*Jó volt. Elég volt. A város szép szép, de mi haszna, ha igazából semmi haszna. Grem még talán be sem tette a lábát a hatalmas Artheniorba, amelyet amúgy tervei szerint egyszer mindenképpen meg fog tekinteni. Azonban ez a valamikor nem most lesz. A tisztáson töltött idő után alkalmasnak látja az időt, hogy tovább induljon és végre valahára utána nézzen egy két alapvető apróságnak. Mivel ideje engedi és a mágusok között még amúgy sem kell semmilyen kötelező szolgálatot teljesítenie, így szabadon dönthet úti célja felől. A háborúnak vége és a világ ismét egy fokkal biztonságosabb lett. Ennek örömén úgy véli talán megint ideje visszatérnie a mágustoronyhoz, hogy végérvényesen pontot tegyen arra a megválaszolatlan dologra, amit meg akart tudni. A tisztást már egy húsz perce elhagyta és ha emlékei nem csalnak, akkor kell a város szélén lenni egy kis kikötőnek a folyóparton, amelyről indulnak olyan hajók, akiknek dél felé vezet az útjuk. Amint leér a folyópartra máris fürkészni kezdi a partvonalat és nem is kell sokat vacakolnia a dologgal, mivel hamar rálel a révre. Meg is indul az irányba és a kis botjával gyorsan szedni kezdi a lábait, mivel nem akar lemaradni a következő hajóról. Habár nem tudja mikor is indulhat a kikötőből, de biztos ami biztos, és jobb ha ott van, mint ha nincs. Így perceken belül oda is ér a hajóhoz. Amikor látja, hogy a beszálláshoz készülődnek ő is beáll a sorba és megpróbál besunnyogni, hogy ha kell is fizetni neki ne kelljen. Mivel alacsony termete már sokszor kisegítette a bajban így most sem okoz neki gondot besurranni. Amikor felér a fedélzetre, keres magának egy csendes kieső helyet, hogy csöndben meghúzza magát ameddig az út tart. Egy óra is letelik, amikor a hajó végül elindul dél irányába, hogy a kikötőbe vigye utasait.*