Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Arnakh Harlin [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10824_1484614002_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-21 17:16:13
Üzenet elküldve: 2014-04-21 17:16:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Lehola Sar//
*Dralg figyelmesen hallgatja végig a lány történetét és tényleg furcsának találja. Legalábbis az elejét. Illedelmesen megvárja, mire a lány befejezi mondandóját, a férfi kifejti véleményét.*
- Hát, ha nálunk is hasonló szokások lettek volna, akkor egész évben újév lett volna. Vagyis csak bizonyos férfiak esetében. Komolyan, a nagybátyámat néha úgy kellett kirángatni az ágyból. Utólagosan átgondolva, furcsa emberek élnek azon a szigeten.
*A férfi elmosolyodik. Közben szeme a tájat fürkészi, de semmi érdekesnek vallható dolgot nem vél felfedezni. Csak pár perc múlva veszi észre azt, hogy a folyópart szinte már csak egy köpésre van.*
~Hehe, mégsem tévedtünk el. Akkor jobb a memóriám, mint hittem.~
*A füvet taposva lassacskán elérik a folyó partját. A víz a nap sugarainak hatására úgy csillog akár a gyémánt, és tiszta akár egy frissen fürdött gazdagnegyedi lakos.*
- Megjöttünk.
*Dralg leteszi fegyvereit és kerek fapajzsát maga mellé. Leül a partra és gyönyörködni kezd a vízben. Fürdőző nők hiányában kénytelen a sebesen úszkáló halakat nézegetni. Felkap egy követ majd a folyóba dobja. A kő nem kacsázik, viszont nagyot csobban a vízben, és a becsapódási hely közelében úszkáló halak sebesen elillannak.*
~Nem felejtettem én el valamit? Mert olyan érzésem van mintha valami kiment volna a fejemből, de vajon mi lehet az a dolog? Talán fürdeni akartam?~
*A férfi megszagolja karját, de nem érzi magát büdösnek. Megvonja vállát, és leveszi kulacsát az övéről. Lecsavarja tetejét, majd a kulacsot szájához emeli. Kettőt kortyol belőle és kifogy a benne rejlő víz.*
~Szóval ezt felejtettem el. Jobb is, hogy most jutott eszembe. Még a végén szomjan haltam volna. Bár lehet, hogy csak pénzért meg kellett volna töltetnem, de teljesen felesleges, ha itt ingyen is megtehetem.~
*Azzal feláll, és kulacsát a vízbe meríti, majd teli tölti. Visszarakja az övére, és ezután két kézzel merít a folyóból, majd vízzel teli kezébe fúrja fejét, hogy felfrissüljön. Ezután megrázza fejét és hosszú fehér fürtjei ismételten a levegőbe csapnak.*
~Na, mit csináljak amíg Lehola megfürdik? Aludja... Várjunk csak! Á nem. Úriember nem bámulja nemes asszony kebleit. Én meg inkább úriember szeretnék lenni, mint egy tahó.~
*Dralg figyelmesen hallgatja végig a lány történetét és tényleg furcsának találja. Legalábbis az elejét. Illedelmesen megvárja, mire a lány befejezi mondandóját, a férfi kifejti véleményét.*
- Hát, ha nálunk is hasonló szokások lettek volna, akkor egész évben újév lett volna. Vagyis csak bizonyos férfiak esetében. Komolyan, a nagybátyámat néha úgy kellett kirángatni az ágyból. Utólagosan átgondolva, furcsa emberek élnek azon a szigeten.
*A férfi elmosolyodik. Közben szeme a tájat fürkészi, de semmi érdekesnek vallható dolgot nem vél felfedezni. Csak pár perc múlva veszi észre azt, hogy a folyópart szinte már csak egy köpésre van.*
~Hehe, mégsem tévedtünk el. Akkor jobb a memóriám, mint hittem.~
*A füvet taposva lassacskán elérik a folyó partját. A víz a nap sugarainak hatására úgy csillog akár a gyémánt, és tiszta akár egy frissen fürdött gazdagnegyedi lakos.*
- Megjöttünk.
*Dralg leteszi fegyvereit és kerek fapajzsát maga mellé. Leül a partra és gyönyörködni kezd a vízben. Fürdőző nők hiányában kénytelen a sebesen úszkáló halakat nézegetni. Felkap egy követ majd a folyóba dobja. A kő nem kacsázik, viszont nagyot csobban a vízben, és a becsapódási hely közelében úszkáló halak sebesen elillannak.*
~Nem felejtettem én el valamit? Mert olyan érzésem van mintha valami kiment volna a fejemből, de vajon mi lehet az a dolog? Talán fürdeni akartam?~
*A férfi megszagolja karját, de nem érzi magát büdösnek. Megvonja vállát, és leveszi kulacsát az övéről. Lecsavarja tetejét, majd a kulacsot szájához emeli. Kettőt kortyol belőle és kifogy a benne rejlő víz.*
~Szóval ezt felejtettem el. Jobb is, hogy most jutott eszembe. Még a végén szomjan haltam volna. Bár lehet, hogy csak pénzért meg kellett volna töltetnem, de teljesen felesleges, ha itt ingyen is megtehetem.~
*Azzal feláll, és kulacsát a vízbe meríti, majd teli tölti. Visszarakja az övére, és ezután két kézzel merít a folyóból, majd vízzel teli kezébe fúrja fejét, hogy felfrissüljön. Ezután megrázza fejét és hosszú fehér fürtjei ismételten a levegőbe csapnak.*
~Na, mit csináljak amíg Lehola megfürdik? Aludja... Várjunk csak! Á nem. Úriember nem bámulja nemes asszony kebleit. Én meg inkább úriember szeretnék lenni, mint egy tahó.~
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-21 14:03:26
Üzenet elküldve: 2014-04-21 14:03:26
ÚJ
![>Arnakh Harlin [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10824_1484614002_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztáson túlmenve Anakh elérte a folyópartot. Pusztán a víz hangjától kiverte a víz. Pár percnyi séta után mikor érezte, hogy az egész teste reszket a hideg verítéktől akkor megpihent egy kicsit. Ki és befújta a levegőt addig míg meg nem nyugodott. Ez eltartott egy darabig és mikor érezte, hogy befejezte akkor pedig megpihent egy kicsit. Úgy érezte mintha részeg lenne pedig most egy kortyot sem ivott. Pedig úgy vágyik rá mint fuldokló a levegőre. De nem most nem szabad. Most tiszta elmére lesz szüksége. Már amennyire tiszta elme telik egy magafajta alaktól aki néha saját maga is fél, hogy kezd megőrülni.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-19 13:50:56
Üzenet elküldve: 2014-04-19 13:50:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Phormia Phyaltet//
*Szája boldog mosolyra húzódik, ahogy megpillantja Phormiát. Azonnal felpattan a helyéről, leporolja holmiját és elindul a Phormia által mutatott irányba. Látja úrnője pillantásából, hogy nem sokra méltatja ezt a helyet. Akaratlanul is vágyakozva pillant rá, kezeit ökölbe szorítja, hogy visszafogja magát. Ruhái már kezdenek megszáradni, csak libabőrös tagjai és összekuszált tincsei emlékeztetik a folyóban történtekre, azonban ez is épp elég, hogy megindítsa a fiú fantáziáját. Elgondolkozik rajta, vajon hova juthattak volna, ha nem ájul el... Többé nem fog ilyen hibát elkövetni. Nem csodálná, ha Phormia lenézné emiatt, de reménykedik benne, hogy így talán még több fájdalomban lesz része, méghozzá minél előbb.... Nippa megnyalja szája szélét, és nem téved - a seb még nem teljesen gyógyult be. Fogaival könnyedén szétharapja, majd lenyalja a friss és rászáradt vér keverékét ajkairól. Reméli, hogy úrnője nem szúrja ki kis közjátékát, Phormia már így is kissé dühösnek tűnt... Ha itthagyná őt, az elég kellemetlenül érintené.*
*Szája boldog mosolyra húzódik, ahogy megpillantja Phormiát. Azonnal felpattan a helyéről, leporolja holmiját és elindul a Phormia által mutatott irányba. Látja úrnője pillantásából, hogy nem sokra méltatja ezt a helyet. Akaratlanul is vágyakozva pillant rá, kezeit ökölbe szorítja, hogy visszafogja magát. Ruhái már kezdenek megszáradni, csak libabőrös tagjai és összekuszált tincsei emlékeztetik a folyóban történtekre, azonban ez is épp elég, hogy megindítsa a fiú fantáziáját. Elgondolkozik rajta, vajon hova juthattak volna, ha nem ájul el... Többé nem fog ilyen hibát elkövetni. Nem csodálná, ha Phormia lenézné emiatt, de reménykedik benne, hogy így talán még több fájdalomban lesz része, méghozzá minél előbb.... Nippa megnyalja szája szélét, és nem téved - a seb még nem teljesen gyógyult be. Fogaival könnyedén szétharapja, majd lenyalja a friss és rászáradt vér keverékét ajkairól. Reméli, hogy úrnője nem szúrja ki kis közjátékát, Phormia már így is kissé dühösnek tűnt... Ha itthagyná őt, az elég kellemetlenül érintené.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-19 10:52:17
Üzenet elküldve: 2014-04-19 10:52:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
* A folyóban szegény emberem mosakodnak. A part különben szép, homokos. Ryn sem állja meg, hogy ne mosakodjon le egy kicsit. Már nincs olyan hideg, ezért leveszi köpenyét, s ruhástul gázol a vízbe. A könnyű anyag hamar szárad, így nem kell azon aggódnia, hogy megfázik. Töpörtyű is kapálódzik egy kicsit a frissítő vízben. Elővesz valamiféle olajat a táskájából, s göndör hajából kimossa a port. Leengedve hagyja, csak egy kicsit áttörli, s magától is hamar meg fog száradni. Kb. 1 órát üldögél a parton, úgysem siet sehová. Addig megszárad a ruha és haja is. Most olyan kellemes a nap, hogy nem veszi magára zöld kendőjét. Így látszanak nagy, átlátszó, fehér mintákkal átszőtt szárnyai. Kicsit repül is velük. Még egész jól megy neki a dolog. Elég erősek a szárnyak, s nem valami nehéz Ryn sem, így tud az átlagnál kicsivel feljebb emelkedni. Végül mégis összepakol, s elindul.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-18 14:06:07
Üzenet elküldve: 2014-04-18 14:06:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Nippa Garath //
*A fák árnyékából figyeli, hogyan tér magához kis kedvence. Reméli, hogy nem lesz rossz szokása az ájuldozás. Elmosolyodik, ahogy körbeles és keresi, kutatja őt. Mert ki mást kereshetne? Látszólag nem tervez odébbállni, ami nagy szerencséje, hiszen Phormia lassan kibontakozik a nem túl közeli fák árnyékából, és Nippához lép.*
- Örülök, hogy végre magadhoz tértél.
*Áll meg mellette, fölé magasodva. Nem fogja kezét adni, hogy felsegítse. Örüljön, hogy nem rúg bele, amiért ilyen haszontalan létforma. Remélhetőleg a hideg pillantásból érzi is, hogy nem jó dolog ilyesmivel rontani a helyzetét, össze is szedhetné magát és pattanhatna fel, hogy mehessenek. Nem szeretne több időt pazarolni itt. Nincs elég táplálék. De talán Nippa még alkalmas lehet erre. Viszont őt sem szeretné bárki szeme láttára, a nyílt folyóparton étkének használni. A városban éppen van elég hely, ahol fel sem tűnne senkinek. Akár a szegénynegyed egy sikátorában, vagy egy fogadó lakrészében... Inkább a fogadó, az kényelmesebb.*
- Mozgás!
*Utasítja kis kedvencét, szeretne már nyugodt helyre kerülni, ahol annyit lakmározhat belőle, amennyit csak akar. Ki tudja, kibírja-e egyáltalán a fogadóig? Reméli, hogy nem kényszeríti rá a fiú, hogy előbb tegyen valami meggondolatlant. Sajnos neki ez a rossz szokása testvérével ellentétben, aki mindig képes megfontolt maradni. Lehet, hogy éppen ezért ég benne utálat drága testvérkéje iránt. Hiába tartoznak össze, ezt már megszokták.*
*A fák árnyékából figyeli, hogyan tér magához kis kedvence. Reméli, hogy nem lesz rossz szokása az ájuldozás. Elmosolyodik, ahogy körbeles és keresi, kutatja őt. Mert ki mást kereshetne? Látszólag nem tervez odébbállni, ami nagy szerencséje, hiszen Phormia lassan kibontakozik a nem túl közeli fák árnyékából, és Nippához lép.*
- Örülök, hogy végre magadhoz tértél.
*Áll meg mellette, fölé magasodva. Nem fogja kezét adni, hogy felsegítse. Örüljön, hogy nem rúg bele, amiért ilyen haszontalan létforma. Remélhetőleg a hideg pillantásból érzi is, hogy nem jó dolog ilyesmivel rontani a helyzetét, össze is szedhetné magát és pattanhatna fel, hogy mehessenek. Nem szeretne több időt pazarolni itt. Nincs elég táplálék. De talán Nippa még alkalmas lehet erre. Viszont őt sem szeretné bárki szeme láttára, a nyílt folyóparton étkének használni. A városban éppen van elég hely, ahol fel sem tűnne senkinek. Akár a szegénynegyed egy sikátorában, vagy egy fogadó lakrészében... Inkább a fogadó, az kényelmesebb.*
- Mozgás!
*Utasítja kis kedvencét, szeretne már nyugodt helyre kerülni, ahol annyit lakmározhat belőle, amennyit csak akar. Ki tudja, kibírja-e egyáltalán a fogadóig? Reméli, hogy nem kényszeríti rá a fiú, hogy előbb tegyen valami meggondolatlant. Sajnos neki ez a rossz szokása testvérével ellentétben, aki mindig képes megfontolt maradni. Lehet, hogy éppen ezért ég benne utálat drága testvérkéje iránt. Hiába tartoznak össze, ezt már megszokták.*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-17 21:07:28
Üzenet elküldve: 2014-04-17 21:07:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Phormia Phyaltet//
*Köhögve, fáradtan, és frissen fulladtan ébredezik, alighogy túlélte. Halványan rémlik még neki, ahogy Phormia ajkai az övéhez közelednek, a saját vérének íze... De azóta minden kiesett. Még pár utolsó rekedtes hang kíséretében távozik a testéből a felesleges víz és némi homok, majd reszketve körülnéz. A fiú hiába kutat tekintetével Phormia után, sehol sem látja őt. Halkan sóhajt, és gyönyörködik a fájdalomban, melyet minden mozdulata okoz elgémberedett tagjaiban. Meglepő gyorsasággal bejlebb kecmereg a parton, legnagyobb sajnálatára múlik a fájdalom. Körbenéz, hogy vajon merre kéne elindulnia, hogy megtalálja úrnőjét, azonban eléggé híján van az ötleteknek és a helyismeretnek is. Egyelőre inkább nyugton marad, hátha a lány visszatér, és esetleg itt keresné őt.*
*Köhögve, fáradtan, és frissen fulladtan ébredezik, alighogy túlélte. Halványan rémlik még neki, ahogy Phormia ajkai az övéhez közelednek, a saját vérének íze... De azóta minden kiesett. Még pár utolsó rekedtes hang kíséretében távozik a testéből a felesleges víz és némi homok, majd reszketve körülnéz. A fiú hiába kutat tekintetével Phormia után, sehol sem látja őt. Halkan sóhajt, és gyönyörködik a fájdalomban, melyet minden mozdulata okoz elgémberedett tagjaiban. Meglepő gyorsasággal bejlebb kecmereg a parton, legnagyobb sajnálatára múlik a fájdalom. Körbenéz, hogy vajon merre kéne elindulnia, hogy megtalálja úrnőjét, azonban eléggé híján van az ötleteknek és a helyismeretnek is. Egyelőre inkább nyugton marad, hátha a lány visszatér, és esetleg itt keresné őt.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-15 09:04:31
Üzenet elküldve: 2014-04-15 09:04:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Elhagyja a templomot a temető felé, de nem ragad le ott, így a folyópartra érkezik meg. Számára nem sokat jelent a temető, csak halottak összessége. Nem tartja a halottat sem szentnek, sem semminek. Bár értelmes dolog a temetés, mert így megóvják magukat az élők a betegségektől, de nagyjából ennyiben ki is végeztük, hogy mire is jó a szertartás. Túl nagy feneket kerítenek neki, túlságosan sokra tartják. Pedig csak egyszerű, már nem élő, lélegző, gondolkodó húscafatokat raknak azokba a ládákba vagy koporsókba, be, a föld alá. Ebben aztán semmi különleges nincs, mintha egy állattetemet pakolgatnának. De mindegy is, túl van a temetőn, és itt van a folyóparton. Pár percre leül pihenni egy füves részre, aztán úgy dönt, tovább indul.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-13 11:20:03
Üzenet elküldve: 2014-04-13 11:20:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* Nem ódzkodik attól, hogy az erdőben töltse az éjszakát, ám a levélnek valahogy mégis csak el kell jutnia a fogadóba, különben nem jól végezné a munkáját, amiért egyébként csinos kis összeget kap. Ave mély gondolkodóba esik, s ez látszik a lányon, mert szüntelen babrálni kezd ezüst tincseivel. Ez csak akkor marad abba, mikor egy pillanatra megakad tekintete a férfin. Más lett, mióta utoljára látta és máshogy néz rá azokkal a fekete szemekkel. Sokkal fiatalabbnak tűnik, a fehér haja is hosszabb, mely most egész attraktívan öleli körbe karakteres arcát. Igen... Ave-nek kell egy kis idő, hogy észrevegye kivel is sodorta össze véletlenül a sors. A szerzetes talán nem veszi észre ártatlan kis nézelődését, s ő hamar észbekap és elfordítja a fejét.
A varrattól megszabadította Cralant, s ő szótlanul tűrte a fájdalmat. Ave-nek olyan érzése van, mintha ez már megtörtént volna. Legalább is felidézi benne utolsó találkozásukat, amin elmosolyodik, bár a férfi háttal van neki ezért nem láthatja. A körülöttük rohangáló Mohára pillant.*
- Igen. Azt hiszem tetszik neki a hely. * Állapítja meg. Néha különös érzéke van ahhoz, hogy kimondja ami teljesen nyilvánvaló. Figyeli mint távolodik el tőle a szerzetes, hogy megtölcse kulacsát a patak jéghideg vizével. Háttal van neki így nyugodtan rajta felejtheti tekintetét, anélkül, hogy kérdő pillantást vívna ki a másiktól. Ha az végzett és újból feléfordul akkor Ave felé nyújtja a kantárszárat.*
- Most tiéd a gyeplő, te vezetsz. * Kacsint rá és nyelvével csettint az almásderes kancának.
Moha nagy kegyesen odabaktat egy picit később a párocskához, szájából félig kilóg valami piros virág, mely leginkább egy pipacshoz tendál.*
- Akkor irány a kikötő. * Mondja a férfinek és ha az felült a lóra, akkor mögé mászik ő is.*
- Ezen az úton végig egyenesen. * Adja ki az ukázt, s út közben is instrukciókkal fogja ellátni a férfit, ha netán zavarba jönne, hogy merre is kell menni a zöldsárkány fogadóhoz. Ave közben egy térképet szorongat, melyet remélhetőleg jól olvas és nem tévednek el. Cralan ha akar megbizonyosodhat afelől, hogy valóban a jó irányba haladnak-e, no meg hogy Ave nem tévesztette el az irányt. Ha úgy volna az igen csak zavarba hozná.*
* Nem ódzkodik attól, hogy az erdőben töltse az éjszakát, ám a levélnek valahogy mégis csak el kell jutnia a fogadóba, különben nem jól végezné a munkáját, amiért egyébként csinos kis összeget kap. Ave mély gondolkodóba esik, s ez látszik a lányon, mert szüntelen babrálni kezd ezüst tincseivel. Ez csak akkor marad abba, mikor egy pillanatra megakad tekintete a férfin. Más lett, mióta utoljára látta és máshogy néz rá azokkal a fekete szemekkel. Sokkal fiatalabbnak tűnik, a fehér haja is hosszabb, mely most egész attraktívan öleli körbe karakteres arcát. Igen... Ave-nek kell egy kis idő, hogy észrevegye kivel is sodorta össze véletlenül a sors. A szerzetes talán nem veszi észre ártatlan kis nézelődését, s ő hamar észbekap és elfordítja a fejét.
A varrattól megszabadította Cralant, s ő szótlanul tűrte a fájdalmat. Ave-nek olyan érzése van, mintha ez már megtörtént volna. Legalább is felidézi benne utolsó találkozásukat, amin elmosolyodik, bár a férfi háttal van neki ezért nem láthatja. A körülöttük rohangáló Mohára pillant.*
- Igen. Azt hiszem tetszik neki a hely. * Állapítja meg. Néha különös érzéke van ahhoz, hogy kimondja ami teljesen nyilvánvaló. Figyeli mint távolodik el tőle a szerzetes, hogy megtölcse kulacsát a patak jéghideg vizével. Háttal van neki így nyugodtan rajta felejtheti tekintetét, anélkül, hogy kérdő pillantást vívna ki a másiktól. Ha az végzett és újból feléfordul akkor Ave felé nyújtja a kantárszárat.*
- Most tiéd a gyeplő, te vezetsz. * Kacsint rá és nyelvével csettint az almásderes kancának.
Moha nagy kegyesen odabaktat egy picit később a párocskához, szájából félig kilóg valami piros virág, mely leginkább egy pipacshoz tendál.*
- Akkor irány a kikötő. * Mondja a férfinek és ha az felült a lóra, akkor mögé mászik ő is.*
- Ezen az úton végig egyenesen. * Adja ki az ukázt, s út közben is instrukciókkal fogja ellátni a férfit, ha netán zavarba jönne, hogy merre is kell menni a zöldsárkány fogadóhoz. Ave közben egy térképet szorongat, melyet remélhetőleg jól olvas és nem tévednek el. Cralan ha akar megbizonyosodhat afelől, hogy valóban a jó irányba haladnak-e, no meg hogy Ave nem tévesztette el az irányt. Ha úgy volna az igen csak zavarba hozná.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-11 08:51:12
Üzenet elküldve: 2014-04-11 08:51:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn//
*Cralan, szemében leplezetlen szeretettel figyeli a lány arcának minden kis mozdulatát. Látszik, hogy szeretne mondani valamit, de nem akar kibukni a zárt ajkakon. Mikor Ave közli, hogy egy varrat benn ragadt a sebben, nem szól, csak bólint egy nagyot. Jól is teszi, mert hirtelen egy erős fájdalom nyilalt a hátába, ami szinte azonnal alább is hagy. A férfi, mielőtt visszaöltözne, átmozgatja hát és karizmait, hogy a bőre a seb körül ne húzodjon annyira össze. Amint végez felveszi ujjasát, és elgondolkodik.*
-Igaz, az ágy kényelmesebb, mint a föld. Természetes, hogy elkísérlek. Szerintem hagyjuk Mohát még egy két percig, én töltök vizet a kulacsomba, utána indulhatunk is.-
*Feleli a szerzetes a környéket nézegetve.*
*Cralan, szemében leplezetlen szeretettel figyeli a lány arcának minden kis mozdulatát. Látszik, hogy szeretne mondani valamit, de nem akar kibukni a zárt ajkakon. Mikor Ave közli, hogy egy varrat benn ragadt a sebben, nem szól, csak bólint egy nagyot. Jól is teszi, mert hirtelen egy erős fájdalom nyilalt a hátába, ami szinte azonnal alább is hagy. A férfi, mielőtt visszaöltözne, átmozgatja hát és karizmait, hogy a bőre a seb körül ne húzodjon annyira össze. Amint végez felveszi ujjasát, és elgondolkodik.*
-Igaz, az ágy kényelmesebb, mint a föld. Természetes, hogy elkísérlek. Szerintem hagyjuk Mohát még egy két percig, én töltök vizet a kulacsomba, utána indulhatunk is.-
*Feleli a szerzetes a környéket nézegetve.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-11 00:13:12
Üzenet elküldve: 2014-04-11 00:13:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* A kis patak hideg vize felfrissíti, melyre már igazán szüksége volt, hiszen hosszú út áll mögötte és még nagyobb előtte. Ám úgy tűnik, hogy a férfi miatt igencsak változtatnia kell az utiterven. A kompot már bizonyára nem éri el, s ha csak nem akar az erdőben éjszakázni vissza kell fordulnia szállást keresni. Erre az ötletre elhúzza a száját. Moha fáradt, ahogy a gazdája is és bizonyára Cralan is ki kitudja mióta volt úton. Ave megtörölgeti az arcát és arrébb fújja azt a zavaró tincset, mely egyfolytában az arcába hull.*
- Hogy emlékszem-e? Hát persze hogy! * Kérdi kissé zavarodottan, s ezzel párhuzamban eszmél rá, hogy ezek az alakok ugyan azok voltak, mint akik akkor kötöttek beléjük. Az elől szaladó nyurga alak, nyakán a tetoválással akkor is ott volt, s csak most rakta össze a mozaik darabkákat. Szégyellősen lehajtja a fejét. Így már egészen más fényben van megvilágítva a dolog.*
- Igen.. Azt hiszem abban jó vagyok. * Mosolyodik el szendén és végre valahára a füle mögé tűri azt a zavaró tincset. Illetve félresimítaná, de a férfi megelőzi ezzel, mire Ave valamelyest arrébb húzódik s zagyván hadoválva, de legalább sikerül értelmes kérdést feltennie. Kezével megérinti ott, ahol előbb a férfi hozzáért. Pirult arccal fordul el kissé, a szégyentől, hogy egy kicsit miatta estek bajba és az előbbi gesztustól. Szíve hevesebben ver, s úgy érzi majd kiugrik a helyéről. A férfi szavait, most nem sikerül dekódolnia, csupán a Moha és a nyomok szóra kapja fel a fejét.*
- Hmm? Óh igen, a nyomok. Az jó. * Bólogat hevesen, s olyan arcot vág, mintha egy mély álomból keltette volna fel valaki. Megragadja a kantárszíjat és végigsimít hátasa nagy fején. Amaz hálásan bólogat és odadugja nedves orrát, hogy a lány hajába fújtathasson. Ave felnevet, de csupán egy pillanatig, mert arca megkomolyodik, mikor meghallja a kérdést.*
- Persze, fordulj csak meg.. * Mondja torokköszörülve és próbálja elszakítani pillantását a kidolgozott hasfalról. A kidomborodó izmok között ott díszeleg egy vörös heg, s Ave közelebb hajolva megállapítja, hogy benne maradt még a varrat.*
- Azt hiszem, hogy.. * Pillantja meg még közelebbről, s a legkiállóbb szálat megfogja a körme hegyével.*
- Ez oda nem kell. Ki kell húznom a cérnát. * Mondja a férfinak, hogy ne lepődjön meg az esetleges fájdalomtól. Gyorsan megszabadítja tőle, így már szépen begyógyulhat és viszketni sem fog remélhetőleg. Még egyszer a patakhoz sétál, megmossa kezeit, majd féloldalasan a férfi felé fordul.*
- Lóháton elérnénk az utolsó szállító hajót amire felkéredzkedhetünk. A levelet ma kellene kézbesítenem. Velem tartasz? * Kérdi kíváncsian pillantva a másikra, miközben szorosabbra húzza combjáig érő barna bőrcsizmáján a csatokat. A hátas már amúgy is pihent, a kikötőig kibírná, ott pedig aludhatnak mindannyian.*
* A kis patak hideg vize felfrissíti, melyre már igazán szüksége volt, hiszen hosszú út áll mögötte és még nagyobb előtte. Ám úgy tűnik, hogy a férfi miatt igencsak változtatnia kell az utiterven. A kompot már bizonyára nem éri el, s ha csak nem akar az erdőben éjszakázni vissza kell fordulnia szállást keresni. Erre az ötletre elhúzza a száját. Moha fáradt, ahogy a gazdája is és bizonyára Cralan is ki kitudja mióta volt úton. Ave megtörölgeti az arcát és arrébb fújja azt a zavaró tincset, mely egyfolytában az arcába hull.*
- Hogy emlékszem-e? Hát persze hogy! * Kérdi kissé zavarodottan, s ezzel párhuzamban eszmél rá, hogy ezek az alakok ugyan azok voltak, mint akik akkor kötöttek beléjük. Az elől szaladó nyurga alak, nyakán a tetoválással akkor is ott volt, s csak most rakta össze a mozaik darabkákat. Szégyellősen lehajtja a fejét. Így már egészen más fényben van megvilágítva a dolog.*
- Igen.. Azt hiszem abban jó vagyok. * Mosolyodik el szendén és végre valahára a füle mögé tűri azt a zavaró tincset. Illetve félresimítaná, de a férfi megelőzi ezzel, mire Ave valamelyest arrébb húzódik s zagyván hadoválva, de legalább sikerül értelmes kérdést feltennie. Kezével megérinti ott, ahol előbb a férfi hozzáért. Pirult arccal fordul el kissé, a szégyentől, hogy egy kicsit miatta estek bajba és az előbbi gesztustól. Szíve hevesebben ver, s úgy érzi majd kiugrik a helyéről. A férfi szavait, most nem sikerül dekódolnia, csupán a Moha és a nyomok szóra kapja fel a fejét.*
- Hmm? Óh igen, a nyomok. Az jó. * Bólogat hevesen, s olyan arcot vág, mintha egy mély álomból keltette volna fel valaki. Megragadja a kantárszíjat és végigsimít hátasa nagy fején. Amaz hálásan bólogat és odadugja nedves orrát, hogy a lány hajába fújtathasson. Ave felnevet, de csupán egy pillanatig, mert arca megkomolyodik, mikor meghallja a kérdést.*
- Persze, fordulj csak meg.. * Mondja torokköszörülve és próbálja elszakítani pillantását a kidolgozott hasfalról. A kidomborodó izmok között ott díszeleg egy vörös heg, s Ave közelebb hajolva megállapítja, hogy benne maradt még a varrat.*
- Azt hiszem, hogy.. * Pillantja meg még közelebbről, s a legkiállóbb szálat megfogja a körme hegyével.*
- Ez oda nem kell. Ki kell húznom a cérnát. * Mondja a férfinak, hogy ne lepődjön meg az esetleges fájdalomtól. Gyorsan megszabadítja tőle, így már szépen begyógyulhat és viszketni sem fog remélhetőleg. Még egyszer a patakhoz sétál, megmossa kezeit, majd féloldalasan a férfi felé fordul.*
- Lóháton elérnénk az utolsó szállító hajót amire felkéredzkedhetünk. A levelet ma kellene kézbesítenem. Velem tartasz? * Kérdi kíváncsian pillantva a másikra, miközben szorosabbra húzza combjáig érő barna bőrcsizmáján a csatokat. A hátas már amúgy is pihent, a kikötőig kibírná, ott pedig aludhatnak mindannyian.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-09 12:54:26
Üzenet elküldve: 2014-04-09 12:54:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn//
*Miután sikerül elhelyezkednie, karjaival átkarolja a lányt, így vágtáznak vagy egy fertály órán keresztül. Mikor elérnek a folyópartra, mindketten leszállnak, Ave a patakhoz megy mosakodni, Cralan pedig gyorsan megnézi, mennyire látható a nyomuk. A szerzetes már épp végez, és elindul visszafelé, ám a lány megelőzi, és jó adag kérdéssel árasztja el. A lány haja össze lett fogva, ám egy tincs a szemébe hullik folyton. A szóáradat végén kedvesen elmosolyodik.*
-Kedves Ave kisasszony! Emlékszel az első találkozásunkra?-
*Kérdezi a férfi tanár bácsis hangnemben.*
-Ezek az alakok voltak, csak most elhozták pár barátjukat is. Úgyhogy hölgyem, azt hiszem nem én vagyok az, aki a bajt keresi.-
*Fejezi be a mondatot, és kezével félresimítja az engedetlen hajtincset. Ahogy a fürt a fül mögé kerül, Cralan akaratlanul is folytatja a mozdulatot, végig a fül ívén, majd karcsú ujjai végigfutnak a lány arcélén, végül az állnál szakad el a lánytól.A pillanat varázs azonban megtörik a lány kérdésére.*
-Nem hiszem, hogy követnének. Szerencsénkre Moha nem hagyott jól követhető nyomot. Úgyhogy szerintem éjszakázzunk itt a parton, és hajnalban indulunk tovább.-
*Magyarázza Cralan, miközben megoldja ujjasát. A szétnyiló ruha alól elővillannak a feszes has és mellizmok, illetve néhány heg. Cralan pedig za artan megszólal.*
-Ha megkérlek, rá nézel a hátamra? Egy ideje viszket a heg, csak nem tudom, mitől.-
*Ezzel megfordul, és leveti a felsőjét. A kidolgozott izmok mellett ott vöröslik a heg, mely már szépen gyógyul, ám látszólag az egyik varratt benn maradt.*
-Nagyon rossz?-
*Kérdezi a férfi csendesen.*
*Miután sikerül elhelyezkednie, karjaival átkarolja a lányt, így vágtáznak vagy egy fertály órán keresztül. Mikor elérnek a folyópartra, mindketten leszállnak, Ave a patakhoz megy mosakodni, Cralan pedig gyorsan megnézi, mennyire látható a nyomuk. A szerzetes már épp végez, és elindul visszafelé, ám a lány megelőzi, és jó adag kérdéssel árasztja el. A lány haja össze lett fogva, ám egy tincs a szemébe hullik folyton. A szóáradat végén kedvesen elmosolyodik.*
-Kedves Ave kisasszony! Emlékszel az első találkozásunkra?-
*Kérdezi a férfi tanár bácsis hangnemben.*
-Ezek az alakok voltak, csak most elhozták pár barátjukat is. Úgyhogy hölgyem, azt hiszem nem én vagyok az, aki a bajt keresi.-
*Fejezi be a mondatot, és kezével félresimítja az engedetlen hajtincset. Ahogy a fürt a fül mögé kerül, Cralan akaratlanul is folytatja a mozdulatot, végig a fül ívén, majd karcsú ujjai végigfutnak a lány arcélén, végül az állnál szakad el a lánytól.A pillanat varázs azonban megtörik a lány kérdésére.*
-Nem hiszem, hogy követnének. Szerencsénkre Moha nem hagyott jól követhető nyomot. Úgyhogy szerintem éjszakázzunk itt a parton, és hajnalban indulunk tovább.-
*Magyarázza Cralan, miközben megoldja ujjasát. A szétnyiló ruha alól elővillannak a feszes has és mellizmok, illetve néhány heg. Cralan pedig za artan megszólal.*
-Ha megkérlek, rá nézel a hátamra? Egy ideje viszket a heg, csak nem tudom, mitől.-
*Ezzel megfordul, és leveti a felsőjét. A kidolgozott izmok mellett ott vöröslik a heg, mely már szépen gyógyul, ám látszólag az egyik varratt benn maradt.*
-Nagyon rossz?-
*Kérdezi a férfi csendesen.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-09 11:57:28
Üzenet elküldve: 2014-04-09 11:57:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
- Tetszik?
- Nem is tudom.. Olyan... Nehéz..
- Majd megszokod. Csak ne úgy tartsd le fogod... ejteni.
- Hoppá.
* Napsütötte kék ég. Lágy szellő korbácsol hullámzó tengert a folyópart melletti rét aljnövényzetéből.
Nilynn lehajol a leejtett tőrért. Nem túl hosszú se nem túl rövid, de a pengéje éles és szépen veri vissza a fényt. Egy tapasztalt harcos egyszerű levélkésnek hívná, ám egy tapasztalatlan ifjúnak a legtökéletesebb fegyver. Kastélyban kovácsolták, külsejéből ítélve vadonatúj, cirkalmas markolatán pedig égszínkék kövek csillannak, mintha harmatos lenne. Nily feláll, két kézzel szorítva azt a markolatot, az összkép azonban elég komikusan fest. A fűben ülő testőr szégyentelenül ki is neveti a lányt. Kocsisuk a vén gnóm mindeközben a hintó palánkján ücsörög és egy almával birkózik épen maradt fogaival, a két hátas pedig vígan legelészik a rét valamelyik pontján.*
- Mókásnak találod? * Vonja fel egyik szemöldökét az ifjú hölgy és nyugodtan az elf felé szegezi a pengét. A gnóm sípolva felvihog s elhajítja Moszatnak az almát. Nily feddő pillantást küld felé.*
- Dehogy is Úrnőm. Fenyegetve érzem magam. Suhints vele egyet. Várj inkább ne... Hmm.. Nem is rossz. De ne a magasra nőtt kórókkal csorbítsd az élét, ez nemes fegyver, nem holmi zsebkés!
* Nily megvilágosult arccal néz Ressarra, majd bizonytalanul megszorítja a markolatot, biztos fogást keresve rajta. Tudnia kell ilyet használni, hogy megvédhesse magát testőr nélkül is. Elege van már abból, hogy oly esetlen és védelemre kényszerül. Ha megtanulja valamelyest a fegyverforgatást legalább kiadhatja Ressar útját.*
- Jó atyád ajándéka. Ezért kellett a barakkba mennünk, oda küldette. Nem.. megint rosszul tartod, hadd mutassam meg.
* Csend. Rovarzümmögés és virágillat a réten.
Ressar lassan feláll, leporolgatva térdeit, s Nilynn mögé sétál.*
- Magasabbra a könyököt, állj féloldalasan, úgy kisebb a célpont és...nagyobb terpesz. *Hátulról feljebb tolja a lány könyökét és lábfejével kifelé tolja Nily jobb lábát. Mindezt úgy csinálja, hogy közben nem felejt el szorosan hozzásimunil. A lány zavarba jön, de gyorsan kapcsol és arrébb húzódik. Összehúzott szemekkel méregeti a férfit, miközben féloldalasan elhúzza rózsaszín ajkait.*
- Csak azt szeretném, ha megtudnád védeni magad.
- Nem.. te teljesen mást akarsz Ressar.
- A te Worfod már rég megölette magát. Miért löksz el magadtól?
* Csend. A szél belekap a két alak hajába, hogy összekócolja. Még a vén gnóm is némán figyeli a jelenetet. Illetve figyelné, ám sűrű, fekete fellegek gyűlnek hirtelenjében a rét felé, s lassan dobolni kezd az eső a virágok levelein. Nily arcára is cseppen egy, majd kettő, de nem szakítja el tekintetét a testőrről.*
- Menjünk vissza a hintóba. Hosszú út áll még előttünk. * Legyint Ressar, s elindul, hogy begyűjtse a legelésző hátasokat. A lány még hosszasan követi tekintetével a férfit, aztán felnéz a haragos fellegekre és követi.
Maga mögött becsapja a kocsi ajtaját és lassan elindulnak. Az egyenetlen talajon kissé zötykölődnek, de aztán rátérnek a kikötő felé vezető útra.*
- Mit tudsz róluk? * Kérdi pár másodperc után a férfit.
A testőr sejtelmesen elvigyorodik.*
- Nem is tudom.. Olyan... Nehéz..
- Majd megszokod. Csak ne úgy tartsd le fogod... ejteni.
- Hoppá.
* Napsütötte kék ég. Lágy szellő korbácsol hullámzó tengert a folyópart melletti rét aljnövényzetéből.
Nilynn lehajol a leejtett tőrért. Nem túl hosszú se nem túl rövid, de a pengéje éles és szépen veri vissza a fényt. Egy tapasztalt harcos egyszerű levélkésnek hívná, ám egy tapasztalatlan ifjúnak a legtökéletesebb fegyver. Kastélyban kovácsolták, külsejéből ítélve vadonatúj, cirkalmas markolatán pedig égszínkék kövek csillannak, mintha harmatos lenne. Nily feláll, két kézzel szorítva azt a markolatot, az összkép azonban elég komikusan fest. A fűben ülő testőr szégyentelenül ki is neveti a lányt. Kocsisuk a vén gnóm mindeközben a hintó palánkján ücsörög és egy almával birkózik épen maradt fogaival, a két hátas pedig vígan legelészik a rét valamelyik pontján.*
- Mókásnak találod? * Vonja fel egyik szemöldökét az ifjú hölgy és nyugodtan az elf felé szegezi a pengét. A gnóm sípolva felvihog s elhajítja Moszatnak az almát. Nily feddő pillantást küld felé.*
- Dehogy is Úrnőm. Fenyegetve érzem magam. Suhints vele egyet. Várj inkább ne... Hmm.. Nem is rossz. De ne a magasra nőtt kórókkal csorbítsd az élét, ez nemes fegyver, nem holmi zsebkés!
* Nily megvilágosult arccal néz Ressarra, majd bizonytalanul megszorítja a markolatot, biztos fogást keresve rajta. Tudnia kell ilyet használni, hogy megvédhesse magát testőr nélkül is. Elege van már abból, hogy oly esetlen és védelemre kényszerül. Ha megtanulja valamelyest a fegyverforgatást legalább kiadhatja Ressar útját.*
- Jó atyád ajándéka. Ezért kellett a barakkba mennünk, oda küldette. Nem.. megint rosszul tartod, hadd mutassam meg.
* Csend. Rovarzümmögés és virágillat a réten.
Ressar lassan feláll, leporolgatva térdeit, s Nilynn mögé sétál.*
- Magasabbra a könyököt, állj féloldalasan, úgy kisebb a célpont és...nagyobb terpesz. *Hátulról feljebb tolja a lány könyökét és lábfejével kifelé tolja Nily jobb lábát. Mindezt úgy csinálja, hogy közben nem felejt el szorosan hozzásimunil. A lány zavarba jön, de gyorsan kapcsol és arrébb húzódik. Összehúzott szemekkel méregeti a férfit, miközben féloldalasan elhúzza rózsaszín ajkait.*
- Csak azt szeretném, ha megtudnád védeni magad.
- Nem.. te teljesen mást akarsz Ressar.
- A te Worfod már rég megölette magát. Miért löksz el magadtól?
* Csend. A szél belekap a két alak hajába, hogy összekócolja. Még a vén gnóm is némán figyeli a jelenetet. Illetve figyelné, ám sűrű, fekete fellegek gyűlnek hirtelenjében a rét felé, s lassan dobolni kezd az eső a virágok levelein. Nily arcára is cseppen egy, majd kettő, de nem szakítja el tekintetét a testőrről.*
- Menjünk vissza a hintóba. Hosszú út áll még előttünk. * Legyint Ressar, s elindul, hogy begyűjtse a legelésző hátasokat. A lány még hosszasan követi tekintetével a férfit, aztán felnéz a haragos fellegekre és követi.
Maga mögött becsapja a kocsi ajtaját és lassan elindulnak. Az egyenetlen talajon kissé zötykölődnek, de aztán rátérnek a kikötő felé vezető útra.*
- Mit tudsz róluk? * Kérdi pár másodperc után a férfit.
A testőr sejtelmesen elvigyorodik.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-08 19:05:47
Üzenet elküldve: 2014-04-08 19:05:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Pyrkon//
~Szép név? Még ha tudnád, hogy ki aggatta rám ezt a "gyönyörűséget"...~
*Mosolya a lekicsinylő gondolat ellenére is töretlen. Főleg azt látva, hogy a férfi arcára is hasonló kifejezés ül ki. Bár rettentő éhes, és úgy tűnik, a betervezett ebéd elmarad -vagy legalábbis nem olyan formában és nem akkor valósul meg, ahogyan annak örülne-, valamennyire azért jobb kedve támad. Egy... egész kicsit.
Mulattatja a férfi, s leginkább a hosszan rámeredő tekintet. Annyira azért nem korog a bendője a kis nyuszi még meleg és puha, vértől szaftos húsa után áhítozva, hogy mertéktelen hiúsága ne legyen képes egyéb igényei fölé kerekedni.*
~Jó. Még valaki, akit megbabonáztál és aki a lábaid előtt fog heverni, ha úgy akarod. Egy máp kettő is?~
~Egy _órán_ belül kettő.~
*Javítja ki büszkén a hangot. Tekintete körbefut a környéken ismét, hátha vörösbarna íriszei megakadnak a fehér hajú Jelenségen -hiszen ő azért nem ment ki a fejéből-, majd a férfira villannak, s végül előre, a városba visszavezető útra.*
- Tehát Pyrkon. Valóban, így már rémlik. Köszönöm, hogy kisegített. Látja? Az ön emlékezete nem olyan csalóka, mint ezé a kisasszonyé.
*Adja elő kissé játékos hangon a kacér hölgy szerepét, ahogy már annyiszor máskor is azelőtt, s közben jót nevet az egészen legbelül.
Ahogy a férfi megindul, ő is határozottabbá teszi lépéseit, bár csak oly határozottá, hogy az ő haladásának tempóját tarthassa. Annyira azért nem mutat sietséget, hogy a másik maga ne dönthessen afelől, a lehetséges utak közül melyiket választja. Fontosnak tartja elhitetni a másikkal, hogy rá hagyatkozik, hiszen sok múlik ilyen kis apróságokon is. És ha már egyszer az útjába akadt ez a szenvedő alak, miért is ne vezethetné meg kicsit, a maga sunyi módján?*
- Valóban, akad még ivó a városban, legalábbis egyet-kettőt hírből már ismerek. De... két magunkfajtát ezekben valószínűleg csak kifosztani akarnának. A Pegazus lesz a legjobb választás.
*Egy pillanat szünet után folytatja a beszélgetést, jobb híján óvatos faggatózással. Egyrészt mert fenn akarja tartani a másik érdeklődését önnön maga iránt, másrészt pedig bízik abban, hogy feltép néhány sebet - melyekbe aztán még sót is szórhat.
Az, hogy puszta szavakkal, a saját emlékeivel és érzéseivel kínozza a férfit, talán elcsillapítja majd annyira az éhségét, hogy megelégedjen a fogadóban valami félig átsütve kért hússal. Ha már zamatos, friss hús nem jut egyelőre, talán ez is megteszi.*
- De nem válaszolt a kérdésemre, kedves, hogy hogy megy sora. Bár abból, amit helyette mondott, úgy sejtem, bújkálnia kell. Csak nem épp alaposan beletenyerelt valami csúnya dologba?
~Szép név? Még ha tudnád, hogy ki aggatta rám ezt a "gyönyörűséget"...~
*Mosolya a lekicsinylő gondolat ellenére is töretlen. Főleg azt látva, hogy a férfi arcára is hasonló kifejezés ül ki. Bár rettentő éhes, és úgy tűnik, a betervezett ebéd elmarad -vagy legalábbis nem olyan formában és nem akkor valósul meg, ahogyan annak örülne-, valamennyire azért jobb kedve támad. Egy... egész kicsit.
Mulattatja a férfi, s leginkább a hosszan rámeredő tekintet. Annyira azért nem korog a bendője a kis nyuszi még meleg és puha, vértől szaftos húsa után áhítozva, hogy mertéktelen hiúsága ne legyen képes egyéb igényei fölé kerekedni.*
~Jó. Még valaki, akit megbabonáztál és aki a lábaid előtt fog heverni, ha úgy akarod. Egy máp kettő is?~
~Egy _órán_ belül kettő.~
*Javítja ki büszkén a hangot. Tekintete körbefut a környéken ismét, hátha vörösbarna íriszei megakadnak a fehér hajú Jelenségen -hiszen ő azért nem ment ki a fejéből-, majd a férfira villannak, s végül előre, a városba visszavezető útra.*
- Tehát Pyrkon. Valóban, így már rémlik. Köszönöm, hogy kisegített. Látja? Az ön emlékezete nem olyan csalóka, mint ezé a kisasszonyé.
*Adja elő kissé játékos hangon a kacér hölgy szerepét, ahogy már annyiszor máskor is azelőtt, s közben jót nevet az egészen legbelül.
Ahogy a férfi megindul, ő is határozottabbá teszi lépéseit, bár csak oly határozottá, hogy az ő haladásának tempóját tarthassa. Annyira azért nem mutat sietséget, hogy a másik maga ne dönthessen afelől, a lehetséges utak közül melyiket választja. Fontosnak tartja elhitetni a másikkal, hogy rá hagyatkozik, hiszen sok múlik ilyen kis apróságokon is. És ha már egyszer az útjába akadt ez a szenvedő alak, miért is ne vezethetné meg kicsit, a maga sunyi módján?*
- Valóban, akad még ivó a városban, legalábbis egyet-kettőt hírből már ismerek. De... két magunkfajtát ezekben valószínűleg csak kifosztani akarnának. A Pegazus lesz a legjobb választás.
*Egy pillanat szünet után folytatja a beszélgetést, jobb híján óvatos faggatózással. Egyrészt mert fenn akarja tartani a másik érdeklődését önnön maga iránt, másrészt pedig bízik abban, hogy feltép néhány sebet - melyekbe aztán még sót is szórhat.
Az, hogy puszta szavakkal, a saját emlékeivel és érzéseivel kínozza a férfit, talán elcsillapítja majd annyira az éhségét, hogy megelégedjen a fogadóban valami félig átsütve kért hússal. Ha már zamatos, friss hús nem jut egyelőre, talán ez is megteszi.*
- De nem válaszolt a kérdésemre, kedves, hogy hogy megy sora. Bár abból, amit helyette mondott, úgy sejtem, bújkálnia kell. Csak nem épp alaposan beletenyerelt valami csúnya dologba?
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-07 11:02:43
Üzenet elküldve: 2014-04-07 11:02:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Rahil //
~Rihal... Na, mégiscsak ráhibáztam!~
-Bár már biztosan említettem, de gyönyörű neve van! Hálás lehet annak, aki megajándékozta vele!
*A bársonyos hang, melyet az előtte álló nő hallat a szavak kiengedésével ajkai közül, bejárja Pyrkon hallójáratait és szinte a földről is felemeli őt, minden rossz érzéstől mentesítve, minden baljós előérzetet visszataszítva. Bele sem gondol, mi van, ha csak látszatra ilyen vele, ha a háta mögött már élezi a kést, pedig jobb lenne mindenre felkészülni, amire jelenleg -mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja- teljességgel képtelen.*
-Hát azért ezzel vitatkoznék. *Válaszolja a névmemóriájára való megjegyzésre és ahogy Rahil mosolya kissé szélesedni kezd, Pyrkon pofáján lévő vonulat is alkalmazkodni látszik, még ha ő ezt nem is veszi észre.* Ez az eset is csupán páratlan szépségét bizonyítja, amiért fakadóan, elmém képes és kivételt tett Magával. Nem sűrűn fordul elő ilyesmi, de mint ahogy Kegyed is láthatja...
*A mosoly egy pillanatra eltűnni látszik a férfi részéről, a nevére tett kérdés elhangzása után, de mikor Rahil a saját névmemóriájára teszi a megjegyzést, ismét széles vigyorra vált pofája.*
-Igen, amint látom, az öné menthetetlen! *Kuncog kicsit, majd folytatja.* A nevemet illetően pedig, *Egy kisebb pukedlit lejt, mely mások, kivül állók számára tán furcsán hathat, ez a bohócunktól teljesen megszokott bemutatkozási forma a kézcsók mellett, amit, mivel egyszer -ha jól emlékezik vissza- már megtörtént, bármennyire is szeretné, nem ejtheti meg még egyszer.* Pyrkon Dravok, szolgálatára!
*A bemutatkozás végére egy kacsintással segíti rá a pontot, majd ő maga is a temető, majd folyó ezen partjának másik felére pillant, ahol a tisztás pihen.*
-A fogadó? Mármint, teszem azt, a Pegazusra gondol, Kegyed. Hát igen. Azt bizonyos okok miatt jelenleg kerülnöm kellene, *Halk nevetgélés hagyja el ajkait, majd folytatja.* de jómagam nem ismerek másik helyet, ahol megejthetnénk a vacsoránkat. Édes mindegy! Ott eszi a rosseb, ha arra jön, akinek nem kellene. Társasággal leszek, úgyhogy csak nem pofátlankodik oda!
*Bár később biztosan bánni fogja ezeket a szavakat, de jelenleg nem különösképp táplál bármi nemű érzelmeket húgát illetően, maximum némi haragot. Sok haragot. Végeláthatatlan haragot, ami minden bizonnyal, normális körülmények között, ép elméjű embertől alaptalan lenne, de mint tudni illik, Pyrkon egyikbe sem tartozik bele.
~És ha megölném? Mintha ott halt volna meg az orkok karmai között. Igen, így jó lesz. Ő az oka mindennek.~
*Jobb keze ökölbe szorul.*
~A francokat ölöm meg!!! Megint hülyeségeket beszélsz... Ez így nem lesz jó. Nagyon nem. Már a saját húgom meggyilkolásán gondolkodom? Egy jó darabig nem kéne vele találkoznom... Az lenne a legjobb. Még a végén rossz vége lenne.~
-Jah... A fogadó, felőlem akár indulhatunk is!
*Feltűnően erőltetett mosollyal arcán bólint egyet és ő is elindul.
~Rihal... Na, mégiscsak ráhibáztam!~
-Bár már biztosan említettem, de gyönyörű neve van! Hálás lehet annak, aki megajándékozta vele!
*A bársonyos hang, melyet az előtte álló nő hallat a szavak kiengedésével ajkai közül, bejárja Pyrkon hallójáratait és szinte a földről is felemeli őt, minden rossz érzéstől mentesítve, minden baljós előérzetet visszataszítva. Bele sem gondol, mi van, ha csak látszatra ilyen vele, ha a háta mögött már élezi a kést, pedig jobb lenne mindenre felkészülni, amire jelenleg -mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja- teljességgel képtelen.*
-Hát azért ezzel vitatkoznék. *Válaszolja a névmemóriájára való megjegyzésre és ahogy Rahil mosolya kissé szélesedni kezd, Pyrkon pofáján lévő vonulat is alkalmazkodni látszik, még ha ő ezt nem is veszi észre.* Ez az eset is csupán páratlan szépségét bizonyítja, amiért fakadóan, elmém képes és kivételt tett Magával. Nem sűrűn fordul elő ilyesmi, de mint ahogy Kegyed is láthatja...
*A mosoly egy pillanatra eltűnni látszik a férfi részéről, a nevére tett kérdés elhangzása után, de mikor Rahil a saját névmemóriájára teszi a megjegyzést, ismét széles vigyorra vált pofája.*
-Igen, amint látom, az öné menthetetlen! *Kuncog kicsit, majd folytatja.* A nevemet illetően pedig, *Egy kisebb pukedlit lejt, mely mások, kivül állók számára tán furcsán hathat, ez a bohócunktól teljesen megszokott bemutatkozási forma a kézcsók mellett, amit, mivel egyszer -ha jól emlékezik vissza- már megtörtént, bármennyire is szeretné, nem ejtheti meg még egyszer.* Pyrkon Dravok, szolgálatára!
*A bemutatkozás végére egy kacsintással segíti rá a pontot, majd ő maga is a temető, majd folyó ezen partjának másik felére pillant, ahol a tisztás pihen.*
-A fogadó? Mármint, teszem azt, a Pegazusra gondol, Kegyed. Hát igen. Azt bizonyos okok miatt jelenleg kerülnöm kellene, *Halk nevetgélés hagyja el ajkait, majd folytatja.* de jómagam nem ismerek másik helyet, ahol megejthetnénk a vacsoránkat. Édes mindegy! Ott eszi a rosseb, ha arra jön, akinek nem kellene. Társasággal leszek, úgyhogy csak nem pofátlankodik oda!
*Bár később biztosan bánni fogja ezeket a szavakat, de jelenleg nem különösképp táplál bármi nemű érzelmeket húgát illetően, maximum némi haragot. Sok haragot. Végeláthatatlan haragot, ami minden bizonnyal, normális körülmények között, ép elméjű embertől alaptalan lenne, de mint tudni illik, Pyrkon egyikbe sem tartozik bele.
~És ha megölném? Mintha ott halt volna meg az orkok karmai között. Igen, így jó lesz. Ő az oka mindennek.~
*Jobb keze ökölbe szorul.*
~A francokat ölöm meg!!! Megint hülyeségeket beszélsz... Ez így nem lesz jó. Nagyon nem. Már a saját húgom meggyilkolásán gondolkodom? Egy jó darabig nem kéne vele találkoznom... Az lenne a legjobb. Még a végén rossz vége lenne.~
-Jah... A fogadó, felőlem akár indulhatunk is!
*Feltűnően erőltetett mosollyal arcán bólint egyet és ő is elindul.
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-06 19:03:39
Üzenet elküldve: 2014-04-06 19:03:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Pyrkon//
- Egymásba futni?
*Néz kérdőn a habogó férfire, majd visszasandít hátuk mögé, a temető felé.*
~De hiszen ő loholt utánad. Az előbb még nem volt itt!~
- Úgy van. Micsoda véletlen!
*Válaszol végül mézes-mázos hangon, ezúttal már egy apró félmosolyt erőltetve magára. Ez azonban nem a férfinak szól, s nem is a nem igazán vágyott találkozásnak. Sokkal inkább a gondolatoknak, melyek nyájas hangon kezdik fejében firtatni, vajon miért is sietett úgy utána a fickó és hogy vajon az ő gyötrődését érezte-e olyan erősen.*
- Igen, Rihal.
*Bólint a válasz mellé. Nem, nem ez a neve, de általában olyan néven mutatkozik be a szerencsétleneknek, akikkel találkozik, ami épp az eszébe jut. Annyi hasraütés-szerűen kitalált neve volt már, hogy a felére sem emlékszik. Így persze arra sem, amit ennek a csontosnak bökött oda akkor a bálon, hónapokkal ezelőtt. Tehát most, jobbhíján elfogadja azt a nevet, amit ez aggatott rá. Ez a legegyszerűbb. Így nem is esik abba a hibába, hogy mást mond, mint akkor. Ha hinne bármiféle felsőbb akaratokban, amik őfölötte állnak -mint ahogy az tapasztalatai szerint errefelé szokás-, talán hálát is adna azért, hogy ez az önjelölt művész megszólította.*
- Nincs is akkora gond a névmemóriájával, mint hiszi.
*Toldja meg egy újabb megerős ítéssel és egy valamivel szélesebb mosollyal.*
- Csak egy kis ebéd előtti sétát tettem. Ez után jobban esik az étel.
~És még nem is hazudok túl nagyot. Na, majd most!~
- Utána jómagam is a fogadóba tartottam volna. Szóval ha most nem olyan sürgős valamerre erre járnia... Nincs épp találkozója errefelé vagy hasonló, szívesen Önnel tartok. Kezdek én is megéhezni. A friss levegő mindig így hat rám.
~Hazug, hazug, hazug kicsi lány...~
*Még bólint is egy aprót, majd visszafordul, ha Pyrkon is beleegyezik, hogy máris elinduljanak visszafelé, s lép is két aprót, mielőtt ismét megszólalna.*
- Ön pedig...
*Néz hunyorogva a férfira, mint aki tényleg kutat az emlékek közt a másik nevét keresve. Persze ez nincs így, hiszen legalább kétszer annyi nevet hallott már, mint amennyit magáénak hazudott, s így fölösleges is lenne nagyon törnie magát azon, hogy kitalálja, hogyan kellene szólítsa a csontost. Majd ő úgyis megmondja.*
- Úgy tűnik, az én névmemóriám bizony rosszabb, mint az Öné... Elnézését kérem.
*Az ő gyomra is kordul egyet, mire csak egy nagyot sóhajt, s próbálja félretaszítani elméje legeldugottabb zugáig az ismét felszínre törő, gyilkolásra buzdító gondolatokat.
Talán fontos is lehet, amire a férfi ki akar lyukadni. Talán egy ideig elég lehet valami, amit a fogadóban kaphat, hogy csillapítsa éhségét. És talán, ha máris visszatér a városba, nagyobb eséllyel akad össze a fehér hajúval. Sosem lehet tudni.
Legfeljebb, ha haszontalannak tűnik ez a valaki, lerázza valami női indokkal, mint hogy fejfájás kínozza, vagy a havibaj. De még a fogadó egyik szobájában is elhallgattathatja, vagy becibálhatja egy szűk kis utcába valamelyik negyedben. Rengeteg választási lehetősége van. Veszíteni valója meg legfeljebb annyi, hogy később lakik jól.*
- Egymásba futni?
*Néz kérdőn a habogó férfire, majd visszasandít hátuk mögé, a temető felé.*
~De hiszen ő loholt utánad. Az előbb még nem volt itt!~
- Úgy van. Micsoda véletlen!
*Válaszol végül mézes-mázos hangon, ezúttal már egy apró félmosolyt erőltetve magára. Ez azonban nem a férfinak szól, s nem is a nem igazán vágyott találkozásnak. Sokkal inkább a gondolatoknak, melyek nyájas hangon kezdik fejében firtatni, vajon miért is sietett úgy utána a fickó és hogy vajon az ő gyötrődését érezte-e olyan erősen.*
- Igen, Rihal.
*Bólint a válasz mellé. Nem, nem ez a neve, de általában olyan néven mutatkozik be a szerencsétleneknek, akikkel találkozik, ami épp az eszébe jut. Annyi hasraütés-szerűen kitalált neve volt már, hogy a felére sem emlékszik. Így persze arra sem, amit ennek a csontosnak bökött oda akkor a bálon, hónapokkal ezelőtt. Tehát most, jobbhíján elfogadja azt a nevet, amit ez aggatott rá. Ez a legegyszerűbb. Így nem is esik abba a hibába, hogy mást mond, mint akkor. Ha hinne bármiféle felsőbb akaratokban, amik őfölötte állnak -mint ahogy az tapasztalatai szerint errefelé szokás-, talán hálát is adna azért, hogy ez az önjelölt művész megszólította.*
- Nincs is akkora gond a névmemóriájával, mint hiszi.
*Toldja meg egy újabb megerős ítéssel és egy valamivel szélesebb mosollyal.*
- Csak egy kis ebéd előtti sétát tettem. Ez után jobban esik az étel.
~És még nem is hazudok túl nagyot. Na, majd most!~
- Utána jómagam is a fogadóba tartottam volna. Szóval ha most nem olyan sürgős valamerre erre járnia... Nincs épp találkozója errefelé vagy hasonló, szívesen Önnel tartok. Kezdek én is megéhezni. A friss levegő mindig így hat rám.
~Hazug, hazug, hazug kicsi lány...~
*Még bólint is egy aprót, majd visszafordul, ha Pyrkon is beleegyezik, hogy máris elinduljanak visszafelé, s lép is két aprót, mielőtt ismét megszólalna.*
- Ön pedig...
*Néz hunyorogva a férfira, mint aki tényleg kutat az emlékek közt a másik nevét keresve. Persze ez nincs így, hiszen legalább kétszer annyi nevet hallott már, mint amennyit magáénak hazudott, s így fölösleges is lenne nagyon törnie magát azon, hogy kitalálja, hogyan kellene szólítsa a csontost. Majd ő úgyis megmondja.*
- Úgy tűnik, az én névmemóriám bizony rosszabb, mint az Öné... Elnézését kérem.
*Az ő gyomra is kordul egyet, mire csak egy nagyot sóhajt, s próbálja félretaszítani elméje legeldugottabb zugáig az ismét felszínre törő, gyilkolásra buzdító gondolatokat.
Talán fontos is lehet, amire a férfi ki akar lyukadni. Talán egy ideig elég lehet valami, amit a fogadóban kaphat, hogy csillapítsa éhségét. És talán, ha máris visszatér a városba, nagyobb eséllyel akad össze a fehér hajúval. Sosem lehet tudni.
Legfeljebb, ha haszontalannak tűnik ez a valaki, lerázza valami női indokkal, mint hogy fejfájás kínozza, vagy a havibaj. De még a fogadó egyik szobájában is elhallgattathatja, vagy becibálhatja egy szűk kis utcába valamelyik negyedben. Rengeteg választási lehetősége van. Veszíteni valója meg legfeljebb annyi, hogy később lakik jól.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-06 18:04:32
Üzenet elküldve: 2014-04-06 18:04:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Rahil //
-Haha! Hihetetlen, hogy ismét így egymásba futottunk!
*Feleli fellelkesülten, teljesen figyelmen kivül hagyva az előtte álló arcáról leolvasható érzelmeket. Sokan néztek már élete során hasonlóan rá, teljesen megszokta, mintha csak egy baráti vigyorral találkozna éppen. Udvariasan, bár a tőle már megszokott, bohókás beütéssel meghajol a nő előtt, majd ismét szóra nyitja száját.*
-Rihal, ugye? Ha netán tévednék, akkor elnézést, de szörnyű a névmemóriám. *Arcán szüntelen vigyor lappang, ami tökéletesen leplezi a káoszt, ami benne van. Ötlete sincs, hogy mit mondhatna, elkerülve a hosszú percekig tartó kínos csendet, de pár pillanatig így is sikerül szótlanul állnia.*
-Merre tart kegyed, ha nem vagyok indiszkrét? Jómagam, az erdő felé igyekszem, ha egy felé megyünk, elkísérhetnénk egymást egy darabig, addig sem unatkozik egyikünk sem.
*Bár a mondatot befejezte, szája két pillanatig nyitva marad, tekintete elveszik a vörös hajzuhatag sűrűjében és a barna szemek mélyében. Hiába, nem tudja kontrollálni magát ennél az összeállításnál, akármennyire is szeretné. Persze majd idővel megszokja, mint mindig, de addig előreláthatólag lesz még pár hasonló eset. Mikor végre magához tér pislog párat -mivel, hogy ez idő alatt ilyen fajta életjel adás sem történt-, majd ruháját kezdi egyengetni. Ennek két nagyon fontos miértje van: első sorban, a földön fetrengésben, valamint az az után lévő siető léptekben valamilyen szinten meggyűrődött bizonyos helyeken ruhája, a második és lényegesebb indok pedig az ismételten csak kínos pillanatok elkerülése. Vagy... Csak ez.*
~Nem csinálod jól, Pyrkon... Nagyon nem... Kezdesz kijönni a gyakorlatból. Ez így nem lesz jó, nagyon nem.~
-Elnézést, kicsit szétszórt vagyok. Sűrű volt a napom.
*A mosoly kissé meginog, bizonytalanná válik, de pillanatok alatt helyrerázódik.
Gyomra dühös, éhes hangot hallat. Ő maga is kezd éhes lenni, elvégre talán reggel evett utoljára. Jobb tenyerét a gyomra fölötti bőrréteget fedő textíliára teszi.*
-De ha gondolod, be is kaphatnánk valamit. Kezdek éhes lenni.
-Haha! Hihetetlen, hogy ismét így egymásba futottunk!
*Feleli fellelkesülten, teljesen figyelmen kivül hagyva az előtte álló arcáról leolvasható érzelmeket. Sokan néztek már élete során hasonlóan rá, teljesen megszokta, mintha csak egy baráti vigyorral találkozna éppen. Udvariasan, bár a tőle már megszokott, bohókás beütéssel meghajol a nő előtt, majd ismét szóra nyitja száját.*
-Rihal, ugye? Ha netán tévednék, akkor elnézést, de szörnyű a névmemóriám. *Arcán szüntelen vigyor lappang, ami tökéletesen leplezi a káoszt, ami benne van. Ötlete sincs, hogy mit mondhatna, elkerülve a hosszú percekig tartó kínos csendet, de pár pillanatig így is sikerül szótlanul állnia.*
-Merre tart kegyed, ha nem vagyok indiszkrét? Jómagam, az erdő felé igyekszem, ha egy felé megyünk, elkísérhetnénk egymást egy darabig, addig sem unatkozik egyikünk sem.
*Bár a mondatot befejezte, szája két pillanatig nyitva marad, tekintete elveszik a vörös hajzuhatag sűrűjében és a barna szemek mélyében. Hiába, nem tudja kontrollálni magát ennél az összeállításnál, akármennyire is szeretné. Persze majd idővel megszokja, mint mindig, de addig előreláthatólag lesz még pár hasonló eset. Mikor végre magához tér pislog párat -mivel, hogy ez idő alatt ilyen fajta életjel adás sem történt-, majd ruháját kezdi egyengetni. Ennek két nagyon fontos miértje van: első sorban, a földön fetrengésben, valamint az az után lévő siető léptekben valamilyen szinten meggyűrődött bizonyos helyeken ruhája, a második és lényegesebb indok pedig az ismételten csak kínos pillanatok elkerülése. Vagy... Csak ez.*
~Nem csinálod jól, Pyrkon... Nagyon nem... Kezdesz kijönni a gyakorlatból. Ez így nem lesz jó, nagyon nem.~
-Elnézést, kicsit szétszórt vagyok. Sűrű volt a napom.
*A mosoly kissé meginog, bizonytalanná válik, de pillanatok alatt helyrerázódik.
Gyomra dühös, éhes hangot hallat. Ő maga is kezd éhes lenni, elvégre talán reggel evett utoljára. Jobb tenyerét a gyomra fölötti bőrréteget fedő textíliára teszi.*
-De ha gondolod, be is kaphatnánk valamit. Kezdek éhes lenni.
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-06 15:14:28
Üzenet elküldve: 2014-04-06 15:14:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Pyrkon//
*Tüdejéből mély sóhaj szakad fel az arcára ülő halvány mosoly kirajzolódásával együtt. Végre kiszabadul a temető számára vonzón nyomasztó légköréből a lehetséges vadászterületre. Azért meg kell vallja, néhány másodpercre elfogta a maradhatnék, hogy érzéseit, mint láthatatlan kenyérdarabkákat, mások bú-bajába és főleg annak a nagyon szenvedő valakinek a kínjába mártogassa, ahogy mások a sült vadhús fűszeres zsírjába tunkolnák azt, mielőtt jóízűen megeszik. Addig a pár szívdobbanásnyi ideig komoly erőfeszítéseket kellett tegyen, hogy vissza ne fordítsa lépteit, győzködnie kellett magát, hogy a fehér hajú megtalálása több és hosszabban tartó örömöt jelent majd a pár percnyi élvezetnél, amit az alak szenvedései jelenthetnének.
Talán később bánni fogja... Mondjuk ha a kiszemelt Jelenség mégsem tud annyit nyújtani neki, amennyit képzel róla - amennyit egy hozzá hasonlótól elvárna. De bízik benne, hogy nem így lesz.*
~Annyi, de annyi szenvedés, kín és fájdalom van még a világon. Annyinak lehetsz még tanúja... És ha ez a sok fattyú, a sok kis értéktelen féreg nem szenvedne eléggé magától, megvan hozzá a képességed, hogy elérd az ellenkezőjét szinte bárkinél... Hogy tegyél róla, hogy fájjon. Ha a Jelenséged sem okoz másként örömet, még mindig okozhatsz neki is kínokat, lassú, felemésztő, tüzes fájdalmat. Ugyan, mit veszítesz azzal, hogy ezt az egyet hátrahagyod?~
~Igazából... Semmit.~
*Bár sokszor idegesítő az, ahogy fejében az a gúnyos, mélyen zengő hang mindenfélét összehord, vagy épp sunyin élcelődik, de azt azért el kell ismerje, vannak jó meglátásai - ahogyan most is igaza van. Ezt pedig nem is fél elismerni.
A köd lassan eloszlik, ahogy egyre közelebb ér a friss vizű folyóhoz, bár a levegő még mindig egész hűvös. Pont olyan, mint ami az eső közeledtét jelzi. Ez pedig azt jelenti, hogy nem ártana sietnie, ha nem akar bőrig ázni. Nem lassít hát a hosszú lépteken, hiába jár már egyre közelebb a célhoz, s hiába látja úgy, hogy nem sokan ólálkodnak a környéken. Egészen addig, míg...*
~Már megint ez a zavarosság, már megint ez a félelem és harag... Mástól származna, vagy... Talán követ?~
*Összevont szemöldökkel gondolkodik, de hamar megkapja a választ. Igen, van mögötte valaki, s az nem is átallja megérinteni, amint utoléri.*
~Gyűlölöm, mikor hozzám érnek, gyűlölöm! Hogy merészelhet egyáltalán bárki ilyet tenni engedély nélkül?~
*Megtorpan, s ahogy emiatt az arcát keretező vörös tincsei elveszítik eddigi lendületüket, tehetetlenül szabadulnak előre vállain átcsusszanva, hogy ismét mellkasa előtt terüljenek szét a sötétzöld szöveten, melyből köpenye készült.
Feje a hang irányába fordul, vöröses szemei fölött a szemöldöke még mindig némi rosszallást sugallva ível.*
- Parancsol?
*Kérdezi tömören, jelenlegi hangulatához képest igen higgadtan, s pillantását végigfuttatja a férfin.
Emlékszik rá, valami bál-féléről, ahol eléggé unta magát. Minden szórakozása ez a valaki volt és a valamennyire kellemesnek mondható értekezésük a művészetről és a vérről.
Arckifejezése a felismerés hatására enyhül valamicskét - bár barátságos mosolyra nem futja tőle jelenleg, de már minden bizonnyal jóval kevésbé mogorva látvány.*
~Remélem, valami fontos. Nem szívesen halogatom az ebédet. Bár, ha a semmiért zavar meg, legfeljebb belepusztul. Csontos kissé, de akkor is több egy nyúlnál. És úgysem nagyon kószál errefelé senki így, hogy lóg az eső lába.~
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.06 15:16:39
*Tüdejéből mély sóhaj szakad fel az arcára ülő halvány mosoly kirajzolódásával együtt. Végre kiszabadul a temető számára vonzón nyomasztó légköréből a lehetséges vadászterületre. Azért meg kell vallja, néhány másodpercre elfogta a maradhatnék, hogy érzéseit, mint láthatatlan kenyérdarabkákat, mások bú-bajába és főleg annak a nagyon szenvedő valakinek a kínjába mártogassa, ahogy mások a sült vadhús fűszeres zsírjába tunkolnák azt, mielőtt jóízűen megeszik. Addig a pár szívdobbanásnyi ideig komoly erőfeszítéseket kellett tegyen, hogy vissza ne fordítsa lépteit, győzködnie kellett magát, hogy a fehér hajú megtalálása több és hosszabban tartó örömöt jelent majd a pár percnyi élvezetnél, amit az alak szenvedései jelenthetnének.
Talán később bánni fogja... Mondjuk ha a kiszemelt Jelenség mégsem tud annyit nyújtani neki, amennyit képzel róla - amennyit egy hozzá hasonlótól elvárna. De bízik benne, hogy nem így lesz.*
~Annyi, de annyi szenvedés, kín és fájdalom van még a világon. Annyinak lehetsz még tanúja... És ha ez a sok fattyú, a sok kis értéktelen féreg nem szenvedne eléggé magától, megvan hozzá a képességed, hogy elérd az ellenkezőjét szinte bárkinél... Hogy tegyél róla, hogy fájjon. Ha a Jelenséged sem okoz másként örömet, még mindig okozhatsz neki is kínokat, lassú, felemésztő, tüzes fájdalmat. Ugyan, mit veszítesz azzal, hogy ezt az egyet hátrahagyod?~
~Igazából... Semmit.~
*Bár sokszor idegesítő az, ahogy fejében az a gúnyos, mélyen zengő hang mindenfélét összehord, vagy épp sunyin élcelődik, de azt azért el kell ismerje, vannak jó meglátásai - ahogyan most is igaza van. Ezt pedig nem is fél elismerni.
A köd lassan eloszlik, ahogy egyre közelebb ér a friss vizű folyóhoz, bár a levegő még mindig egész hűvös. Pont olyan, mint ami az eső közeledtét jelzi. Ez pedig azt jelenti, hogy nem ártana sietnie, ha nem akar bőrig ázni. Nem lassít hát a hosszú lépteken, hiába jár már egyre közelebb a célhoz, s hiába látja úgy, hogy nem sokan ólálkodnak a környéken. Egészen addig, míg...*
~Már megint ez a zavarosság, már megint ez a félelem és harag... Mástól származna, vagy... Talán követ?~
*Összevont szemöldökkel gondolkodik, de hamar megkapja a választ. Igen, van mögötte valaki, s az nem is átallja megérinteni, amint utoléri.*
~Gyűlölöm, mikor hozzám érnek, gyűlölöm! Hogy merészelhet egyáltalán bárki ilyet tenni engedély nélkül?~
*Megtorpan, s ahogy emiatt az arcát keretező vörös tincsei elveszítik eddigi lendületüket, tehetetlenül szabadulnak előre vállain átcsusszanva, hogy ismét mellkasa előtt terüljenek szét a sötétzöld szöveten, melyből köpenye készült.
Feje a hang irányába fordul, vöröses szemei fölött a szemöldöke még mindig némi rosszallást sugallva ível.*
- Parancsol?
*Kérdezi tömören, jelenlegi hangulatához képest igen higgadtan, s pillantását végigfuttatja a férfin.
Emlékszik rá, valami bál-féléről, ahol eléggé unta magát. Minden szórakozása ez a valaki volt és a valamennyire kellemesnek mondható értekezésük a művészetről és a vérről.
Arckifejezése a felismerés hatására enyhül valamicskét - bár barátságos mosolyra nem futja tőle jelenleg, de már minden bizonnyal jóval kevésbé mogorva látvány.*
~Remélem, valami fontos. Nem szívesen halogatom az ebédet. Bár, ha a semmiért zavar meg, legfeljebb belepusztul. Csontos kissé, de akkor is több egy nyúlnál. És úgysem nagyon kószál errefelé senki így, hogy lóg az eső lába.~
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.06 15:16:39
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-06 13:21:03
Üzenet elküldve: 2014-04-06 13:21:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Rahil //
*Végre kikerült(ek) a temetőből. A köd szép lassan eloszlik, ahogy egyre távolodnak az előző helyszíntől. Pyrkon kezd egyre inkább meggyőződni a lány személyéről de még mindig nem biztos benne, hogy a jó embert követi, legalábbis, akit ő elképzel.*
~Kit érdekel? Így is, úgy is ugyan az lesz a vége... Akár Rihal -vagy ki...- az, akár nem.~
*Elszántsággal halad ugyan abban tempóban, mint eddig. Hozzáállásán kivül más nem változott, de az sem sokáig marad ilyen erőteljes. Visszapillant a sírokat körül ölelő kertre és ismét húga jut eszébe.*
~Az a lány... Mindegy, nem foglalkozok vele!~
*Megrázza fejét és próbál nem oda koncentrálni. Újból a vörösre szegezi tekintetét és elkezdi szaporázni lépteit, hogy be tudja érni. A gyorsulással járó hangot ahogy tudja, próbálja visszafogni, bár ez meg a tempót veszi vissza vele együtt. Észre kell vennie hogy nála nem megy egyszerre a kettő, úgyhogy nem foglalkozik a hanghatással, inkább a tempóra fekteti a hangsúlyt, de azért az elé kerülő botokat, különböző tárgyakat próbálja kikerülni, átlépni. Abban az esetben, ha sikerül neki észrevétlen, karnyújtásnyira kerülni a nőhöz, jobb mutató ujjával gyengéden megkocogtatja Rahil bal vállát.*
-Elnézést, Kisasszony! Nem magával találkoztam a Dwirinthalen bálon?
*Mosolyog a tőle megszokott, széles, kissé őrült félmosollyal. Kezdi visszanyerni eredeti személyiségét, kezd újra élet kerülni testébe.*
*Végre kikerült(ek) a temetőből. A köd szép lassan eloszlik, ahogy egyre távolodnak az előző helyszíntől. Pyrkon kezd egyre inkább meggyőződni a lány személyéről de még mindig nem biztos benne, hogy a jó embert követi, legalábbis, akit ő elképzel.*
~Kit érdekel? Így is, úgy is ugyan az lesz a vége... Akár Rihal -vagy ki...- az, akár nem.~
*Elszántsággal halad ugyan abban tempóban, mint eddig. Hozzáállásán kivül más nem változott, de az sem sokáig marad ilyen erőteljes. Visszapillant a sírokat körül ölelő kertre és ismét húga jut eszébe.*
~Az a lány... Mindegy, nem foglalkozok vele!~
*Megrázza fejét és próbál nem oda koncentrálni. Újból a vörösre szegezi tekintetét és elkezdi szaporázni lépteit, hogy be tudja érni. A gyorsulással járó hangot ahogy tudja, próbálja visszafogni, bár ez meg a tempót veszi vissza vele együtt. Észre kell vennie hogy nála nem megy egyszerre a kettő, úgyhogy nem foglalkozik a hanghatással, inkább a tempóra fekteti a hangsúlyt, de azért az elé kerülő botokat, különböző tárgyakat próbálja kikerülni, átlépni. Abban az esetben, ha sikerül neki észrevétlen, karnyújtásnyira kerülni a nőhöz, jobb mutató ujjával gyengéden megkocogtatja Rahil bal vállát.*
-Elnézést, Kisasszony! Nem magával találkoztam a Dwirinthalen bálon?
*Mosolyog a tőle megszokott, széles, kissé őrült félmosollyal. Kezdi visszanyerni eredeti személyiségét, kezd újra élet kerülni testébe.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-05 15:49:14
Üzenet elküldve: 2014-04-05 15:49:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Mortar Gríjachor//
*Tényleg valami felsőbbrendű rendelte volna el találkozásukat? Meglehet, ugyanakkor az elf hölgyemény inkább a véletlenre gondolna, mintsem isteni beavatkozásra. Mégis mely istenség lenne arra képes, hogy ily alakkal sodorja össze, puszta szórakozásból? Vagy kegyetlen játékot akarnak vele játszani, s epekedve várják, mikor adja meg magát a késztetésnek? Nem, ezt a gondolatot pedig ki is kergeti gyorsan elméjéből. Marad inkább a véletleneknél, mintsem efféle eleve elrendelt történetnél. Azt viszont nem tudja, hogy mit higgyen el a másiknak. Lehet, hogy ily hamar kiismerte, ugyanakkor az is könnyen lehet, hogy puszta lódítás ez, s így próbálja kiszedni belőle a valót. Azt pedig egyáltalán nem akarja hagyni, még akkor sem, ha valójában elég őszinte teremtmény. A végén még elárulná azon vágyat, mi olykor megfogalmazódik benne, valahányszor azokba a zöld szemekbe néz. Nem szokása ez, tud ő uralkodni magán, még akkor is, ha most is valami újra vágyik. Kitörni saját ketrecéből, ha már ezen tárgyra hasonlították a megszabott létkeretet, melybe belekényszerülnek születésükkor.*
- Önnel ellentétben nem szokásom próbára tenni másokat. Szándékosan, semmiképp *jegyzi meg, ezzel pedig le is tudja mindezt.*
- S bár őszintének tartom, úgy vélem, képes úgy csavarni szavait, hogy igazmondás közben se tudjam eltalálni, hogy mit vonjak le belőlük *teszi még hozzá, elárulva valamit, amire eddig rájött.
Minden bizonnyal a férfi is tisztában van ezzel. Nem úgy néz ki, mint aki teljes tévképzetben vélekedik saját magáról. A következő szavak igencsak meglepik. Hirtelen ő maga is elmélkedni kezd az igazak felől. Valóban könnyebb zavartalan elmerengni, ha pedig valaki közbe szól, nehéz visszabillenni a korábbi egyensúlyba, csakhogy számára nem lehetetlen. Minden bizonnyal Mortar számára sem, ezt viszont nem jegyzi meg. Az viszont, hogy aljas lenne puszta megjelenése, némiképp sérti őt. Még nem hallott efféle megjegyzéseket. Ha jobban belegondol, tudja jól, hogy mit akar az ember, csakhogy szóhasználata nem megfelelő eme hölgy társaságában.*
- Ha akarja mondja ki, mit gondol. Ha úgy szeretné, szóljon, hogy maradjak, de ne vádaskodjon oly szavakkal, melyekkel megsérthet valakit. Az pedig, hogy puszta megjelenésem aljas tettnek nyilvánítja, mindenképp sértés rám nézve. *Most még az sem érdekli, hogy mit mondott a férfi. Legalábbis az a része semmiképp, hogy rég volt dolga társasággal. Ha így van, még inkább meg kellene válogatnia szavait, nem pedig állandóan hol az ittlétet ellenezni, hol a távozást. Ez az összevisszaság kezdi szörnyen zavarni a nőt. Annyira összezavarja, hogy már-már nem tudja mit véljen, éppen ezért csak marad helyén, ahelyett, hogy bármi mást tenne. A zöld szemekről leveszi pillantását. Tekintetét a tűzre szegezi, melynek túloldalán ott táncolnak a szél által fújt hajszálak. Néhány már megszáradt vöröses szála neki is megindul, de még nem oly nagy hévvel, tekintve hogy többi vizes társa még ragaszkodik hozzá.*
- Ha társaságot kívántam volna magam mellé, minden bizonnyal lett volna. Egészen mostanáig azonban nem óhajtottan gardedámot *szólal fel, kissé még ingerülten. Ezt követően azonban megereszt egy halk sóhajt, lenyugtatva önmagát. Szemeit egy pillanatra lesüti, újabb nyugalmat erőltetve magára, miközben hallgatja azon csekély faágmennyiség ropogását, melyet még a tűz nyaldos. A mosolyra figyel csak fel. Hallgatja a szavakat, s most valahogy azok által talál békére. Mint mikor valaki a naplementére figyel, úgy figyel ő a férfira, teljes csendben. *
- Nekem a külsőm átmeneti, önnek pedig a kedvessége? Bár nem véli magát jónak, mégis képes kedvesen viselkedni. Ezt mégis minek mondaná? Ki velejéig romlott, nem képes ilyesmire, örökre szörnyeteg marad. Maga mégis más. Még akkor is, ha csak néha, én viszont ezt megtapasztaltam máris. Lehet, hogy másokkal is így viselkedik, ha hagynak esélyt arra, hogy megismerjék. Akkor pedig... mások szemében is jó lehet. Kissé furcsa alak, de jó *mosolyodik el maga is.*
- Ami meg a származásom illeti, egy egyszerű faházakból álló falucskából származom, semmi több. És sokszor nem a környezettel van baja az embernek, hanem a társasággal, mi mindig ugyanaz. *Társalgásuk már jó ideje folyik. Fel sem tűnt neki, hogy miféle változások mehetnek közben végbe az időben. Még így sem, hogy haját szinte teljesen megszárítja az egyre erősödő szél.*
- Vihar? *kérdezi, de amint égre emeli tekintetét, ő maga is rájön, hogy bizony igaza lehet az úrnak.*
- A part úgy tűnik, tényleg kizárva. Ez esetben örülnék, ha megmutatná nekem, hogy hol van az a fogadó! Ha pedig fürdő is van, az még jobb! ~Már csak az a kérdés, hogy miből fogom fizetni. Na majdcsak lesz valahogy. Egy szobára való talán még akad.~ *jegyzi meg gondolatban. Ő maga is felkel, majd összeszedi holmiját. Kezéről teljesen megfeledkezett, így arról is, hogy a vér már rászáradt fehér bőrére. Azzal majd még kezdenie kell valamit, de legalább nem vérzik tovább. Ez is valami. Amint megvan holmiival, melyeket most vizességük ellenére egyszerűen táskájába gyűr, némi homokot rúg a tűzre, hogy eloltsa azt. A hallottakon azért elhúzza száját. Fejét értetlenkedve megrázza, miközben újabb sóhajt ereszt meg.*
- Miért kezdem azt hinni, hogy nem mindig mond igazat? Kérem, mutassa az utat!
*Tényleg valami felsőbbrendű rendelte volna el találkozásukat? Meglehet, ugyanakkor az elf hölgyemény inkább a véletlenre gondolna, mintsem isteni beavatkozásra. Mégis mely istenség lenne arra képes, hogy ily alakkal sodorja össze, puszta szórakozásból? Vagy kegyetlen játékot akarnak vele játszani, s epekedve várják, mikor adja meg magát a késztetésnek? Nem, ezt a gondolatot pedig ki is kergeti gyorsan elméjéből. Marad inkább a véletleneknél, mintsem efféle eleve elrendelt történetnél. Azt viszont nem tudja, hogy mit higgyen el a másiknak. Lehet, hogy ily hamar kiismerte, ugyanakkor az is könnyen lehet, hogy puszta lódítás ez, s így próbálja kiszedni belőle a valót. Azt pedig egyáltalán nem akarja hagyni, még akkor sem, ha valójában elég őszinte teremtmény. A végén még elárulná azon vágyat, mi olykor megfogalmazódik benne, valahányszor azokba a zöld szemekbe néz. Nem szokása ez, tud ő uralkodni magán, még akkor is, ha most is valami újra vágyik. Kitörni saját ketrecéből, ha már ezen tárgyra hasonlították a megszabott létkeretet, melybe belekényszerülnek születésükkor.*
- Önnel ellentétben nem szokásom próbára tenni másokat. Szándékosan, semmiképp *jegyzi meg, ezzel pedig le is tudja mindezt.*
- S bár őszintének tartom, úgy vélem, képes úgy csavarni szavait, hogy igazmondás közben se tudjam eltalálni, hogy mit vonjak le belőlük *teszi még hozzá, elárulva valamit, amire eddig rájött.
Minden bizonnyal a férfi is tisztában van ezzel. Nem úgy néz ki, mint aki teljes tévképzetben vélekedik saját magáról. A következő szavak igencsak meglepik. Hirtelen ő maga is elmélkedni kezd az igazak felől. Valóban könnyebb zavartalan elmerengni, ha pedig valaki közbe szól, nehéz visszabillenni a korábbi egyensúlyba, csakhogy számára nem lehetetlen. Minden bizonnyal Mortar számára sem, ezt viszont nem jegyzi meg. Az viszont, hogy aljas lenne puszta megjelenése, némiképp sérti őt. Még nem hallott efféle megjegyzéseket. Ha jobban belegondol, tudja jól, hogy mit akar az ember, csakhogy szóhasználata nem megfelelő eme hölgy társaságában.*
- Ha akarja mondja ki, mit gondol. Ha úgy szeretné, szóljon, hogy maradjak, de ne vádaskodjon oly szavakkal, melyekkel megsérthet valakit. Az pedig, hogy puszta megjelenésem aljas tettnek nyilvánítja, mindenképp sértés rám nézve. *Most még az sem érdekli, hogy mit mondott a férfi. Legalábbis az a része semmiképp, hogy rég volt dolga társasággal. Ha így van, még inkább meg kellene válogatnia szavait, nem pedig állandóan hol az ittlétet ellenezni, hol a távozást. Ez az összevisszaság kezdi szörnyen zavarni a nőt. Annyira összezavarja, hogy már-már nem tudja mit véljen, éppen ezért csak marad helyén, ahelyett, hogy bármi mást tenne. A zöld szemekről leveszi pillantását. Tekintetét a tűzre szegezi, melynek túloldalán ott táncolnak a szél által fújt hajszálak. Néhány már megszáradt vöröses szála neki is megindul, de még nem oly nagy hévvel, tekintve hogy többi vizes társa még ragaszkodik hozzá.*
- Ha társaságot kívántam volna magam mellé, minden bizonnyal lett volna. Egészen mostanáig azonban nem óhajtottan gardedámot *szólal fel, kissé még ingerülten. Ezt követően azonban megereszt egy halk sóhajt, lenyugtatva önmagát. Szemeit egy pillanatra lesüti, újabb nyugalmat erőltetve magára, miközben hallgatja azon csekély faágmennyiség ropogását, melyet még a tűz nyaldos. A mosolyra figyel csak fel. Hallgatja a szavakat, s most valahogy azok által talál békére. Mint mikor valaki a naplementére figyel, úgy figyel ő a férfira, teljes csendben. *
- Nekem a külsőm átmeneti, önnek pedig a kedvessége? Bár nem véli magát jónak, mégis képes kedvesen viselkedni. Ezt mégis minek mondaná? Ki velejéig romlott, nem képes ilyesmire, örökre szörnyeteg marad. Maga mégis más. Még akkor is, ha csak néha, én viszont ezt megtapasztaltam máris. Lehet, hogy másokkal is így viselkedik, ha hagynak esélyt arra, hogy megismerjék. Akkor pedig... mások szemében is jó lehet. Kissé furcsa alak, de jó *mosolyodik el maga is.*
- Ami meg a származásom illeti, egy egyszerű faházakból álló falucskából származom, semmi több. És sokszor nem a környezettel van baja az embernek, hanem a társasággal, mi mindig ugyanaz. *Társalgásuk már jó ideje folyik. Fel sem tűnt neki, hogy miféle változások mehetnek közben végbe az időben. Még így sem, hogy haját szinte teljesen megszárítja az egyre erősödő szél.*
- Vihar? *kérdezi, de amint égre emeli tekintetét, ő maga is rájön, hogy bizony igaza lehet az úrnak.*
- A part úgy tűnik, tényleg kizárva. Ez esetben örülnék, ha megmutatná nekem, hogy hol van az a fogadó! Ha pedig fürdő is van, az még jobb! ~Már csak az a kérdés, hogy miből fogom fizetni. Na majdcsak lesz valahogy. Egy szobára való talán még akad.~ *jegyzi meg gondolatban. Ő maga is felkel, majd összeszedi holmiját. Kezéről teljesen megfeledkezett, így arról is, hogy a vér már rászáradt fehér bőrére. Azzal majd még kezdenie kell valamit, de legalább nem vérzik tovább. Ez is valami. Amint megvan holmiival, melyeket most vizességük ellenére egyszerűen táskájába gyűr, némi homokot rúg a tűzre, hogy eloltsa azt. A hallottakon azért elhúzza száját. Fejét értetlenkedve megrázza, miközben újabb sóhajt ereszt meg.*
- Miért kezdem azt hinni, hogy nem mindig mond igazat? Kérem, mutassa az utat!
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-04-03 16:47:35
Üzenet elküldve: 2014-04-03 16:47:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Arnswald a kelő nap vakító sugarától kinyitja szemeit, és akár egy másnapos földműves kezével eltakarja arcát, és másik oldalára fordul. Ekkor tudatosul benne, hogy nincs egyedül. A közeli vízcsobogásra figyelve íját lassan magához veszi. A város területén nem vette elő azt, de sejtései szerint már azon a részen jár ahol nincsenek városőrök, hogy szúrósan nézzenek rá, azonban vannak banditák akik szívesen néznének rá szúrós szemmel. Meg persze szúrós kardokkal bökdösnék. Az éjszaka csak pár órácskát szundított egy fa törzsének vetve hátát. Elég kényelmetlen pozíció, de a célnak megfelel. Válla már kevésbé fáj de még nem az igazi. Lassan lehasal és kikémlel a növény mögül. Egyből rájön a csobogás okára, hiszen a közelben egy ember nő szegényes öltözetben éppen néhány rongyot mos a folyóba.*
~Ó. Szóval az este a folyóba estem bele. Pedig már reménykedtem, hogy csak álmodtam~
* Vizes ruháját ellenőrizve megbizonyosodik róla, hogy tényleg nem a kimerültség okozta képzelődés volt csupán közeli ismeretség szerzése a vízzel. Feláll és megindul a patak felé, hiszen ha már úgy is vizes talán meg is mosakodhatna. A nő egy pillanatra sem méltatta Arnswaldot aki tenyerét a vízbe meríti majd azt magára fröcsköli.
A felfrissítő "fürdő" után íját zsákjába visszahelyezvén újra útnak indul. A folyót kellene követnie, és talán elérhetne a tengerig. Ahol tenger van ott pedig nagy valószínűséggel lesznek hajók. Amikre ugyan semmi szüksége, de azért mégiscsak jobb ha tudja hol kereshet hajókat mintha nem.*
~Ó. Szóval az este a folyóba estem bele. Pedig már reménykedtem, hogy csak álmodtam~
* Vizes ruháját ellenőrizve megbizonyosodik róla, hogy tényleg nem a kimerültség okozta képzelődés volt csupán közeli ismeretség szerzése a vízzel. Feláll és megindul a patak felé, hiszen ha már úgy is vizes talán meg is mosakodhatna. A nő egy pillanatra sem méltatta Arnswaldot aki tenyerét a vízbe meríti majd azt magára fröcsköli.
A felfrissítő "fürdő" után íját zsákjába visszahelyezvén újra útnak indul. A folyót kellene követnie, és talán elérhetne a tengerig. Ahol tenger van ott pedig nagy valószínűséggel lesznek hajók. Amikre ugyan semmi szüksége, de azért mégiscsak jobb ha tudja hol kereshet hajókat mintha nem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057