//Diadalmas vég//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Az úrfi egészen beleéli magát a történésekbe, majd úgy kezdi el vizsgálni a folyó vizét, mintha csakugyan a köveket nézné, de valójában csak üres tekintettel bámul előre, gondolataiban már a következő története rajzolódik ki, ha esetleg arra kerülne a szó.
Néha egyetértően bólint, cöhög párat, de végül, mikor a lány a csókra tér, egyből visszafordul felé. Egy pillanatnyi késés, míg megjelenik gondolatai közt valaminek a gyanítása, de nem is megy mélyebbre, inkább bólint. *
- Ha így látja jónak... * Most inkább nem is mond többet, egyből a lényegre tér inkább és már mozdul is, hogy kapja azt a csókot. Egy pillanatig megrendül, mikor a fogak felsértik ajkait, de erőt vesz magán és csak elmosolyodik, mikor az ajkak elszakadnak egymástól. Épp csak egy gondolatnyi ideje marad, máris jön a következő lépés.
~ Milyen tüzes lett hirtelen. ~ Fut át az agyán, de a következő gondolatai már erőteljesebbek ennél. Mikor már egyre erőteljesebb fájdalmat érez, egyre inkább kezd a félelem ösvényére lépni. Már akarna kiáltani is fájdalmában, de eszébe jut, hogy azt bizonyára rossz néven venné a lány, így tűr, még ha elég nehézkes is ez.
Bár kezd kialakulni benne egy halovány kép arról, hogy nem is biztos, hogy csak egy egyszerű nemes lánykáról van szó, de egyelőre elnyomja e gondolatot és inkább a keze kiszabadítására koncentrál. Ha kell, minden erejét összeszedve szedi ki a lány markából a sajátját, de ahelyett, hogy valami védekezési módszert alkalmazna, inkább még közelebb húzza magához a lány és megpróbálja levenni a lány felső ruháját. Így értelmezi a helyzetet. *