//Második szál//
//Ceron//
*A halk szavak miatt még inkább figyel a lányra, sokkal jobban, mintha harsány lenne.*
– Azt hiszem, tényleg az. Igaza volt a mesteremnek annak idején, a gyilkolás mellett valami máshoz is jó érteni, hogy ne vesszek éhen, ha egyszer elegem lesz majd a vérből.
*Nem kerüli el Norke figyelmét Ceron sóhaja sem, csak nem igazán tudja mit mondhatna, vagy mit tehetne.
Talán ha jobban ismerné a lányt. Ha Giselli sóhajtana így akkor gondolkodás nélkül ölelné át, hogy megnyugtassa, vagy vigasztalja. Vele ez nem okozna nehézséget, vele az első pillanattól más volt a helyzet, pedig csinos lány, sőt, megkockáztatná azt is, hogy szépnek nevezze, de mégis, talán már az első pillanatban is érezte, ösztönösen tudta, hogy rá nem gondol nőként.*
~Giselli mindig is hugica volt, még mikor nem is hittem benne, hogy tényleg az lenne. A testvérem. Esélyesen valóban az. Erre a lányra viszont nem tudok testvérként nézni.~
*A szeme sarkából figyeli, ahogy a lány ellenőrzi a ruháit.*
– Nem, nem áll szándékomban *helyesel.
Valójában nincs is nagyon hova mennie, főleg, mivel kénytelen rádöbbenni, hogy fogalma sincs, hol keresse a testvérét és a Cölöpállító Melingremet a városban. Az egyetlen támpontja a ház a Gazdagnegyedben. Ott talán majd tudnak valamit mondani neki.*
~Vagy marad a Pegazus. Majd kiderül.~
*Látja, ahogy Ceron felemeli az alsóneműjét, és nyel egyet, aztán inkább a csizmája orrát kezdi bámulni. Nem mintha nem lenne kíváncsi a nőre, szívesen megnézné magának, de nem teheti. Így és most nem, az olyan lenne, mintha lopna tőle, mintha kihasználná, és a lány, akár utcalány, akár sem, azt nem érdemelné.*
– Nem leskelődöm *mormogja válaszul az orra alatt, és valóban nem teszi, a fejét leszegi, és továbbra is lefelé néz, nem pillant az öltözködő nő irányába. Igaz nem fordul el látványosan és a szemeit sem takarja el a tenyerével, szóval Ceron kénytelen csak a szavának hinni.
Felpillant, aztán elmosolyodik, úgy nézi a lányt a selyemblúzában és a kissé talán még nyirkos szoknyájában, ahogy mezítláb áll előtte.*
– Azt az én tisztem megítélni, hogy csinos-e vagy sem *mondja végül.* És nekem tetszik.
*Odébb húzódik, hogy a lány kényelmesen elhelyezkedhessen, de a kérdésére majdnem félrenyel. Hökkenten fordul a lány felé, de a kérdés láthatóan nem ugratás. Egy percig Ceron profilját bámulja, kísértésbe esik, hogy valamit csak odavágjon, vagy tréfával üsse el a dolgot, de végül maga sem tudja miért, csupán három szó szakad ki belőle.*
– Olyat, aki szeret.
*Újra a csizmája orrára mered, és némileg kínosan érzi magát, úgy véli, a lány ezt nem fogja ennyiben hagyni. Valamiért azt sejti, nem ez szokott az általános válasz lenni, amit a férfiak erre a kérdésre adnak egy, nos, egy örömlánynak.*