//Bolyongás, Jas//
*Kámorf úgy tűnik meglepte nagy darab barátját, hogy van nála kis ez meg az, amivel mindig fel lehet dobni egy ételt, ám magát is meglepte, hogy nem az volt benne, amit várt volna. Ám szerencsére nem történt komolyabb baj. Miért is történt volna?
Barátja bele szippant a halvány barna porba és még időben sikerül arra figyelnie, hogy elfordítsa tekintetét, amikor tüsszent. Épp elég volt így is a kis sötételf lánynak, hogy a füst kicsit besötétítette arcát és a ruháján is érzett valamennyire a nádégetés szaga. Még csak az kellett volna, hogy a takony is beterítse.*
-Egészségedre! Értem, ezzel is finom lesz akkor. *jegyzi meg ártatlanul.*
*A hal elkészítésének gyorsan neki lát az óriás és mire a szerelmi terveiket kibeszélték a tűz mellett ülve, már el is készült a hal. Ám Jasnak feltűnt, hogy útitársa igen hamar nevezte fontosnak őt és rá is kérdezett.*
-Hát persze, hogy fontos vagy számomra. *mondta ártatlan hangon* Minden barátom fontos számomra, ahogy te is. Oké, hogy csak most ismerkedtünk meg, de azt már látom, hogy nagyon jól bánsz a barátaiddal és nagyon jól ki fogunk jönni
*Ezt mondja, miközben ették a halat és bár ezt az óriás egy harapással abszolválta, Kámorf előbb hüvelyk- és mutatóujjai közé fogva a sült halat igyekezik leharapdálni róla azokat a kiálló részeket, amiket a legkönnyebb leenni róla, majd ahogy egyre jobban látszott, hogy ezt a dolgot nem lehet megúszni anélkül, hogy maszatos ne lenne az arca és a keze, egyre jobban belemelegedett. Igyekezett megtalálni a fogával a fogást, ahol a nagyobb szálkákról úgy tudja lehúzni a puha, sült húst, hogy azok a helyükön maradjanak és ne kelljen azzal bajlódnia, hogy szájába érve meg kelljen rágnia, nehogy a torkán megakadjon valamelyik.
Most látszik rajta, hogy van egy jókora jólneveltség a felszínen, de ez hamar lejön, ha úgy érzi, hogy nem kell tartania az etikettet. Kibújt belőle az a csintalan ördög, aki legszívesebben piszkosan, koszosan mászkálna mindenhol, de ez gyakran nem bizonyul célravezetőnek, ezért meg kellett tanulnia álcáznia magát.*
-Egyébként nekem az a tervem, hogy nagy harcos leszek valamikor. Bár még nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Neked nagy erőd és ismeretséged, Jas. De nekem még nem sikerült kitalálnom, hogy hol kéne a hős pályafutásomat befutni.
Nem akarok kapkodni. Eddig is egész életemben ráértem. És nem vagyok az a sietős fajta. Úgy terveztem, hogy előbb meggazdagszom és utána vásárolok magamnak olyan felszereléseket... Szóval mielőtt nagyon elvesznénk a részletekben, a legjobb gondolatom az volt, hogy kinézek magamnak egy szintén gazdag, de már befutott hőst és megveszek mindent, ami a felszerelései között megvan. És elkezdek csak azokra megtanulni bánni. Mert belegondolva, nem lenne túl rózsás, ha valamelyik útszéli csetepatéban a sikerem kezdetén ott hagynám a fogamat, mert rosszak a fegyvereim. Elég rizikós egy szakma ez a világhírű harcossá válni dolog. De ha van lóvém, akkor rá tudok menni arra, hogy csak olyan feladatokat vállaljak el, amik biztonságosnak tűnnek. És nem kell állandó pénzszűke miatt aggódnom.
És persze itt van az idő tényező. Lehet több évet is el kell töltenem, mire össze szedek annyit, amennyiből meg tudom vásárolni a kinézett holmikat. És még marad is elég a tarsolyomban, hogy ne ez legyen új életem elsődleges szempontja. Hát értheted mitől félek. Utána már nem lesz elég időm az életben, hogy mindent megtanuljak töviről hegyire. Elég lesz csak azt az egy fegyvert és marad még időm kiélni az életet is utána.
*Szerény terveinek előadása a vacsora közben pont úgy nézett ki, mint aki meg van győződve arról, hogy ezt el kellett mondania, mert társával való elmélkedés közben most neki látnak a kisebb kidolgozatlan rések... szakadékok áthidalásának lecsiszolásán. Mármint előbb vernek oda egy hidat, majd azt fényesre csiszolják, hogy csak át kelljen paroláznia rajta a nagy reményeket melengető nőszemélynek.*
-Szerintem te is remek hős lennél mellettem. Mi ketten, a fürge és az erős legyőzhetetlen párost jelentenénk. Remekül festenénk még a rólunk szóló könyvek illusztrációján is. Nagyon jól rajzolható és jó vágású külsőnk van ahhoz, hogy az írók tollukra vegyenek.
*Kicsit úgy érezte, hogy előre szaladt a gondolatokban. De végül is tekinthetjük ezt a részetek kidolgozása előtti nagy ívnek a gyors befutásának.
És egyébként sem sok ellenszenvet táplált soha azon szavai iránt, amik csak távoli plátói kapcsolatot ápolnak a Valóság Talajával. Mindig jobban bízott a képzeletében.*
-Neked mi a véleményed erről? Biztos gondolkodtál már a jövőn. Meg ilyesmik!