Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-29 18:32:04
Üzenet elküldve: 2018-09-29 18:32:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igencsak meglepi, hogy nincs egyedül, mi több, egy kicsit megijed, hogy ennyire óvatlanul közlekedik. Ezért is a bort teszi felelőssé. Elsőre fel sem ismeri a férfit, hiszen az öltözete egészen más, ahogy egész megjelenése is. A hangja viszont nem hagy kétséget, ezer közül is megismerné. Egyszerre érez zavart és valamiféle különös megnyugvást. Ugyan nem ő döntött arról, hogy különválnak, mégis volt benne egy halvány, rossz érzés, mintha kudarcot vallott volna.
A szavakat engedélynek tekinti arra, hogy maradjon, dacára annak, hogy korábban azt mondta a férfi, hogy egyedül szeretne lenni. Ezért egy kicsit közelebb húzódik, hogy ne maradjon annyira takarásban a fa másik oldalán, és értse, hogy mit mondanak neki olyan halkan. Neki ugyebár otromba ember fülei vannak, és a folyó csobogása is ellene dolgozik.
Különösen zavaró most, hogy gondolatai lassan forognak, mert még az ő szegényes érzelemvilága is képes felfogni a mély bánatban vibráló kétségbeesést. Csak éppen azt nem tudja, mit kezdjen vele. Törökülésbe helyezkedik, egy ideig figyelmesen szemléli Aleimord arcát oldalról. Ha valaki, ő aztán megérti, mi az a magány és a veszteség fölött érzett tehetetlen düh. Még sincs receptje rá, hogyan lehet feloldani. Csak múló praktikái vannak. Valami mégiscsak eszébe jut, amivel megtörheti a csendet. Persze csak halkan, komótosan beszél, ahogy rá jellemző. És ekkor már nem vizslatja a nemes vonásokat olyan nyíltan.*
- Nem az határoz meg minket, amink van. Vagy épp nincs. Nekem sincs semmim. Soha nem volt és nem lesz.
*Itt egy kicsit keményebb tekintettel pillant a folyóra.*
- Mégsem érzem magam kevesebbnek tőle. Mindig jön egy új nap új feladatokkal. Neked is van még dolgod a világon.
*Visszafordul Aleimord felé, a szigorúság megmarad az arcán.*
- Méghozzá fontosabb, mint az enyém. Az alapján, amit mondtál, a városnak szüksége van rád. Nekem fogalmam se lenne, hogyan csináljam. Amihez értek, itt semmire sem jó. Harcosnak tanítottak, de tudod, mit csináltam, mielőtt összefutottunk? Küldeményt kézbesítettem.
*Igencsak meglepi, hogy nincs egyedül, mi több, egy kicsit megijed, hogy ennyire óvatlanul közlekedik. Ezért is a bort teszi felelőssé. Elsőre fel sem ismeri a férfit, hiszen az öltözete egészen más, ahogy egész megjelenése is. A hangja viszont nem hagy kétséget, ezer közül is megismerné. Egyszerre érez zavart és valamiféle különös megnyugvást. Ugyan nem ő döntött arról, hogy különválnak, mégis volt benne egy halvány, rossz érzés, mintha kudarcot vallott volna.
A szavakat engedélynek tekinti arra, hogy maradjon, dacára annak, hogy korábban azt mondta a férfi, hogy egyedül szeretne lenni. Ezért egy kicsit közelebb húzódik, hogy ne maradjon annyira takarásban a fa másik oldalán, és értse, hogy mit mondanak neki olyan halkan. Neki ugyebár otromba ember fülei vannak, és a folyó csobogása is ellene dolgozik.
Különösen zavaró most, hogy gondolatai lassan forognak, mert még az ő szegényes érzelemvilága is képes felfogni a mély bánatban vibráló kétségbeesést. Csak éppen azt nem tudja, mit kezdjen vele. Törökülésbe helyezkedik, egy ideig figyelmesen szemléli Aleimord arcát oldalról. Ha valaki, ő aztán megérti, mi az a magány és a veszteség fölött érzett tehetetlen düh. Még sincs receptje rá, hogyan lehet feloldani. Csak múló praktikái vannak. Valami mégiscsak eszébe jut, amivel megtörheti a csendet. Persze csak halkan, komótosan beszél, ahogy rá jellemző. És ekkor már nem vizslatja a nemes vonásokat olyan nyíltan.*
- Nem az határoz meg minket, amink van. Vagy épp nincs. Nekem sincs semmim. Soha nem volt és nem lesz.
*Itt egy kicsit keményebb tekintettel pillant a folyóra.*
- Mégsem érzem magam kevesebbnek tőle. Mindig jön egy új nap új feladatokkal. Neked is van még dolgod a világon.
*Visszafordul Aleimord felé, a szigorúság megmarad az arcán.*
- Méghozzá fontosabb, mint az enyém. Az alapján, amit mondtál, a városnak szüksége van rád. Nekem fogalmam se lenne, hogyan csináljam. Amihez értek, itt semmire sem jó. Harcosnak tanítottak, de tudod, mit csináltam, mielőtt összefutottunk? Küldeményt kézbesítettem.
3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-29 17:32:17
Üzenet elküldve: 2018-09-29 17:32:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lelkében lakozó megannyi keserűséggel és bánattal együtt indul el a Holdudvar felé, ám útközben megtorpan. Eszébe jut, hogy lehet, Alenia hazament. Legalábbis ha a férfi a húga helyében lett volna, akkor elbújt volna a ház egyik félreeső részén, hiszen ha azt már egyszer feldúlták és kifosztották, a szegényeknek nem sok keresni valója lehet ott. Nem volt még soha a szegények helyében, nem tudja, hogy mit és mikor tennének, de talán ez egy lehetséges opció lehet.
Elsétál a házuk mellett, és pontosan olyan látvány fogadja, amire számított: betört ajtó és ablakok, azokon belül pedig törött bútorok, és értéktárgyak. Nem lép be, csak messziről figyeli az épületet, és les be az ablakon, de amit lát, az így is elég a számára. Meghallja a gyermekek játékát a falakon belül, ez az egyetlen egy dolog, amire nem számított.*
~Ha itt is volt, bár biztosan elment. Vagy ide sem jött.~
*Nem meri bevallani magának a mondat végén, hogy azért, mert meghalt.
Halk sóhaj kíséretben indul tovább, ezúttal a folyópartra. Le kell hűtenie magát, arra pedig a folyó hideg vize tökéletes. Talán ha érzi, hogy szépen lassan megfagynak a végtagjai, akkor nem érzi a lelkét mardosó fájdalmat. Vagy elkap egy szép tüdőgyulladást, ami végez vele. Maga lenne a megváltás.
Különös mód, meglátja a lányt, aki eddig is segített neki. Szótlanul bújik ki a kabátjából, már nem foglalkozva azzal, hogy nemesi öltözékét bárki megpillanthatná, majd ledobja egy fa tövébe, és szótlanul rátelepszik. Térdeit felhúzza és kezeivel átkarolja. Lehúzza az ujjáról a pecsétgyűrűt, és körbe-körbe forgatja.
Nézi, ahogyan a nő iszik, és azon gondolkozik, hogy mennyivel lett volna másabb az élete, ha ősei úgy döntenek, hogy az erdőben maradnak. Akkor talán szabadon tanulhatott volna mágiát, nem kellett volna az arannyal, és az örökséggel foglalkoznia, és a lázadásban sem kellett volna részt venniük.
Mikor a nő megfordul, és mellé telepszik, végre jól megfigyelheti a férfit: láthatja hosszú füleit, és ezáltal rá is jöhet, hogy bizony elffel van, és volt dolga - erről a kabát takarásában csak tippelhetett - a fekete ruháját, és a végtelen szomorúságot mélybarna szemeiben.*
- Leéltem nyolcvan évet, és semmit sem értem el az életben.
*Suttogja halkan.*
- A szüleim kitagadtak. Mindenhol azt hallottam, hogy csalfa vagyok, pedig csak a húgom életét akartam menteni. De most elvesztettem őt is, és a kedvesemet is. Nem maradt... Senkim.
*A szavaiban nem is az anyagi dolgokon van a hangsúly, hanem személyeken. Egyedül érzi magát, és a sírás kerülgeti. Maradt még benne némi tartás, és a legvégsőkig próbálja meg visszatartani a könnyeit - főleg egy nő előtt. Talán most is csak a makacssága dominál, de érezhető, hogy szépen lassan kezdi feladni. Elsírni magát viszont még mindig nem meri, már ahhoz is túl gyáva.*
*A lelkében lakozó megannyi keserűséggel és bánattal együtt indul el a Holdudvar felé, ám útközben megtorpan. Eszébe jut, hogy lehet, Alenia hazament. Legalábbis ha a férfi a húga helyében lett volna, akkor elbújt volna a ház egyik félreeső részén, hiszen ha azt már egyszer feldúlták és kifosztották, a szegényeknek nem sok keresni valója lehet ott. Nem volt még soha a szegények helyében, nem tudja, hogy mit és mikor tennének, de talán ez egy lehetséges opció lehet.
Elsétál a házuk mellett, és pontosan olyan látvány fogadja, amire számított: betört ajtó és ablakok, azokon belül pedig törött bútorok, és értéktárgyak. Nem lép be, csak messziről figyeli az épületet, és les be az ablakon, de amit lát, az így is elég a számára. Meghallja a gyermekek játékát a falakon belül, ez az egyetlen egy dolog, amire nem számított.*
~Ha itt is volt, bár biztosan elment. Vagy ide sem jött.~
*Nem meri bevallani magának a mondat végén, hogy azért, mert meghalt.
Halk sóhaj kíséretben indul tovább, ezúttal a folyópartra. Le kell hűtenie magát, arra pedig a folyó hideg vize tökéletes. Talán ha érzi, hogy szépen lassan megfagynak a végtagjai, akkor nem érzi a lelkét mardosó fájdalmat. Vagy elkap egy szép tüdőgyulladást, ami végez vele. Maga lenne a megváltás.
Különös mód, meglátja a lányt, aki eddig is segített neki. Szótlanul bújik ki a kabátjából, már nem foglalkozva azzal, hogy nemesi öltözékét bárki megpillanthatná, majd ledobja egy fa tövébe, és szótlanul rátelepszik. Térdeit felhúzza és kezeivel átkarolja. Lehúzza az ujjáról a pecsétgyűrűt, és körbe-körbe forgatja.
Nézi, ahogyan a nő iszik, és azon gondolkozik, hogy mennyivel lett volna másabb az élete, ha ősei úgy döntenek, hogy az erdőben maradnak. Akkor talán szabadon tanulhatott volna mágiát, nem kellett volna az arannyal, és az örökséggel foglalkoznia, és a lázadásban sem kellett volna részt venniük.
Mikor a nő megfordul, és mellé telepszik, végre jól megfigyelheti a férfit: láthatja hosszú füleit, és ezáltal rá is jöhet, hogy bizony elffel van, és volt dolga - erről a kabát takarásában csak tippelhetett - a fekete ruháját, és a végtelen szomorúságot mélybarna szemeiben.*
- Leéltem nyolcvan évet, és semmit sem értem el az életben.
*Suttogja halkan.*
- A szüleim kitagadtak. Mindenhol azt hallottam, hogy csalfa vagyok, pedig csak a húgom életét akartam menteni. De most elvesztettem őt is, és a kedvesemet is. Nem maradt... Senkim.
*A szavaiban nem is az anyagi dolgokon van a hangsúly, hanem személyeken. Egyedül érzi magát, és a sírás kerülgeti. Maradt még benne némi tartás, és a legvégsőkig próbálja meg visszatartani a könnyeit - főleg egy nő előtt. Talán most is csak a makacssága dominál, de érezhető, hogy szépen lassan kezdi feladni. Elsírni magát viszont még mindig nem meri, már ahhoz is túl gyáva.*
3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-29 16:20:34
Üzenet elküldve: 2018-09-29 16:20:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem érzi jól magát. Illetve nem érzi rosszul sem magát, csak… bizonytalanul. Ha egyetlen pohár bor képes így megzavarni az érzékeit, úgy joggal tartja magát távol tőle a jövőben. Vagy csak azért lenne így, mert nem volt az ital „elég jó”? A nemes nem fejtette ki, hogy mitől lenne jobb egy minőségi bor, ezért arra a vélhetően téves következtetésre jut, hogy tompasága és ingatagsága annak köszönhető, hogy túl erős volt ez a változat.
Kislattyog kedvenc helyére a városban, ami nem más, mint a Folyópart. A délutáni napsütés kellemesen felmelegítette a homokot, leveszi saruját, és azt kézben cipelve mezítláb lépked tovább a vízig. Nehéz magabiztosan, egyenes vonalban haladni, testtartásából hiányzik az egyensúly. Hátralöki széles kalapját a hátára, és alaposan megmossa az arcát, remélve, hogy egy kicsit magához téríti a víz. Nem zavarja, hogy hideg, gyakran mosakszik patakban, kifejezetten élvezi, ahogy felfrissíti. Kezével kortyolásra is mer belőle, az ebédhez csak bort ivott, és sokat lófrált ma már a városban. A maradékot kirázza tenyeréből, és elsétál a fákig, mert nem nagyon szeret a napon ücsörögni.
Elfáradt, úgyhogy a hátát szeretné egy fatörzsnek támasztani. A kardtokot és a sarut leteszi maga mellé, a kalapot visszateszi a fejére és előbbre tolja. Talán elbóbiskolhatna abban a reményben, hogy mikor felébred, már józan lesz. De annak ellenére, hogy álmos és kába, nem tud elaludni.*
*Nem érzi jól magát. Illetve nem érzi rosszul sem magát, csak… bizonytalanul. Ha egyetlen pohár bor képes így megzavarni az érzékeit, úgy joggal tartja magát távol tőle a jövőben. Vagy csak azért lenne így, mert nem volt az ital „elég jó”? A nemes nem fejtette ki, hogy mitől lenne jobb egy minőségi bor, ezért arra a vélhetően téves következtetésre jut, hogy tompasága és ingatagsága annak köszönhető, hogy túl erős volt ez a változat.
Kislattyog kedvenc helyére a városban, ami nem más, mint a Folyópart. A délutáni napsütés kellemesen felmelegítette a homokot, leveszi saruját, és azt kézben cipelve mezítláb lépked tovább a vízig. Nehéz magabiztosan, egyenes vonalban haladni, testtartásából hiányzik az egyensúly. Hátralöki széles kalapját a hátára, és alaposan megmossa az arcát, remélve, hogy egy kicsit magához téríti a víz. Nem zavarja, hogy hideg, gyakran mosakszik patakban, kifejezetten élvezi, ahogy felfrissíti. Kezével kortyolásra is mer belőle, az ebédhez csak bort ivott, és sokat lófrált ma már a városban. A maradékot kirázza tenyeréből, és elsétál a fákig, mert nem nagyon szeret a napon ücsörögni.
Elfáradt, úgyhogy a hátát szeretné egy fatörzsnek támasztani. A kardtokot és a sarut leteszi maga mellé, a kalapot visszateszi a fejére és előbbre tolja. Talán elbóbiskolhatna abban a reményben, hogy mikor felébred, már józan lesz. De annak ellenére, hogy álmos és kába, nem tud elaludni.*
3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-25 21:40:34
Üzenet elküldve: 2018-09-25 21:40:34
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egymás mellett feküdnek, mit két kitaszított, és várják, hogy majd valamiféle csoda megmenti őket.*
~Szánalmasak vagyunk.~
*Jön rá az igazságra. Egy piás, depressziós csajjal akar összetartani... Abból bizony semmi jó nem sülhet ki.*
- Ilyen.
*Ért egyet a kijelentéssel, de a következőben hirtelen felpattan a földről.*
- Semmi, verd ki a fejedből. Most... Most mennem kell.
*Igazából még nem tudja, hogy hova akar menni, de az biztos, hogy innen el. Meg kell keresnie a megoldást, mert ezt nem folytathatják tovább.*
*Egymás mellett feküdnek, mit két kitaszított, és várják, hogy majd valamiféle csoda megmenti őket.*
~Szánalmasak vagyunk.~
*Jön rá az igazságra. Egy piás, depressziós csajjal akar összetartani... Abból bizony semmi jó nem sülhet ki.*
- Ilyen.
*Ért egyet a kijelentéssel, de a következőben hirtelen felpattan a földről.*
- Semmi, verd ki a fejedből. Most... Most mennem kell.
*Igazából még nem tudja, hogy hova akar menni, de az biztos, hogy innen el. Meg kell keresnie a megoldást, mert ezt nem folytathatják tovább.*
3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-23 12:55:15
Üzenet elküldve: 2018-09-23 12:55:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valahol örül neki, hogy végre valaki osztja a véleményét a családdal és szerelemmel kapcsolatban. Ha valaki hasonló körökben mozog, mint ő, egy szorosabb emberi kapcsolat én csak, hogy egyszerűen hátráltatná, de kifejezetten veszélyes is lenne. Az viszont, hogy a másik is hasonlóan vélekedik, azt is jelentheti, hogy nem a egy veszélytelen alak, elvégre Ysa sem az.*
-A fattyak élete már csak ilyen. *mosolyodik el halványan. A lány ugyan nem félvér, viszont egy nemes törvényen kívüli gyermeke, s ha még talán annyira nincs is rossz helyzetben, mint a férfi, az ő eddigi életét is beárnyékolta származása.
A felvetésen, miszerint tartsanak össze, értetlenül felvonja szemöldökét. Oldalra fordul a félvér felé, közben pedig megtámasztja magát alkarjával.*
-Pontosan mire gondolsz?
*Kérdő tekintettel várja a gondolat kifejtését.*
*Valahol örül neki, hogy végre valaki osztja a véleményét a családdal és szerelemmel kapcsolatban. Ha valaki hasonló körökben mozog, mint ő, egy szorosabb emberi kapcsolat én csak, hogy egyszerűen hátráltatná, de kifejezetten veszélyes is lenne. Az viszont, hogy a másik is hasonlóan vélekedik, azt is jelentheti, hogy nem a egy veszélytelen alak, elvégre Ysa sem az.*
-A fattyak élete már csak ilyen. *mosolyodik el halványan. A lány ugyan nem félvér, viszont egy nemes törvényen kívüli gyermeke, s ha még talán annyira nincs is rossz helyzetben, mint a férfi, az ő eddigi életét is beárnyékolta származása.
A felvetésen, miszerint tartsanak össze, értetlenül felvonja szemöldökét. Oldalra fordul a félvér felé, közben pedig megtámasztja magát alkarjával.*
-Pontosan mire gondolsz?
*Kérdő tekintettel várja a gondolat kifejtését.*
3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-11 22:36:14
Üzenet elküldve: 2018-09-11 22:36:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Makacskodna, de egyre kevésbé tudja a durcásság álcáját arcán tartani. A csókok, a karcos bariton, megremegteti a mellkasát. Mindig, megmelengeti, de amikor csókokkal fűszerezi Kharasshi, akkor különösen megrogyik a térde. Viszonozza hát a csókot, mikor oda kénytelen fordulni.*
- Galád vagy *dorgálja morcosan, olyan hangon amiből süt, hogy még véletlenül sem haragszik.
A hívásra lép is Kacérka felé csak menetben hajol le, és kap fel egy kavicsot a partról. Találomra, amelyiket elmarja a sok közül. Zsebébe is süllyeszti anélkül, hogy megnézné. A nyeregben aztán Kharasshi a kezébe nyomja az erszényét, melyet zsinegénél visszakötöz övére.*
- Köszönöm. Erről én meg is feledkeztem *bukik ki a száján* Talán oda is adom a szegénynegyedben egy rászorulónak. Te úgyis a tenyereden hordozol *mosolyodik el.
Fegyverövét már korábban visszakapta, sőt az ostorral is kiegészült az egyszerű csatos bőr. Most viszont ahogy Kharasshi kardja van kézközelben, Rilkäline rövidkardját húzza közelebb.
A félreeső fa takarásából indulva, egyre inkább tűnnek szemük elé a vándorló népek. A tisztáson korábban nem tűnt fel ez a nagy népvándorlás. Igaz, tudata mélyen nem ekörül forgott, de itt, a folyóparton már jobban szembetűnik neki a csoportokba verődött népek haladása. Családok, párok, barátok, gyerekek. Kik épen, kik sérülten. Ahogy felfelé haladnak a parton, a templom kapujában egy kordé fordul ekéjük, tele szedett-vedett holmikkal, és három kiskölyökkel. A kordét egy férfi húzza, egy asszony tolja, láthatóan minden csekély ingóságuk, és legféltettebb kincsük a taligán hever. Kikerülve a családot, léptetnek a temetőbe.*
- Ugh *hallik a döbbenet Rilkäline felől, amikor jobban szemügyre veszi azt a halmot, ami felé tartanak. Halottak mind. Egy csuklyás lépked feléjük, lángoló fáklyával.
Amott pedig már csak a gomolygó füstfelhő. Kardját ki is vonja. Újra marja a félsz, mint legutóbbi ittjártakor. Kharasshihoz sorol, amennyire tud.*
- Siessünk innen.
*Makacskodna, de egyre kevésbé tudja a durcásság álcáját arcán tartani. A csókok, a karcos bariton, megremegteti a mellkasát. Mindig, megmelengeti, de amikor csókokkal fűszerezi Kharasshi, akkor különösen megrogyik a térde. Viszonozza hát a csókot, mikor oda kénytelen fordulni.*
- Galád vagy *dorgálja morcosan, olyan hangon amiből süt, hogy még véletlenül sem haragszik.
A hívásra lép is Kacérka felé csak menetben hajol le, és kap fel egy kavicsot a partról. Találomra, amelyiket elmarja a sok közül. Zsebébe is süllyeszti anélkül, hogy megnézné. A nyeregben aztán Kharasshi a kezébe nyomja az erszényét, melyet zsinegénél visszakötöz övére.*
- Köszönöm. Erről én meg is feledkeztem *bukik ki a száján* Talán oda is adom a szegénynegyedben egy rászorulónak. Te úgyis a tenyereden hordozol *mosolyodik el.
Fegyverövét már korábban visszakapta, sőt az ostorral is kiegészült az egyszerű csatos bőr. Most viszont ahogy Kharasshi kardja van kézközelben, Rilkäline rövidkardját húzza közelebb.
A félreeső fa takarásából indulva, egyre inkább tűnnek szemük elé a vándorló népek. A tisztáson korábban nem tűnt fel ez a nagy népvándorlás. Igaz, tudata mélyen nem ekörül forgott, de itt, a folyóparton már jobban szembetűnik neki a csoportokba verődött népek haladása. Családok, párok, barátok, gyerekek. Kik épen, kik sérülten. Ahogy felfelé haladnak a parton, a templom kapujában egy kordé fordul ekéjük, tele szedett-vedett holmikkal, és három kiskölyökkel. A kordét egy férfi húzza, egy asszony tolja, láthatóan minden csekély ingóságuk, és legféltettebb kincsük a taligán hever. Kikerülve a családot, léptetnek a temetőbe.*
- Ugh *hallik a döbbenet Rilkäline felől, amikor jobban szemügyre veszi azt a halmot, ami felé tartanak. Halottak mind. Egy csuklyás lépked feléjük, lángoló fáklyával.
Amott pedig már csak a gomolygó füstfelhő. Kardját ki is vonja. Újra marja a félsz, mint legutóbbi ittjártakor. Kharasshihoz sorol, amennyire tud.*
- Siessünk innen.
3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-11 22:19:02
Üzenet elküldve: 2018-09-11 22:19:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ahogy mondod.
*Mondj ezt a lóra is, és a család témára is.*
- Nem is volt, nem is lesz, nem is előnyös.
*Elterül a földön, és hangosan elneveti magát.*
- Nézz már rám! Félvér vagyok, abból is a rosszabb fajta. Amit kapok másoktól, az csak a szembeköpés.
*Egyedül a vérúrtól kapott bármit is ebben az életben, ezért követi őt annyira. Tanította, és kihúzta a nyomorból, többet tett érte, mint a saját anyja.*
- Azt mondom, tartsunk össze mi, szerencsétlen kitaszítottak. Ha már más úgysem tart velünk. Nekem még lovam sincs.
- Ahogy mondod.
*Mondj ezt a lóra is, és a család témára is.*
- Nem is volt, nem is lesz, nem is előnyös.
*Elterül a földön, és hangosan elneveti magát.*
- Nézz már rám! Félvér vagyok, abból is a rosszabb fajta. Amit kapok másoktól, az csak a szembeköpés.
*Egyedül a vérúrtól kapott bármit is ebben az életben, ezért követi őt annyira. Tanította, és kihúzta a nyomorból, többet tett érte, mint a saját anyja.*
- Azt mondom, tartsunk össze mi, szerencsétlen kitaszítottak. Ha már más úgysem tart velünk. Nekem még lovam sincs.
3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-11 18:53:36
Üzenet elküldve: 2018-09-11 18:53:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline, Kharasshi//
- Ó csókoltam én már rajtad sok mindent *villant farkasvigyort* - és tepertelek is már sok helyre hűvös éjszakákon... meg hajnalokon *ízleli a durcásan csücsörödő ajkacskákat a lány elé hajolva, s lassan visszafordítja maga felé a finom orcát* - meg délelőttökön *újabb csókocska* -, délutánokon... alkonyokon... *Maga is kíváncsi lenne, hogy van-e olyan szeglete egy napnak mely még soha nem találta őket egymás karjaiban.*
- Bizony megsajnáltalak *duruzsolja mély, karcos hangján.* - Mert úgy vágyott ez a csillogás felszabadulni a szemedben.
*A mostani önmagához képest bolyongó kísértetnek tetszett akkor a nőstényke. Pedig nem hagyta el magát még ismeretségük elején se.*
- Gyere *mondja.* - Nézzük meg, mi a helyzet a városban. Ilyen időben nem maradhatunk idekint. De óvatosnak kell lennünk. Hallottam pár szóbeszédet. A rongyosok lázongásáról. Gyújtogatásról. Ha nem biztonságos, majd kitalálunk valamit.
*Visszasegíti a nyeregbe a lányt, de mielőtt megindulna a Bitang felé, valamit még Käli kezébe nyom. Az erszényét.*
- Itt vettem el, hát itt is adom vissza. *A tartalma hiánytalan az ostor árát leszámítva. Annak idején sem azért vette el, mert szüksége lett volna rá, hanem inkább csak amolyan biztosítékként. Az igazat megvallva, csak azért tartotta magánál ilyen sokáig, mert teljesen meg is feledkezett róla. Mostanáig.
A kardját azért kéznél tartja, ahogy a temető felé elindulnak a város irányába.*
- Ó csókoltam én már rajtad sok mindent *villant farkasvigyort* - és tepertelek is már sok helyre hűvös éjszakákon... meg hajnalokon *ízleli a durcásan csücsörödő ajkacskákat a lány elé hajolva, s lassan visszafordítja maga felé a finom orcát* - meg délelőttökön *újabb csókocska* -, délutánokon... alkonyokon... *Maga is kíváncsi lenne, hogy van-e olyan szeglete egy napnak mely még soha nem találta őket egymás karjaiban.*
- Bizony megsajnáltalak *duruzsolja mély, karcos hangján.* - Mert úgy vágyott ez a csillogás felszabadulni a szemedben.
*A mostani önmagához képest bolyongó kísértetnek tetszett akkor a nőstényke. Pedig nem hagyta el magát még ismeretségük elején se.*
- Gyere *mondja.* - Nézzük meg, mi a helyzet a városban. Ilyen időben nem maradhatunk idekint. De óvatosnak kell lennünk. Hallottam pár szóbeszédet. A rongyosok lázongásáról. Gyújtogatásról. Ha nem biztonságos, majd kitalálunk valamit.
*Visszasegíti a nyeregbe a lányt, de mielőtt megindulna a Bitang felé, valamit még Käli kezébe nyom. Az erszényét.*
- Itt vettem el, hát itt is adom vissza. *A tartalma hiánytalan az ostor árát leszámítva. Annak idején sem azért vette el, mert szüksége lett volna rá, hanem inkább csak amolyan biztosítékként. Az igazat megvallva, csak azért tartotta magánál ilyen sokáig, mert teljesen meg is feledkezett róla. Mostanáig.
A kardját azért kéznél tartja, ahogy a temető felé elindulnak a város irányába.*
3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-10 22:49:30
Üzenet elküldve: 2018-09-10 22:49:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Rilkäline, Kharasshi//
*Magukkal húzzák az emlékek, még ha most inkább a gazfickóhoz bújik, az első alkalommal bizony meggyűlt vele a baja. Komisz egy jószág, és erre a kezdődő szavai pontosan rá is erősítenek. Käli kissé kétérzésű nosztalgiájába csatlakozik is Kharasshi, csak éppen nem úgy, mint ahogy erre a hollóhajú lány számít. *
- Úgy hiszed, ó jóképű idegen? *Szemeiben még csak játékosra élednek a fények, szája sarka rezdül, de még nem tudja, hová feszíti a mélységi galád mondandóját. Ahogy halad, úgy gyúlnak az önérzet szikrái. S bizony pattogóssá duzzadnak. Még akkor is, ha tudja, hogy a kettejük játékának ez szerves része. Akkor sem tudja elnyomni, és nem is szeretné. Akárcsak, mikor házikedvenccé lett nyilvánítva. Ott a szántón is fel-fellobbant az önérzet, csak akkor még félt szót emelni. Akkor.*
- Szerintem pedig, éppen te csókoltad még a lábam nyomát is *húzza fel az orrát.* Tepertél, hogy megmelengess a hűvös éjszakában.* Közelebb lép, állát emelve, s húzza fel keskeny szemöldökét is.* Úgy könyörögtél, hogy tüzet csiholj nekem. Emlékszem, hogy tomboló máglyát akartál, de kértem, hogy csak közepes legyen.
*Észre sem veszi, mikor veszi fel a kis pulykakakas testtartását, kezeit csípőjére támasztja, ahogy felfelé néz.*
- Rávenni… *szikrázó szemei őszinték, de szavaiban tettetett hüledezés zöngéi hallanak.* Megsajnáltál mi?
*Karba fonja kezeit, s sértetten fordítja el durcásra hajló esővel áztatott arcát. Szeme sarkából sandít csak vissza.*
*Magukkal húzzák az emlékek, még ha most inkább a gazfickóhoz bújik, az első alkalommal bizony meggyűlt vele a baja. Komisz egy jószág, és erre a kezdődő szavai pontosan rá is erősítenek. Käli kissé kétérzésű nosztalgiájába csatlakozik is Kharasshi, csak éppen nem úgy, mint ahogy erre a hollóhajú lány számít. *
- Úgy hiszed, ó jóképű idegen? *Szemeiben még csak játékosra élednek a fények, szája sarka rezdül, de még nem tudja, hová feszíti a mélységi galád mondandóját. Ahogy halad, úgy gyúlnak az önérzet szikrái. S bizony pattogóssá duzzadnak. Még akkor is, ha tudja, hogy a kettejük játékának ez szerves része. Akkor sem tudja elnyomni, és nem is szeretné. Akárcsak, mikor házikedvenccé lett nyilvánítva. Ott a szántón is fel-fellobbant az önérzet, csak akkor még félt szót emelni. Akkor.*
- Szerintem pedig, éppen te csókoltad még a lábam nyomát is *húzza fel az orrát.* Tepertél, hogy megmelengess a hűvös éjszakában.* Közelebb lép, állát emelve, s húzza fel keskeny szemöldökét is.* Úgy könyörögtél, hogy tüzet csiholj nekem. Emlékszem, hogy tomboló máglyát akartál, de kértem, hogy csak közepes legyen.
*Észre sem veszi, mikor veszi fel a kis pulykakakas testtartását, kezeit csípőjére támasztja, ahogy felfelé néz.*
- Rávenni… *szikrázó szemei őszinték, de szavaiban tettetett hüledezés zöngéi hallanak.* Megsajnáltál mi?
*Karba fonja kezeit, s sértetten fordítja el durcásra hajló esővel áztatott arcát. Szeme sarkából sandít csak vissza.*
3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-10 18:57:32
Üzenet elküldve: 2018-09-10 18:57:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline, Kharasshi//
*Furcsa, de ami a kelmeárus feleségében leginkább feldühítette, az az volt, hogy azt mondta, tanítsa óvatosságra Rilkäline-t. Nem, sosem akarná olyannak látni a lányt, mint amilyen ő maga. Hogy csak árnyakat lásson a világból, hogy ugrásra készen aludjon el, mint egy állat, amit egész életében vertek.
Sötét gondolatai közül egy kérdés húzza vissza, mely emlékeket idéz. Keserű napok emlékeit, melyeknek egyetlen apró fénye ez a kis fakóvérű fruska volt... a közepes tüzével. Azóta pedig észrevétlenül, s lassacskán, de beragyogta az életét.*
- Persze, hogy emlékszem *tűri el az ázott tincseket a lány arcából.* - Rimánkodtál, hogy magammal vigyelek *mondja megjátszott komolysággal.* - Hogy is mondtad? "Csak egy télre, ó jóképű idegen!" Még az erszényedet is nekem adtad, csak hogy jöhess. *Elmerengő fejcsóválással sóhajt.* - Azért kíváncsi lennék, előttem hány férfival játszottad el ugyanezt *ciccent kissé megrovón, aztán csendre is inti a lányt mindjárt, költői státuszba legyintve a kérdést. Csak magában dönög, hiszen azok az édes kis szikrák, tudja jól, az ilyesmire hamar a kék szemekbe gyűlnek. Most pedig mindennél jobban vágyja látni őket, hogy messze űzzék a történtek lidércnyomását.*
- Nem is tudom, hogy tudtál ilyesmire rávenni. De hát mit mondjak *vonja meg a vállát* -, megsajnáltalak.
*Furcsa, de ami a kelmeárus feleségében leginkább feldühítette, az az volt, hogy azt mondta, tanítsa óvatosságra Rilkäline-t. Nem, sosem akarná olyannak látni a lányt, mint amilyen ő maga. Hogy csak árnyakat lásson a világból, hogy ugrásra készen aludjon el, mint egy állat, amit egész életében vertek.
Sötét gondolatai közül egy kérdés húzza vissza, mely emlékeket idéz. Keserű napok emlékeit, melyeknek egyetlen apró fénye ez a kis fakóvérű fruska volt... a közepes tüzével. Azóta pedig észrevétlenül, s lassacskán, de beragyogta az életét.*
- Persze, hogy emlékszem *tűri el az ázott tincseket a lány arcából.* - Rimánkodtál, hogy magammal vigyelek *mondja megjátszott komolysággal.* - Hogy is mondtad? "Csak egy télre, ó jóképű idegen!" Még az erszényedet is nekem adtad, csak hogy jöhess. *Elmerengő fejcsóválással sóhajt.* - Azért kíváncsi lennék, előttem hány férfival játszottad el ugyanezt *ciccent kissé megrovón, aztán csendre is inti a lányt mindjárt, költői státuszba legyintve a kérdést. Csak magában dönög, hiszen azok az édes kis szikrák, tudja jól, az ilyesmire hamar a kék szemekbe gyűlnek. Most pedig mindennél jobban vágyja látni őket, hogy messze űzzék a történtek lidércnyomását.*
- Nem is tudom, hogy tudtál ilyesmire rávenni. De hát mit mondjak *vonja meg a vállát* -, megsajnáltalak.
3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-09 12:25:57
Üzenet elküldve: 2018-09-09 12:25:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Rilkäline, Kharasshi//
*Szorítja Kharasshi kezét a lovakig szaladva, de akkor sem csúsznának ki ujjai a másikéból, ha ő nem tartana eléggé. Biztos kézzel, satuként fog a hím is, majd könnyedén nyeregbe segíti. Nem várnak semmire, a zuhogó esőben a folyó felé indulnak. Kacér, hamar Bitang mellé zárkózik, Käli pedig bár már biztosan ül a lovon, csak mereven az utat figyeli, és a mozgásra koncentrál. Szótlan hagyják maguk mögött a tisztást, s már a folyóparton járnak, mikor kénytelen kizökkenni a monotonitás jótékonyságából. Kharasshi megállítja lovát, s hozzá siet.
Ölelésbe temetkezve csak lábujjai érik a kavicsos partot, a terebélyes fa alatt. Kezeit kedvese nyaka köré fonja, s nem ereszti, még néhány pillanatig. Arcát nyakába temeti, hogy még a letemetett akarat alatt is vágyott fűszeres, mégis friss illattal szívja tele tüdejét. Ebből merítsen további szavaihoz.*
- Nem *ingatja fejét, majd csókkal próbálja végét venni a szabadkozó áradatnak, mind hiába.* Én mentem oda. Én akartam. Elbűvölt a kedvessége, és csak… *vág szavába* csak felém nyújtotta, hogy próbáljam ki. *dünnyögi a fakó fonatok közé* Nem tudhattad.
*Szemeibe immár kutatva néz a fakó tekintet, és makulátlan kékeket láthat. Nyom nélkül tisztult a szemtelen bűbáj. Nem törte meg, pedig súlyos teherként préselte önmagába vissza. Erről nem beszél, csak a felizzó pillantás az, ami árulkodhat arról, milyen tusát vívott az akaratot tipró tajtékkal. Nem szól, mert már így is önmagát hibáztatja a hím, és Rilkäline pedig önmagát tartja ostoba fruskának, hogy beugrott a kivédhetetlen trükknek. Noha, ő maga szintén nem tudhatta előre.*
- Igen, jól vagyok. Csak sajnálom *suttogja immár újra ölelésbe simulva.* én is annyira sajnálom.
*Ki gondolta volna, mikor legutóbb itt jártak a folyóparton, hogy a közepes tüzet rendelő nőstény, aki kínjában rendre utasította elrablóját, éppen hogy oltalmat lel majd annak karjaiban. Most pedig itt vannak, ugyan valamivel távolabb attól a helytől, ahol lependerítette a lóról, s átkutatta fegyverek után, de mégis itt van újra az ősz, amikor először álltak szemtől szemben egymással.
A meghitt ölelésből kipillantva csak mered a kavicsos partra, a mellkason át hallatszó szívverést hallgatja, szeme pedig egyre egy narancsszínű cseppalakra hajazó kavicsot bámul. Aprócska, épp egy ujjpercnyi nagyságú, keresztül sötét szálakkal futott kő csak bambulása tárgya, semmi tudatos nincs benne.*
- Itt álltunk szemtől szemben először. Emlékszel? *dünnyögi egyszer csak, majd elhátrál, hogy felfelé nézhessen újra, szemügyre vehesse Kharasshi vonásait, hogy egy régi emléket a jelen történéseire helyez.*
*Szorítja Kharasshi kezét a lovakig szaladva, de akkor sem csúsznának ki ujjai a másikéból, ha ő nem tartana eléggé. Biztos kézzel, satuként fog a hím is, majd könnyedén nyeregbe segíti. Nem várnak semmire, a zuhogó esőben a folyó felé indulnak. Kacér, hamar Bitang mellé zárkózik, Käli pedig bár már biztosan ül a lovon, csak mereven az utat figyeli, és a mozgásra koncentrál. Szótlan hagyják maguk mögött a tisztást, s már a folyóparton járnak, mikor kénytelen kizökkenni a monotonitás jótékonyságából. Kharasshi megállítja lovát, s hozzá siet.
Ölelésbe temetkezve csak lábujjai érik a kavicsos partot, a terebélyes fa alatt. Kezeit kedvese nyaka köré fonja, s nem ereszti, még néhány pillanatig. Arcát nyakába temeti, hogy még a letemetett akarat alatt is vágyott fűszeres, mégis friss illattal szívja tele tüdejét. Ebből merítsen további szavaihoz.*
- Nem *ingatja fejét, majd csókkal próbálja végét venni a szabadkozó áradatnak, mind hiába.* Én mentem oda. Én akartam. Elbűvölt a kedvessége, és csak… *vág szavába* csak felém nyújtotta, hogy próbáljam ki. *dünnyögi a fakó fonatok közé* Nem tudhattad.
*Szemeibe immár kutatva néz a fakó tekintet, és makulátlan kékeket láthat. Nyom nélkül tisztult a szemtelen bűbáj. Nem törte meg, pedig súlyos teherként préselte önmagába vissza. Erről nem beszél, csak a felizzó pillantás az, ami árulkodhat arról, milyen tusát vívott az akaratot tipró tajtékkal. Nem szól, mert már így is önmagát hibáztatja a hím, és Rilkäline pedig önmagát tartja ostoba fruskának, hogy beugrott a kivédhetetlen trükknek. Noha, ő maga szintén nem tudhatta előre.*
- Igen, jól vagyok. Csak sajnálom *suttogja immár újra ölelésbe simulva.* én is annyira sajnálom.
*Ki gondolta volna, mikor legutóbb itt jártak a folyóparton, hogy a közepes tüzet rendelő nőstény, aki kínjában rendre utasította elrablóját, éppen hogy oltalmat lel majd annak karjaiban. Most pedig itt vannak, ugyan valamivel távolabb attól a helytől, ahol lependerítette a lóról, s átkutatta fegyverek után, de mégis itt van újra az ősz, amikor először álltak szemtől szemben egymással.
A meghitt ölelésből kipillantva csak mered a kavicsos partra, a mellkason át hallatszó szívverést hallgatja, szeme pedig egyre egy narancsszínű cseppalakra hajazó kavicsot bámul. Aprócska, épp egy ujjpercnyi nagyságú, keresztül sötét szálakkal futott kő csak bambulása tárgya, semmi tudatos nincs benne.*
- Itt álltunk szemtől szemben először. Emlékszel? *dünnyögi egyszer csak, majd elhátrál, hogy felfelé nézhessen újra, szemügyre vehesse Kharasshi vonásait, hogy egy régi emléket a jelen történéseire helyez.*
3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-09 12:14:40
Üzenet elküldve: 2018-09-09 12:14:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A hatalmas Artheniori folyó partján sétálgat, ott ahol egykoron ősei is lépdeltek évszázadokon át. Furcsa érzés keríti hatalmába, hogy visszatért és megláthatja származásának helyét. A város széle kicsit üres most, bár nem tudja mi az átlagos errefelé, de úgy képzelné el, hogy többen mossanak a folyóparton, most viszont kong az ürességtől. Na sebaj, halad tovább a part mentén, hogy beljebb kerülhessen.*
~Szokatlanul kevés a városi őrség. Hogy tudnak így rendet tartani?~
*Nemigen járt még nagyobb városban így az irányításukat sem nagyon tudja, illetve a helyi szokásokat is csak elbeszélésekből ismeri.*
~Szokatlanul kevés a városi őrség. Hogy tudnak így rendet tartani?~
*Nemigen járt még nagyobb városban így az irányításukat sem nagyon tudja, illetve a helyi szokásokat is csak elbeszélésekből ismeri.*
3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-06 20:57:48
Üzenet elküldve: 2018-09-06 20:57:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Nehezül a lelke a városhoz közeledvén, de ez főleg újdonsült társának, a magánynak tudható be. Míg Saurien vele volt, olyan könnyűnek tűnt minden. No meg volt, ki vigyázott rá.
Ugyan ki gondolná, hogy Arthenior... Nos... Ilyen? Otthon mindig úgy tekintettek a városra, mint a szabad nép hazájára. Néhol némi rosszalással atyja részéről, elvégre a túlzásba vitt szabadság gyakran dönti romlásba az embert. Ő azonban mindig csodálta e helyet.*
-Bocsánat.
*Hiába kerülte ki a szembejövő férfit, egy idős asszony lett áldozata a szembejövő vállának. Menekülnek, egyértelmű. Cókmók a hátukon, Némelyek kezében kis kordé. Gyerekek és felnőttek egyaránt. Elcsigázottak. Senki sem próbálja feltartóztatni vagy akár csak figyelmeztetni.*
-Szia fiúcska.
*Térdel le sugárzó mosollyal egy feketehajú kis csöppség elé. A kezén ócska, koszos rongyokból kötés, de se nem tart, se nem véd.*
-Mutasd csak a kezed!
*Nyúl keze a fiúé után, de ekkor vaskos kéz telepszik a fiú vállára és tereli tovább.*
-A kötés! Ki kell cserélni!
*Kiált a távolodó férfi után de az nem fordul meg. Mintha meg sem hallaná. Végtelen szánalommal a szívében bámul utánuk még jó ideig, majd sarkon fordul. Csak találjon majd valakit a templomban!*
Ugyan ki gondolná, hogy Arthenior... Nos... Ilyen? Otthon mindig úgy tekintettek a városra, mint a szabad nép hazájára. Néhol némi rosszalással atyja részéről, elvégre a túlzásba vitt szabadság gyakran dönti romlásba az embert. Ő azonban mindig csodálta e helyet.*
-Bocsánat.
*Hiába kerülte ki a szembejövő férfit, egy idős asszony lett áldozata a szembejövő vállának. Menekülnek, egyértelmű. Cókmók a hátukon, Némelyek kezében kis kordé. Gyerekek és felnőttek egyaránt. Elcsigázottak. Senki sem próbálja feltartóztatni vagy akár csak figyelmeztetni.*
-Szia fiúcska.
*Térdel le sugárzó mosollyal egy feketehajú kis csöppség elé. A kezén ócska, koszos rongyokból kötés, de se nem tart, se nem véd.*
-Mutasd csak a kezed!
*Nyúl keze a fiúé után, de ekkor vaskos kéz telepszik a fiú vállára és tereli tovább.*
-A kötés! Ki kell cserélni!
*Kiált a távolodó férfi után de az nem fordul meg. Mintha meg sem hallaná. Végtelen szánalommal a szívében bámul utánuk még jó ideig, majd sarkon fordul. Csak találjon majd valakit a templomban!*
3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-06 19:58:42
Üzenet elküldve: 2018-09-06 19:58:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy látszik fiú nem érti a tréfát, elvégre ő egy pillanatig sem gondolta komolyan, hogy esetleg a másik valamiféle aszkéta. Mindenesetre nem áll most neki erről magyarázni a félvérnek, csak mereven figyeli, ahogyan az közelít felé és végül helyet foglal mellette. Remélhetőleg nem nyisszantja le a késével az orrcimpáit, Ysa csak viccelt ugyan, mikor a fülgyűjtögetést emlegette, azt viszont nem tudhatja biztosra, hogy a másik is.*
-Ez ismerős...
*Sóhajt fel a kérdésre kapott válasz hallatán. Jó ideje nem tudja már, hogy mihez is kezdjen magával és úgy látszik ez a gondja a közeljövőben nem is fog rendeződni. Pedig már nem ártana összeszednie magát, a félretett pénze ugyanis vészesen fogyóban van.
A kérdésre csak megvonja a vállait.*
-Van egy lovam. Az számít?
*Pillant fel rá mosolyogva*
-Bár az sem igazán az enyém, szóval a válaszom egy egyszerű "nincs". A magamfajta számára egyébként sem előnyös, ha van. Valami pedig azt súgja nálad is hasonló a helyzet.
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.06 19:59:25
*Úgy látszik fiú nem érti a tréfát, elvégre ő egy pillanatig sem gondolta komolyan, hogy esetleg a másik valamiféle aszkéta. Mindenesetre nem áll most neki erről magyarázni a félvérnek, csak mereven figyeli, ahogyan az közelít felé és végül helyet foglal mellette. Remélhetőleg nem nyisszantja le a késével az orrcimpáit, Ysa csak viccelt ugyan, mikor a fülgyűjtögetést emlegette, azt viszont nem tudhatja biztosra, hogy a másik is.*
-Ez ismerős...
*Sóhajt fel a kérdésre kapott válasz hallatán. Jó ideje nem tudja már, hogy mihez is kezdjen magával és úgy látszik ez a gondja a közeljövőben nem is fog rendeződni. Pedig már nem ártana összeszednie magát, a félretett pénze ugyanis vészesen fogyóban van.
A kérdésre csak megvonja a vállait.*
-Van egy lovam. Az számít?
*Pillant fel rá mosolyogva*
-Bár az sem igazán az enyém, szóval a válaszom egy egyszerű "nincs". A magamfajta számára egyébként sem előnyös, ha van. Valami pedig azt súgja nálad is hasonló a helyzet.
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.06 19:59:25
3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-05 21:49:36
Üzenet elküldve: 2018-09-05 21:49:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline, Kharasshi//
*Mire elérik a folyópartot, csatakosra áznak. Most már tényleg kénytelenek lesznek betérni a városba és szállást keríteni éjszakára, legalább míg a ruháik megszáradnak. Eszébe jut, hogy mehetnének a kis házikóba a szegénynegyed legszélén, melyet sokáig szinte othonának nevezhetett, de el is hessegeti az ötletet. Nem tudná Kälit odavinni. Ő se biztos, hogy vissza tudna térni oda, tudván tudva, hogy az emlékek mind odabent várják. Ám most más aggodalmak jobban gyötrik, így egy nagyobb fa alatt megállítja a lovát. A lombkorona elég terebélyes, hogy még jó darabig megvédje őket az esőtől. Csak itt-ott szalad végig egy-egy csipp-csöpp a leveleken.
Rilkälinehez siet és leveszi a nyeregből. A segítség öleléssé fonódik, még mielőtt a talpa földet érne.*
- Úgy sajnálom *mondja, arcát a nedves, sötét tincsek közé fúrva.* - Tudnom kellett volna. Jobban kellett volna figyelnem. Ne, haragudj. Ne haragudj rám. *Tenyereit a lány arcára simítja, s ahogy a szemébe néz, látszik rajta a még mindig vergődő aggodalom. Figyeli a kékeket, nem tört-e meg a fényük, nem maradt-e bennük a kényszer tompa fertőjéből.*
- Jól vagy? Egészen?
*Bár visszacsinálhatná az egészet. Visszagondolva a szóbeszédekre, sejthette volna, hogy milyen boszorkányos holmikkal üzérkednek ezek a népek. Persze akkor még inkább hitte úgy, hogy az egzotikus csecsebecsék miatt egyszerűen túloznak az egyszerű gazdálkodók pletykás történetei. Bolond volt és könnyelmű. A tél alatt elszokott tőle, hogy folyvást gyanakodjon, s ennek az egésznek majdnem ő látta kárát: Rilkäline. A gondolat csak cikáz a bőre alatt és nem bír tőle szabadulni.
Ezek után nem szívesen menne a városba. Az ottani dolgokról is hallott néhány elég aggasztó szóbeszédet. Nem is szólva arról, hogy a Kikötőben mi várja majd őket, ha egyszer valóban útnak indulnak. Mintha a világ megőrült volna. Mintha ez az őrület falva rágná a békére vágyók alól a világot.*
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.05 22:21:01
*Mire elérik a folyópartot, csatakosra áznak. Most már tényleg kénytelenek lesznek betérni a városba és szállást keríteni éjszakára, legalább míg a ruháik megszáradnak. Eszébe jut, hogy mehetnének a kis házikóba a szegénynegyed legszélén, melyet sokáig szinte othonának nevezhetett, de el is hessegeti az ötletet. Nem tudná Kälit odavinni. Ő se biztos, hogy vissza tudna térni oda, tudván tudva, hogy az emlékek mind odabent várják. Ám most más aggodalmak jobban gyötrik, így egy nagyobb fa alatt megállítja a lovát. A lombkorona elég terebélyes, hogy még jó darabig megvédje őket az esőtől. Csak itt-ott szalad végig egy-egy csipp-csöpp a leveleken.
Rilkälinehez siet és leveszi a nyeregből. A segítség öleléssé fonódik, még mielőtt a talpa földet érne.*
- Úgy sajnálom *mondja, arcát a nedves, sötét tincsek közé fúrva.* - Tudnom kellett volna. Jobban kellett volna figyelnem. Ne, haragudj. Ne haragudj rám. *Tenyereit a lány arcára simítja, s ahogy a szemébe néz, látszik rajta a még mindig vergődő aggodalom. Figyeli a kékeket, nem tört-e meg a fényük, nem maradt-e bennük a kényszer tompa fertőjéből.*
- Jól vagy? Egészen?
*Bár visszacsinálhatná az egészet. Visszagondolva a szóbeszédekre, sejthette volna, hogy milyen boszorkányos holmikkal üzérkednek ezek a népek. Persze akkor még inkább hitte úgy, hogy az egzotikus csecsebecsék miatt egyszerűen túloznak az egyszerű gazdálkodók pletykás történetei. Bolond volt és könnyelmű. A tél alatt elszokott tőle, hogy folyvást gyanakodjon, s ennek az egésznek majdnem ő látta kárát: Rilkäline. A gondolat csak cikáz a bőre alatt és nem bír tőle szabadulni.
Ezek után nem szívesen menne a városba. Az ottani dolgokról is hallott néhány elég aggasztó szóbeszédet. Nem is szólva arról, hogy a Kikötőben mi várja majd őket, ha egyszer valóban útnak indulnak. Mintha a világ megőrült volna. Mintha ez az őrület falva rágná a békére vágyók alól a világot.*
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.05 22:21:01
3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-04 21:52:22
Üzenet elküldve: 2018-09-04 21:52:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem élek önmegtartóztatásban!
*Rázza a fejét.*
- Mindent megteszek, amit szeretnék, és amire vágyat érzek. Ezekre éppen nem.
*És ezzel nem is hazudik Ha nem érzi úgy, hogy alkoholt kellene innia, akkor nem iszik, és a többi. Mégis minek?
Unottan lelül a nő mellé, és szürke szemeivel a víz sodrását figyeli.*
- Jelenleg máshol sincs több keresni valóm.
*Rántja meg a vállát unottan.*
- Nincs családod?
*Bukik ki belőle a kérdés, hiszen furcsa, hogy egy fiatal nő, éjszaka, egy folyóparton piáljon.*
~Biztos, hogy történt vele valami.~
- Nem élek önmegtartóztatásban!
*Rázza a fejét.*
- Mindent megteszek, amit szeretnék, és amire vágyat érzek. Ezekre éppen nem.
*És ezzel nem is hazudik Ha nem érzi úgy, hogy alkoholt kellene innia, akkor nem iszik, és a többi. Mégis minek?
Unottan lelül a nő mellé, és szürke szemeivel a víz sodrását figyeli.*
- Jelenleg máshol sincs több keresni valóm.
*Rántja meg a vállát unottan.*
- Nincs családod?
*Bukik ki belőle a kérdés, hiszen furcsa, hogy egy fiatal nő, éjszaka, egy folyóparton piáljon.*
~Biztos, hogy történt vele valami.~
3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-08-29 22:05:17
Üzenet elküldve: 2018-08-29 22:05:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az ötlet hallatán olyan fejet vág, mint aki komolyan elgondolkodik a dolgon.*
-Talán nyithatnék egy orrfurulya boltot...
*Valamelyest megnyugszik, mikor a fegyver a helyére kerül, noha egyelőre úgy tűnik a fickónak nem áll szándékában Ysa orrát komolyan lenyisszantani, nem tudhatja biztosan, hogy nem tervezgeti a kirablását vagy meggyilkolását.*
-Hogy én? *kérdez vissza pimasz vigyorral* -Hát még a feltételezés is sért.
*Azt ezt követő monológot egy szemforgatással jutalmazza. Micsoda alak! Kicsit Aoneerre emlékezteti, bár ő ennyire talán nem vetette meg az italt. Vajon mi lehet most vele?*
-Ha nem hát nem *rántja meg vállait, majd még iszik egy utolsó kortyot a förmedvényből, aztán felpattan helyéről és gondosan elrakja a kulacsot a nyeregtáskába. Ennyi éppen elég is volt belőle, félő, ha jobban berúg nem talál majd vissza a Pegazusba. Lassan már nem ártana kiköltözni onnan.*
-Aha, szóval teljes önmegtartóztatásban élsz *forgatja ki ismét szavait, majd elneveti magát*
-Szerencsés vagy, legalább nem kell azon aggódnod, hogy valahol van egy fattyad.
*Azzal vissza is lépdel a parthoz és elfekszik a fűben. Kicsit szédül, de még nem annyira, hogy rosszul legyen tőle.*
-Egyébként mit keresel itt? Éjszakai fürdőzésre vágytál?
*Az ötlet hallatán olyan fejet vág, mint aki komolyan elgondolkodik a dolgon.*
-Talán nyithatnék egy orrfurulya boltot...
*Valamelyest megnyugszik, mikor a fegyver a helyére kerül, noha egyelőre úgy tűnik a fickónak nem áll szándékában Ysa orrát komolyan lenyisszantani, nem tudhatja biztosan, hogy nem tervezgeti a kirablását vagy meggyilkolását.*
-Hogy én? *kérdez vissza pimasz vigyorral* -Hát még a feltételezés is sért.
*Azt ezt követő monológot egy szemforgatással jutalmazza. Micsoda alak! Kicsit Aoneerre emlékezteti, bár ő ennyire talán nem vetette meg az italt. Vajon mi lehet most vele?*
-Ha nem hát nem *rántja meg vállait, majd még iszik egy utolsó kortyot a förmedvényből, aztán felpattan helyéről és gondosan elrakja a kulacsot a nyeregtáskába. Ennyi éppen elég is volt belőle, félő, ha jobban berúg nem talál majd vissza a Pegazusba. Lassan már nem ártana kiköltözni onnan.*
-Aha, szóval teljes önmegtartóztatásban élsz *forgatja ki ismét szavait, majd elneveti magát*
-Szerencsés vagy, legalább nem kell azon aggódnod, hogy valahol van egy fattyad.
*Azzal vissza is lépdel a parthoz és elfekszik a fűben. Kicsit szédül, de még nem annyira, hogy rosszul legyen tőle.*
-Egyébként mit keresel itt? Éjszakai fürdőzésre vágytál?
3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-08-24 20:54:15
Üzenet elküldve: 2018-08-24 20:54:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- De ha kitisztítod őket, és néhány helyen kifaragod, jók lehetnek hangszernek.
*Elég undorító az ötlet, és kizárt, hogy valaha is kivitelezne hasonlót, de poénnak megteszi.
A fegyver gyorsan megtisztul, de mikor eltűnik róla az összes szennyeződés, még nem teszi el. Szereti nézni a kemény, és hegyes és éles üveg csillogását, főleg éjszaka, a hold fényében. Pár perc bámulás után azonban elteszi, nehogy a nő rosszat higgyen, hiszen nincsenek ártó szándékai.*
- Te direkt forgatod ki a szavait?
*Sóhajt egyet, majd megrázza a fejét. Ha nem, hát nem. Miért próbáljon segíteni valakinek, ha az nem kér belőle?*
- A lerészegedésnek sosem láttam értelmét, csak beködösíti az elmét, és olyan dolgokra késztet, amit józanul nem tennél meg. Elveszíted a kontrollt, igen, ellazulsz, elfelejted a gondjaidat, úgy érzed, végre nyugodt és szabad vagy, azt teszel amit akarsz, de ilyen áron? Kösz, de nem.
*Valószínűleg most csak a mágus énje beszél belőle, de a szavait még mindig igaznak érzi. Inkább alakítja úgy az életét, hogy boldog legyen, mint hogy örökös boldogtalanságában tönkretegye magát.*
- Gyermeket nemzeni pedig nem tudok, félvér vagyok. Szóval erről ennyit.
- De ha kitisztítod őket, és néhány helyen kifaragod, jók lehetnek hangszernek.
*Elég undorító az ötlet, és kizárt, hogy valaha is kivitelezne hasonlót, de poénnak megteszi.
A fegyver gyorsan megtisztul, de mikor eltűnik róla az összes szennyeződés, még nem teszi el. Szereti nézni a kemény, és hegyes és éles üveg csillogását, főleg éjszaka, a hold fényében. Pár perc bámulás után azonban elteszi, nehogy a nő rosszat higgyen, hiszen nincsenek ártó szándékai.*
- Te direkt forgatod ki a szavait?
*Sóhajt egyet, majd megrázza a fejét. Ha nem, hát nem. Miért próbáljon segíteni valakinek, ha az nem kér belőle?*
- A lerészegedésnek sosem láttam értelmét, csak beködösíti az elmét, és olyan dolgokra késztet, amit józanul nem tennél meg. Elveszíted a kontrollt, igen, ellazulsz, elfelejted a gondjaidat, úgy érzed, végre nyugodt és szabad vagy, azt teszel amit akarsz, de ilyen áron? Kösz, de nem.
*Valószínűleg most csak a mágus énje beszél belőle, de a szavait még mindig igaznak érzi. Inkább alakítja úgy az életét, hogy boldog legyen, mint hogy örökös boldogtalanságában tönkretegye magát.*
- Gyermeket nemzeni pedig nem tudok, félvér vagyok. Szóval erről ennyit.
3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-08-23 00:17:00
Üzenet elküldve: 2018-08-23 00:17:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Valóban az orrok sem rosszak.
*Ismeri be, közben pedig jobb szeméhez közel emeli kulacsát és hunyorogva megpróbálja megállapítani, mennyi itóka maradt még benne. Meglepően sok.*
-Bár azokat sokkal macerásabb lenyisszantani, meg hát ott vannak a szőrszálak és a takony.
*Kezével megpróbálja kifacsarni a vizet a ruháiból majd fekete, néhol nedves haját hanyagul összefogja egy madzaggal.
A hímzéssel kapcsolatos kérdés hallatán csak megvonja vállát.*
-Valakinek biztosan az.
*Szerencsére sohasem kellett efféle nemesi hölgyeknek való dolgokkal untatnia magát. Meg van az előnye annak, ha csak fattyú az ember.*
-Tánc? *pillant a fiúra mosolyogva, mintha valami hatalmas nagy ostobaságot mondott volna*
-Valahogy nem tűnik mókásnak egyedül táncikálni a folyóparton...
*Nem igazán érdekli őt a félvér véleménye, ártatlan arccal újabb kortyra emeli kulacsát.*
-Úgy gondolom néha belefér, hogy valaki egyedül leigya magát minden ok nélkül.
*Bár nincs túl közel hozzá a másik, felé nyújtja az italt, hogy megkínálja vele.*
-Vagy te ilyen rettentően erkölcsös figura vagy? Az a fajta, aki csak is akkor iszik egy korty bort, ha muszáj, meg csak gyermeknemzés céljából hál asszonnyal? *bár nem ivott sokat a szája már gondolkodás nélkül jár, el is kuncogja magát saját beszólásán.*
-Valóban az orrok sem rosszak.
*Ismeri be, közben pedig jobb szeméhez közel emeli kulacsát és hunyorogva megpróbálja megállapítani, mennyi itóka maradt még benne. Meglepően sok.*
-Bár azokat sokkal macerásabb lenyisszantani, meg hát ott vannak a szőrszálak és a takony.
*Kezével megpróbálja kifacsarni a vizet a ruháiból majd fekete, néhol nedves haját hanyagul összefogja egy madzaggal.
A hímzéssel kapcsolatos kérdés hallatán csak megvonja vállát.*
-Valakinek biztosan az.
*Szerencsére sohasem kellett efféle nemesi hölgyeknek való dolgokkal untatnia magát. Meg van az előnye annak, ha csak fattyú az ember.*
-Tánc? *pillant a fiúra mosolyogva, mintha valami hatalmas nagy ostobaságot mondott volna*
-Valahogy nem tűnik mókásnak egyedül táncikálni a folyóparton...
*Nem igazán érdekli őt a félvér véleménye, ártatlan arccal újabb kortyra emeli kulacsát.*
-Úgy gondolom néha belefér, hogy valaki egyedül leigya magát minden ok nélkül.
*Bár nincs túl közel hozzá a másik, felé nyújtja az italt, hogy megkínálja vele.*
-Vagy te ilyen rettentően erkölcsös figura vagy? Az a fajta, aki csak is akkor iszik egy korty bort, ha muszáj, meg csak gyermeknemzés céljából hál asszonnyal? *bár nem ivott sokat a szája már gondolkodás nélkül jár, el is kuncogja magát saját beszólásán.*
3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-08-21 23:39:19
Üzenet elküldve: 2018-08-21 23:39:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lány megszólalását, miszerint kár, hogy nem miatta vetkőzik egyszerű poénként fogja fel - mert valószínűleg az is -, így arra nem reagál. Ellenben a következő megszólalására igen.*
- Füleket?
*Kérdez vissza, de az arcára széles mosoly húzódik, ebből lehet tudni, hogy bizony érti a viccet.*
- Én jobban szeretem az orrokat, de te tudod.
*Közben végez a gyors mosakodással, ezért visszamegy a partra, hogy felöltözhessen.*
- A hímzés mióta mulatás?
*A lány ezen kijelentésére hangosan felnevet. Miközben beszél, előhúzza üvegpengéjű tőrét, majd visszaballag a vízhez, hogy egy kicsit azt is megtisztíthassa.*
- Nem hallottál még mondjuk a táncolásról? Elég undorító tud lenni, ha valaki részegre issza magát. Férfitől is, nemhogy hölgytől. Mondd csak, mit akarsz ezzel kompenzálni?
*Miután végez, a fegyver visszakerül a helyére.*
*A lány megszólalását, miszerint kár, hogy nem miatta vetkőzik egyszerű poénként fogja fel - mert valószínűleg az is -, így arra nem reagál. Ellenben a következő megszólalására igen.*
- Füleket?
*Kérdez vissza, de az arcára széles mosoly húzódik, ebből lehet tudni, hogy bizony érti a viccet.*
- Én jobban szeretem az orrokat, de te tudod.
*Közben végez a gyors mosakodással, ezért visszamegy a partra, hogy felöltözhessen.*
- A hímzés mióta mulatás?
*A lány ezen kijelentésére hangosan felnevet. Miközben beszél, előhúzza üvegpengéjű tőrét, majd visszaballag a vízhez, hogy egy kicsit azt is megtisztíthassa.*
- Nem hallottál még mondjuk a táncolásról? Elég undorító tud lenni, ha valaki részegre issza magát. Férfitől is, nemhogy hölgytől. Mondd csak, mit akarsz ezzel kompenzálni?
*Miután végez, a fegyver visszakerül a helyére.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057