*Egy hajó köt ki az Artheniori folyó partján. Nem túl nagy darab, de néhány ember számára pont elég. Egy nő már nagyon várja, hogy leszállhasson. Nem azért, mert rosszul van, ilyesmiről szó sincs. Csupán régóta vágyott rá, hogy ide jöhessen. Ennek oka egy papírdarab, melyet utazása kezdete óta, szinte mindig markában szorongat. A lap már sárga színt öltött és nem kell neki sok, hogy apró darabokra szakadjon. Látszik rajta, hogy sokszor elolvasták már.
Zöld tekintet fut végig a parton, mielőtt a lábak megindulnának a fedélzetről levezető deszkákon. Finom, kecses léptekkel halad előre a köpenybe burkolódzott személy. Nem más ő, mint egy sötét árny. Élete során mindvégig úgy tanították, hogy az legyen, semmi más. Néma, hangtalan és kíméletlen, ha arra van szükség. A családjában viszont mindig arra lenne szükség. Egyetlen személy volt, akivel szemben nem kellett így viselkednie. Miatta van most itt. Az ő levelét olvassa el újra és újra. "Csak legyél még életben..." kívánja. Nem szeretné egyetlen szerethető rokonát elveszteni. Sajnos azonban van egy olyan érzése, hogy már megtette. Túl sokáig tartott az út idáig. Túl sok feltartó tényezőbe botlott, amin át kellett verekednie magát. Kezdve családjával, folytatva annak ölebeivel. "Minket különcöket sosem fogadtak el és nem is fognak... Őt is kiközösítették és kényszerítették volna arra, amit nem akar. A gyilkolást nevelték belénk, semmi mást. A gond csak az, hogy ahogyan ő is megírta, túlságosan vonz minket a halál látványa. Az az érzés, mikor egy élet kimúlik kezeink által."
A parton csak áll és nézelődik. Nem tud mit kezdeni magával, fogalma sincs, hogy merre menjen. A levelekben semmiféle leírást nem kapott, csak annyit, hogy hol kaphat szállást és ételt, vagy hogy mit lehet beszerezni a kovácsnál és egyéb helyeken. Egy tisztást pillant meg. Jobb ötlete nincs. Valamerre el kell indulnia, még sötétedés előtt. Az éjszakát szeretné pihenéssel tölteni. A hosszú út során már átállt az emberek alvási szokásaira. Nem kell neki sok alvás, az éjszaka felét így is legtöbbször ébren tölti, de leginkább mégis nappal van fent. Ez már így megy egy ideje. Segítséget azonban nem áll szándékában elfogadni. A levelek megmondták. Aki segít, az bajba kerül. Hatalmas bajba... Útitársakra tehát nem számíthat, legfeljebb nagyon rövid időre. Bár már az is túlságosan veszélyes másokra nézve. Lépteit meggyorsítja. Szeretne már életet látni. Közben viszont meg is feledkezett hűséges csahosáról. Az nagy tempóban száguld le a hajóról és lohol utána. Mögötte kicsivel vakkant egy nagyot, így a sötételf visszavesz megkezdett tempójából.*