Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-21 01:35:59
Üzenet elküldve: 2015-06-21 01:35:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Esyae//
*Látszólag a szőke nem vevő az ilyen humorra, vagy csak a temető hozza rá a frászt, végül is mindegy. Ahhoz eleget ivott hogy magában is jól elvigyorogjon, és ne zavarja hogy a másik ebben nem partner. Szinte tolják előre a mögötte haladó gyors léptei így igen hamar kiérnek a kapun, innen viszont már nehezebb dolguk lesz lefelé. A fák közé bújtatott meredek kis ösvény önmagában sem egyszerű terep, főleg ilyenkor mikor lassan hömpölygő ködtenger kúszik rajta felfelé velük szemben. Fától-fáig kapaszkodva óvatosan puhatolja ki a lépteket lábával, nem emlékszik hogy ennyire veszélyes lett volna, de talán csak az elfogyasztott üveg bor tréfálkozik érzékeivel. Igyekszik végig elől maradni így arcából nem láthat sokat Es. A koncentrációra tekintettel nem is válaszol szavaira. Pont azért jobb neki egyedül hogy ne bánthasson másokat, és éppen azért kereste mégis a társaságot mert nem lelketlen ember. Szüksége van néha valakire nehogy végképp letargiába zuhanjon. Mikor végre leér megkönnyebbülve fordul hátra az őt követő felé, szabad kezét nyújtja neki hogy segítsen, bár jó eséllyel Esnek józanul mindez sokkal könnyebben megy. Azért remélhetőleg van annyira udvarias hogy ha nem is esik nehezére a lejutás a felé nyújtott kezet elfogadja. Társa utolsó lépéseinél ő maga nem megy arrébb, így a kialakult közelséget kihasználva egész vidáman, széles mosollyal néz annak szemeibe.*
-Úgy nézek ki mint egy menekülő hulla?
*Szemöldökeit felvonva szegezi neki a kérdést, bár kevésbé hangzik kérdésnek mint inkább megnyugtatásnak hogy bizony jól láthatóan él, kezén is érezheti annak melegét. Aki pedig ilyen közvetlen, barátságos, és nem mellesleg még mindig (jó eséllyel zavarba ejtő, kínos módon) a kezét fogja, arról nehéz azt feltételezni hogy menekül. Lelkiállapota enyhén szólva ingatag de az adott időben őszintének tűnik. A pillanatot azzal töri meg hogy kissé közelebb hajol a lányhoz és így kezét fogva, mosolyogva, mélyen a szemébe nézve a szája felé közeledő ajkak igazán ijesztő lehetőséget vethetnek fel Esben, bár ízlések és pofonok... De a kéz már enged is és az apró előredőlés után lendületesen lép hátra hogy lábát követve forduljon és induljon el ismét. Kissé alkoholos egyensúlyérzéke néha kénytelen ilyen enyhe dülöngéléssel kompenzálni a tervezett mozdulatokat.*
-Szép nem?
*Mondja hátra válla fölött emelt hangon, hisz pár lépés és meg is érkeznek a homokos folyópartra. A víz halk csobogása és lomha gőzölgése hamar feledteti a temető hangulatát, bár talán vannak akiket ettől a látványtól is inkább a félelem fog el mint a béke. Nara minden kétséget kizáróan nem az említett fajtából való, nem hisz a szellemekben és itt a város mellett vadak sem lehetnek. Amíg bor van addig a kedve is jó, az idő is kitűnő, az ég tiszta, és kivételesen nincs egyedül, többet kívánni sem lehetne. Csak addig sétál közelebb amíg el nem éri a homokot, utána elindul a folyó mellett nyugatnak hogy kicsivel távolabb kerüljenek a temetőtől, a templomtól, és az egész várostól úgy egészében mielőtt majd valahol letelepednek.*
-Isten ments hogy halott legyek, egész megszoktam már hogy élek.
*A homokra érve már jóval lassabban sétál és bevárja hogy Es mellé kerüljön, így halkabbra fogja a szavakat. A nemrég kis időre feltűnt komorság már csak hihetetlen emlék, továbbra is mosolygós, vidám, és hogy így is maradjon húz megint egyet az üvegből aztán társa felé tolja azt. Most nem kínálás, ha akar iszik ha nem nem, de mindenképpen fogja meg mert Nara megáll és már emeli is egyik lábát hogy szabad kezével nekiálljon lerángatni róla a csizmát. Így hogy másik keze félig kinyújtva van félő hogy elveszíti egyensúlyát ha nem szabadítják meg az üvegtől, és két kézzel lényegesen hamarabb tud majd megszabadulni mindkét lábbelitől, hogy azután nadrágját kissé feltűrve mezítláb induljon tovább a hideg homokban.*
A hozzászólás írója (Nara Ronx) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.21 01:43:57
*Látszólag a szőke nem vevő az ilyen humorra, vagy csak a temető hozza rá a frászt, végül is mindegy. Ahhoz eleget ivott hogy magában is jól elvigyorogjon, és ne zavarja hogy a másik ebben nem partner. Szinte tolják előre a mögötte haladó gyors léptei így igen hamar kiérnek a kapun, innen viszont már nehezebb dolguk lesz lefelé. A fák közé bújtatott meredek kis ösvény önmagában sem egyszerű terep, főleg ilyenkor mikor lassan hömpölygő ködtenger kúszik rajta felfelé velük szemben. Fától-fáig kapaszkodva óvatosan puhatolja ki a lépteket lábával, nem emlékszik hogy ennyire veszélyes lett volna, de talán csak az elfogyasztott üveg bor tréfálkozik érzékeivel. Igyekszik végig elől maradni így arcából nem láthat sokat Es. A koncentrációra tekintettel nem is válaszol szavaira. Pont azért jobb neki egyedül hogy ne bánthasson másokat, és éppen azért kereste mégis a társaságot mert nem lelketlen ember. Szüksége van néha valakire nehogy végképp letargiába zuhanjon. Mikor végre leér megkönnyebbülve fordul hátra az őt követő felé, szabad kezét nyújtja neki hogy segítsen, bár jó eséllyel Esnek józanul mindez sokkal könnyebben megy. Azért remélhetőleg van annyira udvarias hogy ha nem is esik nehezére a lejutás a felé nyújtott kezet elfogadja. Társa utolsó lépéseinél ő maga nem megy arrébb, így a kialakult közelséget kihasználva egész vidáman, széles mosollyal néz annak szemeibe.*
-Úgy nézek ki mint egy menekülő hulla?
*Szemöldökeit felvonva szegezi neki a kérdést, bár kevésbé hangzik kérdésnek mint inkább megnyugtatásnak hogy bizony jól láthatóan él, kezén is érezheti annak melegét. Aki pedig ilyen közvetlen, barátságos, és nem mellesleg még mindig (jó eséllyel zavarba ejtő, kínos módon) a kezét fogja, arról nehéz azt feltételezni hogy menekül. Lelkiállapota enyhén szólva ingatag de az adott időben őszintének tűnik. A pillanatot azzal töri meg hogy kissé közelebb hajol a lányhoz és így kezét fogva, mosolyogva, mélyen a szemébe nézve a szája felé közeledő ajkak igazán ijesztő lehetőséget vethetnek fel Esben, bár ízlések és pofonok... De a kéz már enged is és az apró előredőlés után lendületesen lép hátra hogy lábát követve forduljon és induljon el ismét. Kissé alkoholos egyensúlyérzéke néha kénytelen ilyen enyhe dülöngéléssel kompenzálni a tervezett mozdulatokat.*
-Szép nem?
*Mondja hátra válla fölött emelt hangon, hisz pár lépés és meg is érkeznek a homokos folyópartra. A víz halk csobogása és lomha gőzölgése hamar feledteti a temető hangulatát, bár talán vannak akiket ettől a látványtól is inkább a félelem fog el mint a béke. Nara minden kétséget kizáróan nem az említett fajtából való, nem hisz a szellemekben és itt a város mellett vadak sem lehetnek. Amíg bor van addig a kedve is jó, az idő is kitűnő, az ég tiszta, és kivételesen nincs egyedül, többet kívánni sem lehetne. Csak addig sétál közelebb amíg el nem éri a homokot, utána elindul a folyó mellett nyugatnak hogy kicsivel távolabb kerüljenek a temetőtől, a templomtól, és az egész várostól úgy egészében mielőtt majd valahol letelepednek.*
-Isten ments hogy halott legyek, egész megszoktam már hogy élek.
*A homokra érve már jóval lassabban sétál és bevárja hogy Es mellé kerüljön, így halkabbra fogja a szavakat. A nemrég kis időre feltűnt komorság már csak hihetetlen emlék, továbbra is mosolygós, vidám, és hogy így is maradjon húz megint egyet az üvegből aztán társa felé tolja azt. Most nem kínálás, ha akar iszik ha nem nem, de mindenképpen fogja meg mert Nara megáll és már emeli is egyik lábát hogy szabad kezével nekiálljon lerángatni róla a csizmát. Így hogy másik keze félig kinyújtva van félő hogy elveszíti egyensúlyát ha nem szabadítják meg az üvegtől, és két kézzel lényegesen hamarabb tud majd megszabadulni mindkét lábbelitől, hogy azután nadrágját kissé feltűrve mezítláb induljon tovább a hideg homokban.*
A hozzászólás írója (Nara Ronx) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.21 01:43:57
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-20 08:54:17
Üzenet elküldve: 2015-06-20 08:54:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Szeret egyedül utazni, bár ez néha így igen unalmasnak tűnik. Most, minekutána elkészítette a gallyakból összerakott kalyibát már útra kellhet a torony felé. Ismét hosszú út áll előtte. Vissza már nem akar menni a szegénynegyedbe, akkor inkább úgy ahogy van épp csak egy tarisznyával oldalán megindul a kikötő felé.
Nem is olyan régen valami csermely után fülelt. Most épp a közel és távol levő legnagyobb folyót kell célba vennie és azon egy átjárót találnia, hogy a túloldalára érhessen.
A folyó mentén gyalogol lefele egészen addig amíg meg nem találja a gázlót vagy a hidat amin keresztül haladhat. Ha csónakosokkal találkozik akkor azokat kéri meg, hogy átvigyék a túloldalra.*
Nem is olyan régen valami csermely után fülelt. Most épp a közel és távol levő legnagyobb folyót kell célba vennie és azon egy átjárót találnia, hogy a túloldalára érhessen.
A folyó mentén gyalogol lefele egészen addig amíg meg nem találja a gázlót vagy a hidat amin keresztül haladhat. Ha csónakosokkal találkozik akkor azokat kéri meg, hogy átvigyék a túloldalra.*
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-19 18:14:58
Üzenet elküldve: 2015-06-19 18:14:58
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Aldren Gauthrus//
*Rey egyből odaadja a gazdája kezébe sebesült mancsát, mikor az érte nyúl és tisztogatni kezdi neki. Néha felszisszen egy kicsit, de jól tűri a fájdalmat, így is elég problémát okozott már a másiknak. A lány szemében jól látható, mennyire sajnálja a helyzetet és mennyire hálás a fásliért, amit a sebes kezére kap.*
-Sajnálom *majd köhint egyet* ~akarom mondani, ha már kutya vagyok~ vau-vau. *Nem tudja, hogy ebben a játékban szabad e beszélnie vagy sem, de lassan csak ki derül a gazdája reakciójából. A mancsa leápolása után a fej paskolás jól esik neki és egy halovány mosoly megjelenik hercegnőcske arcán.
Mikor ölbe veszik egészen összehúzza magát és fejét a férfi vállára helyezi, miután egy-két dobás után még mindig annak karjaiban találja magát és nem a földön. ~Oh egy kis törődés.~ Hosszan beleszagol gazdija nyakába. ~Milyen kellemes illata van.~ Behunyja szemeit egy kis időre és mikor kinyitja kíváncsian nézi az utat, amerre haladnak.*
*Rey egyből odaadja a gazdája kezébe sebesült mancsát, mikor az érte nyúl és tisztogatni kezdi neki. Néha felszisszen egy kicsit, de jól tűri a fájdalmat, így is elég problémát okozott már a másiknak. A lány szemében jól látható, mennyire sajnálja a helyzetet és mennyire hálás a fásliért, amit a sebes kezére kap.*
-Sajnálom *majd köhint egyet* ~akarom mondani, ha már kutya vagyok~ vau-vau. *Nem tudja, hogy ebben a játékban szabad e beszélnie vagy sem, de lassan csak ki derül a gazdája reakciójából. A mancsa leápolása után a fej paskolás jól esik neki és egy halovány mosoly megjelenik hercegnőcske arcán.
Mikor ölbe veszik egészen összehúzza magát és fejét a férfi vállára helyezi, miután egy-két dobás után még mindig annak karjaiban találja magát és nem a földön. ~Oh egy kis törődés.~ Hosszan beleszagol gazdija nyakába. ~Milyen kellemes illata van.~ Behunyja szemeit egy kis időre és mikor kinyitja kíváncsian nézi az utat, amerre haladnak.*
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-19 17:49:07
Üzenet elküldve: 2015-06-19 17:49:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Reydis Syna//
*Mivel Rey elég látványosan kimutatja fájdalmát, ezúttal már gazdája felé jelezve azt, nem hagyhatja figyelmen kívül. Mégis melyik gazdi tenne ilyen gonoszságot? Ő bizony nem, éppen ezért int kutyájának, hogy kövesse. Csupán néhány lépést tesz meg a víz felé, majd újra megáll, hogy ott leguggolva, közelebb kerüljön a sebesült mancshoz. Karját már tartja is a sérült végtagért, ha pedig kezébe kapja, hát meg is vizsgálja azt. Másik kezével mer némi vizet a folyóból és úgy kezdi el locsolgatni a kezében lévő tenyeret, lemosva róla, mit le tud mosni, majd csomagjába nyúlva keres egy kisebb rongydarabot és azzal kezdi el törölgetni a felületet. A rongy elég kopottas, jó néhány helyen lyukas, ennek ellenére elég tisztának tűnik, bármit is tett vele a múltban a félvér. Ez a tisztaság viszont csak addig tart, míg el nem kezdi vele takarítani a sérülés környékét, csakhogy végül teljes egészében megfigyelhesse azt.*
- Csak a baj van veled *- motyogja közben.
A kendőszerűséget egyszerűen a földre dobja, hogy újra kutakodhasson felszabadult kezével. Ezúttal némi fáslit vesz elő, mivel betekeri kedvencének mancsát, végül pedig egy kisebb csomóval rögzíti is azt. Nagy munkája végeztével végigtöröl homlokán. Izzadtságnak semmi nyoma rajta, mégis véghezviszi a színpadias műveletet, hogy aztán kissé csalódottan leshessen kutyájára. ~Vajon mit tenne most egy olyan ember, aki szereti a kutyáját? Ha így haladunk, nem fogjuk elérni a hajót.~ elmélkedik magában, némiképp mérgelődve is a sorozatos kellemetlenségek miatt.
Végül egész gyorsan döntésre jut. Egyszerűen csak ölbe kapja az állatot, mit sem törődve annak reakciójával, majd vinni kezdi a maga módján. Kicsit játszadozva, méregetve súlyát, dob rajta egy-két kisebbet, tesztelgetve saját erőnlétét is. ~Egy darabig nem lesz gond.~ állapítja meg, miközben lábait szép lassan pakolgatja egymás után. A lassú tempó csak addig tart, míg meg nem szokja új terhét. Akkor már sokkal bátrabban kezd el közlekedni, még akkor is, ha nem látja egészen az előtte lévő szakaszt. Csak addig teszi le a dögöt, míg a hajóra várnak, meg arra, hogy felszállhassanak. Akkor újra karjaiba kapja, hogy felvigye őt a fedélzetre, hol a korlát mellett kiszemelve egy helyet, újra lepakolhatja őt, meg többi cuccát. Ha kutyája ellenkezne a cipelést illetően, gond nélkül förmed rá, ellenezve bárminemű ellenkezést. A felmordulás után azonban, kedvesnek mondható módon paskolja meg fejét, közvetlen azelőtt, mielőtt felkapná.*
*Mivel Rey elég látványosan kimutatja fájdalmát, ezúttal már gazdája felé jelezve azt, nem hagyhatja figyelmen kívül. Mégis melyik gazdi tenne ilyen gonoszságot? Ő bizony nem, éppen ezért int kutyájának, hogy kövesse. Csupán néhány lépést tesz meg a víz felé, majd újra megáll, hogy ott leguggolva, közelebb kerüljön a sebesült mancshoz. Karját már tartja is a sérült végtagért, ha pedig kezébe kapja, hát meg is vizsgálja azt. Másik kezével mer némi vizet a folyóból és úgy kezdi el locsolgatni a kezében lévő tenyeret, lemosva róla, mit le tud mosni, majd csomagjába nyúlva keres egy kisebb rongydarabot és azzal kezdi el törölgetni a felületet. A rongy elég kopottas, jó néhány helyen lyukas, ennek ellenére elég tisztának tűnik, bármit is tett vele a múltban a félvér. Ez a tisztaság viszont csak addig tart, míg el nem kezdi vele takarítani a sérülés környékét, csakhogy végül teljes egészében megfigyelhesse azt.*
- Csak a baj van veled *- motyogja közben.
A kendőszerűséget egyszerűen a földre dobja, hogy újra kutakodhasson felszabadult kezével. Ezúttal némi fáslit vesz elő, mivel betekeri kedvencének mancsát, végül pedig egy kisebb csomóval rögzíti is azt. Nagy munkája végeztével végigtöröl homlokán. Izzadtságnak semmi nyoma rajta, mégis véghezviszi a színpadias műveletet, hogy aztán kissé csalódottan leshessen kutyájára. ~Vajon mit tenne most egy olyan ember, aki szereti a kutyáját? Ha így haladunk, nem fogjuk elérni a hajót.~ elmélkedik magában, némiképp mérgelődve is a sorozatos kellemetlenségek miatt.
Végül egész gyorsan döntésre jut. Egyszerűen csak ölbe kapja az állatot, mit sem törődve annak reakciójával, majd vinni kezdi a maga módján. Kicsit játszadozva, méregetve súlyát, dob rajta egy-két kisebbet, tesztelgetve saját erőnlétét is. ~Egy darabig nem lesz gond.~ állapítja meg, miközben lábait szép lassan pakolgatja egymás után. A lassú tempó csak addig tart, míg meg nem szokja új terhét. Akkor már sokkal bátrabban kezd el közlekedni, még akkor is, ha nem látja egészen az előtte lévő szakaszt. Csak addig teszi le a dögöt, míg a hajóra várnak, meg arra, hogy felszállhassanak. Akkor újra karjaiba kapja, hogy felvigye őt a fedélzetre, hol a korlát mellett kiszemelve egy helyet, újra lepakolhatja őt, meg többi cuccát. Ha kutyája ellenkezne a cipelést illetően, gond nélkül förmed rá, ellenezve bárminemű ellenkezést. A felmordulás után azonban, kedvesnek mondható módon paskolja meg fejét, közvetlen azelőtt, mielőtt felkapná.*
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-19 16:16:15
Üzenet elküldve: 2015-06-19 16:16:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Aldren Gauthrus//
*Gazdája hamarabb elindul tovább, mint gondolta volna, ezért a víznél a tisztálkodást megsürgeti és gyors iramba megy vissza a pihenő helyükre magára venni rongy 'ruháját'.
~Elhajózunk? Jobb ha sietek, mert ez izgalmas kalandnak hangzik.~ Gyorsan szedi lábait a férfi után, aki már türelmetlenül várja őt. Négy lépés erejéig még sikerült szépen mennie, de utána fájó keze miatt át ment fél mancsos sánta ugrándozós futásba, amíg a hajára lépve fel nem borul és el nem terül a földön. ~A fenébe már, miért most kell bénáznom?~ Az fejre eséstől szerzett egy horzsolást a homlokára és egy kisebbet a bal arcocskájára is. Fel kel a talajról, mit sem törődve új sérüléseivel és mivel már nincs annyira messze Aldrustól, a fájós kezén lépkedve sietősen a mellé kerül. Halk nyüszítés közbe fel emeli koszos, vérző mancsát gazdája felé, jelezve neki, hogy az most már tényleg nagyon fáj neki és tud e rá adni valami kendőt ismét.*
*Gazdája hamarabb elindul tovább, mint gondolta volna, ezért a víznél a tisztálkodást megsürgeti és gyors iramba megy vissza a pihenő helyükre magára venni rongy 'ruháját'.
~Elhajózunk? Jobb ha sietek, mert ez izgalmas kalandnak hangzik.~ Gyorsan szedi lábait a férfi után, aki már türelmetlenül várja őt. Négy lépés erejéig még sikerült szépen mennie, de utána fájó keze miatt át ment fél mancsos sánta ugrándozós futásba, amíg a hajára lépve fel nem borul és el nem terül a földön. ~A fenébe már, miért most kell bénáznom?~ Az fejre eséstől szerzett egy horzsolást a homlokára és egy kisebbet a bal arcocskájára is. Fel kel a talajról, mit sem törődve új sérüléseivel és mivel már nincs annyira messze Aldrustól, a fájós kezén lépkedve sietősen a mellé kerül. Halk nyüszítés közbe fel emeli koszos, vérző mancsát gazdája felé, jelezve neki, hogy az most már tényleg nagyon fáj neki és tud e rá adni valami kendőt ismét.*
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-19 15:33:06
Üzenet elküldve: 2015-06-19 15:33:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Reydis Syna//
*A füstölt hús íze hamar elterül szájában, megtéve a kellő hatást. Aldren el is pakol mindent, közben azonban ügyet sem vet állatkájára. Neki is megvan a dolga és kutyájának is fel kell találnia magát, hiszen nem mondhat neki ő mindent. Nem tudhatja, hogy miféle szükségletei vannak egy kedvencnek, mivel soha nem is volt neki. Ez az egész tehát nem több, mint egy új élmény. Azt sem tudja, hogy meddig fog ez tartani. Lehet, hogy már csak néhány óra, vagy néhány nap, esetleg több idő. Arról sincs fogalma, hogy merre fognak elválni útjaik. Még itt, a parton, esetleg egy másik városban, vagy a semmi közepén? Az egész majd elválik, mikor arra kerül a sor.
Nem várja meg, hogy ebe rendbe szedje magát. Amint végez a csomagolással, felkel és halad tovább a part mentén, csupán hátra-hátralesve, hogy vajon követi-e kedvence, avagy sem. Ennek ellenére léptei most lassabbak a megszokottnál. Mintha valahol máshol járnának gondolatai, holott csak azért lassít, hogy Hercegnő hamarabb utolérhesse. Ezt magának be nem vallaná, ki nem mondaná hangosan, de akkor is így van. Szereti nézni a megilletődött emberek ábrázatát, mit akkor mutatnak, mikor meglátják mellette a pórázra vert lányt. Mikor felfogják, hogy mégis miféle kedvenc jár a félvér mellett, nem többen, mint egy egyszerű lepelben, magasra szegett fejjel, akárcsak egy büszke, kékvérű eb.*
- Haladj, el kell érnünk a hajót! *- szól idővel maga mögé, majd meg is áll, hogy kutyája tényleg felzárkózhasson.
Ha viszont nem megy utána az állat, akkor egy kisebb sziklának támaszkodva kezd el várakozni. Nem, ő nem fog a másikért menni, bármi is legyen oka lemaradásának. Amennyiben kedvence akar tőle valamit, hát jelenjen meg előtte és kövesse őt szorgalmasan, még akkor is, ha előtte valamiféle panasszal él. Sokáig azonban nem lesz hajlandó várni, ezzel tisztában kell lennie a másiknak is. Ha kell, kész újra plakátokhoz folyamodni, még akkor is, ha időbe telik annyit készíteni, hogy több városban is szétszórhassa azokat, vagy inkább szétszórathassa, hiszen oly messzire már nem menne egyetlen korcs kedvéért.*
*A füstölt hús íze hamar elterül szájában, megtéve a kellő hatást. Aldren el is pakol mindent, közben azonban ügyet sem vet állatkájára. Neki is megvan a dolga és kutyájának is fel kell találnia magát, hiszen nem mondhat neki ő mindent. Nem tudhatja, hogy miféle szükségletei vannak egy kedvencnek, mivel soha nem is volt neki. Ez az egész tehát nem több, mint egy új élmény. Azt sem tudja, hogy meddig fog ez tartani. Lehet, hogy már csak néhány óra, vagy néhány nap, esetleg több idő. Arról sincs fogalma, hogy merre fognak elválni útjaik. Még itt, a parton, esetleg egy másik városban, vagy a semmi közepén? Az egész majd elválik, mikor arra kerül a sor.
Nem várja meg, hogy ebe rendbe szedje magát. Amint végez a csomagolással, felkel és halad tovább a part mentén, csupán hátra-hátralesve, hogy vajon követi-e kedvence, avagy sem. Ennek ellenére léptei most lassabbak a megszokottnál. Mintha valahol máshol járnának gondolatai, holott csak azért lassít, hogy Hercegnő hamarabb utolérhesse. Ezt magának be nem vallaná, ki nem mondaná hangosan, de akkor is így van. Szereti nézni a megilletődött emberek ábrázatát, mit akkor mutatnak, mikor meglátják mellette a pórázra vert lányt. Mikor felfogják, hogy mégis miféle kedvenc jár a félvér mellett, nem többen, mint egy egyszerű lepelben, magasra szegett fejjel, akárcsak egy büszke, kékvérű eb.*
- Haladj, el kell érnünk a hajót! *- szól idővel maga mögé, majd meg is áll, hogy kutyája tényleg felzárkózhasson.
Ha viszont nem megy utána az állat, akkor egy kisebb sziklának támaszkodva kezd el várakozni. Nem, ő nem fog a másikért menni, bármi is legyen oka lemaradásának. Amennyiben kedvence akar tőle valamit, hát jelenjen meg előtte és kövesse őt szorgalmasan, még akkor is, ha előtte valamiféle panasszal él. Sokáig azonban nem lesz hajlandó várni, ezzel tisztában kell lennie a másiknak is. Ha kell, kész újra plakátokhoz folyamodni, még akkor is, ha időbe telik annyit készíteni, hogy több városban is szétszórhassa azokat, vagy inkább szétszórathassa, hiszen oly messzire már nem menne egyetlen korcs kedvéért.*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-19 14:10:50
Üzenet elküldve: 2015-06-19 14:10:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Útja során elidőzik egy egy málna bokor mellett, így mire eléri a már jól ismert homokos folyópartot, addigra az éhsége is elmúlik. Azonban a gyümölcs nem olyan laktató, mint egy kiadós reggeli, így tudja, hogy hamarosan ismét étel után kell néznie. De addig is letelepszik a folyó mellé, hiszen úgy se siet sehova. Majd ha megéhezik, esetleg meglátogatja a közeli fogadót.
Nincs egyedül. Többen is úgy döntöttek, hogy ezen a meleg nyári napon hűsölnek egyet a folyó tiszta vizében. Biccent feléjük köszönésképpen, de senkivel sem elegyedik szóba. Most magányra van szüksége.
Yinash letekeri sebéről a koszos anyagot. Alatta még mindig ott a gyógynövény, amit a minap gyűjtött. A sebe még mindig csúnya, úgy néz ki, ennek már végleg nyoma fog maradni, azonban már nem kell attól tartania, hogy esetleg elveszíti a kezét. Már alig fáj neki, azonban a tenyerét még mindig nem tudja teljesen kinyújtani. Letérdel a víz mellé, és megmossa a kezét, majd ezután megvizsgálja a heget.
~A biztonság kedvéért, azért még visszakötözöm, nehogy felszakadjon a seb.~ Amennyire tudja, kimossa a koszos anyagot is, majd miután megmossa az arcát is, visszakötözi a sebet, de ezúttal már a gyógynövény nélkül.
Ha mindennel készen van, letelepedik a földre, és maga elé révedve hallgatja a víz csobogását, a szél fújását és a madarak csiripelését. El tudna így lenni egész nap, de hamarosan korogni fog a gyomra, és akkor majd el kell indulnia. De addig is kiélvezi ezt a jó időt.*
Nincs egyedül. Többen is úgy döntöttek, hogy ezen a meleg nyári napon hűsölnek egyet a folyó tiszta vizében. Biccent feléjük köszönésképpen, de senkivel sem elegyedik szóba. Most magányra van szüksége.
Yinash letekeri sebéről a koszos anyagot. Alatta még mindig ott a gyógynövény, amit a minap gyűjtött. A sebe még mindig csúnya, úgy néz ki, ennek már végleg nyoma fog maradni, azonban már nem kell attól tartania, hogy esetleg elveszíti a kezét. Már alig fáj neki, azonban a tenyerét még mindig nem tudja teljesen kinyújtani. Letérdel a víz mellé, és megmossa a kezét, majd ezután megvizsgálja a heget.
~A biztonság kedvéért, azért még visszakötözöm, nehogy felszakadjon a seb.~ Amennyire tudja, kimossa a koszos anyagot is, majd miután megmossa az arcát is, visszakötözi a sebet, de ezúttal már a gyógynövény nélkül.
Ha mindennel készen van, letelepedik a földre, és maga elé révedve hallgatja a víz csobogását, a szél fújását és a madarak csiripelését. El tudna így lenni egész nap, de hamarosan korogni fog a gyomra, és akkor majd el kell indulnia. De addig is kiélvezi ezt a jó időt.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-19 11:03:52
Üzenet elküldve: 2015-06-19 11:03:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Aldren Gauthrus//
*Reydis gyomra elég hamar összeszűkül, így elég hamar meg telt a kis halacska húsával, falatozás közben gazdája megtörölgeti vizes testét és ki fejti véleményét a hal büdös szagáról is, amit hirtelen a lány is el kezd érezni és egy pillanatig azt hiszi az étek, amit sikerült torkán lenyomnia vissza fog köszönni, de szerencsére időben nyelt egy nagyot és így nem köszön vissza semmi. A lány nem törli meg arcát, előbb oldalra néz a hal maradványra és csontokra. ~Talán ha jó kutya módjára el ásom, az tetszeni fog neki.~ Két kezével gödröcskét kezdd ásni és abba kecses kis mancs mozdulattal bele lökdösi a pikkelyes bőrt, a csontokat és a belsőségeket. Mikor végez el pillant gazdájára jól szórakozik e és el kezdi vissza be temetni az elásott 'kincseket'. Lerázza hátáról a pokrócot és el indul a víz felé, ahol le mossa arcát, öblögeti a száját és a kezeit is alaposan meg mossa, ne legyen annyira sáros a földtől és ne fertőzhessen el friss sebesülése sem. Mikor végez elégedetten ballag vissza a pokróchoz, amit magára köt, hogy fedje amit kell és le ül a lábára és jobb kezét az ölébe teszi tenyérrel felfelé nézegeti a frissen szerzett mélyebb sebét.* ~Hülye kő, jobban kell figyelnem hova lépek!~
*Reydis gyomra elég hamar összeszűkül, így elég hamar meg telt a kis halacska húsával, falatozás közben gazdája megtörölgeti vizes testét és ki fejti véleményét a hal büdös szagáról is, amit hirtelen a lány is el kezd érezni és egy pillanatig azt hiszi az étek, amit sikerült torkán lenyomnia vissza fog köszönni, de szerencsére időben nyelt egy nagyot és így nem köszön vissza semmi. A lány nem törli meg arcát, előbb oldalra néz a hal maradványra és csontokra. ~Talán ha jó kutya módjára el ásom, az tetszeni fog neki.~ Két kezével gödröcskét kezdd ásni és abba kecses kis mancs mozdulattal bele lökdösi a pikkelyes bőrt, a csontokat és a belsőségeket. Mikor végez el pillant gazdájára jól szórakozik e és el kezdi vissza be temetni az elásott 'kincseket'. Lerázza hátáról a pokrócot és el indul a víz felé, ahol le mossa arcát, öblögeti a száját és a kezeit is alaposan meg mossa, ne legyen annyira sáros a földtől és ne fertőzhessen el friss sebesülése sem. Mikor végez elégedetten ballag vissza a pokróchoz, amit magára köt, hogy fedje amit kell és le ül a lábára és jobb kezét az ölébe teszi tenyérrel felfelé nézegeti a frissen szerzett mélyebb sebét.* ~Hülye kő, jobban kell figyelnem hova lépek!~
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-19 10:45:50
Üzenet elküldve: 2015-06-19 10:45:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Reydis Syna//
*Némiképp elképedve figyeli a vígan falatozó ebet. Azt a kosztot még egy kutyának sem adná, nemhogy megegye, erre tessék. Éhes ember nem válogat, ez pedig úgy tűnik, igaz a kedvencekre is. Tényleg az éhség a legnagyobb úr, ugyanakkor az is csak Aldren mögé sorolható a ranglistán. Ő az első, ezt pedig nem áll szándékában titkolni. Két egyén szemszögéből legalábbis így van, azok pedig kutyája és önmaga. Többre pedig egyelőre nincs is szüksége, míg kellőképp szórakoztatja ezen állapot.
Állatkája pokrócát veszi kezébe és nézegeti azt. Ujjaival vakargatni kezd egy-egy megbomlott szálat, mit sem törődve azzal, ha esetleg helyenként tovább foszlik az ebmelegítő. Mikor már kedve szerint átvizsgálja, egyszerűen Rey mellé telepszik, hátsófele könnyed áthelyezésével, kikerülve a halmassza maradékát, s törölgetni kezdi kedvencét annak rongyával, mit sem törődve azzal, ha az talán vizes lesz.*
- Csurom víz vagy. És büdös *- fejti ki véleményét.
A lányból csak úgy árad a halszag, mit étke csak fokoz. A félvér be is fogja orrát egyik kezével, míg a másikkal folytatja kedvence bőrének szárítgatását. Utolsó simításként szőrét kezdi el szárítgatni, jobban mondva dörzsölni a rögtönzött törölközővel, erőteljesen nyomva öklét a másik fejének.*
- Pedig tegnap fürdettelek. Rossz kutya!
*A szárítgatást abba hagyja és inkább odébb megy, hogy szája helyett újra orrán vehesse a levegőt. A halszag íze bevette magát szájába, letelepedve nyelvére, ezt pedig igyekszik némi vízzel lemosni, csakhogy mindhiába. Nincs hát más lehetősége, mint enni néhány falatot az indulásuk előtt elcsomagolt füstölt húsokból. Annak talán elég erőteljes íze lesz ahhoz, hogy elnyomja azt a förtelmet. Vág is magának néhány falatot, s lassan meg is eszi azt. Közben pedig minduntalan kutyáját figyeli, remélve, hogy jó mélyen elássa a bűzölgő halmaradékot, akár egy rendes dög a csontokat.*
*Némiképp elképedve figyeli a vígan falatozó ebet. Azt a kosztot még egy kutyának sem adná, nemhogy megegye, erre tessék. Éhes ember nem válogat, ez pedig úgy tűnik, igaz a kedvencekre is. Tényleg az éhség a legnagyobb úr, ugyanakkor az is csak Aldren mögé sorolható a ranglistán. Ő az első, ezt pedig nem áll szándékában titkolni. Két egyén szemszögéből legalábbis így van, azok pedig kutyája és önmaga. Többre pedig egyelőre nincs is szüksége, míg kellőképp szórakoztatja ezen állapot.
Állatkája pokrócát veszi kezébe és nézegeti azt. Ujjaival vakargatni kezd egy-egy megbomlott szálat, mit sem törődve azzal, ha esetleg helyenként tovább foszlik az ebmelegítő. Mikor már kedve szerint átvizsgálja, egyszerűen Rey mellé telepszik, hátsófele könnyed áthelyezésével, kikerülve a halmassza maradékát, s törölgetni kezdi kedvencét annak rongyával, mit sem törődve azzal, ha az talán vizes lesz.*
- Csurom víz vagy. És büdös *- fejti ki véleményét.
A lányból csak úgy árad a halszag, mit étke csak fokoz. A félvér be is fogja orrát egyik kezével, míg a másikkal folytatja kedvence bőrének szárítgatását. Utolsó simításként szőrét kezdi el szárítgatni, jobban mondva dörzsölni a rögtönzött törölközővel, erőteljesen nyomva öklét a másik fejének.*
- Pedig tegnap fürdettelek. Rossz kutya!
*A szárítgatást abba hagyja és inkább odébb megy, hogy szája helyett újra orrán vehesse a levegőt. A halszag íze bevette magát szájába, letelepedve nyelvére, ezt pedig igyekszik némi vízzel lemosni, csakhogy mindhiába. Nincs hát más lehetősége, mint enni néhány falatot az indulásuk előtt elcsomagolt füstölt húsokból. Annak talán elég erőteljes íze lesz ahhoz, hogy elnyomja azt a förtelmet. Vág is magának néhány falatot, s lassan meg is eszi azt. Közben pedig minduntalan kutyáját figyeli, remélve, hogy jó mélyen elássa a bűzölgő halmaradékot, akár egy rendes dög a csontokat.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-19 06:47:47
Üzenet elküldve: 2015-06-19 06:47:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A temetőből kiérve éles váltás következik Smondir számára. A folyópartot pillantja meg ahol gyerekek játszanak és felnőttek fürödnek. Így ránézésre ahogy a vízben vannak nem mondaná meg róluk, hogy a szegénynegyedből jöttek de mivel a mágus figyelmét semmi nem kerülheti el észreveszi a parton hagyott ruhákat. Mind egytől egyig szakadt és lukas, de úgy látja itt a parton ők elfelejtik a tényeket és örülnek a víznek.*
~Szánalmas egy hely ahova a nyomornegyedből járnak felejteni bánatukat bezzeg ha pénzük lenne a kocsmában ülnének és ugyanide kerülnének vissza egy idő után. De legalább a gyerekek még nem tudnak semmiről majd ha megtudják sorsukat az lesz az igazi pokol nekik.~
*Smondir gondolatai egyre sötétebbek és nem azért mert így is gondolja hanem leginkább a féltékenység amiért neki ez nem járt ki gyerekkorában. Mivel már a látványt se képes szó nélkül elviselni gyorsan tovább áll az ő célja a folyó túloldalán van.*
~Szánalmas egy hely ahova a nyomornegyedből járnak felejteni bánatukat bezzeg ha pénzük lenne a kocsmában ülnének és ugyanide kerülnének vissza egy idő után. De legalább a gyerekek még nem tudnak semmiről majd ha megtudják sorsukat az lesz az igazi pokol nekik.~
*Smondir gondolatai egyre sötétebbek és nem azért mert így is gondolja hanem leginkább a féltékenység amiért neki ez nem járt ki gyerekkorában. Mivel már a látványt se képes szó nélkül elviselni gyorsan tovább áll az ő célja a folyó túloldalán van.*
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-18 21:48:54
Üzenet elküldve: 2015-06-18 21:48:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Aldren Gauthrus//
*Reydis olyan éhes, hogy nem érdekli a pépes vegyes kaja, csak egyen valami nem élőt, ami remélhetően gyomrában meg marad. Bal mancsával ölébe veszi a halmaradványt, félre dobja a belsőségeket és szájához emeli a megmaradt húst, el kezdi enni. Minden izmát meg feszíti, hogy ne látszódjon a kezdeti undor az arcán, de mivel elég ehető íze van a nyers halnak, így vidáman falatozik, nem törődve azzal hogy egész arca tocsog a hal belsőségtől. A csontokat azaz szálkákat pedig csak bal kezével kihúzogatja szájából és félre dobja. Evés közben egyetlen zavaró tényező van, az pedig az enyhe szellő, amitől vizes bőre libabőrös lesz és vacog is, de jelenleg csak az evés köti le.*
*Reydis olyan éhes, hogy nem érdekli a pépes vegyes kaja, csak egyen valami nem élőt, ami remélhetően gyomrában meg marad. Bal mancsával ölébe veszi a halmaradványt, félre dobja a belsőségeket és szájához emeli a megmaradt húst, el kezdi enni. Minden izmát meg feszíti, hogy ne látszódjon a kezdeti undor az arcán, de mivel elég ehető íze van a nyers halnak, így vidáman falatozik, nem törődve azzal hogy egész arca tocsog a hal belsőségtől. A csontokat azaz szálkákat pedig csak bal kezével kihúzogatja szájából és félre dobja. Evés közben egyetlen zavaró tényező van, az pedig az enyhe szellő, amitől vizes bőre libabőrös lesz és vacog is, de jelenleg csak az evés köti le.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-18 21:35:57
Üzenet elküldve: 2015-06-18 21:35:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Reydis Syna//
*Természetesen nem engedi, hogy Rey felegyenesedjen. Inkább mosolyogva figyeli, hogyan bukdácsol a part felé, miközben megszabadul pokrócától, tartva attól, hogy vizes lesz. Olykor elkapja a pillanat, mi hívná, hogy társuljon ebe játékához. Tisztában van vele, hogy törpebestiája nem épp játékként fogja fel a helyzetet, mégis, ahogy a vízben ugrál, pont úgy fest, mint egy halakkal játszadozó kutyus, ki felugrik, amint mancsa érinti a víz felszínét. Egyik térdét felhúzza, s rá helyezi karját, melyre állát támasztja. Így egy sokkalta kényelmesebb helyzetből figyelheti meg kedvencét.
Mikor kiér, csak furcsállva nézi a vergődő halat. Nemigen érti, hogy mit kellene vele csinálnia, hiszen innentől kezdve a másiknak nincs más dolga, mint megenni. Ha fogait belé mélyeszti, onnantól kezdve nem valószínű, hogy túl sokáig mocorogna. Feltéve, ha sikerül ezt véghez vinnie a kutyusnak. A hal viszont csak vergődik, víz után áhítozva, miközben aljasul homokot csap Aldren öltözékére. Többre sincs szüksége, egyik kardját máris előveszi, hogy markolatgombjával jó erősen fejbe csapja a kutyaeleséget. Ez azonban még nem szolgálja ki bosszúvágyát, így újabbakat üt rá, szó szerint péppé verve a nemrég kifogott ebédet.*
- Ennyit érsz, te korcs hal. Most már gondolom nem lesz gond az elfogyasztásával *- néz Reyre, majd vissza a darabos maszlagra, melyben némi hús, csont és belsőség keveredik, kivehetetlen arányban.
Hercegnőnek valószínűleg nem épp ez volt a célja kis jelenetével, csakhogy akármi is volt, az most már egyáltalán nem érdekli gazdáját. Csak arra vár, hogy végre enni kezdjen az állat, miközben kardjának markolatát kezdi tisztogatni, hol erősen bedörzsölve homokkal, hol egy kendővel törölgetve.*
*Természetesen nem engedi, hogy Rey felegyenesedjen. Inkább mosolyogva figyeli, hogyan bukdácsol a part felé, miközben megszabadul pokrócától, tartva attól, hogy vizes lesz. Olykor elkapja a pillanat, mi hívná, hogy társuljon ebe játékához. Tisztában van vele, hogy törpebestiája nem épp játékként fogja fel a helyzetet, mégis, ahogy a vízben ugrál, pont úgy fest, mint egy halakkal játszadozó kutyus, ki felugrik, amint mancsa érinti a víz felszínét. Egyik térdét felhúzza, s rá helyezi karját, melyre állát támasztja. Így egy sokkalta kényelmesebb helyzetből figyelheti meg kedvencét.
Mikor kiér, csak furcsállva nézi a vergődő halat. Nemigen érti, hogy mit kellene vele csinálnia, hiszen innentől kezdve a másiknak nincs más dolga, mint megenni. Ha fogait belé mélyeszti, onnantól kezdve nem valószínű, hogy túl sokáig mocorogna. Feltéve, ha sikerül ezt véghez vinnie a kutyusnak. A hal viszont csak vergődik, víz után áhítozva, miközben aljasul homokot csap Aldren öltözékére. Többre sincs szüksége, egyik kardját máris előveszi, hogy markolatgombjával jó erősen fejbe csapja a kutyaeleséget. Ez azonban még nem szolgálja ki bosszúvágyát, így újabbakat üt rá, szó szerint péppé verve a nemrég kifogott ebédet.*
- Ennyit érsz, te korcs hal. Most már gondolom nem lesz gond az elfogyasztásával *- néz Reyre, majd vissza a darabos maszlagra, melyben némi hús, csont és belsőség keveredik, kivehetetlen arányban.
Hercegnőnek valószínűleg nem épp ez volt a célja kis jelenetével, csakhogy akármi is volt, az most már egyáltalán nem érdekli gazdáját. Csak arra vár, hogy végre enni kezdjen az állat, miközben kardjának markolatát kezdi tisztogatni, hol erősen bedörzsölve homokkal, hol egy kendővel törölgetve.*
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-18 21:04:55
Üzenet elküldve: 2015-06-18 21:04:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Aldren Gauthrus//
*A lány láthatóan vidámabb lesz, amikor a folyó felé indulnak meg a keskeny kapun át. ~Végre elhagyjuk ezt a gyászos helyet.~ Észre sem veszi, mikor gazdája elengedi a pórázt és megy mellette addig, amíg hozzá nem szól. ~Fussak? Hát négykézláb ezt, hogy lehet szépen kivitelezni?~ A lány kibújik átmeneti ruhájából, mert éhes és halat fogni a partról a szárazföldről biztos nem fog tudni, vizes takaróval meg nem sokra megy később. Félve tekint Aldrusra és kicsit felegyenesedik ha nem szólja le érte és akkor egy lépéssel lendületet véve csinál egy egykezes átfordulást amit egy szaltó követ egy tigris bukfenccel és utána a vízig még két sima bukfenccel veti bele magát, ha nem emelkedhet fel akkor csak legurul és abból áll át bukfencezésre. A víz hideg és frissítő, persze csípi a vérző jobbját, de legalább le mossa róla a vörös vérét. Fejét a víz alá nyomja nyitott szemmel fel mérve, hogy talál e halat benne, amennyiben található a folyóban hal, akkor megpróbálja megfogni. Hosszasan pancsol a vízbe és sikerül fognia egy halat, amit a szájába helyez és kisiklik a vízből a partra. Négykézláb mászik ki és lábára ülve el kezdi hajából ki csavarni a vizet. Mi után végez elégedetten a gazdija elé mászik és le dobja elé a ficánkoló halat és nagy szemekkel néz rá kérőn.* ~Remélem nem nyersen kell megennem, de az sem lehet olyan rossz, csak ölje meg és vágja fel nekem késsel.~
*A lány láthatóan vidámabb lesz, amikor a folyó felé indulnak meg a keskeny kapun át. ~Végre elhagyjuk ezt a gyászos helyet.~ Észre sem veszi, mikor gazdája elengedi a pórázt és megy mellette addig, amíg hozzá nem szól. ~Fussak? Hát négykézláb ezt, hogy lehet szépen kivitelezni?~ A lány kibújik átmeneti ruhájából, mert éhes és halat fogni a partról a szárazföldről biztos nem fog tudni, vizes takaróval meg nem sokra megy később. Félve tekint Aldrusra és kicsit felegyenesedik ha nem szólja le érte és akkor egy lépéssel lendületet véve csinál egy egykezes átfordulást amit egy szaltó követ egy tigris bukfenccel és utána a vízig még két sima bukfenccel veti bele magát, ha nem emelkedhet fel akkor csak legurul és abból áll át bukfencezésre. A víz hideg és frissítő, persze csípi a vérző jobbját, de legalább le mossa róla a vörös vérét. Fejét a víz alá nyomja nyitott szemmel fel mérve, hogy talál e halat benne, amennyiben található a folyóban hal, akkor megpróbálja megfogni. Hosszasan pancsol a vízbe és sikerül fognia egy halat, amit a szájába helyez és kisiklik a vízből a partra. Négykézláb mászik ki és lábára ülve el kezdi hajából ki csavarni a vizet. Mi után végez elégedetten a gazdija elé mászik és le dobja elé a ficánkoló halat és nagy szemekkel néz rá kérőn.* ~Remélem nem nyersen kell megennem, de az sem lehet olyan rossz, csak ölje meg és vágja fel nekem késsel.~
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-18 20:26:48
Üzenet elküldve: 2015-06-18 20:26:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Reydis Syna//
*Figyelmét nem kerüli el, sem a fájlalandó mancs, sem pedig a rövid morranás, mi elhagyja Hercegnő torkát. Egy pillanat erejéig rá is néz, hogy megbizonyosodjon néhány dologról, majd pedig újra magasabbra emeli tekintetét, hogy ismét megindítva lépteiket, maga elé figyelhessen. ~Ha nem, hát nem. Amíg nem jelzi, hogy fáj, addig mehetünk tovább. Meg utána is.~ egészíti ki saját gondolatait. Galádul kerültet még néhány kört a kutyával, miközben húzza maga után. Azon idő alatt még csak figyelemre sem méltatja az alantas jószágot. Végül azonban beadja derekát. A sok semmitmondó sír nézéséből fakadó unalom meggyőzi arról, hogy ideje távozniuk. Nem is akármerre, hanem a folyó felé, ki a keskeny kapun, át a majdhogynem bozótosnak nevezhető ösvényen. Ott aztán elereszti a pórázt. A parton egész jól belátni környezetét, éppen ezért arra sincs szükség, hogy maga mellett tartsa kedvencét.*
- Fuss egy kicsit. Ha fogsz néhány halat, megengedem, hogy megedd őket *- egészíti még ki mondandóját.
Már csak azért is, mert egész érdekes látvány tárul lelki szemei elé, pusztán annak gondolatától is, hogy a lány kutya módjára halászni kezd. Újra és újra szembesül azzal, mily ritka szórakozásra lelt. Egy nemes állatra, ki büszkén, felszegett fejjel koslatott gazdája mellett, még a gazdagnegyed kövein is, nem tartva attól, mifélék láthatják. Igaz, az, hogy ki veti rájuk pillantását, magát a félvért sem érdekelte, s még most sem érdekli. Csak azzal foglalkozik, miként okozhatna magának még nagyobb örömet, kecsegtetve szemeit a változatos képekkel, miket kutyája mutathat. Kedvteléséből le is telepszik a folyópart homokjára. Ideje rengeteg van, nem siet sehová, még akkor sem, ha eleinte úgy tűnhetett. Bár miért is tűnne úgy, a jó fél órás barangolást tekintve, mit a temetőben folytatott? Tekintetét szüntelen kutyáján tartja. Ha mégis szökésre adná fejét, hát vannak módszerek, mikkel megtalálhatná, ezt azonban nem szükséges újra hangoztatnia. Idefele jövet is leszedett nem egy, korábban kitűzött plakátot.*
*Figyelmét nem kerüli el, sem a fájlalandó mancs, sem pedig a rövid morranás, mi elhagyja Hercegnő torkát. Egy pillanat erejéig rá is néz, hogy megbizonyosodjon néhány dologról, majd pedig újra magasabbra emeli tekintetét, hogy ismét megindítva lépteiket, maga elé figyelhessen. ~Ha nem, hát nem. Amíg nem jelzi, hogy fáj, addig mehetünk tovább. Meg utána is.~ egészíti ki saját gondolatait. Galádul kerültet még néhány kört a kutyával, miközben húzza maga után. Azon idő alatt még csak figyelemre sem méltatja az alantas jószágot. Végül azonban beadja derekát. A sok semmitmondó sír nézéséből fakadó unalom meggyőzi arról, hogy ideje távozniuk. Nem is akármerre, hanem a folyó felé, ki a keskeny kapun, át a majdhogynem bozótosnak nevezhető ösvényen. Ott aztán elereszti a pórázt. A parton egész jól belátni környezetét, éppen ezért arra sincs szükség, hogy maga mellett tartsa kedvencét.*
- Fuss egy kicsit. Ha fogsz néhány halat, megengedem, hogy megedd őket *- egészíti még ki mondandóját.
Már csak azért is, mert egész érdekes látvány tárul lelki szemei elé, pusztán annak gondolatától is, hogy a lány kutya módjára halászni kezd. Újra és újra szembesül azzal, mily ritka szórakozásra lelt. Egy nemes állatra, ki büszkén, felszegett fejjel koslatott gazdája mellett, még a gazdagnegyed kövein is, nem tartva attól, mifélék láthatják. Igaz, az, hogy ki veti rájuk pillantását, magát a félvért sem érdekelte, s még most sem érdekli. Csak azzal foglalkozik, miként okozhatna magának még nagyobb örömet, kecsegtetve szemeit a változatos képekkel, miket kutyája mutathat. Kedvteléséből le is telepszik a folyópart homokjára. Ideje rengeteg van, nem siet sehová, még akkor sem, ha eleinte úgy tűnhetett. Bár miért is tűnne úgy, a jó fél órás barangolást tekintve, mit a temetőben folytatott? Tekintetét szüntelen kutyáján tartja. Ha mégis szökésre adná fejét, hát vannak módszerek, mikkel megtalálhatná, ezt azonban nem szükséges újra hangoztatnia. Idefele jövet is leszedett nem egy, korábban kitűzött plakátot.*
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-17 11:10:32
Üzenet elküldve: 2015-06-17 11:10:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Pihenője nem volt túl hosszú, ugyanakkor arra elég volt, hogy rövid időre álomba szenderüljön. Egy óránál nem több időre, ugyanakkor fél óránál többre. Ez pedig nagyon is kedvére volt. Egy kiadós nyújtózkodás után összekapja holmiit. Eljött az indulás ideje, ezt pedig már rég el is könyvelte magában. Léptei hát a part felé vezetnek, mikor pedig odaér, lassan halad a folyó mentén. Szokásához híven megfigyel mindent. Minden egyes sziklát, fát, bokrot. Még azt is, hogy a víz mennyire mászik ki a part mentén. Ezek egyszer még fontosak is lehetnek, feltéve, ha emlékezni fog rájuk. Néha jó tudni, hogy merre lehet egy nagyobb szikla, vagy mélyedés. Lépteit csendben számolgatja magában, minden egyes figyelemre méltóbb dolog között, hiszen minden számokból és mértékegységekből áll. Főként lépésekből, hiszen egy tolvaj számára az a leginkább mérvadó egység. Egy lépés, tíz, vagy akár száz. Ha tisztában van lépéseinek hosszával, sokkal könnyebben felmérhető a táv, ahogyan az is, mennyit kell még megtennie, vagy mennyit tett meg eddig. Összességében nem tudja és nem is érdekli, hogy mennyit tett meg eddig élete során. Túl sok lenne azt összeszámolni, még egy alig néhány éves gyerek esetében is, nemhogy az övében.
Igazít egyet a kezében tartott csomagon, mit vállán átvetve cipel. Kényelmesebb módot is ki tudna ennek találni, mondjuk egy környékbeli, kellőképp jól kinéző férfi képében, ki illedelmesen vinné holmiját. Vagy inkább engedelmesen, de a kettő ez esetben majdhogynem egyre megy. Ennek azonban híján van. Nem is lehetne ez másként. Most, hogy egy ideje van, jobban meg kell válogatnia társaságát, főleg egy utazás előtt. Még véletlen sem szeretne holmi kétes alakba botlani, ki többet kívánna, mint amennyit adni akarna neki. ~Nehéz dolog nőnek lenni.~ fut is át gondolat agyán, melynek köszönhetően megereszt egy aprócska sóhajt, majd mit sem törődve az egésszel, elhessegeti a bosszantó gondolatokat.
Inkább azzal kezd el foglalkozni, hogy vajon miféle hajóval fog majd utazni. Nem szeretne holmi lepukkant ladikot, hiszen ha már fizet, akkor a pénzéért kapjon valami színvonalasabb hajón helyet, ne pedig egy csónakban, ahol talán még eveznie is kellene, ha nem akarja, hogy partot érés előtt elsüllyedjenek.*
Igazít egyet a kezében tartott csomagon, mit vállán átvetve cipel. Kényelmesebb módot is ki tudna ennek találni, mondjuk egy környékbeli, kellőképp jól kinéző férfi képében, ki illedelmesen vinné holmiját. Vagy inkább engedelmesen, de a kettő ez esetben majdhogynem egyre megy. Ennek azonban híján van. Nem is lehetne ez másként. Most, hogy egy ideje van, jobban meg kell válogatnia társaságát, főleg egy utazás előtt. Még véletlen sem szeretne holmi kétes alakba botlani, ki többet kívánna, mint amennyit adni akarna neki. ~Nehéz dolog nőnek lenni.~ fut is át gondolat agyán, melynek köszönhetően megereszt egy aprócska sóhajt, majd mit sem törődve az egésszel, elhessegeti a bosszantó gondolatokat.
Inkább azzal kezd el foglalkozni, hogy vajon miféle hajóval fog majd utazni. Nem szeretne holmi lepukkant ladikot, hiszen ha már fizet, akkor a pénzéért kapjon valami színvonalasabb hajón helyet, ne pedig egy csónakban, ahol talán még eveznie is kellene, ha nem akarja, hogy partot érés előtt elsüllyedjenek.*
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-09 17:14:42
Üzenet elküldve: 2015-06-09 17:14:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Coinleach Loon, Syessiss Opsyscalla//
-Hát, egészen bíztató. Nem vagyok szakértő, de ha tudatosan el tudtad zárni-
*Harap egyet az almából, majd gyorsan le is nyeli a falatot.*
-csak jót jelenthet.
*A lány még mindig el van pirulva, Coinleach pedig úgy néz a tündérre, mint ha egy földre szállt angyal lenne karnyújtásnyira tőle. Talán így is érzi.*
~Szép dolog a szerelem.~
*Egy rövid ideig mindenki csak eszik, Bato minden maradék húst lerág az almacsutkáról, majd kicsit összemorzsolja azt, és eldobja a legközelebbi fák irányába. Felkel, a folyóhoz lép és lemossa a kezéről a cukros vizet. Ahogy visszaül a helyére, az elf felvázolja a tervét.*
~Ő lesz a tanítom? Jobban alakul a dolog, mint gondoltam.~
*Kezét a saját szerzetesrendjének megfelelő tisztelgésre emeli, és széles vigyorral az arcán meghajtja a fejét a mágus előtt.*
-Megtisztelnél.
*Felegyenesedik, és ezúttal komoly arccal ránéz társaira, és így szól:*
-Ha már könyvtárban járunk, nézhetünk a tetoválásról, vagy általában a jelenségről is valamit.
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.09 18:39:55
-Hát, egészen bíztató. Nem vagyok szakértő, de ha tudatosan el tudtad zárni-
*Harap egyet az almából, majd gyorsan le is nyeli a falatot.*
-csak jót jelenthet.
*A lány még mindig el van pirulva, Coinleach pedig úgy néz a tündérre, mint ha egy földre szállt angyal lenne karnyújtásnyira tőle. Talán így is érzi.*
~Szép dolog a szerelem.~
*Egy rövid ideig mindenki csak eszik, Bato minden maradék húst lerág az almacsutkáról, majd kicsit összemorzsolja azt, és eldobja a legközelebbi fák irányába. Felkel, a folyóhoz lép és lemossa a kezéről a cukros vizet. Ahogy visszaül a helyére, az elf felvázolja a tervét.*
~Ő lesz a tanítom? Jobban alakul a dolog, mint gondoltam.~
*Kezét a saját szerzetesrendjének megfelelő tisztelgésre emeli, és széles vigyorral az arcán meghajtja a fejét a mágus előtt.*
-Megtisztelnél.
*Felegyenesedik, és ezúttal komoly arccal ránéz társaira, és így szól:*
-Ha már könyvtárban járunk, nézhetünk a tetoválásról, vagy általában a jelenségről is valamit.
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.09 18:39:55
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-09 16:49:11
Üzenet elküldve: 2015-06-09 16:49:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Syessiss Opsyscalla, Bato Luo'Su//
*Az elf testét elönti a melegség attól az apró pillanattól is, ahogy ajka hozzáért a tündérhez. Mintha valami édes babona leplet borítana szemére.*
~Épp ahogy mesélték, egy tündér csókja édes mint a méz.~
*Mosolyog magában, majd mikor látja, hogy Syessiss zavarba jött, inkább kicsit eltávolodik tőle és az ételekre néz, amit Bato hozott. Bár a szerzetes bizonyára látta, hogy kicsit közelebb kerültek egymáshoz az elf és a tündér, Coinleach nem szeretne kérkedni, vagy a lánynak kellemetlenséget okozni. Ha a vonzalom kölcsönös, nem kell elsietnie semmit.*
~A szerzetes nem eszik húst, azért gyümölcstálazott a Pegazusban is, azért hozott csak kettő halat, értem.~
- Ritkán, de eszem húst. Azt hiszem ez most a ritka alkalmak egyike.
*Szíve szerint kezébe venné az egyik halat és megkínálná vele a lányt, de ő máris az almához nyúl.*
~Nem is baj, az már túlzás lenne, hogy a szerzetes előtt kézből etessem, akármennyire is megérdemelné a hercegnői bánásmódot.~
*Coinleach hallal kezdi, melynek puha sós húsa vajként olvad szét a nyelvén. Igazán ízletes falat. Két harapás közt úgy dönt, hogy meg kéne beszélniük, hogy mi is legyen a tervük a közeljövőben.*
- Bato! Siss! Most már szinte biztossá vált számomra, hogy el kell mennünk a mestereimhez, akikre csak az erdő mélyén bukkanhatunk rá. Így is nehéz lesz megtalálni őket. A lényeg, hogy hosszú út áll előttünk, és ti mindketten fejlődni szeretnétek a mágia tekintetében is, úgy gondolom.
*Harap egy apróbb falatot a halból, majd lenyeli és úgy folytatja.*
- Tudlak tanítani titeket, de ehhez jómagamnak is pihenésre van szüksége. Most már kezd késő délután lenni. Ma már biztos nem indulunk útnak, de lehet, hogy érdemes lenne ellátogatnunk a könyvtárba néhány térképet átnézni az út előtt. Mit szóltok?
*Kérdően tekint a két társára, persze Syessissen hosszabban időzik szeme, majd újra harap a halból.*
*Az elf testét elönti a melegség attól az apró pillanattól is, ahogy ajka hozzáért a tündérhez. Mintha valami édes babona leplet borítana szemére.*
~Épp ahogy mesélték, egy tündér csókja édes mint a méz.~
*Mosolyog magában, majd mikor látja, hogy Syessiss zavarba jött, inkább kicsit eltávolodik tőle és az ételekre néz, amit Bato hozott. Bár a szerzetes bizonyára látta, hogy kicsit közelebb kerültek egymáshoz az elf és a tündér, Coinleach nem szeretne kérkedni, vagy a lánynak kellemetlenséget okozni. Ha a vonzalom kölcsönös, nem kell elsietnie semmit.*
~A szerzetes nem eszik húst, azért gyümölcstálazott a Pegazusban is, azért hozott csak kettő halat, értem.~
- Ritkán, de eszem húst. Azt hiszem ez most a ritka alkalmak egyike.
*Szíve szerint kezébe venné az egyik halat és megkínálná vele a lányt, de ő máris az almához nyúl.*
~Nem is baj, az már túlzás lenne, hogy a szerzetes előtt kézből etessem, akármennyire is megérdemelné a hercegnői bánásmódot.~
*Coinleach hallal kezdi, melynek puha sós húsa vajként olvad szét a nyelvén. Igazán ízletes falat. Két harapás közt úgy dönt, hogy meg kéne beszélniük, hogy mi is legyen a tervük a közeljövőben.*
- Bato! Siss! Most már szinte biztossá vált számomra, hogy el kell mennünk a mestereimhez, akikre csak az erdő mélyén bukkanhatunk rá. Így is nehéz lesz megtalálni őket. A lényeg, hogy hosszú út áll előttünk, és ti mindketten fejlődni szeretnétek a mágia tekintetében is, úgy gondolom.
*Harap egy apróbb falatot a halból, majd lenyeli és úgy folytatja.*
- Tudlak tanítani titeket, de ehhez jómagamnak is pihenésre van szüksége. Most már kezd késő délután lenni. Ma már biztos nem indulunk útnak, de lehet, hogy érdemes lenne ellátogatnunk a könyvtárba néhány térképet átnézni az út előtt. Mit szóltok?
*Kérdően tekint a két társára, persze Syessissen hosszabban időzik szeme, majd újra harap a halból.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-09 14:20:52
Üzenet elküldve: 2015-06-09 14:20:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Coinleach Loon, Bato Luo'Su//
* Megpillantja a szeme sarkából a köpenyt, amit Coinleach az imént terített rá. Valamit mond neki a férfi, de olyan közel került az arca az övéhez, hogy nem tud a hangokra koncentrálni.
Mikor még közelebb kerül, átveszi valami a teste felett az irányítást, habár nem is érzékeli azt. Ő is megpróbál még közelebb kerülni a férfihoz. Most már nem a szemébe, hanem az ajkaira mered.
Néhány centiméter. Már csak milliméterek.
Megszűnik a világ, mikor ajkaik összeérnek. Nem létezik semmi, csak az érzelmek és az ajkak.
Aztán a lány magához tér, s kicsit sietősen elszakítja ajkait a férfiétől, majd fülig vörösödve elmotyog egy bocsánatot és a lábát kezdi el meredten bambulni.
Ennek Bato érkezése vet véget, aki kiteríti táskája tartalmát, megkérdezi őket, hogy mi történt, mire Syessiss még vörösebb lesz és gyorsan elhadarja mi történt. A csókot kihagyva a meséből. Majd szélesen mosolyog a szerzetesre.
Mikor elmondta, gyorsan felkap ő is egy almát és amekkorát csak tud leharap. Felpuffadt szájában megpróbálja felőrölni az almát, ami elég nehézkesen megy és nevetséges látványt nyújt a figyelőknek. *
* Megpillantja a szeme sarkából a köpenyt, amit Coinleach az imént terített rá. Valamit mond neki a férfi, de olyan közel került az arca az övéhez, hogy nem tud a hangokra koncentrálni.
Mikor még közelebb kerül, átveszi valami a teste felett az irányítást, habár nem is érzékeli azt. Ő is megpróbál még közelebb kerülni a férfihoz. Most már nem a szemébe, hanem az ajkaira mered.
Néhány centiméter. Már csak milliméterek.
Megszűnik a világ, mikor ajkaik összeérnek. Nem létezik semmi, csak az érzelmek és az ajkak.
Aztán a lány magához tér, s kicsit sietősen elszakítja ajkait a férfiétől, majd fülig vörösödve elmotyog egy bocsánatot és a lábát kezdi el meredten bambulni.
Ennek Bato érkezése vet véget, aki kiteríti táskája tartalmát, megkérdezi őket, hogy mi történt, mire Syessiss még vörösebb lesz és gyorsan elhadarja mi történt. A csókot kihagyva a meséből. Majd szélesen mosolyog a szerzetesre.
Mikor elmondta, gyorsan felkap ő is egy almát és amekkorát csak tud leharap. Felpuffadt szájában megpróbálja felőrölni az almát, ami elég nehézkesen megy és nevetséges látványt nyújt a figyelőknek. *
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-09 11:12:38
Üzenet elküldve: 2015-06-09 11:12:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Coinleach Loon, Syessiss Opsyscalla//
*Tovább baktat társai felé, úgy tesz, mintha nem is látott volna semmit. Széles vigyorral közelít, s mikor melléjük ér, törökülésbe huppan. Leemeli a válláról a keresztpántos vászontáskáját, és a földre teszi hármójuk közé. Belenyúl a táskájába majd két papírba csomagolt ropogósra sült halat emel ki belőle. A kezében tartva azt, a táskájának alját megfogja, és még két paradicsomot, három almát meg két szelet kenyeret borít ki a táskájából.*
-Upsz.
*Gyorsan felkapja a kenyeret a földről, a táskáját kiteríti a földön, rárakja a kenyereket, mellé a halat.*
~Remélem esztek húst.~
-Nem tudom mit esztek, de csak ennyit tudtam hozni. Bocsi.
*Felkapja az egyik almát a földről, és nekilát.*
~Legalább ti lakjatok jól.~
-Na és hogy sikerült a-, mi is? Szertartás?
*Néz a lányra, elsősorban tőle várva a választ, de a mágusra is rá-rá pillant, hátha ő szólal meg hamarabb.*
*Tovább baktat társai felé, úgy tesz, mintha nem is látott volna semmit. Széles vigyorral közelít, s mikor melléjük ér, törökülésbe huppan. Leemeli a válláról a keresztpántos vászontáskáját, és a földre teszi hármójuk közé. Belenyúl a táskájába majd két papírba csomagolt ropogósra sült halat emel ki belőle. A kezében tartva azt, a táskájának alját megfogja, és még két paradicsomot, három almát meg két szelet kenyeret borít ki a táskájából.*
-Upsz.
*Gyorsan felkapja a kenyeret a földről, a táskáját kiteríti a földön, rárakja a kenyereket, mellé a halat.*
~Remélem esztek húst.~
-Nem tudom mit esztek, de csak ennyit tudtam hozni. Bocsi.
*Felkapja az egyik almát a földről, és nekilát.*
~Legalább ti lakjatok jól.~
-Na és hogy sikerült a-, mi is? Szertartás?
*Néz a lányra, elsősorban tőle várva a választ, de a mágusra is rá-rá pillant, hátha ő szólal meg hamarabb.*
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-06-09 09:18:27
Üzenet elküldve: 2015-06-09 09:18:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Syessiss Opsyscalla, Bato Luo'Su//
*A férfi leveszi köpenyét és ráteríti a lány vállára, hogy segítsen rajta, mert látja is, hogy szüksége lenne valamire, ami felmelegíti. Ekkor érzi meg hajának frissességét, melyből egy kósza hajszál az arcát is megcsiklandozza. Nem távolodik el tőle, így válaszol.*
- Nem tudom, hogy mi az oka mindennek, de ígérem, hogy megtaláljuk azokat, akik segíteni tudnak, kérlek bízz bennem.
*arca egyre közelebb kerül, már szinte összeérnek az orraik*
- Bízol bennem?
*Ekkor már nem a lány szemeibe mered, mert ahhoz túl közel van. Sokkal inkább az ajkát figyeli, mely olyan finomnak és húsosnak tűnik, mint egy friss eper. Az elf megpróbál egy apró és gyenge csókot adni Syessissnek.
Ha a lány engedi egy rövid, de annál édesebb csókot váltanak, mert a háttérben Coinleach megpillantja a szerzetest.
Ha a lány elhúzza fejét, az elf kicsit furcsán néz rá, de aztán megpillantja a szerzetest, aki éppen most ért ide.*
- Áh, vissza is értél?
A hozzászólás írója (Coinleach Loon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.09 09:19:16
*A férfi leveszi köpenyét és ráteríti a lány vállára, hogy segítsen rajta, mert látja is, hogy szüksége lenne valamire, ami felmelegíti. Ekkor érzi meg hajának frissességét, melyből egy kósza hajszál az arcát is megcsiklandozza. Nem távolodik el tőle, így válaszol.*
- Nem tudom, hogy mi az oka mindennek, de ígérem, hogy megtaláljuk azokat, akik segíteni tudnak, kérlek bízz bennem.
*arca egyre közelebb kerül, már szinte összeérnek az orraik*
- Bízol bennem?
*Ekkor már nem a lány szemeibe mered, mert ahhoz túl közel van. Sokkal inkább az ajkát figyeli, mely olyan finomnak és húsosnak tűnik, mint egy friss eper. Az elf megpróbál egy apró és gyenge csókot adni Syessissnek.
Ha a lány engedi egy rövid, de annál édesebb csókot váltanak, mert a háttérben Coinleach megpillantja a szerzetest.
Ha a lány elhúzza fejét, az elf kicsit furcsán néz rá, de aztán megpillantja a szerzetest, aki éppen most ért ide.*
- Áh, vissza is értél?
A hozzászólás írója (Coinleach Loon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.09 09:19:16
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057