*Békésen távozik a karaván forgatagából, minden zajt és kavalkádot maga mögött hagyva, oldalán egy vidáman baktató, egyébként pedig borzasztó állapotban lévő négylábúval. Vier is hasonló lendülettel, viszonylag kellemes hangulatban jár, még azzal sem foglalkozik, hogy arcán már érezhető a rászáradt vér, hiszen mindjárt begázol majd a folyóba, és minden problémája meg lesz oldva.*
- Nos, akkor, egy fürdés?
*Mosolyogva pillant le a kutyára, aki bizalmatlanul pillantgat a sodródó víz felé, Vier pedig úgy tippel, hogy az állat sosem látott még folyót közelről. Letérdel hát az állat mellé, megsimogatja a fejét és a fülét, majd biztatóan int fejével a folyó irányába.*
- Ne aggódj, élvezni fogod. Elvégre blöki vagy.
*Kissé elvigyorodik, legjobb tudása szerint a kutyák általában szokták szeretni a vizet, sőt még úszni is ösztönösen tudnak. Persze a folyó itt, érkezésük helyén nem oly mély, hogy az állatnak úsznia kelljen, de úgyis támogatni fogja az állatot, sőt, még egy másik gondolat is megfogan elméjében. Odalép hát a folyó partjához, Kratak pedig pár lépéssel odébb ül le, hogy továbbra is kétkedő pillantásokat váltson Vier és a víz között. A mélységi nekikezd nekivetkőzni, fegyvereit, vértjét, csizmáját szépen lepakolja a földre, aztán ruháit is, majd odasétál a kutyához, és óvatos mozdulattal felemeli. Nincs nehéz dolga, az állat jóval soványabb, mint amilyennek valószínűleg lennie kéne, és miközben nyugtató szavakat búg az állatnak, lassan besétál a vízbe, térdre ereszkedve a hűvös vízben. Kratak szinte kapaszkodik a nősténybe, de Vier sem engedi el egyelőre, az lenne a célja, hogy az állat is megszokja, hogy ez csak víz, és nem fogja bántani. Néhány percig csak üldögélnek így, míg Vier is megszokja, hogy a víz hideg, meg a kutya is megszokja, hogy a víz, az csak víz. Eztán elengedi a kutyát, finom mozdulatokkal kicsit megmosdatja, majd az állat önállósítja magát, és vidáman kezd el ugrándozni a vízben, beleharapva az itt-ott fodrozódó sodrásba, és Vier az állatot figyelve szinte el is felejti, hogy nemrég még ölnie kellett, hogy a kutya most itt lehessen és önfeledten szórakozhasson. Végül ő maga is megmosakszik, kicsit figyeli még az állatot, akiről a kosz lassan leázik, így láthatóvá téve, hogy mennyire borzasztóan gebe, és hogy itt-ott nem csak kicsit, de nagyon is hiányzik bundájából néhány csomó. De ha nemsokára újra vadászik majd, az állat is jól lakhat, és néhány hét alatt felépülhet, hogy ne rühes korcsnak nézzék, hanem annak, ami, egy csodálatos wegtoreni kutya.
Ahogy Vier befejezi a fürdőzést, lemossa vértjét is, hiszen arra is bőven jutott az árus véréből, majd kicsit pihenget a parton, míg megszárad, újra felöltözik harci díszbe, aztán magához inti Kratakot, aki úgy tűnik, hogy végtelenségig tudná folytatni a vízben való ugrándozást. Az állat kivágtat Vier mellé, majd mellette rázza meg magát, így hát előbbi száradását kismértékben feleslegessé teszi, majd vidáman vakkant egyet, percekkel később pedig már útnak is indulnak, hiszen a nap bőven túl jár már delelőjén, és még a szántóföldekre is vissza kell érniük sötétedés előtt.*