Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-12-07 19:10:38
Üzenet elküldve: 2012-12-07 19:10:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
* A maga részéről nem bánná, ha a hosszú tél, majd az azt követő tavasz végére Dom elfejtené ezt az egész kutas témát, ám annyira még nem ismeri az elfet, hogy tudja mennyire jó annak emlékezőtehetsége…*
- Ha akkor épp ezen a környéken leszek…* Elvégre azon sem lepődne meg különösebben, ha a nagybácsi addigra haza zavarná, vagy bejönne a család számítása és férjhez tukmálnák... Bár ez utóbbihoz előbb kellene, találjanak egy eszementet, aki hajlandó ilyesmire. Hogy ő maga egyik esetben sem fogja megkönnyíteni senki dolgát az is szent!*
- Tudod…*Mosolyodik el magabiztosan, s némileg titokzatosan.* - Ha valaki olyan piszok mázlista, mint én, bármilyen helyzetből épen kikeveredik. * Ködösít kicsit mesze nincs még kedve felfedni Dom előtt ügyes kis trükkjeit, praktikáit.*
- A lovagokat meg inkább hagyjuk, még adnom kellene a jól nevelt úri lánykát…* Fintorodik meg ismét orra.* - S mivel ilyesmihez épp nincs kedvem, hát valóban beérem veled. *
Legyint több mint legyesen kezével, s bizony a mozdulat elárulja, hogy ez a gnőm nem az utca neveltje, s bár Dom még nem sejti, de ő ehhez mért játékokat és kártyajátékokat ismer… Persze akadnak kivételek is, de az nem szokta nagydobra verni…
Eztán sikerrel kilábalnak az egyéb családját érintő dolgokból s ő maga valahogy nem is bánja, s így a dajka dolgát sem feszegeti… az is csak család, még ha nem is az övé. Ám kivétel mint mindig most is akad, mégpedig dédnagyanyja személyében.*
- Majd meglátjuk…* Ezt a dolgot valahogy komolyabban kezeli, mit az eddigieket. Nem hiába, szereti az öreglányt, s szeretne vigyázni is rá… Dom pedig megérzései szerinte még sok meglejtést rejteget, s bár az nagyasszony jól bírja a botrányokat és balhékat, sőt mondhatni rajong is értük, nem szeretné ha Dom, vagy bárki bármilyen formában családódást okozna neki…*
- A Folyó?! * Vakarja fel állát az út kövéről.*- Már ne haragudj, de az én lábaim eddig valami közeli korcsmára készültek, nem a város határának megjárására! * Kezdi bőszen csóválni fejét, miben még az is megfordul, hogy ő bizony itt és most elköszön Domtól, s maga folytatja az estét. Ám az égieknek mintha más tervük lenne erre az estére, paták monoton kopogása töri meg az este csendjét Weli szeme pedig megcsillan, látva a közeledő szekeret.
- Kapaszkodjunk fel rá.* Súgja fel az elfnek, s már inal is a döcögő alkalmatosság után, így ha szerencséjük lesz, egy kiadós sétától kímélheti meg pici lábait.*
*Jó néhány házzal, kanyarral és utcával később, na meg persze csendes és kevésbé csendes üldögéléssel, keresztülzötykölődnek a városon. Az út egy ideig a folyót partján halad, így kigyönyörködhetik maguk, a csendesen hömpölygő víz felszínén táncoló hold fényében. Talán csak a pillanat varázsa, talán a hűvös éjszaka praktikuma, de a gnőm hamarosan egészen hozzásimul az elfihoz, s fejét is felkarjára hajtja. Úgy kérdezi csendesen.*
- Szóval most hová is tartunk? Messze van még, mert ha ingen kénytelen leszek előkotorni én is a laposüvegem…* Pillant huncutul a másikra, aki remélhetőleg nem lesz dühös avégett, hogy Weli eddig várt a dologgal, de igen van ebben némi számítás is, elvégre minek fogyassza saját tartalékait, ha más örömmel ad neki?*
- Ha akkor épp ezen a környéken leszek…* Elvégre azon sem lepődne meg különösebben, ha a nagybácsi addigra haza zavarná, vagy bejönne a család számítása és férjhez tukmálnák... Bár ez utóbbihoz előbb kellene, találjanak egy eszementet, aki hajlandó ilyesmire. Hogy ő maga egyik esetben sem fogja megkönnyíteni senki dolgát az is szent!*
- Tudod…*Mosolyodik el magabiztosan, s némileg titokzatosan.* - Ha valaki olyan piszok mázlista, mint én, bármilyen helyzetből épen kikeveredik. * Ködösít kicsit mesze nincs még kedve felfedni Dom előtt ügyes kis trükkjeit, praktikáit.*
- A lovagokat meg inkább hagyjuk, még adnom kellene a jól nevelt úri lánykát…* Fintorodik meg ismét orra.* - S mivel ilyesmihez épp nincs kedvem, hát valóban beérem veled. *
Legyint több mint legyesen kezével, s bizony a mozdulat elárulja, hogy ez a gnőm nem az utca neveltje, s bár Dom még nem sejti, de ő ehhez mért játékokat és kártyajátékokat ismer… Persze akadnak kivételek is, de az nem szokta nagydobra verni…
Eztán sikerrel kilábalnak az egyéb családját érintő dolgokból s ő maga valahogy nem is bánja, s így a dajka dolgát sem feszegeti… az is csak család, még ha nem is az övé. Ám kivétel mint mindig most is akad, mégpedig dédnagyanyja személyében.*
- Majd meglátjuk…* Ezt a dolgot valahogy komolyabban kezeli, mit az eddigieket. Nem hiába, szereti az öreglányt, s szeretne vigyázni is rá… Dom pedig megérzései szerinte még sok meglejtést rejteget, s bár az nagyasszony jól bírja a botrányokat és balhékat, sőt mondhatni rajong is értük, nem szeretné ha Dom, vagy bárki bármilyen formában családódást okozna neki…*
- A Folyó?! * Vakarja fel állát az út kövéről.*- Már ne haragudj, de az én lábaim eddig valami közeli korcsmára készültek, nem a város határának megjárására! * Kezdi bőszen csóválni fejét, miben még az is megfordul, hogy ő bizony itt és most elköszön Domtól, s maga folytatja az estét. Ám az égieknek mintha más tervük lenne erre az estére, paták monoton kopogása töri meg az este csendjét Weli szeme pedig megcsillan, látva a közeledő szekeret.
- Kapaszkodjunk fel rá.* Súgja fel az elfnek, s már inal is a döcögő alkalmatosság után, így ha szerencséjük lesz, egy kiadós sétától kímélheti meg pici lábait.*
*Jó néhány házzal, kanyarral és utcával később, na meg persze csendes és kevésbé csendes üldögéléssel, keresztülzötykölődnek a városon. Az út egy ideig a folyót partján halad, így kigyönyörködhetik maguk, a csendesen hömpölygő víz felszínén táncoló hold fényében. Talán csak a pillanat varázsa, talán a hűvös éjszaka praktikuma, de a gnőm hamarosan egészen hozzásimul az elfihoz, s fejét is felkarjára hajtja. Úgy kérdezi csendesen.*
- Szóval most hová is tartunk? Messze van még, mert ha ingen kénytelen leszek előkotorni én is a laposüvegem…* Pillant huncutul a másikra, aki remélhetőleg nem lesz dühös avégett, hogy Weli eddig várt a dologgal, de igen van ebben némi számítás is, elvégre minek fogyassza saját tartalékait, ha más örömmel ad neki?*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-12-07 14:20:13
Üzenet elküldve: 2012-12-07 14:20:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*A messzeségben feltűnik Arthenior erdeje. Már közeledik Kedveséhez. Vágyakozó hangulatát csak a két asszony hangos hahotázása töri meg. Döntés elé állítva ezzel önmagát. Hagyja szótlanul s tűri csendben a fámát, vagy hangosan köhintsen ezzel jelezve feléjük, hogy irritáló a viselkedésük. Mivel nincs paprikás hangulatban, és eléggé türelmes egy elf, így marad az első opciónál és némaságba burkolózva szemléli tovább a csodás tájat.*
~Remélem mihamarabb leszállhatok erről a hajóról.~
*Nem is kell sokáig várni, mikor a nemes férfi rájuk dörren erélyes hangjával, hogy jobb lenne az efféle ordenáré viselkedést mellőzni a bárkán. Igaza van. Senkire sem tartoznak ezek a szaftos pletykák. El is hallgatnak a jómadarak, így a további út vége egészen kellemesre sikeredett. Bár még hallott egy-egy piszmogást, de ennek már igazán nem kerített medret.
Megérkeznek a folyópartra, ahol ismét leemelik a pallót, így szabad utat engedve az utasoknak. Mély levegőt vesz, majd kényelmes tempóban elindul a tisztás felé.*
~Végre itthon! Sietek hozzád Szerelmem!~
~Remélem mihamarabb leszállhatok erről a hajóról.~
*Nem is kell sokáig várni, mikor a nemes férfi rájuk dörren erélyes hangjával, hogy jobb lenne az efféle ordenáré viselkedést mellőzni a bárkán. Igaza van. Senkire sem tartoznak ezek a szaftos pletykák. El is hallgatnak a jómadarak, így a további út vége egészen kellemesre sikeredett. Bár még hallott egy-egy piszmogást, de ennek már igazán nem kerített medret.
Megérkeznek a folyópartra, ahol ismét leemelik a pallót, így szabad utat engedve az utasoknak. Mély levegőt vesz, majd kényelmes tempóban elindul a tisztás felé.*
~Végre itthon! Sietek hozzád Szerelmem!~
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-12-05 14:29:08
Üzenet elküldve: 2012-12-05 14:29:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Fejfájását csillapítandó akart csupán egy rövidke sétát tenni, hátha a friss levegőtől múlni kezd, ám egyelőre nem így tapasztalja.
Viszonylag hosszú éjszakát tudhat maga mögött, mind az ébren töltött órák számát-, mind pedig azon órák kellemetlenségét tekintve is. Most is átkozza a fejét, hogy hajlamos 'megfeledkezni' arról, mennyire nem is bírja az erős lőrét.
A feje is fáj, és ennek következtében figyelmetlen, sokkal könnyebben elkalandozik most. Így alakult az is, hogy útja során néhány elágazásnál nem megfelelő irányba tért le. Ez eleinte fel sem tűnt neki, ám mikor ismeretlen utcákra tévedt, már úgy gondolta, hogy - ha már minden bizonnyal úgy is kései a felismerés, hogy talán eltévedt - nem fordul vissza. Az már más kérdés, hogy jelenleg nem bízik annyira memóriája megbízhatóságában, hogy feltételezni merje, emlékezett volna arra, merre jött.
Így lyukadt ki hát a Folyóparton.
Ha már így alakult, gyorsan meg is mossa arcát a hideg vízzel, hogy leöblítse magáról az esti tivornya füst- és alkoholszagát, felfrissítse magát. Nem időzik itt soká, azonnal tovább is indul, amerre lábai viszik. Eddig sem térítették kimondottan rossz irányba, tehát bízik benne, hogy a folytatott út során sem alakul majd ez másként.*
Viszonylag hosszú éjszakát tudhat maga mögött, mind az ébren töltött órák számát-, mind pedig azon órák kellemetlenségét tekintve is. Most is átkozza a fejét, hogy hajlamos 'megfeledkezni' arról, mennyire nem is bírja az erős lőrét.
A feje is fáj, és ennek következtében figyelmetlen, sokkal könnyebben elkalandozik most. Így alakult az is, hogy útja során néhány elágazásnál nem megfelelő irányba tért le. Ez eleinte fel sem tűnt neki, ám mikor ismeretlen utcákra tévedt, már úgy gondolta, hogy - ha már minden bizonnyal úgy is kései a felismerés, hogy talán eltévedt - nem fordul vissza. Az már más kérdés, hogy jelenleg nem bízik annyira memóriája megbízhatóságában, hogy feltételezni merje, emlékezett volna arra, merre jött.
Így lyukadt ki hát a Folyóparton.
Ha már így alakult, gyorsan meg is mossa arcát a hideg vízzel, hogy leöblítse magáról az esti tivornya füst- és alkoholszagát, felfrissítse magát. Nem időzik itt soká, azonnal tovább is indul, amerre lábai viszik. Eddig sem térítették kimondottan rossz irányba, tehát bízik benne, hogy a folytatott út során sem alakul majd ez másként.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-12-04 22:57:05
Üzenet elküldve: 2012-12-04 22:57:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
*Lévén frissen szerzett szabadságát nem óhajtja eltékozolni a Barakkból egyenes a Folyópart felé vette az irányt, hogy mielőbb elhagyhassa a várost. Persze Arthenior elég nagy, így jó sokáig tartott, de a lényeg, hogy most (apróbb kitérők után) végre itt van és ha a dolgok továbbra is ilyen remekül alakulnak nem sokára barátja oldalán feszíthet. Már alig várja. El is határozta, hogy engesztelésül csinál majd neki fincsi gombapaprikást, amiért olyan csúnyákat mondott.
~Fincsi ez a körte.~
Pillant körbe, majd jobbnak látja szaporázni lépteit, hiszen ha így andalog még itt hagyják.*
- VÁRJANAK!!!
*Hajítja el válla fölött a csutkát, majd amilyen gyorsan csak tud hangosan sipítva rohan, nehogy itt hagyják.*
~Fincsi ez a körte.~
Pillant körbe, majd jobbnak látja szaporázni lépteit, hiszen ha így andalog még itt hagyják.*
- VÁRJANAK!!!
*Hajítja el válla fölött a csutkát, majd amilyen gyorsan csak tud hangosan sipítva rohan, nehogy itt hagyják.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-12-04 17:15:47
Üzenet elküldve: 2012-12-04 17:15:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Miután megkapta Kedvesétől a mutatós, bokáig érő szoknyát, belebújik, majd egy forró csókkal elköszön tőle, hiszen eldöntötte, hogy először tanulni fog, azután keres munkát. Hallotta a városiaktól, hogy mágiát bizony csak messze lehet elsajátítani, egy toronyba, de szerencsére az utazástól nem viszolyog. Neki is vág az útnak, majd a Holdudvaron keresztül átvág az erdőn. Egy jól kitaposott ösvényen halad tovább, míg nem kiér a tisztásra. Megmossa arcát a hideg vízben, hogy felfrissüljön, majd halad tovább egy szélesebb úton.*
~Remélem Kean sikerrel jár munkaügyben, hogy aztán elkezdhessük tervezni a közös jövőnk.~
*Szép álmokba ringatva magát sétál a csapáson, mikor kiér a folyópartra. Lát egy kisebb bárkát ringani a vizen, amire emberek szállnak fel a fedélzetére.*
-Ez lesz az!
*Kapkodva igyekszik ő is a hajóra, hogy minél hamarabb odaérjen a toronyhoz. Mivel még nem utazott hajón, ezért izgalmasnak ígérkezik az utazása. Lassan elindul útjára ami minden bizonnyal a Kikötőbe tart.*
~Remélem Kean sikerrel jár munkaügyben, hogy aztán elkezdhessük tervezni a közös jövőnk.~
*Szép álmokba ringatva magát sétál a csapáson, mikor kiér a folyópartra. Lát egy kisebb bárkát ringani a vizen, amire emberek szállnak fel a fedélzetére.*
-Ez lesz az!
*Kapkodva igyekszik ő is a hajóra, hogy minél hamarabb odaérjen a toronyhoz. Mivel még nem utazott hajón, ezért izgalmasnak ígérkezik az utazása. Lassan elindul útjára ami minden bizonnyal a Kikötőbe tart.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-12-01 19:22:25
Üzenet elküldve: 2012-12-01 19:22:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel!//
*Marin a férfi válaszát várja, ám időközben egy hangos nyerítés üti meg a fülét. Hátrapillantva Tarsis egy ló alatt fekszik s vinnyog, mert a lába beleakadt a kengyelbe, és az állat a földön kezdte húzni.
- Miért nem vigyázott rá? * kiált a testőr Dalburn felé, s rohanni kezd az ura után, ki ezidő alatt már jókora távolságot tett meg, mint portörlő.
Marin több sarkon át loholt az állat után, míg utólérte, s lecsillapította. Tarsis kissé koszos, és véres volt, de az esetet követően hamar helyrerázódott.
A piacra visszatérve Dalburnt, az óriást, és a harmadik férfit sehol sem találta.
"Hát akkor ennyit arról, hogy javulhat a helyzetünk"
Marin fejét lehajtva kullogott el a piacról, urával az oldalán.
Jó ideje próbálkoznak már a városban, ám teljesen sikertelenül. Pedig A dalburn gúnya néhol tiszteletet kölcsönöz a testőrnek, mikor kiderül, hogy mit is akar, mindenki ugyanolyan elutasító, mint mikor szakadt ruhákban járta az utcákat.*
- El kell hagynunk a várost. Itt nincs maradásunk * mondta egy nap urának, ki boldogan bólogatott, fel sem fogva a helyzetet.
Marin látta a hírdetést, s mivel semmi pénzük utazásra, ezzel két legyet üthetnek egy csapásra. Pénzt keresnek, méghozzá azért, hogy elhajózhassanak.
A testőr nem tétlenkedett, hanem azonnal útnak indította urát, aki már alig várta a hajókázást, bár, mint mondta nem tud úszni.*
- Sebaj * válaszolta Marin * majd megtanítom.
Természetesen ez aligha kivitelezhető, hisz Tarsis sosem fog megtanulni úszni.
Mindenesetre útnak indultak, s lassan oda is érnek. Ha Marint kérdeznék, akkor a városba sem kellett volna jönniük. Csupán a csalódás volt társuk, míg itt voltak.*
*Marin a férfi válaszát várja, ám időközben egy hangos nyerítés üti meg a fülét. Hátrapillantva Tarsis egy ló alatt fekszik s vinnyog, mert a lába beleakadt a kengyelbe, és az állat a földön kezdte húzni.
- Miért nem vigyázott rá? * kiált a testőr Dalburn felé, s rohanni kezd az ura után, ki ezidő alatt már jókora távolságot tett meg, mint portörlő.
Marin több sarkon át loholt az állat után, míg utólérte, s lecsillapította. Tarsis kissé koszos, és véres volt, de az esetet követően hamar helyrerázódott.
A piacra visszatérve Dalburnt, az óriást, és a harmadik férfit sehol sem találta.
"Hát akkor ennyit arról, hogy javulhat a helyzetünk"
Marin fejét lehajtva kullogott el a piacról, urával az oldalán.
Jó ideje próbálkoznak már a városban, ám teljesen sikertelenül. Pedig A dalburn gúnya néhol tiszteletet kölcsönöz a testőrnek, mikor kiderül, hogy mit is akar, mindenki ugyanolyan elutasító, mint mikor szakadt ruhákban járta az utcákat.*
- El kell hagynunk a várost. Itt nincs maradásunk * mondta egy nap urának, ki boldogan bólogatott, fel sem fogva a helyzetet.
Marin látta a hírdetést, s mivel semmi pénzük utazásra, ezzel két legyet üthetnek egy csapásra. Pénzt keresnek, méghozzá azért, hogy elhajózhassanak.
A testőr nem tétlenkedett, hanem azonnal útnak indította urát, aki már alig várta a hajókázást, bár, mint mondta nem tud úszni.*
- Sebaj * válaszolta Marin * majd megtanítom.
Természetesen ez aligha kivitelezhető, hisz Tarsis sosem fog megtanulni úszni.
Mindenesetre útnak indultak, s lassan oda is érnek. Ha Marint kérdeznék, akkor a városba sem kellett volna jönniük. Csupán a csalódás volt társuk, míg itt voltak.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-12-01 17:06:35
Üzenet elküldve: 2012-12-01 17:06:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztásról lassan a folyópartra ér, szinte kicsattan az egészségtől, s duzzad az energiától. Hiba, a sok éves gyakorlás miatt akár pár percnyi meditáció is erővel tölti el. Nincs sok látnivaló, ami azt illeti már számtalanszor megfordult erre útjai folyamán, így nagyon nem is néz körbe. Egyfolytában az a kitűzött pergamen jár a fejében, melyet már nem is emlékszik merre látott, s miben felhívják a kalandorok figyelmét. Irány a kikötő!*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.01 17:06:56
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.01 17:06:56
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:43:33
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:43:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
* A temetőt elhagyja, hogy a holdfényes éjszakában lesétáljon a homokos folyópartra. Már távolról gyönyörködik abban, hogy a folyó felszínén tükröződik a hold fénye.
~ Jó döntés volt kimozdulnom a Kúriából. A tiszta levegő felfrissíti az elmémet. Csak most hogyan tovább? Merre alakítsam a dolgok folyását. Ráadásul Vhyeren jól eltűnt, így egyedül kell szembeszállnom a rokonokkal. De kibírom, hátha lesznek helyzetek amiket kiaknázhatok. Meg kell ragadnom minden alkalmat. ~ Mondja magában, közben a talpa a homokos talajon halad a folyó partjához. Mikor megérkezett, akkor leguggol, majd kezének segítségével megmossa az arcát. Alaposan felfrissíti magát, mikor kihúzza a testét. Körbetekint a tájon bíbor íriszeivel, hogy megnézze a táj körvonalait.
~ Itt az idő, hogy a főág megismerje a mellékág törtetését, és elismerjenek minket. ~ Röpke pillanatra kezei a hasára simulnak, hogy belesimítson ruhán keresztül a tetoválásába. Egy jel, mely azt jelzi, hogy mellékágból származik.
~ Kell egy nagyszabású terv, hogy mit teszek. Kell egy álca is, hogy ne legyek első perctől gyanús mindenki számára.~ Mélyen gondolataiba merül, hogy az eddig szerzett tapasztalataiból építkezzen, de sok még az ismeretlen tényező benne, mert nem tudhatja, hogy hány rokon vagy személy fog a Kúriában élni.
~ Akkor még várat magára egy nagy terv, de hamarosan nekilátok. ~ Mosolyodik el magában gúnyosan. Az éjszaka a legjobb barátja, mert ilyenkor senki sem látja igazi lényét. Végül tovább halad, hogy ne itt rostokoljon, ha feljön a nap. A Nap egyik ellensége, és ki nem állhatja. Célja az ismeretlen.*
~ Jó döntés volt kimozdulnom a Kúriából. A tiszta levegő felfrissíti az elmémet. Csak most hogyan tovább? Merre alakítsam a dolgok folyását. Ráadásul Vhyeren jól eltűnt, így egyedül kell szembeszállnom a rokonokkal. De kibírom, hátha lesznek helyzetek amiket kiaknázhatok. Meg kell ragadnom minden alkalmat. ~ Mondja magában, közben a talpa a homokos talajon halad a folyó partjához. Mikor megérkezett, akkor leguggol, majd kezének segítségével megmossa az arcát. Alaposan felfrissíti magát, mikor kihúzza a testét. Körbetekint a tájon bíbor íriszeivel, hogy megnézze a táj körvonalait.
~ Itt az idő, hogy a főág megismerje a mellékág törtetését, és elismerjenek minket. ~ Röpke pillanatra kezei a hasára simulnak, hogy belesimítson ruhán keresztül a tetoválásába. Egy jel, mely azt jelzi, hogy mellékágból származik.
~ Kell egy nagyszabású terv, hogy mit teszek. Kell egy álca is, hogy ne legyek első perctől gyanús mindenki számára.~ Mélyen gondolataiba merül, hogy az eddig szerzett tapasztalataiból építkezzen, de sok még az ismeretlen tényező benne, mert nem tudhatja, hogy hány rokon vagy személy fog a Kúriában élni.
~ Akkor még várat magára egy nagy terv, de hamarosan nekilátok. ~ Mosolyodik el magában gúnyosan. Az éjszaka a legjobb barátja, mert ilyenkor senki sem látja igazi lényét. Végül tovább halad, hogy ne itt rostokoljon, ha feljön a nap. A Nap egyik ellensége, és ki nem állhatja. Célja az ismeretlen.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-29 14:06:58
Üzenet elküldve: 2012-11-29 14:06:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*A templomban és a temetőben ugyan lézengett egy két ember, de a folyópart úgy tűnik teljesen néptelen. Ellira a szegénynegyedből érkezett egy könnyű, frissítő sétára. Csípős hideg szél csap az arcába az artheniori tél előfutáraként, a fagyott fűszálak pedig roppanva törnek meg csizmájának puha talpa alatt. Kezd teljesen áthűlni, hiába húzza össze magán lila köpenyét. Túl hideg van már ahhoz, hogy a díszes, de vékony szövet megóvja a fagyos széltől. Lassan mosolyra húzza remegő ajkait, ahogy felidézi a tegnapi nap eseményeit. Úgy tűnik szert tett egy barátra a kis elf leányka személyében és ez jó hatással van rá. Tartása kicsit egyenesebb és tekintetében inkább a nyugalom játszik a félelem helyett. Egy újabb adag azonban a csípős hidegből és Ellira jobbnak látja mielőbb elindulni. Van pénze, hogy végre váltás ruhát vegyen és már előre izgatott a piac kínálatát illetően. Ha végre meleg ruhát sikerül vennie, akkor már csak egy forró fürdő hiányzik ehhez a kicsit szeles, de csodálatos naphoz. Vet még egy utolsó pillantást a folyó sötét, kavargó vizére, majd sarkon fordul és a piactér felé veszi az irányt.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-28 16:35:14
Üzenet elküldve: 2012-11-28 16:35:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Kazgo is csupán egyet látott az orkok közül, mely kimondottan tanult példánya volt fajának. Azóta mindig reméli, találkozik még olyanokkal, akik az intelligens társalgást előrébb helyezik egy ismeretlennel szemben is, mint a kardot, a vért és az erőszakot. Különösen, mióta van az a furcsa szokása, hogy aki felébreszti benne a kíváncsiságot, azzal megpróbál szóba elegyedni. Bizonyára nehéz élete lehetett a nőnek, hogy ilyen szörnyű társasága volt. Kazgo is magán viseli keresztjét, hiszen ahol született, s pár évtizedet leélt, kiközösítették, s levegőnek tekintették, ha épp nem lökték félre. Hiszen nem elég, hogy sötétségével kilógott mindig a sorból, de még apróbb is a termete, arról nem is beszélve, hogy gyenge szárnyai ott vannak hátán, repülésre pedig szinte alkalmatlanok. Ám nem is mereng a múlton, hiszen a nő fenyegetőn közelít, legalábbis annak érzi. Talán megint rossz ötlet volt megszólítani a kíváncsiságának célpontját. Ez pedig egyre csak biztosabb, ahogy kemény szavakkal illeti őt a másik. Hazudik és átveri. Erről talán a tündér nem tud csak? Mennyire meglepődne még Kazgo, ha hallaná a mellékelt gondolatokat is. Hiszen, még mindig ott van benne a kérdés, ki a fene lehet azaz Iskandar. Amaz pedig fagyos hidegséget áraszt szét gerince vonalán, ahogy elvigyorodik a nő.
Ahogy pedig újra csak szavakkal, de szinte kardot szegez felé, még egy picit hátrál, hiába állt meg a nő. Viszont nem mer elfutni. Ha hátat fordítana, azzal időt vesztene, úgy pedig könnyűszerrel beérheti a másik, hogy fegyverét átdöfje törékeny és apró alakján. Talán csapdába ejtette volna saját magát? Szerencsének is mondható, ahogy hátat fordítva neki a nő, baljóslatú szavai után, ismét a víz felé kezd bámulni. De valahogy még most sem mer semerre mozdulni a tündér. Megfagyott volna rémültében? Szája kissé nyitva, ahogy szólni kívánt volna, de torka száraz és mozdulni se bír. Egyetlen izma se akar engedelmeskedni, szemeit se tudja levenni a nőről. Félelemmel vegyes tisztelet honol ametiszt pillantásában, s úgy érzi, mintha nyakában lévő ékszere, mit minden ruha alatt hord, acélláncként nehezedne rá. Miért marad? Miért nem menekül? Miért nem tud megszólalni? Ám mégis, mintha torka lazulna, izmai pedig rezegni kezdenének. Vajon a félelemtől remeg meg? Mindegy, inkább megpróbál fordulni és távozik. Elfelé menet kissé remeg még a lába, de igyekszik minél hamarabb távol kerülni a furcsa nőtől.*
Ahogy pedig újra csak szavakkal, de szinte kardot szegez felé, még egy picit hátrál, hiába állt meg a nő. Viszont nem mer elfutni. Ha hátat fordítana, azzal időt vesztene, úgy pedig könnyűszerrel beérheti a másik, hogy fegyverét átdöfje törékeny és apró alakján. Talán csapdába ejtette volna saját magát? Szerencsének is mondható, ahogy hátat fordítva neki a nő, baljóslatú szavai után, ismét a víz felé kezd bámulni. De valahogy még most sem mer semerre mozdulni a tündér. Megfagyott volna rémültében? Szája kissé nyitva, ahogy szólni kívánt volna, de torka száraz és mozdulni se bír. Egyetlen izma se akar engedelmeskedni, szemeit se tudja levenni a nőről. Félelemmel vegyes tisztelet honol ametiszt pillantásában, s úgy érzi, mintha nyakában lévő ékszere, mit minden ruha alatt hord, acélláncként nehezedne rá. Miért marad? Miért nem menekül? Miért nem tud megszólalni? Ám mégis, mintha torka lazulna, izmai pedig rezegni kezdenének. Vajon a félelemtől remeg meg? Mindegy, inkább megpróbál fordulni és távozik. Elfelé menet kissé remeg még a lába, de igyekszik minél hamarabb távol kerülni a furcsa nőtől.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-27 14:08:50
Üzenet elküldve: 2012-11-27 14:08:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Vigyorog a sötét tündér, aminek ő teljes ellentéte. Szoborszerű arc, mely rezzenéstelenül reagálja le az előtte zajló eseményeket. Az orkok érdekes lények biztosan, azonban ő sosem találkozott olyannal, amelyik művelt lett volna. Élete során csak csapkodós, keménykötésű és már megjelenésében nyúllá alakító orkokkal találkozott. Sokan kötöttek belé, és fogdosták. Szóval elég utálatos dolgokat, hiszen a mocsokban nőtt fel és leginkább a mocsok tapad hozzá. Észreveszi az araszolást, így kipróbálja, hogy mit reagál a másik, ha követi. Ragadozószerű apró óvatos mozgásokkal közelít, közben fagyos szemeivel nyomon követi a mozdulatait.*
-Hazudsz! Ne verj át! * Hangzanak el a szavak az ajkairól, közben megáll.
~ Azt akarja tagadni, hogy Iskandar úrnak dolgozik? A nyomorult, ezért még külön kapni fogsz, hiszen olyan szép terveim vannak veled. Fel sem tűnik számára, hogy erre a gondolatra gonoszan elmosolyodik, és ezt egyenesen az előtte állónak küldi.*
- Kérdésre, kérdéssel válaszolni? Bájos hölgy? * Nem igazán hatnak rá ezen szavak, hiszen egészen tisztában a szépségével, és cseppet sem szeretne elszállni magától. Magát nem fogja fényesíteni a tündérnél, hiszen igazából egy romlott nő.*
- Szerintem válogasd meg szavaid mielőtt szólsz. A válaszom pedig legyen annyi elég, hogy nincs közöd hozzá, hogy én itt mit teszek. * Mondja hűvösen a szavait, majd gondol egyet, és figyelmét leveszi a Kazgoról újra a vízre. Nem fél az ilyen tündérektől, és nincs barátkozós kedvében. Talán pár személy elmondhatja magáról, hogy kiérdemelte a szorosabb viszonyt a lánytól, ami nem sokkal különbözik ettől az állapottól.*
-Hazudsz! Ne verj át! * Hangzanak el a szavak az ajkairól, közben megáll.
~ Azt akarja tagadni, hogy Iskandar úrnak dolgozik? A nyomorult, ezért még külön kapni fogsz, hiszen olyan szép terveim vannak veled. Fel sem tűnik számára, hogy erre a gondolatra gonoszan elmosolyodik, és ezt egyenesen az előtte állónak küldi.*
- Kérdésre, kérdéssel válaszolni? Bájos hölgy? * Nem igazán hatnak rá ezen szavak, hiszen egészen tisztában a szépségével, és cseppet sem szeretne elszállni magától. Magát nem fogja fényesíteni a tündérnél, hiszen igazából egy romlott nő.*
- Szerintem válogasd meg szavaid mielőtt szólsz. A válaszom pedig legyen annyi elég, hogy nincs közöd hozzá, hogy én itt mit teszek. * Mondja hűvösen a szavait, majd gondol egyet, és figyelmét leveszi a Kazgoról újra a vízre. Nem fél az ilyen tündérektől, és nincs barátkozós kedvében. Talán pár személy elmondhatja magáról, hogy kiérdemelte a szorosabb viszonyt a lánytól, ami nem sokkal különbözik ettől az állapottól.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-27 10:52:45
Üzenet elküldve: 2012-11-27 10:52:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
* Kíváncsi tekintete a nő arcát fürkészi, már amennyit felé fordít belőle és vigyorogva várja, hogy szóval illesse. Hiszen, egy köszönésre illik viszont köszönni, ezt még az orkok is tudják. S általában, ők azok, akik nem szoktak, csak némelyik. Látott már olyat, aki kimondottan tanultnak nézett ki, értett a számtanhoz és a betűvetéshez, írni-olvasni szintúgy tudott, mint egyéb témákhoz hozzászólni. Csak harci tudása, mi nem volt elégséges egy valódi orkhoz képest. Furcsa egyede volt fajának. Volt...
A fagyos pillantások nem igazán bántják a lelkét, kapott már rosszabbat, gúnyolták már ezerféle néven. Pont egy ilyen szép arcú nő tekintete rúgjon lelke hátsójába? Ahogy pedig egyre több lesz kimondottan látható a nőből, úgy egy picit mintha hátrább araszolna Kazgo. Nincs igazán kedve a közelében lenni annak, aki ennyire kedvtelen vele szemben. Hiszen vigyora nem is annyira tűnhet megátalkodott gazfickók sajátjának, mint játékos és barátságos görbületnek, mi talán elfajzottan terül el képén.*
- Iska-kinél? Nem tudom, ki az, de nincs uram, se parancsolóm, ki dolgoztatna.
*Vonja meg köpenye alatt vállait. Ismeretlen számára a név, ám most jön a nagy kérdés. Miért is zavarta meg nagy magányában? Miért nem hagyta, hogy a vízbe meredjen, míg a homokkal szórakozik? Miért? Mintha egy nyíl csapódna koponyáján keresztül, olyan érzés hasít belé. ~Már megint!~
Vigyorában egy pillanatra görcsös rándulás, mintha le akarna szakadni arcáról, ám akarattal tartja ott. Zavaros elméje most sem tisztul, inkább sötéten izzó ibolyaszempárral próbál egyenest a nő lelkébe marni, egészen addig belátni a fagyos pillantásokon keresztül.*
- Hogy miért? Kérdésedre csak egy kérdéssel tudok felelni. Miért üldögél egy ilyen bájos nő egymaga a folyó partján?
*Kicsit meggörnyed, ahogy vállaival együtt mellkasa felső része előrébb bukik, mintha a kérdést így akarná távolabbról nekiszegezni. Arcán a kifejezés vidám és beteg, ez távolról is látszódna. De hogy fér össze ez a kettősség? Szemében a válasz, mi egyszerre tudna sírni az örömtől és a bánattól. Vagy már kiszáradtak könnycsatornái és nem is volna képes rá? Csak az ég tudja, miféle furcsa fajzat ez a sötétlő árnyakból szőtt tündér, kinek a halál az apja, s az élet az anyja, ám mindkettő elhagyta. Sápadt bőrű arca, fejével együtt egy hajszálnyit oldalra dől, ahogy a választ várja, már ha kap, s nem karddal, tőrrel, vagy más fegyverrel esik neki a hegyesfülű.*
A fagyos pillantások nem igazán bántják a lelkét, kapott már rosszabbat, gúnyolták már ezerféle néven. Pont egy ilyen szép arcú nő tekintete rúgjon lelke hátsójába? Ahogy pedig egyre több lesz kimondottan látható a nőből, úgy egy picit mintha hátrább araszolna Kazgo. Nincs igazán kedve a közelében lenni annak, aki ennyire kedvtelen vele szemben. Hiszen vigyora nem is annyira tűnhet megátalkodott gazfickók sajátjának, mint játékos és barátságos görbületnek, mi talán elfajzottan terül el képén.*
- Iska-kinél? Nem tudom, ki az, de nincs uram, se parancsolóm, ki dolgoztatna.
*Vonja meg köpenye alatt vállait. Ismeretlen számára a név, ám most jön a nagy kérdés. Miért is zavarta meg nagy magányában? Miért nem hagyta, hogy a vízbe meredjen, míg a homokkal szórakozik? Miért? Mintha egy nyíl csapódna koponyáján keresztül, olyan érzés hasít belé. ~Már megint!~
Vigyorában egy pillanatra görcsös rándulás, mintha le akarna szakadni arcáról, ám akarattal tartja ott. Zavaros elméje most sem tisztul, inkább sötéten izzó ibolyaszempárral próbál egyenest a nő lelkébe marni, egészen addig belátni a fagyos pillantásokon keresztül.*
- Hogy miért? Kérdésedre csak egy kérdéssel tudok felelni. Miért üldögél egy ilyen bájos nő egymaga a folyó partján?
*Kicsit meggörnyed, ahogy vállaival együtt mellkasa felső része előrébb bukik, mintha a kérdést így akarná távolabbról nekiszegezni. Arcán a kifejezés vidám és beteg, ez távolról is látszódna. De hogy fér össze ez a kettősség? Szemében a válasz, mi egyszerre tudna sírni az örömtől és a bánattól. Vagy már kiszáradtak könnycsatornái és nem is volna képes rá? Csak az ég tudja, miféle furcsa fajzat ez a sötétlő árnyakból szőtt tündér, kinek a halál az apja, s az élet az anyja, ám mindkettő elhagyta. Sápadt bőrű arca, fejével együtt egy hajszálnyit oldalra dől, ahogy a választ várja, már ha kap, s nem karddal, tőrrel, vagy más fegyverrel esik neki a hegyesfülű.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-26 23:24:17
Üzenet elküldve: 2012-11-26 23:24:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Közeledő léptekre lesz figyelmes a fülével, azonban az üteme nem tempós, így gondolja, hogy valaki a közelben sétál. Íriszeivel a víz felszínét nézi, közben továbbra is játszik és gondolkozik.Éppen egy fontos dolgot beszélne meg magában, mikor a köszönést meghallja.
~ Ez meg ki lehet? ~ Csak félig fordítja oda a fejét, hogy egyik szemével végigmérje az alakot. Meglepetésére az kisebb mint gondolná, hiszen tündér.
~ Mi az? Elvesztél sétálás közben? Játszótársaid hol vannak? ~ Szemei résnyire vannak szűkülve, miközben biztonság kedvéért figyelmesen megvizsgálja Kazgot. A tekintete cseppet sem meleg, inkább hűvös mint a hó.*
- Napot! * Veti oda lassan, közben a homokkal való játszadozás megszűnik. Mivel úgy érzi, hogy ülő helyzetben nem előnyös pozíció, ezért szépen lassan feltápászkodik a földről. Leporolja magáról a port, majd szembefordul a másikkal.
~ Vajon mi dolga lehet itt? Vagy ő egy újabb inas lenne Iskandar úrnál? Utánam küldött egy koloncot, hogy bámuljon rám? ~ Tanakodik magában, végül úgy dönt, hogy rákérdez nála.*
- Iskandar Úrnál dolgozol? * Semmi kertelés nélkül teszi fel hirtelen a kérdést, közben halványan látni lehet, hogy valamiért nyúl a keze.
~ Ha kell, akkor megölöm. ~ Mikor megtalálja a keze a fegyver markolatát, akkor áll meg.*
- Vagy ha nem dolgozol, akkor miért zavartál meg magányomban? * Pattanásig feszülnek az idegei, és várja feltétlenül a válaszokat.
~ Csupa feketében egy tündér? Pedig csillogni szoktak. ~ Próbálja magában feleleveníteni a tapasztalatait, amit élete során gyűjtött össze, mert ott a legtöbb dologról van ismerete.Természetesen van mit felfedezni, és valószínűleg fel is fog.*
~ Ez meg ki lehet? ~ Csak félig fordítja oda a fejét, hogy egyik szemével végigmérje az alakot. Meglepetésére az kisebb mint gondolná, hiszen tündér.
~ Mi az? Elvesztél sétálás közben? Játszótársaid hol vannak? ~ Szemei résnyire vannak szűkülve, miközben biztonság kedvéért figyelmesen megvizsgálja Kazgot. A tekintete cseppet sem meleg, inkább hűvös mint a hó.*
- Napot! * Veti oda lassan, közben a homokkal való játszadozás megszűnik. Mivel úgy érzi, hogy ülő helyzetben nem előnyös pozíció, ezért szépen lassan feltápászkodik a földről. Leporolja magáról a port, majd szembefordul a másikkal.
~ Vajon mi dolga lehet itt? Vagy ő egy újabb inas lenne Iskandar úrnál? Utánam küldött egy koloncot, hogy bámuljon rám? ~ Tanakodik magában, végül úgy dönt, hogy rákérdez nála.*
- Iskandar Úrnál dolgozol? * Semmi kertelés nélkül teszi fel hirtelen a kérdést, közben halványan látni lehet, hogy valamiért nyúl a keze.
~ Ha kell, akkor megölöm. ~ Mikor megtalálja a keze a fegyver markolatát, akkor áll meg.*
- Vagy ha nem dolgozol, akkor miért zavartál meg magányomban? * Pattanásig feszülnek az idegei, és várja feltétlenül a válaszokat.
~ Csupa feketében egy tündér? Pedig csillogni szoktak. ~ Próbálja magában feleleveníteni a tapasztalatait, amit élete során gyűjtött össze, mert ott a legtöbb dologról van ismerete.Természetesen van mit felfedezni, és valószínűleg fel is fog.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-26 22:55:28
Üzenet elküldve: 2012-11-26 22:55:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Kissé talán lengén van öltözködve, hiszen hűvösre jár már az idő, az évszak okán a fagyok is rájárnak a városok népére. Most szerencsére kicsit enyhébb az idő, tökéletes egy sétára. Sötét nadrágjában két keze, zsebre vágva, felsője szintén fekete, és sötétlő szárnyait a köpenye fedi, mit felettük hord. Az is fekete, mint a korom, akárcsak ébenszín tincsei.
A léptei lazák, mint mindig, s fegyvertelen járja a folyópartot. Maga sem tudja igazán, hogy keveredett pontosan ide. De nem is érdekli. Rossz szokása eltévedni a városban, meg azon kívül is. Komolyan, néha azt se tudja, hogy merre tart, nem csak azt, merről jött, s talán mást is elfeled útjai során. De néha nem árt a feledés.
Ahogy lassú léptekkel halad, mind a száz-egypár centiméter magasságával. Hirtelen pedig figyelmes lesz egy másik alakra, aki már inkább a parton van, s ott ül. Érdeklődő pillantást vet, ahogy ametisztszín szemeiben kíváncsi fény villan. Elvigyorodik és elkezd a nő felé közeledni. Miért teszi ezt? ~Miért teszem ezt?~ Nem tudja, se ő, se más...*
- Szép jó napot!
*Köszön, amint már biztos hallótávon belülre ér. Ekkor már a sziluettből kialakul a teljes látkép, felismeri, hogy egy nő az, aki talán veszélyes is lehet. Ránézésre mindenképpen, bár elég ellentmondó ezen teóriájával a tény, hogy a homokkal szórakozik. De kíváncsi valamire, még ha maga sem tudja, pontosan mire. Várakozón áll meg, a hallótávon belül érve, de egy kardtávolságot megtart. Ismeri a furcsa nőket, akik egy szó után támadnak, s a homokból nehéz elrugaszkodni, egy gyors csapást nem tudna közelről elkerülni. Így is hatalmas veszélyt jelent, ha talán dobófegyver rejlik valahol a nőnél.*
A léptei lazák, mint mindig, s fegyvertelen járja a folyópartot. Maga sem tudja igazán, hogy keveredett pontosan ide. De nem is érdekli. Rossz szokása eltévedni a városban, meg azon kívül is. Komolyan, néha azt se tudja, hogy merre tart, nem csak azt, merről jött, s talán mást is elfeled útjai során. De néha nem árt a feledés.
Ahogy lassú léptekkel halad, mind a száz-egypár centiméter magasságával. Hirtelen pedig figyelmes lesz egy másik alakra, aki már inkább a parton van, s ott ül. Érdeklődő pillantást vet, ahogy ametisztszín szemeiben kíváncsi fény villan. Elvigyorodik és elkezd a nő felé közeledni. Miért teszi ezt? ~Miért teszem ezt?~ Nem tudja, se ő, se más...*
- Szép jó napot!
*Köszön, amint már biztos hallótávon belülre ér. Ekkor már a sziluettből kialakul a teljes látkép, felismeri, hogy egy nő az, aki talán veszélyes is lehet. Ránézésre mindenképpen, bár elég ellentmondó ezen teóriájával a tény, hogy a homokkal szórakozik. De kíváncsi valamire, még ha maga sem tudja, pontosan mire. Várakozón áll meg, a hallótávon belül érve, de egy kardtávolságot megtart. Ismeri a furcsa nőket, akik egy szó után támadnak, s a homokból nehéz elrugaszkodni, egy gyors csapást nem tudna közelről elkerülni. Így is hatalmas veszélyt jelent, ha talán dobófegyver rejlik valahol a nőnél.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-26 22:20:03
Üzenet elküldve: 2012-11-26 22:20:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Kell egy kis szünet, ha dolgozik az ember. Első tapasztalata Gazdagnegyeddel kapcsolatban, hogy a nemesek ordibálnak, és durván bánnak a szolgálókkal.
~ Jobb is ha elmentem onnan. Egy perccel sem bírtam volna többet ott lenni. Nem erre számítottam. ~ A csalódottságtól lefelé görbülnek ajkai, közben a lábai viszik előre. Elhagyja a gazdagokat, így kissé megnyugszik. A Templomkertben nem áll meg egy pillanatra sem, hanem sietős léptekkel viharzik át az egészen. Az enyhe szél szépen belekap olykor a hajába, hogy játszadozzon vele. Mikor eléri a temetőt, akkor lelassít teljesen, sőt megáll.
~ Szép mondhatom! Sok sírban fetrengő ember, akik alulról szagolják az ibolyát. Jobb dolguk ezen a világon nincsen. Nem kell törődniük azzal, hogy mi lesz holnap. ~ Megindul, hogy végignézze az egész temetőt, hogy leolvassa a neveket. Pechére, a legtöbb sír romos, vagy olvashatatlanná vált az írás, ezért csak azok nevét látja rendesen, akik nem olyan régen kerültek a földbe.
~ Túloldalon egy kapu? Az meg hova vezet? ~ Érdeklődik egy kicsit, majd sebesen mozog és kiér a Temetőből. Eldönti, hogy nem erre szeretne jönni, hanem elbóklászik valamerre. A folyóparthoz megérkezik, akkor megörülve a víznek egyből lemossa az arcát egy kicsit.
~ Ez jó helynek néz ki! Maradjunk egy kicsit. ~ Ezzel a homokos partra leül, és a folyót kezdi el nézni. Gondolataiba merül, közben a homokkal játszik mint egy kisgyerek.
~ Merre tovább? ~
~ Jobb is ha elmentem onnan. Egy perccel sem bírtam volna többet ott lenni. Nem erre számítottam. ~ A csalódottságtól lefelé görbülnek ajkai, közben a lábai viszik előre. Elhagyja a gazdagokat, így kissé megnyugszik. A Templomkertben nem áll meg egy pillanatra sem, hanem sietős léptekkel viharzik át az egészen. Az enyhe szél szépen belekap olykor a hajába, hogy játszadozzon vele. Mikor eléri a temetőt, akkor lelassít teljesen, sőt megáll.
~ Szép mondhatom! Sok sírban fetrengő ember, akik alulról szagolják az ibolyát. Jobb dolguk ezen a világon nincsen. Nem kell törődniük azzal, hogy mi lesz holnap. ~ Megindul, hogy végignézze az egész temetőt, hogy leolvassa a neveket. Pechére, a legtöbb sír romos, vagy olvashatatlanná vált az írás, ezért csak azok nevét látja rendesen, akik nem olyan régen kerültek a földbe.
~ Túloldalon egy kapu? Az meg hova vezet? ~ Érdeklődik egy kicsit, majd sebesen mozog és kiér a Temetőből. Eldönti, hogy nem erre szeretne jönni, hanem elbóklászik valamerre. A folyóparthoz megérkezik, akkor megörülve a víznek egyből lemossa az arcát egy kicsit.
~ Ez jó helynek néz ki! Maradjunk egy kicsit. ~ Ezzel a homokos partra leül, és a folyót kezdi el nézni. Gondolataiba merül, közben a homokkal játszik mint egy kisgyerek.
~ Merre tovább? ~
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-25 13:11:15
Üzenet elküldve: 2012-11-25 13:11:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*A ösvény sötét a sűrű fák miatt amik eltakarják a napot. De a fény mindig ott van az út végen. Ahogy most is. Pár pillanatra el kell hogy takarja a szemét Joyar a fény miatt. Mikor kitisztul a látása egy folyóparton tálalja magát. A folyó korul kellemesen hűvös a levegő. Pár ember és gyerek fürdik a folyó szélen ahol nem erős a sodrás. Láthatóan nagyon élvezik a vizet mely meglepően tiszta. Nem akarja megzavarni őket így inkább tovább sétál anélkül, hogy megzavarná őket.*
~A víz sodrása elég erős néhol, vajon miért nem építettek ide egy malmot. Egy ekkora városban el kellene legalább egy, de akár kettő is elférne itt.~
*Gondolja miközben végignéz a folyó azon részén amit belátni. De latja lassan a nap lemenőben van már, így vissza kell térnie nincs sok vesztegetni való ideje.
~A víz sodrása elég erős néhol, vajon miért nem építettek ide egy malmot. Egy ekkora városban el kellene legalább egy, de akár kettő is elférne itt.~
*Gondolja miközben végignéz a folyó azon részén amit belátni. De latja lassan a nap lemenőben van már, így vissza kell térnie nincs sok vesztegetni való ideje.
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-20 11:01:09
Üzenet elküldve: 2012-11-20 11:01:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A nő nem zavartatja magát különösebben, úgy tűnik önállóbb, mint azt Rayana gondolta. És ha nincs szükség a segítségére, akkor biza nem is fogja törni magát. Amíg a másik testének tekercselésével foglalatoskodik, a lány magára veszi lepakolt ruháit. A vizen kívül nem mondható kellemesnek a szellő lágy érintése. Közben szeme sarkából figyeli a másikat, aki amint végez, fel is áll.*
~Mi? El akar menni bármiféle jóvátétel nélkül? Mit mán még?~
*Azonban a következő mondat igencsak kecsegtetően hangzik.*
- Koszt és kvártély?
*mondja hangosan miközben mérlegel. Valóban furcsa ajánlat ez egy tolvajtól, hisz Rayana nem tudhatja hogy a szívtelen, ravasz fajtából, vagy a sokat megélt kedves fajtából való-e. Mert egy tolvaj, csak olyat tesz, ami céljai eléréséhez segíti. Ő legalábbis biztos nem állna le szeretetszolgálatosat játszani. Végül megvonja a vállát, és megindul a nő után, aki kicsit már előrébb jár.*
~Végülis mit veszthetek? Ad enni, lesz hol aludnom, aztán ha nem tetszik, úgyis meglépek... Addig biztosan jó lesz, amíg kiismerem magam itt...~
*morfondírozik, és ettől a tervtől máris jobb lett a kedve. Hamar beéri az előtte lévőt.*
- Már megbocsáss, de kettőnk közül jelenleg inkább te vagy az aki lemarad, ha nem kapkodja a lábát.
*mondja nem titkolt kárörvendéssel a hangjában.*
- Rayana vagyok szolgálatodra.
*mutatkozik be, egy apró pukedli kíséretében, amit az úrikisasszonyoknál lehet látni.*
- Hol szerezted azt a sebet?
*bök tekintetével a kötés felé. Ha már együtt vannak, (mégha csak ideiglenesen is) jobb minél többet megtudnia a másikról.*
~Mi? El akar menni bármiféle jóvátétel nélkül? Mit mán még?~
*Azonban a következő mondat igencsak kecsegtetően hangzik.*
- Koszt és kvártély?
*mondja hangosan miközben mérlegel. Valóban furcsa ajánlat ez egy tolvajtól, hisz Rayana nem tudhatja hogy a szívtelen, ravasz fajtából, vagy a sokat megélt kedves fajtából való-e. Mert egy tolvaj, csak olyat tesz, ami céljai eléréséhez segíti. Ő legalábbis biztos nem állna le szeretetszolgálatosat játszani. Végül megvonja a vállát, és megindul a nő után, aki kicsit már előrébb jár.*
~Végülis mit veszthetek? Ad enni, lesz hol aludnom, aztán ha nem tetszik, úgyis meglépek... Addig biztosan jó lesz, amíg kiismerem magam itt...~
*morfondírozik, és ettől a tervtől máris jobb lett a kedve. Hamar beéri az előtte lévőt.*
- Már megbocsáss, de kettőnk közül jelenleg inkább te vagy az aki lemarad, ha nem kapkodja a lábát.
*mondja nem titkolt kárörvendéssel a hangjában.*
- Rayana vagyok szolgálatodra.
*mutatkozik be, egy apró pukedli kíséretében, amit az úrikisasszonyoknál lehet látni.*
- Hol szerezted azt a sebet?
*bök tekintetével a kötés felé. Ha már együtt vannak, (mégha csak ideiglenesen is) jobb minél többet megtudnia a másikról.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-19 21:21:54
Üzenet elküldve: 2012-11-19 21:21:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
*Az eget nézi. Annak kéksége kissé elvarázsolja. Fekszik egy ideig, majd lassan felül, egy fájdalmas nyögés kíséretében. Tekintetével sebét vizslatja. Köpenyét leteríti a homokba és arra ül, hogy a föld és ez álltal a szennyeződés valamivel távolabb legyen. A vizet eléri, mi még hasznára lehet. Táskájában némi kötszer után keresgél. Amint megtalálja, lefejti magáról a már átvérzett darabot. A seb elég csúnyán fest. A cérnaszálak elszakadtak, az látszik. Most azonban nem tudja összevarrni, ahhoz nyugodtabb körülmények kellenek. Csak kihúzgálja a húsában maradt szálmaradványokat, majd ismét beköti a sérülést. Gondosan lekezeli magát. Iszik néhány korty vizet, s megpróbál felállni.*
- Ezzel meg is volnék... *sóhajtja. Hangereje a megszokott alatt van. Azért arra telik, hogy halkan felkacagjon a kis tolvaj lányka megjegyzését hallva. Elmosolyodik, összeszedi dolgait és a temető felé indul. Egyetlen lépést tesz meg, majd megtorpan. Válla felett néz hátra a másikra.*
- Ha kenyér kell, hát gyere velem és veszek neked. Mivel ilyen kedvesen kértél, kapsz egy kényelmes szobát is, de ne szokj hozzá! *kuncogja. Bár tolvaj, már rég nem azon szívtelen fajta, ki egykoron volt. Némelyekben már képes bízni és újra megtanult szeretni is, még ha úgy is, hogy tudja, azt a férfit már elvesztette. "Valószínűleg úgy hiszi, hogy meghaltam. Elvégre a kutya mi másért kereste volna meg. Ami azt illeti... Én is azt hittem egy ideig." Sóhajt egyet és ismét megindul.*
- Ne maradj le, ha enni akarsz! *szól még a lányhoz. Persze azon veszély nem áll fennt, hogy oly könnyen lemaradna a lány. Saira tempója alig több a lassúnál.*
- Tehát, még mindig nem árulod el a neved?
- Ezzel meg is volnék... *sóhajtja. Hangereje a megszokott alatt van. Azért arra telik, hogy halkan felkacagjon a kis tolvaj lányka megjegyzését hallva. Elmosolyodik, összeszedi dolgait és a temető felé indul. Egyetlen lépést tesz meg, majd megtorpan. Válla felett néz hátra a másikra.*
- Ha kenyér kell, hát gyere velem és veszek neked. Mivel ilyen kedvesen kértél, kapsz egy kényelmes szobát is, de ne szokj hozzá! *kuncogja. Bár tolvaj, már rég nem azon szívtelen fajta, ki egykoron volt. Némelyekben már képes bízni és újra megtanult szeretni is, még ha úgy is, hogy tudja, azt a férfit már elvesztette. "Valószínűleg úgy hiszi, hogy meghaltam. Elvégre a kutya mi másért kereste volna meg. Ami azt illeti... Én is azt hittem egy ideig." Sóhajt egyet és ismét megindul.*
- Ne maradj le, ha enni akarsz! *szól még a lányhoz. Persze azon veszély nem áll fennt, hogy oly könnyen lemaradna a lány. Saira tempója alig több a lassúnál.*
- Tehát, még mindig nem árulod el a neved?
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-19 20:04:04
Üzenet elküldve: 2012-11-19 20:04:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Monalie Dindale//
*A nyári nap forrón tűz le, a levegő mégis kellemes, hiszen a közeli folyó csobogó vize lehűti kissé. Naasier az egyik fa tövébe telepedve húzza fel térdeit, hogy kényelmesen rájuk támaszthassa vázlatfüzetét, s ettől fogva nem is figyeli többé az idő múlását.
Mona olyan, akár egy jelenés. Elbűvölve nézi, ahogy a folyóparton játszik, figyelmét újra és újra megragadja valami, ami azonnal odavonzza. Néha egy virág, máskor egy ellibbenő tarka pillangó... Mindig akad valami ártatlan szépség, amit csodálni lehet.
Naasier is csodálja apró modelljét, aki ide-oda libben a füvön, néha hozzászalad, nevet, mosolyog, s olyan felszabadultnak tűnik, mint akinek nincs a világon semmi gondja. A szénkréta pedig siklik a papíron, vonalak születnek, majd összeérnek, ahogy Mona törékeny alakját, arcának vonásait megörökíti a fiatal festő, hogy később megfesthesse majd a tündérlány portréját.
Melynek legcsodálatosabb éke a tündöklő, életteli szempár lesz.
Naasier ujjai egy pillanatra megpihennek, a kréta elköszön a papírtól, utolsó fekete csókjának nyomát hagyva orcáján. A fiatal félelf mosolyogva nézi a lerajzolt szempárt, mely oly' intenzíven pillant rá a képről.
Mona szemei gyönyörűek. Akár két ékkő, melyek mélyén a fény örökké változó szikrákat vet. Hol a tenger kifürkészhetetlen mélységét idézi annak gondolatai közé, aki belepillant, hol pedig az ég világoskékjének végtelen szabadságát, amit csak a madarak és a szél hátán utazó gondtalan bárányfelhők ismerhetnek igazán.
A festő egészen belemerül a munkába, szinte észre se veszi, ahogy lassan eléri a Napkorong égi útjának végét, majd ismét süllyedni kezd a láthatár felé, az idő pedig fokozatosan alkonyba fordul. Csak arra figyel fel, hogy a halványuló fényben egyre kevésbé látja a kezében tartott papírt. Későre jár, bár Mona még mindig élénknek tűnik.*
- Ne haragudj, de nekem most már mennem kell. *áll fel a tündérre mosolyogva.* - De örülnék, ha valamikor újra találkoznánk, akár a műteremben is szívesen látlak, ha ráérsz. *mosolyog, egy cetlire gyorsan lefirkantva műterme címét, majd a kislány felé nyújtja.* - Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, Mona! Remélem, találkozunk még.
*Naasier végül összeszedelőzködik, s ismét elindul, a folyóparton azonban bizonytalanul megtorpan. Kezd sötétedni és már a gondolattól is, hogy a temetőn át térjen vissza a városba... kiveri a víz a magányos csend gondolatától. Inkább a tisztás felé veszi az útját, óvatosan lépkedve a nedves füvön, nehogy valamit elejtsen.*
*A nyári nap forrón tűz le, a levegő mégis kellemes, hiszen a közeli folyó csobogó vize lehűti kissé. Naasier az egyik fa tövébe telepedve húzza fel térdeit, hogy kényelmesen rájuk támaszthassa vázlatfüzetét, s ettől fogva nem is figyeli többé az idő múlását.
Mona olyan, akár egy jelenés. Elbűvölve nézi, ahogy a folyóparton játszik, figyelmét újra és újra megragadja valami, ami azonnal odavonzza. Néha egy virág, máskor egy ellibbenő tarka pillangó... Mindig akad valami ártatlan szépség, amit csodálni lehet.
Naasier is csodálja apró modelljét, aki ide-oda libben a füvön, néha hozzászalad, nevet, mosolyog, s olyan felszabadultnak tűnik, mint akinek nincs a világon semmi gondja. A szénkréta pedig siklik a papíron, vonalak születnek, majd összeérnek, ahogy Mona törékeny alakját, arcának vonásait megörökíti a fiatal festő, hogy később megfesthesse majd a tündérlány portréját.
Melynek legcsodálatosabb éke a tündöklő, életteli szempár lesz.
Naasier ujjai egy pillanatra megpihennek, a kréta elköszön a papírtól, utolsó fekete csókjának nyomát hagyva orcáján. A fiatal félelf mosolyogva nézi a lerajzolt szempárt, mely oly' intenzíven pillant rá a képről.
Mona szemei gyönyörűek. Akár két ékkő, melyek mélyén a fény örökké változó szikrákat vet. Hol a tenger kifürkészhetetlen mélységét idézi annak gondolatai közé, aki belepillant, hol pedig az ég világoskékjének végtelen szabadságát, amit csak a madarak és a szél hátán utazó gondtalan bárányfelhők ismerhetnek igazán.
A festő egészen belemerül a munkába, szinte észre se veszi, ahogy lassan eléri a Napkorong égi útjának végét, majd ismét süllyedni kezd a láthatár felé, az idő pedig fokozatosan alkonyba fordul. Csak arra figyel fel, hogy a halványuló fényben egyre kevésbé látja a kezében tartott papírt. Későre jár, bár Mona még mindig élénknek tűnik.*
- Ne haragudj, de nekem most már mennem kell. *áll fel a tündérre mosolyogva.* - De örülnék, ha valamikor újra találkoznánk, akár a műteremben is szívesen látlak, ha ráérsz. *mosolyog, egy cetlire gyorsan lefirkantva műterme címét, majd a kislány felé nyújtja.* - Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, Mona! Remélem, találkozunk még.
*Naasier végül összeszedelőzködik, s ismét elindul, a folyóparton azonban bizonytalanul megtorpan. Kezd sötétedni és már a gondolattól is, hogy a temetőn át térjen vissza a városba... kiveri a víz a magányos csend gondolatától. Inkább a tisztás felé veszi az útját, óvatosan lépkedve a nedves füvön, nehogy valamit elejtsen.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-11-19 15:22:04
Üzenet elküldve: 2012-11-19 15:22:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy bőszen kutat, tolvaj mancsait pirosra festi a másik sebéből származó vér. Rögtön fel is hagy a kotorászással, és kezeire bámul.*
- He?
*csak ennyi ideje volt felfogni, hogy mit lát, összerakni a képet, hogy a nő a sebe miatt és nem a piától roskadt itt össze, illetve hogy lereagálja a történteket, mielőtt egy erős kéz feszülne torkának. Fordul vele a világ, immár ő kerül alulra. Kezeivel torkához kap, és minden erejét bevetve próbálja lefeszíteni a nő kezeit magáról. A másik kába tekintetéről az elővillanó tőr könnyedén elvonja Rayana figyelmét. Azonban a penge nem metsz húsába, mintha támadójában csak most tudatosulna ki ellen is küzd. Ennek hangot is ad.*
- Csak annyira korán, amennyire szükséges volt...
*felel vissza, miközben azon kattog, hogy is nyerhetne egérutat. A kipakolt holmik sorra vándorolnak vissza a helyükre a tolvajlány legnagyobb bánatára. Valamit csinálnia kell, ezt mégsem hagyhatja szó nélkül. Az az ő zsákmánya! Jah, hogy a hölgyemény is tolvaj lenne? Szólni azonban nem szól, száját bőven csukva tartja a torkához szegezett tőr. Bolond lenne ilyen helyzetben feleselni! Azonban mikor a nő végre lefordul róla, rögvest kinyílik a szája is, mihelyt tett hátrafelé pár biztonságos lépést.*
- A zsákmány az zsákmány, mindegy kitől szerzed! Amit megszerzel, az a tiéd.
*Rayana ellopta, a nő pedig vissza. Ha így nézzük, a sebesült kolléga is megszegte az első szabályt. Mindenesetre ellenfele nem tűnik vérre szomjazónak, sőt...*
~Pff...én már tettem érte eleget...hálátlan szuka...~
*fortyogásából a felé intézett kérdés zökkenti ki. Kezeit maga előtt összefonva áll, úgy felel kérdéssel a kérdésre.*
- Szerinted ki más lett volna? Látsz te itt bárkit rajtam kívül? És ha már itt tartunk, igazán lehetnél hálásabb is... Tudod a köszönetért még nem adnak kenyeret.
*felesel, hangot adva felháborodásának, amiért meghiúsult az akciója és most üres zsebbel kell távoznia. A nevét pedig egyelőre esze ágában sincs elárulni ennek az idegennek, így szándékosan kerüli ki a kérdést. Bár a kölyök megszólítás igazán bántja a fülét. De elhatározta, amíg nem kap valamiféle elégtételt a büszkeségén esett csorba miatt, nem hajlandó semmiféle együttműködést mutatni. Már pedig a nő szemmel láthatóan rászorul a segítségére.*
A hozzászólás írója (Rayana Rilo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.19 15:25:28
- He?
*csak ennyi ideje volt felfogni, hogy mit lát, összerakni a képet, hogy a nő a sebe miatt és nem a piától roskadt itt össze, illetve hogy lereagálja a történteket, mielőtt egy erős kéz feszülne torkának. Fordul vele a világ, immár ő kerül alulra. Kezeivel torkához kap, és minden erejét bevetve próbálja lefeszíteni a nő kezeit magáról. A másik kába tekintetéről az elővillanó tőr könnyedén elvonja Rayana figyelmét. Azonban a penge nem metsz húsába, mintha támadójában csak most tudatosulna ki ellen is küzd. Ennek hangot is ad.*
- Csak annyira korán, amennyire szükséges volt...
*felel vissza, miközben azon kattog, hogy is nyerhetne egérutat. A kipakolt holmik sorra vándorolnak vissza a helyükre a tolvajlány legnagyobb bánatára. Valamit csinálnia kell, ezt mégsem hagyhatja szó nélkül. Az az ő zsákmánya! Jah, hogy a hölgyemény is tolvaj lenne? Szólni azonban nem szól, száját bőven csukva tartja a torkához szegezett tőr. Bolond lenne ilyen helyzetben feleselni! Azonban mikor a nő végre lefordul róla, rögvest kinyílik a szája is, mihelyt tett hátrafelé pár biztonságos lépést.*
- A zsákmány az zsákmány, mindegy kitől szerzed! Amit megszerzel, az a tiéd.
*Rayana ellopta, a nő pedig vissza. Ha így nézzük, a sebesült kolléga is megszegte az első szabályt. Mindenesetre ellenfele nem tűnik vérre szomjazónak, sőt...*
~Pff...én már tettem érte eleget...hálátlan szuka...~
*fortyogásából a felé intézett kérdés zökkenti ki. Kezeit maga előtt összefonva áll, úgy felel kérdéssel a kérdésre.*
- Szerinted ki más lett volna? Látsz te itt bárkit rajtam kívül? És ha már itt tartunk, igazán lehetnél hálásabb is... Tudod a köszönetért még nem adnak kenyeret.
*felesel, hangot adva felháborodásának, amiért meghiúsult az akciója és most üres zsebbel kell távoznia. A nevét pedig egyelőre esze ágában sincs elárulni ennek az idegennek, így szándékosan kerüli ki a kérdést. Bár a kölyök megszólítás igazán bántja a fülét. De elhatározta, amíg nem kap valamiféle elégtételt a büszkeségén esett csorba miatt, nem hajlandó semmiféle együttműködést mutatni. Már pedig a nő szemmel láthatóan rászorul a segítségére.*
A hozzászólás írója (Rayana Rilo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.19 15:25:28
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057