Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-31 20:22:19
Üzenet elküldve: 2014-03-31 20:22:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Ryliel Arkrexon //
- Mondjuk, hogy megfelelt. Bár indokot ne kérjen, mert az okát még teljesen magam sem tudom megmagyarázni. Egyszerűen csak megérzés. A cselekedetei, a hangja, a külseje sugall valamit, s biz' ebből állt össze a kép. Oka van annak, hogy pont itt és pont ma fújt minket össze a Sors...
*Pillant fel sejtelmesen, miközben meg sem moccan. Égető szemei pár pillanatig a hölgyeményen időznek mereven, majd végül újra visszahelyezi őket a tűzre. Kezei térdén pihennek, nyugodtan egymásba kapaszkodva, miközben hosszú haja lába mellett lóg le, s a homokot verdesi. A hűs szellő olykor egy kósza szálat a tűz felé lóbál, persze azok nem érik el a lángnyelveket, melyek halkan ropognak a földön.
Mortar remekül elhitette magáról, hogy szabadidejének jelentős részét azzal tölti, hogy az ártalmatlan embereket zaklatja az ő sajátos kis dolgaival s stílusával. Ez a kép körvonalazódhatna, holott ezt nem mondta ki konkrétan, sőt... Egyáltalán nem szeret semmilyen kapcsolatba lépni az emberekkel, csupán akkor, mikor a kényszer arra viszi, s ekkor szokott megmutatkozni nem éppen kellemes stílusa. Ám ő maga kerüli a társaságot, ezért sem volt véletlen, hogy egy szikla tetején ücsörgött egymagában. Ez a kusza jellem már gyermekkorában megmutatkozott, hiszen idejének nagy részét a többi gyerektől távol töltötte, s ha velük kellett lennie, akkor sem volt az a kedvesebbik fajta, kivel szívesen játszottak. Most viszont ezzel a hölggyel már vagy fél órája társalog - még ha nem is éppen egy kellemes témáról, de ez nála igen nagy szó. Maga sem tudja, miért történik most ez. Talán van valami abban, hogy az ember társas lény - függetlenül attól, hogy ezt a tényt mindig elvetette. Be kell látnia magának ugyanakkor, hogy ha nem akarná maga mellett most Ryliel társaságát, akkor arról rég tett volna már. Ám még mindig egy levegőt szívnak...*
- Nem ismerem a tudatfelettiét, de a tudatalattija igen sok mindent elárul Kegyedről. A mozdulatok, a spontán reakciói bizony odabentről jönnek! Tudja mit? Tegyen próbára! Meglátjuk, mit sugall az én belsőm. Talán nem annyira romlott, mint az hiszi...
*Emeli újra rá méregzöld szemeit sejtelmesen, s most fejét is arra fordítja. Várja, hogy kérdezzen tőle valamit a hölgy, melyre egyből rá kell vágnia a választ. Gondolkodásra nincs idő, a válasza biz' odabentről fog érkezni.*
- Nem változott az én véleményem. *gondolkodik el egy pillanatra a fogós kérdésen, ám hamar megjön a frappáns válasz* Csupán az elmém nem képes egyik pillanatról a másikra ráhangolódni újra a dolgokra. Bár, talán ezt nem kell magyaráznom! Ha egy jó ideje nem társalgott senkivel, s csupán a saját gondolatai éltetik, nem mocskolta be senki, akkor igazán könnyű ráhangolódni egy naplementére, s merengeni. Ám így, hogy Kegyed feltűnt, már teljesen más! Még ha elmenne, akkor se tudnék oda jó kedvvel visszamenni, így ha már megzavarta a nyugalmam, akkor azzal tehet a legjobbat, ha nem megy el galád módon egy ilyen aljas tett után!
*Mondja kimérten a szavait, persze vonásain s kézmozdulatán látszik a színpadiasság, mely azt hozza magával, hogy szavait újra nem gondolja olyan szigorúan, melynek tűnik. Konkrétan is kimondhatná akár, hogy egyáltalán nem szeretné, hogy a hölgy magára hagyja, hiszen... De nem, az már nem ő lenne. A gondolatait, érzéseit eléggé sajátos módon juttatja a világ tudtára, s ezen még ha akarna sem tudna változtatni. Nem véletlen, a gyermekkortól kezdődő évek kissé átformálták.*
- Csak nem vándorúton van? Talán jobban át kellene gondolni ezt a pénzkérdést, mielőtt elhamarkodott döntéseket hozna, nem? Nem gondolt arra, hogy összeáll valakivel, s kettesben indulnak neki az útnak? Nem kifejezetten férfire gondolok, akár egy másik hölgyre. Azért társasában biztonságosabb egy magafajtának, nem?
*Egy magafajtának... Azaz egy szépséges elf hölgyeménynek, ki oly törékenynek tűnik, oly bársonyos és meleg a bőre, hogy még Mortar is meglepődik a saját gondolatain. De hát ez a faj pontosan a kecsességéről és a bájáról híres, a letisztult szépségről, melyet semmi sem mocskolhat be. Talán ez az pontosan, ami felkeltette többek közt az érdeklődését. Hiába sötét alak, hiába ijesztő a külseje... Mint a Szépség és a Szörnyeteg...*
- A mostani külseje csupán átmeneti állapot. Kétlem, hogy kócos és vizes lenne a hétköznapokban. Mint mondottam, nem tisztem ítélkezni, s nem is szoktam az első pillanatból. Persze, szóljon, ha tévesen gondolom! *mosolyodik el végre* Hát, a kedvességet nem osztogatom ám mindenfele. *jegyzi meg, amit inkább magában akart megtenni, mégis hangosra sikeredett* Na de mondja csak, Ön a mesebeli elf falukból származik? A csodálatos növények, fára épített házak... Ha innen származik, akkor nem is értem, hogy hagyhatta hátra. *mereng el egy pillanatra* Rosszul gondolja, én is a mai napon érkeztem a városba, s csupán a fürdő körül fordultam meg. Ha jól tudom, arra felé van egy fogadó is. Jobb esetben ajánlanám a folyópartot, avagy eme helyet, viszont vihar közeleg... Talán nem lenne szerencsés éjjel idekint maradni. Magam sem terveztem. Manapság egy tüdőgyulladás könnyedén elviszi az embert... *azzal feláll, majd leporolja magáról a homokot* Ha megtűri még egy ideig a társaságom, akkor esetleg elkísérhetem. *már-már kedvesnek is mondható, ám ezt hamar megtöri* Úgysincs jobb dolgom... *vigyorodik el szélesen, s mosolya alól jól látszanak enyhén hegyes fogai*
- Mondjuk, hogy megfelelt. Bár indokot ne kérjen, mert az okát még teljesen magam sem tudom megmagyarázni. Egyszerűen csak megérzés. A cselekedetei, a hangja, a külseje sugall valamit, s biz' ebből állt össze a kép. Oka van annak, hogy pont itt és pont ma fújt minket össze a Sors...
*Pillant fel sejtelmesen, miközben meg sem moccan. Égető szemei pár pillanatig a hölgyeményen időznek mereven, majd végül újra visszahelyezi őket a tűzre. Kezei térdén pihennek, nyugodtan egymásba kapaszkodva, miközben hosszú haja lába mellett lóg le, s a homokot verdesi. A hűs szellő olykor egy kósza szálat a tűz felé lóbál, persze azok nem érik el a lángnyelveket, melyek halkan ropognak a földön.
Mortar remekül elhitette magáról, hogy szabadidejének jelentős részét azzal tölti, hogy az ártalmatlan embereket zaklatja az ő sajátos kis dolgaival s stílusával. Ez a kép körvonalazódhatna, holott ezt nem mondta ki konkrétan, sőt... Egyáltalán nem szeret semmilyen kapcsolatba lépni az emberekkel, csupán akkor, mikor a kényszer arra viszi, s ekkor szokott megmutatkozni nem éppen kellemes stílusa. Ám ő maga kerüli a társaságot, ezért sem volt véletlen, hogy egy szikla tetején ücsörgött egymagában. Ez a kusza jellem már gyermekkorában megmutatkozott, hiszen idejének nagy részét a többi gyerektől távol töltötte, s ha velük kellett lennie, akkor sem volt az a kedvesebbik fajta, kivel szívesen játszottak. Most viszont ezzel a hölggyel már vagy fél órája társalog - még ha nem is éppen egy kellemes témáról, de ez nála igen nagy szó. Maga sem tudja, miért történik most ez. Talán van valami abban, hogy az ember társas lény - függetlenül attól, hogy ezt a tényt mindig elvetette. Be kell látnia magának ugyanakkor, hogy ha nem akarná maga mellett most Ryliel társaságát, akkor arról rég tett volna már. Ám még mindig egy levegőt szívnak...*
- Nem ismerem a tudatfelettiét, de a tudatalattija igen sok mindent elárul Kegyedről. A mozdulatok, a spontán reakciói bizony odabentről jönnek! Tudja mit? Tegyen próbára! Meglátjuk, mit sugall az én belsőm. Talán nem annyira romlott, mint az hiszi...
*Emeli újra rá méregzöld szemeit sejtelmesen, s most fejét is arra fordítja. Várja, hogy kérdezzen tőle valamit a hölgy, melyre egyből rá kell vágnia a választ. Gondolkodásra nincs idő, a válasza biz' odabentről fog érkezni.*
- Nem változott az én véleményem. *gondolkodik el egy pillanatra a fogós kérdésen, ám hamar megjön a frappáns válasz* Csupán az elmém nem képes egyik pillanatról a másikra ráhangolódni újra a dolgokra. Bár, talán ezt nem kell magyaráznom! Ha egy jó ideje nem társalgott senkivel, s csupán a saját gondolatai éltetik, nem mocskolta be senki, akkor igazán könnyű ráhangolódni egy naplementére, s merengeni. Ám így, hogy Kegyed feltűnt, már teljesen más! Még ha elmenne, akkor se tudnék oda jó kedvvel visszamenni, így ha már megzavarta a nyugalmam, akkor azzal tehet a legjobbat, ha nem megy el galád módon egy ilyen aljas tett után!
*Mondja kimérten a szavait, persze vonásain s kézmozdulatán látszik a színpadiasság, mely azt hozza magával, hogy szavait újra nem gondolja olyan szigorúan, melynek tűnik. Konkrétan is kimondhatná akár, hogy egyáltalán nem szeretné, hogy a hölgy magára hagyja, hiszen... De nem, az már nem ő lenne. A gondolatait, érzéseit eléggé sajátos módon juttatja a világ tudtára, s ezen még ha akarna sem tudna változtatni. Nem véletlen, a gyermekkortól kezdődő évek kissé átformálták.*
- Csak nem vándorúton van? Talán jobban át kellene gondolni ezt a pénzkérdést, mielőtt elhamarkodott döntéseket hozna, nem? Nem gondolt arra, hogy összeáll valakivel, s kettesben indulnak neki az útnak? Nem kifejezetten férfire gondolok, akár egy másik hölgyre. Azért társasában biztonságosabb egy magafajtának, nem?
*Egy magafajtának... Azaz egy szépséges elf hölgyeménynek, ki oly törékenynek tűnik, oly bársonyos és meleg a bőre, hogy még Mortar is meglepődik a saját gondolatain. De hát ez a faj pontosan a kecsességéről és a bájáról híres, a letisztult szépségről, melyet semmi sem mocskolhat be. Talán ez az pontosan, ami felkeltette többek közt az érdeklődését. Hiába sötét alak, hiába ijesztő a külseje... Mint a Szépség és a Szörnyeteg...*
- A mostani külseje csupán átmeneti állapot. Kétlem, hogy kócos és vizes lenne a hétköznapokban. Mint mondottam, nem tisztem ítélkezni, s nem is szoktam az első pillanatból. Persze, szóljon, ha tévesen gondolom! *mosolyodik el végre* Hát, a kedvességet nem osztogatom ám mindenfele. *jegyzi meg, amit inkább magában akart megtenni, mégis hangosra sikeredett* Na de mondja csak, Ön a mesebeli elf falukból származik? A csodálatos növények, fára épített házak... Ha innen származik, akkor nem is értem, hogy hagyhatta hátra. *mereng el egy pillanatra* Rosszul gondolja, én is a mai napon érkeztem a városba, s csupán a fürdő körül fordultam meg. Ha jól tudom, arra felé van egy fogadó is. Jobb esetben ajánlanám a folyópartot, avagy eme helyet, viszont vihar közeleg... Talán nem lenne szerencsés éjjel idekint maradni. Magam sem terveztem. Manapság egy tüdőgyulladás könnyedén elviszi az embert... *azzal feláll, majd leporolja magáról a homokot* Ha megtűri még egy ideig a társaságom, akkor esetleg elkísérhetem. *már-már kedvesnek is mondható, ám ezt hamar megtöri* Úgysincs jobb dolgom... *vigyorodik el szélesen, s mosolya alól jól látszanak enyhén hegyes fogai*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-29 18:15:11
Üzenet elküldve: 2014-03-29 18:15:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Wram nem hitte volna ha pár nappal ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy visszatér a kikötőbe, vagy akárcsak a közelébe. Ám nem régen elcsípett egy beszélgetést, valami kastélyról, ami a mágiával kapcsolatos. Így elhatározta, hogy felkeresi ezt az épületet. Bár a szentély tanitói igyekeztek, az ork épp hogy csak képes elméjébe gyűjteni az energiát, nem hogy formázza is. Ha ez a hely adhat valamit, meg kell próbálnia. Talán akad ott egy varázsló, vagy egy iskola. Esetleg a romok között találhat valami mágikusat.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-29 08:58:09
Üzenet elküldve: 2014-03-29 08:58:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Mortar Gríjachor//
- Tehát próbára tett? És mondja... megfeleltem a maga kis próbáján, vagy elbuktam és csak jól szórakozott rajtam? *kérdi kissé felháborodottan. Nem szereti, ha próbának vetik alá a tudta nélkül. Ezzel okosabbnak tűnik a másik, mint korábban, sőt, mi több, veszélyesebbnek is. Aki efféle próbákkal dobálódzik, ki tudja, hogy mire képes. Ennek ellenére talán vehetné dicséretnek is az utolsó szavakat. Egyfajta igennek veszi a megállapítást, mi valójában nagyon is igaz rá. Szeret új dolgokat kipróbálni, bár azért neki is van egy határ, amit nem lép át. Többek közt határon túli elfoglaltság a nyers, még mozgó rákok elfogyasztása. Emellett ez a fajta őszinteség is tetszik neki. Már ha tényleg őszinteség, nem pedig hihetetlenül jó színjáték, mert ebből az alakból azt is kinézi. Nem tudja, hogy mikor mire gondol. Ez a másik, ami hihetetlenül aggasztja.*
- Így van, nem ismer *jegyzi meg máris. ~Ebben egyre kevésbé vagyok biztos.~ teszi hozzá gondolatban. Kezd aggódni amiatt, hogy igenis nagyon kiismerhető. Ezen úr számára mindenképp, de azért kap oly megnyilvánulásokat, mik nem erről árulkodnak.*
- Az imént mintha még jelenlétem ellenezné, most viszont aggódik amiatt, hogy itt hagyom? Mégis mit tettem, ami miatt ily hirtelen változott a véleménye? *Tényleg kíváncsi a dologra. A gyilkosságra vonatkozó megjegyzésre inkább nem reagál. Megtartja magának, ahogyan ahhoz fűződő véleményét is. Ő maga nem gyilkos. Még egy embert nem ölt meg, sőt, mi több, nem is sokat sebesített meg, azokat is csak gyakorlás közben. Nem az a gyilkos típus. Valószínűleg igencsak meg is rázná az eset, ha kezéhez komolyabb mennyiségű vér tapadna, mi egy élet kiontásával járna.*
- Amíg a sziklán volt, nem tudtam, hogy zavarok valakit. Emlékszik, amíg nem szólt le, a jelenlétéről sem tudtam *próbálja kivágni magát. Ezzel remélhetőleg letudhatja a szóváltások ezen kellemetlen részét. Nem szereti, ha zavarba hozzák. Ki nem állhatja, ha valaki képes kihozni ezen oldalát, előidézve arcára a vörösséget. A lángokat fürkészi továbbra is, válaszolgatva a számtalan kérdésre. Szinte már túlontúl érdeklődő az illető, csakhogy van is oly érdekes, hogy a nő kíváncsi legyen a válaszaira kapott reakciókra. Így felel őszintén a zavarát fejtegető kérdésre. Igaz, az okok közül ez csak egy, mégis, talán ez a legnagyobb, így ez az említésre méltó. Na meg a többi oly titok, mit inkább meghagyna saját magának, lévén hogy az előtte lévő férfinak köze van hozzájuk.*
- Mint mondta... nem úszom az árral. Az pedig, ha türelmesen várok, míg valahogy összeszedem a pénzt, számomra az lett volna. Azt hiszem, ennyi. Ez pedig egy számomra új környezet, ez vonzott ide *felel, egy apró vállrándítás kíséretében. Az ezt követő szavak viszont nem kis meglepetést okoznak. Mikor Mortar elkezdi sorolni a kettejük közti különbséget, csak zavartan pislog, majd elhúzza száját, amint vége az ismertetőnek. Először saját magára pillant, majd a férfit kezdi szemlélni.*
- Kócos, vizes haj, egy olyan férfi inge akivel csak most találkoztam, miközben az én ruháim a tűz mellett száradnak, a jellemet nem tagadom. Ami viszont magát illeti... Sötét, eleinte rémisztő alak, aki ostoba tréfákkal kísérletezget, miközben látszólag komolyan gondolja azt amit tesz, ennek ellenére kimondja amit gondol. Legalábbis remélem hogy az imént nem csak szépített. Mindemellett azért tud kedves is lenni *fejti ki saját véleményét. ~Mindemellett gyönyörű, hosszú haj, az ehhez tökéletesen illő fakó bőr, magas alakjához párosítva, és azok a zöld szemek, amik mintha egyenesen a lelkembe néznének, valahányszor találkozik tekintetünk. És annak ellenére mit hogyan mond, érdekes dolgokat vet fel. Na jó, ezt ki kell vernem a fejemből!~ Most viszont jöhet a kissé... nem is csak kissé kellemetlen kérés. Meg is fordul, hogy háttal legyen az uraságnak, ezzel sem húzva az időt. Az inget kissé feljebb húzza, hogy könnyebben elérhetővé váljon a fűzőt összetartó kötelék. Egy pillanatra igencsak meglepődik, mikor is a kezek oly egyszerűen nyúlnak új ruhája alá. Nem hitte volna, hogy nem lesz semmi megjegyzés, se más. Most viszont zavartan pislog, miközben még levegőt venni is elfelejt egy ideig. Enyhén megrezzen, mikor hátához ér a hideg bőr. A hideg, mégis, valahol kellemesen meleg érintés, elég furcsa ellentéteket szül. Egy részről inkább hagyná az egészet és eltávolodna, más részről pedig csak lehunyná szemeit és élvezné amíg még tart. Ennek azonban hamarosan vége. Nem tudja mi ütött belé, hogy miért vonzza ennyire ez a rémítő alak, ki valójában nem is annyira ijesztő, ha kicsit jobban elbeszélget vele az ember. Akár egész érdekes beszédpartnerré is válhatna, na meg... A fűző utolsó szálának bogozásakor kapja is a következő kérdést. Mások talán vallatásnak vennék mindezt. Többek közt ő is, ha nem telepedett volna rájuk némi csend, miközben lélegzetvisszafojtva élvezte az apró érintéseket, melyeket a kemény, mégis, valahol lágy mozdulatok okoztak.*
- Nem vagyok járatos a környéken. Rokonaim mind odahaza vannak, úgyhogy valószínűleg fogadót fogok keresni. Köszönöm a segítségét! *teszi még hozzá, aztán el is távolodik, hogy sürgősen növelje a távolságot. Ezt követően bújik ki fűzőjéből, ügyelve, hogy lehetőleg ne sokat mutasson csupasz bőréből. Még így sem, hogy még mindig háttal van. Az inget meg is igazítja utána, majd most már visszafordul, hogy újra szemben állhasson segítőjével.*
- Gondolom ön idevalósi. Tudna esetleg útbaigazítást adni, hogy merre találok fogadót? Vagy esetleg ajánl valami természetesebb megoldást, mint például... aludjak egy kövön?
- Tehát próbára tett? És mondja... megfeleltem a maga kis próbáján, vagy elbuktam és csak jól szórakozott rajtam? *kérdi kissé felháborodottan. Nem szereti, ha próbának vetik alá a tudta nélkül. Ezzel okosabbnak tűnik a másik, mint korábban, sőt, mi több, veszélyesebbnek is. Aki efféle próbákkal dobálódzik, ki tudja, hogy mire képes. Ennek ellenére talán vehetné dicséretnek is az utolsó szavakat. Egyfajta igennek veszi a megállapítást, mi valójában nagyon is igaz rá. Szeret új dolgokat kipróbálni, bár azért neki is van egy határ, amit nem lép át. Többek közt határon túli elfoglaltság a nyers, még mozgó rákok elfogyasztása. Emellett ez a fajta őszinteség is tetszik neki. Már ha tényleg őszinteség, nem pedig hihetetlenül jó színjáték, mert ebből az alakból azt is kinézi. Nem tudja, hogy mikor mire gondol. Ez a másik, ami hihetetlenül aggasztja.*
- Így van, nem ismer *jegyzi meg máris. ~Ebben egyre kevésbé vagyok biztos.~ teszi hozzá gondolatban. Kezd aggódni amiatt, hogy igenis nagyon kiismerhető. Ezen úr számára mindenképp, de azért kap oly megnyilvánulásokat, mik nem erről árulkodnak.*
- Az imént mintha még jelenlétem ellenezné, most viszont aggódik amiatt, hogy itt hagyom? Mégis mit tettem, ami miatt ily hirtelen változott a véleménye? *Tényleg kíváncsi a dologra. A gyilkosságra vonatkozó megjegyzésre inkább nem reagál. Megtartja magának, ahogyan ahhoz fűződő véleményét is. Ő maga nem gyilkos. Még egy embert nem ölt meg, sőt, mi több, nem is sokat sebesített meg, azokat is csak gyakorlás közben. Nem az a gyilkos típus. Valószínűleg igencsak meg is rázná az eset, ha kezéhez komolyabb mennyiségű vér tapadna, mi egy élet kiontásával járna.*
- Amíg a sziklán volt, nem tudtam, hogy zavarok valakit. Emlékszik, amíg nem szólt le, a jelenlétéről sem tudtam *próbálja kivágni magát. Ezzel remélhetőleg letudhatja a szóváltások ezen kellemetlen részét. Nem szereti, ha zavarba hozzák. Ki nem állhatja, ha valaki képes kihozni ezen oldalát, előidézve arcára a vörösséget. A lángokat fürkészi továbbra is, válaszolgatva a számtalan kérdésre. Szinte már túlontúl érdeklődő az illető, csakhogy van is oly érdekes, hogy a nő kíváncsi legyen a válaszaira kapott reakciókra. Így felel őszintén a zavarát fejtegető kérdésre. Igaz, az okok közül ez csak egy, mégis, talán ez a legnagyobb, így ez az említésre méltó. Na meg a többi oly titok, mit inkább meghagyna saját magának, lévén hogy az előtte lévő férfinak köze van hozzájuk.*
- Mint mondta... nem úszom az árral. Az pedig, ha türelmesen várok, míg valahogy összeszedem a pénzt, számomra az lett volna. Azt hiszem, ennyi. Ez pedig egy számomra új környezet, ez vonzott ide *felel, egy apró vállrándítás kíséretében. Az ezt követő szavak viszont nem kis meglepetést okoznak. Mikor Mortar elkezdi sorolni a kettejük közti különbséget, csak zavartan pislog, majd elhúzza száját, amint vége az ismertetőnek. Először saját magára pillant, majd a férfit kezdi szemlélni.*
- Kócos, vizes haj, egy olyan férfi inge akivel csak most találkoztam, miközben az én ruháim a tűz mellett száradnak, a jellemet nem tagadom. Ami viszont magát illeti... Sötét, eleinte rémisztő alak, aki ostoba tréfákkal kísérletezget, miközben látszólag komolyan gondolja azt amit tesz, ennek ellenére kimondja amit gondol. Legalábbis remélem hogy az imént nem csak szépített. Mindemellett azért tud kedves is lenni *fejti ki saját véleményét. ~Mindemellett gyönyörű, hosszú haj, az ehhez tökéletesen illő fakó bőr, magas alakjához párosítva, és azok a zöld szemek, amik mintha egyenesen a lelkembe néznének, valahányszor találkozik tekintetünk. És annak ellenére mit hogyan mond, érdekes dolgokat vet fel. Na jó, ezt ki kell vernem a fejemből!~ Most viszont jöhet a kissé... nem is csak kissé kellemetlen kérés. Meg is fordul, hogy háttal legyen az uraságnak, ezzel sem húzva az időt. Az inget kissé feljebb húzza, hogy könnyebben elérhetővé váljon a fűzőt összetartó kötelék. Egy pillanatra igencsak meglepődik, mikor is a kezek oly egyszerűen nyúlnak új ruhája alá. Nem hitte volna, hogy nem lesz semmi megjegyzés, se más. Most viszont zavartan pislog, miközben még levegőt venni is elfelejt egy ideig. Enyhén megrezzen, mikor hátához ér a hideg bőr. A hideg, mégis, valahol kellemesen meleg érintés, elég furcsa ellentéteket szül. Egy részről inkább hagyná az egészet és eltávolodna, más részről pedig csak lehunyná szemeit és élvezné amíg még tart. Ennek azonban hamarosan vége. Nem tudja mi ütött belé, hogy miért vonzza ennyire ez a rémítő alak, ki valójában nem is annyira ijesztő, ha kicsit jobban elbeszélget vele az ember. Akár egész érdekes beszédpartnerré is válhatna, na meg... A fűző utolsó szálának bogozásakor kapja is a következő kérdést. Mások talán vallatásnak vennék mindezt. Többek közt ő is, ha nem telepedett volna rájuk némi csend, miközben lélegzetvisszafojtva élvezte az apró érintéseket, melyeket a kemény, mégis, valahol lágy mozdulatok okoztak.*
- Nem vagyok járatos a környéken. Rokonaim mind odahaza vannak, úgyhogy valószínűleg fogadót fogok keresni. Köszönöm a segítségét! *teszi még hozzá, aztán el is távolodik, hogy sürgősen növelje a távolságot. Ezt követően bújik ki fűzőjéből, ügyelve, hogy lehetőleg ne sokat mutasson csupasz bőréből. Még így sem, hogy még mindig háttal van. Az inget meg is igazítja utána, majd most már visszafordul, hogy újra szemben állhasson segítőjével.*
- Gondolom ön idevalósi. Tudna esetleg útbaigazítást adni, hogy merre találok fogadót? Vagy esetleg ajánl valami természetesebb megoldást, mint például... aludjak egy kövön?
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-28 20:42:04
Üzenet elküldve: 2014-03-28 20:42:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Meditációját befejezve visszafelé sétál a folyóparton keresztül a városba. Lassan megfontoltan lépdel, hiszen még anyja tanításai csengnek a fülében.*
~Egy mágus mindig figyelje az idő múlását, értse azt, mert az idő a legnagyobb mágia ezen a világon.~ *Így sose azon van hogy elsiesse lépéseit, hiszen akkor lemarad valami olyasmi dologról ami fontos lehet hogy megértse ezt a dolgot. A homokos talajon néhány lépésnél kissé belesüllyed a homokba, ami kellemes érzéssel tölti el, mivel a homok meleg. Nem időzik sokáig a látványba való gyönyörködéssel útját a temető felé veszi. *
~Egy mágus mindig figyelje az idő múlását, értse azt, mert az idő a legnagyobb mágia ezen a világon.~ *Így sose azon van hogy elsiesse lépéseit, hiszen akkor lemarad valami olyasmi dologról ami fontos lehet hogy megértse ezt a dolgot. A homokos talajon néhány lépésnél kissé belesüllyed a homokba, ami kellemes érzéssel tölti el, mivel a homok meleg. Nem időzik sokáig a látványba való gyönyörködéssel útját a temető felé veszi. *
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-28 14:21:40
Üzenet elküldve: 2014-03-28 14:21:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
*A révút alatt szemei a folyó sodrásán nyugodtan, miközben elméje fogaskerekei vég nélkül zakatoltak. Nincs olyan probléma amire ne lenne megoldás, egyszerűen csak sokáig kell próbálkozni. Igen ám, de Echnal számára nem lesz második lehetőség. Éppen ezért maximális felkészültséggel kell megjelennie majd az erdőben. Eszébe jut Turrog, ki hasonlóan hosszú útra tette fel az életét. Persze az ő helyzete más, ő az életért harcol, Echnal pedig pont a halálért. Egy kortalan védelmező halálárért, ki talán meg sem érdemli az elmúlást. Persze a Szellem bizonyára másképp fogja fel az életet, mint egy halandó lény. Van egyáltalán bárki, vagy bármi, amit ő elveszített az "életében"? Van mit sajnálnia, megbánnia? Érzései vannak, ez bizonyos, de lehet, hogy csak a dühöt és a bosszút ismeri. Ha pedig ez igaz, Echnal mindenkinek szívességet test, ha megszabadítja a lét fájdalmától.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-26 16:30:43
Üzenet elküldve: 2014-03-26 16:30:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
*A folyó másik oldalára sikerül átjutni, a kutyájával oldalán. Aki csak át ússza azt.*
-Hát, vére Atherior. * Szippant bele, a levegőbe mikor átlép a csónakról a partra. Majd megindul a város felé, fejében, már összerakta a térképet, hogy merre fog haladni. El is indul egy apró ösvényen, amelyet nem messze látott meg a folyótól.
Kutyája közben ott futkos mellette.*
-Jössz vissza! *Kiállt rá, mikor a kutya beszalad az erdőbe. Telpum utána szalad, majd mikor látja, hogy kutyája egy mókust tép darabokra, és fal föl hatalmas ugatás, és vakkantgatás közepette, úgy döntött, hogy inkább megvárja, hisz, ha egy kutya éhes, akkor éhes és hiába ha a gazdája, ha az étel útjába állna, lehet, hogy nem kegyelmezne neki se. Így kimegy az ösvényre, és megvárja míg a kutya végez a prédájával.
Pár perc múlva, a véres szájú agár kiszalad az erdőből*
-Hát, vére Atherior. * Szippant bele, a levegőbe mikor átlép a csónakról a partra. Majd megindul a város felé, fejében, már összerakta a térképet, hogy merre fog haladni. El is indul egy apró ösvényen, amelyet nem messze látott meg a folyótól.
Kutyája közben ott futkos mellette.*
-Jössz vissza! *Kiállt rá, mikor a kutya beszalad az erdőbe. Telpum utána szalad, majd mikor látja, hogy kutyája egy mókust tép darabokra, és fal föl hatalmas ugatás, és vakkantgatás közepette, úgy döntött, hogy inkább megvárja, hisz, ha egy kutya éhes, akkor éhes és hiába ha a gazdája, ha az étel útjába állna, lehet, hogy nem kegyelmezne neki se. Így kimegy az ösvényre, és megvárja míg a kutya végez a prédájával.
Pár perc múlva, a véres szájú agár kiszalad az erdőből*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:30:22
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:30:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Ryliel Arkrexon //
- Ha ez lenne a célom, akkor már vagy a börtönben csücsülnék, vagy pedig ott lógatnám a lábam a város vezetőségében. Nem vagyok én lázadó, nem célom megváltoztatni az emberiséget, hiszen az elkorcsosulásból nekem csak előnyöm származik, hátrányom semmi. Önt viszont szívesen tettem próbára. Nem néz ki annak a tipikus, szürke, városi lénynek, ki csupán úszik az árral, miközben elnyomja a saját személyiségét.
*Jegyzi meg igen konkrétan, s szavaiban talán ott lapul egy halovány bók-féleség is, melynek igen furán ad hangot a férfi. Ugyanakkor igen látszik az is, hogy nem kertel, ami szívén a száján, kimondja konkrétan a gondolatait.*
- Tény, hogy nem ismerem Önt, de azért a belső, tudatalatti megérzés súgott pár dolgot.
*Egy újabb titokzatos megjegyzés, melyből a mai napra tényleg elég sok kijutott. Lehet, hogy konkrétat nem mondott, viszont hiszi, hogy valamit újra megmozgatott a hölgy fejében, mely elgondolkodásra készteti.*
- A gyilkosságról is megvan a magam véleménye, de azt egyelőre talán megtartanám magamnak, mert még a végén faképnél hagyna! Viszont ha már volt olyan kedves, s keresztülgázolt egy délutáni szunyókáláson és elmélkedésen, akkor már illő lenne, hogy nyomós oka legyen rá! Úgyhogy ezt a kérdést tartogassuk későbbre!
*Hangja talán kissé szigorú, főleg ahogy méregzöld szemeiben megvillannak a tűznyelvek, ajkainak szélén viszont egy kis mosoly szerűség mégis megbújik. Tényleg ilyen szigorú, vagy a gesztusai és a kimondott szavak közt nagy lenne a kontraszt? Na de melyik az őszintébb? Hát, általában a gesztusok...*
- Elálltam az útját? *gonosz mosolyra húzódik szája* Elég sokáig odafent voltam a sziklán, bőven volt esélye, hogy odébb álljon.
*Tényleg eléggé figyel arra, amit a hölgyemény mond, ezért is tudja olyan jól csőbe húzni. E téren tényleg nem éppen egyszerű a természete, bár ha úgy vesszük, akkor az igaz beszédre sarkallja ezzel az embereket, hiszen a zavartság és a keresztkérdések bizony előhúzzák azokat az igaz válaszokat és érzéseket!*
- Ennyire fontos volt ideutaznia, hogy ilyen kétes alakokra pocsékolta a bizalmát? Mi olyan sürgős eme városban, mely nem várt halasztást? *most tudna olyat mondani, mellyel újra felhúzhatná Rylielt, de inkább nem teszi* Kegyed tudhatná, hogy a férfiak, kiknek nem adott a Sors éppen szép külsőt, azok igen ronda dolgokra képesek, hogy kielégítsék vágyaikat. Egy ingyen út, cserébe egy ingyen...
*Bólogat határozottan, de mondatát természetesen nem fejezi be, csupán próbál rávilágítani arra, hogy nem éppen célszerű egy férfinek hinni, ha ingyen segítséggel szolgál, hiszen az a legtöbb esetben a "természetben" fizetendő.*
- Á, kérem, ne ítéljen annyira előre, nem vagyok én jó ember! *rázza meg ujját a levegőben* Csupán nézőpont kérdése, persze könnyedén bemesélhet magának az ember bármit, csupán hinnie kell benne. Tapasztalat szerint az emberek igen nyomós részének nem éppen a "jó" szó jutna rólam eszükbe. Nézzen csak magára, s rám... Szép külső, kellemes jellem, igen bizalomgerjesztő fellépés, ezzel szemben pedig én...
*Magát nem is részletezné, hiszen a különbséget igen nyilvánvalók. Kissé sötét alak, nem csak öltözködésre, hanem jellemre is. Egyáltalán nem hétköznapi, s az átlag normák miatt ezért bőven kicsusszan a "jó" kategóriából. Ezt viszont egy percig sem bánta soha... Ha átlagos lenne, talán most Ryliel már rég odébb állt volna, avagy ha Mortar fellépett volna a három féreg ellen, talán a kezdeti lelkesedés igen hamar lecsillapodott volna az elfben. Igen sok hős van a világon, s ez az ébenhajú bizony pont, hogy nem ilyen. Ő inkább magányos figura, aki kívülről szemléli az eseményeket.
A következő kérés pedig igazán meglepi... Hát, mindenre számított, csak erre nem. Igen sok gondolat átfut a fején, mint például az, hogy talán mégis szajha hajlamok lennének a hölgyeményben s most egy remek alkalom adódott arra, hogy eltekerje Mortar fejét. Bár ezt hamar elveti, hiszen balga lenne az a szajha, aki pont ezt a férfit akarná magának. Akkor talán valami más hátsó szándék lenne, esetleg meg akarja puhítani, vagy próbára tenni? Vagy egyszerűen csak nem kellene ennyire kombinálnia, s nem kellene azt hinnie, hogy mindenki olyan "aljas", mint ő... Talán tényleg csak egyszerűen a jó szándék vezérli a másikat, hogy nem akarja összevizezni az ajándék inget. Úgyhogy végül a kedélyek lecsillapodnak, s miközben Ryliel háttal áll neki, Mortar egy szó nélkül lép mögé. Nem kérdezősködik, nem játssza az úriembert, egyszerűen csak benyúl inge alá, s felülről elkezdi szétbontani a fűzőt. Keze igen hideg, ugyanakkor valami szokatlan melegséget mégis áraszt, ahogy bőre olykor hozzáér a hölgy nedves hátához.*
- S most hova tovább? Fogadó, esetleg rokonok?
*Kérdi, miközben az utolsó szálat is kibontja, majd jobban kifeszíti a fűzőt, hogy a hölgyemény könnyebben le tudja venni. Bolond az a férfi, aki valamilyen szinten ne használná ki a helyzetet - vagy fogalmazzunk úgy, hogy nem éppen egy női test hozza lázba... Mortarnak is miközben bontogatta ki Rylielt, az apró érintések alapján vonalai is kirajzolódtak, melyet a férfi még ha akart volna sem tudott volna figyelmen kívül hagyni. Talán ezért is tűnhetett egyben keménynek s lágynak is az érintése...*
- Ha ez lenne a célom, akkor már vagy a börtönben csücsülnék, vagy pedig ott lógatnám a lábam a város vezetőségében. Nem vagyok én lázadó, nem célom megváltoztatni az emberiséget, hiszen az elkorcsosulásból nekem csak előnyöm származik, hátrányom semmi. Önt viszont szívesen tettem próbára. Nem néz ki annak a tipikus, szürke, városi lénynek, ki csupán úszik az árral, miközben elnyomja a saját személyiségét.
*Jegyzi meg igen konkrétan, s szavaiban talán ott lapul egy halovány bók-féleség is, melynek igen furán ad hangot a férfi. Ugyanakkor igen látszik az is, hogy nem kertel, ami szívén a száján, kimondja konkrétan a gondolatait.*
- Tény, hogy nem ismerem Önt, de azért a belső, tudatalatti megérzés súgott pár dolgot.
*Egy újabb titokzatos megjegyzés, melyből a mai napra tényleg elég sok kijutott. Lehet, hogy konkrétat nem mondott, viszont hiszi, hogy valamit újra megmozgatott a hölgy fejében, mely elgondolkodásra készteti.*
- A gyilkosságról is megvan a magam véleménye, de azt egyelőre talán megtartanám magamnak, mert még a végén faképnél hagyna! Viszont ha már volt olyan kedves, s keresztülgázolt egy délutáni szunyókáláson és elmélkedésen, akkor már illő lenne, hogy nyomós oka legyen rá! Úgyhogy ezt a kérdést tartogassuk későbbre!
*Hangja talán kissé szigorú, főleg ahogy méregzöld szemeiben megvillannak a tűznyelvek, ajkainak szélén viszont egy kis mosoly szerűség mégis megbújik. Tényleg ilyen szigorú, vagy a gesztusai és a kimondott szavak közt nagy lenne a kontraszt? Na de melyik az őszintébb? Hát, általában a gesztusok...*
- Elálltam az útját? *gonosz mosolyra húzódik szája* Elég sokáig odafent voltam a sziklán, bőven volt esélye, hogy odébb álljon.
*Tényleg eléggé figyel arra, amit a hölgyemény mond, ezért is tudja olyan jól csőbe húzni. E téren tényleg nem éppen egyszerű a természete, bár ha úgy vesszük, akkor az igaz beszédre sarkallja ezzel az embereket, hiszen a zavartság és a keresztkérdések bizony előhúzzák azokat az igaz válaszokat és érzéseket!*
- Ennyire fontos volt ideutaznia, hogy ilyen kétes alakokra pocsékolta a bizalmát? Mi olyan sürgős eme városban, mely nem várt halasztást? *most tudna olyat mondani, mellyel újra felhúzhatná Rylielt, de inkább nem teszi* Kegyed tudhatná, hogy a férfiak, kiknek nem adott a Sors éppen szép külsőt, azok igen ronda dolgokra képesek, hogy kielégítsék vágyaikat. Egy ingyen út, cserébe egy ingyen...
*Bólogat határozottan, de mondatát természetesen nem fejezi be, csupán próbál rávilágítani arra, hogy nem éppen célszerű egy férfinek hinni, ha ingyen segítséggel szolgál, hiszen az a legtöbb esetben a "természetben" fizetendő.*
- Á, kérem, ne ítéljen annyira előre, nem vagyok én jó ember! *rázza meg ujját a levegőben* Csupán nézőpont kérdése, persze könnyedén bemesélhet magának az ember bármit, csupán hinnie kell benne. Tapasztalat szerint az emberek igen nyomós részének nem éppen a "jó" szó jutna rólam eszükbe. Nézzen csak magára, s rám... Szép külső, kellemes jellem, igen bizalomgerjesztő fellépés, ezzel szemben pedig én...
*Magát nem is részletezné, hiszen a különbséget igen nyilvánvalók. Kissé sötét alak, nem csak öltözködésre, hanem jellemre is. Egyáltalán nem hétköznapi, s az átlag normák miatt ezért bőven kicsusszan a "jó" kategóriából. Ezt viszont egy percig sem bánta soha... Ha átlagos lenne, talán most Ryliel már rég odébb állt volna, avagy ha Mortar fellépett volna a három féreg ellen, talán a kezdeti lelkesedés igen hamar lecsillapodott volna az elfben. Igen sok hős van a világon, s ez az ébenhajú bizony pont, hogy nem ilyen. Ő inkább magányos figura, aki kívülről szemléli az eseményeket.
A következő kérés pedig igazán meglepi... Hát, mindenre számított, csak erre nem. Igen sok gondolat átfut a fején, mint például az, hogy talán mégis szajha hajlamok lennének a hölgyeményben s most egy remek alkalom adódott arra, hogy eltekerje Mortar fejét. Bár ezt hamar elveti, hiszen balga lenne az a szajha, aki pont ezt a férfit akarná magának. Akkor talán valami más hátsó szándék lenne, esetleg meg akarja puhítani, vagy próbára tenni? Vagy egyszerűen csak nem kellene ennyire kombinálnia, s nem kellene azt hinnie, hogy mindenki olyan "aljas", mint ő... Talán tényleg csak egyszerűen a jó szándék vezérli a másikat, hogy nem akarja összevizezni az ajándék inget. Úgyhogy végül a kedélyek lecsillapodnak, s miközben Ryliel háttal áll neki, Mortar egy szó nélkül lép mögé. Nem kérdezősködik, nem játssza az úriembert, egyszerűen csak benyúl inge alá, s felülről elkezdi szétbontani a fűzőt. Keze igen hideg, ugyanakkor valami szokatlan melegséget mégis áraszt, ahogy bőre olykor hozzáér a hölgy nedves hátához.*
- S most hova tovább? Fogadó, esetleg rokonok?
*Kérdi, miközben az utolsó szálat is kibontja, majd jobban kifeszíti a fűzőt, hogy a hölgyemény könnyebben le tudja venni. Bolond az a férfi, aki valamilyen szinten ne használná ki a helyzetet - vagy fogalmazzunk úgy, hogy nem éppen egy női test hozza lázba... Mortarnak is miközben bontogatta ki Rylielt, az apró érintések alapján vonalai is kirajzolódtak, melyet a férfi még ha akart volna sem tudott volna figyelmen kívül hagyni. Talán ezért is tűnhetett egyben keménynek s lágynak is az érintése...*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-23 19:56:34
Üzenet elküldve: 2014-03-23 19:56:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Fireniel Railly//
//Úszni tanulunk//
*Lou sokáig próbálkozik a lábmozdulatokkal de, szinte semmit sem halad. Nem tudja a lábával a mozdulatot megcsinálni és mikor sikerül akkor pedig hamar elveszti az ütemet és csak kalimpálás lesz belőle a víz alatt. Ezen felül pedig a kézmozdulatokhoz egyáltalán nem tudja odailleszteni. Egyesével sem tudja ezeket a mozdulatokat elvégezni nemhogy egyszerre. Ettől kezd megint ideges lenni ami most nem segít mivel így még kevésbé tud a mozdulatok összehangoltságára koncentrálni. Hát igen az iskolában nem véletlenül nem tanították a lovagoknak az úszást. Nemcsak felesleges de, még nehézkes és idegen is nekik.*
//Úszni tanulunk//
*Lou sokáig próbálkozik a lábmozdulatokkal de, szinte semmit sem halad. Nem tudja a lábával a mozdulatot megcsinálni és mikor sikerül akkor pedig hamar elveszti az ütemet és csak kalimpálás lesz belőle a víz alatt. Ezen felül pedig a kézmozdulatokhoz egyáltalán nem tudja odailleszteni. Egyesével sem tudja ezeket a mozdulatokat elvégezni nemhogy egyszerre. Ettől kezd megint ideges lenni ami most nem segít mivel így még kevésbé tud a mozdulatok összehangoltságára koncentrálni. Hát igen az iskolában nem véletlenül nem tanították a lovagoknak az úszást. Nemcsak felesleges de, még nehézkes és idegen is nekik.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-21 21:21:28
Üzenet elküldve: 2014-03-21 21:21:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Nomád látogatás//
*Lövil az élelmiszer súlya alatt meggörnyedve trappol a folyóhoz, hogy annak partját követve haladjon egy jódarabon. A sétálásnál talán csak a napfény viseli meg jobban, annyira elszokott már tőle, hogy bántja a szemét. Próbál egyenletes tempóval haladni, de nem siet, nincs oka sietni, hisz az is lehet, hogy most a halálba gyalogol.~Bár kétlem, hogy megölnének, általában jók szoktak lenni a sugallatok, és most is valamiért úgy érzem van értelme odamennem. Kíváncsi vagyok, milyen hasznom származik majd ebből a kalandból, remélem nem csak bölcsebb leszek, mert azt nem lehet megenni.~Tanakodik magával az enyhén szólva őrült ötlettel kapcsolatban, de már nem fordul vissza, ha egyszer elindult.*
*Lövil az élelmiszer súlya alatt meggörnyedve trappol a folyóhoz, hogy annak partját követve haladjon egy jódarabon. A sétálásnál talán csak a napfény viseli meg jobban, annyira elszokott már tőle, hogy bántja a szemét. Próbál egyenletes tempóval haladni, de nem siet, nincs oka sietni, hisz az is lehet, hogy most a halálba gyalogol.~Bár kétlem, hogy megölnének, általában jók szoktak lenni a sugallatok, és most is valamiért úgy érzem van értelme odamennem. Kíváncsi vagyok, milyen hasznom származik majd ebből a kalandból, remélem nem csak bölcsebb leszek, mert azt nem lehet megenni.~Tanakodik magával az enyhén szólva őrült ötlettel kapcsolatban, de már nem fordul vissza, ha egyszer elindult.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-21 16:36:49
Üzenet elküldve: 2014-03-21 16:36:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lousadel Rammesh//
//Úszni tanulunk//
*Fire mosolyogva figyeli, ahogy a férfi gyakorolja kézmozdulatokat. Sokkal gyorsabban tanul, mint azt a lány hitte eleinte. Ennek a kellemes meglepetésnek azonban nagyon örül. Viszont hiába minden, ha a férfi nem tudja megtanulni a lábmozdulatokat. A banditalány kicsit idegesen mutatja be, hogy mit is kell a lovagnak megtanulnia. Mikor pedig hagyja Lou-nak, hogy gyakoroljon, rá kell jönnie, hogy ez tényleg nem lesz egyszerű a lovagnak. Hát igen az úszás egyáltalán nem olyan, mint a lovagok élete. Fire is nehezen tanulta meg, pedig ő bandita volt, így nem állt tőle távol a különös mozdulatok használata. Ezen kicsit idegesítő gondolatok ellenére mosolyogva figyeli, ahogy a lovag próbálkozik.*
//Úszni tanulunk//
*Fire mosolyogva figyeli, ahogy a férfi gyakorolja kézmozdulatokat. Sokkal gyorsabban tanul, mint azt a lány hitte eleinte. Ennek a kellemes meglepetésnek azonban nagyon örül. Viszont hiába minden, ha a férfi nem tudja megtanulni a lábmozdulatokat. A banditalány kicsit idegesen mutatja be, hogy mit is kell a lovagnak megtanulnia. Mikor pedig hagyja Lou-nak, hogy gyakoroljon, rá kell jönnie, hogy ez tényleg nem lesz egyszerű a lovagnak. Hát igen az úszás egyáltalán nem olyan, mint a lovagok élete. Fire is nehezen tanulta meg, pedig ő bandita volt, így nem állt tőle távol a különös mozdulatok használata. Ezen kicsit idegesítő gondolatok ellenére mosolyogva figyeli, ahogy a lovag próbálkozik.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-20 12:29:19
Üzenet elküldve: 2014-03-20 12:29:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Mortar Gríjachor//
*Ha a másik viccesnek tartja az iménti jelenetet, hát nem szegi kedvét. Számára egyáltalán nem volt az, csakhogy más ember véleményét nem áll módjában megváltoztatni, legalábbis ezét az emberét semmiképp. Ahhoz túlontúl tart tőle, hogy ilyesmivel kísérletezzen, úgyhogy nem erősködik tovább. A sikoltozást említve viszont csak szemeit forgatja, miközben elhúzza száját. ~Akkor azt, hogy sikoltva ugrottam hátra egy rák miatt, minek neveznéd?~ teszi fel kérdését gondolatban, szavakba viszont nem ölti azt. Már csak azért sem, mert a férfi filozofálgatni kezd. Valamilyen oknál fogva, szinte csüng az alak szavain. Okosnak tűnik, legalábbis szavait hallva. Az elég bizonyíték volt neki erre, ahogy a rákról beszélt. Gusztustalan dolog, legalábbis véleménye szerint, mégiscsak érdekes, ahogyan a mostani fejtegetés is. ~Mond valamit...~ jegyzi is meg gondolatban. A szavakkal csak egyetérteni tud, ugyanakkor azt is belátja, hogy vajmi keveset lehet ezek ellen tenni.*
- Lehet, hogy igaza van, de szándékában állna fellázítani az embereket, csak azért, hogy kipróbáljanak valami újat, s megkíséreljenek kitörni a társadalom és múltjuk által épített kalitkából? Ha nem tévedek, így születik a legtöbb gyilkos is *jegyzi meg, rávilágítva valamire, mire talán a másik nem is gondolt. Elvégre tény, hogy a legtöbb gyilkos is csupán megunja addigi életét, s kíváncsivá lesz az érzésre, mi akkor árasztja el, mikor elveszi egy másik ember életét. Nem egy ilyenről hallott már, sőt, sajnálatos módon saját családjában is akadt ilyen. Ő viszont inkább utazni indult, az otthoni közeg megunásakor. Így került ide is, erre a partra.
A férfi közeledtével karjai teste mellé hullnak, nem várt reakciót hozva ki ezzel a másikból. Dühe azonnal úrrá lesz rajta, tenyerét pedig meg is ismertetné a másikkal, amennyiben az nem kezdene vetkőzni. Mérge zavartságba csap át, arca új árnyalatot vesz fel, majd remegő kézzel veszi el a felé nyújtott ruhadarabot. Mortar ezt követően elfordul. Nem tudja az elf, hogy mire jó ez, de eredeti terve helyett, mely abból állt volna, hogy egyszerűen vizes göncei fölé kapja a sötét inget, inkább leveszi blúzát, kirángatva azt fűzője alól, majd azon nyomban felkapja magára a sötét anyagot, be is gombolva azt. A fehér ruhadarabot a tűz mellé teríti. Nem érdekli, ha koszos lesz, csak legyen száraz. Az ember viszont újabb és újabb meglepetésekkel szolgál. A nő zavartan lép a tűzhöz, gondolkodva, mit is mondhatna. Elmélkedését nagyban megnehezíti az utolsó kérdés, mi újra vörös pírt csal arcára, ezzel viszont már nem tud mit kezdeni, csupán annyit, hogy elfordítja tekintetét, s inkább a lángokat kezdi nézni.*
- Egyszerűen csak itt voltak a holmiim. Nem akartam nélkülük elmenni, ön viszont elállta utam *kezd bele. ~Na meg egyszerűen képtelen voltam elmenni~ pótolja szavait fejében.*
- Ami meg azokat az alakokat illeti... Megbeszéltem velük, hogy ingyen elhoznak. Ők maguk ajánlották fel az utat. Pénzem nem volt normális hajóútra, ráadásul máskor is utaztam már így ingyen, hát elfogadtam. Ideérve viszont meggondolták magukat és... másfajta fizetséget akartak behajtani *sóhajtja.*
- Zavart pedig... az ostobaságom miatt vagyok, amiért egy jó emberről véltem rosszat, a rosszakról pedig több jót, mint kellett volna *rázza meg fejét. Ezt követően számára igencsak kellemetlen döntést kell meghoznia. Véres kezével nem akarja összepiszkítani a most kapott inget, így segítségre van szüksége, hogy megszabaduljon vizes fűzőjétől, mely még a ruha alatt van, melynek... igencsak jó illata van. Ahogy igazgatja gallérját, újra és újra beleszippant a kellemes virágillatba. Egyszerűen képtelen betelni vele, de mikor észbe kap, hátat fordít a másiknak, tiszta kezével pedig feljebb húzza hátán a rá igencsak nagy inget.*
- Megtenné, hogy... Szóval... Segítene levenni a fűzőm? Sajnálom, hogy erre kérem, de nem akarom összekenni az ingét. Viszont nagyon vizes, így talán nem lenne ajánlott magamon hagynom *teszi fel kérését, nem kis zavarral. Most annyiból örül a helyzetnek, hogy ezúttal háttal van a másiknak, így az nem láthatja az újabb vörös pírt, mit ezen kérés okozott. Persze ha elutasítják, akkor sincs semmi. Egyszerűen csak leengedi az inget, majd leül a tűz mellé.*
*Ha a másik viccesnek tartja az iménti jelenetet, hát nem szegi kedvét. Számára egyáltalán nem volt az, csakhogy más ember véleményét nem áll módjában megváltoztatni, legalábbis ezét az emberét semmiképp. Ahhoz túlontúl tart tőle, hogy ilyesmivel kísérletezzen, úgyhogy nem erősködik tovább. A sikoltozást említve viszont csak szemeit forgatja, miközben elhúzza száját. ~Akkor azt, hogy sikoltva ugrottam hátra egy rák miatt, minek neveznéd?~ teszi fel kérdését gondolatban, szavakba viszont nem ölti azt. Már csak azért sem, mert a férfi filozofálgatni kezd. Valamilyen oknál fogva, szinte csüng az alak szavain. Okosnak tűnik, legalábbis szavait hallva. Az elég bizonyíték volt neki erre, ahogy a rákról beszélt. Gusztustalan dolog, legalábbis véleménye szerint, mégiscsak érdekes, ahogyan a mostani fejtegetés is. ~Mond valamit...~ jegyzi is meg gondolatban. A szavakkal csak egyetérteni tud, ugyanakkor azt is belátja, hogy vajmi keveset lehet ezek ellen tenni.*
- Lehet, hogy igaza van, de szándékában állna fellázítani az embereket, csak azért, hogy kipróbáljanak valami újat, s megkíséreljenek kitörni a társadalom és múltjuk által épített kalitkából? Ha nem tévedek, így születik a legtöbb gyilkos is *jegyzi meg, rávilágítva valamire, mire talán a másik nem is gondolt. Elvégre tény, hogy a legtöbb gyilkos is csupán megunja addigi életét, s kíváncsivá lesz az érzésre, mi akkor árasztja el, mikor elveszi egy másik ember életét. Nem egy ilyenről hallott már, sőt, sajnálatos módon saját családjában is akadt ilyen. Ő viszont inkább utazni indult, az otthoni közeg megunásakor. Így került ide is, erre a partra.
A férfi közeledtével karjai teste mellé hullnak, nem várt reakciót hozva ki ezzel a másikból. Dühe azonnal úrrá lesz rajta, tenyerét pedig meg is ismertetné a másikkal, amennyiben az nem kezdene vetkőzni. Mérge zavartságba csap át, arca új árnyalatot vesz fel, majd remegő kézzel veszi el a felé nyújtott ruhadarabot. Mortar ezt követően elfordul. Nem tudja az elf, hogy mire jó ez, de eredeti terve helyett, mely abból állt volna, hogy egyszerűen vizes göncei fölé kapja a sötét inget, inkább leveszi blúzát, kirángatva azt fűzője alól, majd azon nyomban felkapja magára a sötét anyagot, be is gombolva azt. A fehér ruhadarabot a tűz mellé teríti. Nem érdekli, ha koszos lesz, csak legyen száraz. Az ember viszont újabb és újabb meglepetésekkel szolgál. A nő zavartan lép a tűzhöz, gondolkodva, mit is mondhatna. Elmélkedését nagyban megnehezíti az utolsó kérdés, mi újra vörös pírt csal arcára, ezzel viszont már nem tud mit kezdeni, csupán annyit, hogy elfordítja tekintetét, s inkább a lángokat kezdi nézni.*
- Egyszerűen csak itt voltak a holmiim. Nem akartam nélkülük elmenni, ön viszont elállta utam *kezd bele. ~Na meg egyszerűen képtelen voltam elmenni~ pótolja szavait fejében.*
- Ami meg azokat az alakokat illeti... Megbeszéltem velük, hogy ingyen elhoznak. Ők maguk ajánlották fel az utat. Pénzem nem volt normális hajóútra, ráadásul máskor is utaztam már így ingyen, hát elfogadtam. Ideérve viszont meggondolták magukat és... másfajta fizetséget akartak behajtani *sóhajtja.*
- Zavart pedig... az ostobaságom miatt vagyok, amiért egy jó emberről véltem rosszat, a rosszakról pedig több jót, mint kellett volna *rázza meg fejét. Ezt követően számára igencsak kellemetlen döntést kell meghoznia. Véres kezével nem akarja összepiszkítani a most kapott inget, így segítségre van szüksége, hogy megszabaduljon vizes fűzőjétől, mely még a ruha alatt van, melynek... igencsak jó illata van. Ahogy igazgatja gallérját, újra és újra beleszippant a kellemes virágillatba. Egyszerűen képtelen betelni vele, de mikor észbe kap, hátat fordít a másiknak, tiszta kezével pedig feljebb húzza hátán a rá igencsak nagy inget.*
- Megtenné, hogy... Szóval... Segítene levenni a fűzőm? Sajnálom, hogy erre kérem, de nem akarom összekenni az ingét. Viszont nagyon vizes, így talán nem lenne ajánlott magamon hagynom *teszi fel kérését, nem kis zavarral. Most annyiból örül a helyzetnek, hogy ezúttal háttal van a másiknak, így az nem láthatja az újabb vörös pírt, mit ezen kérés okozott. Persze ha elutasítják, akkor sincs semmi. Egyszerűen csak leengedi az inget, majd leül a tűz mellé.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-20 07:47:53
Üzenet elküldve: 2014-03-20 07:47:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Ryliel Arkrexon //
*Nem éri nagy meglepetés Mortart, mikor a hölgy zavartan inkább el is rejti kezeit, minthogy a férfinek nyújtaná. Ezt a lépést abból a szempontból helyesnek is tartja az ébenhajú, hogy nem is annyira naiv ez a hölgyemény, mint azt gondolta. Elvégre a férfi eleve nem éppen a kedvesebbik modorával köszöntötte, s ha minden egyes ilyen alaknak könnyedén adná bájos kezeit, akkor nagy valószínűséggel rég nem élne már. Viszont az is említésre méltó, hogy a legtöbb hölgy ilyenkor már rég elszaladt volna, sőt, a múltban pontosan ez történt. Miért hiszi mindegyik azt, hogy Mortar rosszban sántikál... Ryliel viszont nagyon is maradt, annak ellenére, hogy könnyedén elfuthatna, főleg, hogy a férfi stílusa nem éppen azt tükrözi, hogy túlságosan gyors lenne. Ő nem az a gyorsan elkapó, hanem az a lassan becserkésző, ki még akkor is figyel, mikor már az ember rég biztonságban érzi magát...*
- De, igazából nagyon vicces. *mosolyodik el gonoszan* De legalább Kegyed nem kezdett el sikoltozni, s ez nagy szó! *lengeti meg ujját a levegőben* Tudja, ha az emberek nem követnék berögzötten az átlag normákat, s nem követnék vakon azt, amit a társadalom kialakított, hanem néha elrugaszkodnának ebből a világból s új dolgokat próbálnának ki, minden sokkal remekebb lenne. A rák csak egy kicsiny példa... Kóstolta már nyersen? Ízlelte már a lábait, esetleg az ollóját? *teszi karba kezeit* Bármilyen hihetetlen, igazán ízletes. Az én elmém tiszta, s nem mocskolja be semmi, ami arra ösztönözne, hogy rosszat feltételezzek róla.
*Kissé filozofikus szavai enyhe őrültségre utalhatnak, ám ha jobban belegondolunk, igen nagy igazság lapul mögötte, csupán a társadalom képtelen kilépni abból a ketrecből, melybe magát tuszkolta. Ugyanakkor akadnak olyanok, akik kis ügyességgel képesek ebből kijutni, majd felülnek vígan egy sziklára, s a magasból figyelik a nyomorult társadalom vergődését. Minél többen lesznek, annál jobban szűkül a ketrec, s annál inkább szélesedik a világ.
Természetesen jól látja a dühtől vöröslő füleket, s a hölgyemény fenyegető közeledését, ám ő maga nem tágít, egy lépést sem hátrál, s nem vesz fel védekező állást, sőt, még állát kicsit meg is emeli. Tudja jól, mi van készülőben, s bár ha sor kerülne a pofon útnak eresztésére, akkor megragadná a kezét, s addig fogná a másikat, míg le nem nyugszik. Benne ugyanakkor van annyi, hogy nőt nem üt meg semmilyen okból, s ennek ellenkezőjére nem is ad semmilyen jelet. Ám a pofon végül helyén marad talán a "remek" időzítés miatt, mely egy újabb oldalát mutatja meg a férfinek.*
- Ugyan... Ha jót feltételezett volna, okkal hihetettem volna, hogy megőrült!
*Mosolyodik el enyhén, majd átnyújtja az ingét, s elfordul. Talán nem tudja a hölgy, hogy miért tette ezt, viszont hamar rájöhet, hogy azért, hogy átöltözhessen. Ha ez megtörténik, akkor a férfi vissza is fordul hozzá, majd lassan letelepedik a tűz mellé. Az ingnek azonban igen szokatlan illata van: mintha egy hatalmas, csodálatos virágtengerben hempergőzött volna előtte, úgy árasztja magából a virágillatot!*
- Mégis mi történt ott a csónakban? *kérdi végül, miután hátranyúl a sziklához, s az épp fejét kidugó rákot elkapja* Mit akartak Öntől, Ryliel? *ekkor ollóját kitépi helyéről, s mivel kis rákról van szó, ezért az nem túl kemény, úgyhogy ismét falatozni kezd* Ha bármi baj történt volna, természetesen közbeléptem volna. *mondja hideg szavakkal* A másik pedig, hogy miért ilyen zavart? A pirosnak szinte minden árnyalata már végigfutott Kegyed arcán! *húzza félmosolyra ajkait* Persze, a legfontosabb kérdés az, hogy... miért van még itt? Bármikor elfuthatott volna.
*Hát igen, egy újabb kérdés, mely talán egy újabb árnyalatot szül az elf hölgy arcára.*
*Nem éri nagy meglepetés Mortart, mikor a hölgy zavartan inkább el is rejti kezeit, minthogy a férfinek nyújtaná. Ezt a lépést abból a szempontból helyesnek is tartja az ébenhajú, hogy nem is annyira naiv ez a hölgyemény, mint azt gondolta. Elvégre a férfi eleve nem éppen a kedvesebbik modorával köszöntötte, s ha minden egyes ilyen alaknak könnyedén adná bájos kezeit, akkor nagy valószínűséggel rég nem élne már. Viszont az is említésre méltó, hogy a legtöbb hölgy ilyenkor már rég elszaladt volna, sőt, a múltban pontosan ez történt. Miért hiszi mindegyik azt, hogy Mortar rosszban sántikál... Ryliel viszont nagyon is maradt, annak ellenére, hogy könnyedén elfuthatna, főleg, hogy a férfi stílusa nem éppen azt tükrözi, hogy túlságosan gyors lenne. Ő nem az a gyorsan elkapó, hanem az a lassan becserkésző, ki még akkor is figyel, mikor már az ember rég biztonságban érzi magát...*
- De, igazából nagyon vicces. *mosolyodik el gonoszan* De legalább Kegyed nem kezdett el sikoltozni, s ez nagy szó! *lengeti meg ujját a levegőben* Tudja, ha az emberek nem követnék berögzötten az átlag normákat, s nem követnék vakon azt, amit a társadalom kialakított, hanem néha elrugaszkodnának ebből a világból s új dolgokat próbálnának ki, minden sokkal remekebb lenne. A rák csak egy kicsiny példa... Kóstolta már nyersen? Ízlelte már a lábait, esetleg az ollóját? *teszi karba kezeit* Bármilyen hihetetlen, igazán ízletes. Az én elmém tiszta, s nem mocskolja be semmi, ami arra ösztönözne, hogy rosszat feltételezzek róla.
*Kissé filozofikus szavai enyhe őrültségre utalhatnak, ám ha jobban belegondolunk, igen nagy igazság lapul mögötte, csupán a társadalom képtelen kilépni abból a ketrecből, melybe magát tuszkolta. Ugyanakkor akadnak olyanok, akik kis ügyességgel képesek ebből kijutni, majd felülnek vígan egy sziklára, s a magasból figyelik a nyomorult társadalom vergődését. Minél többen lesznek, annál jobban szűkül a ketrec, s annál inkább szélesedik a világ.
Természetesen jól látja a dühtől vöröslő füleket, s a hölgyemény fenyegető közeledését, ám ő maga nem tágít, egy lépést sem hátrál, s nem vesz fel védekező állást, sőt, még állát kicsit meg is emeli. Tudja jól, mi van készülőben, s bár ha sor kerülne a pofon útnak eresztésére, akkor megragadná a kezét, s addig fogná a másikat, míg le nem nyugszik. Benne ugyanakkor van annyi, hogy nőt nem üt meg semmilyen okból, s ennek ellenkezőjére nem is ad semmilyen jelet. Ám a pofon végül helyén marad talán a "remek" időzítés miatt, mely egy újabb oldalát mutatja meg a férfinek.*
- Ugyan... Ha jót feltételezett volna, okkal hihetettem volna, hogy megőrült!
*Mosolyodik el enyhén, majd átnyújtja az ingét, s elfordul. Talán nem tudja a hölgy, hogy miért tette ezt, viszont hamar rájöhet, hogy azért, hogy átöltözhessen. Ha ez megtörténik, akkor a férfi vissza is fordul hozzá, majd lassan letelepedik a tűz mellé. Az ingnek azonban igen szokatlan illata van: mintha egy hatalmas, csodálatos virágtengerben hempergőzött volna előtte, úgy árasztja magából a virágillatot!*
- Mégis mi történt ott a csónakban? *kérdi végül, miután hátranyúl a sziklához, s az épp fejét kidugó rákot elkapja* Mit akartak Öntől, Ryliel? *ekkor ollóját kitépi helyéről, s mivel kis rákról van szó, ezért az nem túl kemény, úgyhogy ismét falatozni kezd* Ha bármi baj történt volna, természetesen közbeléptem volna. *mondja hideg szavakkal* A másik pedig, hogy miért ilyen zavart? A pirosnak szinte minden árnyalata már végigfutott Kegyed arcán! *húzza félmosolyra ajkait* Persze, a legfontosabb kérdés az, hogy... miért van még itt? Bármikor elfuthatott volna.
*Hát igen, egy újabb kérdés, mely talán egy újabb árnyalatot szül az elf hölgy arcára.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-19 19:14:20
Üzenet elküldve: 2014-03-19 19:14:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Mortar Gríjachor//
*A bemutatkozás végül megtörténik, a lánynak viszont esze ágában sincs kézcsókra adni kezét. Helyette még közelebb vonja azt saját testéhez, ezzel is jelezve visszakozását.*
- Ryliel. A nevem Ryliel *mutatkozik be most már ő is, elvégre mégiscsak így illik, még akkor is, ha nem kicsit ijeszti meg az úr. Nem is érti, hogy mit várt az alak, mikor felé dobta a rákot. Azt, hogy majd elfogja és jóízűen belekóstol? Aligha, sőt, minden bizonnyal arra számíthatott, ami történt is. Az elf hölgyeménynek nemigen tetszik, hogy így játszadoznak vele. Ki nem állhatja az ilyen alakokat, mégis, valahogy nem tud távozni. Az, hogy ennyire kiszolgáltatottnak érzi magát, egészen új számára, már-már vonzóan. Fel sem meri fogni, hogy mégis miért lehet ez. Felháborodása azért kiül arcára. Maga előtt lévő keze ökölbe is szorul egy pillanatra, majd rájőve, hogy bizony semmit nem tehet, egyszerűen csak kiegyenesíti ujjait.*
- Ez egyáltalán nem vicces! *vágja rá ingerülten. Hangja hirtelen csattan, ezután viszont zavartan elhallgat. Arcán még enyhe vörös pír is megjelenik, jelezve váratlan jött zavarát, iménti kitörése végett. Nagyot nyel, tovább szemlélve az idegent, ki már igencsak közel ért. Tekintetében rettegés bujkál, miközben keze akaratlan is teste mellé hullik, felfedve ezzel vizes blúzát, mi kebleire tapadt. Észre sem veszi, hogy mi történik. Csak néz, dermedten, míg végül csak meglepetten, nagyokat pislog a szavakat hallva. Nem hitte volna, hogy most ez fog következni. Még fülei is elvörösödnek a dühtől, miközben kardját elengedi, hogy körmeit mélyeszthesse immár bőrébe. Szerencsére nem pont a friss sebbel találkoznak az egyébként ápolt körmök. Másik kezét azonnal visszakapja maga elé, miközben most ő az, ki közeledik a másikhoz, nem is kis lendülettel. Ekkora arcátlanságot még nem tapasztalt. Nem is adott rá sosem okot, hogy holmi cafkának nézzék, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy amint meglátta, hogy egy férfi társaságában van, maga elé kapta karját takaróan. Az, hogy út közben a félelem annak leengedésére késztette, már teljesen más dolog. Most viszont arra készteti, hogy ezúttal ő maga közeledjen a férfihoz. Karját lendítené is, hogy vérrel mocskolt tenyerével felképelje a fakó arcot, az egész művelet előtt azonban megtorpan. Pontosan akkor, mikor Mortar elkezdi kigombolni ingét. A pánik ismét úrrá lesz a nőn. Nem csak a pánik, de egy teljesen más fajta vörösség is. Zavarába vörösödik most füle vége, miközben hiába ügyködik rajta, hogy elfordítsa tekintetét, csak idővel sikerül rávennie magát.*
- Mégis mit akar? *kérdi ijedten, a válasz viszont hamarost meg is érkezik. Meglepetten pislog a sötét ruhadarab irányába, s még szavai is elállnak ámulatában. Nem hitte volna, hogy efféle megmozdulásokra is képes a másik, minden esetre remegve nyúl ki az ing felé, mocskos tenyerével. Közvetlen azelőtt veszi észre, hogy mire készül, mielőtt hozzáérne az anyaghoz. Amint meglátja, hogy vérzik, visszahúzza kezét, majd egy sóhajt követően fedi fel ismét a blúz ellenére kilátszó kebleit, hogy tisztább kezével nyúlhasson a ruháért. Amennyiben hagyja a férfi, el is veszi azt, hogy gyorsan magára kaphassa, majd két gomb begombolása után néz csak vissza rá.*
- Nagyon... köszönöm! És sajnálom, hogy... máris rosszat feltételeztem önről! *teszi hozzá suttogva. Hogy mennyire rosszat, vagy mennyire nem, arra inkább nem térne ki. Így is elég problémás számára a helyzet, nem szeretné még tovább tetézni saját zavarát, saját ostobasága végett.*
*A bemutatkozás végül megtörténik, a lánynak viszont esze ágában sincs kézcsókra adni kezét. Helyette még közelebb vonja azt saját testéhez, ezzel is jelezve visszakozását.*
- Ryliel. A nevem Ryliel *mutatkozik be most már ő is, elvégre mégiscsak így illik, még akkor is, ha nem kicsit ijeszti meg az úr. Nem is érti, hogy mit várt az alak, mikor felé dobta a rákot. Azt, hogy majd elfogja és jóízűen belekóstol? Aligha, sőt, minden bizonnyal arra számíthatott, ami történt is. Az elf hölgyeménynek nemigen tetszik, hogy így játszadoznak vele. Ki nem állhatja az ilyen alakokat, mégis, valahogy nem tud távozni. Az, hogy ennyire kiszolgáltatottnak érzi magát, egészen új számára, már-már vonzóan. Fel sem meri fogni, hogy mégis miért lehet ez. Felháborodása azért kiül arcára. Maga előtt lévő keze ökölbe is szorul egy pillanatra, majd rájőve, hogy bizony semmit nem tehet, egyszerűen csak kiegyenesíti ujjait.*
- Ez egyáltalán nem vicces! *vágja rá ingerülten. Hangja hirtelen csattan, ezután viszont zavartan elhallgat. Arcán még enyhe vörös pír is megjelenik, jelezve váratlan jött zavarát, iménti kitörése végett. Nagyot nyel, tovább szemlélve az idegent, ki már igencsak közel ért. Tekintetében rettegés bujkál, miközben keze akaratlan is teste mellé hullik, felfedve ezzel vizes blúzát, mi kebleire tapadt. Észre sem veszi, hogy mi történik. Csak néz, dermedten, míg végül csak meglepetten, nagyokat pislog a szavakat hallva. Nem hitte volna, hogy most ez fog következni. Még fülei is elvörösödnek a dühtől, miközben kardját elengedi, hogy körmeit mélyeszthesse immár bőrébe. Szerencsére nem pont a friss sebbel találkoznak az egyébként ápolt körmök. Másik kezét azonnal visszakapja maga elé, miközben most ő az, ki közeledik a másikhoz, nem is kis lendülettel. Ekkora arcátlanságot még nem tapasztalt. Nem is adott rá sosem okot, hogy holmi cafkának nézzék, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy amint meglátta, hogy egy férfi társaságában van, maga elé kapta karját takaróan. Az, hogy út közben a félelem annak leengedésére késztette, már teljesen más dolog. Most viszont arra készteti, hogy ezúttal ő maga közeledjen a férfihoz. Karját lendítené is, hogy vérrel mocskolt tenyerével felképelje a fakó arcot, az egész művelet előtt azonban megtorpan. Pontosan akkor, mikor Mortar elkezdi kigombolni ingét. A pánik ismét úrrá lesz a nőn. Nem csak a pánik, de egy teljesen más fajta vörösség is. Zavarába vörösödik most füle vége, miközben hiába ügyködik rajta, hogy elfordítsa tekintetét, csak idővel sikerül rávennie magát.*
- Mégis mit akar? *kérdi ijedten, a válasz viszont hamarost meg is érkezik. Meglepetten pislog a sötét ruhadarab irányába, s még szavai is elállnak ámulatában. Nem hitte volna, hogy efféle megmozdulásokra is képes a másik, minden esetre remegve nyúl ki az ing felé, mocskos tenyerével. Közvetlen azelőtt veszi észre, hogy mire készül, mielőtt hozzáérne az anyaghoz. Amint meglátja, hogy vérzik, visszahúzza kezét, majd egy sóhajt követően fedi fel ismét a blúz ellenére kilátszó kebleit, hogy tisztább kezével nyúlhasson a ruháért. Amennyiben hagyja a férfi, el is veszi azt, hogy gyorsan magára kaphassa, majd két gomb begombolása után néz csak vissza rá.*
- Nagyon... köszönöm! És sajnálom, hogy... máris rosszat feltételeztem önről! *teszi hozzá suttogva. Hogy mennyire rosszat, vagy mennyire nem, arra inkább nem térne ki. Így is elég problémás számára a helyzet, nem szeretné még tovább tetézni saját zavarát, saját ostobasága végett.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-18 19:52:35
Üzenet elküldve: 2014-03-18 19:52:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Ryliel Arkrexon //
*Mortar a hölgyemény kérésére megemeli szemöldökét, majd visszaereszti, s lassan bólint egyet hangtalanul. Tény, hogy ami az illemet illeti, teljesen igaza van, így hát a férfi egy újabb lépést megtesz a másik felé, nagyon lassan, kimérten s úriasan meghajol, majd előrenyújtja kezét.*
- Mortar a nevem, bocsássa meg illetlenségem.
*Mondja halkabban, s várja, hogy a szőkeség nyújtsa kezét, s viszonozza a bemutatkozást. Persze, így belegondolva igen kicsi az esély ara, hogy ezen sikeres belépő után bármily testi kapcsolatot akar létesíteni a férfivel, még ha az egy egyszerű kézcsókra is terjedne ki. Ha így történik, akkor az ébenhajú egy biccentéssel visszahúzza üresen hagyott tenyerét, ám ha nem, akkor a hölgyemény szokatlan hűvösséget érezhet a kezén.*
- Hogy mire volt jó? *néz értetlenül a másikra* Megkínáltam egy ízletes rákkal, s megadtam Kegyed számára a megtiszteltetést, hogy Ön foghassa el. Ha én ölném meg, az már nem lenne olyan... vicces.
*Az utolsó szót már halkabban, kissé sejtelmesen ejti ki, majd végignézi, ahogy az általa elfogott rák nagy hévvel iszkol el az egyik szikla takarásába. Ilyet... Kedvesen megosztja a vacsoráját egy vadidegennel, erre tessék...
Az viszont, hogy a másik ennyire retteg, még valamilyen szinten kedvére is tesz. Sosem volt az a típus, aki hajtotta a hölgyeket, s minden mozdulatából sugározna a kedvesség, érzelmesség, és hasonló szánalmas emberi tulajdonságok. Nem, neki mindig is ez a szokatlan stílusa ragadt meg másban, hiába sugall az igen nagy alvilági ténykedést. Hiába, emberek vagyunk... S mivel a kíváncsiság nagy úr, ezért egyesek ennek nem is tudnak ellenállni - főleg a naiv, kalandra vágyó hölgyek, kiknek elegük volt a sok pökhendi úriemberekből, avagy a megszokott jóságból.
Ugyanakkor az is tény, hogy Mortar kíváncsiságát is felkeltette a másik, hiszen mintha pontosan beleillene az utóbbi kategóriába, az pedig már más kérdés, hogy ha nem érdekelné, akkor minden bizonnyal még mindig ott csücsülne fent a szikla tetején csöndben. Hiába gondolják azt az emberek, hogy egy gazdag nemes hölgynek mindene megvan, így problémája sem lehet, viszont a háttérben ennél azért több van... Persze egyáltalán nem biztos, hogy ez esetben is erről van szó, de van olyan sejtése, hogy talán annyira nem is gondol mellé.*
- Megértem, hogy nagyon felzaklatta az eset, de kikérem magamnak! Még csak nem is adtam arra semmi jelet, hogy bántanám *védekezően felemeli kezeit*, vagy hogy esetleg mások lennének a szándékaim...
*E szavakat ugyan komolyan mondja, de ajkainak szegletében mégis ott lapul valami szokatlan, sötét mosoly-szerűség, mely nem hogy eltűnni nem akar, de egyre csak nő! S az ember pedig azt várná, hogy a leeresztett kezek, mikor utat nyitnak egy igen kellemes testrész felé, akkor Mortar izzó szemeit rögtön odatapasztaná, de nem így történik (persze mivel nincs csőlátása, ezt azért kihasználja).*
- Hmm, már értem, hogy miért eredtek Ön után... *mondja, mintha együttérző szavak következnének, ám nem így történik* Talán Kegyed így próbálja maga mellé állítani a férfiakat az ingyen szolgáltatásért cserébe? *ekkor feltűnően lép egyet hátra* Mert akkor bizony rossz helyen kopogtat, nálam az effajta hátsó szándékkal nem sokat lehet elérni. Nem éppen támogatom azt, ha valaki a testével próbálja elérni a céljait.
*Mondja hűvösen, persze ő maga a legkevésbé sem gondolja azt, hogy ez a szépség szajha lenne. Viszont egy naiv idegen könnyen képzelhetne ilyet, s Mortar miért ne játssza el pont ezt a szerepet? Most viszont szavait megcáfolva kezdi el lassan kigombolni ingét, mintha... S mikor leveszi azt - mely alatt egy ujjatlan fekete felső van -, az inget a hölgy felé nyújtja.*
- Még megfázik abban a vizes ruhában...
*Na, most már tényleg könnyedén lehetne azt gondolni a férfiről, hogy nincs ki mind a négy kereke! Ez valamilyen szinten így is van, viszont teljes tudatában van szavainak. Hangja ugyanakkor még rideg, s kevésbé sem tükrözi a szívmelengető úriember képét, mégis ez a kontraszt valamiért nem azt mutatja, hogy teljesen negatívan vélekedne a másikról.*
*Mortar a hölgyemény kérésére megemeli szemöldökét, majd visszaereszti, s lassan bólint egyet hangtalanul. Tény, hogy ami az illemet illeti, teljesen igaza van, így hát a férfi egy újabb lépést megtesz a másik felé, nagyon lassan, kimérten s úriasan meghajol, majd előrenyújtja kezét.*
- Mortar a nevem, bocsássa meg illetlenségem.
*Mondja halkabban, s várja, hogy a szőkeség nyújtsa kezét, s viszonozza a bemutatkozást. Persze, így belegondolva igen kicsi az esély ara, hogy ezen sikeres belépő után bármily testi kapcsolatot akar létesíteni a férfivel, még ha az egy egyszerű kézcsókra is terjedne ki. Ha így történik, akkor az ébenhajú egy biccentéssel visszahúzza üresen hagyott tenyerét, ám ha nem, akkor a hölgyemény szokatlan hűvösséget érezhet a kezén.*
- Hogy mire volt jó? *néz értetlenül a másikra* Megkínáltam egy ízletes rákkal, s megadtam Kegyed számára a megtiszteltetést, hogy Ön foghassa el. Ha én ölném meg, az már nem lenne olyan... vicces.
*Az utolsó szót már halkabban, kissé sejtelmesen ejti ki, majd végignézi, ahogy az általa elfogott rák nagy hévvel iszkol el az egyik szikla takarásába. Ilyet... Kedvesen megosztja a vacsoráját egy vadidegennel, erre tessék...
Az viszont, hogy a másik ennyire retteg, még valamilyen szinten kedvére is tesz. Sosem volt az a típus, aki hajtotta a hölgyeket, s minden mozdulatából sugározna a kedvesség, érzelmesség, és hasonló szánalmas emberi tulajdonságok. Nem, neki mindig is ez a szokatlan stílusa ragadt meg másban, hiába sugall az igen nagy alvilági ténykedést. Hiába, emberek vagyunk... S mivel a kíváncsiság nagy úr, ezért egyesek ennek nem is tudnak ellenállni - főleg a naiv, kalandra vágyó hölgyek, kiknek elegük volt a sok pökhendi úriemberekből, avagy a megszokott jóságból.
Ugyanakkor az is tény, hogy Mortar kíváncsiságát is felkeltette a másik, hiszen mintha pontosan beleillene az utóbbi kategóriába, az pedig már más kérdés, hogy ha nem érdekelné, akkor minden bizonnyal még mindig ott csücsülne fent a szikla tetején csöndben. Hiába gondolják azt az emberek, hogy egy gazdag nemes hölgynek mindene megvan, így problémája sem lehet, viszont a háttérben ennél azért több van... Persze egyáltalán nem biztos, hogy ez esetben is erről van szó, de van olyan sejtése, hogy talán annyira nem is gondol mellé.*
- Megértem, hogy nagyon felzaklatta az eset, de kikérem magamnak! Még csak nem is adtam arra semmi jelet, hogy bántanám *védekezően felemeli kezeit*, vagy hogy esetleg mások lennének a szándékaim...
*E szavakat ugyan komolyan mondja, de ajkainak szegletében mégis ott lapul valami szokatlan, sötét mosoly-szerűség, mely nem hogy eltűnni nem akar, de egyre csak nő! S az ember pedig azt várná, hogy a leeresztett kezek, mikor utat nyitnak egy igen kellemes testrész felé, akkor Mortar izzó szemeit rögtön odatapasztaná, de nem így történik (persze mivel nincs csőlátása, ezt azért kihasználja).*
- Hmm, már értem, hogy miért eredtek Ön után... *mondja, mintha együttérző szavak következnének, ám nem így történik* Talán Kegyed így próbálja maga mellé állítani a férfiakat az ingyen szolgáltatásért cserébe? *ekkor feltűnően lép egyet hátra* Mert akkor bizony rossz helyen kopogtat, nálam az effajta hátsó szándékkal nem sokat lehet elérni. Nem éppen támogatom azt, ha valaki a testével próbálja elérni a céljait.
*Mondja hűvösen, persze ő maga a legkevésbé sem gondolja azt, hogy ez a szépség szajha lenne. Viszont egy naiv idegen könnyen képzelhetne ilyet, s Mortar miért ne játssza el pont ezt a szerepet? Most viszont szavait megcáfolva kezdi el lassan kigombolni ingét, mintha... S mikor leveszi azt - mely alatt egy ujjatlan fekete felső van -, az inget a hölgy felé nyújtja.*
- Még megfázik abban a vizes ruhában...
*Na, most már tényleg könnyedén lehetne azt gondolni a férfiről, hogy nincs ki mind a négy kereke! Ez valamilyen szinten így is van, viszont teljes tudatában van szavainak. Hangja ugyanakkor még rideg, s kevésbé sem tükrözi a szívmelengető úriember képét, mégis ez a kontraszt valamiért nem azt mutatja, hogy teljesen negatívan vélekedne a másikról.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-18 11:42:12
Üzenet elküldve: 2014-03-18 11:42:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Átlkelve a folyón jelentős távolságot tesz meg Wram. Már majdnem a temető kapujàban áll, amikor eszébe jut egy apróság*
-Hamár erre járok,elnézek a kovácshoz is, hátha tud kezdeni valamit ezzel a karddal.-
*Áll meg elgondolkodva az ork, elővonva a rövid kardot.*
~Igen, megélezi, talán egy új markolatgombot is készít hozzà.~
*Latolgatja Wram àtlépve a temető kapuján. Beletelik egy kis idejébe, mire sikerül betájolnia magát ezen a helyen. Miután sikerül tisztáznia magában a dolgokat, határozott léptekkel indul el.*
-Hamár erre járok,elnézek a kovácshoz is, hátha tud kezdeni valamit ezzel a karddal.-
*Áll meg elgondolkodva az ork, elővonva a rövid kardot.*
~Igen, megélezi, talán egy új markolatgombot is készít hozzà.~
*Latolgatja Wram àtlépve a temető kapuján. Beletelik egy kis idejébe, mire sikerül betájolnia magát ezen a helyen. Miután sikerül tisztáznia magában a dolgokat, határozott léptekkel indul el.*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-17 21:21:21
Üzenet elküldve: 2014-03-17 21:21:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rynut War'pero//
-Az előbb azt mondta, hogy kezdi érteni, akkor most mégsem érti? *kérdez vissza Argus.*
~Hogyan tudnám neki elmagyarázni. Ennél egyszerűbben nem tudom, csak akkor, ha olyan egyszerűre butítom le az egészet, mint egy fatuskó.~
*Elkezdi Pero arcát tanulmányozni, hogy rájöjjön a legmegfelelőbb megoldásra. Állítólag tanult ember ez a Pero, csak annyit gondolkozik, mint egy paraszt.*
-Mégis mit tanul maga? Ahogy látom csak a lényegre nem tanították meg. Gondolkodni. A mesterem szerint, ha valaki feltesz egy kérdést, és te megválaszolod. De a kérdést feltevő nem érti, akkor ne ugyan úgy magyarázd el neki, hanem teljesen máshogyan. Ez két okból fontos, egyik hogy a másik is kénytelen legyen gondolkozni. A másik ok, sokkal gyakorlatiasabb, a válaszadó nem volt képes megfelelően válaszolni. Ha valakinek meg kell magyarázni a választ, akkor csak információt adunk, de tudást nem. És mindig a tudás a fontosabb.
*Lassú léptekkel elindul az erdő felé, majd pár lépés után hátra fordul a társához.*
-A fivére mit akarna? Hogy maga egy olyan ember legyen, aki sok mindenről olvasott, de nem tud semmit, vagy olyan, akit megérte iskolába járatni?
*Néma csendben megy az erdő felé, ha társa beszél hozzá, akkor meghallgatja, de nem válaszol neki.*
~Ideje, hogy gondolkozni kezdjen. Ne csak a megoldásokat várja. Már megint egy gondolkodásra képtelen lénnyel hozott össze. Ez lehet, az egyik büntetésem a bűneimért. Előbb a tündér, most pedig ő.~
*Zsörtölődik magában miközben halad az erdő felé.*
-Az előbb azt mondta, hogy kezdi érteni, akkor most mégsem érti? *kérdez vissza Argus.*
~Hogyan tudnám neki elmagyarázni. Ennél egyszerűbben nem tudom, csak akkor, ha olyan egyszerűre butítom le az egészet, mint egy fatuskó.~
*Elkezdi Pero arcát tanulmányozni, hogy rájöjjön a legmegfelelőbb megoldásra. Állítólag tanult ember ez a Pero, csak annyit gondolkozik, mint egy paraszt.*
-Mégis mit tanul maga? Ahogy látom csak a lényegre nem tanították meg. Gondolkodni. A mesterem szerint, ha valaki feltesz egy kérdést, és te megválaszolod. De a kérdést feltevő nem érti, akkor ne ugyan úgy magyarázd el neki, hanem teljesen máshogyan. Ez két okból fontos, egyik hogy a másik is kénytelen legyen gondolkozni. A másik ok, sokkal gyakorlatiasabb, a válaszadó nem volt képes megfelelően válaszolni. Ha valakinek meg kell magyarázni a választ, akkor csak információt adunk, de tudást nem. És mindig a tudás a fontosabb.
*Lassú léptekkel elindul az erdő felé, majd pár lépés után hátra fordul a társához.*
-A fivére mit akarna? Hogy maga egy olyan ember legyen, aki sok mindenről olvasott, de nem tud semmit, vagy olyan, akit megérte iskolába járatni?
*Néma csendben megy az erdő felé, ha társa beszél hozzá, akkor meghallgatja, de nem válaszol neki.*
~Ideje, hogy gondolkozni kezdjen. Ne csak a megoldásokat várja. Már megint egy gondolkodásra képtelen lénnyel hozott össze. Ez lehet, az egyik büntetésem a bűneimért. Előbb a tündér, most pedig ő.~
*Zsörtölődik magában miközben halad az erdő felé.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-17 20:56:19
Üzenet elküldve: 2014-03-17 20:56:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Mortar Gríjachor//
- Tudtommal még mindig ön a férfi, így önnek lenne ildomos elsőként bemutatkozni *feleli kissé sértődötten. Lehet, hogy ő jött ide utóbb, amire azért nem merne fogadni, tekintve, hogy nem is látta itt az alakot, mégsem véli úgy, hogy neki kellene előbb bemutatkozni. Főleg azután nem, hogy a másik így ráijesztett. A túláradó nyugalom egyre csak feszélyezi a nőt. Az, hogy a másik ilyen lassan beszél, pedig csak tovább fokozza aggodalmait. Teljesen más ez a fickó, mint a korábbiak. Ez sokkal veszélyesebbnek tűnik, pontosan azért, mert ez a fagyosság könyörtelenségre is utalhat. Az pedig, hogy csak úgy nyersen, még mozgó állapotban harap bele egy rákba, ugyanezen elvetemültségre ad jelet. Fintora a további szavak hallatán egyre csak nő. Rosszulléte fokozódik, a baktériumokat hallva, ugyanakkor esze ágában sincs kiadni magából azt a csekély mennyiségű ételt, mit a minap magába sikerült tömnie. Azért a rák ízét emlegetve csaknem sikerül mégis így tennie. Nehezen türtőzteti magát, miközben nagyot nyelve uralkodik gyomra tartalmán. A repülő rákra viszont egyáltalán nem számít. Apró, ám annál élesebb sikollyal ugrik hátra ijedtében, hogy minél távolabb kerülhessen az említett állattól, majd dühösen tekint a másikra.*
- Ez mégis mire volt jó? *mordul fel, szavai viszont azon nyomban elakadnak. Még levegőt venni is elfelejt, mikor teljes egészében láthatja a fenyegetően festő férfit. Szívesen hátrálna egy lépést, meg még egyet, de képtelen. Lábai földbe gyökereztek. Úgy érzi olyanok, mint egy ősöreg fa, mely mozdíthatatlan és makacs, s mely teljes mértékben ellenáll még az őt hasogató kardélnek is. Így kénytelen ácsorogni, várva, hogy mégis mi történik. Csak idővel, nagy nehezen képes megszólalni, akkor sem futja többre egyetlen kérdésnél, majd egy hozzá fűzött mondatnál. Ujjai közben egyre görcsösebben szorongatják a kardot. Másik fegyvere, s többi holmija lassan az ismeretlen háta mögé kerül. Esélytelennek tartja most azok megszerzését, ahogyan azt is, hogy saját húsába mártott pengéjét a másik ellen fordítsa. Menekülésben általában jó, ha nem ilyen fickókkal akad dolga. Ő viszont teljesen más szinten van, mint az előző három. Nem is beszélve arról a furcsa vonzalomról, melyet az elfben kelt. Az újabb szavak hallatán kissé meg is borzong. Túl közelről érkeznek. Túlontúl közelről, lassan pedig már egész teste remegni kezd, miközben barna tekintetét rabul ejti a zöld szempár.*
- Én... nem tudtam, hogy itt van. Nem láttam... Felőlem... nyugodtan folytathatja a nézelődést.
*A felé közeledő kéz valamennyire kirángatja rémületéből. Hátrálni még akkor is képtelen, sőt, melle előtt átfont karja is teste mellé hullik, miközben végre sikerül elfordítania fejét.*
- Kérem... ne érjen hozzám! *mondja remegő hangon.*
- Maga... most jobban megrémít, mint azok az alakok *suttogja. ~És sajnos nem csak megrémít...~ teszi hozzá gondolatban. Talán éppen ezért nem tud hátrálni. Azért, mert valahol vonzza ez a lehengerlő erő, mit a másik megjelenéséből érez. Nem fizikaira gondol, bár minden bizonnyal erősebb nála a férfi, sokkal inkább szellemire. Vagy talán az a sötétség, a veszélyérzet, mit áraszt magából és csupán megjelenése kelt a nőben...*
- Tudtommal még mindig ön a férfi, így önnek lenne ildomos elsőként bemutatkozni *feleli kissé sértődötten. Lehet, hogy ő jött ide utóbb, amire azért nem merne fogadni, tekintve, hogy nem is látta itt az alakot, mégsem véli úgy, hogy neki kellene előbb bemutatkozni. Főleg azután nem, hogy a másik így ráijesztett. A túláradó nyugalom egyre csak feszélyezi a nőt. Az, hogy a másik ilyen lassan beszél, pedig csak tovább fokozza aggodalmait. Teljesen más ez a fickó, mint a korábbiak. Ez sokkal veszélyesebbnek tűnik, pontosan azért, mert ez a fagyosság könyörtelenségre is utalhat. Az pedig, hogy csak úgy nyersen, még mozgó állapotban harap bele egy rákba, ugyanezen elvetemültségre ad jelet. Fintora a további szavak hallatán egyre csak nő. Rosszulléte fokozódik, a baktériumokat hallva, ugyanakkor esze ágában sincs kiadni magából azt a csekély mennyiségű ételt, mit a minap magába sikerült tömnie. Azért a rák ízét emlegetve csaknem sikerül mégis így tennie. Nehezen türtőzteti magát, miközben nagyot nyelve uralkodik gyomra tartalmán. A repülő rákra viszont egyáltalán nem számít. Apró, ám annál élesebb sikollyal ugrik hátra ijedtében, hogy minél távolabb kerülhessen az említett állattól, majd dühösen tekint a másikra.*
- Ez mégis mire volt jó? *mordul fel, szavai viszont azon nyomban elakadnak. Még levegőt venni is elfelejt, mikor teljes egészében láthatja a fenyegetően festő férfit. Szívesen hátrálna egy lépést, meg még egyet, de képtelen. Lábai földbe gyökereztek. Úgy érzi olyanok, mint egy ősöreg fa, mely mozdíthatatlan és makacs, s mely teljes mértékben ellenáll még az őt hasogató kardélnek is. Így kénytelen ácsorogni, várva, hogy mégis mi történik. Csak idővel, nagy nehezen képes megszólalni, akkor sem futja többre egyetlen kérdésnél, majd egy hozzá fűzött mondatnál. Ujjai közben egyre görcsösebben szorongatják a kardot. Másik fegyvere, s többi holmija lassan az ismeretlen háta mögé kerül. Esélytelennek tartja most azok megszerzését, ahogyan azt is, hogy saját húsába mártott pengéjét a másik ellen fordítsa. Menekülésben általában jó, ha nem ilyen fickókkal akad dolga. Ő viszont teljesen más szinten van, mint az előző három. Nem is beszélve arról a furcsa vonzalomról, melyet az elfben kelt. Az újabb szavak hallatán kissé meg is borzong. Túl közelről érkeznek. Túlontúl közelről, lassan pedig már egész teste remegni kezd, miközben barna tekintetét rabul ejti a zöld szempár.*
- Én... nem tudtam, hogy itt van. Nem láttam... Felőlem... nyugodtan folytathatja a nézelődést.
*A felé közeledő kéz valamennyire kirángatja rémületéből. Hátrálni még akkor is képtelen, sőt, melle előtt átfont karja is teste mellé hullik, miközben végre sikerül elfordítania fejét.*
- Kérem... ne érjen hozzám! *mondja remegő hangon.*
- Maga... most jobban megrémít, mint azok az alakok *suttogja. ~És sajnos nem csak megrémít...~ teszi hozzá gondolatban. Talán éppen ezért nem tud hátrálni. Azért, mert valahol vonzza ez a lehengerlő erő, mit a másik megjelenéséből érez. Nem fizikaira gondol, bár minden bizonnyal erősebb nála a férfi, sokkal inkább szellemire. Vagy talán az a sötétség, a veszélyérzet, mit áraszt magából és csupán megjelenése kelt a nőben...*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-17 19:44:37
Üzenet elküldve: 2014-03-17 19:44:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Fireniel Railly//
//Úszni tanulunk//
*Lou nagyon elszántan csapkod a kezével. Rájön, hogy ez kicsit olyan mint a fegyverforgatás. Ha a mozdulatokat begyakorolja az ember akkor már minden rendben lesz. Mikor már kezd ő is megelégedni magával és a fejlődésével a lány folytatja a tanítást. A célzást először Lou nem érti de, mikor a lány mutatja akkor megérti mire gondolt Fire. Hát tetszik neki a lány de, a lábmozdulatokat látva Lou eléggé furcsállja a mozgást. Neki sosem kellett semmi ilyesmit tanulnia eddig. Nehéz vértesként azt tanulta, hogy kell a páncélban mozogni az pedig teljesen más mint az úszás. A legnagyobb lábat erősítő mozgás náluk a futás volt de, abból sem sok. Így nem megy ez olyan jól neki.*
//Úszni tanulunk//
*Lou nagyon elszántan csapkod a kezével. Rájön, hogy ez kicsit olyan mint a fegyverforgatás. Ha a mozdulatokat begyakorolja az ember akkor már minden rendben lesz. Mikor már kezd ő is megelégedni magával és a fejlődésével a lány folytatja a tanítást. A célzást először Lou nem érti de, mikor a lány mutatja akkor megérti mire gondolt Fire. Hát tetszik neki a lány de, a lábmozdulatokat látva Lou eléggé furcsállja a mozgást. Neki sosem kellett semmi ilyesmit tanulnia eddig. Nehéz vértesként azt tanulta, hogy kell a páncélban mozogni az pedig teljesen más mint az úszás. A legnagyobb lábat erősítő mozgás náluk a futás volt de, abból sem sok. Így nem megy ez olyan jól neki.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-17 15:17:39
Üzenet elküldve: 2014-03-17 15:17:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Vaslábú Argus//
-Kezdem érteni. *Rynut elgondolkodik, majd meghallgatja a játékról szóló dolgokat. Újra gondolkodóba esik.*
-Bocsássa meg az értetlenkedésemet, de kifejtené nekem, hogy mi a köze a játéknak mindehhez?
~Tényleg kezdek semmit sem érteni. A saját gondolataimba is belekuszálódtam, nemhogy a másikéba.~
-Kezdem érteni. *Rynut elgondolkodik, majd meghallgatja a játékról szóló dolgokat. Újra gondolkodóba esik.*
-Bocsássa meg az értetlenkedésemet, de kifejtené nekem, hogy mi a köze a játéknak mindehhez?
~Tényleg kezdek semmit sem érteni. A saját gondolataimba is belekuszálódtam, nemhogy a másikéba.~
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-03-17 15:16:44
Üzenet elküldve: 2014-03-17 15:16:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Ryliel Arkrexon //
*Mortar csak felvonja a szemöldökét a hölgyemény heves reakciója láttán, viszont egy vállrándítással el is könyveli magában, hogy talán ijesztő tud lenni egy szikláról lefelé lógaszkodva. Bár nem számított fegyverre, mégsem mozdul meg, sőt, olyan nyugodtnak tűnik, hogy szinte egy pillája sem rebben!*
- Hogy én ki vagyok? Kegyed jött utánam, talán Önnek illene először bemutatkoznia, ha már megzavarta a nyugalmam!
*Mondata bár kissé sértő lehet, bár a hangja, s az a stílus, mellyel közli, nem éppen arra utal, hogy bármi bántót is akart volna mondani. Az a mélységes nyugalom teljesen szétárad rajta, mely cseppet lassú beszédén meg is látszik.*
- Barbár? Hmm, nem mondanám. Csupán kísérletezek. *legyint egyet, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga* Tudta, hogy a rákokban vannak bizonyos baktériumok, melyek az emberi szervezetbe jutva tisztítják az ereket, ezáltal több oxigén jut az izmokhoz, s kevésbé érezzük magunkat fáradtnak?
*Hát, erre a mondatra pont, hogy nem lehetett számítani, így nagyon úgy tűnik, hogy ez a szokatlan férfi nem csak külsőleg, de belsőleg is megannyi talányt rejt.*
- A tűz megölné ezeket a baktériumokat. *jegyzi meg mellékesen* Az íze viszont szokatlanul finom, nem kóstolja meg?
*Azzal hirtelen odadob egy még élő rákot a hölgyemény elé, mely azonnal megragadja az alkalmat, s menekülőre fogja, búvóhelyet keresve a szőkeség lábainál. Ha még ez sem lenne elég, akkor váratlanul Mortar is lepattan a szikláról, mikor is jól kivehető lesz alakja: hosszú, ébenfekete haja derekáig nyúlik le, s fekete inge és nadrágja mellett igen nagy kontrasztot ad fehér bőrének, melyből csak úgy világít zöld szeme! Eléggé alvilági alaknak tűnhet, viszont nem szabad csak a külsőről ítélni...
A stílusa sem lehet éppen megnyerő, hiszen azzal a lassú, már-már fenyegetőnek mondható járásával s testtartásával kevésbé sem tűnik olyannak, mint akinek jók a szándékai, sőt! Bár az a három sokkal nagyobb barbárnak tűnt az ocsmány, igénytelen képükkel, velük szemben Mortar elegáns öltözéke s igazán szép beszéde talán még nagyobb ijedtséget válthat ki az emberekből. Hiszen az ilyen hitvány férgek láttán, mint az a három, az embert nem igazán érheti véletlen, hiszen számít arra, hogy rosszban sántikálnak. Viszont Mortar esetében ez máshogy van: az elegáns külső sokkal többet sejtet, mint ezeknél, így az ember fantáziája is igen messze elszárnyalhat.*
- Miért hiszi mindig mindenki azt, hogy hátsó szándékaim vannak? *billenti lassan oldalra fejét, miközben égető szemeit le sem veszi a hölgyről* Csupán egy tanácsot adtam, ennyi lenne. Épp az alkonyi vöröslő égbolton akartam elmerengeni *ekkor már odaér teljesen a másik elé*, mikor megpillantottam Önt és azt a hármat, úgyhogy lőttek a terveimnek. *kezét lassan nyújtja a másik pengéje felé, egy csepp ártó szándék nélkül* Miért ilyen feszült? Elmentek már azok a férgek...
*Úgy látszik, hogy az ébenhajú nem igazán van tisztában azzal, hogy a külseje és stílusa mit válthat ki az emberekből. Vagy talán okosabb, mint azt hisszük?*
*Mortar csak felvonja a szemöldökét a hölgyemény heves reakciója láttán, viszont egy vállrándítással el is könyveli magában, hogy talán ijesztő tud lenni egy szikláról lefelé lógaszkodva. Bár nem számított fegyverre, mégsem mozdul meg, sőt, olyan nyugodtnak tűnik, hogy szinte egy pillája sem rebben!*
- Hogy én ki vagyok? Kegyed jött utánam, talán Önnek illene először bemutatkoznia, ha már megzavarta a nyugalmam!
*Mondata bár kissé sértő lehet, bár a hangja, s az a stílus, mellyel közli, nem éppen arra utal, hogy bármi bántót is akart volna mondani. Az a mélységes nyugalom teljesen szétárad rajta, mely cseppet lassú beszédén meg is látszik.*
- Barbár? Hmm, nem mondanám. Csupán kísérletezek. *legyint egyet, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga* Tudta, hogy a rákokban vannak bizonyos baktériumok, melyek az emberi szervezetbe jutva tisztítják az ereket, ezáltal több oxigén jut az izmokhoz, s kevésbé érezzük magunkat fáradtnak?
*Hát, erre a mondatra pont, hogy nem lehetett számítani, így nagyon úgy tűnik, hogy ez a szokatlan férfi nem csak külsőleg, de belsőleg is megannyi talányt rejt.*
- A tűz megölné ezeket a baktériumokat. *jegyzi meg mellékesen* Az íze viszont szokatlanul finom, nem kóstolja meg?
*Azzal hirtelen odadob egy még élő rákot a hölgyemény elé, mely azonnal megragadja az alkalmat, s menekülőre fogja, búvóhelyet keresve a szőkeség lábainál. Ha még ez sem lenne elég, akkor váratlanul Mortar is lepattan a szikláról, mikor is jól kivehető lesz alakja: hosszú, ébenfekete haja derekáig nyúlik le, s fekete inge és nadrágja mellett igen nagy kontrasztot ad fehér bőrének, melyből csak úgy világít zöld szeme! Eléggé alvilági alaknak tűnhet, viszont nem szabad csak a külsőről ítélni...
A stílusa sem lehet éppen megnyerő, hiszen azzal a lassú, már-már fenyegetőnek mondható járásával s testtartásával kevésbé sem tűnik olyannak, mint akinek jók a szándékai, sőt! Bár az a három sokkal nagyobb barbárnak tűnt az ocsmány, igénytelen képükkel, velük szemben Mortar elegáns öltözéke s igazán szép beszéde talán még nagyobb ijedtséget válthat ki az emberekből. Hiszen az ilyen hitvány férgek láttán, mint az a három, az embert nem igazán érheti véletlen, hiszen számít arra, hogy rosszban sántikálnak. Viszont Mortar esetében ez máshogy van: az elegáns külső sokkal többet sejtet, mint ezeknél, így az ember fantáziája is igen messze elszárnyalhat.*
- Miért hiszi mindig mindenki azt, hogy hátsó szándékaim vannak? *billenti lassan oldalra fejét, miközben égető szemeit le sem veszi a hölgyről* Csupán egy tanácsot adtam, ennyi lenne. Épp az alkonyi vöröslő égbolton akartam elmerengeni *ekkor már odaér teljesen a másik elé*, mikor megpillantottam Önt és azt a hármat, úgyhogy lőttek a terveimnek. *kezét lassan nyújtja a másik pengéje felé, egy csepp ártó szándék nélkül* Miért ilyen feszült? Elmentek már azok a férgek...
*Úgy látszik, hogy az ébenhajú nem igazán van tisztában azzal, hogy a külseje és stílusa mit válthat ki az emberekből. Vagy talán okosabb, mint azt hisszük?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057