Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 131 (2601. - 2620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2620. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-19 01:23:30
Üzenet elküldve: 2017-06-19 01:23:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Elhagyja a tisztást, de nem megy messze. Lesétál a folyópartra, és ott meghúzza magát egy terebélyesebb bokor tövében. Eredetileg a városba szeretett volna visszamenni, de amint beért a fák közé, a sűrűbb növényzettel szegélyezett ösvényre, a szél is csendesedett, a levegő sem csípi már annyira a bőrét, így még maradhat kinn. Nem veszi elő a könyvet, kicsit megfájdult a szeme a sok olvasástól, inkább csak lepihen. Teljesen bebújik a levelek közé, hogy védve legyen a sugarak elől, lehunyja a szemeit, és halkan pihegve összegömbölyödik. Nem alszik el, nem fáradt, csak a szemeit, meg kissé a buksiját pihenteti, amit megsütött a nap. Túl későn jutott eszébe visszamenni a napernyőért, így enyhe napszúrást kaphatott a séta során. Most viszont végre árnyékban van, és itt is marad, amíg nem csillapodik a lüktető fejfájása.*
2619. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-18 15:01:45
Üzenet elküldve: 2017-06-18 15:01:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor a folyóhoz ér, már nagyban megy le a nap. Zhorack nem szokott ilyen csinálni, mégis megáll a nagy víztömeg előtt, és nézi a naplementét. Picit megnyugtatja, más, mint a tisztáson ülni, és bámulni a fákat, és a füvet. Ennek van valamilyen lelkekig ható varázsa, ami még az ő kemény, sötétellf szívét is megérinti egy kicsit. Persze a látványt nagyban megemeli, hogy most éppen nincsenek itt fürdőző szegények. Bár ha arra gondol, hogy koszos nincstelenek mossák a folyóba magukat, akkor már el is megy a kedve az egésztől. Inkább megfordul, és továbbhalad a temető felé.*
2618. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-18 12:49:48
Üzenet elküldve: 2017-06-18 12:49:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Khrosas//
*Aniyä figyelmesen hallgatja, amit a másik mesél, néhol még aprókat is bólint, ezzel jelezve, hogy odafigyel rá. Még a kutyát simogató keze is lassabb tempóba kezd ezzel.*
- Hú, nem lehetett könnyű!
*Mondja végül, hiszen neki még ez is elég druidásan hangzik. Nem igazán ért az ilyen mesterségekhez, nem tudja elválasztani a vékony határmezsgyén taposó népeket, hogy mi a különbség bárd és tolvaj között, alkimista és druida között. Nyilván vannak azok a "kivételek" akik erősen elhatárolódnak, de még is sokan vannak, akik ha tehetnék ide és oda is tartoznának. Ám legalább Khrosas maga tisztítja ki a képet, amikor elmondja, hogy miből él. Aniyänak nem tűnik fel a hazugság, illetve az elhallgatás, ezért nem is firtatja tovább ezt a témát. Inkább ő maga is lenéz a kutyusra.*
- Aaaaz nehéz meló lehet! Használsz recepteket? Én nem tudom, hogy működik ez. Egy egyszerű kenyeret sem tudok elkészíteni.
*Vallja be, és kicsit kínosan gondol vissza a néhány évvel ezelőtti legutóbbi próbálkozására, amikor lelopózott a kúriájuk konyhájába hogy összedobjon egy saját készítésű vacsorát kedveskedésként egy... bizonyos valakinek. Csúfosan sült el az étel és a másik történet is. Részben talán ezért is van itt.
Aniyä megvonja a vállát, sosem gondolkozott azon, hogy ez mennyire nemes dolog. A családja igazából elég célratörő és néhány hagyományos rituálétól eltekintve, nem tesznek felesleges köröket.*
- Tényleg?
*Kérdezi lelkesen, habár választ nem vár rá. Még hevesebben kezdi dögönyözni Bátort. Eddig is szimpatikus volt neki a jószág, de így, hogy azonos a származási helyük, még jobban kedveli.*
- Jaj ne haragudj, ez nagyon váratlan kérdés lehetett.
*Kér gyorsan elnézést, látva Khrosas átmeneti zavarát.*
- Szeretnék csatlakozni a városőrséghez, viszont az állatokat is nagyon szeretnem és talán szeretnék majd egyet a jövőben. Csak nem tudom mennyire engedik ott az ilyet.
*Válaszolja, hogy kitisztítsa a képet egy kicsit. Annyira nem sürgős neki, hogy valamilyen familiáris állandóan a nyomában legyen, egyelőre az edzésére kéne koncentrálnia, a beilleszkedésre, utána majd ha a felettesei is jobban megismerik, talán beruházik majd egy állatra.*
//Khrosas//
*Aniyä figyelmesen hallgatja, amit a másik mesél, néhol még aprókat is bólint, ezzel jelezve, hogy odafigyel rá. Még a kutyát simogató keze is lassabb tempóba kezd ezzel.*
- Hú, nem lehetett könnyű!
*Mondja végül, hiszen neki még ez is elég druidásan hangzik. Nem igazán ért az ilyen mesterségekhez, nem tudja elválasztani a vékony határmezsgyén taposó népeket, hogy mi a különbség bárd és tolvaj között, alkimista és druida között. Nyilván vannak azok a "kivételek" akik erősen elhatárolódnak, de még is sokan vannak, akik ha tehetnék ide és oda is tartoznának. Ám legalább Khrosas maga tisztítja ki a képet, amikor elmondja, hogy miből él. Aniyänak nem tűnik fel a hazugság, illetve az elhallgatás, ezért nem is firtatja tovább ezt a témát. Inkább ő maga is lenéz a kutyusra.*
- Aaaaz nehéz meló lehet! Használsz recepteket? Én nem tudom, hogy működik ez. Egy egyszerű kenyeret sem tudok elkészíteni.
*Vallja be, és kicsit kínosan gondol vissza a néhány évvel ezelőtti legutóbbi próbálkozására, amikor lelopózott a kúriájuk konyhájába hogy összedobjon egy saját készítésű vacsorát kedveskedésként egy... bizonyos valakinek. Csúfosan sült el az étel és a másik történet is. Részben talán ezért is van itt.
Aniyä megvonja a vállát, sosem gondolkozott azon, hogy ez mennyire nemes dolog. A családja igazából elég célratörő és néhány hagyományos rituálétól eltekintve, nem tesznek felesleges köröket.*
- Tényleg?
*Kérdezi lelkesen, habár választ nem vár rá. Még hevesebben kezdi dögönyözni Bátort. Eddig is szimpatikus volt neki a jószág, de így, hogy azonos a származási helyük, még jobban kedveli.*
- Jaj ne haragudj, ez nagyon váratlan kérdés lehetett.
*Kér gyorsan elnézést, látva Khrosas átmeneti zavarát.*
- Szeretnék csatlakozni a városőrséghez, viszont az állatokat is nagyon szeretnem és talán szeretnék majd egyet a jövőben. Csak nem tudom mennyire engedik ott az ilyet.
*Válaszolja, hogy kitisztítsa a képet egy kicsit. Annyira nem sürgős neki, hogy valamilyen familiáris állandóan a nyomában legyen, egyelőre az edzésére kéne koncentrálnia, a beilleszkedésre, utána majd ha a felettesei is jobban megismerik, talán beruházik majd egy állatra.*
2617. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-16 10:38:27
Üzenet elküldve: 2017-06-16 10:38:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aniyä//
*Felvonja a szemöldökeit a kérdésre, meglepetten. Aztán elmosolyodik.*
- Nem, nem. Távol állnak tőlem az állatok... legalábbis eddig távol álltak. *Paskolja meg Bátor széles fejét.* A nagyanyámmal éltem a mocsár melletti kunyhójában, kölök koromtól erdei manóként. *Vigyorodik el a rövid kis történet előadása közben.* Megszoktam már és nem is ismerek más életet. *Ez hazugság. Le is süti a szemét, álcázva azzal, hogy a kutyát nézi és idegesen simogatja is. Nem akarja elmondani, hogy nagyon is ismer más életet, az elég... megfontolatlan lenne egy idegen előtt.*
- Főzetekből élek, az erdőt járom alapanyagért. *Magyarázza gyorsan. Most már akár druidának is nevezhetné magát, hiszen kutyával van, vándor életet élt eddig, s ha a Vashegyről eljön valamiért, akkor eztán is azt fogja folytatni. Már csak arra kell választ találnia, hogy miért érné meg druidának hazudnia magát. Gondolatban vállat von, egyszer biztos jó lesz valamire.*
- Oh, értem... ez nemes dolog. *Bólint, s egyetért a lány és a családja gondolkodás módjával. Trófeáért felesleges ölni, pontosabban csak azért. A medve húsa pedig nem is lehet olyan finom, mint mondjuk egy őzé. A kutyák méretéből gondolta a nagy vadakra való vadászatot.
A föld városának említésére megint meglepődik egy kicsit.*
- Hűha, ejj hát az nem itt van a szomszédban. *Egy pacsi után, a tarkóját kezdi vakargatni, azon töprengve, hogy a lány hogy került ilyen messze. De persze ez nem az ő dolga. Egy kicsiny irigység is átfut az elméjén, mert ő is szeretne ilyen messzi helyekre eljutni, ahogy a nő eljutott a túloldalról idáig. Na, majd egyszer.* Bátor is onnan jött. *Teszi hozzá vigyorogva.* Koboldbika fajtájú vagy ilyesmi. *A nő kérdésén pedig eltöpreng.*
- A városőrség? *Először nem érti. Egyből arra gondol, hogy talán a katonák nem engedik az állatokat a település nem létező falai mögé. Az nem jut eszébe, hogy Aniyä az őrséghez akar csatlakozni és maga mellé szeretne egy kutyát, vagy macskát vagy akármit a barakkba.*
- Hát nem tudom... Gondolom engedik... legalábbis engedhetnék. Nekik sem ártana pár nyomkereső vadászkutya. Miért? *Alig láthatóan izzadni kezd. Nem látott kiírást a város határában, hogy kutyát behozni tilos. Ez még nem azt jelenti, hogy nem vehetik el tőle és zárhatják be egy ketrecbe. Már az elfet, nem a kutyát.*
A hozzászólás írója (Szomorú Khrosas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.16 10:55:03
//Aniyä//
*Felvonja a szemöldökeit a kérdésre, meglepetten. Aztán elmosolyodik.*
- Nem, nem. Távol állnak tőlem az állatok... legalábbis eddig távol álltak. *Paskolja meg Bátor széles fejét.* A nagyanyámmal éltem a mocsár melletti kunyhójában, kölök koromtól erdei manóként. *Vigyorodik el a rövid kis történet előadása közben.* Megszoktam már és nem is ismerek más életet. *Ez hazugság. Le is süti a szemét, álcázva azzal, hogy a kutyát nézi és idegesen simogatja is. Nem akarja elmondani, hogy nagyon is ismer más életet, az elég... megfontolatlan lenne egy idegen előtt.*
- Főzetekből élek, az erdőt járom alapanyagért. *Magyarázza gyorsan. Most már akár druidának is nevezhetné magát, hiszen kutyával van, vándor életet élt eddig, s ha a Vashegyről eljön valamiért, akkor eztán is azt fogja folytatni. Már csak arra kell választ találnia, hogy miért érné meg druidának hazudnia magát. Gondolatban vállat von, egyszer biztos jó lesz valamire.*
- Oh, értem... ez nemes dolog. *Bólint, s egyetért a lány és a családja gondolkodás módjával. Trófeáért felesleges ölni, pontosabban csak azért. A medve húsa pedig nem is lehet olyan finom, mint mondjuk egy őzé. A kutyák méretéből gondolta a nagy vadakra való vadászatot.
A föld városának említésére megint meglepődik egy kicsit.*
- Hűha, ejj hát az nem itt van a szomszédban. *Egy pacsi után, a tarkóját kezdi vakargatni, azon töprengve, hogy a lány hogy került ilyen messze. De persze ez nem az ő dolga. Egy kicsiny irigység is átfut az elméjén, mert ő is szeretne ilyen messzi helyekre eljutni, ahogy a nő eljutott a túloldalról idáig. Na, majd egyszer.* Bátor is onnan jött. *Teszi hozzá vigyorogva.* Koboldbika fajtájú vagy ilyesmi. *A nő kérdésén pedig eltöpreng.*
- A városőrség? *Először nem érti. Egyből arra gondol, hogy talán a katonák nem engedik az állatokat a település nem létező falai mögé. Az nem jut eszébe, hogy Aniyä az őrséghez akar csatlakozni és maga mellé szeretne egy kutyát, vagy macskát vagy akármit a barakkba.*
- Hát nem tudom... Gondolom engedik... legalábbis engedhetnék. Nekik sem ártana pár nyomkereső vadászkutya. Miért? *Alig láthatóan izzadni kezd. Nem látott kiírást a város határában, hogy kutyát behozni tilos. Ez még nem azt jelenti, hogy nem vehetik el tőle és zárhatják be egy ketrecbe. Már az elfet, nem a kutyát.*
A hozzászólás írója (Szomorú Khrosas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.16 10:55:03
2616. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-15 22:57:05
Üzenet elküldve: 2017-06-15 22:57:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Hamar eléri a folyópartot, ahol megpihen egy kis időre. Lehet nem is megy el a tisztásig, hanem itt marad a nap hátralévő részében. Egyedül akar lenni, teljesen egyedül, és a tisztást gyakran látogatják mások is ilyen szép időben. Még ha nem is hangoskodnak, és nem kell beszélgetnie velük, akkor is frusztráló a jelenlétük. A vízhez sétál, hogy megmossa arcát és kezeit. Homlokán izzadtságcseppek csillannak, kézfejével törli le őket. Meleg van, árnyékba kell vonulnia, különben finom, vékony bőre vörösre ég, és estére borzalmas fájdalmai lennének. Miután megmosakodott, és vállait, nyakát és mellkasát is bevizezte kissé, visszasétál a fák alá, hogy menedéket leljen a nap maró sugarai ellen. Törökülésben letelepszik a fűbe, a kis táskájából előveszi a reggel elcsomagolt almát, és azt kezdi majszolgatni, miközben a nap folytatásán gondolkodik. Nem tudja, mennyi ideig lesznek el a többiek, de nem akarja, hogy otthon találják, mikor visszaérnek. Mindenki a csodás hőstetteiről áradozna, kérdőre vonnák, miért nem tartott velük, és hasonló, kellemetlen szituációkba keveredne. Nem, inkább kihagyja. Majd hazamegy, ha nagyon muszáj, addig él, mint eddig. Alszik a könyvtárban vagy a Holdudvaron, napközben meghúzza magát a templomkert kényelmes padjain, és olvasgatja a könyveit, tekercseket böngész, mágiákat magol. Szóval hasznosan tölti az idejét.*
2615. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:10:04
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:10:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Khrosas//
*Aniyä odafigyelően bólogat, nem csak a látszat kedvéért, tényleg érdekli, amit Bátor gazdája mond. Ahhoz képest, hogy csak pár napja vannak együtt a kutyussal, egész jól megértik egymást, legalábbis Aniyä első látásra így érzi. Előítéletei sincsenek, amiért nem az ismeretlen neveli meg a kutyát kölyökkorától kezdve. Végül is, otthon sem ő foglalkozott a legtöbbet a kutyákkal, nem az ő dolga volt.*
- Értem...
*Feleli elgondolkozva, majd rögtön be is ugrik neki a következő kérdés.*
- Valami druida vagy, vagy mi?
*Kérdezi, ahogy elmélkedve a szemöldökeit ráncolja. Hiszen, azok a druidák szokták az erdőt járni, nem? Akármi is lesz a válasz, Aniyä érdeklődő.
A kérdésre megvonja a vállát.*
- Bizonyára medvéket is elkaptunk párat, ha arra volt szükség. Nem a szőrért vagy bőrért vadásztunk, inkább az ételért, azt hiszem.
*Mondja elgondolkodva. Igaz, volt otthon néhány trófea állatok csontjaival és szőrével, de az apja jobban szerette, ha a prédája az asztalra kerül. Az mégis csak hasznosabb, mint holmi falra kitűzött koponya. Persze emellett volt pénzünk maguknak ételt venni, hiszen nemesi családról van szó.
A lány kicsit elgondolkozik a múlton, de nem sokáig, mivel Khrosas a kezét nyújtja felé. Aniyä elfogadja a gesztust, ő is bemutatkozik.*
- A nevem Aniyä. Pirtianesből jöttem. Szerinted a városőrség engedi a saját háziállatot?
*Bemutatkozik, majd rögtön egy nem pont témába illő kérdéssel rukkol elő. *
//Khrosas//
*Aniyä odafigyelően bólogat, nem csak a látszat kedvéért, tényleg érdekli, amit Bátor gazdája mond. Ahhoz képest, hogy csak pár napja vannak együtt a kutyussal, egész jól megértik egymást, legalábbis Aniyä első látásra így érzi. Előítéletei sincsenek, amiért nem az ismeretlen neveli meg a kutyát kölyökkorától kezdve. Végül is, otthon sem ő foglalkozott a legtöbbet a kutyákkal, nem az ő dolga volt.*
- Értem...
*Feleli elgondolkozva, majd rögtön be is ugrik neki a következő kérdés.*
- Valami druida vagy, vagy mi?
*Kérdezi, ahogy elmélkedve a szemöldökeit ráncolja. Hiszen, azok a druidák szokták az erdőt járni, nem? Akármi is lesz a válasz, Aniyä érdeklődő.
A kérdésre megvonja a vállát.*
- Bizonyára medvéket is elkaptunk párat, ha arra volt szükség. Nem a szőrért vagy bőrért vadásztunk, inkább az ételért, azt hiszem.
*Mondja elgondolkodva. Igaz, volt otthon néhány trófea állatok csontjaival és szőrével, de az apja jobban szerette, ha a prédája az asztalra kerül. Az mégis csak hasznosabb, mint holmi falra kitűzött koponya. Persze emellett volt pénzünk maguknak ételt venni, hiszen nemesi családról van szó.
A lány kicsit elgondolkozik a múlton, de nem sokáig, mivel Khrosas a kezét nyújtja felé. Aniyä elfogadja a gesztust, ő is bemutatkozik.*
- A nevem Aniyä. Pirtianesből jöttem. Szerinted a városőrség engedi a saját háziállatot?
*Bemutatkozik, majd rögtön egy nem pont témába illő kérdéssel rukkol elő. *
2614. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-14 12:54:21
Üzenet elküldve: 2017-06-14 12:54:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
-Talán jobb is, még megütsz vele valakit.
*Újabb felhasználási lehetőség a bábuknak. Dobófegyver! Az egyén csak megragadja, megcélozza vele a kiszemelt célpontot és paff! Hozzávágja. Talán vicces, de vész esetén nem elvetendő.*
-Hát, nem is tudom. Azért én ennél egy hangyányival többre vágyom...
*Hatalom, erő, sötét tárgyak, hírnév meg hasonlók. Valami olyan, amivel nyomot hagy Lanawinon és nem tűnik el a süllyesztőbe a csőcselékkel.*
-Nem kizárt.
*Bár az elfeket túlságosan büszkének tartja ahhoz, hogy a "korcs" gnómokkal karöltve alkossanak és talán még osztozzanak is a szabadalmaztatásban, vagy egyéb tudományos sikerekben.*
-Legalábbis a szegény és nincstelen gyerekek.
*Hiszen melyik gazdag kis tündérkirálylány vagy szőke kis hercegecske akarna arctalan fabábut? Nem, hogy arctalant, még arcosat sem. Ez nekik túlságosan egyszerű, képtelenek lennének értékelni.
Dhekäy távozása kissé hirtelen éri, ugyanakkor sokat beszélgettek és mindketten tanultak ma a másiktól valamit.*
-Rendben. Biztosan. *bólint, hiszen Lanawin világa mint már oly sokan oly sokszor elmondták, kicsi.
Addig nézi a gnómot, amíg el nem tűnik a látómezejéből, majd ő maga is szedi a sátorfáját és távozik a folyópartról.*
//Dhekäy//
-Talán jobb is, még megütsz vele valakit.
*Újabb felhasználási lehetőség a bábuknak. Dobófegyver! Az egyén csak megragadja, megcélozza vele a kiszemelt célpontot és paff! Hozzávágja. Talán vicces, de vész esetén nem elvetendő.*
-Hát, nem is tudom. Azért én ennél egy hangyányival többre vágyom...
*Hatalom, erő, sötét tárgyak, hírnév meg hasonlók. Valami olyan, amivel nyomot hagy Lanawinon és nem tűnik el a süllyesztőbe a csőcselékkel.*
-Nem kizárt.
*Bár az elfeket túlságosan büszkének tartja ahhoz, hogy a "korcs" gnómokkal karöltve alkossanak és talán még osztozzanak is a szabadalmaztatásban, vagy egyéb tudományos sikerekben.*
-Legalábbis a szegény és nincstelen gyerekek.
*Hiszen melyik gazdag kis tündérkirálylány vagy szőke kis hercegecske akarna arctalan fabábut? Nem, hogy arctalant, még arcosat sem. Ez nekik túlságosan egyszerű, képtelenek lennének értékelni.
Dhekäy távozása kissé hirtelen éri, ugyanakkor sokat beszélgettek és mindketten tanultak ma a másiktól valamit.*
-Rendben. Biztosan. *bólint, hiszen Lanawin világa mint már oly sokan oly sokszor elmondták, kicsi.
Addig nézi a gnómot, amíg el nem tűnik a látómezejéből, majd ő maga is szedi a sátorfáját és távozik a folyópartról.*
2613. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-14 12:30:26
Üzenet elküldve: 2017-06-14 12:30:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
- Egyébként sem vágom hozzá senkihez. *Nevet fel halkan, röviden. A gnóm azt szeretné elérni élete során, hogy ne birtokoljon semmit és senkit. Ez által a ragaszkodás élettelen tárgyakhoz is ki van zárva nála. Élőlényekhez sem akar kötődni, ezt eddig jól csinálja, hiszen senkije nincsen ezen a vidéken, akik meg volnának elérhetetlen távolságba kerültek. Az évek majd múlnak és ha nem tér vissza elfelejtik őt, ahogy ő is tovább megy és elengedi a múltat.*
- Ha más nem marad utánam, csak egy csapat bábú, már elégedetten halok meg. *Mondja halkan, szomorkásan miközben leteszi a kezében tartott faragványt a hátizsákjára. Figyelve hallgatja a férfi szavait. A gnóm szereti az egyszerű életet. Neki nincs szüksége gépezetekre és találmányokra. Közelebb áll az erdei elfekhez, mint a saját fajtájához. Hiszen nagyrészt elfek között nevelkedett, még ha városiak voltak is. Aztán a szerzetesektől sem tanult mást, mint egyszerűséget és harmóniát a természettel.*
- Nem tudom. Odafent él a gnómok többsége. *Biccent a víz városának irányába.* Talán együtt dolgoznak. *Veti fel a gondolatát. Azt nem tudja, hogy a tudósok mennyire kapzsik, mindenesetre nem lenne ennyi találmány, ha csak az aranyakért kaparnának, s nem lenne semmi szenvedély a műveik mögött.*
- Egy pár gyerek bizton eljátszogatna velük. *Ha meggazdagodni nem is fok belőle az elf, valamennyi zsebpénzt kereshetne egy pár faragással, amit a gnóm megcsinálna neki. Ő nem bánja. Szívesen dolgozik velük, s ha a férfi keresni akar rajta, s vállalná az árulást is akkor az ő döntése mennyit kér darabjáért.*
- Ideje mennem. *Mondja röviden. Eleget ült a folyóparton, úgy gondolja megkeresi a csontot, amit emlegettek.* Találkozzunk még. *Teszi hozzá egy halvány mosollyal a száján.* Ne legyél idegen... *Suttogja már inkább magának. S ha a férfi nem akarja feltartóztatni, akkor Dhekäy hanyagul a táskájáért nyúl, saruit ráköti az oldalára és vállára kapva az iszákot elindítja lépteit felfelé a folyón. Rövid búcsút int az elfnek.*
//Aregeor//
- Egyébként sem vágom hozzá senkihez. *Nevet fel halkan, röviden. A gnóm azt szeretné elérni élete során, hogy ne birtokoljon semmit és senkit. Ez által a ragaszkodás élettelen tárgyakhoz is ki van zárva nála. Élőlényekhez sem akar kötődni, ezt eddig jól csinálja, hiszen senkije nincsen ezen a vidéken, akik meg volnának elérhetetlen távolságba kerültek. Az évek majd múlnak és ha nem tér vissza elfelejtik őt, ahogy ő is tovább megy és elengedi a múltat.*
- Ha más nem marad utánam, csak egy csapat bábú, már elégedetten halok meg. *Mondja halkan, szomorkásan miközben leteszi a kezében tartott faragványt a hátizsákjára. Figyelve hallgatja a férfi szavait. A gnóm szereti az egyszerű életet. Neki nincs szüksége gépezetekre és találmányokra. Közelebb áll az erdei elfekhez, mint a saját fajtájához. Hiszen nagyrészt elfek között nevelkedett, még ha városiak voltak is. Aztán a szerzetesektől sem tanult mást, mint egyszerűséget és harmóniát a természettel.*
- Nem tudom. Odafent él a gnómok többsége. *Biccent a víz városának irányába.* Talán együtt dolgoznak. *Veti fel a gondolatát. Azt nem tudja, hogy a tudósok mennyire kapzsik, mindenesetre nem lenne ennyi találmány, ha csak az aranyakért kaparnának, s nem lenne semmi szenvedély a műveik mögött.*
- Egy pár gyerek bizton eljátszogatna velük. *Ha meggazdagodni nem is fok belőle az elf, valamennyi zsebpénzt kereshetne egy pár faragással, amit a gnóm megcsinálna neki. Ő nem bánja. Szívesen dolgozik velük, s ha a férfi keresni akar rajta, s vállalná az árulást is akkor az ő döntése mennyit kér darabjáért.*
- Ideje mennem. *Mondja röviden. Eleget ült a folyóparton, úgy gondolja megkeresi a csontot, amit emlegettek.* Találkozzunk még. *Teszi hozzá egy halvány mosollyal a száján.* Ne legyél idegen... *Suttogja már inkább magának. S ha a férfi nem akarja feltartóztatni, akkor Dhekäy hanyagul a táskájáért nyúl, saruit ráköti az oldalára és vállára kapva az iszákot elindítja lépteit felfelé a folyón. Rövid búcsút int az elfnek.*
2612. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-12 11:20:52
Üzenet elküldve: 2017-06-12 11:20:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
*A csontok szagát kivesézték, felesleges is több szót ejteni róla.*
-Attól tartasz, hogy túlságosan személyesek lennének és ezáltal a ragaszkodás is megnőne? Mert akkor már biztosan nem vágnád hozzá bárkihez... *mondja az elméletét.* -Így viszont "egyszerűbb" bábuk. Nyersebbek és primitívebbek, de talán természetesebbek...
*Végül is Dhekäy dönti el, hogy mit kezd a bábukkal, szóval az elf csupán ötleteket oszt meg vele. Talán túlságosan is megfogta ez a fabábus téma.*
-Mindenkinek azok. A technikai vívmányok fejlődése egyenes arányban áll a civilizáció és a városias életmód növekedésével. Ez is amolyan egyensú... na jó, nem mondom már el annyiszor. *emeli meg megadóan kezét és elmosolyodik.* -Persze az elfek is ott vannak a toppon, mert Lihanech dobja piacra a legújabb technikai cuccokat meg ilyesmiket. Kissé talán köpönyegforgatóak, bár nem tudom, hogy a gnómok is nem e a pénzre utaznak, vagy ennyire szenvedélyes tudósok?
*Dhekäytól várja a választ, holott Dhekäy sem tudhat túlságosan sokat a népéről.*
-Az még talán menne...
*Kis terve nem nyűgözi le a gnómot, de ezen egyáltalán nem lepődik meg.*
-Ugyan, csak fantáziáltam. *legyint.* -Nyilván nincs szándékom ilyen magaslatokba fejleszteni a bábukat. Szerintem sem anyagi, inkább eszmei értéke van. Utóbbit mint tudjuk csak az tudja értékelni, aki készíti, vagy aki rajong a bábukért.
//Dhekäy//
*A csontok szagát kivesézték, felesleges is több szót ejteni róla.*
-Attól tartasz, hogy túlságosan személyesek lennének és ezáltal a ragaszkodás is megnőne? Mert akkor már biztosan nem vágnád hozzá bárkihez... *mondja az elméletét.* -Így viszont "egyszerűbb" bábuk. Nyersebbek és primitívebbek, de talán természetesebbek...
*Végül is Dhekäy dönti el, hogy mit kezd a bábukkal, szóval az elf csupán ötleteket oszt meg vele. Talán túlságosan is megfogta ez a fabábus téma.*
-Mindenkinek azok. A technikai vívmányok fejlődése egyenes arányban áll a civilizáció és a városias életmód növekedésével. Ez is amolyan egyensú... na jó, nem mondom már el annyiszor. *emeli meg megadóan kezét és elmosolyodik.* -Persze az elfek is ott vannak a toppon, mert Lihanech dobja piacra a legújabb technikai cuccokat meg ilyesmiket. Kissé talán köpönyegforgatóak, bár nem tudom, hogy a gnómok is nem e a pénzre utaznak, vagy ennyire szenvedélyes tudósok?
*Dhekäytól várja a választ, holott Dhekäy sem tudhat túlságosan sokat a népéről.*
-Az még talán menne...
*Kis terve nem nyűgözi le a gnómot, de ezen egyáltalán nem lepődik meg.*
-Ugyan, csak fantáziáltam. *legyint.* -Nyilván nincs szándékom ilyen magaslatokba fejleszteni a bábukat. Szerintem sem anyagi, inkább eszmei értéke van. Utóbbit mint tudjuk csak az tudja értékelni, aki készíti, vagy aki rajong a bábukért.
2611. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-12 10:40:59
Üzenet elküldve: 2017-06-12 10:40:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
*Pár pillanatig csak fa pofával mered maga elé, amikor a férfi a csontok szagáról folytatja a diskurzust. Nem akart ebbe sohasem bele gondolni. Boldog életet élt volna le, ha százötven év alatt sohasem jutott volna eszébe az, hogy különböző lények csontjainak szagán töprengjen. Hát ez a nap is eljött és látszólag a gnóm nem igazán tud megbirkózni a "mi a fene" gondolatával.*
- Fuj. *Végül válaszol is egy egész rövid megnyilvánulással. Az arckifejezése nem mond sokat, elvégre ugyanolyan egykedvűen bámul, mint az előtt. Reméli elég száraz és szagtalan lesz az a csont, amit faragnia akar, majd ha megtalálja.*
- Ez kedves tőled. *Mondja amint átlendülnek a csontok témáján.* Ezek egész egyszerűek. Egy kis részletezéssel jobban néznének ki, de valahogy távol állt tőlem az arcuk teljes kifaragása. *Az összes bábúja lapos, hosszúkás fejjel rendelkezik. Habár nem lenne nehéz arcot faragni nekik, legfeljebb még egy napi munka, ha a testük többi részét is részletezni akarná. Eddig még nem vetemedett ilyesmire, így tetszettek meg neki.*
- Van benne valami. Hasznosnak hasznos amit csinálnak. *Elhallgat pár pillanatig, majd hozzá teszi.* Már akinek. *A gnómok és a gépeik nagyban megkönnyítették a népek életét. Találmányaik minden városban megtalálhatóak, az egészen aprótól az épület méretű szerkezetekig. Ezzel senki sem szállhat vitába, már csak azzal, hogy kinek mennyire tetszik az eszköz ott léte.*
- Nem baj, pár öltéssel már össze lehet hozni valamit. *Bólint a varrás kapcsán. Nem lesz ugyan mestermű, meg nagyon szép sem, de valami lesz. És azt már nem lehet semminek nevezni.
Egészen meglódul a férfi fantáziája. Ha madárszárnyakon repülnének ki a fejéből, a nő azt se tudná hová kapkodja a fejét. Most viszont csak csendben hallgatja a nagy terveket. Híres és gazdag sosem akart lenni, pláne nem polgár. Már elfogadta, hogy nincs otthona és közben mindenhol otthon van. Az ősi mondás nagyon alkalmazható a gnóm életére: elveszve talál otthonra.*
- El akarod őket adni? *Aligha hangzik kérdésnek.* Ezeket nem lehet aranyban mérni. *Mosolyog lágyan az egyik kis teremtményére, mely az ujjai között fekszik ernyedten.*
//Aregeor//
*Pár pillanatig csak fa pofával mered maga elé, amikor a férfi a csontok szagáról folytatja a diskurzust. Nem akart ebbe sohasem bele gondolni. Boldog életet élt volna le, ha százötven év alatt sohasem jutott volna eszébe az, hogy különböző lények csontjainak szagán töprengjen. Hát ez a nap is eljött és látszólag a gnóm nem igazán tud megbirkózni a "mi a fene" gondolatával.*
- Fuj. *Végül válaszol is egy egész rövid megnyilvánulással. Az arckifejezése nem mond sokat, elvégre ugyanolyan egykedvűen bámul, mint az előtt. Reméli elég száraz és szagtalan lesz az a csont, amit faragnia akar, majd ha megtalálja.*
- Ez kedves tőled. *Mondja amint átlendülnek a csontok témáján.* Ezek egész egyszerűek. Egy kis részletezéssel jobban néznének ki, de valahogy távol állt tőlem az arcuk teljes kifaragása. *Az összes bábúja lapos, hosszúkás fejjel rendelkezik. Habár nem lenne nehéz arcot faragni nekik, legfeljebb még egy napi munka, ha a testük többi részét is részletezni akarná. Eddig még nem vetemedett ilyesmire, így tetszettek meg neki.*
- Van benne valami. Hasznosnak hasznos amit csinálnak. *Elhallgat pár pillanatig, majd hozzá teszi.* Már akinek. *A gnómok és a gépeik nagyban megkönnyítették a népek életét. Találmányaik minden városban megtalálhatóak, az egészen aprótól az épület méretű szerkezetekig. Ezzel senki sem szállhat vitába, már csak azzal, hogy kinek mennyire tetszik az eszköz ott léte.*
- Nem baj, pár öltéssel már össze lehet hozni valamit. *Bólint a varrás kapcsán. Nem lesz ugyan mestermű, meg nagyon szép sem, de valami lesz. És azt már nem lehet semminek nevezni.
Egészen meglódul a férfi fantáziája. Ha madárszárnyakon repülnének ki a fejéből, a nő azt se tudná hová kapkodja a fejét. Most viszont csak csendben hallgatja a nagy terveket. Híres és gazdag sosem akart lenni, pláne nem polgár. Már elfogadta, hogy nincs otthona és közben mindenhol otthon van. Az ősi mondás nagyon alkalmazható a gnóm életére: elveszve talál otthonra.*
- El akarod őket adni? *Aligha hangzik kérdésnek.* Ezeket nem lehet aranyban mérni. *Mosolyog lágyan az egyik kis teremtményére, mely az ujjai között fekszik ernyedten.*
2610. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-10 20:56:24
Üzenet elküldve: 2017-06-10 20:56:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a sárkány!//
* Bővízű folyó csordogál ott, oldalt, Valaki igazán megkínálhatná Morwont borral. A folyóparton sok nép tanyája vert már sátrat, vagy legalábbis a sátrat megverték, mert nem vigyázta jól az álmot; vagy, ha épp jól vigyázta, akkor a tanya biztos elszökött, ezért lehet az, hogy most épp senki se nincs itt; mindenki elköltözött. Így hát felfalt sötételfek, feltámadt nemesek, elfeledett gyíklények, hamvasszőke hajú szörnyek, s megannyi más idilli hangulatú küzdelmeknek színt adó hely mellett lépdel el, tekintve a víztükörbe, hátha benne elmerülve meglátja a felejthetetlen óriáslányt, a szép Onát. Csendes magányában nótára szívesen kelne, de nem jutnak eszébe rímek, így emlékezve egy zöldfejű mester jellegzetes szállóigéire, átfutnak a gondolatok fejében.
~ Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! ~ Így mondta biza, s így tesz most, tehát nem tesz inkább semmit se. *
- Sárkányok... Hol vagytok, ti drága állatok? * Merül végül fel benne a kérdés, miként a levesben is elmerül a kő. Ellenben a tücsökkel - a tücsök bárhogy is tesz, midegy, miként próbál szabadulni -, a tücsök sosem merül el. *
* Bővízű folyó csordogál ott, oldalt, Valaki igazán megkínálhatná Morwont borral. A folyóparton sok nép tanyája vert már sátrat, vagy legalábbis a sátrat megverték, mert nem vigyázta jól az álmot; vagy, ha épp jól vigyázta, akkor a tanya biztos elszökött, ezért lehet az, hogy most épp senki se nincs itt; mindenki elköltözött. Így hát felfalt sötételfek, feltámadt nemesek, elfeledett gyíklények, hamvasszőke hajú szörnyek, s megannyi más idilli hangulatú küzdelmeknek színt adó hely mellett lépdel el, tekintve a víztükörbe, hátha benne elmerülve meglátja a felejthetetlen óriáslányt, a szép Onát. Csendes magányában nótára szívesen kelne, de nem jutnak eszébe rímek, így emlékezve egy zöldfejű mester jellegzetes szállóigéire, átfutnak a gondolatok fejében.
~ Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! ~ Így mondta biza, s így tesz most, tehát nem tesz inkább semmit se. *
- Sárkányok... Hol vagytok, ti drága állatok? * Merül végül fel benne a kérdés, miként a levesben is elmerül a kő. Ellenben a tücsökkel - a tücsök bárhogy is tesz, midegy, miként próbál szabadulni -, a tücsök sosem merül el. *
2609. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-09 17:43:08
Üzenet elküldve: 2017-06-09 17:43:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
-Hát nem.
*Elég belegondolni abba, hogyha valakinek lyukas foga van és szívogatja, vagy a nyelve hegyével ingerli onnan is micsoda bűzök törnek a felszínre.*
-Vajon minden csont egyformán büdös? A madaraknak üreges a csontozatuk, a miénk tömörebb. Talán van különbség szagok terén is...
*Nem mintha ezt feltétlenül muszáj lenne kitárgyalni, legfeljebb kis érdekességet csempészhet a beszélgetésükbe.*
-Rendben. Ha találok, akkor elrejtem neked.
*Csont akad mindenütt, csak össze kell gyűjteni, de a "csontvadászat" semmi esetre sem veszélytelen munka, ha egyáltalán nevezhetjük munkának.*
-Alapvetően nem, de nem határolódok el attól, hogy egy kis csodát csempésszek a mindennapjukba. *mondja nagyon kedvesen.* -Nem kellene külön kívánságlistát összeállítanom, hiszen ezek is nagyon szépek.
*Ha már választana, akkor két különbözőt. Az egyiknek olyat, ami az elfekre hajaz, a másiknak pedig olyat, ami egy orkra. Úgyis ősi ellentétek vannak a két faj között, talán még ki is parodizálhatná kicsit ezt.
Ha Dhekäynak a fiús külsővel van baja, akkor Aregeornak éppen az ellentéte. Régen kifejezetten kecses, lányos külseje volt, mondjuk most is elég szépnek mondható, hiszen elf. Haja is hosszabb volt, egészen a derekáig ért, éppen ezért volt megfelelő alternatíva és nőpótló.*
-Ne szerénykedj! Nem csak, hogy tudnak alkotni, de a legpazarabb alkotások mind tőlük eredeztethető.
*Nyilván így küszöbölik ki a fizikai hiányosságaikat, azaz a lábuk és a karjaik hosszát. Erőnek nincsenek híján, mivel kicsik, zömökek és a súlypontjuk alacsonyan van, mint a törpéknek.*
-Én sem vagyok egy nagy szabómester, finoman fogalmazva. *nevet. Naná, hiszen ebben is béna szegény.* -Határozottan.
*Nagyon belejött ebbe a bábu témába. Tényleg érdekesnek találja, és ha már Dhekäy ennyi időt és energiát öl bele, akkor varázsolják már kicsit ízlésesebbé.*
-Tudok egy festékárust a piacon. *bólint serényen, hiszen egy kedves tündérismerőse vásárolt már ott tintát.* -Szerintem rongyot meg a szegénynegyedben is lehetne fillérekért venni, hiszen ott rengeteg a rongy! De nekünk inkább kisbabaméret kellene, és még azt is ollóznunk meg tűznünk kellene. Szóval az is inkább a piacon. Na lám! Még a végén közös kis vállalkozásba kezdünk, aztán meg iparrá fejlesszük! Gondolj csak bele... polgárok lennénk, méghozzá híresek és gazdagok! Ejha. Milyen jól hangzik...
*Számít rá, hogy Dhekäy ebben az ügyben is szerényebben fog megnyilvánulni.*
//Dhekäy//
-Hát nem.
*Elég belegondolni abba, hogyha valakinek lyukas foga van és szívogatja, vagy a nyelve hegyével ingerli onnan is micsoda bűzök törnek a felszínre.*
-Vajon minden csont egyformán büdös? A madaraknak üreges a csontozatuk, a miénk tömörebb. Talán van különbség szagok terén is...
*Nem mintha ezt feltétlenül muszáj lenne kitárgyalni, legfeljebb kis érdekességet csempészhet a beszélgetésükbe.*
-Rendben. Ha találok, akkor elrejtem neked.
*Csont akad mindenütt, csak össze kell gyűjteni, de a "csontvadászat" semmi esetre sem veszélytelen munka, ha egyáltalán nevezhetjük munkának.*
-Alapvetően nem, de nem határolódok el attól, hogy egy kis csodát csempésszek a mindennapjukba. *mondja nagyon kedvesen.* -Nem kellene külön kívánságlistát összeállítanom, hiszen ezek is nagyon szépek.
*Ha már választana, akkor két különbözőt. Az egyiknek olyat, ami az elfekre hajaz, a másiknak pedig olyat, ami egy orkra. Úgyis ősi ellentétek vannak a két faj között, talán még ki is parodizálhatná kicsit ezt.
Ha Dhekäynak a fiús külsővel van baja, akkor Aregeornak éppen az ellentéte. Régen kifejezetten kecses, lányos külseje volt, mondjuk most is elég szépnek mondható, hiszen elf. Haja is hosszabb volt, egészen a derekáig ért, éppen ezért volt megfelelő alternatíva és nőpótló.*
-Ne szerénykedj! Nem csak, hogy tudnak alkotni, de a legpazarabb alkotások mind tőlük eredeztethető.
*Nyilván így küszöbölik ki a fizikai hiányosságaikat, azaz a lábuk és a karjaik hosszát. Erőnek nincsenek híján, mivel kicsik, zömökek és a súlypontjuk alacsonyan van, mint a törpéknek.*
-Én sem vagyok egy nagy szabómester, finoman fogalmazva. *nevet. Naná, hiszen ebben is béna szegény.* -Határozottan.
*Nagyon belejött ebbe a bábu témába. Tényleg érdekesnek találja, és ha már Dhekäy ennyi időt és energiát öl bele, akkor varázsolják már kicsit ízlésesebbé.*
-Tudok egy festékárust a piacon. *bólint serényen, hiszen egy kedves tündérismerőse vásárolt már ott tintát.* -Szerintem rongyot meg a szegénynegyedben is lehetne fillérekért venni, hiszen ott rengeteg a rongy! De nekünk inkább kisbabaméret kellene, és még azt is ollóznunk meg tűznünk kellene. Szóval az is inkább a piacon. Na lám! Még a végén közös kis vállalkozásba kezdünk, aztán meg iparrá fejlesszük! Gondolj csak bele... polgárok lennénk, méghozzá híresek és gazdagok! Ejha. Milyen jól hangzik...
*Számít rá, hogy Dhekäy ebben az ügyben is szerényebben fog megnyilvánulni.*
2608. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-09 13:10:54
Üzenet elküldve: 2017-06-09 13:10:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aniyä//
*Bátor, Khrosas kedvét is mostanában egészen magasan tartja. Azelőtt nem nagyon volt semmi öröme, még ha lett volna is, nem igazán látta meg, nem tudta megtalálni, mintha a szürke árnyalataiban játszott volna minden. A nyáladzó gyilkológép, hatalmas szívével igyekszik betölteni ezt az űrt. Minden eltelt nappal egyre jobban kedveli a kutyát. Akkor fogja csak igazán megszeretni, ha az majd megmutatja őrző-védő tevékenységét irányába.
Egyelőre csak a hátán fekszik, hevesen csóválja farkát és röfögve nyöszörög, ahogy élvezi a simogatások tömkelegét.*
- Fiatal. Kettő, három évesnek saccolom. *Von vállat, nem igazán kérdezte ki az előző gazdáját, de oda se neki, látja rajta, hogy nem egy vén kutya, de már elérte teljes nagyságát.* A napokban vettem. a kikötőben. *Teszi hozzá. Nem titkolja, hogy nem kölyökkora óta vannak együtt, meg azt sem, hogy neki nem nagyon van tapasztalata a kutya tartásban. Nem is nagyon akarja beidomítani, neki elég az, hogy ha uszítja valakire, azt megtudja tenni sikeresen egyetlen paranccsal, ha pedig magához hívja, akkor is azonnal jöjjön.*
- Sokat vándorlok, s nem nagyon bízok senkiben. *Mondja mellékesen.* Úgyhogy kellett valaki, aki megvéd. *Mosolyodik el.* Csak megtanítok neki néhány egyszerű dolgot, de ahogy észre vettem nagyon nincs szüksége rá, szinte mindent megért, amit kell. *Biccent az állat felé.
Hallgatja a lány történetét. Nem csoda, egy vagy két ember nem is lenne elég egy akkora falka vezetéséhez, mint amit elmondott. Khrosasnak elkerekedik a szeme, mikor meghallja, hogy milyen nagyok voltak azok a kutyák.*
- Ejha! Medvéket vadásztatok velük? *Kérdezi elismerő tekintettel. Látott már olyan kutyákat, amiket kis híján meglovagolni lehetne, el is tudja képzelni, hogy azokkal öljenek nagy vadakat. Kell is oda az erő. Bátor sem kicsi, felemelni nem tudná, de azokhoz a fenevadakhoz képest biztos eltörpülne. Nem hiszi a vajákos, hogy bírna egy akkora állattal.*
- Ha már ilyen szépen össze gyűltünk... *Kezd bele mellékesen valami másba.* A nevem Khrosas, a Vashegyről. *Nyújtja kezét egy rövid pacsira, ha a lány is szeretné megosztani vele a saját becses nevét.*
//Aniyä//
*Bátor, Khrosas kedvét is mostanában egészen magasan tartja. Azelőtt nem nagyon volt semmi öröme, még ha lett volna is, nem igazán látta meg, nem tudta megtalálni, mintha a szürke árnyalataiban játszott volna minden. A nyáladzó gyilkológép, hatalmas szívével igyekszik betölteni ezt az űrt. Minden eltelt nappal egyre jobban kedveli a kutyát. Akkor fogja csak igazán megszeretni, ha az majd megmutatja őrző-védő tevékenységét irányába.
Egyelőre csak a hátán fekszik, hevesen csóválja farkát és röfögve nyöszörög, ahogy élvezi a simogatások tömkelegét.*
- Fiatal. Kettő, három évesnek saccolom. *Von vállat, nem igazán kérdezte ki az előző gazdáját, de oda se neki, látja rajta, hogy nem egy vén kutya, de már elérte teljes nagyságát.* A napokban vettem. a kikötőben. *Teszi hozzá. Nem titkolja, hogy nem kölyökkora óta vannak együtt, meg azt sem, hogy neki nem nagyon van tapasztalata a kutya tartásban. Nem is nagyon akarja beidomítani, neki elég az, hogy ha uszítja valakire, azt megtudja tenni sikeresen egyetlen paranccsal, ha pedig magához hívja, akkor is azonnal jöjjön.*
- Sokat vándorlok, s nem nagyon bízok senkiben. *Mondja mellékesen.* Úgyhogy kellett valaki, aki megvéd. *Mosolyodik el.* Csak megtanítok neki néhány egyszerű dolgot, de ahogy észre vettem nagyon nincs szüksége rá, szinte mindent megért, amit kell. *Biccent az állat felé.
Hallgatja a lány történetét. Nem csoda, egy vagy két ember nem is lenne elég egy akkora falka vezetéséhez, mint amit elmondott. Khrosasnak elkerekedik a szeme, mikor meghallja, hogy milyen nagyok voltak azok a kutyák.*
- Ejha! Medvéket vadásztatok velük? *Kérdezi elismerő tekintettel. Látott már olyan kutyákat, amiket kis híján meglovagolni lehetne, el is tudja képzelni, hogy azokkal öljenek nagy vadakat. Kell is oda az erő. Bátor sem kicsi, felemelni nem tudná, de azokhoz a fenevadakhoz képest biztos eltörpülne. Nem hiszi a vajákos, hogy bírna egy akkora állattal.*
- Ha már ilyen szépen össze gyűltünk... *Kezd bele mellékesen valami másba.* A nevem Khrosas, a Vashegyről. *Nyújtja kezét egy rövid pacsira, ha a lány is szeretné megosztani vele a saját becses nevét.*
2607. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-09 12:13:02
Üzenet elküldve: 2017-06-09 12:13:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Khrosas//
*Aniyä kedvét igazán feldobta az ismeretlen és a kutya érkezése. Nem tűri a hosszas fetrengést és céltalan ténfergést, ezért örül most a társaságnak. Ahogy Bátor hanyatt vágja magát még több kérdés jut eszébe.*
- Milyen idős?
*Kérdezi, miközben hatalmas lendülettel vakarja és simogatja végig a rettenthetetlen mókusölő hasát. Amilyen hős lesz még ez az eb, megérdemli a kényeztetést.
A mókusölés kapcsán valami kicsit komolyabb is eszébe jut.*
- Miért van nálad? Be szeretnéd tanítani valamire?
*Kérdezi kíváncsian, hátha tud pár tippet adni. Meg hát tényleg furdalja az oldalát a kíváncsiság.
Kicsit már kezd belefáradni a heves dögönyözésbe. Terpeszbe nyitja a lábait, egyik kezével megtámaszkodik a háta mögött, a másikkal pedig Bátor füle tövét vakargatja.*
- Igazából az apámé volt az összes, nem mi foglalkoztunk velünk. Néha megengedte, hogy játszunk velük. Vagy akkor tölthettünk még velük időt, amikor vadászni mentünk. Néha a kiképzésben is segíthettünk, de ez nem volt jellemző.
*Pilledten néz vissza Bátorra, mielőtt folytatná.*
- De azok hatalmas dögök voltak. Akkorák mint egy borjú! Alább soha nem adtuk.
*Fejti ki kicsit bővebben, habár ez még mindig kevés infó lehet a kutyahad elképzelésére. A lényeg, hogy sokan voltak, ráadásul hatalmasak, egytől egyig a vérengzésre kiképezve. Nem lett volna egyikükből sem jó öleb.*
//Khrosas//
*Aniyä kedvét igazán feldobta az ismeretlen és a kutya érkezése. Nem tűri a hosszas fetrengést és céltalan ténfergést, ezért örül most a társaságnak. Ahogy Bátor hanyatt vágja magát még több kérdés jut eszébe.*
- Milyen idős?
*Kérdezi, miközben hatalmas lendülettel vakarja és simogatja végig a rettenthetetlen mókusölő hasát. Amilyen hős lesz még ez az eb, megérdemli a kényeztetést.
A mókusölés kapcsán valami kicsit komolyabb is eszébe jut.*
- Miért van nálad? Be szeretnéd tanítani valamire?
*Kérdezi kíváncsian, hátha tud pár tippet adni. Meg hát tényleg furdalja az oldalát a kíváncsiság.
Kicsit már kezd belefáradni a heves dögönyözésbe. Terpeszbe nyitja a lábait, egyik kezével megtámaszkodik a háta mögött, a másikkal pedig Bátor füle tövét vakargatja.*
- Igazából az apámé volt az összes, nem mi foglalkoztunk velünk. Néha megengedte, hogy játszunk velük. Vagy akkor tölthettünk még velük időt, amikor vadászni mentünk. Néha a kiképzésben is segíthettünk, de ez nem volt jellemző.
*Pilledten néz vissza Bátorra, mielőtt folytatná.*
- De azok hatalmas dögök voltak. Akkorák mint egy borjú! Alább soha nem adtuk.
*Fejti ki kicsit bővebben, habár ez még mindig kevés infó lehet a kutyahad elképzelésére. A lényeg, hogy sokan voltak, ráadásul hatalmasak, egytől egyig a vérengzésre kiképezve. Nem lett volna egyikükből sem jó öleb.*
2606. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-09 08:46:19
Üzenet elküldve: 2017-06-09 08:46:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
- Nem lehet valami rózsa illata... *Teszi hozzá az elf mondanivalójához. Ha bele gondol, hogy perzselik a malacot, miután levágták és főzik meg a belsőségeit, a szalonnáját, hát, nem egy virágos mező emlékét idézi az a sok fövő hús, vér meg bőr. A csonté sem lehet szebb, ebből kiindulva.*
- Nyitva tartom a szemem szép csontokért. *Ígéri meg, bár fogalma sincs honnan fog szerezni akkora masszív csontokat, amiből a bábut kivitelezheti. Talán bölény, bivaly, valamilyen bika csontjai elegendőek, de lehet, hogy valamilyen agyar lesz a megoldás. Esetleg ember csontok, az ingoványban meghaltak maradványit még őrzi az iszap és néhol ki is kandikál egy-két borda, vagy combcsont. Ez viszont veszélyes vállalkozás.*
- Szoktál foglalkozni a szegény gyerekekkel? *Kérdezi enyhe meglepetéssel a hangjában. Nem tudja, miért gondolja az ellenkezőjét a gnóm, elvégre semmi olyasmit nem mondott a másik, ami ezt hivatott alátámasztani. Talán a Sa'Tereth-ről való beszélgetés miatt hitte azt, hogy nem egy önzetlen fickó.* Ha tetszik valamelyik válassz. Ha nem, mondd el milyet szeretnél. *Ad választási lehetőségeket az elfnek. Neki mindenképpen jó, hátralévő életében még úgy is fog faragni egy párat.*
- Tudom. *Mosolyodik el, nem zavarja a dolog, hiszen mindenki erre gondol. Elég egy kétértelmű kifejezés és máris a másik végén fogják meg a dolgot. Ilyen a halandó természet, mind bűnösök vagyunk. Dhekäy fiús alkatával, nem tündöklően szép arcával egyébként sem kaszálná a férfiak szívét. Na meg a viselkedése, komor ábrázata sem szívdöglesztő.
Játékosan fájdalmas képet ölt magára, amikor a férfi arról beszél mennyire nem szeretne ilyen, vagy ehhez hasonló művészeteket gyakorolni. Egy fél mosolyt azért megejt így is.*
- Lehet. *Bólint a szavakra. Ez is egyfajta birtoklási vágy lehet, de a gnóm szeret úgy gondolni rá, hogy ártalmatlan. Elvesz abból, amit aligha tudnak már felhasználni és alkot belőle valami mást. Nem kizárt, hogy előbb utóbb mind a kettő a tűzre dobva végzi, a facsonk és a bábu is. Ez viszont nem veszi el a kedvét a faragástól.*
- Nem kizárt. A gnómok tudnak alkotni ezt senki sem tagadhatja. *Teszi hozzá.
Mosolyt villantva von vállat a hazugságra, gondolván, hogy a kölkök már csak ilyenek.*
- Hűha... *Vakargatja meg tarkóját.* Aligha értek a varráshoz, ha ruháról van szó. Legfeljebb a szakadt rongyaimat fércelem össze. *Magyarázza őszintén.* Ilyen aprócskákkal lehet, hogy azért boldogulnék. *Foga a kezébe ő is egy üres képű, élettelen babát. Dobálgatva forgatja meg a kezében.*
- Szebb lenne arccal és ruhában az biztos. *Gondolkodik hangosan, de mégis halk hanghordozásban. Aztán azon kezd töprengeni, hogy a szabók környékén biztos adnak el egy zsák fel nem használt rongyot bagóért.*
- Ki próbálhatnánk. *Biccent.* Van ismerősöd rongy és festék ügyben errefelé?
//Aregeor//
- Nem lehet valami rózsa illata... *Teszi hozzá az elf mondanivalójához. Ha bele gondol, hogy perzselik a malacot, miután levágták és főzik meg a belsőségeit, a szalonnáját, hát, nem egy virágos mező emlékét idézi az a sok fövő hús, vér meg bőr. A csonté sem lehet szebb, ebből kiindulva.*
- Nyitva tartom a szemem szép csontokért. *Ígéri meg, bár fogalma sincs honnan fog szerezni akkora masszív csontokat, amiből a bábut kivitelezheti. Talán bölény, bivaly, valamilyen bika csontjai elegendőek, de lehet, hogy valamilyen agyar lesz a megoldás. Esetleg ember csontok, az ingoványban meghaltak maradványit még őrzi az iszap és néhol ki is kandikál egy-két borda, vagy combcsont. Ez viszont veszélyes vállalkozás.*
- Szoktál foglalkozni a szegény gyerekekkel? *Kérdezi enyhe meglepetéssel a hangjában. Nem tudja, miért gondolja az ellenkezőjét a gnóm, elvégre semmi olyasmit nem mondott a másik, ami ezt hivatott alátámasztani. Talán a Sa'Tereth-ről való beszélgetés miatt hitte azt, hogy nem egy önzetlen fickó.* Ha tetszik valamelyik válassz. Ha nem, mondd el milyet szeretnél. *Ad választási lehetőségeket az elfnek. Neki mindenképpen jó, hátralévő életében még úgy is fog faragni egy párat.*
- Tudom. *Mosolyodik el, nem zavarja a dolog, hiszen mindenki erre gondol. Elég egy kétértelmű kifejezés és máris a másik végén fogják meg a dolgot. Ilyen a halandó természet, mind bűnösök vagyunk. Dhekäy fiús alkatával, nem tündöklően szép arcával egyébként sem kaszálná a férfiak szívét. Na meg a viselkedése, komor ábrázata sem szívdöglesztő.
Játékosan fájdalmas képet ölt magára, amikor a férfi arról beszél mennyire nem szeretne ilyen, vagy ehhez hasonló művészeteket gyakorolni. Egy fél mosolyt azért megejt így is.*
- Lehet. *Bólint a szavakra. Ez is egyfajta birtoklási vágy lehet, de a gnóm szeret úgy gondolni rá, hogy ártalmatlan. Elvesz abból, amit aligha tudnak már felhasználni és alkot belőle valami mást. Nem kizárt, hogy előbb utóbb mind a kettő a tűzre dobva végzi, a facsonk és a bábu is. Ez viszont nem veszi el a kedvét a faragástól.*
- Nem kizárt. A gnómok tudnak alkotni ezt senki sem tagadhatja. *Teszi hozzá.
Mosolyt villantva von vállat a hazugságra, gondolván, hogy a kölkök már csak ilyenek.*
- Hűha... *Vakargatja meg tarkóját.* Aligha értek a varráshoz, ha ruháról van szó. Legfeljebb a szakadt rongyaimat fércelem össze. *Magyarázza őszintén.* Ilyen aprócskákkal lehet, hogy azért boldogulnék. *Foga a kezébe ő is egy üres képű, élettelen babát. Dobálgatva forgatja meg a kezében.*
- Szebb lenne arccal és ruhában az biztos. *Gondolkodik hangosan, de mégis halk hanghordozásban. Aztán azon kezd töprengeni, hogy a szabók környékén biztos adnak el egy zsák fel nem használt rongyot bagóért.*
- Ki próbálhatnánk. *Biccent.* Van ismerősöd rongy és festék ügyben errefelé?
2605. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-08 20:45:48
Üzenet elküldve: 2017-06-08 20:45:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
-Talán. *emeli meg vállait.* -Elég trágya meló lehet... *jegyzi meg bő undorral. Jó, ő sem végzett sokkal jobbakat rabszolgaként és lehet, hogy ez sem olyan veszélyes, de nem hangzik jól.*
-Hát, ha már mindenképpen ki akarod próbálni a csontfaragást, akkor készíts nekem egyet, kérlek. Meg adj egy fabábut is, és majd néha szórakoztatom vele a szegény gyerekeket.
*Őszintén szólva nem lenne kedve végignézni az egész folyamatot, de a végterméket elfogadja. Ha már tényleg simán odaadná Dhekäy az elfnek a bábukat, akkor ő meg pofátlan lesz. Nincs túlságosan vastag bőr a képén, hát most majd megvastagodik.*
-Ó, nem olyanra gondol... bah, na jó! De, pont olyanra gondoltam. Bocsi, csak hirtelen ez ugrott be. Tudod nem ritka, hogy valaki a testével fizet dolgokért.
*A gnómok tényleg nem azok a tipikus szajhának valók, inkább a fattyak közül válogatnak, mivel annak lehet küldeni ezerrel, úgysem fog tartogatni kilenc hónap múlva meglepetést.*
-Tudod, nekem van türelmem, de az ilyen apró szarakodáshoz nincs. Egyszerűen úgy érzem, hogy menten földhöz vágom vagy kiszaggatom az össze hajamat! Én azt mondom neked, hogy vele született tehetség kell a művészeknek. Valaki harcosnak születik, valaki mágusnak, tolvajnak, egyesek meg művésznek, írónak. Szerintem te erre születtél. Biztosan valamelyik szülődtől örökölted.
*Vannak még régi emlékek is, de valamiért azok csupán fakó, alig látható foltok. A rabszolgaság jobban beleivódott emlékei tárházába. A képek kristálytiszták, színesek, világosak, erősek. És ezek sosem kopnak meg.*
-Áh, csak annyira, mint a többi. *legyint. Nem mond igazat, mivel sokkal rosszabb volt és szemrebbenés nélkül okozott kínokat másoknak, sőt még valami perverz élvezetet és élvezett benne. Biztosan ez is örökletes...*
-Remek ötlet! *nyomja össze középső és hüvelykujját, hogy csettintsen.* -Ki kellene csinosítani őket. Kifesteni, felöltöztetni picike ruhákba és személyiséget adni nekik! Akár még segíthetnék is mondjuk tartani, vagy fogni őket, esetleg beszerezni a dolgokat.
//Dhekäy//
-Talán. *emeli meg vállait.* -Elég trágya meló lehet... *jegyzi meg bő undorral. Jó, ő sem végzett sokkal jobbakat rabszolgaként és lehet, hogy ez sem olyan veszélyes, de nem hangzik jól.*
-Hát, ha már mindenképpen ki akarod próbálni a csontfaragást, akkor készíts nekem egyet, kérlek. Meg adj egy fabábut is, és majd néha szórakoztatom vele a szegény gyerekeket.
*Őszintén szólva nem lenne kedve végignézni az egész folyamatot, de a végterméket elfogadja. Ha már tényleg simán odaadná Dhekäy az elfnek a bábukat, akkor ő meg pofátlan lesz. Nincs túlságosan vastag bőr a képén, hát most majd megvastagodik.*
-Ó, nem olyanra gondol... bah, na jó! De, pont olyanra gondoltam. Bocsi, csak hirtelen ez ugrott be. Tudod nem ritka, hogy valaki a testével fizet dolgokért.
*A gnómok tényleg nem azok a tipikus szajhának valók, inkább a fattyak közül válogatnak, mivel annak lehet küldeni ezerrel, úgysem fog tartogatni kilenc hónap múlva meglepetést.*
-Tudod, nekem van türelmem, de az ilyen apró szarakodáshoz nincs. Egyszerűen úgy érzem, hogy menten földhöz vágom vagy kiszaggatom az össze hajamat! Én azt mondom neked, hogy vele született tehetség kell a művészeknek. Valaki harcosnak születik, valaki mágusnak, tolvajnak, egyesek meg művésznek, írónak. Szerintem te erre születtél. Biztosan valamelyik szülődtől örökölted.
*Vannak még régi emlékek is, de valamiért azok csupán fakó, alig látható foltok. A rabszolgaság jobban beleivódott emlékei tárházába. A képek kristálytiszták, színesek, világosak, erősek. És ezek sosem kopnak meg.*
-Áh, csak annyira, mint a többi. *legyint. Nem mond igazat, mivel sokkal rosszabb volt és szemrebbenés nélkül okozott kínokat másoknak, sőt még valami perverz élvezetet és élvezett benne. Biztosan ez is örökletes...*
-Remek ötlet! *nyomja össze középső és hüvelykujját, hogy csettintsen.* -Ki kellene csinosítani őket. Kifesteni, felöltöztetni picike ruhákba és személyiséget adni nekik! Akár még segíthetnék is mondjuk tartani, vagy fogni őket, esetleg beszerezni a dolgokat.
2604. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-08 15:49:34
Üzenet elküldve: 2017-06-08 15:49:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
*Felvonja bal szemöldökét a kérdés hallatán. Kinyitja a száját, mint aki válaszolni akar, majd be is zárja azt, hogy gondolkodjék. Aztán végül csak megszólal.*
- Hát nem tudom. *Mondja határozatlanul.* Főzéssel talán? Biztosan nem egyszerű eljárás. *Vonja meg a vállait, de nem lekezelően, mint akit nem érdekel, hanem inkább úgy, mint akinek valóban fogalma sincs és sajnos nem tud segíteni.
Megint változtat ülő helyzetén. Egyik lábát lelógatja a szikláról, míg a másikat combjával le hajtja, begörbítve. Ez utóbbira teszi alkarját, kicsit előre dől.*
- Komolyan. Miért ne? *Biccent a táskája felé, amin még három, négy hasonló holmi ücsörög, vagy marad nála és továbbra is hurcolja fel alá a világban, vagy elteszi Aregeor és csinál vele amit szeretne. Legfeljebb tábortűznek használja.*
- Egyszer ki kell próbálni a csontokat is, de ahogy érzed. *Ejt meg egy mosolyt megint.* Elsőre sokáig tartott, de már van benne gyakorlatom. Ha van hozzá anyag pár óra alatt elkészítek egyet, ha nincs akkor valóban napokig, vagy akár hatokig hurcolhatom, mire kész lesz.
*Gondolhatta volna, hogy fenn akad ezen a fickó, már csak az hiányzik, hogy hangosan is viccelődjön vele.*
- Takarítás, nagyrészt. Kertészkedés. *Hoz fel egy pár példát.* Ágyasnak nincs meg az alkatom. *Sandít az elfre, majd vissza a lassan hömpölygő folyóra.*
- Egy darab fára. Egy tuskóra mondjuk. *Mutogatja két kézzel, hogy körülbelül mekkora darab fára gondol, amikor egy közepes méretű bábut szeretne csinálni. Türelmesen figyelve hallgatja amit a férfi mesél. Nem akar a szavába vágni, akkor szólal meg ha befejezi, amit mondani akar.*
- Nagyrészt a türelem dönti el, hogy ki a művészlélek. *Jegyzi meg mellékesen. Dhekäy is sokat megszenvedett a faragással. Ujjainak épségét nem kímélve gyakorolt, mert szerette csinálni, bár igaz, hogy nem kell erőltetni, ha nem érdekli a dolog. Amikor a férfi apjáról esik szó, a gnómnak jól esik, hogy nem a rabszolgaság a legrégebbi emléke, ami megmaradt a fejében. Nem mintha köze lenne hozzá. A kölkök megdobálására pedig csak kínos félmosolyt villant.*
- Harcias kis kölyök lehettél. *Teszi hozzá, majd rátér a kérdésének megválaszolására.*
- Oh, nem... a faragás közben gondolkodom el, de tetszik az ötlet. Talán ha szemeket festek rájuk még segíthetnének is... *Tűnődik el.*
//Aregeor//
*Felvonja bal szemöldökét a kérdés hallatán. Kinyitja a száját, mint aki válaszolni akar, majd be is zárja azt, hogy gondolkodjék. Aztán végül csak megszólal.*
- Hát nem tudom. *Mondja határozatlanul.* Főzéssel talán? Biztosan nem egyszerű eljárás. *Vonja meg a vállait, de nem lekezelően, mint akit nem érdekel, hanem inkább úgy, mint akinek valóban fogalma sincs és sajnos nem tud segíteni.
Megint változtat ülő helyzetén. Egyik lábát lelógatja a szikláról, míg a másikat combjával le hajtja, begörbítve. Ez utóbbira teszi alkarját, kicsit előre dől.*
- Komolyan. Miért ne? *Biccent a táskája felé, amin még három, négy hasonló holmi ücsörög, vagy marad nála és továbbra is hurcolja fel alá a világban, vagy elteszi Aregeor és csinál vele amit szeretne. Legfeljebb tábortűznek használja.*
- Egyszer ki kell próbálni a csontokat is, de ahogy érzed. *Ejt meg egy mosolyt megint.* Elsőre sokáig tartott, de már van benne gyakorlatom. Ha van hozzá anyag pár óra alatt elkészítek egyet, ha nincs akkor valóban napokig, vagy akár hatokig hurcolhatom, mire kész lesz.
*Gondolhatta volna, hogy fenn akad ezen a fickó, már csak az hiányzik, hogy hangosan is viccelődjön vele.*
- Takarítás, nagyrészt. Kertészkedés. *Hoz fel egy pár példát.* Ágyasnak nincs meg az alkatom. *Sandít az elfre, majd vissza a lassan hömpölygő folyóra.*
- Egy darab fára. Egy tuskóra mondjuk. *Mutogatja két kézzel, hogy körülbelül mekkora darab fára gondol, amikor egy közepes méretű bábut szeretne csinálni. Türelmesen figyelve hallgatja amit a férfi mesél. Nem akar a szavába vágni, akkor szólal meg ha befejezi, amit mondani akar.*
- Nagyrészt a türelem dönti el, hogy ki a művészlélek. *Jegyzi meg mellékesen. Dhekäy is sokat megszenvedett a faragással. Ujjainak épségét nem kímélve gyakorolt, mert szerette csinálni, bár igaz, hogy nem kell erőltetni, ha nem érdekli a dolog. Amikor a férfi apjáról esik szó, a gnómnak jól esik, hogy nem a rabszolgaság a legrégebbi emléke, ami megmaradt a fejében. Nem mintha köze lenne hozzá. A kölkök megdobálására pedig csak kínos félmosolyt villant.*
- Harcias kis kölyök lehettél. *Teszi hozzá, majd rátér a kérdésének megválaszolására.*
- Oh, nem... a faragás közben gondolkodom el, de tetszik az ötlet. Talán ha szemeket festek rájuk még segíthetnének is... *Tűnődik el.*
2603. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-08 15:16:34
Üzenet elküldve: 2017-06-08 15:16:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
*Nem lepi meg, hogy Dhekäy ezt mondja, hiszen a gnóm egyáltalán nem bőbeszédű, látszólag a rövidebb de talán lényegre törőbb válaszadás híve.*
-Igen, a csontszövet másabb, mint a fa. Hallottam valahol, hogy csontból készítenek enyvet. Azt hogyan csinálják? *kérdezi úgy a gnómot, mint akinek erre feltétlenül tudnia kell válaszolni.*
-Komolyan? *pislog a bábura.* -Nagyon kedves vagy, de nem fogadhatom el. Áh, ne bajlódj vele, jó lesz fából. *mosolyog, hiszen esze ágában sincs fölösleges munkát adni Dhekäynak.*
-Azt hittem napokig tart. Látszik, hogy nem értek hozzá. Miféle szolgálatért? *kérdezi rögtön, hiszen hirtelen olyan malacságok jutnak az eszébe, amik a gnómnak biztosan nem. Bár alamuszi nyuszi nagyot ugrik, ebből kiindulva ki tudja...*
-Szóval ha ránézel egy rakás fára akkor már a lelki szemeid előtt ki is rajzolódik a kép.
*Elismerően bólogat a dolgokra.*
-Nem semmi. Én sosem voltam ilyen művészlélek. Nem tudok rajzolni, festeni, vagy bármit megmunkálni, legyen az fa, fém, csont, bármi. Egyszerűen nem áll rá a kezem. Gyerekkoromban viszont voltak fa játékaim, amiket apám készített. Építőkockák, kicsike kardok, íjak, figurák, állatok. Mondjuk volt olyan, hogy megdobáltam a kockákkal a többi gyereket. Vagy zúzódásuk lett, vagy betört a fejük. *von vállat.* -Azt mondtad, hogy segítenek gondolkodni. Ezt hogy érted? Kipakolod őket, leülsz velük szembe meditálni és érzed, hogy jobban ellazulsz a bábuk miatt? Vagy hogy?
//Dhekäy//
*Nem lepi meg, hogy Dhekäy ezt mondja, hiszen a gnóm egyáltalán nem bőbeszédű, látszólag a rövidebb de talán lényegre törőbb válaszadás híve.*
-Igen, a csontszövet másabb, mint a fa. Hallottam valahol, hogy csontból készítenek enyvet. Azt hogyan csinálják? *kérdezi úgy a gnómot, mint akinek erre feltétlenül tudnia kell válaszolni.*
-Komolyan? *pislog a bábura.* -Nagyon kedves vagy, de nem fogadhatom el. Áh, ne bajlódj vele, jó lesz fából. *mosolyog, hiszen esze ágában sincs fölösleges munkát adni Dhekäynak.*
-Azt hittem napokig tart. Látszik, hogy nem értek hozzá. Miféle szolgálatért? *kérdezi rögtön, hiszen hirtelen olyan malacságok jutnak az eszébe, amik a gnómnak biztosan nem. Bár alamuszi nyuszi nagyot ugrik, ebből kiindulva ki tudja...*
-Szóval ha ránézel egy rakás fára akkor már a lelki szemeid előtt ki is rajzolódik a kép.
*Elismerően bólogat a dolgokra.*
-Nem semmi. Én sosem voltam ilyen művészlélek. Nem tudok rajzolni, festeni, vagy bármit megmunkálni, legyen az fa, fém, csont, bármi. Egyszerűen nem áll rá a kezem. Gyerekkoromban viszont voltak fa játékaim, amiket apám készített. Építőkockák, kicsike kardok, íjak, figurák, állatok. Mondjuk volt olyan, hogy megdobáltam a kockákkal a többi gyereket. Vagy zúzódásuk lett, vagy betört a fejük. *von vállat.* -Azt mondtad, hogy segítenek gondolkodni. Ezt hogy érted? Kipakolod őket, leülsz velük szembe meditálni és érzed, hogy jobban ellazulsz a bábuk miatt? Vagy hogy?
2602. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-08 14:51:37
Üzenet elküldve: 2017-06-08 14:51:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
- Mindent el lehet mondani röviden. *Állítja Dhekäy, aki nem kedveli a hosszú szónoklatokat. Azt figyelte meg, hogy ugyanazt szokták mondani újra és újra, csak máshogy, szinonimákat és hasonlatokat alkalmaznak. Bármikor képes ülni egy helyben, hosszú órákig és hallgatni a madarak énekét, a víz csobogását, a szellő hangjait, de egy beszédet sosem. Nem tud elvonatkoztatni, nem képes még arra, hogy kizárja a külvilágot és elméjét magasabb szintre emelve, eltávolodjon a folyamatosan ismétlődő szövegtől. Ha eleget edz, hogy ezt megtudja tenni, akkor nem fogja zavarni a sok beszéd. Akkor képes lesz végig ülni órákig tartó mondókákat mosollyal a száján.
A fickó válasza nem éppen megnyugtató, de annyi baj legyen. A kacsintást annak tudja be, hogy nem kell aggódnia. Talán. Vagy ki tudja. Ha meglátogatja egy szekta, tudja kit keressen. Véráldozatnak levágva, viszont már nem sok előnye származik belőle.
Bólint kettőt, hármat a szavaira a csontokkal kapcsolatban. Nem nagyon lehet összehasonlítani a fával, nagyobb szakértelmet kell bele fektetni egy csonttőr elkészítésébe, mintha acélból készítenék. Fa tőröket pedig nem készítenek, legfeljebb gyakorló célokra.*
- A csonttal az a baj, hogy más a felépítése, mint a fának, még akkor is ha elég vastag. *Teszi hozzá, s feljegyzi magának gondolatban a csontok megmunkálásának megtanulását. Kíváncsi lenne rá.*
- A tiéd lehet. *Néz a bábura, majd az elfre.* Ha még találkozunk, csinálok neked egyet csontból, ha ez a szíved vágya. *Poénkodik megint. Nem ártana már felújítani a faragó készletét sem, elég régiek és töröttek is már.*
- Néhány óra... sokat akarok ölni a részletekbe, pedig még arcuk sincs... *Vonja meg a vállát.* A diófából esik le olyan darab, amit másra aligha tudnak felhasználni, legfeljebb elégetni, de viszonylag megfelelő áron, vagy szolgálatért cserébe meg tudom szerezni. *Válaszolja meg sorban a férfi kérdéseit. Van jó pár kérdése azt meg kell hagyni.*
- Rá nézek a fa hulladékra és felosztom, a testtel szoktam kezdeni. Ha nem marad elég anyag, sokáig nincs fejük, kezük vagy lábuk egyes daraboknak. A húrt a végén teszem bele egy vékony acél eszközzel kivájva a helyét. Az aprólékos, ha túl kicsi a bábu, akkor eltörhet, főleg a karja. Kifaragom, örülök, aztán próbálom beletenni a húrt és eltöröm. *Vállat von ismét. Előfordul.* A legkisebbeknek nincs váza, azok csak mozdulatlan babák... *Próbálja röviden felvázolni.*
//Aregeor//
- Mindent el lehet mondani röviden. *Állítja Dhekäy, aki nem kedveli a hosszú szónoklatokat. Azt figyelte meg, hogy ugyanazt szokták mondani újra és újra, csak máshogy, szinonimákat és hasonlatokat alkalmaznak. Bármikor képes ülni egy helyben, hosszú órákig és hallgatni a madarak énekét, a víz csobogását, a szellő hangjait, de egy beszédet sosem. Nem tud elvonatkoztatni, nem képes még arra, hogy kizárja a külvilágot és elméjét magasabb szintre emelve, eltávolodjon a folyamatosan ismétlődő szövegtől. Ha eleget edz, hogy ezt megtudja tenni, akkor nem fogja zavarni a sok beszéd. Akkor képes lesz végig ülni órákig tartó mondókákat mosollyal a száján.
A fickó válasza nem éppen megnyugtató, de annyi baj legyen. A kacsintást annak tudja be, hogy nem kell aggódnia. Talán. Vagy ki tudja. Ha meglátogatja egy szekta, tudja kit keressen. Véráldozatnak levágva, viszont már nem sok előnye származik belőle.
Bólint kettőt, hármat a szavaira a csontokkal kapcsolatban. Nem nagyon lehet összehasonlítani a fával, nagyobb szakértelmet kell bele fektetni egy csonttőr elkészítésébe, mintha acélból készítenék. Fa tőröket pedig nem készítenek, legfeljebb gyakorló célokra.*
- A csonttal az a baj, hogy más a felépítése, mint a fának, még akkor is ha elég vastag. *Teszi hozzá, s feljegyzi magának gondolatban a csontok megmunkálásának megtanulását. Kíváncsi lenne rá.*
- A tiéd lehet. *Néz a bábura, majd az elfre.* Ha még találkozunk, csinálok neked egyet csontból, ha ez a szíved vágya. *Poénkodik megint. Nem ártana már felújítani a faragó készletét sem, elég régiek és töröttek is már.*
- Néhány óra... sokat akarok ölni a részletekbe, pedig még arcuk sincs... *Vonja meg a vállát.* A diófából esik le olyan darab, amit másra aligha tudnak felhasználni, legfeljebb elégetni, de viszonylag megfelelő áron, vagy szolgálatért cserébe meg tudom szerezni. *Válaszolja meg sorban a férfi kérdéseit. Van jó pár kérdése azt meg kell hagyni.*
- Rá nézek a fa hulladékra és felosztom, a testtel szoktam kezdeni. Ha nem marad elég anyag, sokáig nincs fejük, kezük vagy lábuk egyes daraboknak. A húrt a végén teszem bele egy vékony acél eszközzel kivájva a helyét. Az aprólékos, ha túl kicsi a bábu, akkor eltörhet, főleg a karja. Kifaragom, örülök, aztán próbálom beletenni a húrt és eltöröm. *Vállat von ismét. Előfordul.* A legkisebbeknek nincs váza, azok csak mozdulatlan babák... *Próbálja röviden felvázolni.*
2601. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-08 14:16:20
Üzenet elküldve: 2017-06-08 14:16:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
-Nem okvetlen unalmas attól, hogy hosszú. Bár nagyban függ attól, hogy az egyén mennyire köthető le.
*Ismételten egy meglepetés, hiszen úgy képzeli, hogy a szerzetesek olyan türelmesek, hogyha egy dögunalmas előadást tartanak, akkor is képesek lágyan mosolyogva, fészkelődés nélkül végighallgatni.*
-Majd még meggondolom. *kacsint egy aprót. Minden tanban van valami, ami kétértelmű és félreérthető, de a tudományban és az elemi dolgokban is fennáll ez a dolog.* -Senki sem...
*Tényleg tetszenek neki a bábuk. Szépek, ráadásul csodás, hogy mit ki lehet hozni egy darabka fából. Aregeornak sosem volt különleges kézügyessége, szóval az ilyenekhez elég béna.*
-Biztos vannak tömörebb, nehezebb csontok. A csontból készült fegyverek sem törnek el, pedig azokat aztán igen intenzíven munkálják meg. Csak hát ilyenekhez nem egyszerű hozzájutni, míg fa mindenhol van. Tényleg? Csak úgy? *nézi a kezében lévő bábut. Ha nagyon pofátlan akarna lenni, akkor elkunyerálná az egyiket. Nem azért, mintha olyan eget verően fontos lenne neki a fabábu, de egyrészről jó móka, másrészről meg akár még hasznos is lehet, ha más nem tűzre dobni és a lángok mellett megmelegedni, vagy húst sütni.*
-Sok idő elkészíteni egyet? Diófa? Az az egyik legdrágább fafajta. Hol kezded a faragást? Előbb a fejformát alakítod ki, vagy a testet? Mi a nehezebb? Kifaragni az alakot, vagy a húrral mozgathatóvá tenni?
//Dhekäy//
-Nem okvetlen unalmas attól, hogy hosszú. Bár nagyban függ attól, hogy az egyén mennyire köthető le.
*Ismételten egy meglepetés, hiszen úgy képzeli, hogy a szerzetesek olyan türelmesek, hogyha egy dögunalmas előadást tartanak, akkor is képesek lágyan mosolyogva, fészkelődés nélkül végighallgatni.*
-Majd még meggondolom. *kacsint egy aprót. Minden tanban van valami, ami kétértelmű és félreérthető, de a tudományban és az elemi dolgokban is fennáll ez a dolog.* -Senki sem...
*Tényleg tetszenek neki a bábuk. Szépek, ráadásul csodás, hogy mit ki lehet hozni egy darabka fából. Aregeornak sosem volt különleges kézügyessége, szóval az ilyenekhez elég béna.*
-Biztos vannak tömörebb, nehezebb csontok. A csontból készült fegyverek sem törnek el, pedig azokat aztán igen intenzíven munkálják meg. Csak hát ilyenekhez nem egyszerű hozzájutni, míg fa mindenhol van. Tényleg? Csak úgy? *nézi a kezében lévő bábut. Ha nagyon pofátlan akarna lenni, akkor elkunyerálná az egyiket. Nem azért, mintha olyan eget verően fontos lenne neki a fabábu, de egyrészről jó móka, másrészről meg akár még hasznos is lehet, ha más nem tűzre dobni és a lángok mellett megmelegedni, vagy húst sütni.*
-Sok idő elkészíteni egyet? Diófa? Az az egyik legdrágább fafajta. Hol kezded a faragást? Előbb a fejformát alakítod ki, vagy a testet? Mi a nehezebb? Kifaragni az alakot, vagy a húrral mozgathatóvá tenni?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057