Lágy, kellemesen halk kopogás hallatszik, s a folyópart homokjában megbúvó kövek, szinte néma sikolya. A finom, cseppet sem olcsó, bőrből készült lábbelit, kényelmesre tervezték. Az oly hosszan tartó út során sem törte fel viselője lábát. Hogy is tehetné, mikor oly gyönyörű, bársonyos bőrhöz simulhat szára. Enyhén napbarnított, bár most némi por is tapad rá, melyet hiába igyekezett, nem bírt elkerülni a lány, a hosszú út során. Most pedig itt van, a furcsamód inkább tavaszra emlékeztető időjárásban, mikor jól tudja, hogy a környéken télnek kellene lennie.
Egy pillanatra lehajol a félvér. Hosszú, vékony ujjait a mellette hömpölygő folyó vizébe meríti. Majdnem vissza is rántja azokat, olyannyira fagyos érintésben volt része. Ében színű tincsei arca elé lógnak. Azokat egy gyors, kecses mozdulattal tűri fülei mögé. Nem sokkal ezután kiegyenesedik, a lábait körülölelő vörös anyagon végigsimít, eltüntetve annak frissen keletkező ráncait, köpenyét megigazítja, majd tovább indítja lépteit.
Mint oly gyakran, most is igyekszik leplezni kilétét. A testét takaró lepelnek épp ezért, sötét, enyhén megviselt oldala mutatkozik a külvilág felé. Hogy miért viselkedik ily módon, okát kevesen tudják. Azok viszont jól és rosszul is fogadták, egyaránt az indokot. Ő ezzel viszont mit sem törődik. Mélyet szippant a friss, számára olyannyira kedvelt és ismerős levegőből, miközben folytatja útját. Hirtelen torpan meg. Egy alakot vesz észre a part közelében, ki épp egy csónakot húz a nedves homokban. Közelebb lépked, szinte csak suhan, oly könnyeden mozog az ismerős terepen. A férfi, merthogy most már bizonyos, hogy az, éppen útnak indul. Yelane azonban jobbnak látja megállítani, mielőtt a fatákolmányt, melyet kirángatott a szárazföldre, elveszti szem elől, majd később csekély értéket képző tárgyai közül is az illetékes.*
- Úgy véli, biztonságban lesz a csónak itt a parton? Elnézést, hogy megzavarom, de gondoltam jobb szólnom... Ha itt hagyja, szállítóeszközét a végén nagy valószínűséggel elorozza egy bandita.
*szólal meg lágy, dallamos hangján, melyet igencsak kevésszer hallatott az utóbbi időben.*
- Nem idevalósi, jól gondolom?
*teszi fel egyszerű kérdését, miközben a csónak orrára helyezi kezét. Tekintetét továbbra sem veszi le az idegenről. Remélhetőleg érdekes társaságra akadt személyében, nem csak egy eltévedt, szerény jámborra.*