//Reggel a folyópartnál//
*Tudja, hogy nem lehet az övé, most először érez veszteséget azelőtt, hogy ténylegesen elvesztett volna valamit, vagy valakit. Itt van mellette és az ő szíve már telve van iránta ragaszkodással és féltéssel, de nem lehet az övé. Ő a Vörös Vércsék alvezére. Keze számtalan szálat tart és nem hibázhat. Ismeri magát és tudja jól, ha teret enged ennek a ragaszkodásnak, akkor az előbb utóbb végzetes hibákra sarkalja, majd. Nem tűri, hogy hozzáérjenek, vagy kárt tegyenek abban ami az övé. Asweánál ez nem volt gond, mert ő csak az övé volt, így féltékenyen őrizhette. De Myna... ő más. Talán, ezért is ragaszkodik hozzá mélyebben, mint a gyöngyhajúhoz ragaszkodott. Meglepi milyen megdöbbentő a szív, aki tegnap még fájdalmat okozott, annak a képe elhalványult, hogy átadja magát egy szőke hajzuhatag kecses viselőjének, aki úgy játszik az érzékek húrjain, hogy senki nem tud ellenállni neki. Kijelenthetné, hogy csak az övé és tabu, talán a lány is belemenne. Van elég hatalma hozzá, hogy így legyen, de biztosan nem vezetne semmi jóra. Ez hátráltatná a klán érdekeit. Ryrrosal tervei voltak... vannak és a lányt ő birtokolja. Ismeri már, a féltékeny álarc maszkja rajta nagyon is el van rejtve a szemek elől, de tudja, hogy sértésnek venné és sötét természete minden mosolyával álcázva a klán ellen kezdene dolgozni és itt van Riq is. Őt soha nem birtokolhatja így még csak nem is gondolhat rá, hogy így legyen, de mégis... Pontosan tudja nem értené meg, ha holnap közölné a Fekete Pillét más nem érintheti. Az első kérdése az lenne.*
~De Morf, hol van ebben a haszon? Emlékezz, mindent a klánért és a vércsékért, hogy legnagyobb és legerősebb legyen. Add érte mindened és akkor nincs kitől félni többet, mert tőlünk fognak, nem kell többet tartani az élettől, mert uralni fogjuk.~
*Ismeri tudja a szavakat és lelkében akkor esküt is tett rájuk. Mindent a klánért és mindenkit. Komor tekintete szomorúvá válik. Nyomja a szívét a felelősség súlya. Már most tudja, hogy véget kell vetnie ennek.*
~Ami közöttük van nem lehet ennél szorosabb, te a kláné vagy és Ryrré. Miért kell, hogy így legyen?~
*Hirtelen magához vonja a lányt és szíve minden ragaszkodását beleadva szorítja erősen magához.*
~Fontos vagy és az is leszel nekem Myna, amíg az én szemem kísér és az én karom véd nem lehet bajod, de nem lehetsz többé az enyém és én nem gyengülhetek el. Én a kláné vagyok már és asszonyáé, aki rendelkezik az életem felett.~*Az ölelő szorításon enged aztán, hogy mély szomorúsággal nézzen a szép szemekbe.*
-Mennünk kell. Gyere öltözzünk!
*Fáj kiejteni a szavakat jobban, mint gondolta, de nagy erőfeszítéssel elengedi a lányt és elfordulva tőle elkezd öltözni.*