//Második szál//
*Persze ez kicsit olyan, mintha Lorew akarna főpap lenni. Egyetlen egyszerű kérdés az egész: ő volt a legnagyobb ülepnyalogatója Amos Theniornak? Nem? Akkor sajnos esélytelen, hogy ő kerüljön a pozícióba, amikor a főmágus legalább a többi halandó iránti szolidaritásból úgy dönt, hogy kileheli a lelkét. Értelmetlen próbálkozás is volna (bár fontolgatott ilyet), sokkal előnyösebb számára az Ellentétek Rendje, ahol reális esélye van tudása szerint feljebb jutni a ranglétrán. És persze... hozzájutni a tekercsekhez, mert hát ez volt az elsődleges motivációja. Ki tudja, talán még mindenféle démonvadászokkal is összeakad majd, akiket eltehet az útból, hiszen megbocsájthatatlan, amit művelnek. Semmi mást nem érdemelnek, csak hosszú, és fájdalmas halált.*
- Hát igen *sóhajt* Az ilyenekhez pedig nagyon-nagyon fontos valaki, aki nagy tiszteletnek örvend, rang meg szolgák vannak a háta mögött, és hajlandó téged berakni a kis üvegfal mögé. Utána már könnyű az élet, pár hónap múlva már akkor se dobnak ki, ha az esetleges pártfogód leveszi rólad óvó kezét, esetleg pofon vág vele.
*Hiszen hány olyan esetet hallani, mikor valaki bejuttatja a szeretőjét valami pozícióba, aztán amint amaz megszilárdította ott a helyét, hála helyett szépen faképnél hagyta segítőjét. Akkor pedig kitúrni már nem igazán lehet, pláne ha addigra már egy másik hivatalnokkal hempereg. Viszont miképpen helyreállt az élet rendje, úgy Lorew már felmelegedett, többnyire meg is száradt, így lassan indokoltnak érzi folytatni az útját is. Le is veszi az inget, és visszaadja Rahannak, mutatván, hogy már szinte teljesen rendben van.*
- Hát, a mai világban lehetsz becsületes, vagy gazdag. A döntés mindig a tiéd, de ha engem kérdezel, a kettő közötti út a legjobb. Néha becsületesnek, néha pedig gazdagnak lenni. Persze nem akarom telebeszélni a fejed, tudom is én, milyen vándornak lenni...
*Jegyzi meg, miközben feláll. Leporolja a koszt a ruhájáról, legalábbis megpróbálja, viszont ez elég lehetetlennek ígérkezik. A kosz egy része az a sár, amit a folyó aljából és a folyópart földjéből szedett össze, az meg aztán az életbe nem jön le, csak a keze is mocskos lesz. A maradék az, ami azóta ragadt rá, úgy mint kósza fűszálak, nos igen, még azokat sem túl könnyű eltávolítani. Majd lekopik, ha már megszáradt, esetleg ha kimossa a ruhákat, de olyasmit ritkán csinál.*
- Azt hiszem ez a vége *jegyzi meg Lorew, miközben a távolba mered. Majd enyhén megrázza a fejét, és pontosít* Már úgy értem a beszélgetésünknek. Köszönöm a segítséget, viszont attól tartok, most dolgom lesz. További sok szerencsét a céljaihoz!
*Azzal ha nem tartóztatják, vesz egy fordulatot, és elindul. Nem is igazán gondol bele, hogy merre megy, hiszen a "dolgom van" egy általános kifogás nála (ma már másodszor sikerül minden további nélkül), ami azt jelenti, hogy ideje kicsit egyedül lennie. Akkor meg kit érdekel ugyan, hogy merre megy? Akárhová jut is, el nem tévedhet, a kis sötét, kihalt zugokat pedig mindenütt ismeri. Talán egy tucat lépést tud megtenni, mikor hirtelen belenyilall az orrába egyfajta kellemetlen érzés, mintha csak beledöfnének egy tűt. A következő pillanatban némi szipogás után már tüsszent is egy közepesen nagyot, melyet csak némi morgás követ.*