Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-18 16:12:05
Üzenet elküldve: 2012-11-18 16:12:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
*Ahogyan azt a lány jól gondolta, Saira már nem hallotta szavait. Ernyedt teste megfordul a másik segítségével. Csak fekszik, eszméletlen, miközben arcáról folynak le a rá került vízcseppek. A kis tolvaj talán már észrevette a gyengeség okát. Az bizony közel sem alkohol. Bár az lenne. A bőr öltözetet átáztatta a vér, mely a felszakadt sebből szivárog. Belőle már bizonyára került a kutakodó kezeire is.
Sai hamar ébredezni kezd. Szemeivel hunyorog, de amint megpillantja a fölötte magasodót és megérzi a kotorászó kezeket, gyorsan reagál. Legyen akármilyen állapotban, a tolvaj kész sietősen reagálni, ha életéről, vagy tárgyairól van szó. Egy gyors mozdulattal ragadja meg a lány torkát és fordul meg vele, saját súlyát használva. Szabad kezét csizmájához vezeti, meddig még nem ért el az illetéktelen kezek tulajdonosa. Egy aprócska tőr kerül elő és szegeződik a gyerek torkának. Mikor élesedik szemei előtt a kép, meglepődik.*
- Egy... gyerek? Kicsit... korán kezded a lopást, nem gondolod? *kérdi, gyorsan kapkodva a levegőt.*
- Még... sokat kell tanulnod. Első szabály... Soha ne lopj egy tolvajtól, mert morcos lesz. A dolgaimat visszaveszem, gondolom nem bánod. *magyaráz halkan. Azzal elkezdi visszarakosgatni holmiit helyükre. Tőrök vissza rejtekükbe, a hosszútőr pedig oldalára.*
- Így... Most már... Pihenhetek... *suttogja és oldalirányban lefordul a lányról. Ott kiterül. Tőrét, mely kezében volt, elteszi, s kezét sebe fölé helyezi.*
- A francba! *nyögi fájdalmasan. Fejét oldalra fordítja, hogy láthassa a lányt.*
- Egyébként... Köszönöm, hogy megfordítottál és megmentetted az életem. Vagy... Nem is te voltál, kölyök? Mi a neved?
Sai hamar ébredezni kezd. Szemeivel hunyorog, de amint megpillantja a fölötte magasodót és megérzi a kotorászó kezeket, gyorsan reagál. Legyen akármilyen állapotban, a tolvaj kész sietősen reagálni, ha életéről, vagy tárgyairól van szó. Egy gyors mozdulattal ragadja meg a lány torkát és fordul meg vele, saját súlyát használva. Szabad kezét csizmájához vezeti, meddig még nem ért el az illetéktelen kezek tulajdonosa. Egy aprócska tőr kerül elő és szegeződik a gyerek torkának. Mikor élesedik szemei előtt a kép, meglepődik.*
- Egy... gyerek? Kicsit... korán kezded a lopást, nem gondolod? *kérdi, gyorsan kapkodva a levegőt.*
- Még... sokat kell tanulnod. Első szabály... Soha ne lopj egy tolvajtól, mert morcos lesz. A dolgaimat visszaveszem, gondolom nem bánod. *magyaráz halkan. Azzal elkezdi visszarakosgatni holmiit helyükre. Tőrök vissza rejtekükbe, a hosszútőr pedig oldalára.*
- Így... Most már... Pihenhetek... *suttogja és oldalirányban lefordul a lányról. Ott kiterül. Tőrét, mely kezében volt, elteszi, s kezét sebe fölé helyezi.*
- A francba! *nyögi fájdalmasan. Fejét oldalra fordítja, hogy láthassa a lányt.*
- Egyébként... Köszönöm, hogy megfordítottál és megmentetted az életem. Vagy... Nem is te voltál, kölyök? Mi a neved?
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-18 15:42:35
Üzenet elküldve: 2012-11-18 15:42:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Nyugalmas úszkálását egy érkező zavarja meg. Figyeli ahogy az alak lebotorkál a lejtőn, mi több, a végén fordul is párat az illetővel a világ.*
~Biztos részeg...~
*találgatja magában, de közelebb araszol a parthoz. Mert tény, hogy látszólag őrizetlenül hagyta a holmijait, de a vízből szemmel tartotta. Más lehetősége nem volt hogy ússzon, és a cuccai is szárazak maradjanak. Ideje lesz még közelebb mennie, mert az idegen, már a holmijánál áll, és onnan kiabál neki befelé. Egyre közelebb érve, már látja, hogy egy nő akar anyáskodni felette.*
-Tartsd meg magadnak a jótanácsodat! Én megvagyok nélküle!
*kiáltja vissza, miközben egyenesen a partnak veszi az irányt. Na persze, majd hagyja, hogy egy részeg nőszemély osztogasson neki tanácsokat. Semmi köze hozzá mit csinál a cuccaival. Mindenesetre utolsó mondatát a címzett nem biztos hogy hallotta, mert már arccal a víznek dőlt. Rayana odaérve hátára fordítja a barna hajú nőt, aki feltehetőleg eszméletét vesztette, máskülönben magától is kikapálózott volna a sekély vízből.*
- Te pedig a lehető legnagyobb hibát követted el, mikor leittad magad a sárga földig,így tolvajok célpontjává téve magadat.
*vág vissza gúnyosan, miközben átkutatja a hölgyemény zsebeit, táskáját, bármit amiben haszont remélhet.*
- Ne vedd zokon, ez csak fizetség, amiért az életed megmentettem...
*nyugtatja fennhangon áldozatát. Az oldalán lógó ezüstös markolatú tőr, hamar le is kerül gazdája övéről, és Rayana széles vigyorral csodálja meg a valószínűleg sokat látott pengét, majd saját holmijai közé dobja. Az alkarvédők alól is előkerül néhány csecsebecse, ami még több örömre ad okot. Megrészegíti a könnyű zsákmány, így nem törődik olyan dolgokkal, mint:
1.ha ennyi fegyver van valakinél, az még veszélyes is lehet.
2.a részegekből dől a piaszag, főleg, ha már annyit ittak, hogy elvágódjanak.
Alaposan kutat minden kis zsebet, aranyat, vagy egyéb fegyvert keresve, egészen addig, míg a nő ébredezni nem kezd, vagy nem bukkan rá az eszméletet okozó sérülésre.*
~Biztos részeg...~
*találgatja magában, de közelebb araszol a parthoz. Mert tény, hogy látszólag őrizetlenül hagyta a holmijait, de a vízből szemmel tartotta. Más lehetősége nem volt hogy ússzon, és a cuccai is szárazak maradjanak. Ideje lesz még közelebb mennie, mert az idegen, már a holmijánál áll, és onnan kiabál neki befelé. Egyre közelebb érve, már látja, hogy egy nő akar anyáskodni felette.*
-Tartsd meg magadnak a jótanácsodat! Én megvagyok nélküle!
*kiáltja vissza, miközben egyenesen a partnak veszi az irányt. Na persze, majd hagyja, hogy egy részeg nőszemély osztogasson neki tanácsokat. Semmi köze hozzá mit csinál a cuccaival. Mindenesetre utolsó mondatát a címzett nem biztos hogy hallotta, mert már arccal a víznek dőlt. Rayana odaérve hátára fordítja a barna hajú nőt, aki feltehetőleg eszméletét vesztette, máskülönben magától is kikapálózott volna a sekély vízből.*
- Te pedig a lehető legnagyobb hibát követted el, mikor leittad magad a sárga földig,így tolvajok célpontjává téve magadat.
*vág vissza gúnyosan, miközben átkutatja a hölgyemény zsebeit, táskáját, bármit amiben haszont remélhet.*
- Ne vedd zokon, ez csak fizetség, amiért az életed megmentettem...
*nyugtatja fennhangon áldozatát. Az oldalán lógó ezüstös markolatú tőr, hamar le is kerül gazdája övéről, és Rayana széles vigyorral csodálja meg a valószínűleg sokat látott pengét, majd saját holmijai közé dobja. Az alkarvédők alól is előkerül néhány csecsebecse, ami még több örömre ad okot. Megrészegíti a könnyű zsákmány, így nem törődik olyan dolgokkal, mint:
1.ha ennyi fegyver van valakinél, az még veszélyes is lehet.
2.a részegekből dől a piaszag, főleg, ha már annyit ittak, hogy elvágódjanak.
Alaposan kutat minden kis zsebet, aranyat, vagy egyéb fegyvert keresve, egészen addig, míg a nő ébredezni nem kezd, vagy nem bukkan rá az eszméletet okozó sérülésre.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-17 12:46:34
Üzenet elküldve: 2012-11-17 12:46:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
*A piac helyett inkább a folyópart felé vette az irányt. A temetőn hamar átvergődik. Egyik sírkőről a másikat támasztja. Hogy miért pont erre jön? Azért, mert ha emlékei nem csalnak, a kőrengetegen túl a folyó fogja várni. Annak tiszta vízére vágyik, mind kiszáradt torka, mind koszos ruhái. Bár úgy véli, azt mégiscsak a fogadóban fogja kimosni, meglehet, hogy mégis elmerül a hűsítő vízben. Sérülésére azonban figyelnie kell. Lassan halad, számára túlságosan is. Egy tolvajnak nagy erénye gyorsasága. Azt viszont elvesztette.
A kis lejtőn kis híján legurul. Nehezen kapaszkodik meg, már maga sem tudja, hogy miben. Zöld szemei fáradtan néznek körbe. Talán nem kellett volna ébredése után azonnal elhagynia a templomot. Még sok pihenésre van szüksége. Tekintete egy aprócska, mozgó ponton akad meg. Közelebb érve a parthoz, megáll egy kisebb halmot képező holmi mellett és az úszkálót figyeli. Sóhajt egyet, majd fejét fogva és szédelegve indul a víz felé. Időbe telik, mire kiveszi, hogy egy lány van a vízben.*
- Hé, te ott! A lehető legnagyobb hibát követed el, mikor a holmijaid tolvajok célpontjává teszed a parton hagyva. Ennyi erővel... Felkaphatnám és elmehetnék vele, miközben te úszkálsz és még csak észre sem vennéd hiányukat, csak ha kijössz onnan.
*okítja a lánykát. A víz már eléri csizmája talpát. Lágyan rajzolja körül, miközben a nő nyomai mélyen kirajzolódnak a nedves homokban.
A következő pillanatban azonban egész teste dőlni kezd. Haját arca elé kergeti a zuhanó test lendülete. Hamarost a földön találja magát, arccal a vízben. Nem olyan mély még a víz, hogy elmerüljön egész teste, de megfulladni így is képes, jelenlegi helyzetében.*
A kis lejtőn kis híján legurul. Nehezen kapaszkodik meg, már maga sem tudja, hogy miben. Zöld szemei fáradtan néznek körbe. Talán nem kellett volna ébredése után azonnal elhagynia a templomot. Még sok pihenésre van szüksége. Tekintete egy aprócska, mozgó ponton akad meg. Közelebb érve a parthoz, megáll egy kisebb halmot képező holmi mellett és az úszkálót figyeli. Sóhajt egyet, majd fejét fogva és szédelegve indul a víz felé. Időbe telik, mire kiveszi, hogy egy lány van a vízben.*
- Hé, te ott! A lehető legnagyobb hibát követed el, mikor a holmijaid tolvajok célpontjává teszed a parton hagyva. Ennyi erővel... Felkaphatnám és elmehetnék vele, miközben te úszkálsz és még csak észre sem vennéd hiányukat, csak ha kijössz onnan.
*okítja a lánykát. A víz már eléri csizmája talpát. Lágyan rajzolja körül, miközben a nő nyomai mélyen kirajzolódnak a nedves homokban.
A következő pillanatban azonban egész teste dőlni kezd. Haját arca elé kergeti a zuhanó test lendülete. Hamarost a földön találja magát, arccal a vízben. Nem olyan mély még a víz, hogy elmerüljön egész teste, de megfulladni így is képes, jelenlegi helyzetében.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-17 00:03:17
Üzenet elküldve: 2012-11-17 00:03:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Felfedező úton//
*Ismét vidámabb terep következik, szinte a lélegzete is eláll ahogy a homokos partra érve körülnéz. A vizen pajkosan megtörnek a nap sugarai, itt-ott vakítóan villanva az ember lányának szemébe. A fák között kellemes szellő fúj végig, megteremtve az idilli hangulatot. Rayana lerúgja csizmáit, hogy a puha homokot taposhassa. Körültekint, és mivel egy teremtett lelket sem lát a közelben, úgy dönt, kihasználja az alkalmat, és lemossa magáról az út porát. Sorra kerülnek le róla ruhái, amiket hátizsákjára terít. Nem hajtja őket élére, de rendezettebben hagyja maga mögött, mintha csak levétel után ledobná. Belemerül a vízbe, ami kellemes hőmérsékletűnek bizonyul.*
~Ideje úszni egyet~
*dönti el magában, és már alá is bukik, hogy pár méterrel odébb bukkanjon fel ismét.*
*Ismét vidámabb terep következik, szinte a lélegzete is eláll ahogy a homokos partra érve körülnéz. A vizen pajkosan megtörnek a nap sugarai, itt-ott vakítóan villanva az ember lányának szemébe. A fák között kellemes szellő fúj végig, megteremtve az idilli hangulatot. Rayana lerúgja csizmáit, hogy a puha homokot taposhassa. Körültekint, és mivel egy teremtett lelket sem lát a közelben, úgy dönt, kihasználja az alkalmat, és lemossa magáról az út porát. Sorra kerülnek le róla ruhái, amiket hátizsákjára terít. Nem hajtja őket élére, de rendezettebben hagyja maga mögött, mintha csak levétel után ledobná. Belemerül a vízbe, ami kellemes hőmérsékletűnek bizonyul.*
~Ideje úszni egyet~
*dönti el magában, és már alá is bukik, hogy pár méterrel odébb bukkanjon fel ismét.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-05 17:26:21
Üzenet elküldve: 2012-11-05 17:26:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//E szöveg előzményei az előtörténetemben.//
*Saiph szemei lassan tágra nyílnak, mikor egy éppen arra haladó sirály próbálja megfosztani az erszényéből kilógó szalonnadarabtól. A madarat ugyan sikerrel elzavarja, de hosszú percekbe telik mire sikerül összeszednie magát a naptól átforrósodott parti sziklákról. ~Úgy tűnik sikerült lejutnom a hegyről.~ Gondolja magában miközben szorít egyet a cipőjét lábán tartó kötélen. Szemét a víz felszínére szegezi, majd a túlparton megpillantja Arthenior városának falait. Tudja hogy ide menekült édesanyja gyilkosa. Mély levegőt vesz, majd beleveti magát a sebes tempójú, sziklatörésektől és örvényektől habzó folyóba. Saiph szerencsésen átér a túloldalra, egyedül köpenye bánja a megpróbáltatást, melyet a borotvaéles sziklát szabdalnak lyukasra. Az erdőszéli tisztás felé indul, egyenesen a Piactér felé tartva. Bárkiből is bárhonnan is, de kiszedi hogy hol rejtőzött el üldözöttje, Ashnam.*
A hozzászólás írója (Saiph Haxmyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.05 17:28:11
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.05 19:37:28, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
*Saiph szemei lassan tágra nyílnak, mikor egy éppen arra haladó sirály próbálja megfosztani az erszényéből kilógó szalonnadarabtól. A madarat ugyan sikerrel elzavarja, de hosszú percekbe telik mire sikerül összeszednie magát a naptól átforrósodott parti sziklákról. ~Úgy tűnik sikerült lejutnom a hegyről.~ Gondolja magában miközben szorít egyet a cipőjét lábán tartó kötélen. Szemét a víz felszínére szegezi, majd a túlparton megpillantja Arthenior városának falait. Tudja hogy ide menekült édesanyja gyilkosa. Mély levegőt vesz, majd beleveti magát a sebes tempójú, sziklatörésektől és örvényektől habzó folyóba. Saiph szerencsésen átér a túloldalra, egyedül köpenye bánja a megpróbáltatást, melyet a borotvaéles sziklát szabdalnak lyukasra. Az erdőszéli tisztás felé indul, egyenesen a Piactér felé tartva. Bárkiből is bárhonnan is, de kiszedi hogy hol rejtőzött el üldözöttje, Ashnam.*
A hozzászólás írója (Saiph Haxmyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.05 17:28:11
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.05 19:37:28, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-01 11:54:08
Üzenet elküldve: 2012-11-01 11:54:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
* Regneto sikeresen megérkezik Artheniori folyópartra. Leveszi ruháit, majd megmártózik a hűvös vízben. Már ráfér az árvaházban történtek után. A tapasztalt ork lemerül a víz alá, körülnéz, élnek-e a közelben halak. Egyet, kettőt lát, ezért úgy dönt, kimegy a tőréért, majd visszacsobban a vízbe, lemerül, és kezdetét veszi a hajsza. Hosszas kergetőzés után elfog egy közepes nagyságú halat, amit kivisz a partra. Kerít tűzifát, sikeresen tüzet gyújt, és megsüti a finomságot. Dolga végeztével tovább halad útja a főtérre, majd tovább el Artheniorból, ha sikerül. Úgy érzi, már nincs semmi dolga itt.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.01 12:00:55, a következő indokkal:
Jelpótlás.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.01 12:00:55, a következő indokkal:
Jelpótlás.
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-31 00:13:41
Üzenet elküldve: 2012-10-31 00:13:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Kaleya Seron//
*Látja a lány nem elég biztos a dolgában... ezért így szól.*
-Odaát Ők engedelmesek lesznek, mert az lesz a dolguk, hogy szolgáljanak... Uruk leszel és ők fognak visszahozni e világba, hogy folytasd a harcot és gyarapítsd házad népét.
*Majd azzal az elégő vért nézi.
Ellentétben a másik két féllel, Ő élvezettel szagol bele a levegőbe és ezzel együtt érzi amint az átkos vér megtisztul. Öt gonosszal kevesebben vannak ma a világ sarkán...
Ideje, hogy tovább lépjenek.
Chothal nem is akar itt időzni, megvárja míg a tál teljesen elég, majd így szól egyszerűséggel a lányhoz.*
-Az egyetlen olyan helyre, ahol bort jól mérnek Kaleya...
*Mondja meggyőződéssel az ork és megindul fel a temető irányába. A városon keresztül mennek el a fogadóba.*
*Látja a lány nem elég biztos a dolgában... ezért így szól.*
-Odaát Ők engedelmesek lesznek, mert az lesz a dolguk, hogy szolgáljanak... Uruk leszel és ők fognak visszahozni e világba, hogy folytasd a harcot és gyarapítsd házad népét.
*Majd azzal az elégő vért nézi.
Ellentétben a másik két féllel, Ő élvezettel szagol bele a levegőbe és ezzel együtt érzi amint az átkos vér megtisztul. Öt gonosszal kevesebben vannak ma a világ sarkán...
Ideje, hogy tovább lépjenek.
Chothal nem is akar itt időzni, megvárja míg a tál teljesen elég, majd így szól egyszerűséggel a lányhoz.*
-Az egyetlen olyan helyre, ahol bort jól mérnek Kaleya...
*Mondja meggyőződéssel az ork és megindul fel a temető irányába. A városon keresztül mennek el a fogadóba.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-30 14:32:29
Üzenet elküldve: 2012-10-30 14:32:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral//
*A lány tenyere fáj, de az égető érzés néhány másodperc múlva elmúlik. Bűzt érez, melynek forrása a tenyerére égett vér. Ezt már nem bírja lemosni, ezzel tisztában van. A szag viszont idővel elmúlik, csak most érződik, mert friss. Emellett némi égő hús szaga is párosul ehhez. Tekintete tenyerére siklik, majd az orkra, mikor az beszélni kezd.
Csak némán biccent szavait hallva. Most már nincs egyedül. De vajon erre vágyott? A magányt sosem szerette, mégis jobbnak tartotta. A magány neki már szinte előírás volt. Egy olyan dolog, melyet vére miatt muszáj elviselnie. A kutya ez alól kivétel. Ő képes volt mindig megnyugtatni. Halkan sóhajt, majd elgondolkozva a lángokra néz. "Attól, hogy másnak hívom magam, még Seron maradok. A testben dobogó vért és az azzal járó átkozott tébolyt, csak a halál pusztítja el teljesen. Milyen kár, hogy én gyáván élni akarok..."
A lángok közé repül a tál, a maradék vérrel. A tűz nagyobb lesz, s ezen növekedés nem mellékesen iszonytató bűzzel jár. Kaleya elhúzza száját. Hachol pedig orrát dörzsöli, majd távolabb megy, hogy kevésbé érezze a szagokat. "Szolgáim a másvilágon. Mégis kinek kellene olyan szolga, aki ha nem figyel, kétségek nélkül hátba döfné? Akár a másvilágon, akár itt." elmélkedik kicsit. Az ork szavai hozzák vissza. Ránéz, majd ismét bólint.*
- Rendben, menjünk. De... Hova is? *kérdi kíváncsian. Holmijait elrendezi magán és int ebének is.*
- Gyere Hach, indulunk! *mosolyog neki halványan. Ha Chothal elindul, követi. A célt úgyis csak így tudja majd meglátni.*
*A lány tenyere fáj, de az égető érzés néhány másodperc múlva elmúlik. Bűzt érez, melynek forrása a tenyerére égett vér. Ezt már nem bírja lemosni, ezzel tisztában van. A szag viszont idővel elmúlik, csak most érződik, mert friss. Emellett némi égő hús szaga is párosul ehhez. Tekintete tenyerére siklik, majd az orkra, mikor az beszélni kezd.
Csak némán biccent szavait hallva. Most már nincs egyedül. De vajon erre vágyott? A magányt sosem szerette, mégis jobbnak tartotta. A magány neki már szinte előírás volt. Egy olyan dolog, melyet vére miatt muszáj elviselnie. A kutya ez alól kivétel. Ő képes volt mindig megnyugtatni. Halkan sóhajt, majd elgondolkozva a lángokra néz. "Attól, hogy másnak hívom magam, még Seron maradok. A testben dobogó vért és az azzal járó átkozott tébolyt, csak a halál pusztítja el teljesen. Milyen kár, hogy én gyáván élni akarok..."
A lángok közé repül a tál, a maradék vérrel. A tűz nagyobb lesz, s ezen növekedés nem mellékesen iszonytató bűzzel jár. Kaleya elhúzza száját. Hachol pedig orrát dörzsöli, majd távolabb megy, hogy kevésbé érezze a szagokat. "Szolgáim a másvilágon. Mégis kinek kellene olyan szolga, aki ha nem figyel, kétségek nélkül hátba döfné? Akár a másvilágon, akár itt." elmélkedik kicsit. Az ork szavai hozzák vissza. Ránéz, majd ismét bólint.*
- Rendben, menjünk. De... Hova is? *kérdi kíváncsian. Holmijait elrendezi magán és int ebének is.*
- Gyere Hach, indulunk! *mosolyog neki halványan. Ha Chothal elindul, követi. A célt úgyis csak így tudja majd meglátni.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-29 18:33:01
Üzenet elküldve: 2012-10-29 18:33:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy a folyópartra ér, ismét összeszorul a szíve a nyomorult emberek láttán. Valahogy azonban mégis mindenki boldognak tűnik. Némelyek ruháikat mossák, mellettük gyerekek lábatlankodnak, nevetve szaladgálnak egyik szülőtől a másikig. Lába alatt surrogó homokszemcsék freccsennek szét, ahogy nagy lendülettel halad a kovácsműhely felé. Nem járt még ott, fogalma sincs arról, hogy el tudják e készíteni számára kívánságát, melyet újabb jelképének tekint. Kámzsája alól szigorúan tekint a távolban húzódó városra. Rossz előérzete támad, azonban a közeli tisztás emléke megnyugtatja.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.29 18:41:15
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.29 18:41:15
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-29 13:47:26
Üzenet elküldve: 2012-10-29 13:47:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Céltalan útja vége a Folyóparton lett, honnan tovább is halad, szapora léptekkel, hogy eljuthasson a Kikötőbe. Ez persze, nem célirányos haladás, elveszett lelke esztelen vezeti, s végül csak tovább jut, még ha nem is hatalmas vágya ez. Ismeretlen, ott leli meg a Választ, vagy a Halált, de tudnia kell, melyiket írta meg neki a sors. Mert ha Halál a jussa, mihamarabb elébe akar menni, hogy vége lehessen evilági szenvedéseinek. Ezért is jött erre. Nem, azért jött erre, mert erre volt egyenes az út, s nem másfelé.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-29 12:44:37
Üzenet elküldve: 2012-10-29 12:44:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
*Kicsit rosszul érzi magát a hajó ringatózásától, gyomra felkavarodik, de nem olyan vészes a dolog, hogy hányjon. Ül tovább a kiválasztott kis zugában, távol mindenkitől. Onnan figyeli a hajó fedélzetén mozgó matrózok, utazók tevékenységeit. Egy kislány közeledik felé, és Abel már előre szörnyülködik, hogy esetleg hozzászólna a gyermek.*
- Szia bácsi, te miért ülsz itt egyedül? *A sejtés beigazolódott, és a férfi szemét behunyva megpróbál úgy tenni, mintha aludna, de a gyerek bökdösni kezdi.*
- Lódulj innen csöppség! Hagyj békén! *Mordul fel, és a kislány megsértődve a gorombaságon valami olyan cifra, trágár sértést vág Abel fejéhez, hogy a művésznek tágra nyílnak a szemei, és hirtelen köpni-nyelni nem tud.*
"Pedig a ruhája alapján nemesi ivadéknak néztem volna. Aztán kiderül, hogy úgy beszél, mint egy útszéli kocsis. Hova tart a világ?" *Meglepett gondolatainak a hajóút befejeztét jelző zökkenés vet véget. Feláll, holmijait felszedi a földről, és a biztos talajra vezető pallóhoz sétál. Léptei alatt megdöndül a a széles deszka, aztán talpa újra Arthenior földjét tapodja. Nem másabb itt, mint a Kikötőben, mégis jobban érzi magát. A folyópartról a temető felé indult. Igazából nem tudja hová megy, mi a célja, csak szeretné végre újra a régi utcákat róni.*
- Szia bácsi, te miért ülsz itt egyedül? *A sejtés beigazolódott, és a férfi szemét behunyva megpróbál úgy tenni, mintha aludna, de a gyerek bökdösni kezdi.*
- Lódulj innen csöppség! Hagyj békén! *Mordul fel, és a kislány megsértődve a gorombaságon valami olyan cifra, trágár sértést vág Abel fejéhez, hogy a művésznek tágra nyílnak a szemei, és hirtelen köpni-nyelni nem tud.*
"Pedig a ruhája alapján nemesi ivadéknak néztem volna. Aztán kiderül, hogy úgy beszél, mint egy útszéli kocsis. Hova tart a világ?" *Meglepett gondolatainak a hajóút befejeztét jelző zökkenés vet véget. Feláll, holmijait felszedi a földről, és a biztos talajra vezető pallóhoz sétál. Léptei alatt megdöndül a a széles deszka, aztán talpa újra Arthenior földjét tapodja. Nem másabb itt, mint a Kikötőben, mégis jobban érzi magát. A folyópartról a temető felé indult. Igazából nem tudja hová megy, mi a célja, csak szeretné végre újra a régi utcákat róni.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-28 16:01:31
Üzenet elküldve: 2012-10-28 16:01:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Kaleya Seron//
*Az ork arca még dermedtebb és kérlelhetetlenebb lett, amint Kaleya megfogta az izzó vaskezet.
A vér, a bőr és az acél sercegve érintkezik. Kaleya kezén a vér elszíneződik és bugyog a forróságtól...
A vér egy része rászárad a lány kezére, egy rész lefolyik és marad is nyoma az... eskünek.
Bár tenyere, hála az átvetett bőrnek nem szenved fájdalmat. Ennek technikai okai vannak...
Miért sebezzük meg a legjobb barátunkat, a markunkat amibe a fegyvert fogjuk. Előbb utóbb az égettebb rész is összeheged és rendbe jön Kaleya kezén, ám bőrének némileg halványabb árnyalata azon testrészén mindég emlékeztetni fogja az esküre.
Elereszti Kaleya kezét, majd azzal így szól emelkedettebben, de még mindég komoran.*
-Mostantól Közénk tartozol... Hamvasnak vagy Szürkének mondhatod magadat. Neved mellett viselheted ha akarod és így ellenségeid mindég tudni fogják, hogy nem vagy egyedül. Ha vadásznak rád vadássz te is rájuk falkában.
*Mondja az ork, majd megfogja a vérrel teli fatálat és tartalmával együtt belehajítja a tűzbe.
A lángok hirtelen magasra szöknek az égben, majd elnyelik a tálat és a vért... serceg, ropog kicsit a bedobott tál, de végül elvész a lángok közt.*
-'Ők lesznek az elsők akik Odaát várni fognak... szolgáid lesznek Másvilágon... és sokan fognak még várni rád majd ott... zsarnokok, gyilkosok, erőszaktevők és gonoszok akiknek ebben a világban szerintünk nincs hely. Mert egyedül a halál az ami mindent meg bír változtatni'.
*Fejezi be az ork, majd tart egy kis hatásszünetet és így szól Kaleyához.*
-Ha úgy érzed indulhatunk... a szertartásnak vége van. Evezzünk... derűsebb vizekre.
*Az ork arca még dermedtebb és kérlelhetetlenebb lett, amint Kaleya megfogta az izzó vaskezet.
A vér, a bőr és az acél sercegve érintkezik. Kaleya kezén a vér elszíneződik és bugyog a forróságtól...
A vér egy része rászárad a lány kezére, egy rész lefolyik és marad is nyoma az... eskünek.
Bár tenyere, hála az átvetett bőrnek nem szenved fájdalmat. Ennek technikai okai vannak...
Miért sebezzük meg a legjobb barátunkat, a markunkat amibe a fegyvert fogjuk. Előbb utóbb az égettebb rész is összeheged és rendbe jön Kaleya kezén, ám bőrének némileg halványabb árnyalata azon testrészén mindég emlékeztetni fogja az esküre.
Elereszti Kaleya kezét, majd azzal így szól emelkedettebben, de még mindég komoran.*
-Mostantól Közénk tartozol... Hamvasnak vagy Szürkének mondhatod magadat. Neved mellett viselheted ha akarod és így ellenségeid mindég tudni fogják, hogy nem vagy egyedül. Ha vadásznak rád vadássz te is rájuk falkában.
*Mondja az ork, majd megfogja a vérrel teli fatálat és tartalmával együtt belehajítja a tűzbe.
A lángok hirtelen magasra szöknek az égben, majd elnyelik a tálat és a vért... serceg, ropog kicsit a bedobott tál, de végül elvész a lángok közt.*
-'Ők lesznek az elsők akik Odaát várni fognak... szolgáid lesznek Másvilágon... és sokan fognak még várni rád majd ott... zsarnokok, gyilkosok, erőszaktevők és gonoszok akiknek ebben a világban szerintünk nincs hely. Mert egyedül a halál az ami mindent meg bír változtatni'.
*Fejezi be az ork, majd tart egy kis hatásszünetet és így szól Kaleyához.*
-Ha úgy érzed indulhatunk... a szertartásnak vége van. Evezzünk... derűsebb vizekre.
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-28 00:04:59
Üzenet elküldve: 2012-10-28 00:04:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Monalie Dindale//
*Naasier nem igazán szereti a temetőt, maga se tudja miért, hiszen nem fekszik ott egyetlen rokona, egyetlen barátja sem, akit gyászolnia kellene. A néma sírkövek közt mégis mindig megtelik szíve a gyász fájdalmával, mintha egy láthatatlan erő akarná széttépni lelkét. Mégis erre jön, hiszen még mindig kényelmesebb a templomkerten és a magányos temetőn átvágni, mint a piacon összeverődött tömegben ügyeskedni a két karján egyensúlyozott rengeteg festékkel, vászonnal és miegymással.
A folyópartra érve az első, ami megérinti az a víz halk, mégis örökké hallható csobogása. Kicsit igazít a karjaiban lévő festő felszerelésén, s ahogy a vásznon pihenő festékekkel teli zsák arrébb mozdul, meg is pillantja Monát a résen át. A tündérlány békésen üldögél az egyik kövön, apró lábai szinte a vízbe érnek. Naasier elmosolyodik, a látvány olyan aranyos és meghitt, hogy legszívesebben máris előkapná füzetét és rajzolni kezdene.
Mona olyan, mint egy kisgyerek. Naasiernak a régi idők jutnak eszébe, mikor addig könyörgött, míg bátyja ide nem engedte játszani. Nem történt meg túl gyakran, de olyankor a víz csobogásától kísérve ugrált naphosszat, míg bele nem fáradt a játékba, s nevetve ki nem terült a friss fűben, csábítva, csalogatva bátyját, hogy csatlakozzon hozzá. Darsam azonban sose tette, éber tekintete végig az erdőt leste, miközben idegesen babrált kardjával, s ahogy esteledni kezdett, azonnal visszaparancsolta Arthenior biztonságába.
Többé azonban nem gyerek, ellenben a törékeny, aprócska tündérlánnyal. Persze nem is ostoba, sejti, hogy Mona nem olyan fiatal, mint amilyennek külseje alapján bárki vélhetné. A tündérlányka talán több telet is megélt már, mint ő maga, mikor ránéz, mégis úgy érzi, vigyáznia kell erre a törékeny kis lényre. Igaz, el se tudja képzelni, miféle veszély is fenyegethetné őket itt, ezen a békés helyen, ahol csak a madarak dala és a vízből időnként felbukkanó halak csobbanása zavarja meg a csendet.
Békés és nyugodt, idilli kis paradicsom a természet lágy ölén, ahol semmi rossznak, semmi veszélyesnek nincs helye.
Naiv gondolat talán, de Naasier akkor is szereti ilyennek látni a világot, elfeledkezni róla, mennyi álnok gonoszság, mennyi erőszak képes meglapulni a felszín alatt.
Ahogy Mona mellé sétál és leteszi cuccait, a kislány vállán lévő lepke felé rebben. Naasier rámosolyog, bár maga se érti miért, s aprót biccent, a pillangó pedig bizonyára nem ítéli végül veszélyesnek, mert visszaszáll, megpihen ismét a játékba belemerült tündér vállán. Mona mintha észre se venné, hogy társasága érkezett. Naasier egy pillanatig eltöpreng, hogy talán most kellene lerajzolnia őt, amíg ilyen békés és nem is figyel rá, de aztán meggondolva magát, mosolyogva köhint egy egész aprót, hogy felhívja magára Monalie figyelmét.
Igazán nem szeretné megijeszteni a lányt, csak finoman felhívni magára a figyelmet, s ha Mona mégis megrezzenne, kissé sután mosolyog rá, bocsánatkérően biccentve.
Aztán körbenéz a tisztáson, felmérve a fényeket, az árnyékok játékát a fák tövében és a folyó füves partján, mielőtt ismét a tündérre mosolyogna.*
- Van esetleg egy hely, amit szeretsz itt? Ahol lenni szeretnél, mikor lefestelek? *kérdezi kedvesen, leülve a közelben a fűbe, miközben magához veszi a vázlatfüzetét és lapozgatni kezd benne egy üres oldalt keresve.*
A hozzászólás írója (Naasier Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.28 00:06:04
*Naasier nem igazán szereti a temetőt, maga se tudja miért, hiszen nem fekszik ott egyetlen rokona, egyetlen barátja sem, akit gyászolnia kellene. A néma sírkövek közt mégis mindig megtelik szíve a gyász fájdalmával, mintha egy láthatatlan erő akarná széttépni lelkét. Mégis erre jön, hiszen még mindig kényelmesebb a templomkerten és a magányos temetőn átvágni, mint a piacon összeverődött tömegben ügyeskedni a két karján egyensúlyozott rengeteg festékkel, vászonnal és miegymással.
A folyópartra érve az első, ami megérinti az a víz halk, mégis örökké hallható csobogása. Kicsit igazít a karjaiban lévő festő felszerelésén, s ahogy a vásznon pihenő festékekkel teli zsák arrébb mozdul, meg is pillantja Monát a résen át. A tündérlány békésen üldögél az egyik kövön, apró lábai szinte a vízbe érnek. Naasier elmosolyodik, a látvány olyan aranyos és meghitt, hogy legszívesebben máris előkapná füzetét és rajzolni kezdene.
Mona olyan, mint egy kisgyerek. Naasiernak a régi idők jutnak eszébe, mikor addig könyörgött, míg bátyja ide nem engedte játszani. Nem történt meg túl gyakran, de olyankor a víz csobogásától kísérve ugrált naphosszat, míg bele nem fáradt a játékba, s nevetve ki nem terült a friss fűben, csábítva, csalogatva bátyját, hogy csatlakozzon hozzá. Darsam azonban sose tette, éber tekintete végig az erdőt leste, miközben idegesen babrált kardjával, s ahogy esteledni kezdett, azonnal visszaparancsolta Arthenior biztonságába.
Többé azonban nem gyerek, ellenben a törékeny, aprócska tündérlánnyal. Persze nem is ostoba, sejti, hogy Mona nem olyan fiatal, mint amilyennek külseje alapján bárki vélhetné. A tündérlányka talán több telet is megélt már, mint ő maga, mikor ránéz, mégis úgy érzi, vigyáznia kell erre a törékeny kis lényre. Igaz, el se tudja képzelni, miféle veszély is fenyegethetné őket itt, ezen a békés helyen, ahol csak a madarak dala és a vízből időnként felbukkanó halak csobbanása zavarja meg a csendet.
Békés és nyugodt, idilli kis paradicsom a természet lágy ölén, ahol semmi rossznak, semmi veszélyesnek nincs helye.
Naiv gondolat talán, de Naasier akkor is szereti ilyennek látni a világot, elfeledkezni róla, mennyi álnok gonoszság, mennyi erőszak képes meglapulni a felszín alatt.
Ahogy Mona mellé sétál és leteszi cuccait, a kislány vállán lévő lepke felé rebben. Naasier rámosolyog, bár maga se érti miért, s aprót biccent, a pillangó pedig bizonyára nem ítéli végül veszélyesnek, mert visszaszáll, megpihen ismét a játékba belemerült tündér vállán. Mona mintha észre se venné, hogy társasága érkezett. Naasier egy pillanatig eltöpreng, hogy talán most kellene lerajzolnia őt, amíg ilyen békés és nem is figyel rá, de aztán meggondolva magát, mosolyogva köhint egy egész aprót, hogy felhívja magára Monalie figyelmét.
Igazán nem szeretné megijeszteni a lányt, csak finoman felhívni magára a figyelmet, s ha Mona mégis megrezzenne, kissé sután mosolyog rá, bocsánatkérően biccentve.
Aztán körbenéz a tisztáson, felmérve a fényeket, az árnyékok játékát a fák tövében és a folyó füves partján, mielőtt ismét a tündérre mosolyogna.*
- Van esetleg egy hely, amit szeretsz itt? Ahol lenni szeretnél, mikor lefestelek? *kérdezi kedvesen, leülve a közelben a fűbe, miközben magához veszi a vázlatfüzetét és lapozgatni kezd benne egy üres oldalt keresve.*
A hozzászólás írója (Naasier Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.28 00:06:04
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-27 10:37:44
Üzenet elküldve: 2012-10-27 10:37:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Tündérlány érkezik a templom felől a folyópartra, és igyekszik egy háborítatlan rész felé, ahol nincs a közelben-távolban senki és semmit, ami bánthatná vagy amitől megijedne. Mivel a festő még nem érkezett meg, így a lányka megigazítja a ruháját: vizes kézzel lesöpri a szöszöket, megdörzsöli kissé azt a poros foltot a térde felett, ami akkor keletkezett, amikor idefelé egy kő kifordult a lába alól és meglepetésében elesett, aztán ezek végeztével késznek nyilvánítja magát. A víztükörben szemlélve önmagát még megigazítja a haját, aztán leül egy vízparti sziklára és várakozni kezd.
Külső szemlélő azt hihetné, hogy egy különösen bájos kislány várja a játszótársát, aki minden bizonnyal valami kisfiú, legalábbis a nagy készülődés erre enged következtetni.
Türelmesen ücsörög egy darabig, de aztán elunva a várakozást három nagyon vékony faágat vesz elő a szoknyája zsebéből, és azokkal kezd matatni. Annyira elmerül a munkában, hogy már csak azt venné észre, ha valaki közvetlenül mellette lenne.*
Külső szemlélő azt hihetné, hogy egy különösen bájos kislány várja a játszótársát, aki minden bizonnyal valami kisfiú, legalábbis a nagy készülődés erre enged következtetni.
Türelmesen ücsörög egy darabig, de aztán elunva a várakozást három nagyon vékony faágat vesz elő a szoknyája zsebéből, és azokkal kezd matatni. Annyira elmerül a munkában, hogy már csak azt venné észre, ha valaki közvetlenül mellette lenne.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-26 18:06:09
Üzenet elküldve: 2012-10-26 18:06:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral//
*Nem hátrál meg, ezt már eldöntötte magában. Lehet, hogy családja elől menekül, de más elől nem hajlandó. Mással szemben tudja, hogy biztosan van választása. Dönthet saját sorsa felől. Eddig is megtette, bár ennek viselnie kell következményeit.
Az orkot figyeli és annak izzó vaskezét. A szertartás szövegét hallgatja, miközben a másik cselekedeteit nézi. A tál előkerül. Ahogy ránéz, valami vöröset lát. A fény megcsillan rajta. Ahogy közelebb kerül hozzá, meg is érzi, hogy mi az. Vér... Először gondolkozik azon, hogy mit kell tennie. Fogalma sincs... A tálra néz, a felé nyújtott kézre, majd valami kezd neki összeállni. "'Kezed legyen tőlük véres és égesse mancsodra a becsület ezt a vért.'" ismétli magában.
Jobb kezét a vérbe mártja. Ezzel a szöveg első fele meg is van. A második viszont cseppet sem tetszik neki. Tudja, hogy mit kellene tennie. Elhúzza száját, majd hirtelen megragadja a felé nyújtott, nem túlzottan hideg kezet. Nem szisszen fel. Fogait összeszorítva állja a kínzó hőséget. Csak akkor ereszti el, mikor már nem bírja tovább. Ekkor karját maga mellé ejti és figyeli a másik reakcióit. Megtette, amit kért. Kérdés, hogy mostantól hogyan tovább. Nem tudja, hogy van-e még további része a szertartásnak. Azt sem tudja, hogy ez az egész mire jó, de megteszi. Már eldöntötte. Segít a másiknak, kelljen tennie bármit. Vagyis... Inkább szinte bármit. Határokat azért állít, bár azok elég tágak.*
*Nem hátrál meg, ezt már eldöntötte magában. Lehet, hogy családja elől menekül, de más elől nem hajlandó. Mással szemben tudja, hogy biztosan van választása. Dönthet saját sorsa felől. Eddig is megtette, bár ennek viselnie kell következményeit.
Az orkot figyeli és annak izzó vaskezét. A szertartás szövegét hallgatja, miközben a másik cselekedeteit nézi. A tál előkerül. Ahogy ránéz, valami vöröset lát. A fény megcsillan rajta. Ahogy közelebb kerül hozzá, meg is érzi, hogy mi az. Vér... Először gondolkozik azon, hogy mit kell tennie. Fogalma sincs... A tálra néz, a felé nyújtott kézre, majd valami kezd neki összeállni. "'Kezed legyen tőlük véres és égesse mancsodra a becsület ezt a vért.'" ismétli magában.
Jobb kezét a vérbe mártja. Ezzel a szöveg első fele meg is van. A második viszont cseppet sem tetszik neki. Tudja, hogy mit kellene tennie. Elhúzza száját, majd hirtelen megragadja a felé nyújtott, nem túlzottan hideg kezet. Nem szisszen fel. Fogait összeszorítva állja a kínzó hőséget. Csak akkor ereszti el, mikor már nem bírja tovább. Ekkor karját maga mellé ejti és figyeli a másik reakcióit. Megtette, amit kért. Kérdés, hogy mostantól hogyan tovább. Nem tudja, hogy van-e még további része a szertartásnak. Azt sem tudja, hogy ez az egész mire jó, de megteszi. Már eldöntötte. Segít a másiknak, kelljen tennie bármit. Vagyis... Inkább szinte bármit. Határokat azért állít, bár azok elég tágak.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-23 21:02:56
Üzenet elküldve: 2012-10-23 21:02:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Kaleya Seron//
*Mikor Kaleya nem rémül meg és előlép, bár az orkon nem jelenik meg semmilyen érzés, bízni kezd abban amit ez a régi letűnt szervezet képvisel...
Azt mondták neki, hogy Szürkének születni kell. Aki nem annak születik az nem bír rálépni az útra... megrémül és elfordul.
Kaleya nem fordul el...
Miközben az esküt végig mondja a sötételf, az ork szabad kezével egy bőrdarabot fog meg és a vaskéz tenyerébe helyezi... itt már valószínű miért. Ezzel próbálja az égést és fájdalmat csökkenteni Kaleya kezén.
Keze nem forró annyira, hogy ártson, de ahhoz épp elég, hogy nagyon kellemetlen legyen. Egy valami viszont még most sem tiszta.
Mi a helyzet a fatállal és a fura anyaggal ami benne van?*
-'Ezennel magad mögött hagytad a múltat és saját démonaiddal fogsz szembeszállni.' Jöjj...
*Azzal a sziklához lép, forró vaskezét kitartva hagyja, majd megragadja a fatálat és a fényre emeli...
Vér... sok hideg vér. Sötételf vér... azon sötételfek vére, akiket a parton megöltek. Chothal visszajött míg a lány épült és vérét vette a meglévő testeknek a szertartáshoz.*
-'Ellenségeid térdre hulltak előtted... első démonaid meghaltak. Kezed legyen tőlük véres és égesse mancsodra a becsület ezt a vért. Holtak a holtakhoz... Élők az élőkhöz. Hamvak a hamvakhoz.'
*Azzal a tálat a lány elé emeli és ha jobb kezét a vérbe mártja, kezet fognak fogni... Meg kell fognia az ork felforrósodott kezét.*
*Mikor Kaleya nem rémül meg és előlép, bár az orkon nem jelenik meg semmilyen érzés, bízni kezd abban amit ez a régi letűnt szervezet képvisel...
Azt mondták neki, hogy Szürkének születni kell. Aki nem annak születik az nem bír rálépni az útra... megrémül és elfordul.
Kaleya nem fordul el...
Miközben az esküt végig mondja a sötételf, az ork szabad kezével egy bőrdarabot fog meg és a vaskéz tenyerébe helyezi... itt már valószínű miért. Ezzel próbálja az égést és fájdalmat csökkenteni Kaleya kezén.
Keze nem forró annyira, hogy ártson, de ahhoz épp elég, hogy nagyon kellemetlen legyen. Egy valami viszont még most sem tiszta.
Mi a helyzet a fatállal és a fura anyaggal ami benne van?*
-'Ezennel magad mögött hagytad a múltat és saját démonaiddal fogsz szembeszállni.' Jöjj...
*Azzal a sziklához lép, forró vaskezét kitartva hagyja, majd megragadja a fatálat és a fényre emeli...
Vér... sok hideg vér. Sötételf vér... azon sötételfek vére, akiket a parton megöltek. Chothal visszajött míg a lány épült és vérét vette a meglévő testeknek a szertartáshoz.*
-'Ellenségeid térdre hulltak előtted... első démonaid meghaltak. Kezed legyen tőlük véres és égesse mancsodra a becsület ezt a vért. Holtak a holtakhoz... Élők az élőkhöz. Hamvak a hamvakhoz.'
*Azzal a tálat a lány elé emeli és ha jobb kezét a vérbe mártja, kezet fognak fogni... Meg kell fognia az ork felforrósodott kezét.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-23 19:36:18
Üzenet elküldve: 2012-10-23 19:36:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral//
*A nő végül észreveszi az orkot. Lassan közeledik felé, lába mellett Hachollal. A kutya nyugodtan halad, bár láthatóan kicsit izgatott. Nem csak ő. Gazdája is kissé furcsán viselkedik. Tekintete a tűzrakóhelyre siklik, majd vissza az orkra. Még mindig nem tudja, hogy miért kellett ide jönnie.
Mikor Chothal mesélni kezd, minden idegszálával rá koncentrál. Feszülten jegyzi meg minden kiejtett szavát és elgondolkozik rajta. Nem érti, hogy miért kell ez az egész. Valószínű, hogy köze van ahhoz, amit a zöld bőrű létre akar hozni, de vajon mi? Erre hamarosan rájön, azonban meglepődik a kérés hallatán. "Elismételjem? Tényleg tegyek úgy, mintha halott lennék?" elmélkedik. "Rína nagy valószínűséggel halott. A családnak nevezett söpredék pedig üldöz. A kivégzőosztag biztosan a nyomomra akad és akkor végem. Igen, mondhatni már most halott vagyok. Egyszer mindenkinek meg kell halnia. De addig mit kellene tennem? Leszámolni azzal, ami mások szerint rossz?"
Nem. Talán itt azért lenne beleszólása. Akkor a családja mondta meg, hogy kit végezzenek ki és kit ne. Abban az esetben a sötételfek voltak a rosszak. Az ő ősei és testvérei. Most azonban ez másként van. Itt ő lenne a jó. Most valami értékeset tehetne a világért, nem csak ártana másoknak azért, hogy a hatalmat megtartsa klánja.
Nagyot nyel, majd előre lép. Közelebb az izzó kézhez és a tűzhöz. Ebe féltve őt, követi. Tekintete hol rá, hol az orkra siklik. Látszik rajta, hogy ugrásra kész, ha védeni kell gazdáját.*
- Én Kaleya Seron ezennel alávetem magamnak egy felsőbbrendű akaratának. Elfogadom, a Hamvasok meghívását és rálépek a kezdetektől nekem rendelt útra. Mi elveszett, nem veszhet el újra! Mi halott, nem halhat meg ismét! *ismétli a mondatokat. Elhatározásra jutott. Most már nem hátrál meg, legyen ennek bármilyen fájdalom az ára. Azt, amit más esetben el kellett volna viselnie, biztosan nem fölözheti. Tisztában van azzal, hogy nehéz ösvényt választott, de van egy olyan érzése, hogy jó úton jár. Törleszteni akar. Másoknak, magának és Rínának. Elhunyt unokatestvérének és az emlékének. Az ő oka ugyanaz volt a távozásra, mint Kaleé. Felhagyni az esztelen gyilkolással és hasznosat tenni sokak számára, nem csak néhány hataloméhes személynek. Olyanoknak, akik kihasználják.*
*A nő végül észreveszi az orkot. Lassan közeledik felé, lába mellett Hachollal. A kutya nyugodtan halad, bár láthatóan kicsit izgatott. Nem csak ő. Gazdája is kissé furcsán viselkedik. Tekintete a tűzrakóhelyre siklik, majd vissza az orkra. Még mindig nem tudja, hogy miért kellett ide jönnie.
Mikor Chothal mesélni kezd, minden idegszálával rá koncentrál. Feszülten jegyzi meg minden kiejtett szavát és elgondolkozik rajta. Nem érti, hogy miért kell ez az egész. Valószínű, hogy köze van ahhoz, amit a zöld bőrű létre akar hozni, de vajon mi? Erre hamarosan rájön, azonban meglepődik a kérés hallatán. "Elismételjem? Tényleg tegyek úgy, mintha halott lennék?" elmélkedik. "Rína nagy valószínűséggel halott. A családnak nevezett söpredék pedig üldöz. A kivégzőosztag biztosan a nyomomra akad és akkor végem. Igen, mondhatni már most halott vagyok. Egyszer mindenkinek meg kell halnia. De addig mit kellene tennem? Leszámolni azzal, ami mások szerint rossz?"
Nem. Talán itt azért lenne beleszólása. Akkor a családja mondta meg, hogy kit végezzenek ki és kit ne. Abban az esetben a sötételfek voltak a rosszak. Az ő ősei és testvérei. Most azonban ez másként van. Itt ő lenne a jó. Most valami értékeset tehetne a világért, nem csak ártana másoknak azért, hogy a hatalmat megtartsa klánja.
Nagyot nyel, majd előre lép. Közelebb az izzó kézhez és a tűzhöz. Ebe féltve őt, követi. Tekintete hol rá, hol az orkra siklik. Látszik rajta, hogy ugrásra kész, ha védeni kell gazdáját.*
- Én Kaleya Seron ezennel alávetem magamnak egy felsőbbrendű akaratának. Elfogadom, a Hamvasok meghívását és rálépek a kezdetektől nekem rendelt útra. Mi elveszett, nem veszhet el újra! Mi halott, nem halhat meg ismét! *ismétli a mondatokat. Elhatározásra jutott. Most már nem hátrál meg, legyen ennek bármilyen fájdalom az ára. Azt, amit más esetben el kellett volna viselnie, biztosan nem fölözheti. Tisztában van azzal, hogy nehéz ösvényt választott, de van egy olyan érzése, hogy jó úton jár. Törleszteni akar. Másoknak, magának és Rínának. Elhunyt unokatestvérének és az emlékének. Az ő oka ugyanaz volt a távozásra, mint Kaleé. Felhagyni az esztelen gyilkolással és hasznosat tenni sokak számára, nem csak néhány hataloméhes személynek. Olyanoknak, akik kihasználják.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-23 19:31:02
Üzenet elküldve: 2012-10-23 19:31:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
*A kiképzés befejezésével mintha komolyodott volna a farkas. Megtanult néhány parancsot, például érti az ül, a marad, a nyugszik, és a támad kézjelet is. Egy fadarabbal már simán elbánik. Sharatar úgy érzi, hogy egy nevet kéne adnia a farkasnak.*
-Avariss...Igen, Avariss leszel.
*A kölyök,vagyis Avariss szinte megérti a sötételf szavait, és hozzábújik. Lassan sötétedik. Sharatar szomjasnak látja kis társát.
Elindulnak a folyó felé. Úgy tudja Sharatar hogy estefelé, már nincsenek olyan sokan azon a környéken. Meg is érkeznek egy kis gyaloglás után. Avariss egyből a víznek iramodik, és kortyol egy párat. A vezére csak sötét bőrét mossa meg az arcán. Nem messze a parttól van egy fa ami alá leheverednek, és lassan mély álomba szenderednek.*
-Avariss...Igen, Avariss leszel.
*A kölyök,vagyis Avariss szinte megérti a sötételf szavait, és hozzábújik. Lassan sötétedik. Sharatar szomjasnak látja kis társát.
Elindulnak a folyó felé. Úgy tudja Sharatar hogy estefelé, már nincsenek olyan sokan azon a környéken. Meg is érkeznek egy kis gyaloglás után. Avariss egyből a víznek iramodik, és kortyol egy párat. A vezére csak sötét bőrét mossa meg az arcán. Nem messze a parttól van egy fa ami alá leheverednek, és lassan mély álomba szenderednek.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-22 00:30:17
Üzenet elküldve: 2012-10-22 00:30:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Kaleya Seron//
*A nap többi része gyorsan telt...
Kaleya láthatóan komolyan vette az orkot és eljött a találkozóra.
Az ork egész nap készült. Amikor fejébe vette azt, hogy megalapít egy szervezetet ami a sötétség és terror felszámolására esküdött fel, akkor nem nagyot mondott... azt Ő halálosan komolyan gondolta. Ő egyedül nem egy szervezet, de ketten már érnek valamit. Ám mint a legtöbb szervezetnek ennek is van neve és van... beavatása. Őt magát régen feleskették erre a célra ismeretlen teremtmények... Ennek a jele a vaskéz. Itt az ideje, hogy Kaleya is esküt tegyen.
Az éjszaka csöndes és száraz a parton. A víz nyugodt, a hold pedig sejtelmesen világítja be a vizet.
Chothal egy sziklán álldogál és figyeli a messzeséget. Kisvártatva megjelenik Kaleya is, mire az ork az irányába tekint.*
-Látom eljöttél. Rendben... akkor lássunk neki. Nyíltan fogok beszélni.
*Majd azzal lelép a szikláról és láthatóvá válik, hogy valami kis fatál van a sziklán. Páncélos csizmája mellett pedig egy tűzrakó hely, amibe tüzet lehet gyújtani. Amúgy érdekesen van kialakítva, kicsit gödörszerű. Az alja pedig teli van hamuval vagy legalábbis valami olyasmival, de felette van némi fa is.*
-Réges-régen Artheniortól messze, fenn Északon léteztek regék, pletykák és legendák olyan harcosokról és személyekről akik az életüket egyetlen célnak szentelték... a terror és a rettegés eltüntetésére.
*Az ork körkörösen jár Kaleya körül és magyaráz.*
-Ezek a személyek feladták magukat, életüket és sokuk még személyiségüket is... Magukat pedig Szürkéknek vagy Hamvasoknak nevezték és neveztették.
*Majd megáll és befejezi a körözést.*
-A Hamvasok több mint kétszáz éve kivesztek... teljesen. Sok ember még a létüket is tagadta és tagadja. Mások úgy vélték a Hamvasokon túllépett a kor...
*Mondja az ork vizsgálódva kicsit, majd visszasétál a tűzrakó helyre és meggyújtja a rakást.
Az hirtelen rendkívül élénksárga fénnyel meggyullad. Talán a hamuba van némi színező anyag. A partot és a két alak arcát teljesen bevilágítja a fény. Az ork maszkja mögé viszont alig lehet belátni még a fénnyel is.*
-Sokak úgy vélik, hogy szervezeteket úgy lehet elpusztítani, hogy megsemmisítjük a vezetőiket. Ha így lenne, én sem létezhetnék. A Hamvasok vagy más néven a Szürkék nem csak egy szervezet... egy ideál, egy elmélet. Egy elmélet és sziklaszilárd hit a rettegés nélküli világról.
*Majd azzal az ork vaskezét a tűzbe tartja, mint valami fahusángot. Tény a fémkesztyű nagyon magas hőt kibír, ám az ork nem tartja benn soká, csak épp hogy forró legyen.*
-Én magamat Hamvasnak vallom. Feladtam mindent ami az előző életemből maradt, azt a keveset is. 'Mi halott nem halhat meg ismét... mi elveszett, nem veszhet el ismét... mi már egyszer megszületett nem születhet meg ismét...!' Ha úgy érzed fel bírsz adni mindent te is... *Mondja a betanult rituális szöveget az ork.* Jöjj... jöjj a tűzhöz és érezd a meleget ami áthat... 'Add föl magad Kaleya Seron egy új és magasabb cél szolgálatára. Fogadd el sorsod, hogy mikor megszülettél a teremtőid már Hamvasnak teremtettek...' *Majd azzal kiemeli kezét a tűzből és így folytatja.*
-Ismételje utánam: 'Én Kaleya Seron ezennel alávetem magamnak egy felsőbbrendű akaratának. Elfogadom, a Hamvasok meghívását és rálépek a kezdetektől nekem rendelt útra. Mi elveszett, nem veszhet el újra! Mi halott, nem halhat meg ismét!'
*Ha Kaleya elismétli a szöveget és nem futamodik meg a forró vas láttán, kezdetét veszi a beavatás második fele...*
*A nap többi része gyorsan telt...
Kaleya láthatóan komolyan vette az orkot és eljött a találkozóra.
Az ork egész nap készült. Amikor fejébe vette azt, hogy megalapít egy szervezetet ami a sötétség és terror felszámolására esküdött fel, akkor nem nagyot mondott... azt Ő halálosan komolyan gondolta. Ő egyedül nem egy szervezet, de ketten már érnek valamit. Ám mint a legtöbb szervezetnek ennek is van neve és van... beavatása. Őt magát régen feleskették erre a célra ismeretlen teremtmények... Ennek a jele a vaskéz. Itt az ideje, hogy Kaleya is esküt tegyen.
Az éjszaka csöndes és száraz a parton. A víz nyugodt, a hold pedig sejtelmesen világítja be a vizet.
Chothal egy sziklán álldogál és figyeli a messzeséget. Kisvártatva megjelenik Kaleya is, mire az ork az irányába tekint.*
-Látom eljöttél. Rendben... akkor lássunk neki. Nyíltan fogok beszélni.
*Majd azzal lelép a szikláról és láthatóvá válik, hogy valami kis fatál van a sziklán. Páncélos csizmája mellett pedig egy tűzrakó hely, amibe tüzet lehet gyújtani. Amúgy érdekesen van kialakítva, kicsit gödörszerű. Az alja pedig teli van hamuval vagy legalábbis valami olyasmival, de felette van némi fa is.*
-Réges-régen Artheniortól messze, fenn Északon léteztek regék, pletykák és legendák olyan harcosokról és személyekről akik az életüket egyetlen célnak szentelték... a terror és a rettegés eltüntetésére.
*Az ork körkörösen jár Kaleya körül és magyaráz.*
-Ezek a személyek feladták magukat, életüket és sokuk még személyiségüket is... Magukat pedig Szürkéknek vagy Hamvasoknak nevezték és neveztették.
*Majd megáll és befejezi a körözést.*
-A Hamvasok több mint kétszáz éve kivesztek... teljesen. Sok ember még a létüket is tagadta és tagadja. Mások úgy vélték a Hamvasokon túllépett a kor...
*Mondja az ork vizsgálódva kicsit, majd visszasétál a tűzrakó helyre és meggyújtja a rakást.
Az hirtelen rendkívül élénksárga fénnyel meggyullad. Talán a hamuba van némi színező anyag. A partot és a két alak arcát teljesen bevilágítja a fény. Az ork maszkja mögé viszont alig lehet belátni még a fénnyel is.*
-Sokak úgy vélik, hogy szervezeteket úgy lehet elpusztítani, hogy megsemmisítjük a vezetőiket. Ha így lenne, én sem létezhetnék. A Hamvasok vagy más néven a Szürkék nem csak egy szervezet... egy ideál, egy elmélet. Egy elmélet és sziklaszilárd hit a rettegés nélküli világról.
*Majd azzal az ork vaskezét a tűzbe tartja, mint valami fahusángot. Tény a fémkesztyű nagyon magas hőt kibír, ám az ork nem tartja benn soká, csak épp hogy forró legyen.*
-Én magamat Hamvasnak vallom. Feladtam mindent ami az előző életemből maradt, azt a keveset is. 'Mi halott nem halhat meg ismét... mi elveszett, nem veszhet el ismét... mi már egyszer megszületett nem születhet meg ismét...!' Ha úgy érzed fel bírsz adni mindent te is... *Mondja a betanult rituális szöveget az ork.* Jöjj... jöjj a tűzhöz és érezd a meleget ami áthat... 'Add föl magad Kaleya Seron egy új és magasabb cél szolgálatára. Fogadd el sorsod, hogy mikor megszülettél a teremtőid már Hamvasnak teremtettek...' *Majd azzal kiemeli kezét a tűzből és így folytatja.*
-Ismételje utánam: 'Én Kaleya Seron ezennel alávetem magamnak egy felsőbbrendű akaratának. Elfogadom, a Hamvasok meghívását és rálépek a kezdetektől nekem rendelt útra. Mi elveszett, nem veszhet el újra! Mi halott, nem halhat meg ismét!'
*Ha Kaleya elismétli a szöveget és nem futamodik meg a forró vas láttán, kezdetét veszi a beavatás második fele...*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-21 19:05:37
Üzenet elküldve: 2012-10-21 19:05:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral figyelmébe//
*Az ork megjegyzését nem tudja hova tenni, csak elneveti magát. Beteges vágyat a tőrök iránt? Nemigazán. Vagy mégis? Kaleya másként gondolja, ha saját esetéről van szó. Ő azért részesíti előnyben a tőröket, mert azok a fegyverek kicsik, könnyűek és gyorsan lehet őket forgatni. A támadásai sebességét ez nagyban megnöveli. Ami pedig a vadászatot illeti...*
- Tudom, hogy vadászni íjjal szokás. Annak, hogy nem így tettem, több magyarázata is van. Először is, hogy nincs íjam. Másodszor... Ez is egyfajta edzés. Az, hogy le tudtam döfni az állatot, egyenlő azzal, hogy hangtalanul elég közel tudtam kerülni hozzá ahhoz, hogy ezzel a rövid fegyverrel végezzek vele. *magyaráz. Az ork komolyabb képet vág, fogalma sincs, hogy miért. Csak csendben vár és figyel, hátha megtudja okát. Erre nem is kell sokáig várnia. A hírek kissé elszomorítják. Kezdeti lelkesedése igencsak megcsappan, de elhatározta, hogy segít. "Tehát... Igencsak nehéz lesz összehozni ezt az egészet."
Az említett helyről fogalma sincs. Kíváncsian vár, hátha megtud még róla valamit, de nem úgy tűnik, hogy Chothal bármi mást el akarna árulni róla. "Valószínűleg a múltjával kapcsolatos az a hely. Kíváncsi vagyok, hogy milyen..." elmélkedik.
Furcsa feladatot kap. Az orknak csak némán bólint, mielőtt jobban belegondolna az egészbe. Nem érti, hogy miért kell a partra mennie este. Ennek ellenére, mikor eljön az ideje, összeszedelődzködik, elköszön az öregtől és a lánytól, megköszöni a segítséget, majd ebével együtt megindul.
Némi kóválygás után eltalál a partra. Az a bóklászás úgy fél óra is lehetett, de nem az ő hibája. Még a várost sem látta, ott is eltévedne, nemhogy az erdőben, ahova nem is ő ment be a saját lábán. A partra érve nézelődni kezd. Egyelőre nem látja a zöld bőrű alakot. Kétségei támadnak. Nem tudja, hogy ez-e a helyes döntés. Elvégre ezzel nem csak ő lesz veszélyben a továbbiakban, hanem leendő társai. Az ork már így is bajban van. Rajta már nem tud segíteni, csak ha hazamegy. Azt viszont nem akar. Esze ágában sincs visszatévelyedni 'drága' családjához. Egyedül maradt, másra nem számíthat vérei közül. Gondterhelten sóhajt, majd tovább sétál. A part mentén halad, ide-oda forgatja fejét és meg sem áll, amíg meg nem látja Chothalt. "Még mindig nem értem, hogy miért kellett idejönnöm... Mindegy, majd megtudom. Remélem. És azt is, hogy nem most akarnak megint ránk támadni."*
*Az ork megjegyzését nem tudja hova tenni, csak elneveti magát. Beteges vágyat a tőrök iránt? Nemigazán. Vagy mégis? Kaleya másként gondolja, ha saját esetéről van szó. Ő azért részesíti előnyben a tőröket, mert azok a fegyverek kicsik, könnyűek és gyorsan lehet őket forgatni. A támadásai sebességét ez nagyban megnöveli. Ami pedig a vadászatot illeti...*
- Tudom, hogy vadászni íjjal szokás. Annak, hogy nem így tettem, több magyarázata is van. Először is, hogy nincs íjam. Másodszor... Ez is egyfajta edzés. Az, hogy le tudtam döfni az állatot, egyenlő azzal, hogy hangtalanul elég közel tudtam kerülni hozzá ahhoz, hogy ezzel a rövid fegyverrel végezzek vele. *magyaráz. Az ork komolyabb képet vág, fogalma sincs, hogy miért. Csak csendben vár és figyel, hátha megtudja okát. Erre nem is kell sokáig várnia. A hírek kissé elszomorítják. Kezdeti lelkesedése igencsak megcsappan, de elhatározta, hogy segít. "Tehát... Igencsak nehéz lesz összehozni ezt az egészet."
Az említett helyről fogalma sincs. Kíváncsian vár, hátha megtud még róla valamit, de nem úgy tűnik, hogy Chothal bármi mást el akarna árulni róla. "Valószínűleg a múltjával kapcsolatos az a hely. Kíváncsi vagyok, hogy milyen..." elmélkedik.
Furcsa feladatot kap. Az orknak csak némán bólint, mielőtt jobban belegondolna az egészbe. Nem érti, hogy miért kell a partra mennie este. Ennek ellenére, mikor eljön az ideje, összeszedelődzködik, elköszön az öregtől és a lánytól, megköszöni a segítséget, majd ebével együtt megindul.
Némi kóválygás után eltalál a partra. Az a bóklászás úgy fél óra is lehetett, de nem az ő hibája. Még a várost sem látta, ott is eltévedne, nemhogy az erdőben, ahova nem is ő ment be a saját lábán. A partra érve nézelődni kezd. Egyelőre nem látja a zöld bőrű alakot. Kétségei támadnak. Nem tudja, hogy ez-e a helyes döntés. Elvégre ezzel nem csak ő lesz veszélyben a továbbiakban, hanem leendő társai. Az ork már így is bajban van. Rajta már nem tud segíteni, csak ha hazamegy. Azt viszont nem akar. Esze ágában sincs visszatévelyedni 'drága' családjához. Egyedül maradt, másra nem számíthat vérei közül. Gondterhelten sóhajt, majd tovább sétál. A part mentén halad, ide-oda forgatja fejét és meg sem áll, amíg meg nem látja Chothalt. "Még mindig nem értem, hogy miért kellett idejönnöm... Mindegy, majd megtudom. Remélem. És azt is, hogy nem most akarnak megint ránk támadni."*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057