájdalmas tapasztalata, s amikor csak teheti inkább kerüli őket. Az út azonban hosszú az erdőig. Egy órányi járóföldre van a folyóparttól, úgyhogy tényleg célszerűbb és gyorsabb lenne hátassal odajutni. Ez azonban két okból is kizárandó: Az egyik maga a ló miatt, a másik pedig, hogy nem igen ülne fel egy nő mögé, bár talán most kivételt tenne.*
- Rorick az én hű... barátom.
* Minden mondatnál párafelhőket lehel az éjszaka hűvös levegőjébe. Halkan füttyent egyet, s valahonnan a sötétből egy átlag feletti méretű fehér farkas szalad elébe. Játékosan gazdája elé dobja nemrég levadászott zsákmányát, melynek vére megfestette fehér bundáját.*
- Jó kutyaaa.. * Dicséri meg Drian és megvakarja a hatalmas fülek tövét, miközben arrébb rúgja a döglött patkányt. Ez a kis jelenet bizonyára kiakasztó a kócos számára, Hadrian társaságában azonban nem ritkák a furcsa történések. Ezért szoktak inkább megszökni tőle, mint megszokni. Rorick felemeli a fejét és hasonlóan türkizkék szempárjával, mint amilyennel a gazdája is rendelkezik a lányra mered.*
- Tetszel neki. * Mondja egy félmosollyal az arcán. Hogy miből szűrte le mindezt, az talán örök rejtély marad. Freyától elfordítva bozontos fejét a pejlóra vicsorog. Már-már úgy tűnik neki esik, de Hadrian csitító hangjára kezes báránnyá válik a vadállat. Vakkant egyet s inkább előre üget a sötétbe. Távolodó vonítása már messziről hallatszik. Miközben sétálnak, avagy lovagolnak Hadrian elérkezettnek véli az időt, hogy beszéljen a fogadás másik fontos részletéről, amire nem adott választ még a könyvtárban.*
- Ha én nyerek akkor te fizetsz. Már ha van annyi pénzed. Ha pedig nincs akkooor... * Állát vakargatva gondolkodik, s elmosolyodik, amikor eszébe jut valami.*
- Eljössz velem vacsorázni. * Egész lovagias. Még választási lehetőséget is ad. Ha a válasz nem, hát neki úgy is jó, hisz ő mindenképp nyer. Legalább is így gondolja.*
- És nem kell, hogy fenyegetve érezd magad. * Bár hangja még elég hűvös, mégis meglepi, hogy az ő szájából hangzottak el ezek az emberi szavak. Ő, ki az alvilágban, a sötétségben él nem engedhet meg magának emberi viselkedést, érzelmeket.. Az érzelmek sebezhetővé, gyengévé tesznek. Ez nem rá vall, s ezért gyorsan hozzá is kell tennie egy gyorsan eszébe ötlő fenyegetést is, hogy ne rombolja le a rideg és közönyös mivoltát, melyért oly keményen megdolgozott.*
- Egyelőre.
* A sötét miatt az íjazást bizonyára reggelre halasztják, s miután elérik a folyópartot, Hadrian elkezd tüzet gyújtani. Gyakorlott ebben, úgyhogy pár perc múlva már a ropogó lángoknál melegedhetnek. Néha halk neszezést hallani, a sűrű aljnövényzet ropogását itt-ott, ágreccsenést, ami voltaképp elég hátborzongató volna egy átlagos vándor számára. Az átlagos vándoroknak azonban nincsen Rorikjuk. Hadrian éppen ezért nyugodtan ténykedik a tűz körül. Tudja, ha bármi gyanús közeledne akkor a farkas figyelmeztetné őket.*
- Jó döntés! Amúgy meg mert...Szeretném látni a döbbent arcodat.
* Válaszolja, s hideg tenyerével férfiasan megszorítja az apró kezet. A kérdést mintha meg sem hallaná. Sápadt arcába húzza a csuklyát és elindul kifelé. Még világosban tért be a könyvtárba. Jól emlékszik, mert közvetlenül előtte próbált rásózni az egyik piaci kofa valami vicces gombát. Rá is sózta. Egy pillanatra megtorpan, ahogy a lány rákérdez Rorick-ra.*
- Ló? Nem.. Nincs ló.. Nem szeretem őket és... ők sem engem.
* Avagy csak kölcsönösen tartanak egymástól. Mindazonáltal Hadriannak van egy pár fájdalmas tapasztalata, s amikor csak teheti inkább kerüli őket. Az út azonban hosszú az erdőig. Egy órányi járóföldre van a folyóparttól, úgyhogy tényleg célszerűbb és gyorsabb lenne hátassal odajutni. Ez azonban két okból is kizárandó: Az egyik maga a ló miatt, a másik pedig, hogy nem igen ülne fel egy nő mögé, bár talán most kivételt tenne.*
- Rorick az én hű... barátom.
* Minden mondatnál párafelhőket lehel az éjszaka hűvös levegőjébe. Halkan füttyent egyet, s valahonnan a sötétből egy átlag feletti méretű fehér farkas szalad elébe. Játékosan gazdája elé dobja nemrég levadászott zsákmányát, melynek vére megfestette fehér bundáját.*
- Jó kutyaaa.. * Dicséri meg Drian és megvakarja a hatalmas fülek tövét, miközben arrébb rúgja a döglött patkányt. Ez a kis jelenet bizonyára kiakasztó a kócos számára, Hadrian társaságában azonban nem ritkák a furcsa történések. Ezért szoktak inkább megszökni tőle, mint megszokni. Rorick felemeli a fejét és hasonlóan türkizkék szempárjával, mint amilyennel a gazdája is rendelkezik a lányra mered.*
- Tetszel neki. * Mondja egy félmosollyal az arcán. Hogy miből szűrte le mindezt, az talán örök rejtély marad. Freyától elfordítva bozontos fejét a pejlóra vicsorog. Már-már úgy tűnik neki esik, de Hadrian csitító hangjára kezes báránnyá válik a vadállat. Vakkant egyet s inkább előre üget a sötétbe. Távolodó vonítása már messziről hallatszik. Miközben sétálnak, avagy lovagolnak Hadrian elérkezettnek véli az időt, hogy beszéljen a fogadás másik fontos részletéről, amire nem adott választ még a könyvtárban.*
- Ha én nyerek akkor te fizetsz. Már ha van annyi pénzed. Ha pedig nincs akkooor... * Állát vakargatva gondolkodik, s elmosolyodik, amikor eszébe jut valami.*
- Eljössz velem vacsorázni. * Egész lovagias. Még választási lehetőséget is ad. Ha a válasz nem, hát neki úgy is jó, hisz ő mindenképp nyer. Legalább is így gondolja.*
- És nem kell, hogy fenyegetve érezd magad. * Bár hangja még elég hűvös, mégis meglepi, hogy az ő szájából hangzottak el ezek az emberi szavak. Ő, ki az alvilágban, a sötétségben él nem engedhet meg magának emberi viselkedést, érzelmeket.. Az érzelmek sebezhetővé, gyengévé tesznek. Ez nem rá vall, s ezért gyorsan hozzá is kell tennie egy gyorsan eszébe ötlő fenyegetést is, hogy ne rombolja le a rideg és közönyös mivoltát, melyért oly keményen megdolgozott.*
- Egyelőre.
* A sötét miatt az íjazást bizonyára reggelre halasztják, s miután elérik a folyópartot, Hadrian elkezd tüzet gyújtani. Gyakorlott ebben, úgyhogy pár perc múlva már a ropogó lángoknál melegedhetnek. Néha halk neszezést hallani, a sűrű aljnövényzet ropogását itt-ott, ágreccsenést, ami voltaképp elég hátborzongató volna egy átlagos vándor számára. Az átlagos vándoroknak azonban nincsen Rorikjuk. Hadrian éppen ezért nyugodtan ténykedik a tűz körül. Tudja, ha bármi gyanús közeledne akkor a farkas figyelmeztetné őket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057