Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínFolyópartNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-18 16:28:43
 ÚJ
>Kiscicasimogató Bobbir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Ketten a folyóparton//

*Bobbir sem rossz úszó, már egészen kicsiként megtanították erre a hasznos tudományra. Amíg szinte bele nem habarodott az aranyos kiscicákba, addig azt hitték, hogy azokhoz a furcsa vizinőkhöz készül csatlakozni, akikről a tengerészek meséltek. Bobbir családja természetesen nem közösködik részeges tengeri medvékkel, de már senkinek sem meglepő, hogy a családban még hajósinas is akad a távoli rokonságban. Az ünnepekkor pedig mindig van idő kikérdezni mindenkit, hogy az egész család feltöltekezhessen hírrel és pletykával a következő időszakra. Amiért egy kicsivel előbb eléri a vizet, mint Meryth diadalittas kiáltást hallat, egy ilyen barátságos versenyt mindig öröm megnyerni. Biztos benne, hogy a lány nem fog megsértődni az örömét, nem olyannak ismerte meg.*
- De te se maradtál le sokkal. Legközelebb indulunk a futóversenyen, aztán az úszón is, hogy mindkét díjat elvigyük. *Kacsint. Ha két versenyt is nyerne egy ilyen szép fiatal hölgy oldalán, akkor a fél város őt irigyelné, amiért így megáldotta őt az ég. Csábító, nagyon csábító. A lökés váratlanul éri, de nem szeppen meg, játszott ő már másokkal is a vízben.*
- Te kezdted! *Ezt jobbnak látja jó előre leszögezni, hogy örökös hivatkozási alap legyen, amikor a későbbiekben majd ezt az ügyet tárgyalják. *
- Védd magad! *Lebukik a víz alá, hogy jól megcsipkedje Meryth lábait, ha megtalálja őket.*

1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-18 12:37:17
 ÚJ
>Meryth Nemaw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ketten a folyóparton//

-Hát, én nagyon remélem, hogy rajtam semmilyen átok nem ül. *Húzza el szomorkásan a szája sarkát.* Sajnálnám, ha nem lenne alkalmam rókát látni. Bár az is meglehet, hogy mégis csak hasonló cipőben járok, mint a bácsikád, hiszen már egy ideje járom az utam, mely többször is erdőkön vezetett keresztül, mégsem volt még szerencsém a kis vöröshöz.
*Már meg sem lepődik rajta, hogy minden mondatához van Bobbirnak egy családi története, amit mindenképpen meg kell osztania vele. Nem mintha annyira zavarná, a halandók között töltött évei során megtanulta, hogy vadászat közben hogyan hagyja figyelmen kívül a számára zavaró tényezőket. Még akkor is, ha az a tényező, maga az elejtendő vad.*
-Nagyon remélem. Főleg, mivel még egy darabig nem terveztem tovább állni a városból, és gyakran ellátogatnék akár arra a kis tisztásra vagy ide, a folyópartra. *Tekint körbe a nyugodt környezetet pásztázva.*
-Ezt örömmel hallom, akkor akár versenyt is úszhatunk, ha szeretnéd. Igaz, nem úszom kifejezetten gyorsan, de szinte fáradhatatlan vagyok. *Kacsint a szöszke felé. Az úszás tudományát még első Lanawinban töltött éveiben elsajátította, viszont azóta nagyon ritkán alkalmazta, ezért ügyes, de nem valami gyakorlott.*
-Én ugyan nem. *Kuncog bájosan, mint akinek csak a szája nagy, de közben mégis tart kissé a mély víztől.*
-Hé, ez nem ér! *Kiabál a férfi után, majd ő is nekiiramodik. Alig egy pillanattal, de később éri el a partot. Amint a víz elég mély, vigyorogva veti bele magát a hűs folyóba, majd lassan emelkedik ki, haját hátracsapva.* Úgy tűnik te nyertél. *Mosolyog a valamivel beljebb lévő Bobbir felé, majd néhány gyors kézcsapással mellé kerül, és hirtelen mellkasának szorítja tenyerét és nagyot taszít rajta.* Te se maradj ki a mókából! *Neveti remélve, hogy a barátságos lökés hatására a másik is vizes lesz legalább a feje búbjáig.*

1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-18 10:19:52
 ÚJ
>Kipp Norville avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Amikor felkel a nap//

*Al egy őszinte hazug, legalábbis ezt az ellentmondást az elmondott történetével igazolja maga előtt, Zenolita előtt pedig azt, hogy milyen nehéz is volt az ő gyerek és fiatalkora. Szavai láthatóan megérintik a keménynek gondolt harcos szívet, ami jó, mert pontosan ez volt a célja. A lány szavaira bólogat, nem szól semmit, nem beszél fölöslegesen, a beszéd végén pedig egyenesen zavarba ejtőnek hatnak kijelentései, melyekről nem is tudja, hogy most kegyesen lódít és csak azt akarja, hogy a születésnapján társának is jó kedve legyen, vagy tényleg úgy gondolja, hogy Al egészen jól halad a tanulással.*
- Remélem a kiképzésem után Nivere Úrnő is meg lesz elégedve a tudásommal, ha netán egyszer veszélybe kerülne, megfelelően tudok majd helytállni. *a nagy monológ előtt még azért hozzátesz ennyit, de ezután figyelmesen hallgat, minden információt begyűjt, mert a múltról sokszor nehéz beszélni.*
*Nem jó túl sokszor feszegetni a már lezártnak tekintett régi időket, ám a mondanivaló vége felé azt kezdi érezni, hogy ez a történet még javában aktív, sőt mi több, talán az egyik legnagyobb motivációt jelenti Mestere számára, hogy továbbra is legalább ilyen alázattal végezze munkáját, mint most. Mintha rendkívül tudatosan készülne erre az elkövetkezendő összecsapásra, amit mi sem bizonyít jobban, mint a szemeiből áradó harag és hangjából érkező bosszúvágy.*
- Szerintem ennek a döntésednek ő is nagyon örül. *mosolyodik el a tündéres megjegyzésre, ha már kicsit oldódik az előbb közéjük telepedett komorság.*
- Sokszor jobb kibeszélni magadból, ami nyomja a szívedet, mert, ha bent marad, csak szüntelenül emészt. *a sült hal felé fordul, melynek színe igazán pompázatos az éhes ember számára, ami csak egyet jelenthet: lehet reggelizni.*
*A kérdést hallja, a nyársra húzott ételt pedig alig láthatóan, de mozgatja a bot végével, pontosan úgy, hogy fejetlenül ugyan, de a szélesen mosolyogó szöszi felé fordítja.*
- Azt hiszem kellőképp átsültem, jó étvágyat hozzám. *egy csöppet sem zavarja az elváltoztatott hangú fiút, hogy a halacska feje már rég elvált a testétől, ettől függetlenül megbeszélteti, amit betudhatunk a tűz körül lengő hal szellemének.*
- Ha ő mondja, akkor szerintem szeleteljük, ahogy kérte. *újból a régi hangján szól és kiemeli a forróságból reggelijüket, majd fölaprózza, persze nem annyi részre, amennyi most a szülinap száma, egyelőre csak nagyobb darabokra, melyekből lehet válogatni.*
- No lássuk. *sűrűn váltogatja kezei között a finomságot, eléggé süt még, nem szívesen szenvedne el az áldozattól néhány könnyű égési sérülést.*
- Zenolita, nem is tudom, hogy kellene erről beszélnem, de *fújja a forró ennivalót, de már mondja is tovább.*
- Ha netán hallanál erről a mágusról valamit, csak szólj, rám számíthatsz a harcban. *nem hősködni szeretne, és még csak a testi-lelki megmentőt sem próbálja játszani, viszont valamiért úgy érzi, hogy, ha már ő a tanítvány, valahogy viszonoznia kell a képzése fáradtságát.*

1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-18 08:01:07
 ÚJ
>Ryrin Bessin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270

Játékstílus: Vakmerő

//Második esély - Zilyan//

*Az egyáltalán nem lehet mondani, hogy joggal szerette a gazdáját a tündér, de ha valaki előtt nincs választható alternatíva, akkor nem tuja igazán, hogy mi a rossz és mi a jó. Márpedig ekkor más elvek szerint képes szeretni, mint amilyen a felelősségérzet, kötelességtudat.
Természetesen nem mondja meg, hogy ki és mit tud, csupán megrántja a vállát a kérdésre. Az a legjobb, ha szinte semmiről nem tud, hiszen később sok múlhat ezen, megóvhatja Ryrin, de akár a saját életét is.*
-Az ott már a város folyópartja! Megérkeztünk!
*Mosolyodik el, mert néhány napig sétáltak, mire a civilizáció újra a keblére öleli őket.*
-Látni fogod, hogy egy szép városról van szó. Vannak olyan részei, amik monumentálisak, vannak olyanok, amik tele vannak virággal. Ez utóbbin hamarosan át is kelünk.
*A templomkerten fognak áthaladni, hiszen a városon belül is van egy végcéljuk, ami arra vezet.*
-A Gazdagnegyedben meg szép házak vannak! Mi is az egyikbe tartunk.
*A mágustorony említése kapcsán elmosolyodik.*
-Egy mágus lakik csak ott. Inkább azt mondanám, hogy a Mágustorony olyan hely, ahová mágiát tanulni járnak az emberek. Pont, mint az artheniori templom, amit szintén látni fogsz.
*Magyarázza, miközben egyre közelebb érnek ahhoz a bizonyos templomkerthez, bár még a temetőn is át kell majd kelniük. A folyópartnak ezen a szakaszán már látni egy-két embert is, akik várják a beérkező hajókat.*
-Mikor elérjük a rezidenciát, segíthetsz megszabadulni a páncélomtól. Kezd elegem lenni belőle! Míg a városban leszünk, átváltok egy sodronyingre, meg egy szebb ruhára. Even, a vendéglátónk majd adni fog! Neked meg veszünk egy tiszta ruhát, mert tündér méretű az nincs nála!
*Mosolyodik el, miközben továbbhaladnak egészen a temető és a folyópart határáig. Kirajzolódnak már a távolban az elmúlás szobrai. Majdnem Ryrin emlékét is őrzi egy.*

1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-17 18:27:32
 ÚJ
>Zenolita Dravennar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Amikor felkel a nap//

*Mivel Al a gallygyűjtést választja neki jut a tűz megrakás és meggyújtás. Nem esik nehezére Magori mellett ezt kötelező volt tudni. Megint egy kicsit meglegyinti az emléke, mikor az erdőn sütögettek és aludtak együtt. Ugyanahhoz hasonló ágakat keres, mint amit akkor és némi dörzsölés után a hőtől meg is gyullad szépen a tűz. Al ki is rakja kövekkel. Jól összedolgoznak és nemsokára már sülhet a termetes hal, aki volt szíves önként feláldozni magát a kedvükért.*
-Igen szerintem is kalóz lehetett valamikor az öreg. Én nem nagyon bízom meg benne, de talán elege lehet már a szárazföldi patkány életből. Nivere házában viszonylagos jóllét várja. Ha ellátja a feladatát nem lesz bajunk egymással. Csak sokáig azt hiszen nem fogok nem fogok neki háttal állni.
*Mondja egy félmosollyal grimaszolva. Nem bízik benne, annyira, hogy az életét is rátenné, de úgy látta elvégzi, amit rábízott és amennyi az őrök száma jelenleg nem válogathatnak. Al történetét csendben hallgatja végig, figyelve minden szóra. Jól sejtette, hogy az apja ne volt éppen az apák gyöngye. Sajnálja a kis Pihét is, nem egyszerű sors az övé és nem lehet könnyű a kék szeműnek, hogy nem tudja mi történt végül is a testvérével.*
-Értem tehát innen a rokoni szál a kislánnyal. Igazán eleven gyerek. Remélem valahogy túl lesz ezen és megnyílik, majd az emlékezete.
*Kedvére való, ahogy Al beszél a jelenlegi helyéről. Ha annyira fontos neki, mint mondja jól fogja szolgálni a Kisasszonyt. Mondjuk tényleg igyekszik és fejlődik is rohamosan.*
-Jó helyet találtatok Pihével, Nivere nagylelkű és érdemes arra, hogy a legjobb tudásunk szerint védjük. Jól fejlődsz és ha így haladsz nem kell attól félned, hogy otthagyod a fogadat egyszer a védelmében. Nem érdemes a halálon rágódni Al. Egyszer eljön mindenkiért és csak az a kérdés becsülettel fogadod e, vagy nem. Amúgy pedig *néz rá somolyogva* féljen a haláltól az aki kiáll ellened.
*Kicsit elcsöndesedik utána. A tűz és az alatta égő gallyak sercegő hangja hallatszik csak. Aztán kisvártatva kezd bele ő is a történetébe, elvégre Al még, ha nem is kérdezte jó, ha tudja ki is ő. Legalább valamennyire elmondhatja, hogy ismeri. Titkolni valója nemigen van, legfeljebb nem mond el mindent, mert néhány dologról beszélni igen csak fájdalmas.*
-Tudom milyen aggódni egy testvérét. Nekem öt bátyám van és mind idősebbek nálam. Apámon kívül, mind élnek legalábbis, amikor elhagytam a szülői házat még mind életben voltak. Ki, ki a maga útját járja mostanra csak a legidősebb testvérem vette át a kiképző iskolát, ami apám hagyatéka volt és az otthonom. A mai napig aggódva gondolok rá megállja e, a helyét apám nyomdokában és jól vannak e, vajon anyámmal. tudod apám nagyon tudott a karddal bánni, de soha nem élt vissza vele. Olyan volt, mint a szikla, ami soha nem hajlik meg bármilyen szél is fújná más irányba. Igazi hős volt és naggyá tette a Dravennar nevet a környékünkön. Aki csak tudott hozzá járt megtanulni a kardforgatást.
*Hangjából kiérződik a mai napig a csodálat, amikor apját emlegeti. Számára nem létezett és nem is fog nagyobb hős rajta kívül.*
-Ahogy te nem tudod mi történt pontosan a bátyáddal, úgy én is csak elbeszélésekből tudom mi történhetett vele. Csak azt tudom, hogy egy mágus ölte meg.
*Elsötétül a tekintete és világosan látszik a benne felizzó harag.*
-Karóra tűzném valamennyi fejét és befejezném ezt a hókuszpókuszt ebben a világban.
*Hangja egy tónussal mélyebbre vált, amikor ez kerül szóba.*
-Nem találtam meg azt, aki megölte, pedig sokáig kutattam a nyomát, de érzem egy nap sikerül ráakadnom és akkor hiába minden tudománya nem mormol többé ártó varázslatokat, mert levágom a fejét és a varjak elé dobom, legyen az ő lakomájuk.
*A tűzre szegezi a tekintetét, mintha a lángoknak beszélne, de csak lelke háborgására koncentrál. Észreveszi, hogy megint elhatalmasodott rajt a gyűlölet, ezért enyhítendő az előbb elmondottakat megenyhül az arca, ahogy Alra néz újra.*
-Mondjuk találkoztam egy kis tündérrel a piacon, aki a varázslatával ruhát igazgatott. Talán őt meghagyom az élők sorában.
*Megenyhülten mosolyodik el, a mai nap nem a gyászé és a bosszú, legfeljebb az emlékeké még, ha biztos is benne egy napon megtalálja a mágust és leszámol vele most nem akar erre gondolni.*
-Ne haragudj Al ez nem olyan dolog, amiről beszélnem kellett volna, de apám halála nem hagy nyugodni és azt hiszem nagyon is ég még bennem a bosszúvágy.
*Nem akar hosszan magyarázkodni, szerinte Al érti a lényeget inkább a reggelire tereli a szót.*
-Elnézést, mit gondol, megehetjük már? Volt szíves átsülni?
*Mondja a halnak, amelyik a nyárson sül, aztán felpillantva Alra olyat tesz, amit csak nagy ritkán szó szerint vigyorog.*



1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-17 13:02:55
 ÚJ
>Kipp Norville avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Amikor felkel a nap//

*Zenolita és a halas páros partot érése után Al úgy dönt, ő inkább a gallyakat szedi össze és választja ki a helyet, mert ez még a mai napig szimpatikusabb, mint a tűzgyújtás. Egyszer majd talán tökélyre fejleszti, de most nincs se eszköze se türelme lángra lobbantani az összegyűjtött gally és hordalékfadarabokat.
Néhány perc mindössze, míg távol van, láthatóan rutinosan szedegeti össze a kellékeket, szemmel válogat és csak a tényleg legalkalmasabbakat veszi magához. Baljában még mindig ott az áldozat szerepét játszó halacska, jobbjában, jobban mondva, szinte már ölében egyensúlyozva érkezik az égetnivalóval. Miután lepakolja kezéből a terhet, lehet, hogy nem a leghumánusabb megoldást választja, de kétszer egy közeli kőhöz csapja a kopoltyús felsőrészét. Durva vagy sem, ő így szokta, halálbiztos módszer és máris nyugalomban van a ficánkolós. Ha már felajánlkozott, örömmel gondolnak rá elfogyasztása közben. Ha a hegyezés és a tüzes kérdés megoldódik, ügyesen, mondhatni a hal felkészítését is rutinosan oldja meg. Ha megkapja a kést, a fejet eltávolítja, a belsőségeket kiemeli, amennyire tudja kitisztítja, a pikkelyektől és egyéb, néhai alkatrészeitől is megszabadítja a finomságot mielőtt sütődárdára tűznék.*
- Dolgoztam pár hónapot egy apró kikötőben, persze nem én fogtam a halakat, én csak előkészítettem és adtam tovább. *nem kell sokat várni mondata után és már be is fejezte a felkészítési részt.*
- Hmm, talán kalóz. *számára nyilvánvaló, de lehet csak ő a szűklátókörű, mert nem igazán tud mást elképzelni az öreg harcosról. Vállát megvonva rakja körül az éledező tüzet kisebb-nagyobb kövekkel.*
- Amilyen történeteket mesél, én nem igazán gondolom, hogy egyszerű matróz lett volna, vagy te talán másképp látod? *meglehet Zennek más gondolatai vannak a hadviseltnek beállított apókáról.*
- Ó hát én nem voltam harcos, sem pedig kalóz. *pillant mosolyogva Mesterére, de ez csak derűs része volt történetének, mert azért az sejthető, hogy ilyen tudással nem sokáig húzta volna egyik feladatkörben sem.*
- Gazdálkodó családban születtem, apám egy régimódi, apáról, elsőszülött fiúra szálló vagyon és föld öröklési rend szerint „nevelt” minket a bátyámmal. A második fiú kiszolgálja az idősebbet, az első engedelmeskedik az apjának. *ismét vállat von, mert bár nem igaz a történet, azért át tudja érezni a mesélést, hiszen most ez az elsődleges feladata.*
- Pihe a bátyám lánya, szegénykével nem tudom mi történt, ahogyan az apjával sem. Anyám korán eltávozott apám mellől, talán jobb is volt így szegénynek, mi pedig egy részeges apa mellett nőttünk fel. A bátyám megházasodott, megszületett a kis Pihe, én pedig pár évvel ezelőtt eljöttem otthonról. A kislánnyal itt találkoztam, nem tudom hogyan került ide, ahogyan azt sem tudom, hogy mi van a testvéremmel. Nagyon megviselte valami szegény kislányt, még nem tudtam beszélni vele ezekről a dolgokról. *fejét rázva alakítja ki a tűzrakás másik oldalán, Zennel szemben a helyét, majd, hogy meséje közben csináljon is valamit, megigazítja a halat, jól adja elő a zavart, viseltes múltú második fiú szerepét.*
- Röviden ennyi a történetem, nincs benne túl sok eredetiség tudom, de ez az igazság. Vándor vagyok, útközben rám ragadt a piszok mellett egy-két hasznos tanács és némi túlélési furfang. *bámulja a tüzet, ahogy elmereng a múltban.*
- Igazán hálás vagyok az Úrnőnek, hogy befogadott, próbálok jól dolgozni, hogy a lehető legjobb testőre legyek, még akkor is, ha ez tudom mivel járhat, ha úgy alakul. Végre van kihez kötődnöm és ez nagyon fontos. *vissza nem kérdez, az elmúlt pár napban így is többet kérdezett vagy netán akaratlanul is nyúlt régi, de még fájó sebekhez. Ha a szőke amazon kérdezne még tőle, vagy netán ő maga is mesélne valamit, itt a lehetőség, úgy is kell egy kis idő, míg ízletesre sül a nagyobbacska hal.*

1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-17 12:08:32
 ÚJ
>Zenolita Dravennar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Amikor felkel a nap//

*Látja az elszánt próbálkozásokat, amivel Al próbálja becserkészni a halat. Tudja még eltarthat egy ideig. Bármilyen ügyes is legyen valaki, ehhez a mutatványhoz bizony szerencse is kell. Persze ezt is növeli, ha valaki elég gyors, vagy technikás, de el kell ismerni, hogy enélkül az összetevő nélkül, bárki bármeddig próbálkozhat, akkor sem sikerül neki megfogni a reggelit. Nem tudja, hogy a tanítvánnyal mennyire van ma a szerencse, vagy mikor is találja meg, de az, hogy közben fejleszti magát nem kérdés. Kényelmesen lebeg a vízen továbbra is és nagyon is kedvére van ez a fajta meditáció. Szüksége van néha az elmének rá, hogy elmélyedjen és pihenjen. Ebből a kellemes állapotból egy idő után a víz hangjai zavarják ki, mert hallani véli, hogy Al közelít. Nem mozdul, még csak felé se néz. Ha sikerrel járt, akkor csak beszámol róla. Szeme elé lassan egy hal két guvadó szeme kúszik, aki tátogva beszél a kék szemű elváltoztatott hangján. Egy ideig csak figyeli a beszélő halat, de belül már készülődik a kitörni készülő nevetés, amit esélytelen visszafojtani, akármilyen erős is legyen. Kiemelkedve a vízből nevet fel hangosan, aztán hitetlenkedve megrázva a fejét, mintha csak azt jelezné ilyet se hallott még. Az "Alhal" előadás tényleg nagyon betalált a humorzónába.*
-Akkor azt javaslom ne vitatkozzunk vele. Hallottad az utasítást Al, irány a part és a sütés!
*Kiúszik ő is a tanítványt követve, aki a zsákmánnyal indul a part felé, aztán kiérve a vízből, elégedetten néz rá, közben kicsavarva hajából a vizet.*
-Meg kell, hagyni, szép fogás Al! Szerencsére nem maradunk éhen.
*A továbbiakban rábízza Alra, hogy gallyakat gyűjt a tűzrakáshoz, vagy az elkészítéssel bíbelődik inkább. Ha már ő fogta ki a halat, neki bármelyik megfelel segítségnyújtás gyanánt, mert természetesen segít. A csizmája oldalában van egy kisebb tőr, ami az oldalára erősített tokban lapul általában. Sokszor tett már jó szolgálatot vészhelyzetben. Most ugyan csak annyi a vészhelyzet, hogy ki kell vele hegyezni és vastagabb gallyat, de láthatóan ezt a gondot is megoldja. Nem gondolta volna, de a születése napjának reggele kezd, ahogy a kék szemű mondta, szép nap lenni. Tulajdonképpen régen töltötte az idejét ilyen fesztelenül és ez a nap is edzéssel egybekötött hasznos és kötelesség szerű kiruccanásnak indult, ami idő közben egy kicsit átalakulni látszik, de úgy dönt enged magának egy efféle luxust a kötelesség mellett, ha már a születése napja van. Ha már elkészült a kis tábortűz és rajta sül a hal, akkor letelepedik mellé egy arra alkalmasnak ítélt helyen. Mivel a nap idő közben magasan jár egész kellemesen kezd száradni a rajta lévő ruha. Mezítláb üldögél a sarkán és persze vizesen nem húzta magára még a ruháját. Mi értelme is lenne, hiszen nemsokára nagyon meleg várható és akkor valószínűleg teljesen megszárad. Ha nem, még egy félreeső helyen átveheti később is csak a száraz felső ruhát magára. Mivel a hangulata oldottabb, eszébe jut, hogy nem ártana jobban megismerni a kék szeműt és terveit. Ennél kedvezőbb alkalom erre aligha kínálkozhatna. Ha már együtt dolgoznak és edzenek ezentúl az Owairat Ház falain belül, akkor ez nem árt, mellesleg kénytelen beismerni, hogy valamennyire kíváncsi is.*
-Szép Niverétől, hogy elengedett ma ide, pedig nem vagyunk sokan a házőrségben. Igaz nem féltem Arnakhot egyedül, az öreg tengeri kutya, ha akar szerintem nagyon is tud figyelni mindenre. Sejtem ki lehetett mielőtt Nivere a házba fogadta.
*Nem mondja ki, ha Al kérdez, majd akkor, de ez elég bevezető volt, hogy a ki kicsodára terelje a szót.*
-Rólad mondjuk nem igazán tudom ki voltál mielőtt a házba érkeztél, pedig érdekelne, hol éltél mit csináltál ez előtt. Persze csak, ha nincs titkolni valód, akkor vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit. ~Meg persze, úgy, hogy utána kérdezek és megjegyzem magamnak, hogy gyanús.~
*Tudja így is bárhogyan megválaszolható a kérdés, de nem bánja azt sem, ha Al kitér, majd előle. Nem mindenki szeret a múltjáról csevegni, de ha nem is kérdezik, akkor ez sem derül ki.*

1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-16 22:44:57
 ÚJ
>Kipp Norville avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Amikor felkel a nap//

*Már kezdenek baljós gondolatok kavarogni fejében a fulladással kapcsolatban, miközben lüktető rózsaszín foltocskák jelennek meg szemei előtt a víz alatti lét közepette, melyek egyre inkább átveszik szívének dobbanásait, ami különös érzés, mert idáig sosem tapasztalt ilyet. Meg kel hagyni volt már része kellemesebb élményekben is, mert valahogy ez az újsütetű légszomj nem fog a kedvencei közé tartozni. Az eresztés előtt ő már nem erőlködik, néhány fordulás és nagyobb erőkifejtés után inkább hagyja, hogy Mestere rendelkezzen vele, aki úgy dönt, hogy hajat borzol és útját fölfelé veszi. Al ezen persze kapva kap és az útra kelő apró levegőbuborékaival egyetemben ő is a felszín felé küzdi magát, hogy mielőbb kicserélje a tüdejében lévő levegőt frissre, jobban mondva inkább új adaggal töltse fel.
Egyenesen kirobban a víz alól és sűrű levegővételekkel gyűjti össze szerteszét szóródott erejét, mert bizony ez az utóbbi próbatétel igazán megviselte.*
- Örülök, ha *nem csak levegőt, de folyóvíz adagot is nyel a felvert hullámainak hála.*
- Ha meg tudtalak lepni. Te is megleptél, de ezen már meg sem lepődök. *mosolyodik el végül, mikor már úgy érzi meg is marad a víz felszínén.*
- Halat, ám legyen. *szereti a kihívásokat, ez is egy ilyennek ígérkezik, mert az igazat megvallva nem hogy a vízben alámerülve, de még a parton ücsörögve sem fogott eddig pikkelyes reggelinek valót.*
*Időközben azért arra már rájött, hogy, ha tanítója kér vagy mond valamit, akkor az úgy is fog illetve kell, hogy történjen. Viccelődésnek, vagy esetlegesen mellébeszélésnek eddig nem sok helye volt, így inkább máris beleveti magát a mélységbe, mert, ha reggelinek valót kell keresnie, nem számíthat arra, hogy megszánják és segítséget is kap a munkában.
A vízi világ gyönyörű, a víz még hűvösebb az alsó rétegekben, de eközben sodor és sokszor nagy erőkifejtés kell hozzá, hogy vissza tudjon úszni a kiindulópontjához. Fárasztó egy sorozat ez, az elején a kezdők szerencséje révén éppen csak kicsúszik kezei közül egy-egy méretesebb példány, aztán viszont hosszú percekig semmi. Mintha csak összebeszéltek volna a halak, vagy ki tudja, még azt is gyanítja a sikertelensége mögött, hogy maga Zen az, aki suttogott a halacskákkal, hogy szenvedjen egy kicsit a tanítvány.
Hol a lány közelében, hol pedig már majdnem a túlparton bukkan fel, de kevés szerencsével jár. Furmányos kis lények, meg kell tanulnia kissé halként gondolkoznia, ha hazai pályán szeretne elejteni egy nagyobbacska példányt. Aztán mikor már kezdene kopoltyút növesztve úszósként gondolkodni, szinte az ölébe úszik egy, mintha csak áldozatnak jelentkezne, gondolva Kipp és gyaníthatóan Zenolita korgó gyomrára is.
Fürgén kap utána és boldogan siklik a víz alatt egyenesen a lebegve relaxáló amazon felé, viszont nem mellé, hanem alá ér és a baljában lévő halat dugja ki először a vízből, majd ő is megkerül a jobb oldalon. Mindezt úgy, hogy nagyjából fejmagasságban helyezkedik, hisz egy kis színi előadást is betervezett ma reggelre. Nem nagy szám, de azért próbálja megtartani a kedélyes folytatást ezen a reggelen, ha már ilyen szép és évente csak egyszer létező napra virradtak.*
- Jó reggelt Mester! *ha van egy kis szerencséje, akkor Zen a korábban felbukkanó, bal kezében szorongatott egyedet figyeli, mikor a „hal” köszönti.*
- Úgy gondoltam ma önként kínálom föl magamat elfogyasztásra, ha már ilyen szép napod van. Süssetek át jól, a folyóparton tudtok akár tüzet is rakni, mutatom, hogy merre. *azzal már fordul is a balos csukló és bök néhányat a megilletődve tátogó reggelinek valóval a part felé.*
- De aztán huszonkilenc falatra szeljetek ám! *folytatja halként a jobb oldalról duruzsolva, némiképp elváltoztatott hangon.*
- Na jó, elég a szóból, kövessetek a partra, mutatom az irányt. *és egy színpadias mozdulattal, Al hathatós segítségét igénybe véve, egy csodálatos műugrással vész el a hullámok között. Persze jó kezekben van a reggeli, ha már egyszer fogságba került, nem szabadulhat olyan könnyedén, akármilyen sikamlós is az a pikkely.*
- Én azt mondom, ne mondjunk neki ellent és kövessük őt a partra. *immáron újból a megszokott hangján szól és tanítványként ajánl is. Ha Mesterének nincs ellenére az elképzelés, akkor egészen a partig úszik a finomsággal.*

1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-16 21:35:34
 ÚJ
>Eralil Namos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92

Játékstílus: Vakmerő

*A hajóról leszállva szippant egy nagyot.
~ A jó öreg artheniori, városi levegő. Hiányzott már. ~
Ugyanis innen a kikötő és vissza is, még hajóval is vagy három-négy nap, nem beszélve a több órányi időt, amit a mágustoronyban töltött. Igazából csak most eszmél fel rá, hogy tényleg mennyire furcsa volt az a fiú a toronyban. Akkor is érezte, furcsa, olyanokat tud, amiket nem kéne, és olyanokat nem, amit igen. Ez a gondolat még mindig nyomasztja az idősödő férfit, de nem tudja hova tenni a dolgot. Úgy dönt, annak örömére, hogy szeretett városába hazaért, meglátogatja újonnan szerzett, saját nemesi kúriáját. És ha már ott van, talán meg is tartja rendjéhez a meghallgatást, és a felvételit a tagoknak. Ideje lesz végre elindítani ezt a rendet. Már évek óta álmodozik egy hasonlóról. Most viszont a hatalma, a tudása, a rangja és a pénze is megvan ehhez az egészhez. Már csak a tagok hiányoznak, melyből híján van - de nem sajnálja, elit társaságnak szánja. Vele, és Nearával az élen, ha találnak egy jó kardforgatót, ki terjeszti az igét, akkor a rend tökéletesen fog működni. Ha pedig még egy alkimista is pottyan... nos, az maga a tökéletesség.*

1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-16 21:09:40
 ÚJ
>Zenolita Dravennar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Amikor felkel a nap//

*Nem hagyja persze megfulladni a tanítványt hirtelen engedi el mikor már eleget szorongatta és félő kifogy a levegője. Tenyerével a fejét célozva borzolja össze a haját, mint a kisgyerekeknek szokás, ha valamit elnéznek nekik, aztán a hajat borzoló tenyérrel vesz lendületet a fején és elrugaszkodva róla úszik fel a felszínre. Felérve egy jó pár karcsapást távolodik, hogy a felbukkanó Alnak legyen helye a felszínre érkezéshez. Kuncogva fogadja a megérkezést, ha a kék szemű újra a felszínre kerül.*
-Ne aggódj nem volt rossz próbálkozás megleptél vele.
*Elnéző mosoly, aztán egy nevetés jön kísérőnek. Fel van dobódva, Al kis víz alatti meglepetése és a kora reggeli ima újra visszaidézte benne a régi érzéseket, amikor testvéreivel játszott és minden napjuk arról szólt ki tud túltenni és miben a másikon. Boldog és vidám idők voltak. Szórakozottan fekszik fel a víz tetejére, hogy lebegve nézze a kék eget, mintha megfeledkezett volna a tanítványról, holott szeme sarkából nagyon is figyeli, mit csinál.*
-Majd ébressz fel, ha sikerült megfognod egy halat. Ma az lesz a reggeli, ha nem fogsz, akkor nem lesz mit enned.
*Mondja az ég felé, de a tanítványnak tökéletesen hallhatóan, hiszen alig két méterre lehet jelenleg tőle. Karjait kitárva rugdalja a vizet lassan. Régen érezte ezt, olyan, mintha felszabadult lenne és könnyed. Nem kötné se kötelesség, se becsület, se emlékek, vagy hiányok súlya. A víz éltető közegében végre meglel egy kis nyugalmat még, ha nem is tart, majd sokáig, mert az aki jelenleg a mesterének tudhatja lehet nemsokára sikerrel jár és a hal kifogása után talán újabb csínyen fogja törni a fejét. Elmosolyodik, miközben haja szétterül körülötte a vízben.*
~Nem is olyan reménytelen eset, mint elsőre látszott. Végül is lelkes a kék szemű és nem olyan nyápic, mint kinézet. Nem, egyáltalán nem az, csak nagyon ügyesen titkolja.~
*Szeme sarkából megint csak felé pillant, hogy áll azzal a halászattal. Ma kihagyták a reggelit és nem árt, ha kifogja ki, ki a sajátját. Ami őt illeti régen evett már halat és, ha a tanítvány nem fog éhen marad. Az éhség is egy motiváló erő a gyorsaságra, ő kétszer maradt üres gyomorral, amikor megpróbálta elejteni a saját ebédjét gyerekkorában. Valahol belül, azért szurkol, hogy Alnak, hogy elég gyors legyen és elcsípjen egyet.*

1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-16 16:52:40
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel a folyópartnál//

*Myna erősebben próbálja kivonni magát a szorításból, ami egyre erősödik, pedig ő csak parancsot teljesít, hát nem ezt akarta Morf? Nagyon szenved kimondani a szavakat és figyelni magára, hogy ne pityeredjen el, egy pillanatra beugrik neki Ryrros is, bár ő is csak kihasználta, az kölcsönös kedvtelés volt és bár csak maradt volna inkább nála... nem hiányzik neki a háta közepére sem ez a szituáció, menthetetlenül fáj a szíve és nem tudja valaha ez be fog e gyógyulni, fog e szeretni valaha valaki mást is. Mikor már apró jelek jelentkeznek arcán akkor érzi, hogy az igazat olyan hazugsággal kell körítenie, hogy még ő maga is elhiggye, így talán neki is könnyebb lesz. Enyhül a szorítás, kezét a megszorított részhez emeli és megsimogatja magát. ~Amennyire szerettem, hogy erős a karja most annyira gyűlölöm!~ Forrong magában. A következő kijelentést már szóra sem méltatja csak bólint, nem akarja elszólni magát, jobbnak érzi a hallgatást. ~Most megváltozott és kedves megint nem értem...~ Nem tud ellenállni, túl gyenge és a szenvedélyes csókot ő is viszonozza, szíve ettől még jobban fáj, így ő csak minden fájdalmát adja bele és örül mikor a férfi elfordul és ott hagyja. Szemeiből a csók közben egy kisebb patak kezdett el folyni, így ő is elkapja fejét és elfut a temető felé.* ~Miért kínzol engem? Ryrros vajon meg tudsz vigasztalni úgy, hogy nem tudsz semmiről? Egy apró jel is elárul neki mindent, túl okos... kihez mehetnék, mert hozzá nem lehet... Annyira egyedül maradtam ezzel az egésszel...~

1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-16 16:51:19
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Reggel a folyópartnál//

*Az érzéketlen szavak és a lány küzdelme a kiszabadulásért mind megerősítik a gyanúját, hogy az esze a vezér, a szíve meg a gyenge alvezére. Egyre jobban indulatba jön, ahogy a lány elismétli a szavakat és semmi érzelem nem tükröződik az arcán. Karja egyre jobban szorítja, ahogy a lelke mind jobban háborog. Aztán megtörténik... szeme kimerevedve feszül a zöldeknek mikor a mondat elakad. Pontosan látja az apró remegést a száján és a könny fátyolt, amit igyekszik elrejteni. A tenyere nedves, felismeri a vért akkor is, ha csak nyomokban van a közelében. Az elcsukló hanggal végleg összeállnak a mozaik darabkái a fejében és megkönnyebbülés árad szét benne.*
~Igaz volt... ragaszkodsz hozzám te is. Nekem ennyi elég, nem kínozlak tovább se magamat.~
*Lazít a szorításon és ajka gyengéd mosolyra húzódik újra.*
-Jó, ezt el is várom egy ilyen gyönyörű és tehetséges lánytól, a legkevesebb, hogy a szíve is a helyén van, ahol kell lennie.
*Hangja újból kedvesen szól és még utoljára megsimítja a szőke fürtöket.*
-Akkor most már mehetsz. Csak előtte még mondj búcsút úgy ahogy illik.
*Magához húzza a fejét a tarkójánál fogva és szenvedélyesen megcsókolja a vörös ajkakat, beleadva minden érzelmet, amit csak érezni tud iránta. Aztán hirtelen elhúzza a fejét sarkon fordul és a part ellenkező irányába kezd gyors léptekkel távolodni, mint akinek arra akadt sürgős elintéznivalója. Mikor már tisztes távolban van csak akkor törli ki szeme sarkából azt a zavaró kis sós nedves valamit, ami a csók közben kikúszott onnan, aztán indul tovább a parton napi feladatai felé. Szíve most már könnyebb és a szomorú mosoly még sokáig ott ül az arcán.*

A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.16 16:55:03

1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-16 16:44:53
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel a folyópartnál//

~A fenébe már veled!~ *Szerencsére nem vérző kezét markolva húzta vissza magához és öleli meg, Myna dühében véres kezét Morf mellkasára téve tolja magát hátrébb egy kicsit, nincs olyan erőben, hogy sokkal többre legyen képes, a férfi csak valami nedveset érezhet a mellkasán, de még annak okát nem látni.*
-Ez fájt! Lehetnél gyengédebb is! Rendben ha azt akarod hallani azt mondom! *Szemét összehúzza és előveszi a vérig sértett személyiséget, majd gúnyosan utánozza a szavakat, hallhatóan ismétli és nem visz bele semmi érzelmet, igaz vagy hamis még nem derül ki.*
-Nincs közöttünk semmi és nem érzek irántad semmit! Most enge... *és elhangzik az a bizonyos mondat, ami a parton elhangzott és kizökken szerepéből láthatóan. Visszaemlékszik a szóra és azt tiszta szívéből mondta ki, a szívét széttörték és még ezzel jön elő.* ~Miért kínzol? Miért vagy ilyen velem... ~ *Szája megremeg és szemében látszik, hogy könnyekkel küzd, mert csillogósabb, de nem engedi ki azokat a lány.*
-Akkor a parton még igaz volt, de most *elcsuklik a hangja egy pillanatra, de erőt vesz magán és folytatja* de most már nem jelentesz semmi többet! Csúnyán kihasználtál *lenéz a kezére és bevillan neki a véres tenyere látványa, most meg a kézlenyomata ott lesz a férfin, már csak ez hiányzott*
-Az apám vagy semmi több, ha kellek ott leszek, de még egyszer nem törheted össze a szívemet, azt nem bocsátanám meg.*Most, hogy végzett ha nem engedi el újra megpróbál kiszabadulni a fogságból és útjára menni, ha észreveszi is a kezét a másik elkapja ha hozzá akarna nyúlni, nem fogad el semmit, láthatóan elég dühös és távozni akar.*

1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-16 16:44:00
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Reggel a folyópartnál//

~Nem mehetsz anélkül, hogy halljam, melyik volt az igaz? Ezt öleltem ragaszkodással, aki most faképnél hagy? Vagy azt amelyik azt mondta szeret?~
*Nem fogja úgy elengedni, hogy ne tudja az igazt, mert most komolyan feléledt a gyanú benne, hogy mind az, amit ő őszinte pillanatnak élt meg az zseniális színjáték volt csupán. Ő nem mondhatja el a lánynak, hogy fontos és ezentúl az ő része. Akkor is óvná és gondoskodna róla, ha már semmi nem lehet közöttük, de a gondolat ami elhatalmasodik most rajta az, hogy bolondot csinált belőle a lány. Olyan érzéketlen most egy ideje. Pont olyan, mint amikor találkoztak. Gúnyos és idegtépően nyugodt. Hirtelen kedve támad letörölni az arcáról azt a kedves, de hamis mosolyt.*
-Nem! Nem kapsz még engedélyt rá! Előbb hallani akarom! Nem vagyok biztos benne, hogy komolyan tudod hol a helyed. Néz rám és mond, hogy semmi nincs közöttünk. Nem érzel semmi többet irántam, mint a többi hódolód iránt és akkor nyugodtan elmehetsz.
*Karját erősen megmarkolva húzza vissza magához és erősen magához öleli úgy néz a szemébe kutatva az igazságot.*
-Most mondd, hogy amikor a parton azt mondtad szeretsz nem volt igaz!
*Össze szorult torokkal várja mit fog mondani. lelke szomjazza, hogy azt mondja nem volt játék és nem volt szemfényvesztés. Önző dolog, mert ő akkor sem mondhatná, hogy sokat jelentett, ha így volt. De hallani akarja az édes ajkakról, hogy megnyugodjon végre és az árnyékból úgy vigyázhassa ezentúl, mint lelke értékes darabjának tulajdonosát. Úgy tartja a lányt szorosan, hogy ne szabadulhasson a karjai közül sehogyan. Egész közel hajol hozzá és a szájára suttogja.*
-Mondd, hogy nem jelentek neked semmi mást csak egy újabb férfit, akit kiszolgálsz, annyit mint a többiek!
~Mondd, hogy nem...~


A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.16 16:48:03

1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-16 16:34:12
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel a folyópartnál//

~Miért csinálja most ezt velem? Nem akarok többé vele lenni, persze megígértem, szóval ha úgy alakul muszáj... de nem leszek képes rá, nem megy, mert én többet érzek...~ *Myna megáll.* ~A fenébe veled Morfiusz, most nagyon utállak, amiért ezt teszed velem.~ *Mosolyogva fordul meg jobb vérző karját oldalára helyezi, a feketén nem látszik majd meg a vére és mivel tenyere a ruhára van tapasztva addig sem folyik kezéből az a bizonyos vörös folyadék.*
-Van még valami? Engedélyt kérnék távozni. *Szeme szinte villámokat szór most, de arca Fekete Pillésen kedves és mosolygós.* ~Most meg miért ilyen csalódott? Ő pattintott le és törte össze a szívemet, nem fordítva...~ *Szemei megenyhülnek és érzelem mentesen néznek a barnákba.*

1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-16 16:32:23
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Reggel a folyópartnál//

*Myna várakozáson felül teljesít. Nem hisztizik nem tombol. Tudomásul veszi minden szavát. Visszaemlékszik a ragyogó tekintetre, amikor szerelmet vallott neki, most mennyire más. A szavakon egy kicsit még fel is ingerli magát.*
-Nagyon szemléletesen mondtad kicsim, de ne is álmodj róla, hogy olyan könnyen megszabadulhatsz tőlem. Eszembe sincs, hogy eldobjalak.
*Húzódik a szája mosolyra, belül ez az utolsó mondat mennyire másképpen hangzik, de itt és most gúnyos és cinikus megjegyzésnek hat csupán. A lány úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna közöttük a rutin munkán kívül. Ennek örülnie kellene, mert Myna igazi profiként látszik kezelni a helyzetet, mégsem örül. Belül egyre ingerültebb és valahol mélyen csalódott. Azt szerette volna, ha a lány tiltakozik, vagy kérleli, vagy csak nehezebben vesz tudomást a döntéséről, de Myna teljesen érzéketlennek látszik. Egyszerűen sarkon fordul, mintha csak éppen játékszerét készülne leváltani egy másikra. Kezdi elönteni az indulat, ahogy látja távolodni és bár ez volt a terve mégis utána lendül és elkapja a karját, hogy szikrát szóró tekintettel fordítsa maga felé.*
-Még nem mondtam, hogy elmehetsz!
*Összevont szemöldöke alól csalódottan néz a zöld tekintet mélyére.*
~Nem fogsz így faképnél hagyni, ha csak játszadoztál, akkor tényleg te vagy a legvérmesebb szajha a földön, aki mesterien játszik, de tudni akarom, hogy érzel e valamit irántam, vagy csak játszottál velem?~
*Bántja a gondolat, hogy a Fekete Pille esetleg annyira az ujja köré csavarta, hogy sikerült benne felébresztenie az érzelmeket. Vagy komolyan volt közöttük valami? Összes érzéke és a szíve az utóbbira fogad, csak az esze súg kérlelhetetlenül, haragot szítva mást.*


A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.16 16:36:28

1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-16 16:29:10
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel a folyópartnál//

*Myna hagyja, hogy a kar kicsússzon kezei közül ~Baj van! Éreztem... ~ arcára koncentrál, most biztos sok erőfeszítés kell hozzá, hiszen jobban szereti Morfot, mint bárki mást eddig és ő az egyetlen, akinek ennyire meg nyílt és ezt nem akarja megbánni.*
-Ne aggódj, egy kurtizán másra sem jó csak kielégíteni a másik félt, hogy ha végez utána eldobhassák! *Mosolya kedves, szeme Mynáé, de nem árul el semmi érzelmet, mert sikerült azzal is elzárnia hamar az érzéseit. Belül tombol, ~Hogy mondhat ilyet? Én nem egy cafka vagyok, akit használat után eldobnak!~ de a következő mondat már több a soknál.*
-Ahogy kívánod Drága Apucim *hangja cinikus és nagyon megnyomja a megszólítás részt* csak Ryrros és senki más... Nem mintha kellene *kihangsúlyozva a következő szót* bárki más. *Tekintete az aranyos Mynáé, akitől ez a flegma beszéd, még rosszabbul eshet bárkinek, mint ha Pille gonosz tekintetével kéne hallania.* ~Nem jelentek számára semmit és csak kihasznált.~ *Szíve nagyon fáj, legszívesebben sírva rohanna el, de nem teszi, erősnek mutatja magát inkább.*
-Nagyon jól tudom hol a helyem, ne aggódj, amíg a titkom titok marad, addig a tieid is azok maradnak! Ha megbocsátasz egyedül mennék vissza a többiekhez, nekem veled ellentétbe jól áll ha késem. *Válaszra se méltatva elfordul és megindul a város főtere felé. Szívéből patakokba ömlik a vér, még sosem törték össze a szívét, de nem adja meg az örömet senkinek hogy láthassa ezt, öklét olyan szorosan összeszorítja, hogy körmével felszakítja a bőrét és vörös cseppek jelennek meg rajta. ~Nem akarok tovább élni egy percet sem!~ Reméli Morf nem követi, de sosem tudhatja ezért egy csepp érzelmet nem enged ki magából, út közben már Fekete Pille gonosz mosolyával és csábos nézésével szeli az utat.*

1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-16 16:26:14
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Reggel a folyópartnál//

*A lány követelő hangja felébreszti a szomorú merengésből. Most csak magára gondol, pedig rá kellene és a szervezetre. Ez a dolga és mindig is ez lesz. A határozott hangra a lány felé fordul és elengedi a karját, hogy a keze lecsússzon az övéről.*
~Csak maradj így, így mosolyogva, hamisan és csábítón. talán könnyebb lesz.~
-Myna... mi nem lehetünk együtt többet. Leróttam a tartozásom feléd és te teljesítetted a kívánságomat, de többé nem találkozunk csak ketten.
~Csak ne fájna ilyen durván. Érted teszem, értünk...~
*Megkeményedik a tekintete, ahogy ránéz.*
-Gondolom azt nem kell mondanom, hogy az eddigi találkáink titokban maradnak és még egy dolog...
*Minden erejére szüksége van, hogy ne mutasson a vezéren kívül más érzelmet, főleg ne a gyengéd féltő ragaszkodást, ami tombol a lelkében, hogy felszínre akar jönni az akarat szorításából.*
-Szeretném, ha egy ideig csak Ryrrel foglalkoznál, ha visszamentünk. tegyél a kedvére szükségem lesz rá, de mást most hagyj figyelmen kívül.
*Nem lenne erre szükség tudja jól, de neki is szüksége van időre, hogy el tudja engedni teljesen újra és inkább csak Ryrros ölében látná, mint minden egyes férfiében a klánból. Merev tekintettel néz rá.*
~Csak ég ezt bírjam ki. el kell, hogy menj tőlem magad, mert nem bírlak elengedni. haragudj meg. Gyűlölve félj engem inkább és kerülj, ha teheted.~
-Semmi bajom ezen kívül. Csak aggódtam, hogy ezek után *Mutat együttlétük titkos helyére*
nem tudod, hol a helyed. Végzetes lehet, ha nem vagy vele tisztában.
*Ha a szív vérezhet neki belül most patakokban ömlik ki a vére, de kívülről nem látszik csak az alvezér és parancsoló tekintete.*


1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-16 16:20:39
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel a folyópartnál//

*A kérdés meglepi Mynát és a kezei gyengébben fogják már a férfi karját.* ~Most ezzel mire akar célozni vagy csak terelni akarja a témát magáról?~
-Eddig nem, nem volt miért gondolkoznom rajta... *hangja olyan semmitmondó* hogy jön ez a kérdésemhez? Szerintem amúgy sem küldenétek el egyedül veszélyes feladatokra. *Szemével látja, hogy el fordul tőle és ez semmi jót nem jelent, küzd az érzelmeivel... nagyon fáj a szíve ~Mi ez az érzés? Aggódás lenne?~ mintha egy kéz belülről szorítaná össze. Egyik kezét szívéhez emeli és a ruhájába markol.~Olyan mintha vérezne, de nincs semmi bajom.~ Megáll, földbe gyökereznek a lábai, minden energiájával a vidámságot tartja fen arcán, félig az ajkába harapva mosolyog, de nem szabad harapdálni a száját és abbahagyja.*
-Morfiusz mondd már el mi a bajod! *Szólal meg határozottan, már tudni akarja mi a baja és nem akar most máson gondolkozni, mert nem is tud.*

1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-16 16:20:02
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Reggel a folyópartnál//

*A mellé lépő lány, aki nem sokkal ezelőtt oldotta ki szőke tincsit a rabságból és hagyta őket lazán kalandozni vállain, talán még szebb képet nyújt, mint eddig. Hiába a hamis álarc, vagy a mímelt mosoly ő ugyanaz a szép, sok mindent megélt, fiatal lány, aki volt és most már a szemében mindig lesz. Belekarol ő pedig kisimult homlokkal néz rá.*
-Mond gondoltál már rá, hogy esetleg valami mást is kezdhetnél az életeddel?
*Kérdezi és újra erőt vesz rajta az gondoskodó érzés.*
-Tudom a múltban nem volt más lehetőséged. De az igazság az, hogy talán most lenne.
*Nem tudja, hogy megfogalmazni másképpen.*
-Vigyázni akarok rád...
*Mondja elfordítva a fejét a lánytól, mintha valami érdekeset látna a víz felszínén, pedig nincs ott semmi más csak a reggeli nap fényei.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057